Skip to main content

Full text of "Pozsony város története"

See other formats 


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  preserved  for  generations  on  library  shelves  before  it  was  carefully  scanned  by  Google  as  part  of  a  project 
to  make  the  world's  books  discoverable  online. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  expire  and  the  book  to  enter  the  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 
to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expired.  Whether  a  book  is  in  the  public  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 
are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  culture  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discover. 

Marks,  notations  and  other  marginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  filé  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 
publisher  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  technical  restrictions  on  automated  querying. 

We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  use  of  the  filé s  We  designed  Google  Book  Search  for  use  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfrom  automated  querying  Do  not  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  large  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  Maintain  attribution  The  Google  "watermark"  you  see  on  each  filé  is  essential  for  informing  people  about  this  project  and  helping  them  find 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  responsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countries.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can't  offer  guidance  on  whether  any  specific  use  of 
any  specific  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
any  where  in  the  world.  Copyright  infringement  liability  can  be  quite  severe. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  Information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.  Google  Book  Search  helps  readers 
discover  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reach  new  audiences.  You  can  search  through  the  full  text  of  this  book  on  the  web 


at|http  :  //books  .  google  .  com/ 


5/=e>^7<^f^.37  5-^4) 


il 


Digitized  by 


Google 


■~i 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


POZSONY  VÁROS  TÖRTÉNETE. 


OrtTsjr:  Pouony  tSrténete.  n.  t. 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


OZSONY  VÁEOS 


Története. 


IRTA 

ORTVAY  TIVADAR. 

KIADJA 

A    POZSONYI    ELSÓ    TAKARÉKPÉNZTÁR. 


MÁSODIK  KÖTET. 

MÁSODIK  RÉSZ:  A  VÁROS  KÖZÉPKORI  JOGSZERVKZETE,  1800-1520. 


A  SZÖVEG  KÖZÉ  NYOMOTT  29  RAJZZAL,  VAUmNT  A  SZÖVEOHRZ  MELLÉKELT  5  TÁBLÁVAL. 


POZSONY. 

STAMPFEL  KÁROLY  cs.  És  kib.  üdvari  könyvkereskedő  BIZOMÁNYÁBAN. 

1898. 


Digitized  by 


Google 


o      ) 


,  HARVARD 
UNIVERStTY 

i  IBOARY 
DEC  241964 


Ed«r  István  könTToyomdáJa  Posaonyban. 


Digitized  by 


Google 


ELOSZO. 

jelen  kötet  Pozsony  város  középkori  jogszervezetét 
tartalmazza,  vagyis  azokat  a  jogokat,  melyek  a  város 
helyhatósági,  közgazdasági  és  polgári  viszonyaira 
alakítólag  befolytak.  E  jogok  közül  csak  az  egyház-kegy- 
úri és  a  mentelmi  jogok  nincsenek  e  helyt  előadva,  mert 
azok  illőbben  a  város  egyházi  és  gazdasági  történetében 
tárgyalandók.  Megjegyzem,  hogy  a  tárgyalt  jogok  elő- 
adásában főleg  a  történeti  szempontokat  tartottam  magam 
előtt.  Ezt  annál  inkább  kellett  tennem,  minthogy  a  városi 
jogokat  szorosan  vett  jogi  szempontból  már  1894-ben 
fejtegette  egy  jeles  szerző.  Ertem  dr.  Király  János  egyetemi 
tanár  Pozsony  város  Joga  a  középkorban  czímű  s  a  M.  T. 
Akadémia  tört.  bizottsága  által  kiadott  jeles  művét.  E 
műnek  megjelenése  kiváló  irodalmi  nyereség  volt  s  hálásan 
említem  fel,  hogy  nehéz  és  zavaros  kérdések  tisztázásában 
egyszernél  többször  biztos  útmutatóul  szolgált.  Külömben 
előadásomhoz  bőséges  adatokat  szolgáltatott  a  gazdag,  talán 
kimeríthetetlen  városi  levéltár,  amit  a  szöveg  alatt  levő 
jegyzetek  bőven  igazolnak.  Csak  kötelességet  teljesítek, 
midőn  e  helyt  újból  hálás  köszönetet  mondok  Batka  JánoSy 
a  város  nagyérdemű  levéltárnokának,  mint  ki  e  kötet 
írásánál  is  tetemesen  könnyítette  nehéz  feladatomat  az  által, 
hogy  számomra  többrendbeli  jegyzőkönyvi  kivonatokat 
másolt  s  egyátalán  szíves  szolgálatkészségével  mindenkor 
segítségemre  volt.  Nem  kevesebb  hálával  tartozom  Michaelis 
Vilmos  ev.  lyc.  nyugdíjazott  rector  úrnak,   nemcsak   azon 


Digitized  by 


Google 


Előszó. 

kiváló  gondért,  melylyel  magyar  szövegű  művemet  németre 
fordította,  hanem  azon  lelkes  érdeklődéseért  is,  melylyel 
művem  írását  követte.  Ez  érdeklődésének  és  éber  figyel- 
mének tényleg  számos  toll-  és  sajtóhiba  kiigazítását  köszön- 
hetem, amint  szívesen  elismerem,  hogy  jeles  szakképzett- 
ségével egynél  több  kérdésben  okulásomra  is  volt.  Szer- 
felett sajnálom,  hogy  azokat  a  nagybecsű  eredeti  okira- 
tokat, melyeket  e  napokban  méltóságos  Fralmói  Vilmos 
püspök  úr  s  hazánk  nagynevű  történetírója  nemes  önzet- 
lenséggel rendelkezésemre  bocsátott,  ez  úttal  már  fel  nem 
használhattam.  Fogok  azonban  később  okvetlenül  alkalmat 
találni,  hogy  ez  okiratok  adatai  alapján  pótoljam  munkám 
egyes  hiányait.  Végre  lekötelezettnek  érzem  magamat 
mindazok  iránt  is,  kik  felszólításomra  készségesen  rendel- 
kezésemre bocsátották  az  e  kötet  illustrálásához  szükségelt 
egyes  duczkokat,  úgymint  a  budapesti  Athenaeum  irodalmi 
és  rész  vény  társulat,  a  pozsonyi  áll.  főreáltanoda  és  a  pozso- 
nyi kir.  főgymnasium  nagyérdemű  igazgatóságainak  vala- 
mint a  pozsonyi  kath.  polgári  ápoló  intézet  igazgató  bizott- 
ságának, nomkülömben  a  helybeli  sz.  ferenczrendiek  szék- 
háza főtisztelendő  elöljáróságának.  A  pozsonyi  első  Takarék- 
pénztár pedig  nemcsak  a  szerzőt,  hanem  a  város  közön- 
ségét is  mély  hálára  kötelezte,  amiért  páratlan  áldozat- 
készségével ennyi  a  várost  érdeklő  levéltári  anyagnak 
közrebocsátását  e  kötet  kiadásával  is  lehetségessé  tette. 

Kelt  Pozsonyban,  1898  szeptember  17-ikén. 

A  szerző. 


VI 


Digitized  by 


Google 


TARTALOM. 


I.  Fejezet. 

Á   kl^zségrl   szerTezel  alakulása.    Átmenet   a   Tárosi  szervezetbe.   Az  ön- 
kormányzati hat<(ságrok  keletkezése.  Birö,  tanáes,  polgrárjog.  1—34.  II. 

Pozsony  önkormányzati  szervezete  régibb  a  XIII.  századnál.  A  községi 
szervezet  östényezöi.  Az  őstermelésnek  művelés  alá  került  ágai  tették 
szükségesekké  az  első  hivatalokat.  A  hegymesteri  hivatal  s  szervezete.  A 
hegymesterek  s  feladatuk.  Erdő-  és  halászmesteri  hivatalok.  Az  erdö- 
mesler  teendőjét  a  hegymester  végezhette.  A  régi  hegymesterek  nagyobb 
hatáskörrel  bírtak  mint  a  maiak.  A  halászok  adófizetési  viszonya  szük- 
ségessé tette  a  halászmesteri  hivatalt  A  halászczéh  keletkezése  megfejti 
a  halászmesterek  hiányát.  A  gazdasági  tevékenység  a  vásáron  is  jutott 
kifejezésre.  A  vásár  megelőzte  a  privilégiumot.  Vásári  jog  és  bíráskodás 
is  régibb  a  privilégiumnál.  A  régi  vásárbíró  s  teendője.  A  későbbi  esküdt 
vásárbíró.  Felügyeleti  és  ellenőrzési  joghatósága.  A  vásárbírói  intézmény 
átalakulása.  Az  ez  átalakulást  követelő  tényezők.  A  városbírói  hivatal 
alakulása.  A  városbíró  kezdetleges  joghalóságának  külömbözése.  Az  usus 
megelőzi  a  szabadalmat.  A  XIH.  század  végén  a  községi  szervezet  átalakul 
városivá.  A  bírói  illetékesség  tágulása.  Az  ó-bíró  és  a  behelyezett  bíró. 
A  városi  immunitás.  A  bírák  számának  kérdése.  A  bírák  mellett  műkö- 
dött esküdtek  s  ezek  hatásköre.  A  városi  tanács.  A  külső  tanács  vagy  a 
huszonnégy  esek  tanácsa.  A  külső  tanács  hatásköre.  A  városi  közönség. 
A  polgárjog.  Városi  polgárok.  A  patricziusok. 

II.  Fejezet. 

Önkormányzati  hatóságok  és  segédk5zegek  keletkezése.  A  bírósági,  pénz- 

Ogyi,  rendőri,  közbiztonsági,  kb'zegészségl  és  gazdasági  hatóságok  és  segéd- 

kSzegek.  Városi  szolgaszemélyzet.  35—67.  11. 

A  városi  élet  fejlődésével  szaporodnak  az  önkormányzati  hatóságok  és 
közegek.  A  bíró  igazságügyi  segédközegei.  Az  írnok  vagy  jegyző  s  teen- 
dője. Az  aljegyző  s  teendője.  Az  albíró.  Már  a  XIV.  sz.  végén  talál- 
kozunk működésével.  Nem  volt  állandó,  csak  időleges  tisztviselő.  A  magyar- 
bíró. A  zsidó-bíró.  A  zsidó-bíró  nem  szűnt  meg  a  XV.  században.  A 
városi  bíró  segédei.  A  törvényszéki  irnok.  A  városi  ügyész.  A  tanács 
bizalmas  emberei.  A  városi  ügynökök.  A  városi  orvos,  sebész,  borbély, 
bába,  törvényszéki  szolga.  Mindezek  teendői.  A  hóhér  s  ennek  régi  fontos 
szerepe.    A    hóhér    középkori  társadalmi  állása.    A  hóhér  segédei  s  ezek 


vn 


Digitized  by 


Google 


Tartalom. 

teendői.  A  bíró  közigazgatási  segédközegei.  A  polgármester  s  teendői.  A 
polgármester  tanácsszolgája.  A  polgármester  nem  volt  a  bíró  helyettese, 
csak  segítője  közigazgatási  íigyekben.  A  városi  kamarás,  a  kamara-irnok 
s  ezek  teendői.  Az  adóbehajtás  közegei.  Az  adószedők  vagy  Gaber-ek. 
Az  adóbehajtók  vagy  Gabeinbringer-ek.  Az  Írnokok.  A  bortizedszedők.  A 
bot  vivő.  A  körüljárás.  A  rév-  vagy  hídmester.  A  harminczadosak  és  vám- 
szedők. A  pénzverőmester.  A  városi  rendőrség  közegei.  A  városkapilány. 
Városi  zsoldosok,  kapu-,  torony-  és  bástyaőrök,  czírkálók.  Az  erőd- 
építészek és  árokmesterek.  Lő-  és  tüzérmesterek.  Kémek.  A  közvetítők. 
A  heroldok,  lovas  és  gyalogküldönczök.  Városi  egyházi  tisztségek.  A  városi 
gazdaság  közegei.  A  majorosok  vagy  ispánok.  A  sógrof.  A  városi  erdészek 
és  vadászok.  A  faurak,  vinczellérek,  pincze-  s  tilalmi  mesterek.  A  füzér- 
felügyelők. Városi  iparmesterek.  Közszolgák  és  házi  cselédség. 

IIL  Fejezet. 

A  városi  hivatalos  állások  betöltésének  módja.  A  polgárság  választási 
joga.  A  választási  Jog  feltételei.  A  választhatóság  feltételei.  A  választás 
szertartása   s   ideje.   A   tisztviselők   ellenőrzése.   A   tisztviselők   anyagi 

előnyei.  68-92.  11. 

A  privilégiumok  egyik  sarkalatos  joga  a  szabadbíró  választás.  Ez  az  ön- 
kormányzás alapja,  a  városi  autonómia  szervezetének  magva.  Ellentét  a 
városok  és  a  megyék  hatóságalkotó  joga  közt.  A  megyei  bírák  válasz- 
tásának kezdete.  A  városi  bíró  választás  joga  régibb.  A  városi  autonómia 
is  lassan  fejlődik.  A  községi  és  a  városi  szervezetben  nem  azonos  a  ki- 
nevezési jog.  Az  1291  évi  privilégium.  A  bíróválasztás  közvetlensége.  A 
tanácsot  is  az  összesség  választja.  Közvetett  választás  ismeretlen  városi 
életünkben.  A  választási  jog  több  körülménytől  volt  feltételezve.  Anyagi 
és  szellemi,  értelmi  s  erkölcsi  meg  hasznossági  szempontok.  A  hivatalba- 
jutás akadályai.  A  hivatalba-jutás  főkellékei.  A  rokonsági  akadályok.  A 
bűntények  utóható  ereje.  A  választás  ideje  és  helye.  A  ferenczrendiek 
kolostorának  és  a  városháznak  választási  helyiségei.  Választási  ünnepségek  és 
szórakozások.  A  bíró  felavatása  s  eskütétele.  A  választás  érvényességének 
időtartama.  A  tisztviselők  visszaélései  ellen  való  biztositások.  A  czéhek 
megakadályozzák  a  városi  nemzetség-uralmat.  Visszaélések  büntetése. 
Tisztviselőkkel  való  elszámolások.  A  tisztviselők  fizetése  s  természetben 
való  járulékaik.  A  tisztviselők  és  a  szolgaszemélyzet  udvari  ruházata. 

IV.  Fejezet. 

A  Táros  igazságttryi  szervezetének  kifejlődése.  A  bírói  illetékesség.  93-120. 11. 

A  bírói  illetékesség  a  városokban  eredetileg  országos,  azaz  királyi  vagy 
megyei  hatóságoké  volt.  Ezek  jogilletékességét  több  tényező  befolyásol- 
hatta avagy  meg  is  szüntethette.  A  privilégiumok  szentesítik  a  régibb 
joggyakorlatot.  Némely  városok  bírái  csak  egyes,  másokéi  minden  ügyben 
Ítélhettek.    A  kivett  bíráskodás.    A  menedékjog  kihatása  a  bírói  illetékes- 


vni 


Digitized  by 


Google 


Tartalom. 

ségre.  Városunk  területi  viszonyainak  kihatása  a  bírói  illetékességre.  A 
biráskodás  megoszlása  megye  és  város  közt.  A  városban  levő  nemesi 
birtokok  kihatása.  Az  egységes  városi  jog  megalapítása.  A  városnak  e  tekin- 
tetben kifejlett  törekvése.  Mátyás  király  1459  évi  rendelete.  Az  1291  évi 
szabadalom  fontossága.  A  felperes  az  alperes  illetékességét  tartozott  követni. 
Absolut  bírói  illetékesség.  A  pozsonyi  vár  és  város  közt  a  XIV.  század- 
ban érvényesölt  eltá-ö  gyakorlat.  A  személyes  illetékesség  s  a  megelőzés 
elve.  Királyi  kedvezmények  kihatása.  Illetékességi  összetűzések.  A  menedék- 
jog megszűntetése.  Az  egyházi  jurisdictio  befolyása  a  városi  jogra.  E 
jurisdictio  természetes  kifejlődése.  A  világi  bíráskodást  szabadalmilag  is 
gyakorolták  egyes  egyházi  hatóságok.  A  magán-  és  a  bűntetőjog  nem 
volt  hajdan  különvált.  A  pozsonyi  bíró  kizárólagos  joghatósága.  Az  inter- 
diktum  alkalmazása  világi  ügyekben.  A  bírói  illetékesség  kiterjedt  a  magán- 
és  közjog  minden  elágazására. 

V.  Fejezet. 

A  város  Igazságügyi  szervezetének  kifejlődése.  A  bírói  oljárás  alapforrásai. 
A  büntetőjog.  A  büntetendő  eselekmények.  A  büntetési  nemek.  121—160. 11. 

A  jogszabályok  lassan  alakulnak  szerves  egészszé,  rendszeres  városi  jog- 
könyvvé. A  legrégibb  ismert  statútum.  A  városi  jogkönyv  legrégibb  ismert 
példánya.  A  szokás  és  a  királyi  privilégiumok  befolyása  a  városi  jogkönyv 
alakulására.  Az  országos  törvények  befolyása.  Az  országos  vagy  külföldi 
városok  jogstatutumainak  befolyása.  A  bírói  gyakorlat  befolyása.  A  bünte- 
tendő cselekmények  átalán.  Az  elet  ellen  irányult  büntetendő  cselekmények. 
Emberölés  s  gyilkosság.  Ölésben  vagy  gyilkosságban  való  részvétel.  Ölési 
kisérlet.  A  testi  sértések,  sebzések,  testcsonkításók,  szégyensebek.  A  test, 
a  becsület  és  szabadság  ellen  irányuló  jogellenes  támadások.  A  frevel  és 
furwart.  A  vagyon,  béke,  erény  és  jóhír  ellen  való  támadások.  A  rablás, 
lopás,  csalás,  hamis  játék,  koczkajáték.  gyújtogatás.  A  városi  béke  meg- 
zavarása, hatalmaskodás,  fenyegetés.  Fegyveres  támadás.  A  szomszédsági 
viszony  szentségének  megtámadása.  A  hatósági  tekintély  ellen  való  csele- 
kedetek. Zártörés,  széksértés,  pénzhamisítás.  Az  erény  ellen  való  cseleke- 
detek. A  házasságtörés,  vérferlőztctés,  bigámia.  A  vétségek  megtorlása,  a 
bűnfenyítés.  A  halálbüntetés.  A  jus  gladii.  Akasztás  és  nyakazás.  Vízbe- 
fojtás, lófarkrakötés,  kerékbetörés,  tüzes  vasfogóval  való  csípés,  megégetés. 
A  testi  fenyítések.  Tagcsonkítás,  lábkaróbazárás,  verés.  Becsületbeli  bün- 
tetések. Szégyenfa  és  gúnyketrecz.  Szabadságkorlátolási  büntetések.  Egy- 
szerű s  nehéz  fogság.  A  száműzés  és  ennek  alkalmazása.  Kényszerzarán- 
doklások.  Vagyonbűntetések.  Bírságpénzek.  Gompositio. 

VI.  Fejezet, 

A  város  igazságszolgáltatási  ügyének  kifejlődése.  A  bűntető-  és  magánjogi 
pereljárás.  Idézés,  bizonyítás,  védekezés,  Ítélet.  161—202.  U. 

A  városi  statútum   megismertet .  a  peres  eljárással.    Czélja  az  igazságszol- 
gáltatás. A  hivatalos  üldözés  kivételessége.  Magánjogi  pert  csak  a  felperes 


IX 


Digitized  by 


Google 


Tartalom. 

indíthatott  meg.  Vádló  és  szótálló.  Az  idézés.  A  kezesek.  A  jelenkezés. 
A  képviselet.  A  bíróság  s  ennek  szervezete.  Az  igazságszolgáltatás  külső 
követelményei.  Bírói  öltözet.  A  törvénykezési  teröm,  a  Schranne.  A  bíró- 
sági körülállás.  Nyilvános  tárgyalás.  A  törvénykezési  tárgyalás  élőszóval 
történt.  A  meg  nem  jelenés  következményei.  A  közbenjárók.  A  nyomozás. 
A  tanuk  s  a  tanuképesség  kellékei.  Az  esküdtek  eskütétele.  A  városi  jog 
érintkezése  az  országos  joggal.  A  bizonyítás  és  ennek  különféle  nemei. 
Az  okiratok.  Az  okiratok  mcgkivánt  kellékei.  A  bírói  szemle.  Ennek  ered- 
ménye. Az  eskü  lényege  és  kellékei.  Nők  esküje.  Az  eskü  alakisága. 
Egyszerű  és  ünnepélyes  eskü.  Zsidó- eskü.  Tudós,  tört,  pálczás  eskük. 
Az  istenitéletek.  A  perdöntő  bajvívás.  Bajvívás  alól  való  felszabadítás. 
A  bajvívástól  való  idegenkedés  és  ennek  oka.  A  tisztító  eskü.  Az  eskü- 
társak. Önbeismerés.  Kínvallatás.  Kínzó  eszközök.  A  kínzó.  A  védelem. 
A  szószóló.  A  Steurer  vagy  Vorsprechen  hivatása.  Az  itélethozás.  Az  Ítélet 
kihirdetése,  végrehajtása  s  olykor  történt  megmásítása.  Az  Ítélet  Írásba 
foglalása,  a  Sprucbbrief.  Bírósági  áldomás. 

VII.  Fejezet. 

A  város  igazságszolgáltatási  ügyének  kifejlődése.  Á  Jogorvoslatok,  panasz, 
felebbezés,  perújítás.  203—244.  11. 

Magasabb  forumok  elé  való  idézések.  Az  itélőbíróságok.  A  panaszszal 
élhelés  jogának  eredete.  A  felelősség  elve.  A  panaszszal  élhetés  joga 
különös  kedvezmény  volt.  A  panaszszal  élhelés  joga  tökéletlen  jogorvos- 
latot képezett.  A  XIV.  században  városainknál  a  felek  szabad  felebbczési 
joga  jut  érvényre.  A  tárjiokmesteri  hivatal  mint  felebbezési  fórum.  A 
tárnokmester  jogílletékességének  kifejlődése.  A  tárnoki  bírószék  szervezete. 
A  nemesség  eltávolítása  a  tárnoki  bírószéktől.  A  tárnoki  és  szemclynöki 
városok.  A  tárnoki  jog  codifikálása.  A  városi  kiküldöttek  rangja  a  tárnoki 
törvényszéken.  A  tárnoki  szék  helye  s  bíráskodási  ideje.  A  tárnoki  szék- 
hez fclebbezhető  ügyek.  A  tárnoki  székhez  nem  felebbezhelő  ügyek.  A 
tárnokszéki  tárgyalás  s  itélet.  Felebbezési  költségek.  A  harmadfolyamod ásű 
bíróság.  A  király  előtt  való  személyes  panaszok  és  kérelmek.  A  királyi 
jelenlét  s  a  királyi  különös  jelenlét  szervezete.  A  királyi  különös  és 
személyes  jelenlét  közt  levő  külömbség.  A  város  mint  felebbezési  bíróság. 
Választott  bíróság.  A  választott  bíróság  itélő  bírái. 

Vin.  Fejezet. 

A  város  Jogai.  A  beköltllzési  és  letelepedési  Jog.  A  város  lakosságának 
nemzetiségi  viszonyai.  245—275.  II. 

A  szabad  beköltözködés  és  letelepedés  joga  a  szabadalmakban.  A  szabad 
beköltözés  és  letelepedés  joga  a  földbérfizetés  feltételéhez  volt  kötve.  A 
szabadköltözés  elé  gördített  akadályok.  Földesúri  és  jobbágyi  viszonyok. 
A  városok  vonzó  ereje.  A  városok  kivált  a  polgári  elemet  vonzották. 
Hazánk  letelepedési  viszonyai  a  középkorban.  Pozsonynak  letelepülés  által 


Digitized  by 


Google 


Tartalom. 

felszaporodott  középkori  lakossága.  Osztrák  tartományokból  jött  telepesek 
Osztrák,  morva,  cseh,  sziléziai,  stiriai,  tirol  telepesek.  Német  tarlományot 
ból  jött  telepesek.  Bajor,  württembergi,  badeni,  szász,  porosz  telepesek 
Lengyel,  sleswig,  svajczi  telepesek.  A  letelepedések  nem  voltak  tömegesek 
A  belföldről  jött  telepesek.  Hospesek  és  civisek,  e  két  elnevezés  jelentése, 
Magyarországból  jött  telepesek.  A  telepesek  nemzetiségei.  Magyar  telepesek 
A  város  magyar  elemét  élénkítő  intézmények.  Olasz  telepesek.  Olasz  hely 
őrségek.  Az  Anjouk  s  a  humanismus  kora.  Pozsonyban  tartózkodott  olaszok 
Franczia  telepesek.    Flandriaiak  Pozsonyban.    Szláv  telepesek.    A  szlávság 

későbbi  eltűnése. 

IX.  Fejezet. 

A  város  Jogai.  A  bekl^ltözésl  és  letelepedési  Jog.  A  zsidókSzség  alakulása 
és  szervezése.  276-346.  11. 

A  legrégibb  zsidó  telepesek.  A  legrégibb  hazai  zsidó  telephelyek.  Későbbi 
bevándorlások.  Honnan  vándoroltak  be  a  zsidók.  Számuk  meghatározása. 
A  szám  meghatározásának  alapja.  A  zsidó-privilégium.  A  privilégium 
keletkezése.  A  régi  Zsidó-ulcza.  A  pozsonyi  zsidó-iskola  vagy  zsinagóga. 
A  zsidó-furdő,  tánezház,  ispotály  és  temető.  Zsidók  csak  kivételesen  laktak 
keresztények  között.  A  zsidók  támadása  és  védelme.  Zsidó  védelmi  census. 
A  zsidóság  zárt  politikai  községet  képezett.  A  zsidó-község  bírája.  Az 
országos  zsidó-bíró.  Az  országos  alzsidó-bíró.  A  zsidó  előljáró.  A  zsidó- 
jogkönyv. A  zsidók  jogviszonyai.  A  zsidók  foglalkozásai.  Kamatszedés  és 
kamatláb.  A  kamatláb  nagysága  nálunk  s  másutt.  Kamatelengedés.  Zálo- 
gok. Adóslevelek.  Zálogtárgyak.  Lopott  jószág.  Orgazdaság.  A  zsidó-hús 
kimérése.  Zsidó- vágóhíd.  A  zsidók  ruházata.  A  zsidó-jelek.  A  zsidó-jelek 
viselése  alól  való  felmentvények.  Zsidó  zaklatások.  A  zsidó- zaklatások  okai. 
Rossz  hazafíságuk.  Fajgyűlölet  és  vallási  fanatismus.  Megtéréseik,  ezek 
okai.  Színleges  megtérések.  A  zsidók  által  fizetendő  adók.  A  census 
regalis  s  annak  kezdete.  A  census  regalis  nagysága,  elzálogosítása  s 
bérbeadása.  Rendkívüli  adók.  Kényszcrkölcsönök.  Városi  adók.  Bér,  tized, 
boradó.  A  kóser  bor.  Díjak,  telekbér,  városi  terhek.  Önkénytes  megadóz- 
tatások. A  városnak  s  a  polgároknak  zsidóknál  felvett  kölcsönei.  A  zsidó- 
könyv és  annak  rendeltetése.  Kölcsönadási  megszorító  rendeletek. 

X.  Fejezet. 

A    város   fSIdesúrl  haszonvételi  Jogai.   A   favágás,   gyttmSlesszedés,   fű- 
kaszálás,   k(»fejté8,  halászat,   vadászat,  házhely-,  építés-  és  boltayitás- 
engedélyezés,  italmérés  és  koresmáltat^s  Joga.  347—382.  11. 

A  haszonvételi  jogok  fontos  szerepet  játszanak  a  város  községi  szerveze- 
tében. Bírás  és  jogélvezet.  A  favágás  és  fakiosztás.  A  városi  határ  fa- 
állománya. A  faurak  tisztsége.  A  ligetek  gyümölcsfaállománya.  Gyümölcs- 
szedés és  gyümölcsosztás.  A  városi  rétek.  A  Wiesmad.  A  füurak  szerep- 
lése.   A    rétek  felosztása.    Stadt-  és  Hermlust  vagy  Burgerlust.    A  rétek 


XI 


Digitized  by 


Google 


Tartalom. 

kaszálói.  A  rétek  leégetése.  A  város  épitési  anyaga.  A  kőfejtés.  Városi 
kőbányák.  A  városi  terűlet  halállománya.  A  városi  vizekben  való  halászat. 
A  halak  felosztása  és  elárusít ása.  A  városi  terület  vadállománya.  Városi 
vadászatok.  Az  1291  évi  szabadalom  által  nyert  favágási,  építési  és  halá- 
szati jogok.  Földesúri  és  kiváltságos  haszonvételek.  A  birtok  jogi  termé- 
szetéből  folyó  viszonyok.  Nem  városi  területen  való  favágás  és  kaszálás. 
Idegen  vizekben  való  halászat.  Halászati  egyesség.  A  halászok  iparos 
egyesülete.  Halászok  és  halku farok.  A  rekesztő  halászat.  Halászati  szabály- 
rendelet. A  vadászati  jog.  Vadászati  haszonvétel.  A  város  vadászatai. 
Vadászati  eredmények.  A  halászok  külvárosa.  A  területtel  való  rendel- 
kezés joga.  A  húskivágás  joga.  Mészárosok  czéhszabálya.  Az  ital  mérési 
jog.  Bortilalmi  idő.  A  bortermelők,  borkóstolók  és  borárusítók.  Városi 
szőlők.  A  borok  minősége.  A  vend-borok.  A  bormérési  statútum.  A  bor- 
kimérés ideje.  A  bor-jelzés.  A  leitgeberek  és  csaposlegények  ellenőrzése. 
Borkimérés  és  pinczemunkák  bére.  Pálinka  és  sörárulás.  A  sörből  folyt 
nyereség.  Városi  sörfőzöház. 

XI.  Fejezet. 

A  város  kiváltságos  haszonvételei.  Rév-  és  vámjoga.  383-420.  11. 

A  pozsonyi  rév  első  említése.  A  sz.  mártöni  apátság  oklevele.  Ennek 
chronologiai  megállapítása.  Hitelességének  megállapítása.  Utóirata.  Először 
említi  a  pozsonyi  révet.  A  rév  eredeti  hovatartozása.  A  rév  nem  pozsony- 
városi,  hanem  pozsonymegyei  rév.  A  pannonhalmi  apátság  révjoga.  A 
város  révjoga.  A  Gsallórév.  A  Pernald-féle  révnek  a  Gsalló  révvel  való 
azonossága.  Mily  terjedelemben  kapta  a  város  a  révjogot?  A  révjog 
részleltulajdonosai.  A  révjog-részletek  keletkezése  és  megszűnése.  A  pozsonyi 
káptalan  révtizedszedése.  Révjogilletéke  tulajdonkép  csak  tizedszedési  illeték 
volt.  A  felső-  és  alsórév.  A  pilisi  apátság  révjogilletéke.  Ventur  Gáspár 
révjogi lleléke.  Révvám-jogi  sérelmek.  A  réven  való  eredeti  hajóközlekedés. 
A  Duna  későbbi  áthidalása.  Zsigmond  és  Albert  királyok  hidjai.  Az  első 
hidak  szerkezete  s  fennállásuk  ideje.  A  Halászkapu  irányába  eső  har- 
madik híd  s  szerkezete.  Fenntartásának  nagy  költségei.  A  Haltér  irányába 
eső  negyedik  híd.  A  Halászkapu  irányába  eső  ötödik  híd.  A  hidak  foly- 
tonos munkában  tartják  a  révészeket.  A  dunai  révészek  s  Zsigmond 
királynak  rajok  vonatkozó  intézkedései.  Fegyveres  csapatok  átszállítása  a 
Dunán.  Hajókon  történt  utazások.  A  révjövedelem.  Vámzsarolás.  Vám- 
kötelezettség.   Vámszedők,    hídmesterek,    hídbérlők.    Hídőrök    és  hídlesek. 

Hajó  vontatás. 

Xn.  Fejezet. 

A  város  kiváltságos  haszonvételei.  Tásár-  és  szabad  ImpoHJog.  421—450. 11. 

A  vásárok  keletkezésének  okai.  A  pozsonyi  vásárterek.  A  zsibvásár.  A 
pozsonyi  vásárokra  vonatkozó  okiratok.  Szabad  évi  vásárok.  A  vásárjog 
regáljoggá  lesz.    Ujabb  vásárok  engedélyezése.     A  külvárosok  vásártartási 


XII 


Digitized  by 


Google 


Tartalom. 

joga.  A  vásárnak  a  vidék  érdekével  való  megegyeztelése.  Vásári  vám- 
mentesség. Vámzsarolás  ellen  való  biztosítás.  Vásárokkal  a  város  gazdasági 
érdekeit  akarták  előmozditani.  A  vásárczikkek  hatósági  meghatározása. 
Tiltolt  áruczikkek.  Bor-  és  lóeladási  tilalom.  A  pozsonyi  vásárra  kerüli 
beviteli  czikkek.  A  városi  harminczadkőnyv  fontossága.  A  kiviteli  áru- 
czikkek. A  Pozsonyba  jött  idegen  kereskedők  hazája.  A  pozsonyi  fa-  és 
hajó  vásárok.  A  hajógyártás.  Az  elővétel  által  való  károsodás.  Az  elővétel 
eltiltása.  Vásárrendőri  és  vásárbíráskodási  intézmények  életbeléptetése. 
Vásárjog  és  békejog.  A  vásári  joghatóság  jelvénye.  Csalás  ellen  való  bizto- 
sítás.   A  vásári  czikkek  megvizsgálása.  Az  áruczikkek   árának  megszabása. 

Xm.  Fejezet. 

A  vásártartással  l^sszefflggö  vásárellenSrzésl  Jog.  TásárrendSri  és  bírás- 
kodási intézmények.  Sdlyok,  mértékek,  pénz.  Pénzhasználási  és  pénzverést 

Jog.  451-502.  11. 

A  mértékek  és  súlyok  iránt  középkori  irataink  tájékoztatnak  A  városi  jog- 
könyvben, a  bormérési  szabályokban  és  a  czéhrendszabályokban  említett 
mértékek  és  súlyok.  Súlyok  és  mértékek  collectiv  fogalmak.  A  fuder,  a 
mut  és  a  márka.  Ezek  nagysága  illetőleg  értéke.  Valóságos  mértékek  és 
súlyok.  A  libra  vagy  font.  Ezüsthöz  és  aranyhoz  való  viszonya.  A  drey- 
ling.  Az  akó,  a  pozsonyi  akó.  A  korsó  vagy  angser.  A  pint,  kindl,  diln, 
mestn,  lagl,  botich,  sam,  tune,  stewch,  truch,  vas,  sack,  balln,  büntl, 
stuck,  wandlein,  wuczeln.  Súly-  és  mértékszabályozás.  Hitelesített  súly 
és  mérték.  A  város  nyilvános  mérlege.  A  vásári  bíróság.  A  városi  leöntők 
mint  mértékjelzők.  A  pénznemek  sokfélesége.  Az  újpénz  kényszerforgalma. 
Az  árpád  házi  királyok  idejében  Pozsonyban  használt  pénzek.  Idegen  pén- 
zek. Az  anjouházi  királyok  idejében  Pozsonyban  használt  pénzek.  A  vegyes- 
házi királyok  idejében  Pozsonyban  használt  pénzek.  A  libra,  talentom, 
márka  mint  pénzértékek.  A  forint  és  értékhullámzása.  A  magyar  pénz 
európai  jelentősége.  A  garas,  bardus,  fillérek.  A  dénárok  értéke.  A 
szerecsen  dénárok,  dukátok,  quartingok.  A  báni  dénárok.  A  bécsi  dénárok 
értéke.  A  schilling,  tallér,  krajczár.  A  város  pénzverési  joga.  A  pénzverő 
műhely  berendezése.  A  kamara  hasznáról  való  beszámolás.  Arany-  és 
ezüstvásárlás.  A  város  pénzverési  jogának  fejlesztése.  A  pénzverő  műhely 
helyisége.  A  pénzverőkamara  tisztviselői.  A  kamaragróf.  A  pénz  verőmester. 
Az  ügyész  s  a  lakótársak.  A  beváltok  s  ötvösök.  A  bélyegőr,  bélyeg  véső, 
bélyegkovács,  kisérlő,  öntő,  lemez-,  vágó-  és  ütőmesterek.  Fizetési  utal- 
ványozások a  pozsonyi  kamaránál. 

XIV.  Fejezet. 

A  város  ámlerakási  és  árumegállítási  Joga.  Czlmervlselési  és  verespecBét- 

használási  Joga.  Országrendisége.  503-526.  11. 
Az  árulerakási  és  árumegállítási  jogok  kezdete.  E  jogok  későbbi  fejlődése. 
A  két  jog  fenntartására  czélzó  intézkedések.   Sem  az  egyik,  sem  a  másik 


XIII 


Digitized  by 


Google 


Tartalom.  Jelentékenyebb  sajtóhibák. 

jog  nem  volt  teljes.  Kényszerük  alól  való  felmentés.  A  sopronyi,  nagy- 
szombati és  pozsonyi  kereskedők  mentelme.  Zsigmond  király  fenyítő  jogot 
adományoz  Pozsonynak.  Az  árulerakási  és  árumegállítási  jogok  kereske- 
delmi és  gazdasági  jelentősége.  Magyarország  két  nagy  kereskedelmi  vidék 
közt  közvetítő  földűl  szolgált  az  európai  continensen.  A  keleti  import-  és 
transitokereskedés  útja.  Ez  út  mellékága  a  Duna  mentén.  A  déli  és 
nyugati  kereskedés  útja.  A  felsőmagyarországi  új  kereskedelmi  út.  Az 
áruforgásból  remélt  haszon.  A  hasznot  megapasztó  körülmények.  Az  áru- 
lerakási és  megállítási  jogok  megszorítása.  Visszaélések  ellen  való  panaszok. 
A  jogok  később  történt  királyi  megerősítései.  Fejedelmeink  czímeradomá- 
nyozó  kegye.  A  czímerek  kezdete.  A  czímerhasználat  az  Árpádok  s  az 
Anjouk  idejében.  Pozsony  új  czímert  kap.  A  vörösviaszszal  való  pecsételés 
joga.  A  pecsét  jelentősége  a  középkorban.  A  városi  pecsét  jelentősége  a 
gyakorlati  jogéletben.  A  pecsét  őrizetére  fordított  gond.  A  város  két 
pecsétje.  A  pecsét  használatáért  fizetett  díjak.  Az  országrendiség  előjoga. 
A  város  részvétele  az  országgyűléseken,  a  királykoronázásokon,  politikai 
szerződések  hitelesítésében.  A  város  kiváló  országos  állása. 


Jelentékenyebb  sajtóhibák. 

7.  lapon  utolaó  jegyzetsorban :  Haitener  helyett :  fíaüeuer, 

42.  lapon  a  2.  jegyzetben:  I,  124  helyett:  I,  114. 

47.  lapon  19.  sorban:  XVII.  századbeli  helyett:  XIIL  százcMeli. 

140.  lapon  17.  sorban:  Kepler  helyett:  Kapler. 

186.  lapon  utolsóelőtti  jegyzetsorban :  extraDea  helyett :  extranee, 

201.  lapon  az  1.  jegyz.  3.  és  4.  sorában :  auch  non  .  .  .  und  hatén 
helyett:  auch  von  .  .  .  und  baien, 

351.  lapon    5.  sorban:  XV.  helyett:  XIV. 

391.  lapon  18.  sorban:  6  dénárt  helyett:  5  font  dénárt. 

436.  lapon    6.  sorban:  vármegyét  helyett:  várnagyot. 

441.  lapon  2.  sorban  és  9.  jegyzetben :  ciprusi  és  tuch  cypristh  helyett : 
eipruH  és  tuch  eypristh. 

443.  lapon  13.  sorban:  Taszból  helyett:  Túszból. 

481.  lapon  10.  jegyzetsorban:  solvent  helyett:  solvet. 

484.  lapon  a  4.  jegyzetben :  comes  és  testvére  helyett :  comes  ég  testvérei. 

487.  lapon    4.  sorban:  említésénél  helyett:  emlüégével. 

487.  lapon  6.  jegyzetsorban  jobbról :  Patrech  fia  Surb  Miké  fiai  helyett : 
Pairech  fia  Surk  és  Miké  fim. 

496.  lapon  1.  jegyzet  utolsóelőtti  sorában  balról :  1838-ban  készített 
helyett:  IdSS-ban  közzéteU. 

505.  lapon    2.  jegyz.  2.  sorában:  ntüitate  helyett:  utűitati. 


XIV 


Digitized  by 


Google 


Az  e  kötetben  levő  rajzok  jegyzéke. 


!•  A  sz^Tegr  kSzé  nyomott  rajzok. 

1.  Pozsony   XV.  századi   vázlata.    A  Reider  féle  bambergi  térképgyűjtemény- 
ben.  1.  1. 

2.  Pozsony  a  század  derekán.  Ah  Rudolf  rajza.  9.  1. 

3.  Nagylucsei  Orbán  püspök  pecsétje.  19.  1. 

4.  Az  Elderbachok  pecsétje.  35.  l.  (Mind  a  négy  az  Athenaeum  daczka.) 

5.  A   régi  Behaim-báz,    a  hajdani  Hangem  Rechtsstube.  41.  1.    (A  pozs.  áll. 
fŐreáltanod.  daczka.) 

6.  A  pozsonyi  várhegy.  Rohhock  rajza.  59.  1. 

7.  A  pozsonyi  városház   kapualjának  egyik  záróköve  az  Anjoak  stmcz-czime- 
rével.  68.  1. 

8.  Nagylucsei  Orbán  püspök  aláírása.  73.  1.  (Mindhárom  az  Athenaeum  duczka.) 

9.  A   pozsonyi   szentferencziek    átépített   kolostorának   kert   felé   néző   része. 
85.  1.  (A  pozs.  Bz.  ferenczrendiek  duczka.) 

10.  Pozsonyi  régi  ajtó-kopogtató.   Boros  R.  rajza,  Angerer  és  Göschl  fényképe. 
93.  1. 

11.  A  szentferencziek  restaurait  tornya.  107.  1.  (A  rendház  duczka.) 

12.  A  pozsonyi   szentferenczrendiek    átépített  kolostorának  utczai  homlokzata. 
117.  1.  (A  rendház  duczka.) 

13.  Régi  ajtó-kopogtató  díszműve.  Boros  R.  rajza.  Angerer  és  Gőschl  fényképe. 
121.  1. 

14.  Pál  pécsi    püspök   a  pozsonyi  szentferencziek  sz.  Jánoskápolnája  számára 
adott  1296  évi  búcsúadományos  oklevele.  135.  1.  (A  rendház  duczka.) 

15.  A   pozsonyi  szentferenczrendiek  templomának  szentélye,   a  sz.  János-  és  a 
Rozália-kápolna.  135.  Ív  (A.  rendház  duczka.) 

16.  A  restaurait  pozsonyi  polgár-gyámolóház  emlékérme.    Körper  K,  fényképe 
után  Angerer  és  GöscU,  161  1. 

17.  Pozsony  XVIT.   századi   látképe    a   hegyek  felöl.    Angerer  és  GőscU  fény- 
képe. 169.  1. 

18.  Lodomér  esztergomi   érseknek   a   ferenczrendiek   temploma   felszentelésére 
vonatkozó  1297  évi  oklevele.  185.  1.  (A  rendház  duczka.) 

19.  A  pozsonyi  Országház.  198.  1.  (Az  Athenaeum  duczka.) 

20.  A  restaurait  pozsonyi  polgárgyámolóház  emlékérmének  másik  lapja.  Körper 
K.  fényképe  után  Ang^er  és  Gőschl.  203.  1. 

21.  Részlet  a  Batthyányi- térről.  219.  1.  (A  pozs.  áll.  reáltonoda  duczka.) 

22.  Régi  ajtópánt  a  pozs.  városi  múzeumban.  Boros  R,  rajza,  Angerer  és  Gőschl 
fényképe.  245.  1. 


XV 


Digitized  by 


Google 


Rajzok  jegyzéke. 

23.  A  győri   káptalan   1304  évi  hártyaokirata.    Weríner  Már  birtoka.  Angerer 
és  Gösdd  fényképe.  247.  1. 

24.  A  városi-jogkönyv-töredék  egyik  lapja  a  XV.  századból.  Angerer  és  Gőschl 
fényképe.  265.  1. 

25.  A  pozsonyi  vár  XVIII.  sz.  képe.  A  Ratio  Edacationis  1777  évi  kiadásából. 
275.  1.  (A  pozs.  kir.  főgymnasium  daczka.) 

26.  Sz.  Márton   lovas  szobra   a   dóm  külső  ablakf&lkéjében.  Angerer  és  GőedU 
fényképe.  281.  1. 

27.  A  .  már   fenn   nem  levő  régi  koronázási  domb.  Boros  R.  rajza,    Angerer  és 
OősM  fényképe.  347.  1. 

28.  A  pozsonyi   kath.   polgári   ápoló  intézet   s  temploma  külseje  1830  elején. 
503.  1.  (A  nevezett  ápoló  intézet  igazgató  bizottságának  daczka.) 

29.  A  pozsonyi  kath.  polgári  ápoló  intézet  és  templomának  külseje  1830  óta. 
527.  1.  (A  nevezett  ápoló  intézet  igazgató  bizottságának  duczka.) 

2«  A  Bzb'Teghez  mellékelt  táblák. 

I.  A  Pozsony  város  és  Lantelinus    atya  között  1309-ben   kötött  szerződés 

korabeli  német  fordításának  hasonmása. 
II.  Domicellns  Pál  és  Nenhanser  László  oklevelének  hasonmása  1397-ből. 

III.  Pontói  Antal  oklevelének  hasonmása  1397-ből. 

IV.  A  pozsonyi  régi  kórház  adósairól  vezetett  napló  tárgymutatójának  hason- 
mása 1440-ből. 

V.  Zsigmond  királynak  Pozsony  számára  új  czimert  adományozó  1436  évi 
hártya  oklevele,  kisebbített  hasonmásban.  Eredetije  Pozsony  város  levél- 
tárában. Az  I — IV.  sz.  táblák  közöltettek  Dr.  Vámosy  István :  A  pozsonyi 
kath.  polgári  ápolá  intézet  czimű  művében.  Mind  a  négy  táblát  Angerer  és 
Göschl  fényképezte  s  a  nevezett  intézet  igazgató  bizottságának  daczkai. 
Az  V.  tábla  az  I.  Takarékpénztár  áldozatkészségéből  készült  s  eredeti 
közlésünk.  Ugyancsak  Angerer  és  Göschl  fényképe.  A  szentferencziek  szék- 
házának daczkai  először  Maszárik  Viktornak :  Zárdatőrténetében  lettek  le- 
nyomatva. A  főreáltanoda  és  a  fogymnasium  duczkái  pedig  Schönvitzky 
Bertalannak :  A  pozs,  kcUh.  fogymnasium  története  czimű  művében. 


áMv 


XVI 


Digitized  by 


Google 


S^t  ^ocmt  ^0  pi^urcS 


1.  Possoay  XV. 


vásUtA.  A  R6ld«r-f<le  bambergi  tórképgyUjteményben. 


I. 

A  községi   szervezet  alakulása.   Átmenet  a  városi 

szervezetbe.  Az  önkormányzati  hatóságok  keletkezése. 

Bíró,  tanács,  polgárjog. 

város  területi  gyarapodásával  lépést  tartott  annak 
szervezett  fejlődése  is.  Egyik  a  másikát  eredmé- 
nyezte. Amint  más  városok  autonómiai  és  önkor- 
mányzati szervezete  lassan,  a  háztartási,  gazdasági  és 
vagyoni  viszonyok  élénkülése  következtében,  a  lakosságban 
rejlő  belső  életképesség  erejéből  folyton  tökéletesbedett, 
úgy  Pozsony  városi  szervezetében  is  kimutathatók  azon 
mozzanatok,  melyek  municipalis  életében  a  haladást  jelzik. 
Nem  a  királyi  privilégiumok,  időközökben  egymást  kiegé- 
szítve vagy  módosítva,  alkotják  a  fejlődés  alapjait.  Ezek 
inkább  a  fejlődésnek  csak  időről  időre  való  betetőzéséül 
tekinthetők,  mert  a  szabadalmak,  a  királyi  vagy  földesúri 
kiváltságos  okiratok,  nyilván  meddők,  eredménytelenek 
maradnak,  ha  nincs  meg  magában  a  helység  községi  ele- 


Ortvay:  Pouony  törtenete.  II.  9. 


Digitized  by 


Google 


í.  Fejezet. 

meíben  a  fejlődésképes  életerő.  A  privilégiumok  az  életerőt 
csak  hatásosabbá,  a  hajtást  csak  erősebbé  tették,  amint  a 
napfény  és  légköri  csapadék  virágzóbbá,  térebélyesebbé 
teszik  a  fát,  melynek  egészséges  törzse  jó  termőtalajban 
gyökerezik. 

Az  első  szabadalom,  melyet  Pozsony  történetében 
1291-ből  felmutathatunk,  világosan  jelzi  annak  hivatásának 
természetét.  Hivatása,  kiadásának  oka  az  a  fejedelmi  szán- 
dék, hogy  egy  már  létező,  de  külső  kedvezőtlen  viszonyok 
által  létezésében  veszélyeztetett  községet  felelevenitsen, 
benne  a  belsŐ  életképességet  fokozza,  a  külső  erőszak  által 
szétbontott  alaptényezőket  tömörítse  s  ezáltal  hatásosabbakká 
tegye.^  Egész  szerkezete  mutatja,  hogy  e  királyi  kiváltság 
nem  községalapitó,  hanem  községfejlesztő  czélzattal  bír  s 
ez  a  város  municzipális  szervezete  alakulásának  kutatásában 
nagyon  lényeges. 

Pozsony  akkor,  midőn  ezen  ismert  első  privilégiumot 
kapta,  már  régen  nem  csupán  községi,  hanem' önkormányzati 
szervezettel  is  birt.  Képtelenek  vagyunk  ugyanis  feltételezni, 
hogy  önkormányzati  szervezethez  még  csak  a  XIII.  század 
végén  jutott  volna,  amidőn  azt  látjuk,  hogy  az  autonómiai 
községek  már  egy  századdal  előbb  sorra  alakulnak  hazánk- 
ban. Épp  egy  századdal  előbb  1191-ben  ad  III.  Béla  király 
a  pécsi  egyház  népének  szabadalmakat,  míg  a  XIII.  század 
első  felében  egyik  privilégium  a  másikat  éri.  1201-ben 
kapnak  szabadalmakat  Imre  királytól  a  patakiak,  1205 — 1230 

' . . .  cum  hospites  nostri  de  civitate  magnam    damnnm    perpessi    faissent, 

Posoniensi,    per    seviciam  seu  furiam  ipsonim  congregacioni  invigilare  cupi- 

Teotonicorum,    tempore    guerre    inter  entea,  ut  congregati  yaleant  commorari, 

dominam   regem    Ladislaum,    fratrem  et  congregandi  securitatem  omnimodam 

noBtram  patruelem  et  regem  Boemorum  habeant  et  veniendi,  hanc  ex  regialibera- 

habite,  nec  non  per  Albertum  ducem  Aus-  litate  et  manificencia  statuimus  liberta- 

trie  et  Stirie  dispersi  extitissent,  et  in  tcm  et  gráciám  eisdem  duximus  facien- 

combuatione  domorum  auarum,   ac  in  dam.  (Endlicher:  3fon.^fy.  623.1.  Mich- 

amisaione    aliorum    bonorum    auorum  nay-Lichner:  Ofner  Stadireeht  247  1.) 


Digitized  by 


Google 


Pozsony  önkormányzati  szervezete  régibb  a  XlIT.  századnál. 

közt  II.  Endrétől  Noná,  Karakó,  M.-Igen,  Rams,  Várasd, 
Zágráb,  Szatmár-Németi  lakosai  és  az  erdélyi  szászok  telepei. 
Kálmán  sziavon  berezeg  1231-ben  a  valkóíaknak,  1234-ben 
a  verőczeieknek  juttat  olyanokat.  Valamennyi  elődjénél 
azonban  bőkezűbb  IV.  Béla,  ki  1238—1269  közt  Nagy- 
Szombat,  Karakó,  M.-Igen,  Győr,  Zágráb,  Szamobor, 
Buda,  a  szepesi  szász  telepek,  Pest,  Beregszász,  Dobronya, 
Bábaszék,  Székesfejérvár,  Besztercze,  Jastrebarska,  Nyitra, 
Esztergom,  Komárom,  Berény  és  Késmárk  vendégeinek 
engedélyez  kiváltságos  jogokat.  Időközben  egyes  világi 
és  egyházi  főurak  is  követik  a  király  példáját,  1243-ban 
Albert  jászói  prépost  ad  a  jászói,  1246-ban  István  esz- 
tergomi érsek  a  keresztúri,  1251-ben  István  szlavóniai 
bán  a  jabloniki  és  1252-ben  a  kőrös- újvárosi,  1264-ben 
V.  István  i^abb  király  a  szatmáriaknak  privilégiumot.  A 
század  végső  tizedeiben  V.  István  lép  atyja  nyomdokaiba, 
mert  1271-ben  egyszerre  háromfelé  is  érzik  fejedelmi 
kegyét,  a  szepesi  szászok,  Győr  vendégei  és  az  egri  egy- 
ház népe.  Nem  marad  el  mögötte  III.  László  sem,  mert 
1273—1290  közt  Szepes-Olaszi,  Buda,  Sopron,  Zágráb, 
Kis-Marton,  Gölniczbánya  lakosai  kapnak  tőle  jogokat  és 
mentességeket,  s  ő  szabályozza  a  budai  vásárt  és  az 
esztergomi  vámot.  Szóval  épp  a  XlII-ik  században  indul 
hazánkban  folyamatnak  az  az  áramlat,  mely  Olaszország- 
ban, Német-  és  Francziaországban  már  a  X-ik  ós  Xl-ik 
században  hatalmas  hullámokat  vetett  volt  fel  azon  alkalom- 
ból, hogy  a  községek  szövetkezésekkel  és  fegyveremeléssel . 
szálltak  szembe  a  hűbérséggel  s  a  mely  harcz  oly  rend- 
kívüli módon  fejlesztette  a  községi  szervezetet.  Különben 
nemcsak  az  olasz,  franczia  és  német  városok,  de  a  hozzánk 
közelebb  eső  dalmát  és  istriai  tengerpart  municzipiumai  is 
éreztették  hazánkban  fejlesztő  befolyásukat  s  amint  az  olasz 
elemnek  letelepedése  természetszerűen  a  községi  szervezet- 


Digitized  by 


Google 


í.  Fejezet. 

üek  nagyobb  lendületet  ad,  úgy  kimutatható,  hogy  a 
német,  vallon,  franczia  jövevények  is  ugyanezt  eszközölték. 
Nem  volna-e  azért  feltűnő,  hogy  egy  oly  város,  minő 
Pozsony,  melynek  kimutathatólag  már  a  X-ik  és  Xl-ik 
században  fontos  szerepe  jut  a  történelemben,  még  csak  a 
XlII-ik  század  végén  jutott  volna  községi  fejlődés  tekinteté- 
ben oda,  hová  a  középeurópai  centrumoktól  jóval  távolabb 
eső  közép-  és  keletmagyarországi  községek  már  fél  vagy 
egész  századdal  elŐbb  jutottak  volt.  Ezért  mi  az  1291  évi 
szabadalomról  csakis  azt  tartjuk,  hogy  ezt  egy  másik 
régibb  már  megelőzte,  de  mely  fájdalom  reánk  nem  jutott. 
Ez  az  1291  évi  szabadalom  csak  ismétlése,  átírása,  esetleg 
bővítése  ama  régibb  ismeretlen  szabadalomnak.  Vagy  ha 
csakugyan  mégis  első  irott  szabadalma  volna,  azt  olyanul 
nem  tekinthetjük,  mely  a  községi  szervezetet  városi  szer- 
vezetté átalakította.  Ez  esetben  III.  Endre  szabadság- 
levele csak  egy  régibb  tényleges  állapotnak  hiteles  docu- 
mentálása.^ 

Nem  téveszthetjük  ugyanis  szem  elől  azon  tényezőket, 
melyek  a  községi  szervezetet  magukkal  hozták  s  azt  utóbb 
városi  törvényhatósági,  önkormányzati  szervezetté  fejlesz- 
tették. E  tényezők  a  lakosság  gazdasági  és  üzleti  tevékeny- 
ségében ismerhetők  fel.  Foglalkozás  és  piacz,  árutermelés 
és  vásár  csaknem  minden  község  életében  a  fejlődés  alap- 


1  Ez  másutt  is  így  volt.  MidŐn  pél-  nyéknek  (hospitibus  nostris  saxonibas) 

dául  II r.  Béla  király  a  pécsi  egyház-  adott  1238  évi  szabadalma  vagy  csak 

nak  a  királyi  nyestadó  után  járó  tizedet  régibb   szabadalmakat    ujit    fel    vagy 

engedélyezi  1191   évi  szabadalomleve-  régi  tényleges  állapotokat  törvényesít, 

lében,  nem  új  kedvezményben  részesíti  eléggé  kitetszik  abból^  bogy  megerősíti 

az  egyházat,   hanem  csak  joggá  teszi  nekik  a  nekik  eldődei  által  adományozott 

számára  a  régibb   usust,   mert   hozzá  földeket  és  hogy  bírájuk  régi  szokás 

teszi   sicut   ab    antiquo    semper    extüit  szerint  bíráskodik  felettük,   secnndum 

observatum,  (Endlicher  394.   1.)   Hogy  ipsorum  consvetndinem  debeat  iudicare. 

továbbá  a  IV.  Béla  álUl  a  karakói  és  (Endlicher  447—48  11.) 
m.-igeni    (chrapundorfí)   szász  jövevé- 


4 


Digitized  by 


Google 


A  községi  szervezet  Őstényezői. 

tényezői,  mert  ezek  megköveteltek  bizonyos  bíráskodási, 
közigazgatási,  vagyonkezelési  és  végrehajtási  intézméyeket, 
melyek  nélkül  nemcsak  a  becsületes  vagyonszerzés,  de  a 
békés  vagyonbirás,  a  lakosság  egyéni  és  érdekbiztonsága 
elérhető  nem  lett  volna. 

Tényleg  mi  valamelyes  község  lakosságának  gazdasági, 
háztartási  és  üzleti  tevékenységét  némely  szükséges  ható- 
ságok életbeléptetése  nélkül  eredményesnek  nem  is  képzel- 
hetjük. E  hatóságok  a  gazdaság  s  a  vele  egybefüggő 
vásár  természetéből  állottak  elő,  miért  is  fel  kell  azokat 
tételeznünk  oly  községeknél  is,  melyekben  rájuk  vonatkozó 
különös  adatok  ho^^zánk  el  nem  jutottak.  Egy  község 
életében  csakis  a  gazdasági  tevékenység  biztosítja  első- 
sorban annak  első  életfeltételeit,  mert  az  teremti  elŐ  az 
élet  fenntartásához  és  a  házi  tűzhely  berendezéséhez  szük- 
ségelt eszközöket,  s  így  Pozsony  lakosságánál  is  az  anyagi 
téren  kifejtett  eme  munkásság  lényeges  életfeltétel  volt. 
A  legrégibb  múltban,  melybe  okirataink  segítségével 
visszamehetünk,  városunk  lakosságát  csakugyan  az  őstermelés 
mezején  látjuk  tevékenynek.  Az  őstermelés  néhány  ága 
képezte  főfoglalkozását  s  mint  virágzás  alatt  levő  nemzet- 
gazdasági mívelési  ágak  .ki  is  emelvék  IIL  Endre  király 
1291  évi  szabadalomlevelében.  Az  ipart  bizonyára  csak  a 
későbbi  telepítések  juttatták  az  őstermelés  mellett  nagyobb 
fontosságra,  de  mondhatni,  hogy  még  akkor  is,  mikor  a 
nyugateurópai  gyarmatosok  már  sűrűn  szállották  meg 
városi  talajunkat,  az  Őstermelés  még  mindig  fŐfontosságu 
maradt. 

Az  őstermelésnek  Pozsonyban  művelés  alá  került 
ágait  a  szőlő-  és  erdőtenyésztés^  a  mező-  és  kertgazdaság 
valamint  a  halászai  tették.  Mindezek  már  a  legrégibb  idők- 
ben az  anyagi  élet  főtényezőit  alkották  s  igy  megterem- 
tették   már    a    legrégibb    időkben    azokat    a    kezdetleges. 


Digitized  by 


Google 


I.  Fejezet. 

megszorított  jog-  ós  hatáskörű  hatóságokat,  melyekre  a 
gazdasági  termelésnek,  hogy  élénküljön,  és  a  termelés 
eredményének,  hogy  biztosítva  legyen,  elkerülhetlenül 
szükségtík  volt.  Ezért  mondhatjuk,  hogy  Pozsony  múltjá- 
ban a  tiszti  hatáskörrel  bíró  gazdasági  intézmények  tényleg 
jóval  régiebbek  az  azokat  említő  legrégibb  okiratainknál 
is,  A  szőlők  területének  megszerzése  és  birtokban  tartása, 
a  szőlők  művelése  s  azok  gyümölcseinek  biztosítása  minden- 
nemű erőszakos  károsítások  ellen  okvetlenül  felügyeletet, 
bírói  és  rendőri  joghatóságot  tételeztet  fel.  Áll  az  a  nemzet- 
gazdaságnak művelés  alá  került  többi  ágainak  viszonyairól 
is,  s  azért  a  bírói,  rendőri  és  felügyeleti  joghatósági 
intézményeket  mindeme  tereken  is  bizton  feltételezhe^ük. 
Ha  városunknak  mai  községhatósági  és  községkor- 
mányzati szervezetét  vesszük  figyelembe,  nehézség  nélkül 
fogjuk  azokat  a  hatósági  és  administrativ  közegeket  kijelöl- 
hetni, melyek  már  hét-nyolczszáz  évvel  ezelőtt  a  községi 
szervezetben  érvényre  jutottak.  Egyik-másik  közeg  hivatalos 
elnevezése  átalakulhatott  ugyan,  de  a  közegnek  kitágult 
jogkörben  gyakorló  hivatása,  teendője  ma  is  az,  a  mi 
évszázadokkal  ezelőtt  volt.  Némelyikének  azonban  még 
a  hivatalos  elnevezése  is  változatlanul  megmaradt,  s  mint 
ilyet  legelőször  is  a  hegymesteri  hivatalt  emiitjük  fel.  A 
hegymesteri  hivatal  felügyeleti,  ellenőrzési  és  bűntető  jog- 
hatóságot képez,  mely  nélkül  a  szőlőbirtokosok  és  bor- 
termelők magán-  és  közös  érdeke  sok  kárps  lehetősséggel 
szemben  biztositva  nem  lett  volna.  Eszerint  magától  is 
bizonyos,  hogy  e  joghatóság  keletkezése  tényleg  nem 
eshetett  még  csak  abba  az  idŐbe,  midŐn  a  városi  jelleg 
már  királyi  szabadalmak  által  volt  kifejezve,  hanem  azt 
megelőzőleg  jóval  régebben  is  meg  kellett  annak  lennie, 
midőn  városi  jellegről  még  nem  volt  szó,  midőn  Pozsony 
lakossága  még  csak  községi  szervezetű  volt,   mert  a  hegy- 


Digitized  by 


Google 


A  hegy  mesteri  hivatal.  A  hegymesterek. 

mesteri  hivatal  mindenképen  alkalmas  azt  a  fogalmat 
magunkban  felkölteni,  hogy  az  mezŐrendőri  jellegénél  fogva 
a  városi  szervezetet  megelőzte  s  mint  mezőrendőri  intézményt 
a   községi    szervezetből   vette   volt   át   a   városi    szervezet. 

Ha  Pozsony  lakossága  a  későbbi  időkben,  midőn  városi 
szervezete  már  többszörös  királyi  privilégiumok  által  volt 
meghatározva,  bortermelő  lakosságnak  lenni  megszűnt 
volna,  akkor  mi  a  hegymesteri  intézménynyel  e  korban 
többé  már  nem  találkoznánk.  De  éppen  mert  városunk 
lakosságának  mindvégiglen  a  mai  napig  a  bortermelés 
egyik  legkiválóbb  tevékenységét  teszi,  azért  nem  szűnt 
meg  a  mai  napig  a  hegymesteri  intézmény  sem. 

A  hegymesterek  neveivel  mi  elég  későn,  még  csak 
a.  XV-ik  század  elejétől  találkozunk,  1413-ban  Bonhart,* 
1453-ban  Pester  Wenzel,^  1464-ben  Stróbl  Farkas,' 
1483— 1490-ben  Hatewr  Jakab,*  1498— 1502-ben  Dorner 
Farkas,^ 504-ben  Fuxl  Gáspár,^  1517-ben  Mainhart  Jakab,^ 


'  Bonhart  perkchmeist   mint  kezes  eworaer  Bergmaister  tanú  Wardpergor 

említtetik   az  1413   vizsgálati  jegyző-  Mihály  végrendeletében.  (7Vo<.  Test.  l, 

könyvben.  214.)    1490.  apr.  18.  Jacob  hátewr  ge- 

*  1453-ban  Wencda  pesüer  áj  Zeit  sworner  pergmaister  tanú  Péter  am 
pergmaister  zn  prespurg.  (lYot.  Test,I,  Ort  nej e  Borbála  végrendeletében.  fiVo^. 
72.  a.)  És  Wenc2sla  püter  áy  Zeit  perg-  Test.  I,  222.  a.) 

maister  zu  prespurg  tann  Schreiner  Pál  *  1498.  apr.  18.    Wolfgang   dorner 

végrendeletében.  (F^ot.  Test.  I,  79.  a.)  dy  Zeith  pergmaister  tann  Hartl  Péter 

•  1464-ben  Wol/garig  Stróbl  diezeit  végrendeletében.  (Brot.  Test.  l,  265.  a.) 
pergmaister  tanú  Schawr  Ulrik  végren-  1499.  decz.  21.  Wolfgang  dorner  perg- 
deletében.  (Prot.  Téti.  I,  114.  a.)  maister   tanú   Reynischer  Ilona    vég- 

«1483.  jul.  1.  Jacob  Hütewr  (?)  die  rendeletében.  (Prot.  Test.  I,  273.)  1502. 
mai  ain  gesbomer  pergmaister  tanú  febr.  27.  Wolfgang  dorner  die  Zeit 
Wartpergi  Mihály  neje  Katalin  vég-  Pergkmaister  tanú  Rnoll  Farkas  vég- 
rendeletében. (IVot.  Test.  I,  196.)  1483.  rendeletében.  (IVot.  Test.  I,  281.  a.) 
jul.  10.  ugyanő  tanú  Holczhaimer  Péter  *  1504.  Cci^ar  fuxl  pergkmaister 
végrendeletében  (u.  o.  I,  196.)  1487.  tanú  Polster  Mihály  végrendeletében, 
máj.  11.  Jacob  heytrwr  diezeit  geswor-  (I^ot.  Test.  I,  296.  a.) 
ner  pergmaister  tanú  Trelachts  Mátyás  '  1517.  máj.  11.  Jacob  Mainhart,  perg- 
végrendeletében.  (Prot.  Test.  I,  210.)  maister  jelen  van  az  uj  házjegyzék 
1487.  jul.  1.   Jacob    Haitener  ain   ge-  készítésénél.  (Pozs.  vár.  jogkönyv  169.) 


Digitized  by 


Google 


I.  Fejezet 

1522 — 1523-ban  Leupolt  János/  működnek  e  minőségben. 
KözUlök,  mint  láthatjuk,  egyik-másik  több  éven  át  is 
állott  hivatalban. 

Milyen  volt  kezdetben  a  hegymesteri  hivatal  szervezete, 
arra  nagyon  könnyen  következtetlietünk,  ha  a  hivatalnak 
mai  szervezetét  vesszük  tekintetbe.  Feladata,  teendője, 
felhatalmazása  a  városi  határban,  a  szőlőhegyeken,  a  kertek- 
ben és  a  mezőségen  rendet  tartani.  A  hatóság  által  fel- 
esküdt hegymesterek  kötelessége  felügyelni  a  hegyi  és 
mezei  nyilvános  utakra,  az  utak  kitérő  és  megforduló 
helyeire,  a  vízfolyásokra,  közkutakra,  a  szőlők,  kertek  s 
mezők  birtokhatáraira;  kötelezvék  továbbá  a  tolvajok  és 
kártevők  kipuhatolására  és  feljelentésére,  a  támadt  határvil- 
longások elintézésére,  mezei  perpatvarok  békés  módon  való 
kiegyenlítésére,  a  tanács  küldetésében  híven  és  becsületesen 
eljárni,  a  magánbirtokosok  megkeresésére  szaktanácsot  adni.* 
E  feladatok  nyilván  világosan  jelzik  a  tulajdonságokat 
is,  melyekkel  az  e  hivatalban  levőknek  bírniok  kell.  Ismer- 
niök  kell  a  városi  határ  területi  viszonyait,  a  mesgyéket,  a 
dűlőket,  a  köz-  és  magánutakat,  a  városi  község  és  a 
magánosok  birtokhatárait,  a  szőlőkben,  gyümölcskertekben 
és  szántóföldeken  előfordulni  szokott  összes  munkálatokat. 
Nem-e  olyan  teendők  és  tulajdonságok  ezek,  melyek  bele- 
illenek a  legrégibb  időszakba  is,  mert  e  teendők  teljesí- 
tésére csakis  tapasztalat  által  szerzett  szakismeretek,  s  ezek 
mellett  becsületesség,  megvesztegethetetlenség,  pártatlanság 
és  buzgóság  kívántatik,  úgy  hogy  városunk  legrégibb  köz- 
ségi szervezetében   is  a  hegymesterek  a  maiak  hivatalos- 

>  1522.  febr.  21.  Pachenlaybl  Farkas  I,  402.)    1523.  jun.  15.    Hona  leiopoü 

felkérte  a  maga  végrendeletének  hitele-  die  Zeit  pergmaister  tanú  Fuxl  Boltizs&r 

sítőjéül  Hantis  lewpoU  die  Zeit  perig-  végrendeletében.   (Prot,    TeH.  I,  406.) 
maiflter.  (Prot.  Test.  1, 402.)  1522.  nov.  1.  *  Berg-  Ordntmg  der  kőnigL  Freistadt 

Hantu  leirpoü  perigmaister  tana  Fuxl  Pruahirg,  Pozsony  1865. 
Gáspár  végrendeletében.    (Prot.    Test. 


Digitized  by 


Google 


s 

í 

a 

< 
M 

< 

N 

? 


I 

■s 

M 

t 


Digitized  by 


Google 


I.  Fejezet 

kodása  szerint  teljesen  elképzelhetők/  Ami  a  régi  időkben 
való  teendőkhöz  ujabban  hozzájárult,  a  filoxera  és  a  peronos- 
pora  fellépésének  megfigyelése  és  bejelentése,  az  épp  olyan 
a  viszonyokból  előállott  intézkedés,  mint  a  milyen  volt  a 
régibb  hegymesteri  utasitásokban  az  elhanyagolt  szŐlő- 
cultura  javítására  czélzó  szakasz.'  Ez  tehát  nem  zavarhatja 
meg  a  régi  hegymesterek  működési  köréről  és  egyéni 
tulajdonságairól  alkotott  fogalmunkat.  Sőt  e  fogalmunkat 
mi  bizonyos  irányban  még  bővíthetjük  is,  amennyiben 
azt  hisszük,  hogy  a  régi  hegymesterek  működési  köre 
nemcsak,  hogy  összeesik  a  mai  hegymesterek  működési 
körével,  hanem  azt  még  fölül  is  multa. 

Emiitettük  ugyanis  a  gazdaság  terén  az  erdőművelést, 
a  fatermelést,  melynek  régi  virágzásáról  az  1291  évi 
királyi  szabadalom  szövegéből  is  meggyőződhetünk.  Mert 
ha  a  szabadalom  a  város  lakóinak  a  vadászispánnal  szem- 
ben erdőségeik  után  való  adómentességet  ad,  az  már 
eléggé  bizonyítja,  hogy  az  erdészet  mint  nemzetgazdasági 
ág  túlterjed  a  privilégium  időhatárán  és  igy  mi  tehetné 
valószinűtlenné  azt  a  feltevést,  hogy  egy  az  erdőmesteri 
hivatalnak  megfelelő  hivatalos  közegnek  ama  régi  századok- 
ban is  működésben  kellett  lennie.  Az  elsŐ  privilégium 
megadása  előtt  a  városi  lakosság  adóadási  viszonyban 
állott   egy   törvényhatósági   közeggel:    a   királyi  vagy  fŐ- 


i  Fennmaradt  a  város  XVI.  sz&zadi  Vnnd  mit  willn  ansehn  niet  gab,  fround- 

jogkönyvében  a  hegymester  hivatalos  schafft,   feintschafft,    neid    oder    hass^ 

esküje,  mely  teljesen  igazolja  állitásun-  sandem  alléin  die  gotlich  gerechtigkeit 

kat.  Ich  Schwer  der  Stat  prespurg  —  als  war  mlr  got  hilff  vnd  allé  heilign. 

olvassuk  ebben  —  das  ich  daselbst  lm  (Pozs.  vár.  jk.  168.)   Lényegében    ez 

gepurg  armen  und  Reichn,  wytibn  vnnd  esküforma  azonos  a  hegyoiesterek  mai 

waysen  ain  gerechter  getrewer  porg-  esküformájával. 

maister   sein  will,   mit  beschawn  und  '  Lásd    Instructüm    för    die   Berg- 

allé  notturft  des  gepurgs  gemainer  Stat  meister  der  TcönigL  FreyHadt  Pressburg 

nutzs  zubetrachtn,  gemainer  stat  scha-  und  ihr   wUergeordnetes  Personcd,   Po- 

den  zewentn,  alls  vili  mir  muglichn  ist.  zsony  1804. 


10 


Digitized  by 


Google 


ErdQ-  C8  faalászmesteri  hivatalok. 

ispáni  vadászispánnal  szemben.  A  lakosság  vitális  érdeke 
hozta  magával,  hogy  a  nem  községi  hatóság  követelését 
gondosan  ellenőrizzék,  nehogy  zsarolások  avagy  jog- 
eltagadások  megzavarják  a  köz^gégnek  a  megyei  vagy 
kamarai  törvényhatósággal  a  békés  érintkezést.  Másrészt 
áll  .az  erdőről  is  az,  mi  a  szőlőről,  az  a  községnek  vagy 
egyes  községi  lakosoknak  magánbirtokát  képezte.  Az  e 
birtokban  való  biztos  bennülés  és  anyagi  hasznának 
károsítatlan  élvezése  éppen  úgy  tette  az  erdőmesteri  hiva- 
talt szükségessé,  mint  a  szőlő  a  hegyraesteri  hivatalt.  Ha 
mégis  constatálnunk  kell,  hogy  abban  a  korszakban, 
melyről  itt  van  szó,  egyetlenegy  erdőmesternek  vagy  hozzá 
hasonló  tisztséget  viselt  egyénnek  nevére  nem  akadunk 
összes  okiratainkban,  ebből  még  korántsem  következtet- 
hetünk magának  a  hivatalnak  nem  létezettségére.  Véle- 
kedésünk szerint  a  mai  erdőmesteri  hivatal  teendőjét  szintén 
a  hegymester  végezte,  úgy  hogy  a  régi  hegymesterek 
tényleg  nagyobb  hatáskörrel  birtak  a  maiaknál. 

De  a  halászatnak  mint  őstermelési  ágnak  művelése  után 
sem  következtethetünk  egyébre,  mint  arra,  mire  az  erdő- 
művelés feljogosít.  Az  1291  évi  királyi  szabadalom  szabad- 
ságot enged  a  pozsonyi  halászoknak,  de  kötelezi  őket, 
hogy  halászatuk  eredményének  egy  részét,  a  zsákmányul 
ejtett  vizák  és  jég  alól  kihúzott  avagy  hálóval  kifogott 
egyéb  halak  harmadrészét  a  pozsonyi  grófnak  juttassák.* 
E  halászok  tehát,  a  pozsonyi  városi  polgárok  szabadságának 
élvezői,  az  adófizetés  kötelezettségében  állottak  a  főispánnal 
szemben.  E  viszony  szükségképen  magával  hojüta  az  ellen- 
őrzés   szükségét,    miért    is    kellett    egy    községi   közegnek 

'  Iteni)  piscatoree  eaodem  habeant  tenditur  in  profundam,  terciam    parti 

libertatém,  qiia  primitas   sünt  gavisi,  comiti  Posoniensi  p^rsolvant  piacatores 

istam  videlicet,  quod  de  captis  usonibus  in  cndem  civitate  constifuti.  (Endlicher- 

et  piscibus  sub  glacie  coinprehensis,  et  ncl  G2t3.  1.  Micbnay-Lichnemél  248.  1.) 
aliia  piscibus  captis  in  réti,  quod  pro- 


XI 


Digitized  by 


Google 


I.  Fejezet. 

lennie,  mely  e  hivatalos  működésben  eljárt,  de  mely  egy- 
úttal a  halászterület  és  e  területen  a  halászok  jogosultságai 
felett  őrködött  s  a  szükséges  fegyelmet  fenntartotta.  Amint 
tehát  a  mezei  gazdaság  a  hegymestert,  az  erdei  gazdaság 
az  erdőmestert  tette  szükségessé,  úgy  kellett  a  halászati 
gazdaságban  a  halászmester  szükségének  is  fennforognia. 
De  halászmester  nevére  sem  akadimk,  tudniillik  a  halász- 
mester alatt  nem  az  Őstermelőt  vagy  az  iparost,  hanem 
a  rendőri  fegyelmet  gyakorló  hivatalos  egyént  értve,  és 
így  szintén  abban  a  véleményben  kellene  lennünk,  hogy 
a  hegymester  fegyelmi  hatásköre  a  halászatra  is  kiterjedt. 
Mégis  inkább  azt  hisszük,  hogy  a  halászmesterek  neve 
elő  nem  fordulásának  magyarázatát  más  körülményben 
találhatjuk.  Az  őstermelésnek  ezen  ága  csakhamar  iparággá 
fejlett,  a  halászok  czéhhé  lettek  s  mint  ilyenek  külön 
szervezettel  voltak  fegyelmezve  s  jogos  érdekeik  biztosítva. 
Elesett  tehát  a  kezdetleges  rendőri  közegnek,  az  eredeti 
halászmesteri  hivatalnak  szükségessége. 

Bármint  legyen  különben  ez,  annyi  kétségtelen,  hogy 
a  kezdetleges  közgazdasági  viszonyok  megbizhatő  érveket 
szolgáltatnak  kezeinkbe  annak  beigazolására,  hogy  a  városi 
önkormányzati  szervezetnek  eg)ik-másik  hatósági  tényezője 
már  a  legrégibb  községi  szervezetben  fennállott.  De  nekünk 
nem  szabad  itt  kizárólag  a  gazdasági  termelésnél  megálla- 
podnunk, hanem  meg  kell  figyelnünk  a  termeléssel  szoros 
kapcsolatban  levő  amaz  üzleti  tevékenységet  is,  melyet  a 
termelő  község  lakosságának,  hogy  haszonhoz  jusson,  ki 
kell  fejtenie.  A  kezdetleges  piaczi  avagy  vásári  viszonyok 
is  azonképen  hirdetik,  hogy  egyes  fegyelmi  hatósági 
tényezőket  ugyancsak  a  privilégiumok  előtt  való  időszak- 
ban nyomozhatunk. 

A  régi  Pozsony  lakossága  gazdasági  tevékenységét 
csakugyan    e^y    másik    téren    is    fejtette    ki:    a    vásáron. 


12 


Digitized  by 


Google 


A  poz8on7Í  vásár  megelőzte  a  príyilegiumot. 

Ámínt  az  Őstermelés,  úgy  az  adás-vevés,  a  piacz,  a  vásár, 
az  ezen  gyakorolt  árukörözés  a  régi  lakosság  megélhetésére 
nézve  szintén  életfeltétel  volt.  Ezért  nem  lehet  meglepő,  hogy 
a  mai  Pozsony  területén  vásár  volt  már  ama  korban,  midőn 
azt  még  barbárok,  vele  szemben  a  Duna  másik  partját 
pedig  rómaiak  lakták.^  Nem  mondható  ennélfogva,  hogy 
még  csak  a  privilégiumok  alapitották  meg  itt  a  vásárokat. 
A  privilégiumok  itt  is  csak  kiegészítettek,  pótoltak  és 
élénkítettek.  Késztettek  a  nagyobb  sürgésre,  forgásra,  a 
bővebb  termelésre  és  fokozták  a  sokadalmak  forgalmát, 
jelentőségét.  A  vásárt  a  hely  és  a  vidék  közszükséglete, 
a  hely  alkalmatossága,  könnyen  való  megközelíthetése  és 
lakosságának  gazdasági  tevékenysége  alapították  meg. 
Amellett  főfeltételt  képeztek  némely  más  kedvező  körül- 
mények: az  adás-vevés  biztonsága,  a  vevők  és  árusok 
személy-  és  vagyonbiztonsága.  A  vásárt  csakis  béke^  rend 
és  biztonság  teremthette  meg  és  tarthatta  fenn^  e  feltétek 
pedig  privilégiumok  nélkül  is  meglehettek,  ha  gondoskodva 
volt  oly  óvó,  védő  s  ellenőrző  intézményekről,  melyek 
czélja  a  béke,  a  rend  és  biztonság  megadása  és  fenntartása 
volt.  Ily  intézmények  nélkül  a  merő  privilégiumok  a 
békét,  rendet  és  biztonságot  nem  adhatták  meg,  azért 
tényleg  a  vásár-privilegiumok,  melyeket  az  egyes  fejedel- 
mek Pozsonynak  juttattak,  a  vásárt  nem  alapították  meg, 
hanem  csak  fejlesztették. 

Minthogy  a  vásár  Pozsonyban  a  királyi  privilégiumokat 
csakugyan  megelőzte,  azért  bizvást  fel  kell  tennünk,  hogy 
itt  a  békére,  rendre  és  biztonságra  szóló  intézkedések 
tényleg  egy  a  privilégiumokat  jóval  megelőző  korban  már 
megtétettek.  Kellett  egy  oly  jognak  kifejlődnie,  mely  a 
szabadalmak  jogától  egészen  független  volt,  s  a  mely  jog 


>L.  e  mű  I.  köt.  37.  1. 


13 


Digitized  by 


Google 


1.  Fejezet 

szükségképen  a  vásári  bíráskodást  szülte.  Bíráskodás  csak 
jog  mellett  képzelhető,  legyen  aztán  e  jog  akár  olyan, 
melyet  a  szokás,  akár  olyan,  melyet  a  törvény  állapított 
meg.  Ennélfogva  vásári  bíráskodás  is  csak  vásári  jog 
mellett  képzelhető,  mely  az  országos  jog  mellett  jutott 
érvényre,  sőt  az  országos  jogot  abban  a  mérvben  fölül  is 
múlta  jelentőségben,  amely  mérvben  a  vásárok  jelentősége 
gyarapodott.  Tényleg  a  vásári  jognak  kellett  a  hely  fölött 
uralomhoz  jutnia,  míg  az  országos  jog  ugyanazon  helyt 
alábbvaló  jelentőségűvé  lett.  Alábbvaló  lett  az  országos 
jog  az  által,  hogy  a  vásártartó  helyen  az  országos  kormány- 
hatóságok hatásköre  meggyengült  vagy  éppen  teljesen 
meg  is  szűnt.  Hol  azelőtt  országos  kormányhatóságok 
intézkedtek  és  döntöttek,  ott  most  a  vásári  jog  érvényesülése 
következtében  a  király  hatósága  és  védelme  lépett  elő- 
térbe. A  hely  az  országos  kormányhatóságokkal  szemben 
immúnissá  lett  s  az  immunitás  adja  meg  a  királyi  város- 
nak egyéb  helyekkel  szemben  az  előbbkelőséget. 

A  városi  jog  alkalmazása,  az  e  joggal  kapcsolatosan 
járó  fegyelmi  hatalom  gyakorlása  s  a  vásári  jog  alapján 
ejtett  Ítéletek  végrehajtása  szükségképen  megkivánt  egyes 
eljáró  közegeket,  melyek  nélkül  a  jog  üres  szólam,  a  béke, 
rend  és  biztonság  csalfa  czimek  maradtak  volna.  Városunk 
életében  is  azért  hírői  és  rendőri  intézményeket  kell  fel- 
tételeznünk. 

A  vásárhírói  intézmény  csakugyan  igen  régi.  Régibb, 
semmint  mi  azt  adatokkal  kimutatni  képesek  vagyunk. 
De  nyilvánvaló,  hogy  tevékenysége  más  mint  piacz-rendőri 
nem  lehetett,  mert  hiszen  a  vásár  jelölte  ki  számára  a 
tevékenységet  s  állapította  meg  hatáskörét,  úgy  amint  a 
szőlő  és  kert,  a  mező  és  szántóföld  jelölte  ki  a  hegymester 
tevékenységét.  A  vásárbíró  tartozott  a  rendre,  biztonságra, 
adás- vevésben  való  igazságos  eljárásra  ügyelni,    az  árusok 


U 


Digitized  by 


Google 


A  vásárbiró.  Esküdt  vásárbíró. 

követelését,  és  a  portékák  megszabott  árát,  az  eladásnál 
használt  mértékeket  és  súlyokat  ellenőrizni,  az  adás-vevésben 
észrevett  rendetlenséget,  a  békének  háborgatását,  a  forgalom 
rossz  szándékú  megakadályozását  megfenyíteni,  az  adás- 
vevésben  félreértésből,  csalásból,  erőszakoskodásból  vagy 
tolvajlásból  támadt  viszályokat  kiegyenlíteni,  az  eladásra 
került  oly  árukat,  melyek  a  közegészséget  veszélyeztették 
vagy  melyek  minőség  tekintetében  a  megállapított  feltételek- 
nek meg  nem  feleltek,  hitványok  vagy  hamisítottak  volna, 
elkobozni.  Szóval  a  vásárbfró  joghatósága  egészen  a  vásár 
természete  és  feladata  Szerint  alakult,  az  tisztán  a  vásár 
igényeihez  képest  fejlett  ki.  Ha  nincsenek  is  városunk 
múltjából  oly  adataink,  melyek  a  vásárbíró  hivatalos  műkö- 
dését s  annak  egyes  ágait  közelebb  feltüntetnék,  hivatala  és 
működése  tekintetében  mégis  tájékozatlanok  nem  lehetünk. 
Az  a  tevékenység,  melyet  manap  a  vásáron  a  város- 
kapitányi, az  egészségügyi,  a  mértékhitelesítő,  a  mérlegelő, 
a  fogyasztási  adóhivatalok  egyes  közegei  fejtenek  ki,  hajdan 
a  községi  szervezet  kezdetén  a  vásárbírói  hivatal  köréhez 
tartozott.  Az  tartozott  hatásköréhez  akkor  is,  midőn  a  vásár- 
bíróból városi  bíró  lett  s  ez  a  városi  tanácscsal  együtt 
egy  uj  piaczi  hatóságot  állított  fel,  az  esküdt  vásdrbírőt^  a 
végett,  hogy  az  adásvevés  menetét  naponta  szemmel  tartsa, 
a  mérőt,  rőföt,  súlyokat  ellenőrizze  s  az  alkalmatlan  vagy 
minŐsítetlen  portékát  elkobozza.^ 


^A  városi   számadásokban   először  den  das  allé   mags  zo   trayd,   Es  sei 

előjön    1459ben    Markrichim',    Martin  waytz,   habem,   gerstn,  arbes,   Hanif, 

Eintacher  V.  Sch.  wobnlon.  Aztán  több-  gerstprein,  birsprein,  gris  oder  milcb, 

szőr  említtetik.  így  1478-ban  Awsgebn  aUesprent  suUn  win  mit  der  Statt  marich 

aafden3/aritcAHcAi0rWol%angWeber  es  sei  klain  oder  gros,  da  mit  die  loutt 

wohDS<^C   1    Seb.    1563:   Marktrichler  Vnd  arbaitter  Ynd  die   gemain  nicbt 

3  elln  schwartz  Lantskremer  k  45  D.  betrogn  werden,  ynd  auch  des  gleicbn 

und  1  elln  Rot  scblosing  per  2  Seb.  EUn  vnd  geicicht  sulin  aach  das  Stat 

'Városank  XVI,  századi  jogköny-  maricb  habn.  Vnd  doromb  sol  sain  ain 

vében  olvassak :  Meer  ist  betraebt  wor-  gtschwomer  markrichter  des  sol  babén 


15 


Digitized  by 


Google 


I.  Fejezet. 

De  nem-e  bizonyos,  hogy  a  vásárbíróí  hivatalnak 
csak  úgy  tehetett  eleget  a  piaczbírő,  ha  vásárbírói  jogható- 
ságát bizonyos  külsőségek  tüntették  fel,  melyek  a  bírónak 
a  vásárosok  által  való  felismerésére  szolgáltak,  vagy  hiva- 
talos teendőjének  végzését  hirdették.  Kellett  hogy  Őt  különös 
ruha  vagy  jelvény  jelölte  legyen  meg  a  vásári  közönség 
előtt  vásárbíróul, ^  és  hogy  bizonyos  jegyek  alkalmazásával, 
azoknak  az  árukra  való  ráirásával,  ráillesztésével,  rányomá- 
sával  vagy  rávésével  az  áruvizsgálat  megejtését  szemlél- 
hető vé  tette  legyen.  Ily  képen  az  ellenőrzés,  a  hamisítók 
és  csalók  megfélemlítése,  a  vevők  bizalmának  felköltése 
s  érdekök  megóvása  kivihetővé  vált,  a  minőségben,  súly- 
ban, mértékben,  tartalomban  a  jogos  követelményeknek 
meg  nem  felelő  áruczikkek,  a  hamis  és  hitvány  portékák 
a  piaczról  eltávolíttattak.  Az  ilyen  árukat  a  vásárbíró 
elkobozta  s  vagy  egészen  megsemmisítette,  ha  az  a  köz- 
egészséget veszélyeztethette,  vagy  valamelyes  jótékonysági 
intézetnek  juttatta,  ha  minőségre  jó,  de  súlyra  vagy  mér- 
tékre az  előirtnál  hitványabb  volt. 

A  vásárbíró  ez  eljárása  a  csaló  termelőt  vagy  árust 
az  áruból  remélt  haszon  elvonásával  büntette.  Másszor  azon- 
ban e  büntetést  még  testi  fenyités  által  is  súlyosította. 
Ezt  főleg  a  bortermelők  és  korcsmárosok  tapasztalhatták, 
mert  ha  ezeket  a  vásárbíró  hamis  űrmérték  használatánál 
rajtakapta,  azokat  a  hamis  űrmérték  tartalmával  nyilváno- 
san leöntötte,  úgy  hogy  az  anyagi  kárhoz  az  erkölcsi  meg- 

Beinen  sold  von  der  Statt,  der  hoU  allé  1«^.  159.)  Hogy  a  vásárra  került  zsirt 

ding   Vnd  allé  keuff  zu  besichtn  wid  zu  külön  e   czclra  szolgáló   vaspálczával 

besckawen  allé  tag,  tagltch ;  Vnd  was  er  vizsgálta   meg,    az    kitetszik    az    1557 

vnnerhflichs  vndt  nichts  ausgenomen,  évi  számadási  kön3rvekb^l :  Demilfaril:^- 

vnd  das  nit  das  Stat  zaychn  hott,  das  richUr  ain  eisen,  damit  er  das  schmallz 

tol  er  nemen  Vnd  sol  sein  des  Statricht'  besicht  per  12  kr. 
der  drittail ;  daromb  snlln  sie  lm  bey-  ^  A    hivatalos    ruhának    nyomaira 

Btandt  thun  Vnd  haltén  vnd  gebén  wan  későbben  csakugyan  rá  is  akadunk, 
lm  das  not  geschiecht.  (Pozs.  vár.  jk. 


16 


Digitized  by 


Google 


A  leöntők.  A  vásárbírói  intézmény  átalakulása. 

szégyenítés  is  járult.  Nálunk  később  a  vásárbírő  ez  utóbbi 
teendőjét  külön  hivatalos  egyének,  a  nnértékjelzők  (Zimen- 
tierer-ek)  gyakorolták,  araiért  is  őket  ^leöntők^ -nek  (An- 
giesser-eknek)  nevezték/ 

Míg  a  hegymesteri  hivatal  átalakulása  nagyon  jelen- 
téktelen volt,  a  vásárbirói  intézményről  már  el  kell 
ismernünk,  hogy  az  idővel  jelentékenyen,  lényegesen  ala- 
kult át.  Kellett  átalakulnia.  Az  egyre  jobban  fejlődő, 
több  oldalúvá,  nytlzsgŐbbé  s  vállalkozóbbá  váló  városi 
élet  a  vásárbírói  intézménynek  nagyobb  arányokban 
való  fejlődését  hozta  magával.  A  bíró  egész  figyelme, 
ébersége,  ellenőrzése  nem  szorítkozhatott  csupán  a  piaczra, 
az  árusokra,  meg  a  vevőkre,  mert  a  közigazgatási 
teendők  egyre  szaporodtak,  űgy  hogy  a  piaczi  rend- 
őrség ügyeit  maga  helyett  egy  külön  egyénre  kellett 
hárítania,  míg  maga  a  község  nem  vásárttgyeit  vonta 
hivatalos  működése  körébe  mindig  nagyobb,  kiterjedtebb 
arányokban.  A  fejlődés  e  folytonos  menetében  a  városi 
szervezet  formálisan  alakult  meg,  mert  amint  mi  a  város 
községi  szervezetének  kezdetét  időtanilag  megállapítani 
nem  tudjuk,  azonkép  nem  jelölhetünk  ki  oly  időpontot 
sem,  mely  a  városi  szervezet  kezdetét  jelentené.  Az  1291 
évi  királyi  szabadalom  nem  kezdete  a  városi  szervezetnek, 
hanem  annak  csak  törvényes  szentesítése,  e  nevezetes 
privilégium  a  formális  városi  szervezetnek  jogilag  történt 
megerősítése. 

Hogy  az  1291  évi  privilégium  tényleg  a  városi 
szervezetnek  nem  kezdete,  hanem  a  tényleges  városi  szer- 
vezetnek   jogilag     megerősített    folytatása,     ezt    maga    e 


» 1455 :   Solt  den  krumpen  Jörigen  1  Seitl  kandi  facit  70  D.    1459 :    Solt 

Angiesser,   1456:    Item   und   hat  gebn  den    Angiesaer    Hans   leitgebn    42  D. 

dem   krampen  Jörigen  zum    Angiesaer  wocbenlan. 
1  pint  kandi,  nnd  1  Halb  kandi,  and 


Ortvay:  PoMony  története.  II.  í.  17 


Digitized  by 


Google 


I.  Fejezet. 

nevezetes  szabadalom  hirdeti.  A  bfró  és  az  esküdtek  e 
privilégiumban  nem  kerülnek  elő  mint  új  alkotások, 
mert  ezek  már  1289-ben  szerepelnek  egy  peregyezségi 
iratban.  A  bíró  és  esküdtek  igazságszolgáltatásának  nem 
vettetik  meg  új  alapja,  mert  ilyenül  a  város  szokása, 
tehát  egy  már  gyakorlatban,  alkalmazásban  levő  szokás- 
törvény  említtetik/  Miből  tehát  világos,  hogy  a  bíró  és 
az  esküdtek,  szóval  a  bírói  hivatal  és  a  tanács  már  az 
1291  évi  privilégium  értelmében,  e  privilégium  előtt 
kifejlődtek  és  működésben  voltak,  úgy  hogy  III.  Endre 
csak  sanctionálta  a  tényleges  állapotot  s  ezzel  azt  teljes 
jogerőre  emelte.  Csak  így  foghatjuk  fel  aztán  a  privi- 
légium egyéb  tételeit  is.  Ezek  egyikében  kizárja  a 
megyei  főispánt  a  pénzbeváltás  és  az  új  pénz  forgalomba- 
hozása ténykedéséből"  s  egyébként  róla  semmi  említést 
sem  tesz.  Tehát  arra  kellene  következtetnünk,  hogy 
a  főispán  minden  egyéb  hivataloskodása  a  városi  hatá- 
ron belül  ezentúl  is  az  maradt,  ami  előbb  volt.  A 
főispán  egyik  főhivatása  polgári  ügyekben  a  jogszol- 
gáltatás volt,  de  hogy  azt  Pozsonyban  1291-ben  nem 
gyakorolhatta,  kétségtelen  a  privilégium  ama  határoza- 
tából, hogy  mindennemű  igazságszolgáltatási  ügy  a  bíró 
fóruma  elé  tartozik.^  Épp  a  privilégium  hirdeti,  hogy 
a  megyei  közegek  városi  ügyekbe  való  beavatkozása 
a  privilégium  keltekor  már  véget  ért,  de  még  fenn- 
állott   a    főispánnak    az    új    pénznek     forgalomba     hozá- 


*  iudex  et  jurati  secundum  morém  esclu^x    potestate     comiiis    parocliialxs 

consuetum  et  solitum  iusticiam  facient  de  ipsa  iiostra  civitate.    (Endlichemél 

conquerenti,  prout  consuetudo  civitatis  G25.  1.    Michnay-Lichnernél  248.  1.) 
ct  lihei'tas  exigit  eorundem.   (Endlicher-  ^  q|,i     omnes     caiisa^     ipsonim,    et 

lu'l  (325.  1.  Michnay-Lichnernél  247. 1.)  eciara  extraneorum  exortas  inter  ipsos, 

*Itcra,    monotarios    nostros    prece-  ciim  duodecim  iuratis  concivibus   suis 

dat    homo    iudicis    de    ipsa    civitate,  possint  iudicare.  (Endlicher  G23 — G24.il. 

qui    eam    faciet     celoriter     acccptari,  Michnay-Lichnernél  247.  1.) 


18 


Digitized  by 


Google 


A  városbírói  hivatal  alakulása. 


sakor    való    szerepl<^se    s    most    III.    Endre    azt    is    be- 
szünteti. 

Másutt  is  azt  látjuk,  hogy  a  bíró  hatásköre  nem 
egyszerre  tágul  ki.  Időnek  kellett  lefolynia,  míg  hatás- 
köre minden  városi  ügyre  kihatott.  Vannak  szabadal- 
mak, melyek  a  bíróválasztást  ugyan  megengedik  a  köz- 
ségnek, de  melyek  azért  a  bíráskodási  illetékesség  nagy 
részét  mégis  a  fŐ-  és  alispán  kezeiben  hagyják.  E  sza- 
badalmak legjobban  mutatják,  hogy 
még  korántsem  városi  immunitások 
is.  Inkább  csakis  visszaélések  ellen 
biztosítják  az  adományosokat  a  ható- 
ságokkal szemben  viselendő  terheik 
és  fizetendő  tartozásaik  tekintetében. 
Ilyen  szabadalom  az,  melyet  IV.  Béla 
király  1240-ben  a  győri  vár  népei, 
nevezetesen  a  ságij  nyúlig  cyriáni  és 
écsi  szőlőműveseknek  ad.*  Vannak 
azután  városi  szabadalmak,  melyek  a  bíró  jogosultságát  csak 
a  kisebb  ügyekre  terjesztik  ki.*  A  causae  maiores:  vér-, 
ölés,  hatalmaskodási  stb.  ügyek  kivévék  illetékessége  alól. 
Azok  fenntartvák  a  királynak,  vagy  a  királyi  bíráknak, 
vagy  ilyenekben   városi  bíró  és  királyi  bíró,   városi  bíró 


8.  Nftffylncsei  Orbán  püspök 
pecsétje. 


iEndlichernél  449-51.  11. 

*  István  eszterg.  érseknek  Kereszt- 
ár számára  adott  1246  évi  szabadal- 
mában olvassuk:  hogy  az  általuk 
szabadon  választott  s  az  érsek  által 
megerősített  maior  ville,  qui  cauMs 
usque  marcam  inter  ipsos  iudicabit. 
Maiores  verő  cansas,  scilicet  sangvinis 
vei  ultra  marcam,  iudicabit  comes 
cum  villico  et  aliis  maioribus  de 
villa.  (Endlicher  470.  1.)  Albert  pré< 
postnak    Jászó    számára    adott    1243 


évi  szabadalmában  olvassuk :  qui  om- 
nes  ccutscu  preter  tria,  videlicet :  homi- 
cidia,  eíFusionem  sangvinis  et  violen- 
cias,  iudicabit.  (Endlicher  463.  1.) 
IV.  Bélának  a  zágrábiak  számára 
adott  1266  évi  szabadalmában  olvas- 
suk: Item  villicus  eorum  in  minutis 
caims  ipsos  iudicabit.  (Endlichemél 
507.  1.)  IV.  Bélának  a  késmárkiak* 
nak  adott  1269  szabadalmában:  Qui 
omnes  causas  eorundem  decidere  de- 
beat   iusticia  mediante,   exceptis   qui- 


19 


Digitized  by 


Google 


í.  t'eijezét. 


vagy  megyei  bíró  közösen  ítélnek.*  Ez  utóbbi  eset,  hogy 
a  városi  bíró  együttesen  itél  királyi  vagy  megyei  bíróval, 
már  nevezetes  hatásköri  fejlődós  a  városi  bíróság  szerveze- 
tében. Más  városi  szabadalmak  már  kizárják  a  nehezebb 
természetű  jog-  és  bűnfenyítŐ  esetek  bíráskodásából  nemcsak 
a  megyei,  hanem  a  királyi  bírákat,  tárnokot  és  nádort  is. 
Az  összes  illetékesség  a  városi  bíró  is  tanácsa  kezében  van,^ 


bnsdam  caosis,  furii  videlicet,  deei- 
marum,  sangvinis  et  moneíe,  quas 
iudez  noster  pro  tempore  constita- 
toB  iudicabit  et  decidet.  (Endlicher 
518.  1.) 

^  így  olvassak  V.  Istvánnak  a  sze- 
pesi sz&szok  sz&mára  adott  1271  évi 
Bzabadalomlevelében :  quod  liberam 
habeant  licencie  facultatem  inter  se 
comitem  vei  iadicem,  quemcunqne  vola- 
orint  eligendiy  qui  una  ciim  comite  pro 
tempore  constituto,  omnes  causas  inter 
ipsos  emergenteSy  iudicabit  in  Lencha, 
civitate  provincie  capitali,  iuxta  ius  et 
consvetndinefl  provincie  approbatns. 
(Endlicher  523. 1.)  III.  Endre  a  tordaiak- 
nak  1291-ben  adott  szabadalmában  a 
bíráskodást  csakis  a  villicusnak  engedi 
meg,  kizárja  a  vajdát,  a  tordai  főispánt 
B  annak  tisztjeit,  csakis  a  király  s  a 
támoktnetéer  Ítélhet,  sed  per  villicum 
eorondem  communiter  . . .  debeant  iadi- 
cari.  (Endlicher  621—22.  11.) 

*  István  szlavóniai  bánnak  Kőrös 
számára  adott  1252  évi  szabadalmában 
olvassuk :  Omnes  autem  causas,  tam 
maiores,  quam  minores,  sive  in  die  fari, 
sive  in  aliis  diebus  emergentes,  maior 
ville,  quem  communis  populus  elegerit, 
debeat  penitus  iudicare.  (Endlichemél 
480.  1.)  IV.  Bélának  a  beszterczei  jöve- 
vények számára  adott  1255  évi  szaba- 
dalma szerint  bírót  választhatnak,  qui 
eos  in  omnibus  suis  coumís  iudicabit, 
nec  in  totó  regno  Hongarie  poterunt 


super  aliqua  causa  coram  alio  iudice 
conveniri.  (Endlicher  489. 1.)  IV.  Bélá- 
nak a  jastrebarskai  vendégeknek  adott 
Í257  évi  szabadalomlevele  szerint  csak" 
is  a  maguk  által  vákuztait  biró  Ítél- 
hetett felettök.  így  volt  ez  a  petrinai 
és  zamobori  vendégeknél  is,  mert  ezek 
szabadalmát  erősíti  meg  a  király  a 
jastrebarsk iáknak.   (Endlicher  496.  1.) 

IV.  Bélának  a  kamari  vendégeknek 
126d-ban  adott  privilégiuma  szerint  a 
közakaratból  választott  bíró  ipsos  hos- 
pites  in  omnibtís  cauns  debeat  iudicare. 
(Endlich.  504. 1.)  IV.  Bélának  a  nyitraiak 
számára  adott  1258  évi  szabadahnában 
olvassuk :  ut  villicus  ez  se  ipsis  qui 
pro  tempore  fuerit  constitutus,  amneg 
causíu  peamiarias,  civiUs  et  crimiriales 
debeat  iudicare.  (Endlichemél  499.  l.) 

V.  Istvánnak  a  szatmáriaknak  adott 
1264  évi  szabadalma  szerint  villicum 
quem  voluerint  inter  se  eligant,  qui 
omnes  causcu  maiores  et  minores  inter 
se  ezortas  iudicare  possit.  (Endlicher 
505.  1.)  y,  István  király  1271-ben  a 
győri  vendégnépet  áthelyezte  a  győri 
várba,  de  ügy,  hogy  ott  ők  úgy  a 
győri  főispán,  mint  alispán  Ítélete,  jog- 
hatósága, hatalma  és  bírósága  alól  ki- 
véve maradjanak  s  csakis  a  maguk 
által  választott  bíró  alatt  álljanak,  ki 
összes  ügyeiket,  a  nagyobbakat  is  el- 
intézi, placuisse  nobis  et  piacet,  hos- 
pites  nostfos  de  Jaurino  ad  castrum 
transferre  Jauriense,   permansuros  de 


20 


Digitized  by 


Google 


A  v&rosbirói  hivatal  alakulása. 


8  legfelebb  az  esetben,  ha  a  bíró  és  a  tanács  nem  tudna 
elbánni  az  ügy  nehézségével,  akkor  kerül  az  a  király  elé/ 
Avagy  más  esetben  akkor  is,  ha  bíró  és  tanács  hanyagok 
volnának    tisztségük    viselésében.'    Szóval,    a    bíró    hatás- 


cetero  in  ipso  castro,  in  illa  et  eadem 
libertate,  qaa  ciyes  et  hoBpites  nostri 
Albensea  gratulantur,  ezemtos  nicbilo- 
minns  a  iudicio,  inrísdictione,  potestate 
et  iadicatu  cooiitis  Janríensis,  et  curialis 
comitis  sui  perpetno  et  pariter  ezpedi- 
t08,  ita  yidelicety  quod  yillicum  qaem 
de  castro  volnerínt  elígant  inter  se . . . 
qni  omn$8  oaugaa  ipsorum  tam  maiores 
debeat  et  possit  iudicare.  (Endlicher 
526.  1.)  Tamás  bán  pozsonyi,  nyitrai 
és  komáromi  főispán  1277-ben  szaba- 
dalmat ad  a  komáromi  vendégnépnek : 
quod  a  iudicio  castellani  nostri  vei 
cnrialis  comitis  de  Kamanin  penitus 
esse  debeant  absolnti  et  ezemti,  sed 
omneé  causaa  inter  ipsos  ortas  in 
propria  persona  nostra  indicabimus, 
aut  villicns  ipsomm  quem  inter  se 
elegemnt,  teneatnr  iudicari.  (Endlicher 
543—44. 11.)  m.  László  királj  a  sopro- 
niaknak adott  1277-iki  szabadalmában 
felszabadítja  őket  az  összes  bírák  s  fő- 
leg a  soproni  főispán  hatósága  alól, 
ita  quod  omnea  oauMU  iam  maiores  quam 
minores,  qnoqne  snper  effiissione  san- 
gvinum  vei  homieidii  inter  ipsos  emer- 
gentes,  villicus  ipsorum  . .  .  iadicet  et 
decemat.  (Endlicher  546. 1.)  III.  László 
királynak  a  kismartoniaknak  adott 
1279  évi  szabadalma  szerint  ők  felment- 
vék  minden  bíró  és  különösen  a  vas- 
megyei főispán  bíráskodása  alól  telje- 
sen, úgy,  qnod  nec  indicium  trínm 
articulorum,  homieidii  scilicet,  fnrti  et 
latrocinii  a  főispánt,  hanem  a  királyt 
illeti.  (Endlicher  552.  1.)  A  bírót  sza- 
badon választják,  qui  eosdem  i»  omni- 
bu9  arücidis  cansamm  iadicabit.  (U.  o.) 
III.  László  a  gölniczbányaiaknak  adott 


1290-ik  évi  szabadalmában  olvassak: 
Ut  omnes  cauaaa  in  medio  ipsorum  et 
populorum  infra  metas  eornmdem  con- 
stitutorum,  emergentes,  sangvinis  vide- 
licet  fnrti  et  latrocinii,  iudicare  possint, 
et  finem  debitum  imponere,  ut  postulat 
ordo  iuris.  (Endlicher  614. 1.)  III.  Endré- 
nek a  toroczkói  bányászoknak  1291-ben 
adott  szabadalma  szerint  proprium 
semper  habeant  magistratum  et  iudi- 
cem  senioresque  e  gremio  illorum  per 
libera  vota  eligendos  et  constituendos ; 
coram  quibns  et  nullibi  alibi,  preter 
nostre  maiestatis,  aut  indicis  Tavemi- 
cornm  consnetum  iuri  sfare  teneantur, 
nec  iudicari  possint.  (Endlicher  628.  1.) 

aV.  Bélának  Dobronya  és  Bába- 
szék vendégei  számára  adott  1254  évi 
szabadalma  szerint  közös  akaratból  és 
megegyezésből  választott  bírájok  eos 
in  eorum  causis  omnibus  iudicabit,  ha 
az  eset  oly  nehéz  természetű,  hogy  a 
bíró  képességét  fölülmúlná,  akkor  a 
király  elé  kerüljön  az  ügy  s  nem  a 
főispán  elé.  (Endlicher  482-83.  11.) 
IV.  Bélának  a  nyitrai  vár  polgárainak 
1258-ban  adott  szabad  alomlevele  szerint 
minden  pénzügyi,  polgári  és  bűnfenyíf ő 
ügyüket  a  maguk  bírája  s  tanácsa  intézi 
el  kizárólag  s  csak  ha  nehéz  ügyben  ha- 
tározni nem  tudnak,  akkor  a  királyhoz 
vagy  a  tárnok  elé  kerül  az.  (Endlich.  499.) 

'így  mondja  például  V.  István  a 
győri  vendégeknek  adott  1271  évi  sza- 
badalmában: et  si  idem  villicus  iusti- 
ciam  querulantibus  facere  recusaret, 
non  hospites,  sed  villicus  ad  nostram 
presenciam  iuzta  regni  consuetudinem 
euocetur.  (Endlichemél  526. 1.)  Így  más 
szabadalmakban  is. 


21 


Digitized  by 


Google 


-L  Fejeset. 

köre  nem  törvényen  alapuló  rendszerességen  n3nigszik, 
hanem  döntő,  irányadó  körülményekben,  véletlenen  s 
valószínűleg  fokozatos  fejlődésen  is. 

Hogy  az  1291  évi  privilégiumban  engedélyezett  jogok 
és  szabadalmak  nem  ujjak,  hanem  csak  már  ezelőtt  tettleg 
létezett  jogok  és  szabadalmak  törvényesítése,  az  abból  is 
nyilvánvaló,  hogy  az  engedélyezett  jogok  mindenben  hason- 
lítanak a  hospesek  régi  szabadalmaihoz,  mert  e  jogok 
mind  fellelhetők  Székesfejérvár,  Buda  és  Esztergom  lakos- 
ságának szabadalmaiban.  Székesfejérvár,  Buda  és  Esztergom 
szabadalmai  szolgáltak  mintául.  Pozsony  lakosságánál  a 
megnevezett  városok  szabadságait  utánzó  usus  kezdett  erőre 
kapni  s  azt  az  usust  emelte  jogerőre  az  1291  évi  szaba- 
dalom. Midőn  e  szabadalom  a  tizedszedés  módját  állapítja 
meg,  egyenesen  felemlíti,  hogy  szedése  német  módra  úgy 
történjék,  amint  az  eddig  zs  történt  voU}  Ez  kézzel  fogha- 
tólag  mutatja,  hogy  a  privilegiáUs  alakba  foglalt  szabadság 
mint  iLsus  már  régen  is  gyakorlatban  volt. 

Elgondolható,  hogy  a  községi  szervezetnek  lassú,  de 
folytonvaló  fejlődése  s  városivá  való  átalakulása  nem  csekély 
súrlódást  idézett  elő  városi  és  megyei  hatóságok  közt. 
Mélyen  lehet  fájlalni,  hogy  a  jogért  való  harcznak  eme 
korából  reánk  felvilágosító  adatok  nem  maradtak.  De  ez 
adatok  nélkül  is  kétségtelen,  hogy  a  privilégiumok  kiadását 
rendszerint  egy  nagy  erkölcsi  nyomás  vagy  politikai  szük- 
ség előzte  meg,  mely  a  koronát  a  többé  meg  nem  másít- 
ható tényleges  állapotok  elfogadására  és  jogerőre  emelésére 
hívta  akkor,  mikor  e  városok  lakosságát  a  féktelen 
oligarchiával  való  harczban  megkellett  nyernie. 

Mondhatjuk  eszerint,  hogy  a  XlII-ik  század  utolsó 
évtizedeiben   a   községi    szervezet    már   átalakult  városivá. 


^Sicut  eciam  hactenus  eztitit  observatum. 


22 


Digitized  by 


Google 


A  bírói  illetékesség  tágulása.  A  városi  immunitás. 

1291-ben  pedig  a  formális  átalakulás  a  jogi  sanctiót  is 
megkapta.  A  város  ólén  álló  városbíró  a  rdgi  vásárbírónál 
jóval  nagyobb  hatáskörre  s  rangtekintélyre  tett  szert.  Jogköre 
jelentékenyen  tágult,  mert  a  közszükséglet  és  utólag  az 
1291  évi  szabadalom  a  korlátolt  községi  bíráskodást 
átalánosította.  A  jogalkalmazást  egyaránt  kiterjesztette  úgy 
az  idegenekre  mint  a  bennszülöttekre. 

A  pozsonyi  vendégnép  és  az  idegenek  közt  támadt 
perügyekben  ezentúl  a  szabadválasztásból  hivatalba  került 
bíró  s  annak  esküdttársai  Ítéltek.^  A  bíró  és  tanácsa 
minden  Ügyben  itélt,  a  szabadalomnak  e  kifejezése  is 
mutatja  a  városi  szervezet  fejlődésének  stádiumát,  mert 
azt  megelőzte  egy  időszak,  midőn  nem  minden  ügy  tarto- 
zott még  a  bíró  illetékessége  alá.  Az  illetékesség  köre 
mikép  láttuk  lassan  tágult.  Különösen  tartozott  még  teendői- 
hez az  is,  hogy  a  tanács  vagy  község  küldetéséből  városi 
ügyekben  és  szükségekben  eljárjon.*  Ily  esetekben  őt  egy 
ad  hoc  választott  bíró  helyettesítette  s  ezen  bíróhelyettessel 
szemben  neveztetett  ő  y^ó-bírónálc^  (Alt-Richter),  helyettese 
pedig  ^behelyezett  bírónak"'  (gesatzter  Richter).^ 

A  város  immúnissá  vagyis  függetlenné  lett  a  királyi 
hivatalos  közegektől,  a  megyei  tisztviselőktől,  az  országos 
bíróságoktól,  még  a  nádori  hivataltól  is.*  Ezentúl  a  királyi 

'  Item,  villicum  seu  Judicem  inter  vem    oder   nahent,   Inner  lands    odor 

se    a   festő    Sancti  Georgii    Martjris,  auserlands ;  dem  sol  man  zue  gebn  aus 

usque    anni    revolutionem    duraturum  dem  Ilath   oder   aus   den   gnantn   ein 

eligent,   quem  voluerint,  de  communi,  benugen   nach  dem    als  die  sach  vnd 

qui   omnes   causas  ipsorum,  et  eciam  das    geschaüt    verhantn    ist;    der   sol 

extraneorum   exortas  inter  ipsos^  cum  dahin   zihn,   aus  genomen   In   ír  dcn 

dnodecim  iuratis  concivibus  suis  possint  Gotsgcwalt  oder  Ehaffto  nőtt.  (Vár.  jk 

iudicare.  (Fejér  VI.  I,  108.  Endlicher  148.) 
623—624.  11.  Michnay-Lichner  247.  1.)  »Vár.  jk  150.    ' 

>  Anch  Ist  vnser  gerechtikait  vnd  *  Item  volumus,  quod  iidem  hospites 

alde  gewonhay  tt  das  ain  Richter  oder  nostri  iudicio  pakUincUus  in  nullo  ásta  re 

ain  Burgermaister   an  der  Stat  hamu  teneantur.  (Endlicher  626.  1.  Michnay- 

anzitzn  soU  In  vnseren  gescheffln,  Es  soy  Lichner  248.  1.) 


23 


Digitized  by 


Google 


I.  Fejezet. 


pénzverők  csakis  a  városi  hatóság  közbenjöttével  teljesít- 
hették a  pénzbeváltást  s  az  uj  pénznek  forgalomba  hozását. 
A  vármegyei,  közigazgatási  hatóság  az  ezelőtt  gyakorolt 
eme  közbenjáró  működésből  egészen  kizáratott.*  A  feleb- 
bezés  ezentúl  közvetlenül  a  királyhoz  történt.* 

Meg  kell  jegyeznünk,  hogy  egyes  okirati  kifejezések 
alapján  a  szervezeti  átalakulás  tekintetében  némi  eltérő 
felfogások  keletkeztek.  1289-ből  egy  peregyezséget  ismerünk, 
melyet  a  váraljaiak  a  városbeliekkel  kötöttek.  Ebben  a 
Váralját  Jakab  vilUcus,  a  várost  Tywardus  villicus  képvi- 
selte 12  esküdttársával.*  Egy  még  korábbi  oklevélben, 
t.  i.  IV.  László  király  1280  évi  oklevelében,  Jakab  határo- 
zottan „váraljai  bírónak"  neveztetik,*  mibŐl  aztán  némelyek 
előtt  világossá  vált,  hogy  a  községi  elöljáróság  testülete 
nemcsak  hogy  megvolt  már  ekkor,  hanem  hogy  az  egyes 
városrészeknek  külön-külön  ilyen  elöljárósága  volt.*^  Azon- 


'Item,  monetarios  uofitros  precedat 
homo  iudicis  de  ipsa  civitate,  qui  eam 
faciet  celeriter  acceptari,  exclnsa  potes- 
tate  comitis  parochialis  de  ipsa  nostra 
civitate.  (U.  o.  625.  és  248.) 

«Si  verő  iudex  ipsorum,  iurati  vei 
cives  in  reddenda  iusticia  defecerint, 
uon  partes,  sed  iudex  et  iurati,  si  inter 
se  ad  faciendam  iusticiam  partibus  con- 
venire  non  poterunt,  ad  nostram  presen- 
ciam  evocentur.  (ü.  o.  625.  és  248.) 

«Poz8.  vár.  Itár  Lad.  11.  Nr.  8.  d. 
Ezen  Tywardus  már  1287-ben  említ- 
tetik Tirvardus  néven.  (Ortvay  III, 
352.) 

*  Jacobus  villicus  de  suburbio  eastri 
Posoníensis. 

*Kakovszky  ezt  illetőleg  írja:  lm 
13.  Jahrhundert,  \vo  die  Stadt  aus  drei 
Theilen,  und  zwar  aus  der  eigentlicben 
Stadt,  dann  dem  fanum  S.  Nicolai, 
heutiger  Schlossgrund,    und  don  Vor- 


stüdten  bestand,  bildeten  sich  überal 
separirte  Gemeinden,  die  jede  ikren 
Richter  sich  wahlten,  Es  var  alsó  ein 
eigentlicher  Stadtrath  nocb  gar  nicht 
vorhanden,  bis  König  Ladislaus  (igy 
Andreas  helyett)  III.  im  Jahre  1291 
den  Grund  des  autonómén  Magistrats 
dadureh  legte,  dass  er  befahl,  „die 
Bürger  mögen  sich  alljfihrlich  am 
Georgstage  einen  Richter  und  12  Ge- 
schworne  wfthlen"  wodurch  zugleich  die 
in  den  Vorstíidten  ernannten  liichter 
aufliören  soUten,  was  trotzdem  erst  im 
14.  Jahrhundert  durchgeführt  werden 
konnte.  (Alterthümliche  Ueherlieferungen 
közzétéve  a  Pr,  Zig  1877.  évf.  39.  sz.) 
Király  (Pozs.  vár,  joga  64.  1.)  szerint 
i^y  volt  az  a  külföldön  is.  Metz  váro- 
sában a  maorok  feltűnése  előtt  három 
villicus  volt,  minden  kerület  élén  egy, 
(Lásd  Maurer :  /Siádtever/asmvg  I,  568.) 


Digitized  by 


Google 


A  bírák  számának  kérdése. 

ban  talán  mi^gsem  egészen  világos,  hogy  az  csakugyan 
így  volt  Pozsonyban.  Jakab  bíró  ugyanis,  ki  1280-ban 
„váraljai  bírónak"  neveztetik,  egy  évvel  előbb,  1279-ben 
mint  „pozsonyi  bíró"  szerepel,^  mit  csakis  a  városról  ért- 
hetünk, 1288-ban  világosan  „pozsony városi  bírónak"  mon- 
datik.* Emiatt  nem  szabad  haboznunk  annak  felvételében, 
hogy  Jakab  1279-ben  és  128.8-ban  csokugyan pozsonyvárosi, 
ellenben  1280-ban  pozsovyváraljat  bíró  volt.  A  Váralja 
eszerint  szintén  választott  volt  a  XIII.  században  bírót  és 
az  csak  igazolja  azt,  amit  Váraljáról  korábban  kifejtettünk, 
hogy  az  nem  volt  várföld.  Mert  ha  várföld,  akkor  az 
bírót  nem  választhatott  volna,  ennek  a  várispán  kétség- 
telenül ellent  mondott  volna,  a  maga  közege  számára 
tartva  fenn  e  helyt  a  bíráskodást.  Annál  feltűnőbb,  hogy 
ezentúl  egyetlenegy  váraljai  bírónak  sem  akadunk  nevére 
és  nyomára,  mindig  csak  városi  bíróról  van  szó.  A  III. 
Endre-féle  1291  évi  szabadalomlevél  sem  tartalmazza  még 
csak  legkisebb  gyanúját  annak,  mintlia  a  több  bíróval  szem- 
ben a  bíróság  egységének  elvét  akarta  volna  kimondani. 
Ez  okirat  a  bíróság  egységét  hallgatagon  feltételezi  s  a 
hangsúly  csakis  a  bíró  szaladválasztásának  megadásán  fek- 
szik. Ezért  mi  bizonyosnak  tartjuk,  hogy  Jakab  bíró  után 
a  Váralján  több  bíró  nem  is  volt,  valamelyes  megegyezés 
történhetett  a  Váralj  és  a  város  lakossága  között  oly  érte- 
lemben, hogy  a  városi  bíró  egyszersmind  váraljai  bíró  is 
legyen,  illetőleg  Jakab  váraljai  bíró  átment  a  városba  s 
ott  bíráskodott  1286-ig.  I.  Károly  Róbert  király  1336 
évi  okirata  is  kétségtelenné  teszi,  hogy  csak  ujabb  keletű 
visszaélést  kivan  megszüntetni,  mely  visszaélés  abban  áll, 
hogy  a  külvárosban  bírákat  állítanak  fel  és  bíráskodnak, 
mi   által   a   város  kárt  szenved  szabadalmaiban.   A  király 


»Ortvay  III,  351.  «U.  o.  III,  352. 


25 


Digitized  by 


Google 


I.  Fejezet. 


tehát,  a  várost  szabadságában  fennakarva  tartani,  elrendelé, 
hogy  a  városban  a  bíráskodás  úgy  történjék,  mint  élőbbem 
időkben  régtől  fogva. ^   Azaz  legyen  bíró  csaJcts  a  városban. 

Azt  hogy  a  Sz.  Miklós-külvárosban,  és  a  város  többi 
elővárosaiban  szintén  bírák  választattak  volna,  el  nem 
fogadhatjuk  és  pedig  nemcsak  azért  nem,  mivel  ezt  támo- 
gató adatunk  nincsen,  hanem  inkább  is  amiatt,  mivel  úgy 
a  Sz.  Miklós-külváros,  mint  a  halászok  telepe  és  Széplak- 
külváros is  várföldet  képeztek  s  mint  ilyenek  bírót  nem 
választhattak,  állván  azok  a  megyei  bíróság  joga  alatt. 

A  bíró  mellett  az  esküdtek  állottak,  kik  magukat  esküd- 
teknek,* esküdt  polgároknak,®  társasesküdteknek,*  tanács- 
uraknak,* tanácsosoknak,^  a  tanács  polgárainak,'  a  tanács 
esküdt  polgárainak  *  nevezték.  Számuk  a  községi  élet  régibb 


« 1336-ban  jul.  30-ikán  I.  K&roly 
jelenti,  qnod  cum  cives  et  hospites 
nostri  de  Ci  vita  te  Posoniensi  előtte 
afelett  panaszkodtak,  ut  in  suburbio 
dicte  Civitatis  villici  crearentur  et 
iudicatus  fíeret,  et  per  hoc  ipsa  Civitas 
plurímum  agraveretur,  nos  volentes 
ipsam  Civitatem  nostram  in  suis  liber- 
tatibns  indempnite  conservare,  anuimas, 
ut  tam  factam  villici,  quam  Iudicatus 
amodo  et  in  antea,  in  ipsa  Civitate 
nostra  ita  fíerl  debeat,  siciU  Jutt  in 
prvoribtu  temporibus  ex  antiquo  et  hoc 
dicimus  in  omnibus  inh*a  metas  ipsius 
Civitatis  in  metis  et  terminis  eiusdem 
constitutis.  Dátum  Posonij  feria  tercia 
proxima  post  festum  beati  Jacobi  Apos- 
toli Anno  D.  1336.  (Dipl.  Foson.  I,  lí)2. 
Fejér:  Cod,  Dipl.  VI.  I,  lOí).) 

^JuraU  Civitatis  Posonionsis.  (Pél- 
dákat láss  e  mű  III,  401-432.  11.) 

^Jurati  cives  civitatis  Posoniensis 
vag7  gshom  purger  der  stat  prespurg. 
(E  mű  ni,  401.) 

^  Mitgeschwome.  így  1460.  Wind- 
berger  Ulrich    és   Scharrach    Burkart 


mitgeschworn  des  Rats  zu  Prespurg. 
(Prot.  Test.  1,  102.  és  e  mű  III,  416.) 
1460.  Niclas  list  miigeswomer  des  Rats 
hie  zu  Prespurg.  (Prot.  Test.  I,  103. 
és  e  mű  III,  416.)  És  így  tovább. 

^Ratherr.  így  1441-ben  peter  Jungettl 
Rattherr  (Prot.  Test.  I,  SI/a.  E  mű  III, 
412.)  1473-ban  Kreuzer  Mihály  dy  weyll 
Rotherr.  (Prot.  Test.  I,  160/a.  És  e  mű 
III,  419.)  Ugyanő  1479-bcn  szintén  Rat- 
her.  (Prot.  Test.  1, 182  És  e  mű  III,  419.) 

*RatletUe.  így  1438-ban  a  városi 
számadások  Írattak  bey  tzeitzen  der 
RatlewttB&TtholomeviB  scharrach,  Hanns 
liebl  stb.  (L.  e  mű  III,  411.  és  a  mellé- 
kelt hasonmást.) 

» Bűrger  des  Rates.  így  1467-ben 
Jacob  Hainburger  burger  des  Rats. 
(Prot.  Test.  I,  148.  És  e  mű  III,  417.) 

•  Geschuroretie  Bürger  des  Rates  és 
Rathgeschwomer.  így  1439-ben  hans  list 
és  hans  lieblein  dietzeit  tzwen  gesiooren 
Burger  des  Rates.  (Prot.  Test.  I,  29/a. 
És  e  mű  III,  411.)  1490-ben  Andre  hol- 
czer  Ratgesiromer  burger  zu  Prespurg. 
(Prot.  Test.  I,    228.  és  e  mű  III,  422.) 


26 


Digitized  by 


Google 


Az  eskttdtek  a  hatáskörük. 

szakaiban  bizonyára  kisebb  volt^  a  XIII.  század  végén 
azonban  már  tizenkettőt  tett,  amint  azt  az  1289  évi  per- 
egyezségben és  az  1291  évi  szabadalomban  olvassuk/  Ez 
eskttdtek  a  bírénak  a  sokféle  és  sokszoros  teendők  elin- 
tézésében segitői,  hivatalos  működésében  helyettesei  és 
végrehajtói  voltak.  A  vásárjog  városi  joggá  lévén,  a  bíró- 
val együtt  a  községi  testttlet,  az  esküdtek  is  városi  testülettó 
lettek,  úgy  hogy  ezentúl  városi  bíró  és  városi  esküdtek 
együtt   bírói   és  közigazgatási,    törvényhatósági  teendőket 


Felügyeltek  a  biztonságra,  vásárra,  közrendre;  meg- 
állapították a  bírságok  összegét  és  a  viszonyokat  illető  határo- 
zatok meghozatala  által  önkormányzatot  gyakoroltak.  Szóval 
a  polgárok  által  választott  tanács  autonóm  testületet  képezett, 
mely  saját  hatáskörében  korlátlanul  intézkedett,  s  kiküldötte 
a  maga  kebeléből  városi  ügyekben  a  kiszemelt  tagokat.' 
Bár  azonban  korlátlanul  intézkedett,  minden  cselekvéseért 
mégis  felelős  volt  s  hivataloskodásában  ellenőrzés  alatt 
állott.  Ez  autonóm  városi  elöljáróság  hivatalos  neve:  várost 

<  Az  Endlicher  által  kiadott  szöveg  gyakorlati  péld&k  is  erről  tanúskodnak  : 
első  pontjában  azt  olvassuk,  hogy  a  ISld-ban  jun.  14-ikén  Hertlin  bíró  12 
választott  bíró  ítéljen  mindennemű  ügy-  esküdt  pohárral  jelenik  meg  Detre  fő- 
ben more  hospitum  aliorum  cum  decem  ispán  előtt  a  prácsai  vitás  erdei  ügy  érdé- 
iuratis  concivibus  sois.  (Rer.  üng.  Mon.  kében.  (Anj,  Okmt.  1, 316.)  1314.  decz.  6. 
Arp.  624.  1.)  Itt  a  decem  szó  okvetlenül  Hertlo  bíró  s  12  esküdt  polgár  meghagy- 
hibás  közlés  duodecim  helyett,  mi  már  ják  Jakab  volt  bírót  bizonyos  fold  örökös 
abból  is  kitetszik,  hogy  alább  a  7-ik  használatában.  C^nJ.  Okmiár  J,  366.) 
pontban  tényleg  12  esküdtről  van  szó,  *  löl  7-ben  Voit  polgármester  a 
ipsum  iudicabit  iudex  et  duodecim  iurati  házhelyek  űj  jegyzékét  készítette  el  In 
civitatis.  (U.  o.  625.  1.)  De  kitetszik  a  gegenwartderhemachgeschribenherm 
közlési  hiba  III.  Endre  nevezett  sza-  so  van  einem  Eraamen  Rat  darzue  ver^ 
badalmának  a  pozsonyi  városi  levél-  ordent  sein  worden,  namentlichen  Herm 
tárban  levő  német  közléséből  is,  mely  Caspar  leupoldt  der  zeit  statrichter, 
szerint  a  bíró  minden  ügyben  ítéljen  Pongratz  Ruttenstock,  Wolfgang  Dor- 
mit  zweüiff  gemcareim  mitburgem.  A  ner,  Jorg  Eyker,  Riemer,  Val(en)tin 
Michnay-Lichner  (i.  h.)  s  Fejér  által  prews,  Sams(on)  Kaiser  diezeit  Rat- 
kiadott  szövegben  is  cum  (fuocleam  iura-  geswom.  (Pozs.  vár.  jk.  169.) 
tis  áll.  (Cod.  Dipl  VI.  I,  108.)  Végre 


27 


Digitized  by 


Google 


I.  Fejezet. 

tanács,    A  hivatalos  ügyiratok  „bíró  és  tanács"  *   nevében 
adattak  ki. 

A  tanács  elnöke,  első  személye  a  bíró  volt,  ki  mint 
ilyen  mindig  esküdt  is  volt.*  Vele  együtt  az  esküdtek 
igazságügyi  teendőkben  a  városi  bíróságot  képezték,  mely 
elé  tartoztak  a  városi  pérkönyv  tanúsága  szerint  a  perek, 
a  kötelezettségek  megállapítása  s  megszüntetése,  bizonyos 
jogi  viszonyokat  megállapító  körülmények  constatálása, 
balálra  szóló  intézkedések."  Hogy  bíró  és  esküdtek  együttesen 
képezték  a  bírói  testületet,  abból  nyilvánvaló,  hogy  a  bírói 
könyvben  (protocoUum  actionale)  a  bíróság  hol  lírőságnakf' 
hol  tanácsnak  neveztetik/  A  bírói  testület  tagjai  pedig  ^gy* 
folytában  e^/fíZ^íéZrwcfc  ®  neveztetnek.  Nem  működtek  eszerint 
bíró  és  esküdtek  mellett  külön  bírák,  u.  n.  schöffen-ek. 
Semnem  alakult  bíró  és  tanács  mellett  syndikusokból 
vágy  consulensekből  álló  külön  schöfFenreferier,  mely  mint 
felebbezési  hatóság  ült  volna  a  városi  tanács  mint  bírósági 
fórum  mellett,  amint  ez  tényleg  egyes  németországi  városok 
tanácsánál  történt.!  Nálunk  a  bíró  és  az  esküdtek  maguk 
voltak  a  jogalkalmazást  kimondó  egyének,  az  u.  n.  Urtheils- 
finderek.  A  bíró  az  itélet  meghozatala  előtt  tett  ugyan  a 
hallgatóság  gyanánt  jelen  volt  polgárokhoz  is  a  jognak 
alkalmazása  iránt  kérdést,®  de  hogy  mégis  egyedül  a  városi 
tanács  tagjai  képezték  a  bíróságot,  azt  kétséget  kizárólag 
egyes  Ítéletek  kitételei,*  valamint  a  XV.  és  XVI.  századi 
jogkönyvek  is  világosan  bizonyítják.  Blzek  szerint  a  bírás- 

>Wir  Richter  and  Rath.  '  Römer-Büchner :     Stadiver/oMung 

*  1492.   Andre  Holtzer  Richter  ge-     139. 1.  és  Maurer :  Stddteverfaamng  III, 
schwom  burger  dess  Rats.  (B-ot,  Test  I,     241. 

238/a.  És  e  mű  III,  422.)  *also  wurd  mit  frag  vnd  mit  vrteil 

'Király  i.  m.  129.  1.  erfunden  1412-beii.    És:   da  frftgt  der 

*far  gericht   offene   schrann  1402-     Richter  die  purger  vmbs  Recht  1413- 

ben.  ban. 

» in  offene  Rath  1403-ban.  «  Wir  der  Richter  und  Rat .  . .  hobn 

*  mi  t  geswomen .  das  Urteil  eriőst  und  erfunden  1417-ben. 


Digitized  by 


Google 


A  városi  tan&CB.  A  küIso  vagy  huszonnégyeBek  tan&csfl. 

kodást  nem  egymaga  a  bíró,  hanem  a  bírd  s  a  tanács 
tagjai  együttesen  gyakorolják.  így  midőn  határozza,  hogy 
a  tanács  azon  tagja,  mely  nem  jelenik  meg  az  előírt  ruhá- 
ban, „ne  mondjon  Ítéletet".*  Vagy  midőn  azt  határozza, 
hogy  az,  ki  „halálra  szóló  itélet-hozatal"  végett*  jelenik 
meg  a  tanácsteremben,  jogát  ha  előzetesen  evett,  ivott,  nem 
gyakorolhatja.  Vagy  midőn  kimondja,  hogy  a  királyi 
szabadalom  ellen  vétőknek,  kik  emiatt  élet-  és  vagyon- 
vesztésre kárhoztatnak,  „az  urak  megkegyelmezhetnek.' 

A  polgárság  szaporodásával  az  autonómiai  jogok 
gyakorlatában  szükségképen  lényeges  változásnak  kellett 
bekövetkeznie.  Az  összes  polgárság,  épp  nagy  számánál 
fogva,  többé  összehívható  nem  lévén,  csak  képviseletben 
gyakorolhatta  jogait.  E  képviselet  képezte  a  kiüső  tanácsot 
Ez  is  a  polgárok  akaratából  kapta  választás  útján  meg- 
bízatását B  a  XlV-ik  században  a  belső  tanács  tagjainak 
kétszereséből,  24  egyénből  állott,  miért  is  a  huszonnégyesek 
tanácsának  nevezték.  Az  1378  évi  számadáskönyv-töredék 
szerint  GoUiczer  Venczel  tanácsnok*  ügyében  az  egész 
tanács  és  a  24  választott  férfi  s  amellett  az  egész  városi 
községe  határozott.  De  azonkívül  is  többször  említtetnek 
a  huszonnégyesek.* 

A  XV.  század  első  évtizedeiben  már  azt  szemlélhetjük, 
hogy  a  huszonnégyes  külső  tanács  kezdi  a  tizenkettes 
belső    tanács    teendőit    végezni.     Átváltozott    tehát    belső 


^  der  mag  von  rechtens  wegn  kain  *  Totum  consilium  ac  viginti  qwstuor 

fürtaü  Bprechn.  viri   electi  et  tota  communiUu  civitatis 

*  Wan   ainer   vber   das   blaet   wil  poBoniensis.  (Pozs.  v.  Itár  L.  60.  Nr.  179.) 

fiehin,  oder  wan  man  vber  das  bluet  *  1388-ban   a   de    exteriori  consilio 

eehoÜ  rtchten.  24  tagja.   (Dipl.   Pos.   1,   706.   E  mű 

•Aber   die    herren  mugn    In     wol  III,  403)  14dd-ban  Michel  feirtag  ein 

genad  tuen.  virvndsrwcúncziger,   (ProL  Tett,   I,   8/a. 

^  Unna   consal   ex   Civibus    Juratia  E  mű  III,  407.)  1436-ban  Niclas  scriber 

ipsiuB  Posoniensis  Civitatis.  dy  Zeit  virvndtzwaintssigtír.  (ProL  Test. 

I,  21/a.  E  mű  III,  408.) 


29 


Digitized  by 


Google 


I.  Fejezet. 

tanácscsá,  mialatt  a  külső  tanács  a  városi  lakosság  számá- 
nak szaporodtával  egyre  számosabb  tagokból  áll  össze. 
Már  1457-ben  a  tanács  mellett  a  választott  polgárok,  az 
u.  n.  Genannte  vagy  a  Genanntschaft  testületével  találko- 
zunk, mely  a  városi  közönségből  élethossziglanra  választott 
60  tagot  számlált/  Feladatukhoz  tartozott  a  belső  tanácsot 
teendőiben  támogatni,  annak  jó  tanácscsal  szolgálni,  tagjait 
utazásra,  üzleti  ügyekben,  tanúskodásokra,  szemlélések 
tartására,  számadásokra,  országos  ünnepségekre  és  tanács- 
kozásokra, koronázásokra  ^  kiküldeni.^  Tanácsát  meg  kellett 
hallgatni  s  értékesíteni/    A  kiküldötteket  ellátta  hitelesítő 


>Von  erst  das  die  Herrn  des  Rats 
mitsamt  den  ffnanten  sein,  ynd  aus 
yns  erweln  In  der  Stat  ynd  yor 
der  Stat  anf  LX  personen  za  gnatUen ; 
daa  BÍe  da  bey  bleybn  sulin  ír  Ubtag 
als  es  dan  In  andern  Stetn  ain 
gatts  gewonhait  ist.  (Pozb.  yár.  jk. 
132.)  A  bűnbe  esett  yálasztott  pol- 
gár elitélendő  ynd  dan  aber  ander 
OMS  der  gemain  an  Irer  Stat  erwelen. 
(U.  o.  133.)  A  hiyataloB  iratokban 
igen  gyakori  emlitésük.  így  1457. 
Hanns  pöttenberger  cdner  der  genanten 
tana  yégrendeletnél.  fProt,  Test.  I,  95. 
£  mű  III,  415.)  1475.  peter  Zin- 
gyesser  ain  genanther  yégr.  tana.  fiVoí. 
Teeí.  I,  165/a.  És  e  mű  III,  419.)  1479. 
peckh  Thoma  ain  gesioomer  genanter 
burger  yégr.  Unu.  (PfoL  TesL  I,  178. 
és  e  mű  III,  419.)  1485.  hanns  pummen 
(tiner  auee  den  genanUen.  (ProL  Teet. 
I,  202.  És  e  mű  III,  421.)  1503  Ge- 
Bchwomer  aas  dtn  genaniUn  Peter  Vas- 
schang.  1503  hans  pogner  ain  ge- 
schwomer  aus  den  genandien.  (ProL 
Test.  I,  297.  298  és  e  mű  III,  426.) 
1512.  Jorgn  Stogkinger  pegkh  aus  den 
genanten.  (ProU  Test.  I,  338  és  e  mű 
III,  429.) 


>Anno  domini  1508  hat  Rate 
vnnd  gema\fin  der  Stat  ppurg  herr 
Wolffgang  Vorster  ynd  herr  Friderich 
Voijtn  baid  geschworen  des  Rats, 
ynnd  Steffen  Heiyimer  diezeit  Stat- 
schreiber  gen  Ofen  geschikht  aaff  die 
kronang  konigs  Ladwigs.  (Pozs.  yár. 
jk.  168/a.) 

*Die  sulin  habn  gewalt  zu  thun 
ynd  zw  lassn  an  der  ganzn  gemain  Stat 
ynd  zu  hulff  komén  dem  Ratt,  ynd 
Ratsam  sein  nach  allém  írem  yersteen, 
auch  zu  yodern  zu  raysn,  zu  geschefftn 
zu  zeugnuB,  zu  bechau,  Raprtung  zu 
nemen.  (Pozs.  y&r.  jk.  132.)  És :  Anch 
ist  betracht  wan  man  auf  zihn  ynd 
sicken  wil,  das  man  die  gna/nitn  erforden 
ynd  wissn  láss.  (U.  o.  136.) 

«Auch  yan  das  were,  das  man 
solich  gnamt  oder  der  gemain  beruefin; 
zu  notturfftn  sachen  ynd  In  die  alzo 
fuerhielt,  ynd  íren  Ratt  ynd  antburtt 
darauff  yerhorn  woltt,  das  wan  die 
nach  írem  yersteen  dan  ersamlich  ynd 
gutíglich  aufnem  ynd  yerhorn  nach 
notturfft  In  Irer  antburtt,  als  dan 
yon  denn  genassamen.  (Pozs.  yár.  jk. 
135.) 


30 


Digitized  by 


Google 


A  külső  tanács  hatásköre.  A  yárosi  közönség. 

igazoló  okirattal^  s  azok  útiköltségeit  ellenőrizte.*  Ügyelt 
arra  is,  nehogy  a  kiküldöttek  közül  valaki  a  maga  ügye 
után  járjon  a  városi  közhaszon  rovására.*  Jelentékeny  hatás- 
köréről tanúskodik  továbbá  az  is,  hogy  a  külsŐ  tanács 
választotta  a  bírón  és  az  esküdteken  kívül  a  városnak 
csaknem  valamennyi  többi  hivatalnokát.*  Fegyelmi  hatalma 
gyakorlására  külön  joggal  volt  felruházva.*  Hivatalos 
ügyletek  végzésében  két-három  tanácstagnak  jelenléte 
elegendő  volt  az  ügyletek  hitelességére.®  De  nagy  jogaik 
s  hatalmuk  mellett  nagy  volt  felelősségük  is.  A  külső  tanács 
tagjainak  esküvel  kellett  fogadniok,  hogy  szegényeknek 
és  gazdagoknak  egyaránt  igazságos  és  hűséges  választott 
polgárai  lesznek.^  Közülök  a  vétkesek  a  városi  bíróság 
elé  kerültek  s  vétségük  súlya  szerint  bűnhődtek.® 

E  megszaporodott  tanács  mellett  azonban  azontúl  is 
fennmaradt  mint  önkormányzati  tényező,  a  városi  közönség, 
a  Gemain.  Ez  utóbbi  képezte  átalán  a  városi  közigazgatásnak 
alapját,    a  városi   autonómia   gyökerét,   melyből   az   egész 

'Már    régebben    is    a    tanács    elé  ^ammbtlent  zu  setzn  vnd  za  aller 

tartozott    a    kiküldötteknek    hivatalos  ander  gedachtnus,  ynd  thuen  In  der 

okirattal   való   hitelesítése.   1360.   okt.  Stat  nottarft  eU.  (U.  o.  132.) 
20.  Jakab  pozsonyi  biró,  a  Miklós  fia  *Vnd  dan  In  gehorsam   za  haltn, 

jelenti,    hogy    a   pozsonyi    tanács   elé  darombh    sulin     sie    Ire   gerechtikait 

járult   Jans  der  Poll  unser  mitpvrger  thun.  (U.  o.  132.) 
(=»  Pohl  János)  s  kérte,  hogy  az  általa  *  Was  die  dan  erkennen  als  Zeugnos 

Bécsben  véghezvitt  ügy  érdekében  ok-  genugsam  ist  zway  oder  drey,  das  sol 

levelet  adna  neki.  (DipL  Pos,  I,  300.)  gantz  krafft  habn  an  allé  vnteraittung 

*Vnd  wan  dan  solich   raysn    vnd  vnd  beschwerung.  (U.  o.  132.) 
potschafft  widder  haym  kom,  das  man  '  Ich    Schwer   der    Stat    prespurg, 

dan  fon  Stundt  an  der  Zerung  raytung  das  ich  daselbst  armen  vnnd  Reichen 

geb.  (Pozs.  vár.  jk.  13B.)  ain  gerechter  getrewer,  genannter  seyn 

*Meer    das    kainer    seines    aignen  will,  als  war  mir   got  hilff  vnd   allé 

natz  widder   vnser   wissn   vnd  willen  heilign.  (U.  o.  166.) 
nit   werff   noch    betrachten    soll;    In  *etlich  Immerhafftn  sachn  begrííin 

vnsern  ausachicken  ziehen  vnd  zerun-  wurd,  so  mag  man  nach  sulicher  seiner 

gen  wan  aignen  nutz  bringt  ainer  ge-  tadt  wol  fuder  thun  oder  richtn  nach 

main  schaden  in  Zerungen  vnd  halt  in  seiner  verschuldung.  (U.  o.  133.) 
grossem  sachen  etz.  (Pozs.  vár.  jk.  137.) 


31 


Digitized  by 


Google 


I.  Pejeatet. 

Önkormányzat  életnedvét  szívta  rendszerébe.  Képviselte 
a  közakaratot  s  részt  vett  a  városi  közigazgatásban.  Válasz- 
totta a  bírót,  az  esküdteket,  a  tanácsbelieket  s  minden 
tisztviselőt,  kik  valamennyien  ellenőrzése  alatt  állottak.* 
Valahányszor  valamelyes  ügy  elintézésében  a  felelősséget 
sem  a  belső,  sem  a  külső  tanács  magára  nem  vállalhatta, 
az  az  egész  polgárság  elé  került,*  amint  átalán  minden 
fontos  ügyben  véleményét  ki  kellett  kérni/ 

A  városi  közönség  ezen  autonómiai  nagy  jelentősége 
a  közönséget  képező  polgárság  polgárjogán  alapult.  Mind- 
addig, míg  Pozsony  községi  szervezettel  bírt,  lakossága 
különböző  állású  egyénekből  állott.  Ezek  mindannyian 
közönséges  jog  alatt  állottak.  Vagyis  állásukhoz  képest 
s  a  szerint,  amint  úrbéri,  jobbágyi  függésben  voltak,  avagy 
községi  közvagyonban  részesültek,  szabad  földművelők, 
nemesek  vagy  egyháziak  voltak,  külön-külön  jogok  alatt 
állottak.  Adatokkal  mutatható  ki,  hogy  a  város  határában, 
még  a  belvárosban  is  egyházi  fekvőségek  voltak.  A  pilisi 
apátságnak  a  Lőrincz-kapunál,  a  Főtéren,  valamint  a  Duna- 
utczában  s  a  Vödriczen  volt  fekvősége.  A  pannonhalmi 
sz.-mártoni  apátságnak  a  Duna-utczában.  A  máriavölgyá 
fehérbarátoknak  a  Hosszúutczában.  Nyilvánvaló,  hogy  az 
ingatlan  birtokokon  az  egyháziak  colonusai  is  laktak.  De 
voltak  világi  nemeseknek  is  fekvőségei  Pozsonyban,  melyeken 
ugyancsak  jobbágyok  laktak.  E  szerint  a  külön-külön  jogok 
gyakorlása  kétségtelen. 


^Das    man    allé   ambter,    Es   eein  sach  vorhantn  were  das  In  za  schwar 

statt    ambter    oder    bestandt   ambter,  were  zuverantburten,  das  sic  daspillichn 

bestee  vnd  besetz  mit  der  gemain  vül  bringn  mugn  an  der  gemain,  vnd  aua 

vnd  iríssn;   das   minst  als  das  mayst  der  p^cmain  nemen  mitsambt  dcm  Ratt 

vnd  allé  kotemer  (Quatember)  von  donn  aintrachtleich    ain    geualln     zu    den 

ambleutn  reutung  nemen.  (Pozs.  vár.  sachn  vnd    ain   beniigen.    (Pozs.   vár. 

jk.  140.)  jk.  134.) 

■Auch    ob   sach    were,    das  etwas  *Poz8.  vár.  jk.  135. 


32 


1 


Digitized  by 


Google 


A  polgárjog.  Városi  polgárok.  Patricziusok. 

De  mihelyt  a  községi  szervezet  átalakult  városi  szerve- 
zetté, a  lakosság  jogi  állása  lényegesen  átalakult.  A  vásári  jog 
a  lakosságot  túlemelte  a  közönséges  jogon.  A  városi  lakosság 
megszabadult  a  földesári  joghatóságtól,  ezzel  szemben  szabad- 
sághoz, egymásközt  pedig  egyenlőséghez  jutott.  A  lakosság, 
amint  a  jobbágyi  kötelék  rája  nézve  kötelező  lenni  megszűnt, 
személyre  és  ingatlanra  nézve  szabaddá  lett.  A  törvény  s  a 
bíró  előtt  mindannyian  egyenlőkké  váltak:  megalakult,  létre- 
jött a  polgári  szabadság,  a  lakosok  városi  polgárokká  lettek. 

A  polgári  szabadság  és  egyenlőség  természetszerűleg 
csak  annyiban  vált  különbözővé,  araennyiben  voltak  közöttük 
neme^ett  családok,^  melyek  maguknak  nemességük  alapján 
tulajdonítottak  nagyobb  előkelőséget.  Vagy  amennyiben  a 
régibb  családok  maguknak  az  ujabb  családokkal,  a  benszillöt- 
tek  az  idegen  bevándoroltakkal,  a  gazdagabbak  a  vagyon- 
talanabbakkal szemben  bizonyos  előbbkelőséget  véltek  tulaj- 
doníthatni. Ezek  lettek  a  város  pairicziusaivá^  kik  a  városi 
ügyek  igazgatásában  és  vezetésében  a  főrészt  maguknak 
sajátították  s  kik  magukat  még  külsőleg,  egyes,  nem  a  tör- 
vény, hanem  a  gyakorlat  által  szentesített  jelek  által  is  meg- 
különböztették a  velők  társadalmilag  nem  egyrangu  lako- 
soktól. A  pozsonyi  régi  házak  ormozatain  ma  is  láthatni 
még  egyes  pléhzászlócskákat.  E  házak  egykori  tulajdonosai 
patricziusok  voltak,  kik  azon  joggal  vélekedtek  bírhatni, 
hogy  a  többi  házak  sorozatában  ily  zászlók  által  jelöljék 
meg  megkülönböztetésül  a  magukéit.* 

U454.   jul.    13.   V.   László    király  contulimus  b  megengedi^   nt  tu  sed  et 

fídeli   nostro    Nicolao  Fliiis  de  Puczk,  nobiles  Nicolaus  simüiter  Jlina  de  eadem 

Nobili  de  terra  Brussie,   civi  Civitatis  Puczk  páter,  neonon  Johannes,  Petrus, 

Posoniensia  .   .   .  pensatis   mul  ti  módis  Erazmus  et  Donatus  fratres  tui  carnales 

tois    fidelitatibus    et-    fidelium  .  servi-  veriqne  heredes  et  posteritates  universe 

ciorum  meríti",  különösen  azon  hűséget,  . . .  arma  sen  nobilitatis  insignia . . .  uti  et 

melylyel  előbb  az  előző  királyok,  aztán  gandere  possitis.  (Dipl,  P.  II [,  142—143.) 

Lássló  iránt  tanúsított  .  .  .  arma  seu  *A   Zöldszoba    tetőzete   zászlókkal 

nobilitatis  insignia    .    .    .  dedimus   et  (Windfahnen)  volt   díszítve.   Az  1595 


OrtTay:  Possony  története.  II.  8.  33 


Digitized  by 


Google 


A  polgárjog  gyakorlása  azonban  bizonyos  feltételekhez 
volt  kötve.  Ilyenek,  hogy  azok,  kik  polgárokká  lenni  akarnak, 
városi  földbirtokot  szerezzenek  magoknak,  bár  a  városi 
ingatlanon  való  résztulajdonjog  is  elégnek  vétetett.  Aztán, 
hogy  már  bizonyos  idő,  egy  év  s  egy  nap  óta  a  városban 
tartózkodtak  legyen.  Végre  hogy  meghatározott  erkölcsi 
minőségekkel:  törvényes  születéssel,  becsületes  előélettel, 
kifogástalan  életmóddal  dicsekedhessenek.  Pozsonyban  a 
XV.  századtól  fogva  megkivánták,  hogy  a  felveendő  egy  év 
alatt  a  város  területén  ingatlant  szerezzen.  ígérnie  kellett 
legalább  is  3  évi  itt  tartózkodást.  A  felvételért  a  városi 
pénztárba  bizonyos  meghatározott  díjakat  kellett  fizetnie.^ 
ígéreteinek  pontos  megtartását  kezesekkel  kellett  biztosítania.' 
Annak  azonban  semmi  nyoma  nincsen,  hogy  a  polgárjog  el- 
nyeréséhez megkivánták  volna  a  czéhek  valamelyikéhez  való 
tartozást.  Ellenkezőleg  a  czéhbe  való  felvétel  feltétele  volt  a 
városi  polgárjog.  A  szűcsök  1467  évi  czéhszabálya  a  czéhbe 
való  felvételnek  föltételeként  a  városi  polgárjogot  kívánja." 

A  polgárjog  megszerzésével  a  polgár  minden  ügyét 
illetőleg  a  városi  bíróság  alá  tartozott.  Összesen  pedig  vala- 
mennyien együtt  az  autonóm  városi  közönséget  képezték. 

évi  számadó  könyvek  mondják:   Die  von  den  Wolfgang  Schrotter   13  Sch. 

Fahnen  auf  dem  grűnen  Stübl  mit  far-  10  Den.  und  der  láng  pawl  ist  purgd 

ben,  das  ungarisch  und  der  Stat  wappen  (kezes)  worden  für  inn,  d<u  er  In  Jars 

zu  malen,  per  1  Thl  7  Sch.  (Rakovszky:  Jrüt  Erib  schoU  khawffm,  und  ist  mer 

Pr.  Ztg,  1877.  Nr.  80.)  purgell  worden  for  den  obigen  Wolf- 

>  Item  eingenomen  Bürgerrecht  von  gang  Schrotter  umb  50  fl.,  das  er  sich 

Flórian    Reiser    1    Thl.    Pf.    D.    Item  in   drey  Jare  nicht  fxuder  schoU  zihn. 

eingenomen   Bürgerrecht   am   Freytag  Asszonyok    is   kapták   e  jogot.    (Ra- 

nach  Martini  von  Andre  Pecken   von  kovszky:  i¥.  Ztg.  1877.  Nr,  59.) 
Ofen  facit  1  Thl.  5  Sch.  És  így  tovább.  » Der   soll    von    Erst    Bürgerrecht 

•  Az  1449   évi   számadásban  olvas-  von  vnsrn  bemelten  herschaft  Erlangn, 

suk:   hab  ich   emphangen  Purgerrechi  mondja  a  szűcsök  1467  évi  czéhszabálya. 


34 


Digitized  by 


Google 


II. 


Az  önkormányzati  hatóságok  és  segédközegek  kelet- 
kezése. A  bírósági,  pénzügyi,  rendőri,  közbiztonsági, 
közégészségi  és  gazdasági  hatóságok  és  segédközegek. 
Városi  szolgaszemélyzet. 

^szerint,  amint  a  bírót 
igazságügyi,  közigaz- 
gatási avagy  rendőri 
teendői  körében  tekintjük,  lát- 
juk körülötte  a  városi  szerve- 
zetben az '  ujabb  s  ujabb  ha- 
tósági közegeket  létrejönni. 
Mindannyian  a  szétágazóbbá, 
sokfélébbé  s  bonyolodottabbá 
váló  városi  élet  igényeinek 
szükségalkofcísai.  A  czélirá- 
nyos,  helyes  munkafelosztás 
szükségessége  szervezte  a  he- 
lyettesítő, segitő  s  végrehajtó 
alantas  városi  hivatalközege- 
ket. Mihelyt  városi  szervezetről  volt  szó,  mihelyt  a  bíró- 
ság és  tanács  működése  megkezdődött  a  városi  közélet 
vezetésében,  szükségesnek,  nélkülözhetetlennek  bizonyult 
egy  az  írásszerkesztést  és  könyvvezetést  gondozó  közeg: 
az  imók,  vagy  jegyző.  Sőt  nyilvánvaló,  hogy  az  irnoki 
hivatal    eredete    meg    is    előzi    a   városi   szervezetet,    meg 


4.  Az  Elderbachok  pecsétje. 
(Ak  Athenaeum  duczka.) 


35 


Digitized  by 


Google 


1 


lí.  t*ejezet. 

volt  az  már  a  községi  szervezet  idejében,  mert  már 
akkor  is  merültek  fel  olyan,  a  községet  és  annak 
egyes  tagjait,  birtokait,  kereskedési  üzleteit  érdeklő  ügy- 
tárgyalások, melyeknek  írásba  kellett  foglaltatniok.  Azért 
hisszük,  hogy  ez  a  hivatal  is  sokkal  régibb,  semmint  mi 
azt  okmányokkal  vagy  egyéb  irott  feljegyzésekkel  igazolni 
tudjuk.  Mikor  a  törvénykezésben  az  Írásbeliség  a  XlII-ik 
században  felváltotta  a  szóbeliséget,  akkor  az  irnoki  hiva- 
talnak már  nagyon  fontosnak  kellett  lennie,  s  nyilván 
Pozsonyban  Írnokok  tényleg  már  az  1291  évi  privilégium 
előtt  a  községi  szervezetben  alkalmazva  voltak.  Ilyeneknek 
irott  nyomaira  azonban  még  csak  1364-től  fogva  akadunk,^ 
mi  egyrészt  az  erre  vonatkozó  adatok  elkallódására  veze- 
tendő vissza,  másrészt  pedig  arra  a  körülményre,  hogy 
az  állandó  városi  jegyzők  állásának  szervezése  előtt  min- 
denütt magánjegyzők  s  nyilvános  közjegyzők  szerepeltek. 
Úgy  az  ógermán  törvényszékeknél  mint  a  nagyobb  közsé- 
geknél és  városoknál  is  jogügyek  tekintetében  közönséges 
jegyzőkhöz  fordultak,  kik  nem  állottak  a  községek  és 
városok  szolgálatában.  Csak  a  városok  nagyobbodásával 
s  a  jogügyek  szaporodásával  lettek  ezek  közül  egyesek 
városi  állandó  jegyzőkké  választva.  A  XUI-ik  századtól 
kezdve  látjuk  a  városi  jegyzői  hivatalok  szervezését  egész 
Németországban.  A  jegyzők  notarii  civium,  scribae  civitatis, 
scriptores  civitatis,  nuntii  civitatis,  scrinarii  civitatis,  Schrie- 
ver,  Stet  Schribílr,  Ratsschreiber  és  kanczellár  néven  ültek 
hivatalaikban.'  Bizonyára  nálunk  is  úgy  volt  ez.  A  nyilvános 
közjegyzők  közül  lettek  aztán  egyesek  állandó  városi 
jegyzőkké    s    éppen   a   pozsonyi   városi  jegyzők   sorában 


^JAad  6  mű  III,  433—441  lapjain,  *  Mindezekre  nézve  l.Maurer:  Gesch. 

melyet  az  1380  évre  egy  ujabb  adat-  dtr  Sitídtever/auung  in  DeuUctdand  III, 

tal  egészítünk  ki.  £z  évben  említtetik  :  235—240. 
Sufnid  der  Schreiber. 


3G 


Digitized  by 


Google 


Az  Írnok  vagy  jegyző.  A  jegyző  teendői. 

találunk  olyanokat,  kik  azután  is  nyilvános  közjegyzők 
lenni  meg  nem  szűntek,  mint  1512 — 16  Grün  Frigyes/ 
1524—27  Pfaffsteter  István.*  A  XVII-ik  században  kapu- 
imokokra is  találunk,  kik  szintén  .  városi  szolgálatban 
állottak,'  bár  bizonyos,  hogy  leginkább  magán  ügyek 
foglalkoztatták.  Rendesen  a  városi  kapuk  előtt  vagy  alatt 
ültek  kisded  asztalaiknál,  amint  az  Írnokok  e  nemét  még 
ma  is  láthatni  olaszországi  városokban. 

Az  Írnok  vagy  jegyző  állása  a  városi  szervezetben 
már  mint  fontos  hivatal  tUnik  elénk.  Mondhatni  lelke, 
rugója  volt  a  közigazgatásnak  és  a  város  jogrendi  ügy- 
kezelésének. Az  imok  volt  a  városi  ülések  jegyzője,  ő 
vezette  a  városi  könyvekbe  a  bírói  határozatokat,  Ő  írta 
le  a  felek  jogügyleteit,  a  kiküldött  esküdtek  jelentéseit, 
a  végrendelkezők  végakaratát.  Ezt  műnyelven  beírásnak* 
nevezték.  De  Ő  írta  s  vezette  a  telekkönyvet  is,  valahány- 
szor erre  a  polgármestertől  utasítást  kapott.*  Valószínűleg  a 
városi  jognak,  a  statútumoknak  megszerkesztése  is  az  ő 
tollára  volt  bizva.*  Nemcsak  becsületes,  de  jelentékeny 
szakismeretekkel  bíró  embernek  is  kellett  tehát  lennie. 
Rendszerint   viselte    is    a    mester    (magister  vagy   Madster) 

^Frídrich     Gruen     dietzeit    Stat-  tanács    helyben   hogyha   s   elfogadta, 

■chreiber   der  Stat  prespurg  vnd  Aaa  (Maurer:     Stödteverfauung    IV,     Ö7.) 

Babstlicher    vnd   Kayaerlicher    macht  Nálunk  ily  nevű  bizalmi  férfiak  nem 

vnd  gewalt  offner  Notarij,  vagy  popali  fordulnak  elő  s  azért  azt  híaazfik,  hogy 

et    Imperiali  Auctoritatibua   publicna  a  helyhatósági  jogok  megszerkesztése 

Notarias.  (Prot,  Tesí.  1,  346/a.  és  364/a.)  a  városi  jegyzS  teendője  volt,   kinek 

*StefFan    Pfaí&teter  Stattschreiber  munkálatát   aztán  a  városi  tanács  át- 

vnnd  oíFen  Notarj.  (IVot.  Tut.  1, 419/a.)  vizsgálta,  esetleg  módosította  s  Alfoga- 

•  1671 :    Thorschreiber  17  Sch.  15  D.  dás   végett  a  városi  közönségnek  be- 

wochensold.  mutatta.  Király  is  az  1426  év   előtti 

^Eingeschrieben  durch  mich  N.  N.  időből     való    fragmentumban    foglalt 

*A    polgármester   rendeletére  irta  városi  jog  legnagyobb  részének  meg- 

144)b-ben  Rosenbusch  János  jegyző  a  szerkesztését  az  akkori  városi  jegyzőnek 

telekkönyvet  véli  tulajdonithatni.  (Pozs,  vár.  joga  a 

*£     munkát     Németországban     a  középkorban  16  1.) 
BiedemUUmer-ék  végezték  s  a  városi- 


37 


Digitized  by 


Google 


n.  Fejezet. 

czimet,  mely  tudását  s  szakképzettségét  jelenti.  Amellett 
fel  kell  benne  erős  jogérzést  is  tételezni.  Ezért  igazolt 
aztán  az  iránta  elöljáróság  és  közönség  részéről  nyil- 
vánult erős  bizalom.  Nemcsak  hogy  a  hivatalos  végze- 
ményeket  és  végrendeleteket  bejegyezte  hivatalos  könyvébe, 
hanem  azok  szerkesztésénél  mint  tanú  is  szerepelt.  A  leg- 
több végrendeletnél  jelen  volt,  ő  fogalmazta  írásba  a  vég- 
rendelkező végakaratát,  vagy  írta  le  azt  annak  tollba- 
mondása  után.  Mindez  nagymérvű  bizalmat  tételez  fel 
iránta  a  végrendelkező  s  okmánykészíttető  részéről.  Ügy- 
iratai tényleg  hitelesekül  tekintettek  annál  inkább,  mivel 
kiállításuk  az  Írnokba  vetett  bizalom  daczára  is  éber  ellen- 
őrzés alatt  állott.  Csak  a  bíró  s  egy-két  esküdt  jelenlété- 
ben eszközölhette  a  feljegyzéseket.  Amellett  a  bíró,  a 
polgármester,  az  egész  tanács  előtt  letett  eskü  is  kötelezte 
őt  lelkiismeretes  tevékenységre,  buzgóságra,  hűségre,  jog- 
és  igazságszeretetre.  Fogadta,  hogy  igaz  hű  irnok  leszen, 
a  tanács  titkait  holtiglan  megőrzi,  a  város  javát  tehetsége 
szerint  előmozdítja,  tőle  tehetőleg  minden  kárt  eltávolít  s 
magát  a  város  érdekeibon  mint  jóravaló  irnok  felhasznál- 
tatja és  kiküldetteti.^ 

A  hivatalos  kiküldetés  tényleg  sokszor  esett  osztály- 
részéül. Járt  a  tanácstagokkal  együtt  a  királynál  vagy 
királynénál  az  újévi  ajándékokkal.*  Felkereste  politikai  s 
városi  missióban  a  kormányhatóságokat  Budán,  Bécsben  s 
másutt.*  Részt  vett  mint  városi  kiküldött  királjri  koronázá- 


^  Das   ich   daseibst  ain  rechter  ge-  mainer   stat  gescheiften  als  ain  frum- 

trewer    Statschreiber    saijn    will,    die  mer  statschreiber  ziigehort.  (Pozb.  vár. 

gehaijm    aios   Érben  Rats  Ewiglicher  jk.  165.) 

verschweigen,  Gemainer  stat  nutz  be-  « így  1417-bcn   Miklós  jegyző  Bor- 

trachten,    nach    meinen  hochsten  ver-  bála  királynénál  stb. 

migen  gemainer  stat  schaden  zuwenttn  » így   1447-ben  Egkenuelder  Lieb- 

nach  meinen  groasen  vloiss,  micb  natzn,  liard   jegyző    Badán    Hunyadi   János 

schickn    vnnd   prauchen  lassen  In  ge-  gubernátornál  stb. 


38 


Digitized  by 


Google 


Az  aljegyző  8  teendői.  Az  albiró. 

sokon.*  Hivatala  a  városházán  a  tanácsteremben  volt,  mely- 
nek egy  része  deszkafallal  volt  számára  elkülönítve.'  Hiva- 
tala után  fizetése,'  sőt  később  természetbeni  lakása  is  járt/ 
Mellette  működtek  mint  segédek  a  Jeirőky  kik  szólgaímo- 
koknak  és  átzrőknák  is  neveztetnek.  Ezek  nemcsak  másoltak,* 
de  a  telekkönyv  Írásában  is  resztvettek,^  sőt  olykor  a 
távollevő  jegyzőt  is  helyettesítették,  írták  az  adókönyveket 
s  a  bordézsma-jegyzékeket.'  A  XVII.  században  már  mint 
aljegyzők  említtetnek.® 

A  peres  ügyek  felszaporodása  és  jogtermészetük  sok- 
félesége nagyon  könnyen  érteti  meg  velünk,  hogy  a  bíró 
mellett  igazságügyi  téren  csakhamar  egy  másik  segéd- 
közeg :  az  albírói  szerveztetett.  Mikor  keletkezett  e  tisztség, 
évszám  szerint  megmondani  nem  tudjuk,  de  a  XlV-ik 
század  végén  már  találkozunk  működésével.  Egy  1383-ik 
évi  okiratban  Kallanleukul  pozsonyi  albiró  (viceiudex)  van 
emhtve.®  A  bíró  ekkor  Spitzer  Pál  volt  s  így  az  albiró 
Őt  csak  helyettesíthette.  Hogy  vájjon  e  helyettes  bírd 
állandó  volt-e,  azt  megnem  mondhatjuk,  de  annp  bizonyos, 

<  így  1508-ban  Heimer  jegyző  Ba-  schuldig    ist,    für    des    Statschreibers 

d&n  Lajos  király  koronázásán  stb.  Haws  an  das  Kapitel  2  fi. 

*  1455:  Item  schuef  der  purgermais-  *1463:  Item  hab  ich  kawft  dem 
ter  den  zymerlewtten  1  pint  wein,  als  Nicolae  umb  schreiber  ein  puech  papier 
die  dem  Statschreiber,   In   der  Herrn  umb  21  D. 

stuben  lm    Rothaws,   die  kamer  ver-  *  1514-ben  Dem  Jorig  schreiber,  des 

schlagen,   pei  den  Ofen,    5.   D.    (Vár.  StcUschreiber  hnecht,  der  an  den  grant- 

szám.  könyr.)  puech  geschribn  hat  4  Sch. 

*  1439 :  dem  Statschreiber  sein  Solt  '  1493  :  Meine  Herrn  Burgermaister 
57  íl.  auri.  —  1442:  Item  am  Freytag  und  der  Rat  habn  Maister  Jörgnscriba 
nach  Anthony  abbatis  hab  ich  gebén  geschaft  zu  gebn  2  Pf.  als  er  ettlich 
den  liebhart  Eckenwelder,  Statschrei-  wochn  in  Obwesen  das  Statschreiber- 
ber,  awf  dy  dynst,  dy  er  der  Stat  ge-  amt  verwest,  und  am  Stáb  der  wein 
tan  hat|  An  seinen  Sold  13  Pf.  Item  gangén  ist,  und  geschrieben,  und  alle 
5fl.  auri.  — 1520:  ií?/a/«c^r«Jírwoehent-  gabpücher  in  der  Stat  und  vor  der 
lich  1  Pf.  Stat,  und  in  den  anschlag  gesessen. 

*  1471 :  Item  den  Maister  Niclas  « 1614-ben  először  jön  elő  a  vice- 
von  Hilksdorff,  anstatt  des  Kapitel  an  Nótárius  név,  fizetése  195  Thl. 

den   Zins,    die  gemain   stat  alle   par  *>Fojér:    Cod,  DipL  X.    VIII,   125. 


Digitized  by 


Google 


II.  Fejezet. 

hogy  a  XV-ik  században,  1457  óta,  a  helyettes  bíró  nem 
volt  állandó,  csak  időleges.  Azon  esetre,  ha  a  rendes  bíró 
hivatalból  távol  volt,  a  városi  statútum  szerint  távolléte 
idejére  a  tanács  tartozott  saját  kebeléből  egy  helyettes 
bírót  választani,  „kinek  épp  úgy  kell  engedelmeskedni, 
mint  a  rendes  bírónak."  ^ 

Még  későbben,  a  XVI-ik  században,  1535-ben  a  ma^ycrr- 
ajkuak  hirőjúval  találkozunk.  Hivatalos  helyisége  a  városház- 
utczában  ma  is  fennálló  Behaim  Balázs-féle,  de  ma  az 
állam  birtokát  képező  s  ipartarioncziskolául  szolgáló  házban 
volt.  Ez  volt  az  úgynevezett  Hungern  Rechtsstube.* 

Mintliogy  a  jogalkalmazás  a  magyarokra  nézve  a 
német-bíró  jogalkalmazásától  eltérő  nem  lehetett,*  ezért 
mi  is  a  ktllön  magyar-bírónak  alkalmazását  csakis  nyelvi 
okokra,  a  lakosság  ^^y  részének  nyelvkülömbségére  vezet- 
jük vissza.* 

Az  a  körülmény,  hogy  a  középkorban  a  zsidók  a 
király  közvetlen  jobbágyainak  tekintettek  s  a  városokban 
külön  községeket  képeztek,  magával  hozta,  hogy  külön 
hatóságuk  is  volt.  Pozsonyban  eszerint  szintén  külön  zsidó- 
bíróval  találkozunk,  ki,  bár  maga  keresztény  ember  volt, 
a  zsidó  község  felügyeletével  volt  megbízva.  A  zsidóknak 
Pozsonyban  használt,   de   már  veszendőbe  ment  saját  jog- 

^  Vnd  den  gewaltig  machn  an  statt  nem    alkalmaztatott.    (Pozs.   vár,  joga 

Kat  vnd  gemain  zu  thun  vnd  zulnssn  71 — 72.  II.) 

Vnd  lm  gehorsam  zu  haltn  In  nWer  áer  ^Király  szerint:    Már   a    nyelvkü- 

mnss   nls   dem  varign  Ríchter.    (Pozs.  lönbség  és  ennek  következtében  a  fe- 

vár.  jk.  149.)  lekkel  való  érintkezés  lehetősége  köve- 

*  Rakovszky  :  Dos  Preashurger  RcUh-  telte  azt,  hogy  a  tanácsbeliek  magyar 

hau8  38.  1.  B.  Nyári :  Századoh  VIII,  7.  bíróul   valakit   helyettesítsenek,    mert 

'  Helyesen  írja  Király ;  Legkevésb-  ellenkező  eljárás  esetén  a  magyar  nyelv 
bé  sem  lehet  feltenni,  hogy  a  magyar  tudását  minden  városi  bíróra  kötelező- 
bíró talán  a  közönséges  nemzeti  jog  nek  kellett  volna  kimondani,  ami  azon 
szerint  itélt  volna,  mert  hiszen  ez  a  jog  időben  vajmi  nehézségekkel  járt  volna, 
a  nemesség  joga  volt,  az  pedig  polgá-  (U.  o.  72.  1.) 
rokra,  legalább  a  későbbi  középkorban, 

~4Ö~ 


Digitized  by 


GoogLe 


6.  A  rögi  Bebalin-báz,  a  hajdani  HuDgern  Rechtsstnbc. 


41 


Digitized  by 


Google 


szabályaik  I376-b6l  ísmtíretesek,^  A  pozsonyi  zsidó-jog- 
könyvnplí  a  liiiski  vágásra  vonatkozó  része' ben  a  zsidó-bím 
külön  fel  van  említvo  ^  isimeretes  az  eljárás,  melyet  zsidó 
ügyben  követtek.  Á  zsidók  és  keresztények  között  felmerült 
peres  ügyekben  a  bíróság  zsidó  és  keresztény  esküdtekből 
állott,  kik  együtt  a  zsidó  bíróságot  képezték.  Ilyen  ügyek 
csak  akkor  kerültek  a  városi  rendes  bíróság  elé,  ha  a 
zsidó  és  keresztény  esküdtek  azokat  el  nem  intézhették, 
A  zsidóknak  egymás  között  felmerült  kisebb  ügyeit  egy 
külön  zsidrj^bíróöág  intézte  eL  Ennek  elnöke  szintén  a 
zsidó-bíró  volt-  A  bíróság  tafgait  a  hittudományokban 
kitűnő  zsidópolgárok böl  állíttották  össze.  A  zsidók  főben- 
járó ügyeiben  a  királyi  fő  kamarás  iti^lt.  A  zsidó-bírót  a 
város  legelőkelőbb  polgárai  sorából  a  király  nevezte  ki." 
Ilyenek  13G3'ban  Vendel,'  1371-ben  Simon,*  1375-ben 
Spitzer  Pál/  1438-ban  Ventur  Gáspár/  ki  Mertlein 
Salamonnak,  a  zsidó  fiának  megtagadta  vagyonának  kia- 
dását,' 1444-ben  Krausz  Péter,^  1467-ben  Pehem  Tamás,' 
1469-ben  ugyanő. ^*^ 

Alig  hihetjük,  hogy  Krausz  és  Pehem  csak  régebbi 
hivataloskodásuk  tekintetébon  neveztetnének  zeidó-bí ráknak 
s  hogy  a  külön  zsidó-bíró  1440-ben  csakugyan  megszűnt 
volna/*  Csakis  némely  joghatósági  teendője  szűnhetett  meg 

*  JlnUits :  Pirgith.  n.  Vmg^bung  2f  Jíi  1.      man    Mertleín   dea    Joden    Sohti^    der 

*  Kobn  :  A  zsidók  tört,  Mogmi  Ij  V2\.      Chnst  werdeo  wíll,  gegen  den  dortig^n 
'  BcndelmuaJudexJudeorutD.f/Jtjj/*      Judenríchter    Kfi^par    den  Ventur  zu 

Pútt*  I,  352.J  BclittUeu  und  letztertn  íur  Ilemufigabe 

^  Symon  judes  Judeoriim  iioetronim  Ton  Salmíins  Híibe  7m  verhalten.  (Fojer 

J.  Líijoa  ktr.   ok  levelébe  ti.   (IHpL  Fos.  Cad.  DipL  XI,  75.1 
1,  il3  j  ■  Királj  :  Poz^.  vár,  jotfa  Tó.  1. 

*  Píiul  SpiUer  Judenricbter.  (DipL  ^Thomas  Pebem  Judei  Judeoram. 
Pm.  r,  55G,)  (Teleki:  ifufitjüdiak  kom  XI, 228.  Tdeki 

•Cfispai-Wetitur  unstT  Judenricliter  a^üenut  Höbín/) 
ze  Prespurg.  (DipL  Po^.  II,  43Í>J  ^'^Tbomas  PeUem  Judes  Judeorum 

'  14.'^8.  máj.  *i.   Aíbert  kiri'ily  iiiefí-  jiosonienflium.  (IHpL  Pos.  I,  B,) 
hagyja  Pozsony  riirosáiiak,  hogy  Sal-  "  íf^y  hiazi  ezt  Király  és  Kobn  163  J. 


42 


Digitized  by 


Google 


A  magyar-bíró.  A  zsidó-biró. 

ekkor,  míg  szereplése  1440  után  is  észlelhető.  1440-ben  a 
pozsonyi  zsidókat  a  városi  tanács  és  a  városi  rendes  bíróság 
alá  helyezték.^  Már  előbb  is  kiterjesztették  egyes  ügyekben 
és  keresetekben  a  város  hatóságát  zsidó  személyekre. 
143.8-ban  aug.  27-ikén  Erzsébet  királyné  felszólítja  Pozsony 
városát,  hogy  Melki  vagyis  Mühme  Pál  mesternek  szolgál- 
tasson ki  egy  zsidónőt  gyermekével  együtt.*  Es  hogy 
tényleg  nem  egyszerre  szűnt  meg  a  zsidó-bíróság  működése, 
abból  is  kiviláglik,  hogy  a  zsidók  felett  való  hatóságot 
1440  után  is  ismételten  átruházták  a  városra.  így  történt 
az  1441-ben  is,  mikor  Erzsébet  királyné,  jutalmazni  akarván 
a  pozsonyiaknak  iránta  tanúsított  hűségét,  a  zsidók  felett 
való  hatóságot  a  pozsonyiaknak  adományozta.'  1452-beh 
Grutori  Nagy  László  pozsonyi  főispánnak  és  várnagynak 
valami  ügye  volt  Ezel  nevű  zsidóval.  Ez  ügynek  végre- 
hajtására László  főispán  a  pozsonyi  tanácsot  kéri  fel.* 
1459-ben  Mátyás  király  ugyancsak  megerősítette  a  városi 
bíróságnak  a  pozsonyi  zsidók  felett  való  kizárólagos  hatás- 
körét. Kiemeli,  hogy  sem  a  nádor,  sem  az  országbíró  a 
pozsony városi  zsidók  felett  nem  Ítélhetnek.*  1512-ben 
Podmanini  János  pozsonyi  főispán  felszólítja  a  pozsonyi 
tanácsot,  hogy  támogassa  a  Pozsonyba  érkező  Mendel  zsidót, 
a  zsidók  elöljáróját,  ki  avégett  megy  Pozsonyba,  hogy  a 
pozsonyi  zsidók  közt  támadt  számos  egyenetlenséget  és 
ellenségeskedést  eligazítsa.^  Ugyanezen  évben  Herendi 
Miklós  királyi  kincstartó  felkéri  a  király  nevében  a  pdzso- 

iPoze.  vár.  It&r  Lad.  20.  Nr.  6.  *DipL.Po9.  ^íC  45. 

•Kelt   Budán    1438.     Fejér:    Cod,  » Mátyás    kir.    aranybaliája.    Pozs. 

Dipl.  Xí,  144.  vár.  Itár.  Lad.  2.  Nr.  36. 

.'  Omnem  jurisdiccionem  potestatem-  •MuUis  iam  vicibus  providus  Judous 

que  in  ipsis  Judeis  exercore  debentem  Mendel  prefectus  Judeorum  R.  Maies- 

...  Civibus  et  hospitibus  nostris  exequi  tatis  .  .  .  qaerimonias  fecit,  de  illis  dis- 

pormittatis  ef  permitti  faciatis  —  ípy  sensionibus   et   controversiie    que  illic 

ír  Ő  az  összes  egyházi  s  világi  nagyok-  inter  illos  Judeos  Posonienses  continue 

nak.  (DipL  Fos.  II,  551—553.)  suboriuntur.  (Dipl.  Poa,  III,  667.) 

'  4T~ 


Digitized  by 


Google 


II.  Fejezet. 

nyí  tanácsot,  hogy  Mendel  Jakab  zsidó  praefectust,  \i  a 
pozsonyi  zsidóknak  a  pozsonyiakkal  való  egyenetlenségei 
elintézése  végett  megy  Pozsonyba,*  intézzék  el  szép  szerével 
^  fennforgó  ügyeket  s  ne  háborgassák  többé  a  zsidókat, 
nehogy  azok  a  királyi  felség  nagy  kárára  Pozsonyból 
elvándoroljanak.'  Egy  Bereczk  nevű  zsidó,  kihágásai  miatt 
büntetéstől  félve,  budai  fogságából  megszökött  s  a  szent- 
györgyi és  bazini  grófok  birtokain  meghúzódott,  honnan 
a  pozsonyi  zsidóknak  sok  kárt  okozott.  Mendel  zsidó  azért 
a  királyhoz  fordult  kérve,  hogy  az  a  pozsonyi  tanácsot 
utasítsa  Mendel  támogatására.  IT.  Lajos  király  tényleg 
meghagyja  1519-ben  a  tanácsnak,  hogy  nevezett  Bereczk 
zsidót,  mihelyt  rá  akad,  fogja  el  s  szolgáltassa  át  a  pozsonyi 
zsidóknak,  kik  őt  nevezett  Mendelnek  Budára  fogják  kiszol- 
gáltatni.' Egyszersmind  meghagyja  a  király,  miszerint  a 
pozsonyi  zsidók  a  Mendel  által  küldött  Orozlan  nevű  zsidót 
hallgassák  meg  s  legyenek  neki  mindenben  segítségére.^ 
A  bírói  ténykedés  körében  találkozunk  továbbá  oly 
egyénekkel,  kiknek  feladatához  tartozott  a  bírót  s  tanácsot 
működésében  gyámolítani  s  neki  segítségére  lenni.  Ilyenek 


1  Transivit     istuc     Jncob     Mendel  Maiestatis  sno  nd  prosens.  Kelt  Budán 

prefectas  Judeorum   pro  componendís  1512.  fDipL  Pog.  III,  683—84.) 
et  complanandis  illis  diíFerenciis,   que  *exponit    nobis    providus   Jacobtw 

inter  vos  et  Judeos  istos  posonienses  Mendel  Jadeorum  nostrorum  prefectiis, 

vertuntur.  qaaliter  qaidam  Jadeus,  nomine  Bric- 

*  Intelleximus  enim  ez  ipso  Mendel,  cins,    qni  propter   buos  ezceBsus,    bic 

qaod  pene  qaottidie   multa  impropría  Bude   in   cnstodia   ipsoram  Judeorum 

et  conquestus  fierent  per  Judeos  istius  babitus    fuieset,    Buperioribus    diebus 

CivitatÍB   PoBoniensÍB,  et   quod    si   ab  clam  hinc  aufugieset,  et  nunc  in  bonis 

hjB    turbacionibuB    non    desisteretis,  comitum    de     Sancto   Georgto    et   de 

omnes  simul  et  Bemei  istic  recedant,  et  Bozin  demorarctur,  untle  multis  Judeis 

se  in  manuB  domini  comitis  Scepnaiensis  noslris,    Posotiff   demorantibua,    inferre 

tradent,  quod  si  fíeret,  vos  ipsi  consi-  cepisset  injurias.    Snplicavitque   nobis 

derare  potestis,  quantum  damni  Maiestas  dictus  Mendel,  nf  Judeis  nostris  posonien- 

Regia  pateretur,  et  ubi  ipse  necessita-  sibus,  superinde  providere  dignaremur. 
tes,  aliquid  habere   posset,   ipsi   enim  ^Kelt  Budán  1519.  Dipl,  Pos,  III, 

Judei   sünt    Camera   et  Thesaurarius  732—33. 


44 


Digitized  by 


Google 


A  törvényszéki  imok.  A  városi  flgyész.  A  bizalmfts  emberek. 

a  törvényszéki  írnok ^  kinek  említésével  ugyan  még  csak 
1565-ben  találkozunk/  de  kinek  működése  kétségkívül 
régibb  keltű.  Továbbá  a  városi  ügyész  (Stat-potbreyer, 
Stadt-procurator),  kire  a  XV-ik  században  ismételten 
akadunk.'  Feladata  azonos  volt  a  külföldi  városoknál 
alkalmazott  syndikusok  és  consulensek  feladatával.  Jog- 
tanácsosai kellett  gyámolítam'a  mindennemű  kül-  és  belügy 
dolgában  a  bírót,  a  tanácsot,  a  tanács  egyes  tagjait. 
Ügyelnie  kellett  hogy  jogi  szempontból  tisztviselő  vagy 
tanács  a  város  kárát  elő  ne  idézze,  valószínű  azért,  hogy 
az  ügyész  a  tanács  tagja  volt,  vagy  legalább  is  joga  volt 
a  tanácsban  jelen  lenni,  xigy  amint  az  a  német  városokban 
is  szokásban  volt.*  Tevékenységeért  fizetve  lett.*  Kívüle 
szerepeltek  továbbá  a  tanács  bizalmas  emberei^  kik  egyes 
ügyek  megvizsgálásával  és  elintézésével  voltak  a  tanács 
részéről  kiküldve.®  Ezektől  meg  kell  külömböztetnünk 
azokat  a  városi  ügynököket,  kiket  a  városi  tanács  politikai 
s  diplomatiai  vagy  pénzügyi  érdekek  miatt  Bécsben  meg 

nöS5:  GerichUchreiber  2%  ThlJ&T'  ^  Maurer  :     Stődteverfammg      IIT, 

solt.  240-241. 

M447:  Albertns  SUtpot  porejer.  ^li^li  AXhetUa  SuUpotporeyer  ^^^, 
1448:  AlbertuB  Statpotboreyer.  1449:  Auri-tkap  fizetése  fejében.  1449:  Albrecht 
Albrecht  Statprokurator.  (Említve  a  yár.  StcUprókurcUor  65  fl.,  kapott,  azonkívül 
számadásokban.)  1449:  Nobilisét  cir-  utazási  napidíjakat  küldetésekkor.  Ezt 
cnmspectus  vir  Albertus  de  Swna  Cau-  a  „Zerung  dem  Alberti  ProhuraUn''' 
8aram|||nostramm  procurator.  Értesíti  rubrika  bizonyítja.  1532:  Emericb  iVo- 
őt  a  tanács,  hogy  nobilem  Johannem  kuraUmiak  nem  volt  fizetése,  csak  idő- 
dé Borsa  nostrum  assumpsimus  in  pro-  közönként  lett  honorálva.  1617:  Gemei- 
curatorem  vobis  in  adiutorem  pro  ner  Stat  Adtoocat  Dr.  Jacobus  Szeleczki 
tractatibus    nostrarum    causarám    et  125  Thl. 

negocioruni  .  . .  Kelt  Pozsonyban,  1449.  » 1465  máj.   18.    A   város  némely 

(Dipl.  Poi.  II,  826—27.)  Ezt  az  1449  ügyei  rendezésével  megbízza  és  elküldi 

évi  számadási  könyvek  is  említik* :  Item  StUfphaMim  Német,  ftimiliarem  nostrum. 

Am  mittichen  nach  Martini,  habn  meine  (Ered.  a  pozs.  vár.  Itban  Lad.  XLVI. 

genedigen     Herm     awfgenomen    den  Nr.  17.    Dipl.   Pos.  III,   363.   Békefí: 

Borog  Januach  zu  ainen  Statprokurator,  A  pilm  apáti.  I,  416.) 
und  Johannes  Holzer  ist   Tolmatsch 
gebesen. 


45 


Digitized  by 


Google 


II.  Fejezet. 


egyéb  városokban  tartott  s  kiknek  közvetítő  vagy  informáló 
tevékenységét  évi  járadékkal  fizette.'  Nem  csekély  szerepet 
játszottak  nem  csak  közegészségi,  hanem  törvénykezési  és 
bíráskodási  szempontból  vizsgálói  és  tanuskodási  minőség- 
ben a  városi  orvos,^  a  városi  sebész,^  a  városi  borbély  *  és  a 
városi  bába!"  A  városi  orvos  és  sebész  mint  városi  köz- 
alkalmazottak (gemainer  Stadtbestellter  medicus)  rendes 
fizetésben  állottak,  failletékben  s  későbben  természetbeni 
lakásban  részesültek.  A  városi  borbély  nyilván  Szintén 
állandó  alkalmazásban  volt  s  ügyköréhez  alantasb  közegész- 
ségügyi teendők  tartoztak.  Járványok  idejében  a  ragályos 
betegek  körül  alkalmaztattak  s  ilyenkor  kifejtett  s  veszé- 
lyekkel összekötött  tcvék(?nysogükért  külön  dijazásban 
részesültek.    A   bába   mint  hitelesített  gyakorlati  szülésznő 


'  1668:  dem  Herrn  Adam  Ignatius 
íítrell,  der  Siadt  hesteUten  Agenttn  in 
Wien  seine  Jahres  Bestallung  erlegt 
.%  Thl. 

*  1448-ban  Olasz  Bertalan  nyug- 
tázza fizetését.  Ego  Bartolomeus  jtali- 
CU8  pJiisicus  conductus  per  dominos  de 
consilio  et  cives  civitatis  Posoniensis 
Percepi  in  die  marié  magdalene  1448 
libraa  quinqae  Wienenses  et  solidos 
daos  ab  Gerardo  Schiller  Camerario 
dictoram  dominonim  et  comunitatis. 
CDipl.  Po9.  II,  813.)  Ugyancsak  1449- 
ben  Magister  Bartlome  physicus  em- 
litve  van  az  ez  évi  v&rosi  számadás- 
könyvekben.  És:  Item  bab  ich  gebn 
den  Maister  Bartolome  Arzt,  nach  der 
Herrn  gescbafft,  an  seinen  solt  5  Pf. 
2  Sch.  1450:  Solt  den  Maister  Wolfgang 
Arzi  27  fl.  1450 :  Maister  Wolfgang 
Arzt,  említtetik  a  vár.  számadásokban. 
1451 :  Maister  wolfgang  pucb  Arzt  16  fi. 
7  Sch.  1553:  dem  dortftr  Reschen  kaufit 
4  klafter  aicheu  Holz,  dan  er  der  selber 
nit  prennen  wöllen  zu  5  Sch.  1588 : 
Dr.  Musshlerus  phisicusnfik  naturális  la- 


kása volt.  15%:  Dr.  Babtista  Gk)mera8 
Statarzt.  1594:  Dr.  Johan  Raakioa 
StoíUarzt.  16()6 :  Stadtpkiticua  oder 
gemaiiier  SíadtbeHeüter  medicus  Dr. 
Bflptista  Goyneus.  1609 :  Dr.  Faacbung. 
Medicus,  Dr.  Johann  Ruland  bestellter 
Phisicus  156  Thl.  1617 :  Phyncu»  Dr. 
Dániel  Janischius,  100  Thl.  1623:  Dr. 
Georgius  Eberlin  Pkisicus.  1630:  Dr. 
Johan  Müler  Phitiau  250  Thl. 

*  1448-ban  említve  van  Magister 
Erhart  Hayding  Chirurgus.  (Dipl,  Po*. 
If  13.)  Ugyanez  évben  Hayding  Erhard 
sebész  kéri  a  pozsonyi  tanácsot,  hogy  a 
neki  Erzsébet  királyné  által  adományo- 
zott 2  házat  adassák  át.  (Dipl,  Po*. 
II,  814.) 

*  1604:  Pestartztf  Aus  verwendang 
Herrn  BurgermaistersColcus  Januachen 
Ballnerer,  so  tempore  pestis  zu  den 
infícirten  Lewten  gangén,  aaf  3  Monat 
zalt  zu  10  il.  37  Thl.  4  Sch.  1644:  den 
Balbierer  32  Thl. 

•Király  L  b.  78.  1.  FejérpaUky: 
Mogi  vár,  régi  szám,  könyv  27.  1. 


4Ay 


Digitized  by 


Google 


Városi  orvos,  sebész,  borbély,  bába,  tÖrv.  szolga  s  hóhér/ 

a  városi  orvos  felügyelete  és  elleijőrzése  alatt  állott  s  nem 
egy   esetben    szakvéleménynyel    t^^mogatta    a    bírót  s   az 
Ítélő    tanácsot.    Számára    a    városházán    külön    bábaszoba 
volt,*    mely    neki    nyilván    lakásul   is   szolgált.     A    városi 
bírósághoz    számíthatjuk    végre   a    törvényszéki  szolgát,    ki 
hivatalos  működésében,    idézetek  s  hivatalos  akták  kézbe- 
sítésekor festett  zászlót  hordott,*   valamint    a   hóhért  vagy 
bakót.  Ennek  mint  az  Ítéletek  végrehajtójának  fontos  szerep 
jutott    a    középkorban.    Tudvalevő,    hogy   a    hóhér   vagy 
bakó,    kinek   tisztéhez   a   fejvétel,    a  nyakazás  tartozott,  a 
régibb   középkorban   nem    volt   bélyegzett    ember.    Véres 
munkája  nem  hozott  rája  szennyet,  foltot.   Ez  már  abból 
is  világosan  kitűnik,    hogy  a  legrégibb  germán  jogszokás 
értelmében  az  itélet  végrehajtása  az  itélő  bíróságot  vagy 
a   panaszos    félt,    a  felperest   és   rokonságát    illette.    Ada- 
tokkal mutatható   ki,    hogy  egyes  esetekben  az  Ítéletet  a 
legfiatalabb   bíró,    néha    a  község  legfiatalabb  férje  vagy 
az  elítélt  legközelebbi  rokona  hajtotta  végre,    tehát  meg- 
becstelenítő nem  lehetett.   A  hóhér  nálunk  XVII.  század- 
beli okmányok  szerint  mint  tanú  szerepel  a  nemesek  között,^ 
azokkal  eszerint  egyenrangú  volt.  Egy  1388-ik  évi  okirat 
szerint  Petrus  filíus  nachrichter,  tehát  a  hóhér  fia  városi 
tanácsos    volt.*    De    tudjuk  azt   is,    hogy  a  törvénykezési 
eljárás   igen   nagy   befolyást   engedett  a  hóhérnak,    döntő 
szavazata  volt  bfíntetőtörvényi  esetekben,  kikérték  vélemé- 
nyét az  egyes  esetekben  alkalmazandó  büntetést  illetőleg, 
akadályoztatása  esetében  pedig  teendőit  egy  tanácsos  végezte, 
amint   rangja   is    egyenlő    volt   a   törvényszéki  bírákéval. 
Még  a  XV-ik  századi  Maleficzrecht  is  jól  észre  véteti,  hogy 

^  1596 :    in  der  He/ambzimmer  ain  des   gerichUdienets    fahn    auf    baiden 

fönster  rttmb  gemacht  per  6  Sch.    Ez  seitten  zu  main  6  Thl.  2  Sch. 
évben    mint    StcUhebam    néven    említ-  •  Pesty :  A  perdöntő  bajvwásoh  tőrt, 

tetik.  Mogon  64—65  11. 

■1611 :    Zalt   den  Bartlme    walter,  *  DipL  Pos.  I,  706  és  e  mű  III,  403. 


47 


Digitized  by 


Google 


II.  Fojezet. 

a  hóhérnak  eredetileg  tisztességes  állásban  kellett  lennie. 
Állása  csak  aztán  sülyedt  a  társadalom  szemében,  bár 
szintén  nem  egyszerre.  A  fej  vétel  vagy  nyakazás  meg 
az  akasztás,  felnégyelés,  kerékbetörés,  égetés,  kínzás  közt 
éles  különbséget  tettek.  Amaz  még  mindig  nem  volt 
becstelenítő  foglalkozás,  míg  az  ítéletek  végrehajtásának 
utóbbi  módjai  már  bélyegzetté  tették  az  Ítéleti  végrehajtást. 
Azok  az  elnevezések,  melyek  eredetileg  tövényszéki  bírót 
jelentettek,  úgymint:  Schergc,  Freimann,  Nachrichter,  most 
már  értelmet  változtatnak.  A  hóhér,  a  bakó  (a  német 
Scharfrichter)  csak  pallossal  hajtja  végre  az  Ítéletet,  a 
poroszlók  akasztanak,  négyeinek,  kerékbetörnek,  kínoznak, 
ük  lesznek  a  hóhér  alantasai,  segédei,  a  társadalom  meg- 
vetettei,  míg  végre  azzá  lesz  a  hóhér  maga  is.  Az  előbb 
használt  különféle  értelemben  vett  elnevezések  értelme  ezen- 
túl összezavarodik.  A  bírói  ítéletek  végrehajtója  úgy  jelenik 
meg  előttünk,  mint  ki  az  ítéletek  minden  nemét  végre- 
hajtja s  e  végrehajtásokon  kívül  oly  alantos  teendőket  is 
végez,  melyek  megvetett,  undok,  becstelenítő  végzések  a 
társadalomban. 

Pozsonyban  is  a  bírói  ítéletek  végrehajtóit  külömbözŐ 
foglalkozásokban  találjuk.  Nemcsak  a  kivégzéseket  eszközlik, 
de  a  testi  fenyítést  is  ők  hajtják  végre.  Az  1434  évi 
számadókönyv  alapján  mégis  azt  mondhatnók,  hogy  ezen 
bírói  végrehajtók  közt  még  külömbséget  tettek,  vagy  leg- 
alább megvolt  az  eredeti  külömbség  tudata  még.  Említtetnek 
ugyanis  e  számadókönyvben  poroszlók^^  utóbírd  s  ennek 
szolgái,^  továbbá  a  gyepmester  vagy  stntér  a  barom  számára  * 


'Schergen.  Az  1434   évi   számadó-  *Han8  Nachrichter  mit  3  Knechten, 

könyv  szerint :  Schergen  33  librát  3  de-     Hans  Strobel,  Erhart,  Kunz. 
nártkaptakfízetésköpen.  1471:  Itemden  *der  Schinder  ftir  das  Vich. 

StaikneclUen  oder  scherigen  umb  wax  und 
Hew  zu  Tragen  den  Pots  Koisen  16  D. 

40"" 


Digitized  by 


Google 


A  bóhér  és  segédei  teendői. 

s  végre  a  Mhérok^  úgy  hogy  azt  tarthatnók,  hogy  a 
hóhér  a  tulajdonképeni  kivégzéseket  végezte  segédei  se- 
gélyével, míg  az  utóbbiak  a  többi  fenyítő  végrehajtásokat 
eszközölték.  Ok  fenyítették  meg  a  vázsott,  rósz  s  szabad 
személyek  kihágásait.  Vesszőztek*  s  vízbemeritettek,'  mely 
büntetés  a  bűnös  nőszemély  eket  érte  a  Dunában.  Ezért 
neveztetnek  egyszerűen  /ewyíWfc-nek,  Züchtiger-eknek.* 
Ok  végeztek  továbbá  szolgai  teendőket  a  városházán, 
fűtötték  a  tanácstermet  s  vágták  hozzá  a  szükséges  fát.^ 
Ők  őrizték  a  külön  tömlöczőr  vagy  porkoláb  felállításáig^ 
a  foglyokat,  eszközölték  a  letartóztatásokat,  teljesítettek 
még  közbiztonsági  szolgálatokat  is,  amennyiben  a  közrend 
fenntartásában  részt  vettek.'  ők  voltak  a  város  gyep- 
mesterei, kutyapeczérei,  csatornatisztitói.*  Láttuk,  hogy  ez 
utóbbi  sárkirály  néven  is  ismeretes.®  Egyes  esetekben  a 
szomszéd   községekben    is    végezték  a  hóhéri    teendőket.*® 

^  Maister  Andre    Hohar    und    den  geschray  kam  der  Nachricht'  mii  seynm 

Pawl  Hohar  wochenlon  200  D.  Gyako-  KnecJUn  vnd  wolten  das  wnter  komén, 

riak  a  Henker,    Henger,  Heiminger  ki-  da   seizien  sie  sich  des  gerichtes  icider 

fejezések.  vnd  slugen  sich  miteinander,   vnd    da 

*Az  évi   számadókönyvekben  erre  kamen  die  czirker  dem  gericht  zu  hilf, 

az  Ausstreichen  am  Pranger  kifejezés  alsó,  das  sie  da  gefangen  wurden. 
használtatik.  '  1442-ben  vele  húzattak  ki  a  városi 

*Ezt   Uebertchwemmeti-'TLQyL  nevezik  árokból  egy  abba  beléesett  lovat, 
a  számadási  könyvek.  '£  mű  II.  I,  365.  1. 

*  Az  1447  évi  számadókönjrvekben  "  1428-ban  Nagyszombat  városa  ta- 

emlittetik  Maister  Hannsen  2jüchtinger.  nácsa  kéri  a  pozsonyi  tanácsot,  das  ír 

^  Item  Mantag  am  heilign  weinacht,  uns   bellet   leychen   ewren   dyner  ein 

hab  wir  gedingt  den  hóhér,  das  er  den  zuchtinger   oder   ein   Henger    das    der 

ganzen   winter,    der   Herm   Ofen    lm  herab   zu   uns    köm   und   den    wellen 

Rothaws   haytzen   scholl,    und    dazue  wir  euch  wider  antwürthen  in  kürczer 

auch  Holz  hakken,  darvon   gebn   wir  czeit  wider  hin  heim.    (Dijd*  Poa.  II, 

In  80  D.  (Vár.  számad.  könyv.)  194.)  1460-ban  a  hainburgi  tanács  irja 

*£z  Gefangener  trahant  néven  elő-  a   pozsonyiaknak,    hogy    fogságukban 

szőr  még  csak  1606-ban  említtetik.  van  egy  tolvaj,    ki  Pozsonyban,   Szt.- 

'  Az  1435  évi  Achthuch  szerint  több  Györgyön,  Oroszvárott,  Köpcsényben, 

hegylegény  korcsmai  zenebonát  csinált,  Komeubnrgban,  Nikolsburgban,  Vells- 

kiket  aztán  a  hóhér  a  maga  legényei-  pergben    lopott.    £1    akarják    itélni  s 

vei    elfogott.    Item    in    dem    selbigen  kérik  a  pozsonyi  tanácsot :  Bitten  wir 


OrtTftyt  Pozsony  története.  II.  8.  49 


Digitized  by 


Google 


ÍI.  Fejezet. 

A  hóhért  s  embereit  a  város  a  XV-ik  században  a  prosti- 
tuált nők  által  fizetett  pénzből  díjazták/  De  volt  neki  és 
cselédjeinek  a  gondjukra  bízott  foglyok  után  is  meg- 
határozott jövedelmök.*  Egyes  végrehajtási  teendőjük  után 
is  kaptak  megállapított  díjat.  Egy  személy  megvesszőztetése- 
ért  a  XV.  században  3  schilUnget  s  így  a  többi  végzéseik 
után  is.  A  városházán  volt  külön  hóhérszoba.' 

Nevezetes,  hogy  1314-ben  Hertló  magát  mdeamdc  és 
rectomak  nevezi.*  Ez  az  adat  megvilágítja  a  bíró  működése 
körét,  mert  a  iudex  szó  a  bíró  igazságügyig  a  rector 
kifejezés  a  biró  közigazgatási  jogkörét  hirdeti.  Eszerint 
az  a  szükségesség,  mely  igazságügyi  téren  a  bíró  mellett 
albírót,  magyar-bírót,  zsidó-bírót  létesített,  az  az  ad- 
minisztratio  terén  is  egy  oly  hivatalos  községet  teremtett, 
mely  a  bírótól  átvette  a  közigazgatási  teendők  legnagyobb 
részét. 

E  közeg  a  polgármester,  kinek  s  a  kinek  utódjainak 
folytonos  sorozatával  1437-től  fogva  találkozunk.*^  Az  ő 
teendőihez  a  kisebb  ügyek,  merő  város-kormányzási,  köz- 
igazgatási ügyek,  számadások,  ellenőrzések,  tanácshatáro- 
zatok végrehajtásai  tartoztak.  0  hivatalba  lépéskor  ugyanazt 
az  esküt  tette,  melyet  a  bíró  tett  s  ebben  magát  tanácsnolcnak 


ewr  weishait  mit   yleyss  umb   ewren  im   nicbt   mer  phlichtig  allé   wochen 

Züchtinger,  ír  wellet  lm  vergunen  den  wan  XL  d.  ynd  seinen  knechten  XX 

benannten  Dewp   zu    richten,     damit  d.    így   a  XV.   8z.  városi  jogkönyv, 

das  pös  aus  dem  guetem  gerewt  werd.  Ugyanígy  a  XVI.  bk.  jkönyv  is  33.  p. 
Darumb   wellen  wír  lm  um  solh  sein  "  1434  hab  wir  gebn  dem   Caspar 

arbait    und    mue    ain    genügen    tün.  Glaser,  das  er  in  der  Scherigstubn  ge- 

(DipL  Fos.  III,  300.)  macht    hat    den    Nachrichier    8   glas- 

*  így  mondja   az   1439.    évi   szám-  sebeiben,  per  6  D. 
adás:   habén   wir   gebén   den  Henger,  *Ez   évben  Hertho  mint  iudex   et 

als  keyn  frawen  Maisterin  (bordélyos-  Rector  civitatis  Posoniensis  fordul  elő. 

nő)  gebesen  ist,  dorumb  er  nigt  wold  (Pozs.   vár.   Itár    Lad.    11.    Nr.    8  b. 

beleiben  L.  X.  D.  Anjouk.  Okmtár  I,  366.) 

•Item,   auch  wan  ain  Nochricbter  *E  mű  III,  387—400. 

gefangen   hat   auf  den  hals,    die  sein 


50 


Digitized  by 


Google 


A  polgánneeter  és  teendői. 

(Beysitzernek)  nevezi/  Másszor  esküdtnek  nevezi  magát.* 
Atalán  a  tanácstői  és  városi  közönségtől  vette  teendőihez  az 
utasítást.'  ő  előtte  történtek  az  ingatlanok  eladása  és  meg- 
vétele.^ Ezentúl  a  közigazgatási  teendők  biró  és  polgármester 
között  megoszlottak.  Ok  kezelték  a  városi  bevételeket  és 
kiadásokat  is.  A  XV-ik  század  elejéig  rendes  számadásokat 
vezettek,  ezeket  külön  ládákban  őrizték  s  róluk  minden 
év  végén  a  tanácsnak  és  a  választott  polgároknak,  a 
huszonnégyeseknek,  beszámoltak,  mígnem  a  XV-ik  század 
elején  e  ténykedés  is  át  nem  ment  egy  külön  hivatalos 
segédközegre:  a  kamarásra. 

De  a  polgármester  teendőit  más  téren  is  nyomozhatjuk. 
Kötelességében  állott  a  házhelyek  térmértékét  a  földadó 
szerint  nyilván  tartani.  Ezért  ő  ezekről  is  jegyzéket  vezetett 
s  tudjuk,  hogy  Voit  polgármester  1510-ben*  és  1517-ben 


^  Az  esküformák  a  pozs.  vár.  Itban. 
Poz8.  T&r.  jogk.  168. 

*1436:  Stephann  Reneys  áy  Zeit 
BurgermaUier  tmd  getwamer  des  RaUs 
der  Stat  Zu  prespurgk.  (ProU  Test.  I, 
21/a.  E  mő  III,  408.) 

*  1  öl  7-ben  Voit  polgármester  a  ház- 
helyek uj  jegyzékét  készítette  nach 
geschafft  aines  Ersamen  Rats  vnd 
ganzn  gemain. 

^  Es  Boll  atich  kain  Erber  mann,  oder 
Fraw,  oder  personn  wie  die  gnant  sey 
kainer  seiner  Erb,  Es  sein  hewser 
odem  Weingertn  oder  andre  Erb- 
gueter  Erblich  vnd  Ewiglich  hingebn 
▼nd  yerkanffn  noch  kauíFen;  es  sey 
Vmb  Zyns,  dienst,  Jartag,  Stift  za 
pfrientn  oder  zu  altam  widdor  gayst- 
lichn  noch  weltlichn  ynd  sol  yerbotn 
sein,  wen  es  ist  widder  ynser  gerechtig- 
kait  ynd  Freyheit,  vnd  der  Statt  Frey- 
tuniy  wen  es  ist  aine  kunigliche  Frey 
Statt,  Vnd  der  grossn  Sibn  Freystett 
eine  lm  land  zu  Hungem  vnd  nemen 


Vns  selbs  aus  vnsernn  Freytum,  daromb 
ist  pillich  das  ewig  gestift  Zyns,  noch 
Rendt  auf  solcher  der  Statt  grantn 
nit  sein  sulin.  Aber  soHch  gestift,  dienst, 
Zyns  odor  Rendt  ab  zu  ledign  muegn 
wol  geschehn.  Vnd  dfu  sol  aües  geschekn 
mit  íoilln  vnd  loUsn  eines  purgermais- 
ter,  Vnd  geschriben  werdn  Ins  grundt- 
puech  oder  vnder  der  Statt  merem 
anhangenden  Insigel,  damit  die  Statt 
In  írem  Freytum  gehaltn  werde  als 
das  pillich  vnd  Recbt  Ist.  (Pozs  vár. 
jk.  IGO.) 

•Anno  domini  M.CCCCC  vnd  lm 
zehenndn  jar  Hat  der  namhafttige  vnd 
fursichtige  her  Friedrich  Voytt,  die 
zeit  Burg*maister  der  Stat  Presburg 
ainen  auszug  gemacht  anfiP  die  Luest 
der  Hewser,  Innerhalb  vnd  ansserhalb 
Obgemeltter  Stat  Presburg,  gezogn  aus 
ainem  altén  Register  des  dátum  ge- 
schribn  stet  M.IIII  c  XXX  VIJare  Wie 
hernachuolgt.  (Pozs.  vár.  Itban.) 


51 


Digitized  by 


Google 


íí.  fejezet 

Új  előjegyzést  készített.*  Vagyis  a  jegyzőkönyv  egyik 
pontja  szerint  kiosztotta  és  kikereste  a  ^Lust^-ot  azaz 
az  ingatlanok  térmértékét.^  Ugyanő  elnökölt  továbbá  azon 
bizottságban,  mely  a  városi  adót  vetette  ki.'  Eljárt  külön- 
féle küldetésekben  a  város  szüksége  és  a.  tanács  belátása 
szerint,*  s  ilyenkor  a  tanács  az  ő  helyére  épp  úgy  választott 
ideiglenes  helyettest,  mint  ahogyan  tette  azt  a  kiküldetés- 
ben járó  bírónál.*  Volt  külön  szolgája,  a  polgármester 
tanácsszolgája.^ 

Tévedés  volna  a  polgármestert  a  bíró  természetes 
helyettesének  tekinteni.  O  csak  segítője  volt  a  bírónak  azok- 
ban a  teendőkben,  melyek  a  bírói  tisztkedés  mellett  még 
az  ő  kezén  maradtak.  Egyebekben  egészen  sajátos,  a  bíróétól 
elkülönített  hivatalt  látott  el.  Hogy  nem  volt  a  bíró  helyet- 
tese, azt  a  városi  jogkönyv  kétségtelenné  teszi.  Ennek  ren- 
delete szerint  ugyanis  ha  a  bíró  hivatalos  kiküldésben 
távol  jár  a  várostól,  ez  esetben  a  tanács  állítson  fel 
helyette  a  maga  soraiból  egy  másik  bírót,  ki  őt  távolléte 
idejére  helyettesítse.  Ennek  a  helyettesnek  egészen  az  a 
hatalma  és  cselekvési  szabadsága  van,  mint  az  igazi  bíró- 
nak.   Neki    tartozik  engedelmeskedni   tanács  és  közönség.^ 


'Anno  domini  tausent  fanfhundert 
Vnd  lm  sibenzehenden  Jar  an  montag 
vor  pangraci  (azaz  máj.  11 -kén)  hat 
der  fridrich  Voyt  dizeit  Burgermaister 
der  Stat  prespurg  die  Itist  der  hewser 
ob  gemelter  Stat  aufgetailt  und  anf- 
gesuecht  nacb  gescbaíft  aines  Ersamen 
Kats  vnd  ganzn  gemain  aus  ainem 
Regist'  getzogen  des  dátum  Tausent 
Vier  hundert  vnnd  sechvndtreissig  Jar. 
(Pozs.  vár.  jk.  169.) 

>  Lust  =  mérőeszköz,  mérőpözna,  az 
1510-iki  Voy t-fele  jegyzékben  Slangén 
néven  (=  mérőpózna)  szerepel. 

"Pozs.  vár.  jogk-  161.  pont. 


^  Lásd  a  yár.  jkönjvnek  már  idézett 
148  pontját. 

*  Dea  gleichn  ob  sacb  were,  das  ein 
burgermaister  an  vnser  statt  vnd  hendn 
aus  zug,  So  Bol  es  sich  In  allén  der 
mass  haltn  als  obn  geachribn  stett  mit 
dem  Ricbter.  (Vár.  jk.  152.) 

*  1611 :  Caspar  Unger,  Herm  Burger- 
meister  RcUsdiener, 

*  Ist  sach,  das  Rat  vnd  gemain  ain 
Richt'  ansschickt  In  Irer  notdurft,  Es 
sey  vem  oder  nahent,  Er  sej  aussen 
Lung  oder  kurrtz,  so  sol  der  selb  Richt* 
dem  Ratt  das  gericht  njder  legn,  Vnd 
sol  den  der  Rat  gewalt  habn  ain  andern 


52 


Digitized  by 


Google 


A  városi  kamarás  s  teendői. 

De  viszont  ő  is  épp  oly  felelős  ás  számadásra  vonható, 
mint  az  igazi  bíró,  azon  időre,  hogy  a  távollevő  bírót 
helyettesíti.  És  felelős  mindazon  ügyekért,  melyek  általa 
elintéztettek,  felelős  még  akkor  is,  ha  időközben  a 
bíró  visszaérkezett.^  Ebből  nyilvánvaló,  hogy  a  polgár- 
mester csak  úgy  lehetett  a  távoljáró  bíró  helyettese,  ha 
őt  a  tanács  arra  választotta,  de  a  tanács  őt  nem  szükség- 
képen választotta.  Választásával  a  tanácsnak  bármely  más 
tagját  állíthatta  a  város  élére. 

A  városi  jövedelem  kezelése  és  az  adó  behajtása  eleitől 
fogva  terhes  teendőket  rótt  a  községi  és  városi  hivatalos 
közegekre.  Eleinte  bíró  és  polgármester  viselték  e  teher 
egy  részét,  utóbb  egyéb  közegekről  is  kellett  gondoskodni. 
A  városi  kamarások,  kiknek  neveit  1434-től  fogva  ismer- 
jük,* mikép  említettük  a  polgármester  teendőit  kevesbítették 
akkor,  mikor  azok  nagyon  felszaporodtak.  A  kamarás 
lett  a  városi  gazdaság  vezetője.  Az  ő  gondozása  alatt 
állott  a  város  ingó  jószága :  bútorzata,  házi  készlete,  ezüst- 

Ricbt'  ans  In  za  aetzn,  Vnd  denn  ge-  ynd  geaalln^    wen   warob  were   sach 

waltig  machn  an  statt  Bat  vnd  gemain  das  sich  icht  begeb   in  der  zeitt  das 

zu  tbnn  ynd  zn  lasBn  Vnd  lm  gebor-  ein  Richter  yerantbnrtn  soltt,  Es  were 

zam  zn  baltn  In  aller  der  mass  alz  gegn  Batt  gemain  oder  and'  endt  vnd 

dem  varign  Riebt*  vntz  das  her  widd  steet,  So  nem  sicb  der  altrichter  mug- 

haym  kumbtt.    Auch  boI  er  allea  des  licb  vnd  billicb  daraus   vnd  sprecb: 

In    der    Zeitt    gewesen,    nichts    aas-  Ich  bin  In   anderen  £wm  gescheíFtn 

genomen  In  allén  wendeln  vnd  Vellen  anz  geacbickt  worden,  Vnd  babt  die 

.als  gantz  als  dia  da  gewezn  were,  wen  Zeitt  ein  andern  Ricbtem  gesetzt,  dar 

er  bot  Bat  vnd  gemain  Vnd  alles  das  In  sich  die  sach  verlanftn  vnd  ergebn 

aine  Biebter  zupardt,   als  gantz  zuid  bott,  der  sol  auch   des  yerantbnrtn; 

antwurten  vnd  zn  versorgn  In  aller  der  vnd  daromb  is  das  billicb  was  icb  zu 

mass,gleicbalsdervorige.(V&r.jk.  149.)  seinen   zeuten    begebn    bott,    Es    sey 

^  Und  ob  sich  icht  etwas  begeb  vor  gering  oder   schwer,   gros  oder  klain, 

dem   Jetz  gesatzten   Richt'  vnd  knnd  das   er  das  verantburtn  sol  vnd  mns 

alsQ    in    seinen    zeitn    zu    endt    nit  vnd  búrt  lm  zu,  So  ist  es  auch  billicb 

komén,  oder  der  altricht'  kem  vor  her  das  er  sulch  wendl  vond  vell  vnd  alles 

baim,  so  sol  dennoch  der  gesatzt  richt'  genyssn   sol  das  den  ainen  Richt'  die 

da   sicb   der   aníang   Innen    ferlauffn  Zeitt  zu  purdt.  (N.  o.  150.) 
hott  allé  gerecbtikait  znpurn,   volgen  ^E  mű  III,  442—445.  1. 


53 


Digitized  by 


Google 


II.  Fejezet. 

és  fehérneműje  stb.  0  gondoskodott  mindezek  fenntartásáról, 
javításáról,  kiegészítéséről.  0  szerezte  be  a  különféle  házi, 
konyhai,  udvari,  gazdasági  szükségleteket/  0  fogadta  a  városi 
lovakhoz  a  kocsisokat  és  az  udvari  cselédeket.  Ügykörébe 
tartozott  továbbá  a  városi  pénzkezelés,  a  bevétel  és  kiadás 
s  az  ezekről  szóló  könyvek,  a  számadási  könyvek  veze- 
tése. E  számadások  1364-ig  mennek  vissza.  Egy  töredék 
1354— 1374-ből,  egy  másik  1410— 1419-ből  van  meg,  a 
rendesen  vezetett  könyvek  ellenben  még  csak  1436-tól  fogva 
vannak  meg  s  képezik  a  városi  levéltárnak  egyik  legérté- 
kesebb okiratkincsét.  E  könyvek  mindenféle  elszámolásai 
mutatják  legjobban,  hogy  a  kamarási  tisztség  mennyi 
vesződséggel,  gonddal  és  fáradozással  járt.  Van  nyoma, 
hogy  a  városi  házjegyzék  készítésére  is  ő  lett  kiküldve,  mint 
1517-ben  máj.  11-én  Ruttenstock  Farkas  kamarás.'  Esküjét 
a  külső  tanács  kezébe  tette  le,'  fogadva,  hogy  gazdagnak 
szegénynek,  özvegyeknek  és  árváknak  igazságos  és  hűséges 
kamarása  lészen  s  hogy  bevételeiben  s  kiadásaiban  mindig 
csak  a  város  közjavát  fogja  szem  előtt  tartani.^  Termé- 
szetes, hogy  egymaga  a  kamarás  el  sem  végezhette  a 
tömérdek  teendőt,  miért  is  mellette  látjuk  segédekként  mű- 
ködni a  kamara-irnoJcokaty  kiket  Icamai'a- cselédeknek  is  nevez- 


^1444:  Item  umb  16  King  zu  den  zam     silber    geschmaid,     und    ander 

ladlein  Tm  RothawB,    In  der  Rotstubn  aachen,   ain   schwarz  lad  5  Seb.  8  D. 

nnter  der  pannk  16  D.  144Ö:  Item  bab  (Vár.  azámad.  könyv.)  Éa  igj  tovább, 

wir  gebn  von  8  glaa  acheiben  In  zu  •  Póza.  vár.  jogkönyv  169. 

aetzen  In  ain  Rftm,   In  dy  Ratatubn,  >Item   der    Camerer  aol    vor   den 

dy  ain  Hunt  In  der  Ratatubn  zeprocben  genantn    acbwern,    olvaaauk    a    vároa 

bat,   der  verapert  war  worden,  45  D.  XVI.  azázadi  jogkönyvében  167. 

1446 :  Awch  bob  wir  abgerait  mit  den  *  daa     ich    daaelbst     Armen     vnd 

Wolfgang  Kromer,    waa   wir  von  im  Keicbn,    wytibn  vnd  wayan,    ain  ge- 

genomen  babn  zu  der  Stadt  notdurift,  recbter  getrewer  kamrer  aein  will.   In 

vorerat  In  daa  Rotbawa  fiir  die  Fenater  meinen  Ainnemen  In  meinen  anagebn 

In   dy  Stubn    16   Ellen  Leinbatb,    zu  Geniainer  Stat   Nutza   ze   betracbt«n, 

Sliemen,  (azaz:    membrana)  per  16  D.  gemainer  Stat  acbaden  ze  wenttn  ala 

1536 :  Chamerer  kawfFt  aufe  Rathaws,  vil  mir  muglicbn  lat.  (Póza.  vár.jk.  167.) 


54 


Digitized  by 


Google 


A  kamara-irnok.  Az  adószedők. 


tek.^  A  cseléd  kifejezés  a  középkorban  a  municzipalis  életben 
igen  gyakori  s  mikor  tisztviselőkre,  hivatalos  állásban 
levőkre  is  alkalmazták,  vele  nom  annyira  a  tisztviselői, 
hivatalnoki  állás  csekélységére  czéloztak,  mintsem  inkább 
arra,  hogy  az  illető  nem  volt  a  városi  magistratus  tagja.* 
Az  adó  behajtásával  és  beszolgáltatásával  az  adószedője, 
az  úgynevezett  Gaber-ek  foglalkoztak.  Ok  a  községi  adókat 
szedték  be  s  mellettök  mint  segédek  az  adóbehajtók,  az  úgy- 
nevezett Gabeinbrínffer-ek  valamint  egyes  írnokok  működtek. 
Az  adószedők  száma  az  itt  tárgyalt  korszakban  négyet 
tett.  A  város  négy  részre  lévén  osztva  mindenik  részben 
egy-egy  külön  adószedő  működött.  Neveiket  ismerjük 
1438-tól    1469-ig.*    1526-ban   már    tizenketten  működtek, 


*  1451 :  kamerschreióer  Jorig  Czip- 
ser  10  fi.  (fizetést  kapott).  1463:  Solt 
dem  Kammerschreiber  16  Pf.  147.5: 
Kamerhnecht  eain  wochnsolt  3  Sch. 
1520:  Kamersckreiber  wochensolt  2  Sch. 
15.  D.  1520:  Kamerknecht  3  Sch. 
(wochensold).  Még  csak  1579-beD  szűnt 
meg  a  „Kammerknecht^  elnevezés, 
ezentúl  „Kammerdiener"  a  neve. 

*  így  tudjak,  hogy  magukat  a  városi 
irnokokokat,  jegyzőket,  bár  a  városi 
közigazgatás  lelkét  képezték,  azokban 
a  municzipiumokban,  melyekben  a  vá- 
rosi tanácsnak  tagjai  nem  voltak, 
ugyancsak  a  cselédek  (Stadtknechte) 
közé  számították,  amint  az  Treysza 
városnak  1529.  évi  statútumából  ki- 
tetszik. (Rulenkamp:  Gesch,  d,  Stadt 
Treysga  105. 1.  Azonkívül  v.  ö.  Maurer: 
Siádteverfasmng  III,  240.) 

*Az  e  jegyzékünkben,  melyet  a 
városi  számadási  könyvekből  merítet- 
tünk, első  helyen  emiitett  adószedő 
mindig  az  első,  a  második  helyen  em- 
iitett mindig  a  második,  a  harmadik 
helyen  említett  mindig  a  harmadik  s 
a  negyedik  helyen  emiitett   mindig   a 


negyedik  városrésznek  felel  meg.  — 
1438:  Andre  WeinwachUr,  Andre 
Frifher,  Philypp  Kvgei'sauf,  Ulrich 
Kramer.  —  1439 :  Péter  Hasner,  Jorig 
Spiess,  Niklas  Ubdfaü,  Hans  Feier- 
tag,  —  1440:  Michael  TzistUr,  Hans 
Goldinger,  Hans  llüder,  Jákob  Ham- 
burger. —  1441:  Symon  Greynleich, 
Christian  Hopher,  Wolfgang  Ranes, 
Weinhart  Hager.  —  1442:  Andre 
WakakueÜ,  Thoman  Reich,  Gotthart 
AmoU,  Symon  Sneyder,  —  1443 :  Péter 
Kraus,  Gross  Péter  Gaber  auf  die 
Soldner,  ülrich  Schauer,  Péter  Goldtn- 
ger,  Hanns  Stamphner,  (Schreíber: 
Thomas  Lechner,)  Laurenz  Merczker, 
—  1444 :  Caspar  Raifschneider,  Niclas 
Gruenboli,  Erhart  Schüher,  ülrích 
Kursner,  (Schreíber :  Hans  Slaher).  — 
1445:  Péter  Prugkslegel,  Sumer  Pin- 
tér, (Schreíber  Erhart  Rabenczagel,) 
Caspar  Pader,  (Schceiber:  Jorig  Wein- 
wachter,)  Crístan  JVetzel,  (Schreíber: 
Nicolae  Planer.)  —  1446 :  Péter  Hafher, 
Niclas  Ebner,  Niclas  Franncz,  (Schreí- 
ber: Nicolaus  Deckínger,)  Martinus 
LiiUaher.    —    1447:   Jákob    Zaumer, 


Digitized  by 


Google 


II.  Fejezet. 


mi  nyilván  a  munka  folyton  való  szaporodását  jelenti.*  — 
Ide  tartoznak  továbbá  a  bortizedszedők^  kik  a  városkapitány 
vezetése  alatt  házról  házra  jártak  a  szőlők  után  járó  tized 
beszedésére.  Előttük  a  hotvivő  járt,  ki  a  kezében  levő 
bottal  méregette  a  tizedelés  alá  kerülő  hordó  űrtartalmát. 
Az  ily  tizedszedést  „körüljárás"-nak  (ümgang-nak)  vagy 
„bottal  való  járás"-nak  (Am  Stock  gehen)  nevezték.  Úgy 
a  városkapitány  valamint  a  bortizedszedő  bizottság  tagjait 


Hanna  ZwyrtBs,  Erhart  Schüher,  Jákob 
Hamburger.  —  1448:  Mert  Knoü, 
Hans  SyWerchnoU,  (Schreiber:  Nico- 
laua  Maler,)  Andre  Weinvíu^ier, 
(Schreiber:  Hans  von  Teben,)  Hans 
W<^ner,  (Schreiber:  Wolfgang  Schar- 
ner,)  —  1449 :  Péter  Hauaner,  Nicolaus 
Kompodm,  Thoman  Reich,  Symon 
Dumh'üz,  —  14b0:  Stefan  Lechner, 
Stefan  Unger,  (Schreiber:  Hainczman,) 
Wolfgang  Vorster,  (Schreiber:  Jákob 
Korner,)  Hans  Wintperger.  —  1451: 
Hans  Salamon,  (Schreiber :  Wolfgang,) 
Niclas  Gruenbalt,  Nidas  Meesrer, 
Hans  Gnem,  —  1452:  Hans  Wemherf 
(Schreiber:  Niclas  HauerJ  Stephan 
Pmter,  Andre  Weinger,  (Schreiber: 
Jorg  Zibser,)  Wenczla  Pegüer,  — 
1453 :  Stephan  aufm  Stockh,  Jákob 
Hasner,  Hans  Metenpeckh,  Marx 
Wagner.  —  1454:  Michael  Zistler, 
Fridrich  Klelnnger,  Hans  Zingisser, 
Bemhart  Viercsger.  —  1455:  Michael 
Sdhregl,  Hans  Mvlner,  Niclas  Bur- 
Jcart,  Jorg  Wagner.  —  1456:  Lasla 
Modrei*,  Jorg  L^rer,  Niclas  Kamr 
podm,  Wolfgang  Braun.  —  1457: 
Ulrich  Zistler,  Péter  Srumwalt,  Hans 
Schuss,  Hans  Stressl.  —  1458:  Hans 
Spiess,  Hans  Kamer,  Péter  Gerung, 
Hans  Wintperger,  Hans  Wagner.  — 
1459:  Toman  Reich,  [Michel  Schregl, 
Niclas  Vogdweber,  Stephan  Stamph- 
ner,    Niclas     Gruntvald,    Michel  Zech. 


—  1460:  Hans  Metenpeckh,  Hans 
Weber,  (bei  den  Scbinderling,)  Jákob 
IVem,  Mert  Laeper,  (bei  den  Schinder- 
ling  des  andem  anslag,)  —  1461: 
Wolfgang  Álhringer,  Niclas  2Snayw^, 
Paul  Müschenraif,  Wolfgang  Pratcn, 
Stephan  Áufeinatokch.  —  1462:  Tho- 
man Drexler,  Caspar  Woduscher,  Wolf- 
gang Grebhart,  Wolfgang  Kursner, 
Jorig  Reneis,  Hans  Grelsd,  Wolfgang 
HeberUr.  —  1463:  Mert  Harrer,  Hans 
Veter,  Wolfgang  I^iehler,  Caspar 
HőTfuü,  Michel  List,  —  1464 :  Hans 
Reich,  (Schreiber :  Hermán  Elich)  Cas- 
par Z«íír«»,  (Schreiber:  Ebner,)  Péter 
am  Axt,  (Schreiber :  Jung  Francz.)  — 
1466.  Jörig  Poar,  (Schreiber:  Caspar 
Umbsager,)  Thoman  Scharrer,  (Schrei- 
ber:  Péter  Mirzner.)  —  1467:  Partelme 
Tunckel,  Michael  Gramler,  Thoman 
Dzardl,  Simon  Perger,  Heinrich  Lam' 
bacher,  Mat.  Iritan,  Gerand  Azbold, 
Wolfgang  Pravm,\  Román  Unger, 
Wolfgang  líaberler.  —  1468:  Wenczla 
Kursner,  Perenhart  Pirchinger,  Hans 
Salamon,  Niclas  Pamsner,  Hans 
Vttterler.  —  1469:  Péter  Wagnei,  An- 
gustin  Westhalb,  Péter  Hass,  Hewrtevr, 
Erhartt  Ebner,  Michael  Kihzenger, 
Andre  Láng. 

» Neveiket   az    1526/27    évre    közli 
Király :    Pozsony   város  joga  76.  1.  7. 

jegy. 


56 


Digitized  by 


Google 


A  bortizedszedők.  Hidmeeter.  Harminczadosak.  Péaz verőm ester. 


képező  választott  polgárok  fáradságukért  városi  költségen 
egy-egy  pár  csizmát  kaptak.^  —  A  rév-  vagy  kídmester  a 
révjövedelmeket  szolgáltatta  be  a  kamarának.^  —  A  városi 
harminczadosak^  és  a  városi  vámszedők  szintén  városi  pénz- 
ügyi közegek.*  A  harminczadosok  tulajdonkép  királyi 
tisztek  voltak,  de  minthogy  a  királyi  harminczad  egyes 
időszakokban  zálog-  vagy  bérletképen  a  város  birtokába 
kertllt,  azért  csakugyan  városi  közegekül  tekinthetők.  Őket 
s  a  vámszedőket  a  XY.  századi  számadási  könyvek  már 
szaporán  említik.  Ide  sorolhatjuk  végre  még  a  pénzverő- 
Vtestert  is,  ki  a  pozsonyi  pénzverőműhely  élén  állott.  Közü- 
lök ismerjük  1374— 1384-ból  Mihály  pénzverőt,*  1430-ból 
Pertel  Lénárdot.® 

A  rendőrség  annál  fontosabb  városi  hivatalközeget 
képezett,  mennél  jobban  szaporodott  a  város  lakossága. 
A  rendőrség  élén  a  városkapitány  állott,  kivel  ugyan  még 


<  Az  1439  évi  vár.  számad.  könyvek- 
ben előfordal:  Item  hab  ich  bezalt 
den  Matbee  meindl  von  dem  Seben tz 
Bcbnester  1  par  Scbuecb  stiefeln  a  Is  er 
awf  den  Zebent  vmb  is  gangén  nacb 
den  Hem  Gescbeft  3  Seb.  —  1442-ben: 
Item  Freitag  post  Micbaeli  bab  wyr 
gebén  den  Micbael  Feyertag  Scbuester 
vmb  4  par  StieíFIn  die  er  gemacbt 
bat  den  Herm  Bartbme  Sebarracb  vnd 
Herm  Péter  Krausen  vnd  dem  Stadt- 
Bcbreiber  al  áy  im  zebent  sind  gangén 
jeden  1  par  Stieffeln  vmb  80  den. 
Wien.  facit  1  ^  d.  Wien.  1502-ben: 
Meine  Herm  dy  am  nmbgang  sein 
gangén  an  dem  zebent  4  par  Stiftl, 
Herm  Heteuer  ain  par,  Herr  Hawbman 
1  par  von  den  Sehumprant  facit  1  Pf. 
1  Seb. 

•1380:  Nicloss  der  Brugdschreíber 
zu  denen  Zeiten  Meister  an  der  wöd- 
ritz.  (Békefi :  ApüUi  apáis.  I,  375—76.) 
1520:  Pruhmeister  wocbentlicb  3  Seb. 


1526-ban :  Einnemen  nrfar  gélt  von 
Georgen  Brűckmaüter. 

»  1443:  Wolfram  Statdereisiker. 
(Akkoriban  a  vároe  a  barminczad  regálét 
zálogban  tartotta  Erzsébet  királjnétől.) 
1455:  Hans  Korpner  nnd  Hans  Stam- 
pber,  dreüsikknecht,  1455:  Solt  dem  Hane 
Mader  dresigker  zu  Galitz  (Skalitz)  11  fl. 
aari,  Solt  dem  Erbart  dreisHker  zu 
Sembnicz  5  fl  auri. 

« 1449 :  Stefan  Zygler  Statmaictner 
3  Seb.  10.  D.  wocbenlon. 

« 1374 :  aug.  3.  Micbel  der  Mümer. 
(DipL  Pos.  I,  447—48.)  1384:  Mycbel 
der  Mvnczer  (Vár.  Itár.  Ofner  Siadt- 
recht  189  1.  359  jgyz.) 

•1430  jul.  25.  Pertel  leonardus 
magister  maneie  .  .  .  civia  civitatis 
Posoniensis  többed  magával  Bécsbe 
idéztetik  Zsigmond  által.  (DipL  Pos. 
II,  207.  Városi  hár  L.  37.  Sec.  2. 
Nr.  20.  kk.) 


57 


Digitized  by 


Google 


1 


II.  Fejezet. 

csak  a  XV.  század  közepe  óta,  1434-től  kezdve  találko- 
zunk/ de  éppen  teendője  fontosságánál  fogva  kétségtelen, 
hogy  működése  kihat  a  város  régibb  időszakaiba  is. 
O  rendszerint  városi  tanácsos  is,*  miből  aztán  megért- 
jük, hogy  fizetések  dolgában  néha  ő  is  adott  utasítást  a 
városi  kamarásnak.^  Gyakran  részt  vesz  mint  tanú  vég- 
rendeletek készítésénél  és  hitelesítésénél,^  mi  állásának 
tekintélyéből  folyt.  Hatásköre  külömben  is  nagy  volt,  mert 
nemcsak  kezelte  a  városi  rendőrséget  s  vett  részt  egyes 
városi  jövedelmek  behajtásánál,  hanem  őrködött  a  város 
biztonsága  felett  is.  Alatta  nagyszámú  személyzet  állott, 
melylyel  a  rendet  s  biztonságot  fenntartotta  s  e  műkö- 
désben a  város  fejét,  a  bírót  is  képviselte.  Rendes  fizetés- 
ben részesült.* 

A  város  biztonsága  tényleg  már  nagy  őrséget  igényelt 
a  XV-ik  században.  Pozsony  nemcsak  város,  de  mint  város 
vár  is  volt.  Mig  a  hegyen  levő  királyi  várat  a  megye 
vagy  a  királyi  őrsereg  védte  s  oltalmazta,    a  várost  azon 


'Ortvfly:  Pozsony  város  tőrt.   III,  '1443'bfln   írja    a    kamarás:    ltom 

416—448,  wir  habn  awsgericht  nach  des  Nicolae 

*£z   az   egyes    okiratokban   külön  /7tW^e«c^^,  dyzeitderStat  Hawpman, 

említtetik.  így  1444-ben  említve  találjuk  bizonyos  fizetést, 

niclas  fiins  die  zeit  haubtman  der  Stat  ^  Ezt  bizonyító  számos  adatot  láss 

zu  presparg  vnd  darczu  auch  ain  ge-  közölve,  Pozs.  vár,  tört.  III,  446 — 48. 11. 

swomer    purger    des    Rats    der    Stat  *1442':  Item  am  Sambsfag  vor  dem 

daselbs  zu  prespurg.  (Prot.  Test.  1, 52.  a.  Swarzen  Suntag,  hab  wir  gebén  nach 

és  53.  És  e  mű  III,  413.)  1456:  Stefan  der  purgermaister  gescheft  Uerrn  Lud- 

Ranes  Capitaneus  és  városi  tanácsos,  weigen  Kunigsfelder,  An  seiner  Hawp- 

(E  mű  III,  415.)  1478 :  Rauscher  Lénárt  mannschaft  (városkapitány)  3  Pf.  Item 

városkapitány      városi     tanácsos     is.  VI  Pf.  D.  —  1451 :  Pernhartl,  hawpt- 

(E  mű  Ili,  419.)  1487:  Schik  János  város-  man     15    Pf.     1484:     Awsgeben    auf 

kapitány  s  egyúttal  vár.   tanácsos  is.  dcn  StcUhatibman  Herrn  Péter  wagner 

(£  mű  III,  421.)  1489:  Rieder  János  is.  seines   altén    soldes   5   Pf.   Awsgeben 

(U.  0.    422.)    1490:    Kreutz    Péter  is  auf  den /Sira/^?/;^an  wochentlich  4  Pf. 

(U.  0.),  miből  tehát  bizonyosnak  látszik,  —  1520 :  StcUhaupman  annuatim  10  Pf. 
hogy  nem  voltak  éppen  mindig  a  tanács 
esküdt  tagjai  is. 


.■)8 


Digitized  by 


Google 


A  városkapitány  s  teendői.  Városi  zsoldosok. 

időtől  fogva,  hogy  önkormányzatra  szert  tett,  a  polgárság- 
nak kellett  védenie  6b  oltalmaznia.  A  körfalak  és  kapuk 
őröket  és  védőket  tettek  szükségesekké.  A  polgárság  egymaga, 
bár  a  czéheknek  az  egyes  bástyák  és  tornyok  megvédése  ki 
volt  jelölve,  a  város  védelmére  nem  volt  mindig  elég. 
Nemcsak  üzleti,  iparági  teendők  által  igénybe  véve,  a  hely- 


6.  A  pozsonyi  várhegy.  Rohbock  rmjra.  Ax  Athenacam  duo7.ka. 

Őrsi  szolgálatok  kellő  betöltésére  nem  talált  elég  időt,  de 
sokszor  különös  körülmények  is  érezhetőbbé  tették  ez  elég- 
telenséget. Kénytelen  volt  tehát  zsóltlosóí:at  fogadni,  még 
pedig  nemcsak  a  városon  kívül  viselendő  fegyverszol- 
gálatra, hanem  a  városi  helyi  őrség  kellŐ  ellátására 
is.  így  tudjuk,  hogy  1532-ben  a  rákosi  országgyűlés  meg- 
nyílta miatt  a  város  kénytelen  volt  különös  küldött  által 
a  vajnori    vagyis    szempczi    parasztságot    kapuőrökül    fel- 


.V.) 


Digitized  by 


Google 


11.  Fejezet. 


fogadni/  Jól  alkalmazták  őket  különben  házi  és  gazda- 
sági munkák  végzésére  Is,*  de  főteendőjük  mégis  mindig  a 
hadiszolgálat  volt.  A  városon  kívül  viselt  hadjáratok  állandó 
szükséggé  tevén  őket,  róluk  számadási  könyveinkben  sok 
az  említés.^  Sok  a  szó  a  kapuőrök-rol^^  toronyőrök-rSl^^ 
bástyaőrök-röl^^  cztrkdlók'TÓV  A  hány  kapuja  volt  a  városnak, 
annyi  felé  osztották  szét  a  kapu-  és  toronyőrök  létszámát. 
A  kapuőrök  helebárdokkal  voltak  fegyverezve.®  Később 
muskétákkal,  miért  is  a  XVI-ik  században  már  mtiskádsok 


^6ebn  ain  pottn  gen  wainarn,  die 
pawem  zam  torateen,  als  der  Rakasch 
geweseUy  zu  berneffen  24  D. 

*  Például  a  város  házára  szállított 
erdei  iát  lerakták,  amiért  aztán  borra 
valóban  részesültek.  Az  1482  évi  szám- 
adókönyv szerint :  von  yeden  ain  wagn 
Holz,  in  das  Rathaws  genomen  babén 
daranf  die  Stadtsoldnem  unter  den 
torén  gewartt,  and  In  das  Ratbaws 
gefurt,  hab  denselben  Söldnern  zu  ver- 
trinken  gebn  60  D. 

'Az  1434  évi  számadási  könyvek- 
ben említvék  a  kiadási  iratokban  a 
SUiUaddnem.  1443:  Item  wir  babn 
awsgericht  nach  des  Nicolae  Flins  ge- 
Bcheft,  dy  zeyt  der  Stat  Hawpman, 
dem  Larenz  virtzker,  das  der  fer  ans 
aueb  awsgeben  hat,  awff  die  Stat  lewt 
Soldner,  dy  man  awfgenomen  hat,  zu 
der  Stat  Notturfit,  vor  Pfíngsten,  als  der 
Pischolf  von  6ran  ber  scbold  kbomen 
sein,  und  cham  nicht,  darumb  hőben 
den  Larenz  quittirt,  das  der  34  Sold- 
ner  für  uns  bezalt  hat,  yeden  100  D., 
facit  13  Pf.  40  D,  wien.  1444:  Soldner 
von  der  Stat,  pey  der  durren  Mawt, 
pey  der  Nacht  11,  per  50  D.  wochen- 
lon.  1451:  Soldner  zum  Jahrmarkt. 
1548:  Jahrs  Soldner  unter  den  Thören. 
Chnmercr  zahlt  Benedikt  schultheiss 
durchs  Jar  wiert  unter  S.  Michelsthor 
sein  Jarssold  16  Thl.  és  \^y  tovább. 


« 1434:  Ihorhuetter  bei  Sand  Laren- 
zen  tor,  NyklasBreitschedl  sein  wochen- 
lon  9  Sch.  TíMrhuetier  ausserhalb  des 
Polwerichs  pey  Sand  Michels  Thor 
Andre  9  Sch.  Tharhuetter  Wedricz  thar 
Hans  Pruker  9  Sch.  Thorhuetter  ausser- 
halb des  Wasserthum  Thomas  Schtitz 
9  Sch.  1444:  IharhuetUr  under  fischer 
thar  60  D.  wocbenlon.  1459:  Tarbcushter 
ihr  sechsen  per  3  Seb.  wocbenlon. 
1519:  Andre  Pewtler,  Beistani  unter 
Wodritzer  thor.  És  Hans  Kestelknecht, 
bei  sand  Larenzenthor  Beütand. 

'Közönségesen  Tumor  néven  említ- 
vék, így  1562 :  den  Turném  ain  kasten 
zu  den  Instrumenten  peschlagn  1  Thl. 
2  Sch.  De  mint  wachterek  is  említvék. 
így  1434-ben  a  tcachter  In  Newen 
thum.  Továbbá  a  Wasserthum  tcách- 
ter  és  &  Laurenzer  NachtwachUr.  1517: 
Hans  waichiet  auf  den*  Rattum  2  Pf. 
1520:  Antal  Peti  Richter,  wac/Uer  auf 
den  Rattum  8  Pf. 

*1509:  Item  mer  gedingt  zween 
wachter  gemainer  Stat  zw  wachen  auf 
der  Matoer  11  Pf.  und  sain  gedingt 
worden  auf  1  ganz  Jar. 

» 1456 :  Die  Zirker  50  D.  wochen- 
lan.  1517  :  Hans  Rymer,  Obrister  unter 
den  Cirkem. 

•1552:  unter  die  thör  zwo  HeUe- 
partén  geschaíft  per  4  Sch. 


60 


Digitized  by 


Google 


Városi  ^rdk,  czirkál<ik  a  erodépítészek. 


néven  említtetnek/  A  toronyőrök  tromhüősók  néven  is 
fordulnak  elő,'  mert  kürt-  és  trombitaszóval  jeleztek  bajt 
és  veszélyt,  ellenség  közeledését  s  tűzkiütését.  Az  Örök 
nappali^  és  éjjdi^  őrök  voltak,  kik  a  kerülőkkel  együtt 
külön  ezredes  alatt  állottak.*  A  kerülők  vagyis  czirkálók 
a  számukra  kijelölt  városnegyedekben  (vagyis  ci'rculusok- 
ban)  a  rend  fenntartására  ügyeltek  s  segítségére  voltak 
szükség  esetén  a  fegyelmi  hatóságnak:  bírónak  és  rendőr- 
ségnek/ A  városi  falak  karban  tartása  szükségesekké 
tette  az  erődépüészdcet'^  és  árckmestereket^  Pozsony  a  XVI. 
század  közepén  már  jól  elvolt  látva  mindenféle  lőszerekkel 
^s  egy  „Püxenhof"  nevfí  gazdagon  felszerelt  fegyvertárral 
bírt,*  sőt  1440-ben  már  saját,  rendes  észközökkel  jól  fel- 
szerelt ágyTÍöntödéje  is  volt,'®  melyben  a  tanács  1442-ben 
kartácsokat  is  készíttetett.  Ezért  nem  hiányozhattak  oly 
vezető  egyének  s  műmunkások,  kik  a  fegyvertárt  gondozták 


1 1536 :  den  27.  Novembrís  Gabgelt 
auf  das  Bathaus  erlegt,  damit  ein  £r- 
samer  Ratt,  die  neuen  Siatmusquetirer 
bezalt,  weilen  das  Monatgeld  soviel 
nicht  erstreckt  38  Thl.  3  Sch.  9  D. 
1686:  dcn  MvsqueUirem  nnter  den 
Statthoren,  zahlt  ihren  Lon  52  wochen, 
jeden  wochentlích  1  fl.  facit  ISOO  Thl. 

>1443:  :7VofiMt0rMichel8tharn7Sch. 
wochenlon.  Trometer  In  Newen  Thnrn 
(városházi)  7  Sch. 

•1434:  ThagvjackJter  Michel  In 
Newen  Thurn  (városházi  torony).  Gillig 
9  Sch.  (Wochenlohn.) 

«1434:  NachivoaáUer  awf  Sand 
Larenzen  Thurn  Péteri  9  Sch.  Nacht' 
ujodUer  awf  Sand  Michels  Thurn  Thomas 
Graff  9  Sch.  1509-ben:  den  zwain 
wachiem  gebn,  als  den  Jakobn  und 
den  Hans  messerer,  an  lürer  nachttcachi, 
von  gemainer  Stat  auf  8  Tag  3  Sch. 
22  D. 


» 1517 :  Georg  Egrer,  Umbsager, 
Obritier  Haicbtnan  unter  den  Zirkem, 
wcichtem  und  Ur  Rueffern.  Hans 
Rymer  is,  Obrister  unter  den  Ctrkem. 
fPozs.  vár.  tört.  III,  448.) 

*Az  1435  évi  itéletkönyv  szerint 
egy  alkalmi  verekedéskor  kamen  die 
czirker  dem  Gericht  zu  hiHf. 

*  1451 :  Maister  Jeromine  Matcrer 
habn  dy  Herrn  awfgenomen,  der  tag- 
lich  mawern  sehol,  wo  man  In  hin 
vodert,  sehol  awch  ain  knecht  habn. 
1537 :  gemainer  Stat  Patczetrgtrarter 
4  Sch.  wochenlon. 

•  1461 :  Procob  Grahn  Maister  vor 
den  Wedritztor. 

•Egy  1354  évi  N.  Lajos-féle  ok- 
irat a  vár.  Itban. 

^*Egy  ez  évi  vár.  számad.  könyv 
adata  szerint.  V.  6.  Rakovszky :  Adalé- 
kok a  magyar  ágyuk  történetéhez,  közzé- 
téve a  Századok  IX.  évf.  732-35.  11. 


61 


Digitized  by 


Google 


11.  Fejezet. 

s  az  öntödében  a  munkálatokat  vezették.  Tényleg  említve 
is  találjuk  a  lő-  és  tüzérmestereket.^  A  külső  ellenség  szem- 
mel tartása  és  mozdulatai  kitu^sára  a  városi  kémeJcet 
alkalmazták.^ 

De  minthogy  a  középkorban  lifíbérség,  lovagszokások, 
udvari  szertartások,  czímerek,  tornajátékok,  párviadalok  s 
a  szomszédos  városok,  várak  és  vidékek  lakóinak  egymás 
ellen  folytatott  fegyveres  küzdelmei,  a  liirhedté  vált  Fehdék 
nagy  szerepet  játszottak,  nyilvánvaló,  hogy  úgy  az  udvari 
mint  az  országos  és  városi  életben  elmaradhatatlanok  voltak 
a  hivatott  közvetítő  egyéniségek,  kik  a  közvetítést  és  a 
szakitéletet  bizonyos  iskolázottsággal  gyakorolták  s  végezték. 
Ertjük  a  herolJólcaty  kik  sokoldalúságuknál  fogva  puszta 
hadihírnököknél  több  voltak  s  végre  is  mind  állandó 
hivatalnokok  léptek  a  tisztviselői  karba  be.  Ily  heroldot 
Pozsony  sem  nélkülözhetett  s  tényleg  szerepelt  is  az," 
valahányszor  hozott  városi  határozatról  távollevő  egyének, 
vezérek,  fejedelmek,  avagy  egyes  városok  értesítendők  voltak. 
Míg  a  tanács  tagjai  és  fejei  üzleti,  politikai,  alkudozási 
avagy  puszta  képviseleti  ügyekben  kaptak  kiküldetéseket, 
addig  a  városi  hírnök  működése  csakis  végzett  tanács- 
határozatok bejelentésére  szorítkozott. 

Ügy  látszik  a  herolddal  kapcsolatosan  kell  a  lovas 
és  a  gyalogkvldönczet  említenünk.  Mindkettőnek  neve  elő- 
fordul a  számadási  könyvekben.  A  heroldságban  a  lovas- 


>  Az  1434  évi  számadásokban  a  kö-  D.  1554 :  Statzengwart  sUUjnixenmau- 

vetkező,  városi  zsoldban   álló  lőmeste-  ter  25  Thl.  Jahrsolt. 

rek   (Büchsenmeister)   nevezvék  meg:  '  1491:Áw8gebn  auf denHanswink- 

Paul  fiam,    Nyklas  keru,   Nyklas  der  gler  kuntschafter  wochentlich   10  Sch. 

Slesier,  Meister  Hans  von  Brün.  Mind-  >  1442 :   Item   auch  hab  wir  bezalt 

egyike  3  font  dénár  hetibért  kapott,  das  Silber  das  man  genomen  hat,   zu 

1443:  Maister  Stefan  Piixenmaüter,  a  der    Stat    wappen,    von    den   Maister 

nagy  ágyút  önti.   (Vár.  számad.    Ra-  geusin,  das  rifan  von  der  Stat  wegen, 

kovszky  iV.  Ztg.  1877.  Nr.  25.)  1459:  dem  Hamüko  Herolt  geschikt  hat,  das 

Solt  dem  Mathes  püichsenschUtz  8  Pf.  that  3  fi.  per  7  Sch.,  facit  3  Pf.  40  d 


62 


Digitized  by 


Google 


A  herold,  lovas  és  gyalogküldöncz.  Városi  egyházi  tisztségek. 

küldöncz  (a  nuntius  equitans)  a  hivatal  legalsóbb  fokát, 
előkészületi  fokát  képezte  s  a  lovagság  idejében  lovag- 
képességet tételezett  fel,  míg  a  gyalogküldöncz,  vagy 
gyalogfutő,  a  garzun,  nemtelenségénél  fogva  magasb  fokra 
fel  nem  emelkedhetett.  Nincs  elegendő  adatunk  arra,  hogy 
a  mi  számadási  könyveinkben  említett  lovaskQldöncz 
csakugyan  azonosítható  e  a  középkori  nuntius  equitanssal 
vagy  a  persevantokkal  s  a  gyalog  küldöncz  a  régi  garzu- 
nokkal  és  laüfer-ekkel,  de  annyi  bizonyos,  hogy  ezek  a 
városi  szolgálatban  nálunk  nagyon  alantas  állásban  voltak 
s  inkább  csak  névleg  emlékeztetnek  az  igazi  heroldság 
szervezetére/  A  XVI.  században  már  városi  huszárnak 
nevezik^  el  a  lovas  küldönczöt,  ki  két  legényével  együtt 
4  frtot  kapott  havonként  minden  lóra,  aztán  két  sisakot, 
egy  karvédet  s  3  zászlóra  való  öt  rőfnyi  vörös  és  sárga 
taffeta-kelmét.' 

A  város  mint  kegyvfí-aság  egyházi  személyek  ellátásáról 
is  gondoskodni  tartozott,  úgy  hogy  bizonyos  tekintetben 
városi  egyházi  tisztségekről  is  szólhatunk.  Ilyenek  a  városi 
plébános  vagyis  a  Sz.  Mártonegyház  plébánosa,*  ez  egyház 
prédikáló  káplánjai^  orgonistája^  és  sekrestyése.'^  Mindezek 
évi  fizetést  húztak  a  várostól.  Az  ezen  egyház  káptalani  tagjai 


1  Panliból  tudjuk,  hogy  Lübekben  schien,  zu  3  fíindl  5  elln  rot  und  gélben 

a    tanácsszolgákon    kivQl    még    lovas  taffet. 

szolgák  (famuli  equites)  éB  futó  szolgák  ^1550:  Pfarrer  zu  &  Martén  Sein 

(famuli   cursores)   is   voltak.   (Lüheker  Jarsald  93  Thl.  6  Sch. 
Zustőnde   im   14.   Jdhrhumdert,   53   és  *1559:   Cbamerer  zalt  Herrn  Bar- 

97  11.)    Maurer  nézete  szerint   e   lovas  tolome  Saboticz  pfarer  zu  Sand  Mert, 

szolgák    a   tanács  teHSrségÜ  (eine  Art  das  man  jeden  ^\xf  ái^  predicaíur  gi%ht 

Leibwache  desRaths)  képeztek.  (^iS^ácfto-  25  fl.  ungr.  und  zu  unterbaltung  des 

verfassung  Ili,  243.)  Ez  a  magyarázat  pfarhoffs  50  fi.,  facit  39  Thl.  6  Sch. 
azonban  aligha  alkalmazható  a  pozsonyi  *1557:  Orgonista  den  Caspar,  zur 

lovas  szolgákra.  unterbaltung  gebn   das  prachl   23  fi. 

>1552:Gemainer^</7tt««ar,Watz-  ung.  facit  28  Thl.  6  Sch. 
koy  János,  sampt  zwaen  knechten.  '  1447 :   Mesner  von  S.  Mert  Jahr- 

*dan  zween   schischak,    aín    Arm  solt  3  íl.  auri  3  Sch. 


(53 


Digitized  by 


Google 


ir.  Fejezet. 

sóilletményben  részesültek/  valamint  a  Sz.  Lőrinczegyház 
plébánosa  is  mint  az  érseki  tizedudvar  egyházi  gondozója. 
A  városi  kárkázakban  alkalmazott  kőplányok  szintén  városi 
fizetést  élvezve  ugyancsak  városi  közegekűl  tekinthetők.* 
A  gazdaság,  mely  a  város  kezelésében  egj^re  nagyobb, 
kiterjedőbb  lett,  számos  hivatalt  s  szolgaállást  szólított  létre. 
A  XV.  századi  számadási  könyvek  már  szaporán  említik 
is  a  gazdasági  közegeket.  így  a  városi  majorosokat  vagyis 
azokat  az  egyéneket,  kik  a  városi,  a  vajnori  és  a  lamacsi 
gazdaságokat  vezették.  A  két  utóbbit  ispán  néven  is  említik.' 
A  sógrófoif'  ki  alatt  a  sóárúst  kell  értenünk.  Továbbá  a 
városi  erdészeket^''  kik  a  hegyek  s  szigetek  erd6ire  s  azok 
vadállományára  ügyeltek.  A  XVI.  században  néhány,  3 
forintnyi  havibérrel  fizetett  magj'^ar  katona  ugyancsak 
erdoorökül  lett  alkalmazva.*'  A  XVII-ik  században  az  erdo- 
őrök  már  vadászoknak  neveztetnek.'  A  faurakat  vagyis 
faoszióurakaty  kik  a  hivatalnokok  számára  a  deputatumként 
járó  fát  osztották  ki  a  városi  erdőkben  s  nyilván  az  el- 
adásra    került    fát     is     kijelölték.*    A    városi    miczeüére' 


*  awf  besunder  gescheft  des  Burger-  *  1442 :  Jung  Larenz  Forater  13 
maíster  kaptak  a  kanonokok  sót  1458-  Sch.  10  D.  Syman  Stempfl  FonUr  13 
ban  és  pedig:  der  Pfarrer,  dan  Maister  Sch.  —  1455:  Solt  den  Forstem  In  der 
Wolfgang,  Maister  Benedict,  Fraroitz,  weidrítz,  Jákob  Falkner,  Graa  jaksch 
der  Pawei,  Ciistos,  Welly  Herr  Mathesen  yeden  100  D.  wochenlan. 

in  Czehenthof,  Pfarher  zu  S.  Larenzen.  •  1567  :    Ungrische    Soldaten.   Ne- 

*  1513 :  Awsgebn  auif  den  Capplan  veik :  Simon  Wolf,  Zabo  gergel,  mihal, 
in  das  spittal.  És :  Item  Herm  Jorig  Huszár  ferencz,  Kerekes  lorenz,  Khoba 
Capplan  In  das  spittal,  hab  ich  bezalt  Toerekh  Ferencz. 

seinen  solt  awff  ain  gantz  jar  10  Ff.  *  Az  1640  évi   számadókönyvekben 

>1614:     Gemeiner     Stadt    Meyer,  mint  Jo^er-ek  kerülnek  elő. 

Weiner  und  Blumenauer  Gespan,  •  1473 :  Item  am  Erichtag  (kedd)  In 

^1464:   Item   hab    ich   gebn  dem  Pfíngstfeyertag    hab   ich   gehen  nach 

Mathias  SaUzgraffen,  als  er  gewacht  hat  gescheft  Herm  Burgermaisters,  die  die 

awf  dem  Rattnrm,  Nach   nrlawb  der  Holzhem  belait  habn  . . .  zu  vertrinkhen 

Tumer  und  ist  gebesn  auf  unser  Tur  1  ember  wein  80  D.  —  1482-ben :  Item 

nacht  Tag  3  Sch.  als  mein  Herm  In  der  Bwrgeraw  Holtz 

awstailt  habén. 


64 


Digitized  by 


Google 


A  pincze-  s  tilalmi  mesterek,  füzérfel  ügyelők,  vár.  ipairaesterek. 

freí/  kik  a  város  birtokát  képező  szőlőkre  ügyeltek,  a  városi 
pinczemestert,^  ki  a  város  szőlőiben  szűrt  s  a  tizedelésből 
beszerzett  borokat  kezelte,  s  a  bortized  behajtásában  is 
részt  vett.'  A  városi  tüalmi  mesterije  ki  a  városi  boroknak 
a  tilalom  idejében  vagyis  Sz.  Bertalan,  Sz.  Márton,  Karácsony, 
a  farsang,  húsvét,  pünkösd  és  Sz.  János  heteiben  csakis 
korcsmárosok  (és  nem  magánosok)  által  történhetett  ki- 
mérésére ügyelt  s  azt  ellenőrizte.  Nyilván  ugyanez  ügy- 
ben jártak  el  a  füzérfdügydők^^  szemmel  s  felügyeletben 
tartva  azokat,  kik  házaikon  póznákra  akasztott  fonott  levél- 
füzérek vagy  szalmafonadékok  által  jelezték  a  házukban 
kimérésre  kerülő  borokat.  De  lehet,  hogy  alattok  tőhe- 
csőszök  is  értendők,  kik  a  szüret  után  való  tarlózást  és 
szőlőbömgészést  akadályozták,  lévén  ez  a  jog  már  akkor 
úgy  mint  ma  is  a  gazdának  fenntartva. 

Különböznek  mindezektől  a  városi  iparosok  és  közszol- 
gák. Mint  a  németországi  városokban,  úgy  voltak  Pozsonyban 
is  városi  iparmesterek,  kik  bár  magán-iparukat  saját  üzletük- 
ben gyakorolták,  mégis  a  városi  tanácstól  bizonyos  függő- 
ségben voltak.  Felmerült  egyes  szakügyekben  ők  vélemé- 
nyükkel s  bírálatukkal,  szakitéletükkel  támogatták  a  tanácsot 
s  annak  egyes  közegeit.  Vagy  nyilvános  berendezések  s 
intézmények  az  ő  felügyeletük  alatt  állottak.  Tudvalevő, 
hogy  a  középkori  városok  családi  és  társadalmi,  de  sőt 
rendőri  és  bírói  életében  is  az  idő  pontos  beosztása  és 
kijelölése  igen  fontos  közszükséglet  volt,  sokkal  inkább 
mint  ma,  midőn  már  alig  van  ember,  ki  az  órát  zsebében 


*  1552  :  Stat   Weinzedl  7  Thl  szintén  részt  vett,  de  a  bizottság  veze- 

•  1439 :  Hans  Klewbenschedel,  Kel-  tője,  a  botvivo  városkapitány  volt. 
ner  12  Pf.  ♦  1532 :    Bartalome    windisch   Gólt- 

3  Münchenben  a  Kellermeister  a  vá-  schmid  Pmmmaister  1  Th.  per  wochn. 
rosi  boradó  beszedésének  közege  volt.  ^  1486 :  Awsgeben  auf  den  Pasch- 

(Manrer:    SUtdteverfcLssunff    III,    140.)  huell^r  lm  lesen  wochentlich  4  Sch. 
Nálunk  a  bortized  beszedésében  ugyan 


Ortvay:  Possony  története.  II.  8.  G5 


Digitized  by 


Google 


1 


ÍI.  t'ejezet. 

nem  hordaná  s  ezért  meg  sem  léptet,  hogy  középkori 
számadási  könyveinkben  a  városi  órás  ^  és  az  óra-kikiáltók  * 
neveivel  találkozunk.  Már  másutt  volt  szó  a  városi  kövezetről, 
hol  láttuk,  hogy  máshonnan  hozatták  a  kövező  mestereket, 
mígnem  Pozsonyban  is  külön  városi  kifvezőket  nem  alkal- 
maztak/ 

A  városi  közszolgák  közé  számítjuk  a  már  eddig  is 
említetteken  kívül  még  a  kihirdetőket  is.  Ilyenek  a  tanács 
vagy  közegei  hivatalos  határozatait  vagy  akaratát  tolmácsoló 
körüljáró  vagyis  az  Umsagevj^  ki  csengetyűvel  jelezte  őrjárat 
alkalmával  közeledését.*  Üt  a  XVI.  században  már  őrmester- 
nek nevezik  a  számadási  könyvek.^  Kihirdetésekre  alkalom- 
adtán a  koldusokat  is  felhasználták,  kik  vásárok  alkalmakor 
s  még  inkább  a  más  határokba  vásárokra  indult  koldusokkal 
tudatták  a  közhíresztelésre  szánt  ügyeket.'  A  városi  dobosnak 
még  csak  a  XVII.  században  van  nyoma  s  egyik  erre 
vonatkozó  adatból  kitetszik,  hogy  ő  volt  a  jövendőbeli 
dobosok  mestere,  tanítója.* 

Végre  berekeszti  a  városi  alakalmazottak  hierarchiáját 
a  város  házi  cselédsége.  Ezek  közétartoznak  a  v&roú  fuvarosok^ 


^  1439 :   dem    Hans   Schlosser   von  ^  1585-ben  az  Umbsager  neve  Wacht- 

Uorer  Solt  11  Pf.  meister, 

*  1517 :  Georg  Egrer,  Umbsager,  *  1569 :  Die  wochen  Laurenty  salt 
Obrister  Hawbman  unter  den  Zirkern,  ainen  Petíler,  der  hungarisch  auagerueft, 
wacbtern  nnd  Ur  Rueffem,  És  Hans  domitmanzum  landtag  Profíantzuíiren, 
Rymer,  Obríster  unter  den  Cirkem . .  und  kain  traid  aus  dem  land  lassen 
und  Ur  Rueffer  10  Pf.  sol,  24  d. 

"1484:    Awsgeben   auf  die   zween  "leSG:    Den   27   Septembris    dem 

StatpMasterer  wochen tlich  1  Pf.  2  Sch.  Johan  Rudolf  von  Clary,  SiadUrumel- 

*  1446 :  Nycolaus  Umbsager,  1447 :  schUger,  wegen  lebrung  etlicher  kna- 
Johan  Umbsager  1  Pf.  quottemer.  —  ben,  zu  künftigen  anfang,  in  abschlag 
1486:    auf  den  Nikolaschen    umbsager  gebén  86  Sch. 

und  gabeinbringer.  —  1517  :  Den  Georg  •  1447:  Item  am  mitichen  in  vigília 

Egrer    Umbsager,   Obrister    Hawbman  Thome  Apostoli,  hat  gedingt  der  pnrger- 

stb.  auf  ain  ganz  Jnhr  IG  Pf.  nieister   Herr  Stephan   List,    und  der 

^  1550 :   Mer  zalt  den  umsager  ain  Erhart  Schilcber,  dy  Zeit  Stat  kamerer, 

glőkl  zu  pessem  per  4  kr.  den    Fridreich   das   der   schoU  phiegen 


66 


Digitized  by 


Google 


Á  v&rosí  közszolgák  és  házi  cselédség. 


kik  részint  gazdasági  ügyekben  szolgáltak,  részint  hivatalos 
küldetésekben  a  város  embereit  szállították/  Alájok  tartoz- 
tak a  Icoesislegényelc}  Továbbá  a  szemétgróf^^  ki  nem  több 
mint  városi  szolgálatban  levő  konyhahnlladék-  és  szemét- 
kihordő ;  a  hajóőrök,^  s  különféle  városszolgdk^  kiknek  egyik 
oszloposa  a  mécs-  és  gyertyagyújtó  vagyis  világítási  főnök  ^ 
és  hason  egyéb  cselédség. 


der  SUU  Rom,  was  der  sind,  und 
ichoü  damil  fam  zu  der  Stat  Noidvrift, 
wen  sich  das  gepürt,  davon  scholl 
man  lm  gebén  alle  wocbn  3  Seb. 
10  D.  —  1447 :  Jankó  toagenknecM  70  D. 
—  1449:  Fridricb  Statfuennan, 

>  1545-ben  olvasBuk  :  Cbamerscbrei- 
ber  mit  4  Statross  wagen,  und  zwei 
knocht  gen  Wien,  um  Maister  Hain- 
richen  Schodl  angenommenen  Stat- 
schreiber  gfarn,  verzert  4  Thl.  5  Sch. 
18.  D. 

>  1527 :  UrUerwagenknecht  4  Sch. 
wochensold. 

»1434:  Paul  Hunt  der  Mist  Graff, 
wochenlon  3  Pf.  1585:  Mer  den  Mist- 


ricbter,  wegen  35  Putten,  die  er  das 
Jar  über  bereingab  (t.  i.  a  városházba) 
von  jeder  12  D. 

«1442:     Jákob    Czerngast,    Walt- 
forster,   Pitűcschif  Derwerjet    (die  die 
Scbiff  im  Wisgrunt  und  Einsíng  hüte-^ 
ten)  Wochenlon  3  Sch.  10  D. 

•1443:  Ulrích  Hekel,  aribater 
gewynner  3  Sch.  —  1445:  Ulrích 
Hekel,  Statdiener  3  Sch.  —  1510-ben: 
Awsgeben  anf  dy  zween  diener  wöchent- 
lich,  als  michel  und  den  wiltpolten 
7  Sch. 

•  1517 :  Hans  Rymer  .  .  .  liecJU 
Hawbman  awf  dem  Rathaws. 


67 


6* 


Digitized  by 


Google 


III. 


A  városi  hivatalos  állások  betöltésének  módja,  A 
polgárság  választási  joga.  A  választiísi  jog  foltételei. 
A  választhatóság  feltételei-  A  választás  szertartása 
s  ideje.   A  tisztviselők   ellenőrzése.   A  tisztviselők 

anyagi  előnyei. 

%W|^^lyképen  láthatjuk,  hogy  a 
5^1:!  városi  hivatalok  és  az  ezek 
^^g^j  alá  rendelt  szolgaállások 
hogyan  keletkeztek  egymásután 
azon  szükségből,  mely  magának 
a  városnak,  népességének  és  igé- 
nyeinek megnagyobbodásában  nyi- 
latkozik. Más  kérdés  azonban  az, 
vájjon  mi  módon  lettek  e  városi 
hivatalok  s  az  alájok  rendelt  szolga- 
közegek alkotva,  vagyis  mi  úton-módon  töltettek  be  az 
idők  folyamában  szervezett  hivatalos  tiszti  és  szolgai  állások? 
A  városoknak  adott  királyi  és  földesúri  szabadalom- 
levelek csaknem  mindegyikében  szó  van  a  bírói  választás- 
ról Abban  a  szabadalomban,  melyet  IIL  Béla  király 
1191-ben  a  pécsi  egyház  népének  adott,  ki  van  emelve, 
hogy  a  bírói  joghatóság  a  püspöké^  ki  azt  maga  vag}^ 
tisztjei   által    gyakorolja/     Nyilvánvaló,     hogy    a    püspök 

^solum    coram    episcopo    vei   eiua     in    crirainalibuB   quam    ín    pecaniariis 
officialibuB  debeant  dicti  populi,    tam      conueniri.  (Endlichernél  393.  1.) 


7.  A  posBonyl  városház  kapa- 
aU^nak  egyik  láróköre. 


68 


Digitized  by 


Google 


A  Bzabad  biróválasztáB.  A  privilegiamok  sarkalatos  joga. 

bírói  joghatóságát  Yí\gy  e  privilégium  által  kapta  eredetileg, 
vagy  az  neki,  amennyiben  azt  már  előbb  gyakorlatilag 
megszerezte  magának,  ezen  privilégium  által  meg  lett 
erősítve,  számára  jogossá  lett  téve.  E  jog  aztán  átment 
utódaira,  mert  a  szabadalom  a  püspöknek  mint  erkölcsi 
egyénnek  átalán  szól.  így  aztán  nyilvánvaló  az  is,  hogy 
a  bírói  tisztségben  helyetteseit  és  képviselőit  nem  az  alájok 
rendelt  pécsi  népesség  választotta,  hanem  maga  a  püspök 
nevezte  meg  s  küldötte  ki.  Ez  értelemben  van  ez  határo- 
zottan kimondva  IV.  Bélának  a  budai  prépost  számára 
adott  1243  évi  privilégiumában,^  valamint  ugyanezen 
fejedelemnek  az  esztergomi  érsek  számára  adott  1264  évi,* 
és  V.  Istvánnak  az  egri  egyház  számára  adott  1271  évi 
szabadalom-leveleiben  is.^  Ilyképen  a  pécsi,  a  budai,  az  esz- 
tergomi s  egri  egyházak  népessége  bírájokkal  szemben  ezen 
szabadalmak  által  semmi  önrendelkezési  joghoz  nem  jutott. 
Egészen  másképen  hangzanak  a  XlII-ik  század  többi 
privilégiumai.  Imre  király  a  potoki  vendégeknek  adott 
1201  évi  szabadalom-levelében  már  világosan  kiemeli, 
hogy  felettök,  saját  nemzetük  szokásához  képest,  a  magúk 
közül  választott  bíró  Ítéljen.^  II.  Endre  a  nonaiaknak  adott 
1205  évi  szabadalom-levelében  megengedi,  hogy  ezentúl 
mindenkor  magok  a  polgárok  ietszésök  szerint  választkassák 
meg  minden  időben  bárhonnan  is  a  grófot,  ki  felettük 
itél.*  Ugyanezen  király  a  varasdiaknak  juttatott  1209  évi 


^qaod    dictas   prepositas    iudicem  pitulum  eiusdem,   vcl  vicarius  aut  co- 

suuni,    quemcunque  voluerit,    sive  de  mes,    per  ipsum  cpiscopum  deputatus. 

villa  eadem,   sive  alia  constituet  .  .  .  (U.  o.  533.  1.) 
(U.  0.  458 )  ^  ut  secundum  sue  gentis  consuetu- 

*ecclesie  Strigoniensis  iudices,    vi*  dinem,    ab   electo   inter    se   preposito 

dolicet  palatínus  snus  vei  index  curie  iudicentur.  (U.  o.  399.  I.) 
sue,  aut  terrestris  comes  per  archiepis-  *  quod    a   modo  in  perpetuum   ipsi 

copum  deputati  ....  indicabunt.  (U.  cives  ad  suam  voluntatem  possint  omni 

o.  501.  1.)  tempore   eligere   comitem    sibi    unde- 

•solus  episcopus  Agriensis   et  ca-  cunque  voluerint  stb.  (U.  o.  401.  1.) 


69 


Digitized  by 


Google 


III.  Fejezet. 

szabadalom-levele  értelmében  fölöttük  a  fő-  vagy  alispán 
nem  ítélhet,  hanem  azon  bíró,  Int  maguk  Icözül  tetszés  szerint 
tesznelc  bírónak.^  Hasonlét  mond  e  fejedelemnek  a  szatmár- 
németieknek szóló  1230  évi  szabadalom-levele.*  És  ugyan- 
ezt látjuk  kifejezve  Kálmán  berezegnek  a  valkóiaknak 
adott  1231  évi,'  IV.  Bélának  a  nagyszombatiaknak  adott 
1238  évi,^  a  karakóiaknak  és  magyarigenieknek  adott 
1238  évi,^  a  zágrábiaknak  adott  1242  évi,^  a  szamobo- 
riaknak  adott  1242  évi'  szabadalom-leveleiben.  Az  egy 
évvel  későben  1243-ban  kelt  ama  szabadalom-levél, 
melyet  Albert  jászéi  prépost  a  jászéi  polgárságnak  adott, 
ugyancsak  a  közös  akaratból  magok  a  polgárok  által 
választott  bírót  említi.®  A  pesti  vendégeknek  1244-ben 
adott  szabadalom-levél  megengedi  nekik,  hogy  a  bírót 
tétszésök  szerint  válaszszák,  de  kit  megerősítés  végett  a 
királynak  kell  felterjeszteniök.^  így  mondja  István  esztergomi 
érsek  a  keresztúri  lakosságnak  1246-ban  adott  szabadalom- 
levelében is,  hogy  bírót  maguk  közül  azt  választhatják, 
Jctt   akarnak,    de  a  választottat  tartoznak  neki  megerősítés 


'sed  inter  eos  quemcunqae  volunt  érint   et   elegerint,    síbí   prefíciant   in 

iudicem  constituant,  quem  ricthardum  villicum.  (U.  o.  447.  1.) 

Bolunt  appellare.  (U.  o.  405—406.  11.)  *  Ciues  anf ein  liberam  babeant  unde- 

*ut   quemcunque   voluerint,   maio-  cunque   voluerint   eligendi  facaltatem 

rum  ac  minornm  consensu  pariter  con-  iudicem   civitatis  nobis  presentandum, 

cordante,   maiorera    ville   constituendi  et  mutandi  enndem  annuatim  pro  sue 

liberam    habeant   facultatem.     (U.    o.  arbitrio  voluntatis.  (U.  o.  4.54.  1.) 

427.  1.)  * .  .  .  ipsos  nulluB  .  .  .  preter  ma- 

'omnem  causam  ....  maior  ville  iorem    ville    eorum,    quem   voluntaríe 

eorundein,   quem   ipsimet  exposuerint,  elegerint,     andeat    iudicare.      (U.    o. 

iudicare  tenetur.  (TJ.  o.  434.  1.)  45G.  1.) 

^qaem   ipsi   ville   in  villicum  pre-  *Item  villicum,  quemcunque   volu- 

fecerint .  .  .  villicum  autem,  aut  quem  érint,     communi    voluntate    inter     se 

ipsi    communiter,    vei    eorum    maior  eligent.  (U.  o.  403.  1.) 

et    sanior    pars   elegerit  .   .   .    (U.   o.  *Item  ipsi  maiorem  yille  sibi   eli- 

445.  1.)  g&nt,  quem  volent,    et  nobis  electum 

^ut  quemcunque  de  communi  con-  presentent.  (U.  o.  467.  1.) 
sensu    et   voluntate    inter  ipsos  volu- 


70 


Digitized  by 


Google 


A  Bzabad  biróválasztás.  A  privilégiumok  sarkalatos  joga. 

végett  bemutatni.^  István  sziavon  bán  a  körösi  vendégek 
számára  adott  1252  évi  privilégiuma  szerint  a  bírót  a 
köznép  választja.^  Hasonlót  tehettek  az  1254  évi  privilégium 
értelmében  Dobrony a  és  Bábaszék,*  az  1255  évi  privilégium 
értelmében  Bisztricz,  *  az  1257  évi  értelmében  Jasztre- 
barska  vendégnépei.^  A  nyitraiak  az  1258  évi  privilégium 
engedelméből  maguk  közül  állíthatának  bírőt,^  azonkép 
az  1263  évi  szabadalom  szerint  a  komáromiak,  de  őt 
megerősítés  végett  szintén  a  király  elé  kellett  terjeszteniök.' 
Szabadon  válaszfhaUálc  bírájukat  az  1264  évi  szabadalom 
szerint  a  szatmáriak,^  az  1269  évi  szabadalom  szerint^  a 
késmárkiak,  az  1271  évi  privilégium  szerint  a  győriek, 
kiknek  azonban  a  választott  bírót  ugyancsak  a  királynak 
kellett  megerősítés  végett  felterjeszteniök.*®  III.  László  a 
budaiaknak  1276-ban  adott  privilégiumában  kijelenti,  hogy 
nem  kényszeríthetők  valamely,  a  király  által  küldött  bíró 
elfogadásra,  hanem  csak  a  magúk  dltcU  szabadon  választott 
lehet  bíró.^^  A  komáromiaknál  a  Tamás  bán  engedelméből 
1277-ben  kapott  privilégium  szerint  a  köztük  támadt 
pereket    vagy    ő    maga    döntötte    el    saját    személyében. 


<Item  maiorem  ville  ex  se   eligent  'ut  villicum   inter   se  eligant   de 

qaem    voluerint,     et    electom    nobis  commani  voluntate,  et  electum  ad  con- 

presentabunt    approbandam.     (U.    o.  firmandum  nobis  debeant   presentare. 

470.  1.)  (U.  o.  504.  1.) 

'.  .  .  maior  TÍlle,  quem  commanis  'villicum  quem  volaerínt  inter  ee 

populas  elegerit;  (ü.  o.  480.  1.)  eligant.  (U.  o.  505.  1.) 

» Item  quod  villicum  inter  se  statu-  •  Ut  villicum    inter   se  eligant   de 

ant  de  communi   civium  beneplacito  communi  voluntate.  (U.  o.  518.  1.) 
et  consensu.  (U.  o.  482.  1.)  '^quod   villicum   quem    de    castro 

*Preterea  villicum  vei  iudicem  de  voluerint  eligant  inter   se,    quem   ele- 

universitatis   consilio    eligant   et  con-  ctum  nobis  presentabunt,   et  nos  ipsis 

sensu.  (U.  o.  489.  1.)  confirmabimus.  (U.  o.  526.  1.) 

• maiorem  ville  eorundem,  ^^  non  cogantur  recipére  aliquem  iu- 

quem  voluntarie  elegerint  .  .  .    (U.  o.  dicem  per  nos  dátum,  sed  ex  electione 

496.  1.)  sua  libera  assumant  in  villicum  quem 

"villicuB    ex  se  ipsis  qui  pro  tem-  volent.  (U.  o.  543.  I.) 
poré  fnerit  constitutus.   (U.  o.  429.  1.) 

71" 


Digitized  by 


Google 


III.  Fejezet. 

vagy  a  maguk  által  választott  bíró}  A  sopronyiak  1277  évi 
privilégiuma  szerint  ügyeiket  a  Sz,  György  napján  általuk 
közakarattal  választott  bírd  itéli  el.*  A  kismartoniak  1279 
évi  privilégiuma  szerint  maguk  választhatták  maguk  közül 
a  bírót.' 

A  bfróválasztás  tehát  a  szabadalmazott  lakosság  egyik 
sarkalatos  jogát  képezte,  oly  jogot,  mely  az  önkormány- 
zás és  városi  autonómia  alapját,  szervezetének  magvát 
képezi.  E  jogélvezés  által  városaink  éles  ellentétbe  helyez- 
kedtek a  megyei  szervezet  hatóságalkotó  jogával,  mert  a 
hol  megyei  közigazgatás  és  jogszolgáltatás  forog  fenn,  ott 
a  hatóság  nem  a  megyei  közönségtől  kapja  küldetését  és 
behelyezését.  Az  árpádházi  királyok  korszakában,  tehát  a 
XI — XIU.  századig  a  megye  nem  az  önkormányzás  és 
autonómia  intézménye.  A  nemességnek  vannak  törvények 
által  biztosított  közjogai,  de  azt,  ki  megyei  területen  felette 
mint  bíró  itélt,  nem  ő  választotta.  De  nemcsak  hogy  nem 
választotta,  hanem  az.  neki  felelőséggel  sem  tartozott.  Csak 
panaszkodhatott  ellene.  Gyűléseket  sem  tarthatott  a  megyei 
nemesség  saját  ügyei  elintézése  végett.  Szóval  az  önkor- 
mányzatot nem  ismert(»  s  nem  gyakorolta.  Még  csak  a 
XIII.  század  második  felében  vesszük  észre,  hogy  a 
megyékben  átalakulás  fejlődik  önkormányzati  tekintetben. 
A  tatárjárás  ez  átalakulásnak  gyorsabb  folyamatot  adott. 
Mind  sűrűbben  nyertek  ezentúl  a  megyei  békebírák  alkal- 
mazást. A  megyei  békebírák  már  megyei  képviseletet 
tételeztetnck  fel.  A  megyei  és  nádori  gyűléseken  nemcsak 
nemesek,   hanem   nem-nemesek:    várnépek,    várjobbágyak, 

1  omnes  causas  inter  ipaos  ortas  in  stitutus,  quem  iidem  cives  commuuiter 

propria    persona    nostra    iudicabimus,  in   festő  s.  Georgii  elegerint,    iudicet. 

put   villicus   ipsorum,    quem    inter  se  (ü.  o.  540.  l.) 

elegerunt    teneatur    iudicare.     (ü.    o.  *Item  concessimus,    quod    villicum 

r)i4.  1.)  quem   volent  eligant  inter    se.    (U.  o. 

'  viíHcuB  ipsorum  pro  tempore  con-  '^')2.  1.) 

72 


Digitized  by 


Google 


A  megyei  bírák  választásának  kezdete. 

udvai-nokok  is  részt  vehetnek.  E  részvétel  azt  mutatja, 
hogy  a  fejlődésnek  indult  megyei  önkormányzat  demo- 
cratikus  alapra  lett  fektetve.  A  XIII.  századvégi  törvény- ' 
hozás,  az  1291  törvény  már  tilalmazza,  hogy  a  közigaz- 
gatást ne  bízzák  nem-nemesekre,  mibŐl  kitűnik,  hogy 
ekkor  a  megyékben  már  nem-nemes  főispánok  is  voltak. 
Ekkor  a  főispán  már  nem  Ítélhetett  a  négy  meghívott  nemes 
nélkül;  nem  tehette  nélkülők  forgalomba  az  új  pénzt; 
nem   Ítélhetett  a  megye  /^^»w.  i^^^ 

által  kirendelt  négy  bíró  v^^        g  /^^     ^  ...^^^^l) 

nélkül  a  megyében  tar-  **"  ^'^^ 

tott  nádori  gyűléseken;  a 

nádor  helytelen   eljárása  ^  ^^^^^_,  ^^,,^  ^^^^„^  ^,^^^ 

ellen  a  négy  megyei  em- 
ber a  főispánnal  együtt  tiltakozhatott.  Az  1298  évi  törvény 
ugyancsak  utasítja  a  király  küldöttjét,  hogy  a  fosztogatókat 
a  megyei  négy  nemessel  nyomozza  s  hogy  a  megyei  bírák 
Ítéljenek  a  peres  ügyek  felett  akkor,  mikor  a  nádor  nem 
tart  a  megyékben  körutazást.  E  század  végén  már  a  szolga- 
bírák  állítanak  ki  a  főispánnal  együtt  hivatalos  oklevele- 
ket s  így  bizonyos,  hogy  a  megyei  bírák  választásásáról 
is  már  lehet  akkor  szó.  Az  autonómia  már  észrevehetŐ^ 
rést  tört  magának  a  megyei  szervezetben  is,  de  még  igen 
távol  állott  attól  az  autononiiától,  melyet  hazánk  egyes 
városai  már  egy  sőt  másfélszázad  óta  élveztek. 

Mint  e  városok  egyátalán,  úgy  Pozsony  is  csak 
lassan  fejleszthette  autonómiáját.  A  hivatalok  betöltésében 
a  város  önrendelkezési  joga  nem  rögtönösen  jutott 
erőre.  Míg  a  községi  szervezet  állott  fenn,  a  községi 
hivatalközegek  nem  voltak  a  községek  alkotásai.  Azok 
mind  a  megyei  törvényhatóság  útján  lettek  betöltve. 
A  községi  szervezet  idején  a  megyei  főispán  s  a  pozsonyi 
várnagy     voltak    a    községi    hatóságok    felállításában    az 


73 


Digitized  by 


Google 


III.  Fejezet. 

intézők  s  csakis  a  községi  szervezet  fejlődésével  kezdte 
mindjobban  a  kinevezési  jogot  maga  a  község  gyakorolni. 
Az  1291  évi  szabadalom  után  itélve,  bizonyos,  hogy  már 
azt  megelőzőleg  a  község  választotta  bíráját  s  a  melléje 
rendelt  tanácsot  s  annak  úgy  kellett  lennie  az  akkor  már 
alkalmazásba  jutott  többi  tisztviselőnél  is.  A  mint  e  szaba- 
dalom a  bírói  hivatalt  s  a  tanácsot  fel  nem  állította,  úgy 
nem  is  kezdette  el  a  város  közönségével  a  tisztviselők  szabad 
választását.  Csak  jogerőre  emelte  a  városi  közönség  által 
már  azelőtt  is  gyakorolt  választást  s  azt,  mi  1291  előtt 
jogellenes  volt,  jogossá  tette  1291-ben.  Ez  által  a  város 
municzipalis  életében  nem  állott  be  ugyan  új  fordulat, 
mely  az  eljárást  régi  medréből  egészen  kizökkentette 
volna,  hanem  hagyta  az  eljárást  régi  medrében,  csakhogy 
azt  törvényessé  s  jogossá  tette. 

Azon  szempontok,  melyek  a  községi  szervezetben  a 
választásoknál  irányadók  voltak,  fennmaradtak  s  nyilván 
a  kor  haladásához  képest  minősültek  a  városi  szervezet 
idejében  is. 

A  bíróválasztás,  mikép  más  városoknál,  úgy  Pozsony- 
ban is  Jcözvetlen  volt,  vagyis  az  egész  község  választotta  a 
bírót.  Ezt  azt  1291  szabadalomlevél  de  communi  kifejezése 
is  bizonyítja  s  még  szabatosabban  bizonyítják  azt  más 
városok  szabadalom-leveleinek  kifejezései. 

Amit  a  bíróról  mondtunk,  ugyanaz  áll  a  tanácsról 
is.  Ezt  is  az  összesség  választotta,  mert  a  városi  község 
képviselte  a  városi  autonómia  intézkedő,  rendelkező  és 
végrehajtó  hatalmának  teljességét.  Azért  nincs  városunk 
autonómiai  életében  a  közvetett  választásnak,  akár  bírót,  akár 
tanácsot  illetőleg,  semmi  nyoma.  Míg  a  németországi 
városoknál  a  választóférfiak ^  a  Köhrherren,  Churfreunde, 
Wahlmilnner,  Wahlherren  néven  említett,  vagy  az  ú.  n. 
hetes,    nyolczas,   kilenczes   vagy  tízes  választók  szereplése 


74 


Digitized  by 


Google 


A  bivatalba-jutás  akadályai. 

okmányokkal  kimutatható,  összes  középkori  iratainkban 
semmi  ilyes  nevekre  nálunk  nem  akadunk.  De  épp  oly 
kétségtelen  az  is,  hogy  a  választási  jog  gyakorlása  több 
körülménytől  volt  feltételezve.  Ha  a  körülmények  egyike- 
másika fenn  nem  forgott,  a  választási  jog  gyakorlása  egyes 
városi  polgárokra  nézve  veszendőbe  ment. 

A  választási  jog  szabad  és  kifogástalan  gyakorlásá- 
hoz tartozott,  hogy  a  választónak  meglegyen  a  teljes 
kora  s  hogy  a  városi  határban  ingatlan  tulajdonnal  bírt 
legyen.  De  a  városi  közönség  sem  formált  csekély  igé- 
nyeket azon  egyénekkel  szemben,  kiket  hivatalba  választása 
által  bizalmával  megajándékozott.  A  szempontok  részint 
anyagiak,  részint  szellemiek,  értelmiek,  erkölcsiek,  meg 
hasznosságiak  voltak.  Bizonyos,  hogy  már  akkor  neve- 
zetes befolyással  voltak  a  családi  összeköttetések,  a  rokon- 
sági vonatkozások  s  az  egyes  választandó  egyének  sze- 
mélyes tulajdonságai.  De  a  választandóknak  erkölcsi  és 
értelmi  tekintetben  is  egyaránt  megfelelő  egyéneknek  kel- 
lett lenniök.  Hiszen  a  megválasztott  tisztviselőkre  bizta  a 
városi  választó  közönség  a  város  javát,  üdvét.  Az  értelmi 
képzettségben  és  az  erkölcsi  kifogástalanságban  tehát 
legfőbb  kezességét  látták  a  hivataloskodás  eredményessé- 
gének. Az  értelmi  képzettség  az  ügyek  helyes  vezetése 
iránt  nyújtott  bizalmat,  az  erkölcsi  fedhetetlenség  pedig 
a  közügy  javára  fokozta  az  előljáró  hivatalnoknak  a 
városi  közönség  előtt  való  tekintélyét.  Értelmesség  és 
jellem:  vagyis  a  dologhoz  vató  értés  és  a  jóra  való 
akarat  és  igazságszeretet,  mely  bármi  néven  nevezendő 
visszaéléseket  lehetetlenné  tett,  a  hivatalhoz  jutásnak  fő- 
feltételei  voltak. 

A  városi  jog  ennélfogva  fel  is  sorolja  egyenként 
azokat  az  akadályokat,  melyek  fennforgása  esetén  valaki 
városi   hivatalba    választható    nem    volt.    Szándékos    gyil- 


75 


Digitized  by 


Google 


kos/   házasságtörő,*    haiiiisan  esküvő,'  uzsorás*  és  a  hiva- 
talos   titkot    eláruld^   képtelennek    tekintetett    a    hivatal- 
viselésre  s  azért  választás  alá  sem  kerülhetett.  A  gyilkos- 
ság a  középkori   fogalmak    szerint    csak    akkor    nem    volt 
akadály,    ha   a   valaki   által    megölt  huf^ita  vagy  másféle 
eretnek  volt.'  De  hogy    mennyire   szigordan   vették    araa 
korban   az   erkölcsi    minőséget,    azt    fennen    hirdeti    az    a 
körülmény,    hogy    az   ozvegifségben   valÓ   állapot   is    alkal- 
matlanná  tette   az   egyént   a   meg\^ála82tásra  és  hivatalos-. 
kodásraJ   Az   özvegységben  élő   egyénhez  könnyen  hozzá- 
fért a  gyanú  s  már   ez  eg)- magában  elegendő   volt  azon 
tisztességet    benne    lerontani,    mely ly el    okvetlenül   bírnia 
kellett,   ha  mint   elöljáró   a   lakosság   élére   állni  óhajtott. 
Amint    szabadnak    kellett    lennie    a    megvesztegethetőség, 
csalárdság,    igazságtalanság,    részrehajlás   gyanujátdK    úgy 
erkölcsi  integritására  nézve  is  nemcsak  a  vád,  de  a  gyanú 
alól  is  mentnek  kellett   lennie.    Az   özvegy    polgár    csakis 
újból   való   megházasodása    vagy   annak    rövid    időn    alatt 
történendő  végrehajtásának  Ígérete  által  oszlathatta  el  meg- 
választhatóságának  ezen  akadályát. 


^  Aueh  Bol  man  wissn  wtr  eitm  tődt  rat  gesAgt  hát  seiner  hawifrawn  oder 

mit  wolbedachínn  rmUi,  der  iat  nitt  wír-  frouaden,    vnd  dos  vberweiflst  wurde. 

díg   das   er  kom   In    den  ratr.    I^y  a  Haaanldan    a    XVI.   ez.   v,  jk  <>fj.  p,  : 

XVI.    sz.  jogkönyv  B3.  p.    Ugyanezt  Ob  Bach  were,    daB  Ein  geschwűmer 

találjuk    a   XV.    sz.  jogkönyvben  Íb  :  man  seínem  weyb  sagt  die  baymlikayt 

Item,  den   hemoch  geschribn   ist   dor  amti,  rat»,   vnd   würdt   d(?a    vberwifit, 

Rat  versagt:  miUwüligen  mordén.  oder   andern   seinen  frciintn,   gnantn, 

*  A  XV.  8z.  vár.  jk  szerint  ist  ^er  Ll«na«Jbn  boI  man  aus  dem  ratt  versAgn. 

Rat   versagt  Eprechern,    a    XVI.    sz.  •Ett   a   X\^L    sí.   v4r»  jk   63*  p. 

jk  szerint  Aüen  Eeprechem,  í>4,  p,  mondja  :     auagenomen    ea    wem    dan 

•ist  der  Rat  versagt,  wer  ain  fal-  hussn  oder  itoetider  tcidder  den  glaubn* 

schen  aid  s\YQrt,  {XV,  sz.  ykr.  jk  ♦>"hp-)  'A  XV.  hí.  vár,  jk  fizerint  tiil,  p. 

*Er  sol   nit   ain    maf/naidrr   noch  iat  der  Rat   versagt   írUiibcrn  die   nit 

ain  manschlechtiger  sein  ain  F^prechűr  heiradin  ir oUn,    Hason  16an  a  XV'^I.  az. 

noch  gesuchrer.  (Vár.  jk  15.*^.)  jk  ia  :  vnd  tritián  die  nii  troiin  hf^í/ra£nf 

fi  A  XV.  sz.  V.  jk  szerint    iat  der  den  sol  der  rntt  versagt  sein, 
Rat  versagt,    wer  aus  dem  Viairnlicbn 


T6 


Digitized  by 


Google 


^ 


A  hivatalba-jutás  fŐkellékei. 

Egy  XV-dik  századbeli,  az  1457  évi  városi  jogkönyv 
egyenként  sorolja  fel  a  város  tisztviselőinek,  a  bírónak, 
polgármesternek  és  az  esküdteknek  ama  személyes  tulaj- 
donságait, melyek  mellett  azok  választhatékul  tekintettek/ 
Az  erős  vallásosság,  mely  ama  kort  jellemezte,  mindenek 
előtt  megkövetelte,  hogy  a  választandók  istenfélők,  jogot  s 
igazságot  értők,  a  hivatalos  teendőkben  szakavatottak  legye- 
nek.' A  vallásosságból  kifolyólag  erkölcsösöknek  és  alázato- 
soknak,^ evésben  ivásban  s  egyebekben  is  mértékleteseknek,* 
igazságszeretőknek,^  igazságban  erőseknek,  szóban  és  tettben 
állhatatosaknak,^  a  hivatalos  titkot  hiven  megőrzőknek,  hallga- 
tagoknak,^ előrelátóknak  és  megfontolóknak,^  kapzsiságtól 
menteknek  s  imádságban  serényeknek,^  szegények  s  gaz- 
dagok iránt  egyformán  jóindulatuaknak,^®  ékesszólóknak, 
beszédben  és  szándékban  öntudatosaknak,^'  hamis  eskütől, 
emberöléstől,  házasságtöréstől  s  uzsorától  menteseknek^' 
végre  pozsonyi  háztttzhelyes  polgároknak  és  házas  embe- 
reknek kellett  lenniök/^  Sőt  egyes  esetlegességek  elegendők 
voltak  ahhoz,   hogy   a   tényleg    megválasztott  s  hivatalos 


^  Da8  BoI  Bein  aines  Jeden  Richter,  '  Das  funfft,  er  sol  verschwigen  sain 

Bargermaiater   ynd    der    geschworen  was  man  lm  Vertraut. 

des  Ratta  aach  der  vorsprechn  weys-  >  Das  newndt,  er  sol  warhafift  sein, 

tamb    als    hernach    geschriben    stett.  Ynd   stete  Fursichtig   vnd  gedechtíg. 

(Vár.  jogk.  153.)  ^  Das  acht,  er  sol  nicht  geytig  sein 

*  Das  Erst,  er  sol  Got  forchtig  sein  nach  der  gabe  vnd  geniget  beden. 

In  allem  sein  thnn,  Vnd  versteen  den  i<^Das  sibend,  er   sol  Ratsam  sein 

weistnmb  vnd  gerechtikaytt.  dem  armen  als  dem  Reichn. 

*Das  secht,    er  sol  sitich  vnd  de-  '^Das  zotiend,  er  sol  endlich  vnd 

mutig  sein.  Redhafft  sein  vnd  ain  gantz   verséén 

^Das  ander,    Er  sol  masshabn  In  habn  was  er  red  vnd  reden  will. 

alln  dingn,   Vnd  auch  messig  sein  an  ^^Das  ail£ft)  Er  sol  nit  ain  mayn- 

Essn  vnd  an  trinkhen.  aider  noch    ain   manschlechtiger  sein 

*Da8  dritty    er    sol    gerechtikaitt  ain  Eeprecher  noch  gesuchrer. 

lieb  habn.  <*Das  Zwelft,   er  sol  behaust  sein 

>  Das  vierd)    er  sol  starck  sain  In  Vnd  sein  raach  da  aufgeen,  Vnd  kan- 

der  gerechtikaitt;  bestendig  mitt  wor-  leich  (azaz  verheiratet,  nősülten)  sytzn 

ten  vnd  mit  werkhenn.  in  der  wirttschafft. 


77 


Digitized  by 


Google 


in.  Fejezet. 

állásba  jutott  tisztviselő  vagy  tanácsos  tiszti  hatalma,  bírói 
ténykedése  gyakorlásától  eltiltassék.  így  mondja  a  XV. 
századi  városi  jogkönyv,  hogy  az  nem  vehet  részt  a  halálos 
Ítélet  meghozásában,  aki  eleve  evett  és  ivott,'  minek  értelme 
kétségtelenül  az,  mert  oly  élet-halálra  szóló  nagy  bírói 
ténykedéshez  a  legnagyobb  mérvű  józanságot  tartották 
szükségesnek.  De  nem  gyakorolhatta  hivatalos  hatalmát 
akkor  sem,  ha  az  előirt  módon  öltözve  nem  volt,*  minek 
ismét  az  az  értelme,  hogy  a  férfias  komolyságot  a  ruha 
által  kivánták  feltüntetni  a  hebehurgya  asszonyi  rövid- 
látással, elhamarkodással  és  előitéletes  szenvedélyességgel 
szemben. 

Még  a  XIV.  században  megvolt  engedve,  hogy  a 
tanácsbeliek  egymással  rokonságban  legyenek.  1314-ben 
még  apa  és  fiu  is  együtt,  egy  időben  volt  tagja  a  tanács- 
nak. Ezt  Strausz  és  fia  Marchand  példája  mutatja.^  1337-ben 
Jakab  fiai  Péter,  Miklós  és  György  egyidejűleg  voltak 
esküdtek.*  1347-ben  ugyanazok.*  1360-ban  két  testvér  közül 
egyik,  Jakab,  bíró,  a  másik  János,  esküdt.^  A  XV.  század  joga 
azonban  már  szigorúbb.  Két  közös  háztartásban  levő  férfiú,^ 


<Itein,   wan   ainer  vber  das  pluet  sprechn  vmb  welcherlay  sach  das  ist; 

will  Richten,    Isst  ainer  oder  trincicht  wan  er  sitzt  da  an  aines  weybes  statt 

vor,  80  soll  er  Vnd  ilem  Rechtn  nicht  vnd  nicht  an  ains  mans  statt. 

komén.    így   a   XV.   sz.  jk.    —  Wan  'Póza.   vár.   Itár   Lad.  6.  Nr.  8/b. 

ainer  vber  das  bluet  wil  richtn,   oder  Anjouk,  OknUár  I,  366.    És  e  mű  III, 

wan  man  vber  das  blnet  scholl  richten,  401. 

tat  ainer  oder  trufűch  ainer  vor,   so  sol  *  Fejér :    Cod,   Dipl,   IX.  VII,   69. 

er  zu  dem   rechtn    nit  Ivemen.  így   a  Dipl,  Pos,  I,  194.   És  e  mű  III,  401. 

XVI.  sz.  jk  6a  p.  *  Dipl,  Fos.  I,  228-29.    És  e  ukű 

•vnd  ain  yeder  —  mondja  a  XV.  III,  402. 

8z.  V.  jkönyv  —  der  im  Rechtn  sitzt,  •  Jansen  pey  dem  Tor  (esküdt)  des 

soW  sein  pruech  (^=  &  nüárkg  egj  neme)  Richter  Jakobn  prueder.    (Dipl,  Pos, 

an  habén.  Ezt  a  XVI.  sz.  v.  jogkönyv  I,    300.    Pozsony    város    története    III, 

67.  p.  következőleg  fejezi  ki :  Ob  sach  402.) 

wer  das  ain  geschworner  sein  prttech  'Es  suUn  zwen   gemayner  die   da 

nitt  an  hiet  als  ein  man  angehortt,  der  sytztn  In  ainem  haus  vnd  sich   kostn 

mag   von   rechtens  wegn  kain  wrtail  mit  einander  paydjnit  geschwom  sein. 


78 


Digitized  by 


Google 


Á  rokonsági  akadályok*  Á  bűntények  utóható  ereje. 

két  édes  testvér,*  két  édes  testvéreket  nőül  biró  sógor,* 
unoka  testvérek,'  após  és  vŐ,*  apa  és  fiu,^  azok,  kik  egy- 
más mellett  esküt  tettek,^  kik  kereskedelmi  vagy  más 
vagyont  érdeklő  társaságban  vannak,^  egyidőben  nem 
lehettek  a  tanács  tagjai.  Az  ily  viszonyban  levők  közül 
csak  egyik  lehetett  a  tanácsban,^  és  tényleg  a  hivatalos 
ügyiratokban  nem  is  találjuk  egyidejűleg  egymás  mellett 
e  közel  rokonokat  város  tiszti  alkalmazásban. 

Bűntények  és  bűnös  állapotok  különben  nemcsak 
tettleges  fennforgásuk  idejében,  hanem  utóhatólag  még  azok 
beszünése  után  is  alkalmatlanná  tették  az  egyént  a  hivatal- 
viselésre, mert  a  tettleges  bűntényben  vagy  bűnös  állapot- 
ban levő  egyén  méltatlan  volt  az  elöljárói  megtiszteltetésre, 
amint  a  maga  tevékenysége  iránt  bizalmat  sem  gerjeszt- 
tetett  még  az  esetben  sem,  ha  bűnös  állapota  megszűnt 
s  az  egyén  erkölcsileg  megjavult.  Ezt  a  felfogást  jelesen 
tükrözi  vissza  az  1455-ben  halálra  itélt  Kraus  Péter  pol- 
gárnak az  esete.  Neki  csak  azon  feltétel  mellett  kegyel- 
meztek meg,  hogy  a  jövőben  semminemű  hivatalba  nem 
juthat.^ 

Bkmyire  menvén  a  törekvés  a  választandó  előljárósági 
egyéneket  erkölcsi,  értelmi  és  gyakorlati  szempontból  bármi 
néven  nevezendő  gyanúsitással,  kifogásolással  vagy  váddal 
szemben  megtámadhatatlanokká  tenni,  könnyen  érthető, 
hogy  a  tisztviselők  tekintélyét  még  a  választásnál  követett 


<Aach  zwen  Recht  prader.  'Auch    die   daign   die   geselschaft 

'  Aach  die  daign  die  da  zwo  recht  mit  einander  habn  als  zur  ain  mann. 

achwestem  habn.  ^Sunder  man  mag  wol  vor  Jedem 

>Aach  swayer  rechtn  geschwister  tayl   ainen   nemen  In  Ratt  zu  ainem 

kindt.  ge8ch(w)omen.  (XVI.  bz.  vár.  jk.  154.) 

*  Anch  Schwecher  vnd  aydm.  *  ut  ipse  petrus  nnnquam  pro  hnius- 

*Anch  Vater  vnd  Sun.  módi   ezcesBibus  suis  in  prefata  Civi- 

"Anch   die   daign   die   zuainander  taté    nostra    vei    offíciolatum    habere 

geschwom  habn.  possit,    neque    stb.     (DipL    Fos.    Ili, 

164-165.) 


79 


Digitized  by 


Google 


IIL  Fejezet. 

eljárással  is  emelni  igyekeztek.  Az  ünnepélyes  eljárás,^  a 
szertartásos  hivatalba-iktatás  csakugyan  nagyon  hatásosnak 
bizonyult  a  hivatal  fontosságát  s  azzal  szemben  a  lakosság 
részéről  tanúsítandó  tisztelet  szükségességét  a  polgársággal 
megértetni. 

A  választás  ideje  szt.  György  napjára  volt  határozva.* 
A  választás,  úgy  látszik,  a  Ferenczrendiek  kolostorában,' 
néha  azonban  a  városházán  ment  véghez.  1444-ben  a  kolos- 
torban, 1497-ben  a  városházán,  1492-ben  ismét  a  kolostor- 
ban folyt  le  a  választás.  Az  utolsó  választás,  melyről  mint 
a  kolostorban  történtről  tudunk,  1530-ban  volt.'  Az  ok, 
mely  miatt  a  választás  a  kolostorban  ment  véghez, 
nyilván  nem  keresendő  egyébben,  mint  a  városházi 
helyiség  szűk  voltában.  A  városházán  a  testületek  be- 
fogadására két  nagyobb,  ma  is  fennlevő  helyiség  szol- 
gált, az  egyik  a  tandcsszoba,  melyben  a  városi  tanács 
ülésezett.  Ezt  másképen  „nagy  szobának"  meg  „urak 
szobájának"  is  nevezték.*  A  másik  az  úgynevezett  Schranne, 
melyben  a  külső  tanács  gyülekezett  össze.  Ezt  másképen 
„Gemainstube"-nek  is  nevezték.*  Akár  az  egyik,  akár  a 
másik  elégtelen  volt  nagyobb  tömegek  befogadására,  minők 


^  Az  1291  évi  Bzabadalom  szerint :  *  Az  ez  évi  számadási  könyvekben 

Item  villicam  sen  iudicem  inter  se^   a  olvassuk  :    Am    tag    georgy    ist    lm 

festő  gancti  Georgii  martiris  ....  eli-  Closter    aufgegangen    umb    wein,    so 

gént,    qnem    voluerínt    de    communi.  man    lm   Closter  den  líerm  und  Ge- 

(Endlicher  623.  Michnay-Lichner  247.1.)  main  verert,  dergleichen  den  Möníchen, 

*  Az  1444  évi  számadáskönyvekben  als    man    den  Richter  geaaízt   2   Sch. 

olvassuk  :    Am  Suntag  nach  Johannis  18  D. 

ante  portám  latinam  (azaz  máj.  3-ikán)  ^  Die  grosse  stubn,  die  Herm  gtvbn, 

hab   wyr   gebn   awf  dye  Herm   und  Először  1439-ben  emlittetik.  Az  1442-iki 

awf  dye  Gemain   In  das  Closter,    als  számadókönyvekben  :  als  dy  Uerm  lm 

man  ein  Richter  sazt,  und  etdich  Rats-  Kothaws  In  der  grossen  stubn  am  Rechie 

herm   30  pint   wein,    von  dem  Lach-  sassen. 

hüettl  per   6  D.,    facit   (>  Sch.    Item  *  1449-ben  emlitettik  a  Gemainstulm, 

umb  36  Semmelln  7  Sch.  (Rakovszky:  (Vár.  szám.  könyv.) 
Pr.  Ztg  1877.  39.  sz.) 


80 


Digitized  by 


Google 


A  tisztikar  választása.  Választási  ünnepségek. 

éppen  bíró-  és  tanács  választásoknál  jöttek  egybe,  úgy  hogy 
vagy  az  udvarra,  vagy  a  városháza  előtt  levő  píaczra, 
a  főtérre  kellett  vonulniok.  EJz  a  körülmény  terelhette 
tehát  a  város  választó  polgárságát  a  kolostorba  vagy  a 
kolostor  tágas  templomába.  A  kolostor  maga  is  elég- 
séges volt  nagy  tömegek  befogadására,  nemcsak  a  kolos- 
tor tágas  étkező  helyisége,  de  a  kolostor  keresztfolyosói 
is  sok  embert  fogadhattak  be.  Azért  látjuk,  hogy  más 
városokban  is  a  városi  választásokat  nem  a  szűk  város- 
házán, hanem  a  tágasabb  kolostorokban  ejtették  meg. 
Baselben  például  az  ágostoniaknál  s  néha  a  prédikáló 
barátoknál  is,^  s  még  csak  1521-ben  épült  e  czélra  egy 
külön  alkalmas  terem  a  városházán.^  Frankfurtban  is 
a  tanács  a  polgárokkal  a  mezitlábos  barátok  vagyis  a 
dominikánusok  kolostorában  gyűlt  össze.'  S  így  volt  az 
másutt  is. 

Olykor,  ha  a  választás  hosszadalmas  volt,  gondos- 
kodtak az  urak  mulattatásáról  és  szórakoztatásáról  is, 
amennyiben  vagy  állandóan  városi  zsoldban  levő  vagy 
csak  időnként  felfogadott  kóklereket  vagy  bohóczokat 
léptettek  fel.*  Kétségtelen,  hogy  a  választást  isteni  tisztelet 
előzte  meg  s  valószinűleg  az  is  hozta  magával,  hogy  régen 
a  nevezett  kolostorban  ment  véghez  a  városi  tisztikar 
restauratiója. 


^Rét  1409  és  1414  okirat  tanusko-  hat,  aUt  vian  Richter  und  Burgermaister 

dása  szerint  Manremél  :    Stődtef^erfas-  setzen   sold,    hab   ich   lm  gebn,    na  eh 

gimg  III,  231.  geschaft  Herrn  Burgermaisters   21  D. 

■Ugyanott  III,  231.  (Rakovszky  i.  h.  39.  sz.)  Hogy  a  kül- 

•Az  1389  évi  vár.  szátnad.  könyv  földi    városok    némelyikéiben   állandó 

szerint    Bomer-Büchnernél :    Stctdtver-  városi  zsoldban  álló  bohóczok  voltak, 

/(ummg  198  1.  tudvalevő.     Voltak     azonkívül    utazó 

*  Montag  nach  Pfingsten  —  irja  az  (fabrende)  bohóczok  is   s  lehet,   hogy 

1477  évi  számad.  könyv  —  ainen  gauk-  a  Pozsonyban  említett  kókler  is  ilyen 

ler,  der  mainen  Herrn  auf  dem  RcU-  volt. 
haujs  abendtewer  zur  kurz  weil  gemacht 


Ortvay:  Pouony  története.  II.  í.  81 


Digitized  by 


Google 


tll.  t'ejezet. 


A  választás  alkalmával  megkondultak  a  város  harang- 
jai/ A  városi  őrség  a  bástya-falakon  s  a  kapuk  elŐtt  díszben 
állott.'  Majd  a  választás  után  a  választott  bíró,  kezében  a 
hatalom  jelvényével,  a  ma  is  meglevő  bírói  ezüst  pálczával 
az  esküdtekkel  s  a  czéhekkel  egylitt  s  körülvéve  a  városi 
zsoldosok  által,  ünnepélyes  körmenetben  a  székesegyházba 
vonult,  hol  hozzá  a  plébános^  bírói  kötelességekről  beszédet 
intézett  s  őt  aztán  feleskette.  A  bíró  a  király,  a  magyar 
korona  és  Pozsony  város  iránt  való  hűségre  esküdött  valamint 
arra,  hogy  bíráskodása  idején  a  szegényeknek  és  gazda- 
goknak, özvegyeknek  és  árváknak  igazságos  és  hű  szol- 
gálatára lészen,  s  hogy  nem  adomány,  harag  vagy  barátság, 
hanem  tisztán  az  isteni  igazság  szerint  fog  itélni.'  Hasonló 
esküt  tettek  az  esküdtek  is.*  Eskü  után  az  ünnepélyes 
nagy  mise,  a  „polgármise"  következett.*  Az  egészet  pedig 
víg  lakoma,  a  „bfrói  megtiszteltetés"  fejezte  be,®  mely 
szokás   még   csak    a  XVII.  század  végén  szűnt  meg.' 


<Az  1492  évi  Bzámad.  könyvben 
olvassak  :  Als  man  in  dm  Clogter 
Richter  und  RcU  gesetzt  hat,  hab  ich 
einen  der  die  glokhen  darzue  gelait  hat 
gebén  12  D. 

*  Az  1540  évi  számad.  könyvek  sze- 
rint :  Die  wochen  Philippi  et  Jacobi 
(azaz  máj.  első  hetében)  zalt  wachtern, 
pei  den  thören,  tind  awíF  den  Mauern 
zu  sein,  als  man  ain  Oberkait  erwellt, 
umb  wein  1  Sch.  10  D. 

>Az  esküformát  fenntartotta  a  vá- 
rosi jogkönyv  163  pontja.  Az  a  követ- 
kező: Ich  Schwer  vnserm  aller  gene- 
digistn  Herrn  khonig  zw  Vngem  etc. 
N.  vnd  der  heilign  kron  zu  Vngern, 
vnnd  der  Stat  zu  presburg,  das  Ich 
daselbst  Armen  vnnd  Reichn,  wytibn 
vnnd  waysen  ain  gerecht  trewer  Hicht* 
sein  will,  Vnd  nit  will  ansehen  nit 
gab  freundtscha^c  oder  feyndschaft, 
Sonnd  allain  dy  gotleich  gerechtigkhait; 


als  war  mir  got  hilff  vnd  allé  heiligen. 
(Királynál  i.  h.  416.  1.) 

<  Pozs.  vár.  jogkönyv  163—164. 

*Az  1487  évi  Bzámadókönyvben 
olvassuk:  Ain  Ambt  gesungen.  Mein 
herrn  Richter  und  Rat  hőben  ain  ambt 
lassen  singen  von  der  heiligen  drei- 
valtigkait,  als  der  Rat  lees  losssn  iat 
worden,  hob  ich  das  virdig  ambt,  das 
man  noch  schuldig  ist  gewesen  bezolt 
\  &  ^  und  das  heunung  ambt  auch 
facit  1  «f  .  .  .  2  áf. 

*Az  1506  évi  számadókőnyv  sze- 
rint :  Item  In  die  Georgy  Martiris, 
als  meine  Herrn  wol%ang  forstner 
richter  erwelt  hat  zw  dem  Richterampti 
Habn  In  meine  Herrn  ain  Erung  ge- 
tan,  mit  ain  Essen  visch,  ain  kerppen 
und  ain  stűrl,  das  16  Ff.  wog,  und 
klaine  visch  per  3  Sch.  26  D. 

'  Rakovszky  :  Alterth,  UeberL  i.  h. 
1877  évf.  Nr.  39. 


82 


Digitized  by 


Google 


A  tísztyiselok  viBssaélései  ellen  való  biztosítások. 

A  választás  érvényessége  egy  évre  szólott.^  Ez  azon- 
ban nem  azt  jelenti,  hogy  minden  évben  új-új  bírót  s 
tanácsot  helyeztek  hivatalba.  Ha  a  bírák,  polgármesterek, 
esküdtek,  szóval  a  városi  magistratus  tagjainak  névsoro- 
zatát végig  tekintjük,'  arról  győződünk  meg,  hogy  a 
városi  tisztviselők  közül  többen  több  éven  át  ültek  városi 
hivatalukban.  így  a  bírák  közül  Kitzmagen  és  Treleseh 
2—2,  Eilausnrock  3,  Holzer  4,  Gmaitl  5,  Fischer  6, 
Spitzer  egy  huzamban  2,  másik  huzamban  12,  összesen 
tehát  14,  Rauchenwarter  egy  huzamban  4,  másik  huzam- 
ban 10,  összesen  tehát  szintén  14,  Hartlinus  egy  huzam- 
ban 21,  U.  Jakab  egy  huzamban  11,  másik  huzam- 
ban 35,  összesen  tehát  46  éven  át  bíráskodtak.  Hasonlót 
mutatnak  a  többi  városi  tisztviselők  névlajstromai  s 
azért  e  tényállásból  következtethetünk  arra,  hogy  a 
középkori  Pozsonyban  is  erŐs  családuralom  jött  létre. 
Más  városokban  igaz  a  nemzetségek  uralma  vergődött 
fblül  s  dominált  a  városi  közügyek  felett,  de  nálunk  ily 
nemzetségi  uralmat  nem  tette  lehetségessé  a  czéhek  fölül- 
kerekedése. Míg  a  középkorban  más  helyeken  a  legádá- 
zabb harczot  látjuk  kifejlődni  nemzetségek  és  czéhek 
között,  nálunk  ilyen  harcznak  semmi  nyomát  nem  talál- 
juk. A  legtöbb  városban  a  czéhek  győzedelmeskedtek  a 
nemzetségek  felett,  nálunk  a  folytonos  gyarmatositás  és 
telepedés  következtében  a  nemzetségek  meg  nem  erősöd- 
hettek, csak  egyes  családok  jutottak  tekintélyre,  nagy- 
mérvű befolyásra  és  társadalmi  előkelőségre.  A  régibb 
behonosodott  családok  lettek  patriczíus-családokká,  de  ezek 
akkora  uralmat  nem  szereztek  a  városi  közügyekre,  mint 
másutt  a  nemzetségek,  hol  a  czéhek  csak  lassan  törhették 
meg  ezek  hatalmát.    De  ennek  tulajdonítandó  aztán  az  is, 

^  Az    1291    évi   okirat   szerint :    villicum  ...  usque   anni  revolucionem 
duraturum  eligent.   *£  mű  III,  351—448. 


83 


Digitized  by 


Google 


III.  Pejeset 

hogy  Pozsonyban  a  családok  annyira  nem  is  állandó- 
sultak, mint  a  nemzetségi  városokban.  Vajmi  kevés  az 
a  család  manap,  mely  már  a  kOzépkorben  mutathatná 
fel  őseit. 

A  hivataloskodás  bizonyos  joghatósággal,  intézkedési, 
bírói  és  végrehajtási  hatalommal  lévén  összekötve,  ter- 
mészetes, hogy  a  városi  szervezet  által  gondoskodva 
kellett  lenni  arról,  hogy  a  tisztviselő  e  hatalommal 
vissza  ne  éljen.  A  visszaélések  könnyen  csúszhattak  be  s 
gyökerezhettek  meg  ott,  hol  a  jogi  hatalom  gyakorlása 
huzamosabb  időn  át  történhetett.  Ezért  szabta  ki  a  po- 
zsonyi városi  jog  is  csak  römd  időre  a  tisztviselők  szá- 
mára a  liivatalos  joggyakorlatot.  Tényleg  sokan  voltak, 
kik  csak  egy-egy  éven  át  szerepeltek  a  tisztviselői  köz- 
pályán s  aztán  többé  nem  említtetnek.  De  nem  csak 
ilyképen  tették  a  tisztviselőnek  a  visszaélést  nehézzé, 
hanem  még  azáltal  is,  hogy  eljárásában  ellensúlyozták 
a  tanácscsal.  A  bíró,  mint  láttuk,  nem  egyedül,  hanem 
esküdttársaival  együtt  bíráskodott,^  tehát  személyes  ön- 
kénykedése  aligha  juthatott  érvényre.  Csakis  a  tanács- 
csal  egyetértőleg  indíthatott  a  polgárok  ellen  eljárást 
és  róhatott  rajok  bírságot.'  A  felek  jogosan  követel- 
hettek bírótól  és  tanácstól  tanácsot  és  kihallgatást.*  Nagy- 
fontosságú ügyekben,  főbenjáró  perekben,  ételben  és  ital- 
ban való  különös  mértékletesség  volt  az  itélő  bíróság 
lelkére  kötve.*  Ezekhez  különféle  büntetések  járultak 
kötelesség-mulasztás  vagy  visszaélés  esetében.  A  hiva- 
talos titok  elárulását  a  tanácsból  való  kizárással  fenyí- 
tették.* Törvényszegés  esetén  másokat  választottak  meg 
helyébük,^  különben  a  hivatalnak  a  törvényesen  kiszabott 
időn   belül   való   megszűnése  csak   halál,   elköltözés  vagy 

«vnd  da  frug  er  die  purger  vme  Recht.  "P.  v.  jk  141.  »P.  v.  jk  143. 
*P.  ▼.  jk  68.   »P.  V.  jk  66.   •?.  V.  jk  133. 


84 


Digitized  by 


Google 


III.  Fejezet. 

lemondás  folytán  következett  be/  A  bíró  minden  cse- 
lekvéseért számot  adni  tartozott,  felelősségre  volt  von- 
ható, mert  a  bírói  felelősség  ki  volt  a  statútumokban 
fejezve.  E  felelősség  magában  tartalmazza  azt,  hogy  a 
bírói  felelősség  a  helyettes  bírót  is  terhelte,  valahány- 
szor a  távollevő  bírót  helyettesítette.  Ugyanaz  áll  a 
polgármesterről  és  ennek  helyetteséről.*  Nehogy  pedig 
a  bíró  törvényszegése  miatt  a  már  bíróilag  elintézett 
ügyek  újból  felkavartassanak,  elrendelte  a  statútum,  hogy 
összes  intézkedései,  polgáriak  és  bűnügyiek,  megtartják 
erejöket.' 

A  pénzkezelés  a  városnál  könnyen  nyújthatott  volna 
alkalmat  a  visszaélésekre,  de  a  tanács  e  tekintetben  min- 
dig éber  volt.  Az  elszámolásokkal  rendes  ellenőrzést  gya- 
korolt. Készint  a  tisztviselők:  bíró,*  polgármester,*  városi 
Írnok  ^  s  mindazok,  kik  városi  jövedelmek  behajtásával 
voltak  megbízva,^  rendesen  számadásra  vonattak  a  tanács 
által.^  De  a  tanács  azon  tagjai  is,  kik  valamely  jöve- 
delmi ág  kezelésével  vagy  egyes  pénzügyi  műveletek- 
kel voltak  megbízva,  ugyancsak  számot  adtak  errŐl  a 
tanácsnak.'  Azon  magánosok  is,  kik  a  város  felszólítá- 
sára,   akár   a    város  szükségleteire   árúkat  adtak,    akár    a 


»  P.  V.  jk  132.    « P.  V.  jk  152.  máj.   22.    1413.  febr.   22.   A  város  el- 

>P.  V,  jk  84.  BzámolmitJoAanne^deraStatochreyber. 

« 1413.  ápr.   14.    A   város  elszámol  (Vár.  szám.  könyv.) 
mit  dem  Wenigen  Gilgen  (index  parvus  ^  1412.  febr.  18.    A  város  elszámol 

Egidins).   1413.  jnl.  11.  A  város  üjból  mit  Hanns  Salczer.  (Vár.  számad.) 
elszámol    mit    Wenigen    Gügen.    (Vár.  •  £z  a  számadási  könyvekben  ismé- 

számad.)  telten  említtetik,  igy  1415-ben  is.  Die 

^  1413.    ápr.    15.   A  város  elszámol  Raittung  ist  geschehen  vor  dem  ganzem 

mit  Andre  dem  TVeletsch  di  czeit  bur-  Rat  und  vor  dm  vier  und  Csncayncskem. 

gernieister.  1418.  decz.  13.  Andre  Peni-  (DipL  Poson,  I,  480.) 
hemlel  elszámol   in   der  Trelesch  stob  *14n.   ápr.  16.    A  város  elszámol 

négy  évi   bevételekről  és  kiadásokról,  mit   Merttm   dem   Protesm-;  továbbá 

(Vár.  számad.)  mit    Petrein    dem    LUt;    továbbá   mit 

«1411.  jun.   5.   25.   aug.  18.  1412.  Vlreichen  dem  liatrhenioarter ;  továbbá 


86 


Digitized  by 


Google 


TÍ8ztyÍB6l5kkel  való  elszámolások. 


király  vagy  az  ország  szükségleteire  szállításokat  eszkö- 
zöltek/ azonkép  megjelentek  a  tanács  színe  előtt  s  le- 
számoltak. Ilykópen  elejét  vették  a  város  pénztára  meg- 
rövidülésének. 


mit  ReynoUen  dem  Snechnol,  Ugjanitt 
eralitTe  van  Hans  StrawbenperU  1411. 
máj.  11-én  mit  Hanna  Perchtold;  továbbá 
mit  dem  Pranczen,  1411.  máj.  14-én  mit 
Andre  GunUher;  továbbá  mit  Andre 
dem  TrdeUch.  1411.  jun.  25-én  mit 
Jacohen  dem  Walich  (Jacobus  Gallicns); 
továbbá  mit  dem  JohHm  Lasckpot 
(Jodocna  Laschpot);  továbbá  mit  Jo- 
hannes  dem  Statschrejber.  1411.  jnn. 
dO-án   mit    Johanna  dem   Lachkuilein, 

1411.  jul  4-én  mit  Didrekhen  dem 
Fleiackkakker,  anch  mit  Hannáén  dem 
E^flawa  dem  Rohch;  továbbá  mit  Jaco- 
hvm  dem  Meweya,  1412.  ápr.  28-ikán 
mit  Hannám  dem  Seaadman,  1412.  jun. 
16-án  mit  Jobaten  (Jodocns)  dem 
Laaehpot  8  említve  van    Trdetach  is. 

1412.  jal.  14-én  mit  Hannám  der  Lacik- 
huUin  s  itt  említve  van   IVdetach  is. 

1413.  jan.  d-án  mit  Larenczm  dem 
Vierczker.  1413.  jan.  27-én  mit  Patd 
Meindlein.  1413.  febr.  17-én  mit  Con- 
raten  dem  Kyczmageii,  ugjanitt  említve 
van  Fritricua  Sartor.  1413.  febr.  17-én 
mit  Vlreich  HerÜein,  1413.  márcz.  15-én 
mit  Jacob  Chriatan.  1413.  ápr.  6-án  mit 
Hannzm  Eylauademrokch.  Ugjanitt  em- 
lítve van  Junkchher  Pelreia  ajdm  és 
lkomon  Kramer,  Ugjancsak  1413-ban 
mit  Wükaim  den  Fuerer,  Ugjanitt 
említvék  Hanna  der  Fuerer,  Hanna  der 
Sloaaer,  Síephan  in  dem  czehenthoff, 
DiOrich  Fleiaaer,  Frídrick  der  Sckerer, 
Andre  der  Arczt,  NUdoa  der  Hawer, 
Niclaa  Colomanni,  item  der  Preioaa. 
1419.  ápr.  19-én  Fridrick  Haheradorffer 
und  Hanna  Pawr  elszámoltak  az  általok 
bevett  és  kiadott  városi  pénzekről. 
(Vár.  számad.) 


^  1411.  márcz.  3.  A  város  elszámol 
mit  Tkomon  dem  Okramer,  Tőle  vett 
a  város^  midőn  a  királj  Pozsonjban 
tartózkodott,  fűszert,  viaszkot  és  olajat. 
Ugjanitt  említve  van  Proteaaer,  1411. 
márcz.  3-án  mit  Ckriatoffen  Miüawner. 
1411.  márcz.  6-án  mit  Hanna  Czuchtel, 
ki  Bécséről  bort  szállított  a  városba. 
1411.  ápr.  16-án  mit  Colman  dem  altén 
pekken,  ki  a  királjnak  bort  szállított. 
1413.  jan.  4-én  mit  Dietricken  dem 
Fleiaaer  (Theodricns  Camifez),  ki  a 
királj  Pozsonjban  létekor  hat  ökröt 
adott.  Ugjanitt  említve  van  Wükaim 
Fuerer.  1413.  febr.  13-án  mit  HerUin 
dem  Leywanter  (Herlinus  Linifex),  tőle 
bort  is  vettek  a  királj  számára.  1413. 
márcz.  14-én  mit  Tkoman  dem  Kramer 
(Thomas  Institor),  ki  pénzt  és  árukat 
kölcsönzött  a  városnak;  továbbá  mit 
Andre  aws  der  SckuU,  ki  borokat  adott 
a  királj  számára.  1413.  ápr.  22-én  mit 
Nidaaen  dem  Colman  (Niclas  Colo- 
manne),  ki  a  királj  rendeletére  bort 
szállított  Komáromba.  Ugjanitt  említ- 
vék Tkoman  der  Kramer,  Mariinua, 
Péter,  Koler,  Siephanua  dictus  Mendel, 
Jokannea  der  Slaher  és  Sloaaer^  Ugjan- 
csak 1413-ban  mit  Hanam  von  VeU- 
perkck  és  Fridrik  Ancstmperger,  kik  a 
királjnak  Pozsonjban  létekor  12  ökröt 
adtak.  Ugjanitt  említve  van  Ikomaa 
der  Kramer,  Ugjancsak  1413-ban  mit 
Petrein  dem  Ledrer  (Petrus  Cerdo) 
und  seinem  aidm  Hanaem  dem  Sal- 
czer.  A  városnak  pénzt  kölcsönzött 
Güig  Fuetrer.  Említve  van  azon- 
kívül Kiricknapa  mul  (malom).  (Városi 
számad.) 


87 


Digitized  by 


Google 


III.  Fejezet. 

Időt,  gondot,  munkát,  felelősséget  követelvén  a  hiva- 
taloskodás,  természetes,  hogy  a  tisztviselőknek  tevékeny- 
ségükért bizonyos  anyagi  előnyök  jártak.  A  bírónak  és 
helyettesének,  úgy  látszik  a  XVII.  század  elejéig,  nem 
járt  rendes  fizetés,  lévén  hivataluk  csak  tiszteletbeli.  De 
azért  némely  járulékokat  nem  nélkülöztek.  Kiküldetéskor 
megtérítve  kapták  költségeiket,  mi  egyát^-lán  szabály  volt 
minden  kiküldetésben,  bárki  lett  legyen  a  kiküldött.  A 
számadási  könyvekben  azért  rendes  rovatot  képez  az  „úti- 
költség." *  A  bírónak  és  helyettesének  járt  továbbá  főteen- 
dőjük,  a  bíráskodás  után  bizonyos  jövedelem,  a  büntetési 
pénzeknek,  a  bírságoknak  bizonyos  hányadai.*  A  bírság- 
pénzek képezték  a  hegymester  és  csőszeinek  is  legjelenté- 
kenyebb jövedelmeit,"  de  járt  nekik  pecsétes  engedélyek 
kiadásaért  is  megállapított  díj.*  A  bíró  mellett  a  polgár- 
mesternek és  az  esküdteknek  sem  volt  rendes  pénzbeli 
fizetésök,    de  kaptak  mégis    a    XV.  század   végéig   termé- 


^1434:  Stat  Raisz  und  zerungefacit  komén,   so  mag  sich  der  Richter  des- 

73  fl.  anri  46  Wiener  den.  Ugyanaz  selben   guts   wol  vnterwindn  vnd  dem 

évben :  Zerang  zu  Schenk  tische  19  fl.  RicfUer   darzu  veruaüen  XXXII  Ib.  d. 

auri  23  1.  ze  icandl,   zwai  tail  zelassen  vnd  den 

3  A  bíró  jövedelmét  a  városi  statu-  drittn  tail  ze   nemen.    A   vásáron   le- 

tum  több  pontja  határozza   meg.    így  foglalt  illetéktelen  áru  harmadrésze  is 

a  szomszédsági   viszonyt  megza varója  övé  volt.  Vnd  was  er  (t.  i.  a  vásárbiró) 

32  font   d.   fizet.   Item,   wer  do   tfus-  vnuerhtlichs   («  unrechtlichs)   v(i)ndt 

beleibt   mit  ainem   aid,   der   ist   dem  nichts  aus  genommen,  vnd  das  nit  das 

Richter  phlichtig   LXXII.  d.  vnd  der  Stat  zaychn  hott,   das   sol   er   nemen 

der    in    dan    geuangn    hat,     Í9i    dem  Vnd  sol  aein  des  Statrichi'  der  drütaü, 

Richter  nicht  mer  pflichtig  dan  LXXII.  így  a  XV.  és  XVI.  századi  jogkönyvek 

d.    vnd    suli    lm     sein    gut    widder  15-25.  és  60—62.  159. 

gebén.  Item,   ist  sach  das  ainem  man  'Lásd  alább  a  bírságoknál, 

gestoba   wirdt   es  sey  vil  oder  wenig,  *It.     Wan    ainer    ain     pedschadt 

vnd   bringt  denselbn   diep  in  die  ge-  nymbt,    vnd    weinperr   auffaertt,    der 

fangunss  mit  dem  selben  gut,   kombt  sol  gebén  dem  hueter  II.  d.  (XVI.  sz. 

er  dem  Rechtn   nach :   so  üt  er  dem  vár.  jogk.  127 )  It,  Wer  sich  richt  mit 

Richter  nicht  mer  schtddig  wan  LXXII  seinem  widdertail,   der  sol  dem  perig- 

d,   sol   im  sein  gut  widder  gebén.   So  mayster   gebn    vom    petechadt   IL    d. 

er  aber  dem  Rechten  nicht  noch  wollt  (IT.  o.  128.) 


88 


Digitized  by 


Google 


A  tisztviselők  fizetése  s  természetben  való  járulékaik. 


szetbeli  járulékokat:  sőt^  b  a  XVL  század  vége  felé  yííí, 
melyet,  mikép  már  említettflk,  nekik  a  faosztó  urak  szolgál- 
tattak ki.  A  többi  hivatalnokok,  alkalmazottak  s  szolgák 
azonban  már  rendes  évi  fizetésben  részesültek,  amint  azt 
a  már  eddig  közölt  adatok  bizonyítják.  De  kaptak  a  fize- 
tésen kívül  természetbeli  járulékokat  is.  így  a  hivatalnokok 
/ti/.*  A  városi  erdőség  egy  része  külön  fenn  volt  számukra 
e  czél  végett  tartva.  Ez  volt  a  Herrrdust  Alatta  azon  erdŐ- 
részeket  éltették,  melyekből  a  magistratus  kapta  a  maga 
fáját,  a  többi  polgárok  ellenben  a  Burgerlust  nevű  erdő- 
részekbŐl.  Olykor  claj^  s  zsemlék^  kerültek  közöttük  ki- 
osztásra. Néha  uzsonáhan  részesültek.^  A  XYII.  században 
a  városi  alsóbbrendű  tisztviselők  már  mezei  terményeket  is 
kaptak  deputatumban.  A  kamarairnok  20  mérő  különféle 
búzát,  hasonlóan  a  városi  majoros  és  az  erdészek  is.  A 
városházán  mindig  voltak  holmi  nyalánkságok  s  édességek 
az  urak  számára,  hogy  torkukat  felfrissíthessék.* 


>  1458-ban  Genannt  zar  Betheilang 
per  6  KtteíFel  erschienen:  Lndwig 
Knnigsfelder,  Wolfgang  Ranes^  Jákob 
LoefBer,  Korner,  Ruspek^  Maindl,  Flins, 
Rraws,  Rluz,  Niklas  Stern,  Jorig  Wein- 
bachter,  Erhart  Fleischhakker,  Jorig 
Wimerecht,  Andre  Weninger. 

» 1547-ben  a  yárosjegyző  6  öl  tölgy 
fát  kapott,  Leopold  Medícus,  Kammer- 
schreiber  vagyis  az  alkamarás,  a  Markt- 
richter  és  a  2  erdész  mindegyike  2  öl 
tazelő&t. 

sj502/3-ban  Kamerer  hat  kauft 
gemeiner  Stat  1  Cent.  pawmffU  zw 
wienn  per  7  fl.  das  meine  Herm  un- 
ter  sich  habén  getailt  und  awf  den 
Zenten  ist  gangén  dreissigist  7  Pf. 
1  Sch.  5  D. 

*  1503'ban :  Umb  3  semlen  laib,  den 
pnrkbart  pekhen,  dy  mein  Herm  nnter 
sich  habn  tailt,  ain  laib  per  75  D. 


*  így  1511-ben  a  halászczéh  részéről: 
In  die  philippi  et  Jacobi  apostoli,  als 
meine  Herm  ain  vutam  gessen  habén, 
bei  Herm  Hans  Lachenperger  Rich- 
ter,  als  dy  maister  vischer  meinen 
Herm  ein  essen  visch  geschenkt  ha- 
bén, von  wegen  des  I^eonhart  vi- 
scher, als  er  awff  den  geschlos  ge- 
fangen  ist  gewest  nmb  18  Halbein 
2  Sch.  7  D. 

•1540:  kauft  den  Herm  1  Pf.  kon- 
fekt,  aw(f)8  Rathaws  per  3  Sch.  1568: 
Chamerer  zalt  Albrechten  Apotheker, 
das  er  lm  vorigen  Jar  ins  Rathaws 
grün  und  Rot  wachs,  Pisenzeltel,  Trotr 
físch,  Spira  Wasser  und  Lawendl  wasser 
gebn,  und  die  Skatl  zwir  In  der  Rat- 
stuben  mit  konfekt  gefüllt,  das  pracht 
5  Thl.  2  Sch. 


89 


Digitized  by 


Google 


III.  Fejezet. 


Fizetés  számba  ment  a  természetbeli  rwAa,  melyet  a 
bírón  kivül  az  összes  városi  alkalmazottak  évenként  kaptak. 
A  számadókönyvekben  e  ruha  „udvari  mhá"-nak  nevez- 
tetik s  kiosztásának  nyomát  a  XVTI.  század  közepéig  követ- 
hetni. A  városi  Írnok*  és  kamarás^  még  1534-ben  kikapják 
rnha-deputatumukat,  de  aztán  e  szokás  beszünt.  Ezentúl 
pénzben  kezdték  azt  nekik  reluálni.  1542-ben  a  polgár- 
mesternek járt  ruha  fejében  7,  a  városi  jegyzőnek  6,  a 
kamarásnak  1  tallér.  A  városi  alsóbbrendű  alkalmazottak 
azonkép  részesültek  természetbeli  ruhában,  s  így  a  kamara- 
irnokok,"  a  városi  Írnokok,*  a  városi  tfízérmester,^  a  városi 
vadászok,®  a  városi  őrmesterek,'  a  zsoldosok,®  a  toronyŐrök  * 


*  1534 :  dem  staischreiber  zn  sain 
Hofidaid,  und  Herr  Sebastian  EÍBen- 
reich  von  wien  pracht,  7  elln  khemel 
purpian,  und  mer  zalt  ain  fachswambl 
schaaben  per  12  Thl.  alles  22  Thl. 
15  D. 

*1534:  Chamerer  zu  seinem  Hof- 
Maid  2  olln  schwartz  samet  per  2  fl. 

*  1502  :  Dem  KammerkMcht  und 
eeioer  frawen,  Ihr  Hofgewant  2  fl. 
1510:  Item  az  erdészeknek,  und  dem 
Andre  KammerhneclU,  Dire  UofkHaider, 
von  den  pawl  Kranfelder,  ain  stnk 
prawnes  jgled  und  das  tuecb  gestet 
fünf  halben  gulden.  1544:  Korner- 
knechi  zu  ainen  Hofklaid  3  elln 
Bchwarzen  vorstat  zu  ainer  Joppen 
4  Sch.  1532 :  Dem  Camerschreíber  zum 
Hofklaid  7  elln  grab  (grau)  tuecb 
ains  per  3  Sch. 

*  1434 :  Item  —  HoJgeioaiU  —  dem 
Jöríg  schreiber  —  ain  prawn  Rock  — 
mit  einer  Fux  KürBchen  der  that  3  fl. 
auri. 

*1532:  Zalt  M.  Péter  schlesinger, 
StaüpüxenmaMter  zum  Hofklaid  10 
elln  grab  tuecb  je  4  elln  per  1  fl., 
mer  2   elln   kamertuech   per   12  Sch. 


awcb  1  elln  plab  (blau)  Fuettortuech 
per  12  kr.  und  2  elln  zwilcb  zum  unter- 
fuetter  per  8  kr. 

*  1499 :  szolgák  és  erdészek  számára 
kawft  1  ganz  stukh  prawn  drigler  per 

1  fl.  5  Sch.  facit  11  Pf.  3  Sch.  1502 : 
den  fritzen  mit  seinen  zwain  gesellen 
(erdészek)  drew  Hoffgewandt,  von  einen 
Rotten  tuecb  5  elln  per  1  fl.  an  ain 
vierthail  15  elln  tucb  3  Pf.  6  Sch. 
1510:  Item  den  draien  loaidfSrstem 
.  .  .  Ihre  Hofklaider,  von  den  pawl 
Kranfelder,  ain  stuk  prawnes  Jgled 
und  das  tuecb  gestet  fünf  halben  gulden. 

^  1550 :  Umbsager  7  elln  sebwartzen 
ulmer  parchent,  und  rots  tuecb  zum 
unterfntter.  És:  Umbsager  ain  rőten 
Hofrok  Parchent  zum  wamess  7  Thl. 

2  Sch.  23  D.  1553:  Umbsager  4V,  elln 
graues  tucb  zum  Rokb,  mer  1  elln  grün 
lindiscb,  und  3  elln  gelb  futtertucb  4 
Thl.  4  Sch.  13  D. 

B 1507 :  gemainer  Stat  wocben  Sold- 
nem  dargebn  prawn  neisser  tuecb  all- 
beg  5  elln  für  1  fl.  facit  14  Pf.  15  D. 

•1450/51:  Item  und  dy  Herm 
scbueffen  duricbs  gemacbs  willen,  das 
man  gebn  scboll,    den  Chuntz  Drom- 


90 


Digitized  by 


Google 


r 


A  tiszttiBoldk  éfl  BzolgasKemélyzet  udvari  rnh&zata. 


8  kapuőrök^  azonkép  kaptak  ruhát,  még  pedig  kabáto- 
kat, nadrágokat,  mentéket,  köpenyegeket,  őrbundákat.  E 
ruhanemek  különféle  színűk  voltak:  vörösök,  fehérek, 
zöldek  (aczélzöldek,  fűzöldek),  barnák,  feketék,  vörös  vá- 
szon, zöld  vagy  hamuszürke  tafotabélésseL  Némely  darab 
Mélyemmel,  zöld  bársonynyal,  zsinórprémmel,  selyem 
gombokkal  volt  díszítve.  A  toronyőrök  jobbára  a  város 
színeibe:  vörös-fehérbe  voltak  öltöztetve.  De  az  összes 
szolgaszemélyzétnek  is  kijárt  a  ruha,  így  a  városi  szolgák- 
nak és  őröknek,'   a  törvényszéki   szolgának,^   a  lövészek- 


metter  von  wegen  seines  Smies,  umb 
HofgewanU,  das  er  nicht  übel  acholl 
reden  tod  der  Stat,  ala  der  urlawb 
nani)  den  hat  man  gebn  3  Pf.  35  D. 
1466:  Awsgeben  auf  der  Stat  pres- 
pargk  Hoffgetcant  .  .  .  kawft  ain  ol- 
mutzertnch  von  Maister  Michel  smid, 
umb  4  fl.  auri.  (Ezt  a  „Wagenknechtek^ 
és  „tarmwach terek"  kapták  kabátokra 
5—6  rőfnyi  mennyiségben.)  1526:  den 
dreien  wachtem  3  wacht  pelz  fQr  ainen 
7  Sch.  1532:  zalt  2  thuemem  14  elln 
Rot  tuech  ains  per  4  Sch.  1534:  3 
thumern  12  elln  Rot  lindisch  per  12 
Thl.  1542:  Fünf  Turnern  zu  wien 
kawft  Ho/kUud  20  elln  Rot  lindisch  20 
Thl.,  mer  an  Halb  elln  weiss  lindisch, 
per  4  Sch.  1542:  fünf  thumern  24  elln 
prawn  Landisch,  die  elln  per  7  Sch. 
20  D.  facit  23  Thl.  1545 :  yier  ihw 
nem  jeden  5  elln  grasgruen  lindisch 
die  elln  per  1  Thl.  1  Sch.  1.548:  Tur- 
ném 15  elln  Staglfarb  lindisch,  die 
elln  per  66  kr.  1572 :  Anf  Bevelch  der 
Herm  in  Ansehung  der  angehenden 
Crönung,  auf  5  Thumer  zam  Hoftíaid 
25  elln  schwartz  lindisch  und  10  elln 
aschenfarib  futtertuech  facit  41  Thl. 
2  Sch.  1577:  zalt  Hainrichen  graben, 
Schneider,  den  4  Thümem  grüene 
Rftkh  mit  schntteren  verpremt,  durch- 


aus  mit  gmen  Futter,  und  Tom  mit 
gruen  Taffet  gefnettert  und  gemacht 
6  Thl.  4  Sch.  1581:  zalt  in  Herm 
Caspar  Hoffíngers  Gewölb,  zu  den 
Thumer  Mftntl  umb  Taffet,  Spreng- 
seiden,  Samet  auch  andere  mer  sach 
22  Thl.  1  Sch.  1586:  khauft  den  4 
Thumem  zu  Mftnthln,  und  den  ma- 
theus  Heininger,  zu  einen  Mente,  19 
Elln  grün  Scheja  zu  1  Thl.  6  Sch. 
6  D.,  1  Stück  grün  gerlitzer,  und  4  elln 
grün  schlesinger  per  8  Thl.  6  Sch. 
umb  grün  Samet,  daffet,  Seidenknöph, 
zwim  Wágásra,  Macherlon  für  den 
Mente  zalt  den  Schneider  4  Thl.  4  Sch. 

>  1478 :  den  Jfikobn  under  Sand 
Michelstar  geschafft  zu  gebn  ain  Hof- 
gewand  per  2  fl.  1558:  ihoreteem  zu 
Hősen  3  elln  weiss  tuech  per  1  fl., 
zum  unterzeug  rótt  Lainbat  per  20  D. 
1553:  Toreíehem  2  elln  rot  lindisch. 

'  1434-ben :  Item  am  Mittichen  nach 
unser  lieb  frawen  tag,  habn  wir  gebn 
nach  des  purgermaisters  gescheft,  umb 
ain  Swartz  tuech,  den  Hans  Stengl, 
den  SlcUflienern  und  dem  voachter  In 
Newen  thum  zu  Ho/getuant  7  fl.  auri. 

*1574:  den  29.  dezembris  in  Veit 
knapffen  gewelb,  das  man  den  Col- 
man,  ain  gerichUdiener  zum  Hofidaid 
genomon,    Erstlich    5V4   elln   schwartz 


91 


Digitized  by 


Google 


m.  Fejezet. 


nck/  a  höhórnak,'  az  óra-kikiáltónak,'  az  óra-felhuzó  városi 
lakatosnak/  a  kocsisoknak/  s  nyilván  mindazoknak  is,  kik 
városi  szolgálatban  voltak,  de  kiknek  természetbeli  ruhájá- 
nak nyomaira  nem  akadunk  a  számadókönyvekben.  Hogy 
nemcsak  a  ruhához  szükséges  s  a  posztónyiró  által  nyírott^ 
posztó,  bélés,  prém,  zsinór  lett  kiosztva,  hanem  a  ruha  a 
szabó,  illetőleg  szfícs  által  meg  is  varratva,  azt  egyes 
adatok  ugyancsak  bizonyítják,^  valamint  azt  is,  hogy  ruhán 
kívül  némelyek  csizmát  is  kaptak.^  így  a*  városkapitány, 
városi  jegyző  és  mindazok,  kik  a  bortizéd  beszedésében 
az  úgynevezett  körüljárást  végezték. 


tut)ch  zu  4  Sch.,  IVt  elln  gelb  tuech 
per  3  Sch.y  mer  zu  ain  wames  4  elln 
Parchent. 

>  1510 :  Hm  Friedrich  voitten  Bur- 
gemiaister  gebn  und  bezalt,  umb  ain 
Rots  taech,  ain  langer  Niemberger 
daa  prawcht  ist  worden  den  SchiUeén 
zw  Hosentaechern  12  D. 

'  1434 :  Item  hab  wir  kawfiL  den 
Mflister  peter  Henger  ain  Hofgewandt, 
nach  des  purgermaister  geschaft,  das 
koBt  9  Sch.  1444 :  dem  Maister  Hansen 
hóhér  —  Ton  1  Hofgewant  wegen  1 
Pf.  D.  wien.  1455:  dem  Zuchtitiger  1 
peltz  fűr  sein  Hofgewant  —  der  kost 
7  Sch. 

>  1628 :  den  4  Slundenrueffem,  Ihr 
Beltzgeld  yedem  2  Thl.  2  Sch. 

«  1493 :  den  Bentzl  Slosser  (az  órák 
igazításáért)  far  sain  Hofgewant  aines 
peltz,  dem  In  Hans  wimper,  kürschner 
gemacht  hat  1  Pf.  4  Sch. 


'  1550 :  WQgeiikneáUen  8  elln  wylsko 
per  2  fi.  15  D.y  5  elln  gelbes  tuech, 
u.  3  elln  weisa  tuech. 

*1445:  hab  wir  gebn  den  lienhart 
Scherer,  von  aínen  ganzen  piaben  tuech 
(kék)  zu  Schem,  das  der  purger- 
maister  zu  Hofgetoant  aus  hat  getaiít 
3  Sch. 

'1443:  —  den  Syman  Schneider 
ftier  den  Andre  Zobl  —  umb  3  elln 
tuech  zu  einer_  gugl  und  zu  ainen  par 
Hősen,  ein  elln  per  56  D.  facit  5  Sch. 
18  D.  1451 :  Den  Demeter  Schneider 
Ton  1  gugl  zu  machen  7Q  D.  1451: 
Item  hab  ich  gebn  dem  Hans  Stech 
von  1  pambst  zu  schoppen  14  D. 

*  1434 :  Item  habn  wier  gebn  den 
Schjdagl  umb  2  par  hni/e  Schuech 
(Hnlbstiefel)  die  man  gekawft  hat  dem 
Hainrich  Ách,  und  den  Staiechreiher 
5  Sch. 


'^*^Hf 


ií2 


Digitized  by 


Google 


IV. 

A  város  igazságügyi  szervezetének  kifejlődése. 
A  bírói  illetékesség. 

városi  hatóságok  fejlődésével 
együttesen  fejlett  annak  igaz- 
ságügyi szervezete,  vagyis  bírás- 
kodási, bflntetési,  felebbezési  és  kegyel- 
mezési  eljárása  is.  A  hírói  illetékesség  a 
városokban  eredetileg  országos, 
azaz  királyi  vagy  megyei  ható- 
ságoké volt.  Amennyiben  a  vá- 
rosok területei  megyei  területe- 
ket képeztek,  annyiban  azok 
királyi  vagy  megyei  hatóságok 
alatt  állottak.  Per-  és  bfínttgyek- 
10  pa«o»yi  rtgi  ^t6.kopogt»t6.  ^^^j,^  magán-  és  közjogi  kérdé- 
sekben országos  bírák:  nádor,  országbíró,  tárnok,  esetleg 
a  király  által  kiküldött  külön  itélőbírák  vagy  pödig  a 
megyei  tisztikar  egyénei:  a  főispán,  alispán,  várnagy, 
szolgabíró  voltak  az  illetékes  bírák.  Ezek  nyomozták,  Ítél- 
tek, felmentettek,  elmarasztaltak,  ,  büntettek,  mit  számos 
példával  bizonyithatni. 

Az  országos  és  megyei  bíráknak  ezen  jogílletékességét 
azonban  több  tényező  befolyásolhatta  avagy  meg  is  szün- 
tethette. Ha  a  városi  területek  a  fejedelem  adományából 
megyei  területek   lenni   megszűntek   s  városi   területekké 


93 


Digitized  by 


Google 


IV.  Fejezet. 

lettek,  akkor  azokon  a  megye  s  a  király  tisztviselőinek 
joghatósága  megszflnt.  Ekkor  tehát  a  városi  bírák  jutottak 
jogilletékességhez.  Ha  a  királyi  elhatározás  megyei  terflleten 
lakót  kivett  a  megyei  bíráskodás  alól,  a  megyei  bíráknak 
azonkép  megszűnt  vele  szemben  bíráskodási  illetékessége, 
így  tudjuk,  hogy  1336-ban  jul,  29-dikén  I.  Károly  király 
csOrlei  András  grófot,  annak  nejét  és  gyermekeit  összes 
javaikkal  kivette  a  pozsonyi  főispán  Ítélete  és  joghatósága  alóL^ 
Ám  a  királyi  privilégiumok  a  legtöbb  esetben  csak 
szentesítettek,  törvényessé  tettek  oly  állapotokat,  melyeket 
a  városok  lakosságának  önkényes  gyakorlata  honosított 
meg  a  törvényes  állapottal  szemben.  Nem  a  törvény  alapján 
választott  városi  hatóságok  intézték  a  városok  ügyeit; 
városi  bírák  bíráskodtak  a  polgárok  ügyeiben  a  megyei 
vagy  királyi  bírák  illetékességével  szemben.  A  királyi 
privilégiumok  közül  számos  csak  részleges  bírói  illetékes- 
séget juttatott  a  városi  bíráknak,  mi  világosan  mutatja, 
hogy  a  privilégiumok,  aszerint  amint  a  városi  usus  a 
jogfoglalás  terén  kisebb  vagy  nagyobb  előmenetelt  tett, 
csak  alkalmi  állapotokat  tettek  törvényszerűvé  akár  poli- 
tikai eszélyességből,  akár  pénzügyi  számításból,  akár  merő 
kényszerből  vagy  szükségből.* 


'Comitem  Andreám  de  Chyrle  ac  *  ÁBzabadalmakbevesetésébenrend- 
dominain  coDBortem  suam,  ac  íilios  szerint  felemlitvék  a  szabadalmak  ki- 
eorum  procreatos,  et  procreandM  cum  adásának  indokai :  népsznporitásra  való 
omnibas  eorum  bonis,  possesstonibus  törekvés,  jogszolgáltatási  egyöntetfiség 
videlicet  et  alijs  qnibaslibet,  a  Judicio  haszna,  a  lakósok  hű  szolgálatai,  az 
et  Jurisdiccione  Cotnüis  Posonienns  in  ország  haszna  stb.,  de  egyetlenegy 
perpetnam  eximentes,  perpetuo  réce-  priyileginm  sem  emliti  fel  az  ado- 
pimns  in  nostram  proteccionem  et  tnte-  mányozó  haszonleső  számítását  vagy 
lam  specialem.  (Pozs.  kápt.  Itben  Caps.  a  kényszert.  Ez  nemcsak  nyilvánvalóvá 
VII.  fesc.  1.  Nr.  8.  Knauz :  Magyar  tette  volna  a  korona  tekintélye  hanyat- 
Sion  III,  374.)  E  privilégiumot  Er-  lását,  hanem  lerontotU  volna  a  privi- 
zsébet  királyné  1336  nov.  9-ikén  újból  legiumokban  fel tün tettetni  óhajtott 
megerősítette.  (U.  o.  Caps.  VII  fasc.  hegyeimi  tényt  is. 
I.  Nr.  8.  Knauz :  Magy.  Sian  III,  375.) 


94 


Digitized  by 


Google 


A  bírói  illetékesség  kifejlMése.  A  XIIT.  sz.  privilégiumok. 

Nálunk  s  nyílván  másutt  is,  hol  a  városi  önkormányzat 
csak  lassú  egymásutánságban  fejlett,  az  egyes  bírák  hatás- 
köre meg  volt  szorítva,  rendszerint  úgy,  hogy  a  nagyobb 
bűnkibágások  vizsgálatára  és  fenyítésére  illetékességök  ki 
nem  terjedt.  Az  1231  évi  szabadalom  értelmében  a  valkői 
bíró  minden  ügyben  bíráskodhatott,  a  vérontás  bűntényének 
kivételével/  Ezt  csak  közösen  intézhette  el  a  várnagygyaL* 
Albert  jászéi  prépost  a  jászéi  polgároknak  adott  1243  évi 
szabadalomlevele  megengedte,  hogy  tetszésök  szerint  válasz- 
szapak  maguk  közül  bírót,  ki  az  összes  ügyeket,  háromnak : 
az  ölés,  a  vérontás  és  az  erőszak  ügyeinek  kivételével  a 
maga  illetékességéhez  tartozóknak  tekinthette.  E  három 
utóbbi  felett  csakis  a  királp  bíróval  együttesen  Ítélhetett.' 
A  szepesi  nemeseknek  IV.  Béla  király  1243-ban  adott 
szabadalma  szerint  a  szepesi  gróf  nem  Ítélhetett  felettök, 
sem  jobbágyaik  felett,  kivévén  a  tolvajlási,  pénz-  és  tized- 
ügyeket. A  kisebb  esetek  elintézésére  azonban  tetszésök 
szerint  választhattak  bírót.^  István  esztergomi  érseknek  a 
keresztúriak  javára  adott  1246  évi  szabadalma  szerint 
szabadon  választhattak  bírót,  kit  ő  megerősít.  E  bíró 
azonban  csak  az  1  márka  értékig  terjedő  ügyeket  intézhette 
el.  A  nagyobb  ügyeket,  t.  í.  a  vérontási  vagy  a  márkán 
fölül  való  ügyeket  a  bíró  csak  a  megyeispánnal  ítélhette 
el.*   IV.  Bélának  a  beregszászi  jövevényeknek  adott  1247 


^Item  cotnes  de  Scepns   nec  ipsos 

*  preter  effasionem  sAngvinis.  nec  eorum  iobbagyooes,  possit  indicare 

■non    per  se,    sed   per  jsnitorem  nisi  in  caosis    fnrti,    monete  et  deci- 

castri  possit  iudicare,  cnm  quo  iadici-  marum.    Super  causis  autem   minutis 

um  babeat  commune.  (Endlicher  434.  1.)  inter  se  ortis  deíiniendiS)  ipsimet  pos- 

•  'qai    omnes   causas,     preter    tria,  sint   iudicem    eligere,    quem    yellent. 

yidelicet:    homicidia,  effasionem  san-  (Endlicher  460—461.) 

gvinis  et  yiolenciasy  indicabit,  et  iu-  *qai   cansas   nsque   marcam  inter 

dicia  tollet  eorundem  ....  Predictas  ipsos  iudicabit.    Maiores  verő  cansas, 

verő  trés  cansas  villicns  eomndem  et  sciiieet  sangvinis,    vei   ultra  marcam, 

homo    noster    interindicabnnt.     (End-  iudicabit  comes   cnm    villico   et  aliis 

licher  463.  1.)  maioribus  de  villa.   (Endlicher  470.  l.) 


95 


Digitized  by 


Google 


IV.  Fejezel. 

évi  szabadalma  szerint  minden  ügyben,  a  vérontás,  ember- 
ölés és  tolvajlás  kivételével,  az  ő  bírájuk  itélt.^  Ugyancsak 
IV.  Bélának  a  berényi  vendégeknek  1266-ban  adott  szaba- 
dalom-levele szerint  Őket  bírájuk  csak  kisebb  ügyekben 
vonhatja  illetékessége  alá.'  Ugyanazon  királynak  a  késmárki 
vendégek  számára  adott  1269  évi  szabadalma  szerint  a 
maguk  által  választott  bíró  minden  ügyben  itélt^  kivéve 
a  tolvajlást,  a  tizedet,  a  vérontást,  és  a  pénzügyet.  Ezeket 
az  időszerinti  királyi  bíró  intézte  el.*  Végre  Moys  nádor 
is  fenntartá  magának  1270  évi  szabadalmában  a  tolvajlás 
és  vérontás  ügyeiben  való  bíráskodást.^ 

Már  nagyobb  haladást  tettek  az  önkormányzatban 
azon  városok,  melyek  bírái  minden  ügyben  Ítélhettek.  Az 
ily  városokban  az  országos  bírák:  királyi  vagy  megyei 
bírák  már  ki  voltak  zárva  s  ily  városokról  el  volna  mond- 
ható az,  hogy  teljes  önkormányzattal  bírtak.  Csakhogy 
az  önkormányzatnak  ily  fokban  való  gyakorlásához  a 
város  közönsége  és  hatóságai  csak  lassan  s  nem  minden 
küzdelem  nélkül  jutottak,  mert  az  országos  bírák,  főleg 
a  megyei  bírák  csak  ellenkezve  vonultak  félre  az  autonómiai 
jogok  elől  s  városaink  történetei  telvék  a  városi  és  a  megyei 
hatóságok,  a  városi  és  a  megyei  bírák  között  kitört  ille- 
tékességi viszályokkal. 

De  az  autonómiai  jogok  gyakorlását  más  jogi  állapotok 
is  zavarták.  A  bírói  illetékességnek  szabadalmak  által  meg- 
állapított szabályaira  tényleg  nem  csekély  befolyással  volt 

>  Ad  iudicium  vice  uostri  iudicis,  >  exceptis  quibasdam  causis,  furti 
exceptifl  tribuB :  sangyine,  furto  vido-  vidclicet,  decimarum^  sangvinis  et  mo- 
licet  et  homicidio,  in  niillo  pertinere  nete,  quas  iudex  noster  pí-o  tempdte 
dignoBcantar,  Sed  in  omnibos  aliis  constitutus  iadicabit  et  decidet.  (End- 
caufiis    eorundem,    iudicium    aadiant  licher  518.) 

maiorifl  ville  ipsorum.  (£ndlicher  471. 1.)  ^volumus  eciam  ut  causas  furti  et 

>  villicus  eorum  in  minutis  causis  eíFusiraos  sangvinis  inter  ipsos  hoapites 
ipsos  iudicabit.  (Endlicher  507.  1.)  ezortas,    ipsi   nos  discutiamus.    (End- 

licher  522.  1.) 


96 


Digitized  by 


Google 


A  kivett  biráakodáB.  A  menedékjog. 

a  középkorban  az  egyházi  bíróságnak  és  a  vele  kapcsolatos 
némely  intézménynek  kifejlődése.  Míg  a  modem  jogállamban 
a  hioett  biráskodásoknak,  ha  a  hadi  és  a  rögtönbírésági 
esetektől  eltekintünk,  többé  nincsen  helye :  addig  a  közép- 
kori századokban  a  rendes  bíróságok  alól  kivett  esetek  felette 
gyakoriak  voltak.  Az  egyházi  bíráskodás  terén  csaknem 
minden  jobbmódu  monostor  megszerezte  magának  a  kivett- 
séget.  Világi  téren  is  szivesen  szereztek  maguknak  egyes 
egyének  vagy  családok  kivételező  szabadalmat.  Az  egyház 
részben  átvette  a  pogányoktól  öröklött  egyes  intézményeket, 
melyek  közül  itt  a  jus  asylü  említjük,  mert  amint  a  pogá- 
nyoknál templomok,  statuák  s  egyéb  tárgyak  menedéket 
nynjtottak  az  oda  menekülőknek,  úgy  lettek  a  keresztény 
egyházak,  temetők,  kápolnák,  paplakok  a  bűnösnek  oltalmat 
nyújtó  menedékhelyek.  Az  ily  telepekre  menekült  bűnösök 
elkerülték  az  üldöző  vagy  végrehajtó  bíróság  kezét.  Ha  a 
bűnös  az  ily  helyek  jus  asyli-jét  igénybe  vette,  meg- 
hiúsította az  illetékes  bíróság  nyomozását  és  Ítéletének 
végrehajtását. 

Pozsony  történetében  is  feltalálhatjuk  a  bírói  illeté- 
kesség fenntebb  vázolt  fejlődési  menetét.  Akkor,  mikor  az 
első  adatok  világítják  meg  előttünk  a  tért,  azt  kell  látnunk, 
hogy  területén  a  bírói  illetékesség  nagyon  megoszlott  vplt, 
aszerint  amint  területének  egy  része  megyei  vagy  városi 
területet  képezett  s  aszerint,  amint  a  hivettség  avagy  az 
egyházi  jwiisdictio  a  gyakorlati  életben  befolyáshoz  jutott. 
Pozsony  mai  városi  területén  tényleg  megyei  tetuletet  képezett 
a  vár,  mely  a  megyei  jogszolgáltatásnak  épp  úgy  képezte 
központját  mint  az  administrátiónak.  De  megyei  területet 
képezett  továbbá  a  Váralj  is,  mely  alatt  a  Szent-Miklós 
nevű  külváros  s  a  Vödricznek  egy  része  értetik,  azon  része 
t.  i.  mely  a  Szent-Miklós  külváros  déli  folytatását  képezte. 
Ez   a   külváros  1390-ig  volt    megyei  joghatóság  alatt  áljó 


Ortvay:  Posxony  története.  II.  S.  97 


Digitized  by 


Google 


IV.  íejezet. 


várterület.  Ez  évben,  márczius  17-ikén  kiveszi  Zdgmond 
király  Ventur  Jakab,  Plikindihel  (Blikindihöll)  Miklós  és 
Segensbergi  János  pozsonyi  esküdt  polgárok  kérésére  a 
Vödricz  nevű  népes  utczát  a  vár  joghatósága  alól,  egyesíti 
Pozsony  várossal  s  állitja  annak  joghatósága  alá,^  miről 
ő  a  Vödricz  lakosságát  azon  felszólítás  mellett  tudósítja, 
hogy  ezentúl  a  városi  bíróságnak  rendelje  magát  alá.' 
Továbbá  ugyanő  tudósítja  erről  a  pozsonyi  grófot,  az 
alispánt  és  a  várnagyot  is  s  őket  a  nevezett  külváros  át- 


1  Ventur  Jakab,  Plikindihel  Miklós 
éa  Segenbergi  János  poEsonyi  esküdt 
polgárok  megjelentek  Zsigmond  király 
előtt  s  felkérték,  hogy  quandam  no- 
stram  Pia  team  populosam  Wedrifz  ap- 
pellatam,  jaxta  eandem  Civitatem  no- 
stram  Posoniensem  extra  muros  ejusdem 
versQs  fluvium  Danubii  a  parte  Deci- 
den tali  sitaatam  et  protensam,  apud 
manus  nostraa  Regias  habitam  Nostre- 
que  Regiae  Collationi  pertinentem, 
quae  aliaa  ab  ipsa  Civitate  Nostra 
Posoniensi  exempta,  excisa,  soluta  et 
divisa  perfnisse  demonstratur,  ad  prae- 
fatam  Civitatem  nostram  Posoniensem 
per  nos  applicari,  adjungi,  appropriari, 
perpetuari  et  annectere  ipsamque  Ci- 
vibua  nostris  memoratis  ac  eornm  suc- 
cessoribus  perpetuo  dari  et  conferri 
postularunt.  A  király  tekintetbe  véve 
a  pozsonyiak  érdemeit  praefatam  Pia- 
team nostram  Regálém  Weidricz  nan- 
cupatam  simul  cum  omnibus  Juribus, 
Jurisdictionibus,  Judiciis  sen  Judica- 
cionibus,  ntilitalibus,  fructibus,  reddi- 
tibas  .  .  .  et  pertinentiis  universis  .  . 
donationis  Titulo  et  omni  eo  Jure, 
quo  eadem  ad  nostram  Regiam  rite 
et  legitimé  pertinere  demonstretur 
CoUationem,  eidem  Civitati  Nostrae 
Posoniensi  appropriando,  applicando, 
adjungendo  et  annectendo  memoratis 
Civibus  nostris  íidelibus  .  .  .  ac  eomm 


Successoribus,  Posteritatibos  univer- 
sis de  nostris  Regiis  manibus  dedimus, 
donavimus  et  contulimus  .  .  perpetuo 
et  irrevocabiliter  stb.  Kelt  Budán 
feria  quinta  prox.  ante  Dom.  Judica 
Anno  1390.  (DipL  Fos.  I,  723—725. 
Vár.  Itár  Lad.  11.  Nr.  17.  Békefi :  A 
pilisi  apáiság  1,  377—379.) 

'  Zsigmond  király  szól  fídelibus  suis 
universis  populis  in  Piatea  Wedricz 
vocata,  extra  muros  Civitatis  nostre 
Posoniensis  sita  commorantibus  .  .  . 
cum  nos  recensis  fídélitatibus  et  laude 
dignorum  obsequiornm  meritis  fídelium 
Civium  nostrorum  de  ipsa  Posonio 
.  .  .  dictamque  Piateam  nostram  re- 
gálém cum  omnibus  suis  Juribus 
....  Pozsony  városának  adomá- 
nyozza új  adomány  czimén,  FideUtati 
Vestre  íirmiter  mandamus,  qnatenus  a 
modo  imposterum  eisdem  Civibus  no- 
stris de  Posonio  et  nec  non  aliter  in 
omnibus  licitis  obedire  et  obtempe- 
rare,  ludicioque  eorundem  subjective 
adstare,  ludicia  etiam  universa  cum 
expresso  solito  more  debentia,  ipsis 
semper  debite  módis  omnibus  dare  et 
administrare  debeatis  debito  cum  ef- 

fectu Kelt  Budán  feria  quinta 

proxima  ante  Dominicam  Judica.  Anno 
D.  1390.  (Dipl.  Pos.  I,  734.  Vár.  Itár 
Lad.  11.  Nr.  15.) 


Digitized  by 


Google 


Pozsonyban  a  bíráskodás  megye  és  város  közt  oszlott  meg. 

engedésére  felszólítja.^  Egyszersmind  meghagyja  a  pozsonyi 
káptalannak  is,  hogy  a  pozsonyi  tanácsot  űjadomány  czimén 
iktassa  be  az  általa  a  városnak  adományozott  Vödricz  népes 
utczába,  mit  aztán  a  káptalan  ápril  28 — 30-iki  napjaiban 
minden  ellenmondás  nélkül  végre  is  hajtott.- 

De  megyei  hatóság  alatt  állottak  magában  a  városban 
azon  telkek  és  házak  is,  melyek  nemesi  birtokok  voltak. 
A  nemesség  megyei  hatóság  alatt  állván,  természetesen 
azok  fekvőségei  is  a  megyei  bíráskodás  illetékessége  alá 
estek,  s  így  tényleg  Pozsony  mai  területén  a  bíráskodás 
megoszlott  király,  megye  és  város  között,  mihez  aztán 
még  az  egyházi  bíráskodás  is  járult. 

A  városoknak  juttatott  szabadalmak  lényege  azonban 
abban  állott,  hogy  a  városok  különjogú  lakosságát  össze- 
olvasztotta, az  egyéni  jogviszonyokat  megszüntette  s  az 
egységes  városi  jogot  megalapította.  így  látjuk,  hogj^ 
III.  Béla  király  a  pécsi  egyháznak  adott  1191  évi  szaba- 
dalmában az  egyház  minden  rangú  népe  közt  a  különbséget 
megszünteti,  valamennyit  egyformán  felmentve  a  király  és  a 
bárók  adókövetelése  alól,  őket  csakis  a  püspök  iránt  mondván 
adóköteleseknek.'"*  Itt  tehát  a  nemes,  a  jövevény  vagy  polgár 


■Zsigmond    király    értositi    Stibor  vicecomitibus  profati  Comitatus.    Kelt 

pozsonyi  főispánt  és  az  alispánt,   vár-  Budán  1390.  {DipL  Fos,  I,  728-29.) 

nagyot,  miszerint  Ő  qnandam  Piateam  'Zsigmond    király    meghagyja    a 

nostram    Regálém   Wedrych    vocatam  pozsonyi    káptalannak,    hogy    a    po- 

....  ad   eandem   Civitatem   nostram  zsonyi    tanácsot  űj    adomány   czimén 

Posoniensem  applicasse  et  appropriasse  iktassa   be  az   általa  a  városnak  ado- 

s  most  meghagyja  nevezett  főispánnak,  máuyozott  Vödricz  népes  utczába,  mit 

quatenus  dictam  Piateam  nostram  Ke-  a    káptalan    foria    ö-ta    proxima  post 

galem  cum  suts  Juribus  et  utilitatibns  festnm    b.   Georgij    Martyris,    három 

universiSy  eisdem  fídelibus  Civibus  nos-  napon  át,   minden  ellenmondás  nélkül 

tris  de  Posonio,    pure   et  simpliciter  végrehajt.  Kelt  Budán  1390.  (DipL  Fos, 

resignando,   vestras   et   hominnm  ves-  I,  731—32.  Vár.  Itár  Lad.  11.  Nr.  18.) 

trorum   manus   ab   eadem  prorans  ex-  >ut   omnis  populus  Quinque  eccle- 

cipere  studiatis  .  .  .  Et   hoc  idem  in-  siensis  ecclesie,  sive  sit  nobilis  jobagio 

jungimus    alijs    futuris    Comitibns    et  ecclesie  sue,  hospes  vei  civis,  seu  con- 


90 


Digitized  by 


Google 


tv.  Fejezet. 

és  bármilyen  szolgaállapotu  egyén  egyenlő  jogban  részesül. 
IV.  Béla  király  azt  mondja  a  beregszászi  jövevények 
javára  adott  1247  évi  szabadalmában,  hogy  közöttük  a 
bármely  állapota  és  nyelvű  emberek  ugyanazon  egy 
szabadságnak  örvendjenek.^  III.  László  király  1277-ben  a 
lövéri  nyilasokat,  kiknek  felét  már  IV.  Béla  és  V.  István 
sorozta  a  sopronyi  polgárok  közé,  most  másik  leiében  a 
polgárok  sorozatába  helyezi,  mert  akarja,  hogy  e  nyilasok 
is  mindazon  szabadalmakat  élvezzék,  melyeknek  a  sopronyi 
polgárok  örvendenek.*  Azonos  törekvésre  találunk  Pozsony- 
ban is.  Itt  az  egységes  városi  jog  megalapítására  első 
Ízben  III.  Endre  1291  ovi  privilégiuma  törekedett.  Ez  a 
városra  nézve  megszüntette  a  megyei  hatóság  illetékességét 
8  így  ezentúl  a  városban  levő  nemesi  curiák  is  a  városi 
bíró  illetékessége  alá  tartoztak,  bár  nyilvánvaló,  hogy  a 
nemesség  még  azontúl  is  minduntalan  tett  kisérletet,  magát 
a  városi  bíróság  joghatósági  köre  alól  kivonni,  különben 
nem  tartotta  volna  Hunyadi  János  kormányzó  1451-ben 
szükségesnek  kijelenteni,  hogy  a  várost  illeti  a  jog  a 
mindennemű  tolvajokat,  rablókat,  fosztogatókat,  gonosz- 
tevőket, légy  ének  azok  akár  nemesek  ^  akár  nem-nem^esek  vagy 
más  állásúak,  letartóztatni  s  azok  felett  itólni.* 

Nyilván  még  a  nemes  és  nem-nemes  családokra  való 
tekintetnél  fogva  történhetett,  hogy  voltak  Pozsonyban  is 
számosan,  kik  magukat  a  városi  bíróság  alól  vagy  önkényt 
vagy  szabadalomlevelekkel  kivonták.  Tényleg  tudjuk,  hogy 

(licionalis  cuiuBcunque  servitatis.  (End-  3  ut  ipsi  quoBvis  homines  furee,  la- 
licher 892  1.)  trones,    vespiliones   et   maleficos,   tivt 

^  Ad  ipsam  autem  congregati  cnius-  nnt  nobiles,  sive  ignobües,  sive  alteríus 

libet  condicionis  et  lingue  homines  una  cuiuscuDqae    condicionis    et    preemi- 

fuDgantur  libertate.  (Endlicher  472  1.)  nencie,  in  criminibas  ipsorum  deprehen- 

3  volentes  ut  iidom  sagittarii  illa  per  sos,  jndicare  .  .  .  (Dipl.  Fon,  III,  10. 

omnia    gaudeant    libertate,    qiia   dicti  Teleki   X,    2!)4.    W    v.    Itár.  Lad.  IV. 

ciyos  Suprunienses  gratulantur.   (End-  Nr.  46.) 
licher  548.  1.^ 


100 


Digitized  by 


Google 


Az  egységes  városi  jog  megalapítása. 

Hunyadi  János  kormányzó  adóssági  ós  bűntónyi  ügyekben 
egyeseket  a  városi  bíró  alól  felmentett,  de  az  ebből 
származott  jogkárosodások  ismót  arra  bírták  a  kormányzót, 
hogy  korábbi  felmentvóny-leveleit  visszavonja.  1451  május 
19-ón  ugyanis  felhatalmazza  Pozsony  városát,  hogy  azon 
pozsonyi  lakosok  felett,  kiket  adóssági  ós  bűntónyi  ügyek- 
ben másik  levele  által  bíróságuk  alól  felmentett  volt,  azon 
levelének  tekintetbe  nem  vételével  bárki  folyamodására  s 
bármi  ügyekben  is  Ítélhessen/  E  rendeletének  azonban 
kevés  foganata  lehetett,  mert  néhány  hónappal  későbben, 
1451  aug.  26-án  a  pozsonyi  tanácshoz  intézett  levelében 
azt  Írja,  hogy  szavahihető  emberektől  értesült  afelől, 
miszerint  a  pozsonyi  polgárok  s  lakosok  közül  némelyek 
kivonják  magukat  bíráskodásuk  s  Ítéletük  alól  a  városnak 
nem  csekély  kárára.'  Hunyadi,  tekintetbe  véve  a  város 
régi  szabadalmait,  újból  meghagyja  a  tanácsnak,  hogy 
e  magukat  kivetteknek  lenni  akarókat  is  törvénykezése 
alá  vonja.* 

A  városnak  tényleg  nagy  oka  volt  a  magukat  jog- 
hatósága alól  kivonok  szabadalmai  ellen  tiltakozni.  Mert 
a  kivételezések  nemcsak  hogy  egyenesen  sértették  a  város 
községi  öntudatát  s  tette  meddővé  a  kivételezettekkel  szem- 
ben önkormányzatát,  hanem  valósfággal  igen  sok  zavarra, 
rendetlenségre  és  visszaélésre  is  szolgáltatott  okot  az  igazság- 
szolgáltatásban. A  legtöbb  esetben  azonban  a  remonstratiók- 
nak  nagyobb  eredményök  nem  volt,  mint  az,  hogy  egyes 


^Kelt  Temesvárt   1451.  Teleki  X,  catui   sistere  uollent  et  racione  huius- 

295—296.  módi    exempcionis   civibus   et  inhabi- 

*  Ez  nonnuUoram  veridicorum  homi-  tatoribus   iamfate  civitatis  posoniensis 

nam  relacionibns  infellezimus,  qaomodo  nonnuUa  dampna,  iniurias,   preiudicia 

nonnalli  forent  de  vestris  conciyibus  et  et  nocumenta  iníerrent  et  derogarent. 
inhabitatoribasdicte  Civitatis  posonien-  ^  Dipl,    Fos.    III,    20.    Teleki    X, 

sis,  qui  se  de  yestro  jadicio  et  judicata  314—315. 
ezemissent   vestroque  jadicio  et  jiidi- 


101 


Digitized  by 


Google 


IV.  Fejezet. 


esetekben  a  kivételező  privilégiumok  besziintettettek.  Nem 
is  lehetett  másképen,  mert  amint  a  városi  privilégiumok 
osztogatásának  egyik  oka  az  államhatalomnak  gyengeségé- 
ben vagy  a  korona  fínancziális  kapzsiságában  keresendő, 
úgy  a  kivételezések  okait  is  jobbára  tekintélybeli  vagy 
pénzügyi  gyengeségekben  kereshetni. 

A  kivételes  esetekben  bíráskodők  országos  bírák: 
nádor,'  országbíró,  tárnok,  avagy  egyéb  egyházi  s  világi 
bírák  voltak,  kik  még  Mátyás  király  idejében  is  ítéltek  egyes 
esetekben.  E  királyunk  1459-ben  a  pozsonyi  tanács  kéré- 
sére ezen  idegen  bíróságokat  eltiltotta  s  a  városi  bíróságot, 
bírót  és  tanácsot  jelöli  ki  első  bírósági  fórumul.*  Csakis  ha 
a  panaszlók  a  városi  bíróság  Ítéletével  megelégedve  nin- 
csenek, megy  ügyük  íelebbezésképen  a  tárnokmesterhez' 
s  végre  a  királyhoz,*    úgy    amint    ezt   már   az    1291    évi 


*1363  nov.  19.  inter  Magistros 
Stephanum  et  Paulum  JUios  condam 
Jacobi  Judicis  Poaonietms  ab  una,  et 
inter  nobiles  dominas  consortem  magi- 
stri  Johannis  JUy  Nicolai  circa  portám 
et  uxorem  Stephani  fratris  lorandi  do 
Buda  batárj&r&s  volt  tartandó  a  csalló- 
közi Priik  és  Misérd  birtokokban,  melyre 
mint  nádori  ember  Bazini  Sebus  íia 
János  volt  kiküldye  de  ott  nevezett 
időben,  a  király  dolgaiban  egyebütt 
járván,  meg  nem  jelenhetett.  (Vár.  Itár. 
Lad.  28.  Nr.  43.  b  Dipl,  Pos.  I,  348. 
Fejér:   Cod.  Dipl.  IX.  III,  373.) 

^ut  amodo  inposterum  perpetuis 
successivis  temporibus  universis  nec 
palatinus  dicti  Regni  nostri,  nec  Judex 
curie  nostre  et  nec  alij  Judices  et 
Justiciarii  eiasdem  Regni  Ecclesiastici 
et  seculares^  prefatos  Judicem,  Já- 
ratos ac  Ceteros  Cives  et  Comunitatem 
dicteCivitatis  nostre,  aut  aliquem  eoriim 
pro  quibuscunque  factis  et  negociis 
ad  quorumvis  instanciam  Cristianorum 


scilicet  vei  ecíam  Judeorum,  judicare 
vei  sentencias  aut  aliquosprocessusjudi- 
ciarios  contra  eosdem  falminare  possint. 

■1418.  Gweltel  civis  posoniensis. 
Ennek  a  pannonhalmi  conventtel  való 
perének  kitűzött  határnapját  Pelsöczi 
Bubek  Imre  tárnokmester  elhalasztja. 
(DtpL  Pos.  II,  123.  Vár.  Itár.  Lad.  7 
Nr.  14  n.)  1459  febr.  2.  Paulus  Malcz- 
koffer  et  Wolfgangua  Reneié  concives 
kérelmére  Mátyás  király  Pozsonyt  a 
tárnokmester  hatósága  alá  helyzi.  (Dipl. 
Pos.  III,  287.) 

«  Dipl.  Pos.  111,287  -  89. 1410  jul.  30. 
í'ridericiis  Zabaslav,  Hubusdorffer,  Vin- 
chlo  filius  Adás,  LaureiUifis  Pistor, 
Nicolaus  fílíus  Johannis  Himmdreich 
et  Georgius  filius  Petri  de  Jaiiek  cives 
civitatis  Posoniensis  igazság  szolgál- 
tatást keresnek  Zsigmond  királynál  a 
sz.  mártoni  apátság  ellenében.  (Dipl. 
Pos.  II,  80.)  1414  ápr.  9.  Zsigmond 
király  arról  tudósítja  Kappler  Péter 
pozs.  főispánt,  hogy  Prouidi  Viri  Jocío- 


102 


Digitized  by 


Google 


Az  1291  szabadalom  fontossága. 

szabadalom  is  elrendeli.^  Egyébként  az  1291  évi  szaba- 
dalom e  tekintetben  még  másik  határozata  miatt  is  fontos. 
Kimondotta,  hogy  bűnügyekben  a  felperes  az  alperes  tUet^ces- 
ségét  követi.  Ha  valaki  magából  a  városból  vagy  a  kül- 
városokból bűntényt  követ  el  a  megyében  és  sikerül  neki 
onnan  ismét  városi  területre  jutni,  azt  a  bűnöst  a  városi 
bíró  fogja  a  tanácscsal  egyetemben  elitélni,  mert  a  felperes 
tartozik  az  alperes  joghatóságát  követni* 

Az  elv,  hogy  a  felperes  az  alperes  fórumát  követi, 
különben  nem  volt  átalános.  Ismerjük  a  XUL  században 
az  absohU  bírói  illetékességet  is.  II.  Endre  király  a 
nonaiaknak  adott  1205  évi  szabadalma  szerint,  ha  az 
országban  valaki  a  nonai  polgárt  valamiben  sérti  és  a 
sértőt  megkapják  a  városban,  felettük  gróQuk  ú^j  Ítéljen, 
mint  ahogy  a  nonai  polgár  felett  itél.'  Ugyanezen  király 
a  varasdi  jövevényeknek  adott  1209  évi  szabadalma  szerint 
bármelyik  polgár  szenved  valamiben  kárt  idegen  részéről 
s  erre  a  gonosztevőre  a  sértett  polgár  a  városban  ráismer, 
ezen  hely  bírája  ítéljen  felette.^  IV.  Béla  király  a  zágrábi 

CU9  Juratus  et  Jóhannea  KemmdOWi^  super  metas  térre  civitatis    eorundem, 

Civitatis  Nostre  Posoniensis  előtte  fel-  ipsum    iudicabit    index    et   duodecim 

panaszolták,   miszerint  a  nevezett  fő-  inra  ti    eiusdem    civitatis,    eum    actor 

ispán   egyik   embere   őket   fenyegeté-  fórum  rei  sequi  debeat,  nisi  causa  ezorta 

sekkel  és  alkalmatlankodásokkal  iliette.  fuerit  in  eadem  civitate,  vei  in  subur- 

(Fejér:    Cod.  Dipl.  X.  I,  511.)   1438  bio   civitatis    ipsius.    (Endlicber   625. 

ápr.  8.  Wolfgaing  der  Rosenauer  panaszt  Micbnaj-Licbner  247.) 
emel  Albert  királynál  a  pozsonyi  bíró  '  quod  si  aliquis   de  regno  nostro 

ellen.  (Fejér :  Cod.  Dipl,  XI,  74  és  76.)  dictos  cives  in   aliqno   offenderit,    et 

^Si  verő  iudex  ipsorum,  iurati  vei  illum    offensorem    in    sua  civitate  in- 

cives  in   reddenda   insticia  defecerint,  venerint,  ipsorum  comitis  iudicio  sicuti 

non  partes,  sed  iudex  et  iurati,  si  inter  civis  Nőne  subiaceat.  (Endlicber  402. 1.) 
se   ad    faciendam    iusticiam    partibus  ^quicunque  burgensis  per  aliquem 

convenire  non   poterunt,   ad  nostram  extraneum    in    rebus    suis    damnum 

presenciam  evocentur.  (Endlicber  625.  pateretur,  et  idem  malefactor  ab  eodem 

Michnay-Lichner  247 — 248.)  burgensi  in  villa  sua  recognosceretur, 

'  Item   si  aliquis  de   ipsa  civitate,  ricthardus  eiusdem  loci  inter  eos  faciat 

aut  de  snburbiis  civitatis  nocumentum  iusticiam.  (U.  o.  406.  1.) 
inferret  in  provincia,  et  posset  venire 


103 


Digitized  by 


Google 


IV.  Fejezet. 

jövevényeknek  adott  1242  évi  szabadalma  szerint  ha 
valamely  idegen  a  városba  jön  s  akár  abban,  akár  a 
házban,  akár  pedig  a  piaczon  erőszakoskodik,  a  városi 
bíró  Ítéljen  felette.*  Ha  külföldi  a  város  határában  lop 
vagy  rabol,  a  városi  bíró  büntesse  őt.*  Városi  polgár  és 
városi  területet  képező  falvak  jobbágyai  csakis  vároöi  bíró 
alá  tartoznak.*  Ugyanily  határozatokat  tartalmaz  IV.  Bélának 
1266  évi  szabadalma  is.* 

Bár  igen  világosan  szólott  a  Pozsonynak  adott  1291  évi 
szabadalomlevél  említett  pontja,  mégis  a  bírói  illetékesség 
dolgában  azt  látjuk,  hogy  vár  és  város  között  a  XlV-ik 
században  eltérő  gyakorlat  érvényesült.  1 354-ben  ^  a  Vár- 
alját képező  Sz.  Miklós  külváros  várjobbágyai  Toldi  Miklós 
pozsonyi  alispánhoz  és  vámagyhoz  azon  kérelemmel  fordul- 
tak, hogy  őket  jogaikban  és  szentesített  szokásaikban 
sértetlenül  fenntartaná.*  Valamelyes  bűnügyben  tett  vizsgá- 
latból kitűnt,  hogy  bárhány  szór  menekültek  legyen  bűnös 
egyének  a  városból  Sz.  Miklós  területére,  mindannyiszor 
a  város  tisztviselői  és  szolgái  azokat  elfoghatták  s  elitélés 
végett  a  pozsonyi  főispánnak  vagy  helyettesének  a  várban 
átadhatták.^  E]zért  Miklós  alispán  most  is  úgy  rendelkezett, 
hogy  a  városi  közegeknek  teljes  szabadságuk  legyen  a  Vár- 


isi quis  de  eztraneis  intrans  civi-  suplicacione  nos  inpulsando,   ut  ipsos 

tatem,   sive   in    vico,    sive    in    domo,  in  iuribus  et  aprobatis  eorum  cónsue- 

8ive  in  foro  erőszakoskodik,  per  iudicem  tudinibus    indempniter   et   illése   con- 

civitatis  iudicetur.  (U.  o.  453  1.)  servare  digneremur. 

•U.  0.  453.  1.   'U.  0.  453.  1.  ''ut  quicnnquedeCiyitateposoniensi 

*U.  0.  510.  1.  qaociescnnqae   vicio   seu   ezcessus  ad 

*Rakov8zkynál   Presd).  Ztg.    1877.  villám    sancti    Nicolai   fogam   darent, 

Nr.  10.  1345  áll,  mi  hiba,  mert  Toldy  offíciales  seu   ministri   dicte  Civitatis 

alisp&nkodása  1352—1354  esik.  (Ortvay  Posoniensis  eosdem  in  dicta  yilla  com- 

III,  181.)  De  a  Dipl.  Pos  I,  269  lapján  prehendendi  liberam  habuissent  facul- 

is  helyesen  1354  áll.  tatem  s  azokat  elitélés  végett  átadták 

8quod    populi    seu   Jobagiones    in  a    pozsonyi   főispánnak   vagy   belyet- 

suburbio   Castri  Posoniensis   videlicet  tesének  a  várban. 

yille  Sancti  Nicolai  comorantes  instanti 


104 


Digitized  by 


Google 


A  személyes  illetékesség  s  a  megelőzés  elve. 

aljára  menekült  bűnösöket  elfogni,  de  tartoznak  azokat  elité- 
lés végett  neki  (az  alispánnak)  vagy  várbeli  tisztjeinek  átadni/ 

Ugyanezen  elv  alkalmazására  találunk  1469-ben  is.  A 
pozsonyiak  elfogják  Alsólindvai  bán  fiának,  Miklós  főispánnak 
némely  embereit,  közülök  többeket  meg  is  bűntettek.  Mátyás 
király  ez  eljárást  felrőjja  a  pozsonyiaknak  s  meghagyja  nekik, 
hogy  a  fogoly  szolgákat  adják  át  a  főispán  alvárnagyainak.* 

Vagyis  a  mondottak  szerint  a  gyakorlat  az  volt:  ha  a 
bűnténynyel  vádolt  egyén  a  város  területéről  a  vár  vagy 
megye  területére  menekült,  akkor  fölötte  nem  a  városi,  ha- 
nem a  megyei  bíró  itélt  és  megfordítva  nem  a  megyei,  hanem 
a  városi  bíró,  ha  a  törvényszegő  egyén  vár-  vagy  megyei  terü- 
letről városi  területre  lépett  át.  Hasonló  volt  az  eljárás  akkor, 
ha  valamely  bűnös  egyik  város  területéről  egy  másik  városnak 
területére  menekült,  akkor  is  mindig  az  utóbbi  város  bírósá- 
gát illette  a  bíráskodás.  Kivétel  csak  akkor  történt  ezen  áta- 
lános  szabály  alól,  ha  a  per  a  menekültnek  városában  ellene 
már  felyamatban  volt.  Vagyis  két  elv  jutott  érvényre:  a  sze- 
m&yés  űlelékesség  és  a  megelőzés  elae.  A  személyes  illetékesség 
azon  esetekben,  midőn  a  városban  a  törvényszegést  oly  egyé- 


^  Specialiter   ob  tranqailitatem  seu  in  octavis  Epiphauiarum  domiui  Anno 

statns  comoditatem  a  parte  dicte  Civi-  d.  1354.  (DipL  Poson,  I,  269—70.) 

tatis  civinm  et  popalorum  yille  saneti  ^Áudivimus  —  írja  a  király  a  po- 

Nicolai  pertinencie  eosdem  juribus  in  zsonyi  t«n&C8nak,  —  inter  familiares  Ni- 

pristínis   illése    conservare    cupientes,  colai  fílij  Báni  de  Alsolyndwa  Comitis 

comisimus  ordinando,  ut  ministri  dicte  Posoniensis  et  vos  certas  disseneiones 

Civitatis  posoniensis  quemlibet  et  quos-  fuisse,    propter    quaa    certos  iz   ipsís 

libet   homines   de   civitate   posoniensi  familiaribus  suis  captivassetis  et  eciam 

racione  suorum  demeritorum  in  dictam  aliquos  ez  eis  iam  pimiastis.  Ezt  a  ki- 

villám  venientes  liberam  habeant  eapti-  rály  rossz  néven  veszi  a  pozsonyiaknak, 

vandi  facaltatem,  ita  tamen,  ut  eosdem,  mert  a  gonosz  familiárisokért  igazsá- 

quos   comprehenderint  nobis    vei    no*  got  szolgáltattak  volna  Miklós  főispán 

stris  officialibus    in    dictum    Castrum  többi  familiárisai  s  ezért  elrendeli  a  fog- 

Púsoniense  nostro  judicatiii  more  solito  lyok  átadását.  Különben  is  eljő  nemso- 

tenebuntur    assignare,    quos    ad   con-  kára  maga  a  király  a  vele  együtt  a  támok- 

suetudinem    judicii  Civitatis   prediete  mester  s  akkor  majd  az  ügyet  elintézi, 

tenemur  et  valebimus  jndicare.  Dátum  Kelt  Győrött  1469.  (DipL  Pos.  III,  392.) 


105 


Digitized  by 


Google 


IV.  Fejwet. 

nek  követték  el,  kik  közül  az  egyik  városi  lakó,  a  másik  pedig 
idegen,  ez  utóbbi  nem  a  személyes  illetékesség,  hanem  azeZtö- 
velés  hdyénék  illetékessége  alá  esett,  amint  azt  éppen  városmik 
történetében  is  egy  érdekes  eset  bizonyítja.  Szentgyörgyi  és 
bazini  Imre  gróf  1416-ban  e^gy  pozsonyi  kanonok  emberével 
Péterrel  párbajt  vívott  s  így  tiltott  cselekvényt  követett  el.  Imre 
gróf  a  pozsonyi  bíróság  elé  került,  mely  Őt,  minthogy  megidé- 
zett ellenfele  Péter  a  tárgyaláson  meg  nem  jelent,  felmentette/ 

De  a  személyes  illetékesség  szabálya  alól  akkor  is  tör- 
tént kivétel,  ha  valaki,  ki  tiltott  cselekvése  miatt  perbe 
került,  különös  királyi  kedvezménynyel  bírt,  így  tudjuk, 
hogy  Zsigmond  király  1407-ben  Rauhenwarter  Ulrich  po- 
zsonyi esküdt  polgárnak  és  hozzátartozóinak  nemcsak  vám- 
és  harminczadmentességet  engedélyezett,  hanem  azt  a  ked- 
vezményt is  adta  nekik,  hogy  ügyeik  mindig  a  pozsonyi 
bíró  és  tanács  előtt  tárgyaltassanak.' 

Bár  azonban  ilykép  a  szabály  megvolt  állapítva,  mégis 
akárhány  esetben  illetékességi  összetűzések  keletkeztek 
Pozsonyban  a  városi  és  megyei  bíróság  között.  Később  is, 
bár  Zsigmond  király  kisebb  végzeménye  a  városi  bírósá- 
gokat illetőleg  az  elfogatási  hely  bíróságának  illetékességét 
szabatosan  meghatározta,*  sok  viszály  támadt  város,  vár  és 
egyéb  városok  között  az  illetékesség  dolgában.  Végre  is 
abban  történt  megállapodás  1506-ban,  hogy  a  váraljai  bűnös, 
ha  főbenjáró  bűncselekményt  a  város  területén  követett 
el,  a  városi  bíróság  által  Ítéltessék  el,  kisebb  bűncselek- 
mények miatt  pedig  az  alispán  által.  Viszont  így  legyen 
az  a  városi  embernél  is,  ha  a  Váralján  követ  el  nagyobb 
vagy  kisebb  bűncselekményt.  Ha  bűne  főbenjáró,  akkor  az 
alispán,  ha  kisebb  rendű,  akkor  a  városi  bíróság  az  illetékes. 
A  letartóztatások  egymásnak  kölcsönösen  tudtul  adandók. 

lAz  eset  előadva  Királynál:  Poz».  vár.  joga  356—57.  11.  *Dipl.  Po9. 
II,  58-59.   •1405:  II,  5.  4.  §. 


106 


Digitized  by 


Google 


Illetékességi  összetűzések. 


11.  A  szentfoníDcasiek  rc-ttaurált  tornva. 


Ám  amint  a  bírói  illetékességnek  ily  kép  megállapí- 
tott szabályaira  nem  csekély  befolyással  volt  a  középkor- 
ban az   egyházi  bíróságnak  és  a  vele  kapcsolatos  némely 


107 


Digitized  by 


Google 


IV.  Fejezet. 

intézménynek  kifejlődése,  úgy  mutatható  az  ki  Pozsony 
judicaturájában  is.  Városunk  története  e  tekintetben  is 
tanulságos  példákat  szolgáltat.  A  pozsonyi  prépost  és  kápta- 
lan némely  emberei  a  város  területén  elkövetett  fosztogatások, 
jogsértések  s  bűntények  után  a  prépost  és  káptalan  házaiba 
menekültek  s  így  a  bíróságot  kijátszották,  mert  ennek  a 
menedékhelyek  szentségét  tiszteletben  kellett  tartani.  Az 
ilyen  gonosztevőkön  tehát  a  bíróság  eljárása  nem  volt  foga- 
natosítható. Ebből  tényleg  annyi  visszaélés  származhatott, 
^^gy  ^  közbiztonság  komolyan  veszélyeztetve  volt.  Ez 
tényleg  Pozsonyban  is  így  volt,  hol  számos  gonosztevő 
tartózkodott  s  az  asylumnak  bűnös  visszaéléssel  hasznát 
vette.*  Érthető  tehát,  hogy  a  királyok  a  közbiztonság 
érdekében  korlátozták  vagy  egészen  megszüntették  a 
menedékhelyeket  s  a  rajok  vonatkozó  régi  szabadalmakat 
megfosztották  érvényességüktől.  így  tett  már  1359-ben 
I.  Lajos  király,*  jogot  adva  a  pozsonyi  bírónak  és  esküd- 
teknek, hogy  a  papság  és  egyházi  hivatalok  viselői  ellen- 
kezése daczára  is  kivezethessék  a  menedékes  házakból, 
kolostorokból,  egyházakból,  temetőkből  az  oda  menekült 
roszakaratú    gyilkosokat.'^    Később,     1405-ben     Zsigmond 

>  I.  Lajos  király  1359-b6n  a  pozsonyi  xima  post  Dominicam  Laetare  (ápr.  4.) 

bíróhoz,  esküdtekhez  s  összes  polgárai-  de  anno  Domini  M.CCC.LIX. 
hoz  vagyis  vendégnépéhez  levelet  intéz,  ^  ut    ipsi    homines    offensionem   in 

melyben   mondja,  hogy  arról  értesült,  hominum     interfectionibus     ualitiose 

miszerint   plures  homines  malignitatis  contrahentes,     de    omnibus   claustris, 

fílii   in  ipsa  civitate  forent  residentes,  ecclesiis  et  cemeteriis,  in  quibus  perpe- 

qui   contagione   et  maligne  opinantes,  tratis  et  commisais  funestis  et  sacrilegis 

posse    evadere    et    subterfugium    ad  manibus   et   homicidiis   pro   tntamine 

Claustra,   coemeteria   et  ecclesias  pro  refugii    se    locauerunt,    ad    iudicium 

tutamine  eorundem  quaeritando,  homi-  excipiant  et  eztrahant  rite  et  rationa- 

num  sangvinem  eíFundere  et  homicidia  biliter   iudicando   pro  commissis,   non 

perpetrare  non  timerent,  propter  quod  obstante  contradictoria  inhibicione  Sa- 

multa  ex   hujusmodi  erronea  factione  cerdotum,   et  quorumlibet  alionim  ec- 

excidia  perpetrarentur,  in  medio  dictae  clesiasticam    administrationem    haben- 

Civitatis.  (DipL  Pos,  I,  288.)  tium    constitutorum    in  civitate  supra 

2  Datis  in  Wyssegrad  feria  IV.  pro-  dicta.  (P.  vár.  Itár  Lad.  4.  Nr.  13.  A. 

~1Ö8~ 


Digitized  by 


Google 


A  menedékjog  megszűntetése. 

király  még  tovább  ment:  megszüntette  egyátalán  a 
menedékjogot  és  elrendelte,  hogy  a  prépost  és  káptalan 
jobbágyait  ezentúl  kiszolgáltassák  a  városi  bíróságnak/  Ez 
évben  ugyanis  Rauhenwarter  Ulrich  pozsonyi  bíró  és  Kon- 
rád jegyző  Zsigmond  király  elé  járulván  az  egész  tanács 
nevében  felpanaszolták,  hogy  a  városban  és  a  hozzátar- 
tozó területen  igen  gyakran  a  prépost,  kanonokok  s  a 
káptalani  egyház  emberei,  férfiak  és  nők  között  minden- 
féle bűntények  követtetnek  el  és  hogy  azok  városi  pol- 
gárokkal és  más  a  városi  joghatóság  alatt  álló  emberekkel 
tartozási,  szerződéses  és  kötelezettségi  viszonyba  lépnek  s 
mind  ilyen  esetekben  a  nevezett  egyháziak  a  városi  bíró- 
nak és  esküdteknek  á  bíráskodást  meg  nem  engedik, 
állítva,  hogy  ez  emberek  s  ügyeik  az  ő  Ítéletük  alatt 
állanak  s  a  préposti,  kanonoki  s  káptalani  házakba  mene- 
kült bűnösöket  és  gonosztevőket  kiszolgáltatni  nem  tartoz- 
nak, miből  a  város  és  bírósága  nem  csekély  károsodást 
vall.*  A  király  erre  Ulrich  bíró  s  a  tanács  kérésére 
elrendelé,  hogy  ezentúl  a  káptalan,  prépost  és  kanonokok 


Dipl.  Pos.  If  288.  Ulászló  király  1498  évi  dictae  Civitati  subjectos  contraherentar, 

megerősitő  iratából  kivonatban  kiadta  qnomm  causas  pro  tempore  emergente, 

Fejér:  Cod.  Dipl.  IX.  III,  49—50.)  ipsi  Prepositus,  Canonici  et  Capitulum 

^  Fejér:  Cod.  Dipl,  X,  IV,  400.  per  JudicemetjuratoBcives  nequaquam 

*  qnomodo  saepe  et  saepius  in  ipsa  corrigere,    vei    judicare    permi tterent 

Civitate  nostra  et  eius  tenutis  et  super  asserentes,    tales   homines  et  ipsorum 

terrítorio  ejnsdem  inter  familiares  popu-  causas  tantummodo  eomm  jadicio  főre 

les    et  Jobagiones  Prepositi,   Canoni-  resorvatas,   superaddentes  nihilominiis 

corum   et  Capituli  Ecclesie  S.  Martini  quod     dum     quispiam    malefactor   ad 

alias  Sancti  Salvatoris  de  eadem,  sezus  domos  ipsorum  Prepositi,  Canonicorum 

utriusque   et  nonnullos  alios  homines,  et  Capituli  post   commissum  delictum 

tam  mares,    quam   feminas  nonnuUae  recursnm   babérén t,    ab  ipsis  domibus 

intricationes,  rixae,  brigae,  spolia,  homi-  nequaquam    ezcipi   et  judicio  secularí 

num   interemptiones,    mutilationes   et  presentari    deberent,    nec    tenerentur, 

quam  plurima  mala  opera  patrerentur,  quod  utique  redundare  yidetur  in  prae- 

nonnullaque  debita,  pacta  et  contractus  judicium  et  detrimentum  dictae  nostrae 

inter  ipsos  et  Cives,   seu  hospites  de  Civitatis  et  ejus  Judicii  valde  grandé, 
eadem  ac  alios  bomines  jurisdictioni 


109 


Digitized  by 


Google 


IV.  Fejezet. 

emberei,  ha  bűnt  követtek  el,  mindig  a  tanács  Ítéletének 
legyenek  alávetve,  azok  itélik  el  őket  s  büntetik.  Joguk- 
ban áll  egyszersmind  őket  a  káptalani,  préposti  és  kano- 
noki házakból  kiragadni.  Meghagyja  a  prépostnak  és  káp- 
talannak, hogy  ezentúl  semmi  szín  alatt  ilyen  bűnösök- 
ének a  városi  bíró  s  tanács  által  való  elitéltetését  meg  ne 
akadályozzák/ 

Hogy  azt  azonban  oly  könnyen  elérni  nem  lehetett, 
azt  világosan  bizonyítja  Zsigmond  királynak  egy  1318  évi 
rendelete,  mely  a  menedékjog  gyakorlásának  fennállását 
mutatja.  Két  tolvaj  ugyanis,  kik  a  kir.  sóhivatalból 
60  forintot,  másutt  pedig  4  ember  számára  fegyvert  lop- 
tak, melyet  Pál  pozsonyi  kanonok  házában  helyeztek  volt 
el,  az  üldözés  elŐl  a  plébánia-templomba  menekültek.  Egy 
másik  gonosztevő,  Miklós  kanonoknak  s  a  Szt.  LŐrincz- 
egyház  plébánosának  a  szolgája,  ura  házában  Márton  szt. 
márton-egyházi  predicatort  véresre  verte.  A  praedicator 
felszólítására  a  városi  hatóság  a  tettest  elfogatta,  de  a 
pozsonyi  prépost  és  káptalan  a  bírónak  eljárását  meg- 
akadályozta. Az  akkor  Konstanczban  időző  Zsigmond 
király  a  káptalan  és  a  város  közt  perre  került  ügy 
eldöntését  hazajövetele  idejére  halasztotta,  s  értesíté  János 
esztergomi  érseket,  mint  Zsigmond  távollétében  országos 
helynököt,  hogy  Ő  megérkezéséig  függeszsze  fel  ez  ügyet.* 
Hogy  különben  minden  felfüggesztő  és  megsemmisítő  királyi 
rendelet  és  törvény  daczára  is  a  régi  jog  mennyire  szívó- 
san tartotta  fenn  magát,  mutatja  az,  hogy  még  a  múlt  század- 
ban is  jogper  támadt  a  pozsonyi  Hosszá-utczában  a  Mönchs- 
hofot  bírt  paulinusok  és  a  város  között,  a  miért  a  városi 
dorobontok  (Stadtgarden)  egy  e  házban  menedéket  keresett 
gonosztevőt  elfogtak.' 

iKelt  Budán  1405.  Dipl.  Pos,  II,  36—37.  » Fejér:  Cod.  DipL  X.  VI, 
189.  Dipl  Fos.  II,  111—113.    'Rakovszky:  iV.  Ztg.  1877.  Nr.  6. 


110 


Digitized  by 


Google 


ÁE  egjháii  jnrÍBdietio  befolyása  a  v&rosi  jogra. 

Mit  az  állami  hatalomnak  a  menedékjognál  sokkal 
nehezebben  sikerült  az  igazságszolgáltatás  érdekében  meg- 
szüntetni, az  az  egyházi  jurisdtctio  volt.  Az  egyház  jogható- 
ságot tulajdonított  magának  s  azt  tényleg  foganatosította 
is  az  egész  középkorban  s  részben  áthozta  gyakorlását  még 
az  újkorba  is.  Alapította  azt  a  kánonjogra,  mely  nem 
szigorúan  azonos  az  egyházjoggal,  mert  tartalmaz  olyan 
szabványokat,  melyek  nem  egyházi  természetűek,  s  mert 
nem  tartalmazza  mindazon  rendeleteket,  melyek  az  egy- 
házjogra vonatkoznak.  A  kánonjogra  való  hivatkozásnak 
annál  Ontudatosbnak  kellett  lennie,  mivel  e  jog  egyházi 
tekintély  alatt  keletkezett,  nevezetesen  az  egyházi  zsinatok 
határozatai  és  a  pápák  decretálesei  által.  Az  egyháznak 
középkori  hatalmi  állásából  nagyon  könnyen  megfejthető, 
hogy  a  kánonjogban  foglalt  s  nem  tisztán  egyházi  ügyekre 
vonatkozó  tételeket,  a  számos  büntetőjogi,  magánjogi  és 
peres  szabályokat  bíróságilag  foganatosítani  akarta  és  pedig 
annyival  is  inkább,  mivel  a  laikus  életében  számos  tett, 
az  úgynevezett  vegyes  bűntények,  milyenek  a  testi  bűnök, 
istenkáromlások,  templomsértés,  hamis  eskü,  bűbájosság, 
uzőora,  de  nem  különben  fogadalmak,  sponsálíak  és  házas- 
ságkötések is  csakugyan  egyházi  judicatura  alá  tartozóknak 
tetszhettek.  Tényleg  nem  lehetett  ez  okból  nehéz  az  egy- 
házi judicaturát  a  tisztán  világi  életviszonyokra  is  kiter- 
jeszteni. Az  egyház  tehát  nemcsak  fegyelmi,  de  bűnfenyitő 
ügyekben  és  polgári  jogperekben  egyaránt  kezdett  bírás- 
kodni. Mit  eredetileg  egyháziak  felett  gyakorolt,  azt  később 
a  laikusokra  is  kiterjesztette  s  így  azt  látjuk,  hogy  hazánk- 
ban és  Pozsonyvárosban  is  egyes  tiszta  jogesetekben  meg- 
,  hiúsította  a  szabály  szerint  illetékes  világi  bíróság  bűn- 
fenyítő eljárását. 

De  sőt  gyakorolták  nálunk  némely  egyházi  hatóságok 
szabadalmüag  i^  a  világi  bíráskodást.  A  budai  prépost  névé- 


in 


Digitized  by 


Google 


IV.  Fejezet. 

ben  az  általa  választott  bírő  itélt  minden  ügyben/  IV,  Bélá- 
nak a  székesfejérvári  egyház  népének  adott  1254  évi 
szabadalma  szerint  a  prépost  a  káptalannal  vagy  azok 
tisztjei  Ítélnek  minden  Ugy  felett,  tolvajlás,  rablás,  pénz- 
ügy felett  is,  kivévén  azon  esetet,  hogy  ha  az  egyház  népe 
más  különböző  állapotú  néppel  közös  földeket  bír  s  a 
földek  felosztása  ügyében  per  támadna.  Akkor  a  király 
vagy  képviselője  itél.*  IV,  Bélának  az  esztergomi  érsek- 
nek adott  1263  évi  szabadalomlevele  szerint  népe  felett 
semmiféle  bíró,  csak  az  érsek  vagy  az  általa  állított  bírák 
Ítélhetnek  minden  ügyben.*  V.  István  az  eg^i  egyház  szá- 
mára adott  1271  évi  szabadalma  szerint  Eger  városát  és 
polgárait,  annak  falvait  és  lakóit,  birtokait  és  tanyáit, 
függésben  levő  népét  és  nemeseit  bármely  megyében, 
csakis  az  egri  püspök  és  káptalan,  vagy  a  püspök  által 
behelyezett  helyettes  vonhatja  bíráskodás  alá. 

A  mondottakból  eszerint  kiviláglik,  hogy  a  bírói  ille- 
tékesség a  középkorban  városi  szervezetünkben  csakugyan 
több  körülmény  által  befolyásolva  volt  úgy  a  tisztán  bfín- 
fenyítő,  mint  a  tisztán  privátjogi  eljárásban.  Mint  jellemzőt 
felemlítjük,  hogy  amaz  időkben  a  jogfelfogás  még  nem 
fejlett  volt  odáig,  hogy  a  magánjogot  határozattan  külöi^- 
választotta  volna  a  közjogtól,  s  így  a  bűntetőjogtól  sem. 
Tisztán  polgári  keresetet  akkoriban  még  nem  ismert  a  jog- 
gyakorlat. E  tekintetben  ugyanazt  a  tapasztalatot  tehetjük, 
melyet  teszünk,  ha  akár  a  régi  germán,  akár  a  frankkori 
német  judicaturát  vizsgáljuk.  A  polgári  per  karöltve  járt 
a  bűnvádi  perrel,  amiért  is  ugyanazon  bíró  illetékes  volt 
úgy  a  tisztán  bűnfenyítő,  mint  a  tisztán  magánjogi  perek 
elintézésére.  Az  1291  évi  szabadalom  is  vegyest  említi 
mind  a  kettőt,  mert  midŐn  egyik  tételében  kimondja,  hogy 

*IV.  Bélának  1243  évi  restita&ló  szabadalma  a  budai  prépost  részére. 
£ndlichemél  458—59.  1.   sEndlichemél  485.  1.   •  Endlichernél  501.  1. 


112 


Digitized  by 


Google 


A  magán>  és  a  büntetőjog  hein  volt  hajdan  különvált. 

a  választott  bíró  a  pozsonyiak  minden  ügyét  intézi  el/ 
ebben  kétségtelenül  egybefoglalja  a  magán-  és  a  köhögi 
ügyeket.  És  ha  későbben  azon  kártételről*  9pól,  melyet 
Pozsonyváros,  vagy  annak  valamely  külvárosi  lakója  ide- 
genben, nem  városi  területen  követ  el  és  azon  kihágásokról,^ 
melyek  a  városban  vagy  külvárosokban  követtetnek  el,  akkor 
nyilván  mást  mint  büntetőjogi  eseteket  nem  érthet.  Ezeket 
is  ugyanazon  bíró  intézi  el  a  tizenkét  esküdttel,  s  így 
bizonyos,  hogy  a  magánjog  és  a  közjog  körébe  vágó  esetek 
a  XIII.  századi  judicaturában  egymástól  szigorúan  elkülö- 
nítve még  nem  voltak.  De  nem  voltak  még  a  következő 
időszakban  sem,  bár  akkor  már  inkább  észlelhetjük,  hogy 
a  polgári  kereseti  alak  kezd  a  bűnváditól  különválni.  Ha 
concret  esetekből  kimutathatjuk,  hogy  bűnfenyítő  perekben 
polgári  perintézkedések,  és  megfordítva  polgári  perekben 
bűnfenyítő  perintézkedések  vannak,  akkor  kénytelenek 
vagyunk  elismerni,  hogy  a  kettőnek  szigorú  szétválasztása 
még  nem  képezte  a  középkori  városi  jognak  vívmányát. 
Mint  a  bűnfenyítő  ügyekben,  úgy  terjedt  ki  a  magán- 
jogiakbán is  a  bíró  illetékessége  az  egész  városra  s  a  hozzá 
tartozó,  annak  tulajdonát  képező  területre.  IV.  Bélának  a 
zágrábiaknak  adott  1266  évi  szabadalmából  kitetszik,  hogy  a 
városhoz  tartozó  szomszédvillák  lakossága  felett  csakis  a 
városi  bíró  Ítélhetett.*  A  városi  bíróság  joghatósága  még 
azon  esetben  is  kiterjedt  az  idegen  felperes  által  keresetbe 
vont  városi  alperesre,  ha  az  a  városi  bíróság  joghatóságának 

>  qui  omnes  causM  ipsorum,  et  eciam  tinenciis  eiusdem  Civitatis.  (Endlicher 
extraneomm   exortas   inter  ipsos  .  .  .  625.  Michnay-Lichner  247.  1.) 
possint  iudicare.    (Endlicher  623—24.  *Item   cives  de  predicta   civitate, 
Michnaj-Lícliner  247.)  vei  iobbagiones  de  villis  ad  ipsam  per- 

*  Item   bí   aliquis  de  ipsa  civitate,  tinentibus,  que  prope  territórium  ipsius 

aut  de  Buburbiis  nocumentum  inferret  civitatis  fíierint   site,    nallius   iudicio, 

in  provincia  Btb.  (Endlicher  625.  1.)  nisi  iudicis  civitatis,  adstare  teneantur. 

>  Item,  si  qni  excessua  emerserint  vei  (Endlicher  510.  1.) 
inciderint  de  eadem  civitate  vei  per- 


Ortvay:  Pozsony  tOrténete.  II.  %.  113 


Digitized  by 


Google 


IV.  Fejezet. 

területén  kivül,  attól  távol  eső  helyen  tartózkodott.  Ezt 
a  királyi  városokra  nézve  átalán  Zsigmond  király  tör- 
vényhozása, nevezetesen  az  1405  évi  3.  tcz.  11.,  és  az 
1435  évi  6.  tcz.  13.  és  15.  paragrafusai  állapítják  meg 
határozottan,  de  Pozsonyt  illetőleg  már  régibb  időktől  fogva 
a  rendeletek  egész  sora  különösen  is  megállapítja  azt.  Mint 
láttuk  már  III.  Endre  privilégiuma  állapítja  meg  a  magán- 
jogi keresetekben  is  a  városi  bíróság  kizárólagos  illetékes- 
ségét. Később  számos  concret  eset  ugyanezt  mutatja. 

1380-ban  I.  Lajos  király  abból  az  alkalomból,  hogy 
előtte  Köpcsényi  János  pozsonyi  polgár  panaszképen  elő- 
hozta, árúinak  idegen  bíróság  által  történt  lefoglalását, 
elrendelte,  miszerint  ha  valakinek  keresete  van  pozsonyi 
polgár  ellen,  azt  mindig  a  pozsonyi  bíró  és  esküdtek 
előtt  intéztesse  el.  Ellenkező  eljárást  senki  se  merészeljen 
követni.' 

Ugyanezen  király  két  évvel  későbben  1382-ben 
újból  megtiltja,  hogy  idegenben  járó  pozsonyi  embert 
tartozások  miatt  letartóztatni  s  árúikat  elkobozni  lehessen.  Ha 
valakinek  keresete  van  pozsonyi  polgár  vagy  annak  hozzá- 
tartozói ellen,  azt  törvényesen  csakis  a  pozsonyi  városi 
bíróság  előtt  Pozsonyvárosban  intézheti  el.* 

1436  jul.  13-ikán  Zsigmond  király  megújítja  a 
pozsonyiak  ama  szabadalmát,  melynél  fogva  őket  az  ország- 
ban senki  sem  zaklathatja  árúik  s  javaik  után  s  más 
bírónak  hatósága  alá  nem  vetheti.' 

1450  ápr.  16-ikán  Hunyadi  János  kormányzó  az 
ország   hatóságainak   meghagyja,    hogy  a  pozsonyi  bírót, 

> Fejér:  Cod.  Dipl,  IX.  VI,  243.  civitatis  nostre  legitimé  proseqaftntor. 

*Si  qui  enim  aliqaid  accionis  vei  (Fejér:  Cod.  Dipl.  IX.  V,  582.) 
questionis  contra  dietos  cires  nostroa  'Kelt  Badán   b.  Margit  |tinnepén. 

yel  aliquem  ex  ipsis  habent  vei  baba-  (DipL  Pos.  11,  36G— 68.    Fejér:   Cod. 

érint,  id  in  praesentia  iadicis  et  inra-  DipL  X.  VI II,  G51-53.) 
torum    civium    et    in    média    ipsins 


114 


Digitized  by 


Google 


A  pozsonyi  bir<S  kizárólagos  joghatósága. 

esküdteket,  polgárokat  vagy  azok  embereit  és  szolgáit,^ 
bárhol  is  utaznának  azok  kereskedés  végett,  bíróságuk  elé 
idézni  s  ügyeiket  elitélni  ne  merészeljék.  Az  ellenök  köve- 
telést támasztékat  a  törvény  értelmében  Pozsony  városa 
tanácsa  elé  utasítja.' 

1450  jun.  28-ikán  Hunyadi  János  kormányzó  Szécsi 
Miklós  komáromi  főispánnak  meghagyja,  hogy  ezentál  a 
pozsonyi  polgárokat  törvényhatóságában,  bárkinek  folya- 
modására, személyökben  vagy  javaikben  letartóztatni  és 
háborgatni  ne  merészelje,  hanem  a  követelőket  Pozsony 
városa  bírósága  és  tanácsa  elé  utasítsa.'' 

1455  máj.  23-ikán  Hunyadi  János  Besztercze  örökös 
gróQa  az  ország  minden  hatóságának  és  vámszedőinek 
meghagyja,  hogy  a  kereskedés  végett  bárhová  utazó 
pozsonyi  polgárokat  vagy  embereiket,  senkinek,  de  külö- 
nösen Palotai  Pócsi  Balázsnak  folyamodására,  e  tárgyban 
kiadott  ellenkező  levele  ellent  nem  állván,  személyeikben 
^^gy  vagyonúkban  letartóztatni  ne  merjék,  hanem  az 
ellenkezőt  követelőket  Pozsony  városa  tanácsa  elé  utasítsák.^ 

Ami  kivétel  volt  a  városi  bíróság  joghatósága  alól, 
az  jóformán  csakis  az  egyházi  személyzetre  vonatkozott. 
Az  egyházi  személyek  saját  egyházi  bíróságaik  alatt 
állottak,  bár  beleegyezéssel  ezek  is  alávethették  magukat  a 
városi  bíróság  Ítéletének.*  Pozsonyban  is  a  városi  hatóság 


'qnatenus  dum  et  quando  ac  quo-  'L.   az    1424   évi   Actionale  Proto- 

ciescnoque  pradentes  et  circumspectos  coUum-ot,  de  a  városi  jogköuyv  is  vi- 

Jadicem,    Juratos,    Ceterosque    Cives  lágosan  szól  e  tekintetben  :  Item,  wan 

CHnitatÍB  Posoniensis,  yel  unum,  dnos,  zwo   partheyn  far  Recht  komén  ymb 

ant  plures  ex  ipsis,    siue  homines  et  ain  sach  die  gaistliche  Recht   antrifft, 

familiares  eornm  propríos.  So  soI  ain  Richter  fragen  ob  sie  welln 

•Kelt  Csanádon  1450.    (Teleki  X,  beleiben    bey    vn8(er)m   Stat   Recbt; 

258 — 259.)  ynd  wellen  sie  dan  dabey   bleiben  so 

*  Kelt  Bndán  1450.  (Teleki  X,  206.)  mag    man    dan    wol    sprecben    Stat 

*  Kelt    Bad&n    1455.    (Teleki    X,  Recht ;  wer  aber  sach,  ob  ain  tail  be- 
449-50.)  leiben   wolt  bey   dem  Statrechtn  vnd 


115  »• 


Digitized  by 


Google 


ív.  Fejezet. 

nem  egyszer  tapasztalhatta,  hogy  az  egyházi  hatóság  bírás^ 
kodásával  nem  kevéssé  zaklatta  a  városi  polgárokat,^  sőt 
nem  egyszer  kiközösítés  fenyegetésével  sürgette  azt,  hogy 
polgárainak  egyházi  törvényszékek  előtt  levő  pereinek 
befejezéséhez  erélyesen  hozzájáruljon.  így  szólítja  fel 
1375-ben  Demeter  barsi  főesperest  és  Tamás  esztergomi 
érsek  helynöke  a  pozsonyi  tanácsot,  hogy  12  nap  lefor- 
gása alatt  intézze  el  jóakarattal  s  lelkiismeretesen  a  Pohl 
János  fía  András  pozsonyi  polgár  és  Vyerench  János  között 
fennforgó  ama  pertigyet,  mely  az  esztergomi  érsek  előtt 
hosszasan  tárgyalva  lett,  mert  különben  kénytelen  volna 
a  12  nap  eltelte  után  a  tanácsra  és  a  pozsonyi  lakosságra 
az  interdictumot  kimondani.' 

Mindenesetre  figyelemre  méltó,  hogy  az  interdictum- 
nak  alkalmazását  merŐ  világi  ügyekben  is  megengedték. 
III.  Bélának  a  pécsi  egyház  népei  számára  adott  1191 
évi  szabadalmában  azokat  az  adózás  (coUecta)  alól  fel- 
szabadítja úgy  magával  a  királylyal,  mint  az  országnagyok- 
kal szemben  s  csakis  a  pécsi  egyháznak  kötelezi  őket 
adóra,  a  pécsi  püspök  kthözö'sítheti  mindazokat,  kik  népeit 
a    tilalom    daczára    megadóztatni    merészelnék.'   A   nyest- 


der  ander  nicht,  So  boI  man  kein  Stat  racione   Tobis  et  universis  concivibas 

Becht   nicht  sprechn.    így  a  XV.  bz.  vestiis  in   eadem   Civitate  Posoniensi 

jogkönyv.    Hasonlóképen  szól  a  XVI.  et  extra  existentibas,  juxta  mandátum 

sz.  jogkönyv  is  71.  p.  et   preceptum   eiusdem  domini   nostrí 

>  I.  Lajos  alatt  felpanaszolják  a  po-  archiepiscopi  nobis  verbotenus  dátum 

zsonyiak,  hogy :  Item  der  Erzpyscholf  Jirmissimum  eccUsioHicum  ob9ervarifar 

von  Gran    veit   uns    in  unsers  Herrn  ciemus    interdictum,   jure    admittente. 

dez  cfaunigs  Stat  recht  daz  wir  richten  Dátum    Strigony    Sabbatho   proximo 

und   gerícht   habén,   alz  ez  von  altér  post  festum  Ascensionis  domini  Anno 

her  chomen  ist,   dartiber  welet  er  uns  eiusdem  1375.  fDipL  P09.  I,  565.  V&r. 

vor  sein  gerícht  und  tuet  uns  grozze  It&r.  Lad.  34.  Nr.  13.) 

zerunge  anf  daz  der  Stat  ein  grozzer  'episcopus  Quinqneecclesiensis  eas^ 

schad  ist.  (DipL  Pos.  í,  822.)  communicare  possü,  bvlob  popnloB  contrtí 

*  alioquin  profecto  sciatis,  quod  nos  hoc  vexantem   indultum.    (Endlicher : 

elapsis  ipsis  duodecim  diebns,  previa  Motl  Eer.  Ung,  Arp,  392.  1.) 


116 


Digitized  by 


Google 


Az  interdictam  alkalmazása  világi  ügyekben. 


117 


Digitized  by 


Google 


IV.  Feje«6t. 

tizedadó  beszedésére  az  adóbehajtók  csakis  püspöki  emberrel 
jöhettek,  ellenkező  esetben  a  ptlspök  őket  (t.  i.  az  adó- 
beszedőket) hiközösüheii.^  Ha  nádor  vagy  főispán  vagy 
azok  nevében  más  bíró,  legyen  az  akár  királyi  bíró  is, 
bíráskodni  akarna  a  pécsi  egyház  jószágaiban,  azt  a  püs- 
pök egyh&d  censurával  elűzheti.*  Aki  a  királyon  vagy  a 
királynén  kívül  megszállani  merészelne  a  püspöki  birtok- 
ban, a  püspök  azt  egyházi  kiközösítéssel  büntesse.' 

De  amint  az  egyházi  hatóságnak  tisztán  bűnfenyítő 
ügyekben  gyakorolt  bíráskodása  is  idővel  meggyengült, 
sőt  egészen  beszünt,  úgy  tisztán  magánjogi  ügyekben 
való  bíráskodása  is  egyre  gyengült.  A  pozsonyi  káptalan 
szolgái  1405  óta  ugyancsak  a  pozsonyi  városi  bíróság  jog- 
illetékessége alá  kerültek.  Sőt  tudjuk,  hogy  Zsigmond  király 
még  a  római  curiával  szemben  is  a  pozsonyi  polgárt  a 
pozsonyi  bíróság  alá  tartozónak  rendeli.^  Megtörtént  ugyanis, 
hogy  pozsonyi  polgárokat  egyházi  perekben  a  római  curia 
elé  idéztek.  Elzért  Zsigmond  király  1419-ben  Budán  aug. 
21-ikén  eltiltotta,  hogy  valaki,  akár  egyházi,  akár  világi,  a 
pozsonyi  polgárt  a  hazán  kívül  levő  bíróság,  főleg  a  római 
curia  elé  merje  idézni.  A  kereset  itthon  a  rendes  bírói 
széknél  indítandó  meg.^  Sőt  az  1471  évi  19  t.-cz.  1  és  2 
paragrafusai  jószág-,  illetőleg  fej  vesztés  büntetése  alatt  til- 
tották a  világiaknak  peres  ügyekben  a  római  curia  elé 
való  idézését. 

A  királyi  és  kormányzói  rendeletekkel  teljesen  egye- 

1  alias    omnino    episcopaB    eosdem  ségsértés  terhe  alatt  a  az.  széktol  jött 

possit  excommunicare.  (U.  o.  394.)  bárminő  itélő-  és  vádiratoknak  kiiilyi 

*idem  epiflcopuB   possit  artare  eü-  beleegyezése  nélkül  való  elfogadását. 

desiasticam  per  censuram.  (U.  o.  398. 1.)  Dátum  Posonii  Dominico  die  in  octava 

*pena  excommuniccusionia  a  prelato  Pasche   Anno   D.    1404.    (Fejér:  Cod, 

ecclesie  plectendo.  (U.  o.  398.  1.)  LHpL  X.  IV,  303—306.) 

*  1404-ben   ápr.  6.    Itt  tertja  fenn  » Fejér:  Cod.DipLX.  VI,  203-205. 

magának  Zsigmond  király  az  egyházi  DipL  Pos.  II,  127—129. 
javak  adományozási  jogát  s  tiltja  fel- 


118 


Digitized  by 


Google 


r 


A  bírói  iUetékoBiég  kiterjedt  a  mag&n-  és  közjog  minden  elágazás&ra. 

zett  a  városi  jogkönyv  is.  Ebben  is  a  pozsonyi  bíróság 
joghatóságának  és  illetékességének  elve  van  kifejezve. 
Pozsonyi  polgárt  idegen  felperes  csakis  a  pozsonyi  bíróság 
előtt  vonhatta  keresetbe.  A  kereset  csakis  abban  az  eset- 
ben került  egyházi  bíróság  elé,  ha  a  városi  bíróság  vala- 
melyes oknál  fogva  a  keresetben  eljárni  vonakodott.  Ilyen- 
kor a  felperesnek  joga  volt,  az  alperest  egyházi  törvény- 
szék elé  idézni.^ 

Végre  még  felemlítjük,  hogy  a  bírói  illetékesség 
tárgyához  a  magán-  és  a  közjog  minden  elágazása  tartozott. 
Csak  az  új-  és  legújabb  vívmányok  közé  tartozik,  hogy  a 
törvényhozás  elválasztotta  a  bíráskodást  a  közigazgatástól, 
a  magánjogot  a  közjogtól.  A  középkorban  a  tárgyilagos 
jognak  emez  elágazásai  nem  voltak  egymástól  elválasztva 
s  így  a  városi  jogkönyvek  sem  különítik  el  azokat  egy- 
mástól. A  városi  jogkönyvekben  e  felfogás  a  középkorban 
nem  lehetett  elütő  magának  a  kornak  jogfelfogásától.  Az 
érzelem  szülte  a  jogtételeket  s  azokat  a  jogszabályokat, 
melyek  szerint  a  bírónak  vitás,  peres  ügyeket  elintézni 
és  bűntényeket  üldöznie  és  fenyítenie  kellett.  A  városi 
jogkönyvek  ugyanezen  jogérzelem  eredményei,  azért  a 
városi  jogkönyvektől  sem  várhatjuk,  hogy  a  kor  közfel- 
fogásánál magasb  színvonalon  álljanak.^  Sőt  bizonyos  tekin- 
tetben nagyon  is  érthető,  hogy  az  igazságszolgáltatás  terén 
hogyan  maradhatott  amaz  időszakban  a  magánjog  a  büntető 
jogtól  elválasztatlan.  Nemcsak  hogy  mindakettő  tárgyilagos 
jog,  hanem  fennforog  közöttük  még  oly  vonatkozás  is,  mely 
a  kettőnek  egybevetését  könnyen  teszi  érthetővé.  Az  anyagi 
magánjog  vagyis  a  polgárijog  nyilvános,  közjognak  is 
nevezhető  abban  az  értelemben,  hogy  az  egyeseknek  jog- 
viszonyait illeti  az  államhatalommal  szemben.    A  bíró,    ki 


>  Poz8.  vár.  jk.  8G.   « Király :  Pozsony  város  joga  a  középkorban  324.  1. 


119 


Digitized  by 


Google 


IV.  FejeEot. 

ma  csakis  a  magánjogi  viszonyokat  személy-  és  vagyonjogi 
elágazásaiban  vizsgálja  és  elintézi,  az  hajdan  ezekkel  együtt 
a  közjogi  eseteket  is  a  maga  illetékességéhez  tartozékul 
tekintette  s  így  a  polgári  pereljárásban  nemcsak  jogi  hatá- 
rozatokat hozott  magányigényekben,  hanem  nyomozott 
bűntényeket  is  és  hozott  ezekben  bűnfenyítő  Ítéleteket.  A 
felfogás  tényleg  annyira  határozatlan  volt,  hogy  a  közjog 
érdekébe  vágó  bűnök  nem  hivatalból,  hanem  csak  magán 
vádra  kerültek  bíró  elé,  valamint  a  közjog  érdekébe  \ágó 
bűnök  magán  egyezkedés  folytán  megszűntek  a  bírói 
üldözés  és  büntetés  tárgyai  lenni.  Míg  ma  a  közjogot 
senki  sem  sértheti  büntetlenül,  tehette  azt  a  középkorban 
abban  az  esetben,  ha  a  közjogot  sértő  cselekmény  csak 
magánjogi  sértésül  tekintetett  s  bírói  itélet  előtt  magán 
kiegyezés  mellett  bírói  tárgyúl  lenni  megszűnt.  Míg  ma 
a  tolvaj  és  az  adós  közt  lényeges  jogi  külömbség  van, 
mert  az  adós  fizetés  nem  esetében  csakis  a  magánjogot 
sérti,  a  tolvaj  cselekményévél  már  nem  csupán  a  magán- 
jogot, de  az  állami  jogrendet  is  megtámadja,  addig  hajdan 
e  két  fogalom  csakis  magánjogi  értelmű  volt. 


120 


Digitized  by 


Google 


V- 


A  város  igazságügyi  szervezetének  kifejlődése.  A  bírói 
eljárás  alapforrásai.  x\  bűntetőjog.  A  büntetendő  cselek- 
mények. A  büntetési  nemek. 

jogszabályok, 
melyek  a  vá- 
rosi bíróság- 
nak a  bíráskodásban 
alapul  és  irányul  szol- 
gáltak, csak  lassan  ala- 
kultak szerves  egész- 
szé,  rendszeres  városi 
jogkönyvvé.  Amint 
maga  a  város  lakos- 
sága csak  lassan  mi- 
nősült városi  polgár- 
sággá, úgy  szintén  csak 
lassú  fejlődésben  ke- 
letkezett, állott  elő  a  városi  statútum  is.  A  legrégibb  statú- 
tum, melyről  tudomásunk  van,  az  1376-ből  való  zsidójog- 
könyv,* míg  a  városi  jogkönyv  legrégibb  ismert  példánya 
még  csak  a  XV.  századból  való.*  Azt  hisszük  azonban,  hogy 


18.  Régi  lOt^l^opofftetó  dissmttve. 


*  Riadta  Earály :  Pozs,  vár.  foga  a 
kpkorhan  371—372.  U. 

•  Kiadto  szintén  Király  i.  m.  373-402. 
11.   Ugyanitt   közli  ő  a  XVI.   sz.  jog- 


könyvet is,  376—419.  11.  KiYÜle  újab- 
ban a  Magy.  Tad.  Akadémia  által  ki- 
adott „Magyar  jogtörténeti  emlékek'^A)en 
közlik  Pozsony   város  statútumait  dr. 


121 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 

ha  a  város  közönsége  a  XlV-ik  században  már  szükséges- 
nek találta  a  város  lakossága  egy  töredékének^  még  pedig  az 
akkori  világnézet  szempontjából  a  keresztény  többségnél 
jóval  kevesebbre  becsült  töredékének  jogviszonyait  rendezni 
s  e  rendezést  törvénykönyvbe  foglalni,  akkor  okvetlenül  még 
sürgősebbnek  kellett  egy  oly  jogkönyv  megszerkesztését 
tartania,  mely  a  város  lakossága  túlnyomó  többségének  jog- 
viszonyait rendezte.  Ha  tehát  nem  is  ismerjük  a  XIV, 
századi  pozsonyi  jogkönyvet,  bátran  feltételezhetjük,  hogy 
az  csakugyan  megvolt,  miután  látjuk,  hogy  a  székesfejér- 
vári, budai,  selmeczbányai,  nagyszőUősi,  szepesi,  nagy- 
szebeni és  zágrábi  városjogok  mind  már  a  XIII.  század- 
ból valókJ  Csakhogy  a  pozsonyi  XIII.  századi  jogkönyv 
fájdalom  sok  egyéb  okmányos  kincscsel  együtt  eltűnt,  el- 
veszett. 

Pozsonyban  a  jogkönyv  alakulására  eleitol  fogva 
megvoltak  a  szükséges  tényezők,  melyek  közül  névszerint 
is  felemlíthetjük  az  országos  és  helyi  szokást,  a  királyi 
privilégiumokat,  az  országos  törvényeket,  a  hazai  és  az 
idegen  városok  jogait,  valamint  a  bírói  gyakorlatot. 

A  szokásy  mely  a  régi  korban  a  törvényhozást  meg- 
előzte, nyilván  a  városi  statútumok  rendszerbe  foglalását 
is  megelőzte.  Bár  a  törvényhozó-hatalom  hozzájárulása 
nélkül  keletkezett,  kötelező  erőre  mégis  szert  tett  azáltal, 
hogy  bizonyos  körben  alkalomszerűségénél  vagy  éppen 
szükségességénél  fogva  átalános  jogmeggyőződést  keltett. 
Ilykép  jutott  jogerőhöz  az  országos  szokás,  de  épp  ily- 
képen  a  részleges  és  a  helyi  szokás  is,  itt  és  ott  is 
alapjává  válván  a  törvényhozás  irott  jogszabályainak. 
Eszerint   városi  statútumunkban    is    kell,    hogy    úgy    az 


Kolosvári  Sándor  és  dr.  Ó^ári  Kelemen   is:    A  magyar  törvényhatóságok  jog- 
szabályainak  gyűjieményé'hQn,  Budapest,   1897  IV-ik  kötet,  Il-ik  fele  9—32.  11. 
*  Kosutány  Ignácz :  Magy.  alkotm.  és  fogtort,  161.  1. 


122 


Digitized  by 


Google 


A  izokás  és  a  privilégiumok  befolyása  a  v&roBÍ  jogkönyv  alakulására. 

országos,  mint  a  partiális  s  a  helyi  szokás  befolyását  észre 
vegyük. 

A  szokás  mellett  a  királyi  privilégiumok  a  városi  sta- 
tutaiú  fejlődésére  vagy  akkép  voltak  alakító  befolyással, 
hogy  az  önálló  jogfejlődés  alapján  keletkezett  szokást  el- 
ismerve, azt  a  különjog  fejlődésének  alapjává  tették;  vagy 
pedig  úgy,  hogy  a  szokás  jogkörét  királyi  elhatározások- 
ban gyökerező  jogtételekkel  tágították.  Nagyon  nehéz  ki- 
mutatni az  egyes  privilégiumokban  azt,  hogy  mi  bennök 
a  már  gyakorlatban  levő  szokás  elismerése  és  helyben- 
hagyása és  mi  önkénytes  királyi  elhatározás  eredménye. 
A  privilégiumokat  vegyük  tehát  vígy  mint  a  városi  statú- 
tumok egyik  sarkalatos  alapját,  a  városi  különjogok  egyik 
közvetlen  fŐforrását.  Hogy  mennyire  volt  ez  az  eset  Pozsony- 
város  XV.  századi  jogkönyvénél,  eléggé  kitetszik  abból, 
hogy  ezen  jogkönyv  szövegének  kezdete  a  királyi  privi- 
légiumok tartalmának  német  előadása.^ 

Ali  ez  nem  kevésbbé  az  országos  tifrvényékról  is,  melyek 
a  törvényhozó-hatalomnak  az  ország  és  lakóinak  érdeké- 
ben hozott  Írott  intézkedései.  Nem  képzelhető  egy  ország- 
ban sem  oly  város,  melynek  érdekei  annyira  különválnának 
az  ország  és  a  nemzet  érdekeitől,  hogy  az  országos  tör- 
vények a  város  érdekeire  előnyösen  hasznosíthatók  nem 
volnának.  Azért  nem  is  lephet  meg,  hogy  a  városok  jog- 
gyakorlatában az  országos  jog  külön  felemlítésére  találunk.* 
Nem    nehéz    kimutatni,    hogy   Zsigmond  királynak    1405 

>A  jogkönyv  ezen  részének  fönn-  bányajogkőnyv    IV.    Béla    királynak 

maradt  egyetlen  lapja  III.  Endre  ki-  egy    év    nélkül    való    szabadalmával 

rály  1291  évi  privilégiumának  néhány  kezdődik.   (Wenzel :   Arp.   új    OknUár 

tételét  tartalmazza,  azokat  t.  i.  melyek  III,  206.) 

a  biróválasztásra,    a  szőlőadó   elenge-  '  István  eszterg.  érseknek  a  kereszt- 

désére,   az  erdő-,   fa-  és  épületadó  el-  uri  lakosoknak   adott  1246  évi  szaba- 

engedésére,    a   révadományozásra  s  a  dalmában  meghagyja,   in  criminalibus 

vámmentességre  vonatkoznak.  Épp  így  causis  puniuntur  more  hungarico.  (£nd- 

lá^ak,    hogy    a    selmeczi    városi   és  licher  469.  1.) 


123 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet 

évi  Úgynevezett  kisebb  vógzeménye  tényleg  lényeges  be- 
folyást gyakorolt  a  városok  köz-  és  magánjogéletére, 
Pozsony  köz-  és  magánjogviszonyainak  rendezésére  is.  E 
mellett  azonban  jó  lesz  szem  elől  nem  tévesztenünk  azt 
az  igazságot,  hogy  a  mi  a  statútumokban  az  országos  jog 
egyes  tételcinek  reproductiója  látszik  lenni,  nem  mindig 
az  országos  jogtél  lett  kölcsönözve.  Az  országos  jog  és  a 
helyhatósági  statútumok  számos  tételeikben  egy  közös 
forrásra  vezethetők  vissza:  a  kánovjogra^  mely  a  régibb 
római  jogból  merített.  Eszerint  lehet  országos  és  hely- 
hatósági jog  között  egyes  tételekre  nézve  azonosság,  anélkül 
mégis,  hogy  ez  azonos  tételek  a  nevezett  két  különjog 
egymásközti  viszonyát  bizonyítanák. 

Legnagyobb  befolyással  bírtak  azonban  a  statútumok 
alakulására  az  országos  vagy  kiUföldi  városok  jogstatviumai. 
Átszármaztak  ezek  egyik  helyről  a  másikra,  egyik  vidék- 
ről a  másikra.  Ezt  a  jogszármaztatást  vagy  a  városok 
között  fennforgó  politikai  meg  kereskedelmi  kapcsolat  teszi 
előttünk  érthetővé,  vagy  pedig  a  telepedések,  mert  a  tele- 
pedők  magukkal  hozták  az  elhagyott  város  jogszokásait 
és  jogstatutumait.  így  tudjuk,  hogy  a  hazaiak  közül  a 
budai  XIIL  századi  régi  jogot  átvette  Komárom  s  később 
számos  más  hazai  város  is.  De  tudjuk,  hogy  a  külfóldi 
városok  jogai  ugyancsak  lényegesen  befolytak  hazai  váro- 
saink statutárius  jogaira^  Nevezetesen  a  frank,  a  szász  s 
a  magdeburgi  jogok  ismerhetők  fel  számos  tételeikben  a 
hazai  részleges  jogok  rendszerében.  A  szepesi  városok  sta- 
tutárius jogaiban  különösen  a  magdeburgi  jog  nyilatkozik, 
melyet  e  városok  Zsigmond  király  által  történt  elzálogosí- 
tásuk idejében  Krakkóból  vettek  át.  E  jog  külömben  nem- 
csak Lengyelországban,  de  Sziléziában  és  Csehországban 
is  el  volt  terjedve.  Zsolna  város  azonkép  magdeburgi  jogot 
használt.   A  budai  jog  szintén  a  magdeburginak  befolyása 


124 


Digitized  by 


Google 


Az  országos  törvények,  idegen  jogstatutumok  s  a  birói  gyakorlat  befolyása. 

alatt  állott.  A  pozsonyi  jogkönyvre  már  inkább  a  délnémet 
jogok  hatottak,  mert  benne  ó-bajor  jogintézményeket  talá- 
lunk. De  alakítólag  hatottak  rá  az  ensi,  illetőleg  bécsi 
középkori  jogok  is.  A  pékjogot  a  XV.  század  közepén 
egészen  Bécsből  kapta  Pozsony. 

A  bírót  gyakorlat  természetszerűen  összefügg  a  statu- 
tárius  jogokkal,  amennyiben  a  gyakorlat  a  városi  jogköny- 
vek egy  igen  nevezetes  forrását  képezte,  de  másrészt  maga 
a  jogkönyv  a  bírói  eljárásnak  is  irányadásúl  szolgált.  Az 
összefQggési  visszony  tehát  kettős,  azaz  kölcsönös.  A  bírói 
gyakorlat  vagy  a  hazai  vagy  a  külföldi  szokásra  helyez- 
kedett s  bár  bajos  szabatosan  kimutatni  a  hazai  és  kül- 
földi jogkönyvek  befolyását  városaink  bírói  gyakorlatára, 
mégis  kétségtelennek  mondhatjuk,  hogy  e  befolyás  tényleg 
érvényesült.  Kellett  éppen  Pozsonyban  is  érvényesülnie, 
hol  külömböző  jogkönyvek  használata  kimutatható.  Az 
1485  évi  számadókönyvből  megtudjuk,  hogy  a  városi 
tanács  ez  évben  egy  „mindenféle  jogokat"  tartalmazó  jog- 
könjTv^et  beköttetett,*  egy  „országos  jogkönyvet"  pedig 
vétetett.*  Eckenfelder  Liebhard  pozsonyi  jegyző  1457 
évi  végrendeletében  elősorolvák  egy  általa  másolt  „német 
jogkönyv",  egy  ugyancsak  általa  másolt  „német  formu- 
laria",  az  ugyancsak  általa  másolt  „toUbamondások"  s  végre 
egy,  régi  városi  és  országos  törvényeket  tartalmazó,  hár- 
tyába kötött  „kis  régi  jogkönyv.*  Bár  kevés  az,  mit  ily- 
kép  e  tárgyat  illetőleg  felhozhatunk,  e  csekély  számú 
adatból   mégis   eléggé   kivehető,   hogy   a   pozsonyi  bíró  s 


'alls  meine  Herm  ain  Becbtpuech  Rotn  lltot  bawt  gepondtn   in   preter, 

kawfft  habeo,  aüerlay  Rechtm,  von  den-  meine  hantgeschrift.  Item  ain  deulschen 

selben  poecb  einzepinten  báb  icb  gebn  /orrmdary,    in    aine  Rotn   lascb  hawt 

5  Seb.  y'pondn,  guete  dictamina,  vnd  in  meiner 

*  meine  Herm  babén  kawffC  ain  lant  banntgescbrift.   Item   ain   chlams  alt» 
Rechtpuech  ymb  6  Seb.  awf  das  Batbaws.  Rechipueeh,  in  pergamen,  vor  altén  Stat 

*  Item  ain  deuUck  Rechipueeh,  in  ain  vnd  landes  Becbtn.  {I^oL  TesL  I.) 


125 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 

a  vele  együtt  a  bíróságot  alkotott  városi  tanács  jogokta- 
tásukat ily  különféle  jogokat  tartalmazó  könyvekből  me- 
rítették, mi  aztán  a  városi  jogkönyv  hézagainak  kitölté- 
sére, kétes  vagy  határozatlan  útmutatásainak  élesb  meg- 
határozásaira, szóval  a  jogkönyv  szervi  fejlődésére  alkal- 
mas volt.  De  viszont  épp  oly  bizonyos  az  is,  hogy  az 
élet  eseményei  s  a  mindennapi  életben  felmerült  jogesetek 
sokkal  különfélébbek  voltak,  semhogy  kétes  esetekben  a 
bírák  mindig  a  könyvekben  kaphatták  volna  a  keresett 
útbaigazítást.  Ez  teszi  kétségtelenné,  hogy  az  irott  köny- 
veknél is  bővebb  útbaigazitójuk  a  szokásjogból  meritő 
bírói  gyakorlat  volt. 

Ezeket  tudva,  lényegében  éppen  nem  maradhatunk 
tájékozatlanok,  a  tárgyilagos  jog  mindennemű  nyilatkozá- 
saiban követett  bírói  eljárás  iránt.  E  források  tekintetbe- 
vételével megismerhetjük  a  nyilvános  jog  terén  városunk 
középkori  bűntetőjogát,  bűnfenyítő-  és  magán-perjogát,  vala- 
mint a  magánjog  terén  a  személyjogot  s  ami  azzal  össze- 
függ: a  családjogot,  házassági,  rokonsági  és  gyámjogot; 
továbbá  a  vagyonjogot  s  ami  azzal  összefügg:  a  kötelmi, 
dologi  és  örökösödési  jogot,  amhit  történetírói  feladatunk- 
hoz tartozik  is,  azokat  röviden  megismertetni. 

Oly  átalános  elnevezésekkel,  melyek  a  büntetendő 
cselekmények  bűntetőjogi  tartalmát  kimerítenék,  Pozsony 
város  középkori  jogában  nem  találkozunk.  E  jog  inkább 
is  igen  különböző  kifejezésekkel  határozza  meg  a  bűnte-> 
tendő  cselekmények  fogalmát.  A  városi  jogkönyv  egyetlen 
egy  helyen  sem  foglalkozik  átalán  a  szóban  forgó  kérdéssel, 
csakis  a  III.  Endre-féle  szabadalom  valamint  a  jus  gladii-t 
magukban  foglaló  oklevelek  s  a  XV.  század  judicaturája 
nyújtanak  ahhoz  átalán  véve  adatokat. 

Az  okiratok  a  büntetendő  cselekményt  nocumentum, 
a    büntetendő    cselekmény    elkövetőit    pedig    malefactores, 


126 


Digitized  by 


Google 


Az  élet  ellen  iiinyult  bántetendo  cselekmények. 

nocini-féle  kifejezésekkel  jelzik.*  De  előkerül  a  j^gcmosztevő"^ 
(Poswicht,*  Vbeltater,  Vbelteter,')  kifejezés  is,  a  büntetendő 
cselekvényt  meg  átalán  j^ügynek^  —  von  ains  handels 
wegen  —  nevezik.^  A  büntetendő  cselekmény  fogalmát,  mi 
a  középkori  jogérzékre  nézve  nagyon  jellemző,  különösen 
a  XYI.  századtól  fogva,  úgy  fogták  fel,  mint  mely  a 
tisztesaéygd  meg  nem  fér  és  mely  a  hűség  és  becsület  meg- 
szegésének a  következménye*  A  büntetendő  tettet  nem-tiszfes- 
^^e^nek^  jelzik. 

A  büntetendő  cselekményekhez  számítja  középkori 
városi  jogunk  első  sorban  azokat,  melyek  az  ember  legfőbb 
kincse,  az  élet  ellen  irányulnak.  Tudjuk,  hogy  a  régibb 
középkor  bűntetőjogában  az  emberölés  és  a  gyilkosság 
közt  levő  megkülömböztetés  még  nem  jutott  volt  kifejezésre. 
Csak  arra  voltak  tekintettel,  hogy  az  emberélet  kioltása 
véletlenül  avagy  haragos  felgerjedésben  vagy  egyéb  módon 
történt- e,  úgy  hogy  csak  enyhébb  és  súlyosabb  emberölést 
külömböztettek  s  büntettek  meg.  Még  csak  a  XV.  század 
dereka  óta^  kezd  az  előre  eltökélt,  éretten  megfontolt 
szándékkal  végrehajtott  ölés^  és  felhevült  állapotban  tör- 
tént rögtönös,  egyszeri  ölés  között  külömbséget  tenni. 
Városi  jogkönyvünk  is  megkülömbözteti  az  emberölést  és  a 
gyilkosságot  Amazt  rendesen  „manslacht^  és  „todschlag^ 
néven  említi,  emerre  pedig  a  „Tödtung  mit  wolbedachten 
mut,**  „mutwilliger  mord"  és  a  „mord"  kifejezéseket 
használja.  Az  emberölés  jellegét  a  nyilvánosságban  való 
összetűzésben,  a  gyilkosság  jellegét  pedig  a  titkos  feltevés- 


em. Endre  kiválts,  levele,  azonkiv.  ^von  unerher  sach  wegen.  1411  évi 

P.  y.  Itár  Lad.  IV.  46.  12.  Ítéletben. 

n404.  évi  ítéletben.  •1486:51;    1492:   82;   1563:   38, 

3  Úgy  a  XV.  mint  a  XVI.  bz.  vár.  63  iczk.  És  Hármaskönyv  II.  r.  44.  ez. 

jogkönyvben  40.  3.  §.  és  54.  ez.  7.  §. 

^1416.  évi  itélefben.  '  deliberative,  ez  praeconcepta  ma- 

litia  animoqne  deliberato. 


127 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 


ben,  az  orvban  találja/  Az  ölésben  vagy  gyilkosságban 
résztvevők  s  abban  segítők  szintén  büntetendők.*  SŐt  még 
az  ölési  kisérlet  is  úgy  büntetendő  mint  maga  a  befejezett 
bűncselekmény/ 

Mindazt,  ami  az  életet  veszélyezteti,  a  városi  jogkönyír 
a  büntetendő  cselekmények  közé  számítja.  így  nevezetesen 
a  testi  sértéseket  Ezekre  a  városi  statútum  kiváló  figyelemmel 
van.  Felosz^'a  ülésekre  és  megsebzésekre.  Az  ütéseket  aszerint 
külömbözteti  meg,  amint  azok  ököllel,*  husánggal*  vagy 
lapos  kézzel,  azaz  tenyérrel  *  történtek.  A  sebzések  vagy 
nyílt  sebek,'  vagy  csonttörések,®  bénitások  illetőleg  tag- 
csonkítások. A  nyílt  sebeket  meg  aszerint  külömbözteti, 
amint  szárassal^  vagy  dobássaP^  ejtetnek.  A  testcsonkításokat 
aszerint,  amint  a  kéz,"  ujj,'*  újjperecz,"  fog,"  fül,**  szem  ** 
elvesztéséből  állottak.  Ezektől  külön  említvék  a  szemérem- 


<ÍBt  der  Rat  veraagt  miiiwiüigen 
tnordem,  így  a  XV.  sz.  jk  és  wer  eine 
tödt  miu  wolbedachten  mtOt,  igy  a  XVI. 
8z.  jk  63.  p. 

*  Item  toer  hüffgíbt  zu  ainem  todslag, 
der  Í8t  veruallen  ainer  handt.  így  a  XV. 
sz.  jk.  A  XVI.  8z.  pedig  69.  p.  mondja : 
It.  Wer  der  ist  der  da  gíbt  ain  hüff  In  den 
to<ischlagkh,  der  ist  verualln  ainer  hant. 

•Ez  kitetszik  az  1516  évi  Achilntch 
egy  Ítéletéből.  L.  alább. 

* — '  Item  8chlecht  ainer  ain  mit  ainer 
gantz  fotust  oder  mit  ainem  knuUl :  is 
veruallen  ain  phund  d(enar.)  (XV.  sz. 
jk  23.  a.) 

*Item  Bchlecht  ainer  ainem  mit 
flacher  handí,  bo  ist  er  zu  wandel  von 
iglichem  fínger  ain  Ib.  d.  (XV.  sz.  jk 
23.  b.) 

^Item  von  sűner  Jliessunden  wuríden, 
am  painscbrotig  ain  Ib.  d.  így  a  XV. 
sz.  jk.  A  XVI.  sz.  jk  szerint :  It.  Von 
ainer  Schessenden  wunden  an  payn- 
schrotig  1  Ib.  d.  (23.  p.) 


^Item,  von  ainer  pairuchrotigen 
vnmdten  V.  Ib.  d.  (XV-  és  XVI.  sz. 
jk20.) 

*Vnd  von  ainem  stich  V.  Ib.  d. 
(XV.  és  XVr.  sz.  jk  21.) 

10  Vnd  von  ainem  tmirff  V.  Ib.  d. 
(XV.  és  XVI.  sz.  jk  22.) 

^^Item,  ist  dan  das  ainer  dem  and- 
d(ern)  ain  handt  abslecbt,  so  is  er 
veruallen  zuwandl  V.  Ib.  d.  (XV.  és 
XVI.  sz.  jk  16.) 

^*Item,  ist  das  ander  dem  andem 
ain  Jinger  abslecht,  so  is  ér  veruallen 
zuwandel  V.  Ib.  d.  (XV.  és  XVI.  sz. 
jk  17.) 

^*  Vnd  von  ainem  glid  ainos  fíngers 
auch  V.  Ib.  d.  (XV.  és  XVI.  sz.  jk  18.) 

leltem,  von*ainem  zand  V.  Ib.  d. 
{XV.  sz.  jk  23.  c.) 

>*  Vnd  ainem  orm  V.  Ib.  d.  (ugyan- 
ott). 

>*Vnd  von  ainem  augm  V.  Ib.  d. 
(ugyanott). 


128 


Digitized  by 


Google 


A  Bzégyen-Bel^ek.  A  frevel.  A  farwart. 

vagy  szágyen-sebek,*  melyek  alatt  a  testet  eléktelenítő,  a 
tagokat  rendes  formájukból  kivetkőztető  s  azok  használható- 
ságát is  megakadályozó  sértések  értetnek.  Csak  oly  testi  sér- 
téseket vettek  szégyensebekül,  melyeket  rendes  ruhával  el- 
takarni, elpalástolni  nem  lehetett,  úgy  hogy  ily  sértések,  a 
tagoknak  a  világ  szeme  elől  el  nem  rejthető  ilyen  megnyo- 
morítása  miatt  a  sértettnek  folyton  szégyenkeznie  kellett.* 
Ott,  hol  az  élet  becse  oly  nagyra  tartatik,  természetes, 
^ogy  a  jogszolgáltatás  nem  lehetett  közömbös  azon  cselek- 
mények iránt,  melyek  az  élet  becsének  megszorítására 
vagy  megszüntetésére  czéloznak.  Az  élet  becsület  és 
szabadság  nélkül  alig  bír  értékkel,  azért  üldözendőnek 
véli  a  városi  statútum  az  élet,  a  test  vagy  akár  a  becsület 
és  szabadság  ellen  irányult  jogellenes  támadásokat.  Ezek 
leggyengébb  faja  a  frevd^^  melyhez  a  latin  frivolis  igen 
közel  állhat.  Alatta  nem  átalános  értelmű,  hanem  csakis 
bizonyos  meghatározott  büntetendő  cselekmény  értendő, 
maga  a  statútum  sem  jelöli  ki  közelebbről  annak  tartalmát. 
Annyi  azonban  bizonyos,  hogy  a  cselekmény  a  szándé- 
kosságnak, az  ártani  kivánásnak  nyilt  erőszakoskodással 
létrejövő  eredménye.  A  középkori  latin  fribolum  mindig 
kisebb  bűntényt  jelez  s  erkölcsi  beszámítása  kisebbrendű 
nyilván  azért,  mert  hirtelen  (tehát  meg  nem  fontolt)  s 
múlékony,  nem  állandó.*  Szorosabb  értelemben  minden 
szóbeli  erőszakoskodást,  tágabb  értelemben  a  mai  becsület- 


*Item,    Yon    ainer   acham   trundten  A  magyar  jogtörténeti  emlékek   kiadói 

das  gewaodt  nicht  gedeckhen  mag  V.  hallgatással  mellőzik  a  statútum  e  ki- 

Ib.  d.  (A  XV.  82.  jk.)  Ugyanezt  a  XVI.  fejezését. 

sz.  jk  19.  pontja  következőleg  fejezi  ki :  >  Item  wer  gevrtailt  wirdt  vmb  ain 

It.  Von   ainer  éckam  wunden,  das  das  freuel,  der  ist  yeruallen  zu  wandl  vmb 

gewandt    nitt    gedecken    mag,    anch  VJ.  3  (schilling)   II.  den.  (XV.  sz.  jk 

wandl  V.  Ib.  d.  23.  g.) 

2 Ez  értelemben  tehát  rokon  a  «cm-  ^Izidornál  olvassuk:  Nam  fribolum 

dere  és   a   svéd   Skena  =  adf   szóval,  est  velut  quassae   mentis   et  efAnxae, 

V.  ö.  Adelung:   Wörterbuch  III,  1350.  nec  stabilis.  Őrig.  t.  LIX.  c.  8. 


Ortvay;  Povtony  törtenete.  II.  2.  129 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 

sértést  érthetjük.^  Az  erőszakoskodás  egy  másik  neíne  pedig 
a  farwart^^  mely  az  egyéni  szabadság  megfosztására  irányult, 
előre  megfontolt,  ravasz  fondorlattal,  lesben  állás  által 
véghezvitt  cselekmény."' 

Nagyon  közel  állanak  az  élethez  mint  a  földi  javak 
legfőbbikéhez  a  többi  anyagi  vagy  erkölcsi  javak:  a 
vagyon,  a  béke,  az  erény,  a  jóhír.  Ezek  megtámadói, 
veszélyeztetői,  károsítói  vagy  megsemmisítői  ugyancsak 
büntetendő  cselekmények  elkövetői  s  mint  ilyenek  bünte- 
tendők. A  vagyont,  a  tulajdont  veszélyezteti  vagy  meg- 
rontja a  rablás,  a  lopás,  a  gyújtogatás.  A  rablásról  a 
pozsonyi  statútumban  nincsen  szó,  de  találkozunk  vele  a 
XV.  századi  judicaturában.  A  XV.  és  XVI.  századokból 
tudomásunkra  jutott  rablási  esetek  mind  a  városon  kívül 
történtek  s  ebből  azt  következtethetni,  hogy  jogkönyvünk 
felfogása  szerint  rablás  csakis  a  szabadban,  mezŐn  történ- 
hetett, de  nem  a  városban,  mezővárosban  és  faluban. 
Városban  a  rablást  másnak  mint  békeszegésnek  és  lopásnak 
nem  tekintették.  Ellenben  a  középkori  rablólovagok,  a  cseh 
és  morva  rablókalandorok,  Giskra  és  huszita  hitsorsosai, 
nemkülönben  a  hatalmaskodó  szomszédok,  a  bazini  és 
szentgyörgyi  hirhedt  lovagok,  a  szomszédságba  eső  városok 
rablásra  jött  kapitányai  mint  a  rablás  elkövetői  és  előmozdítói 
rablókkép  estek  bírói  megitélés  alá. 

A  lopás  —  dyberay  —  mint  büntetendő  cselekmény 
városi  jogunkban  ismeretes  fogalom  s  kellőképen  hangsúlyo- 
zott bűncselekmény.  A  lopást  kényszer-eljárás  alá  veti  s  ez 
eljárás  nem  volt  függővé  téve  a  lopott  tárgy  értékétől. 
Külömbséget  tettek  betöréses,  vásári  és  templomi  lopás 
között.     A    városi    jogkönyv    megtiltja    a    tolvajjal    való 


*  Király :  Poz8.  vár,  joga  a  kpkorhan.  •  Item,  wan  ainer  ainem  furnyart, 
der  i8t  philichtig  zu  wandel  XXXII.  Ib.  d.  (XV.  bz  jk  23.  c.)  'Haltaas: 
Glosaar,  Germ,  medii  aevi  572. 


130 


Digitized  by 


Google 


A  rablás,  lopás,  csalás,  hamis  játék,  koczkajáték. 

magán-kiegyezést/  A  bűn  súlya  a  lopott  tárgy  értéke 
szerint  minősül,  bár  e  tekintetben  sem  a  statútum  sem  a 
judicatura  határozott  szabályt  nem  tartalmaz.  A  statútum' 
szerint  akár  sokat  akár  keveset  loptak  el  valakitől,  a, 
kényszereljárásnak  mindig  van  helye.  A  lopáshoz  közel 
állott  bűnfogalmi  tekintetben  a  csalds  és  pedig  nemcsak 
a  pénzzel,  vagyonnal,  értéktárgyakkal  való  csalás,  hanem 
a  hamis  névvel  történt  csalás  is.  A  Nikel  Pált  illető  vád- 
pontok közt  előjön  az  is,  hogy  magát  Jánosna^  mondotta** 
Ebben  tehát  rósz  szándékú  félrevezetést,  vagy  régi  bűnnek 
bíróság  előtt  való  elpalástolását  látták.  A  csalás  szempontjából 
űzött  hamis  játék  éppenséggel  súlyos  vétség  számba  jött. 
Annál  is  inkább  voltak  Pozsonyban  a  játék  által  űzött 
csalásra  tekintettel,  mert  épp  itt  jutott  volt  e  kihágás 
bizonyos  hirhedtségre.  1404-ben  Czetwasser  Péter  mint 
nagy  hamis  játékos  ismeretes.^  De  a  hamis  játék  mellett 
tütva  volt  a  koczkajáték'  is.  Ezt  főbenjáró  vétségül  tekintet- 
ték,  amint  az  egy  1404  évi  vizsgálati  jegyzőkönyvből*  s 


*  Item,    ist    sach    das    ainem    man  nacht  stet  leichen  oblag.  Királynál-  i. 

gestolu    wirdt   es   sey  vil  oder  wenig,  m.  246.  1.  cs  Lichner-Michnay :    Ofner 

vnd   bríngt  denselbn   diep  in  die  ge-  Stadtrecht  112—113.  11. 
fangnass  mit'dem  selbn  gut,  koinbt  er  ^E   jegyzőkönyv    szerint   elfogtak 

dem  Kechtn  noch  :  so  ist  er  dem  liichter  gonosztevőket,    hat    gefaget    das   wir 

nicbt  mer  schuldig  wan  LXXII.  d.  sol  wegreffen    Paswicht   Rabt  bantsspilar 

im  sein  gat  widder  gebén.  So  er  ab^r  die  mit  ír    posbat  den  lewten  menigs 

dem  Kechten  nicbt  nocb  wollt  komén,  mit  ír   habt   pöslacben  posa  den  ver- 

80  mag  sicb  der  Ricbter  deaselben  guts  stollen    clachen    ír    habé    vngewunen 

wol  vnterwindn  vnd  dem  Ricbter  darzu  hetten.    Ezek    a   halált    kiérdemelték : 

veniallen   XXXII.  Ib.  d.  zewandl  stb.  yná  dfeh  todt ,.  verdina  hiet.  Egyiknek 

(XV.  cs  XVI.  sz.  jk  61  —  62.  pp.)  megkegyelmeztek  s  száműzték,  ha  mégis 

'  dorumb  das  er  sicb  hansd  genunnet  visszajönne  s  elfognák,  so  ist  er  an  alles 

bat,  így  az  1404.  évi  vizsgálati  jegyző-  Recht  seities  hals  va  faUn.  Ha  bűn  is- 

köny  V.  métlés  után  másutt  kerül  kézre,  levélben 

'Az    1404   évi   vizsgálati    jegyző-  fogják  az  idegen  hatóságot  felszólitani, 

könyv   azt    mondja   róla:    das  der  in  das  man  lm  das  Recbt  sol  widerfaren^ 

solicber  posbat  ain  maysier  were,  alább  lassen,  —  Recht  als  er  seines  halls  pay 

pedig,   hogy   ő   der    genanten   sayner  vns  vafcUln  was  an  aUe  genad. 
maystergchafft    des    wűrffels,    tag    vnd 


131  9* 


Digitized  by 


Google 


azonkívül  egy  1435  évi  kitíltási  jegj^zőkönjrvből  kitűnik. 
Ez  utóbbi  arról  tudósít,  hogy  a  koczkajáték  főbenjáró 
bűnösségét  Zsigmond  király  s  a  városi  tanács  kikiáltás  útján 
juttatták  köztudomásra.^  A  gyűjtogatáshoxi  a  pozsonyvárosí 
jog  bűnfenyítő  és  büntetendő  cselekményt  lát,  melyre  még 
puszta  fenyegetés  miatt  is  kemény  megtorlást  szab,  úgy 
hogy  e  tekintetben  a  helyi  judicatura  eljárása  szigorúan 
egyezik  az  országos  judicatura  eljárásával.*  Ez  két  XVI. 
század  elejéről  való  kihallgatási  jegyzőkönyvből  világosan 
kitűnik.  Az  egyik  szerint  Winter  disznóhentes  (Sawschlahn) 
azért  került  1510-ben  törvényszék  elé,  mivel  azzal  a 
fenyegetéssel  igyekezett  üldözőit  az  üldözés  felhagyására 
bírni,  hogy  külömben  rájuk  gyújtja  az  egész  Kecske-utczát." 
A  másik  szerint  pedig  Strausz  András  azért  lett  1511-ben 
elitélve,  mivel  Báthon  Jakab  czipész  házát  másokkal 
egyetemben  felgyújtotta/ 

A  béke  ellen  nemcsak  az  vétkezik,  ki  az  egyes  polgárt 
s  annak  házát,  birtokát,  családját,  hanem  az  is,  ki  a 
közönség,  a  város  összes  lakosságát  bántja,  zavarja  vagy 
károsítja.  A  városi  béke  a  magán  lakos  békéjének  is  fel- 
tétele, birtokának,  vagyonának  biztosítéka,  azért  minden, 
mi  bármely  módon  a  város  békéjét  zavarja,  tehát  a  városi 
béke  ellen  irányult  erőszak,  egyes  polgárai  élete  és  vagyona 
ellen  irányult  hatalmaskodás,  vagy  közvetlen  veszedelmes 
fenyegetés,     mindmegannyi    büntetendő     cselekmény.*     A 


1  Ac  1435  évi  Achtbuch  szerint  több  nicht  spiln  wolt  lasan  vnd  nam  in  die 

hegylegény  (perckgeaelln  »  hegycsoszők  tcür/fl,  da  furen  sie  aaf  vnd  woltn  In 

vagy  talán  kőbányászok)  bebörtönzése  der  mórt  habn  wer  sein  Knecht  nicht 

dorbézolás  és  tiltott  koczkajáték  miatt  gewesen. 

történt,   vnd  habs  dar  zu  gu^,  das  >  A  Hátmatikönyvhől  III,  23.  kitet- 

besunderlich   ms   gnadiger   herr   der  szik,  hogy  a  gyűjtogatással  fenyegető 

Kayser  vnd  die  Stat  v'poten  hat  bei  is  halállal  bűnhődött. 
leyb  vnd  bey  gut  vnd  das  v'rüefih  hat  '  1510  évi  bírói  jegyzőkönyv. 

lass(en).  Vnd  da  der  vor  genante  Mar-  ^1511  évi  bírói  jegyzőkőn3rv. 

tine   Pemhertl  (t.  i.  a  korcsmáros)  sy  ^Itern,  wan  ain  Richter  amem  ge- 


132 


Digitized  by 


Google 


A  gyújtogatás,  a  béke  megzavarása,  zártörés,  széksértés. 

közvetlen  személy  ellen  irányult  veszélyes  fenyegetés, 
tltésre  komolyan  felemelt  kéz,  különösen  ha  az  esküdt 
polgár  előtt  történik/  az  igazságszolgáltatás  mérlegében 
nagyon  súlyba  esik.  Még  súlyosabb  e  nemű  bűntény  az 
esküdt  polgár  házának  fegyveres  kézzel  való  megtámadása, 
mert  ilyen  fegyveres  támadás  alapos  aggodalmat  szül  a 
megtámadottnak  élete  vagy  testi  épsége  iránt.'  Ide  sorolandó 
a  szomszédsághoz,  rokonsághoz  tartozó  személyeknek  meg- 
támadása is.'  A  szomszédsági  viszony  szentségét  Pozsonyban 
különös  becsben  tartották  és  kellő  oltalomban  részesítették. 
A  szomszédságot  és  rokonságot  majdnem  egyértelműnek 
vették.  A  szomszédság  tágabb  értelemben  családot  képezett. 
A  hatóság  tekintélyének  fenntartása  a  városi  rend  és 
béke  lényeges  feltétele,  ettől  függ  a  városi  törvény  meg- 
tartása a  polgárok  részéről  s  azért  minden  cselekmény, 
mely  a  hatóság  tekintélye,  állása  és  intézkedései  ellen 
irányul,  súlyos  vétek  számba  jött.  Az,  ki  a  bíróilag  le- 
pecsételt végy  lezárt  helyiséget  a  bíró  engedélye  nélkül 
kinyitja,  zártörést  követ  el.*  Az  ki  a  bíróilag  letartóztatott 
foglyokat  megszöktetni  akarja,  büntetendő  cselekmény 
elkövetője.*  Az,  ki  a  bírói  tekintélyt  nyilvánvalóan  sérti, 
széksértést  követ  el,  mi  hűtlenségi  eset  számba  jött.  Még  súlyo- 
sabban vétkezett  azonban  az,  ki  a  hatóság  tekintélye  ellen 

pewt   des  Kunigs   vnd   der  Stat  frid,  '  Item,  ist  sach  das  ainer  á^Tfreundt 

vnd  wer  der  ist,  der  den  frid  zebricht,  hiUdschafi  begreifft  ynnd  kombt  widder 

der  ist  vervallen  ze  wandi  XXXII  Ib.  in   der   stat,    so   ist  er   dem   Richter 

d.  (XV.  sz.  jk  23.  d.)  schuldig  XXXI  Ilb.  d.  ze  wandl  (XV. 

^vnd  werlmemstvberainenzncklit  és  XV.  sz.  jk  14.) 

ynd  vili  ainen  slagn  vor  ainem  geswomn  *  Item,  wan  ainem  aín  gemach  wirt 

man,  der  ist  verualln  ainer  handt.  (XV.  verspert  oder   verpetschaft,   vnd  spert 

és  XVI.  sz.  jk  77.)  dersdb  auf  das  gemath  on  dea  Richter 

*Item,    wan   ainer   lauft   in   aines  vrlaub,  derselb  is  yerualln  XXXII  Ib. 

guwomen  mans  haws  vnd   wiU  ainen  d.  (XV.  sz.  jk  23.  d.) 

angisíign  seines  leibs  vnd  kbmf  mit  er-  ^  1404-ben  a  Nikel  Pál  ellen  emelt 

zogener  wer,  der  ist  seines  hals  yemalln.  vádak  egyike,  hogj:  h&t gefangen  auagé' 

(XV.  és  XVI.  sz.  jk  76.)  /<M*«ri.  (Ez  évi  bírói  jegyzőkönyv  szerint.) 


133 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 

fegyveresen  lépett  fel,  mit  lázadásnák  neveznek.  Ez  a  városi  s 
az  egyéni  békét  egyaránt  a  legveszedelmesebben  fenyegette. 
De  nem  csekély  sérülést  szenved  a  felsőbbségi  tekintély  s 
kárt  vall  a  közérdek  a  pénznek  meghamisítása,  vagy  a 
hamis  pénznek  forgalomba  hozása  áltat.  Ezért  ily  cselek- 
mények is  mint  főbenjáró  bűnös  cselekmények  bélyegezvék 
meg  s  a  bíróság  által  üldözésbe  vétettek.^ 

Az  erény  gyakorlása  sökféleképeii  képezi  úgy  a 
családi  mint  a  községi  élet  boldogságának  alapját.  Oly 
tulajdon,  melynek  épen  tartására  minden  törvényhozásnak 
törekednie  kell.  Az  egyén  erénye  megszenteli  a  család 
tűzhelyét,  a  család  erénye  magasra  emeli  a  polgárság,  a 
község  erkölcsi  színvonalát.  Ezért  azt  látjuk,  hogy  közép- 
kori törvényhozásunk  különös  figyelemmel  volt  a  vallásosság, 
a  szemérem  és  a  házasélet  ellen  irányuló  bűncselekményekre. 
.Az  Istenkáromlás  és  az  öngyilkosság  mint  vallás  ellen  való 
.bűntettek  szerepelnek  középkori  judicatüránkbaíi.  Egyikben 
a  legfőbb  iiatalomnak  ócsárlásáts  tekintélyének  megszentség- 
telenítését,  másikban  a  legfőbb  jognak  rút  megtámadását 
látták.  De  a  női  erény  ellen  elkövetett  erőszakos  merénylet 
is  súlyos  erkölcsi  kihágás  volt.  E  tekintetben  a  városi 
jog  a  kihágás  mérvének  megállapításában  a  megtámadt 
nőnek  hangos  kiabálására  nagy  súlyt  fektet.  Tekintettel 
van  a  merénylet  első  elkövetésére  és  a  bűnismétlésre, 
továbbá  arra,  vájjon  a  hajadon  akarata  ellenére  vagy  azzal 
történt-e  a  tett.  Ha  akarata  ellenére,  tehát  erőszakkal  történt, 
a  vétkesnek  életével  kellett  lakolnia ;  ha  a  hajadon  akaratával 
s  beleegyezésével  történt  becsületének  megsemmisitése,    a 


^Az   1437  évi   Achípuch  fel  is  boz  vnd    ist    vns    auch    darumb    aus    der 

erre  egy  gyakorlati  példát :  Item  Eme-  Slat  enirunnen,    Item.  De   mutter  des- 

rich  Kolwais   ist   hie   gewesen   in  der  selbu   Emericht  brúder  I^  in  tmsferj 

Stat  vnd  hcU  falsche  müme  gehabt,  vnd  vancLuuss   gewesen    von    der  fcdschen 

guldin  darumb   kauft  von  den  Judcn  münze  wegen, 

134 


Digitized  by 


Google 


^  1^ 


_    r     F     s    •• 


<3 


i     5-  . 


-  g 


•g 


^  r'^         -^    '^  * 

«=J5     ■ 


1  .  í  ^:  • 


<£^  ''dg 


^    fi 


C? 


^  -^ 


-       H  "-^  i-f 

i^  í:    i-    6    «í  '5  1í    I  *  g 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 

bűnösnek  el  kellett  a  megbecstelenítettet  venni/  A  házas- 
társi frigy  nálunk  is  oltalomban  részesült  a  törvényhozás 
részéről.  Büntetendő  cselekmény  volt  azért,  ha  nÖs  ember 
nejét  hűtlenül  elhagyta  vagy  ha  nyilvános  házakban 
szabad-személyekkel  mulatott.  Ily  vádak  alapján  indítottak 
1404-ben  Nikel  Pál  ellen  bírósági  keresetet.*  Házas  nők- 
nek megszöktetése  s  a  házasságtörés  mindannyi  büntetendő 
cselekmények.  A  városi  jogkönyv  szerint  e  bűntettnek 
minősítése  nem  rejlett  egyedül  a  nőnek,  hanem  egyúttal 
a  férfinak  is  házas  állapotában,  hogy  tehát  a  sértett  fél 
nemcsak  a  férjes  nőnek  a  férje,  hanem  egyátttal  a  nős 
férfinak  a  neje  is,  azaz,  hogy  a  férj  és  nő  teljesen  egyen- 
jogúaknak  tekintettek  a  házassági  frigy  sérthetetlensége 
tekintetében.  A  vérfertőztetést  és  a  higamiát^  a  városi  jogszokás 
bűntettnek  minősíti,  az  elsőt  ugyan  a  statútum  nem  említi, 
de  megemlékezik  róla  a  judicatura,^  a  kettős  házasságot 
mindazonáltal  a  városi  jog  is  bűntényképen  sorolja  fel. 

Bizonyos  hogy  ezekkel  a  városi  jogkönyv  az  összes 
bűncselekményeket  még  fel  nem  sorolta.  Akárhány  eset 
lehetett  és  nyilván  volt  is,  melyek  elitélésében  a  városi 
jogkönyv  a  bíró  kezében  nem  volt  kielégítő,  útbaigazító 
codex.  Mégis  a  bűncselekmények,  a  kihágások  irányai  és 
fajai  nagyjában  mind  feltalálhatók  voltak  a  statútumban, 
azért  kellett  annak  az  igazságszolgáltatásban  oly  fontos 
tényezőnek  lennie.  De  azért  is,  mert  a  jogkönyv  nemcsupán 
a  kihágásokra   és    bűntényekre   szorítkozik,    hanem    meg- 

^  Item,  wer  der  ist  der  aioer  jung-  *  1510-ben  Gergely  pék  került  e  rút 

frawen  ír  eer  beraubt  yber  íren  willen  bűn   miatt  biróság   elé.   Item  Gregor 

derselb  ist  hohens  werdt,  geschieht  es  peckh  hat  bekhennt,  das  er  bey  nacbt- 

aber  mit  írem  willen,  Soll  man  sie  lm  lícher  weill  von  seiner  hawsfrayen  aaff- 

zu  der  £e  gebén.  (XV.  és  XV.  sz.  jk  82.)  gestandn  iat,  dy  weii  Sy  geschlaffenn 

3  vnd   sein  frums  weib  sizen  lassen  hatt,  vnd  sich  zu  seiner  tochter  gelegt 

yn   vnsz  Stat,    vnd   hat  offen  leichen  hatt,  daselbst  vnkeusch  mit  ír  getribn 

pey  den   hurren   gebaliget.  (1404  évi  vnd  ist  alsó  schwanger  worden,  vnd  hat 

Prot,  ActioncUe.)  ein  Kindt  tragen.  (1510  évi  Achtpuech.) 


136 


Digitized  by 


Google 


A  házasságtörés,  vérfertőztetés,  bigámia.  A  bűnfenyités. 

állapítja  a  kihágások  és  bűntények  correctivumait  is.  Azt 
látjuk,  hogy  a  városi  jogkönyv  a  köz-  és  magánérdekek 
sérelmeire  külömböző  büntetéseket  szab.  Mint  a  középkorban 
átalán,  úgy  a  pozsonyi  jogkönyv  által  alkalmazásba  jött  bfín-' 
tetés-nemek,  nagyon  külömbözőek,  nemcsak  klüömbözőek 
a  kihágások  és  bűntények  nemeihez  képest,  hanem  ugyan- 
azon bűntényekre  való  alkalmaztatásukban  is.  Bár  jog- 
könyvünk bűnfenyítö  tételei  nevezetes  haladást  mutatnak 
a  régi,  X — XIV.  századi  törvényalkotásokhoz  képest,  mégis 
még  mindig  félreismerhetetlen,  hogy  az  akkori  bűnfenyítés 
magasabb  elvi  szempontból  még  nem  tudja  az  ember 
erkölcsi  botlásait  megitélni  s  nem  bír  tisztán  tárgyilagos 
álláspontra  helyezkedni.  A  judicaturában  a  kezdetleges 
jognak  még  többrendbeli  utóhajtásaival  találkozunk.  Az 
elvi  öntudatosság  hiánya  szüli  a  bűntetésalkalmazás  bizony- 
talanságát. Sok  esetben  nem  az  elv  következetessége, 
hanem  a  merő  casuistica  érvényesül.  Egyszernól  többször 
a  subjectiv  felfogás  ingadozóvá  teszi  az  egész  jogalapot  s 
végtelenül  tág  tért  nyit  a  bíró  elhatározási  szabadságának, 
mondjuk  szeszélyének  és  önkényének. 

De  ezzel  szemben  azt  sem  ismerhetjük  félre,  hogy 
városunk  jogkönyve  minden  fensőbb  jogelvi  fogyatkozásai 
mellett  is  hűen  tükrözi  vissza  azt  a  demokrata,  civilis 
szellemet,  mely  a  municzipiumok  alakulásában  uralkodóvá 
lett.  Míg  országos  törvényeink,  sz.  István  decretumaitól 
kezdve  végig  századokon  át  az  alkotmány  kivánalmai 
szerint  a  bűntetőjogot  a  rendi  külömbségekre  fekteti  s 
ennek  következtében  a  bűntényt  nem  absolut  súlya  szerint 
Ítéli  meg  és  bünteti,  hanem  aszerint,  amint  azt  nemes  vagy 
nem-nemes,  előkelő,  jobbágy  vagy  szolga  követi  el :  addig 
városi  jogunk  úgy  mint  minden  kifejlett  municzipium  joga 
a  rendi  külömbségeket  kiküszöböli  a  büntetőjogban  s  min- 
denki számára  egyenlővé    teszi    a    büntetendő  cselekmény 


137 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 

súlyát.  A  polgárjog  nem  ismer  külömbséget  polgár  és 
polgár  között,  azért  nem  is  menekülhet  a  nemes  jutányo- 
sabban  a  kiérdemelt  büntetés  alól.  Ez  jogkönyvünknek 
egyik  legelőrehaladottabb  vívmánya. 

A  büntetés  alkalmazásában  külömben  inkább  az  elret- 
tentésre semmint  az  erkölcsi  hatásra  számítottak,  bár  az 
erkölcsi  javítás  szándokát  is  kifejezve  találjuk  jogkönyvünk- 
ben és  judicaturánkban.*  Az  alap,  melyre  a  büntetés  elve 
helyezkedik,  nagyjában  a  megtorlás  A  rosszat  roszszal 
véli  viszonozandónak,  Agy  hogy  bűntett  és  büntetés  közt 
tisztán  causalis  vonatkozás  forog  fenn.  Ennek  s  a  bün- 
tetések elrettentő  természetének  folyamánya,  hogy  azok 
felette  szigorúak,  sőt  kegyetlenek  is.  AU  ez  különösen  a 
haldlbilntetésekrő/y  melyek  gyakorlására  a  város  bíróságát 
a  statútum  feljogosítja.  E  jogot  illetőleg  tudjuk,  hogy  a 
városi  bíróság  a  XIV.  század  végén  két  a  város  területén 
letartóztatott  egyént,  egy  nemest  és  egy  nem-nemest, 
lenyakaztatott.  Emiatt  a  városnak  pere  támadt  László 
pozsonyi  várnagygyal,  mely  1382-ben  Zambó  Miklós 
tárnokmester  Ítélete  folytán  nyert  befejezést.*  A  város 
akkori  bíráját  Spitzer  Pált  és  a  város  közönségét  fel- 
szólították, hogy  mutassák  elő  gonosztevők  elfogatására  és 
halálos  Ítéletek  meghozatalára  és  végrehajtására  vonatkozó 
királyi  kiváltság-leveleiket.^  E  kiváltság-levelek  ez  idŐszerint 
ismeretlenek,  de  nyilvánvaló,  hogy  az  Í291  évi  nagy 
szabadalomban  már  benne  foglaltatik  nemcsak  a  közön- 
séges bfínfenyítés,   hanem    a  halálos    büntetés  is,    melyet 


*  Hogy  csak  egy  helyre  szoritkoz-  mondatik :  vnd  gedachtcn  er  scholl  sich 

zunk,    idézzük   itt   az   1104   évi  bírói  ^^tftf^ertivndsolichposheit  Dymmtun  vnd 

vizsgálati  jegyzőkönyvből  Czettwasser  wartaten  von  tag  zu  tag  der  peaserwig, 

Péter  bűnesetét,  ki  hamis  játék  miatt  derselbe  besserung  chund  wir  pis  an  dea 

halálra  lett  Ítélve,  de  wettaui  Smylo  po-  gegenwurtigen  tag  ny  erchennen  stb. 

zsonyi  várispán  feleségének  kérelmére  ^  P.  v.  Itár  Lad.  1.  Nr.  19  f. 

csak  száműzetett  a  városból.  Ez  Ítéletben  ^P.  v.  Itár  Lad.  I.  Nr.  19  e. 


13« 


Digitized  by 


Google 


A  halálbüntetés.  A  jus  gladii. 

tényleg  külön  jus  gladii-val  szoktak  volt  a  középkorban 
adományozni.^  Arról  sincs  tudomásunk,  hogy  a  jus  gladii-t 
külön  kapta  volna  a  város  a  XIV.  században,  de  kétségtelen 
hogy  a  XV.  században  folyton  mondott  alkalomadtán  halálos 
ítéleteket,  mi  ismét  arra  vall,  hogy  ezt  a  város  az  1291 
évi  nagy  privilégium  alapján  gyakorolta.  Ha  a  XV-dik 
század  folytán  a  jus  gladii  külön  adományoztatik,  az 
csak  a  régi  jognak  megújitásául  tekinthető. 

Tényleg  a  XV.  században,  1451-ben  Hunyadi  János 
kormányzó  jus  gladii-t  adományoz  a  városnak.  E  jog  szerint 
mindennemű  tolvajokat,  rablókat,  fosztogatókat,  gonosz- 
tevőket, legyenek  azok  akár  nemesek  akár  nem-nemesek^ 
vagy  más  állásúak,  letartóztatva,  azok  felett  Ítélhessenek, 
azokat  büntetéssel  és  kínvallatással  illethessék.'  Későbben, 
1468-ban  Mátyás  király  is  megadja  újból  a  városnak  a 
jus  gladiit  olyképpen,  hogy  bitófát,  kereket,  karót  és  a 
kínpadoknak  bármely  nemét  felállíthatja;  hogy  a  tolvajokat, 
rablókat,  fosztogatókat,  a  házakba  erőszakosan  berontókat, 
emberölőket  s  más  gonosztevőket,  a  hol  őket  a  város 
területén  nyilvánosan  rajta  kapják,  letartóztathatja  és  meg- 
érdemelt büntetésben  részesítlietí,  névszerint  kötél,  kerék, 
pallós  és  tűz  által  való  halálra  ítélheti,  valamint  más  meg- 
érdemlett büntetésben  részesítheti  és  megölheti,  úgy  amint 
az  az  országos  törvény  és  szokás  szerint  szabad.^ 

Ez  oklevelekből  tehát  kitetszik,  hogy  a  jus  gladii  a 
XV.  században    kétségtelen  joga  volt  a  városi  bíróságnak, 

^  Példaképen  említjük  Nagyszombat  alterius    cujuscunque     condicioniB    et 

1238  évi  aranybulláját  Fejérnél :   Cod,  preeminencie    in    criminibus    ipsorum 

Dipl.  IV.  I,  132.  deprehensoB  judicare,   ac  penis  et  tor- 

>1451    máj.  18.   Hunyadi  János  a  mentiscondignisjuzta  ipsorum demerita 

pozsonyiak  kértére  megengedi  Civibus  cruciare   pos&int   atque  valeant.   Kelt 

inhabitatoribusque  et  incolis  Civitatis  Temesvárt,   1451.  (DipL  Pos.  III,  10. 

posoniensis  id,  nt  ipsi  quosvis  homines  Teleki   X,   294.    P.   v.   Itár  Lad.  IV. 

fures,  latrones,  vespiliones  et  malefícos,  Nr.  4G.) 
sive   sint  nobiles,   sive  ignobiles,  sive  ^p.  y,  ]tár  Lad.  IV.  Nr.  12. 


139 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 

mely  is  azt  a  gonosztevőkkel  szemben  alkalmazta  ós  pedig 
nem  egyformán,  hanem  a  bűntett  nagyobb  vagy  kisebb 
faja  szerint  sályosbítottan  avagy  enyhébben.  Az  egyszerű 
halálbüntetéshez  tartozott  az  akasztás,  nyakazás,  vízbe- 
fulasztás,  a  súlyosbított  halálbüntetéshez  pedig  a  lófarkra 
kötés,  kerékbetörés,  megégetés  és  tüzes  vasfogóval  való 
csípés.*  Bizonytalan,  hogy  vájjon  a  halálbüntetés  minősége 
szabályzatilag  volt-e  kiszabva  bizonyos  bűntényekre  avagy 
a  városi  bíró  belátására  volt  annak  megválasztása  bízva. 
Valószínűleg  az  összes  tanács  mondta  ki  nálunk  a  halál- 
büntetés minőségét.  Bizonyos,  hogy  amint  a  középkori 
törvényhozás  átalán  a  büntetés  megállapításában  a  bűnösök 
vemére  volt  tekintettel,  ügy  történt  az  Pozsonyban  is. 

Valamennyi  büntetés  között  a  leggyalázatosabb  az  akasz- 
tás volt.  Akasztással  büntették  átalán  a  gonosztevőket.*  Azzal 
a  tolvajt,  ki  a  tolvajságot  üzletszerűen  gyakorolta.  így 
büntette  1418-ban  a  pozsonyi  tanács  Kepler  Péter  pozsonyi 
főispán  megkeresésére  azt  a  két  tolvajt  és  gonosztevőt,  kik 
a  királyi  sókamarából  60  forintot  és  egy  kereskedőnő 
üzletéből  4  emberre  való  fegyverzetet  loptak.  Ezért  valamint 
egyéb  hason  tolvajságok  és  gonosztettek  miatt  a  nevezet- 
teket akasztófára  ítélte  a  tanács.*  Később  1518-ban  egy 
másik  veszedelmes  rablóról,  egy  Boroszlóban,  Olmützben, 
Zürichben,  Bázelben,  Badenben,  Bécsben  és  másutt  tolvaj- 


^  V.  László  királynak  egy  Pozsony-  >  duos  furea  et  malefactores,  qui  in 

ban   1453   febr.    1.  kelt  okirata    említ  Civitate  Posoniensi  Camerario  Camere 

pcUibula,  rotas  ac  cetera  penaram  signa  salium  nostre  maiestatis  . .  .  sezaginta 

8   a  auspendeni,   decoUaruli,  comburendi  íiorenos    et    de    quadam   instita   certa 

büntetést.  (Teleki  X,  369.)  arma  ad  quatuor  personas  pertinencia 

•  1375 :    Niclas    der  leyner,    Niclas  subtrahentes   .  .    .  propter    huiusmodi 

Splendel    und     Ulreich     der    Czülauf  eorum /urítV»mo  et  scelera  recto  dictante 

ígértek  javulást   és    kötelezték  magú-  judicio  patibtdo  suspendissent.    (Dipl. 

kat  a  javulásra,  mit  ha  nem  tennének,  Poa,  II,  111 — 112) 
halállal    lakoljanak,    so   sulién    si    irs 
helse  vervallen  sein.  (DipX.  Pos,  1,450.) 


140 


Digitized  by 


Google 


Akasztás  és  nyakazás. 

ságokat  elkövetett  sveiczi  emberről  tudjuk,  hogy  bűnei 
miatt  Pozsonyban  János  hóhér  hurokjára  került.  Pedig  ez 
ember,  ki  mesterségére  maga  is  hóhér  volt,'  csak  kabát, 
bőr,  pénz,  ló,  posztó  tolvaj  volt.*  Nők  azonban,  ha  el  is 
követték  az  üzletszerű  tolvajságot,  az  akasztás  büntetését 
nemök  szempontjából  elkerülték.  Annál  sűrűbben  forog- 
hatott fenn  alkalmazása  a  férfiaknál,  mire  abból  következ- 
tethetünk, hogy  a  XV.  században  az  akasztófa  állandó 
alkotmány  volt  városunk  határában.  Az  1486-ban  felállított 
új  akasztófa  alját  kőműves  munka  képezte,*  tehát  bizonyos, 
hogy  nem  lett  esetről  esetre  felállítva.  Ugyancsak  akasz- 
tással sújtották  azokat  is,  kik  hajadonokon  erőszakot  kö- 
vettek el.* 

A  nyahazást^  bár  szégyenfa  alatt  történt,  mégis  kevésbbé 
tekintették  meggyalázónak.  Vele  büntették  a  házi  béke 
megszegőit,  kivált  az  esküdt  polgár  házibékéjének  meg- 
szegőit.* De  alkalmazták  gyilkolás,  veszélyes  fenyegetés, 
erőszakos  nemi  közösülés,  bíróság  ellen  való  erőszak,  kettŐs 
házasság  és  házasságtörés  bűntetéseképen  is.  így  tudjuk, 
hogy  1382-ben  László  pozsonyi  várnagynak  helyettese, 
István  és  nemes  Kóka  György  több  szolga  segítségével 
egy  Katalin  nevű  hajadont  elragadtak  erőszakkal  a  város 
területéről   a   várföldre   s   ott  erőszakot  követtek  el  rajta. 

^  Maister  hanns  Schwenitz,  ain  Zách-  ige  =  hochmacheD,  melyet  a  haszná- 
tinger ans  schweintz  Land.  latból  az  erhőlien  összetett  ige  kiszorí- 

'Lewpold  Grásp&r  Ítélete   az    1518  tott.  Ottfriednál  hahan,    hohen  akasz- 

éyi   itéletkönyyben    Királynál    298  1.  tás  és  keresztrefeszítés  értelmében  van 

2.  jegyz.  véve.    (V.    ö.    Adelung :    Gram»   hrit, 

'Aasgeben     auf    den    Galgen    zu  Wörierbuch   der  kochdeutsch,   Mundart 

machen  86.  (1487  évi  számadókönyv.)  II,     1253.)    Akasztásra    magyarázzák 

^  A  városi  jogkönyv  szerint,  mikép  Kolosvári   és  Óvári   is   i.    m.  IV.  II, 

már    idéztük,    a    szüzeken    erőszakot  18.  1.  8.  jegyz. 

tevők  halállal  büntetendők,  derselh  üt  » XV.  és  XVI.  száz.    vár.  jogk  76. 

húhens  werdt  vagy :  der  sdbig  ist  Tiahen  Már  egyszer  idézve.  Itt  csak  kiemeljük 

werdt.Eki{eiezé9Íé\reéTtheÜeíii\\akasz'  e  merénylet  elkövetőjének  büntetését: 

tásról  értendő.  A  régi  felnémet  JiőJien  der  iet  seines  háU  veruaUn, 


141 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 

A  városi  bíróság  a  kézrekerített  bűnösöket  a  nő  kérésére 
lefejeztette,  a  szolgákat  pedig  18  napi  börtönre  ítélte/ 
1396-ban  a  pozsonyi  tanács  egy  Bereczk  nevű  gonosztevőt 
tisztességes  asszonyon  elkövetett  erőszak  miatt  fejvételre 
Ítélt,*  de  Stiboriczi  Wyddegoscius  Miklós  közbenjárására 
neki  azon  feltétel  mellett  megkegyelmezett,  hogy  nevezett 
Bereczk  a  városban  s  a  megyében  senkivel  se  közlekedjék, 
sehol  meg  ne  jelenjen,  mit  ha  mégis  tenne,  akkor  rajta 
a  nyakazás  büntetése  végrehajtassék.^  1397-ben  Zsigmond 
király  megkegyelmezett  Syngenher  Jakab  pozsonyi  polgár- 
nak, ki  Sabestorpher  István  pozsonyi  polgárt  megölte  s  e 
miatt  fej  vesztésre  volt  ítélve/  1516-ban  Kramer  Mihály  kala- 
pos egyik  adósát  nyílt  úton  lelövéssel  fenyegette,  másszor  a 
pozsonyi  kalaposok  egész  czéhét  fenyegette  azzal,  hogy 
aki  közülök  eléje  kerül,  annak  kezét  lábát  levágja  s  koldussá 
nyomorítja;  törvényes  neje  mellett  házasságtörést  követett 
el  két  nővel  is,  egy  cseléd  leánynyal,  kivel  három  gyer- 
meket nemzett  s  egy  tehenes  nŐvel,  kitől  egy  gyermeke 
volt ;  többször  erőszakosan  ellenszegült  a  bíróságnak :  miért 
is  őt  mind  e  bevallott  bűnei  miatt  lefejezték/  Nyakazással 
végezték  ki  az  ölési  kísérlet  elkövetőjét  is.  1516-ban  Gáspár 
téglavető  megakarta  Nagyszombatban  a  maga  gazdáját  Tég- 
lás István  mestert  ölni,  de  csak  megsebesítette  s  azon  fölül 
nejét  is  elragadta.  Pozsonyban  elfogatván,  őt  halálra  ítélték 
s   le   is    fejezték    augusztus    2 9-dikén. ^    Végrehajtásokra   a 


^  Pozs.  Y&r.  It&r  Lad.  I.  Nr.  19.  f.  1516  évi  Achtpuch,  actum  feria  quarta 

^quendam    malefactorum     Domine  post  viti  modesti  creacentie  (azaz  jan. 

Briccium,    qui   ob   yiolentes   ezcessus  18.)  anno  dm.  et  Sedecimo. 

Btapri    in    quadam    honesta    muliere,  ^Caspar  Ziegl   knecbt   hat  Maiater 

malevole   inportati,    in    capitis    ipsius  Steifan  Ziegler  zw  Tima,  seinen  aygn 

amputaeionem  erat  condempnatas.  herrn,  von  lebn  zum  todt  woUn  britigen 

^  Dipl,  Pos.  I,  767.  doch  ser  verwundt,   vnd  seinen  berm 

*  Vár.    Itár.    Lad.    34.    Dipl,    Pos.  daa  weib  weck  gefurat ;  hie  ergriffen, 

I,  774.           *  angenomen  vnnd  zum  Becbten  beklagt: 

'  ist  gekoppfft  wordenn,   mondja  az  hat  Recht  vnnd  vrtl  gebn,  das  man  im 


142 


Digitized  by 


Google 


Visbefojtás,  lófarkrakötés,  kerékbetörés. 

bítőbárdot  használták,  melyet  a  vc^grehajtás  előtt  dlesre 
kifentek/  A  kivégzést  a  hóhér  kesztyűs  kézzel  hajtotta  végre.* 
A  kivégzett  hulláját  lepellel  takarták  be  s  aztán  bér  mellett 
felfogadott  emberrel  temettették  el.*  Hyképen  a  büntetést 
a  tisztességes  eltemetés  megtagadásával  is  súlyosbítani 
kívánták. 

Ha  már  a  bigamiát  s  a  nemi  erőszakot  halállal,  és 
pedig  nyakazással  sújtotta  a  bűntető  igazságszolgáltatás, 
akkor  az  nyilván  a  vérfertőztetés  bűne  megtorlásánál  nem 
járt  el  enyhébben  s  így  valószínűen  ily  bűnösök  is  bárd 
alatt  fejezték  be  szomorú  élőtöket. 

Vízbefojtással  bűntették  a  súlyos  vétségekbe  sülyedt 
nőket.  így  lakolt  1518-ban  egy  Liebkirchenből  származó 
Borbála  nevű  asszony,  mivel  a  pozsonyi  sz.  Márton,  sz. 
Mihály,  sz.  Lőrincz  templomokban  kfilönféle  lopásokat 
követett  el.*  A  tanács  őt  mint  konok  templomrablót  úrnapja 
előtt  való  szerdán  vagyis  1518  jun.  2-ikán  vizbefulasztatta. 

A  súlyosbított  halálnemek  különösen  jellemzik  a 
középkort  s  annak  büntetési  szándékát.  Lófarkra  való 
kötéssel  rendszerint  gyilkosokat  bűntettek  egyes  súlyos 
esetekben.  Olykor  követte  azt  a  kerékbetörés  is.  így  lett 
1413-ban  Genglein   amiatt,    mivel   éj   idején  Albricht  Pált 


derrn  koph  hat  aigeschlagen.  Actam  frei-  *  Az  1446  évi  számadókőnyv  szerint: 

tag  nach  augustini  anno  1516.  (Ez  évi  Item  mer  hab  ich  kaufft  dem  ZucJuinger 

Achlbuchrból  Királynál  259. 1. 1  jegyz.)  ainpar  Samisch  hanUchuech  zum  Richten 

i  1467 :    It.  daselbs   hab  ich  gebn  p.  XX  ...  XX  den. 

von  dem  gericht  s^eerU  dem  swert  feger  '  1467 :   It.    am  Eritag  po8t   ulrici 

L.  X.  d.  E  hely  bizonytalanban  hagy,  hab  ich  gebn  dem  essél  awer  VIII  d. 

hogy  a  bitóbárd  kiköszörülése  a  hóhér  das  ain  tottn  hat  pegrabn  den  man  den 

avagy  a  kardcsiszár  dolga  volt-e  ?  Való-  chopfi  abslaeg.   It.   daselbs   vmb  ain 

szinnbb,   hogy  az  a  hóhér  dolga  volt,  tekén   die   man  pey  dem  pranger  vber 

mert  egy  polgári    kardcsiszár   aligha  den  todtn  legát  X.  d. 

vállalkozott   volna   egy   oly  eszközzel  ^  vnd  igt  ertrennkht  urarden  am  Miti- 

bánni,   melyet  a  kivégzettek  vére  be-  chen  vor  Gotsleichnamstag  anno  1518. 

szennyezett.  Itt  inkább  is  egy  a  kard-  (Ez  évi  Aechtbuech.) 
csiszártól  vásárolt  új  bárdról  lehet  szó. 


143 


Digitized  by 


Google 


V.  f^ejezet. 

saját  szobájában  orozva  meggyilkolta,  a  városi  bíróság 
áhal  lófarkrá  és  utcíiagos  kerékbetörésre  itélve/  Közben- 
járók kérelmére  azonban  neki  a  büntetést  a  bíróság  át- 
változtatta.* Kerékbetöréssel  bűntették  a  rablógyilkosokat, 
így  Tolpl  Györgyöt,  ki  öt  rablógyilkosságot,  q^  gyil- 
kossági kisérletet,  többrendbeli  rablást  és  lopást  követett 
el.'  Súlyosabb  esetekben  vagy  bűnhalmazatnál  s  bűn- 
ismétléseknél súlyosbították  e  büntetést  tüzes  vasfogóval 
való  csípéssel.  Ezt  tapasztalta  1518-ben  gráczi  Péter,  kit, 
mivel  két  rablógyilkosságot,  egy  rablást,  egy  gyilkossági 
kisérletet  és  öt  rendbeli  lopást  követett  el,  kerékbetörtek 
és  rajta  azonkívül  tüzes  fogóval  négy  csípést  tettek/  Meg- 
égetéssel  bűntették  a  gyújtogatókat.  Pozsony  judicaturájából 
nincs  ugyan  ezt  bizonyító  concret  esetünk,  de  azért  mégis 
egyik-másik  hazai  városi  jogbóP  következtethetünk  arra, 
hogy  a  gyújtogatót  nálunk  is  máglyán  égették  el.*  Meg- 
égették továbbá  a  pénzhamisítót.  Elzt,  mikép  azt  ^gj  1340 
évi  okirat  bizonyítja,  másutt  is  e  büntetés  érte.'  Egy 
1478  évi  feljegyzés  szerint  22  dénáron  22  nyaláb  rőzsét 
vettek  azon  máglyához,  melyen  Scheíftenberg  János  pénz- 
hamisítót kellett  volna  megégetni,  de  e  büntetés  végre- 
hajtása abban  maradt,  mert  a  tanácsurak  megkegyelmeztek 
a  boldogtalannak,  amennyiben  büntetését  nyakazásra  változ- 
tatták át.®  Nem  ritkán  a  templomi  betörő  tolvajt  is  meg- 

^Also  das  man  denselben  genglein  ápril   16-ikán)   anno   dom.   1518.  (így 

gedaypht   ynd  gerapracTU    solt   liaben.  az  ez  évi  Achipuch.) 
(1413  évi  Prot.  Aaionale.)  *  Solmeczi  jogkönyv  19.  Kovachich : 

'Az   eset   előadva   Királynál  i.  m.  Jus  taver.  176. 
274.  1.  •  Király  300-301.  11. 

•  ist  gercUÍ  precht  tcarden  ain  Miti-  *  Anjovkori  Okmtár  IV,  4. 

chen   vor   gotsleichnamtag   (azaz  jun.  "  1478 :    Des  freitags  nach  Miehael 

2-dikán)  1518.  (Ez  évi  Achipuch,)  als  d'Zuchtinger  den  hanns  Schefften- 

*  Hat  man  Inn  geredert  den  solbigen  berg  von  begin  d'vcUschen  mufut  gericht 
Petern  vnd  ////  Zwick  gebn  mü  Zan-  hcU,  hab  ich  lm  gebn  II  Ibra  nach 
gen,  vnd  ist  gericht  wurden  freytag  geschafft  Herrn  Burgenmaister,  Wen 
nach    Tiburtii    vnd    Valeriani    (azaz  derselb  Zuchtung  gericht  bet  an  aina 


144 


Digitized  by 


Google 


r 


TűzbaláUal  yaló  büntetés. 

égeié^te  ítélték.  így  tudjuk  M  1476—1476  éri  szátnadási 
könyvből)  hogy  Po;B60üyban  egy  teftiploin-rablöt  tűzhalállal 
végeztek  ki.^  De  jellemed,  hogy  megégetédsel  bűntették 
még  azoü  holtakat  is,  kik  OngyilkolánMtl  fejezték  be 
életOket.  Egy  magát  Meisnet  Ktiptóí  házábaü  felakitöztott 
egyént  máglyán  semmisítettek  f|ieg.'  Mi  tObb  A  TÍdbe 
Mtaktiál  rendszerint  öngyilkosságot  tételeztek  fel  s  miüt 
ílyeüeküek  megtagadták  a  keresztény  eltemetést.  A  partra 
vetődött  TÍzbefult  holttestet  a  hc^hémak  a  vízbe  vissza 
kellett  dobnia.*  A  megégetés  rözsébŐl  rakott  máglyán  történt. 
A  bűnöst  karóhoz  kötötték  s  alatta  a  rőzsét  meggyújtották.^ 
Miiit  á  kös&épkorbaii  átalán,  űgy  PoMonybafi  is  az  eretbekek- 
ként  fildö^zötteket  szinte  máglyán  végezték  ki.  1528-ban  a 
t^ozsoüyi  várgrőf  két  barátot  ejtett  fogságba,  ezek  egyike, 
egy  ulmi  polgár  fia,  az  új  tant  hirdette  s  a  pápista  misé 
ellefi  szólott.  Ezért  a  várgróf  a  levetköztetettet  egy  szeggel 
kivert  hordóba  helyeztette  s  azzal  együtt  máglyára  tétette, 
melyen  a  füst  megfojtotta.^ 

gast    8tat.    Eodem    die    hat    derselb  den  tóin  menachen  ob  den  gríes  hat  in 

Zacbiioger  TOti  dem  Zacb  inicbl  genome  das  Vasser  geburíFen  XIIÍI  d. 
XXIIsebttbdafttrhabicfagebnXXnd.  ^A    mwI   vnd    échawh,    meljet  a 

ah  man  den  mume  tnü  demprannt  gerícht  fenntebb  közolt  1475—76  éti  ssátnadó- 

toU  habn  ynd  von  meinen  h(err)n  durch  könyv    említ,   karói   és  röztét  jelent, 

gépet  begnad  voard  aw  dem  twert  (Ez  Scbaupen  «:  dicbter  Busch  von  Haaren, 

évi  Bzámadókönyv.)  Gras,    Scbilf    a.    d.    gl.    (Scbmeller : 

1  So  hab   icb  gebn  anf  den  Zuch-  Bayerisches  Wőrterhuch  III,  376.) 
tiflger  am  montag  vor  ssnd  Bixtn  tag  *ist  aines  Borgers  Sun   von  Ylm 

als  man  den  Hrcken  precher  ver  prenrU  gewessen,  dieser  bat  das  evangelion 

hat  vmb  sawl  vnd   scbawb  XXII  d.  geprediget,  vnd  wider  des  Babst  m{$8S 

(Knauz:  Af.  Sian.  VII,  113.)  vngötzen  das  es  nieht  wílr,  bat  in  ein 

*  Ás  1526  évi  Bz.  ad.  könyv  szerint:  annder  minich  veratten,  gegen  dem 
Mer  die  wocben  Ássnmptionis  gebén  purkbgraffen  der  bat  ain  fass  mit 
cfaameren  vmb  edieitter  dae  man  den  nSgeln  lassen  ans  scblagen,  die  Sl>icz 
vMrent  hat,  der  sicb  Ins  Cristof  binein  gescblagen  vnd  den  Minieb  aus 
MeizneA  banss  haí  erhenckt,  facit  1.  lassen  ziehen,  bis  an  die  gulgel  oder 
1.  d.  gngl  in   darein   getban,   vnd   sti   der 

*  1467:  Sp  bftb  icb  gebtt  dem  Zucb-  richter  etatt  gefüert  habén  in  mit 
tinger  durch  den  pnrgermaister  das  er  sambt  dem  Fass,  auf  dez  holez  ffelegt, 


OrtTftj:  PosMny  tOrténete.  U.  S.  145  10 


Digitized  by 


Google 


V.  t^ejezet. 

A  testi  fenyítések  a  középkori  fenyítő  eljárá^biiD  ugyan- 
csak keínény  bűntetésnemeket  képeznek,  bár  egyik-másik, 
mely  á  házai  régibb  bűnfenyítő  eljárásban  diVott,  mint 
a  niégvákítások*  vágy  a  tüzes  kulcscsal  való  arczon- 
égetés,*  már  a  XV:  és  XVI.  századi  judicaturában  ismerétleíi. 
Az  e  században  alkalmazásban  volt  testi  fenyítések  legsúlyosb- 
jait  a  teSstcsotídtások  képezték.  A  városi  statutumbaú  három 
ily  féle  büntetés  fordul  elő :  a  kézlevágás^  mely  á  kárdrán- 
tásrá;  B.fülcsohkítáSy  ihely  kisebb  lopásokra;  2i  nydvcsonkítás^ 
mély  kttlömböző  szóbeli  vétségekre  alkalmaztatott  bűnte- 
téfeképéú.  így  bűntettek  meg  ftilcsonkításal  egy  embert 
148'6-ban,  mivel  egy  orvosnál  lopást  követett  el.*  A  nyelv- 
csonkításnak két  nemét  ismörték:  a  nyelv  hegyének  levágá- 
sát,^ mely  valószínűleg  a  széksértés  büntetése  volt,  aztán  a 
nyelvnek  a  torokból  váló  kitépését,*  melyet  valószinűleg 
súlyos  istenkáromlásoknál  alkalmaztak.  Mind  e  büntetéseket 
a  hóhér  hajtotta  végre,  A  kézcsonkításhoz  külön  szerkezetű, 
helybeli  lakatosok  által  készített  vaseszközöket  használtak.^ 

A  testi  fenyítésekhez  tartoznak  továbbá  a  lábkarőbazárás 
és  a  vei'és.  A  lábkaró  vagyis  a  kaloda  tölgyí&hól  készült  alkot- 
mány volt,  melybe  a  bűnös  lábait  beszorították.  Ezt  „lm 
Stockhalten"  néven  említették.  Másutt  „Klemmstock^-nak 
nevezték.  Pozsonyban  ezzel  bűntették  a  hamis  kifogásokkal 


vnd  damaeh   angezindt,   ist    aber   nit  gut  gestoln,  hab  icli  gebn:  act.  freitag 

ver  prunen,  habm  in  cUso  verstidchi  im  II  seb.  d.  (1480—81  évi  számad.  könyv.) 

rítufíh,    6r  ist  etadthafiPt    Bliben,    bis  ^  Vmb  den  Ziph  der  Zungen  mondja 

ana   Endt.   {Anabaptisták  énekeskőnyve,  a  városi  jogk(^nyv^ 

késirat  a  póza.  kápt.  Itban.  Közli  Knaaz:  *  daa  man  lm  die  Zungen  aru  dem  nag 

Magyt,  Sión  VII,  450.^  (»    nacken)   sckoU  ausziehen,   mondja 

1  Bogerius  Siral.  Éneke  IV.  fej.  ugyanazon  jogkönyv.                             , 

>E     büntetésnek    éppen    Pozsony  'Az   1521/22  évi  számadási  könyv 

múltjában  találjuk   nyomát.   L.  Poz9^  szerint:  Schlosserarbeit  dem   Oswald: 

vát\  tort.  I.  k.  dem  Zuchtinger  ein  Eyaen  gemacht  zu 

"Der  Zuchtinger  das  er  ainen  die  den  handt  aíhawen  daíür  .  .  .  5  p  d. 

om    abgeenitn   hat,     des    doctor    sein 


146 


Digitized  by 


Google 


r 


Testi  ^enyftések.  TagcsonkitAs,  lábkarci,  ver^. 


élő  szerződött  borkimérőket,  kiket  3  napra  csuktak  láb- 
karóba J  Azokat  a  borkimérőket  is,  kik  a  borkimérési 
szabályok  ellen  vétettek,  szintén  karóba  kötötték.'  A  kihágás 
ismétlésére  szégyenfára  állították,  mi  tehát  ez  utóbbinak 
érzékenyebb  minőségére  enged  következtetni. 

A  verés  bűntetésnem  kifejezésére  a  „geschmitzt,^ 
„gestrichen^  és  „ain  schilling  gebén ^  szavakat  használták. 
E  kifejezések  azonban  a  verés  két  külömböző  nemére 
vonatkoztak.  Az  egyik  a  hottaly  püczávál  vagy  ökifrbicaakkal 
történt  heves,  kemény  verést  jelenti,*  a  másik  a  nyalábba 
kötött  vesszőkkel  való  verést,  vagyis  a  virgácsolást.^  Az 
elsőt  nyilván  megrögzöttebb  bűnösöknél,  a  másikat  gyen- 
gébbtestű s  kisebbkorú  vázsott  egyéneknél,  leányoknál  s 
gyermekeknél  alkalmazták.  A  verés  egyik  vagy  másik 
neme  rendszerint  a  kisebbszerű  lopások^  s  istenkáromlások^ 


^  It.  Auch  ist  erfunden  vnd,  gemacht 
warden  wan  ainer  zu  ainem  leitgebn 
kambt  vnd  spricht  er  sol  lm  ain  Wein 
anf  thaen,  Ynd  spricht  dan  der  leitgebe 
er  habs  ainem  andem  versprochn,  oder 
hot  ain  andere  ausred,  Vnd  vindt  man 
lm  an  dem  anderm  tag  másig  geen: 
den  wil  man  pessem  dreif  tag  In  dm 
riock  vnd  aas  der  Zech  wrlanb  gebn. 
(XVI.  82.  jk  104.) 

'  80  sol  In  drey  tag  lm  stockh 
haltn.  (XVI.  sz.  jk  58.) 

'  A  Schmüze  a  schmeissen,  schlagen 
intensiv  kicsiny  i tője.  A  vékony,  hajlé- 
kony testtel  való  verést,  ütést  jelenti. 
Értelménél  fogva  bottal,  pálczával, 
ökörbicsakkal,  de  ostorral  és  kor- 
b&cscsal  való  suhintisos  tttést,  verést 
jelenti.  Handschmitze  ^^  pálczával 
a  lapos  kézre,  tenyérre  való  ütés. 
Schmitze  von  einer  Peitsche  «»  ostor- 
csapás, y.  ö.  Adelong :  Grammot,  krü. 
Wőrterbuch  der  hochdeuUchen  Mundart, 
Wien   1811.    III,    1578.)    A    pozsonyi 


városi  múzeumban  most  is  megvan  a 
hajlékony  ökörbicsak,  melynek  erŐs  kéz- 
ből való  siíjtása  nagy  ftjdalmat  okoz- 
hatott. 

^A  Schűling  eredetileg  bizonyos 
mértéket  jelent  pénznél,  fémnél,  sónál, 
víznél,  súlynál  s  mindenféle  testeknél 
s  testi  dolgoknál.  Mint  ezeknél,  úgy  a 
veuzőknü  is  bizonyos  mértéket,  tehát 
a  vesszőnyaláb  alkotó  vessződarabjainak 
számát  jelenti.  Némely  felnémet  vidé- 
ken aepHU  jelent,  tehát  virgáara  helye- 
sen alkalmazható.  (Adelung  i.  m.  III, 
1467.)  A  gestrichen  kifejezés  egyaránt 
a  verés  mindkét  nemére  alkalmazható. 

*Az  1480—81  évi  pozs.  szám. 
könyvekben  olvassuk:  Item  montag 
nach  martini  demselbn  Zuchtinger 
das  er  ain  weib  vmb  diwerey  an  dem 
prang  gesckmüzt  hat,  hab  Ich  lm  gebn 
1  c.  d.  fac.  III.  p  X  d. 

•  1486-ban  egy  szőlőkapást,  ki  Istent 
éa  annak  szendéit  szidta,  a  szégyen- 
en megvesszőztek.  Ansgeben  auf  den 


147 


lO* 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 

büntetését  képezte.  Nemkülömben  ezzel  bűntették  Azon 
borkimérőket  is,  kik  ivás  által  gazdáikat,  kiknek  borait 
kimérték,  kimutathatólag  károsították,*  Vele  úgy  férfiakat 
mint  nőket  és  serdülő  gyermekeket  egyaránt  bűntettek.* 
Öreg  embereknél  a  büntetés  e  nemét  a  szégyenfán  való 
kitételre  változtatták  át.^  A  büntetés  kttlömben  is  a  szégyenfa 
alatt  történt  nyilvánosan,  a  hóhér  által  végrehajtva,  ki 
azért,  mikép  láttuk,  s  azt  az  alább  közölt  adatok  is  bizo* 
nyí^ák,  külön  díjazásban  részesült. 

A  szégyenfa  vagy  pellengér  magában  véve,  vesszŐztetés 
nélkül,  csak  becsületbeli  büntetés  volt.  A  városi  számadó- 
könyvek igen  sűrűn  említik,  mi  annak  gyakori  alkal- 
mazására enged  következtetni.  Annál  feltűnőbb,  hogy  a 
városi  statútumban  nincs  róla  szó.  A  bűnöst  alája  állították, 
ki  ezzel  ki  volt  téve  a  közgánynak.  Rendesen  kisebbszerű 
lopásoknál  alkalmazták.  Rágalmazások  büntetésére  már 
súlyosbítottan  alkalmazták,  amennyiben  az  ily  bűnösöket 
több  napon,  különösen  vasárnapokon  állították  a  szégyen- 
fa alá.  Egy  másik  becsületbeli  bűntetésnem  a  gúnykelrecz*' 
volt.  Ez  egy  vasrúdakból  vagy  faléczekből  szerkesztett 
átlátszó  rácsozatos  zárka  volt.  1567-ben  kŐalapra  újonnan 
építették.*  Ebbe  zárták  az  éjjeli  csendzavarókat,  a  nyilvános 
botrányt   okozókat,    a   kerti,    mezei   és    vásári   tolvajokat. 


Zuchtinger  86.  —  vnd  montag  in  der-  ting  das  er  zwei  Behemisch  dewb  an 

selbn  wocheu  hat  der  ZuchtÍDger  ain  den  prang  gesmitzt  hat,  vnd  den  dritta 

hawer  am  pranger  gesmitzt;  habn  lm  dewb  auf  den  prang  gestdU  —  das  was 

meine   herrn  geschafft  zu  gebén  II  p.  ain  altér  mann  —  hab  ich  den  Zuch- 

d.  derselb  hawer  het  got  vnd  die  heüign  tinger  gebn   nach  geschefft  des  burg- 

geschoUn,  (Számad.  könyv.)  maist  6  p  d. 

í  Király  i.  m.  124.  1.  *  NarrenköterL 

*Az   1522  évi  számadókönyvekben  *Az    1567    évi    számadási    könyv 

olvassuk:    ainen   Bűben    am    Branger  szerint:    Chamerer    zalt    znm   4kewen 

gestricJien,  Narm  Jcketerlein  am   Brotmarkht  800 

'Az  1480/81  évi  vár.   sz.  könyvek  mawerziegl  .    .  .  vnd   8    dicke   Ziegl 

szerint:   Mittichn   damach  dem  Zuch-  darauf  die  gefangen  sitzen. 


148 


Digitized  by 


Google 


r 


Becsttletbeli  és  szabadság-korlátolási  büntetések. 

Ezek  íb  ki  voltak  téve  a  köznép  gúnyjának  és  bámész- 
kodásának.  Állott  a  régi  kenyérpiaczon  vagyis  a  ferencziek 
terén  a  most  már  eltávolított  kút  helyén.  A  XV.  század- 
ban is  ott  állott. 

Több  rendbeli  kihágást  és  bűntényt  szahadság-hor- 
látclási  büntetéssel  sújtottak.  Úgy  a  városi  számadási 
könyvek  mint  a  judicatura  bizon3rítják,  hogy  a  gonosz- 
tevőket börtönre  vetették.  I.  Lajos  király  meghagyja 
Pozsony  városa  tanácsának,  hogy  &  németeket,  kik  a 
városnak  túlkapásaikkal  kárt  okoznak,  vesse  börtönre.^ 
1435-ben  több  garázdálkodó,  erőszakoskodó,  tiltott  koczka- 
játékot  űző  egyén  került  városi  börtönbe.*  Az  erőszakos 
nemi  közösülést  véghezvitt  pozsonyi  várnagy-helyettesnek 
szolganépe  mint  az  erőszaktételben  bűnsegéd  18  napi  bör- 
tönre lett  Ítélve.^  Nikel  Pál  hóhér  s  porkoláb  hamis  kereszt- 
név felvétele,  foglyok  megszöktetése,  erkölcstelenség  és 
hatalommal  való  visszaélés  miatt  került  fogságba.^  1468 
márcz.  264kán  Mátyás  király  megkegyelmez  Graffennegi 
Ulrik  kérésére  esztergomi  Ambrus  mesternek^  és  Bálint 
pozsonyi  polgár  nejének  Borbálának  és  azok  mindennemű 
jószágának  s  meghagyja  a  pozsonyi  tanácsnak,  hogy  a 
vétkeik  és  bűntényeik  miatt  fogságban  levőket  bocsássa 
szabadon.^   1482   aug.   20-ikán   ugyancsak   Mátyás  király 

>  Fejér :    Cod.   Dipl,   I,   205.   Pór :  hat  gefangen  atugdaasen  vnd  sein  frums 

N.-Lajas  király  584  1.  weib  siczen  lassen  yn  vnsz  Stat,  vnd 

*  Itein  es  sind  gefimgen  gelegen  in  hat  offen  leichen  pej  den  hurren  gebali- 
tauer  gefanckmta  die  hernach  geschribn  get,  vnd  wir  habn  gemerket  das  frumen 
perckgeselln  . . .  Item  daraach  als  87  in  levten  vnd  der  ganzen  stat  vngut 
der  gefanckmu  lagn  boszút  esküdtek  leichen  geschehen  ist  .  .  .;  auch  hat 
egymás  kSzött  (1435  évi  Achtbnch.)  a   an  vnsam  willn  di   leute  gemaul- 

*  Zámbo  Miklós  tárnokmester  már  pánt,  geslagen  vnd  uibl  erczogn,  nach 
említett  ítélete.  Pozs.  vár.  Itár.  Lad.  seinem  maet  wider  recht.  (1404  évi 
1.  Nr.  19  f.  Prot.  AcHonale  Királynál  287  1.  5  jegy z.) 

*  Wir  habn  Nikel  Pal  von  Sígharcz-  *  Ámbrosio  literato  de  Strígonio. 
dorff   In  ain/a  fenknez  géhabíy  dorumb           >  Kelt  N.-Szombatban  1468  márcz. 
das  er  sich  hansel  genennet  hat,  vnd  26.  Telekinél  Xf,  419—320. 


149 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet 

meghagyja  a  tanácsnak,  hogy  az  ártatlanul,  Beatrix  királyné 
egyik  olaszának  állítólagos  megrablásáért  börtönre  került 
Ztany  Miklóst  bocsássa  szabadon.'  De  számos  egyéb 
hasonló  adat  is  bizonyítja  a  börtönbüntetések  alkalmazását. 
Mikép  már  említettük,  eleinte  a  városnak  külön  börtönei 
nem  voltak,*  miért  is  a  letartóztatottakat  a  városházán,  a 
hóhér  helyiségében  őrizték.*  Az  1442  évi  számadókönyv- 
ből kitetszik,  hogy  a  foglyokat  külömben  is  a  hóhér  élel- 
mezte rendes  elszámolás  mellett.^  1370-ben  azonban  külön 
börtönt  építettek  a  városháznak  a  püspök  házához  vagyis 
a  mai  primási  palota  helyén  állott  régibb  érseki  házhoz 
közel  fekvő  részén.  Egy  1454  évi  számadási  tétel  külön 
zárkákat  említ,  melybe  a  közös  fogsághelyből  ajtók  liyíltak. 
A  XYI.  század  közepe  óta  a  városházán  egy  külön  czigány- 
börtön  is  említtetik.  Külömböztek  mindezen  börtönök- 
től azok,  melyek  a  városfalak  kazamatáiban,  nevezetesen 
a  vödriczi  kapu  rejtett  helyiségeiben  és  a  bástyafokokban 
sötétledtek.^  Ügylátszik  idekerültek  a  súlyos  börtönre 
Ítéltek.  Mert  hogy  a  vétségek  minősége  szerint  külömb- 
séget  tettek  egyszerű  vagyis  könnyű  még  neháa  fogság  közt, 
az  világosan  kitetszik  az  1404  évi  Ítéleti  jegyzőkönyvből, 
mely  a  már  szóba  került  Nikel  Pál  fogságát  egyszerű  íog- 
ságnak  nevezi.^ 

De  börtönbe  nemcsak  kihágás  és  bűntény,  hanem 
adósság  miatt  is  lehetett  kerülni.  Bár  már  a  római  lex  Poetelia 
szeUdítette  a  tizenkét  táblás  törvénynek  és  a  római  végre- 


^  Kelt  a  Hainburgot  megszálló  sereg  ^  Gélt   dem    Nachricht(er) '  auf  dj 

táborában  1482  aug.  20.  Telekinél  XII,  gefangen.  Item  am  phinstag  In  vigília 

226.  pet(ri)  et  pawli  hab  wir  gebn  auf  áj 

*  daz  dj  Stat  chayn  aigen  vanchnuz  polakn   áj  der  Stat  gefangen  sind  za 

Doch  scherigstuben  nit  inhet.  zerung  nach  des  purgmaÍ8(ter8)  gescheft 

'ItemXVgro8senarib(lakatkapoc8)  dem  hans  Nachricht(er)  1  1.  d.  Wien. 

In   dy    Scheríg   síuben  zu   den  gefan-  *£  mű  II.  I,  130. 

genm,  •Jn  ain/a /enknez  gehabt. 


löO 


Digitized  by 


Google 


r 


Börtönbüntetések.  Stkműzés. 

hajtási  szokás  kérlelhetetlen  szigorát  s  bár  a  végrehajtási 
kényszereszközök  rideg  alkalmazásában  a  középkori  ger- 
mán államok  is  nevezetes  enyhítést  hoztak  be:  mégis 
számos  eset  hirdeti  úgy  nálunk  mint  másutt,  hogy  az 
adósság  miatt  való  bebörtönzések  még  elég  sűrűn  szerepel1;ek.' 
Felmerülnek  e  nyomok  Pozsonyban  is.  142  l-ben  Zsigmond 
király  néhány  pozsonyi  zsidó  panaszára  ^  meghagyja  Gara 
Miklós  nádornak,  Kanizsai  István  fŐajtónállónak,  Fraknói 
Pálnak,  Vörösköi  Wolfard  özvegyének,  Kettendorf  Péter- 
nek, Tampek  Jánosnak,  Slandersperg  Henrik. .  köpcsényi 
kapitánynak,  Jarendoríi  Zungmeemak  és  a  soproni  polgár- 
ságnak, hogy  a  területükön  lakó  amaz  adósokat,  kik  a 
nevezett  pozsonyi  zsidóknak  adósságukat  megfizetni  nem 
akarják,  adósságuk  megfizetésére  szorítsák,  mi  ha  nem 
megy  szép  szerével,  akkor  börtönözzék  be  őket  mindaddig, 
míg  kötelességüknek  eleget  nem  tesznek.*  1473  aug.  27-ikén 
Mátyás  király  meghagyja  a  pozsonyi  tanácsnak,  hogy 
hívét,  Windberger  Pált,  kit  adósságok  miatt  súlyos 
börtönre  vetettek,'  bocsássák  azonnal  szabadon,  miután  6 
a  király  ügyében  jutott  bajba.  Küldjék  el  testvérét  Wind- 
berger GyiJrgyöt  Nyitrába  Dowaranszkyhoz,  testvére  adós- 
ságát  nála*  megfizetendő.*    1478-ban  Czobor   Imre  királyi 


'dicitar  nobis  in  personis  ussrahel  .niariis  quantitatibus^ .  .-,  debitores'obli- 

ac  hewbl  et  Aaron  Jadeorum  in  Civi-  garentur.  Minthogy  Austriából  történt 

taté  nostra  Posoniensi  commorancinm  ki  üzetésökkor  az  adósleveleket  el  vesz  tet- 

gravl  cum  querela,   quomodo  nonnolli  ték^  moBt  az  adósok  fizetni  vonakodnak, 

forent  civ.es  ac  popnli  et  Jobagipnes  in  >  Kelt  Pozsonyban  1421-ben.  Dipl. 

Soproniensi  ac  eciam  aliis  nostris  Rega-  Poa,  11,  145—149. 

libuB  ac  vestrié  civitatibus  ac  oppidis  *  Wir  sein  bericht  wie  unsergetrewer 

et  yillis  comorantes  .  .  .  et  in  tenntis  Paul  Windperger-  ewr   mitburger   im 

illustrís  príncipis  Alberti  ducis  Austrie  langczeith  auf  des  Dowaranszkj  ann- 

filij    nostri    carissimi    residentes,    qui  langen   dtarck  ettek  in  awerer  venkhnüs 

eisdem  Judeis  exponentibuB  et  presertim  lige,   und  -sunst  von  allém  seinem  gut 

ipsi  Hewbel  in  ipsum  a  quadam  domina  gedrungen  wer. 

Júdea  Thachterl  predecessoris  ipsins  in  *  Kelt  Budán  1473.  aug.  27.  Teleki- 

ipsnm  devolutis,  certis  debitis  et  pecu-  nél  XI,  501. 

151 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejeset. 

udvAmok  börtöare  vetette  adő^gág  miatt  Hamzar  po^gonyi 
lakdst.' 

A  száműify  vagyis  ai  Acht,  eredetileg  Aecbt,  a  v4rosi 
tertUetről  yaM  iákis^^n$s  vagy  ifriik  i/dőn  szöM  kitiltásban 
állott  A  büntetés  e  nemének  alkalmazása  egészen  az  <^ 
germán  bűntetőjogi  felfogá8á^  alapult.  A  ktiziiégi  Y9gy  orazá^ 
gos  békének  erőszakos  megsértése  természetszerűen  vonta 
maga  után  a  békesértőnek  a  polgári  béke-  és  jogkörből  valé 
kiíratását.  A  békesértő  íogtalanná  lett,  a  törvény  őt 
többé  meg  nem  védte.  A  pereljárás,  mely  a  vétkest 
^^^  jog*  és  törvénykivüli  helyzetbe  juttatta,  a  szám* 
kivetési  eljárás,  a  processus  bannitorius.  Ez  oAindig  meg- 
előzte az  Acht  kihirdetését,  mert  a  békesértésnek  előbb 
be  kellett  igazolnia.  A  vádlottat  törvény  elé  idézték^ 
hogy  a  vádat  Qzáfolja  meg,  ha  képes.  Ha  azt  tenni  nem 
tudta,  a  békesértést  megfelelő  anyagi  vagy  erkölesi  kár^ 
talanítással  s  a  békeaértés  meg  nem  ismétlésének  igér^ 
téyel  jóvá  kellett  tennie.  Anyagi  kártalanítással,  midőn 
^  békesértés  által  károsítottakat  pénzzel  vagy  pénztérő 
vagyonnal  eléghette  ki.  Erkölcsi  kártalanítással,  midőn 
az  okozott  bajért  testi  és  lelki  gyötrelmekkel,  mély  meg- 
alázédással  és  töredelemmel  járó  bűnbánatot  cselekedett. 
Ha  a  háromszoros  megidézésre  meg  nem  jelent,  akkor 
jog*-  és  törvénykivüli  helyzete  súlyosbodott,  a  bíróság 
kimondta  reá  az  ünterachtot,  melylyel  vagyonának  le- 
foglalása járt,  s  őt  magát  ezentúl  senki  védelembe  vagy 
pártfogásba  nem  vehette.  Újabb  felszólítás  után  való 
makacs  távolmaradás  az  Oberaqht  kimondását  vonta  maga 
után,  lefoglalt  vagyonát  elkobozták,  őt  most  már  mindenki 
üldözhette,  elfoghatta,  megölhette,  miről  a  bíróság  külön 
oklevelet  állított  ki  s  küldött  szét. 


1  Telekinél  XU,  81. 


152 


Digitized  by 


Google 


15.  A.  pozsonyi  azentferencu-endiek  templomának  szentélye  »  a  sz.  Jánoa-kápolna. 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 


Ha  városi  jogunkat  s  a  városunkban  követett  bírói  el- 
járást tekintjük,  azt  látjuk,  hogy  a  száműzési  bűnfenyítés 
tényleg  az  ó-német  bűnfenyítés  elvéhez  alkalmazkodik. 
Nálunk  is  e  büntetéssel  azokat  sújtották,  kik  megzavarták 
a  városi  békét,  mely  egyszersmind  királyi  béke.  Nehéz  bűn- 
tények: erkölcstelenség,'  nőerőszakolás,*  hatalmaskodás' 
rendszerint  maguk  után  vonták  a  tettesnek  a  békekörbŐl  való 
kizárását.  De  maguk  után  vonták  ezt  a  kevésbbé  nehéz,  sőt 
egyes  esetekben  a  könnyebb  vétségek  is,  ha  elkövetésük 
különösen  alkalmas  volt  a  városi  béke  megzavarására.  Ki- 
mutatható, hogy  a  bűnrészesség  száműzést  vont  maga  után/ 
A  bűnrészesség  átalában  súlyos  megitélés  alá  esett  s  bíró- 
ságunk nem  csekély  buzgalmat  fejtett  ki  vallatásokkal  is  a 
bűnrészességet  megállapítani.   A  hamis  vagy  tiltott  játék,* 


^  1375 :  Item  Niclaaen  denn  Swertlein 
hat  man  áy  Stat  verpoten  umb  uwnicht. 
(Dipl.  Po9.  I,  449.)  Alább:  Item  Mar- 
garethe  meretrici  dicte  Gredel  indem- 
niter  interdicta  est  civitaa  pro  male- 
ficijs.  (ü.  0,  I,  450.) 

>  1396-ban  Bereczket  tisztesfléges 
aaszonyoD  elkövetett  erőszaktétel  miatt 
fejyesztésre  Ítélték,  de  megkegyelmez- 
tek neki  olyképen,  bogj  sem  a  városban 
'  sem  a  megyében  senkivel  sem  közieked- 
hetik,  sehol  meg  ne  jelenhessen,  mit  ha 
.mégis  megtenne,  rajta  a  njakazás  végre 
hajtatik.  (Dipl.  Pos.  I,  767 ) 

•így  Ítélték  el  1410-ben  Pleykroph 
Miklós  von  seiner  schnld  wegen,  das  er 
lewtt  vnd  gut  hat  ertrenkcht  za  drin 
main.  £  három  i^ben  elkövetett  bűn- 
tényért a  tanács  mégis  jámbor  emberek 
közbenjárására  megkegyelmezett  neki, 
háben  wir  im  dy  gnad  than  vnd  habén 
im  dy  Stat  zu  Prespurch  verpoten,  hin 
dan  caehen  meyl  wega  auf  icas»er  vnd 
auflanmd,  und  ichol  auch  in  dy  $UU  nicht 
hvmen  hvdfrtjar  und  aynn  tag,  Vnd  wo 


er  des  Indert  vberfam  wird,  so  ist  er 
seins  hals  an  allé  gnad  v'fallen.  (1410 
évi  ápril.  18-ki  vizsgálati  jegyzőkönyv- 
ben, idézve  Michnay-Lichnemél:  0/ner 
Stadtrechí  151. 1.  3.  jegyz.  és  Királynál 
Pozs,  vár.  joga  322.  1.) 

« 1375 :  Item  Fridel  Qunczelstorffe? 
qui  fait  suspensus,  fassus  est  quod 
Conradus  strevn  fuisset  wcius  maUfa^ 
ctoris  ,  .  ,  Eidem  Conrado  strewn  est 
interdicta  Civitas  Posoniensis,  itaqae 
si  aliqaem  de  ipsa  Civitate  nbicunque 
leserit  sew  ad  metas  Civitatís  venerit 
et  apprehensus  fíierít,  suspendatur. 
(Dipl.  Poa.  I,  449.) 

*A  hamis  játékáról  birdedt  Czet- 
wasser  Péternek  a  tanács  'Wettaoi 
Smilo  pozsonyi  vámagy  nejének  Oktá- 
viának  kérelmére  a  kiérdemelt  halál- 
büntetést elengedte  s  azt  3  évi  szám- 
űzésre változtatta.  Na  habén  wir  darch 
grosser  pete  willen  der  edelen  frawen 
von  Wetaw  hem  Symeles  hawsfraW 
lm  solich  genad  getan  daa  er  von  dm 
hewtigm  tag  hundert  Jar  vnd  am  Jar 


154 


,..''jr^»W" 


Digitized  by 


Google 


A  száműzés  alkalmazása. 

a  szőlőlopás  ^  meg  a  jogtalan  borkimérés*  is  néha  szám- 
űzetéssel járt.  Ezek  á  kisebb  fajú  bűntények  egyes  egyé- 
nek életében  szokásosakká,  tehát  megrögzöttekké  lettek  s 
mint  ilyenek  a  város  és  egyes  lakói  békéjéte  nézve  annál 
vészedelmesebbek  voltak. 

E  büntetés  gyakorlati  alkalmazásában  azt  látjuk  továbbá , 
Hogy  az  a  sértett  vagy  veszélyeztetett  városi  béke  érde- 
kében nem  volt  egyforma.  Elgyes  roszhrrfí  egyénieknek 
csak  Ígéretet  kellett  tenniök,  hogy  többé  a  város  határába 
be  nem  lépnek,  mit  ha  mégis  megtennének,  akkor  méltó- 
képen bűnhődjenek.  Ily  rósz  hirben  álló  egyének  1381- 
ben  Dévényi  Miklós  halász,  Óvári  Mihály  szőlőkápás, 
Köpcsényi  János  halász,  Köpcsényi  Jakab  halász,  Dévényi 
Lőrincz  halász  és  Wolfstháli  János  csoroszlyás.^  A  nevek- 
ből látnivaló,  hogy  ezek  nem  pozsonyi^  hanem  pozsony- 
környéki  egyénék,  kiknek  a  városi  békekörtől  való  távol- 
tartása mutatkozott  szükségesnek.  Az  ellenök  kimondott 
bannum  tehát  csakis  kirekesztési  erővel  birt. 

Egyszemél  többször  szükségesnek  látta  a  bíróság,  a 
város  békekörének  megközelítését  nagyobb  távolságokra 
is    eltiltani    egyes    békezavaróknak.    Ki    lett    mondva   az 

Ml  die  $UU  zu  Pretpurch  vnd  drey  mayl  der  das  prechen  wurdt  Vnd  Vberweist 

dar  vmb  mcht  chomen  sehol,    (Az  1404  wnrdt :  dm  toü  man  drey  tag  lm  kockh 

évi  vizsgálati  jegyzőkönyv.)  haUn,  Vnd  torlab  von  der-SUú  gebn  an 

Ud75:    Item    Petrus    Hensel    est  alU  gnad.  (Pozs.  y,  ^k  lOS.] 
detentnz  in  vineis,  quod  coüegü  iniusU,  >  Niclas    der    Fischer    von  Teben, 

propterea  sibi  interdicta  est  Civltas  in  Mícheí   der    Hawer   von   Altebbbrch, 

qnatvor  miliaribos,   zi  arripitor,  tunc  H&nnzel  der  Fischer  .von  Chotze  und 

snspendatar  et  Stephanus  Hensul  fide-  Jákob   der  Fischer  von   Chotze   und 

inszit,  quod  nullám  ledet  verbonecfacto.  Lorenz   der  Fischer  von  Tebén   und 

(7)i>{.  i\>«.  I,  449.)  Item  JacobuB  filins  Jans   der   Sagner   von    Wolfsthal   -^ 

chamber  pro  eodem  delicto  licenciatns  mindezek  Ígérték,  hogy  nem  jönnek  a 

eet  in  eadem  pena  et  pacem  eios  Ulricus  pozsonyi  határba,  mit  ha  még^s  meg- 

Chambre  fídeinssit.  (U.  o.)  -tennének,  akkor  mint  veszedelmes  em- 

^  A  városi  statutam  szerint  ilyent  berek  lakoljanak,  gind  verfaüm,  (Dipl. 

három  napi  lábkaróba  tettek,  aztán  a  Po^,  I,  450.) 

városból  kitiltottak.  Vnd  wer  der  were,  .  


155 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 

ítéletben,  hogy  a  száműzött  a  várost  3 — 10  mértföldnyi 
távolságra  meg  nem  közelítheti.  E  tekintetben  is  az  itélet 
a  kisebb  vagy  nagyobb  veszedelemre  alapult,  melylyel 
egyik  vagy  másik  egyén  a  városi  békét  megzavarással 
fenyegette.  Épp  úgy  kisebb  vagy  nagyobb  volt  az  idő- 
tartam, melyre  a  bannum  érvénye  szorítkozott  Számos 
száműzetés  csak  ideiglenes  volt,  mások  örök  idŐre  szólottak. 
Egyes  Ítéletek  száz  és  egy  napra  állapítják  meg  a  kitil- 
tást, azaz  örök  időre,  bár  az  „örök"  szó  nem  jutott  volt 
alkalmazásba. 

Az  ideiglenes  száműzetéshez  tartoznak  a  kénffszer-^sarán- 
dolcldsck.  1413-ban  Genglein  agyonszúrta  Albricht  Pált, 
azért  lófarkra  lett  volna  kötendő  és  kerékké  törendő,  de 
az  urak  megkegyelmeztek  neki,  ám  kötelességévé  tették 
neki,  hogy  egy  év  leforgása  alatt  Rómába  zarándokoljon 
az  apostolok  s{rjitiio«  és  az  aadieni  dómba;  hogy  adjcm 
áldozatgyertyákat  a  cseklészi  templomba^  alapítson  ott 
30  engesztelő  misét  és  vegyen  ott  a  meggyilkolt  számára 
temetkezési  helyet.  Mindezek  teljesítésére  kezeseket  kellett 
állítaaia. 

Az  Achttal  eredetileg  élet-  és  vagyonvesztés  járt.  £ 
tekintetben  a  német  jog  kttlömböző  módosulást  szenvedett 
s  ez  nálunk  is  észrevehet^.  A  városból  kitiltott  bűnös  egyes 
ítéletek  szerint  csak  akkor  szenvedi  a  halált,  ha  számkivetett- 
ségben még  egyre  jelét  adja  bókezavaró  szándékának.  Ilyen- 
kor a  városi  bíróság  külön  levéllel  értesíti  az  idegen  ható- 
ságot, hogy  az  elítélt  menedéket  ne  találhasson.^ 


^Már  említettük,  hogy  Czetwaaser  cselekednék,   akkor    f«jét   ée   minden 

Pétert  bamU  játéka  miatt  balálra  ítél-  jogait  vesaitse.  80  welln  wir  da  eelbes 

ték,  de  közbenjárás  következtében  neki  hin  vnser  Stat  hrieff  senden,  das  man 

megk^jelmeztek.    Három  évre  szám-  lm  das  Recbt  sol  widerfaren  lassen  — 

kivetésbe   küldték   azon   kijelentéssel,  Becht  ab  er  seines  halls  pajr  vns  ver- 

ha  ezentúl  is,  bárhol  legyen,  Pozsony  falln   was   an   allé   genad.    (1404  évi 

lakossága  ellen  akár  szóval,  akár  tettel  Actionale  protoeáUum.J 


156 


Digitized  by 


Google 


Kényuer-zarándokláiok.  Yagyonbűntetések. 

Mint  mellékbűntetégek  szerepelnek  a  mi  jogkönyvünk-* 
ben  végre  a  vagyanbűtMégek  is.  Ezek  vagy  tulajdonképi 
W9y<^'  8  jószágveaztések  vagy  Mrsdff-  meg  mtgváUd$i^  lei" 
mgeszldAi  pénzek.  A  gziműzésBel  vagyonveszteaség,  vagyon- 
elkobzás járt.  Az  emberölőnek  vagyona  a  városi  jog 
szerint  a  családé  maradt,  abböl  még  a  bfró  sem  kapott 
semmit.^  Ez  intézkedésnek  oka  abban  rejlik,  bogy  az 
emberölést  nem  vették  szándékos,  alattomos  ölésnek^  mi 
gyilkossággá  minősítette  az  emberölést.  Ellenben  a  lopás, 
mdy  csakis  bűnös  feltevéssel,  megfogamzott  szándékkal 
törtéiKt,  ha  bűntetésképen  életvesztéssel  járt,  ezzel  együtt 
a  vagycMivesztést  is  maga  után  vonta.  Nő,  ki  fétjének 
lopásáról  mit  sem  tudott,  a  maga  vagyonát  férje  bűne 
miatt  el  nem  veszti.  Az  a  vagyon,  melyet  ő  hozott 
a  házasságba,  vagy  melyet  házasságban  férj  és  nő  együt- 
tesen kerestek,  érintetlenül  a  nő  kezében  maradt  De  ha 
mindketten  bűnösök  a  lopásban,  mindketten  élet-  és  vagyon-* 
vesztéssel  lakolnak.'  Az  az  egyén,  ki  a  városi  békét  szegi 
meg,  ugyancsak  életét  és  vagyonát  veszti,  bár  a  bírós^ 
neki  megkegyelmezhetett.'  Volt  külömben  a  városi  béke 
megszegésének  egy  könnyebb  fajtája  is.  Az,  mely  nem  nyHir 
téren,  hanem  bíró  előtt  s  nyilván  csak  szóbelileg  történt. 
Ez  nem  vagyonvesztést,  hanem  csak  bírságot  vont  maga 
után  bűntetésképen.  Ilyen  békezavarót  32  font  dénár  bír- 


^  Item,  ÍBt  sacli  das  ainer  einen  ze  wais  Vmb  aines  mans  dieberey,  bo  mag 

tod  slecht,  komt  er  mit  dem  leib  darvon,  der   man   In   Ires  guta  nicht  verwor- 

to  ist  aUe  aeine  hab  vnd  gute  ledig  vnd  Insen.   hat   sie   icht  gnt  zu  im  bracht 

fréy,  vnd  ist  dem  Richter  mcht  phlich-  oder  mit  einander  erkauft,  das  lat  ir 

tig.  (XV.  az.  jk.  Igj  a  XVI.  az.  jk  is  hej  vnd  ledig,   ansgenomen  sie  wisa 

12.)  Item  wirt  dan  ainer  vmb  aoliche  dan  daramb.  So  sein  He  paide  veruaüen 

tat  genangen,  iat  daa  man  in  darnmb  leibs  vnd  guU,  (U.  o.  15.) 
Hicht  nút  den  Rechten,   bo  iat   aber  *Item,  wer  nnze  knnigliche  freivng 

wingtUvndhabledigvndJrey,(J],  0,13.)  bricht,  deraelb  iat  veraallen  leib  vnd 

*  Wan  ainer  vmb  dieberey  genangen  gut\    aber  die   hem    mugen  lm  wol 

wirt.  Item  ist  sach,  daa  ein  fraw  nicbt  geaad  tim.  (U.  o.  70.) 


157 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 

sággal  sújtot;tak.^  A  tiltott  koczka-játékra  azonkép  nemcsak 
halálbüntetés,  hanem  vagyonvesztés  is  volt  bűntetésfll  szabva.' 

Mint  fenyító  büntetések  nagyon  szerepeltek  a  Urság- 
pénzek.  így  a  testi  sértések  elkövetőit  Ítélték  bírságokra.  Sa 
tenyérrel  ütött  meg  valakit,  annak  minden  egye^  újjá  után 
egy-egy  font  dénárt  kellett  fizetnie.*  Ba  ököllel  vagy  husáng- 
gal, annak  csak  e^^  font  dénárt.^  A  testcsonkításokat  mind 
egyenlő  bírsággal  bűntették,  egy  egész  kézért  ugyanolyan 
bírság  járt  mint  egy  ájjért  vagy  újjpereczért,  egy  fogért,  egy 
szemért  vagy  fülért.  Valamennyiért  egyaránt  5  font  dénár .^ 

Az  erőszakoskodás  gyengébb  faját  a  frevelt  6  schilling 
8  2  dénár,  összesen  182  dénár  vagyis  58  dénár  hiján 
1  font  dénár  büntetéssel  fenyítették.*  Már  jóval  érzékenyebb 
volt  az  erőszakoskodás  másik  durvább  fajának  büntetése. 
A  lesből  történt,  ravasz  fondorlattal  véghez  vitt  erőszakos- 
kodást vagyis  a  furwartot  32  font  dénárral  büntették.^ 
Ugyanennyiben  marasztalták  el  a  szomszédsági  viszony 
szentsége  ellen  vétkezőket." ,  A  városi  béke  kisebb  mérvű 
megszegője,  mint  már  fenntebb  emiitettük,  szintén  32  font 
dénámyi  büntetésbe  esett.  A  zártörésre  azonkép  32  font 
dénár  bűntetéspénz  van  megállapítva.^ 

A  hjBgymesteri  hivatal  körében  a  kisebb-nagyobb  ki- 
hágások a  bírságpénzek  egész  rendszerét  fejlesztették  ki. 
Az,  ki  rosszul  végzett  munkájával  okot  szolgáltatott  a 
panaszra;*^  ki  a  maga  birtokának  határát  a  szomszéd  bir- 
tokos birtokhatárához  nagyon  közelre  kitolta ;  ^^  ki  a  szokn- 


^U.  0.  23  d.  Idézve  már  előbb.  •[;.  o.  23  g.  Idézve  már  előbb. 

*  Ezt  Zsigmond  császár-király   s  a  ^  U.  o.  23  c.  Idézve  m&r  előbb, 

város  eltiltotta  bei  leyh  vnd  h!ey  gut,  "U.  o.  14.  Idézve  már  előbb, 

amint  azt    az    1435    évi    Achibuchban  *U.  o.  23  d.  Idézve  már  előbb, 

olvassak.  lOIt.  Wer  der  ist,   der  ainen  nit 

•U.  o.  23  b.  Idézve  már  előbb.  recht^arbett. 

^  U.  o.  23  a.  Idézve  már  elŐbb.  "  oder   der  ainen  zw  nahet  kombt 

» U.  0.  16.  17. 18.  Idézve  már  előbb,  an  dem  rain. 


158 


Digitized  by 


Google 


Binágpénzek.  Compositio. 

széd  birtok  határához  nagyon  közel  fatörzseket  rakott  le;^ 
ki  tűzrakással  vagy  gyújtogatással  mást  károsított;*  ki 
másnak  szőlőjébe  behatolt  s  azon  keresztül  menve^  nyilván 
gyümölcslopás  czéljáből  a  fák  alá  húzódott;'  ki  a  korlá- 
tokat vagy  rekesztékeket  szétrontja  ;^  ki  az  utakat,  a  víz- 
folyásokat és  a  borszttrő  helyiségeket  kövekkel,  földdel 
vagy  rőzsével  hordja  tele,^  az  a  hegymesternek  fizetni 
tartózik  irgalom  nélkül  70  dénárt/  Az,  ki  a  hegy  határban 
tiltott  dolgot  cselekszik,  12  dénárt  fizet  a  hegymesternek, 
ki  ebből  kettőt  a  csőszöknek  juttat.^  A  szőlőkben  kárt  tevő 
barom  után  darabonként  12  dénárt  fizet  annak  gazdája  a 
hegymesternek.  Ha  az  ily  barmot  nem  a  hegymester, 
hanem  a  csősz  fogja  be,  a  hegymesternek  a  12  dénár 
bírság  felét  a  csősznek  kell  juttatnia.^  Az  a  szőlőgazda,  ki 
a  szőlőibe  felfogadott  munkásoknak  a  kialkudott  bért  meg 
nem  fizeti  s  emiatt  a  hegymesternél  bepanaszoltatik,  min- 
den egyes  munkás  után  72  dénárral  bírságoltatik  meg 
minden  irgalom  nélkül.  A  kialkudott  bért  a  hegymester 
fizeti  ki  a  munkásoknak,  de  utóbb  behajtja  azt  magának 
a  gazda  vagyonából.^ 


<oder   der  ainen  Stam   auf  ainen  der  sehol  dem  perigmaister  gebn  XII 

rain  zu  nabet  8chat.  d.;   daoon  eol  der  perígmaister  gebn 

*oder  der  ainen  zu   nachent  oder  den  haetem  II  d.  (U.  o.  126.) 
zn  schaden  prent.  '  It.  Was  Viech  zu  weingertn  scha- 

*za  dem  weingertn  geet  vntt  die  den  that  vnd   derr  perigmayster  das 

pawm  zu  den  Estun  oder  dester  naheter  begrejfft,  sol  man  von  yedem  haupt 

wolt  geen.  XII  d.  nemen ;  Vnd  tuet  es  der  haeter 

*  oder  ain  sigel  oder  ain  Frid  pricht  ain :  so  sol  der  perigmaister  gebn  VI  d. 

*  oder  wer  die  weg  vnnd  die  runsen  (U.  o.  129.) 

vnd  lesestatt  mit  stain  verschut,  oder  *It.  Wan  ainer  arbater  gen  wein- 

mit    érden   oder   mit   rebn,   wan   der  gertn   schickt,    vil    oder   wenig,    vnd 

perigmaister  darzu  kumbt  oder  darzu  gibt  den  das  Ion  nit,   vnd   klagt  dan 

geruefft  wirtt.  der  arbait  dem  perigmajster,   so  sol 

*  der  ist  venialln  dem  perigmaister  der  perigmaister  dem  arbart  genag 
LXX  d.  on  a^e  gnad.  (XVI.  sz.  jog-  thnn,  als  vie  dan  der  arbait  sein  Vnd 
könyv  125.)  sol  In  das  Ion  selber  gebn.   Vnd  der- 

^It.  Wan  ainer   ain  Verpott   tnett  selbig   der  da  verklagt  wirtt  ist  dem 


159 


Digitized  by 


Google 


V.  Fejezet. 

A  bírságok  fizetése  alól  a  bíróilag  megbírságolt  egyén 
cdak  úgy  szabadult^  ha  bírságelengedés  kedvezményében 
részesült.  így  engedte  el  1446-ban  Hunyadi  János  kor- 
mányzó Pozsonyváros  tanácsának  kérelmére,  mindazon 
bírságokból,  melyekben  a  peres  polgárok,  összesen  vagy 
egyenként,  bárki  ellenében,  az  ország  bármely  bírósága 
előtt  és  bármely  törvényszakon  elmarasztaltattak,  azoknak 
a  bíróságot  illető  részt/ 

Egyes  büntetések  meg  is  váltathattak.  Ezt  nevezték 
cómposilionak.  A  legnagyobb  compositio  32  font  dénárban 
volt  megállapítva.  Ilyent  fizettek  emberölés  után  vérdíj- 
képen. 1397-ben  Zsigmond  király  megkegyelmez  Syngen- 
her  Jakab  pozsonyi  polgárnak,  ki  Sabestorpher  István 
pozsonyi  polgárt  megölte  s  emiatt  fejvesztésre  volt  itélve, 
de  kötelezi  őt,  hogy  a  megölt  István  illetékes  rokonságát 
készpénzzel  engesztelje  meg.*  ügyanily  nagyságú  volt  a 
nyelv  kihúzásának  megváltási  összege  is.  A  nyelv  vége 
levágásának  compositiója  azonban  csak  5  font  dénárt  tett.' 
Voltak  kihágások  és  bűntények,  melyek  büntetése  alól 
egyezkedés  és  megváltás  mellett  nem  volt  szabadulás. 


perigmaister   zu   waudl    yerualln   von  ^  Kelt  Budán  1446  oct.3-ikáD.  (Teleki- 

aÍDem   yeden   arbaiter  LXXII   d.   on     nél  X,  189—190.) 


allé  gnad,  vnd  sol  Iin  die  Ion  die 
aufgeben  bott  auch  widderkern.  (U.  o. 
130.) 


>Ke]t  N.-Szombatban   1397.   DipL 
Po8.  I,  774.  Vár.  Itár  L.  34. 

'U.  0.  23  gi.  Idézve  már  előbb. 


IGO 


Digitized  by 


Google 


VI. 


16.  A  restaurált  posionyi  polgár- 
gyámolóház  omlékénnc. 


A  város  igazságszolgáltatási  Og>ének  kifejlődése.  A 

bűntető-  és  magánjogi  pereljárás.  Idézés,  bizonyítás, 

védekezés,  Ítélet. 

^mint  a  városi  satutum  a  bfín- 
tetendő  cselekmények  6s  az 
ezeknél  alkalmazásba  hozott 
büntetések  iránt  tájékoztat,  úgy  meg- 
ismertet azon  peres  eljárással  is, 
melynek  czélja  volt  az  igazságszol- 
gáltatás. A  társadalomban  a  tettet, 
melylyel  a  köz-  vagy  magánjogot 
sértik,  a  köz-  vagy  magánvagyont 
károsítják,  vagy  az  erkölcsi  reputatiót  megtámadják,  meg 
kell  büntetni,  csakhogy  míg  a  mai  társadalomban  e 
tettek  -közül  azokat,  melyek,  ha  mindjárt  magánjogi  ter- 
mészetű sértéseket  képeznek  is,  mégis  közjogi  megitélés 
alá  esnek,  hivatalból  üldözik,  addig  a  középkorban  a 
hivatalból  való  üldözés  csak  kivételesen  mutatkozott  szük- 
ségesnek. A  mi  városi  jogunkban  is  azt  látjuk,  hogy 
a  jogsértés  csah  egy  esetben  vonta  maga  után  a  hivatalos 
üldözést.  Akkor  tudniillik,  mikor  a  magánszemély  a  rajta 
elkövetett  jogsértés  ügyét  a  bíróság  elé  már  nem 
vihette:  ölés,  gyilkolás  esetében.  Ha  emberölés  bűnténye 
forgott  fenn,  akkor  a  bíróság  részéről  kellett  a  panasznak, 
a  vádnak  megindulnia.    A  városi  jog  értelmében  ilyenkor 


O  r  t  ▼  a  y  :  Possony  tSrténete.  II.  2. 


161 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejezet. 

a  bírónak  fel  kellett  kelnie  bírói  székéről,  a  bírói  hatalom 
jelvényét,  a  bírói  pálczát  át  kellett  adnia  a  bíróság  egy 
másik  tagjának,  az  esküdtek  vagy  tanácsosok  valamelyiké- 
nek, magának  pedig  vádat  emelnie  a  kiontott  ártatlan 
vérért,  kérve  a  bűnös  megbüntetését.* 

Minden  egyéb  bűntettnél  a  bűnfenyítő  eljárás  csak 
akkor  következett,  midőn  a  magán  vádló  panaszt,  vádat 
emelt  a  bíróságnál.  De  még  akkor  sem  lett  a  bűnfenyítö 
eljárás  szigorú  következetességgel  keresztül  vive,  mert  ha 
az  emelt  vád  után  a  vádló  a  vádlottal  kiegyezett,  akkor 
a  további  hivatalos  eljárásnak  vége  szakadt.  A  kiegyezés 
külömbözőleg  történhetett,  közönségesen  mégis  pénzben 
egyeztek  ki. 

A  magánjogi  pert  eszerint,  az  ölési  esetet  kivéve, 
csakis  a  felperes  indíthatta  meg.  Ilyképen  a  városi  jog 
a  tárgyalási  elv  alapján  sarkalt.  A  felperest  „vádlónak," 
„Klagcr"-nek,  az  alperest  „szó tállónak''  „Antburter"-nek, 
az  idézést  pedig,  melylyel  a  per  kezdetét  vette,  „Furpott-, 
Fürpott-,.  vagy  Verpott"-nak  nevezték.  Az  idézés  élőszóval 
történt  a  törvényszolga  által,  mi  annyira  lényeges  volt, 
hogy  külömben  az  idézésnek  nem  volt  ereje.*  Helybeli 
polgárnál  az  idézés  egyenest  az  alperes  személyéhez  lett 
intézve,*  idegennél  ellenben  az  alperes  elöljáróságához 
idéző  levéllel.*  Az  idézésnek  tehát  két  ízben  s  meghatározott 

» Item,  wan  ains,  Es  sey  weib  oder  (XV.  sz.  v&r.  jk  2.)    Vnd    allé  furpott 

man,  wirt  brackt  vom  lében  zum  tod,  boI  maa  weysn   mit  des  gerichis  potHy 

vnd    sein    Ellend    lewte  die  nyemand  thut  man  das  nitt,  so  hats  kain  kraíFt. 

babén,  So  suli  ain  Hichter  ansehen  das  (XVI.  sz.  v&r.  jk  2.) 

vnschuldig  plaet  vnd  der  Richter  aaf  'Item,    allé    gesessen  lewte  hie  zu 

Bten  vnd  sul  das  stebel  ainem  andern  Prespnrg  soU  ain  dem  andn  fur  Recht 

gebén,    von    gericbtswegen,    vnd    suli  pietn ;    alsó  am  Sontag  hey  gchet/under 

dan  klagen    zn    dem  selben  vbelteter;  Son  vor  erst:  vnd  ainem  geseasen  man 

das    ist    er    pblichtig    von    Rechtens  das  farpot  vnder  sein  augen  sagen.  (XV. 

wogen.  így  a  XV.  és  XVI.  száz.  jk  40.  és  XVÍ.  sz.  v&r.  jk  1.) 

■Vnd  allé  fürpot   suli  man  weisen  *Item,  wan  ainer  mit  ainem  verpot 

mit  átös  gerichis  polem ;  so  hat  es  krafft.  kombt  auf  ains  gut,  der  nicht  ain  bie 


162 


Digitized  by 


Google 


Az  idézés.  A  kezesek. 

napokon  meg  napszakon  kellett  történnie.  Helybeli  polgár- 
nál az  első  idézés  vasárnapon,  nappal,  a  második  pedig 
kedden,  éjjel  történt.'  Az  első  idézés,  ha  nem  követte  a 
második,  elvesztette  hatályát.  Lpp  így  a  második  idézés  is, 
ha  azt  nem  előzte  meg  az  első.'  A  megidézett  alperes,  ha 
nem  volt  pozsonyi  ház-tfízhelyes  ember,  a  törvénytíapon 
való  megjelenésének  biztosítására  egyes  esetekben  a  felperes 
kivánságára  kezest  vagy  zálogot  adni  tartozott." 

A  kezesek  átalan  nem  csekély  szerepet  játszanak  a 
középkori  pereljárásban.  Nagy  könnyebbségére  lehettek  a 
vádlottnak  s  ügye  előnyét  nagyon  előmozdíthatták.  Városi 
jogunkban  ugyancsak  cmlítvék  mint  olyanok,  kiknek 
jótállására  a  bíró  a  vádlottat,  ha  előzetes  fogságba  került, 
szabad  lábra  engedheti.*  Nekik  kellett  felelősséget  vállalniok 
mindazokért,  miket  szabadonbocsátásakor  a  vádlott  igért, 
és  nekik  kellett  mindazt  véghezvinniök,  vagy  azt  fizetniök, 
mit  a  vádlott  vállalt  k()telezettsége  ellenére  véghezvinni 
vagy  fizetni  elmulasztott.^  A  kezes  csak  a  vádlott  vissza- 
kerülte után  szabadult  fel  a  jótállás  kötelezettsége  alól.*' 

gesesscr  ist,  vnt]  kombt  in  die  Schran  dem  RechteD.   (XV.    és  XVI.  bz.  v&r. 

vnd  klagt  noch  dem  selben  verpot,  so  jk  2.) 

9ol  man  lm  deu/urpot  zewüsen  ítm  mit  ^Item,   is  es  sach  das  der  Richter 

des  Rickter  brief.   (XV.  és  XVI.  száz.  gewangen   hat    io    seiner   gewalt,    Es 

v&r.  jk  33.)  mugen  soliche  sach  sein :    ain  Richter 

^vnd  das   ander  sol  geschehen  am  mag  sie  tcol  ausgeben  auf  Burgl;  domit 

Erichtag  zki  der  Nacht.  (U.  o.  1.)  verantwurt  er  sich.   (XV.  és  XVI.  sz. 

*  vnd  80  man  der  fürpot  aines  vn-  vár.  jk  7.) 

dcrwegcn  leset,  so  Jiat  das  ander  kain  *  Item  ist  dan  sachn,  das  ain  Burgl 

krafft  nü.   így    a   XV.   sz.  jk,   míg  a  ain  geuangen  nicht  stellt  in  das  Rocht, 

XVI.  sz&zadi  kissé   szabatosabban  azt  so  ist  der  Burgl   mit  dem  Rechtn  aus- 

igy  fejezi  ki :  Sagt  er  das  erst  furpott  bilibn  vmb  aües,  das  man  zu  Magén  hat 

vnd  das  Letzt  nitt,    so   hott   das  erst  zu  den  geuangen,  (U.  o.  10.) 

kan    krafft.    Und  thu   aner  das  letzt  *Item,  ist  dan  sach,  das  ain  Burgl 

und  das  erst  nit,   so   hotts  aber  kain  seinen  geaangn  stelt  in  ain  Recbt,  so 

krafft.  ist  der  Burgl  ledig.  (U.  o.  8.)  Ist  aber 

'  Item,  ainer  der  nicht  gesessen  ist,  ain   geuangn  als  frnmb  vnd  stelt  sich 

wil  im  ainer  nicht  getranen,    so   mues  selber  fur  Recht,  so  ist  der  Burgl  aucJi 

derseib  Burgel   oder  pha/nd   setzen    zw  ledig,  (U.  o.  9.) 


1G3 


Digitized  by 


Google 


VI.  t'ejezet. 


Az  idézésre  az  idézett  alperesnek,  ha  az  ugyan  már 
nem  ült  előzetes  fogságban,  jelentkeznie  kellett  a  bíróságnál, 
és  pedig  a  helybeli  polgárnak  a  legközelebbi  törvénynapon  * 
vagyis  hétfőn.*  Ehhez  járult  későbben  a  perügyek  szaporo- 
dása következtében  még  egy  újabb  törvénynap,  a  szerda 
is.*  Idegennek  ellenben,  ha  az  országban  volt,  14,  ha 
külföldön  tartózkodott,  42  nap  alatt  kellett  megjelennie** 
Ha  meg  nem  jelent,  pervesztes  lett.^ 

Ugy  az  idéző  felperes,  mint  a  megidézett  alperes 
vagy  személyesen  jelentek  meg  vagy  képviseltethették 
magukat.  A  képviselve  való  megjelenések  gyakoriak  városi 
irományainkban.^  Ilyenkor  a  képviselő  hitelesen  igazolni 
tartozott  küldetését,  mi  Írással  történt.  Ez  meghatalmazás, 
Gewaltprief   néven  volt  ismeretes.'    Ilyen    meghatalmazást 


1  Item,  ftlle  fiirpot  viid  allé  gouan;;- 
xmss  sein  auf  das  nagitt  líechí.  (XV.  éd 
XVÍ.  87.  jk  2.) 

■It.  Das  das  Von  altér  berkhomen 
ist,  daa  man  allé  moníage  das  recht  be- 
sessn  hot,    így  a   XVI.  sz.  vár.  jk  57. 

'das  bott  man  durch  des  willn 
gethann,  das  man  dester  mynder  zepels 
vnd  gedrengs  bab  am  mitichn.  Ugyan> 
ezen  jk  57. 

^Ist  er  im  land,  so  soU  er  in  XIIII 
tagén  komén  zu  dom  Recbten.  Ist  er 
aber  auss  lands,  so  sol  er  komén  in  drein 
XIIII  tagén.  (XV.  és  XVI.  sz.  vár.  jk  33.) 

'  komb  er  dan,  so  gescbicbt  nocb 
klag  vnd  nocb  antwurt  was  Kecbt  ist 
wirdt  lm  der  brief  geweist  den  man 
lm  Sendt.  komb  er-auf  dasselbig  nicht, 
So  verlewst  er  mit  den  Rechien  was  sein 
widdertail  zu  lm  zu  klagen  hat  vnd  su 
sprechen.  (U.  o.  33.) 

6 1361  máj.  5.  Thomas  filius  Pauli 
pro  universitate  Civium  Civitatis  Poso- 
niensis  jelent  mog  Szőlős  birtokügyé- 
nek elintézésében.  (DipU  Fos.  I,  313.) 
Alább:   Ihomas  filias  Pauli  mint  Pro- 


cuL-atoi'  Civiiun  Civitatis  Posoniensis 
említtetik.  (U.  o.  I,  320.)  1370  aug.  1. 
Thomas  filius  Pauli  képviselte  Jakab 
pozsonyi  bírót  ennek  Guturi  János  íia 
Pál  elleni  perügyében.  fDipL  Fos.  I, 
407.)  1382-ben  Monostori  Berzete  Mik- 
lós nejének  pozsonyi  szőlői  miatt  po- 
zsonyi szőlőbirtokosok  ellen  támasztott 
perében  Georgiám  Sariorem  tette  kép- 
viselő ügyvédévé.  (Fejér:  Cod.  Dipl. 
X.  VIII,  114.)  Ezek  szerint  a  felperes 
volt  képviselve,  de  az  alperes  képvise- 
lőjéről is  több  adatot  találunk  a  városi 
vizsgálati  jegyzőkönyvekben.  Egyes 
példákat  l.  idézve  Királynál  i.  m. 
328.  1.  4.  jegyz. 

'  1414- ben  megjelent  a  városi  bíró- 
ság előtt  Nicolaus  bacbler„  des  chüni- 
ges  scbreiber  .  .  .  mit  des  erlz  ptscholf 
prief.  Más  alkalomkor  megjelent  Mari- 
chart  der  Glazpekb,  burger  zu  hayn- 
burg,  an  Stat  Hern  Jorgen  des 
Ruphenndorfí'or  mit  einen  gewaltbrie/, 
den  lm  der  Buckondorfer  gégében  hat, 
ze  gewyn  vnd  zo  verlust  zu  den  be- 
nannten  Kecbt  tag. 


Ití4 


Digitized  by 


Google 


A  jelenkezés.  A  képviselet.  A  birós&g. 

nem  tartozott  felmutatni  a  féij,  valahányszor  nejo  képvise- 
letében jelent  meg,  mert  a  férj  nejének  törvényes  képviselője. 
E  jogot  a  városi  jogkönyv  különösen  kiemeli^  s  a  vizsgálati 
jegyzőkönyvek  tényleg  tartalmaznak  is  azt  bizonyító 
adatokat.*  De  ha  a  per  eskü  által  volt  eldöntendő,  akkor 
az  esküt  a  nő  képviseletében  férje  már  le  nem  tehette, 
magának  a  nőnek  kellett  a  bíróság  elŐtt  megjelennie  s 
az  esküt  letennie.' 

A  bíróság,  mely  elé  az  ügy  elintézés  végett  került, 
a  bíróból  és  az  esküdtekből  állott.  Egymaga  a  bíró  nem 
Ítélhetett,  de  az  esküdtek  sem  bíró  nélkül,  mi  az  ó-germán 
eljárásra  emlékeztet.  Nem  volt  azonban  lényeges,  hogy  az 
összes  esküdtek  együtt  legyenek,  mert  ezek  közül  négy 
öt  tagnak  a  jelenléte  elegendő  volt.*  A  bíróság  meg- 
alakulása tekintetében  is  városi  bírósági  intézményünk 
találkozik  a  németországival,  hol  szintén  nem  az  összes 
schöffenek-nek  kellett  jelen  lenniök,  bár  a  minimum  száma 
több  helyt  meg  volt  határozva.^  Eltér  azonban  városi  bírósági 
szervezetünk  számos  németországi  város  bírósági  szerveze- 
tétől azáltal,  hogy  míg  emezeknél  a  schöflFenek  a  község 
lakosságából  meghatározott  jogú  törvényszékek  megalakítá- 
sához vétettek,  s  a  tanácsosoktól  külömböztek,  addig  nálunk 


*If:em,    ob  sach  wer   das  ain  fraw  *vnd  hott    er   dio   herrn  nit  mugn 

am    Rechten    zu   BchaíFn    hat,    dasselb  habn    gar,     80    hatt    ers     mitt    viern 

Recht  mag  sie  Irm  man   wol  aufgeben;  oder   funfen    besessena    t.   i.    a  jogot 

das  sol  geschechen   in    offner   schran.  vagyis    a   jogszolgáltatást.    (XVI.    sz. 

(XV.  és  XVL  sz.  vár.  jk  48.)  vár.  jk  57.) 

*  Az  1412  évi  vizsgálati  jegyzőkönyv  *Igy  majnai  Frankfurtban  a  14 
szerint  ist  far  vnser  offae  scbrann  cbo-  scböífen  közül  háromnak  kellett  \q^' 
inenEberhartGohedena7i«efner/kzzM/raM  alább  jelen  lennie,  Das  allezeit  die 
«/o<,  frawn  Katrein,  vnd  chlagt  hintz  schefíen  dri  zu  dero  minnesten  zu  ge- 
Mertben  den  Kirich  Knoph  den  Jungen.  richte    snln    sitzen,    mondja    a    város 

*  Ist  aber  sach,  das  man  zudenfrawen  1352  évi  statútuma.  (Senkenbergnél : 
ze  klagen  hat  vnd  das  es  den  ayd  an-  Sel,  Jur,  I,  2.)  Andernacbban  szintén 
gerufU,  ao  mues  sich  die  fraw  selber  ver-  14  közül  már  hétnek  az  1171  évi  ok- 
anttcurten.  (XV.  és  XVI.  sz.  vár.  jk  48.)  irat  szerint.  (Günthemcl  I,  408—9.) 


105 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejezet. 

maguk  az  esküdtek,  a  tanács  tagjai  voltak  a  schöffenek, 
az  Urtheiisfinderek.  Nem  is  lehetett  másképen,  mióta  a 
kifejlett  városi  szervezet  az  egységes  városi  polgárjogot 
megalapította.  Egységes  polgárjog  uralmánál  schöffe  nem 
képzelhető,  mert  a  schöffen-institutió  lényege  abban  áll, 
hogy  az  itélő  schöffeneknek  mindig  a  peres  felek  társainak 
kellett  lenniök,  tehát  ha  a  peres  felek  jobbágyok  voltak, 
jobbágyoknak  kellett  lenniök  a  schöffeneknek  is,  ha  a 
peres  felek  szabadok  voltak,  szabadoknak  kellett  lenniök 
a  schöffen-bíráknak  is.  A  schöffen-intézmény  mindig 
osztott  jogú  községet  tételez  fel,  a  schöffenek  nem  avatkoz- 
hattak a  városi  terület  ügyeibe,  az  esküdtek  vagy  taná- 
csosok nem  a  nyilvános  vagy  a  jobbágy-ügyekbe,  mihelyt 
azonban  az  osztott  jogú  községek  az  önkormány^sat  fejlő- 
désével egységes  polgárjoghoz  jutottak,  a  schöffenekből 
esküdtek,  tanácsosok  lettek,  kiknek  hivatala  már  nem 
volt  többé  örökölhető,  hanem  időleges,  de  kiknek  Ítélete 
alá  esett  már  a  városi  terület  minden  ügye. 

Az  igazság  kiszolgáltatását  középkori  őseink  oly  fontos 
és  fennkölt  hatósági  cselekménynek  vették,  hogy  azt  még 
külsőleg  is  ünnepélyesebbé  tenni  igyekeztek.  E  végett  a 
bíróság  tagjai,  bíró  és  esküdtek  előírt  öltözetben  jelentek 
meg.^  Ez  öltözet  pruecli  névvel  van  a  városi  jogkönyvben 
megjelölve  s  minthogy  e  néven  úgy  FelsŐ-  mint  Alsó- 
Németországban  egy  bővebb  szabású  nadrágfélét  értenek,* 


'  Item.   Ob    sach    wer'   das  ain  ge-  nadrágféle  Öhönjt  jelent.  A  legrégibb 

Bchwomer  aein  pruech   nitt   anbiet  als  német  író  Eero  a  Pruah  szót  nadrág 

ein  man  angehorrt,  der  mag  von  rech-  értelemben  használja  s  o  néven  nevezik 

tens   wegn   kain    wrtail  sprechn   vmb  ma  ie  Alsó-Szászországban   a  hajósok, 

welcherlay  sach  das  ist.  (XV.  sz.  vár.  Alsó- és  Felső-Németországban  a  parasz- 

jk  67.)  tok   a  széles,   hosszú  nadrágokat.    Az 

*Bár  e  nevet  régiségénél  fogva  az  alszász  nyelvben  e  szó  Brook,  a  svéd- 

etjmologusok  egészen  kielégítőleg  ma-  ben  Brack,  az  irben  Broages,  az  angol- 

gyarázni  nem  tudják,  annyi  mégis  két-  ban  Breeches  alakban  fordul  elő.  (Töb- 

ségtelen,    hogy  a  Bnich  szó  csakis  bő  bet  1.  róla  Adelungnál:  Grammatisch" 


106 


Digitized  by 


Google 


Bírói  öltözet.  A  törvénykezési  terem 


nem  pedig  olyan  palástszerfí  felső  öltönyt,  minőt  bírói 
tdnykedósekkor  angol,  belga  és  franc^ia  törvényszékeknél 
még  ma  is  használnak,  nyilvánvalónak  gondoljuk,  hogy 
a  városi  igazságszolgáltatási  életben  a  pruechban  való 
megjelenésnek  más  értelmet  nem  adhatunk,  mint  azt, 
minek  már  más  helyt  adtunk  kifejezést,  hogy  e  ruha 
által  vélték  az  igazi  fórfiút,  a  férfias  komolyságot  s 
bölcs  meggondoltságot  kifejezésre  juttathatni.  Erre  czéloz 
nyilván  a  jogkönyv  azon  további  mondása  is,  hogy  a 
bírónak  az  itélőasztalnál  mint  férfiúnak  s  nem  mint  asszonynak 
kell  megjelennie.^  Szóval  vele  azt  akarták  külsőleg  kifeje- 
zésre juttatni,  hogy  az  itélet  csakis  férfias  komolyság  és 
higgadt  meggondoltság  eredménye  lehet. 

A  bíróság  tilési  helye  a  törvénykezési  terem,  a  már 
említett  Schramie  volt,  a  mai  városház  múzeumának  bolt- 
hajtásos terme.*   Maga  a  felnémet  szó  értelme  bizonyítja,* 


krüisches  Wörterbuch  der  kochdeuUchen 
Mundart  I,  1211.)  Nadr&g  értelemben 
magyar&zza  azt  Schmeller  is.  (Bayeri- 
9ches  Wörterbuch  I,  248.)  KolosvAri  s 
óv&ri  azoDkép  nadrágnak,  e  helyütt 
hivatalos  öltözetnek  értelmezik.  (Jog- 
itahályok  gyűjteménye  IV.  II,  16  l. 
4  jegyz.) 

*wan  er  sitzt  da  an  aines  tveybes 
statt  vnd  nicht  an  ains  mans  statt. 
(XVI.  sz.  vár.  jk  07.) 

» A  Schranne-t  a  városi  jogkönyv  is- 
mételten említi.  így  a  XV.  sz.  vár.  jk : 
Item,  auch  darf  man  in  der  tkhran 
kain  phand  nicht  aufhaben.  így  a  XVI. 
82.  vár.  jk  is.  (27.  p.)  Továbbá  a  XV. 
sz.  jk :  vnd  kombt  in  díe  Schran  vnd 
klagt,  a  XVI.  sz.  vár.  jk :  vnd  kumbt 
In  die  schrann  vnd  klagt  (33.  p.).  To- 
vábbá a  XV.  és  XVI.  sz.  jk  :  das  sol 
geschechen  in  offner  schran  (48.  p.)  A 
bírósági  aktákban  is  sokszor  van  róla 
szó.  így  olvassuk  egy  1414  iki ben:  Es 


ist  fUr  vns  chomen  in  offne  schran  für 
recht,  Nicolaus  bachler.  Egy  1416kj-i 
ban:  Es  ist  far  vns  chomen  In  pffne 
Schrann  fur  gerichte  Jacob  Cristann 
vns'  mitpurger.  Egy  14dO-ikiban:  Item 
es  ist  fur  vnser  offne  Schrann  kumen 
Obrecht  Niki  mit  sanibt  sainen  brudr 
und  klagten  dieselben.  Egy  1434-ikiben: 
Es  ist  kumen  In  unser  Hat  und  fur 
offne  Schrann  der  Ersam  her  Johannes 
genant  Schon  stb. 

3  A  Schranne  szó  egyértelmű  a 
Schranke  =>  sorompó  szóval  s  külöm- 
bőző  oly  helyiségekre  alkalmaztatik, 
melyek  sorompókkal  vagy  állványok- 
kal vannak  bizonyos  tárgyak  elrekesz- 
tésére  vagy  elhelyezésére  alkalmatosak- 
ká téve.  így  ismeretes  a  Brotschranne 
=  kenyeresbolt,  Fleischschranne  =  mé- 
szárszék, Mauthschranne  ==  várohelyi- 
ség.  Némely  vidéken  a  buzapiaezot  is 
Schranne-nak  nevezik.  Bécsben  a  vá- 
rosi   bíróságot    s    annak    épületét    is 


107 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejezet. 

hogy  a  törvőnykezési  helyiség  sorompókkal  volt  a  bíróság 
és  a  peres  felek  számára  elválasztva.  Bíróság  és  felek  a 
sorompókon  belül  ültek  padokon,  a  sorompókon  kívül 
pedig  a  hallgatóság  állott.  Ezt  a  hallgatóságot  nevezték 
„bírósági  körülállás "-nak*  s  minthogy  körben  vette  körül 
a  bíróságot  s  a  peres  feleket,  azért  Ringnek,  gyűrűnek 
is  nevezték.  E  helyről  a  bíró  engedelme  nélkül  senki  sem 
jöhetett  a  sorompókon  át  a  belső  elzárt  helyiségbe.  Hogy 
a  közönség  bebocsátást  nyert  a  törvénykezési  terembe, 
bizonyítja  azt,  hogy  a  tárgyalás  nyilvános  volt.  De  erre 
vall  a  bírósági  Ítéletekben  említett  „plfne  Schrann"  kifejezés 
is.  Épp  a  nyilvánosság  tette  aztán  szükségessé,  hogy  a 
kellő  rend  és  csend  fenntartásáról  kellően  gondoskodva  legyen. 
A  rendet  s  csendet  a .  bírósági  szolgaközegek  tartották 
fenn,  különösen  a  törvényszéki  szolgák,  kik  a  bíróság 
mögött  állottak  s  a  terem  soropón  kívül  levő  részében  is 
tartózkodtak.  Miután  a  bíróság  nevében  jártak  el  ténykedé- 
sükben, figyelmeztetésük,  intésük,  a  csend  és  rend  érdekében 
tett  intézkedéseik  nem  nélkülözték  a  hivatalos  tekintélyt. 
Rendes  körülmények  közt,  kisebb  jelentőségű  perek 
tárgyalásánál  a  tanácsterem  elég  lehetett,  de  bizonyára 
igen  szűknek  bizonyult  nagy  fontosságú,  főbenjáró  pereknél, 
vagy  ismert,  híres  vagy  hírhedt  egyének  pereinél.  A  kül- 
földön ilyenkor  a  bíróság  nem  a  szűk  városházi  helyiségben, 
hanem  nyilt  téren :  az  udvaron,  a  piaczon,  templomokban, 
csarnokokban,  hidaknál  ült  össze.*  Hogy  nálunk  a  város- 
ház  előtt    levő    főtéren    ülésezett  volna    nyilt   ég   alatt  a 


Schranné-nak  vagy  Schrannengericht-  n>er  Gerichtsumstand. 

nak  nevezték.  A  törvényszéki  írnokot  *Stra88bargbanJjübeckben,Breinen- 

tSchrannenschreibemek.    A  felső  német-  ben,    Keutlingenben    stb.    a    bíróság 

országi  vidékeken  magát  a  törvényszéki  igen  gyakran  a  főtereken  tartotta  ité- 

hatóságot  is  Schrannenak  nevezik.  (V.  léteit.     (L.    Maiirer :    SiádteverfoMung 

ö.   Adelung:    Gram.   krU,    Wőrterbuch  IIT,  588.) 

der  hocMeutach,  Mundart  III,  1648,) 

168~ 


Digitized  by 


Google 


Körülállás.  Nyilvános  tárgyalás. 

bíróság,  azt  kimutatni  nem  tudjuk,  de  kétségtelennek  tart- 
juk, hogy  az  e  téren  levő  díszkút  tetején  álló  lovag  semmi 
más,  mint  Roland-szobor,  mely  a  város  bíráskodási  hatal- 


mát jelzi.  Nyilván  ilyen  szobor  díszítette  az  e  helyen  állott 
régibb  kutat  is. 

Az  ügy  bírói  eldöntését  nagyon  gyorsította  az,   hogy 
a    törvénykezési    tárgyalás    élőszóval    történt    s    közvetlen 


i(;9 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejezet. 

volt,  azaz  a  panaszló,  vagyis  a  felperes,  illetőleg  annak 
meghatalmazottja,  szóbelileg  adta  elő  keresetét.  Ha  az 
alperes  vagy  képviselője  a  vett  idézés  után  a  kitűzött 
törvénykezési  idő  tartama  alatt  meg  nem  jelent,  az  ügy 
eldöntésére  lényegesen  befolyt  az  a  körülmény,  hogy  az 
elmaradás  igazolt  volt-e  vagy  igazolatlan.  Igazolt  akkor 
volt,  ha  az  a  bíró  tudtával  és  engedelmével  törtónt.  Ily 
esetben  a  perügyet  a  legközelebbi  tárgyalási  napra  halasz- 
tották.^ Igazolatlan  akkor  volt  az  elmaradás,  ha  az  a  bíró 
tudta  s  engedelme  nélkül  történt.  Ilyenkor  az  alperest  a 
felperes  kivánatára  elmarasztalták.'  Viszont  ha  a  felperes 
minden  igazolás  nélkül  maradt  el,  akkor  az  alperest  bár- 
minő ügyben  is  felmentették.*  így  mentette  fel  Zámbó 
Miklós  tárnokmester  s  pozsonyi  főispán  1383.  aug.  31-ikén 
az  alperesek  egész  sorát,  miután  a  felperesek,  Castellan 
fia  László  és  társai  a  kitűzött  határnapon  meg  nem  jelentek.* 
Ha  pedig  a  felperes  elmaradása  igazolt  volt,  vagyis  a 
bíró  tudtával  történt,  akkor  elmaradása  az  ő  jogainak 
nem  volt  ártalmára.^  De  megtörténhetett,  hogy  a  törvény- 
szék a  kitűzött  ügy  tárgyalására  a  bíróság  egyébként 
való    nagy   elfoglaltsága  miatt  nem  ült  össze.   Ez  a  peres 


*  So  aber  der  antwurter  ausgezogen  *  Fejér :  Cod,  Diplomát.  X.  VIII, 
wár  mit  des  Richters   yrlaub,    so  stot  130—131. 

die    klag   on   schaden   auf  das  nagst  ^Es    sey    dan   das    der   antwurter 

Recht.  (XV.  és  XVI.  sz.  vár.  jk  4 )  ausgezogn    sey    mit    des    Richter  vr- 

*  Item,  ist  aber  sach,  das  der  klager  lawb  So  schat  es  dem  antwurter 
fur  Recht  kombt  vnd  will  klagen  zu  nicht.  (Vár.  jk  5.)  A  jogkönyv  e 
seinem  antwurter  vnd  so  der  antwurter  helye  nyilván  nem  az  antwurterre 
nicht  forkombt,  So  hat  der  klager  be-  vagyis  az  alperesre,  hanem  a  klagerre 
habt  wnd  alles  das,  das  er  zu  dem  vagyis  a  felperesre  vonatkozik  s  csak 
antwurter  ze  klagen  hat.  (U.  o.  4)  tévesen    lett    a    jogkönyvben    szöve- 

'Item,    so  aber  der  antwurter  fur  gezve.     Ezt    úgy    az    előadás    menet- 

kombt    vnd   stellt    sich   in   ain  Recht,  rendje,    mint   az    a    körülmény    bizo- 

vnd  der  klagor  aus  beleibt,  spricht  man  nyitja,  hogy   a  4'ik   pont  már  az  al- 

den  antwurter  omb    was  sach  das  ist,  peresről  szól. 
ledig  vnd   froy. 

170 


Digitized  by 


Google 


A  meg  nem  jelenés  következményei.  A  közbenjárók. 

felek  egyikének  sem  csorbította  jogát,   ügyük  ily  esetben 
csak  elhalasztást  szenvedett/ 

A  tárgyalás  folyamán  a  peres  felek  vagy  kiegyeztek, 
vagy  az  alperes  védbeszéde  után  ügyük  bírói  nyomozás 
alá  került.  A  kiegyezkedést  bíróilag  is  szorgalmazták  s  e 
tekintetben  lényeges  szolgálatára  voltak  a  perlekedőknek 
a  közbenjárók.  Ezek  szereplésével  mi  úgy  az  országos 
mint  a  városi  judicaturában  igen  sokszor  találkozunk. 
Mint  ilyen  békéltetők  lépnek  elénk  egy  1312  évi  okt.  16-iki 
okiratban  Vörös  Ábrahám,  Hambatho  és  Hertlinus  pozsonyi 
polgárok,  kik  egy  leánynegyedi  pereskedésben  érvényesítik 
befolyásukat.*  Ugyancsak  Vörös  Ábrahám  és  Hambatho 
szerepelnek  1320-ban  mint  közbenjárók  bizonyos  vérdíj 
megállapításában  Pozsony  megy  ében.'  Néhány  hónappal 
későbben  ugyancsak  Hambatho  a  közbenjáró  Kondorosi 
Tamás  és  János  gellei  plébános  ügyében.*  A  XIV.  század 
derekán  Pohl  János  fia  András,  pozsonyi  polgár  és  Vierencz 
János  hosszadalmasan  perlekedtek  egymással,  mire  1375 
jun.  2-ikán  Dömöter  barsi  főesperest  megsürgeti  kibékí- 
tésüket  a  pozsonyi  tanácsnál.^  E  néhány  példából  is  kitetszik, 
hogy  a  közbenjáróknak  nemcsak  a  magánjogi,  hanem  a 
hivatalból  való  eljárásoknál  is  helyük  volt.  Törekvésük  a 
peres  felek  kiegyeztetése,  a  sértett  félnek  a  sértŐ  féllel 
való  kibékítése  volt.  Sikerült  a  felek  kiegyezése,  akkor 
egyezségük  legott  végrehajtási  erővel  bírt.  így  egyez- 
kedett  ki    1418-ban    a  bíróság    szine  előtt  Fuchs    Katalin 

^  It^m,  Í8t  dan  Bach,  das  paíde  taile  Hambatho  egy  1320  jul.  12.  kelt  okirat 

(al-  éa  felperes)  nicht  fur  Recht  komén  szerint.  (Haz,  Okmtár  VII,  385.) 
mugen    vor   gescheíFt  wegen,   das  das  « Egj  1320  szept.  27-iki  okirat  sze- 

za?il  war,  so  schadt  es  kaineni  taile  rint  Commes  Hainbato,  ciuis  posonicn- 

an  seinen  Rechten  nicht.  (ü.  o.  6.)  sis.  (Anj,  Okmtár  I,  577.) 

•probi  viri  comes  abram  rufus,  5  Demeter  főesperest  1375  jun. 2-ikán 
Hamhaiho  et  Hertlinus  Cives  posonien-  kelt  s  a  pozsonyi  tanácshoz  intézett  leve- 
ses. (Atijoúkori  Okmtár  I,  273.)  le  szerint  az  egyik  perlekedő  Andreas 

'  Comes    xihraam    rufaa    et    comes  fílius  Johannis  Pollonis  concivis  vester* 


171 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejezőt. 

asszony  Péter  pékkel  s  gnnek  feleségével  bizonyos  zálog- 
adüsság  ügyében.* 

Ha  a  felek  kibékítése  a  kiegyeztetési  kisérlet  daczára 
sena  sikerült,  akkor  ügyükben  megindult  a  bírói  nyomozás- 
Ha  számadási  ügyről  volt  szó,  akkor  az  alperes  a  számadás 
megtételére  a  legközelebbi  törvénynapig  halasztást  köve- 
telhetett.* Örökösödési  perügyekben  az  alperes  háromszor 
14,  tehát  42  napos  halasztásra  tarthatott  igényt.' 

A  nyomozás  vagy  vizsgálat  magában  foglalja  a  tanil- 
vallomásokat  és  bizonyításokat.  A  tanúk  meghallgatását 
a  peres  eljárásban  igen  fontosnak  tartották,  de  nem  azért, 
mintha  abban  önálló  bizonyítékot  láttak  volna.  Az  egész 
középkorban  a  tanú  szavát  csak  annyiba  vették,  mennyibe 
annak  állítását,  ki  mellett  mint  tanú  tanúskodott.  A  tanús- 
kodás csak  valószinűséget,  vélelmet  állapíthat  meg,  de  nem 
jogi  bizonyosságot.  Tanúk  tehát  a  középkori  perben  a  felek 
perbeli  állításainak  hitelességét  ugyan  fokozhatták,  de 
pusztán  tanúság  alapján  valakit  elitélni  nem  lehetett.  Ezért 
a  tanűskodáá  mindig  csak  az  előzetes  bizonyítás  eszköze 
lehetett,  a  melyhez  vagy  a  mely  ellenében  még  esküre 
vagy  istenitéletre  volt  szükség.  Épp  a  tanúk  állításai  alapján 
döntötték  el,  hogy  a  felek  közül  melyeknek  Ítéljék  meg 
a  középkori  perjog  legfontosabb  bizonyítékát:  az  esküt* 
8  e  szempontból  a  tanúskodás  csakugyan  nagyon  fontos 
volt  az  akkori  pereljárásban  s  azért  a  városi  jogkönyv  is 
külön  szakasz  alatt  tárgyalja.^ 

*  Sint  sye  nacli  manger  lay  tading  vnd  will  ain   aiiklagn    vmb   Eíib   gut 

aelbei*   mitetiand   uher    ayne    komé    var  wie  das  genant  ist,    vnd   will   ím  der 

vnser,  irja  nz  Eylaussemrock  bíró  alatt  antwurter  zu  demselben  mai  nicht  ant- 

1^18  apr.  íi-ikáii  felvett  bírósági  könyv  wurten,  So  mag  er  im  wol  nemen  drey 

Királynál  i.  m.  332  1.  vierzehen  tag.  (XV.  és  XVI  sz.  jk  74.) 

'  Egy  1413  évből  való  concret  ese-  *  Hajnik  :  A  perdöntő  eskü  és  az  elő- 

tet  közöl    Király :    Pi)Z8.   vár.   joga    a  zeies  tanúbizonyitás  a  középkori  magyar 

középkorban  332—333  11.  31  jegyz.  perjogban  5. 1.  (Ak.  Ért.  1881.  VL  12.82.) 

■  ítem,    kombt  ainer  in  die  Schran  *  Vermerkht    wie    man  Zeugen  fur 


172 


Digitized  by 


Google 


A  tanáképesaég  kellékei. 

A  tanúkat  eredetileg  a  fél  szemelte  ki  s  nevezte  meg 
a  bíró  előtt,  mire  az  a  tanúk  elővezetését  elrendelte.  A. 
megnevezettek  s  elővezettek  vagy  ügyleti  tanúk  voltak, 
azaz  olyanok,  kik  az  ügylethez,  a  melyből  a  i)ereskedés 
támadt,  már  annak  megkötésekor  híva  voltak,  vagy  pedig 
csak  oly  egyének,  kik  külömböző  egyéni  viszonyoknál 
fogva  a  per  alatt  levő  ügyről  tudomással  bírhattak.  Bizo- 
nyítékuk súlya  nem  vallomásuk  tartalmában,  hanem  abban 
feküdt,  hogy  a  perkérdésről  tudhattak.  Mit  és  honnét  tudnak, 
az  már  mellékes  volt  s  azt  a  bíró  nem  is  kérdezte.  Nem 
kivánt  tőlük  igazmondást,  megelégedett  azzal,  hogy  a  fél- 
nék állítását,  a  ki  mellett  tanúskodtak,  ismételték.  Midőn 
későbben  a  XIV.  század  közepén,  úgy  a  politikai  mint  a 
rendi  viszonyoknak  átalakulásával  az  alaki  tanúskodás 
anyagivá,  azaz  vallató  tanúskodássá,  inquisitio  bizonyítássá 
vált,  á  tanúskodás  lényege  már  az  igazmondásban  nyilat- 
kozott. A  tanúnak  az  igazmondást  előzetes  esküvel  kellett 
Ígérnie,  fogadnia,  a  tanút  már  nem  egyedül  a  fél  szemelte 
ki,  hanem  a  bíró  is  kényszerítette  a  tanúskodásra  mind- 
azokat, kik  a  dologról  tudomással  bírhattak,  úgy  hogy 
ezentúl  a  tanú  már  nemcsak  a  fél  mellett,  hanem  a  fél 
ellen  is  bizonyíthatott.  Ami  kezdetben  nem  volt  önálló 
bizonyíték,  az  későbben  rendes  bizonyítéki  eszközzé  lett  s 
ennek  alkalmazása  kétségkívfíl  jelentékeny  haladást  képez 
a  középkori  perjog  terén. 

Hogy  a  tanúskodás  Pozsony  város  perjogában  a  fejlő- 
désnek melyik  stádiumában  volt  a  XV.  században,  azt  hűen 
mutatja  annak  jogkönyve  és  bírói  gyakorlata.  Aki  ezek  szerint 
tanúra  hivatkozott,  tartozott  azt  a  per-tárgyalások  idejére 
bíróság  elé  hozni,  külömben  ügyét  elvesztetted  így  olvassuk 
hogy  1412  febr.  11-ikén  Gobe  Eberhard  elvesztette  pénz- 

Recht   ftir  bringen  eoll.    (XV.  sz.  jk.)     fur  reckt   bringen    sol,   oder   Leytten. 
Ilie  ist    vermorckt    wie    man    Zeugnis      (XVI.  sz.  jk.) 


173 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejezet. 

követelését  Jíircliknopf  Mártonnal  szemben  azért,  mivel 
a  három  taqút,  kikre  hivatkozott,  elŐ  nem  állíthatta.*  Az 
ügy  fontosságához  képest  kevesebb  vagy  több  tanút  kellett 
a  bíróság  elé  hozni.  A  tanúknak  azonban  tanúképeseknek 
kellett  lenriiök,  azaz  tisztességes  jóhírben  kellett  állniok, 
községbeliekpek,  férfiaknak,  rokoni  és  függőségi  kötelékektől 
menteseknek  kellett  lenniök  azokkal  szemben,  kik  mellett 
tanúskodtak.  Tanúskodásra  képtelenek  voltak  az  idegenek, 
a  rokonok  rokon,  a  szolgák  uraik  ügyében  és  a  nők. 
Több  szabadalom  kizárja  az  idegent  a  polgárok  ellen 
való  tanúskodástól.*  Az  1291  évi  pozsonyi  privilegium^ 
is  kimondja,  hogy  a  polgárok  ellen  idegenek  nem  tanús- 
kodhatnak, hacsak  nincs  a  tanúk  közt  két  vagy  három 
olyan,  kik  ugyanezen  városból  valók,  vagy  oly  városokból, 
melyek  ugyanezen  szabadalommal  bírnak.'  A  rokonokat 
rokonnak,  a  szolgákat  uraik  pereiben  mint  tanúkat  a 
városi  jogkönyv  kizárja.*  De  ugyanezen  jogkönyv  kizárja 
a  nőket  is  akár  a  kis,  akár  a  nagy  ügyben  való  tanús- 
kodásból.*   Ezért   nő    ügyében    csakis  férje  tanúskodhatott 


'  áy  cbundBchaft  nicbt  gebobu,  alsó  bus   libertatém.    (Endlicbernél  625.  1. 

belaib   or   aus   vnd  sóin  egente  baus-  Micbnay-Licbnernél  247.  I.) 
fr(aw)  mit  den  recbten.  (1412  évi  Acf,  *  Pr'mgt  hher  AÍnw  gefreundte  Zeug- 

Prot,  a  vár.  Itban.  Egész  terjedelemben  nuss  fur  Recht  oder  geuattem,  dos  daz 

közölve  Királyn&l  í.  m.  338  1.  1  jegyz.)  erweist  wirdt,   so  hat  dj  seuffnuss  kain 

» L.  IV.  Béla  1244  évi  priv.  a  pesti  h^aft,    Vnd    ain    knecht    mag   seinem 

vendégek  számára.  (Endlicbernél  4G8  1.)  li(err)n    aucb    kain    Zcngnnss    gebén. 

István  eszterg.  érsek  1246  évi  priv.  a  (XV.   sz.   vár.  jk  36.)   Ugyanazt  így 

keresztúriak   számára.   (U.   o.   470   1.)  mondja   a  XVI.  sz.    vár.  jogkönyv  a 

István  sziavon    bánnak  12r)2  évi  priv.  rokonokra   nézve,   a   szolgákra   nézve 

a    körösiek    számára.    (U.   o.   480.   1.)  pedig  következőleg:  Vnd  ob  ain  knecht 

IV.  Bélának  126()  évi  priv.  a  zágrábiak  seine   bem   Zeugnus  wollt  gebn,    die 

számára.  (U.  o.  510.  1.)  selb  Zeugnus  hat   kain  krafft   widder 

*  Item  statuimus,  quod  contra  ipsos  vmb  gross  nocb  vmb  klain. 
cives  nostros  testes  extranei  univermLiter  *  Item,  fraxoen  mügén    aucb  nicbt 

produci  non  possint,   nisi   duo  vei  trés  zeugnuss  gebén,  nocb  vmb  klain  nocb 

intersint  de  eadem  civitate  vei  de  aliis  gross.    (XV.  és  XVI.  sz.  vár.  jk  37.) 
Civitatibus  seu  villis  eandem  babenti- 


174 


Digitized  by 


Google 


Az  esküdtek  eskütétele. 

neje  helyett,  amint  városi  judicaturánkban  ezt  egyes 
concret  esetek  is  tanúsítják.  így  volt  1412-ben  Gobe 
Eberhard,  neje,  Katalin  helyett  tanú  i^abb  Kirchknopf 
Márton  ellen.'  Külömben  a  nŐk,  úgylátszik,  az  árpád-kor- 
szaki magyar  perjogban  szintén  nem  bírtak  a  tanúskodás 
jogával.* 

Ugyancsak  az  ügy  fontosságától  volt  feltételezve, 
hogy  a  tanúknak  eskü  vagy  eskü  nélkül  kellett  nyilat- 
kozniok.  Eskü  nélkül  tanúskodhattak,  ha  többen  voltak, 
közönséges  emberek  is  oly  ügyekben,  melyek  tulajdonra 
és  örökösödésre  nem  vonatkoztak.  Csak  tisztességes  emberek- 
nek kellett  lenniök,  kiknek  hűséges  tanúskodását  eskü 
számba  venni  lehetett."  A  tanúzós  tekintetében  azt  látjuk 
továbbá,  hogy  az  a  jogkönyv,  mely  a  büntetés  alkal- 
mazásában nem  volt  a  személyek  származására  és  társadalmi 
állására  tekintettel,  hitelesség  tekintetében  még  külömb- 
séget  tett  egyén  és  egyén  között.  A  közönséges  egyénnek, 
mikor  valamelyes  ügyben  egyedüli  tanúkép  jelent  meg 
a  bíróság  előtt,  vallomáskor,  hogy  vallomása  hitelesül 
elfogadtathassék  a  bíróság  által,  forma  szerinti,  ékes, 
ünnepélyes  esküt  kellett  letennie/  Az  esküdt  polgárnak 
tanúvallomása  azonban  eskü  nélkül  is  elegendő  volt  minden 
ügyben,^  tanúvallomása  amellett  még  hatályosabb  is  volt, 

*Ez  évi  Ad.  Piut.  szerint  a  pozs.  által  közölt  jogkönyv  XV.  sz.  szövegé- 
vár.  lt.-bau:  Es  ist  fur  vnscr  offne  ben  a  nit  kimaradt,  de  hogy  ez  csak 
schrann  chomen  Eberhart  Gobe,  der  elnézésből  vagy  nyomdai  hibából  tor- 
án seiner  haasfr.  stat,  frawn  Katrein,  tént,  azt  nemcsak  a  szöveg  értelme, 
vnd  clagt  stb.  hanem    az    a    körülmény    is    matatja, 

*  Hajnik:  A  perdŐniS  eskü  és  az  elő-  hogy    a   XVI.  sz.  j  könyv  szövegében 

setes  ttmúhizonyüás  7.  1.  tényleg  bennfoglaltatik. 

*l8t  aber  sach  das  Erib  vnd  aigen  ^  Ist  es  dan  ain  gemainer  man,  der 

nit  antrifft,  wan  Erber  lewte  furkomen  sul   swern   ain   gestnltn   aid.   (XV.  és 

von  Zengnuss  wegen   zwen    Vnd  wan  XVÍ.  sz.  vár.  jk  35.) 
dieselben  sprechen  bey  íren  trewn  an  ^  It.   Ain   geschwornor   mag  Zeug- 

ayds  stat,    so  hat  die  zengnuss  kraft.  niiss   gebn    vmL    allé  sacJi.    (XVI.  sz. 

(XV.  és  XVI.  sz.  vár.  jk  35.)  A  Király  vár.  jk  34.) 


175 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejezet. 

mert  ő  a  városi  jog  felfogása  szerint  két  férfi  számba 
vétetett.*  E  tekintetben  tehát  a  városi  jog  látszólag  érintette 
az  országos  jogot,  mely  a  nemesnek  nagyobb  hitelességet 
tulajdonított  mint  a  parasztnak,  a  prépostnak  nagyobbat 
mint  a  nemesnek.  Ha  főbenjáró  bűnügyekben  vagy 
örökösödési  és  tulajdoni  perOgyekben  kellett  az  esküdt 
polgárnak  tanúvallomást  tennie,  akkor  ugyan  szintén  nem 
kellett  külön  esküt  tennie,  de  kellett  hivatalos  esküjére 
hivatkoznia.*  A  választott  polgárnak,  a  Genannte-nak  s  a 
huszonnégyesnek  szintén  kellett  vallomáskor  letett  hivatalos 
esküjére  hivatkoznia,'  mit  a  német  eljárásban  „Begreiffen 
mit  seinem  Eide'^  kifejezéssel  illettek.*  Midőn  1427-ben  a 
városi  tanács  Rauhenwarter  Ulrik  bfró  és  Berchtold  István 
peres  szőlőügyében  több  esküdtet  és  egyéb  polgárokat  a 
bírói  helyszemle  megtartására  kiküldötte,  ezek  visszajövet 
esküt  felérő  hűségükre  mondották  el  a  tapasztaltakat.*  Ez 
az  eljárás  azonban  meg  is  fejti  a  tanúvallomás  hitelessége 
tekintetében  a  városi  és  az  országos  jog  által  követett 
elvek  lényegét.  Az  országos  jog  nemesnek  vagy  papnak 
társadalmi  állásában  gyökeredző  nagyobb  erkölcsi  értéké- 
ben   határozza    meg    a    nemesnek    vagy    papnak    előbb- 


*  Item,   ain  goschwornor  man  mag  sworn  hat.  (XV.  sz.  vár.  jk  35.)  Szaba- 

zeugnuBS   gebén   ain   ztrair  man   siaL  tosabb  a  XVI.  sz.  jk.  It.  lat  ainer  ain 

így  a  XV.  sz.  vár.  jk  34.  gnanter  oder  ain  geschworner  vier  und 

2  A  \hr.  jk  szerint  minden  ügyben  zwantziger  stb  mint  fenntebb.  Sem  az 

tanúskodhatott  az  esküdt  polgár,  aus-  egyik,    sem    a   másik   szövegben   nem 

genomen    was  Erib  vnd  aigen  antrifft  mondatik,  hogy  nekik  az  esküt  minden 

vnd  das  pluet;    do  mues  der  gesworn  egf/cs  ügyben  kellett  mondaniok,  mikép 

man  sprechen    bey    dem    ayd    den    er  azt    Királynál    olvassuk.     (Pozs.    vár, 

gesworn    hat    vnsn    allcr   genadigistn  jogi  337.  l.) 

hem  den  kunig  vnd  auch  Roichen  vnd  ^Ilaltaus:  Glossar  germ.  medii  aevi 

armen  der  Stat.  (XV.  és  XVI.  sz.  vár.  118.  l. 

jk  34.)  *habn  vor   vnser   offenleichen  pey 

» ítem,  is  ainer  ain  vier  vnd  zwain-  iren  treiven  an  aydes  stat  wechant.  (Ez 

tziger,   80    mag  er  sprechen    bey  dem  évi  Prot,  Act,  a  vár.  Itban.) 
ayd,   den    er    Reichen   und  armen  ge- 


176 


Digitized  by 


Google 


A  bizonyítás  különféle  nemei.  Az  okiratok. 

valóságát.  A  városi  jog  ellenben  az  esküdt  polgárnak 
nem  a  polgárság  társadalmi  állásában  rejlő  nagyobb  er- 
kölcsi értékére  alapítja  a  nagyobb  szavahihetőséget,  hanem 
arra,  hogy  az  esküdt  s  a  választott  polgárok  mint  ilyenek 
már  letett  esküjöknél  fogva  hitelesek.  Amott  tehát  a  rendi 
egyenlőtlenségnek,  emitt  a  polgári  egyenlőségnek  elve  jut 
kifejezésre. 

A-  btzonyítás-nak  több  módját  ismerte  és  alkal- 
mazta a  középkori  perjog.  Ilyenek  az  okirattal,  a  bírói 
szemlével  és  az  esküvel  való  bizonyítások.  Az  oJciratok^ 
ha  hitelesek  voltak,  a  bizonyítás  legbiztosabb  bizonyítékát 
képezték,  mert  a  középkori  felfogás  szerint  nemcsak  óv- 
szert képeztek  a  feledés  ellen,  hanem  elhallgattatták  a 
rágalmat  is  s  a  viszály  csomóját  felfejtették,  hirdetve  az 
igazságot  a  jelen  és  jövő  nemzedéknek.*  Talán  nem  téve- 
dünk, ha  azt  állítjuk,  hogy  német  jövevények  által  telepi- 
tett városainkban  az  okiratokkal  való  bizonyítás  a  per- 
jogban előbb  jutott  alkalmazásba,  mint  hazánk  országos 
magyar  perjogában.  A  frank  birodalomban  az  okmány- 
bizonyitás  a  római  jogeszmékkel  való  érintkezés  útján  ért 
méltatást  s  megtartotta  a  frank  birodalom  feloszlása  után 
is  annak  romanizált  részeiben  régi  jelentőségét,  míg  nálunk 
a  királyság  két  első  századában  az  országlakósok  jogai 
még  csak  ritkán  voltak  okmányokra  alapítva.  A  birtok- 
jogok még  csak  gyéren  folytak  adományokból,  azok  túl- 
nyomóan az  egyes  nemzetségek  szerint  véghez  ment 
osztályokon  alapultak.  A  birtok-átruházáshoz  nem  ok- 
mányok, hanem  tanúk  szükségeltettek.  A  peres  eljárás 
egészen  szóbeli  volt  s  III.  Béla  előtt  még  az  Ítéleteket 
sem  foglalták  írásba.*  Az  alsóbb  néposztályok  jogviszonyai 


*  calnmpniae    infert    silentium     et     tatem.  Így  a  zalai  convent  egyik  1327 
nodum  contentionis  explicans  sua  serié      évi  okirata.  (Hazai  Okmtár  II,  53.) 
loqnitnr  praesentibus    et    futuris  veri-  *  Fejér:   Cod,  DipL  II,  199. 


Ortv*y:  PoMony  történelc.  II.  2.  177  12 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejezet. 

sem  nyertek  még,  legalább  rendszerint,  privilegíális  alapot. 
Ennek  következtében  az  okiratokkal  való  bizonyítás  még 
csak  a  magyar  perjog  fejlődésének  már  előbbre  haladt  szaká- 
ban, a  Xni.  század  folyamában  emelkedett  jelentőségre.^ 
Városi  bíráskodásunkban  az  okiratok,  ha  a  tény- 
állást kellőképen  megvilágították,  a  perügy  eldöntésére 
jelentékenyen  hozzájárultak.  Azonban  a  peres  ügyet  telje- 
sen megvilágítóknak  kellett  lenniök.  1378-ban  jun.  5-íkén 
Lajos  király  a  pozsonyi  tanácsnak  egy  erre  vonatkozó 
meghagyást  küld.  Előtte  Miklós  (Nikus)  néhai  Jakab  bíró 
fia  s  pozsonyi  polgár  panaszt  emel,  hogy  több  pozsonyi 
polgár  s  több  Pozsonyban  lakó  zsidó  is,  őt  a  tanácsnál 
folyton  beperlik,  anélkül,  hogy  követelésüket  vüágos  ok- 
mányokkal támogathatnák.  Nehogy  tehát  nevezett  Miklós 
ily  úton  hiábavaló  kárt  szenvedjen,  a  király  meghagyja 
a  tanácsnak,  hogy  csak  olyan  panaszt  fogadjon  el  a 
megbírálásra,  melyet  a  vádlók  bebizonyítani  képesek.' 
Hiteles  okmányokúi  csak  azokat  tekintették,  melyeket 
nyilvános,  hiteles  helyek,  káptalanok,  conventek,  megyei 
vagy  városi  hatóságok  állítottak  ki  azok  pecsétjei  alatt. 
Magánokiratokat  is  hitelesekűl  tekintettek  s  a  bizonyításra 
alkalmasokúi,  ha  azokat  hiteles  személy  állította  ki  s 
látta  el  saját  pecsétjével.  Nevezetesen  az  esküdt  polgárok 
okiratait  tekintették  ilyenekűl,  amint  ez  számos  feljegyzésből 
is  kitűnik.^  Különösen  emelte  a  magánokiratok  hitelességét, 
ha  a  fél  arra  a  város  pecsétjét    függesztette.'*    A  zsidók  a 


1  Hajnik :  Okirali  hizonyüás  a  kőzáp-  az   1412   évi   Acti  lYot-hól   Kir&ly  Í8 

kori  magyar  perjogban  4  l.  (Akad.  J'A-t.  i.  m.  334  1.  2  jegyz. 
1886.  VIII.  k.  5.  8z.)  *Egy  Pozsonyban  1368  nov.  2-ik&n 

>  Vár.  Itár  Lad.  37.  Sec.  2.  Nr.  10.  kelt   8   egj  ház   eladására  vonatkozó 

DipL  Fos.  I,  599.  oklevél  végén  olvassak:  Und  damber 

*  Ezt  számos  példa  bizonyítja   úgy  so  gebén  wir  in  diesen  brief  zu  einem 

a  bírósági  mint  a  végrendeleti  jegyző-  oftenen  urchunde  und  waren  getzeugen 

könyvekben.  Egy  érdekes  példát  közöl  dieser  Sache  versigelten  mit  der  Stadt 


178 


Digitized  by 


Google 


A  bírói  szemle. 

maguk  magánokirataira  a  zsidóbíró  s  valamelyik  városi 
esküdt  pecsétjeit  nyomatták/  Az  okiratoknak  azonban  nem- 
csak kiállításra,  hanem  fenntartásra  nézve  is  kifogástalanok- 
nak kellett  lenniök.  Az  okiratoknak  a  bíró  vagy  a  fél 
által  történt  átlyukasztása  például  megfosztotta  azokat  a 
bizonyító  erŐtőL*  Ha  valamely  fél  ilyen  átlyukasztott  ok- 
iratra hivatkozott,  tartalmát  tanúkkal  kellett  bizonyítania. 
Egy  olyan  okmánynak  a  peres  felek  nem  vehették  hasz- 
nát, mely  nem  volt  tulajdonukban.  A  bizon3rító  félt  az 
okirat  tartalma  csak  akkor  támogathatta,  ha  ő  azt  tényleg 
előmutathatta.  Ez  okból  a  középkori  pereljárás  a  perhez 
megkívántató  okiratok  megszerzését  különféle  úton,  tette 
az  érdekelt  félnek  lehetségessé.' 

A  bírói  szemle  az  ügy  igazságának  felismeréséhez 
sokban  járulhatott  s  azért  alkalmazásba  is  jött  mindazon 
eseteknél,  melyeknél  a  nyomozás  tőle  remélhetett  eligazodást. 
Abból  állott,  hogy  az  esküdt  a  szakértő  közeggel  a  peres 
tárgyat  a  hely  szinén  megszemlélte  s  a  vitás  tényállást 
meg&Uapította.  A  szakértő  a  városi  határban  levő  vitás 
fekvőségeknél  a  hegymester,  egyéb  vitás  tárgyaknál  a 
városi  iparosok  voltak,  kik  mint  Beschauer-ek  szerepeltek. 
Ilyen  szemlét  Beschauung-nak  neveztek.  1427  szept.  25-ikén 
Rauhenwatter  Ulrik  városi  bírónak  pere  volt  Berchtold 
István    polgárral    egy    bor-nyomtató    hely    miatt.    Helyi 

Inaigel  zn  Presparch,   das  man  durch  Asserl   Jud   mit   fleiss  gepetn  hab  in 

unzer  pet  willen  an  disen  Brief  gehan-  vnd    iren   érben    an    schaden.   (Pozs. 

gen  hat  der  Stadt  an  Schaden.  (Pozs.  vár.  Itban  Hajniknál  i.  m.  15.  1.) 
vár.  Itban  Lad.  22  Nr.  63.  Hajniknál:  *  Az  1412  évi  Actionale  ProiocoUum 

OMraH  histonyüás  a  középkori  magyar  egy  pénztartozási  jogesetet  tartalmaz, 

perjoghan  14  1.)  melyben  az  okiratot  illetőleg  a  bíróság 

^  ÁBserl  Jud,  pozsonyi  zsidó,  egyik  mondja :  So  habn  wir  denselbn  brief  ze 

1469    évi    kötelezvényében'   olvassak :  stochen.  (Az  esetet  egész  terjedelemben 

Unter  der  ersamen  weisen  Herm  Tho-  közli  Király  i.  m.  336  1.  1  jegyz.) 
man  Pehem  der  Zeit  Judenrichter  und  *  Erről    tüzetesebben    1.  Hajnikot : 

NiclasStem  eines  des  Rats  fürgéd  rack-  Okirati  bizony itás  a  középkori  magyar 

ten  petschafften,  die  ich  obgenannter  perjogban  30 — 34  11. 


17t) 


Digitized  by 


Google 


VI.  Pöjezet; 

dzeínle  végett  több  eskttdtet  s  egyéb  polgárt  küldött  ki 
a  tanács  a  begymester  kiséretében/  A  szemle  eredménye, 
hogy  a  vitás  helyhez  egyik  félnek  sincsen  jo^a  s  ez 
értelemben  hozta  meg  aztán  a  tanács  az  ítéletet.' 

Az  edcü  Isten  mindentudására  és  igazságosságára  valő 
közvetlen  hivatkozás  volt-  Őt  merészen  tanúul  tí  egyszer- 
smind bosszúiéul  szólította  fel  az  esküttevő,  s  azért  az  eskü 
igen  fontos  szerepet  játszott  a  pereljárásban.  Amint  az  a 
középkori  magyar  peqognak,  úgy  képezte  az  a  városi  per- 
jognak is  legfontosabb  bizonyítékát,  mert  akkor  hazánk- 
ban is,  niint  a  középkorban  rendszerint,  a  tanúk  által 
történt  bizonyítást  önálló  bizonyítékul  még  él  nem  ismer- 
ték.'  Polgári  perekben  azonban  csak  egyéb  bizon3rítékok 
hiányában  jött  alkalmazásba.  így  csakis  esküvel  bizonyít- 
hatta 1403  május  9-én  Aysfandel  Péter  pozsonyi  polgár  egy 
pozsonyi  ház  felének  megvételét.^  Nemcsak  férfiak,  de  n^ 
is  tették  azt  le ;  eskütételre  minden  peres  fél  kínálkozhatott, 
de  ha  a  kínálkozó  az  eskütételre  meg  nem  jelent,  őt  72  dénár- 
nyi  büntetéssel  sújtották.^  Ha  az  ellenfél  áz  esküt  elengedte 
az  esküre  kinálkozónak,  akkor  az  utóbbinak  az  állítását 
igazoltnak  vette  a  bíróság.  így  kínálkozott  1415-ben  Wagnw 
Oyörgy  esküre  anyja  ellenében,  ki  őt  egy  pénzbeli  adósság 
miatt  a  városi  bíróságnál  beperelte.^  Az  anya  azonban  fia 
esküjét  nem  fogadta   el   s   így  a  bíróság   a   fiút  felmen- 


>  Nu   eant  wir   von   des  Bechtens  *  alsó  muest  (lerselb  pet(er)  ajsfan- 

wegen  geschworen  vnd  vngeschworen  del  den  chauf  mit  sanem  aydé  bestaíign. 

purg   mit  aampt  tnserm  perchmaygter  (Es  évi  Act.  fVot.  a  v&r.  Itban.  Egéaxen 

die  ledtat  za  weschawen.  kösölve  Kir&lTDál  Póu.  vár.  joga  340  1. 

•  Vnd  alsó   noch   der  beaehawung  3  jegyz.) 
vnd  noeh  Irer  bekentnuss,  lat  von  dem  '  Item,  wer  do  anabeleibt  mit  ninem 

gancaen  Rat  mit  vrag  vnd  mit  vrtail  aid,   der   iet    dem    Bichter  .  phlicbtíg 

auegesprochen.  LXXII  d.  (XV.  az.  vár.  jk  23  e^) 

'  Hajnik  :    A  perdöntő  eskü   és  az  '  hat  sich  dea  geczogen   an   aeinen 

dozetes  ianúbizonyüás  5.  l.  (Akad.  Ért.  aid,   hogy   egy   év.  előtt  az  adóaságot 

1881.  VI.  köt.  12.  8z.)  már  megfizette. 


180 


Digitized  by 


Google 


As  etkfl.  Nők  esküje.  Az  eskü  alakisága. 

tette.^  A  nők  városjogunk  szerint  sajátos  külső  alakisággal 
esküdtek.  A  bevádolt  nŐnek  kikellett  bal  emlőjét  vennie, 
szószólója  megfogta  aztán  a  nő  jobb  kezét  s  annak  3  ujját : 
hüvelykét,  mutató  és  közép  ujját  a  meztelen  emlőre  helyezte 
B  miután  a  bírák  meggyőződtek  a  nő  helyes  állásáról,  a 
szószóló  letakarta  a  nő  mellét  köpenyével  s  így  mondta 
el  az  asszony  az  eskü  szavait.^  A  nő  ezen  esküformájában 
bajor  eredetet  láthatunk,  hol  mindkét  emlőre  való  esküvés 
is  divott.'  Külömben  hazai  városainkban  e  tekintetben  nem 
uralkodott  azonos  eljárás,  mert  tudjuk,  hogy  Budán  a  hő 
az  esküt  saját  lakásán  s  széken  ülve  is  letehette,^  mit 
Pozsonyra  nézve,  hogy  itt  is  úgy  volt,  ki  nem  mutathatunk. 
Abból  azonban,  hogy  a  pozsonyi  jogkönyv  a  nő  „helyes 
állását^  említi,  világosan  kiderül,  hogy  azt  az  alakiságot, 
melylyel  a  középkorban  az  eskütételnél  mindenütt  találko- 
zunk, nálunk  is  szorosan  megtartották.  Az  alakiság,  a  külső 
forma  annyira  lényeges  volt,  hogy  eltévesztése  vagy  be 
nem  tartása  esetében  az  eskü  bizonyító  hatását  elvesztette. 
Aki  az  eskü  szavait  nem  ejtette  ki  helyesen,  ki  két  újj 
helyett  egyet  emelt  föl,  ki  kezét  elsietve  vagy  elkésve 
emelte  fel  esküre  s  hasonló  egyéb  formahibák  érzékeny 
jogkárosodást  eredményeztek  az  esküvőnek.  Az  így  szerzett 
joghátrányt    a    német    városok    jogkönyvei    Varej    Gefary 


1  also  wolt  sie  den  aid  von  lm  nicht  darnoch  suHd  die  heni  beschaweo  ob 

>  nttnen    von   dem    vorgenanten    Joríg  die  Fraw  Recht  stee,  darnoch  suli  sie 

Wagner  írem  Sone,  do  sprach  wir  In  der  vorsprech  mit  dem  mantel  bedeck- 

ledig  vnd  Jrei  far   allén   an   spruche  hen;  also  sol  sie  dan  swern.   (XV.  és 

vmb  die  saehe.  (1415  jnn.  19-ikén  kelt  XVI.  sz.  vár.  jk  41.) 
Ad.  lY&L  a  vár.  Itban.)  >  will  sy  auff  .  .  .  imn  zwain  prüs- 

*  Item,  wan  ain  fraw  geklagt  wirdt  ten  Sweren.  Quitzman:  Die  dUeeie  Rechts- 

•n  ainen  aid,  so  sol  sie  selber  heraus  verfaeeung  der  Baiwaren  135  l.   Azon- 

siehen  die  denck  bmest,   so  soll   dan  kívül  1.  Grrímm :   Deutsche  ReclUsalter- 

der  vorsprech  nemen  der  frawenRechte  ihümer  VII,  897. 
handt  vnd  sol  ír  legén  auf  die  pmst  *  Ofn.    Stadir.   315.    ez.    Michnay- 

die  zwen  vönger   vnd   den    dawmen,  Lichnemél  171.  1. 


181 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejezet. 

cavülatío^  Jurícapium  nevekkel  jelölik.  Az  ily  joghátrányok 
elkerülése  végett  előzetes  óvóintézkedésekről  Volt  gondos- 
kodva. A  budai  jogkönyv  elrendeli,  hogy  a  fél,  ínielŐtt 
esküt  tenne,  ügyvédjétől  vagy  pedig  a  bírótól  vegyen 
oktatást  az  eskü  letevési  módja  iránt/  Nyilván  így  volt 
az  Pozsonyban  is,  de  hogy  vájjon  a  pozsonyi  nő  réözesült-e 
a  budai  nőnek  amaz  előnyében,  hogy  rosszul  mondott 
esküjét  annyiszor  a  hányszor  ismételhette,  csupán  a  székét, 
melyen  ült,  tolták  mindig  odább,'  adattal  szintén  ki  nem 
mutathatjuk.  Amennyiben  azonban  az  eljárást  a  németség 
külön  névvel  „Erholung  és  Wandelung"  névvel  jelöh,' 
felmerjük  tenni,  hogy  az  mint  átalános  német  eljárás  nem 
egyedül  Budán,  de  Pozsonyban  is  nyert  volt  alkalmazást. 
Amint  a  nők,  úgy  a  férfiak  is  külsőségek  megtartásával 
esküdtek :  födetlen  fővel,  letett  felsőruhával  s  köpenyeggel 
és  lecsatolt  övvel.*  A  zsidók  is  különös .  szertartás  mellett 
esküdtek.  Ők  a  10  font  dénáron  fölül  levő  követeléseknél 
a  thorára,  kisebb  összegeknél  pedig  a  gyűrűre  azaz  a 
zsinagóga  ajtajának  gyfírfífogantyújára  esküdtek.^  Amellett 
előírt  öltözetben,  csúcsos  zsidókalappal  fejőkön,  mezitláb  s  a 
nap  felé  fordultan  kellett  esküjüket  letenniök.*"' 

Kétféle  esküt  külömböztettek  meg :  az  egyszerű  és  az 
ünnpélyes  esküt.  Az  egyszerű  eskü  egyszerű  szavakkal 
Istenre  való   hivatkozásból  állott,    az  ünnepélyes,    máskép 


^  0/n,    Sladtr.    314.    ez.    Michnay-  ban  dívott  formaságokról  1.  HajnikDál: 

Lichnemél  170.  1.  A  perdöntő  eskü   éa   az  előzetes  tanú' 

«  Ofn,  Sladtr.  315.  ez.  i.  h.  171.  1.  bizonyítás  57—58  11. 

*Siegel   értekezése   a  bécsi   cs.   k.  <^l8  ess  zehen   pfant   pfenninge  so 

Akadémiában.  muss  der  Jade  swern  auf  dem  Redal, 

^  Wer  Bchweren  sehol,  der  sol  sich  Ist  es  aber  hinter  zehen  pfunten,  so 
emplossen  auf  dem  haup,  er  sehol  auch  soll  der  Jade  swern  einen  Ayd  aaf 
seyn  obristes  gewant,  seynen  mantel  dem  Rynge  als  ess  vor  gewenleich  ist 
ynnd  gartel  ablegen.  így  határozza  gewesen.  (így  az  137 1>  évi  zeidó  jeg- 
yzi a  hadai  jogkönyv  320.  ez.  (Michnay-  könyv  2  p.) 
Lichnernél  173.  l.)    A  magyar  perjog-  *  Jw  IHpart.  III.  36.  ez. 


182 


Digitized  by 


Google 


A  ztidók  eskttje.  Tudós,  tOrt,  pálczás  eskük. 

ékes  eskü  ellenben  az  volt,  melyet  az  eskttttevő  a  bírói 
pálczát  kezében  tartó  bírónak  szakadozott  szavakban  történt 
előmondása  után  mondott.  Azért,  hogy  előmondás  után 
mondta  el  az  eskttttevő,  tudő»  eskü-nek  (Gelehrter  Eüd-nek) 
is  nevezték/  Azért,  hogy  szakadozott  mondatrészekben 
ejtették  ki,  t&rt,  tífredékes  eskünek  (Getheilter  Eid-nek,  ju- 
ramentum  fractum-nak)  is  mondották.*  Azért  pedig,  hogy 
a  bíró  kezében  levŐ  pálcza  megérintésével  mondta  az 
esküt  az  esküttevő,  pdlczds  eskü  (Gestabter  Eid)  névvel  is 
jelölték.'  Még  másképen  cdakos,  formás  (gestalter  Eid) 
néven  is  ismeri  jogkönyvünk^  Az  előmondó  eleinte  az 
ellenfél,  később  A  bíró  volt,  ki  a  formulázott  eskümintát 
előmondotta.  A  szakadozott  elŐmondás  nem  az  előmondó 
önkényétől  fUggött,  az  mindenütt,  a  magyar  peijogban  is 
előírt  szabály  volt,  amint  az  Pál  országbíró  egyik  1341  évi 
Ítéletéből  is  kitetszik.*  Hogy  tettek-e  feszületre  vagy  különféle 
szentek  alakjaira,  vagy  ereklyéire  s  egyéb  szent  dolgokra 
esküt,  nem  tudjuk  megmondani.  Ami  esküforma  reánk  ma- 
radt, az  a  városi  tiszviselők:  bíró,  polgármester,  írnok,  kama- 
rás, tanácsos  esküje,  de  ezek  egyike  sem  szól  feszületre 
vagy  szentekre,  ám  valamennyi  mégis  azon  záradékkal  bír : 
Isten  engem  i5gy  segéljen  s  minden  szentje.*  Valószinű 
eszerint,  hogy  a  peres  s  bűnfenyítő  eljárásban  is  csak  a 
bírói  pálczára  tették  le  az  esküt  Isten  és  szentjeinek  fel- 
hívása  mellett.    De    az   egyházi    fórum    előtt   letett  eskük 


1  Adelung :  Krit.  Wörterb,  d,  hochd.  Bronner :    Deutsche  EechUgeschichte  II, 

Mundart  III,  1666.  427. 

'Király:  Pozs, vár. joga akőzépkorh.  ^^i    qnia    premissa     inramentaliB 

341  1.  deposicio  multa  yerba  in  se  continet, 

*  Adelung :  Krü.  Wörterh.  d,  hochd.  ideo   Idem   homo  Capituli   eadem    de 

Mundart  1,  1666.  verbo  ad  verbum  seriatim   et  pauUUim 

^Iflt  es  dan  ain  gemainer  man,  der  explicare  teneatur.   (Zichy -Okmtár  I, 

8ul  swmi  9Án geHaltn  aid.  (XV.  és  XVI.  612.)    Egy  másik   példát  1.  Fejérnél: 

sz.  vár.  jk  35.)  Azonkívül  v.  ö.  Schmel-  Cod.  Dipl.  IX.  II,  352. 
ler:    Bayriaches    Wőrterbuch    II,    747.  ^alswarmirgothilffvndalleheiligen. 


183 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejezet. 

mindenesetre  a  feszület  érintésével,  történtek.'  Az  ily  eskük- 
nél a  forma  is  elütött  a  városházi  eskütől,  amennyiben  az 
egyházban  vagy  a  káptalani  hiteles  helyen  mondottak  a^ 
Atya,  Fiu  és  Szentlélek  egy  igaz  Istenben  történtek  s  a 
teljes  Szentháromság  nevében, befejeztettek.*. Az  eskütevésre 
képesítő  tulajdonságokról  a  jogkönyv  mitsem  .tartalmaz, 
azért  fel  kell  tennüpk,  hogy  a  középkorban  megkívánt  áta- 
lános  minőségek  jöttek  a  pozsonyi  bíróságnál  is  tékihtetbe. 
Az  Isten  tanúskodására  való  hivatkozásnak  egy 
másik  nemét  az  istenítéletek  képezték.  Ezek  is  a  péreljárásban 
jogi  következmény  nyel  járó  bizonyítást  képeztek.  Azon 
hitben  és  meggyőződésben  sarkalták  a^ok,  hogy  Isten  a 
ki  nem  nyomozható  rejtett  igazságot  közvetlen  közbelépé- 
sével felfogja  deríteni.  Mint  már  máshelyt  láttuk,  ily 
istenitéletek  hajdan  Pozsonyban  is  szerepeltek,  még  pedig 
az  ordáliák  két  neme,  a  forróvíz-  és  izzóvaspróbák.  Mikor 
a  törvénykezési  bizonyítás  ezen  neme  már  szííkebb  korlátok 
közé  szoríttatott,  Kálmán  király  törvénye  az  izzóvas-  és 
forróvízpróbáknak  a  pozsonyi  prépostsági,  mint  nagyobb 
prépostsági  egyházban  továbbra  való  megtartását  meg- 
engedte ugyan,*  de  azért  az  valószínűleg  abból  az  alkalom- 
ból, hogy  a  prépostsági  templom  a  várból  lekerült  mai 
helyére,  ez  egyházban  mégis  beszünt.  Fennmaradt  azonban 
úgy  mint  másutt,  azonkép  Pozsonyban  is  az  istenitéletek 
egy  harmadik  neme:  a  perdöntő  bajvívás.  Ezt  hazánkban 
mindenfelé  széltében  használták  bírósági  bizonyítékul.  IV. 
Béla  király    a    szepesi  nemeseknek  adott  1243  évi  szaba- 


*A  pozsonyi  káptalan  levéltárából  „atthya,  fyw,  azenth  lelek,  egy  byzon 

ismeretes  Farkas  Ferencz  esküje  1575-  isthen"    nevében    tették    le    1575-ben 

bői.  „En  Farkas  Ferencz  Bessey  eskw-  esküjüket.     (Mindkét    okiratot    közöl- 

szeom  az  elew   isthenre,   atthya,    fyw  ték:    A  régi   magyar   nyelvemlékek  II, 

es    szenth  lelek   egy   byzon   isthenre,  280—281    és   innen  Michnay-Lichner : 

ez  szent  kereszthen,  hogy  .  .  ."  stb.  0/n,  Sladtrecht  171  1. 

*  Farkas  Ferencz  eskütársai  azonkép  >  1 :  22.  tcz. 

184 


Digitized  by 


Google 


Aa  inteni  tél  elek.  A  perdöntő  hRJyífáfi, 


í 


í  í 


dalma  szerint  ha  köztük  a  liárbítjuak  kuli  dunteiiie,  akkor 
az  '^^^Y'f  mely  kisebbrenclű  iiy'y,'  csakis  a  király  joleiilLÍtt'ben 
döntendő    eh^    Ugyam^zen    kinílynak  a  beyzterczoi  jövevtí- 


'ai  auper  aliquo    inttír  t^na  dttdíütn      uostm  íleheüt  tenniiiíirí,  fEiiiJIÍL'h,4i)Kl,| 


iö:p 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fajezet. 

nyéknek  adott  1255  évi  szabadalma  értelmében  a  saját 
maguk  között  vívandó  perdöntő  párviadaloknál  kerek  pajzs 
és  kardok  használandók,  úgy  amint  azt  a  szász  szokás 
kívánja;  ha  pedig  idegennel  történik  a  párviadal,  akkor 
annak  módját  a  király  határozza  meg/  Zsigmond  királynak 
1405  évi  törvénye  értelmében  a  városok  bíróságai  pár- 
bajvívásra hozhattak  Ítéletet,  de  még  maga  Mátyás  király 
is,  bár  az  ordáliák  e  neme  ellen  buzgott,  1486:  18  tcz. 
által  a  párviadalt  egyéb  bizonyítékok  hiányában  még 
mindig  alkalmazhatónak  mondja.  Pozsonyban  is  tényleg 
alkalmazásban  voltak  azok.  így  bizonyítja  a  pozsonyi 
káptalan  1289-ben,  hogy  előtte  a  győrmegyei  Alsózopyból 
való  Andrássi  Arnold  és  a  csallóközi  FelsŐzopyból  való 
Betchkezfí  Jakab  személyesen  megjelenvén  élőszóval  ki- 
jelentik, miszerint  a  köztük  a  csallóközi  Zopyben  fekvŐ 
25  holdnyi  birtok  miatt  sokáig  folytatott  per  párbajjal 
nyert  befejezést.  Eberhard  pozsonyi  főispán  e  párbajt  mint 
utolsó  döntési  bizonyítékot  elrendelvén,  a  peres  felek  akkép 
ütköztek  össze,  hogy  Arnold  Jakab  által  legyőzetett  s  így 
pervesztessé  lett.*  1299-ben  Trencséni  Csák  Máté  nádor 
a  Divéki  István  által  Barleus  gróf  (a  Bossányi-család  őse) 
és  öcscse  Iroszló  vagyis  Jaroszló  pozsonyi  vámagy  ellen 
intézett  perügyét  szintén  párviadalra  utasította.' 

Ezekkel  az  adatokkal  szemben  azonban  nagyon  meg- 
lepő, hogy,  bár  a  hatósági  engedély  párbajok  vívására 
meg  volt  adva,  sőt  maga  a  hatóság  azokat  el  is  rendelte. 


^  Item  in  omni  caitsa  que  ad  examen  regis    arbitrio    remanebit.    (Endlicher 

dueUi  iudicatur,   si   persona    illa,   que  490.  1.) 

ipsoB  impetit,  eit  de  ipsis  vei  liberfatis  '  Ered.  hártyaokirat   a   pozsi  kápt. 

aut  nacionis  eorum,  illud  duellam  cum  orsz.  Itban,  capsa  XIV.  fasc.  17.  Nr.  11. 

scnto    rotundato    et    gladiis    debebit  Közli  Knauz  Wenzelnél :  Árp,  üj  ohnt, 

pugnari,   prout   saxonum  obtinet  con-  IV,  347—48. 

Bvetudo,   si  verő  eztranea   condicionis  *  Pór :  IVencs.  Csák  Málé  34—35.  II. 

persona   íuerit,   tunc  modus  dnelli  in 


186 


Digitized  by 


Google 


r 


Bajvívás  alól  való  felszabadit&s. 

ellene  mégis  több  felől  idegenkedés  mutatkozik.  Ez  már 
azon  ismerhető  fel,  hogy  a  párviadallal  eldöntendő  ügyeket 
nagyon  megszorították.  Rendszerint  csak  bűnügyekben 
alkalmazták,  polgári  perügyekben  ritkán,  akkor  t.  i., 
mikor  az  eskühöz  megkívántató  feltételek  hiányoztak,  vagy 
mikor  a  felmutatott  okiratot  hamisnak,  avagy  hazugul 
kinyertnek  állították,*  vagy  pedig  akkor,  mikor  azt  a 
peres  felek  szabadon,  kölcsönös  megegyezéssel  választották.* 
Az  Anjoukortői  fogva,  tehát  a  XIV.  század  eleje  óta  már 
csak  az  egyik  fél  ajánlatára  és  a  felek  beleegyezésével 
megitélt  bajvívásról  olvasunk.^  Nevezetesen  azonban  az 
alakuló  municzipiumok  szabadkoztak  ellene,  úgy  hogy 
az  azok  alól  való  felmentést  királyaink  kedvezményképen 
adták  a  jövevényeknek.  IV.  Béla  király  a  nagyszombati 
vendégeknek  adott  1238  évi  szabadalma  szerint  párbajt 
sem  maguk  közt,  sem  idegenekkel  nem  fognak  vívni,  minden 
peresügy  12  ember  esküjével  döntendő  el.*  Ugyanezen 
királynak  a  zágrábi  vendégnépnek  adott  1242  évi  szaba- 
dalomlevele szerint  semmi  ügy  sem  utasítható  párbajra^ 
hanem  csakis  tanúkkal  és  esküvel  intézendők  el.^  A  pesti 
vendégeknek  adott  1244  évi  szabadalma  értelmében  a 
párbaj  köztük  bíróilag  meg  nem  Ítélhető,  a  peres  ügy  milyen- 
ségéhez és  minőségéhez  képest  a  megfelelő  tisztító  eskü 
alkalmazandó.®    A   jasztrebarszki    vendégeknek    1257    évi 

>  Fejér :    Cod.  Dipl,   III,   II,   224.  » Item  8i  quis  extraneus  aliquem  de 

Kubinyi:  Magy,  tŐrL  emlékek  1,  75.  76.  civitate  in  cauaa  pecuniaria  ^vel  illata 

•  Fejér :  Cod.  DipL  IV,  I,  310—311.  iniuria  volnerit  convenire,  coram  iudice 
Wenzel :  Arp.  Uj  Okmiár  II,  243.  eivitatis  conveniatur,  et  nuUa  cauaa  ad 

*  y.  ö.  Hajnik :  A  perdöntő  eskü  és  duellum  iudúselury    sed   per    testes  et 
az  éí6z€tea  ianábizongüás  4.  1.  iaramenta    terminetur,    sive    sit    cum 

^  dueüum  verő  nec  inter  ««,  nec  eciam  extraneissivecam  indigenis.  (U.  o  453. 1.) 

cum  alienis  commiUere,  coiusque  iudicio  *  Item  dueUum  inter  eos  non  iudi' 

constringantur,  sed  cuiusqae  quescionis  cetar,  sed  secundum  qualitatem  et  quan- 

materia  duodecim  hominam  iuramento  titatem  commissi,   super  quo  quis  im- 

sopiatur.  (Endlichemél  445.  1.  Fejérnél  petitar  purgationem    exhibeat  congru- 

Cod.  Dipl.  IV.  I,  133.)  entem.  (Fejérnél :  Cod.  DipL  IV.  1, 327.) 


187 


Digitized  by 


Google 


Vr.  Fejezet. 

szabadalma  szerint  ügyeik  nem  dueXlum  hanem  eskü  és 
tanúk  által  döntendők  el.^  Hasonló  kedvezményt  kaptak 
1266-ban  a  zágrábiak,'  és  1267-ben  a  kismartoniak.' 

Eiszerint  az  az  érdekes  látvány  kinálkozik  előttünk 
szemlélésre,  hogy  egy  törvénykezési  bizonyítási  mód, 
melyet  a  törvény  s  a  szokásjog  alkalmazhatónak,  igénybe- 
vehetőnek mond,  királyaink  által  kivételező  okiratokban 
mint  nem  alkalmazható  különösen  kiemeltetik.  S  igj 
aztán  megtörténhetett  az,  hogy  az  egyébként  törvényileg 
megengedett  eljárás  helyütt  bírói  üldözésnek  lett  kitéve. 
Imre,  Szentgyörgyi  és  bazini  gróf  a  poszonyi  káptalannak 
egyik  emberével  Péterrel  párbajt  vív  s  emiatt  törvény 
elé  idéztetik,  ami  világosan  mutatja  azt  a  nagy  fordulatot, 
mely  a  törvénykezési  bizonyítás  terén  bekövetkezett. 

Ha  az  idegenkedés  okát  kutatjuk,  gondolhatnánk  a 
feg3rverekkel  való  bánásban,  a  vívás  mesterségében  való 
gyakorlatlanságra,  vagy  gondolhatnánk  a  bajvívás  költsé- 
gesebb voltára  is,  amint  ez  utóbbit  egy  helyt  tényleg 
megérintve  látjuk.^  Csakhogy  akkor  azt  kellene  tapasztal- 
nunk, hogy  a  bajvívás  ellen  átalános  szabadkozás  mutat- 
kozik, holott  az  leginkább  csak  a  helyhatósági  városi 
municzipiumokban  szemlélhető.  Igaz  a  városok  lakossága, 


^  £t  in  quocunque  casu  inter  ipsos  secundum  negocii  ezigencUm  terminen- 

hoBpites  contra  eztraneos  aliquos,  vei  tar,  pront  alioram  hoapitom  noatrorani 

per  eztraneoscontra  ipsos  hospitescauBa  regalium  libertás  et  condicio  requirit 

orta  faerit,  eadem  causa  non  dueüoy  (U.  o.  552.  1.  és  Hcuai  Okmiár  V,  61.) 

sed  iuramento  et  testimoniis  decidatur.  « A  Golsai   Benedek   és    Thumayi 

(Endlicher  496—497.  1.)  Sándor  közt  fennforgó  per  eldöntésére 

^YXnvX\9,C9^lMiaddueUum%udiceíur^  a  bir&k  1293  körfll  bajvivást   rendel- 

sed  per  testes  et  iaramenta  terminetur,  nek,  de  akkor  az  egjik  fél  Sándor, 

sive  sit  cum  eztraneis,  sive  cum  indi-  qnod   propter   wam  inopiam  pugflem 

genis.  (U.  0.  510.  1.)  non  dizit  se  posse  apreciari  et  se  jnra- 

'Ceteram    concessimus,     quod    in  mwkio%nhm\9AÍ.(H<uMÍ01deoüíár^AiA,) 

nuUo   coiu  dueUum  inter  ipsos  possit  £z  okból  Hajniknál  is  emlitve  találjak 

iadicari,    sed    cause    emergentes   per  9Lh9í^rÍYkak^áisége$ebbroitkt.(Áperdán' 

qaemcanque  modam  iaramento  ipsoram,  io  eshü  és  az  dSxeUs  UnMizonyÜáM  4  l.) 


188 


Digitized  by 


Google 


A  bAJyivástél  való  idegenkedés  oka. 

a  békés  iparral  foglalkozó  polgárok  nem  tekintették  fő- 
hivatásukul  a  fegyverforgatást,  de  tagadható-e  azért,  hogy 
a  kézmű-szerszámot  forgató  iparos  polgár  a  fegyver 
kezeléséhez  is  jelesen  értett?  A  városok  védelme  egészen 
a  polgárság  kezében  feküdt  s  a  folyton  háborúskodó,  s 
háborúból  élŐ  oligarchiával  szemben  dicsőül  s  eredményesen 
megállotta  helyét  a  védelem  és  nyilt  csaták  terén  is  s 
így  bizonyára  nem  a  fegyvertől  való  félelem  idegenítette 
el  a  városi  lakost  a  párbajtól  mint  perdöntő  közegtől, 
és  pedig  annál  kevésbbé,  mivel  a  küzdeni  nem  akaró  maga 
helyett  fogadott  viadort  (pugilt)  állíthatott  ki  a  porondra. 
Ám  épp  oly  bizonyos  másrészt  az  is,  hogy  az  idegenkedésnek 
okát  az  6  nemű  perdöntés  nagyobb  költségességében  sem 
kereshetjük.  Akkor  elsŐ  sorban  a  köznemességnek,  a  föld- 
művelő közép-  és  alantasb  osztályoknak  kellett  volna  a 
bizonyítás  e  neme  ellen  felzúdulnia  és  nem  a  városoknak, 
melyek  polgárai  a  köznemességgel  és  a  jobbágyosztálylyal 
szemben  hasonlíthatlanúl  elŐnyösebb  anyagi  helyzetben 
voltak.  Az  egész  középkoron  át  a  városi  polgárság  képezte  az 
ország  legtekintélyesebb  pénzügyi  tényezőit,  a  városokban 
találták  a  királyok  a  szükséges  jövedelmi,  pénzszerzési, 
kölcsönzési  forrásokat,  melyek  számukra  az  ország  többi 
néprétegeiben  beapadtak.  Ezért  tehát  azt  hisszük,  hogy  a 
perdöntő  bajvívás  ellen  való  szabadkozásnak  oka  a  városi 
lakosság  ruigyobb  értelmességében  keresendő,  a  mennyiben 
az  a  bizonyítás  e  nemében  világosabban  és  határozottabban 
ismerte  fel  az  igazságszolgáltatás  veszedelmét,  a  kérdésbe 
jött  igazság  és  jog  kinyomozásának  kétességét. 

Hogy  a  városok  magatartása  hatott  a  közfelfogásra 
is,  természetes  s  amint  a  művelődés  egyéb  számo^  vívmányai 
a  külföldi  művelődési  tényezőkkel  folytonvaló  s  élénk  össze- 
köttetésbén álló  hazai  városainkból  hazánk  hátrább  álló 
művelődési  köreibe  is  elterjedtek,   úgy  jutottak  el  oda  az 


189 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejezet. 

értelmi  felvilágosodás  sugarai  is,  s  így  szemlélhetjük,  hogy  a 
párbajjal  való  bizonyítást  minderősebben  kiszorítja  a  bíróság 
előtt  a  bizonyításnak  ama  módja,  melyet  a  privilégiumok 
is  érintenek:  a  tisztító  eskü  és  az  ennél  alkalmazott  eskü- 
társakkal  való  bizonyítás. 

A  tisztdó  eskü  (juramentum  purgationis)  erejét  a  vét- 
kesség gyanújának  fokához  mérték,  melyet  a  felperes  az 
alperesre  vetni  képes  volt.  Három  vagy  négy  egybehangzó 
vallatási  bizonyság-levéllel  támogatott  kereset  ellenében 
az  alperesnek  teljes  erejű  esküt  kellett  helyeznie.  Ez  két 
vallatási  levéllel  szemben  már  felényire  szállott  alá.*  Azok, 
kiknek  társaságában  kellett  a  megitélt  esküt  letenni,  eskü- 
társaknak  (conjuratores,  compurgatores,  consacramentales, 
Eideshelfer  éknek)  neveztettek.  Nagyon  könnyen  győződ- 
hetünk meg  arról,  hogy  az  eskütársakkal,  máskép  segéd- 
esküvőkkel való  élés  a  magán-  és  bűntetőperekben  frank 
szokásra  vezethető  vissza.  Már  a  merovingi  korszakbab 
akadunk  rá.  A  saliai  törvények  ritkábban,  de  a  ripu^ 
ariaiak  annál  bővebben  szólnak  ez  intézményről,  egyre 
szabályozva  az  esküvők  számát,  megjelenésük  s  eskütevésük 
módját.  A  magyar  törvénykezési  eljárás  ez  intézményt 
úgy  fogadta  el,  mint  számos  egyéb  törvénykezési  vagy 
culturalis  intézményt:  á  magyar  geniushoz  és  a  helyi 
viszonyokhoz  alkalmazottan.  Mit  a  külföld  törvény  nyel 
állapít  meg,  azt  nálunk  sok  esetben  a  bíró  beláitása,  a 
bíró  egyéni  Ítélete  állapítja  meg.  így  a  segédesküvők 
számát  is  a  bíró  határozza  meg  s  átalán  nagy  befolyást 
enged  neki  a  peres  eljárásban  e  segédmód  alkalmazásában.^ 
Lényegében  azonban  a  hazai  intézmény  egyezik  tökéletesen 
a   külföldivel:    a  segédesküvők  csak /(J/n^aemíí'sé^^'eZ  tanús- 


^Péld&kat  I.  idézve  Hajniknál:    A  ^K\XomQí}\\ DirecUorMthodicaproceS' 

perdöntő  eskü  és  az  előzetes  tanúbizonyi-      sus  iudiciarii  C.  6.  quaest.  21. 
tás  a  középkori  magy.  perjoghan  38.  1. 


190 


Digitized  by 


Google 


A  tisztító  eskfl.  Az  eskfitáraak. 

kodnak  és  esküsznek  a  peres  felek  egyikéért  vagy  másikáért. 
Nem  mint  szem-  vagy  fültanúk  lépnek  fel,  hanem  mint 
oly  egyének,  kiknek  teljes  meggyőződésük,  hogy  az,  ki 
mellett  felszólalnak,  valósággal  ártatlan,  illetőleg  hogy  a 
vád,  melylyel  emberök  ellenfelét  törvény  elé  állítá,  igaz.* 
Városunkban  is  a  tisztító  eskü  s  a  segédesküvők  a 
pereseljárásban  nem  csekély  szerepet  játszanak.  Akkor, 
mikor  a  vádlottat  nem  érték  tetten,  mikor  tehát  saját 
magának  kellett  a  tiltott  cselekvés  elkövetésének  gyanúját 
magáról  elhárítania,  jött  az  leginkább  alkalmazásba.  A 
jogkönyvben  ugyan  nincs  a  bizonyítás  e  neméről  szó, 
amint  a  ^jogkönyv  átalán  a  judicaturából  egészítendő  ki. 
A  judicatura  pedig  tényleg  bizonyítja  a  tisztító  eskü  alkal- 
mazását. 1456-ban  Jakus  pozsonyi  bíró  esküvel  tisztítja 
magát  a  pozsonyi  káptalan  előtt  azon  vádtól,  hogy  ő 
Zaaz  András  fiát  Pétert  megverette  és  megsebesítette.*  E 
példa  ugyan  amellett  tanúskodik,  hogy  a  tisztító  eskü  a 
káptalan  s  nem  a  városi  bíróság  elŐtt  történt,  de  a  judicatura 
e  tekintetben  is  kétségtelenné  teszi,  hogy  a  tisztító  eskü 
nem  kevésbbé  volt  alkalmazásban  a  városi  bíróság  előtt 
is.  Egy  hagyaték  elsikkasztásával  vádolt  s  emiatt  fogságban 
ülő  egyénnek,  Hofer  Farkas  péknek  önigazolására  1507-ben 
tisztító  esküt  Ítéltek  oda,'  olyképen,  hogy  ha  a  vád,  esküje 
ellenére  utólag  igaznak  bizonyulna,  ő  akkor  élettel  és 
vagyonnal  lakoljon.^ 


1  Hóluk  tüzetesebben  Hajnik  ^^  ^€r-  das  er  kainerlay  gueter,  Gold,  Sylber 

darOS  eakü  41— i6)  és  Pesty  (A  perdöntő  oder    Gelts    werd    so    herkumpt    von 

ba/vwások  története  4A — 46)  értekeznek.  Thoman   Zeller  pecken,  Anna   seiner 

*Poz8.   vár.   Itár.  Lad.  38.  fasc.  3.  Hansfrau  in   seiner  Brueder,   freandt 

Nr.  10.  oder     mittverwantten    oder    yrmants 

'das  aber   solche   verdachtlichkeit  andern  seinethalben  Innen  hab. 

wird  anfgehebt  sprechen  wir  das  wolf-  *  solle   er  verfallen   sein  gemainer 

gang  hofer  peck  eoü  ain  ayd  thun  bey  Stadt  den   leyb  und   den  Kindem  all 

got    und    aüen    eeinen  heüigen,   seiner  sein  guet.  (Prot,  Act,y  egész  terjedelem- 

hogsten  gewissen  trewen  und  errn  nach^  ben  Királynál  i.  m.  361.  3.  jegyz.) 


191 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejeset. 

Há  már  a  párviadalnál  élénk  volt  a  kÖzérzOlet,  hogy 
az  az  igazság  felderítésére  elégtelen  s  ha  a  többi  bizonyítási 
módban:  szemlében,  tanúzásban  sem  láthattak  feltétlenül 
biztos  módot  a  kutatott  tényállás  felismerésére,  akkor 
nyilván  a  tisztító  eskü  sem  képezhetett  csalhatatlan  biztosítást. 
A  tén3rt  csak  akkor  tartották  kételyei  fölül  igazoltnak,  ha 
azt  a  vádlott  önbeismeréssel  constatálta.  Az  önbeismerésnek  a 
régi  törvénykezésben  sokkal  nagyobb  bizonyító  ereje  volt, 
mint  a  modern  bíróságnál,  mert  míg  annak  a  mai  bíró  szemé- 
ben csak  relatív  értéke  van,  úgy  hogy  ő  annak  hitelességét 
egyes  körülmenyek  szerint  állapítja  meg,  addig  az  a 
középkorban  absolut  értékkel  bírt,  úgy  hogy  az  akkori 
bíró  nem  tartotta  szükségesnek  a  bevallást,  a  beismerést 
hitelességére  nézve  külön  megvizsgálni.  Az  önbeismerés 
minden  kételyt  eloszlatott,  minden  homályt  megszüntetett, 
és  mindent  bizonyított.  A  bíróság  erre  alapította  Ítéletét, 
ezzel  motiválta  elhatározásait.'  Ezért  törekedett  is  különös 
buzgósággal  a  vádlottat  önbeismérésre,  önvallomásra  bírni. 
És  amidőn  ebbeli  törekvésében  az  erkölcsi  befolyásolás 
elégtelennek  bizonyult,  folyamodott  legott  előszeretettel 
az  érzéki  befolyáshoz,  egy  oly  eljáráshoz,  mely  a  közép- 
kori bűntető  processusnak  egyik  legsötétebb  részét  alko^a. 
Alkalmazták  a  vádlottal  szemben  a  kímdsty  a  tortúrát^ 
melyet  a  német  bíróság  a  római  jogból  s  az  olasz  gyakor- 


^  A  kitiltási  és  törvénykezési  köny-  zu  dem  plasnstein  gehart,  hai  wekant  etb. 

Tekben     számos     következő    bűnügyi  1510 :  Item  Gregor  peckh  hat  bekhennt, 

Ítéleteket     olvashatunk:     1437:     Die  hogy  vérfertőztetést  követett  el.  1516: 

bekentnuM  der   notzogung  siner  Jung-  Anfengklich  hat  Michel  Kramer  haet- 

frawen.  1437:  Vennerkt  die  bekentniat  (rer)    VerJckeMü,   hogy   Jánost   megtá- 

die  der  Jannko  geton  hat  ze  Kerlburg  madta ;  it.  zw  dem  andern  mail  hat  er 

dor  deu  Ambrusi  erscLlug.  144G :  Ver-  Bekhennt^    hogy    fenyegette    az   e^ész 

mercht  die  pehaninU   des    St.   slechl.  kalaposczéhet.  1518:  Anfenngklich  hatt 

It.  er  hat  aafF  Sich  aM  ptkant,  hogy  Péter  von  Grfltz  Bekhennt,  hogy  Orbán 

az  óvárosi  bíró  megrablásánál  jelen  volt.  kovácsot  agyonverte,  it.  zw  dem  anderen 

1451 :  Itm.  walont  von  sand  Níkló  das  mail  hat  er  Bekenni  stb.  stb. 


192 


Digitized  by 


Google 


Rinyall%tá0.  Kínzó  eesközök. 

latból  vett  át.  Németországból  bevette  az  magát  aztán 
hazai  bűnfenyítő  praxisunkba  is.  Az  erős,  embertelen  érzéki 
fájdalmak  keltése  azonban  korántsem  volt  kegyetlenkedési 
kedvtelés,  a  legemberségesebb  bíró  sem  rettent  vissza  a 
tortura  alkalmazásától,  mert  a  vallató  eljárásban  eszkpz 
volt  ez  a  vallomástétel  kicsikarására.  Ha  a  vádlott  önkényt, 
a  maga  jószántából  s  szabadon  vallani,  azaz  egy  rája  nézve 
terhelő  tényt  beismerni  nem  akart,  akkor  hát  Őt  kínzó 
faggatás  alá  vetették.  Kieszelték  a  legrettentőbb  kínzó- 
eszközöket, meg  nem  fontolva  azt,  hogy  a  gyengébb 
természetűek  ez  eszközök  puszta  látására  is  megrémülve, 
beismerő  vallomást  tesznek,  ha  még  oly  ártatlanok  is. 
Sok  esetben,  igaz,  a  valódi  bűnöseket  is  csak  a  tortura 
szólaltatta  meg. 

A  mi  városi  bíróságunknál  is  a  kínvallatás  a  bűnfenyítő 
nyomozás  egyik  rendes  módját  képezte.  Az  alkalmazásba 
hozott  kínzó  eszközök  nyilván  ugyanazok  voltak,  melyek 
mindenütt  jutottak  használatba:  feszítőpad,  nydjtó  lajtorja, 
csavarfogó,  csavarkerék,  vastövises  henger,  égető  vasak  s 
gyertyaláng.^  Névszerint  azonban  csak  kettőt  találunk  em- 
lítve:   a   korongot*  s  a  gyertyalángot.   A  korong  nyilván 

1  £  szerszámok   közül  néhány  még  Hogy  Pozsonyban  öldöklő   vasszűz  is 

most  is  szemlélhető  a  városi  múzeum-  volt,  azt  említi  ugyan  egy  a  londoni 

ban,  ilyen  a  vastövises  henger,  az  ú.  n.  királyi   collegium    által    1668-ban  ki- 

gespickter  Hasé,  több  égető  vas,  egy  küldött  utazó,  Brosere  Eduárd  (Bericht 

tekerő   csiga.   Ami  ezek  társaságában  der  antiquarischen    GeaeUschaft,   Wien 

ugyanott  szemlélhető,  nem  kin vallatási,  1856  51.  59.  175.  IL),  de  ez  adat  hite- 

hanem  kivégzési  eszközök,  milyenek  a  lességét  igazolni  nem  tudjuk,    ameny- 

törésre    alkalmazott   kerék,    a    három  nyiben  sem  irott  nyoma  nincsen,  sem 

pallós,  fr  két  faszék,  melyen  a  nyaka-  a  hagyomány  nem  említi, 
záara    itélt   bűnösök    ültek    s   melyek  *Item,Í8taberainer  ain  vnderkanter 

bizonyítják,    hogy   a   fej  vétel   nálunk  man   vnd   hat  ain   pösz  geper  an  lm, 

nem  bárddal  történt  s  hogy  a  kivég-  Vnd  mag  des  nicht  gewoissn  wo  er  das 

zendő   nem   hajtotta    fejét    fatuskóra.  gut  genomen  hat,  So  soll  man  In/um 

Ugyanitt  szemlélhető  a  város  területén  zu  der  acheiben,  So  suli  man  dan  fragen 

állott  8  a  város  pallosjogát  (jus  gladii-  als  Recht  ist.  így  a  XV.  sz.  vár.  jk  60. 

ját)  hirdető  kinyújtott  kar  is  pallossal.  A  XVI.  sz.  vár.  jogkönyvben  azonban 


Ortvaj:  Posiony  története.  II.  8.  193  '^ 


Digitized  by 


Google 


1 


VI.  PejezeU 

emelő  csiga  volt,  melylyel  a  róla  kötélen  függőt  fájdal- 
masan nyújtóztatták,  verték,  szúrták,  csípték/  Vele  kínozták 
a  nehéz  bűnökkel  gyanúsítottakat,  de  a  lopással  vádol- 
takat  is.^  Visszakövetelési  perekben  szintén  használták, 
midőn  a  dolog  roszhírű  birtokosa  a  jogos  szerzést  be- 
igazolni nem  tudta.  Vagy  égették  a  tolvajok  meztelen 
testeit  gyertyalánggal.*  De  hogy  kémekkel  szemben  is  alkal- 
mazták a  kínzást,    ezt  ugyancsak  adattal   mutathatjuk  ki. 

Mivel  Fridrik  császár  még  Mátyás  király  környezetében 
is  tudott  kémeket  tartani,  kik  a  király  terveit,  titkait, 
leveleit  fedezték  fel  neki,  ezért  intéz  Mátyás  király  Pozsony 
városhoz  Budáról  1476  febr.  22-ikén  levelet,  melyben 
meghag3rja  a  várostanácsnak,  hogy  bizonyos  Pesintzert 
Ítéljen  halálra,  dőhh  azonban  vonja  őt  Jeínzópadra  és  az  által 
tudja  meg  tőle,  mily  királyi  leveleket  és  titkokat  áruU  d 
Fridrik  császárnak^  mint  gyalázta  és  rágalmxjízta  a  királyt 
s  mily  egyéb  kellemetlenségeket  okozott.  Meghagyja  végül 
nekik,  hogy  leginkább  Haller  Fábián,  Grafenekk  Ulrik 
szolgájához  tartsák  magukat,  ki  eziránt  a  szükséges 
utasítással  el  van  látva.^ 

Hogy  kinek  jutott  szomorú  osztályrészül  a  kínvallatási 
végrehajtás,  azt  jogkönyvünk,  de  egyéb  városi  irományaink 
sem  mondják.  Tudjuk,  hogy  külföldön  némely  városokban 

már  el  Tan  hallgatva  a  kínvallatás :  It.  do  mit  man  das  Rad  auf  vnd  nyder 

lat  aber  ainer  ain  vnerkant'  man  vnd  zeugt  VL  d. 

hot  ein  bös  geübett  an  lm,   vnd  mag  *Az    1434    évi    városi   számadási 

das    nitt    erweysen   wo    er   das    guet  könyvben  olvassak:   Am  Eritag  noch 

genomen  hott,  so  sol  ainer  In  dan  fragn  Beminiscere,    von    dem    mortt   sayler 

als  recht  ist.    (60.  p.  így  úgj  Király  vmb    ein   sayl  zu  der  scheibm  domií 

393. 1.  mint  Kolozsvári  és  Óvári  IV.  II,  mon  dy  dyeb  Rekcki  X.  d. 

16  közlésében.)   De  nyilvánvaló,  hogy  '  Ugyanezen    számadási   könyvben 

így  a  szerkezetnek  nincs  igazi  értelme,  olvassak :  Item   am   phinstag  domach 

^  Az  1450  évi  vár.  számadási  könyv-  hab  wir  gebén  dem  Nachrichter  vmb 

ben   olvassuk:    Czeancziges   ausgeben  1.  Ib.  Kerczn  su  den  d\febn  zu  d*marL 

ze  notdurft:   Item  vmb  t  scheibn  zum  «£red.    Pozs.    vár.    Itban.    Kiadta 

Cherzn  Rad  do  durich  das  Sael  gvet,  Knauz:  M.-Sion  II,  62. 


194 


Digitized  by 


Google 


A  kínzó.  A  védelem.  A  szószóló. 

a  bíróságoknál  külön  kínzók,  tortorok  vagy  tormentariusok 
voltak  alkalmazva.  Nálunk  azonban  ilyenekről  nincs  szó 
s  így  azt  hisszük,  hogy  e  tisztet  is  a  hóhér  s  cselédsége 
végezte.  A  kínzás  neme  s  tartama  semmiesetre  sem  volt 
ezek  kényére  bízva,  azt  a  vizsgáló  bíró  állapította  meg, 
ki  mellett  külön  jegyző  is  állott.  Ez  jegyezte  fel  a  kín- 
vallatott vallomását.  A  kínvallatás  megejtésére  szolgált  az 
„Examinierkeller"  néven  ismert  kímókamaray  melyről  iro- 
mányaink is  tesznek  említést.  Ez  kínzó  eszközökkel  és 
gépekkel  volt  berendezve  s  a  hóhér  felügyelete  aJatt  állott. 
Vizsgálat  alatt  a  vádlott  tehetsége  szerint  védhette 
magát.  E  tekintetben  a  középkori  igazságszolgáltatás  nem 
volt  kegyetlen.  Aki  bízott  a  maga  képességében,  az  maga 
magát  védhette,  de  nyilván  ez  ritka  eset  lehetett,  mert  a 
védelemnek  is  bizonyos  formával  kellett  bírnia,  melynek 
meg  nem  tartása  veszélyeztette  a  magát  védő  ügyét. 
Nemcsak  a  pertárgyalás  műkifejezéseit  kellett  ismernie  és 
alkalmaznia,  hanem  folyékonyan  s  szabatosan  is  kellett 
beszélni  tudnia.  Nyelvbotlások,  akadozás,  helytelen  kiejtés, 
kúszáltság  és  zavar  meg  az  emlékezőtehetség  gyengesége 
igen  könnyen  veszedelmére  voltak  az  önvédőnek,  azért 
rendes  szokás  volt,  hogy  az  alperest  a  törvénykezési  el- 
járásban jártas  s  a  beszédben  ügyes  szakvédő  védelmezte.  Az 
alperesnek  jogában  állott  ilyent  a  bíróságtól  kérni,  s  rend- 
szerint kérte  is  mindjárt  a  tárgyalás  elején,  mert  tárgyalás 
közben  a  védőért  való  kérelem  teljesítése  már  nehézségekbe 
ütközött.  Az  alperes  kérelmére  aztán  a  bíróság  a  kérelmező 
számára  a  védőt  ki  is  jelölte,  őt  városi  jogkönyvünk 
„Steurer"  néven  említi.  A  városi  jogkönyv  szerint  ilyen 
Steurert  a  bíróság  soha  meg  nem  tagadhatott  özvegyektől,* 


'  Itexn,  uAttihen  .  .  .  suli  man  aines  begertt  ains  steurer,  des  selbign  sol 
stewrer  vergunen.  (így  a  XV.  sz.  jk.)  man  In  vergunen.  (így  a  XVI.  sz. 
It.   Kumbt   ein   wüib   fur   recht   vnd     vár.  jk  42.) 


195  "* 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejezet. 

papoktóV  magára  hagyott  hajadonoktól*  és  árváktól,*  de 
meg  nem  tagadhatott  senkitől  örökösödési,  vagyonbeli  és 
főbenjáró  ügyekben  sem.*  A  jogkönyv  e  határozatai 
mindenesetre  feltűnőek,  miután  kétségtelen,  hogy  a  közép- 
kori pereseljárás  egy  vádlottat  sem  zárt  ki  e  kedvezmény- 
ből, még  a  tetten  kapott  gonosztevőt  sem.  Ha  tehát  a  jog- 
könyv külön  említi  fel  az  özvegyeket,  papokat,  hajadonokat  és 
árvákat,  ebből  nem  az  következik,  hogy  ezeken  kívül  minden 
más  egyéntől  a  jogi  tanácsadók  megtagadtattak,  hanem 
inkább  is  az,  nézetünk  szerint,  az  értelme,  hogy  a  fennt 
elősoroltak  számára  a  tanácsadók  fdtétleniÜ  megadandók, 
minden  egyéb  vádlott  számára  pedig  csak  feltételesen^  ha 
t.  i.  abba  a  vádló  beleegyezett.*  Örökösödési,  vagyon-  és 
főbenjáró  ügyekben  azonban  minden  ember  külömbség 
nélkül  feltétlenül  megkapta  a  kívánt  védŐt. 

Hogy  a  „Steurer"  a  védővel  azonos,  azt  már  a  dolog 
természete  hirdeti,  mert  hiszen  mi  más  czélból,  mint  védő- 
czélból  kérte  s  kapta  volna  őt  a  városi  törvényszéktől  a 
vádlott?  De  a  statútum  még  jobban  is  megismertet  a 
Steurer  egyéniségével.  Azt  határozza  ugyanis,  hogy  a 
„Steurung"  nyilvános  legyen,  úgy  hogy  a  „Vorsprech"-et 
mindenki  meghallhassa.®  Itt  a  cselekvő  és  a  cselekvés  van 
előhozva,  s  egymásra  viszonyítva  a  Steurung  a  Vorsprech 
személyével.    A    Vorsprech-    vagyis    Vorsprechenről,    kit 

'  It.  Ainom  priester  soU  man  auch  *  auch  was   Érben,   aigen   vnd   das 

steurer  vergunen.  (XV.  és  XVI.  sz.  v.  phiet  antrifft  suli  man  stb.  (XV.  sz.  v. 

jk  42.  és  43.)  jk  42.)  It.  Was  Bk-h  vnd  aign  vnd  das 

«Item    .    .    .   Jungfrawen   .   .  .  suli  pluett  antrifft,   den  sol  man  auch  ein« 

man  aines  sfewrer  vergunen.  (XV.  sz.  steurer  vergunen.  (XVI.  sz.  vár  jk  46.) 

jk  42.)   It.  Ainer  Jungfrawen  sol  man  *  Példaképen  idézhetjük  a  freibergi 

auch  ein  steurer  vgun,  die  da  niemands  statútumot,    mely   szerint  a  tanácsadó 

hott.  (XVI.  sz.  V.  jk  44.)  csak    az    ellenfél   beleegyezésével  volt 

>Item  .  .  .  ívaisen  .  .  .  suli  man  stb.  megadható.  (Schottnál  III,  251.  253.) 

(XV.   sz.   vár.  jk   42.)   It.  Den  waysn  •  Itcm  die  steicrung  sol  man  offenbar 

sol  man  auch    ein  steurer  vergunnen.  thun,   das   der   vorsprech  gehorn  mag. 

(XVI.  sz.  v.  jk  45.)  (XV.  és  XVI.  sz.  vár.  jk  47.) 


196 


Digitized  by 


Google 


r 


A  Steurer  vagy  Vonprechen  hivatása. 

ma  inkább  Vorsprechernek  neveznénk,  tudjuk,  hogy  az 
Németországban  a  legrégibb  időktől  kezdve  valamennyi 
városi  bíróságnál  szerepelt  mint  a  peres  felek  szószólója 
s  érdektámogatója.  Ezért  téves  volna  azt  hinnünk,  hogy 
a  Steurer  vagyis  Vorsprechen  csakis  a  vádlott  szószólója 
volt.  Amint  a  vádlott  kérhetett  ilyet  a  bíróságtól,  épp 
úgy  kérhetett  olyant  a  vádló  is,  de  sőt  vehetett  magának 
a  bíró  is,  ha  hivatalból  mint  vádló  lépett  a  bíróság  elé. 
Tehát  aszerint  amint  a  panaszos  vagy  a  panaszolt  embere 
volt  a  Vorsprechen,  nevezhetjük  őt  vádlónak  vagy  védőnek. 
Vádló,  ha  a  panaszos,  a  felperes  érdekében  szólott;  védő, 
ha  a  vádlott  az  alperes  érdekei  mellett  szállott  sorompóba. 
Szóval  a  bíróság  előtt  levő  felek  segítője,  szószólója,  tanács- 
adója volt  a  Steurer  vagy  Vorsprechen. 

Bárkit  szólított  fel  a  bíró  a  törvénykezési  teremben 
jelenlevők  közül,  akár  a  bírósági  asztalnál,  a  sorompókon 
belül  levő  padokon  ült  vagy  akár  a  sorompókon  kívül 
levő  helyen  a  bírói  körülállásban  vagyis  a  gyűrűben  állott 
legyen,  az  köteles  volt  a  bíró  felhívását  követni  s  annak 
védelmét,  ki  mellé  védőül  felszólíttatott,  magára  venni. 
Ám  a  bíró  kötelességének  nyilván  csak  akkor  tett  eleget, 
ha  a  felszólított  tényleg  a  kellŐ  szakismeretekkel  bíró 
egyén  volt.  Ezért  tehát  nagyon  valószínű,  hogy  az  ilyen 
qualifikált  egyének  már  a  bíróság  összeülésekor  a  sorompó- 
kon belül  tartózkodtak  s  hogy  a  bíró  mindig  ezek  közül 
nevezte  meg  a  Steurereket  a  peres  felek  számára.  Talán 
a  legjobban  qualifikált  jogismerő  egyén  sem  felelt  volna 
meg  kellő  sikerrel  feladatának  ha  védenczének  egyéni, 
családi,  viszonybeli  körülményeit  nem  ismeri.  Ez  okból 
azt  hisszük,  hogy,  legalább  a  mi  jogkönyvünk  szereplése 
idejében,  a  Steurer  vagy  Vorsprechen  már  a  törvénykezési 
tárgyalást  megelőzőleg  ki  volt  szemelve  s  már  megbeszélte 
volt  a  vádlóval  a  vádat,   illetőleg  a  vádlottal  a  védelmet. 


197 


Digitized  by 


Google 


VI.  Fejezőt. 

Úgy  hogy  mikor  a  bíróság  összeillésekor  a  bíró  őt  a 
szólásra  szólította,  már  kellőképen  informálva  volt  vódencze 
ügyéről  és  körülményeiről.  Fel  kell  eszerint  tennünk, 
hogy  az  eredetileg  a  hallgatóságból  esetlegesen  kiválasztott 
Steurer  vagy  Vorsprechen  később  állandósult  hivatalos 
közeggé  lett,  mely  törvényszék  előtt  végzett  működéseért 
meghatározott  díjazásban  részesült  s  nálunk  is  nyilván  a 
városi  procuratorok  soraiból  állott  elő. 

A  vizsgálat  végeztével  a  bíróság  kimondta  az  ítéletet 
Ennek  megalkotása  nem  a  bíró,  sem  valamelyik  megbízott 
esküdt  kizárólagos  dolga  volt.  Közös  tanácskozás  eredménye 
az.  A  bíróság  nyilván  a  vád-  és  védbeszédek  meghallgatása 
s  a  vizsgálati  eredmények  constatálása  után  kisebb-nagyobb 
időre  félrevonult.  Az  ó-germán  eljárásnál  az  Ítéletet  erősen 
befolyásolta  a  bírósági  körülállás,  az  a  Gerichtsumstand, 
mely  mint  hallgatóság  környezte  a  bíróságot  s  a  tárgyaláson 
jelen  volt.  Véleménynyilvánítás  miatt  e  hallgatósághoz  is 
fordultak  a  schöfíenek  s  ennek  gyenge  nyomát  találjuk 
városi  bíróságunknál  is,  hol  a  bíróról  azt  olvassuk,  hogy 
a  „jogot  tudakolta  a  polgároktól,"  *  minek  értelme  nem 
más  mint  az,  hogy  az  itélet  iránt  megkérdezte  a  sorompón 
kívül  álló  polgárokat.  Más  helyt  azt  olvassuk,  hogy 
„kérdéssel  és  ítélettel"  *  megtalálták  a  jogalkalmazást.  Ez 
azonban,  a  polgárságnak  megkérdezése  tudniillik,  nálunk 
csak  merő  formalitás  volt,  mert  a  polgárság  nálunk  nem 
volt  az  Urtheilsfinder.  Maguk  a  tanács  tagjai,  az  esküdtek 
a  bíróval  együtt  voltak  az  Urtheilsfinderek.  Egyes  eset- 
legesen megkérdezett  polgárok,  nemkülömben  a  felek  szó- 
szólói, tanácsadói  véleménye  csak  informatív  jelentőséggel 
bírt,    a    bíróság    függetlenül    s    szabadon    ítélt.    Az    itélet 


1 1413-ban :    da    frtigt    der    Richter     mit  vrteil  da  erfonden.    1427ben :  Ist 
die  purger  vmbs  Recht.  von   dem  ganczen  Rat   mit   vrag  vnd 

•  1412-ben :  alsó  ward  mit  frag  vnd     mit  vrtail  ansgesprochen. 


198 


Digitized  by 


Google 


Az  ítélet  meghozatala. 


19.  A  pozsonyi  Országház.  Az  Athenaeum  duczka.  22  ' 

megalkotását  megelőző  bírósági  tanácskozás  semmi  esetre 
sem  tartatott  meg  a  Schranneban  a  jelen  volt  hallgató  közön- 
ség előtt,  nehéz,  főbenjáró  ügyekben,  meg  complikáltabb 
jogesetekben  éppenséggel  nem,  hanem  a  bíróság  félrevonult 


199 


Digitized  by 


Google 


^ 


VI.  Fejeset, 

a  szomszéd  helyiségbe.  A  német  schöffen-bírőságoknál 
rendesen  volt  külön  tanácskozási  szoba,  az  u.  n.  Dankstube 
azaz  Denkstube,  nálunk  ilyennek  neve  nem  fordul  elő, 
de  a  Schranne  szomszédságában  volt  a  Gemainstube,  mely 
e  czélra  nagyon  alkalmatos  volt. 

Az  Ítélet  kihirdetése  a  törvénykezési  teremben,  a 
Schranneban  történt.  Nem  olvassuk  ugyan,  de  azért 
bizonyos,  hogy  a  formalitások  korában  az  itélet  kihirdetése 
sem  történt  külső  formaságok  nélkül.  Ezek  a  kihirdetést 
csak  ünnepélyesebbé  tették.  A  halálos  itélet  végrehajtásához 
szükséges  volt  annak  háromszori  kimondása.  A  második 
itélet  után,  mely  zárt  ajtóknál  történt  tanácskozás  ered- 
ménye, a  vádlottat  előkészítették  a  hóhér  által  utolsó  útjára. 
A  harmadik  halálos  itélet  után  a  terembe  vezették  a 
vádlottat  s  a  bebocsájtott  közönség  elŐtt  kihirdették  az 
Ítéletet.  Aztán  a  bűnöst  átadták  a  hóhérnak,  két  tanácsbeU 
kikisérte  a  vesztőhelyre  s  ott  az  Ítéletet  rajta  végrehajtották. 
Olykor  azonban  a  halálos  itélet  nem  lett  végrehajtva, 
mei*t  az  itélet  meghozatala  után  újból  előléptek  a  közben- 
járók, kérve  az  itélet  szigorának  enyhítését  az  elitélt 
számára.  Nem  egy  esetben  közbenjárásuk  tényleg  foganatos 
volt,  mert  kegyelmet  szereztek  a  halálra  Ítéltek  számára 
vagy  egyébként  könnyítették  számukra  a  kiszabott  büntetést. 
így  kegyelmezett  meg  a  városi  tanács  1413-ban  Geng- 
leínnak,  Albricht  Miklós  gyilkosának,  több  jámbor  ember 
közbenjárására  és  kérelmére,  átváltoztatva  halálbüntetését 
római  és  aacheni  kényszer-  zarándoklásra  meg  anyagi  kár- 
pótlásra.^ Ugyancsak  ez  évben  kegyelmezett  meg  a  pozsonyi 

*  da   chamen  erber  frum  lewte  vnd  Sy  denselbn  Genglein  vor  uns  durich 

paten    áj    obgennten    drey    brueder  got  vnd  durich  der  érben  lewte  gépet 

Obracht  Niklain,  Obracht  petrain  vnd  willn  gnua  téten,  vnd  desselbn  mords 

Obracht   hannsen,   vnd   ir  hawsfrawn  begabn  In  solichn  punten  als  hemach 

vnd  ir  Svester,  aiich  ander  ire  fravnd  geschribn  stet.   (1413   évi  Act.  Prot,  a 

mit  fleissigen  enczigen  gépet  als  herre,  das  vár.  Itban.) 


200 


Digitized  by 


Google 


r" 


Az  Ítélet  kihirdetése,  végrehajtása  és  olykor  történt  megmásitása. 


tanács  Sunberki  Nickelnek  is,  ki  Rudel  István  és  Ilona 
anyját  késsel  megölte,  a  pozsonyi  polgármester  és  egyéb 
pozsonyi  és  szentgyörgyi  tisztességes  s  istenfélő  ember 
közbenjárására.  Halálbüntetését  római  zarándoklásra  változ- 
tatták.^ így  kegyelmezett  meg  1417-ben  a  pozsonyi  bíróság 
erlangeni  Silber  Frigyes  szolgának,  ki  gazdájánál,  Gwalt 
Jánosnál  szándékolt  betöréseért  halállal  volt  büntetendő, 
de  kinek  büntetését  a  bíróság  Kappler  István,  pozsonyi 
várkapitány  és  neje  valamint  egyéb  egyházi  és  világi 
urak  közbenjárására  örök  száműzésre  enyhítette.*  így 
kegyelmeztek  továbbá  1455-ben  Krausz  Péternek,  kit 
különféle  bűntények  miatt  szintén  halálra  ítéltek,  sok  Jiözben- 
járő  kérelmére  azonban  1000  arany  forintnyi  bírságra 
enyhítették  Ítéletét,  mit  V.  László  király  is  helyben  hagyott/ 


^  do  chamen  frűme  Érben  lewte  als 
der  purgmaygter  ssu  prespurg  und  ander 
au/dem  Rat,  und  auch  non  sond  Jörigen 
und  hatén  den  egnan  steífel,  helenen 
seyn  swester  das  sew  den  egnan  Nickler 
den  armen  sunder  auf  nemen  und  téten 
sey  durch  gotUwillen  vnd  durch  erler 
Itwte  pett  wiUon  alsó  beschaidenlich 
das  der  v'bennte  Nickel  von  Sunberk 
ejne  Romphart  tnn  sehol  van  sand 
miklos  tag  vberejn  Jahr.  dátum  posonyi 
feria  sexta  prozima  ante  fest.  Sti  Thome 
aptli.  (Prot  Ad,  Anno  d.  m®  cccc<>  XIII.) 

'vnd  páter  auch  mit  lm  durch  gots 
vnd  unser  fravn  willn  vnd  durch  der 
hailign  cseit  willn  der  vastn  der  Edelman 
peter  Chapler  vnser  hauptmann  mit  seiner 
hawsfr.  vnd  ander  ffrumme  leirte,  gaist- 
laich  und  w*Ueich,  alsó  das  man  den 
egennten  ffritschen  (Silber  von  £r- 
langen)  des  rechten  elag  vnd  gerichts 
durch  goU  vnd  unser  ffraum  irillen  vnd 
/rumer  leurt  pett  u&erhub,  vnd  alsó  tat 
man  lm  gerade  seines  leibs  alsó  das 
wir  der  Richter  vnd  der  Rat  als  wir 
sassen    durch    gerichts    willn    In   der 


Schrann  v'saget  lm  oífenleich  die  Stat 
zu  Prespurg,  vnser  gepiet  vnd  grund, 
Immer  vnd  ewigleichn.  (1407  évi  Prof, 
Act..  a  vár.  Itban.) 

>  Intellozimus,  írja  V.  László  király 
a  pozsonyi  tanácsnak :  quod  vos  quen- 
dam  petrum  Kraus  vestrum,  racione 
quorumdam  dolictorum  captivassetis  et 
ordine  Juris  Civitatis  vestre  pena 
condemnassetis  capitali,  tandem  suppli- 
cacione  et  intercesstone  multorum  ez  huius 
módi  captivitate  emittendo  eidem  vitám 
donassetis  tali  tamen  condicione,  ut 
ipse  petruB  nunquam  pro  huiusmodi  ex- 
cessibus  suis  in  prefata  Civitate  nostra 
vei  offíciolatum  habere  possit,  neque 
pro  huiusmodi  suo  delicto  a  nostra 
Maiestate  gráciám  impetrare,  super 
qua  re  non  solum  fídejussores  idoneos 
et  fídedignos  adhibuisset,  sed  eciam 
literas  sigillis  .  .  .  Ladislai  GroíF  de 
Bozin  ac  Andree  Paumkircber  Capitanei 
castri  nostri  Posoniensis  comunitas 
vobis  ob  maiorem  cantelam  dedisset, 
promissisque  insuper  Mille  florenis 
auri  ad  festum  puriiicacionis  B.  M.  V. 


201 


Digitized  by 


Google 


1 


VI.  Fejezet. 

Magánjogi  pertál*gyalások  befejeztével  a  felek  kíván- 
ságára Írásba  foglalták  a  bírósági  döntést.  Ily  okmányokat 
határozatoknak,  Spruchbrief-,  Spruchzetel-nek  neveztek  s 
a  résztvevő  bírói  tagok  pecsétjeivel  voltak  hitelesítve  és 
örök  emlékezet  okáért  a  városi  könyvbe  is  be  lettek  iktatva. 
Bűnfenyítő  pereknél  határozat-okiratokat  nem  állítottak  ki, 
csakis  száműzéseknél  és  főbenjáró  ügyekben.  Hogy  a 
bíráskodást  befejezték  e  áldomásivással,  mint  ahogyan  az 
az  ó-germán  szervezetű  bíróságoknál,  a  MS^rkerdingek-  meg 
a  Voitsdingek-nól  történt,  nem  tudjuk  megmondani.  Való- 
színű, hogy  nálunk  sem  volt  e  szokás  ismeretlen  s  hogy 
e  végett  is  tartottak  a  városházi  éléskamrában  és  pinczében 
különféle  enni-  és  innivalókat,  amint  ezt  már  máshelyt 
említettük.' 


prozime   afuturam   pro  municione    et  eaqiie  pro  fc^rica  et  municione  murorum 

augmento  Civitatis  vestre  se  daturum.  seu  ad  alium  tutum  et  comodam  Civitatis 

A  király  o  feletti  megelégedését  fejezi  vestro  ozponatur.  Kelt  Bécsben  145Ö. 

ki   8   kivánja,   ut   kuiusmodi   pecnnia  (DipL  Pos,  III,  1G4— -165.) 
íd   profíxo   termino  b.  M.  V.  exigatur  ^E  kötet  89  lapján. 


Digitized  by 


Google 


VII. 


20.   A  restaurilt  pouonyi  polgér- 
gyámolóhix  emlékénne. 


A  város  igazságszolgáltatási  ügyének  kifejlődése.  A 
jogorvoslatok,  panasz,  felebbezés,  igazolás,  perújítás. 

XIII.  század  végén,  melyről 
városunk  első  ismert  szaba- 
dalomlevele származik,  a  bí- 
róságilag eldöntött  peres  ügyekben 
a  felek  több  perorvoslatot  ismer- 
tek, egyik  az,  melyről  magában  a 
szabadalomban  szó  van.  III.  Endre 
király  1291  évi  szabadalmának  egyik 
pontja  szerint  ugyanis :  ha  a  bíróság 
igazságtalanul  itélt  és  a  felekkel  a  hozandó  igazság  tekin- 
tetében megállapodásra  jutni  nem  tud,  nem  ők,  hanem  a 
hír  óság  tagjai  a  IciráJy  elé  hívassanak} 

E  pont  szakasztott  mása  más  városok  privilégiumai 
ide  vágó  határozatainak.  Midőn  III.  Béla  király  1191-ben 
a  pécsi  egyház  népének  szabadalmat  ad  s  bírájukúl  a 
pécsi  püspököt,  illetőleg  annak  közegét  rendeli,  hozzáteszi, 
hogy  azon  esetben,  ha  a  püspök  a  panaszosoknak  igazságot 
nem   szolgáltatna,    az   tisztességgel  a   király    dé  idéztessék? 

*  Si  verő  Judex  ipsorum,  Jurati  vei  chernél    625.     1.    Michnay-Lichnernél 

cives  in  reddenda   iusticia   defecerínt,  247 — 248  11.) 

non   partes,    sed   Judex  et  Jurati,  si  *  verumtamen  si  iusticiam  conque- 

inter  se  ad  faciendam  iusticiam  parti-  rentibus  denegaret  idem  episcopus,  ad 

bus   convenire    non   poterunt,   ad  no-  regiam    possit   et   debeat  presenciam, 

stram   presenciam   evocentnr.     (Endli-  cum  reverencia  tamen  debita  evocari, 


203 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejezet. 

Imre  király,  a  patakiaknak  adott  1201  évi  szabadalmával 
megengedve  a  bíróválasztást,  megjegyzi,  hogy  ha  e  bíró 
az  igazságszolgáltatásra  képtelen  volna,  dlclcor  a  nádor  vagy 
a  király  ítéletéhez  fordxűjanah}  II.  Endre  a  zágrábi  egyház- 
nak adott  1217  évi  privilégiumában  földönfutóvá,  szám- 
űzötté  kívánja  tenni  azt  a  királyi  sarjat,  ki  az  egyház 
jogait  sérteni  merné,  ha  pedig  magyar  nemes,  az  a  püspök 
által  idéztessék  a  király  dé}  Ugyanezen  király  a  szatmár- 
németi vendégeknek  adott  1230  évi  szabadalomlevele 
említi  azok  szabadon  választott  bíráját  s  azt,  hogy  e  mellett 
minden  egyéb  bíró  hatósága  alól  felmenti  őket,  csakis  a 
magáét  és  a  tárnokmesterá  tartja  hatályban.*  IV.  Béla  király 
a  nagyszombatiaknak  adott  1238  évi  kegy  irata  szerint, 
ha  a  szabadon  választott  bíró  az  igazságszolgáltatásban 
hanyag  vagy  járatlan,  vagy  ha  őt  s  Ítéletét  a  község 
megveti,  akkor  ügyük  a  király  Ítélete  alá  bocsátandó^ 
IV.  Béla  király  a  gyŐri  várnépnek  adott  1240  évi  privi- 
légiuma szerint  saját  bírájuk,  a  fő-  vagy  aUspán  itélőszékétől 
csak  akkor  fordvlhatnak  magash  bíróhoz^  ha  a  maguk  bírája 
az  igazságszolgáltatásban  késlekedő  volna.*  Ugyanezen 
király  a  zágrábi  vendégek  számára  adott  1242  évi  szabadal- 
mában oda  nyilatkozik,  hogy  ha  a  felperes  elŐtt  a  bíró  gya- 


conquerentibus  responsurus.  (Endlicher-  'Exemimus  eciam  eos   ab  omnium 

nél  393.  l.)  iudicum  iurisdictione,  ittdicandi  facul- 

^  ab  electo   inter  se  preposiio  iudi-  taté  nobU  tantum   ac  magistro  Uwemi- 

centur,    quo  propter  negociorum  difii-  corum  nostrorum   pro    tempore  consti- 

cultatem  non  sufficiente,   palatini   co-  tuto.  (U.  o.  427.  1.) 
mitis  sive  regis  subeant  iudieium,  nec  ^  qui  si  in  facienda  iusticia  repertus 

in  8ecularibu8alio8habeant.(U.  0.399.1.)  faerit  negligens  vei   imperitus,    vei   si 

*BÍ  autem  fuerit  do  nobilibus  Hun-  villa  communiter  contemnat,  <tim  cí^mum 

garie,    et   citatus    fuerit    ab   epÍ8Copo  ad   regis   iudicium  recurratur.    (U.    o. 

ad  regis  presenciam,  antequam  episcopo  445.  1.) 

respondeat,   űzessen  50  márkát   a  ki-  >  sed  si  ipsi  (t.  i.  comes  vei  curialis 

rályi  kincstárnak  s  50-et  a  püspöknek,  comes)  in  exhibenda  iusticia  negligen- 

rege  eodem  forcius  compellente.  (IJ.  o.  tes  exstiterint,  coram  snperiori  conve- 

412.  1.)  niantur.  (U.  o.  450.  1.) 


204 


Digitized  by 


Google 


Magasabb  foniinok  elé  való  idézések. 

nús,  akkor  ügyében  a  város  összes  elöljárósága  ítéljen  és  ha 
ezek  ítéletében  sem  bír  gyanúokoknál  fogva  megnyugodni, 
idézze  őket  a  Jcirdly  elé,  hol  azonban  valamennyi  helyett  csak 
maga  a  bíró  fog  megjelenni/  Ugyanígy  történt  az  egyéb 
ügyekben  is,  ha  valaki  a  bírót  és  a  polgárokat,  vagy  a 
polgárokat  egyedül  a  király  elé  szólítja,  ilyenkor  is  mindig 
csak  maga  a  bíró  járuljon  a  király  elé.*  Ha  pedig  valaki 
mellőzve  a  maga  bírája  ítéletét,  ellenfelét  egyenest  a  király 
elé  idézi,  az  idézett  vagy  idézettek  helyett  szintén  csak  a 
bírónak  kell  a  királyhoz  mennie,  de  tartozik  neki  az  összes 
úti  költségeket  megtéríteni,  amiért  a  szabadalom  törvényes 
tekintélyét  megvetette  s  ellenfelét  nem  a  városi  bíróság 
elé  állította.'  Ily  értelemben  intézkedik  IV.  Bélának  a 
zágrábiak  részére  adott  1266  évi  szabadalomlevele  is.*  Az 
1242  évben  a  szamoboriak  számára  kelt  szabadalomlevél 
azonkép  kijelenti,  hogy  ha  a  szabadon  választott  bíró  a 
panaszosnak  eleget  nem  tesz,  a  bíró  a  király  elé  idézendő.^ 
IV.  Bélának  a  pesti  vendégeknek  adott  1244  évi  szabadalma 
szerint  bírájuk,  ha  az  igazságszolgáltatásban  nem  volt  ki- 
elégítő, a  király  elé  járulni  tartozik.^  István  sziavon  bánnak 


^  Quod  bí  iudex  suspectus  habebitur,  cüavei-it,    pro   illo    vei  illis  index   ire 

et  actor  legitimam  causain  recusationis  tenebitur,   et  si   citator   refandet   ex- 

inallegaverit,  convocatis  omnibus  ma-  pensas,  eo  quod  contempta  auctoritate 

joríbus  ciyitatis,   ipso  iadice  presento,  legális  privilegii,  sibi  cogniti,  irrequi- 

negociem  decidatur.   De  quorum  sen-  sito   iudice   civítatis,   fntigavcrit   eum 

tencia   si    adhac  contingeret  dubitari,  fru8traIaboribu8etexpen8ÍB.(U.  0.454.1.) 
et  actor  importunus  eos  cui  regis  cüa-  <  Endlicfaernél  510—511.  11. 

vérit  presenciam,    solus  iudex  pro  aliis  ^  et  si  ab  eorum  iudice  couqueren- 

omnibus   ire   teneatnr.    (U.  o.  454.  l.)  tibus  satisfíeri  non  poterit,  iudex  eorum 

*  £odem  modo,  pro  quacunque  causa  in  noatra  presenda,  et  non  alias  super 

iudicem    civitatis  et   cives,   vei   cives  ipsa  causa  citatus,  debeat  et  teneatur 

solos  cid  regis  presenciam  siquis  citaret,  respondere.  (U.  o.  456.  1.) 
non  tenetur  ire  nisi  solus  iudex   civi-  ^sed   si   per   ipsum  debita  iusticia 

tatis.  (U.  0.  454.  1.)  alicui  non  fuerit  exbibita,  ipse  villicus 

*Quod  si  quis  aliquem   civem  vei  et   non    villa,   deheat  conveniri   coram 

cives,   non    requirens   antea   iusticiam  nobis,   vei   illo  cui  duxerimus  commit- 

sibi  fieri  a  iudice  civitatis,   ad   regem  tendum.  (ü.  o.  467.  1.) 


205 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejeiét. 

a  körösi  vendégek  részére  adott  1 252  évi  szabadalma  szerint, 
ha  bírájuk  a  pereseknek  igazságot  nem  szolgáltatna,  akkor 
•6  a  bán  színe  előtt  vonassak  felelősségre.^  IV.  Bélának  a 
dobronyai  és  bábaszéki  vendégeknek  adott  1254  évi 
privilégiuma  azt  határozza,  hogy  ha  a  közös  akarattal 
választott  bírájuk  nehéz  ügyben  Ítéletet  nem  mondhatna, 
akkor  ez  ügygyei  egyenest  a  király  és  nem  a  zólyomi  fő- 
ispán vagy  tisztje  elé  kell  járulniok,*  IV.  Bélának  a  fejér- 
vári egyház  népének  adott  1254  évi  szabadalma  szerint 
ügyeiket  sem  a  király,  sem  a  nádor,  sem  a  főispán,  sem 
a  szolgabírák  nem  itélik  el,  hanem  csak  a  prépost  és  a 
káptalan.  A  király  vagy  képviselője  csak  akkor,  ha  az 
egyház  népe  és  egyéb  ktilömböző  állapotú  népek  közt 
közösen  bírt  földek  felosztása  forog  fenn.  De  ha  a  prépost 
és  a  káptalan  az  igazságszolgáltatásban  valamelyik  félnek 
gyanúsaknak  tetszenének,  akkor  a  gyanú  eloszlatására  s  a 
fél  megnyugtatására  a  bíróságba  királyi  ember  is  bevonható.^ 
IV.  Bélának  a  jasztrebarskai  vendégeknek  adott  1257  évi 
privilégiuma  szerint,  ha  bírájuk  a  perlekedőknek  eleget 
nem  tenne,  akkor  ő  a  királg  elé  idéztessék^  hol  ez  ügyben 
számot  adni  köteles.*  IV.  Bélának  a  nyitrai  vár  népe  számára 
adott  1258  évi  szabadalma  értelmében,  ha  bírájuk  s 
esküdtjeik  nehéz  ügyben  eljárni  nem  tudnának,  ak^or  ők 
a  király  vagy  a  tárnok  elé  idéztessenek  az  igazság  meghatáro- 


<Maior  verő  ville,  si  querulantibas  *Si  qaidem  in  reddenda  alicui  ia- 

iusticiam  denegaret,   idem  maior  yille  sticia  ipsos  suspectos  habere  conarentar, 

caram  presencia  solius  bánt  pro  tempore  ob   huiasmodi   suspícionis  causam  re- 

constituti  impetatur.  (U.  o.  480.  1.)  movendam,    pro  cerciori  facti  cauteia^ 

*  quod  8i  adeo  gravisemerget  questio  hominem  regium  adúmgendum  et  <sudien- 

inter  ipsos,   ut  villici   aeu   iadicis  sui  dum producere pos8imt.i}5,o.4Ab-'^.\[.) 

non  p088it  commode   sentencia   termi-  ^Et  si  ab  ipsorum   iadice   conque- 

nari,    tid  nostram    speckUiter,    et   non  rentibus    satisfíeri    non    possit,    iudex 

comítis  de  Zolom,  vei  officialis  ipsius,  eorum  in  nostra  presencia,  et  non  alias, 

accedere    iudicium    teneantur.    (U.    o.  snper  ipsa    causa   citatuB  teneatnr  et 

482-83.  11.)  debeat  respondere.  (ü.  o.  496.  1.) 


206 


Digitized  by 


Google 


Magasabb  forumok  elé  yaló  idézések. 

zása  éa  kiszolgáltatása  végett.^  IV.  Bélának  a  komari 
vendégeknek  adott  1263  évi  szabadalomlevele  szerint,  ha 
bírájuk  az  igazságszolgáltatásban  hanyag  vagy  közömbös 
volna,  akkor  6  a  király  dé  idéztessék.*  Y.  István  királynak 
Szatmár  városa  lakói  részére  adott  1264  évi  szabadalma 
szerint,  ha  bírájuk  hanyag  volna  az  igazságszolgáltatásban, 
akkor  6  a  király  dé  idástessék.^  V.  István  királynak  a  győri 
vendégnépnek  adott  1271  évi  szabadalomlevele  szerint,  ha 
bírájuk  nekik  igazságot  nem  akarna  szolgáltatni,  akkor  6 
a  király  dé  idéztessék.^  III.  László  királ3niak  a  sopron3riak 
számára  adott  1277  évi  szabadalma  szerint,  ha  bírájuk 
hanyagul  osztogatna  igazságot,  akkor  a  király  dé  idéztessék, 
ki  személyesen  fogja  az  ügyet  dintásni^  III.  Endre  királynak 
a  tordai  vendégnép  számára  adott  1291  évi  szabadalma 
a  bíráskodásból  kizárja  a  vajdát,  a  tordai  főispánt  s  tisztjeit, 
fenntartja  azt  a  helyi  bíró  mellett  magának  és  a  tárnok" 
mesternek.^ 

E^  idézetekből  tehát  láthatni,  hogy  a  helység  bíráján 
kívül  mint  itélő  bíróságok  a  király,  a  nádor,  a  tárnok  s 
a  bán  is  említvék  és  pedig  mindannyiszor  nem  mint  első, 
hanem  mint  másodfokú  bíróságok,  mert  a  király,  a  nádor,  a 


^  sed  8Í  super  ardnis  negociis  diffi-  non  civis  sed  ipse  villicus  in  presenciam 

nire  fonitan  igpiorarent,  volumua  tU  ctd  regis  citari  deberet.  (U.  o.  505.  1.) 
no9tram  presenciam  vél  magistri  Taver^  ^et  sí  idem  villicus  iasticiamqaeralan- 

moorvm  ad  examen  pro  determinanda  tibas  facere  recusaret,  non  hospites,  sed 

et  impetranda  iusticia  canvocetUur.  (U.  villicus  ad  nosiram  presenciam  iuzta  re- 

0.  499.  1.)  gniconsuetudinemevocetur.(U.  0.526.1.) 

*et  si  villicus  in  reddenda  iusticia  '£t   si   idem    villicus   in   facienda 

de  hospitibus  cuilibet  extraneo  negli-  iusticia  negligens  fnerit,  non  reus,  sed 

genter  se   gesserit  vei  remiasus,   non  villicus  ad  nosiram  presenciam  evocetwr, 

illi  hospites   contra   quos   agitur,   sed  et  nos  personaliter  decememus  de  oausis 

villicus,  citacione    facta   coram    nobis  eorumdem.  (U.  o.  546.  L) 
d^eai    cowoemri,     iuzta    aliorum    ho-  *preter  personam  nosíre  maieslaiis 

spitum    nostrorum  libertatém.    (U.   o.  vei  magistrum  Tavemicorum  nostrorum, 

504.  1.)  qui    pro    tempore    fuerit    constitutus. 

>qui  si  facere  iusticiam  negligeret,  (U.  o.  621.  1.) 


207 


Digitized  by 


Google 


VIT.  Fejezet. 

tárnok  s  a  bán  az  egyes  privilégiumok  értelmében  mint  bíró- 
sági fórum  csak  akkor  lép  fel  egyes  peresügyek  elintézésében, 
midőn  ez  ügyek  a  helyi  bíróságoknál  kellő  vagy  kielégítő 
elintézést  nem  nyertek.  Az  okok,  melyek  miatt  az  ügyek  a 
helyi  autonóm  bíróságoknál  óhajtott  elintézést  nem  nyertek, 
különféléknek  gondolhatok.  Náluk  az  ügyek  vagy  azért 
nem  nyertek  kellő  elintézést,  mert  a  bíróság  egyátalán 
igazságot  szolgáltatni  nem  akart,  mit  csak  úgy  érthetünk, 
hogy  a  bíró  a  felperes  panaszára  az  alperest  elmarasztalni 
nem  akarta;  vagy  úgy,  hogy  bírói  teendőjében  ugyan 
eljárt,  de  részrehajlóan,  úgy  hogy  vagy  a  felperes,  vágy 
az  alperes,  vagy  talán  egyik  sem  volt  igazságszolgáltatásával 
megelégedve;  vagy  úgy^  hogy  az  itélet  alá  bocsátott  jog- 
eset oly  bonyolódott  s  nehéz  természetű,  hogy  azt  a  bíróság 
legjobb  akarat  mellett  sem  tudta  igazságosan  elintézni; 
vagy  végre  úgy^  hogy  a  bíróság  lelkiismeretesen  alkalmazta 
ugyan  jogi  tudását  az  Ítélete  alá  bocsátott  ügy  megítélésében, 
de  azért  a  felek  egyike  vagy  másika  még  mindig  nem 
tudott  abba  belenyugodni,  azt  magára  nézve  sérelmesnek 
tartva.  Ily  esetben  tehát  a  perlekedők  egy  magasabb, 
nézetök  szerint  jogjártasabb,  igazságosabb  s  részrehajlat- 
lanabb  bírósági  közeghez  fordulhattak,  vagyis  ügyüket 
appellálhatták.  Csakhogy  ez  az  appellátio  nem  a  mai 
felebbezés  értelmében  veendő,  mert  az  elégedetlen  felek 
nem  tehettek  egyebet,  mint  hogy  panaszszal  járulhattak 
a  kijelölt  magasb  bírósághoz,  ott  sérelmes  ügyükben 
orvoslatot  keresve.  Az  orvoslat  abban  állott,  hogy  a  be- 
panaszolt bíróság  testületéből  maga  a  bíró,  néha  vele  az 
esküdtek  néhányai  is  a  király  elé  idéztettek,  hol  számot 
adni  tartoztak  Ítéletük  felül;  hol  Ítéletüket  okadatolniok 
kellett,  vagy  ahol  maga  a  magasb  bíróság,  ha  az  első 
Ítéletet  csakugyan  elegendően  okadatoltnak  nem  találta, 
új  ítélettel  döntötte  el  a  felpanaszolt  ügyet. 


208 


Digitized  by 


Google 


A  panaazszal  éihetés  jogának  eredete. 

A  merő  panaszlásból  állott  ezen  felebbvitelben  iróin]^ 
némelyikei  frwnk  szokást  ismernek  fel,  tehát  városi  privi- 
légiumaink s  így  Pozsony  privilégiuma  ezen  határozataiban 
is  oly  kedvezményt  látnak,  melyet  az  egyes  telepesek,  a 
hazánkba  bevándorolt  vendégek  hoztak  volt  magukkal  hazá- 
jokból  s  mely  eszerint  a  XII.  és  a  XUI.  századokban  mint 
lij  jogszolgáltatási  intézmény  tűnnék  fel  a  hazai,  országos 
jogszolgáltatással  szemben.  Pedig  a  dolog  megfordítva  áll, 
mert  ez  institutio  az  országos  jogszolgáltatás  mezejéről 
került  a  privilégiumokba  s  így  szabadalmazott  városaink 
autonóm  életébe  s  joggyakorlatába,  bár  éppenséggel  nem 
tagadjuk,  hogy  eredetileg,  a  XT.  században  a  panaszsz^l 
való  élés  joga  csakugyan  a  frank  gyakorlatból  vétetett  az 
országos  magánjogi  eljárásba. 

Arpádházi  királyaink  korszakában  mi  egyátalán  azt  ész- 
lelhetjük, hogy  a  hatalomviselők  fddősséggd  viselték  tiszt- 
ségeiket, mert  azokról  számot  adni  tartoztak  a  királynak.  Az 
országos  nemesség  főbírájának,  a  nádornak  ^  esküvel  kellett 
fogadnia,  hogy  maga  elŐtt  fogja  tartani  a  törvényeket  s  hogy 
megtartatja  azokat  másokkal  is.  Ha  rosszul  járna  el  hivatalá- 
ban, őt  az  alattvalók  kérésére  a  király  foszsza  meg  méltóságá- 
tól.' Xgj  aztán  nem  képzelhető,  hogy  az  alantasb  közigaz- 
gatási vagy  bírói  tisztviselők  a  hatalom  és  tekintély  legfőbb 
birtokosának,  a  királynak  felelősséggel  nem  tartoztak  volna. 
Ha  történeti  emlékeinket  tekintjük,  azt  látjuk,  hogy  kirá- 
lyaink ni.  Béláig  Nagyboldogasszony,  később  pedig  Sz. 
István  király  nyolczadján  át  Székesfejérvárott  tanácsot  szok- 
tak volt  tartani.  Az  1024  évi  oklevél  szerint  a  király  Boldog- 
asszony ünnepének  másodnapján  Fejérvárott  a  főpapokkal 
és     országos    bárókkal    szorgalmasan    tanácskozott."     Szt. 


^  1222 :  8.  tcz.  Endlicbernél  414.  1.  regni  nostri . . .  anno  millesimo  Tigesimo 
*  1231 :  3.  tcz.  Endlicbernél  429.  1.  qnarto,  crastino  festi  assamtionis  B. 
>ana    cam    prelatis    et    baronibns     Virginis,  qunm  essemus  in  Álba,  inito 


O  r  t  T  a  7 1  Ponony  tSrtfoeto.  U.  S.  209  ^^ 


Digitized  by 


Google 


Vn.  Pejeaet. 

Gellért  életiratából  megtudjuk,  hogy  Sz.  István  király 
Nagyboldogasszony  napjának  ünneplésére  Fejérvárra  jött 
s  hogy  akkor  szokásban  volt  oda  összehívni  az  apátokát 
és  püspököket.'  L  László  király  Ill-ik  törvénykönyvében 
a  Nagyboldogasszony  napja  mint  a  királyi  itélet  napja 
említtetik,  melyre  idézések  történnek.*  in.  Béla  király 
1175  évi  okmányából  tudjuk,  hogy  ő  a  Sz.  Király  napját 
Fejérvárott  töltötte  s  akkor  a  zágrábi  kanonokok  jelentek 
meg  előtte.'  Az  1222  évi  aranybulla  első  czikke  szerint 
köteles  a  fejedelem  évenként  a  Sz.  Király  ünnepét  Fejér- 
várott tölteni,  ha  pedig  akadályozva  volna,  akkor  helyette 
a  nádor  tartozik  ott  megjelenni  s  az  ügyeket  meghallgatni. 
Ott  minden  nemes  is  jelen  lehet.  Még  érthetőbben  szól  az 
aranybullát  kibővítő  1231  évi  törvény  első  czikke,  mely 
szerint  a  király  azért  tartozik  Fejérvárott  megjelenni, 
hogy  ott  az  elnyomottak  félelem  nélkül  adhassák  elő 
panaszaikat.  Ekkor  a  nemeseken  kívül  mások  is  megjelen- 
hettek ott  szabadon  és  félelem  nélkül.  A  főpapok  pedig 
kötelesek  ott  jelen  lenni,  hogy  a  szegények  panaszait  meg- 
hallgassák és  a  veszélyeztetett  szabadságot  oltalmazzák.^ 
Az  1267  évi  törvény  azt  rendelte,  hogy  Fejérvárott 
mindenik  vármegyéből    2 — 3   nemes  jelenlétében  orvosol- 

consilio  diligenti,  cam  matura  delibera-  (L.  Lad.  reg.  Decret.  III.  2.  Endlicher- 

tione  daximaB  dÍBceniendain.  (Fejérnél:  nél  342.  1.) 

Cod.  Dipl,  I,  308.)  'quumAlbaeS.  regisStephaniaolen- 
icam  beatus  rex  Stephanas  pro  nes  agerem  dies:  ZagrabienBesCanonici 
celebrando  festő  beaté  virginis  annuali  cum  Vgrino  .  .  .  devotas  porrexemnt 
Albam  venisset,  tunc  mos  erat  convo-  preces.  (Fejérnél:  Cod,  Dipl.  U,  188.) 
care  abbates  et  episcopos.  (Vüa  S.  ^Stataimus,  ut  annuatim  in  festő 
Gerardi  cap.  8.  Endlichemél  212.  1.)  SanctiRegÍ8,ni8Íarduonegotioingraen- 
*in  assumpcione  s.  Marié  omnes  te,  yel  infírmitate  faerimns  prohibiti, 
regi  presententnr  .  .  .  Veniant  et  illi  Albae  teneamur  solemnizare.  Et  si  Nos 
omnes  qui  dicuntur  Wzbeg  ad  cáriam  interessé  non  poterímus,  Palatinus  pro- 
in  eadem  festivitate,  et  secondum  qaod  cul  diibio  ibi  érit  pro  Nobis:  Et  viceno- 
regale  iudicium  ordinayerit,  postmodam  stra  caasas  audiet.  Et  omnes  Servientes, 
ratum  permaneat .  .  .  Representent  eos  qni  voluerint,  libere  illic  conveniant. 
regi  in  assumpcione  s.  Marié  virginis.  f^Cbrp.  Jur.  I.  Decret.  Andr.  Art.  1.§.1.) 


210 


Digitized  by 


Google 


r 


A  panaszBzal  élhetés  joga  különös  kedvezmény  volt. 

tassanak  a  sérelmek  é&  téríttessenek  meg  a  károk.*  Végre 
az  1291  évi  országgyűlés  határozatából  minden  bárdnak 
és  nemesnek  meg  kell  évenként  egyszer  jelennie  Fejérvárott, 
hol  nyomozás  tartatík  aziránt,  vájjon  a  bárók  a  vár- 
megyékben fenntartották-e  az  ország  jogait  és  ott  a  király 
s  tanácsosai  Ítélete  szerint  jutalmat  nyerjenek  vagy  bünte- 
téssel sújtassanak.' 

íme,  abban  a  korszakban,  melyben  városaink  s  Pozsony 
is  autonómiai  jogok  birtokába  jutottak,  országos  törvény 
volt  a  székesíejérvári  szentistvánnapi  itélet,  hol  a  nemesség 
jogait  reclamálhatta,  nemesség  és  szegénység  a  királytól 
vagy  a  képét  viselő  nádortól  s  a  királyi  tanácstól  igazságot 
követelhetett  szenvedett  sérelmeikben.  Ide  hozhatták  pana- 
szaikat, vagjns  ide  felebbezhették  jogsérelmeiket.  Gyakor- 
latban volt  tehát  e  jog  már  akkor,  mikor  városi  autonómiák 
még  nem  léteztek  vagy  még  csak  alakulóban  voltak  s  így 
nyilvánvaló,  hogy  e  jog  az  országos  alkotmányból  került 
a  privilégiumokba. 

De  ha  az  így  van,  akkor  méltán  kérdezhetjük,  hogyan 
kerülhetett  egy  már  országosan  ismert  s  élvezett  joginstitutio 
mint  JciHönös  kedvezmény  a  városok  autonómiai  jogai  közé  ? 
Ha  e  jogot  országosan  gyakorolták,  akkor  az  nem  lehetett 
a    városokra    nézve    kiUö'nö's    kedvezmény.    Pedig    tényleg 

<  In  festő  sancti   régis,   nisi  arduo  concesse  confírmationem  .  .  .  tenentur 

negocio  regni  nostri  ingruente  vei  in-  interessé.  (Andr.  reg.  Decret.  II.  I.  2. 

íirmitate  prohibiti  fnerimus,  Albe  tene-  ez.  Theinemél :  Mon,  hüt.  Htmg,  l,  109. 

mnr  aoUempnisare,  nt  ibi  oppressi  sine  Endlichemél  429.  1.) 
timore  querimonias  suas  nobis  possint  *Item    ordinamuS)    qaod    singulis 

ezponere:    sed   si   nos   non   possumus  annis  in  festő   s.    regis  unus  ex  nobis 

interessé,  Palatinns  interessé   tenetar,  Albam  venire  debeat,   et  de  qaolibet 

ut  vice  nostra  causas  audiat,  et  omnes  comitatu  dao  vei  trés  nobiles  debeant 

servientes  nostri   et   alii,    qai   volunt,  convenire,   ut   in   eoram  presencia  de 

libere  et  sine  timore  illnc  conveniant.  omnibus  damnis  et  iniuriis  per  quos- 

Prelati   ecclesiarum,   ut   archiepíscopi  canqne  datis  et  illatis  omnibus  satisfíat. 

et  episcopi,  ad  panpernm  querimoniam  (Decret.  Belae  reg.  IV.  8.  ez.  Endlicher- 

audiendam,  et  infracte  forte  libertatis  nél  514.  1.) 


211 


Digitized  by 


Google 


VII.  Pejeíet. 

kedvezmény  volt,  mert  az  idegen  telepesek,  a  hospesek, 
a  városainkba  költözött  külföldiek  nem  voltak  nemesek, 
tehát  a  nemesek  jogait  sem  élvezhették.  Bár  díjaikra  nézve 
egyenlőknek  vették  őket  az  ország  nemeseivel,  de  egyéb 
szabadságaikra  nézve  a  nemesekkel  egyenlőknek  nem 
tartották,  azok  kiváltságaival  nem  élhettek,  városukon  és 
területükön  kívül  tanúskodásukat  el  nem  fogadták  a 
nemesek  mellett,  károk  vagy  adósságok  megtérítésében 
a  városon  kívül  őket  egyenkint  egy-egy  forinton  felül 
esküre  nem  bocsájtották.*  A  panaszszal  való  élés  joga  ugyan 
XIII.  századi  törvényeinkben  mint  a  nem  nemesekre  is 
kiterjedőnek  mondatik,  de  a  törvény  ezen  határozata 
nyilvánvalóan  csak  holt  betű  volt.  Az  úriszéknek,  a 
földesiiri  bíráskodásnak,  a  várispánsági  hatóságnak  alávetett 
nem-nemesek  hasztalanul  iparkodtak  a  törvénynek  rájuk 
is  kiterjedő  kedvezményét  értékesíteni,  mert  a  rendi  szer- 
vezet befolyása  sokkal  erősebb  volt,  sem  minthogy  a  felett 
egy  mindenkép  elnyomott  néposztály  győzedelmeskedhetett 
volna.  Ezért  joggal  mondhatta  1232-ben  az  esztergomi 
érsek,  midőn  az  országot  interdictum  alá  helyezte,  ^hogy 
a  szegények  sorsa  naponként  terhesebbé  lesz.^  E^ért  értjük, 
hogy  a  városok  nem-nemes  jövevényei  különösen  kívánták 
magukra  kiterjesztetni  a  nemességnek  ezen  „panaszszal 
való  élés"  jogát  s  azt  mint  kedvezményt  privilégiumaikba 
foglaltatták.  Ennek  ellenkező  esetben  nem  lett  volna  semmi 
értelme,  miután  akkor  mint  nem  a  nemességhez,  hanem  a 
polgársághoz  tartozó  osztály  is  akadály  nélkül  osztozkod- 
hatott volna  a  nemesség  ezen  előnyében.  Vannak  a  városi 
privilégiumok  közt  olyanok,  melyekben  ezen  „panaszszal 
élhetés  jogáról"  nincsen  szó,  ez  annak  a  jele,  hogy  az  ily  váro- 
sok e  jogot  maguknak  sem  puszta  gyakorlat,  sem  utólagos 


» 1291 :  25.  tcz.  Endlichemél  619. 1. 


212 


Digitized  by 


Google 


A  panaszszal  élhetés  joga  tökéletlen  jogorvoelat  volt. 

szentesítés  vagy  adomány  útján  még  meg  nem  szerezhették. 
A  privilégiumok  átalán  az  autonómiát  nem  egy  s  ugyan- 
azon, hanem  kttlömböző  fejlődési  fokozaton  mutatják  s  így 
az  országos  joggal  szemben  e  tekintetben  is  kisebb-nagyobb 
haladást  képviselnek. 

A  ,,pana8zszal  élhetés  joga**  a  peres  eljárásban  nyilván 
több  oknál  fogva  a  nemességre  nézve  is  nagyon  tökéletlen 
jogorvoslatot  képezett,  mert  az  alkalom,  mely  erre  kínál- 
kozott, nagyon  ritka,  csak  az  augusztusi  Sz.  Istvánnap 
lévén  erre  kijelölve.  Számos  panaszosnak  az  ország  távol 
eső  részeiből  teljes  lehetetlenség  is  volt  Székesfejérvárott 
megjelennie.  Felkeli  tennünk,  hogy  csakis  a  szomszédvidék 
népe  jelent  meg  ott,  de  még  ez  is  vájjon  nyerhetett-e 
ilyen  rövid  idő  alatt  megbízható  jogszolgáltatást?  Sommás 
lévén  az  eljárás,  volt-e  a  király-bíró  vagy  helyettese  a 
nádor  a  legjobb  akarat  mellett  is  abban  a  helyzetben, 
hogy  a  bonyolódottabb  perügyek  anyagát  jól  megismer- 
hette s  az  igazságnak  megfelelően  elintézhette?  Eltekintve 
egyes  kisebb  esetektől,  nyilvánvaló,  hogy  a  magánjogi 
ügyek  egészen  háttérbe  szorulhattak  a  merő  közigazgatási 
ügyek  mellett.  Inkább  csak  egy  elvnek  kimondásából  és 
felállításából  állott  az  egész  jogorvoslat,  az  elvnek  gyakorlati 
haszna  a  magánjog  terén  csak  a  legcsekélyebb  mértékre 
szorítkozhatott. 

Ezt  a  hátrányt  azonban  a  nemességnek  egy  másik 
institutio  tette  jóvá.  Tudjuk,  hogy  a  nádor,  ki  eredetileg 
palotai  méltóság  volt  s  ezért  comes  palatinusnak  is  nevez- 
tetett, utóbb  országos  méltósággá  lett.  Míg  udvari  méltó- 
ság volt,  addig  ő  a  királyi  curia  élén  állott,  de  mióta 
országos  méltósággá  lett,  attól  fogva  már  nem  a  királyi 
curiában  itélt,  hanem  azon  kívül,  akár  saját  curiájában 
tartott  bírói  székeken,  akár  vidéken,  vidéki  congregatiókon, 
az  ú.  n.  nádori   gyűléseken.   E  congregatiókra   két-három 


213 


Digitized  by 


Google 


VIL  Fejezet. 

szomszódmegye  nemes  közönsége  gyfílt  össze  s  ilyenkor 
a  nádor  legkiválóbb  teendője  az  igazságszolgáltatás  volt. 
Csak  a  nemesek  főbenjáró  ügyeit  nem  fejezhette  be  a 
király  tudta  nélkül/  egyebekben  törvényesen  bíráskod- 
hatott s  így  a  nemességnek  elég  gyakran  nyilt  volt  alkalma 
különféle  peres  ügyeit  is  a  nádor  főbírói  fóruma  elé  hozni. 
A  nádori  gyűléseknek  azonban  tárgyalási  tekintetben 
ugyanazon  fogyatkozása  volt  mint  a  szentistvánnapi  Ítélet- 
nek: bonyolódott  tárgyakat,  rövid,  sommás  eljárás  mellett 
érdemlegesen  elintézni  nem  lehetett,  minek  következtében 
számos  perfél  a  kivánt  jogorvoslathoz  itt  sem  jutott.  De 
lényegesen  javult  a  helyzet  az  Arpádkorszak  után  a  XlV-ik 
században.  A  nádori  hivatal  az  Anjouk  idejében  újból 
egyesítve  lett  a  királyi  curiával  s  ezentúl  a  vidéki  congre- 
gatiókon  a  nádori  gyűléseken  osztogatott  nádori  igazság- 
szolgáltatás főfeladata  nem  az  volt,  hogy  rövid  úton 
döntsön  jogi  kérdésekben.  A  perek  a  nádori  gyűléseken 
csak  kezdetöket  vették,  folytatva  és  befejezve  még  csak  a 
nádor  által  a  királyi  curiában  tartott  itélőszéken  lettek,  s 
így  a  bonyolódottabb  perek  is  érdemlegesebb  megoldást 
nyerhettek.  Ezentúl  már  nemcsak  panasz-jogról  volt  szó, 
hanem  szabad  felebbezési  jogról  is.  A  XIV.  században  már 
városainknál  is  a  felek  szabad  felebbezési  Joga  jut  érvényre. 
Ekkor  két  oly  felebbezési  fórum  alakult,  mely  a  perorvoslat- 
nak sokkal  jobb  biztosítékát  képezte  s  a  bonyolódottabb 
ügyek  igazságos  eUntézését  is  inkább  helyezte  kilátásba.  E  két 
felebbezési  fórum :  a  támókmesterí  hivatal  és  a  királyt  itHő- 
szác.  Hogy  e  két  fórum  tényleg  a  XIV.  században  már 
fennállott,  azt  világosan  bizonyítja  Erzsébet  királynénak 
egy  1382  évi  rendelete,  melyben  a  pozsonyi  polgároknak, 
leik  a  kir.  tdmokmesterhez,  vagy  a  királyi  itdőszék  dé  idéztetnek^ 


Aranybulla  1222:  8  tcz.  és  1231:  18  tcz. 


214 


Digitized  by 


Google 


A  títmokmester  jc^letékességének  kifejlődéee. 

szabadjára  hagyja,  ott  vagy  személyesen  vagy  képviseletben 
megjelenni/  A  tárnok  bíráskodását  amúgy  is  több  concret 
adat  bizonyítja.  1383-ban  aug.  31-ikén  Németh  István 
deák  *  és  Jakab  fia  Kálmán  pozsonyi  polgárok  több  alperes 
pozsonyi  polgár  ügyében  megjelentek  Zámbó  Miklós 
tárnokmester  s  pozsonyi  főispán  Ítélőszéke  előtt.*  1384 
jan.  30-ikán  a  szentmártoni  apátnak  a  Csaldrév  ügyében 
Benthlow  Cristan,  Herder  János  és  Mendel  özvegye  pozsonyi 
polgárok  ellen  folytatott  perét  Zámbő  Miklós  tárnok- 
mester s  pozs.  főispán  elhalasztja  jan.  23-ikárólapril  24-ikére.^ 
1384  máj.  1-én  ugyanezek  perét  nevezett  Zámbó  Miklós 
újból  elhalasztja  Sz.  Mihály  napjáig.^ 

Meg  kell  jegyeznünk,  hogy  a  tárnokmester  bírói 
jogilletékessége  eredetileg  nem  országos  törvényeken,  hanem 
pusztán  királyi  kegyleveleken  s  később  királyi  rendeleteken 
alapszik.  Bírói  jogilletékessége  tehát  élesen  külömbözik  a 
nádor  bírói  jogilletékességétől,  mert  a  nádort  országos 
törvények  tették  a  nemesség  felebbezési  főforumaúl.  Ezért 
nem  is  mondhatjuk,  hogy  a  tárnoki  ítélőszék  jogille- 
tékességét maguk  a  városok  is  legott  elismerték  s  ellen- 
kezés nélkül  elfogadták  volna.  Inkább  is  azt  a  tapasztalatot 
tesszük,  hogy  a  városok  még  oly  időben  is  idegenkedést 
mutattak  a  tárnoki  Ítélőszék  iránt,  mikor  az  mint  felebbező 
fórum  már  országos  törvénynyel  volt  elrendelve.  A  városok 
ezen  idegenkedése  nem  is  volt  alap  nélküli.  A  városok, 
saját  községeikben  teljes  önkormányzási  jogokra  törekedve, 
természetes,  hogy  a  rajok  kiterjedő  felsőbb  bíróságban  is 
oly  jogelveket  kívántak  alkalmaztatni,  melyek  a  maguk 
város-községi  bíráskodási  elveiknek  megfeleltek.  Megtörtént, 
hogy,  főleg  kezdetben,  a  tárnok-bíró  eljárása  nem  egyezett 


»Werb(kay:  Ju»  Trípart.  III,  9.  *  Fejér:  Cod.  LHpl.  X.  I,  203.  X. 

'Stephanns  literátus  dictufl  Németh.     YIII,  161. 

•Fejér:  Cod.  Dipl.  X.  VIH,   130.  •  Fejér:  Cod.  Dipl.  X.  VIII,  162. 


215 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejezet. 

a  városi  bíróságnál  uralkadő  eljárással.  A  tárnok-bíró, 
mint  a  királyi  curia  egyik  jogszolgáltató  közege,  az  orszá- 
gos jogot  tartotta  szemei  elŐtt.  Bírószéke  amellett  vegyes 
személyzetből  állott.  Bírótársait,  csak  úgy  mint  a  nádor 
és  az  országbíró,  a  királyi  curiában  jelenlevő  főpapi,  bárói 
és  nemesi  elemekből  veszi.  A  városi  elemek  kezdetben 
csak  szórványosan  voltak  bírói  székén  képviselve.  Zámbó 
Miklós  tárnokmesternek  1383  ápr.  9-ikén^  tartott  itélő- 
székén  bírótársai  főpapok,  bárók,  nemesek  és  több  városi 
bíró.*  így  volt  az  sokszor  a  XV.  században  is.'  Ahol  tehát 
a  városi  elem  nem  volt  kizárólagos  az  Ítéletmondásban, 
ott  a  különleges  városi  jogszolgáltatási  elvek  igen  könnyen 
szorultak  az  országos  jogszolgáltatási  elvekkel  szemben 
háttérbe  s  ^így  az  autonómiai  jogok  épp  azon  fórumnál 
jutottak  sérelemhez,  melynél  a  pereskedő  felek  jogorvos- 
latot kerestek.  Kivált,  ha  maga  a  tárnok  sem  ápolt  a 
városi  különjogok  iránt  jóakaratot.  1414-ben,  az  akkor 
Konstánczban,  az  egyházi  zsinaton  időző  Zsigmond  király- 
hoz a  városok  részéről  a  legkeservesebb  panaszok  érkeztek 
az  1410  óta  főtárnokmesterré  lett  Pelsőczi  Bebek  János 
hivataloskodása,  önkényszerű  bíráskodása  és  durva  bánás- 
módja ellen.  A  panaszoknak  igazaknak  kellett  lenníök, 
mert  a  király  1517-ben  ápr.  24-ikén  a  tárnokot  ilyesektŐl 
szigorúan  eltiltotta.*  Sőt  meghagyta  akkori  helytartójának, 

^  Budae  12^die  octav.  f.  Pascae  Dni.  és  Bethlenfalvi  Tharzó  Márton  újvári 

*judices    quamplurimamm    civita-  várnagyot  hivta  meg.  (Wenzéi:  Neot'- 

tum.  Okirat  az  orsz.  Itban.  Hajnik :  A  zeieaper  lőcsei  polgárok  közt  1421 — 1429, 

király    bírósági    személyes  jelenléte    és  Pegt  1873.  7. 1.  Ugyanő :  A  XV.  századi 

ennek  helytartója  a  vegyesházakbéli  kirá-  tárnoki  jog  41.  1.) 

lyok  korszakában,  4  1.  (Akad.  Ért.  Bpest  ^  Animo  plarimnm  gravato>  et  non 

1802.  XV.  k.  4  8z)  sine  grandi  admiracione  .  .  .  vobia  in- 

*  így  tudjak,  hogy  midőn  Berzeviczy  sinuare   cogimar   —   írja  a  király  — 

Péter   tárnokmester   1426-ban    Lőcsén  videlicet  qnod  vos   alieno  quasi  motu 

tárnokszéket   tartott,    erre   közbirákúl  ducti,   vei   fortasse   Nostre  Maiestatis 

nemes    urakat,    Zsigrai   Tóth    Mihály  absentiam    corporalem    considerantes, 

sárosmegyei   alispánt,    Görgey   Pétert  nulla  legitima  ex  causa,  sed  solo  animi 


216 


Digitized  by 


Google 


A  tárnoki  birÓBzék  szervezete. 


Garaí  Miklós  nádornak  is  1417  máj.  1-én,  hogy  a  tárnok- 
mestert a  városok  jogainak  sértésétől  tartóztassa  vissza,  s 
szükség  esetén  vegye  ezeket  önkénye  ellen  védelmébe/ 
Hogy  ez  minden  foganat  nélkül  maradt,  abból  világos,  hogy 
a  városiak  kevéssel  reá  megújítják  a  királynál  panaszaikat 
a  tárnok  ellen,  mint  ki  őket  most  már  arczul  is  veri  és 
megbotoztatja.  E  panaszra  a  király  1417  szept.  14-ikén 
még  erélyesebben  letiltja  a  tárnokot  a  hivatalával  való 
visszaéléstől'  s  a  nádort  is  újból  utasítja,  hogy  királyi 
rendeletének  tegyen  eleget.* 


ranoore  preconcepto,  iideles  nostros 
dilectoB  cives,  hospltes  et  populos 
Civitatis  nostre  CassovienBis,  presertim 
verő  Judicea  et  Juratos  einsdem  noBtre 
Civitatis,  dam  aliquos  ez  ipsia  pro- 
Judício  faciendo  aat  jasticiapostulanda, 
sive  aliis  negociis  et  causis  eiuadem 
nostre  Civitatia  dirígendis  et  promoven- 
di8,  coram  vobis  constitati  contígÍBBet, 
verbis  furiosis,  ülicUis,  turpibua,  diffa- 
tncUoriis  et  suhaanaUoU  plurimum  de- 
konéstando  pertradíusetts,  ipsüque  per 
exquMÜas  calumpniaa  et  cauteloscta  áUe- 
gacwnes  a  tramüe  juris  et  laudábüis 
atUique  consuetudinis  exorlntantee,  diver- 
eas  iniiorias,  dampna  et  incommoda  in- 
recuperahüia  intultsseiis,  aepiuB  eciam 
eosdeniy  seu  alteram  ipsommi  ad  in- 
Btanciam  aeu  in  favorem  vestroram 
jobagionum,  seu  aliqaorum  aliorum,  in 
vestrÍB  tenutis,  poBseBsionibus  et  di- 
BtrictiboB,  nulla  priua  in  ipsornm  medío, 
ut  morifl  est,  juBticia  poBtulata,  arres- 
tando,  eosdem  pro  vestro  beneplacito, 
vefltri  seu  vicea  vestraa  gerentis  in 
preBenciani  citasBetis,  et  in  caasia  civi- 
libuB,  non  una  cum  Indicibas  et  Juratis 
Civibns  Civitatum  nostraram  liberaram 
ad  id  deputatarum,  prout  ofíicium  aea 
honor  MagistratuB  Thawamicalis,  et 
noBtramm  Civitatum  antiqua  laudabilis 


consuetudo  requirit ;  aed  cum  hya  qni- 
buB  volnissetis,  pro  Jndicio  sedendo 
judicaBsetia,  et  jndtcando  pro  vestra 
voluntate  aggravatoB  declarantes,  mis- 
BÍ8  vestris  familiaríbua  in  Civitatem 
nostram  predictam,  quosdam  ex  ipsis 
de  ipsorum  domibus  et  habitacionibus 
exeludi  et  domuB  eornndem  clandi,  et 
vestro  sigillo  íirmari  et  sigillari  voluis- 
setis  et  commisissotis,  eisdemque  per 
oculorum  ipsorum  evulsionem,  persona- 
rum  detenciones,  rerum  et  bonorum 
ablaeiones,  immensasiniuriasiniponendo, 
eosdem  diversi  modo  muUtphariis  oh' 
proprits,  molestaiionibtis,  perturbacioni- 
bus,  dcunpnorum,  illactonibtts  et  ceterts 
oppreseionihug,  que  omnia  eingtUatim 
oalami  offieio  exprimi  nou  postunt, 
iyrannice  affligentea  inceseanter,  (Ere- 
detije Kassa  városi  Itárában.  Közölte 
Wenzel:  A  XV,  századi  tárnoki  jog 
37-39.  11.) 

>  Dátum  Constancie  die  festi  Bea- 
torum  Philippi  et  Jacobi  Apostolorum 
1417.  Ered.  oki.  Kassa  vár.  Itban. 
Közölte  Wenzel  i.  b.  39.  1. 

*  Dátum  Constancie  octava  festi  B. 
Philippi  et  Jacobi  Apóst.  1417.  Ered. 
oki.  Krssa  vár.  Itban.  Közölte  kivona- 
tosan Wenzol  i.  h.  39-40.  11. 

>Ered.  oki.  Kassa  vár.  Itban. 


217 


Digitized  by 


Google 


YII.  Fejezet 

A  tárnok  ítélőszéke  ellen  való  idegenkedésnek  az 
is  szolgáltatott  volt  tápot,  hogy  kezdetben  a  városoknak 
szabadjára  volt  hagyva,  vagy  a  tárnokhoz  vagy  a  királyi 
itélőszékhez  vagy  pedig  valamelyes  társvároshoz  fordulni 
a  felebbezéssel.  Láttuk,  hogy  Erzsébet  királyné  1382  évi 
rendelete  szabadválasztást  enged  tárnoki  vagy  királyi  Ítélő- 
szék között.  E  választási  szabadságot  az  1405  évi  országos 
rendelet  sem  korlátozta.  E  rendelet  a  városok  és  szabad 
községek  országos  gyűlésén  kelt  s  a  városok  törvénykezési 
ügyeire  és  felebbezéseire  terjeszkedik  ki.  Elrendeli,  hogy 
a  városok  és  szabad  községek  polgárai,  vendégei  és  népei 
saját  bíróságaik  által  hozott  bármely  Ítéletet  a  tárnokmester- 
hez vagy  azon  város  bíróságához  felebbezhetik,  mely  város 
szabadságát  élvezi  a  felebbező  város  vagy  szabadközség.^ 
így  maradt  az  még  jóval  későbben  is,  mert  V.  László 
király  1453  május  7-íkén  közhírré  tett  rendelete  szerint, 
ha  valaki  a  városi  bíróság  ítéletével  megelégedve  nincsen, 
akkor  az  felebbezheti  ügyét  a  tárnokhoz  tfs  a  lét  szalad- 
város  esküdi  bínfságákoz* 

Hogy  a  városok  nagyobb  bizalommal  fordultak  jog- 
ügyeikben azon  város  bíróságához,  mely  várossal  ők  jogi 
közösségben  éltek,  nagyon  természetes,  E  városokban 
ugyanis  a  felebbezett  ügyek  egészen  a  polgárjog  elvei 
szerint  való  elintézésben  részesültek,  amenynyiben  ily  városi 
bíróságokból  a  nemesi  elem  egészen  ki  volt  rekesztve, 
míg,  mint  mondtuk,  nem  csekély  példa  mutatja,  hogy 
eleinte  a  tárnoki  bíróságban  nemesek  is  résztvettek. 

<  Omnibos  et  singnlis  civibus^  hospi-  lafungüur,  liceat  appellare.  (1405: 4.  tci.) 

tibuB  et  populis  quarumcanqae  Civita-  Omnes  et  singnli  cives  Civitatam,  si  de 

tum  et  liberarum  viliaram  alicui  ez  prin-  judicata  et  sententia  Jadicnm  et  Jnrato- 

cipalioribus  Civitatibus   aDnezaram,  a  mm  Buoram  volnerint  contentari,  ad 

quacanque  sentencia  per  eorum  Judices  iüam  CwUaíkm,  cuiu»  libertaíeJungwOur, 

et  cives  lata  ad  Magütrum  Tavemicantm  atU  ad  Magütmm  Tavemicorwn  notiro- 

notirorum,  vei  ad  Jiidicium  iUius  Civiia-  rum,  valeant  appellare.  (1405:  12.  tcz.) 
tis,cuiuslibertatetalisCivikuvdltberavü'  'Idézve  alább. 


218 


Digitized  by 


Google 


r 


A  nemesség  eltávolítása  a  tárnoki  birószékbol. 

Idővel  azonban  a  nemesi  elemet  mindinkább  kiküszö- 
bölték a  tárnoki  bíróságból.  Maga  a  tárnoki  bíró-szék 
bíráskodása,  főleg  Zsigmond  királynak  a  városokra  vonat- 
kozó törvényes  intézkedései  következtében,  különvált  a 
curiai  bíráskodástól,  úgy  hogy  ez  igazságszolgáltatási  ható- 
ság köréből  az  országos,  a  nemesi  jog  egészen  ki  lett 
zárva,  annyira,  hogy  a  tárnoki  jog  merő  ellentétét  képezte 


Debaim-háx. 


Jezsuiták  kolostora. 

21.  Részlet  a  Battbyányitérrö*. 


Oraolya-atcza. 


a  nemesség  jogának.'  A  tárnoki  jogban  nincsen  szó  szemé- 
lyekről és  személyiségekről,  hanem  csak  polgárokról  és 
városi  lakósokról,  kiknek  községi  jogosítványait  és  köteles- 
ségeit az  egyes  városok  privilégiumai,  illetőleg  földesúri 
megállapodásai  s  helyhatósági  statútumai  szabályozták.   E 


*  A  budai  jogkönyv  szerint :  Nach 
der  stadt  recht  sehol  richten  eyn  yder 
richter,  dem  dy  sach  empholen  wirt, 
dem  chonig  in  des  stat  volkes  sachen, 


vfind  sehol  auch  kainerlay  hofgericht  nach 
des  landes  gewonhaü  nit  thuen  wider  der 
stat  recht,  freüttmb  oder  gewonhait.  (Ofn, 
Stadtr,  358  Michnay-Lichnernél  188. 1.) 


119 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejezet. 

jog  nem  ismer  a  lakósok  között  rendi  külömbséget,  a  jogi 
következések  és  hátrányok  csakis  az  egyeseknek  erkölcsi 
minőségével  és  vallásos  magatartásával  kötvék  össze/  Egy 
ilyen  jog,  mely  a  doctrinálís  elemzéseket  teljesen  nélkülözi, 
nyilván  más  forrásból  nem  folyhatott,  mint  az  autonóm 
városok  jogstatutumainak  összességéből.  Azt  állítani,  hogy 
a  tárnoki  jog  csupán  a  budai  törvénykönyvben  bírja 
forrását,  nagyon  hibás  állítás,  ha  mindjárt  hivatkozik  is 
e  jog  mint  forrásra,  a  budai  törvénykönyvre.*  Avagy 
megtaláljuk-e  mi  a  tárnoki  jogban  azon  kifejezéseket  és 
tételeket,  melyek  a  budai  jogkönyvben  a  Schwabenspiegel 
mintájára  előfordulnak  ?  Hy  tételek  és  kifejezések  elő  sem 
fordulhatnak  a  tárnoki  jogban,  mert  a  tárnoki  jog  merően 
gyakorlati  hazai  czélra  készült  s  így  abban  oly  tételeknek, 
melyek  az  akkori  közönséges  jogtani  felfogást  tükrözik 
vissza,  semmi  értelme  és  hasznossága  nem  volna.  A  tárnoki 
jog  nem  egy  szabadalmazott,  autonóm  város,  hanem  a 
szabadalmazott,  autonóm  hazai  városok  összességének  jogá- 
ból folyt  és  folyhatott,  miután  a  tárnoki  szék  jogot  mondó 
bírái  nem  egyedül  Buda,  hanem  emellett  a  többi  autonóm 
városokból  gyűltek  egybe.  1383-ban  Zámbó  Miklós  tárnok- 
mesternek és  bírótársainak  egy  oklevelet  mutatnak  fel, 
mely  az  altámokmesternek  4  pozsonyi^  4  nagyszombati  és 
4  sopronyi  esküdt  polgárral  (jurati  cives-sel)  hozott  Ítéleté- 
ről SZÓL* 

De  nemcsak  a  nemességet  küszöbölték  ki  idővel  a 
tárnoki  székből,  hanem  a  tárnoki  bíróság  lett  a  városok 
egy  részére  mint  kizárólagos  felebbezési  fórum  kijelölve. 
Azon  városok,  melyek  a  tárnok  alá  rendeltettek,  tárnokig 
azon  városok  ellenben,  melyek  a  királyi  Ítélőszék  alá  ren- 


1  Wenzel :  ÁXV.  sz,  tárnoki  jog  15 1.  'Okirat  az  orsz.  Itban  Hajniknál : 

"juxta   morém    Civitatis   Biulensis,      A    király    bírósági    személye  JdenM^ 
így  a  41  fej.  6  1.  5  jegjz. 


220 


Digitized  by 


Google 


Tárnoki  és  személynöki  városok. 

deltettek,  szemMynöki  városoknak  neveztettek.  A  tárnoki 
városok  száma  eredetileg  hét  volt,  úgymint  Buda,  Kassa, 
Pozsonj/y  Nagyszombat,  Sopron,  Bártfa  és  Eperjes.^  Ezekhez 
járult  későbben  mint  nyolczadik  Pest,'  valamint  egyéb 
városok:  Korpona,  Komárom,  Debreczen,  Kőszeg,  Győr, 
Kismarton,  Szabadka,  Modor,  Újvidék,  Pécs,  Szatmár- 
Németi,  Szeged,  Temesvár,  Zombor,  Kaproncza,  Károly  vár. 
Kőrös,  Zágráb  de  sőt  földesúri  hatóság  alatt  álló  községek 
is,  milyenek  Újlak,  Magyar-Óvár,  Rózsahegy,*  míg  Székes- 
fejérvár, Esztergom,  Trencsén.  Nagybánya,  Bakabánya, 
Libetbánya,  Selmecz,  Körmöcz,  Bélabánya,  Breznóbánya, 
Újbánya,  Ó-Zólyom,  Ruszt,  Késmárk,  Bazin,  Szentgyörgy, 
Eszék,  Besztercze,  Pozsega,  Várasd,  Lőcse  a  személynöki 
városok  csoportjába  sorakoztak. 

Hogy  a  fejlődés  e  menetében  a  nevezett  hét  városra 
s  így  Pozsonyra  nézve  is  a  tárnokmester  mindinkább 
felebbezési  íorum  lett,  azt  némely  XV.  századi  rendelet 
bizonyítja.  Midőn  a  pozsonyiak  Hunyadi  János  kormányzó 
előtt  felpanaszolták,  hogy  némelyek  Őket  a  nádori  vagy 
országbírói  Ítélőszék  elé  akarják  állítani,  a  kormányzó 
1447  szept.  21-ikén  meghagyja  úgy  a  nádornak  mint  az 
országbírónak,  illetve  ezek  helyetteseinek,  hogy  semmi 
ügyben  a  pozsonyiak  felett  bíráskodni  ne  merészeljenek, 
mert  az  esetleges  fdehhezés  a  tárnok  dé  tartozik,^  Az  ország- 

'  Werbőczy :  Jus  IHpart,  III,  8.  2.  dominos  Reges  Hangarie  eié  graciose 

*  Először   országos    törvényben    az  concessis,   in  quibusvis  causis  et  cau- 

1514 :  3.  tcz.  említtetik.  satis  ipsorum  articulis  nuUus  altér  Judex 

'Kováchich   kézirata   szerint  a  M.  ordinarius  Regni  nisi  Magister  Ihavar- 

N.  Moz.  kézirattárában   172.  foL  Lat.  nicorum  .  .  .   consequenterque    Begia 

50.  és  51.  sz.  Majestas  ipsos  Judicare  potuerit,  mégis 

«  1447  szept.  21-ikén  Hanyadi  János  ennek  daczára  voltak,  kik  a  pozsonyia- 

kormányzó  ugyanis  irja:  ex  quernlosa  kat  a  nádori  vagy  országbírói  ítélőszék 

signifícacione    Jadicis    et    Joratorum  elé  állították.   Hanyadi   meghagyja  a 

civium    Civitatis    Begalis  Posoniensis  nádornak  és  országbírónak  illetve  ezek 

kellemetlenül  értesült,   quod  licet  ipsi  helyetteseinek,  quatenus  Amodo  impo* 

libertatibns  ipsorum  requirentibus  per  sterum  prefatos  exponentes  in    nnllis 


221 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejeiét. 

nagyok  is  megerősítik  1447-ben  a  pozsonyiak  azon  kivált- 
ságát, hogy  a  tárnokmesteren  kívül  más  bírónak  alávetve 
mncsenelc}  De  hogy  e  rendeletek  daczára  a  tárnoki  hivatal 
még  mindig  nem  lett  a  városok  kizárólagos  felebbezési 
fóruma,  azt  V.  László  királynak  egy  néhány  évvel  későb- 
ben, 1453  máj,  7-ikén  kelt  rendelete  mutatja,  melylyel 
közhírré  teszi,  hogy  ezentúl  senki,  bármily  ügyben  is,  a 
pozsonyi  bíróságtól  egyenest  Ő  hozzá  ne  folyamodjék,  ha- 
nem ha  valaki  a  városi  bíróság  Ítéletével  megelégedve 
nincsen,  akkor  az  felebbezze  ügyét  a  tárnokhoz  és  a  hét 
szabad  város  esküdt  bíróságához  s  csak  ezdctől  felebbezketi  az 
ügyet  a  királyhoz.^  Ugyanily  értelemben  határozza  azt  meg 
1459-ben  Mátyás  király  is  aranybullájával,'  úgy  hogy  e 
rendeletekkel  már  a  felebbezés  menete  is  meg  lett  hatá- 
rozva, mígnem  1528-ban  egy  nevezetes  fordulat  követ- 
kezett be  ez  ügyben.  Ez  évben  ugyanis  Pozsonyban 
Pozsony,  Sopron  és  Nagyszombat  városok  képviselői 
magukat  városi  jogukra  nézve  közös  felebbezési  fórumnak 
constituálták,^   mi  első  lépés  volt  az  egész  tárnoki  jog  át- 


caasifl  ipsorum  ad  quorumvis  instan-  Civibas  CivitatÍB  nostre  PosoniensÍB . . . 

ciam  intra  et  extra  Judicium  judicare  ad  nos  directe  appellat,  sed  sí  quicun- 

vei  vefltre  adsfare  Judicatui  compellere  que  vestrum  de  Judicio  dictorum  jadi- 

presumatis    nec    silifl    au8i  modo  ali-  cis  et  juratoram  civium,  contentas  non 

quali.    Si   qui  enim  qaitqaid  accionia  fuerit,    pi^ovocet  príua    in  presenciam 

vei   questionis   contra    prefatos   expo-  Magiatri     tavemicorum    no8trorum    H 

nentee    racionibuB    quibuscanque    ha-  Jttratorum  aepiem  liberarum  Civüatum 

bent  vei  haberent  sentenciam  ky  Id  in  et  coram  íIIíb  proBeqnatur  et  experiat 

pTMencia  MagiHri  Ihavamicorum  con-  cauBam  suam  e  csak  ha  ezek  ítéletével 

seqaenterque  coram  nobis  juridice  pro-  megelégedve  nincs,   fordulhat  ügyével 

seqnantar.    Kelt   Budán    1447.   (DipL  a  királyhoz.    Kelt   Pozsonyban    1453. 

Pos.  II,  754-755.  Teleki  X,  221-222.)  (Pozs.   vár.  Itár  Lad.  3.  Nr.  6.   Dipl. 

» Kelt  Budán  1447.  (DipL  Fos.  II,  Pos.  III,  103—105.  Teleki  X,  370—71.) 
759.)  "Kelt  Budán   1459.   Pozsony  vár. 

>  1453  máj.  7.    V.  László   közhírré  Itár  Lad.  2.    Nr.   35.  Dipl.   Pos.   III, 

teszi  rendeletével:  quatenas  a   modo  287 — 289. 

deinceps  nullus    vestrum,    in   quíbns-  *Wenzel:  A  XV.  száz.  tárnoki  jog 

cunque   causis,    a  Jndice    et    Juratis  46.  1. 


222 


Digitized  by 


Google 


A  tárnoki  jog  codificálása. 

alakítására,  amint  az  Rudolf  király  korában  tényleg  át  is 
alakíttatott  s  aztán  1848-ig  fenn  is  állott/ 

Ez  újabb,  átalakított  tárnoki  bíróság  e  helyt  kívül 
esik  vizsgálatunkon,  figyelmünket  csak  a  XV.  században 
s  a  XVI.  sz.  elején  érvényben  volt  tárnoki  jog  veszi 
igénybe,  mert  szoros  összeköttetésben  van  városunk  ezen- 
kori  jogszolgáltatásával.  Ha  már  városi  jogkönyvünket 
ismertük  fel  olyanul,  mely  nem  egyidejű  magával  a  városi 
joggal,  akkor  azt  kell  a  tárnoki  jogkönyvről  is  constatálnunk 
a  tárnoki  joggal  szemben.  Maga  a  tárnoki  jog  sem  eredetilég 
egyöntetű,  egységes  mű.  A  tényezők,  t.  i.  a  városok  nem 
mindenben  egymással  egyező  joggyakorlatukkal,  eltérő 
anyagot  szolgáltattak  a  gyakorlati  bírói  alkalmazásra,  minek 
következtében  a  városi  bíróságnál  alkalmazásba  jutott  egyik- 
másik  jogelv  ellentétes  jogelvvel  találkozott  a  felebbezési 
bíráskodásnál.  Egyes  önkénykedések,  visszaélések  és  jog- 
bizonytalanságok kimaradhatatlanok  voltak  a  fennsőbb 
judicaturában  s  azért  mind  sürgősbbé  vált  a  tárnoki  jog 
rendezése,  a  tavernicalis  codex  megalkotása.  E  mű  nemcsak 
hogy  közvetlenül  nem  lépett  életbe,  hanem  minden  nehézség 
és  akadály  nélkül  sem.  Az  bizonyos,  hogy  Mátyás  király 
idejét  e  mű  megindulása  megelőzte.  Azon  példány,  melyet 
Kováchich  Kolozsvárott  talált,  1484-ből  való  s  így  nem 
állhat,  hogy  a  tárnoki  jog  még  csak  1486-ban  készült 
Mátyás  király  rendeletére.  E  rendelet  a  műnek  csak  újabb 
javítására,  tökéletesbítésére  vonatkozhatik  s  minthogy  egyik 
czikkelye  (136.  ez.)  a  Wiclefistákat  említi,  bátran  fel- 
tehetjük, hogy  nekünk  e  jog  keletkezését  a  konstánczi 
egyházi  zsinat  (1414 — 1418)  után  következő  időszakba 
kell  helyeznünk.*    Azon  feltevés  iránt  sem  foroghat   fenn, 


*  Ez    újabb,    jelen    vizsgálatunkba     calü    ex  actis  et  protocoUis  auihetUicis 
már    nem    tartozó    tárnoki   jogról    I.     adumhrata.  Pest  1834. 
Wagner  Sándor :   Jttrisdictio    Tavemi-  *  A  tárnoki  jog  codificálása  idejére 


223 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejezet. 


nehézség,  hogy  a  tárnoki  jog  codifícálásának  eszméje 
magának  a  tárnokmesternek  hivatalköréből  indult  ki, 
miután  leginkább  itt  voltak  érezhetők  a  gyakorlati  jog- 
tételek külömbözéséből  előálló  nehézségek.  Befejezte  a 
művet  a  XV.  század  végén,  az  1499-ben  II.  Ulászló  király 
részéről  történt  kiegészítése.^ 

Városunk  középkori  történetére  e  jog  felette  érdekes 
és  tanulságos,  nemcsak  mivel  magára  városi  jogköny- 
vünk megalkotása  idejére  vet  világot,*  hanem  mivel 
annak  igazságszolgáltatásával  a  felsőbb  fórumban  is  meg- 
ismertet, így  látjuk  mindenekelőtt,  hogy  e  tárnoki 
széket  csakis  a  tárnoki  vagyis  a  szabad  királyi  városok 
a  tárnok  részéről  történt  meghívás  folytán  kiküldött  esküdt 


nézve  íróink  tényleg  eltérnek  egymás- 
tól. Kováchich  szerint  a  tárnoki  czik- 
keket  első  Laki  Thúz  János  szedte 
össze  1464-ben.  £z  Kassay  szerint  hi- 
bás, mert  Thúz  még  csak  1478—1481 
években  tárnok oskodott  s  azért  szerinte 
a  tárnok  jogi  czikkek  összeszedése  még 
csak  1479-be  teendő.  (Támokszék  13.  1.) 
Király  szerint  Mátyás  király  1486-ban 
hagyta  meg  Laki  Thuz  tárnokmesternek, 
hogy  a  szokásos  tárnok  jogot  irja  össze. 
(Poz8,  vár,  joga  345. 1.)  De  ngyanő  figyel- 
meztet arra,  hogy  M^enzel  szerint  Thúz 
főtárnok mesteri  működése  már  1480- 
ban  megszűnt.  (A  XV.  gz.  tárnoki  jog 
33.  1.)  1481—1483  Dóczi  Orbán  kincs- 
tartó tartott  tárnoki  széket.  Kassay 
közli  azon  okiratot,  mely lyel  Mátyás  kir. 
1481-ben  nov.  24-ikén  Badara  szólította 
a  városok  képviselőit  a  végett,  hogy 
megállapítsák  a  tárnoki  jogokat :  trac- 
taturi  et  conclusuri:  quid  deinceps 
rebus  vestris  civilibas  conducere,  et 
quo  pacto  etiam  Jara,  leges,  libertates, 
et  consuetudines  vestre  in  suo  tenoré 
de  cetero  perdurent  et  vigore.  (I.  h. 
IG— 17.  11.) 


<  Kétségtelennek  tartjuk,  hogy  ebben 
is  közreműködtek  Pozsony  küldöttei. 
Az  1498—99  évi  számadási  könyvek- 
ben olvassuk  e  tételt:  Ausgebn  auf 
Statzeerung  .  .  .  Mayne  herrn  habén 
den  Voit  prugmayster  zu  ross  geaOfen 
geschikt  von  hegen  dea  tamakmayster 
rechten  dasselbs  hat  er  das  ross  zu 
raab  lassen  stehen  bégen  des  grossen 
snee  und  ungewitter  und  auff  wagen 
auíF  und  abgefahren  ist  auff  fur  und 
zeerung  gebén  montag  nach  reminiscere 
azaz  febr.  25-dikén.  Talán  sejthetni, 
hogy  az  itt  említett  támokmesteri  jogok 
vonatkoztathatók  a  tárnoki  czikkek 
újabb  összegyűjtésére  és  kiegészítésére? 

'  Városi  jogkönyvünk  a  7  tárnoki 
várost  említi,  következőleg  egy  oly  idő-* 
szakban  keletkezett,  midőn  Pest  még 
nem  volt  tárnoki  város.  Bár  tudjuk, 
hogy  Pest  Zsigmond  királytól  kapta 
önállóságát  (MichnayLichner :  OJner 
SUtdtr.  Függelék  264.  1.),  tárnoki  vá- 
rossá mégis  még  csak  Mátyás  király 
alatt  lett.  Die  von  Pesth  macht  kwnig 
Matgiesch  zu  ainer  freystat.  (U.  o. 
263.  1.) 


224 


Digitized  by 


Google 


A  tárnoki  szék  szervezete. 


polgárai  képezték/  A  nemesség  egészen  ki  volt  zárva  e 
testületből.  Más  állású  egyének  sem  lehettek  a  tárnoki  szék 
tagjai,  nehogy  a  városok  jogát  és  szabadságát  veszedelem 
érje  részükről.'  Ha  bármely  irányból  a  városok  szabadságá- 
nak elnyomása  megkisértetett  volna,  a  tárnok  köteles  volt  e 
szabadságok  védelmére  kelni '  s  szükség  esetében  a  király 
elé  is  járulni.*  Meg  volt  állapítva  a  rang  is,  melyben  a 
városi  kiküldöttek  a  törvényszéken  egymásra  következtek, 
a  harmadik  helyen  a  pozsonyiak  következtek.^  Maguk  a 
kiküldendő  egyéneknek  is  épp  úgy  kellett  bizonyos  minő- 
ségekkel bírniok,  mint  a  városi  bíróságoknál:  jámboroknak 


^Ezt  a  budai  jogkönyv  világosan 
mondja :  Vnd  wen  der  tamagkmaister 
dy  sachen  richten  wil,  so  sol  er  darzu 
pesenten  (azaz  besenden)  vnnd  rüeffen 
den  richier  vnd  gesworen  purger  der 
9tcU,  vnd  sein  dan  von  merr  steten 
richter  vnd  purger  pey  diser  stat,  di/ 
sol  er  auch  dar  zu  perüeffen,  vnd  alsó 
sol  er  dy  sach  richten.  (Q/h.  Stadtr. 
16.  Michnay-Lichnemél  35.  1.) 

>  It.  Zum  sechsten  das  der  mayster 
Tabernicom  allém  mit  den  burgem  der 
freyen  stet  die  sctcken  In  den  freyen- 
steiten  cnugeeni  mugen  wrtayln  vnd  nit 
mit  andem  welche  des  reychs  Edel- 
lenten  sachen  gewan  sein  zu  Endschay- 
den  des  mit  derselben  Freyhem  entzo- 
gen  müge  werden  ainicher  massen. 
(XV.  sz.  tkj  6.  ez.  és  Kassaynál : 
Támokszék  és  tárnoki  törvényczikkdyek. 
Pest  1848,  21-22.  11.  tkj.  3.  ez.) 

'  It.  Zam  siebenden,  ein  jedliche  In 
dem  reich  hungem  wesende,  In  írem 
Freyhayten  vnd  Freyangen  von  den 
(hayliger  gedechtnis)  kanigen  gégében, 
Ibér  gégében  vnd  bestetigt  durch  den 
mayster  tabornicom  vnvereert  vnd  on- 
echedlick  héhaUen  toird.  (XV.  sz.  tkj 
7.  ez.  És  Kassaynál  25.  1.  tkj  17.  ez.) 
Ond  das   der  siben   freyen    stet    allé 


reeht  die  bys  hewt  von  langer  Zeyt 
elte  durch  vnnrues  vnd  vngestiemikayt 
stete  besorgnis  zwrück  gelegt  vnd  der 
vergessung  gégében  wurden  sein  íren 
forigen  standt  erlangen  mugen,  Ire  krafft, 
das  nit  alsó  In  ainicher  der  zayt  nach- 
komung  fuerpas  hernach  vergessen  aus 
stille  sweigung  werden  gesehen  ab  ge- 
than  werden. 

^It.  Zwm  achten,  ob  aniche  der 
stet  entzogen  wurde  In  Irer  freyungen 
durch  ainichen  der  edl  lewt  oder  mech- 
tigen  herU)  den  so  wirt  der  Mayster 
Tabernicom  In  gegenicirdigkayt  der  kay. 
Mt.  nach  seinem  vermugen  zw  hylff 
komén,  das  dieselb  stat  In  íren  rechten 
nit  gesehen  werde  veruntrewd  zu  wer- 
den, wan  vmb  das  alle  stet  eín  jerlicher 
zyns  habén  gewant  zu  bezallen  dem 
Mayster  Tabernicom.  (XV.  sz.  tkj  8. 
ez.  £s  Kassaynál  25.  1.  tkj  18.  ez.) 

» A  budai  jk  egyik,  1500-ból  való 
függelékében  olvassuk :  Wie  die  frey- 
stet  sollen  siezen  zw  tarnak  richt,  go- 
schriben  im  1500  jar.  Van  ersst  die  van 
Offenn.  Die  van  Kascha.  DiePrespur' 
ger,  Die  van  Tierna.  Die  van  Edenburg. 
Die  van  WartfFall  (=  Bártfa).  Die  van 
Epries.  (Ofn.  Stadtr,  XII.  függ.  Miehnay- 
Liehneracl  263.  1.) 


O  r  t  ▼  a  y  :  Poaiony  története.  II.  %. 


15 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejezet. 

és  jóhírűeknek  kellett  lenniök  J  A  törvényszék  élén  a  tárnok- 
mester állott  s  mellette  az  altárnok  a  jegyzővel-  E  két  utóbbi 
hitük  ereje  alatt  tartozott  az  ülésen  jelen  lenni.*  Ha  a  váro- 
sok meghívott  küldöttjei  nem  jelentek  meg,  akkor  a  tárnoki 
ülés  nem  volt  megtartható.  Csak  igen  fontos  ok  igazolhatta 
távolmaradásukat,  de  akkor  is,  hogy  az  ülés  megtartható 
legyen,  legalább  öt  város  küldöttjeinek  kellett  jelen  lenniök.^ 
A  XYI.  században  az  ok  nélkül  elmaradó  követek  városát 
pénzbírsággal  bűntették,  minden  napra  eső  3  nehéz  értékű 
márkával,  mely  összeget  a  tárnokszék  használatára  fordí- 
tották.* Fizetési  vonakodás  esetére  a  tárnok  vagy  altárnok 
az  összeget  kétszeresen  követelhette  s  hajthatta  be  minden 
perorvoslat  mellőztével  önhatalommal  a  büntetett  város 
birtokából.*  Nagyon  valószínű,  hogy  pénzbüntetéssel  súj- 
tották a  XV.  században  is  a  kötelességeiket  elmulasztó 
városokat. 

A  XV.  század  előtt  a  tárnokjogi  szék  sem  helyhez, 
sem  időhöz  nem  volt  szorítva.  Ott  és  akkor  ült  össze,  hol 
és  mikor  azt  a  szükség  kivánta.  A  tárnokmesterek  rend- 
szerint főispánok  is  lévén,^  nagyon  valószínű,  hogy  akkor 
ezek  székhelyein  is  összeült  a  tárnoki  szék,  bizonyára 
Pozsonyban  is,  melynek  Hédervári  Dénes  1247-ben,  Egyed 
1270—1272,  mezőlaki  Zámbó  Miklós  1382—1388  voltak 
főispánjaik.    Budának  a  XVI.  században  történt  elvesztése 

'  eligantur   pii   et   bonae  famae  in  bey  síeend  ond  die  andem  abwesende 

omnibas  moribus   et   factis   compositi.  atete  vrsach  Irs  abwesena  mit  den  íren 

*  auch  welchs  stcUludter  Mayster  Ta-  briíFen  die  ursach  Ires  abweaens  för 
bernicorn  bei  dem  ayd  aein  sol  mitaambt  den  hem  Mayster  Tavemieorn  schal- 
demge8€tztenNotario.(KV ,^z,i\ií^0.i^z,)  dig   sein,   znuerkonden.   (XV.   ss.  tkj 

*  Vnd  ob  einiche  stat  aus  schwern  29.  ez.  A  II.  Rudolf  által  megerőaített 
orsacben   die   antreffende  ond  mit  be-  tkj  czikkek   már    10- re  teázik  a  mini- 
werlichen    orsacben     zw    komén    nit  mumot.  Kassay  24.  1.  tkj  11.  ez.) 
muehte  bestéében,  als  dan  der  Mayster  *  Kassaynál  28.  1.  tkj  34.  ez. 
Tayernicorn  sol   kain  ortayl  oder  ge-  *  Kassaynál  29.  1.  tkj  88.  ez. 
richt,   machen   oder   magén   nur   zum  ^Lásd  sorozatukat  Kassaynál  9.  s 
mynaten  fünff  frey    stet    gegenwertig  kk.  11. 


226 


Digitized  by 


Google 


A  tárnoki  szék  helje  s  bíráskodási  ideje. 


után.  annak  ismét  való  visszaszerzése  idejéig,  Pozsonyt 
rendelte  a  törvény  a  tárnokszék  helyéül*  A  XV.  század- 
.  ban  azonban  már  állandóan  Budán  ült  össze,  a  tárnoknak 
vagy  helyettesének  is  Budán  kellett  laknia.*  Itt  tartották 
meg  évenkint  egyszer  a  tárnoki  törvénynapot,'  később 
minden  második  évben  történt  az,  amint  ez  Thurzó  Elek 
(1523—1527)  tárnoknak  egyik  meghívóleveléből  tűnik  ki.-* 
De  idővel  még  nagyobb  időközök  is  állhattak  be,  mert  a 
II.  Rudolf  alatt  szentesített  tárnokjogi  czikkek,  felemlítve  a 
városoknak  abból  előálló  elszegényülését  és  megromlását, 
hogy  a  tárnokmester  előtt  eldöntendő  ügyek  sokszor  6 — 7 
évig  is  elhúzódnak,  mialatt  a  felek  vagyona  felemésztetik 
s  a  perlekedők  családjaikkal  együtt  a  legnagyobb  szegény- 
ségre jutnak,  —  újból  a  minden  évben  való  összeülést 
rendelik  el.*  A  nap,  úgy  látszik  eredetileg  nem  volt 
egyszersmindenkorra  megállapítva,  legalább  a  XV.  századi 


*  Tárnokszck  tartása  iránt,  milly 
időben  és  melly  helyen  tartassék,  hatá- 
roztatotty  hogy  Buda  várának  elvesztése 
után  a  régi  szokás  szerint,  addig  míg 
Buda  vára  isten  segélyével  vissza- 
vétethetik, a  támokszék  Pozsonyban 
tariaasék.  (Kassaynál  27—28.  11.  tkj 
31.  ez.) 

*It.  Zom  vierten,  seytmal  die  stat 
offen  die  fuertregliche  wirt  genant,  vnd 
allé  sachen  der  Inwaner  des  reichs 
In  der  entschayden  sollen  werden  Meg 
vnd  steiigklichen  der  Mayster  tabemicom 
da  oder  die  sicU  halter  wanung  liaben 
síUlen,  wan  es  ist  schedlich  zu  geen 
80  eín  grosse  woyte  den  sach  rednern 
vmb  einen  klainen  gepotz  prieff  vnd 
zu  beschawen  etc.  (XV.  sz.  tkj  czikkek 
4.  ez.)  Welcher  her  Mayster  Tavemi- 
com  nit  lm  schlos  zu  offen  oder  an 
einen  aussern  stat  sunder  In  der  stat 
offen  an  einer  Stat    lm    geburlich  das 


gericbt  besytzen  sol  mit  den  freyen 
steton.  (U.  o.  30.  ez.  És  Kassaynál  21.  1. 
tkj  12.  ez.) 

^  Das  das  gemain  gericht  der  síben 
freyen  stete  alléin  einmall  lm  Jar  hir 
zw  offen  nach  erknntnus  vmb  beschlies- 
sung  mit  dem  herrn  Tabernicorn 
sytzende  geschehen  soU.  (XV.  sz.  tkj 
czikkek  19  ez.) 

*  Constat  autem  vobis,  quod  inter 
alias  Libertates  vestras,  hoc  etiam 
constitutum  est :  nt  in  omni  revoltüione 
duorum  annorum,  huc  Budám  ad  locum 
vestrum  consvetum  pro  revisione  et 
discussione  causarum  omnium  liberarum 
civitatum,  ad  decimum  quintum  diem 
Festi  Beati  Georgii  Martyris,  certi 
Jurati  seniores,  de  medio  omnium 
liberarum  civitatum  convenire  deberent, 
et  tenerentur.  (Az  okiratot  közli  Kassay 
17—18  11.) 

•Kassaynál  27  1.  tkj  28  ez. 


227 


15* 


Digitized  by 


Google 


Vn.  Fejezet. 

tárnokczikkek  ezt  nem  említik.  Berzeviczi  Henrik  tárnok- 
mesternek egy  1427-ben  kelt  levele  •  felszólítja  Pozsony 
városát,  hogy  küldjön  több  peres  ügy  elintézése  végett 
úgy  mint  Buda,  Nagyszombat,  Sopron,  Kassa  és  Székes- 
fejérvár két  tekintélyesebb  esküdt  polgárt  vízkereszt  után 
való  nyolczadnapra,  9JLdJL  január  13-ikára,  Budára.^  Azonban 
mi  azt  hisszük,  hogy  ez  az  adat  nem  alkalmas  a  tárnoki 
napnak  a  XV.  században  való  megállapítására,  mert  bár 
a  tárnok  adta  ki  a  meghívót,  ez  mégis  kétségtelenül  nem 
tárnoki  napra  szólott.  Az  okiratban  ugyanis  oly  ügyekről 
van  szó,  melyek  a  király  elé  lettek  a  peres  felek  által 
intézve.  Tehát  vagy  folyamodási  vagy  királyi  jelenléti 
ügyeknek  kellett  lenniök,  melyek  tényleg  nem  a  tárnoki 
szék  elé  tartoztak.  De  azt  mutatja  azon  további  körül- 
mény is,  hogy  a  tárnok  által  Budára  szólított  városok 
közt  Székesfejérvár  is  előfordul.  Székesfejérvár  nem  volt 
tárnoki  város*  s  Igy  a  tárnoki  székre  meg  sem  hivatha- 
tott. A  dolog  megfejtése  egyszerűen  az,  hogy  a  király  a 
törökök  ellen  elfoglalva  lévén,  a  jelenléte  alá  eső  jogügye- 
ket el  nem  dönthette,  hanem  ez  úttal  megbízta  a  döntés- 
sel, nem  az  országbírót,  hanem  a  tárnokot,  ki  tehát  nem 
is  mint  tárnok,  hanem  mint  a  királyi  jelenlét  megbízottja 
hozott  több  meghívott  város  esküdt  polgáraival  néhány 
ügyben  új  Ítéletet. 

A  tárnoki  napra  nézve  még  csak  jóval  későbben 
találhatunk  alkalmas  adatot.  Még  csak  a  XVI.  században 
olvassuk  Thurzó  tárnoknak  már  említett  levelében  a  Sz. 
György  után  való  15-öd  napot  vagyis  május  9-ikét  ily 
törvénynapúi  megállapítva.  De  e  nap  a  tavaszi  hóolvadások 
és  árvizek  által  megrontott  utak  járhatlansága  következtében 


1  Fejér:   Cod.  Dipl.    X.  VIII,   Gld.      tárnoki  tulajdonságát  látja  igazoltnak. 
"Fejér   eszerint   tévedt,    midőn   ez     (Az  ez  okmányhoz  csatolt  jegyzetben 
okiratból    Székesfejérvárnak    egykori     X.  VIII,  612.) 


228 


Digitized  by 


Google 


A  tárnoki  székhez  felebbezhető  ügyek. 

alkalmasnak  nem  bizonyult,  miért  is  a  II.  Rudolf-féle 
czikkek  tönrénynapúl  a  téli  időbe  eső  Pál  fordulását  azaz 
jan.  25-ikét  rendelik.*  A  kitűzött  tárnoki  törvénynapot  a 
tárnok  nem  halaszthatta  el,  ezt  csakis  a  király  tehette.' 
A  határnapról  a  hét  tárnoki  várost  idejekorán,  a  XV. 
században  legalább  egy  hónappal,'  a  XVI.  században  már 
6  héttel  megelőzőleg  a  tárnok  pecsétjével  ellátott  külön 
meghívólevéllel  kellett  tudósítani.* 

A  tárnoki  székhez  szabadon  felebbezhette  mindenki 
a  maga  igazságos  ügyét.  Csakha  kitűnt,  hogy  csupa  rossz- 
akaratú akadékoskodás,  a  pernek  felesleges  húzogatása,  az  első 
Ítélet  végrehajtásának  daczos  megakadályozása,  az  ellenfél- 
nek vagy  akár  a  bíróságnak  merő  bosszantása,  a  jogtalanul 
bírt  örökségnek  minél  tovább  való  megtarthatása  és  élvezése, 
a  hitelező  követelésének  kijátszása  miatt  történik  a  felebbezós, 
vonták  a  felebbezőt  kérdőre.*^  Épp  ezt  megakadályozandó 
hozták  be  a  10  forintnyi  felebbezési  taksát,  mely  az  elsŐ  folya- 


^  Mivel  pedig  a  felső  megyebelieknek  mand  ist  verboten,   doch   darumb  das 

Szent  György  napja  körül  a  rósz  út  es  offt  omb  dick  durch  die  sacher  oder 

miatt  igen  nehéz  utazni,  azért  a  tárnok-  sachredner  fretidich  ond  /cUschlick  von 

szék   tartása  iéli  időben,  és  pedig  Pál  den    richtem    derselben    freyen    stete 

fordulásakor^  minden  évben,  ha  a  szűk-  des  mnysters.   Bővebb  az  indokolás  a 

ség  ligy  kívánná,  tartassék,   a  tárnok-  II.    Radolf    által    szentesitett    tkjogi 

mester  által  tett  előleges  kihirdetés  után.  czikkekben.  (Kassaynál  24. 1.  tkj  13.  ez.) 

(Kassaynál  28  1.  tkj  32  ez.)  A  selmeczi  jogkönyv  15.  fejezete  azon- 

« In  welchem  Zyl  oder  tag  alsó  ge-  kép  bővebb.   Ebben  olvassuk :   Wenn 

setzt  vorgenantem  die  stat  huet  richter  die  gerechtickait  vnd  volles  Recht  fíir 

oder  geswomen  darzue  beschiden  oder  dem  Hichter   vnd   für    den  Gesworen 

samen    kumen,     nur    desselbigen    tag  geton  wirt,  vnd  er  darüber  mü  vnrecht 

verlengrung    etliche    geschech    durch  zu  den  Stekun  vnd  zw  dem  Tamackl- 

die  ku.  Mt.  (XV.  sz.  tkj  19  ez.)  maister,  oder  on  dem  Kwnig  sich  vor- 

*  den    gerichts    tag    derselb    Herr  rueffet,  der  ist  hesianndnn  dem  RichUer 

Mayster    tabemicorn    sol    mit    seinen  vnd  dem  EacUe  einer  swamn  pues.  Tuet 

brieffen  den  stet  leuten  ron  Zeyt  eines  lm  oder  (nyilván  obe  =  aber)  der  Rich- 

monats  verkinden.  (XV.  sz.  tkj  19  ez.)  ter,    vnd    die   Gesworen  nicht    volles 

« Kassaynál  28  1.  tkj  35  ez.  Recht,   eo  dinget  er  freilichnn  on  die 

*A   XV.   sz.   tkj    30   czikkelyében  obgeschriben  Richter.   (Wenzel:   Árp. 

olvassuk :    ond   wiwol   appellieren  ny-  új  ohmtár  I,  212—213.) 

229 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejezet. 


modásd  bíróság  tagjai  közt  került  szétosztásra.^  Zsidókatadós- 
sági és  egyéb  ügyek  miatt  a  keresztény  nem  a  tárnok,  ha- 
nem a  budai  várnagy  elé  idézhette.*  A  zsidó  a  keresztény  al- 
peres ellen  csakis  ez  utóbbi  bíróságánál  léphetett  fel  és  ha 
a  zsidó  az  e  hely  bíróságának  ítéletével  megelégedve  nem 
volt,  a  tárnokhoz  felebbezhetett.'  A  tárnokhoz  felebbezték 
azon  helység  lakóinak  ügyeit  is,  kik  a  hét  tárnoki  város 
valamelyikének  bírósága  alá  önkényt  bocsáták  a  maguk 
peres  ügyét,  de  a  városi  bíró  Ítéletével  aztán  megelégedve 
nem  voltak.*  Nem  is  minden  ügy  volt  felebbezhető,  csakis  a 
60   forinton  felül  levő  adóssági  ós  örökösödési  ügyek.^   A 


»darumb  ist  gesetzt,  das  ein  Jed- 
lieber  appellierender  zechen  guLiL  vor 
den  ricbtern  vnd  gesworern  der  stat, 
wenn  er  das  ortayl  begert  aus  zw 
zieben,  sol  erlegen.  (Laki  Thűz-féle 
tkj  czik.  1.  ez.  És  Kassaynál  24.  1.  tkj 
13.  ez.) 

'zuletzt  setzen  wir,  das  wen  die 
Jaden  durcb  die  cristen  omb  scbuldeu 
oder  ander  hendi  geladen  werdon,  als 
den  die  cristen  sulche  ladung  In  die 
gegen  wirdigkayt  des  Castdlans  zu  offen 
macben,  vnd  Ire  sach  dasselben  nach- 
komén.  (II.  Ulászló  kir.  1490  évi  tkj 
czik.  G.  ez.  Kassaynál  34.  1.  tkj  6.  ez.) 

>aber  die  Juden  wider  die  cristen 
klagen  wellende  vor  dem  richter  vnd 
geschwornen  burgern  sulcbes  ends  In 
welcbem  die  cristen  wanung  habén 
íren  hendlen  nacb  zu  komén  schuldig 
sein,  ond  ob  die  Juden  In  dem  stul 
oder  gerichte  der  stat  sich  beswert 
erfunden  werdeu,  oder  fon  dem  gericht 
des  richters  nit  benigig  wem  mugen 
api)eliieren  an  den  stid  des  Mayaters 
laicernicor,  oder  sunst  als  freyung  vnd 
gewonhayt  derselben  stat  oder  endes 
erfordert,  ond  ob  die  sach  sich  nit 
austreckht  Ibér  III  guld,  den  so  suUeu 
sie  die  als  vorgemalt  ist,  woyder  appel- 


lieren  nit  mugen.  (II.  Ulászló  kir.  1499 
évi  tkj  czik.  G.  ez.  Kassajnál  34.  1. 
tkj  G  ez.  Azonkiv.  I.  Kováchich :  Cod, 
auihenticus  juris  TaverniccUis  50.  1.  és 
Wenzel :  A  XV.  száz,  tárnoki  jog  17. 1.) 

^Wan  es  ist,  das  zwon  sachen, 
welches  wesens  die  sein,  ausser  der  zall 
der  siben  freyen  stete  mit  gleiehem 
willen  ond  aygen  bewegnussen  einiche 
sach  In  gegenwurtigkayt  des  richters 
derselben  freyen  stet  wirt  Iben  ond 
derselbige  richter  die8elbige(n)  sach 
von  willen  der  parteyen  voUendt  hat, 
ond  die  sach  elnieher  partey  nicht 
gefelt  den  so  mag  sölcher  tayl  die  sach 
nit  anders,  wosunst  auagenommen  an 
den  stuel  des  Herrn  Mayster  Taberni- 
corn  müge  appellieren.  (XV.  sz.  tkj 
23.  ez.  és  Kassay  22.  1.  tkj  6.  ez.) 

•It.  Zum  andern  von  verbindungen 
des  gelts,  als  vrtayin  ein  sum  LX  gtdd, 
vnd  nit  darun ter,  als  die  alté  lebliche 
gewonhait  der  Sieben  freyen  stat  er- 
fordert. (XV.  sz.  tkj  2.  És  Kassaynál 
23.  1.  tkj  10.  ez.)  It.  Zum  dritten  von 
den  crbschafften,  ob  die  sachen  krie- 
gisch  entsteen  werden,  geleicher  mass, 
In  die  gegen wirtigkait  des  Mayster  Ta- 
bernicorum  geappoUiert,  aber  das  zum 
ersten  von  dem  richtr  und  geswornen 


230 


Digitized  by 


Google 


A  tárnoki  székhez  nem  felebbezhető  ügyek. 


fenyítő  ügyek  mind  kivoltak  zárva/  Kezdetben  egy  ideig 
a  végrendelet  ellen  való  perek  is.*  Később  azonban  ezek, 
valamint  az  ingó  és  ingatlan  vagyonról  szóló  kérdések 
már  a  tárnok  elé  vihetők  voltak.  Végre  az  egyházi  bíróságok 
illetősége  alá  tartozó,  a  felebaráti  szeretet  gyakorlásával 
összefüggő  kegyes  alapítványok  és  szegényeket  érdeklő 
alamizsnák  szintén  nem  a  tárnokmesterhez,  hanem  az 
egyházi  bíróságokhoz  felebbeztettek.'  Ezért  nincs  is  ezekről 


Bargern  dieselben  sachen  als  der 
schulden  vnd  der  erbschafften  der  stat 
wo  dieselbe  partey  die  sach  leben  be- 
snnder  wanung  habén  sulién  nachko- 
men.  (XV.  sz.  tkj  3.  ez.  Kassaynál 
25.  I.  tkj  26.  ez.)  Das  kain  sach,  aus- 
genomen  berfierendt  die  erbgchafien  ond 
schddtn  Ibér  sechzig  gidd,  golts  ond  nit 
damnder  sich  erstreckende,  an  dem 
stul  hem  Majsters  Tavemicom,  müge 
geapelliert  werden,  nach  der  freyen 
stet  freyung  ond  gewonhayt  von  allter 
gehalten.  (U.  o.  28.  ez.)  nj  értelemben 
állapítja  azt  meg  II.  Ulászló  1499  évi 
törvénye  is :  Sitmal  nnsem  freyen  ste- 
ten  von  altér  albeg  Ire  freyang  ge- 
brancht  habén  das  Jcainer  der  kriegen- 
dm  sein  sach  an  der  aechsng  gtdd,  geerht 
von  den  stuel  der  genanten  stat  an 
dem  stuel  des  maysters  Tavemicorum 
nach  laut  desselbigen  buechs  appellie- 
ren  mag.  De  ez  értelemben  mondja  a 
budai  jogkönyv  is  :  Es  sol  ein  statman 
nichts  anders,  dan  erberig  sachen,  vmb 
érbe  vnd  aigen  vnd  mergklich  geÜachtdd 
an  des  tamakmaisters  gericht  mugen 
perűeffen.  (Ofner  Stadtrecht  16.  Michnay- 
Lichnemél  35.  1.) 

^  Item  zum  ersten  von  den  gescheff- 
ten  lasterwarlichen  gemacht,  als  der 
schlege  der  gélben  maler,  der  plagen, 
der  wnnden,  der  glider  lemung,  der 
mflnschlachten  nit  hat  sich  der  Mayster 
tabemicorum  oder  sein  stathalter  nnder 


winden  oder  vndersteen.  (XV.  sz.  tkj 
czikk.  1.  ez.)  A  Laki  Thűz-féle  czikkek 
elsejében  is  ki  van  emelve:  de  factis 
vitiosis,  videlicet  verborum,  livorum, 
plagarum  vulnerum,  verberam;  mem- 
brorum  mutilationibus,  homicidiis,  non 
habét  se  Magister  Tavemicorum,  aut 
eins  vices  gerens  intromittere.  A  budai 
jogkönyv  szerint  pedig :  vnd  sunst  über 
kein  vnredlich  sach,  nemlich  dy  das 
pluet  antridt,  sol  er  mügén  richten  . . . 
Később:  In  allén  erbern  sachen,  dye 
das  pluet  ader  das  leben  ader  den  tód 
nicht  angeht,  mag  man  sich  peruffen 
an  den  tamackmaister,  ader  an  den 
chunig,  aber  súst  von  schemlichen 
(=»  nem  tisztességes)  sachen  wegen 
nicht.  CO/n.  Stadtr.  16.  és  310.  i.  h. 
35.  és  168.  1.)  A  11.  Rudolf  által  szén- 
tesített  tkj  czikkek  kizárják  úgy  a 
végrendeleti  mint  a  bűntényi  ügyeket 
a  tárnok  s  altárnok  bíráskodásából. 
(Kassaynál  25.  1.  tkj  15.  ez.) 

'  A  Laki  Thúz-féle  czikkek  szerint 
„de  testamentia  .  .  .  non  habét  se  Ma- 
gister Tavemicorum,  aut  eius  viceq 
gerens  intromittere."  1.  czikk.  Emellett 
1.  Kassay:  Támokszék  és  tárnoki  czik^ 
kelt/ek  15.  ez.  25.  1. 

'Welche  gescheftlich  sachen  von 
wegen  der  Erbachafften  oder  ander  be- 
weglichen  oder  onbeiveglichen  guetem 
welcho  die  wem  In  den  vorgenannte 
freyen  steten  wesende  In  gegenwurtig- 


231 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejezet. 

SZÓ  a  tárnoki  jogban.  Az  ország  egyik  rendes  bírája  sem 
kényözeríthette  a  városokat  parancslevelekkel  oly  ügyek 
átküldésére,  ^  melyeket  felebbeztetni  nem  volt  szokás/  A 
felebbezést  a  városi  bíróság  ítéletének  kihirdetése  után 
15  nap  alatt  kellett  a  peresfélnek  bejelentenie,*  mire  aztán 
a  tárnokmester  átmenesztő  parancsot  küldött  a  félhez,  ki 
azt  6  hét,  budai  lakos  15  nap  leforgása  alatt  a  bíróságnak 
bemutatni  tartozott.  Ha  e  záros  idő  alatt  ezt  nem  tette, 
a  városi  bíróság  Ítélete  jogerejfívé  lett.*'' 

A  peres  ügynek  a  tárnoki  székhez  való  felküldése  előtt 
a  városi  bíróság  jegyzője  vagy  más  ta:gja,  esküdtje  az 
Ítéletet  nyilvánosan  még  egyszer  felolvasta  az  érdekelt 
felek  s  az  egész  tanács  előtt,  a  netán  mutatkozó  hiányokat 
kiegészítették,  nehogy  a  perlekedő  feleknek  valamely  pont, 
vagy  záradék  miatt  panaszra  okuk  legyen  és  a  végett  a 
tárnoki  széken  valami  hiba  keletkezzék.*  Ezután  a  felebbezett 
Ítéletet  lepecsételten  küldöttek  a  budai  felebbezési  fórum- 
hoz, hol  azt  csakis  a  tárnokszék  akkor  bíráskodó  tagjai 
jelenlétében  bontották  fel.^ 

kayt  derselben  richter  werden  erweckht,  '  Ob    einer    der   sacben   nacb   der 

dieselben  richter  dieselben  brieíF  nacb  appellation    vor    dem    aygeo    richter 

den  Inhaltungen   der   Freyhayten  da-  gestechen  In  der  Zeyt  der  Mcha  wochen 

ruber  von  den   getlichen    kunigen    zn  botbrieft   hern  Mayster  Tabernicorum 

Hungarn    verlichen    (ausgenomen   die  nit  eiulegen  wirt^  als  den  sol  dasselbig 

wciche  giiiige  sachen   als   die  almusen  gesprochen    ortayl    In    seiner    krafit 

der  armen  vnd  die  kirchen  Gottes  an-  bleyben,   ausgenomen   die   von  OíFen, 

sechen)    mugen   vortaylen  welche   die  darumb  das  aus  altér  gewonheit  der- 

vorigen  gescheíftlichen  sachen  nit  an  selbig  her  Mayster  Taberuicorn  oder 

des  geystliche  sunder  weltliche  gericbt  stathalter  desselben  alweg  da  zu  offen 

hern     Maysters    Tavernicom    mugen  wanung  habén  sol,  welchen  alléin  XV 

appellieren.  (XV.  sz.  tkj  27  ez.  És  1.  tagé  vmb   die   botsbrieff  zu  furhalten 

Kassay  i.  h.  3i.  1.  tkj  7.  ez.)  sein   beschiden.   (XV.   sz.    tkj  ez.   24 

1  Kassaynál  31  1.  tkj  41  ez.  és  Kassaynál  22—23  11.  tkj  7  és  36  ez.) 

'  It.  Zum  fünften  ob  einer  apelieren  ^  Kassaynál  27  1.  tkj  30  ez. 

wolt  ein  sach  an  den  Mayster  taber-  *  Das  allé  ortaylbrieff  die  von  allén 

nicorn,  der  ist  schuldig  Jn  funfzechen  steten  zu  gebracht  werden,  dieselben 

tagén   zu   antwurten  die  gepotz  brieff  sulién  beschlossen  ond  versigeit  zu  dem 

des  Mayster  tabemicorn.  (Tkj  ez.  5.)  gericbt   Maysters  Tabernicom   geant- 


232 


Digitized  by 


Google 


A  t&rnokszéki  tárgyalás  8  ítélet.  Felebbezési  költségek. 

A  felebbezési  fórum  előtt  az  appelláló  felek  új  bizonyí- 
tékokat nem  használhattak  a  tárgyaláskor.  Uj  perbeszédek 
sem  voltak  mondhatók.  A  peres  feleknek  csak  akkor  volt 
szavuk,  ha  valamely  felmerült  kétség  eloszlása  miatt  a 
bírák  egyike-másika  őket  erre  felszólították.^  Az  új  Ítéletet 
ennélfogva  csakis  az  első  bírósági  tárgyalás  alapján  hozták 
meg.  A  tárnoki  ítéletet  aztán  felolvasták,  a  jegyző  által 
két  esküdt  polgár  ellenőrzése  mellett  külön  könyvbe  be- 
vezették s  onnan  a  feleknek,  kívánságukra,  kiadták.*  Maga 
az  Ítélet  a  tárnokmester  pecsétje  alatt  kelt.' 

Úgy  az  elsőfolyamodású  városi  bíróságnál  mint  a 
felebbezési  fórumnál,  a  tárnoki  széknél  is  a  perlekedőkre 
bizonyos  költségek  háramlottak.  Láttuk,  hogy  folyamodás 
esetén  a  városi  bíróság  itéletlevelének  kivételéért  a  fel- 
folyamodónak 10  frtot  kellett  fizetnie.  Ha  a  tárnokszéki 
Ítélet  egyezett  a  városi  bíróság  Ítéletével  a  felebbező 
hátrányára,  akkor  ez  utóbbi  tartozott  ellenfelének  összes 
költségeit,  t.  í.  az  ítéletlevél  kivételeért  a  városi  bíróságnál 

wurt   werden,    ond    da   zwischen    nur  ^  Darnach  all  ortaylbrieff  lm  gericht 

durch   die   richtere  In  Zeit  des  stuls  herr  Majster  Tabernicorn  geschrieben 

beysjtzent  suUen  auf  getban  werden.  besiegelt  werden,   nit  sulién  wan  vor 

(XV.  82.  tkj  ez.  25  és  Kassaynál  23  1.  ee  vor  den  richtern  ond  geschwornen 

tkj  8  ez.)  burgern    der   genanten   frejen   steten 

^  Kassaynál  tkj  4  ez.  der    zeit   sachen   urtnylende   verlesen 

*vmb  das  ist  gesetzt  das  verordnet  vorhert    ond    ausgelegt    vnd   darnach 

werde  ein  gerichtabueeh,  zu  wtílchem  durcb  den  gesetzten  notarii  voran  zu 

baech  die  gegenwartige  setzungen  vnd  dem    vorgenanten    buecb   nit   werden 

OMch  allé  vrtayl  In  dem  gertchtatuel  her  verbotenist  Ingegenw&rtigkaytzwayer 

Mayster  Tahemicom  gesprochen  sutién,  geswomer  darzu   beschiden   gentzlich 

ein  geschrieben  werden  vnd  darnach  so  Intituliert  sein  worden  ond  eingescbrie- 

nlle   sachen   In  dem  selbigen  brieífen  ben^ondnamenderstetleutdemgerichts 

ausgcdruckht  wider  besorgung  billiche  ambts  beystundig,   nemlich   dem  vor- 

vnd  etlich  entschidung  sulle  gesprochen  genanten  buech  eingeschriebcn  suUt^n 

werden,  vnd  den  porteye(n)  fuergehal-  werden,     auch     die    ortaylbrieff    her 

ten  nur  es  werd  einícher  der  kriegenden  Mayster  Tabernicorn  mit  glaubhaftigen 

oderprocuratordurchdenselbigenMays-  Siegeln    kreftigcn.    (XV.   sz.    tárnokj. 

ter  Tabernicorn  oder  stetlewt  daruber  czikk.  26  ez.) 
sunderlich  ersuecht.  (XV.  sz.  tkj  19  ez.) 


233 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejezet. 

ÓS  a  tárnoki  parancsért  a  tárnoki  hivatalnál  fizetendő 
díjakat  megtéríteni/  A  városi  bíróságnál  az  ítéleti,  idézési 
és  halasztási  levelekért  10  pénzt  kellett  fizetni.'  A  tárnoki 
szék  elé  vitt  ügyben  az  átküldő  parancsért  12  oly  pénzt, 
melyből  200  tett  egy  forintot.'  Adósságbeli  ügyekben 
nyert  itéletlevélért,  ha  a  peres  adósság  60 — 100  frtig  terjedt, 
1  forintot.*  Ha  az  adóssági  összeg  a  100  frtot  meghaladta, 
minden  száz  frtból  1  frtot.*  Örökségi  ügyekben  nyert 
hártyás  itéletlevélért,  akár  volt  az  örökség  nagyobb,  akár 
kisebb,  6  forintot,*  s  így  nyilván  a  költségek  a  perlekedést 
annál  drágábbá  tették,  mivel  a  Budán  való  megjelenés, 
az  ott  való  tartózkodás  és  jogi  támogatás  is  nem  csekély 
összegeket  emésztett  fel. 

A  másodfokú  bíróság  ítéletével  a  peres  ügy  még  nem 
volt  mindig  befejezve.  Zsigmond  királynak  1405:  2.  tk. 
4.  czikke  ugyan  kiemeli,  hogy  a  felebbezett  ügy  más  bíró- 
sághoz nem  tehető,  hanem  a  második  ítélettel  befejezendő,' 


^  V\ren  ein  sach  darch  den  richter  ^  It.  Ziim   zwelften  wen  eine  sach 

vnd  die  geswornen  der  freyen  steten  vmb  schulden  Ibér  LX  gald  ist  bjas 

entschajden    wírt   ond    so   der   ander  zw    huDdert   gulden  golts  sich   erstre- 

tayl  nit  beniglich    dieselben  sach   In  ckend,  die  sum  wirde  vmb  den  poden- 

angesicht  Herm  Maysters  tavernicor.  bricíF    In   papier  ein  gulden   In  golL 

wirt  appellieren,  wolche  denselben  ob  (XV.  sz.   tkj    12   ez.  KasBayuál  26  1. 

die  stet  gehalten  wirt  ond  mit  gleicher  tkj  22  ez.) 

mas  vollendy  so  derselbig  tajl  nit  bring  *  It  Zum  dreizechenden,  ob  die  znm 

dem  andern  tajl  In  den  gericbt  sebeden  zn  einer  merem  grös  erstreeken  wnrd, 

In  deredben  sach,  alléin  omb  die  briefi  dan    omb  ein  Jedliehen  den  hundert 

der  stetiewt  auch  hems  mayster  taver-  gulden  ein  gulden  In  gólt  In  papier. 

nicom   geschechen  wirt  gemeint  oder  (XV.   sz.   tkj   13  ez.   Rassaynál  26  1. 

mittaylt    vnd   das   von    den   gerichts-  tkj  23  ez.) 

scheden.   (A   laki   Thúz-féle   XVI.  sz.  *It.   Zum   vierzechenden,   ob   vmb 

tkj  2  ez.   Rassaynál  24.  1.   tkj  14  ez  )  grosse  oder  klaine  erbschaften  die  da 

*Ka8saynál  25  1.  tkj  20  ez.  sein,  einer  grossen  sum  gelts  vmb  ein 

*  It.  Zum  zechendem,  es  sulién  awss-  wrtaylbriefF  In  pergamen,  guld*  In  gold 

geen  berieffliche  gerichtliehe,  vnd  ver-  VI.  (XV.  sz.  tkj  14  ez.  RassaynAl  26  1. 

ziechliehe  brieffe,   durch  jetiiébe  vmb  tkj  24  ez.) 

XII.  d.  (XV.  sz.  tkj  10  ez.  Kassayn&l  '  Nec  ab  illorum,  ad  quos  appella- 

26  I.  tkj  21  C7.)  tum  fuerit,  judicatu,   vei  sententia  sit 


234 


Digitized  by 


Google 


A  harmadfolyamodású  bíróság. 

de  hogy  a  törvény  e  szavai  szószerint  való  értelemben 
nem  veendők,  az  ugyanezen  királynak  egy  későbbi  tör- 
vényéből világosan  kitűnik.  Az  1405:  2.  tkönyv  12.  czikke 
szerint  a  tárnoktól  más  bíróhoz  az  ilgy  nem  vihető,  csakis 
szUkség  esetében  hozható  az  a  Inrályi  Jelenlét  eW  Egy  még 
későbbi  törvényében,  az  1405:  3.  tkönyv  11.  czikke 
szerint,  ha  a  perlekedők  a  tárnok  Ítéletével  megelégedve 
nincsenek,  akhor  ügyeiket  a  felség  élé  hozhatják.^  Ebben  az 
értelemben  intézkednek  más  királyok  későbbi  rendeletei  is. 
V.  László  király  1453-ban,  midőn  a  felebbezés  menetét 
szabályozza,  elrendeli,  hogy  a  pozsonyi  polgárok  magán- 
ügyei a  tárnokszéktől  harmadbíróságilag  a  királyi  jelerdét 
elé  vihetők.*  Mátyás  király  is  1459-ben  a  pozsonyi  pol- 
gárok, keresztények  és  zsidók  ügyeit  a  tárnokmestertől 
a  király  jelenlétéhez  felvihetőknek  mondja.* 

Ezek  szerint  tehát  a  pozsonyi  polgárok  harmadfolya- 
modású  bírósága  a  királyi  jelenlét,  a  praesentia  regia  volt. 
A  királyi  jelenlét  a  hazai  városok  kifejlődésének  korában, 
a  XII — XVI.  századokban,  mint  legfőbb  bírói  fórum  nem 
csekély  átalakuláson  ment  keresztül.  Említve  találjuk  már  a 
városoknak  adott  privilégiumokban,  említve  van  a  pozsonyi 
1291-ikiben  is,*  sŐt  elÓkertíl  mint  királyi  különös  jelenlét  k^^ 


alteríaa  in  aliornm  Judícum   praeBen-  jadicio,     contenti    non    faerint:    tunc 

tiam  procedendum,  eed  ipsa  causa  de-  hujasmodi  causas  eorum,  ooram  noaira 

beat   coram  eisdem  fintditer  terminari,  Majestate    (more   alias  consneto)  pro' 

(Sig.  Decret,  II.  Art.  4.  §.  1.)  sequi  valebunt,    Qaibus   Nos   Judicium 

<  Ita  tamen,  quod  postquam  Magi-  et  Jnstitiam  faciemas,  prout  postulabit 

strnm  Tavernicorum  elegerint,  ad  Jii-  ordo  ]}iria.  (Sig.  Decret,  III.  Art  II,  %.i.) 

dices,   et  járatos  redire   non  valeant,  *Pozs.  yív\  Itár  Lad.  3.  Nr.  6.  ab. 

nec  e  contra  ad  nuUum   ulteríus,   nüi  *  Pozs.  vár.  Itár  Lad.  2.  Nr.  35. 

8Í  opiís  fuerit,  ad  praesentiam  nostram  » Lásd  az  e  mű    203—204.  11.    levő 

peraonalem,  appellatio  po99Ít  fieri  quovia  idézeteket. 

modo,   (Sig,  Decret,  II.  Art.  12.  §.  L)  « IV.  Bi'lának  a  dobronyni  (?s  bába- 

2Et,  si  memorati  queralantes,  tam  széki  vendócrekiiek  adott  1254  évi  szá- 
dé ipsomm  Judicum,  et  juratorum  bad« Imában.  (E  mű  206.  lapján  idéz- 
Civium,  quam  Magistri  Tavernicorum  tük.)    Mint  Specialia  Preaencia   domini 


235 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejezet. 

ami  mutatja,  hogy  már  az  Arpádházi  királyok  korá- 
ban a  királyi  jelenlét  és  a  királyt  különös  jelenlét  közt 
külömbséget  tettek  a  királyi  curiában.  Az  Árpádkor- 
szakban a  királyok,  mint  a  jog  védői  és  az  igazság  gyá- 
moKtói,^  a  jogszolgáltatást  elsŐ  és  legfőbb  kötelességükül 
tekintették.  Ezért  szerepelnek  is  úgy  a  curiában,  mint  a 
curián  kívül,  az  országban  való  körutazásaik  alkalmakor 
mint  bírák.  Koronázás  után  első  tettök  egyes  perek  elintézése 
volt.*  A  bíráskodást  a  királyoknak  amúgy  is  annál  inkább 
kellett  végezniök,  mert  némely  ügyek  kezdettől  fogva 
személy öknek  voltak  különösen  fenntartva.  A  nemesség 
főbírája,  a  nádor,  nem  Ítélhetett  a  nemesek  főbenjáró  ügyei- 
ben, de  királyi  jogokat  vagy  adományokat  érintő  fontosabb 
birtokügyekben  sem  Ítélhetett.  Ezek  az  ügyek  mind  a 
királyi  curiában  nyertek  elintézést  s  ezért  látjuk,  hogy 
királyaink  az  udvarban  rendesen  fogadják  a  perlekedőket 
és  panaszosokat. 

A  pozsonyiak  is  sokszor  jelentek  meg  a  király  színe 
előtt.  1363  nov.  30-ikán  Jakab  bíró  többed  magával  meg- 
jelenik peres  ügyben  I.  Lajos  király  előtt.'  1382-ben  febr. 
19-ikén  Spitzer  Pál  számos  pozsonyi  esküdt  polgárral 
megjelenik  sérelmek  orvoslása  végett  I.  Lajos  királynál 
és  nejénél  a  királynénál.*  Néhány  hónappal  későbben 
1382-ben  jul.  12-ikén  újból  megjelenik  Lajos  király  előtt 
néhány  pozsonyi  esküdt  polgár  panaszt  emelve  István 
pozsonyi  alvárnagy  ellen.*  Épp  ily  sűrfín  jártak  a  pozso- 

Ándree  illuBtris  Regis  Vngarie  előfor-  >  Comes  Jacobus  Judex,  Merhardus 

dul   a   budai  káptalannak  egyik  1296  Nicolaus    fílius    Jacobi,    Petnis    fílius 

évi  okiratában.    (Wenzelnél:    Arp,  UJ  Marcbalphi,    Bendelinas  Judez  Judeo- 

Oknüár  XII,  585.)  rum,  Albertus  filius  Merchardi  et  Jaco- 

'  regiaque  benignitas  iuris  modei'ator  bu8  fílius  Legbardi  cives  Posonienses. 

et  iuMitiae  fauior  existens,  mondja  Sán-  (Dipl,   Fos,   I,    352.    Pozs.    vár.    Itár. 

dor  országbíró  1326  évi  okirata.  (Fejér:  Lad.  37.  Sec.  2.  Nr.  1.) 

Co(L  Dipl,  VIII.  III,  154—55.)  ♦  Dipl.  Po8.  I,  638.  És  e  mű  III.  403. 

» Katona :  //w/.  Cfit.  XIII,  89— 91.  *  Dipl,  Pos,  I,  643.  És  e  mű  III,  403. 


236 


Digitized  by 


Google 


A  király  előtt  való  Bzeméljes  panaszok  és  kérelmek. 

nyiak  Zsigmond  király  elé,  1389  jun.  25-ikén  kérelmezve 
a  Gastgab-fizetés  alól  való  felmentést;*  1389  jun.  26-ikán 
az  örökösödési  szabadalom  megerősítését;*  1390-ben  már- 
czius  17-ikén  egyéb  ügyben.^  1414-ben  ápr.  9-ikén  Lescli- 
part  Jakab  pozsonyi  esküdt  polgár  lép  Zsigmond  király 
elé  panaszszal  Kapler  főispán  Vincze  nevű  embere  ellen 
s  később  ápr.  25-ikén  illetéktelen  vámzsarolás  miatt  panasz- 
kodik előtte.*  1419-ben  aug.  21-ikén  Pernhaitl  András 
bíró  jelenik  meg  több  városi  esküdttel  a  király  előtt  tilta- 
kozva a  római  curia  idézéséi  ellen  .'^  És  még  számos  egyéb 
alkalomkor  is  megfordultak  e  város  lakói  a  királyi  palotá- 
ban, igazságot  s  engedményeket  szerezve  maguknak.  Nem 
is  mindig  hivatalos  küldöttek  voltak  a  kérelmezők  és 
panaszkodók,  hanem  akárhányszor  magán  egyének  saját 
ügyeikben.  1439-ben  Ranes  István  városi  bíró  Rosenauer 
Farkas  egyik  örökségügyi  okmányát  átlyukasztotta  s  ezzel 
azt  nevezettnek  nagy  anyagi  kárára  érvényteleíiné  tette. 
Albert  király  meghagyja  a  pozsonyi  polgármesternek  és 
tanácsnak,  hogy  hagynák  meg  a  bírónak,  miszerint  tegyen 
eleget  Rosenauer  követelésének,  ha  pedig  azt  megtenni 
vonakodnék,  szorítsák  őt  erre  jog  útján.^  1456-ban  V.  László 
király  megengedi,  hogy  a  pozsonyi  polgárok  és  Pécsi 
Bálás  ^  közt  fennforgó  peresügyben  a  pozsonyiak  kérésére 
új  Ítélet  hozassék.* 

Amint  a  pozsonyiak,  úgy  természetesen  más  városok 
lakói  is  meg-megjelentek  a  királyi  curiában  mindenféle 
ügyben,  mi  a  király  teendőit  nem  egyszer  annyira  igénybe 


» Fejér :  Cb<i.Z)»>/.X.  VIII,  288-91.  ^  Dipl.  Poa.   II,    127.   Fejér:   Cod. 

És  e  mű  III,  404.  Dij)L  X.  VI,  203.  És  e  mű  III,  374. 

•Ugyanott.  406. 

»  Dipl.  Pos.  I,  723.  Vár.  Itár  Lad.  11.  •  Fejér :  Cod.  DipL  XI,  75. 

Nr.  14.  a.  £  mű  III,  404.  '^Blasius   pechij   in  opido  palotha. 

*  Fejér:  Cod.  Dipl  X.  V,  511.  513.  9  Kelt  Budán  1456.   Dipl.  Pos.  III, 

És  e  mű  III,  405.  193-195. 


237 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejezet. 

vette,  hogy  a  bíráskodás  ilyenkor  már  csak  a  kormányzás 
egyéb  teendői  rovására  történhetett.  A  királyok  ezért  mind- 
inkább kénytelenek  voltak  a  királyi  jelenlét  bíráskodását 
meghitt  közegekre  bízni  s  míg  ezek  a  királyi  jelenlét  elé  érke- 
zett ügyeket  az  ő  nevökben  elintézték,  ők  maguk,  a  kirá- 
lyok, ezen  ügyek  közül  némelyeket  az  említett  közegeikkel 
szemben  is  fenntartották  maguknak  elintézés  végett.  Ezért 
nem  lephet  meg,  hogy  már,  mint  említettük,  a  XIII.  szá- 
zadban a  királyi  különös  jelenlét  említésére  is  rátalálunk. 
Az  a  közeg,  mely  már  az  Arpádkorszakban  a  királyi 
jelenlétet  a  királyi  curiában  képviselte,  az  országbíró  volt. 
A  nádor  akkor  még  a  királyi  curián  kívől  bíráskodott  s 
neki  a  királj^i  jelenléttel  semmi  összefüggése  nem  volt. 
A  XlV-ik  században  azonban  bírói  állása  annyiban  vál- 
tozott, amennyiben  az  Anjouk  alatt  őt  is  a  királyi  curiába 
bevonták.  Oda  került  a  tárnok  is,  mert  Ő  is,  úgy  miként 
a  nádor,  \  királyi  curiának  egy-egy  ága  lett.  E  központosí- 
tott igazságszolgáltatásban  mindazonáltal  az  országbíró  még 
mindig  az  maradt,  ami  volt,  a  personalis  praesentia  regia 
képviselője,  csakhogy  mellette  mind  határozottabban  a  királyi 
jelenlét  egy  másik  hivatalköre,  a  királyi  Icülönös  jelenlét,  a 
speciális  praesentia  regia  is  megalakult.  Ez  eleinte  ugyan 
nem  volt  különszervezetű,  különvált  bíróság,  mert  a  király 
bírói  működése  nem  volt  különválasztva  egyéb  uralkodói 
functióitól.  Bíráskodott  magának  fenntartott  ügyekben  a 
curiában,  a  királyi  tanácsban  vagy  valahol  a  vidéken,  amiért 
is  az  ily  bíráskodás  után  kiállított  itéletlevelei  csak  úgy 
mint  adományai,  a  kettős  pecsét  alatt  keltek.  Avagy  meg- 
hivott  s  kiküldött  személyes  akadályoztatása  esetében  ily 
ügyek  elintézésére  különös  egyéneket,*  kik  őt  ezen  ügyek 
elintézésében  képviselték.  Végre  a  képviselet  különösen  állan- 


^cum  spcciali  mandato. 


238 


Digitized  by 


Google 


A  királyi  jelenlét  8  a  királyi  különös  jelenlét  szervesése. 

dósult  egy  bizalmas  egyénben  s  ezzel  önmagától  szervező- 
dött a  királyi  curiában  egy  új  bírósági  hivatalkör,  mely 
Mrályi  különös  jelenlét  név  alatt  lett  ismeretessé.  Hogy  mikor 
nyert  ez  új  szervezet  befejezést,  azt  pontosan  megállapítani 
nem  tudjuk,  de  a  XIV.  század  végén,  1380-ban  a  speciális 
praesentia  regia  képviselőjének  említésével  már  találkozunk. 
Ez  a  kanczellár.^  0  úgy  állott  a  különös  jelenlét  curiai 
bírósági  hivatal  élén,  mint  ahogyan  állott  az  országbíró 
a  királyi  jelenlét  curiai  bírósági  hivatal  élén.  Az  6  teendői- 
höz  tartozott  mindazon  ügyek  elintézése,  melyek  királyi 
privilégium  alapján,  különös  királyi  kegyből  a  speciális 
praesentia  regia  elé  kerültek.  A  királyok  főleg  egyházakat 
és  azok  birtokait,  de  egyes  egyéneket*  is  pártfogásukba 
véve,  azoknak  vagy  minden  perét,  vagy  csak  egyes  meg- 
határozott pereiket  rendelteik  nem  a  jelenléthez,  hanem  a 
különös  jelenléthez  felebbeztetni.*  így  tudósította  I.  Lajos 
király  1345-ben  okt.  6-ikán  Pozsony  városát  is,  hogy  ő  a 
pozsonyi  klarisszákat  királyi  pártfogásába  fogadva,  azokat 
különös  bírósága  alá  veszi  .^ 

Azonban  a  curiai  bíráskodás  szervezete  még  ezzel 
sem  volt  befejezve.  A  főkanczellár,  mint  a  királyi  különös 
jelenlét  képviselője,  közel  egy  századon  át  szerepel  a 
magyar  jogéletben,  midőn  jelentősége  a  XV.  század  közepén 
alább  szállani  kezd.  Amint  ugyanis  a  főkanczellár  az 
országbíró  teendőinek  egy  részét  a  maga  elintézési  körébe 
vonta,  úgy  tette  azt  1453  óta  a  főkanczellárral  szemben 
a  titkos  kanczellár  is.  A  királynak  újból  meg  kellett 
osztania  a  maga  által  személyesen  elintézendő  ügyeket. 
A  királyi  különös  jelenlét  bíráskodása  alá  tartozó  peranyag 

*  Fejér:     Cod.    Dijdomat,    IX.    V,  Anj.  Okmtár  I,  144.  II,   463-67.  Hl, 
435-36.  186.  Zichy-Okmtár  II,  120—121. 

•  Wenzel :  Árp.  Új  Okmánytár  XI,  *  speciali  judicio  nostro  et  jurisdic- 
477.  tioni    nostrae    dozimus   reservnndum. 

» Fejér :  Cod.  Dipl.  IX.  V,  456-459;     (Orsz.  Itárból  Hajnik.) 


239 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejezet. 

egy  része  ki  volt  vonva  a  főkanczellár  illetékessége  alól. 
E  peranyag  mint  magának  a  királynak  fenntartott,  ezentúl 
egy  a  főkanczellártól  külön  bíráskodási  közeg  keze  alá 
került,  ki  a  királyt  e  ténykedésbon  képviselte.  Ez,  mikép 
már  említettük,  a  titkos  kanczellár  volt,  ki  ezentúl  a  királyi 
személyes  jelenlét  képviselőjévé  lett.  Egy  évtized  után 
azonban,  1464-bon  Mátyás  király  a  főkanczellár  teendőit 
egyesíti  a  titkos  kanczelláréival,  mert  mindkét  curiai  hivatalt 
egy  s  ugyanazon  egyénre  bízta,  ki  a  locumtenens  s  egy- 
szerűen a  személynök  néven  lett  ismeretessé.* 

Ez  lévén  a  királyi  curia  bírósági  ágainak  kifejlődése, 
megjegyezzük,  liogy  itt,  hol  a  városok,  s  így  Pozsonyváros 
lakosságának  harmadfolyamodású  itélőszékéről  van  szó, 
nem  az  utóbb  érintett  personalis  praesentia  regia  értendő, 
hanem  a  speciális  praesencia  regia,  mely  I.  Lajos  király 
idejében  a  királyi  főkanczellár  bírói  közreműködéséből 
keletkezett  a  királyi  curiában.  Ehhez  kerültek  a  tárnoki 
széktől  felebbezett  azon  városi  perügyek,  melyek  a  tárnoki 
széktől  egyátalán  a  királyi  curiához  felebbezhetők  voltak. 
Csak  a  300  forintot  meghaladó  ügyek  voltak  ilyenek. 
Bűnügyekben  a  felebbezés  átalán  mindig  csak  a  király- 
hoz történt.  A  felküldés  előtt  az  ügyet  a  tárnoki  bírák 
hallatára  még  egyszer  felolvasták,  kik  azt  még  egyszer  meg- 
vizsgálták, helybenhagyták  s  a  kirendelt  jegyző  által  két 
kiküldött  hites  előtt  szórói-szóra  a  tárnoki  bírósági  könyvbe 
beírták  az  ügy  elitélésénél  jelen  volt  bírák  neveivel  együtt. 
Aztán  a  tárnokmester  hites  pecsétjével  megerősítették  az 
itéletleveleket  s  úgy  küldték  fel  ugyancsak  pecsét  alatt  a 
királyi  jelenléthez.^ 

*  Igen  tanulságoBan  tárgyalja  e  kér-  *  Wen  ein  sach  In  dem  stul  Herrn 

dést    Ilfljnik    Imre:    A  Icirály  bírósági  Maystors  Tabernícorn  gesprochen  vnd 

személ//eji  jelenléte  és  ennek  helytarlója  a  weyder  daruon  an  die  kunigliche  durch- 

regi/ejshózakbdi    királyok    korszakában,  leychtigkayt  wirt  geappeliert,  den  die 

Dudap.l802.(^yí/v'.AV/.1893.XV.k.4.  9z)  selben  appellationen   nach  der  bosthe- 


240 


Digitized  by 


Google 


A  királyi  kalönős  éB  személyes  jelenlét  közt  levő  külömbség. 

Nehogy  pedig  visszaélések  és  károsítások  történjenek 
egyesek  részéről,  itt  is  oly  elővigyázatot  tartottak  meg, 
miként  a  városi  törvényszékeknél  a  tárnokszékhez  való 
felebbvitel  alkalmával.  Tudniillik  az  ármányos  felvitelek, 
a  költségek  elhalasztása,  az  ügy  elodázásának  kikerülése 
végett  a  felvivő  fél  tartozott  akkor,  midőn  az  itélet  fel- 
vitelét kijelentette,  a  tárnokszéken  20  forintot  fizetni,  mely 
összeg  az  altámok  és  a  városok  küldöttei  között  egyenlően 
el  lett  osztva.  Ha  a  felébbező  ezen  összeget  le  nem  fizette, 
neki  a  felvitelt  meg  nem  engedték,  az  ügyet  elitéltnek, 
befejezettnek  tekintették.*  Igaz,  hogy  e  határozatot  csak  a 
II.  Rudolf  áltál  szentesített  tárnokjogi  czikkekben  olvassuk, 
de  minthogy  ezek  éppen  a  kérdéses  czikkben  „a  városok 
régi  szokását"  említik,  tarthatjuk  bizonyosnak,  hogy  e 
gyakorlat  már  a  XV.  században  is  megvolt. 

Azon  ügyekben,  melyek  a  királyi  különös  jelenlét  elé 
tartoztak,  az  idézések  mindig  a  királyi  curiában  való  meg- 
jelenésre szólottak,*  a  megjelenés  idejéül  pedig  mindig 
valamely  octava  volt  kitűzve  s  így  e  tekintetben  is  lénye- 
gesen eltért  a  királyi  különös  jelenlét  a  királyi  személyes 
jelenlét  bíróságától,  miután  ez  utóbbinál  az  idézések  a 
király  esetleges  tartózkodása  helyére^  s  rendesen  egy 
határozott  napra*  s  csak  kivételesen  valamely  nyolczadra 
szólottak.* 

Még  kiemeljük  azonkívül,  hogy  a  királyi  itélőszéken 
szintén  nem  a  nemesek  joga,    hanem    a    városok   szokása 

eben  zw  vrtaylen  begriffen    des    oben  *  Példákat  L  Zichy -OknUár  V,  381. 

vermerkten    buecbs    das    selbige    her  Soproni  OhUár  I,  643 — 44.  Fejér :   Cod 

Mayster   Tabernicom  mü  seinem   be-  DipL  X.  VJ,  455.  456. 
9chlossen    brieffen   vnd    mit   oífnen   In  *  ubi  pro  tunc  Deo  duce  personalite^ 

angesicbt  der  k.  mt   ond    obersenden.  in  Regno  Hungáriáé   constituti    faeri- 

(XV.  8Z.  tkj  22.  ez.  És  pozs.  vár.  Itár  mus.  (^/SoprowtOiWtór  1,633— 34. /Sartóray- 

L.    2.   Nr.   35   aranybulla.    Azonk.   1.  OUtár  lí,  280—281.) 
Kassaynál  22. 1.  tkj  5.  ez.  és  23.  1.  9.  ez.)  ♦  Zichy -Okmtár  V,  523. 

iKassaynál  27.  1.  tkj  29.  ez.  ^  Sztáray-OkUár  I,  541. 


Ortvay:  Pozsony  története.  II.  2.  241  ^^ 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejezet. 

szerint  hozták  meg  az  ítéletet/  Ha  a  pert  esküvel  döntötték 
el,  az  esküt  az  illető  a  saját  lakóhelyén  annak  joga  és  szokása 
szerint  tette  le  s  az  itélet  végrehajtása  is  itt  történt.* 

Az  eddig  mondottakból  kiderül,  hogy  városunkban  a 
középkorban  milyen  volt  peres  és  bűnfenyítő  ügyekben 
a  felebbezési  eljárás.  De  ennek  kiegészítéséül  még  fel  kell 
említenünk,  hogy  az  a  városi  bíróság,  melynek  ítéletei  a 
tárnoki  és  személynökí  bíróságokhoz  felebbvítettek,  némely 
bíróságokkal  szemben  maga  is  felebbezési  bíróság,  fórum 
appellatorium  volt  és  pedig  vagy  szabadválasztás-,  vagy 
kényszerképen.  Ugyanis  amint  más  városoknál  előfordult, 
hogy  annak  jogai  átruháztattak  egyéb  városokra,  úgy 
történt  az  Pozsonyban  is,  miáltal  e  városok  között  bizonyos 
jogi  összefüggés  támadt.  Vagyis  a  filiatio  azt  a  várost, 
melynek  előjogai  némely  egyéb  városoknak  juttattak 
királyi  adományozás  utján,  ez  utóbbiakra  nézve  felebbezési 
bírósággá  tette,  nem  ugyan  szükségképen,  hanem  csak 
szabadválasztásból.    Pozsony    kiváltságait   I.    Lajos    király 

<  aber  ob  eyniche    sache   von  dem  II.  Rudolf  kir.   ezt   szintén   belyben- 

stul  zum  Ersten   der   vnnaem   freyen  hagyja  s  megerŐBÍti.   Kassajnál  30.  1. 

stete  odcr   auch    anderer  Enden,   vnd  tkj  39.  ez.) 

darnach  des  Maysters   vnserer  Taver-  •auch  setzen  wir,   ob   in   ainicber 

nicor  nach  Irer  gewonbayt  In  vnnsere  sach  als  von  dem   stul    des   Maysters 

kuniglichegegenwurdigkaytgeapelliert  Tabernicorn   In   die  gegenwirdigkayt 

ond  anpracht  wirt,  als  dan  sulche  sach  onserer  Mt.  eynichem   tayi   der  krie- 

mit   den  prothonotarien   vnsers    hoffs,  geuden    vor   dem  ricbter  durch  onser 

sundern  anderer  Herén  des  reichs  In-  Mt.  beschieden  das  gericht  eins  rayni- 

woner  als  vns  frumikayt   vnd  wirdig-  gers,   oder  ayd  wirt  zw  geurtaylt  als 

kayt  ond  mit  guetem    lewmbt  begabt  dan  sulcher  ayd  nach  gewonhayt  der 

durch  unser  Mt.  beschiden  nach  gewofi-  freyen  stette  nicht   anders  den  nur  in 

hayt  deradben  vnserer  freyen  stet,  ond  derselben  Hat  In  welcher  sulche  sach  am 

nit   nach   den  siten   ond  gewonhayt(en)  ersten  ist   avgefavgen,    nach  getconhayt 

der  gerichlfej  der  Edlen,   wan  die  sein  dersdbe  siat  ond  des  ends  verhertt  tcerde 

gerechen  witer  wertig  den  íren  gerich-  ond  auch  eialliche  volstreckunge  sulcher 

ten,  Es  verzymbt  sich  die  sach  endlich  sach  In  der  selbigen  stat  geschechen  ond 

zw  beschlossen    werden   mochten    ond  bevolchen  sol  werden,    (II.  Ulászló  kir. 

kunden.    (II.  Ulászló  kir.  1499  évi  tkj  1499  évi  tkj  ez.  5.  ez.  Kassaynál  34. 1. 

czik.  4.  ez.  Kassaynál  33.  1.  tkj  4.  ez.  tkj  5.  ez.) 


242 


Digitized  by 


Google 


r 


A  város  mint  felebbezési  bíróság.  Választott  bíróság. 

1368-ban  Lamaosnak  és  Vödricznek  juttatta/  Zsigmond 
király  pedig  1405-ben  Somorjának  a  Csallóközben.*  Ezek 
szabadon  fordulhattak  ügyeikkel  a  pozsonyvárosi  bíróság- 
hoz s  tényleg  a  somorjai  polgárok  egyszernél  többször 
peres  ügyeiket  a  pozsonyi  bíróság  elé  hozták.'  De  még 
oly  város  is,  melyet  nem  a  filiatio  utalt  Pozsonyba,  szin- 
tén Pozsonyhoz  fordult  jogszolgáltatásért,  így  nevezetesen 
a  Pozsony  közelében,  a  szempczi  járásban  fekvő  s  a 
XV.  században  mint  oppidum  szereplő  Cseszte.*  Más 
városok  nem  önkénytesen,  de  királyi  rendelet  következ- 
tében fordultak  egyes  ügyekben  a  pozsonyi  bírósághoz. 
I.  Lajos  király  1361-ben  utasítja  a  modori  polgárokat,^ 
hogy  ha  adóssági  perekben  saját  bíróságuk  Ítéletével 
megelégedve  nincsenek,  akkor  forduljanak  N.-Szombathoz, 
fekvő  vagyonért  folyó  perekben  pedig  Pozsonyhoz^  melynek 
bírósági  végzésében  mindkét  perlekedő  félnek  meg  kell 
nyugodnia.® 

Valahányszor  városi  bíróságunkhoz  ily  felebbezések 
történtek,  a  városi  jog  értelmében  a  felperes  azon  város 
tanácsából,  mely  elŐtt  az  ügy  tárgyalva  volt,  két  bírót 
választott,  hasonlóan  két  bírót  az  alperes  is  s  ezek  együttesen 
egy  ötödiket  választottak  elnöknek.  Előbb  a  felperest,  aztán 


<Foz8.  vár.  Itban  Lad.  16.  Nr.  10.  des  andern  Tails  Nicolaus  Statschrei- 

*  Sidó  polgármester  ur  Somorja  vá-  ber    von    Tirna    anstat    der    Steffen 
ros  régi  Zsigmond-féle  szabadalomleve-  Stelcerin  von  Tirna.  (Prot,  Act,  Király- 
lének csak  foszlányát   mutathatta  ne-  nál  i.  m.  304—65.) 
kem,  midőn  e  város  levéltárát  átkutat-  '  cives  reginales. 
tam.  A  szöveg  egy  későbbi,  Lipót-féle           '  si   in   facto   autem   possessionum 
átiratból  egészíthető  ki.  vei  aliarnm  hereditatnm,  domorum  vi- 

'Lásd  az  1416   és    1417  évi   Prot,  delicet  et  vinearum,  de  ipsornm  iudi- 

ÁcHonale^t.  catu  non  contentarentur,  tunc  ad  indi- 

^  £s  ist  fnr  uns  kommen  in  unseren  cinm   civium   nostrorum  Posoniensium 

Rat  ayn  urtail  von  czwain  tailen,  ains  recurratur,   et   causa  devolvatur,  quo- 

tails  Kunczman  Bichter  von  Schatmana-  rum  iudicio   et   decreto  ambae  partes 

cíor^  mit  seinem  frewnden  anstat  Tho-  tenebuntur  contentarí.  (Fejér  IX.  III, 

man  werren  von   Schatmansdorff  vnd  251 ) 


243 


Digitized  by 


Google 


VII.  Fejezet. 


az  alperest  s  végre  az  elnököt  hallgatták  ki.  Ha  az  illető 
Ítéletét  helyesnek  találták,  akkor  az  érvénybe  lépett,  ha  pedig 
helytelennek,  akkor  a  városi  jogot  alkalmazták/  Ha  ezzel 
a  felek  megelégedve  nem  voltak,  akkor  azt  a  tárnokhoz 
felebbezhették.* 

Hogy  külömben  Pozsonyban  a  választott  bíróság  is 
szerepelt,  az  ugyancsak  a  bírósági  könyvekből  tetszik  ki. 
így  döntötték  el  az  1421  évi  bírósági  könyv  szerint  Oder 
Ágnesnek  egyik,  szőlőre  és  majorságra  vonatkozó  ügyét, 
miután  a  peres  felek  maguk  inkább  a  barátságos  elintézést, 
semmint  a  rideg  bírósági  rendes  eljárást  kivánták,*  Az  ily 
választott  bíróságnál  itélő  bírákat  „Sprachleute"  *  néven 
jelölték,  kik  aa  Ítéletük  alá  bocsátott  ügy  eldöntésében 
ugyancsak  a  városi  jogot  alkalmazták.*^ 


^  Item,  wan  man  vrtail  herdingt  in 
die  Stat,  so  sol  der  klager  zwen  nemen 
des  Rats  do  sich  die  sach  verlauffen 
vnd  vergangen  hat  vnd  der  antwurter 
Bul  aach  zwai  nemen  desselben  Rats, 
vnd  die  sallen  nemen  ain  Obman  vnd 
die  funif  personn  sulin  farn  das  vrtail, 
vnd  von  Erst  sol  man  horn  den  klager 
(vnd  darnach  den  sol  man  horen  den 
nntburt)  vnd  damoch  den  obman.  Ist 
dan  sach,  das  sie  da  haimen  habén 
Recht  gevrtailt :  So  beleibt  es  bej 
demselben  vrtail.  So  sie  aber  nicht 
Recht  gevrtailt  hietn,  So  sul  man 
sprechn  Stat  Recht  vrtail.  (XV.  és 
XVI.  sz.  jk  73.) 

>  Ha  a  perlekedő  felek,  akármilly 
állapotúak  legyenek  is,  önkéntesen 
ügyeik  elitélése  végett  magukat  a  kir. 
városok  bírósága  alá  vetik  és  ezen  bíró 
a  felek  ügyébeni  itélethozást  magára 
vállalja;  akkor,  ha  ezen  ítélet  a  felek 


valamelyikének  nem  tetszik,  —  ezen 
fél  ügyét  az  illető  törvényszékre,  azaz 
tárnokszékre,  és  nem  más  hová  viheti 
fel.  (Kassaynál  tkj  6.  ez.) 

'Alsó  nach  fuerlegung  clag^andwd 
und  manigerlay  eynred  In  dye  Eocbn 
habn  payde  tayl  begert  dye  sach  lieber 
mit  früntschaíft  —  den  mit  hertigkeit 
des  Rechten  zeuellendn,  und  habén  dye 
sache  unpetwungne  und  mit  guetn  willn 
víer  erbn  Ratmanens  ze  henden,  was 
dy  daraus  nach  ausweysung  der  Stat 
Recht  zu  Pressburg  erfunden  und 
machtn  wolln,  payte  tayl  umberuflích 
peypleybn  und  nícht  wiedersprechn. 
(Az  eset  Királynál  egész  terjedelmében 
i.  m.  366.  1.) 

*  sprochlewte,  az  1421  évi  iVoí. 
Aí^ioncUe-hen, 

*nach  ausweisung  der  Sladt  Recht 
erfundn  gewegn  gemacht  und  ge- 
schprochen. 


^ 


Digitized  by 


Google 


vin. 


A  város  jogai,  A  beköltözesi  és  letelepedési  jog. 
A  város  lakosságának  nemzetiségi  viszonyai. 

városoknak  adott  kirá- 
lyi privilégiumok  egyik 
kiválóbb  kedvezménye 
a  szabad  hékölWzködés  és  letele- 
pedés joga.  IV.  Béla  király  a 
dobronyai  és  bábaszéki  vendé- 
geknek adott  1254  évi  szaba- 
dalmában megengedi,  hogy  a 
szabadáUapotú  emberek,  ha  kö- 
zéjük költözködni  s  ott  állan- 
dóan letelepedni  akarnak,  sza- 
badon és  biztosan  jöhetnek  s 
ha  lefizették  a  földesúri  földbért, 
élvezhetik  új  telephelyükön  az 
ott  lakó  vendégek  szabadságait. 
Aztán  szabadságukban  állhat 
onnan,  ha  akarnak,  ismét  el  is  költözködni.*  Ugyanezen 
király  hasonló  jogot  ad  1263-ban  a  komári  vendégek- 
nek,* IIL  László  király  pedig  1277-ben  a  sopronyiaknak.' 
De  egészen    ily    értelemben   engedte    azt   meg   III.  Endre 


22.  Régi  ajtópánt  %  városi  maseambaii. 


*  Ad  hec,  quicunque  libere  condicio- 
DÍs  homines  ad  easdem  villás  voluerint 
convenire,  grácia  commorandi,  libere 
yeníant  et  secure,  iusfo  dominii  terragio 
persolato,  eisdem  libertatibus  fruituri, 
qaibus  pociuntur  prenominati  bospites 
et  frunntur,  recedendi  eciam,   quando 


eis  placuerit,  habeant  plenariam  facul- 
tatem.  (Endlichernél  483.  1.) 

*Sane  volumus,  ut  sicai  libere 
venianti  sic  recedant  Ince  clara,  ven- 
ditís  suis  ediíiciis  eiusdem  térre  incolis, 
terragio  persoluto.  (Endlicbernél  504. 1.) 

'  Item  volumuB^  qnod  si  aliqui  nobi- 


245 


Digitized  by 


Google 


VIII.  Fejezet. 

király  1291-ben  a  pozsonyiaknak  is,  kijelentve,  hogy  ha 
valaki  bármely  faluból  Pozsony  városába  akarna  letelepe- 
dés végett  jönni,  azt  a  falu  vagy  birtok  ura  e  szándéká- 
ban ne  merészelje  akadályozni,  hanem  engedje  el  őt 
minden  jószágával  szabadon  elmenni,  miután  az  elköltöz- 
ködő az  igazságos  és  szokásos  földbért  megfizette  urának/ 
A  privilégiumok  ezen  szavaiból  kitetszik,  hogy  a 
nemesek  vagy  a  szabad  állapota  emberek  az  ország  bár- 
mely helyét  elhagyhatták  s  a  földbér  lefizetése  után  a 
kiszemelt  kiváltságos  helyen  letelepedhettek.  E  kedvezmé- 
nyek kétségtelenné  teszik,  hogy  azt  a  költözködni  akarók 
nem-kiváltságos  helyeken  nem  tehették  s  tényleg  hazánk 
azonkori  földesúri  viszonyai  helyhez  kötötték  a  lakosság 
egy  jelentékeny  részét.  Az  okiratokban  nemes  és  szabad 
állapotú  egyénekről  van  szó,  mi  alatt  nem  a  szorosan  vett 
nemes  emberek  értendők,  mert  a  nemes  ember  költözési 
és  letelepedési  szabadsága  nem  volt  korlátozva,  hanem 
értendők  azon  elszegényedett  nemesek,  kik  nyomasztó 
anyagi  körülményekbe  jutva,  kénytelenek  voltak  idegen 
föld  művelésére  adni  magukat.  Ezek  egyrósze  várföldekre 
vonult  s  ott  a  királytól  várföld-parczellákat  kaptak,  melyek 
termése  övék  lett,  amiért  aztán  katonaszolgálatokat  tettek 
a  vár  területén,  őrizték  a  várat  s  háború  idején  védték 
azt.  Ezek  a  várjobbágyok,  kikről  már  Sz.  István  idejében 
van  szó    s    kik    úgy    látszik,    megművelés    alá  vett    vár- 


leSi  vei  quicunque  libere  condicionis  ho-  '  Item,  bí  aliqais  de  quacunque  villa 

inínes  ad  ipsam  castrum  nostrura  Sopro-  in  civitatem  PosoDiensem    causa  com- 

nium  coDvenire  voluerínt)  libere  conve-  morandi  venire  voluerit,  dominus  ipsius 

niant,  at  sccure  commorentur,  et  nobiles  villae  seu  poBsessionis  ipsam  impedire 

posscssiones  eonim  in  libertate  civium  non  preeumat,  sed  cum  omnibus  bonia 

predictoramvaleantconservare,  etsí  qui  suis    eundem    libere    abire    permittat 

de  ipso  castro  récédére  voluerint,  salvis  iusto  tamen  et  consueto  terragio  dominó 

rebus  omnibus,  venditis  edifíciis,  iusto  térre     persoluto.     (Endlichernél    625. 

terragio  persoluto,  récédére  valeant  de  Michnaj-Licbnernél  248.  1.) 
eodem.  (Endlichernél  547.  1.) 


24r> 


Digitized  by 


Google 


Szabadjcöltözködés  és  földbér. 


földeiket  kény  ök  kedvök  szerint  el 
nem  hagyhatták.  De  az  elszegé- 
nyedett nemesek  csak  egy  része 
lett  várjobbágy,  másik  része  ma- 
gánbirtokosok területére  került 
s  ott  ugyanoly  feltételek  mellett 
vállalt  müvelésre  földeket. 

Külömböztek  ezektől  a  sza- 
bad állapotú  emberek.  Ezek  nem 
voltak  várjobbágyok,  hanem  azon 
osztályokból  valók,  melyek  a  rab- 
szolgák és  a  nemesek  között 
állottak.  A  rabszolgák  és  a  neme- 
sek között  egy  egész  hierarchiai 
sorozatot  találunk  a  X — XIII. 
századokban.  Az  e  sorozatokba 
tartozók  kisebb-nagyobb  szabad- 
sági fokozatokra  nézve  külöm- 
böztek egymástól  s  szabadsági 
előnyeikre  nézve  igen  féltéke- 
nyen ellenőrizték  egymást,  ne- 
hogy közülük  egy  kevésb  szabad- 
sági! osztályból  illetéktelenül  egy 
nagyobb  szabadsága  osztályba 
áttehesse  magát.  Szabadsági  foko- 
zataikat apróra  kijelölni  nem 
tudjuk,  de  kétségtelen,  hogy 
földesuraikhoz  bizonyos  függési 
viszonyban  állottak.  Azok  föl- 
dein éltek,  e  földért  nekik  bért, 
úgynevezett  terragiumot  fizettek 
s  ügyeikbe  némi  bepillantást 
enged  vetni  a  Váradi  regestrum, 

247" 


^4 


ti  í  ?% 

Htfföí 


1  i 

s 


Digitized  by 


Google 


Vin.  Fejezet. 

mert  az  telve  van  földesúri  jobbágyok  ügyeivel,  de  azért 
a  kép,  melyet  a  XIII.  század  e  aagybecsfí  könyvéből 
nyerünk,  mégis  felette  homályos,  mert  a  regestrumban 
feljegyzett  jobbágy  ügyek  mind  bűnügyek,  tolvajlási,  rablásí, 
ölési  esetek.  Magánjogi  keresetek  nincsenek  benne,  mert 
ezek  elintézése  végett  nem  kellett  a  vádolt  jobbágyokat 
Sz.  László  sírjához  küldeni,  a  magánjogi  ügyeket  maguk 
a  földesurak  intézték  el,  ők  maguk  voltak  a  maguk  ügyei- 
ben vádlók  és  bírák,  esetleg  vádlottak  és  bírák. 

A  földesuraknak  a  bért  fizető  s  robotot  teljesítő  job- 
bágyoktól kétségtelenül  nem  csekély  hasznuk  volt.  Midőn 
a  XIV.  században  az  összeomlott  várszerkezet  helyébe  az 
Anjouk  a  banderiális  rendszert  hozták,  a  földesurak  a 
jobbágyságból  állították  ki  bandériumaikat.  A  jobbágyok 
kilenczedet  fizettek  földesuraiknak  szántóföld,  rét,  ugar, 
belső  telek,  szőlő  és  gyümölcs  vagyis  minden  életneműjök 
utánJ  Tehát  adóztak  nekik  pénzzel,  terménynyel,  munkával 
és  vérrel  s  azért  a  birtokos  uraknak  természetesen  nagy 
érdekükben  feküdt,  hogy  jobbágyaik  száma  birtokaikon  ne 
csökkenjen.  Annál  inkább  kellett  ennek  érdekükben  feküdnie, 
mivel  a  földesúri  földeknek  és  gazdaságoknak  egy  másik 
fajtájú  művelője,  a  rabszolga,  napról  napra  jobban  fogyott. 
Hazánkban  azt  a  rendkívüli  jelenséget  szemlélhetni,  hogy 
a  rabszolgák  száma,  kikkel  a  X.  és  XI.  századokban  az 
ország  telve  volt,  a  XIII.  század  derekán  már  rendkívülien 
leapadt,  mondhatni  teljesen  eltűnt. 

Xjgy  a  keresztény  philantropia,  mely  a  felvett  keresz- 
ténység első  századaiban  megható  jeleit  mutatja  a  rab- 
szolgák felszabadításában,  mint  a  várföldek  pusztulása,  és 
főleg  a  mongolzivatar  lezajlása  következtében  a  XIII.  szá- 
zad végén  már  nem  lehet  többé  magyarországi  rabszolga- 


>  1351 :  6.  tcz. 


248 


Digitized  by 


Google 


A  szabadköltözés  elé  gördített  akadályok. 

ságról  SZÓ.  A  földesuraknak  a  rabszolgákban  rejlett  munka- 
ereje eme  megfogyatkozása  azokra  nézve  tetemes  anyagi, 
vagyoni  károsodást  jelentett  s  azért  érthető,  hogy  a  job- 
bágyság most  kétszeres  vagyoni  jelentőséghez  jutott.  A 
földesurak  egyik  legbővebb  jövedelmi  forrása  a  jobbágy- 
ságban rejlett  s  innen  az  a  nagy  ellenkezés,  mely  a 
jobbágyság  szabad  költözési  joga  ellen  nyilatkozott  a  bir- 
tokos nemesség  részéről.  A  városoknak  adott  privilégiumok- 
ból mi  azt  következtetjük,  hogy  a  szabadköltözési  jog 
hazánkban  a  X — XIII.  századokban  tényleg  nem  volt  meg. 
A  XIII.  században  jelenkezik  az  a  városi  szabadalmakban 
Dyilván  még  nagyon  megszorított  texjedelemben,  amennyi- 
ben a  jobbágyok  csakis  a  szabadalmazott  városokba  költöz- 
ködhettek, másüvé  nem. 

Jutottak-e  a  szabadalmak  ezen  kedvezménye  követ- 
keztében városaink  s  így  Pozsony  is  nagyobbszámú  lakó- 
sokhoz, nem  éppen  könnyű  meghatározni.  Nagyjában  azt 
tarthatnék,  hogy  a  városok  kcvésbbé  vonzották  a  le- 
telepedésre a  jobbágyságot  merően  gazdasági  okokból,  A 
jobbágyság  az  őstermelést  képviselte,  a  városok  fŐleg  az 
iparűzés  székhelyei  voltak,  amiért  is  annak  területén  a 
jobbágyság  csak  kisebb  mérvű  alkalmazhatást  nyerhetett. 
Ha  a  városok  az  ipar  mellett  földműveléssel,  szőlőterme- 
léssel avagy  egyéb  őstermelési  ágak  művelésével  foglal- 
koztak, akkor  a  jobbágyság  egy  bizonyos  százaléka  kétség- 
telenül itt  is  találhatott  megélhetési  módot  s  azért  nem  is 
merjük  mondani,  hogy  III.  Endre  1291  évi  szabadalma 
szabad  költözési  és  letelepedési  jogadományozásával  egészen 
hatás  nélkül  maradt  volna.  Pozsonyban  az  ipar  mellett 
az  őstermelés  egész  a  mai  napig  tartotta  fenn  magát  s  a 
középkorban  nyilván  a  mainál  aránytalanul  jelentékenyebb 
volt,  legalább  a  szőlőművelés  a  középkorban  a  pozsonyi 
lakosság  egy  főkereseti  ágát  képezte.  De  a  jobbágyságnak 


249 


Digitized  by 


Google 


VIII.  Fejezet. 

a  városokba  való  költöz(5se  ós  letelepedése  nem  csupán  a 
kereseti  ágak  természeténól,  hanem  egy  másik  körUlmóny- 
nól  fogva  is  kevósbbó  vált  eredményessé.  A  jobbágyság 
költözése  elé  ugyanis  a  földesurak  részéről  gördíttettek  a 
legnagyobb  akadályok. 

A  városi,  különösen  a  pozsonyi  szabadalomban  is  ki 
van  emelve,  hogy  a  földesúr  jobbágyának  elköltözését,  ha 
földbérét  és  egyéb  tartozásait  megfizette,  meg  nem  aka- 
dályozhatja, de  a  jobbágyság  egész  történetében  vörös 
fonalként  húzódik  át  azon  történeti  tény,  hogy  a  szabad- 
költözködés csak  jogi  fiktió  volt.  Alig  hogy  III.  Endre 
1291-ben  megadja  a  pozsonyiaknak  a  szabadalmat,  ugyan- 
azon király  országos  érvényűvé  is  teszi  a  parasztság  szabad- 
költözését. 1298  évi  törvénye  országosan  állapítja  meg  a 
jobbágyság  szabadköltözködését. ^  De  hogy  e  jog  csak  irott 
jog  maradt,  világosan  mutatja  az,  hogy  csaknem  minden 
királynak  kellett  ez  érdemben  új  és  új  törvényt  szentesíteni, 
így  I.  Lajosnak,*  Zsigmondnak,'  V.  Lászlónak,*  Hunyadi  János 
kormányzónak,'^  I.  Mátyásnak  *  és  daczára  ennek  a  jobbágy- 
ságnak kedvező  törvényalkotásnak,  a  jobbágyság  helyzete 
egyre  rosszabbá,  kétségbeej többé  vált,  mert  a  földesurak 
a  törvényt  kivihetetlenné  tették.  A  földesurak  megtagadták 
beleegyezésöket  s  tartozások  czímén  a  törvény  malasztját 
a  költözködni  vágyó  jobbágyra  nézve  meddővé  tették. 
Különféle  úton-módon  szaporodtak  a  jobbágyok  tartozásai 

^Item^qailibet  Rusticussen  Jobagio  lé&en  megerősítette  I.  Lajosnak  a  job- 

alicuiiis  Nobilis,  si  voluerit,  de  posses-  bágyok    szabadkültözésére    vonatkozó 

sione   Domini  sui,   habita   licentia,  et  törvényét  s  ugyanezen  évben  még  m&3 

iasto  ac  consveto   sno    terragio  perso-  rendeletet  is  adott  ki  a  jobbágyok  sza- 

luto,  nd  possessíonem  alterius  Nobilis,  bad    költözéséről.     (Horváth    Mihály: 

vei  alias,  quo  ei  placuerit,  cnm  omni-  Magy,  tört,  II,  413.)    Azonkívül  neve- 

bas  sais  rebas,  libere  se  cansa  commo-  zetes  az  1405 :  6.  14.  és  16.  tcz.  is. 
randi,  transferre  valeat.  *  Horváth  M.:  Magy,  tőrt,  III,  6. 

•1351:  16.  és  18.  tcz.  M458:  15.  tcz. 

»Az  1397  évi  temesvári  országgyű-  »1471:  16.  tcz.  1486:  39.  tcz. 


250 


Digitized  by 


Google 


A  városok  vonzó  ereje. 

földesuraikkal  szemben,  nem  egyedül  a  földbér,  de  egyéb 
sokkal  súlyosabb  követelések  támasztásával  is  a  törvény- 
adta jogot  a  jobbágyokra  nézve  illusoriussá  tették/  Végre 
maga  a  törvény  is  a  szabadköltözést  nagyon  megszorította, 
sőt  fel  is  függesztette.' 

A  városokra  nézve  eszerint  inkább  a  polgári  elem 
volt  az,  mely  lakosságuk  számát  szaporította,  nemcsak 
mivelhogy  a  városok  biztatóbb  foglalkozási  körrel  kínálták 
az  ipartűző  osztályokat,  hanem  mivel  a  polgári  elem,  akár 
az  országban,  akár  országon  kívül  volt,  függetlenebb  volt 
8  nem  érezte  a  földesurak  önkényét.  De  egyéb  körülmé- 
nyek is  vonzották  az  ilyen  polgári  elemet  hazánkba,  mert 
nyilván  nem  volt  a  középkorban  egész  Európában  oly 
ország,  mely  kedvezőbb  letelepedési  viszonyokat  teremtett 
volna  az  idegen  telepes  számára,  mint  éppen  Magyarország. 
Királyaink  mindenféle  kedvezményekkel  és  kiváltságokkal 
halmozták  el  a  jövevényeket  s  oly  anyagi,  társadalmi  és 
politikai  helyzetbe  juttatták  azokat,  hogy  ennyi  előnynyel 
szemben  bizony  vajmi  könnyen  elfelejthették  elhagyott 
hazájukat.  De  egyes  nagyszerű  történeti  események  is  kész- 
tetőleg  hatottak,  milyenek  a  német  hadjáratok,  nemkülöm- 
ben  a  keresztes  hadjáratok,  melyek  Magyarországon  át 
vették  útjokat  kelet  felé.  A  mongol  vész  azonkép  hazánknak 
indított  számos  külföldi  települőt. 

Pozsonynak  letelepülés  által  felszaporodott  középkori 
lakosságát  csakis  azon  nevek  s  származási  helyek  után 
vagyunk  képesek  raegitélni,   mely  nevek  városunk  közép- 


>  A  magyarországi  jobbágyság  tör-  története   Magyarorazágon,    Nagy-Becs- 

ténetét  tanulságosan  írták  meg  Berze-  kerek  1891. 

yiczy:  De  condüwne  et  indole  Rue-  'Az  1474:  14.  tcz.  egy  évre  fÜg- 
ticorum,  1802.  Preyer  J.  N. :  Des  gesztette  fel  a  szabadköltözést,  de  tény- 
ungriaáien  Bauere  friiherer  u,  gegeti-  leg  12  évig  tartott  ez  állapot.  II.  Ulászló 
wartiger  Zustand,  Pesth  1838.  Ujab-  alatt  az  1492 :  93.  94.  tcz.  a  szabad- 
ban  K.  Nagy    Sándor:   A  Jobbágyság  költözést  felette  megszorították. 


251 


Digitized  by 


Google 


VIII.  Fejezet. 


kori  irataiban  ránk  maradtak.  E  nevek  nagyon  alkalmato- 
sak nemcsak  a  lakosság  nemzetiségére,  hanem  azok  eredeti 
származására  nézve  is  világot  vetni.  így  mondhatjuk 
mindenekelőtt  azt,  hogy  a  lakosság  túlnyomólag  a  szom- 
széd Ausztria  tartományaiból  vetődött  hozzánk  és  pedig 
Alsó-  és  Felső-Ausztriából,  nevezetesen  Bergből,^  GöUers- 
dorfból,*  Hainburgból,'  Fischamendből/  Ortból,*  Marchegg- 
ből,«  Bécsből,^  Wolfsthalból,*  Pottendorfból,*  Meissauból,'^ 
Laaból,"  Eslingből,"  PoUingból,'"  Welsből,"  Grieskirchen- 


^  14d9-ben  hanns  von  perg  pozs. 
házbirtokos.   (Ez  évi  vár.  telekkönyv.) 

•  1439-ben  michel  Kolcudorfer  pozs. 
házbrrtokop.  (Ez  évi  vár.  telekkönyv.) 

•  1446-ban  Haimhurger  Margit  vég- 
rendelkezik. (Prot,  Test.  I,  59.  a.  Es 
e  mű  Ili,  436.)  —  1466-ban  Jacob 
Hainburger  esküdt.  (FroL  Te^.  I,  123. 
és  123.  a.  És  e  mű  Ili,  417.)  —  1467- 
ben  Jacob  Hahiburger  des  Rats,  vég- 
rendeleti tanú.  (Prot  Test.  I,  148.  és 
e  mű  III,  417.)  —  1469-ben  Jacob 
//amAttr^«-.(Emű  111,418.)  -  1477-ben 
Péter  Lederer  von  Hainbürg  megfizeti 
polgárjogi  illetékét.  (Vár.  szám  könyv.) 

•  1443-ban  Hans  Fischamenderin . . . 
ír  stubn  wegn.  (Vár.  számad.  Rakovsz- 
ky :  Pr.  Ztg  1877.  Nr.  196.) 

'  1439-ben  hanns  ortUr  pozs.  ház- 
birtokos. (Ez  évi  telekkönyv.)  1492-ben 
Péter  Am  Ort  végrendelkezik.  (Prot. 
Test.  I,  262.  a.  És  e  mű  III,  422.) 

•  1411-ben  Hans  Marchekher  und 
hans  der  Berbcrin  Son,  kórház-utczai 
lakók.  (Rakovszky:  iV.Z(^1877.Nr.  11.) 

^  1484-ben  Jákob  Barbierer  Bécsből 
megfizeti  polgárjogi  illetékét.  (Vár.  sz. 
k.)  —  1485-ben  Wiener  leenhard  házáról 
végrendelkezik.  (Prot.  Test.  T,  202.)  - 
1494- bon  Wiener  Margit  végrendelkezik 
(Prot.  Test.  I,  23G.  a.) 

>  1439-ben  niclas  Wolfstaler  pozs. 
bázbirtokos.  (Ez  évi  vár.  telekkönyv.) 


—  1465-ben  Wolfslaler  Miklós  a  maga 
házát  leányára  és  nejére  hagyja.  (Prot. 
Test.  I,  108.  a.) 

*  1415-ben  Hanns  Lyst  und  Hanns 
Pvttendorffer  pozsonyi  polgárok  a  vá- 
rosi elszámolásnál  olyanokúi  említtet- 
nek, kik  szintén  pénzt  kaptak.  (Dipl. 
Pos.  I,  479.)  —  1429- bea  hanns  potetír 
dor^er  esküdt.  (Prot.  Test.  I,  8.  E  mű 
III,  407.) 

><>Thoma8  Meissauer  megfizeti  pol- 
gárjogi illetékét.  (Vár.  sz.  k.) 

"  1388-ban  Petrus  de  la  pozsony- 
városi  esküdt.  (Dipl  Pos.  I,  706.  E 
mű  III,  404.) 

"  1388  ban  Johnnnes  Praien  EsHn- 
ger  pozs.  városi  esküdt  volt.  (Dipl.  Pos. 
I,  706   E  mű  lII,  404) 

"1388-ban  Hinricus  Pvlinger  vár. 
esküdt.  (Dipl.  Pos.  T,  706.  E  mű  111,404.) 

"  1467-ben  W>i*er  Márton  végrendel- 
kezik. (Prot.  Test.  I,  148.  És  e  mű  III, 
4^7.)  —  1492-ben  Niclas  Welsert  em- 
lítik a  vár.  számadások.  (Rakovszky: 
Pr.  Ztg  1877  Nr.  189.)  —  1504-ben 
Welser  Miklós  neje  Ágnes  házát,  szólóit 
férjére  hagyja.  (Prot.  Test.  I,  299.)  — 
1511-ben  Welser  Miklós  intézkedik  há- 
záról, Schaff  ich  mein  haws  darinn  ich 
wonnhaffc  bin,  meinem  lieben  prueder 
Mert  fiixmarkter  vleiechaker  In  lopolds- 
dorf  felerészben,  felerészben  pedig  ne- 
jére. (Prot.  Test.  I,  331.  a.) 


252 


Digitized  by 


Google 


Osztrák  tartományokból  jött  telepesek. 


bői,*  Braunauból,*  Tulnból,'  Kremsből,'  Lichtenwerthből 
vagy  Lichtenwörthből,^  Obembergből,'  Pfaflfenstettenből/ 
Reichenthalból,^  Riedenthalból,"  Schalladorfból/'  Gmunden- 
ból,"  Aigenből"  ós  kétségtelenül  számos  egyéb  helységekből.'* 
A  többi  osztrák  tartományokból  is  többen  jöttek,  nevezete- 
sen Morvaországból:  Brünnből/*  Olmützből,'^  Rosendorfból,'' 


*  1496-ban  Griesskirckner  Vilmos 
házát  8  szőlőjét  nejére  Borbálára 
fagyja-  (Pro*-  ^«*í.  I,  256.  a.  és 
e  mű  III,  438.)  —  1503-ban  Gi<es- 
kircher  Borbála  végrendelkezik.  (I\'ot. 
Testament.  l,  288.  a.  és  e  mő  IIT, 
4260 

*  146d-ban  Pranawer  György  a  maga 
házát  leányára  Katalinra  hagyja.  ('I\'ot 
Test.  I,  108.) 

*1477'ben  Hans  Mayer  von  Tidn 
boltos  megfizeti  polgárjogi  illetékét. 
(Vár.  szám.  könyv.) 

*  1439-ben  ülreich  és  Ott  Kremhser 
pozs.  házbirtokosok.  (1439.  évi  vár. 
telekkönyv.)  —  1442-ben  Vlreich  hrem- 
ser  végrendeleti  tanú.  (Prot,  Test.  I, 
48.  a.) 

'  i439-ben  wolfgang  lichtenwerder 
pozsonyi  házbirtokos.  (Ez  évi  vár. 
telekkönyv.) 

« 1439-ben  hanns  obeniberger  pozso- 
nyi házbirtokos.  (Ez  évi  vár.  telek- 
könyv.) 

'  1439-ben  hamia  pfaffsteterin  pozs. 
házbirtokos,  bainrich  pfaffsteter  szin- 
tén. (Ez  évi  vár.  telekkönyv.)  ~ 
1481-ben  PJaJsUter  Farkas  neje  Ág- 
nes eladatni  rendeli  házát.  (Prot.  Test. 
I,  190.)  —  1510-ben  Pfaffsteter  Farkas 
házáról  intézkedik. .  (Prot.  Test.  I, 
329.  a.)  —  1511-ben  Phaffsteter  Anna 
fiára  hagyja  das  haws  das  mir 
mein  lieber  hauswirdt  Wolfgang 
phaffsteter  seliger  geschafft  hat.  (Prot. 
Test.  I,  331.)    —  1513-ban  Pfa/stetter 


Tamás  házát  nejére  hagyja.  (Prot. 
Test.  I,  344.) 

8 1439-ben  Caspar  ReichenUder,  Ste- 
phan  Reichenialer  és  michaeí  reicheiUaltr 
pozsonyi  házbirtokosok.  (Ez  évi  vár. 
telekkönyv.  Megjegyezzük,  hogy  Cseh- 
országban, Bad énben  és  Svájczban  is 
vannak  hasonló  helynevek.) 

*  1439-ben  Niclas  Eiedenialer  pozs. 
házbirtokos  Spitalneusiedlben.  (Ez  évi 
vár.  telekkönyv.) 

"  1439-ben  hanns  scJuUasdorffer  po- 
zsonyi házbirtokos.  (Ez  évi  vár.  telek- 
könyv.) 

"1407-ben  a  pozsonyi  bíróság  előtt 
állott  Jacob  cholbel  von  gmunden.  (Prot. 
Act.  a  vár.  Itban.  Királynál  250.  1.) 

"  Az^^^ner-család  számos  nevezetes 
tagja  szerepel  városunk  középkori  tör- 
ténetében s  itt  máig  fenntartotta  ma- 
gát. (L.  e  mű  Iir,  351.  s  kk.  11.) 

^'  1439-ben  Jaki  és  Simon  osterreicher 
pozsonyi  házbirtokosok.  (1439.  évi  telek- 
könyv.) 

^*  1434-ben  Meister  Hans  von  Briin 
lőmester.  (Vár.  számad.) 

*'  1457-ben  említtetik  a  Czwinger 
Hinder  den  Mathes  von  OlmiUz.  (Vár. 
számad.  Bakovszky:  Pr.  Ztg  1877. 
Nr.  22.) 

*•  1510-ben  Mert  Rosenndor^er  ain 
genanter.  (Prot.  Test.  I,  325.  Es  e  mű 
III,  428.)  —  1516-ban  Rosendorffer 
Márton  nejére  Kunigundra  hagy  Zway 
heuser  aneinander  ligendt.  (Prot.  Test. 
I,  368.) 


253 


Digitized  by 


Google 


1 


VIIT.  Fejezet. 


Mischingből/  Laseből,*  Polauból,"  Reitendorf  bői  *  és  egyeb- 
ünnen.* 

Csehországból:  Egerből,^  Kornhauszból/  Schönbach- 
ból,*  Wolduchból,*  Dessendorfból,*"  Reichenauból."  Ez  utób- 
bit illetőleg  megjegyezzük,  hogy  hasonló  helység  Ausztriá- 
ban és  Bajorosszágban  is  van,  úgy  hogy  telepeseink  talán 
ezek  valamelyikére  vonatkoztatandók. 


<  1504ben  Miachtnger  Katalin  vég- 
rendelkezik. (Prot.  Test.  I,  300.  és  e 
mű  Ili,  426.) 

*  1443-ban  Lasseher  János  végren- 
delkezik. (ProU  Tmí.  I,  46.  a.  E  mű 
III,  412.)  Egy  Lasaé  van  különben 
Ausztriában  is,  a  vasút  mentén  Schőn- 
feld-Lassee  néven  vasúti  állomás. 

*  1440-ben  Michl  PoUauer  vasárus 
volt,  mert  tőle  ágyuk  erősítése  számára 
4  uiázsa  vasat  vettek,  bár  adósságra. 
(Vár.  számad.  Rakovszky:  Pr.  Ztg  1877 
Nr.  22.) 

*  1513-ban  Liennhart  Reytdomer 
(talán  Reytdorfiier?)  Swertfeger  végr. 
tanú.  (ProL  Test.  í,  350  és  e  mű 
111,  429.) 

'  1439- ben  Steffan  marchfdder  po- 
zsonyi házbirtokos.  (Ez  évi  vár.  telek- 
könyv.) 

*  1442-ben  Égeri  János  (hannsen  von 
Eger)  neje  Borbála  féijére  hagyja  mei- 
nen  tail  des  hawss  gelegen  in  der  Stat 
prespurg  zenachst  dem  Stephau  Renes. 
(ProU  Test.  I,  44.)  —  1454-ben  GroBs 
Péter  testvérére  hagyja  házát,  mein 
haws  zu  prespurg  gelegen  ainthalben 
zwischen  des  Egrer  anderthalbon  zwi- 
schen  peter  krawsen  hewser.  (Prot,  Test 
I,  73.)  —  1517-ben  Georg  Egrer  a  czir- 
kálók  kapitánya.  (Rakovszky :  Pr,  Zfg 
1877  Nr.  43.) 

'  1517-ben  Komhauffer  (nyilván 
Kornhausser,  ha  ugyan  nem  Kom- 
hauffer, mely  esetben  nem  helynévből 


alakult^  Bernát  neje  Anna  végren- 
delkezik. (ProU  Test.  I,  375.  és  e  mű 
III,  430.) 

>  1416-ban  And  re  Schőnpacher  vár. 
esktldt,  1421-ben  is  Andreas  Schőr^pach. 
(E  mű  III,  406.)  —  1432-ben  Andreas 
Schanpat,  (III,  407.)  —  1435-ben  Andre 
schonpach.  (III,  408.) 

8 1439--40-ben  Wolfgang  Boduseher 
kamarás.  —  1443-ban  Wolfg.  Boduseher 
kamarás.  (III,  442.)  —  1513.ban  Veit 
Woduscher  esküdt.  (Prot,  Test,  I,  349. 
a.  és  e  mű  III,  429.) 

io  1439-ben  hanns  tezeuttendorffer  po- 
zsonyi házbirtokos.  (Ez  évi  vár.  telek- 
könyv.) Megjegyezzük,  hogy  Porosz- 
országban van  egy  Tessendorf, 

^^  1435  Hanns  von  Rekhenau  geawA- 
ren  purger  der  Stat  Prespurgk.  (Király 
257.  1.  1.  jegyz.)  —  1438  aug.  23-ikán 
Hanns  von  Reichenato  felkéri  a  pozso- 
nyi tanácsot,  das  ir  euch  mein  fraw 
und  mein  gesind  befohlen  lat  sein  czu 
prespurg.  A  levél  Zsigmondnak  a  cseh 
táboriták  elleni  hadjáratából  van  kel- 
tezve, dátum  in  campo  jn  vigília  sancti 
bartolomei.  (Dipl.  Pos,  II,  417.  Vár. 
Itár  Lad.  60.  Nr.  8 )  —  1438  szept  14. 
Johannes  de  Reichnau  Magister  bom- 
bardarnm  nostrarum  (Albert  királyé  t.i.) 
concivis  vester  (t.  i.  posoniensis)  pa- 
naszt emelve  Albert  királynál,  az  meg- 
hagyja a  tanácsnak,  hogy  a  Reichenani 
Jánosnak  járó  80  forintot  fizesse  meg. 
(Dipl,  Pos,  lí,  427.) 


254 


Digitized  by 


Google 


j 


Németországból  j5tt  telepesek. 


Sziléziáböl :  Troppauból,^  Rosenthalból  *  ds  egyéb 
helyekből.' 

Stiriából:  Grleichenbergből/  Hochenbergből,*  Schloss- 
bergből,^  Stockingból,'  Feringből,*  SonnleitenbőP  ós  egyéb- 
ünnen.-^  Tirolból:  Welsbergből/* 

De  a  legtöbb  idegen  mógis  Németországból,  különösen 
Délnémetországból  érkezett  ide,  Bajorországból,  Württem- 
bergből,  Badenből,  Szászországból,  de  Éjszaknémetország- 
ból, Poroszországból  is.  Bajorhonból  főleg  Bibnrgot,"  Bru- 
dersdorfot,''  Diendorfot,**  Ebersberget,'*^  Erlangent,'^  Erdin- 


1 1487-beii  TVoppatcr  Miklós  házát 
8  vagyonát  nejére  Margitra  hagyja. 
(Proi.  Test.  I,  214.  a.) 

'  1488-ban  Rosenialer  Anna  házát  s 
szőlőjét  férjére  Rosenialer  Mártonra 
hagyja.  (TVo/.  lest.  I,  219.)  —  1493-ban 
Rosenialer  Márton  a  maga  házát,  mein 
hawB  dar  Inn  ich  wonhafft  bin,  fiára 
Farkasra  hagyja.  (Prot.  Test.  I,  233.  a.) 

*  1434 :  Nyklas  der  Slesier  Büchsen- 
meister  (Vár.  számad.)  —  1439-ben 
Andre  schlesinger  pozs.  házbirtokos. 
(Ez  évi  vár.  telekkönyv.) 

*  1452  okt.  18-ikán  Wolfram  Gley- 
chenperger,  Borger  Daselbs  és  ennek  leá- 
nya Katherein,  kit  Krans  Péter  polgár- 
mester elcsábított,  amiért  is  aztán  halálra 
Ítélték.  (Dipl.  Pos.  III,  66.  Vár.  Itár  Lad. 
37.  Sec.  2.  Nr.  25.  a  és  Vár.  sz.  könyv.) 

*  1487-ben  Steffann  hochenberger  es- 
küdt 8  végrendeleti  tanú.  (Prot.  Test. 
I,  209.  És  e  mű  III,  421.) 

*  1382-ben  Nicolans  Schlospurger  po- 
zsonyi szőlőbirtokos.  (Fejér :  Cod.  Dipl. 
X.  Vm,  113.)  Megjegyezzük,  hogy 
Fejér  ismeretes  téves  közléseinél  fogva 
itt  talán  inkább  Schlosperger  »  Schloss- 
berg,  a  pozsonyi  várhegy  értendő  ? 

^  1506-ban  Georg  stokinger  tanácsos 
és  Unu.  (Pózs.  tört.  III,  427.)  -  1512 
Jorgn   Stogkinger   pegkh   aus  den  ge- 


nanten.  (TVo/.  Test.  I,  338.  és  e  mű 
III.  429.)  —  1508-10  Georg  Stockinger 
városi  kamarás.  (III,  444.) 

*  1412-ben  fraw  Katrei  Hartmanns 
der  pkerringnerj  Weilant  vns'  mitge- 
schwomen  p(ar)g(ers)  witib.  (Ez  évi 
Act.  Prot.  Királynál  334.  1.) 

*  1439-ben  Suntdeitner  pozs.  házbir- 
tokos. (£z  évi  vár.  telekkönyv.) 

^^  1439-ben  hanns  steyrei'  Kursner 
pozs.  házbirtokos.  (Ez  évi  vár.  telek- 
könyv.) —  1486-ban  Steyr  Leonhárd 
neje  Ágnes  a  maga  házarészét  férjére 
hagyja.  (Prot.  Test.  I,  207.) 

"  1439-ben  Niclas  von  WeUperg  pozs. 
házbirtokos.  (Ez  évi  vár.  telekkönyv.) 

"1480— 97-ben  piburger  György 
városi  imok,  a  jegyző  irnokja.  (E  mű 
III,  437-38.) 

"  1360-ban  Thomaz  von  Proderstorf 
esküdt  polgár  Pozsonyban.  (Dipl.  Pos. 
I,  300.  E  mű  III,  402.)  Megjegyezzük, 
hogy  Asztriában  is  van  Bruderndorf 
nevű  helység. 

"1522-ben  Diendorffer  Ulrich  neje 
Margit  végrendelkezik.  fiVot.  Test.  I, 
403.  a.  és  e  mű  III,  431.) 

1*  1501-ben  Ehersperger  Tamás  vég- 
rendelkezik. (Prot.  Test.  I,  283.  a.  és 
e  mű  III,  424.) 

"1417-ben    ífrítich    (azaz  Frigyes) 


255 


Digitized  by 


Google 


VIII.  Fejezet. 


get/  Freisinget,*  Fronaut,*  Goldingot/  Habersdorfot,^  Holcz- 
heimot,^  Königsfeldet/  Medlingent,*  Nürnberget,^  Oster- 
berget,*®   Regensburgot,'^    Schaurberget/*   Schönenberget,'* 


Silber,  von  Erlangen  Gwalt  János  po- 
zsonyi polgár  szolgája.  (Pt*oL  Act.  a 
vár.  Itban.) 

^  1494  és  1495-ben  Larenz  Eji-dinger 
megfizeti  polgárjogi  illetékét.  (Vár. 
szára,  könyvek.) 

•  1517  máj.  \\-\]sÁii  friahinger  városi 
tanácsos.  (Pozs.  vár.  jk  169.) 

•  1439-ben  Andreas  von  frona  pozs. 
házbirtokos.  (Ez  évi  városi  telekkönyv.) 
1450-ben  a  számadási  könyvek  emiitik 
des  Andre  von  frona  Haws,  melyhez 
városi  szekéren  2  napszámos  hordta 
a  követ.  (Rakovszky:  Pi\  Ztg  1877 
Nr.  9.) 

^  1439-ben  hanns  és  peter  guUlinger 
pozs.  házbirtokosok.  (£z  évi  vár.  telek- 
könyv.) —  1461-ben  Goldinger  György 
két  házát  gyermekeire  hagyja.  (Prot, 
Test.  1, 10(>.)  —  1468-ban  Goldingtr  Far- 
kas nővérére  hagyja  mein  haws  an  der 
gstettcn  das  meines  vaters  ist  gebesen. 
(Prot.  Tea.  I,  143.  a.) 

» 1413-ban  Fridericus  Haberstorffer 
városi  esküdt.  (£  mű  III,  405.) 

•1483-ban  Holczhaimer  Péter  kő- 
faragó végrendelkezik.  fiVot.  Test.  I, 
196.  És  e  mű  III,  420.)  Megjegyezzük, 
hogy  Holczheim  nevű  helyek  Württem- 
bergben,  Hessenben,  Char-Hessenben 
és  Poroszországban  is  vannak. 

» 1432-ben  Ludwig  Kunigs/elder  es- 
küdt. (E  mű  III,  407.)  £  családról,  mely- 
ből bíró  is  volt,  gyakori  iratainkban 
az  emlékezés.  Königsfeld  egyébiránt 
Szászországban  és  Poroszországban  is 
van. 

•1439-ben  peter  medltnger  pozso- 
nyi házbirtokos.  (Ez  évi  városi  telek- 
könyv.) 


•  1439-ben  Toman  Nurinberger  pozs. 
házbirtokos,  Andre  nurmberger  szintén. 
(Ez  évi  vár.  telekkönyv.)  —  1442-ben 
Stopban  Nurnberger  végrendeleti  tana. 
(Prot.  lest.  r,  48.  a.)  —  1500-ban  Nurn- 
berger Veit  neje  Erzsébet  végrendelkezik. 
CB'ot.  Test.  I,  271.  És  e  mű  III,  424.) 
1503-ban  Dillman  Miklós  özvegye  Do- 
rottya rendelkezik  nürnbergi  házáról. 
Azonkívül  mein  haus  In  prespurgk 
gelegen  dor  Inn  ich  ytznndt  wonung 
hab,  erről  szintén  végrendelkezik.  (lYoL 
Test.  l,  294.) 

^0  1439-ben  Nickl  Osterperger  pozso- 
nyi házbirtokos.  (Ez  évi  vár.  telek- 
könyv.) 

>'  1407-ben  a  pozsonyi  bíróság  előtt 
állott  vlrich  des  Schekenhon  Son  von 
Regenspurgkh.  (Prot.  Act.  a  vár.  Itban 
Királynál  250.  l.) 

"1503  Georg  schaurpergei*  esküdt, 
tana  végrendeletnél. f/Voí,  Test.  1, 291. a. 
és  e  mű  III,  425.) 

*'  1485-ben  Jörg  Schőnberger  pozso- 
nyi lakos.  (Vár.  számad.  Bakovszky: 
Pr.  Ztg  1877  Nr.  249.)  1495-ben  Schon- 
bergei'  György  végrendeletet  alkot. 
(Prot.  Test.  I,  252.  és  e  mű  III,  444.) 
1510  ben  Georg  schonerberger  Apoteker. 
(B-ot.  Test.  I,  326.  és  e  mű  III,  428.) 
Megjegyezzük,  hogy  Németországban 
mindenfelé  számos  Schönberg,  SchÖ- 
neberg  helység  található  s  azért  ne- 
hezen eltalálható,  azt  hisszük  mind- 
azonáltal, hogy  itt  a  bajorországi 
valamelyikéről  van  szó.  A  híres  Schom- 
berg  (=  Schönberg)  pozsonyi  pré- 
postról sírirata  mondja,  hogy  Ansz- 
tríából,  a  passaui  egyházmegyéből 
való  volt. 


256 


Digitized  by 


Google 


Kémetországból  jött  telepesek. 


Schwandorfot,*  Schwarzenthalt,*  Fischingent/  Unterstebent,* 
Weident,*  Windberget,'  Münchent,'  Eggenfeldent,^  Ottlngot* 
említhetjük  ily  helyekül,  de  kétségtelen,  hogy  egyéb  hely- 
ségekből is  nem  kevés  számban  érkeztek  Pozsonyba  le-' 
települő  családok.^^  Úgy  a  városi  határban  található  s  mai 
napig  is  fennlevő  dűlőnevek,  mint  a  városi  jogkönyvben 
előforduló  kifejezések  s  a  jogkönyvünkbe  átvett  jogintéz- 
mények egyaránt  leginkább  bajor  földre  utalnak. 

Württembergből:  Enzberg,"  Flochberg,"  Kiebing,''  Ko- 
chendorf  (a  Kocher  mellett),'*  Zwiefalten,'*^  Schönberg/®  Über- 


^  1521  jal.  29.  fídelis  noster  Dobilis 
ac  circumspectus  Jacobus  Swanilerffer 
CastellaDUs  Castri  Zenth  Gewrg  ac 
cívis  et  inhabitator  predicte  civitatis 
nostre  Posoniensis  —  mondja  II.  Lajos. 
(Dij^L  Po8,  III,  729.  Vár.  It.  Lad.  37. 
Sec.  2.  Nr.  28.  n.)  Ily  nevű  hely  v»n 
Badenben  és  Württembergben  is. 

•  1508* ban  Schwarzenihaler  Kristóf 
városi  jegyző.  (E  mű  III,  440.) 

•  1471-ben  Hanns  viachinger.  (Vár. 
szám.  Rakovszky :  iV.  Ztg  1877.  Nr.  96.) 

•  1439-ben  hanns  és  michel  stebenetU- 
ler  pozs.  házbirtokosok,  Michael  Stebeti- 
entler  szőlőtnlajdonos.  (Ez  évi  vár.  tik.) 

•  1437-ben  Niclas  Weidner  pozsonyi 
jegyző  (Statschreiber).  (Ez  évi  Achtbnch 
szerint  a  vár.  Itban.)  —  1439ben  wolf- 
gang  teeiílner  pozs.  házbirtokos,  Jorig 
wdidner  pozs.  szőlőbirtokos.  (Ez  évi  vár. 
tlkönyv.)  Megjegyezzük,  hogy  hasonló 
helység  Württembergben  is  található. 

•  1439-bon  Vlreich  Windperger  pozs. 
szőlő-  és  házbirtokos.  (Ez  évi  vár.  tlkv.) 
—  1490.ben  Windperger  Pál  két  ház- 
részét, meine  paide  tail  hewser,  aius 
Zenachst  dem  (>raflein,  vnd  das  andere 
Zenachst  dem  kropatschm  gelegen  nejé- 
re Dorottyára  hagyja.  (Prot.  lest  I, 
225.  a.)  Windberg  nevű  helység  egyéb- 
iránt Poroszországban  is  yan. 


'  Az  1439  évi  vár.  telekkönyv  szerint 
larenz  der  Eltér  Schrenk  pnrger  der  Stat 
zu  nnnnchen  pozsonyi  szőlőbirtokos,  sző- 
lője a  Haubmair  nevű  dűlőben  volt. 

^  1439-ben  liebhard  ekenwdder  pozs. 
szőlőbirtokos.  (Ez  évi  vár.  tik.)  Ugyanő 
1442— 52-ig  vár.  jegyző.  (E  mű  111,435.) 

•1439-ben  Thoman  Ottinger  szőlő- 
vel bírt  a  Közép-Tonawleiten  nevű 
pozs.  dűlőben.  (Ez  évi  vár.  tik.) 

"  1439-ben  jaki  paier  és  Jorg  payr 
pozsonyi  házbirtokosok,  hannsl  pair, 
fritz  pair,  Cristan  payei'  és  Niclas  pair 
pedig  szőlőbirtokosok.  (1439.  évi  vár. 
telekkönyv.)  —  1501-ben  Mathes  Payer. 
(Vár.  számad.  Rakovszky :  iV.  Ztg  1817. 
Nr.  198.)  —  1505  ben  Payr  Márton 
házát  nejére  és  gyermekeire  hagyja 
(Prot.  Test.  I,  306.) 

"  1413-ban  Friedrich  Enczenperger 
(Vár.  szám.  k.) 

"  1439-ben  Niclas  ftochperger  pozs. 
házbirtokos.   (Ez  évi  vár.  telekkönyv.) 

"  1439-ben  fridreich  Kiebinger  ^^oz^. 
Alsó-Scharlachperg  dűlőn  szőlőbirtokos. 
(Ez  évi  vár.  tik.) 

"  1 439-ben  bar  telmeés  Niclas  Kocher- 
dorfer  pozs.  házbirtokosok.  (Ez  évi  v.  tik.) 

>»  1439-ben  hanns  tzicifaUerhkú  úr  és 
szőlőbirtokos  Pozsonyban.  (1439  évi  tik.) 

*•  1495-ben  Schonberger  György    a 


Ortvay:  Poisony  tOrténete.  U.  8. 


257 


Digitized  by 


Google 


VlIl.  Fejezet 


berg ;  *  Badenből :  Büsingen,*  Hartheim,'  Lehen,*  Schlechtnau  ;'^ 

Poroszországból  Felsberg/'  Altraansdorf,'  Kettig,*  Meisdorf,^ 

PoggendoríV^  Radensdorf/*  Köln,"  Leip,''Scliaumburg,'*Zen- 

*tendorf*^  s  egyéb  helyek'*^  nevezhetők  meg.  Szászországból: 


maga  h&zát  leányára  Margitra  hagyja. 
(Fi-oL  Test.  I,  251.  a.) 

í  1494 — 95-ben  Thomas  Uibersberger 
városi  kamarás.  (E  mű  III,  444.)  — 
1516-bau  Iberejperger  Tamás  özvegye 
Borbála  végrendelkezik.  (Prot.  Test. 
I,  379.  és  e  mű  III,  430.) 

*  151G-ban  Piessinger  Mihály  vég- 
rtmdtílkezik.  (ProL  Test.  I,  367.  és  e 
uiű  III,  430.) 

*  1439-ben  hanns  von  hardenhaym 
pozB.  házbirtokos.  (Ez  évi  vár.  telek- 
könyv.) 

^  1439-ben  cristan  lehenner  pozs. 
házbirtokos.  (Ez  évi  vár.  telekkönyv.) 
Megjegyezzük,  hogy  Poroszországban 
ifi  van  hasonnevű  hely. 

'  1434-b6n  Michael  Schlechtauer  meg- 
fizeti polgárjogi  illetékét.  (Vár.  sz.  k ) 

*  1439-ben  Johannes  VeUperger  pozs. 
házbirtokos,  Kathreyn  velsperget*  és 
Niclas  von  Felaperg  szőlőbirtokosok. 
(Kz  évi  vár.  telekkönyv.)  1446-ban 
Vdsperger  Miklós  végrendelkezik.  (ProL 
Test  I,  58.  a.  És  e  mű  III,  413.)  — 
1462-ben  Vddsperger  Miklós  házát,  mein 
haws  gelegen  in  der  Stat  prespurg 
zunagst  das  Mert  von  Teben  haws  vnd 
annderhalb  des  hanns  von  Tekenpach 
haws,  nejére  Klárára  hagyja.  (Prot. 
Test.  I,  109.  a.) 

^  1412-ben  Nicolaus  Altmansdor/er 
esküdt.  (Fejér  X.  VII,  760.  E  mű  III, 
405.)  1413-ban  febr.  17-ikén  a  város  el- 
számol mit  Niclasen  dem  Altmanstorffer. 
(Vár.  számad.)  1416-ban  Nicolaus  Al- 
mansdor/er  esküdt.  (E  mű  III,  406.) 
1323-ban  Nicolaus  Altmansdor/er  pozso- 
nyi esküdt.  (DipL  Pos.  II,  336.  Pozs. 
vár.  tőrt.  III,  401.) 


■  1520-ban  KeUinger  György  neje 
Borbála  végrendelkezik.  (Prot.  Test.  I, 
392.  és  e  mű  III,  431.)  1523-ban  Kei- 
tinger  György  neje  Borbála  üjból  vég- 
rendelkezik házáról.'  (Prot.  Test.  I, 
407.  a.) 

*  1411-ben  Christoforus  dictus  Mays- 
torfer  pozs.  polgár.  (Sopr.  Okltár  I, 
644-45.) 

^^  1439-ben  ha.nna  pogkendorffer  pozs. 
szőlőbirtokos.  (Ez  évi  vár.  tik.)  1466- 
ban  Packendorffer  János  házáról  vég- 
rendelkezik. (Prot.  Test.  I,  126.)  1522- 
ben  Pagkefulorffer  Péter  nejére  Orso- 
lyára hagyja  házát  udvarát.  (Prot. 
Test.  I,  401.  a) 

"  1439-ben  Jákob  redendor/er  pozs. 
szőlőbirtokos.  (Ez  évi  vár.  telekkönyv.) 
1527-ben  Jíadendorffer  Farkas  vég- 
rendelkezik. (Prot.  Test.  I,  416.  a.  és 
e  mű  432.) 

'« 1412-ben  ErhAvt  Jungkolner,  alább 
erhart  Jung  colna,  erharten  Kolna  ház- 
vételi ügyben  említtetik.  —  1413-ban 
hanns  w'thann  Kolner  említve  van  a 
városi  bírósági  könyvben. 

>'  1439-ben  Michel  laipper  pozs.  ház- 
birtokos.  (Ez  évi  vár.  telekkönyv.) 

'*  1439- ben  tridreich  schairmburger 
pozs. házbirtokos. ( 1439.  évi  telekkönyv.) 
Ez  utóbbi  a  Schaumburg-lippei  is  lehet. 

1*  hanns  tzenutendorffti*  a  pozs.  Punk- 
harten  nevű  dűlőben  szőlőbirtokos. 
(1439  évi  vár.  tik ) 

<*  1439-ben  hRnns prevcs  pozs.  szőlő- 
birtokos. (Ez  évi  vár.  tik.)  1454  jul. 
13.  nemesi ttetett  V.  László  által  Nico- 
laus Flins  de  Puczk,  Nobilis  de  terra 
Brussie,  civis  Civitatis  Posoniensís. 
(Dipl.  Pos.  III,  142—43.) 


258 


Digitized  by 


Google 


A  letelepedések  nem  voltak  tömegesek. 


Breitendorf,'  Breitenfeld,*  Weidensdorf ;'  Anhalt-Bernburg 
herczegségből  Bemburg/  Épp  úgy  bizonyos,  hogy  némely 
családok  Lengyelországból,*^  Sleswigból,*  a  Sweiczból'  ke- 
rültek ide.* 

Mindezek  a  letelepülők  Pozsonyba  nem  egyszerre, 
nagy  tömegben  érkeztek,  hanem  idő  folytán,  századokon  át, 
lassú  egymásutániságban.  Ezt  nemcsak  abból  következtet- 
hetjük, hogy  tömeges  letelepedésről  nincs  adatunk,  hanem 
a  kö'zszeUemből  is,  mely  e  város  lakosságát  kezdettől  fogva 
jellemzi.  Ha  nagy  tömegben  érkezik  vala  Pozsony  lakos- 
sága, akkor  a  városi  közszellem  nyilván  egyszerűéi  többször 
az  országos  közszellemmel  ellentétbe  helyezkedett  volna, 
a  nemzeti  és  politikai  ellenzékeskedés  úgy  kapott  volna 
lábra  és  erőre,  mint  a  hogyan  az  lábra  kapott  volt  a 
bessenyőknél,    kik    ellen    Sz.    Istvánnak    kellett    fegyvert 


*  1439ben  mert  és  hans  praüten*, 
dorfer  pozs.  házbirtokosok.  Az  első 
szőlőbirtokos  is.  (Ez  évi  vár.  telek- 
könyv.) —  1453- ban  Scbarrach  Bertalan 
özvegyére  hagyja  házát,  mein  haws 
darinn  ich  wonung  hab,  gelegen  in 
der  Stat  prespurg  zanacbst  der  prayteti- 
dorferin  hawsung.  (ProL  TesL  I,  69.  a.) 

« 1439-ben  Cristan  praUenfelder  Po- 
zsonyban az  Alsó-Scbarlachpergen  sző- 
lőbirtokos és  'hfiíiiXí^ praüenfelderin  ház- 
birtok osnő.  (1439  évi  telekkönyv.) 

*  1439-ben  peter  waidendorffer  pozs. 
bázbirtokos.  Peter  weidendar/er  szőlő- 
birtokos. (Ez  évi  vár.  telekkönyv.) 

*  1439-ben  mert  perenburger  sz  - 
mihály-utczni  házbirtokos.  (1439.  évi 
telekköny.) 

*  1360-ban  Jans  der  Poü  végrendel- 
kezik. (IMpl.  Fos.  I,  300.  Es  e  mű  III, 
402.)  —  1439-ban  Micbel  poUuier  pozs. 
házbirtokos.  (Ez  évi  vár.  telekkönyv.) 
—  Egy  1517.  évi  Achtpuchban  egy 
tolvajról   mondatik,    hogy   az   in   den 


Jarmarckten  In  hungern  vnd  in  polan 
különféle  tárgyakat  lopott.  Itt  tehát 
polnn  =»  Lengyelország. 

« 1509  ben  Steffan  Marataler  esküdt 
(ProU  TesL  T,  323.  a.  és  e  mű  III,  428.) 

^  1435  ben  Ijangwiser  Lyenhart  vég- 
rendelkezik. (Fi-oL  Test.  I,  12.  E  mű 
III,  408.)  —  1439-ben  hans  masti-ieler 
pozs.  házbirtokos.  (Ez  évi  vár.  tik.) 

'Kiegészítésül  megjegyezzük,  hogy 
az  1439  évi  városi  telekkönyvben  a 
következő  szőlőbirtokosokkal  találko- 
zunk még :  hanns  holenprucker,  Rwppl 
von  Lambach,  hanns  von  mawtam,  Ja- 
kobin  von  SchÜtarn,  Wolfgang  trauvier, 
hanns  zicetUendorffer,  hennsel  haws- 
rucker,  eszerint  az  Ausztriában  levő 
Holenburg,  Lambach,  Mautern,  Schil- 
dern,  Traun,  Zwentendorf  és  a  Haus- 
ruck-hegy  vidéke  szintén  oly  helyek, 
honnan  egyes  telepesek  Pozsonyba 
jöttek.  Egy  frainberger  nevű  pozsonyi 
szőlőbirtokos  neve  pedig  a  stiriai 
Freienbergre  utal. 


259 


Digitized  by 


Google 


VíII.  Fejezet. 

fogni;  vagy  a  hogyan  lábra  kapott  volt  a  kunoknál,  kik 
IV.  Béla  alatt  fenyegették  felforgatással  az  országot; 
vagy  a  hogyan  lábra  kapott  volt  az  erdélyi  szászoknál, 
kik  soha  a  haza  lakosságával  politikailag  egybeforrni 
nem  akartak  s  ma  sem  akarnak;  kik  magukat  soha 
magyaroknak,  hanem  mindig  csak  németéknek  érezték 
s  kik  mindig  csak  a  maguk  érdekét  tartották  szem  előtt 
sokszor  a  haza  érdekének  rovására  vagy  azzal  egyenes 
ellentétbe  helyezésével  is.  Pozsony  lakosságánál  soha  a 
separatismus  szelleme  nem  kisértett,  németségük  daczára 
is  alárendelték  magukat  a  haza  átalános  érdekeinek  s  nem 
egyszer  fegyverrel  védték  saját  külnemzetiségük,  a  külföldi 
németség  ellenében  az  ország  jogát,  javát.  Fejedelmeink: 
Zsigmond,  Hunyadi  János  gubernátor,  V.  László,  Hunyadi 
Mátyás  ezért  telvék  is  dicsérettel,  kiemelve  hazafíságukat,  a 
koronához  való  ragaszkodásukat  és  a  haza  érdekében  hozott 
áldozatkészségüket.  Ily  szellem,  ily  hangulat  azonban  csak 
úgy  állhatott  fenn,  hogy  a  külföldi  elemek  csak  lassan, 
kisebb  mérvekben,  apránkint  gyarapították  a  város  lakos- 
ságát, melynek  nagy  része  már  visszapillanthatott  ősökre 
s  mely  érezte,  hogy  sorsa,  jövője,  állami  üdve  a  haza 
sorsához  van  kötve  s  attól  van  feltételezve. 

Bár  azonban  elismerjük,  hogy  főleg  Németország  volt 
az  a  föld,  melyről  Pozsonyba  a  legtöbb  idegen  jött,  mégis 
nagy  tévedés  volna  azt  hinni  s  azt  állítani,  hogy  Pozsony 
a  középkorban  teljesen  nélkülözte  a  magyar  elemet.^  Ellen- 
kezőleg itt  jóval  több  volt  akkor  a  magyarság,  mint 
néhány  századdal  későbben,  midőn  a  politikai  viszonyok 
felette  kedveztek  az  elnémetesedésnek.  Egyidejűleg  akkor, 
mikor    a    németek    telepedtek    le    városunkban,    Pozsony 

*  Schwicker :  Die  Deutschen  in  Un-     selője,   mert  Pozsonyt  iiézta  német  vá- 
gwn  u.  Siebenbürgen,  (Wien  u.  Teschen     roBÚl  tűnteti  fel.  100.  1. 
1881.)  czimű  művében  e  nézet  képvi- 


2o0 


Digitized  by 


Google 


Belföldről  jött  telepeBek.  Hospes  és  civis  jelentése. 

kisebb-nagyobb  környékéből  is  számos  hospes  érkezett  ide. 
Kik  a  „hospes",  a  „vendég"  szót  úgy  magyarázzák, 
hogy  az  csak  hvJföldi  jövevényt  jelent,  nyilvánvalóan  igen 
csalatkoznak.  A  hospes  nem  a  civis  ellentéte  abban  az 
értelemben,  hogy  a  hospes  idegen,  külföldi,  a  civis  pedig 
belföldi,  hazai.  Hogy  a  kettőnek  azonos  értelme  van,  már 
csak  abból  is  eléggé  kitetszik,  hogy  a  szabadalmakban 
vegyest,  felváltva  ugyanazon  értelemben  használtatnak. 
A  pozsonyi  1291  évi  privilégiumban  is  hol  a  hospes,  hol 
a  civis  szó  használtatik.  Hospes  alatt  tehát  átalán  idegen, 
jövevény  értetik,  akár  a  külföldről,  akár  a  hazának  vala- 
melyik vidékéről  jött  legyen.  A  hospes  idegen  volt  a 
község,  a  város  alapítójára,  magára  a  városra  vagy  köz- 
ségre nézve  azonban  civis,  polgár  volt.  De  civis,  polgár 
volt  a  város  eredeti  régi  lakosa  is.  A  királyi  cancellária 
stylusa  nagyon  ingadozó,  bizonytalan  és  alkalmatlan. 

Tényleg  költözködtek  s  állandóan  le  is  telepedtek 
Pozsonyba  Magyarország  környékéből  s  távolabb  eső  vidé- 
keiről is  nem  kevesen.  Ezt  is  középkori  lakosságunk 
egy  részének  nevei  és  származáshelyei  bizonyítják.  Ma- 
gából Pozsony  megyéből  jöttek  számosan,  nevezetesen 
Szentgyörgyből,  ^      Bazinból,  *     Modorból, '     Ottóvölgyről,  * 


*  1314-ben  Vlricus  de  s,  georgio  po-  megfizeti    polgárjogi    illetékét.    (Vár. 

zsonyi    esküdt   volt.   CAnf,  Okmtdr  I,  Bzám.  könyv.)   1498— 1499-ben   Jákob 

366.  Poz8,  vár.  tőrt.  Ili,  401.)  1439-ben  Körbler  von  Sant  Jőrgen,  der  zingiesser 

lang  jory  von  aan  jorigen  pozs.  szőlő-  megfizeti    polgárjogi    illetékét.    (Vár. 

birtokos.    (Ez  évi    vár.  tik.)    1477-ben  kam.  számad.) 

Hans  von  Sant  Jőrgen  megfizeti  polgár-  '  nikl  ledrer  von  pősing.   (1439  évi 

jogi  illetékét   (Vár.  kam.  szám.)  1480-  vár.  tik.) 

ban    Walentin    Grosz    von    S,   Jőrgen  •Niclas   modrer  és   banns    modrer 

megfizeti    polgárjogi     illetékét.     (Vár.  pozs.  szőlőbirtokosok  a  Czersprunn  és 

kam.  számad.)    1487-ben  Winzenz  Fi-  az  Alsó-,   Közép-   és   Felső-Scharlach- 

scher  von  8.  Jőrgen,  Stefan  Tenk  von  perg  nevű  dűlőkön.  (1439  évi  vár.  tik.) 
S.  Jőringen  megfizetik   polgárjogi  ille-  *  1439-ben  Pertl  Ottentaler  a  pozso- 

téküket.  (Vár.  szám.  könyv.)  1493-ban  nyi  Pankharten-dülőben  szőlőbirtokos. 

Péter  Pachschweller   von  Sant  Jőrgen  (Ez  évi  tik.) 


261 


Digitized  by 


Google 


VIII.  Fejezet. 


Nagyszombatból/  Dévényből,*  Szempczből,'  Stomfáról,* 
Zumbergről^  és  a  Csallóközből:  Püspökiből,'  Szunyogdi- 
ból,'  Somorjáról,*  Gombából^  és  egyebünnen  a  pagy 
szigetről.**^ 


11382-ben  Nyklas  fílius  Jobannis 
de  Tyma  pozsonyi  szőlőbirtokos.  (Fejér: 
X.  VIII,  113.)  1439-ben  banns  von 
íima  pozs.  szőlőbirtokos  a  Fucbsleiten- 
dűlőben.  (Ez  évi  vár.  tik.)  hannsl  tir- 
naioer  szőlőbirtokos  az  Oberscbarlach- 
pergen.  (TJ.  o.)  1457-ben  Liennbart 
pader  von  7í«*fia  végrendelkezik  (I^oL 
Test,  I,  95.  és  e  mű  III,  435.)  1439- 
ben  banns  von  tinuiw  pozs.  bázbirto- 
kos.  (Ez  évi  vár.  telekkönyv.)  1485- 
ben  Micbael  Tröstler  kürsner  von 
Tinia  megfizeti  polgárjogi  illetékét. 
(Vár.  szám.  könyv.) 

*  1435-ben  niklas  von  Teben  városi 
esküdt.  (P^ot,  Test.  I,  13.  a.  E  mű  III, 
408.)  1439-ben  mert  von  Tebm,  banns 
von  Tebeti,  Sigmund  von  Tehén  pozs. 
házbirtokosok,  az  első  szőlőbirtokos  is. 
(Ez  évi  vár.  telekkönyv.)  1443-ban 
Niklas  von  Teben  végrendeletet  alkot. 
(Frot.  Test.  I,  45.  E  mű  III,  412) 
1480-ban  Dévényi  János  áldozár  intéz- 
kedik a  maga  házáról.  fProt.  Test.  I, 
180.  És  e  mű  III,  437.) 

« 1388-ban  Nicolaus  Wortperger  po- 
zsonyi vár.  esküdt  volt.  (Dipl  Pos.  I, 
706.  Emu  III,  404.)  1483-ban  WorÍ2)erger 
Mihály  neje  Katalin  házát  férjére  hagy- 
ja. (Prot.  Test.  I,  196.)  1487-ben  Ward- 
perger  Mihály  a  maga  házát  nejére 
Dorottyára  hagyja.  (Prot.  Test.  I,  214.) 
1493-ban  der  lange  Hans  von  Wartperg 
megfizeti  polgárjogi  illetékét.  (Vár. 
szám.  könyv.)  1513~14-ben  HansEisen- 
pek  von  Wartiyerk  megfizeti  polgárjogi 
illetékét.  (Vár.  szám.  könyv.) 

*  1475-ben  és  1477ben  Caspar 
Stampher    esküdt    Pozsonyban.    (Prot. 


Test.     I,     167.    a.     170.     Es    e     mű 
III,  419.)  A  Stampher  név  gyakori. 

*  1389-ben  Johannes  de  Sengbergh 
illetőleg  Semberg  városi  esküdt.  (Fejér 
X.  VIII,  285-88.)  —  1390-ben  Johan- 
nes de  Segenberg  vár.  esküdt.  (Dipl, 
Pos.  I,  723.  E  mű  III,  404.) 

•Schudi  Janus  von  Bischoffsdorf 
pozs.  szőlőbirtokos.  (1439  évi  tik.) 

'  1439-ben  Anna  von  muckendorf 
szőlőt  bírt  a  pozsonyi  Wotzengnind 
nevű  dűlőben.  (Ez  évi  telekk.)  Mégis 
megjegyezzük,  hogy  Ausztriában  (Sti- 
riában)  is  van  egy  Muckendorf. 

*1388ban  Petrus  de  villa  Marié 
vár.  esküdt  Pozsonyban.  (Dipl.  Pos. 
I,  706.  E  mű  III,  404.)  —  1517-ben 
die  Hans  Stnmarin  von  Sumarein  meg- 
fizeti polgárjogi  illetékét.  (Vár.  szám. 
könyv.) 

*  1411  nov.  3-ikán  Jacobus  literátus 
de  Gumba  civis  civitatia  Posoniensis. 
(Soproni  Okltár  I,  644—45.) 

101387  jan.  23.  AndreaschUngerdes 
chinder  Hofstat  aws  der  SchuU,  A 
Csallóközből  való  Unger  (Magyar)  fia 
Andrásnak  ezen  házhelye  Pozsonyban 
közel  azon  házhelyhez  feküdt,  melyet 
a  város  Spitzer  Pál  bírónak  ajándéko- 
zott. (Dipl.  Pos.  I,  704.)  1403-ban  Cas- 
par  aus  der  Schut  eladja  pozsonyi  házát. 
(Ez  évi  Prot.  Act.)  1413  aug.  10. 
előtt  Andreas  Vnger  aus  der  SckuUe 
említtetik  a  városi  számadókönyvben. 
1416-ban  Andreas  aus  der  SóhüU  vá- 
rosi esküdt.  (E  mű  III,  406.)  1419-ben 
Balásch  aus  der  Schuet  pozs.  ház- 
birtokos. (Ez  évi  Prot.  Act.  a  vár. 
Itban.) 


262 


Digitized  by 


Google 


Magyarországból  jött  telepesek. 


A  szomszédmegyékből  Mosonyból :  Köpesényből/ 
Nezsiderből,'  Magyar-Óvárról,^  Járfaluról/  Rajkáról.'  — 
Sopronból:  Sopron  városból®  ós  RitzingbőL'  —  Továbbá 
Vasmegyóből:    Zsidóról®    és    Rohonczról.^    —    Veszprém- 


U314-ben  £bro  de  Chutseb  városi 
esküdt.  (Ánj,  Ohmtár  1, 366.  És  e  mű  III, 
401.)  1379— 86-ban  Johannes  de  Kotze 
pozs.  eskfldt  polgár.  [DipL  Pos.  I,  694. 
E  mű  III,  403.)  1882  márcz.  16.  Johan- 
nes dictns  de  koissee  (=  Köpcsén}') 
Ciyis  de  posonio.  I.  Lajos  király  őt  kizá- 
rólag biztosítja  a  bántatlan  szabad  járás- 
kelés tekintetében.  fDipL  Pos.  I,  654.) 

•1439-ben  mathes  netrsidler  pozs. 
házbirtokos  a  Reicbardsutczában.  (Ez 
évi  vár.  telekkönyv.)  Ugyanez  évben 
Cristan  newsidler  vödriczi  házbirtokos. 
(Ez  évi  vár.  telekkönyv.)  1494  jan. 
2ikán  Mathes  Neitsidler  tanú  Wiener 
Margit  végrendeletében,  fl^ot  Test. 
I,  236.  a.)  1502-ben  Ebmer  Margit  vég- 
rendeletében egyik  tanú  Wolfgang 
Neusidler.  (Prot.  Test,  I,  300.  a.)  1504- 
ben  Neitsidler  György  háza  felét  nejére 
Borbálára,  másik  felét  fíára  Jánosra 
hagyja.  (Pi-oU  Test,  I,  304.)  1509  ben 
Neusidler  Farkas  özvegye  Borbála  leá- 
nyára Annára  hagyja  ain  fürtel  mei- 
nes  hauss  gelegen  (nebén)  hunion  In 
der  stat.  (Pi-ot.  Test.  I,  324.) 

•  1439-ben  Pongracz  Altenburger 
pozs.  házbirtokos.  (Ez  évi  vár.  telek- 
köny.)  1504  ben  Altenburger  Pongracz  a 
maga  házát  nejére  hagyja  fl^ot.  Test. 
I,  302.) 

*  1439-ben  peter  su^ab  pozsonyi  ház- 
birtokos. (1439.  évi  telekkönyv.)  1411 
nov.  3-ikán  Chantz  Swab  de  Jerndorf 
civis  civitatis  Posoniensis.  (Sopront 
Oldtár  I,  644—45.) 

» 1405-ben  nikel  pechem  von  Rayken- 
dorff  pozsonyi  szőlő-  s  házbirtokos.  (Ez 
évi  Prot,  Act.  a  vár.  Itban.) 


*  1359-ben  Stephanus  dictus  de 
Suprunto  pozsonyi  esküdt  volt.  (LHpl. 
Pos.  I,  297.  Pozs.  vár.  tőrt.  III,  402.) 
1439.  Meindl  von  Oedenhurg  kecske* 
utczai  házbirtokos.  (1439.  évi  telek- 
könyv.) 1510  Niclas  Odennburger  es- 
küdt. (Prot.  Test.  I,  326.  És  e  mű  III, 
428.)  1517  máj.  11.  Niclas  Odenburger 
városi  tanácsos.  (Pozsony  városi  jog- 
könyv 169.) 

*  1439-ben  michel  Ruetzinger  pozs. 
ház-  és  szőlőbirtokos.  (Ez  évi  vár.  tik.) 
1504  Ritzinger  Miklós  intézkedik  házá- 
ról. (Prot.  Test.  I,  304.) 

*  Peter  von  Syttaw  a  pozsonyi  Las- 
terleyten  és  Hochgangel  nevű  dűlőn 
szőlővel  birt.  (1439  évi  vár.  telek- 
könyv.) 

•1467. ben  Rechnitzer  alias  Graff 
János  háza  felét,  di  helft  meines  hauss 
gelegen  ze  nagst  hannsen  Karner  hans 
. . .  vnd  das  andre  mein  haus  gelegen  ze 
nagst  Purkhartten  Scharrach  haus  fíára 
Farkasra  hagyja.  (Prot.  Test.  I,  135.  a. 
és  138.  E  mű  III,  418.)  Neje  ugyan- 
csak 1467  évi  végrendeletében  is  fíára 
Farkasra  hagyja  die  helft  meins  hauss 
gelegen  zenagst  hannsen  karner  hauss. 
(U,  0.  137.  a.)  1488  Lewterspckh  János 
neje  Dorottya  írja :  Darnach.  meins 
haws  Zwischen  Wolfgangen  Rechnitzer 
vnd  Jorgen  frankhon,  dass  dem  von 
weilent  meinem  vorigen  hawswirt  hann- 
sen Karrner  herkumbt  vnd  gantz  paw- 
fellig  ist  gewesen,  darauff  dem  wir 
bedé  ich  vnd  mein  hanns  Leuterspekh 
über  fiinfFhundert  gulden  verpawt  ha- 
bén, férjére  Jánosra  hagyja.  (Prot. 
Test.  I,  217.) 


263 


Digitized  by 


Google 


VIII.  Fejezet. 


megyéből :     Pápáról,^     — -     Pestmegyóből :     Pestről  *     és 
Budáról." 

Hazánk  felvidékéről  pedig  Nyitramegyéből :  Sasvár- 
ról,* MosóczróP  és  Zoborról;^  Barsmegyéből :  Körmöczről  ;^ 
Hontmegyéből :  BátbóL*  Többen  a  Szopességből  ^  valamint 
Erdélyből  Nagy-SzebenbőP^  s  SóvárrólJ*  Igaz  ezek  nem 
voltak  mind  magyarok,  hanem  nagyrészt,  miként  neveik 
is  bizonyítják,  szintén  németek,  de  hogy  a  magyar  elem 
sem  hiányzott  közülök,  azon  kép  bizonyos.  E3zt  bizonyítja 
a  gyakori  Ungeii^  ünger^  Hunger  név,  melylyel  az  illető- 
nek nemzetiségét,  magyarságát  jelelték  s  mely  aztán  vezeték- 
névvé is  lett.''*  És  bizonyítják  továbbá  a  többszörösen  elő- 


*  lid9-ben  Niclas  gurtler  von  papa 
pozs.  bázbirtokoB.  (Ez  évi  vár.  telek- 
könyv.) 

•  1465-ben  Pestiét*  Wenczel  házát  ne- 
jére hagyja.  (ProL  TesU  1, 118.)  1488-ban 
Maier  István  fiára  Jánosra  hagyja  den 
weingarten  In  Spitalem  ainhalb  gelegen 
Innerhalb  dez  Wentzla  pestler  wein- 
garten nnd  ausserhalb  dez  hanns 
Bennscher  weingarten.  (ProL  Test.  I, 
63.  a.) 

*  1439-ben  hanns  von  Ofen  kecske- 
utczai  házbirtok 08.  (1439  évi  telek- 
könyv.) 1626— 1527-ben  Andre  Pek  von 
Ofen,  Caspar  ricinus  von  Ofen  meg- 
fizetik polgárjogi  illetéküket.  (Vár. 
szám.  könyv.) 

^  1411  febr.  26-ikán  említve  vnn 
Michel  Sdiosperger,  (Vár.  száma d.) 

^  Az  1439  évi  telekk.  szerint  michel 
mosanUser  illetőleg  michel  moaoüzer 
pozs.  kettős  szőlőbirtokos. 

•  1495-ben  Georg  de  Zhobor  városi 
kamarás.  (Prot,  Test.  I,  252.  és  e  mű 
III,  444.) 

'  1484-ben  Lucas  von  der  krembnitz 
megfizeti  polgárjogi  illetékét.  (Vár. 
szám.  könyv.) 


S1475  és  1481— 1483-ban  Niklas  v. 
FraiíMimarlct  városi  kamarás.  (E  mű 
III,  443.) 

*  1438-ban  Jorg  Tzipser  vár.  kama- 
rás. (E  mű  III,  442.)  —  1443.ban  Joríg 
Zipser  pozs.  lakos.  (Vár.  szám.  könyv. 
iV.  ^  1877  Nr.  28.)  —  1451-ben 
kamerschreiber  Jorig  Czipser,  (E  mű 
III,  443.) 

"  1512— 1516-ban  Grtin  Frigyes  vá- 
rosi jegyző  és  közjegyző  Frídericas 
Gruen  de  Ctbinio,  Natus  Strigoniensis. 
(Prot,  Test.  I,  364.  a.  és  e  mű  III,  440.) 
—  1516-ban  Ich  Fridrich  graen  Aus 
der  Hermanstat.  (Prot.  Test.  I,  361.  a. 
és  e  mű  III,  é41.) 

1^  1439-ben  Niklas  SaUzburgertí^ííZü,- 
pályai  házbirtokos  és  a  Sachsen  u. 
Schawkan  nevű  dűlőben  szőlőbirtokos. 
(1439  évi  telekkönyv.)  Lehet,  hogy 
nem  az  erdélyi,  hanem  az  osztrák  Salz- 
burg értendő. 

^*  1388-ban  Nicolaus  Ungerl  a  tanács 
külső  tagja.  (Pergament  töredék  a  vár. 
Itban  és  e  mű  III,  403.)  —  1413-ban 
Andreas  Vnger  ans  der  Schutte.  (Vár. 
szám.  könyv.)  —  1434-ben  Laurenz 
Hungem  megfizeti   polgárjogi  illetékét 


264 


Digitized  by 


Google 


€»% 


VI'  / 

'wUV  v%r4^  iWk  yrleM /Ufltrvi:        / 


84.  A  városi  JogkduTT-tftredék  egyik  iapja  a  XV.  ssázadbói. 
(B  ma  123.  lapJáliOK  ) 


265 


Digitized  by 


Google 


VIII.  Fejezet. 


forduló  magyar  hangzású  nevek,  milyenek  a  Tompa,*  Kakas,' 
Bornemisza,*   Hosszú,*    Németh,^   Pápai,^   Balázs,^  Ország,* 


(Vár.  számad.  k.)  —  1439  ben  Michel, 
Sigbert,  Caspar,  Frítz,  Mert,  Toman^ 
Paul,  János  (Janasch),  Wl,  Stepban, 
Larencz  Vnger,  And  re  Vngerl  po- 
zsonyi bázbirtokosok.  (Ez  évi  telek- 
könyv.) —  Ugyanezen  telekkönyv 
szerint  Gilg  hunger,  Sigmund  Vnger, 
Stephan  Vnger,  bans  mger,  Péter 
vnger,  niclas  fmger,  Einreicb  vnger, 
banns  stefFel  vngerin  pozsonyi  szőlő- 
birtokosok. —  1451-ben  Vugeil  Bor- 
bála végrendelkezik.  (Prot,  Test.  I, 
67.  és  e  mű  III,  414.)-  1461-ben 
Caspar  Hunger  munkás.  (Vár.  számad. 
könyv.)  —  1463-ban  Thoman  unger, 
(Vár.  sz.  k.)  —  1490-ben  Péter  Unger 
megfizeti  polgárjogi  illetékét.  (Vár.  sz  k.) 
—  1490-ben  Unger  Jakab  nejére  bagyja 
félházát.  (TVoí.  Test,  I,  230.  a)  — 
1494-ben  Steffan  Hungerer  végrendeleti 
tanú.  (Prot.  Test.  I,  236.  a.)  —  1495- 
ben  Vnger  István  a  maga  házát  nejére 
bagyja.  (Prot.  Test.  I,  254.  a.)  —  1503- 
ban  Vnger  Farkas  neje  Margit  házát 
s  szőlőit  férjére  hagyja.  (Prot.  Test. 
I,  297.  és  e  mű  III,  426.)  —  1506  ban 
a  pozs.  tanács  bonestum  Gregorium 
Ungarum  inhabitatorem  nostrum  II. 
Ulászló  királyhoz  küldi,  hogy  e  királyt 
a  pozsonyi  ügyek  felől  értesítse.  (Dipl. 
Pos.  III,  629.)  —  1510-ben  Hunger 
Lukács  neje  Benigna  végrendelkezik, 
férjére  hagyva  házát  és  udvarát. 
(Prot.  Test.  I,  336.  a.  és  o  mű  III, 
428.)  —  1510-ben  Hunger  Lőrincz 
végrendelkezik.  (Prot.  Test.  I,  328. 
és  e  mű  III,  428.) 

*  1435-ben  Michl  tompa  geswaren 
purger  der  Stat  Prespurgk.  (Király 
257.  1.  1.  jegyz.) 

*  1437-ben  Johannes  Kakas  solicitator 
laborum    nostrorum   posoniensis,    azaz 


Zsigmond  király  pozsonyi  tigynőke. 
(Horváth :  M.  Regesiák  II.  Magff.  Tört. 
Tár  IX,  143.)  Az  1439  évi  városi 
telekkönyvben  pedig  olvassuk:  domus 
capituli  in  qua  residet  dom.  Stepbanus 
Kakas. 

»-*1456  aug.  16ikán  Joannes  Bor- 
nemiza  és  Paulus  hozw  concives  szere- 
pelnek a  Pécsi  Balázs  ellen  való  per- 
ben. (Dipl.  Pos.  Iir,  193.) 

*  1383-ban  Colomanus  et  Stepbanus 
dictus  Nemet  de  Posonio  megjelennek 
a  pozsonyi  bíró  és  tanács  képviseleté- 
ben a  győri  káptalan  előtt  tiltakozva 
az  ellen,  hogy  bizonyos  vizsgálat  el- 
halasztásába az  ellenfél  egyezni  nem 
akar.  (DipL  Pos.  I,  661.  Vár.  Itár  Lad. 
34.  Nr.  10.)  —  Ugyanez  évben  aug. 
3l-ikén  Stepbanus  literátus  dictus  Xé- 
meth  és  Jakab  fia  Kálmán  pozsonyi 
polgárok,  tehát  ugyancsak  a  fennteb- 
biek  megjelentek  Zámbó  Miklós  tár- 
nokmesternél peres  ügyben.  (Fejér 
X.  VIII,  130.  és  e  mű  II.  2,  215.) 
Későbben  is  ismételten  kerül  elő  e 
név.  Az  1439  évi  városi  telekkönyv 
szerint  stephan  nyemeth  duna-utczai 
házbirtokos. 

*  1447-ben  Niclas  von  papa  végren- 
deletet alkot.  (Prot.  Test.  I,  68.) 

'  1419-ben  említve  van  dos  Balásch 
haws  a  US  der  Schuet,  das  gelegen  ist 
in  der  Stat  ze  prespurgk,  zenechst  den 
Grunstübl.  (Ez  évi  Pirot,  Act.  a  vár. 
Itban  és  Királynál  233. 1.) 

•1451-ben  d'pangracz  vnd  d'herr 
Michl  orsag  das  dreiskist  zu  pres- 
purg  mit  einander  habén  Inn  ge- 
habt,  azaz  pozsonyi  barminczadosok 
voltak,  (Ez  évi  Aeehtpuech  a  városi 
kárban.) 


266 


Digitized  by 


Google 


Magjar  telepesek. 


Kassay,^  Baranyai,^  Aczól,'  Stibor/  Keresztesi  Tilaji/ 
Ákosi,*  Deák,'  Temesközi,®  Török,"  Csudi,^^  Domonkos,** 
Boros'*  nevek.  Azon  pozsony-külvárosi  egyének  között,*^ 
kiket  III.  István  király  1165-ben  nemesített,  több  oly 
névvel  találkozunk,  melynek  magyarsága  kétségbevon- 
hatlan,  mint  Ombod,"  Csalóközi,'*  Pető,'«  Nyék,"  Endre,*« 
Szerecsen,'^  Pénteki,*^  Keled,**  Fancsal."  Tudvalevő,  hogy 
Széplak  (Schöndorf)  falút,  melyet  a  XIII.  században  a 
tatárok  elpusztítottak,  IIL  Endre  alatt  újból  telepítették  s 


*  1437-ben  Péter,  des  Casschay  péler 
knecht  valloraáBt  tett  a  pozs.  bíróság- 
nál.   (Ez  évi  Áechtpuech  a  vár.  Itban.) 

*  1437-ben  Baronia  (IJSitcan  vallo- 
mást tett  a  pozs.  bíróságnál.  (Ez  évi 
Aechtpuich  a  vár.  Itban.) 

*  1514-1525  közt  Aczél  István  el- 
adja Pozsonyban  fekvő  s  kőből  épült 
ó-házát  (Aitbaws)  Voit  Frigyes  pozs. 
polgármesternek.  (Prot.  Extrawriale 
Nr.  5.  a  pozs.  kápt.  Itban.) 

« Az  1423  és  1424  évi  A(^,  Prot. 
említik  Stibor  pozsonyi  házát,  des  herrn 
Stybory  baws.  (Királynál  353.  1.) 

*  1515-ben  Tk^Jlay  de  Keresztes  a 
maga  pozsonyi  házát  nejére  Borbálára 
hagyja-  (I^ot,  Test.  I,  366.) 

*  1519-ben  Achacy  Farkas  a  maga 
llázát  8  udvarát  nejére  hagyja.  (Prot. 
Test.  I,  389.) 

»Az  1439  évi  vár.  telekkönyv  sze- 
rint Jenusch  diáik   pozs.  szőlőbirtokos. 

*  Az  1439  évi  vár.  telekkönyvben 
Walter  von  iemeschhez  mint  pozsonyi 
szőlőbirtokos  fordul  elő. 

*michel  türck  pozs.  szőlőbirtokos. 
(1439  évi  tlkönyv.) 

^^  Schudi  Janus  von  BischofFsdorf 
szőlőt  bírt  a  Czerspninn  nevű  pozsonyi 
szőlőhatárban,  mathias  Cchudy  pedig 
az  Ober-Tonawleiten  nevűben.  (1439 
évi  vár.  tik.) 


i>  Domonkusch  Janusch  a  Széplak- 
utczában  házbirtokos.  (1439  évi  vár. 
telekkönyv.) 

*•  1449-ben  Boros  Janusch  városi 
ügyész  volt.  (L.  fenntebb  45. 1. 2.  jegyz.) 

"  istos  homines,  subvrhanos  Posoni- 
enses,  átiratban  suhurbanos  Posoniensis 
caslri. 

i*Ombad,  átiratban  Omboiil. 

*»  Colon,  Cuzen,  átiratban  Cbalow, 
Cwzen.  Itt  mindkétszer  két  név  van 
feltüntetve   nyilván   egy   név   helyett. 

"Petu,  átiratban  Pethew. 

"  Nichw,  átiratban  Nyekw. 

>*  Endre,  átiratban  is. 

<*Scerecnn,  átiratban  Zerechun. 

«0Petiki,  átiratban  Penteky. 

*^  Kelud,  átiratban  iCesuol.Ez  utóbbi 
a  Keeölynek  is  megfelelne.  Kérdés, 
melyik  a  helyes  közlés?  Tudvalevő, 
hogy  a  Keled  régi  nemzetségi  név. 

"  Fonsol,  átiratban  Fonsal.  A  többi 
nevek  iránt  bajos  eligazodni.  Lehet, 
hogy  a  Ceka,  átiratban  Ceba  «»  Csiba, 
mely  név  mint  családnév  ma  is  fel- 
található a  Csallóközben.  A  két  ok- 
iratot közli  Fejér:  Cod.  DipL  II,  172. 
173.  s  még  jobban  elferdítve  Ballns: 
Beschreihtmg  d.  k.  Freistadt  Pressburg 
256—262.  Utána  Czoernig:  Eíhnogra- 
phie  d.  ősterr.  Monarchie  lí,  244.  1. 
4.  jegyz. 


267 


Digitized  by 


Google 


Vm.  Fejezet. 

minthogy  az  új  telep  magyarokból  állott,  kapta  ^Magyar- 
vtcza^  nevét,  mely  néven  az  ma  is  ismeretes  Pozsony 
lakésságáiiál,  bár  hivatalos  elnevezése  Széplak-utcza.^  Lát- 
tuk, hogy  volt  városunkban  külön  magyar  bfró,  kinek 
szereplését  az  itt  lakó  számos  magyar  tette  szükségessé. 
Annyira  magyarok  voltak  ezek,  hogy  a  német  bfr<5  tár- 
gyalását, jogalkalmazását  és  ítéleteit  meg  nem  értették. 
A  város  által  szolgálatba  fogadott  egyének  közt  magyarok 
is  voltak.*  De  mindezek  mellett  még  két  más  tényezőt  is  kell  kü- 
lönösen kiemelnünk,  melyek  városunkban  a  magyar  elemre 
fenntartólag  s  élénkítőleg  hatottak:  az  egyik,  hogy  a  vár 
a  megyehatéság  alá  tartozott,  a  másik  pedig,  hogy 
Pozsonyban  igen  gyakran  nádori  gyűlések  tartattak.  A 
megyei  hatóság,  ha  nem  is  terjedt  ki  a  város  municzipalis 
igazgatására  és  bíráskodására,  társadalmilag  okvetlenül 
nem  maradhatott  hatás  nélkül.  A  nádori  gyűlések  pedig 
nemcsak  Pozsony,  hanem  a  szomszéd  megyék  nemes  népét 
is  összegyűjték  Pozsony  területén,  ha  nem  is  a  város 
falain  belül,  de  a  falak  közelében  megyei  területen.  De 
magában  a  városban,  azt  hisszük,  a  papság  sem  volt  éppen 
minden  hatás  és  befolyás  nélkül.  Nevezetesen  a  káptalan 
és  prépostság  az  idegen  német,  olasz,  porosz,  bajor,  lengyel, 
cseh,  szász,  sziléziai,  osztrák  tagjain  kívül  túlnyomólag 
°^^?y^r  egyénekből  állottak.  A  prépostok  közül  felemlíthet- 
jük a  Dörögdi,  Széchényi,  Zámbó,  Sóvári  Soós,  Privigyei, 
Sánkfalvi,  Zelei  Aczél,  Újlaki  neveket;  a  káptalanból  a 
Budai,  Zalai,  Hosszú,  Veres,  Sümegi,  Gyulai,  Püspöki, 
Gyenge,  Guttai,  Köss,  Máté,  Fogacsi,  Spáczai,  Nagy- 
szombati, Széchényi,  Győri,  Korponai,  Vági,  Bél,  Stomfai, 
Berényi,  Lábatlan,  Mezey,  Váradi,  Vaáli,  Temesváry, 
Dereski,  Legniczi,  Somi,  Vépi,  Körmendi,  Lévai,  Keresztes^ 

» RakovBzky :  Fr,  Ztg  1877.  Nr.  10.  —  « L,  fenntebb  45.  I.  2.  jegyz.  63. 1. 
2.  jegy.  64.  1.  6.  jegyz. 


268 


Digitized  by 


Google 


Á  város  magyar  elemét  élénkítő  intézmények. 

Selmeczi,  Körmöczí,  Vajkai,  Pozsonyi,  Sopronyi,  Kört- 
vélyesi,  Pethei,  Baáni,  Samarjaí,  Kápolnay,  Alföldi  vagy 
Komjáthy,  Pakaházai  Páka,  Bártfai,  Pápóczi,  Szilasy, 
Doborgazi,  Kerekes,  Bánffy,  Szegedi  Alföldi,  Kissellői, 
Bakócz,  Nagyfalusy,  Böősi,  Szenczy,  Cseklészi,  Sok- 
iyosi.  Bakabányai,  Szentesi  neveket,^  mint  mely  nevek 
alapján  tényleg  állíthatjuk,  hogy  a  XI V^ — XVI.  századok- 
ban a  káptalan  túlnyomólag  magyar  származású  és.  nyil- 
ván érzelmű  egyéneket  számlált  tagjaiul.  Érthető  tehát, 
hogy  a  városhatésági  edictumokat  avagy  az  országos 
rendeleteket  magyar  nyelven  is  kellett  közhirré  tenni.* 
A  városi  zászlékon  a  magyar  czimer  díszlett.'  A  városi 
alkalmazottak  hivatalos  ruházata  közt  a  magyar  öltöny, 
a  mente  is  szerepelt.  Szóval,  számos  jelenség  kétségtelenné 
teszi,  hogy  a  túlnyomó  németség  mellett  a  magyarság 
aránylag  elég  szépen  volt  képviselve. 

De  németeken,  magyarokon  kívül  voltak  itt  olaszok  is. 
Tudjuk,  hogy  a  XI — XIII.  században  s  aztán  is  az  olaszok 
hazánkban  a  városi  lakosságnak  leggazdagabb  s  legmíveltebb 
elemét  képezték.  Pest,*  Esztergom,*  Székesíejérvár,^  Várad,' 


*  Mindezekre  nézve  lásd  e  mű  III,  1269-ben  Rubinus,  Arcbinus,  Gudinus, 
197—292.  Ugyanitt  1 13—194  a  megyei  Gampuncbar,  MaariciuB,  Elkynus  nevű- 
tisztviselők  magyar  elemét.  ékből  állott  a  tisztikar   s   az  okmány 

•  L.  fenntebb  66. 1.  7.  jegyz.  említi  Balduin  polgárt  is.  (Wenzel 
*L.  fenntebb  34.  1.  VIII,  252.)  A  mongol  pusztítás  után 
^Pestre  különösen  a  mongol  pusz-  egj  újabb  olasz  telep   érkezett  ide  de 

titás    után   jöttek,    1259-ben    itt   már  terra  Latina.    (Fejér  IV.   II,  375.)   A 

templomuk  volt.  (Scbier  nyomán  Sza-  Lombardus  név  sem  ismeretlen  Eszter- 

lay  J. :  Századok  1880.  XIV,  545—546.)  gom  lakosságában  s  ez  az  olasz  jöve- 

'Itt  a  vezérelemet  az  olaszok  ké-  vény  bazáját  is  megérteti  velünk, 
pezték  s  volt  külön  utczájuk,  vicus-uk,  ^  Székesfejérvárra  Sz.  István  telepi- 
mely  már  1241-ben  említtetik.  (Fejér  tett  olaszokat.  1226-ban  az  itteni  ola- 
II,  384.  Szalay  i.  b.  546.  I.)  Esztergom-  szók  perlekednek  a  pannonbaimi  apát- 
nak olasz-örmény  lakosságára  mutat-  sággal.  (Wenzel  VI,  431.) 
nak  a  tiszti  karnak  nagyszámmal  fenn-  '  Erre  mutat  a  Várad-Olaszi  nevű 
maradt  jegyzékei   a  XIII.  századból,  városrész  a  Körös  jobbpartján. 


269 


Digitized  by 


Google 


VlII.  Fejezet. 

Zágráb,*  Perina,*  Pécs'  lakosságának  nagy  részét  ola- 
szok tették,  de  hazánk  más  vidékein,  más  helységeiben 
is  bizton  nyomozhatni  nyomukat/  Ok  főleg  az  ipar  és 
a  kereskedés  körében  találták  meg  működési  körüket. 
Mennyire  kezökben  volt  a  forgalom,  kitűnik  abból  is, 
hogy  a  győri  vám-szabályzatban  ily  tétel  fordul  elő: 
(fizettetik)  latin  vendég  kocsija  után.*^  De  kétségbevonhat- 
lan,  hogy  az  olaszok  a  magyar  városi  élet  egyéb  ágainak 
fejlődésére  is  nagy  befolyást  gyakoroltak.  Lppen  az  olasz, 
illetőleg  olasz-magyar  ^sékesfejérvár  és  Esztergom  azon 
városok,  melyek  minden  tekintetben  „jogra  és  szokásra^ 
mintákéul  szolgáltak  az  ország  összes  városainak  nemzetiségi 
külömbség  nélkül,^  s  bizonyára  az  olaszság  átalános  elterjedt- 
sége benyomása  alatt  írta  a  német  rímkrónűca  szerzője,  hogy 
Magyarországon  az  olasz  nyelv  leginkább  használatos  minden 
nyelvek  között.'  Ezért  biztosra  vehető,  hogy  oly  városok- 
ban is  voltak  nagyobb  számmal,  melyekben  egykori  ott- 
létüket bővebb  avagy  határozott  adatokkal  nem  bizonyít- 
hatjuk. Bár  Pozsonyban  a  németség  túlsúlyban  volt,  mégis 
az  olasz  elem  is  e  helyt  nem  volt  csekély  mennyiségben  képvi- 
selve. Az  itt  virágzó  ipar  és  kereskedés  kedvező  alkalmat  szol- 


^  Zágráb  lakossága  részben  olasz  Latinus  s  ugyanő  ugyanazon  okmány- 
volt, egy  árpádkori  emlékben  a  zágrábi  ban  Gallicusnak  neveztetik.  (Wenzel 
biró  potestasnak  »»  podesta-nak  nevez-  XII,  578.) 

tetik  (Fejér  IV.  III,  337.)  s  a  XIV.  szá-  *  Rodna  lakói  Erdélyben  délnémetek 

zad  egyik  okmányában  a  zágrábi  oleuz  voltak  s  Rogerlus  szerint  az  igen  nagy 

ufcza  nevével  találkozunk.  (Fejér  IX.  és  tekintélyes  theulon  város  volt.  (Mis. 

I,  254.)  Car.  20.   fej.)    Úgy    látszik    azonban 

*  Olasz  lakosságának  kellett  lennie,  olaszok  is  lakták,  egy  1268  évi  okmány- 

miután  városbirája  egyik  szabadalma-  ban   Henrik   comes,   Brendolini  fia  is 

ban  az  Olaszországban  divott  defensor  említtetik.  (Szalay:  &;dAufoib  XIV,  554.) 

néven    neveztetik.    (Wenzel   XI,   182.  *£ndlicher  491. 

Szalay  i.  h.  548.  1.)  •  Szalay :  Századoh  XIV,  555. 

*Itt  latinnsok  voltak  a  lakosok  kö-  ^  Wann  nie  chain  Sprach  wart,  Den 

zött,  lígy  látszik  olaszok  és  francziák  Ungem  so  gemain  Sam  weUsches  alain. 

vegyesen.    Egy    okmányban    Joannes  (Pez:    Scripiorea  rer,  Austr,  III,  358.) 


270 


Digitized  by 


Google 


Az  olasz  telepesek. 

gáltatott  hajlamukat  kielégíteni  s  kedvencz  foglalkozásuk  szá- 
mára kívánatos  tért  nyitni.  De  némely*  más  körülmények 
is  e  mellett  bizonyítanak.  Tudjuk,  hogy  Urseolo  Péter  király 
a  magyar  erődített  városokba  s  várakba  német  és  olasz 
helyőrséget  rakott^  s  így  nyilván  az  erődített  Pozsonyba 
és  várába  is  felesen  hozott  ily  népelemeket,  kik  közül 
többen  később  kétségtelenül  polgárilag  is  állandósultak  itt. 
Még  inkább  történhetett  ez  az  Olaszországból  hozzánk 
jutott  Anjouk  alatt  s  azon  összeköttetésnél  fogva,  melyben 
úgy  I.  Károly,  mint  I.  Lajos  királyaink  Olaszországgal 
állottak.  Midőn  a  humanismus  s  a  renaissance  kora  köszön- 
tött be  hazánk  földén,  akkor  nyilván  nemcsak  a  fővárosban, 
hanem  vidéki  városainkban  is  megélénkült  az  olasz  elem. 
De  mindezeknél  még  inkább  történt  ez  az  által,  hogy  a 
pápai  követek,  trevisói  Boccasino  Miklós  ostiai  bibornok- 
püspök,  a  későbbi  XI.  Benedek  pápa  és  Fra  Gentile  bibor- 
nok  Pozsonyban  hosszasabban  tartózkodva  itt  curiát  tar- 
tottak, egyházi  hivatalokat  rendeztek  be,  zsinatokat  és 
gyűléseket  tartottak.  Udvari  személyzetük  csupa  olasz 
egyénekből  állott,  kikhez  járultak  az  itt  megforduló  s 
több-kevesebb  időn  át  itt  tartózkodó  pápai  dézsmaszedők, 
kik  mellett  ugyancsak  olaszok  segédkeztek.^  Az  olasz  elem 
befolyására  mutat,  hogy  több  olasz  a  pozsonyi  prépostsági 
javadalmas  méltóságba  beleült,  mint  Piacenzai  Jakab, 
Humbert  bíboros.  Milanói  Pusterla  Vilmos  s  Péter  biboros/ 
Más  olaszok  egyebütt  vétetik  észre  magukat.  Columbai 
Ferencz,  Gentilis  biboros  házi  káplánja  a  Sz.  Katalinról 
elnevezett,  ma  is  fennálló  kápolnát  alapítja.*  Bertalan 
olasz  orvos  mint  városi  orvos  működik*  és  így  tovább.  Egyes 
bevándorolt  s  itt  állandóan  letelepedett  olasz  családot  név- 


» Marci  Chronica  cap.  43.  és  e  mű  I,  210.  —  "  Mindezekre  nézve  1.  e  mű  III, 
74.  8  kk.  11.  —  »L.  e  mű  III,  204.  209.  214.  —  *  L.  e  mű  II,  I.  39.  40.  és  III,  80. 
Ali.  1,  39.  lapon  a  Frigyes  név  sajtóhiba.  —  »L.  fenntebb  II. 2,  46.1.  2.  jegyz. 


271 


Digitized  by 


Google 


VIÍI.  Fejezet. 

szerint  is  ismerünk.  A  Ventur-család  Pozsonynak  egy  régi 
előkelS  patriczius-családja  volt,  mely  itt  nagy  vagyonra 
és  tekintélyre  tett  szert.'  E  család  után  viseli  ma  is  Pozsony 
belvárosának  egyik  legelőkelőbb  utczája  nevét  s  ott,  hol 
egy  olasz  család  akkora  positióra  tehetett  szert,  ott  okvet- 
lenül fel  kell  tételeznünk,  hogy  más  olaszok,  vonzatva 
híres  földijük  neve  és  tekintélye,  netán  bíztatása  által, 
szintén  sorakoztak  körüle.  Az  1439  évi  városi  telekkönyv- 
ben előjő  mint  ház-  és  szőlőbirtokos  michel  albaner,  ki 
alatt  egy  Álba  éjszakolasz  városból  ideszakadt  olaszt  ért- 
hetni. A  jS!omer-család  Pozsonynak  szintén  régi  családja,  mert 
Johann  Romért  mint  pozsonyi  házbirtokost  már  az  1439 
évi  városi  telekkönyv  sorolja  fel  s  ha  nem  is  tudjuk  e 
család  származását  kimutatni,  maga  a  név  mindenesetre 
valamelyes  összeköttetésbe  hozza  Olaszország  fővárosával. 
A  Hunyadi  Mátyás  király  alatt  Pozsonyban  keletkezett 
Academia  Istropolitana  híres  tanárai  között  GatiS  János 
és  Br3,ndolini  Aurél  szintén  olaszok  voltak.*  Sőt  tud- 
juk, hogy  az  olaszok  ügyességük,  hasznavehetőségük  és 
élelmességüknél  fogva  amellett  közszolgálati  jelentőséghez 
is  jutottak.  Tudjuk,  hogy  1435-ben  milanói  Tamás  Zsig- 
mond király  egyik  intézője  volt.'  Csakhogy  Pozsony  e 
régi  olasz  lakossága  idővel  beolvadt  a  város  német  elemébe, 
úgy  amint  az  hazánk  más  helyein  is  történt.  Az  olaszok 
ugyanis  nem  támogattattak  gyarmatosok  tömeges  telepei 
által    s   így    könnyebben  németesedtek  s  magyarosodtak.* 


•  1388-ban    Jacobas    Venturini    de  •  Fraknói :    A  Hunyadiak  és  Jagd- 

Salto  esküdt.   (Fejér  X.  VIII,  279.    E  lók  kora  530.  1. 
mű   III,    403.)    —   1389.ben    Jacobus  •  1435-ben  Leonardus  filius  Nofrii  de 

Gaüicus  dictus  Ventura  vár.  esküdt.  Baymócz  et  Thomaa  luüicus  de  Méla- 

(Fejér  Cod.  DipL  X.  VIII,  288.  E  mű  ni«fwt  (=  Milánó)  Zsigmond  kir. factorai. 

III,  404.)  —  1398-ban  Jacobus  GáUu*  (DipL  Pos.  lí,  324.) 
dictus  Wontura  juratus   civis.    (DipL  ^Ssalay:  Századok  XIV,  555. 

Poa.  I,  2.  E  mű  III,  404.) 


272 


Digitized  by 


Google 


A  franczia  telepesek. 

Hogy  voltak-e  Pozsonyban  francziák  is  képviselve, 
adatok  hiányában  nem  tudjuk-  kimutatni.  Ventur  Jakab 
ugyan  mint  Gallicus  szerepel  1389-ben,  de  e  példa  csak 
azt  mutatja,  hogy  a  gallicus  és  italicus  jelzőket  egyérte- 
lemben  vették,  úgy  amint  a  lattnus  szó  sem  jelent  mindig 
olasz  embert,  mert  a  latinus  kifejezés  alatt  értettek  a  közép- 
korban francziát  is,  németalföldit,  flandriait  is.  Egy  ok- 
iratban Pécs  lakosai  közt  egy  s  ugyanazon  okiratban  egy 
s  ugyanazon  egyén  Joannes  Latinusnak  és  Gallicanusnak 
neveztetik,*  tehát  valósággal  franczia  volt.  Viszont  a  szepes- 
ségi városok  lakói  nem  voltak  olaszok,  hanem  ílandrok, 
illetőleg  valiónok,  mert  Németalföldről  jöttek  és  egyik 
városukat  mégis  Szepes-Olaszinak,  ViUa  Latinorumnak 
nevezik,  mi  németül  helyesen  Wallendorfnak  mondatik. 
Egy  az  erdélyi  szászokat  illető  okiratban  előjön  a  Johan- 
nes  latinus  hospes  Flandrensis,*  tehát  itt  sem  jelent  a 
latinus  kifejezés  olaszt,  hanem  vallont,  kik  tényleg  a  XIII. 
században  vegyesen  laktak  a  szászokkal  a  Szepességben 
és  Erdélyben,  vegyesen  magyarokkal  Sárospatakon  és 
vidékén.  A  Pozsonyban  ma  is  használatban  levő  Wallon- 
utcza-név  középkori  történetünkre  nézve  mitsem  bizonyít, 
mert  hozzá  csak  újabbkori  történeti  esemény  emléke  fűző- 
dik. De  hogy  egyes  flandriaiak  ide  is  elszakadtak,  azt  a 
Meixner,  ma  is  Pozsonyban  meglevő  család  neve  után 
véljük  következtethetni,  mert  a  Meixnerek  ősei  nyilván  a 
belffa  Meix-faluból  valók.  Már  1439-ben  Niclas  és  hanns 
meyxner  Pozsonyban  a  Reichart-utczában  és  a  Vödriczen 
házbirtokosok.*  Azonkívül  hans  maixner  szőlőbirtokos  is.* 
Ugyanaz  évben  maister  gaUus  háziúr  a  Vödriczen,'^  Wolf- 
gang  walich  szintén  a  Vödriczen,  Stephan  Walch  és  Cristan 
waltcher  a  belvárosban.®  A  Walich  név  megfelel  a  Pozsony- 

«  Wenzel :  Arp.  új  Okmtár  XIÍ,  578.  —  « Wenzel :  Árp,  új  Okmtár  XI,  83. 
—  «Az  1439  évi  vár.  tlkönyv  szerint.  —  ♦—•Ugyanott. 


O  r  t  V  a  7  :  Possony  tOrténeto.  II.  2.  273 


Digitized  by 


Google 


VIH.  Fejezet. 

ban  ma  is  fennlevő  Wellisch  család  nevének.  Franczia- 
országra  utalna  az  1439  Qvi  telekkönyv  azon  adata,  mely 
szerint  Angelus  Raigen  von  pern  Pozsonyban  a  belváros- 
ban házbirtokos.  Pern  ismeretes  helység  Délfrancziaország- 
ban  a  Lot  departementben,  de  biztosnak  ez  adatot  azért 
nem  tarthatjuk,  mert  lehet,  hogy  ezen  Pern  a  svájczi  Bern- 
nek  felel  meg. 

Ami  a  szláoságot  illeti,  ezt  illetőleg  szintén  nem 
vagyunk  képesek  kielégítően  eligazodni.  Emlékeink  csak 
kevés  szláv  nevet  tartalmaznak,  milyenek  a  Pecham,  Pehem, 
Wenzla,  Wcnziwa,  Venceslaus,  Wenclaw,  Wentzl,  Suha,  Pesko, 
Bacharat,  melyek  viselői  mind  pozsonyi  ház-  és  szőlőbirto- 
kosok voltak.  E  nevek  cseh,  lengyel,  tót  származású  csalá- 
dokra engednek  következtetni.  Az  1439  évi  városi  telekkönyv- 
ben Gilig  Krókawer  említtetik  mint  pozsonyi  szőlőbirtokos, 
kinek  neve  után  krakói  lengyelnek  kellett  lennie.  Ugyan- 
ezen forrás  említi  michel  polaner-t^  And  re  poUnn-t  ugyan- 
csak mint  szőlőbirtokosokat,  tehát  szintén  lengyel  embe- 
reket kell  alattok  gondolnunk.  Ugyanaz  áll  a  gyakran 
előforduló  Poll,  Pohl  nevekről.  Az  1480—81  évi  vár. 
szám  adókönyvek  két  cseh  tolvajról  tesznek  említést.*  Egy 
1517  évi  Ítéletben  két  kivégzett  csehről  van  szó,*  de  ezek 
nyilván  csak  elfogott  kóborló  gonosztevők  s  nem  állandó 
pozsonyi  lakósok  voltak  s  azt  csupán  véletlennek  nem 
vehetjük,  mert  tudjuk,  hogy  a  szláv  lakosság  a  régibb 
középkorban  hazánk  más  városaiban  sem  volt  igen  kép- 
viselve. Nyomuk  ahg  egy-kettőben  mutatható  ki.*  A  szláv- 
ságnak  Pozsonyban  való  eltűnése  mindenesetre  figyelemre- 


*  dem  Zucbtung  das  er  zwei  Béhe-  der  gehangen  aind  wordn  freitHg  nnch 

misch  dewb  an  den  prang  gesmitzt  hat.  assiimptionís    Marié   anno  dinni  1517. 

"Vrgiclit  zwaer  pohem  mit  namen  »Szalay:  Városaink  nemzeiiségiviszo- 

ainer  Gur  Zjck,  der  andore  Janó  von  nyai    a    XIIL   században    i.   h.   XIV, 

den  hungarischen  Brodt^  so  mit  eioan-  555 — 556. 


274 


Digitized  by 


Google 


A  szláv  telepesek. 

méltó  jelenség,  miután  kétségtelen,  hogy  a  honfoglalás  előtt 
számuk  itt  tetemes  volt. 

De  lettek  legyen  a  nemzetiségi  viszonyok  Pozsonyban 
bármilyenek  is :  annyi  kétségtelen,  hogy  az  uralkodó 
nemzetiség  itt  a  középkorban  a  német  volt,  de  mellette 
érvényesült  nemzetiségileg  a  magyar  is,  anélkül  azonban 
hogy  a  magyar  nemzetiség  politikailag  is  érvényre  emel- 
kedhetett volna.  Ami  itt  nemzetiségi  képviselet  volt,  az 
mind  egy  s  ugyanazon  jogkönyv  uralma  alatt  állott, 
valamennyi  felett  a  városi  tanács  more  theutom'co  intéz- 
kedett. 


C-SJ^^l2^Jl 


Í6.  A  pozsonyi  vir  XVIII.  8Z.  képe. 
(A  Ratio  Educationis  1777.  évi  kijtdá«iból.) 


275 


!«♦ 


Digitized  by 


Google 


IX. 

A  város  jogai.  A  bekoltözósi  és  letelepodési  jog. 
A  zsidó-közseg  alakulása  6s  szervezése. 

?|^G^okkal  biztosabb  téren  állunk,  ha  a  Pozsonyban  le- 
'^^^  telepedett  zsidóságról  szólunk.  A  zsidóság  hazánkban 
Jj^^i^ó  már  a  honfoglalás  idején  képviselve  volt  s  az  Árpá- 
dok alatt  igen  felszaporodott.*  I.  Béla  (1061— 1063)  király 
már  tekintettel  volt  rajok  törvényhozásában,  amennyiben 
a  vásárokat  vasárnapról  szombatra  tette  át.*  Az  1092  évi 
törvényben  már  szó  van  zsidóknak  kereszténynőkkel  való 


^  Lásd  Kohn  Sámnel :  A  zsidók  tör- 
ténete Magyarországon  a  legrégibb  idők- 
től a  mohácsi  vészig,  Budapest  1884. 
1—62.  11. 

*]8te  omnia  fora  die  sabbati  con- 
stituit  pro  vendcndo  et  emendo.  (Tha- 
róczi:  Chronica  Hungaroi-am  II,  45. 
Schwandtnernél :  Scriptoi-es  rer,  fíun- 
garicarum  I,  138.)  TőrtéDetiróink  ebben 
a  zsidók  ellen  irányult  intézkedést  lát- 
nak, de  ujabban  Kohn  e  nézetet  el- 
erőtleníteni  igyekszik  azzal,  hogy  a 
király  a  keresztény  vasárnap  meg- 
szontségtelenítését  kívánta  megakadá- 
lyozni s  módot  nyújtani  a  népnek, 
hogy  a  vasárnapra  való  szükséges 
czikkeket  eleve  beszerezhesse.  ([.  m. 
53. 1.)  Azonban  mi  e  nézetet  nem  tehet- 
jük magunkévá,  mert  igaz,  hogy  Thu- 
róczi  Béla  királyról  való  közlésében  a 
zsidókat  fel  sem  említi,   de  nagyon  is 


felemlíti  azt,  hogy  a  király  nem  engedte 
a  gyámoltalanokat  és  parasztokat  a 
kereskedők-  és  pémüzérektől  kizsákmá- 
nyoltatni.  Non  enim  permittebat  mer- 
catores  et  nurnmularios,  detestabilem 
avaritiae  voraginem,  a  simplicibus  et 
rusticis,  superíluum  lucrum  congregare. 
Ezért  tiszta  ezüstből  készült  pénzt  ve- 
retett és  az  elndásra  került  tárgyak 
árát  megszabta,  pretium  rerum  véna- 
lium,  secundum  certam  quantitatom, 
justo  moderamine  discretae  rationis, 
constituit.  Ezzel  kapcsolatban  említi 
aztán  a  vásárnak  vasárnapról  szom- 
batra való  áttételét,  mi  kétségtelenné 
teszi,  hogy  az  intézkedésnek  tisztán 
mercantilis  oka  volt.  Ha  tekintetbe 
vesszük,  hogy  a  kereskedők  és  pénz- 
üzérek  zsidók  voltak,  akkor  a  vásár- 
nak szombatra  való  áttétele  által  elérni 
óhajtott    ezél    magától    lesz     előttünk 


276 


Digitized  by 


Google 


A  legrégibb  zsidó  telepesek. 

házasságáról  oly  értelemben,  hogy  az  ily  házasságok  fel- 
bontandók s  a  nők  szabadságba  helyezendők.*  Kálmán 
király  külön  törvdnynyel  szabályozza  a  zsidók  és  keresz- 
tények kölcsönös  zálog-  és  adás-vevési  ügyeit,*  sőt  elren- 
deli, hogy  a  zsidók  földbirtokot  vehetnek  ugyan,  de  csak 
ott  lakhatnak,  a  hol  püspöki  székhely  van.'  Ez  utóbbi- 
ból az  következnék,  hogy  Kálmán  király  idejében  váro- 
sunkban, mely  csak  káptalani,  de  nem  püspöki  székhely, 
zsidók  nem  voltak,  de  ez  a  következtetés  nem  felelne  meg 
a  valóságnak,  mert  nevezett  királynak  szóban  levő  rende- 
lete soha  végre  nem  hajtatott  s  végre  sem  hajtathatott  s 
tényleg  csakhamíir  feledésbe  is  ment.  Világosan  kitetszik 
ez  azon  körülményből,  hogy  több  püspöki  székhelyen: 
Kalocsán,  Bácsban,  Veszprémben,  Egerben  a  Kálmán 
király  után  való  századokban  nem  voltak  zsidóközségek, 
ellenben  Budán,  Sopronban,  Fejérvárott,  Nagyszombatban, 
Tatán,  Kőszegen,  Kismartonban  s  Pozsonyban  igen/  De  el 
is   tekintve  ettől,  tudjuk,    hogy   a   pozsonyi    prépostság   a 

nyilvánvalóvá.  A  zsidóknak  vallási  tör-  budai,  pozsonyi,  soproni,  nagyszombati 

vények  tiltották  a  szombati  adás-vevést  ft^jervári  és  másatt  levő    zsidókhoz  in- 

s  így  őket   tényleg  kényszerhelyzetbe  tézett    okleveléből,    mely    a    pozsonyi 

juttatta.  Ha  nem  ez  volt  volna  a  czéljn,  vár.  kárban  található.   Azonkívül  lásd 

akkor  a  vásárt  a  hétnek  valamely  más  Kohn  i.  m.  71.  393.  1.,  bár  itt  meg  kell 

napjára  tehette  volna  át  és  bizonyára  jegyeznünk,  hogy  e  nagyérdemű  szerző 

tette  volna   is,    nehogy  a  zsidó  keres-  magyarázatát    Kálmán    törvénye  ezen 

kedőket  károsítsa.  pontjának  indokaira  nézve  magunkévá 

>  Decret,  8,  Ladislai  lib.  I.  cap.  10.  nem  tehetjük.   Kálmán  király  intézke- 

Endliehemél  329.  1.  dését  nem  szoríthatjuk  csupán  a  földet- 

'  Colomanni  reg  is   kx  data  Jadaeis  bíró  zsidóságra,  hanem  az  egész  zsidó- 

in  guo  regno  commoraniibus.  (Endlicher-  ságra,  mert  intézkedésének  tisztán  val- 

nél  371 — 372.  11.)  lás-erkölcsi    s   nem  merő  tized-fizetési 

'  possessiones  quidem  Judei  qni  pos-  motívumai  voltak.  A  püspökökre  nézve 

sünt  emere,  babeant,  sed  ipsi  nusquam  a    tized    nem    volt    veszélyeztetve     a 

nisi  ubi  sedes  episcopalis  est,   manere  zsidóknak   vidéken  való   tartózkodása 

sinantur.    (Decret.     Colom,    regis    75.  által.  Ezt  a  püspökök  épp  oly  biztosan 

Endliehemél  369.  1.)  szedették  volna  be  a  vidéki  zsidóktól, 

*  Ez  kitetszik  Erzsébet  királynénak  mint  a  hogyan  beszedették  azt  a  vidéki 

1382 — 88  közti   évekből   származó  s  a  keresztényektől. 


277 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

XIII.  századig  püspöki  jogkaiósóg-félét  gyakorolt^  s  így 
Kálmán  rendelete,  ha  tényleg  végrehajtva  is  lett  volna,  a 
zsidóságot  abból  ki  nem  zárja  vala,  ellenkezőleg  lakásra 
oda  maga  is  készteti. 

De  késztette  erre  később  egy  másik  körülmény  is. 
A  zsidók  a  királyi  fiscus  alá  tartozván,  csakis  a  fiscus 
birtokterületén  tartózkodhattak.  Ily  területek  a  királyi 
városok  voltak.  Földesúri  hatalom  alatt  álló  területen  le- 
telepedniök  tilos  volt.  Ezt  csak  különös  királyi  engedély 
mellett  tehették,  milyent  1393-ban  Zsigmond  király  adott 
Grara  Miklós  macsói  bánnak  és  testvérének  Jánosnak*  s 
melyet  később  1455-ben  V.  László  király  is  megerősített.* 
A  Kanizsaiak  is  csak  ilyen  kiváltságlevél  alapján  telepít- 
hettek zsidókat  Kismartonba.*  De  csakis  különös  engedély 
mellett  hagyhatták  el  a  már  letelepített  zsidók  maguk  is  a 
királyi  városokat  s  maguk  a  zsidók,  nyilván  merő  financziális 
okokból,  ugyancsak  zokon  vették,  ha  ily  helyekről  közü- 
lök valaki  elköltözött,  mert  az  ily  elköltözések  által  fogyott 
községük  lakossága  száma  s  így  annál  érzékenyebben  kel- 
lett nekik  a  viselendő  zsidó-községi  terheket  érezniök.^  Ily 
eset  előfordult  épp  Pozsonyban  is,  mert  a  pozsonyi  zsidó- 
ság 1506-ban  felpanaszolja  a  király  előtt,  hogy  közülök 
néhányan    Péter    szentgyörgyi    és    bazini    gróf  jószágára 

>L.  e  mű  I^  180  —  185.  íiscusi  adót  a  visszamaradottaknak  kel- 

*Kelt    Budán    1893.    jul.    24-ikén  lett  volna  pótlólag   fizotniök,   akkor  a 

Ered.  okirat  a  M.  Tud.  Akad.  könyv-  király    nem     említhetne     károsodást. 

tárában  a  Czecli-féle  kéziratok  között.  Nyilván   így   volt  ez  a  városi  adó  te- 

*  Ugyanott.  kintetében   is  s  azért  a  városnak    épp 

*  Magy,  Akad,  Ertesitő  1865.  V,  209.  ú^y  feküdt   érdekében,   mint  a  kincs- 
» Hogy  itt  csak  a  községi  adó  és  nem  tárnak,    bogy  a  zsidók  a  városokat  el 

egyszersmind  a  kincstári  és  városi  adó-  ne  hagyják.  A  zsidó-községi  adó  terhe 
kat  említjük,  azt  igazolhatni  gondol-  azonban  már  megszaporodott  az  elköl- 
juk  azzal,  hogy  maga  Zsigmond  király  tözés  által,  mert  a  zsidó-községi  és 
az  elköltözést  a  kincstár  károsodása-  cultusadót  már  nyilván  a  visszamarad- 
nak nevezi  (ín  dampnum  nostrum  ma-  taknak  kellett  az  elköltözöttek  után 
nifestum).  Ha  az  elköltözők  után  járó  fedezniök. 


278 


Digitized  by 


Google 


A  legrégibb  hazai  zsidó  telephelyek.  Későbbi  bevándorlások. 

merészeltek  elvonulni,  miért  is  II.  Ulászló  király,  kinek 
kincstára  ily  képen  szintén  károsodott,  meghagyja  Pozsony 
városának,  hogy  a  zsidókat  a  városból  eltávozni  ne 
engedje,  a  könyvekbe  jegyzett  követeléseiket  ki  ne  szol- 
gáltassa, a  már  eltávozottaknak  javait  a  királyi  kincstár 
részére  foglalja  le  és  ha  az  elköltözöttek  valamelyikét 
hatalmába  kerítheti,  azt  fogolykép  tüzetesb  intézkedésig 
tartóztassa  le.*  A  város  erélyesen  járhatott  el  a  királyi 
rendelet  foganatosításában,  mert  Péter  gróf  tényleg  el- 
bocsájtotta  a  jószágaira  letelepedett  zsidókat  s  egyúttal 
Ígérte,  hogy  azoknak  uradalmain  való  letelepedését  jövő- 
ben sem  fogja  megtűrni,  tartozván  azok  egyenest  a  magyar 
király  hatósága  alá.* 

Nagyon  szaporították  a  zsidóság  számát  Magyarország- 
ban a  XI.  században  a  cseh  zsidóüldözések,  mikor  is 
tömegesen  menekültek  ide.'  Nyilvánvaló,  hogy  akkor  a 
pozsonyi  zsidók  száma  is  szaporodott,  kikhez  cseh  zsidókon 
kívül  morva  és  osztrák  zsidók  is  j*árultak,  mint  kik  ez 
időtájt  e  tartományokból  szintén  ki  lettek  zavarva.*  IV.  Béla 
király  a  zsidóságnak  1251-ben  már  nagyon  jelentékeny 
külön  privilégiumot  adott,  mi  csak  felszaporodásuk  mel- 
lett történhetett.*  Akkor  Pozsonyban  is  már  oly  szá- 
mosan voltak,  hogy  a  városi  lakosság  egy  számbajövő 
részét  tették.  A  XIV.  században,  1360  táján  I.  Lajos  alatt 
ugyan  száműzve  lettek  az  országból,  s  akkor  a  pozsonyi 
zsidók  Hainburgba  vándoroltak  ki,^  de  csakhamar  1368-ban 

'Kelt    Budán    1506  jan.    22ikáD.  «Kohn  i.  m.  69.  1. 

Ered.  okirat  a  póza,  vár.  Itban.  ^  Belae   IV,   regia  jura  Judaeorum 

"Kelt  Altenburg   am    Sonntag  vor  1251.    Közli    Endlicher:     Rer,    Hung. 

unser  lieben   Frawentag   1506.    Ered.  Mon.  Arp,  473—477.  11. 

oki.  a  poz8.  vár.  Itban.  *Ered.  okm.  Pozsony   város  Itban. 

*  Cosmas  prágai  érsek  Ar(fni^;a  ad  Lad.  20.  Nr.  9.  (V.  ö.    Hajnik   Imre: 

an.  1098.  Katonánál:  HiH.   Crít.    III,  Magyar   AJcadem.    Értesüő    1865.    V, 

102.  És  Hermann :  Gesch,  d,  Israditen  203.) 
in  Boehmm  22.  s  kk.  11. 


279 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejeset. 


Újból  Visszajöttek  s  újból  szereztek  házakat.^  Majd  a 
XV.  század  folytán  is  számos  zsidó-család  telepedett  le  váro- 
sunkba. Ez  utóbbiakról  az  1439  évi  városi  telekkönyv  és 
a  városi  levéltárban  levő  regestrum  Judeorum  adnak  érdekes 
felvilágosítást,  amennyiben  megnevezik  többnek  hazáját  is, 
honnan  Pozsonyba  jöttek.  Közülök  többen  Budáról,*  Nagy- 
szombatból,* Szentmártonból,*  Kismartonból,*  Sopronból,* 
Szakolczáról,^  Eredből,*  tehát  hazánkból ;  mások  Znaimból*  és 
BudweissbŐl,*®  tehát  Morva-  és  Csehországból ;  ismét  mások 
Prukkból,"  Bécs-Újhelyből,^*  Gráczból,^*  Radkersburgból,^* 
Hainburgból,^*  tehát  Ausztriából;  végre  némelyek  Nürnberg- 
ből*^ és  Passauból,*'  tehát  Bajorországból  telepedtek  le 
Pozsonyban.  Számuk  a  XVI.  században  oly  jelentékeny 
volt,  hogy  Mária  királynő  1526-ban  sokaságukat  különösen 
kiemeli.^* 


1  Hajnik :  M,  Akad,  Ért.  1865.  V,  205. 

*  Jákob  Jude  von  ofenru  —  Jákob 
Jud  Yon  ofen  maisterlains  snn  von  dor 
NewnstAt  seinen  weib  und  Kindern.  — 
Kenna  von  öven  vnd  ír  snn  der  Sala- 
mon von  üven,  —  Jákob  von  Ofen.  — 
Jákob  von  ofen.  (1439  évi  telekkönyv.) 
Jákob  von  Ofen.  (Reg.  Jud.) 

>  Sandl  Jud  von  Tima,  bánna  uzor 
cins.  —  Josef  des  ysaac  aiden  von 
Tima,  bester  eius  uxor,  (Tik.)  Mind- 
ezek pozsonyi  bázbirtokosak.  —  Musch 
Jud  von  tinui  poze.  szőlőbirtokos.  (Tik.) 

—  jung  musch  von  Urna.  (Reg.  Jud.) 

—  Musch  Jud  von   tyma,  gesezzen  ze 
Presburg.  (1418  évi  Prot.  Act.) 

*Alt  ysserl  von  sanct  merttenberg, 
(Reg.  Jud.) 

*gedl  jud  yon  der  Eysnematat. 
Aschel  von  der  EytnemaUU.  (Reg.  Jud.) 

^  lézer  Sankmaister  der  Jeklin  Jüdin 
von  oedenhwg  aiden  vnd  bester  uxori. 

—  henndl  von  oedenhwrg,  pescbel  uzor. 

—  Jaklin    von   odenburg.    (Reg.  Jud.) 


*hendlin  jüdin    von   galicz.    (Reg. 
Jud.) 

8  Musch  vom  pred.  (Tik.)  Musch  Jud 
von  Bred.  (Reg.  Jud.) 

•  mandl  Jud  von  Znawn.  (Tlkony v.) 
^^  Isserl  von  BudweUs.  (Tlköny v  és 
Reg.  Jud.) 

"  Isserl  von  Pruókh.  (Telekkönyv.) 
Jung  ysserl  von  pruckh.  (Reg.  Jud.) 
^*  Jacob  Jud  von  ofen  maisterlains 
sun  von  der  Newnstat.  (1439  tk.)  Jung 
leb  von  der  netonstat,  berscbel  Jud  von 
der  netcnstai,  Egsel  jud  von  der  Netci^ 
stat.  (Reg.  Jud.) 

"  henndl  von  grécz.  (Reg.  Jud.) 
"  musch  von  Rákenspurg.  (Reg.  Jud.) 
**  Pelbel  jud  von  ayr^iarkch,  (Regestr. 
Jud.) 

"Peklin    von    Nurmberg.    (Telek- 
könyv.) 

*^  jacob  jud  vonp€uaaw.  (R&g.  Jud.) 
''  quornm  magna  hic  esset  frequen- 
cia,  mondja  a  tanácshoz  intézett  leve- 
lében. (Dipl.  Fos.  ni,  821.) 


280 


Digitized  by 


Google 


Honnan  Tándoroltak  be  a  zsidók.  Számuk  meghatározása. 

Mennyit  tett  számokban  e  ^nagy  sokasága,  azt  statisz- 
tikai adatok  hiányában  pontosan  kimutatni  nem  tudjuk. 
Vannak  azonban  oly  körülmények,  melyek  az  átlagos 
szám  megállapítására  mégis  eléggé  alkalmasak.    Az  egyik 


26.  Sz.  Márton  lovas  szobra  a  dóm  küUö  ablakffllkéjében. 

körülmény  a  zsidóságra  kivetett  rendes  és  rendkívüli  adó, 
a  másik  körülmény  pedig  a  Zsidó-utcza  házszáma.  1517- 
ben  az  országos  zsidóságra  kivetett  rendkívüli  adóhoz, 
melynek  főösszegét   nem    ismerjük,    a  soproni  zsidóközség 


281 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

80/  a  pozsonyi  zsidóközség  110  frttal  járult.*  Ennélfogva 
a  pozsonyi  zsidóközségnek  jóval  nagyobbnak  kellett  lennie 
mint  a  soproninak.  A  soproni  zsidóközség  lakóinak  számát 
egy  1527  évi  okirat  400-ra  teszi."  Ennyi  volt  azok  száma, 
kiket  akkor  a  városból  kiűztek.  De  nyilvánvaló  hogy  a 
mohácsi  vész  elŐl  e  városból  is  többen  szöktek  meg  a 
zsidók  közül,  miként  Pozsonyból  és  hazánk  egyéb  városai- 
ból is,  úgy  hogy  bátran  5 — 6  százra  tehetni  a  mohácsi 
vész  előtt  Sopronban  élt  zsidókat,  minélfogva  a  Pozsony- 
ban élt  zsidók  számát  szintén  bízvást  8 — 9  százra  becsül- 
hetjük.* 

A  zsidók,  miként  látni  fogjuk,  igen  kevésnek  kivéte- 
lével, mind  a  régi  Zsidó-,  a  mai  Hummel-utczában  laktak. 
A  Humm^-utcza  terjedelme  ma  ugyanaz,  mint  a  közép- 
korban. Épültek  ugyan  benne  újabb  házak,  de  a  háztelkek 
aligha  változtak.  Ma  a  Hummel-utczában  27  házszám  van 
és  körülbelül  ennyi  lehetett  a  középkorban  is  a  házszám, 
mert  ámbár  vagy  9  ház  olyan,  mely  régen  nem  állhatott, 
mert  helyükön  a  városfal  húzódott  el,  mikép  ezt  a  falnak 
egy  még  fenlevő  része  világosan  mutatja,  de  viszont  más- 
részt tekintetbe  kell  vennünk,  hogy  régen  házak  állottak 
ez  utcza  oly  helyén,  hol  ma  házak  nincsenek,  t.  i.  azon  a 
helyen,  melyen  most  a  Sz.  Orsolya-apáczák  kolostorának 
kerti-  épületei  állanak.  Ma  a  Hummel-utcza  27  épületében 
távol  sem  lakik  8 — 9  száz  ember,*  de  a  középkorban  a 
tömörültség  sokkal  nagyobb  volt  s  tekintve  azt,  hogy  a 
Hummel-utcza  egyes  házainak  kettős  udvaruk  van  s  jelen- 
tékeny udvari  épületekkel  bírnak,  éppen  nem  tekinthetjük 

<  £red.  oki.  Sopr.  vár.  Itban  közölve  «  Kohn  i.  h.  I,  395—396. 

Rohnnál  i.  h.  I,  462.  1.  50.  bz.  *£z  utcza   mai   lakosságának   szá- 

*  Pozsony  városi  Itárban   Lad.   20.  máról   a   városi  statisztikai  hivatalnál 

Nr.  89.  nem  kaphattam  felvilágosítást,  miután 

*Sopr.  vár.  Itban  Lad.  48  yy.  fasc.  a  lakosság  száma  nem  utczánként,  ha- 

I.  74.  sz.  nem  városkerületekként  összesitvék. 


Digitized  by 


Google 


A  szám  megbatározásának  alapja.  A  zsidó  privilégium. 

lehetetlennek,  hogy  ez  utczában  8 — 9  száz  ember  tényleg 
elférhetett.  E  tekintetben  is  tájékoztatásunkra  lehetnek  a 
soproni  viszonyok.  Midőn  Sopron  városa  1526-ban  panaszt 
emel  Ferdinánd  király  előtt  a  zsidók  s  azok  nagy  száma 
ellen,*  kiemelik,  hogy  azok,  kik  eredetileg  csak  4  udvar- 
házra kaptak  lakási  engedélyt,  most  már  16  házban  helyez- 
kednek el.*  Ha  tehát  itt  16  házban  vagy  udvarhelyen 
5 — 6  száz  ember  elfért,  akkor  Pozsonyban  27  házban 
vagy  udvarhelyen  szintén  elférhetett  8 — 9  száz  ember. 

A  pozsonyi  zsidókról  jogtörténeti  szempontból  érdekes 
tudnunk,  hogy  III.  Endre  a  városnak  adott  1291  évi  nagy 
szabadságlevelében  rájuk  külön  tekintettel  van  s  Őket  polgári 
jogaikra  nézve  egyenlőkké  teszi  a  város  keresztény  polgáraival.* 

A  privilégiumnak  ezen  tétele  mindenesetre  rendkívül 
érdekes  és  tanulságos,  mert  a  zsidók  ily  nagy,  mondhatni 
megtisztelő  privilégiumhoz  egy  oly  korban  jutnak,  midőn 
Európában  a  keresztes  hadjáratok  és  a  keresztény  világnézet 
következményeképen  az  irántuk  való  gyűlölet  mindenfelé  a 
legnagyobb  volt.  De  rendkívül  érdekes  és  tanulságos  a 
privilégium  említett  tétele  azért  is,  mivel  a  zsidó  polgárjog- 
nak megadása  nem  tekinthető  egyedül  a  korona  kegyének 
következményéül.  Városi  privilégiumunk,  mint  a  legtöbb 
városi  privilégium  nem  a  fejedelem  spontán  kegyadománya. 
A  privilégiumok  tényleges  állapotok  által  voltak  előkészítve, 
mert  a  jogoknak  tényleges  gyakorlása  megelőzte  a  szen- 
tesítést. Fel  kell  azért  egész  biztonsággal  tennünk,  hogy 
a  zsidóságnak  a  városba  való  befogadása  s  a  városi  tény- 
leges jogokban    való   részesítése    szintén    régibb    mint    az 

<  Hajnik:  M,  Ak.  Ért,Y^2\^,  1.  40  j%.  >  Item,  Judei  in  ipsa  civitcUe  consti- 

'  Quod    Judei   ab   antiqao    nonnisi  tuti  habeant   eandem   libertatém,   qtiam 

4  domos,  seu  areas,  seu  curías,  ut  vo-  et  ipsi  civea,   salvo  iure  Archiepiscopi 

cant,   inhabitare   possunt  .  .  .  tamen  StrigonieneiB   et  Prepositi  Posonienais 

hodifl  fera   16   domos  cum  magnó  nu-  reoianente.  (£ndlichemél  625. 1.  Micb- 

merő  hominum  inhabitant.  uay-Lichnernél  248.  1.) 


293 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

1291  évi  szabadalom.  Vagyis  a  városi  lakosság  már  meg- 
adta a  zsidóságnak  a  bennlakási  és  az  egyenlőségi  jogokat, 
mielőtt  azt  IIL  Endre  király  tette.  Ha  ez  úgy  nem  volna, 
akkor  a  polgárság  ellenkezett  volna  a  privilégium  ki- 
adásakor egy  oly  tétel  elfogadásával,  mely  őket  érde- 
keikben és  érzelmeikben  sértette.  E  tételnek  a  korona 
részéről  való  megadása  nyilvánvalóan  a  polgárság  közóhaja 
volt,  maga  a  közóhaj  pedig  a  közérdek  felismerésén  ala- 
pult. Akárhol  tekintsük  meg  a  városközségi  szervezetek 
alakulását,  arról  fogunk  meggyőződni,  hogy  a  zsidó-elem- 
nek felkarolása  épp  úgy  képezte  a  községi  fináncz-politiká- 
nak  egyik  sarktételét,  mint  ahogyan  képezte  az  a  fejedelem 
fináncz-politikájának  is  egyik  sarktételét.  A  zsidók  leg- 
jobb adózói  voltak  úgy  az  országos  kincstárnak,  mint 
a  városi  pénztárnak.  Fejedelmek  és  községek  soha  sem 
jöttek  gyorsabban  és  váratlanabbúl  pénzügyi  zavarokba, 
mint  a  középkorban  s  ily  zavarokkal  szemben  éppen  a 
zsidóság  képezte  a  leggyorsabb  segélyt.  De  nyilván- 
valónak kellett  lennie  mindenfelé  annak  is,  hogy  az 
áruforgalom  élénkítése  s  főleg  a  pénzműveletek  ügyes 
kezelése  és  lebonyolítása,  mikből  az  ország  és  a  város 
nem  csekély  anyagi  hasznot  és  hitelt  szerzett,  főleg  a  zsidó 
elem  élelmességének  és  gyakorlati  ügyességének  az  ered- 
ményei. A  városok  és  fejedelmek  tehát  csak  saját  érdokök- 
nck  kivántak  szolgálni,  amidőn  országukba  s  városaikba 
befogadták  a  hasznothajtó  kereskedőket  és  pénztőzséreket 
s  nem  lehet  meglepő,  ha  a  zsidógyűlölet  és  üldözés  leg- 
sötétebb korszakában  a  speieri  püspök  okmányilag  kijelen- 
tette, hogy  a  zsidóság  letelepítése  által  ezerszeresen  véli  a 
községből  várossá  tett  Speier  tisztességét  előmozdítani.^ 


^  cum  ex  Spirensi  villa  urbem  calligerem.  (Huzmann  Rüdiger  püspök 
facerem,  putavi  milies  amplificare  1084  évi  okirata  RemliDgnél:  Urkun- 
hoDorem     loci    nostri^     sí    et    iudeos     denhuch  I,  57.) 


284 


Digitized  by 


Google 


A  zsidó  privilégium  keletkezése.  A  régi  Zsidó-utcza. 

Városunk  polgárságát  is  kétségtelenül  az  a  felfogás 
vezette,  midőn  a  pozsonyi  zsidóság  számára  a  polgári 
jogoknak  a  király  által  való  szentesítését  kieszközölte, 
mert  hogy  a  merő  anyagi  érdekek  lebegtek  a  városi 
lakosság  szemei  előtt,  azt  világosan  a  zsidóság  letelepítésé- 
nek körülményeiből  ismerhetjük  fel.  Bár  polgári  jogok 
élvezetéhoz  juttatták  őket,  mégis  a  velük. való  egyébkénti 
bánásmód  kétségtelenné  teszi,  hogy  gyűlölettel  és  meg- 
vetéssel viseltettek  irántuk,  csak  úgy  mint  másutt.  A  szent- 
ferencziek  tornya  kevéssel  későbben  épült  fel,  mint  a 
hogyan  IIT.  Endre  nagy  privilégiuma  kelt,  s  épp  e  tor- 
nyon látunk  vízokádóúl  egy  övös  kaftánba  öltözött  s  disznón 
nyargaló  zsidót  feltüntetve,  mi  nem  a  papi,  hanem  a  világi 
népelom  zsidógyülöletének  és  megvetésének  kifejezése  volt/ 
Még  szólóbban  nyilatkozik  ez  érzület  a  zsidóságnak  a 
keresztény  elemtől  való  területi  elkülönítésében  s  külső 
magukviseletére  vonatkozó  rendszabályok  alkalmazásában. 

Amint  ugyanis  mindenütt,  úgy  Pozsonyban  is  a 
zsidóság  kényszer-telepítésnek  volt  alávetve,  azaz  területileg 
külön  kellett  vonulniok  a  keresztényektől.  Számukra  le- 
telepedési helyül  a  Zsidó-tttcza  vagyis  a  mai  Hummel-utcza 
volt  kijelölve,  mely  Pozsonynak  épitészetileg  és  történetileg 
egyaránt  egyik  legérdekesb  s  mondhatnók  legfostőibb 
utczája.  Más  városok  történetéből  tudjuk,  hogy  a  zsidók 
számára  lakóhelyűi  külön  Zsidó-utczák  voltak  kijelölve.* 
Ahol  a  zsidóság  száma   igen   nagy  volt,    ott  külön  Zsidó- 


*  A  pozsonyi  műemlék  nem  kivé-  Sopronban.  (L.  Hiijnik :  A  zsidó/c  Ma- 
teles  jelenség.  Hasonló  giinjalakok  gyarországon  i.  h.  212.  1.  37.  jogyz. 
láthatók  mindenfelé  középkori  műem-  Fejér:  Cod,  DipL  X.  I,  126.  Knauz: 
lékeken.  Ift  csak  a  magdeburgi  dóm  Mon.  Eled.  Strig.  TI,  358.  sz.  Villányi : 
állatalakos  oazlopfejére  és  a  münsteri  Győr  vár  és  város  a  XVL  és  XVIL 
zsidó-fejekre  emlékeztetünk.  században     133.    1.     Michnay-Lichner: 

•  Ilyenek  voltak  nálunk  Budán,  N.-  Ofner  StadtrecU  194.) 
Szombatban,   Győrött,   Esztergomban, 


285 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

negyedek  képezték  tartózkodási  helyüket.*  Az  igy  kijelölt 
utczák  s  negyedek  a  városok  egyéb  utczáitól  és  városrészei- 
től sövénynyel,  fallal  vagy  árokkal  *  voltak  elzárva.  Másutt 
kapás  rácsozattal  történt  az  elválasztás,'  s  e  kapukat  este 
városi  szolga  zárta  be  s  nyitotta  fel  reggel.*  Későbben 
már  az  elkülönítés  kevésbbé  volt  tökéletes,  inkább  csak 
jelképes,  amennyiben  az  utczák  bejáratánál  lánczokat  avagy 
köteleket  feszítettek  ki.*  Nincs  kétség  benne,  hogy  e  szokás 
Pozsonyban  is  dívott,  mert  a  nézet  itt  is  „a  keresztények- 
nek a  zsidóktól  való  elkülönítését^  tartotta  szükségesnek. 
De  semmi  irott  feljegyzésünk  nincsen,  mely  a  Zsidó-utczá- 
nak  a  többi  utczáktól  való  elkülönítésének  formája  iránt 
tájékoztatna.  Vannak  azonban  Pozsonyban  még  ma  is 
öregebb  egyének,  kik  az  1848  előtti  zsidó  ghettónak,  mely 
már  a  Váralján,  a  mai  Vártelek-utczában  volt,  vasrácscsal 
való  elkülönítésére  emlékeznek.^  Hogy  Pozsonyban  hajdan 
a  kerítés  vagy  láncz  a  zsidóságot  a  keresztényektől  teljesen 
el  nem  különítette,  az  az  alább  következőkből  eléggé  kitűnik. 
Miután  a  Zsidó-utcza  a  zsidók  külön  tartózkodási  helyéül 
volt  kijelölve,  ennek  következtében  fel  kell  tennünk,  hogy 
ez  utczán  belül  voltak  találhatók  mindazon  épületek  és 
intézmények,  melyekre  a  zsidóságnak  szükségük  volt.  A 
zsinagógáról  tényleg  tudjuk,  hogy  az  a  Hummel-utczában 

^  Gengler :  DetUsche  SUultrecJUs-Al-  *  ir  huser  auUen  gesundert  seyn  us 

terihUmer  99.   l.    így  volt   az   nálunk  den   cristen    und    bey   eina&der,    tmd 

Budán,    hol   egy    1525    évi    hivatalos  seyle  uber  dye  gassen  geeeogen,   (Pur- 

olasz   forrás    szerint   a   zsidók   hanno  goldt:  Rechtshuch  VIII,  102.) 
un  ({uarto  de  la  cUta,  loco  assai  munito  ^  A  régi  Zsidó-  (ma  Hűmmel-)  utcza 

.  .  .  di   numero    incridibile.    (Sanudo  sarkán  álló  Grüneberg-féle  kétemeletes 

Fimhabemél  121.  1.)  ház  helyén  állott   régi  házon,   miként 

3  sepe,    muro    vei    fossato.     (Síai.  nekem  e  ház  gazdája  monda,  sem  régi 

Synod.  an.  1266.  c.  126.)  vasrács,   eem  vasgyűrű   nem  volt,   de 

'  „Judin  porzon^^  néven  jelölték.  ezzel  semmi  sincs  mondva,  mert  a  le- 

^ Ennen:     QueUen    der    Gesch,    der  bontott    régi   ház   az   itt   szóban  levő 

Stcult     Cőln.    I,    31.     Eidbuch    1341.  időkhöz  képest   újabbkori,    XVI.   szá- 

§.  125.  a.  zadbeli  volt. 


286 


Digitized  by 


Google 


Á  pozsonyi  zsidó-iskola  vagy  zsinagóga. 

volt  azon  a  helyen,  mely  ma  az  Orsolya-apáczák  kert- 
jébe esik/  A  zsidó  iskolát  mint  a  zsidó-utczában  létezőt 
említi  az  1439  évi  városi  telekkönyv.*  Az  iskoláról  tudjuk, 
hogy  az  a  zsidóknál  a  zsinagógát  jelenti'  s  azért  értjUk, 
hogy  a  telekkönyvben  a  zsinagóga  nincs  külön  felemlítve. 
Az  iskola,  illetőleg  a  zsinagóga  a  zsidó  község  egy  neve- 
zetes középületét  képezte,  a  legnevezetesebbet  valamennyi 
között,  mert  ez  volt  a  rabbik  tanításának  színhelye,  az 
istentisztelet  szentélye,  a  rodal  vagyis  a  törvény-tekercs 
őrzőhelye  s  a  rituális  szertartások  színhelye.  Ennek  udvará- 
ban vagy  külső  helyiségeiben  gyülekeztek  össze  a  gyer- 
mekek az  elemi  és  vallási  oktatás  vételére.  De  a  zsinagóga 
azonkívül  a  bíráskodás  helye  is  volt.  E  bíráskodást  nevez- 
ték közönségesen  „iudendink"-nek.*  Vallás-erkölcsi  ügyek- 
ben a  rabbinak  mint  bírónak  elnöklete  alatt  a  község 
vénei  a  zsinagóga  belsejében  gyűltek  össze  bíráskodásra, 
míg  a  zsinagóga  külső  helyisége,  a  zsinagóga  portája  előtt, 
nyilván  oszlopos  csarnokban  vagy  erősen  kinyaló  tetőeresz 
alatt  a  vegyestárgyú  bíráskodás  történt.  Nincs  kétség 
benne,  hogy  Pozsonyban  is  így  volt  az,  mert  a  városi 
zsidó-törvényszék  a  világi  fórum  privilegiatum  ratione 
personarum  természetével  bírt  s  így  a  germán  elv,  a 
szabad  ég  alatt  való  bíráskodás  könnyen  juthatott  a  német 
tartományokból  hazánkba  bevándorolt  zsidók  által  érvénybe. 


<L.  6  mű  lí.  I,  54.  schule,  iadenschul,  scbule.  l\y  neveken 
'Die  Schule.  E  néven  van  az  a  jön  az  elő  a  németországi  zsidóközsé- 
városi  1439  évi  telekkönyvbe  bevezetve  gekben  is.  (Stobbe :  Judm  167.  cs  269. 11. 
és  nem  der  Jaden  Synagog  néven,  mi-  Gengler :  Deutsche  Stadtrechta-Alterthü- 
ként  azt  Kohn  közli:  A  zsidók  tört,  mer  109.  1.)  De  így  említtetik  az  ná- 
Mogon  418.  ].  Ez  csak  értelmileg,  de  lünk  is.  IV.  Bélának  1251  évi  zsidó- 
nem palaeographiailag  helyes.  Egészen  jogában  olvassak :  Item  si  aliquis 
hibás,  midőn  lang  TsraelrŐI  mondja  a  iactaverit  temerarie  super  scholcu  Jude- 
közlés :  Huremun.  A  telekkönyvben  az  orum,  másfél  márka  büntetést  fizessen 
áll  róla:  Maisterlains  sun.  a  zsidóbírónak.  (Endlicbemél  475.  I.) 
s  synagoge,  scoIa  Judeorum,  iodden-  ^  Schweidnitzer  Willkür  1836.  §.  1. 


287 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

Erre  vall  a  pozsonyi  zsidójogkönyvnek  azon  határozata  is, 
hogy  a  zsidó  esküje  a  zsinagóga  kapuja  előtt,  a  kapu- 
gyfírfíre  teendő  le.  Összehangzik  ez  az  egyebütt  érvényben 
volt  ama  határozattal,  hogy  a  zsidók  vagy  a  zsidók  és 
keresztények  közt  fennforgó  magánjogi  és  örökösödési 
ügyekben  az  „iskola"  előtt  történjék  az  elintézés.*  Itt 
hangzott  el  bfínfenyítő  ügyekben  is  az  itélet.  Tudjuk, 
hogy  a  zsidóbíróság  a  bűnfenyítő  hatalmat  csak  a  szám- 
űzés kimondásában  gyakorolhatta.  A  privilégiumok  a  közön- 
séges bűnügyek :  ölés,  megsebesítések,  erőszakoskodások  el- 
itélését kivonták  a  rabbi-bíráskodás  alól.  EHlenben  a  keresz- 
tény zsidóbíró  fóruma  elé  az  összes  bűnügyek  tartoztak. 
A  zsidó  község  egy  másik  lényeges  berendezését  a 
fürdő  képezi.  A  hideg  vízzel  való  mosogatásokra  a  szer- 
tartási törvények  kötelezik  a  zsidó  asszonyokat  s  már  e 
végből  gondoskodtak  a  községek  alkalmas  fürdőhelyekről. 
Ezek  vagy  valóságos  fürdők,  fürdőszobák*  vagy  csak 
fürdőkutak,*  zsidó  fürdőkövek*  voltak.  Ez  utóbbiak  bol- 
tozott tetejű  négyszögű  kutak  voltak,  melyekben  kőlépcső 
vezetett  alá  a  víz  színéhez.*  Pozsony  régi  irataiban  van 
ugyan  többszörös  említés  városi  fürdőkről,®  de  szóval  sem 
találjuk  említve  akár  a  zsidó-fürdőt,  akár  a  zsidó-kutat, 
miből  azonban  egyátalán  nem  következhetik,  hogy  ilyen 
itt  nem  létezett.  Okvetlenül,  már  csak  a  vallási  rituális 
törvényeknél  fogva,  létezett  ilyen  a  pozsonyi  zsidó-község- 
ben és  pedig  nem  másutt,    mint  éppen   a   Zsidó-utczában. 


<  neman,   wer  jode  noch  kerstene,  nél :  Quellén  der  Gesch,  der  Stadt  Kőln 

80   ne   sehol    beklagon    wen   vor    der  III,  24—25. 

scole.    így  egy  1345  óvi  okirat.  (Hfin-  *lapis  lavatarius  Jiideorutn  Ennen- 

Bo\mnnn:Urkundenbuch der Sícult Braun-  nél:    Qudlen  der  Gesch,  d.  Stadt  Kőin 

eclitceig,  1862.  41    1.)  III,  24.  25.  VT,  317. 

*  hadJious,  bade^iobe&iíhRüihnk\ :  DipL  'Dieffenbach:  Prwüeg,  tu  Urkund. 
GeJtch.  d.  Juden  zu  Maim  134.  1.  zur  Gesch,  Friedbergs  308.  1. 

*  JudenpiUz,  putetts  Jtuleorum  Ennen-  *  E  mű  IL  I,  43. 1.  4.  jz.  50.  1.  2.  jz. 


288 


Digitized  by 


Google 


A  zsidó  fürdő,  tánczház,  ispotály  és  temető. 


Mint  a  fürdő,  úgy  képezett  a  tánczház  és  az  ispotály 
is  vallási  rendeleten  alapuló  községi  berendezést.  A  tánczház 
szoros  értelemben  vett  községi  épületet  képezett/  Ebben 
tartották  mulatságaikat  és  menyegzőiket,  azért  meny- 
asszony- vagy  ara-háznak  is  nevezték.*  Az  ispotály  nem- 
csak betegek,  de  tehetetlen  öregek  felvételére  is  szolgált, 
szeretetház  volt,  mely  humanitárius  czélnak  szolgált.'  Úgy 
a  tánczházat,  mint  az  ispotályt  illetőleg  szintén  fel  kell 
tennünk,  hogy  a  pozsonyi  zsidóközség  nem  nélkülözte 
azokat,  bár  említést  róluk  nem  találunk.'^ 

Magától  értetődik,  hogy  zsidó  keresztények  közé  nem 
temetközhetett.  Ezt  nemcsak  a  keresztény  zsinati  szabvá- 
nyok tiltották,  de  maguk  a  zsidó  vallási  rendeletek  sem 
engedték  meg.  Volt  ennélfogva,  mint  másutt,  hol  zsidó- 
község volt,  úgy  Pozsonyban  is  külön  zsidő  temető.  Ezt  már 
középkori  feljegyzéseink  is  említik.*  A  helyet  azonban,  a 
hol  a  zsidók  temetkeztek,  közelebbről  kimutatni  nem 
tudjuk,    de    bizonyos,    hogy    az    nem    a    Zsidó-utczában,^ 


^domus  itntveraikUis  que  dicitur 
speükuz  azaz  Spielhaas.  Qudlen  der 
Gesch.  d.  Stadt  Kőin  III,  278. 

^danbthus  és  hrutehua  Zeussnál: 
DU  freU  Reichastadt  Speier  1843.  8.  l. 
y.  ö.  Genglerrel :  Deutsche  SkuUrecJUs- 
Álterthümer  100.  1. 

^hospüale  Gemeinernél :  Ursprung 
Eegensturgs  72.  1.  Genglemél  i.  b. 

^A  soproni  zsidók  házainak  1526 
évi  becslési  jegyzékében  említtetik  a 
soproni  zsidó-kórbáz.  (Sopron  városi 
Itárban.) 

*  14B9-ben  a  vár.  számad.  könyvek- 
ben olvashatni:  Item  als  man  die 
pűxen  beschoss,  pey  dem  Juden  fttyU- 
1u)f,  dy  geprach,  wenn  sy  war  zu  dönn 
gossen.  (Pr.  Zíg  1877.  Nr.  16 )  1442- 
ben  von  den  Judn  freytthof,  (Vár. 
számad.  Pr.  Ztg  1877.  Nr.  27.) 


*  Erre  a  nézetre  könnyen  adna  okot 
az  a  körülmény,  bogy  a  Grfineberg- 
féle  új  ház  helyén,  midőn  a  régi  házat 
lebontották,  több  csontvázat  ástak  ki, 
melyek  koponyái  a  közönséges  kopo- 
nyáktól feltűnően  eltértek.  E  csontvá- 
zak a  ház  tulajdonosa  által  a  Sz.  András- 
temetőben újból  elásattak.  Még  csak 
véleményt  sem  mondhatunk  e  csont- 
vázakról, melyek  sajátos  geológiai 
viszonyok  között  is  kerültek  elő.  Míg 
a  város  talaját  a  sárga  agyag  képezi, 
addig  a  nevezett  ház  helyén  bőséges 
homoktalajra  bukkantak,  mely  a  ház 
felépítéséhez  szükségelt  homokot  kitű- 
nő minőségben  szolgáltatta.  Ebből  csak- 
is azt  következtethetjük,  hogy  e  csont- 
vázak jóval  régibb  időkben  kerülhet- 
tek ide.  Zsidó-temetőre  semmi  esetre 
sem    következtethetünk,    mert    bár    a 


Ortvay:  Poxsony  története.  11.  S. 


28ÍÍ 


19 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

hanem  a  városon  kívül  volt,  talán  a  mai  szénamérŐ-téren,' 
vagy  talán  ott,  hol  most  a  régi,  már  használaton  kívül 
levő  zsidó-temető  van  a  terézvárosi  vámsorompón  túl  a 
károly  falvi  útnak  Duna  felé  eső  oldalán. 

Hogy  a  Hummel-utcza  tényleg  a  zsidóság  utczáját 
képezte  a  középkorban,  azt  nemcsak  akkori  „Zsidó-utcza" 
neve,  hanem  az  1439  évi  városi  telekkönyv  is  bizonyítja. 
Ez  utóbbi  ez  utczában  csupa  zsidó  házbirtokosakat  sorol 
elő,*  de  azért  mégsem  kell  éppen  gondolnunk,  hogy  ez 
utczában  egyátalán  keresztény  lakósok  nem  voltak.  Már 
másutt  említettük  a  Keresztényudvart'  s  mondottuk,  hogy 
egy  kereszténynek  elnevezett  háznak,  udvarnak  a  keresz- 
tények által  lakott  városban  semmi  értelme  sem  volna, 
értelmet  csak  akkor  kap,  ha  e  házat  zsidók  által  lakott  s 
zsidók  által  bírt  házak  között  állottnak  vesszük.  De  az 
egyes  polgárok  végrendeletei  is  kétségtelenné  teszik,  hogy 
a  Zsidó-utczában  egyes  keresztények  házai  is  állottak,* 
úgy  hogy  a  XV.  században  a  zsidók  telepe  Pozsonyban 
nem  azonosítható  egészen  azon  zsidótelepekkel,  melyek 
más  városokban  kizárólagosan  zsidók  által  lakott  ghettókat 


keresztény  fotemető  benn  a  városban, 
a  dóm  körül  volt,  az  akkori  világnézet 
a  zsidó-temotőnek  a  városban  való  el- 
helyezését meg  nem  tűrte  volna. 

*  Rakovszky  szerint  ez  a  mai  széná- 
mé ro- tér  (Ueuwagplatz)  táján  volt. 

*  A  már  fenntebb  nevezett  zsidókon 
kívül  említi  még  az  1439  évi  telek- 
könyv a  következő  zsidó-utczai  zsidó 
liázbirtosokat :  láng  Isserl  jud,  Áserl 
Jud,  Sl.ima  Jiule,  Schalam^  Maschel, 
Leb,  Symcha,  Smorel  Jud,  Wolfflin 
ftserl  JudCy  Perntl  Jud,  Mirgem  uxor, 
ysanc  Jnd,  Wölfel  Jud,  Teachlnbe  uxor, 
Tröstlin,  Leb  Jud,  Zymscha  uxor,  Zyp- 
perle  Jüdin,  Uundl,  peschi  uxor,  Lebl- 
mann  jud,  rachl  uxor,  nissl  jud,  bester 


jüdin,  Prenttl  Jud,  die  alt  penndel- 
tynn,  Áserl  jud  vnd  sein  erbn,  Schlei- 
mel  Jud,  Sara  uxor.  A  Regestrum 
Judeorum-ban  pedig  a  következők  em- 
litvék  a  már  megnevezetteken  kívül: 
Joseph  jud  des  jakob  prueder,  &serl 
jud,  leubman  jud,  Jung  rnnsch  des 
altén  muscben  sun,  láng  Isserl  jnd, 
Aserl  jud,  prentl  jud,  leb  jud,  sundl 
jud  der  mcpn,  benndl  jud  der  jungen 
muschin  sun,  Tbobeam  jud.  —  Az  egyik 
bírósági  könyvből  ismeretes  Slommlynn 
dy  Judin,  des  altén  Muscben  des  Juden 
tochter. 

•E  mű  II,  I,  54-55. 

*  Közölve  1.  e  mű  II.  I,  55. 


290 


Digitized  by 


Google 


Zsidók  csak  kivételesen  laktak  keresztények  kőzött. 

képeztek.  Ügy  látszik  azonban,  hogy  Pozsonyban  a  keresz- 
tény elemnek  a  Zsidó-utczába  való  beköltözése  még  csak 
a  XIV — XV.  századokban  történhetett.  Nyilván  az  I.  Lajos 
alatt  történt  kiűzetésükkor  házaik  részben  keresztény  kezekbe 
kerültek  s  ezek  aztán  mint  birtokosok  bennmaradtak  e 
házakban  akkor  is,  hogy  a  zsidók  ismét  visszaköltözködtek. 
De  amint  a  Zsidó-utczában  egyes  keresztény  családok 
laktak,  úgy  laktak  egyes  zsidó  családok  a  Zsidó-utczán 
kívül,  a  város  egyéb  részein  is.  Már  máshelyt  szólottunk 
a  Zstdő-udvarrÓl  is,^  mely  a  Halászkapu  közelében  vagy  a 
Halászkapu-utczában  vagy  a  Hosszú-utczában  állott.  Láttuk, 
hogy  e  házat  vagy  annak  egy  részét  1368-ban  Jakab  bíró 
fiától  Páltól  két  zsidó  vette  meg,*  mi  kétségtelenné  teszi, 
hogy  zsidók  a  városnak  a  Zsidó-utczán  kívül  esŐ  részeiben 
is  bírhattak  házakat,  bár  bizonyos,  hogy  az  ily  zsidó- 
birtokba került  házak  száma  vajmi  kevés  lehetett,  amint 
a  külföldön  is  csak  kivételesen,  igen  ritkán  találni  ennek 
példájára.^  Hogy  Pozsonyban  tényleg  a  zsidóknak  a  város- 
ban való  szerteszét  lakása  és  házbírása  csak  ritka  kivételt 
képezett,  irott  emlékeinkből  eléggé  kitetszik,  mert  azon 
nagyszámú  házbirtokosok  között,  kikkel  a  végrendeletek 
megismertetnek,  egyetlenegy  zsidó  házbirtokosra  sem  talá- 
lunk. Az  1439  évi  telekkönyben  pedig  csak  egy  helyt 
fordul  elő  zsidókézben  levő  puszta  telek  a  Sz.  Mihály  utczá- 
ban,*  úgy  hogy  egészben  azt  kell  mondanunk,  hogy  amint 
a   keresztényeknek   a   Zsidó-utczában   való    lakása   kivétel 

*E  mű  II,  I,  44.  ban    vagy   pedig   a  város   kereszténj 

* Qen^ler: Deutsche SkuitrechtS'ÁUer'  részében  volt-e? 

tkümer  100.  1.  ^öde  der  Jekl  jüdin.  Hajnik  szerint 

*  1388-ban  említve  van  das  haws  a  Fő-utcz&ban  és  Recske-utczában  is 
etzwein  MercJids  des  Jvden  zu  Prés-  léteztek  volna  zsidóházak  (M,  Akad, 
porg.  E  házat  Jodók  morva  Őrgróf  Ért,  V,  212. 1.  38.  jegyz.),  de  mi  ezekre 
Tamás  patikáriasnak  adta.  (Dipl,  Pos,  a  vár.  telekkönyvben  nem  akadunk, 
I,  708.)  Nem  vagyunk  képesek  meg-  legalább  az  ott  előforduló  házbirtoko- 
mondani, hogy  e  ház  is  a  Zsidó-utczá-  sok  nem  jelölvék  meg  mint  zsidók. 


291  i»* 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

volt,  Úgy  k(5pezett  a  zsidóknak  a  keresztények  között  való 
lakása  is  kivételt. 

Hogy  a  középkori  városi  hatóságok  a  zsidóságot  egy 
külön  városnegyedbe  vagy  utczába  telepítették,  annak  több- 
rendbeli oka  volt.  Egyik  oka  az  volt,  hogy  a  keresztény 
felfogás  a  zsidókkal  való  együttlakásban  veszélyt  látott 
a  keresztény  elemre  nézve.  Ennek  a  nézetnek  úgy  zsina- 
tok, mint  helyhatósági  határozatok  nyilt  kifejezést  adtak. 
Egy  másik  ok  azonban  merően  rendőri  volt.  A  városi 
hatóság  a  zsidóságot  a  népgyűlölettel  szemben  csak  úgy 
védelmezhette,  ha  azt  egy  elkülönített  helyre  telepítette, 
egy  oly  helyre,  mely  az  esetleges  támadóknak  nehezebben 
volt  hozzáférhető.  EJz  okból  a  zsidó-utczák  vagy  negyedek 
egyik  részükön  mindig  a  városfalakra  értek  ki,  úgy  hogy 
ez  oldal  felől  őket  könnyen  támadás  nem  érhette.  Pozsony- 
ban is  így  volt  az,  mert  a  Zsidó-utcza  vagyis  a  mai 
Hummel-utcza  keleti  hossza  a  régi  városfalakra  ért  ki  s  a 
falnak  itt  való  elvonulását  részben  még  ma  is  lehet  ez  utcza 
udvaraiban  látni.  Sokkal  bajosabb  lett  volna  a  zsidóság  meg- 
védése, ha  telepük  a  városon  kívül  esik  vala,  ezért  mindenütt 
nemcsak  nálunk,  de  a  külföldön  is  azt  látjuk,  hogy  a  zsidók 
ghettója  a  falakon  belül  található.  Védelmük  akkor  is  nehe- 
zebb lett  volna,  ha  szerteszét  laktak  volna  a  városban,  azt 
maguk  a  zsidók  is  érezték  s  mindenütt  a  ghettóban  való 
lakást  maguk  is  óhajtották,  ez  az  állapot  úgy  társadalmi 
mint  védelmi  szempontból  rájuk  nézve  kétségtelenül  elő- 
nyösebb  volt  egy  oly  időben,  mikor  sokszor  a  legcsekélyebb 
ok  vagy  ürügy  a  tömeget  ellenük  felbőszítette. 

A  zsidók  érezve  az  őket  minduntalan  fenyegető  veszélyt, 
ösztönszerűleg  helyezkedtek  a  király  átalános  és  a  városi 
hatóság  külön()S   védelmébe'  s    készségesen    fizették    ezért 

^  A   királynak   átalános    „koningcs     scbirmenisse  ind  huede"  alá.   (Stobbe : 
vrede"  és  a  városuraknak  különös  „be-      Die   Jiiden   42.    1.    Gengler :    DetUscht 


2i)2 


Digitized  by 


Google 


A  zsidók  védelme.  Zsidó  védelmi  census. 

elismerésképen  a  rajok  kivetett  adót.  De  minthogy  olykor 
a  királyi  s  a  városi  hatóság  tekintélye  sem  volt  sikeres 
védelmükre  elegendő,  azért  még  egyházi  védelem  után  is 
láttak,  melyet  szintén  minden  nehézség  nélkül  kaptak  meg. 
Hol  püspök,  káptalan,  monostor  létezett,  ott  ezek  is  a 
zsidóság  patrónusai  lettek  s  így  volt  az  kétségtelenül 
Pozsonyban  is,  hol  az  esztergomi  érsek,  mint  megyés  fő- 
pap s  mint  olyan,  kinek  Pozsonyban  külön  curiája  is  volt, 
s  hol  továbbá  a  pozsonyi  prépost,  mint  a  helyben  lakó 
tekintélyes  egyházi  testület,  a  káptalan  feje,  igen  alkalmas 
fizikai  és  erkölcsi  egyéniségek  voltak  a  zsidókat  szükség 
esetében  sikeresen  megvédeni.  Ez  a  viszony,  mely  az 
érsek  s  káptalan,  másrészt  pedig  a  pozsonyi  zsidóság  között 
fennforgott,  teszi  előttünk  megérthetővé  az  1291  évi  privi- 
légium ama  szavait,  melyek  a  zsidóknak  engedélyezett 
polgári  jogokat  az  esztergomi  érsek  és  a  pozsonyi  prépost 
jogainak  sérthetetlenségéhez  köti  s  attól  mintegy  függővé 
teszi.*  Azt  gondolni,  hogy  itt  tisztán  a  tized-fizetés  értendő, 
tévedés  volna.  Mert  a  tizedet  fizették  ugyan  a  zsidók  is  a 
püspököknek  s  egyházi  hatóságoknak,  amennyiben  ezek 
földesurak,  amazok  pedig  földművelők  és  baromtenyésztők 
voltak;  de  ha  itt  a  pozsonyi  zsidóknak  tized-fizetéséről 
volna  szó,  akkor  a  privilégium  szavai  érthetetlenek  volná- 
nak. A  privilégium  a  zsidókat  egyenjogúvá  teszi  a  pozsonyi 
polgárokkal,  de  ez  a  kedvezmény  nem  fogta  volna  a  zsidó- 
ságot arra  a  gondolatra  hozni,  hogy  ezentúl  az  érsekkel 
és  a  préposttal  szemben  tizedmentesek,  mert  hiszen  a 
pozsonyi  keresztény  polgárok  sem  voltak  tizedmentesek. 
Ám  igen,  nem  fizettek  a  keresztény  polgárok  védelmi  cen- 
sust  az  érseknek  és  prépostnak  s  ez  okból  igen  könnyen 

Stadtreckta-AUerthümer    100.    1.  Mone :  *  saluo  iure  Archyepiscopi  Strigoni- 

ZeiUchrift  für  die  Gesch.  d,  Oberrheins  ensis  et  Prepositi  Posonienais  rema- 
IX,  263.)  nente. 


293 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

juthattak  volna  a  zsidók  arra  a  vélekedésre,  hogy  egyen- 
jogúvá  tétetvén  a  polgárokkal,  most  már  ők  sem  kötelesek 
többé  a  védelmi  census  fizetésére. 

A  területileg  elkülönített,  a  városi  és  az  egyházi  ható- 
ságok védelme  alatt  álló  zsidóság  külön,  z&rt  politikai  köz- 
séget képezett,  épp  úgy  amint  az  a  külföldi  városokban  is 
átalános  jelenség/  Jogviszonyaik  külön  jogkönyvvel  voltak 
szabályozva  s  külön  zsidó-bíró  alatt  állottak,  ki  azonban, 
mint  láttuk  keresztény  volt.*  Feltűnő,  hogy  a  külön  keresz- 
tény zsidó-bíróról  az  1291  évi  szabadalom  nem  tesz  jelen- 
tést, mi  azt  a  kérdést  veti  fel,  hogy  hát  a  zsidók  e  joga 
min  alapszik?  E  jog  régibb  keltű,  már  IV.  Bélának  azon 
1251  évi  privilégiumában  található,  melylyel  ő  az  összes 
magyarországi  zsidóság  jogviszonyait  szabályozta.  E  nagy 
privilégium  kizárja  a  városok  bíráit  a  zsidók  felett  való 
bíráskodástól.  Ha  a  zsidók  közt  egyenetlenség  vagy  harczi 
viszály  támad,  akkor  a  városi  bírónak  semmi  joghatósága 
nincsen  azok  felett,  hanem  maga  a  király  vagy  annak 
kanczellárja  fog  ez  esetben  felettök  itélni."  A  zsinagóga 
megtámadója  másfél  márkát  fizet  büntetésül  a  zstdő-Mró- 
nálc  ;^  12  dénárnyi  büntetést  fizet  maga  a  zsidó,  ha  saját 
Urőja  által  bűnösnek  találtatik  i*^  4  dénárt  fizet  a  zsidó, 
ha  saját  hírájánah  kétszeri  idézésére    meg   nem   jelenik  és 


^  A  kölni,    wormsi  stb.    városi  jog-  dictionem  vindicet  in  eosdeo),  sed  nos 

forrásokban    rendszerint    előfordul    az  aut  summus   noster   cancellarius  iudi- 

uni versi tas  Judeorum,   gemeynde  yan  cium  ezercebit.  Si  aatein  reatus  nergit 

den    iuden,    gemoynde    der    ioitscbaf,  in  personam,   soli   nostre   persone  hic 

gemeine  ioitzscbaf,  gemeine  iuetscheit,  casus  reservabitur  indicandus.   (Endli- 

Juden  und  Judiscbait.  (L.  Wolf :  Juden  ebeméi  474.  1.  8.  p.) 
in   Worm9  34.  35.  II.    Ennen  :    Quellén  *  Item  si  aliqnis  iactayerit  temeraric 

der  Gesch.  der  Stadt  Köln  III,  278.  IV,  super  scholas  Judeorum,  indici  Judeo- 

90.  153.  VI,  317.)  rum  marcam  et  dimidiam  yolumus  ut 

« Fenntebb  40—44.  11.  persolvat.  (U.  o.  475.  1.  14.  p.) 
*Item   si   Judei   de   facto  inter  se  *IteinsiJudeu8iWtW«tM>inpenape- 

discordiam    moverint     ant     guerram,  cunialireasinventusfíeret,  nonnisidao- 

iudex  civitatis  nostre  nullám  sibi  iuris-  decim  denarios  Bolvat.  (U.o.  475.1. 15.  p.) 


294 


Digitized  by 


Google 


A  zsidóság  zárt  politikai  községet  képezett. 

26  dénárt,  ha  annak  harmadik  idézésére  sem  jelenik  meg.^ 
Ha  zsidó  zsidótársát  megsebesíti,  akkor  az  a  maga  Urőjá' 
nak  másfél  márka  büntetéspénzt  iizet.^  A  zsidó-hír 6  zsidók 
közt  fennforgó  ügyeket  csak  panasz,  vád  következtében, 
vonja  keresetébe.^  Ha  a  zsidónál  levŐ  zálog  ideje  lejárt, 
azt  mutassa  fel  eladás  előtt  a  zsidó  a  maga  bírőjánah^ 
Zsidók  közt  támadt  ügyekben  a  zsidó' bíró  ne  bíráskodjék 
(t.  i.  előleges  vád  nélkül).*  Az  a  városi  bíró,  ki  a  zsidók 
e  szabadalmait  nem  akarná  betartani,  tétessék  le  hivatalá- 
ról.® Ezekből  a  pontokból  tehát  kitetszik,  hogy  a  zsidóság- 
nak már  a  XHI.  század  közepén,  saját  bírdja  volt  minden 
városban  s  hogy  e  bíró  külömbözött  a  városi  bírótól.  Sőt 
bátran  mondhatjiik,  hogy  ennek  úgy  kellett  már  1251 
előtt  is  lennie,  mert  az  1251  évi  nagy  szabadalom  sem 
szól  e  külön  zsidó-bíró  alkotásáról,  hanem  róla  mint  már 
alkotottról,  fennnállóról  beszél.  A  jogot,  külön  zsidó-bírót 
felállítani,  a  zsidóság  tehát  már  régebben  kapta.^ 

Az  1251  évi  zsidó  privilégium  ugyanis  nem  a  magyar 
király  eredeti  szabadalma,  IV.  Béla  király  azt  csak  átvette 


^Item   si  Jadeus  per   edictam  sui  *Item  contra  Judeum  super  causis 

iudicis  prímo    et  secundo  non  yenerit,  inter   se   ezortis,    nusquam    per  suum 

pro  utraque  vice  solvst  iudici  quatuor  iudicem  in  iudicio  proceditur.   (U.  o. 

pro  iudicio  memorato.    Si  ad   tercium  477.  1.  30.  p.) 

edictum  non  venerit,  solvat  viginti  sex.  ®  si   iudex  civitatis,   in   qua   Judei 

(U.  o.  475.  1.  16.  p.)  morantur,   nolnerit   eosdem  secundum 

*Item  si  Judeus  Judeam   vulnera-  tenorem    huiusmodi    nostri    privilegii 

vérit,  suo  iudici  marcam  et  dimidiam  iudicare,   sed  contra  statnta  consuetu- 

iu  penam  solvere  non    recuset.   (U.  o.  dinis  et  libertatum   ipsornm   hactenus 

475.  1.  17.  p.)  observataaggravarevolaeritjpriusquam 

sitemúic^JtM^őorfim  nullám  causam  nobis  per  ipsos  innotuerit,  removeatur, 

ortam  inter  Judeos  in  iudicium  deducat,  et  alius   de   nostra  sciencia  constitua- 

nisi  per  querimoniam  fuerit  invitatus.  tur.  (U.  o.  477.  1.  31.  p.) 
(U.  0.  476.  1.  21.  p.)  'Hajniknak  is   ügy  látszik,    hogy 

^  Item  si  Judeus  receptnm  a  Chris-  a  községi  zsidóbírói  hivatal  keletkezése 

tiano  pignus  per  spácium   anni  tenuit  IV.  Béla  szabad  álomi  eveiére  vezethető 

.  .  .  Judeus  iudici  suo  pignus  demons-  vissza   (M.  Akad,  Ért,  V,  21 5.) ,   de  e 

trabit.  (U.  o.  476.  1.  26.  p.)  nézetet  nem  tehetjük  magunkévá. 


295 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

egy  idegen  fejedelemtől,  úgy  amint  azt  átvette  attól  későb- 
ben II.  Ottokár  a  cseh  és  morva,  Boleslaus  Pius  a  lengyel, 
II.  Bolco  sziléziai  herczeg  a  schweidniczi  zsidók  számára. 
A  nagy  zsidó  privilégium  eredetileg  II.  Frigyes  osztrák 
herczeg  kiadványa,  melylyel  ő  az  osztrák  zsidók  jogviszo- 
nyait 1244-ben  régibb  rendeletek,  szokások  és  kiváltságok 
meg  újabb  határozatok  alapján  rendezte.  Ha  összehason- 
lítjuk az  osztrák  eredeti  szabadalmat  a  magyar,  cseh  és 
lengyel  átírt  privilégiummal,  akkor  könnyen  fogunk  arról 
meggyőződni,  hogy  bár  nagyjában  az  átírt  szövegek  szó- 
szerint  egyeznek  az  eredetivel,  mégis  az  egyes  országok 
viszonyainak  megfelelő  kisebb-nagyobb  módosítások  vehe- 
tők azokban  észre.  IV.  Béla  is  több  helyt  tényleg 
módosította  az  osztrák  eredeti  okirat  szövegét  s  minthogy 
a  -zsidóbíró-intézményt  minden  megjegyzés  nélkül  közli  s 
ez  intézménynek  lényegét  szóval  sem  magyarázza,  abból 
nyilván  azt  kell  következtetnünk,  hogy  a  zsidó-bíróság, 
mint  intézmény,  már  ismeretes  s  gyakorlatilag  szokásban 
volt.  Kellett  különösen  Magyarországban  ismeretesnek  és 
gyakorlatban  levőnek  lennie,  hol  a  zsidóságnak  helyzete, 
főleg  II.  Endre  idejében,  aránylag  annyira  előnyös  volt, 
hogy  a  zsidóság  nevezetes  befolyáshoz  jutott  volt.  Kétség- 
telenül maguk  a  zsidók  voltak  azon,  hogy  számukra  a 
zsidó-bíró  intézménye  felállíttassék,  mert  vallásos  szükség- 
letük kielégítéséhez  tartozott  peres  ügyeiket  zsidó  jogelvek 
alapján  elintéztetni.  | 

A  zsidóközség  élén  álló  keresztény  zsidó-bírót  azon- 
ban sem  maga  a  zsidó-község,  sem  a  város,  melyen  belül 
a  zsidóközség  létezett,  nem  választotta.  A  választás,  illető- 
leg kinevezés  a  király  jogát  képezte.  A  zsidók,  mint  a 
kamara  szolgái,  közvetetlenül  a  király  oltalma  alatt  állottak, 
a  királyhoz  tartozott  tehát  felettük  bűn-  és  perügyekben 
Ítélni.    E  jogot,    főbenjáró    ügyekben   s   ünnepélyes    eskü- 


296 


Digitized  by 


Google 


A  zsidó-község  bírája.  Az  országos  zsidó-biró. 

tételeknél  a  király  tényleg  gyakorolta  is,*  egyéb  fontos 
ügyekben  meg  helyettesíttették  magukat  a  főkanczellár,' 
kisebb  ügyekben  pedig  a  zsidó-bfró  által.  Csak  különös 
jog-átengedésűl  tekinthetjük,  ha  a  király  egyik-másik  város- 
nak megengedte,  hogy  a  zsidó-bírót  kinevezze,  amint 
tényleg  a  XV.  század  második  felében  egyes  városokban 
maguk  a  városok  rendelik  ki  a  zsidó-bírót.*  De  nem 
ismerünk  esetet,  hogy  maga  a  zsidó-község  is  gyakorolta 
volna  e  jogot.  A  zsidó-községnek  csakis  a  zsidó-bíró  mellett 
működő  tanács  tagjainak  megválasztásában  lehetett  része  s 
ezt  éppen  a  pozsonyi  zsidóság  1376  évi  jogkönyve  is  vilá- 
gosan bizonyítja,  amennyiben  keresztények  és  zsidók  által 
választott  keresztény  és  zsidó  tanácsosokról  beszél.*  Nyilván 
itt  a  zsidók  csak  a  zsidó  tanácsost  választhatták,  a  keresz- 
tény tanácsos  választása  a  városi  tanács  jogához  tartozott. 
Az,  hogy  a  zsidók  felett  való  bíráskodási  jog  a  királyt 
illette  s  hogy  ő  e  jogot  részben  áthárította  helyettesekre, 
érteti  meg  velünk  a  hierarchiai  fokot,  mely  a  zsidók  felett 
való  bíráskodásban  szemlélhető.  Az  országos  zsidóság  felett 
egy  országos  zsidó-bíró  áll:  a  főkanczellár,  I.  Lajos  óta 
külön  országos  zsidóbíró:^  a  nádor,^  a  tárnok,^  vagy  egyéb 


»Az  1251  évi  zsidójog  8.  és  18.  p.  •  1416— 1431-ig  Gara  Miklós  nádor. 

Endlichemél  474.  és  475.  11.  O  nevezi   ki    1431-ben    mint  országos 

'  Ugyanott  8.  p.  Endlichemél  474.  1.  zsidó-bíró  Kolchai  Miklóst  soproni  zsidó- 

*£g7   1527   Bzept.   12   kelt   okirat  bírónak,    dnrante   nostro   beneplacito. 

említi  Judicem  Judeoram  a  Sopronienr  (A  sopr.   vár.   Itban.)    1439— 1440-ben 

9Íbu8  qtwtanms   ad   id   ordinatum,    (A  Hédervári  Lőrincz   nádor  az  országos 

6opr.  vár.  Itban.)  zsidóbíró.  (Rohn  i.  h.  163.  és  421. 11.) 

*  A  zsidókönyvet  felnyitni  tilos  volt,  '  1376-ban  Jakab  országbíró  és  tár- 
iss  sei  dan  dopei  ein  gesvorn  Kristen  nokmester  az  1376  évi  zsidójogban  mint 
nnd  ein  gesvorn  Juden,  die  Kristen  vnd  der  Zeit  aller  Juden  Richter  wass  in 
Juden  darzn  erwellent.  (1376  Zsidó-  dem  ganzen  Lande  ze  Ungem  kerül 
könyv  1.  p.)  elő.  —  1381-ben  Zámbó  Miklós  támok- 

*  JudexJudeorumtotiiisregniyVagy:  mester  az  országos  zsidó-biró.  —  1435- 
AUer  Juden  Richter  in  dem  ganzen  ben  Ország  Mihály  kincstárnok  a  Ju- 
Lande.  dez  Judeorum  nbilibet  in  Regno  Hun- 


297 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

főúr/  A  városi  zsidó-községek  felett  pedig  a  városi  zsidó- 
bíró. Minthogy  az  országos  zsidó-bíró  egyéb  országos  hiva- 
talt is  viselt,  azért  magának  is  helyettesre  volt  szüksége  a 
zsidó  ügyek  elintézésében.  E  helyettes  az  orszáyos  alzöidó- 
líró  volt,  kinek  nyomára  szintén  rátalálunk  az  okiratokban.^ 
Ez  is,  az  is  keresztény,  mert  nagyobb,  kisebb  fokban  a 
keresztény  fejedelem  képviselői,  de  minthogy  a  bíráskodás 
alapjául  sem  az  országos  törvények,  sem  a  városi  statú- 
tumok, hanem  a  zsidó  privilégiumok  s  a  zsidó  vallásos 
törvények  szolgáltak,  azért  a  zsidók  érdeke  magával  hozta, 
hogy  egy  oly  országos  zsidó-hatósági  közeg  életbelépteté- 
sére törekedjenek,  mely  nem  keresztény,  hanem  zsidó, 
így  állott  a  zsidóság  élére  a  Budán  székelő  zsidó- elöljáró^ 
a  zsidó  praefectus.*  Először  még  csak  Mátyás  király  idejé- 
ben találkozunk  vele,  ki  a  zsidó-praefecturát,  nyilván  a 
zsidók  kérelmére,  1477  körül  rendszeresítette.  Legelső 
említésével  1482-ben  találkozunk.* 

A  zsidó-praefectura  felállításával  egyébiránt  ^  király 
nemcsak  a  zsidó-érdekeknek  tett  concessiót,  hanem  vele 
kincstárának  előnyeit  is  kivánta  előmozdítani.  A  kincstár 
a  rendes  és  rendkívüli  adózások  egy  jelentékeny  summá- 
ját a  zsidóktól  szedte  be.  Az  adók  beszolgáltatásában  is 
nem  kevés  befolyással  voltak  a  zsidóság  lelkiismeretére  a 

gnrie     constitutorum    et    existentium.  dórhoz  és  zsidóbíróhoz,  ant  ipsius  vice 

(Ered.  oki.  a  kassai  vár.  Itban  fasc.  B.  jtidiciAiQz  intézi.    (Ered.  oki.    a  M.  N. 

Nr.  201.)  Maz.  Itbao,  kiadva  Kohnnál  421. 1.) 

*  1378-ban  Temlinussz.györgji  gróf.  'Praefectus      omnium     Jadeorum, 

(Fejér  IX.  IV,  579.  hol  tévesen  Fecu-  Hebraeonira    supremus,   Obrister  Vor- 

linus  név    alatt   szerepel.    V.  ő.  Kohn  geher  der  Juden,  az  sydoknak  elewthek 

i.  h.  162.  1.  5.  jegyz.)  yarojok,    Princeps   Judoorum,    Prince 

>  1422-ben  Gara  Miklós  nádor  orszá-  des  jaifz.  (Mindezekre  nézve  1.  Hajnik 

gos  zsidóbíró  mellett   van   egy  Unter-  230.  1.   Kohn  216.  438.  447.  449.  455. 

judenridUerzuHufigemimLand,  (Ered.  456.  459.  466.  11.    Hoz.  OkUár  I,   452. 

oki.  a  soproni  vár.  Itban  Lad.  4  és  D.  Századok  1877  évf.  755.  1 ) 
fasc.  1.  Nr.  81.)  —  1440-ben  Erzsébet  *  Teleki   XII,    213.    Hajnik  229.  1. 

királyné  levelét  Hédervári  Lőrincz  ná-  Kohn  212  -  214.  11. 


298 


Digitized  by 


Google 


Az  országos  alzsidó-biró.  A  zsidó  előljáró. 

vallási  szabványok  s  ezért  oly  felvilágosodott  fejedelem, 
milyen  Mátyás  király  volt,  könnyen  belátta,  hogy  az  adó 
beszedése  tekintélyes  zsidó  közeg  alkalmazásával  nagyon 
megkönnyülne.  Tényként  találjuk  említve,  hogy  a  zsidó- 
adó összege  Mátyás  alatt  megötszörösödött  az  elŐbbeni 
időkhöz  képest/ 

A  zsidó  praefectus  egyik  legfontosabb  teendője  — 
legalább  a  kamara  részéről  —  a  zsidók  által  a  kamarának 
fizetendő  adó  kivetése  és  behajtása  volt.  0  a  bizonyos 
összegben  megállapított  rendes  és  rendkívüli  adót  kivetette 
az  egyes  községekre,  néha  még  a  községbeli  egyes  tagokra 
is.^  Ez  adókat  aztán  behajtotta  teljhatalmú  megbizottjaival, 
kiket  a  városi  zsidó-bíró  és  a  városi  hatóságok  ebben 
tániogatni  tartoztak. 

Természetes,  hogy  az  adó  behajtása  nagyon  sok  vesződ- 
séggel  járt;  gyűlöletes  foglalkozás  volt  ez  különösen  egy 
keresztény  adószedőnek  zsidó  adózóval  szemben  s  azért 
eleve  feltehető  volt,  hogy  a  gyűlöletességnek  egy  része  el 
fog  veszni,  ha  a  zsidó  adózótól  egy  hitsorsos  adószedő 
követeli  a  pénzt.  Még  inkább  volt  ez  az  eset  akkor,  ha  e 
hitsorsos  adószedő  az  országos  zsidóságnak  egy  tekintélyes, 
országos  állásban  levő  tagja  volt.  Ezért  látjuk,  hogy  a 
zsidó  praefectus  valóságos  főúri  állásba  s  méltóságba  helyez- 
kedett. 0  volt  a  magyarországi  zsidók  hivatalos  képviselője, 
külső  fellépése  alkalomadtán  fényes  és  tekintélyes  volt, 
járatos  volt  a  királyi  udvarhoz,  közvetlenül  érintkezett  a 
királylyal,  tett  neki  előterjesztéseket  és  kapott  tőle  utasí- 
tásokat, részt  vett  a  koronázásokban  s  udvari  ünnepélyek- 
ben s  mint   a   koronának   zsidóügyekben  való  képviselője 


1 A    zsidó-adó    körülbelül    20   ezer  ler :  Gesch,  d.  Ung.  Y,  455.  Kohn  i.  h. 

aranyat  jövedelmezett  Mátyás  alatt  a  215.  1.) 

kincstárnak  vagyis  ötször  annyit,  mint  '  Erre  vonatkozó  okiratokat  1.  Kohn- 

Mátyás  elődje,  Y.  László  alatt.  (Fess-  nál  i.  m.  27.  47.  53.  56.  59.  sz.  alatt. 


499 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

feltétlen  tiszteletre  számíthatott  az  országos  főtisztviselők 
sorozatában.  Ily  minőségben  tehát  fellépésének  hitsorsosai- 
nál  eredményesnek  kellett  lennie.  De  még  inkább  lett 
azzá  azáltal,  hogy  a  külső  fény  és  tisztelet  mellett  nagy- 
fokú fegyelmi  s  intézkedési  hatalommal  bírt.  ü  a  zsidó- 
sággal szemben  csaknem  korlátlan  hatalommal  bírt,  voltak 
végrehajtó  közegei,  volt  Budán  külön  fogháza,  melybe  az 
egész  országból  az  ellenszegülő,  tolvaj,  rákon czátlankodó, 
bűnös  hitsorsosait  elzárathatta.  Amellett  külön  pénzbünte- 
téssel is  sújthatta  a  daczosokat  és  vonakodókat. 

Ha  már  e  két  minőség:  előkelő  állás  s  a  vele  járó 
tekintély,  másfelől  a  fegyelmi  hatalom  s  az  ezzel  járó 
karhatalom  eléggé  sikeres  tényezők  voltak  a  kamara  érde- 
keinek eredményesen  szolgálhatni,  mennyivel  eredménye- 
sebbnek kellett  e  szolgálatnak  lennie  azáltal,  hogy  a  zsidó- 
ságnak a  maga  praefectusában  nemcsak  az  alkalmatlan- 
kodó, erőszakoló,  zaklató  és  bűntető  államközeget  láthatta, 
hanem  a  zsidóság  privilegiális  és  vallási  jogainak  hatalmas 
megvédőjét  is.  0  ügyelt  fel  a  zsidók  személy-  és  vagyon- 
biztonságára, ő  szorgalmazta  minden  újon  trónralépett 
királynál  a  zsidók  régi  szabadalmainak  újból  való  meg- 
erősítését, ő  rendezte  a  szabadalmak  értelmében  belügyeiket, 
ő  alkudozott  és  szerződött  zsidó  hitsorsosai  nevében,  szóval 
vallásánál  s  faji  származásánál  fogva  oly  egyén  volt,  ki  iránt 
a  zsidóság  teljes  bizalommal  viseltethetett,  annál  inkább, 
minthogy  egyszerűéi  többször  erélylyel  és  fenyegetésekkel 
is  a  zsidóság  jogai  szószólójának  bizonyította  magát.  Sok 
esetben  csakis  az  ő  határozott,  elszánt,  erélyes  fellépésének 
volt  köszönhető,  hogy  zsidó-jogok  veszendőbe  nem  mentek.* 

Ezen  tágas  s  tekintélyes  szerepkörrel  szemben  az  egyes 
városi    zsidóközségek    zsidó  bírája    csak    nagyon    korlátolt 


'  Mindezekre  nézve  1.  tüzetesebben  Kohnt  i.  m.  216 — 220.  11. 


300 


Digitized  by 


Google 


A  zsidó-jogkönyv.  A  zsidók  jogviszonyai. 

működési  körrel  bírt.  A  városi  zsidóközségek  élén  álló 
keresztény  zsidó-bíró  csakis  a  városi  és  a  helyi  egyházi 
hatóságot  s  védelmet  képviselte,  s  elnökölt  abban  a  tanács- 
ban, melyet  maguk  a  zsidók  választás  útján  egészítettek 
ki.  Eljárásában  a  zsidó  jogkönyv  szolgált  irányadóul. 
Minthogy  a  zsidó  jogkönyv  nem  azonos  a  városi  jogkönyv- 
vel, azért  kétségtelen,  hogy  a  zsidók  a  városi  községben 
nem  külön  utczát  vagy  külön  negyedet,  hanem  külön 
községet  képeztek  s  így  e  tekintetben  lényegesen  külöm- 
böztek  a  városokban  lakó  lakatosoktól,  késesektol,  kala- 
posoktól s  egyéb  iparosoktól,  kik  a  czéh-uralom  idejében  a 
városokban  jobbára  szintén  külön-külön  utczákban  laktak, 
amint  e  tényre  Pozsonyban  is  a  Lakatos-,  Kalapos-,  Késes-, 
Varga-,  Tímár-utczák  emlékeztetnek,  de  amely  utczák  lakói 
azért  ugyanazon  városi  statútum  alatt  állottak.  De  sőt  külöm- 
böztek  lényegesen  az  itt  lakó  magyaroktól  is,  mert  bár  ezek- 
nek is  volt  külön  magyar-bírájuk,  de  nem  lévén  külön 
magyar  jogkönyvük,  a  városi  községben  külön  községet  szin- 
tén nem  képeztek.  A  magyar  bíró  csakis  magyar  nyelven 
alkalmazta  a  városi  német  jogkönyv  határozatait,  ellenben 
a  zsidó-bíró  nem  a  városi,  hanem  a  külön  zsidó-jogkönyv 
tételeit  alkalmazta  a  bírósága  alatt  álló  zsidókra.  Bíráskodása 
nem  is  a  városházán  történt,  hanem  mint  láttuk,  a  Zsidó- 
utczában,  épp  úgy  amint  az  más  országokban  is  történt. 
A  zsidók  jogviszonyaival  azoknak  ránk  maradt  jog- 
könyv-töredékeiből ismerkedünk  meg.  Ezek  szerint  volt 
külön  bírósági  könyvük,  melybe  a  bírósági  ügyeket  be- 
vezették. E  könyv  hiteles  ellenőrzés  alatt  állott,  mert  egy 
keresztény  esküdt  ügyelt  fel  reá  s  csak  ezen  keresztény, 
valamint  egy  zsidó  esküdt  jelenlétében  volt  betekinthető. 
Az    esküdteket    maguk    a    zsidók    választották.^    ^SY    ^ 

*  Auch  ist  mer  derfandeu  als  oben      habén  ein  puech    und  dasselb  soll  ein 
geschrieben  etet,  dass  dy  Juden  suUen      Kristen  ein  gescbworn  man  Inne  baben, 


301 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

keresztény  mint  a  zsidó  esküdt  saját  pecsétUkkel  lá^ák 
el  a  könyvet  s  a  mi  abba  be  van  vezetve,  az  megmásít- 
hatatlan.^ 

Ha  keresztény  és  zsidó  közt  forog  fenn  peresügy, 
ebben  keresztények  és  zsidók  Ítélnek  s  ha  az  ügyben  meg- 
egyeznek, akkor  az  ügy  el  is  van  intézve.'  Ha  pedig  meg- 
egyezés nem  történik,  akkor  forduljanak  az  ügygyei  a 
városi  tanács  elé  s  ennek  határozata  végleg  eldönti  az 
ügyet.'  Ennek  az  intézkedésnek  megfelelőleg  tényleg  a 
városi  bírósági  könyvek  a  városi  bíróság  előtt  álló  zsidó 
pereseket  fel  is  mutatnak. 

A  jogkön3rv  egyúttal  feltünteti  a  zsidók  foglalkozásait. 
Elzek  a  középkorban  egy  s  ugyanazok  voltak:  kereskedés, 
pénzüzlet,  zálogkölcsön,  gyógyítás.  A  pozsonyi  zsidóknak 
is  ezek  képezték  foglalkozásait  s  más  egyéb  adatok  keres- 
kedésük egyes  ágairól  is  tesznek  jelentést,  amennyiben 
említik  fakereskedéssel,^  házalással^  s  ékszerkereskedéssel ^ 
való  foglalkozásukat.  A  jogkönyv  különösen  pénzügyi, 
kölcsön-  meg  zálogüzleti    foglalkozásaikra   van   tekintettel. 


vnd    dasselb    puecb    soll    man    nicht  Juden  die  pey  dem   Juden   recht  sie 

auftan,   iss  sei  dan  dopei  ein  gesvom  zenth  ymb  das  Recht  krieghaftig,  alsó 

Kristen  uDd  ein   gesvom   Juden,    die  dass  sie  das  recht  nicht  möchten  der- 

Kristen  vnd  Juden  darzu  erwelient.  iinden :  So  sulnn  Sie  das  recht  dingen 

^  vnd  dieselbe    zwen   geswom,   ein  in  den  Stat  ze  Prespurck  vnd  nicht  für- 

Kristen  vnd  ein  Jud  sulién  das  puech  bass,  vnd  vass  dann  der  Rath  ze  einem 

versiegein    mit    ihren    Insigeln;    vnd  rechten  erfint,   da   sol  ess  pey  belej- 

vass    in    das    puech    geschriben   virt,  ben  vnnd  dass  sol  nymand  wider  reden. 

zvischen  Juden  vnd  Kristen,   dass  ist  *  1410.  jun.  3.  A  v&ros  f&t  vett  vom 

stet  vnd  das  mag  nymand  wider  reden  Musch  Juden  a  királyi  konyha  sz&má- 

weder  Juden  noch  Kristen.  ra.  (Vár.  számad.  Fejérpatakynál  45. 1.) 

«Wen    ein    Kristen    einem    Juden  » 1495.  jul.  23.  Schönberger  György 

zuspricht   vor   dem  Juden  gericht,  so  végrendeletében   emlitvék    Gurl  Jnde, 

fragt   man   Kristen    vnd   Juden    vmb  Handler  Jude.    (Prot,  Test  I,  251.  a.) 

das  recht,  vnd  kument  dan  die  Kristen  *  von  den  Jungen   Muschel   Juden 

vnd  Juden  vberein    vnnd   so  muss  es  25  lat.  így  az  1502.  évi  vár.  számad. 

pey  beleyben.  könyv.    (Rakovszky :    iV.    Ztg    1877. 

•vürden  aber  die  Kristen  vnd  die  Nr.  249.) 


302 


Digitized  by 


Google 


A  zsidók  foglalkozásai.  Ramatszedés,  kamatláb. 

Ezek  képezték  tulajdonképi  elemüket.  A  nyereségre  számító 
pénzkölcsönzés  foglalkoztatta  őket  leginkább.  A  legnagyobb 
vádak  egyike,  melyet  a  zsidó  kereskedők  és  pénzüzérek 
ellen  a  kor  emelt  nálunk  is,  másutt  is,  a  nagymérvű 
kapzsiság  volt.  KüküUei  János  az  I.  Lajos  király  alatt  az 
országból  kiűzött  zsidók  vagyonáról  azt  jegyzi  meg,  hogy 
azt  az  uzsora  Örvénye  halmozta  volt  össze,  magáról  Lajos 
királyról  pedig  azt  jegyzi  fel,  hogy  6  a  zsidók  vagyonát, 
melyre  a  kor  felfogása  szerint  jogot  tarthatott,  uzsorával 
lévén  szerezve,  „mint  a  sarat  megvetette  s  azt  bírni  vagy 
lefoglalni  nem  akarta.  **'  A  később  Mátyás  király  s  a 
Jagellók  alatt  élő  Ranzanus  püspök  s  nápolyi  követ  az  ő 
idejében  szokásos  uzsoráskodást  már  L  Lajos  alatt  dívott- 
nak  tételezi  fel,  mert  a  zsidók  kiűzetésének  okául  épp  az 
uzsoráskodást  hozza  fel.'  1526-ban  Mária  királynő  is  azt 
írja,  hogy  ő  a  pozsonyi  tanács  kérelméből  megértette, 
de  saját  szemeivel  is  látta,  hogy  Pozsony  városban  nagy  a 
szükség  és  a  szegénység,  a  polgárság  károsodása  és  házaik 
romlása  és  hogy  mindennek  nem  egyéb  az  oka,  mint  az 
ott  nagyszámban  levő  zsidóságnak  gonoszsága,  rút  keresete 
és  uzsoráskodása,  melylyel  a  polgárokat  s  az  összes  népet 
maguknak  alávetik  s  lekötelezik.^ 

Az  uzsoráskodásra  a  régibb  idők  kiválóan  kedveztek  a 
zsidóknak,  mert  a  kamatszedést  a  keresztény  felfogás  jogtalan- 
nak tartotta  s  mint  ilyent  tiltotta,  de  ennek  az  volt  természetes 
következménye,  hogy  azoknak,  kik  e  felfogás  daczára  mégis 

^  Bona  eí  res  ipsoram,  per   luurae  civitatis  nostre  inopiam   et  pauperta- 

voragithem  cummulaias,   ut   luium  sper-  tem,    civiam    iactaram    et    domorum 

nen8,  nolnit  habere  vei  occupare.  ruinam  eamque  non  alia  ex  cansa  eve- 

'  qnod /(/enor«  maltos  ad  extremam  nÍB8e,quod  ex  Jadeoramyqnonimmagna 

redegerant  inopiam.  (Epitome  rei\  hun-  hic   esset    frequencia,    vita  ílagiciosa, 

garicar,  Indic.  19.  p.  242.)  tiirpiqae    et   usurario   questn,    quibus 

•  A  pozsonyi  tanács  kérelméből  meg-  eosdem  cives  nostros,  omnemque  popu- 

értette  et  proprüs  eciam  oculis  nostris  lum  sibi  dovinxissent  et  illaqueassent. 

ceraentes  magnam  esse  huius  eiusdem  (Dipl.  Pos.  III,  821 — 22.) 


303 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

szedtek  kamatot,  a  kamatok  megállapításában  a  törvény- 
hozás szabad  kezet  engedett.  Nagyon  felötlő  az,  hogy 
IV.  Béla  király  1251-ben  a  magyarországi  zsidók  számára 
átvévén  II.  Frigyes  berezeg  zsidó-szabadalmát,  ennek  a 
kamatokra  vonatkozó  pontját  elhagyta.  0  tehát  a  kamatok 
meghatározását  teljesen  magánügynek  tekinti  s  azt  a  felek 
kölcsönös  megegyezésére  bízta.  Mi  volt  természetesb,  mint 
az,  hogy  ily  körülmények  közt  a  megszorult  ember  minden 
kamatra  vett  pénzt,  ahol  csak  kaphatott.  Az  ebből  elő- 
álló gazdasági  siralmas  állapotok  hozták  azután  magukkal, 
hogy  később  a  kamatláb  megállapítását  a  törvényhozás 
tette  feladatává.  A  pozsonyi  zsidó-jogban  tényleg  már  tör- 
vényesen meghatározott  kamatlábra  találunk,  kisebb  kölcsön 
után  867si  nagyobb  után  43 Ys  százaléknál  többet  venni 
nem  volt  szabad.^  De  ez  a  kamatláb  csak  az  elkönyvelés- 
ben jutott  érvényhez,  a  gyakorlati  életben  éppen  nem,  A 
valóságban  a  zsidók  sokkal  magasabb  százalékra  kölcsö- 
nöztek s  sokkal  nagyobb  nyereséggel  dolgoztak  kereskedői 
közvetítésükben.  Maga  a  város  is  jóval  nagyobb  kamatot, 
52  százalékot  fizetett  1439-ben  Isserl  zsidótól  kölcsönzött 
pénz  után*  és  mégis  azt  kell  mondanunk,  hogy  Pozsonyban 
a  törvényes  kamatláb  még  mindig  kedvezőbb,  a  pénz  ára 
még  mindig  olcsóbb   volt,  mint  akkor  az  országban  egyéb 


1  aach   sulién   in    dass    paech    die  mészetesen    eltévesztette   s   jóval    na- 

Juden    lassen    schreiben     von    einem  gyobbnak  mondja.   Már  Robn   figyel- 

pfunde  zwen  pfenning   zogesuccb  vnd  meztette,   hogy  a  font  240  fillért  tett. 

nicht   mer,    aber    mynner    mag    man  (I.  h.  I,  170.) 

eínen   vol   darin   zogesueeb  schreiben  'A  város  ugyanis^  nevezett  zsidótól 

nach  Juden  vnd  Kristen   willen,   vnd  100  frtot  kölcsönzött  s  ez  után  heten- 

vass  vnder  einem  pfuut  ist  von  Sech-  kint  1  forintnyi  kamatot  igért.  Az  azon 

zich  pfenning  zugesuech,  oder  von  drin  évi  számadókönyvben  olvassak  ugyanis 

schillingen  pfenninge  einen  zugesuech  1  C.  guldoin,  davon  sehol  di  Stat  gebn 

ein  vochen.  Minthogy  Hajnik   (M,  A.  von  den  obigen   1  C.  golden  allé  wo- 

Ért,  Vy  235. 1.)  a  fontot  tévesen  100  fíl-  chen  1  guldein  zu  gesuech. 
lérnek  veszi,  a  kamat  kiszámítását  ter- 


304 


Digitized  by 


Google 


A  kamatláb  nagysága  nálunk  s  másutt. 

helyeken.  Ugyanis  Zsigmond  király  1431-ben  kibocsátott 
rendeletében  a  kamatlábat  104  százalókban  állapítja  meg, 
amely  akkor  Ítélendő  meg  a  kölcsönadó  zsidónak,  ha  a  zsidó 
és  a  kölcsönvevő  közt  eleve  kamat-megállapítás  nem  történt, 
s  így  a  rendelet  nem  azt  mondja,  hogy  minden  kölcsön 
104  százalékra  vétetett,  hanem  azt,  hogy  a  1047o  a  leg- 
magasb  tétel,  mely  a  kölcsönadónak  megitélendŐ  az  eset- 
ben, ha  a  magánfelek  közt  a  kölcsön  felvételekor  jutányosb 
feltételek  kikötve  nem  lettek.* 

Zsigmond  királynak  ezen  rendelete,  bár  mennyire  is 
tűntesse  fel  kedvezőtlenül  a  kamatviszonyokat  a  maiakhoz 
képest,  mégis  azt  mutatja,  hogy  nálunk  ez  időt  a  pénz- 
szerzés feltételei  még  mindig  kedvezőbbek  voltak,  semmint 
a  külföldön,  hol  a  törvényhozás  jóval  nagyobb  kamatlábot 
állapított  meg,  hiszen  maguk  az  osztrák  zsidó-törvények 
120,   174,  sőt  304  százalékról  szólnak.' 

Ami  a  magas  kamatot  a  kölcsönvevőre  még  vésze- 
sebbé tette,  az  az  volt,  hogy  a  kölcsönösszeg  pontos  vissza- 
fizetésének elmulasztása  esetében  a  kamat  maga  is  ugyan- 
oly magas  kamatot  hajtó  tőkévé  vált.  Ezt  már  IV.  Bélá- 
nak 1251  évi  zsidó-törvényéből  tudjuk.  Ha  eszerint  a 
keresztény  valamely  zsidótól  visszaváltja  zálogát,  de  ugy, 
hogy  az  utána  járó  kamatokat  nem  fizeti,  ezek,  ha  egy 
hónap  múlva  nincsenek  kifizetve,  szintén  kamatokkal  növek- 
szenek.* Körttlmények  között  nagyon  érdekében  feküdhetett 
a  kölcsönadónak  az,  ha  a  kölcsönösszeg  után  esedékes 
kamat  a  maga  idején  le  nem  fizettetett,  mert  ez  számára 
az  üzletet  rendkívüli  módon  gyümölcsözővé  tette.  Ezért 
érthető,  hogy  I.  Lajos  királynak  1374  évi  rendelete  miért 

'Kobn  i.  m.  307.  1.  'Item  si  Christianus  a  Judeo  pig- 

'  Neumann  :  GeackicJUe  des  Wackei^s  nus  suum  absol vérit  ita,   quod  penam 

in   Deutaddand   331—333.  11.    Stobbe:  impositam  non  persol vérit,  si  eidem  pe- 

Die  Jiulen  in  DeiUscJdarul  tüoehrend  des  naminframensemnon8olvorit,íWwr^ení« 

MUtelalters  110—112.  234-236.  11.  incresoirU  pene.  (Endlichernél    476.    1.) 


Ortvfty:  Pouony  története.  U.  8.  305  "^ 


Digitized  by 


Google 


I 


IX.  Fejezet. 

akarta  megakadályozni,  hogy  a  kamatok  kamatokkal  ne 
gyarapodjanak/  De  másrészt  érteni  fogjuk  azt  is,  ha  azt 
olvassuk,  hogy  egyes  fejedelmek  —  nemcsak  nálunk, 
de  a  külföldön  is*  —  alkalomadtán  önhatalmilag  a  köl- 
csönvevőknek  a  kölcsönzött  tőkét  s  az  azok  után  járó 
esedékes  kamatokat,  vagy  csak  az  utóbbiakat  elengedték, 
így  menti  fel  1450-ben  Hunyadi  János  kormányzó  a 
pozsonyiakat  az  ottani  zsidóktól  felvett  összes  kölcsönök 
és  egyéb  adósságok  visszafizetése  alól  és  a  nevezett  zsidók- 
nak bármily  néven  nevezendő  követeléseiket  megsemmisíti.^ 
Viszont  V.  László  király  1453-ban  február  6-ikán,  Pozsony- 
ban való  tartózkodása  alkalmából,*  s  tekintettel  a  városnak 
a  királyhoz  való  hűsége  miatt  szenvedett  károsodására  és 
nyomasztó  nagy  szegénységére,^  elengedi  Pozsonyvárosnak 
és  polgárainak  a  zsidóknál  felvett  kölcsönök  után  járó 
kamatokat  azon  feltétel  alatt,  hogy  a  kölcsönűl  kapott 
tőkét   a   legközelebbi    Sz.    János-napig    visszafizessék.*^    Az 


*ne  usnris  crescant  usurae  Fejér- 
nél :  Cod.  DipL  IX.  IV,  579. 

•<Jeraün  Wolf :  Die  Jwlen  16.  1. 

>no8  Jadicem,  Magistrum  Civium 
Jaratosque  Cives  et  totam  comiinita- 
tem  de  et  super  omnibus  et  singalis 
florenis  et  pecuniaram  quantítatibus, 
qiios  ipsi  hucnsque  ab  eisdem  Judeis 
nomine  mutui,  aut  aliam  qualemcunque 
ad  racionem  Civitatis  tantauimodo 
levassent,  recepiasent  et  peciviaaent, 
quietoa  et  expeditoa  atque  aatiafactoa 
comittimuB,  volumuaqae  ut  ipsi  Judei 
per  Ipsos  Judicem,  Magistrum  Civium 
Juratosqne  Cives  ac  totam  comunita- 
tem  huiusmodi  íloreDorum  et  pecunia- 
rum  quantitates  requirere  non  valeant 
et  neqne  p08(8)int.  Kelt  Pozsonyban 
1450  nov.  G-ikán.  (Ered.  oki.  a  póza. 
vár.  itban  Lad.  20.  Nr.  17.) 

*  ob  singulare  decus    ac   prerogati- 


vam  et  bonorem  huius  primi  ingressns 
vei  pocius  regressus  nostri  in  boc  Reg- 
num  Hungarie,  quo  ingressu  princi- 
pium  descensus  nostri  ac  príma  requies 
in  hanc  ipsam  Civitatem  extitit. 

*quod  cum  hys  auperioribus  dia- 
turbiorum  temporibus  .  .  .  cives  et  in- 
eole  huius  civitatis  noatre  Poaoniensis 
pro  fíde  et  obsequiia  Maieatati  noatre 
constanter  exhibitis  plurima  dampna 
nocumenta  gravamina  et  pressuras  sua- 
tinuerint,  quibus  exigentibna  eadem 
civitas  in  magna  dehüa,  cives  verő 
eiusdem  in  gravem  inopiam  dévenerunt. 

*ad  sublevanda  ipsorum  civium 
debita  atque  gravamina,  eisdem  hanc 
specialem  gráciám  fecimus,  quod  ex 
parte  omnium  Judeorum  ubicunque  in 
Regno  nostro  Ilnngarie  comorancium, 
qui  videlicet  in  hac  ipsa  civitate  nostra 
PoBoniensi    apud     quoscunque     cives 


306 


Digitized  by 


Google 


Kamatelengedés.  Zálogok.  Adóslevelek. 

országban  lakó  összes  zsidóknak  pedig  meghagyja,  hogy 
az  ekkép  általa  elengedett  kamatokat  a  pozsonyiaktól  köve- 
telni s  behajtani  ne  merészeljék.^  Ám  a  tőkék  visszafizetési 
feltételének  a  lakosság  nem  tett  eleget,  miért  is  ugyanazon 
király  néhány  hónap  múlva,  1453  jun.  2-ikán  a  zsidókat 
arról  értesíti,  hogy  pozsonyi  adósaiknak  a  tőke-visszafizetési 
határidőt  meghosszabbította,  olykép,  hogy  Sz.  János  nap- 
jáig csak  a  tőke  egyik  felét,  másik  felét  pedig  még  csak 
jövő  Sz.  Márton  napján  kötelesek  lefizetni.* 

A  nagy  kamaton  kívfíl  igen  nyereségessé  tette  a  zsidók 
pénzüzletét  az,  hogy  kölcsönöket  csak  kivételesen  adtak 
adóslevelekre,  hanem  túlnyomólag,  mondhatni  rendesen 
ingatlanokra,  házakra,  földekre,  leginkább  pedig  zálogokra. 
Az  adóslevél  nagyon  kevés   biztosítékot  képezett  egy  oly 


eiasdem  qualiacunque  debita  habent 
pro  présen  ti  totális  fésura,  que  aupra 
CapücUeni  pecuftiam  adhuc  solvenda 
restat,  bac  vice  deponant  ac  eisdem 
civibns  ac  eorum  cailibet  relaxetur, 
qnia  et  nos  ista  una  et  príma  vice 
deponimus  et  relazamus  omnia  ipsa 
debita  civium  nostroram  preatactorum, 
quibus  nonc  antefatis  Jadeis  obligan- 
tar  ad  solam  Capitalem  sumam  redu- 
cetUes  presencium  per  vigorem.  Ita 
tamen,  qnod  nniversi  et  singuli  debi- 
tores  praetactoram  Judeorum  hnius- 
módi  Capitalem  pecuniam,  qaa  eisdem 
Jadeis  juxta  eoram  consuetas  et  legit- 
timas  demonstraciones  et  probaciones 
obligantur,  asque  ad  festum  nativita- 
tis  beati  Joannis  Baptiste  nunc  ven- 
tamm  inclasive,  plenarie  et  effícaciter 
solvere  et  expedire  teneantur. 

*quocirca  vobis  Judicibus  et  Rec- 
toríbus  Jadeorum  necnon  Senioribus 
et  aniversis  Judeis  nostris  tam  in  hac 
Civitate  nostra  quam  alys  quibuscan- 
que    locis    comorantibus    harum   sorié 


íirmiter  precipimus,  quatenus  prefatos 
cives  et  inbabitatores  sepediete  Civi- 
tatis  nostre  Posoniensis,  contra  for- 
mám premisse  gracie  nostre,  ttgurarum 
praeUictarum  exaccionibus  out  peíicioni- 
hu8  hac  vice  impedire  et  vexare  nuUa- 
tenus  preaumatü,  sed  saper  preatacta 
Capitali  vestra  pecunia  et  suma,  modo 
quo  supra  contento,  eosdem  saper 
solacione  huiusmodi  usuraram  Itberos 
permittcUis  et  permitti  faciaiis.  (Ered. 
oki.  a  pozs.  vár.  Itban  Lad.  20.  Nr.  17  b.) 
'Civibus  et  inbabitatoribas  Civita- 
tis  nostre  Posoniensis  ad  eoram  sapli- 
cacionis  instantiam  de  novo  graciose 
annaimuSy  at  ipsi  medietatem  prediete 
capitalis  pecunie  absque  cum  suis  asu- 
ris  solacione,  in  predicCo  festő  beati 
Joannis  Baptiste  proxime  ventaro, 
aliam  aatem  medietatem  in  festő  beati 
Martini  confessoris  similiter  proxime 
ventaro  sine  aliqna  prorogacione  per- 
solvere  debeant  et  teneantur.  (Kelt 
Bécsben  1453  jun.  2-ikán.  Ered.  oki.  a 
pozs.  vár.  Itban  Lad.  20.  Nr.  81.) 


307 


ÍO* 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezőt. 

korban,  melyben  egyszernél  többször  az  ily  okmányok 
<5rvónytelens(5gét  maguk  a  fejedelmek  kimondották.  Ezért 
tényleg  kevés  említést  tesznek  számadókönyveink  adós- 
levelekről/ Annál  inkább  dívott  a  zálogvevés.  Nagyobb 
kölcsönöknél  a  házak  és  a  földek  szolgáltak  zálogtárgyakéi, 
kisebbeknél  pedig  az  ú.  n.  kézi  zálogok,  melyeknek  mindig 
belső  értékük  volt,  tehát  arany-  és  ezüsttárgyakból  állottak. 
Legdivatosabb  kézi  zálogok  az  arany  s  ezüst  kupák,  dísz- 
övek, boglárok  s  egyéb  ékszerek.  Városi  számadóköny- 
veinkben főleg  a  kupák  és  az  övek  említvék.'  Néha  csak 
átalánosan  mint  jószágot  találjuk  a  zálogtárgyat  említve.'' 
Az  ily  kézi  zálogoknál  a  kölcsönadóra  nézve  az  előny 
abban  állott,  hogy  annak  értéke  felett  tetszés  szerint  meg- 
alkudhatott a  kölcsönvevő  vei,  úgy  hogy  számos  esetben, 
a  zálog  ki  nem  váltatván,  nagy  nyereséggel  a  hitelező 
tulajdonába  ment  át.  Az  adósra  nézve  a  kézi  zálogkölcsön 
annál  kedvezőtlenebbé  válhatott  következményeibon,  mivel 
az  összeg,  melyben  a  tárgy  elzálogosítva  volt,  csak  szó- 
belileg lett  megállapítva  s  így  könnyen  szolgáltathatott  okot 
a  csalárd  visszaélésekre.  Erre  utal  maga  a  pozsonyi  zsidó- 
jogkönyv is,  mert  van  a  zálogot  illetőleg  különös  határozata. 
Ha  a  kereszténytől  vett  zálogot  illetőleg  a  keresztény  kisebb, 
a  zsidó  pedig  nagyobb  kölcsönösszeget  vitat,  akkor  a  zsidó 
esküvel  bizonyítsa  állítását ;  ha  1 0  font  dénárnál  nagyobb 

*  Hyenről  van  szó  1455-beu :  Item  ein  ühergoUm  Chopph  XL  fl,  auri.  — 
am  Erichtag  vor  Philippi  et  Jacobi  1448-ban :  Item  am  Sambstag  In  vigília 
hab  ich  besunder  emphaugen  mer  von  penthecoBten  hab  ich  einphangen  von 
dcm  Aserl  Judn,  dariimb  er  von  der  der  Jaki  Jüdiu  aaf  áy  Söldner  auf 
Stat  ein  geltprief  hat,  umb  64  fl.  auri.  1    Sillrin  giiril   VI  fl.   auri.   Item   am 

•  1439- ben :  Item  von  den  Easerl  Sand  Gilgen  tag  von  den  Sámuel  Ju- 
Juden  auf  der  aüberin  phant,  auf  ein  den  auf  1  Silbrin  güril  X  fl.  auri. 
gieafasz  und  ein  übergulten  hoph  (=  *Igy  1455-ben:  Item  hab  ich  aws- 
kupa  vagyis  serleg).  1477-ben:  von  gelöst  den  vinczencz  panczermacher 
Dávid  Judeu  und  Asorl  Juden,  da-  von  den  Judn  nach  der  Herrn  ge- 
rumb  der  Ulreich  Winperger  für  dy  schofl^t,  darumb  er  gesazt  hat  sein  hah 
Stat  gesazt  hat  ein   Silbrin  gürtl  und  umb  XXIII I  fl.  auri. 


308 


Digitized  by 


Google 


Zálog- tárgyak.  Lopott  jószág.  Orgazdaság. 

összegről  van  szó,  akkor  a  zsidó  a  Redalra  esküdjék,  ha 
pedig  10  font  dénárnál  kisebb  az  összeg,  akkor  a  zsidó  a 
gjrfírfíre  tegye  le  az  esküt.*  Már  máshelyt  mondtuk,  hogy 
a  Redal  alatt  a  thóra,  a  gyűrű  alatt  a  zsinagóga  kapujá- 
nak fogantyúja  értendő.* 

A  lopott  s  rabolt  tárgyak  abban  a  korszakban,  melyben 
a  lopás  s  rablás  oly  nagy  társadalmi  bajt  képezett,  rende- 
sen a  zsidó  kezébe  kerültek.  1446-ban  Henrik  borostyánkői 
várgróf*  panaszolja  a  pozsonyi  tanácsnak,  hogy  amit  az 
ő  ura  házának  ellenségei  elrabolnak,  azt  Pozsonyba  viszik 
s  ott  a  Zsidó-utczában  eladják.  Az  nem  jó  szomszédos  el- 
járás s  kéri  a  tanácsot,  nyilatkozzék:  ellensége-  vagy 
barátja-e  neki  ?  *  A  zsidóknak  ily  tárgyak  összevásárlásából 
nem  csekély  hasznuk  volt,  de  minthogy  az  orgazdaság 
tiltott  foglalkozás  volt,  sokszor  nagy  károsodásukra  rajta  is 
vesztettek.  A  jogkönyv  szerint  a  zsidónak  mindig  esküvel 
kellett  jóhiszeműségét  bizonyítani,  melylyel  a  felajánlott 
lopott  zálog-tárgyra  pénzt  kölcsönzött.® 

Ha  a  zsidónál  levő  zálog  erőszak,  rablás  vagy  tolvajlás 
következtében  elvész  s  ő  azt  hitelesen  be  tudja  bizonyítani, 
akkor  a  zálogért  kárpótlást  adni  nem  köteles,  de  ha  azt 
gondatlanság  vagy  egyéb  fennt  nem  jelzett  módon  veszti  el, 
akkor  érte  a  kereszténynek  kárpótlást  adni  tartozik.^ 

1  Seezt   ein    Kristen   einem   Juden  *  DipL  Fos,  II,  710. 

cin  pfant  für  aiss  vil  gelcz,  gicht  der  ^Leicht  ein  Jade  auf  ein  pfant  dass 

Kristen    mynner   vnd   der   Jude  mer,  verstollen  sey,   so  soU    der   Jude  ein 

80  soll  der  Jud  dass  besteten,  auf  dem  Ayd  dar  vmb  swern,  dass  er  dass  nicht 

pfande,  mit  seinem  Ayde,  is  ess  vber  gewisst  hat,  dass  das  pfant  geseczt  sey. 

zehen   pfunt   pfenninge   so   muss   der  *0b  ein    Jude   ein    pfant  verloust 

Jude   sweru   auf  dem   Redal,    Ist    es  von   eins   für    Fürsten  gewalt  wegen, 

aber  hinter  zehen  pfunten,  so  soll  der  oder    von    Offenbares   rawber   wegen, 

Jude  swem  einen  Ayd  auf  dem  Rynge  oder  von  offenbaren   dawphait  wegen, 

als  ess  vor  gewenleich  ist  gewesen.  ocKr  von  zewunst  wegen,   dass  er  be- 

*Fenntebb  182.  1.  weissen  mag,  dass  sol  der  Jude  nicht 

*  Hainrich  selbveldig  Purggraff  auf  enkelten ;   verwarlost  er  es  aber,    wie 

Peylenstayn  (=»  Paulenstein).  er    dass    anders     verleust    dan    oben 


309 


Digitized  by 


Google 


1 


IX.  Fejezet. 

Hogy  Ügyeikben  a  tárnokmesterhez  tehettek  felebbe- 
zést,  azt  más  helyt  mondtuk  el.^  Itt  a  jogkönyvnek  csak  egy 
oly  tételét  emeljük  ki,  mely  a  zsidók  húskimérésére  vonat- 
kozik. Az  élelmezésükre  szükséges  húst  nem  vehették  a 
város  keresztény  mészárosainak  mészárszékeiből,  hanem  a 
szükséges  marhát  elevenen  kellett  beszerezniök-  E  marhákat 
ők  maguk  vágták  le,  vagy  vágatták  le  tetszésük  szerint  s 
elfogyaszthattak  e  húsból  annyit,  mennyit  akartak,  ami 
megmaradt  belőle,  azt  városi  mészárosoknak  el  nem  ad- 
hatták, hanem  maguk  a  Zsidó-utczában  házaikban  vagy 
házaik  előtt  árusíthatták  el.' 

A  zsidókönyvnek  ezen  törvénypontja  formailag  úgy 
van  szerkesztve,  mintha  a  zsidóságra  nézve  egyrészt  köte- 
lező, másrészt  elnéző  volna,  holott  az  egész  pont  rája  nézve 
határozott  engedmény.  Mert  ami  tiltó  e  pontban,  hogy  t.  i. 
a  húst  keresztény  mészárszékekből  nem  vehették,  az  csak 
a  keresztény  érdeknek  a  maguk  javára  való  megszorítása. 
A  keresztény  mészárosok  nyilván  tetemes  kárt  szenvedtek 
azáltal,  hogy  a  zsidók  tőlük  húst  nem  vehettek,  míg  ellen- 
ben a  zsidó  rituális  élet  érdekében  feküdt,  hogy  a  zsidók 
húsukat  keresztény  mészárosoktól  ne  vásárolják.  A  rituális 
törvény  megkivánta,  hogy  a  zsidók  táplálkozására  szolgáló 
hús  u.  n.  kóser  hús  legyen.  Az  állatot  rituális  módon 
kellett  a  schochetnek  megölnie  hosszú  késsel  a  légcsőn, 
nyelőn  s  edényeken  át  irányított  metszéssel,  mit  a  keresz- 
tény mészáros,   taglót  használva,    figyelembe  nem  vett.  A 


güBchriben  stet ;  so  sol  es  dor  Jude  dem  alsó  was  sie  bedürfen  vnd  selbe  nüczen 

Kristen  mit   ZwiíFel    gelten,   dan   das  wellent,    dass  sollen   eie   nüczen  nach 

phant  geseczt  ist.  íren    willen,    aber    das   ander   fleyscb 

1  Fenntebb  230.  1.  dass  sie  nicht  essend  vnd  nuczent,  das 

*  alsó  was  die  Judcn  fleysch  bedür-  sulién    sie    selb    verkaufFen    in    iren 

fen,  dassolb  Vich  sulién    sie   lebendig  Haewsern  oder  vor  iren  Haewsern  vnd 

kaufen,    dass  sulién    sie  selbe  slacben  suUen  dass  keinem   fleischhacker  ver 

oder  lassen  slacben,   wenn    sie  wulln,  kauíFen. 


310 


Digitized  by 


Google 


A  z8Ídó-hÚ8  kimérése  8  eladása.  Zaidó-vágóhid. 

marha  megölése  a  zsidó  szertartásos  törvény  értelmében 
tulajdonkép  a  rabbi  teendője,  ki,  ha  maga  azt  nem  végzi, 
titkos  utasítást  s  meghatalmazást  adott  e  functió  végzésére 
a  schochetnek.  Eszerint  vallásához  ragaszkodó  zsidó  oly 
húst,  melyet  nem  a  schochet  vágott  ki,  a  maga  táplál- 
kozására alkalmatlannak,  de  sŐt  tiltottnak  tartott  s  ez 
mutatja,  hogy  a  pozsonyi  zsidókönyv  ama  pontja,  mely 
a  zsidót  eltiltja  a  keresztény  mészárszékben  való  hús- 
bevásárlástól és  mely  neki  kötelességévé  teszi,  hogy  a  le- 
vágandó marhát  elevenen  szerezze  be  magának,  a  zsidó 
rituális  törvényre  való  tekintetnél  fogva  merő  kedvezmény. 

Ugyanez  áll  arról,  mit  e  törvénypont  a  hús  elárusít- 
hatásáról  mond.  Ugyancsak  a  rituális  törvény  a  marha 
némely  húsrészeinek  elköltését  a  zsidóknak  tilalmazza, 
természetes  tehát,  hogy  e  részeken,  nehogy  kárt  szenved- 
jenek, túladni  iparkodtak.  Ám  a  keresztény  érzület  ellen 
való  cselekvés  lett  volna,  ha  a  keresztény  mészárosok  az 
ilyen,  zsidóktól  megvetett  húsrészeket  megvásárolták  s 
aztán  keresztény  vevőiknek,  a  húsnak  provenientiáját  el- 
titkolva elárusították  volna.  Ezért,  bár  bizonyára  a  zsidó 
elöljáróság  telhetőleg  szabadkozott  ellene,  a  tilalom,  hogy 
ily  hús  keresztény  húskivágó  boltba  kerülhessen,  a  törvény- 
könyvbe bejutott.  A  zsidóságra  nézve  azonban  annyi  ked- 
vezmény mégis  megmaradt,  hogy  az  ily  húsrészeket  a 
maguk  házaiban  vagy  utczájukban  eladásra  kitehettek.  Ha 
akadt  keresztény  vevője,  e  vevőn  nem  esett  jogtalanság, 
mert  tudva  vett  zsidóhúst. 

A  zsidók  el  lévén  tiltva  a  keresztény  mészárosok 
húsának  megvételétői,  nyilvánvalónak  kell  tartanunk,  hogy 
a  marha  levágására  külön  zsidó-vágóhid  is  volt  Pozsony- 
ban, melynek  helyét  azonban  ki  nem  jelölhetjük. 

Amint  városi  polgárjogaik  daczára  lakásukban,  üzle- 
tükben és  élelmezésükben   korlátozva  voltak,   úgy   kellett 


311 


Digitized  by 


Google 


TX.  Fejezet. 

magukat  ruházatukban  és  nyilvános  megjelenésükben  is 
bizonyos  rendeletekhez  tartaniok.  Már  1215-ben  rendelte 
el  III.  Incze  pápa  a  IV.  lateráni  zsinaton,  hogy  a  keresz- 
tény államokban  lakó  összes  zsidók  bizonyos,  őket  meg- 
külömböztető  jeleket,  ú.  n.  zsidó-jeleket  hordjanak/  Alig 
két  évtizeddel  reá,  1232-ben  aug.  12-ikén  igéri  II.  Endre 
király  a  beregi  erdőben  letett  esküjében,  hogy  ezentúl  az 
ő  országában  is  a  zsidók  bizonyos  jelek  által  külömböz- 
tessenek  meg  a  keresztényektől.*  Az  1279  évi  budai  zsinat 
125-ik  pontja  pedig  azonkép  elrendeli,  hogy  minden  zsidó, 
férfiú  vagy  nő,  valahányszor  házából  vagy  lakóhelyéből 
ki-  vagy  bemegy,  vagy  bárhogyan  nyilvánosan  megjelenik, 
mindig  megkülömböztető  jelűi  vörös  posztóból  készült  s  a 
felső  ruhához  odavarrott  kört  viseljen  melle  baloldalán. 
A  zsinat  e  jel  felvételére  bizonyos  határidőt  tűzött  ki, 
melyen  túl  a  jel  nélkül  mutatkozó  zsidót  a  keresztények 
közt  tovább  tűrni  nem  volt  szabad.'  Úgy  látszik  azonban 
a  kettős  rendelet  daczára  is  a  zsidók  megkülömböztető 
jelek  nélkül  jártak,  keltek.  Csak  a  XIV.  század  második 
felében  találkozunk  a  zsidó-jelekkel.  A  budai  jogkönyv 
hegyes  zsidó-kalapot,  vörös  köpenyt  s  ennek  legfelsőbb 
helyén  legalább  is  arasznyi  nagyságú  sárga  foltot  ír  elő.* 
Abban  az  időben,  melyben  a  pozsonyi  zsidó-jog  készült, 
1376-ban,  Pozsonyban  a  zsidó-jelek  hordása  még  nem  volt 
szokásban.  Még  csak  a  XV.  század  vége  felé  jött  az  itt 
divatba.  Ekkor  a  pozsonyi  zsidók  zsidó- csukly át  és  zsidó- 
köpenyt viseltek,^  úgy  hogy  már  ruháik  után  ők  is  azonnal 
felismerhetők  voltak. 


^Stobbe  i.  m.  173.  1.  »  TörL  Tár  1881.  évf.  543-550.  U. 

^quod  Judei,  Sarraceni  eeu  Ismae-  Kohn  i.  m.  I,  123 — 124. 

lite,  de  cetero  certü  signis  distinguan-  *  Ofn,    Stadtrecht    193.   és   331.   p. 

tuB  et  discernantur  a  Christianis.  (End-  Michnaynál     és    Lichnernél     114.    és 

licher  437.  1.    Fejér :    Cod.  Dipl    III.  178.  11. 

II,  319.  TheÍDer:  Mon.  kist  I,  116.1.^  ^  PáUium   et  capucium,   habitus   et 


312 


Digitized  by 


Google 


A  zsidók  nih&zata,  a  zsidójelek. 

Ezen  ruhának  viselése  alól  eleinte  II.  Ulászló  király 
csak  egyeseket  mentett  fel,  mint  1511-ben  Zakariás 
pozsonyi  zsidó  orvost,  kit  a  zsidó  öltözet  akadályozott 
orvosi  tisztének  háborítlan  végzésében/  A  király  őt, 
minthogy  neki  s  több  országnagynak  „kitűnő  tudománya 
által^  nagy  szolgálatot  tett,  a  kivánt  jutalmazásban 
részesíti  s  zsidó-jel  viselési  mentességet  adományoz  neki  s 
felszólítja  Buzlay  Mózes  főudvarmestere  által  a  pozsonyi 
tanácsot,  hogy  Zakariást  a  csuklya  nélkül  való  járás- 
ban már  csak  azért  se  akadályozza,  mivelhogy  az  orvos 
magának  a  városnak  is  jó  szolgálatokat  tett.'  A  tanács 
azonban  késedelmezett  a  királyi  rendeletnek  eleget  tenni  s 
azért  még  ugyanazon  évben  jul.  6-ikán  egy  másik  rendelet 
is  ment  a  király  nevében  Buzlay  Mózes  részéről  ez  ügy- 
ben   a   tanácshoz.'    Ugyanezen    király   felmenti   későbben 


discrímen  Judeoruui,  írja  a  pozs.  zsi- 
dókról Zalkay  1517-ben.  (Windisch 
i.  h.  I,  117.)  Capucium^  quod  vulgari- 
ter  cuclya  vocatur,  mondja  1520-ban 
Várday  Pál.  A  magyar  Cudya  meg- 
felel a  német  Gugdnek,  a  latin  cucuUus- 
nak.  Ez  egy  a  köpeny  felett  viselt 
gallérféle  volt.  (Cassel  79.  1.  Kohn 
249.  1.) 

^  1511-ben  Gergellaki  Buzlay  Mózes 
kir.  udvarmester  írja  a  pozs.  tanács- 
nak :  quia  is  Judeus  deposonio  nomine 
ZachariaSy  qaem  nos  ex  volnntate 
Kegie  Maiestatis  .  .  .  huc  Budám  vocari 
fecimus,  tum  Kegie  Maiestatii  tum  no- 
bis  et  vestris  amiciciis  nonnuUa  servi- 
cia  sua,  iuzta  sue  sciencie  exigenciam 
exhibuit  et  exhibet  eciam  in  posterum, 
qui  velit  tali  speciali  prerogativa  nti  et 
gaudere,  ut  ipse  a  deportacione  capucii 
instar  aliorum  Judeorum  liber  et 
exemptns  haberetnr,  felkéri  a  pozsonyi 
tanácsot,  bogy  Zakariást  a  capucinm 
viselésétől  felmentnek   tekintse,  sŐt   e 


tekintetben,  ha  szükséges,  mások  elle- 
nében védelembe  vegye.  Kelt  Budán, 
1511.  (Dipl.  Pos.  III,  677.  Windisch: 
Ufig.  Magazin  I,  116.) 

*  Windisch  :    üng,  Magaain  I,  1 16. 

*  Sciatis  —  írja  a  királyi  megbizott 
—  quod  nos  ex  comissione  et  mandato 
speciali  Regié  Maiestatis  . .  .  Judeos  in 
posonio  comorantes,  in  ipsorum  justis 
et  legittimis  juribus  tenere  et  protegore 
tenemur,  ob  eam  causam  Maiestss  sua, 
circumspecto  Zakarie  Medico  et  phisico 
Judeo,  id  graciose  indulsit,  quod  ipse 
8Íne  capucio  proced^e  et  ire  valecU  aique 
possit,  ut  eo  tucins  et  securius  iníir- 
mos  visitare  queat.  Quare  Á.  Vestras 
rogamus,  quatenus  A.  vestre  paciencius 
habeant,  ut  idem  sine  capucio  ire, 
transire  possit,  et  quod  minus  eundem 
offendere,  turbare  aut  quovis  modo 
impedire  permittatis.  Kelt  in  castro 
Bndensi  die  dominico  proximo  post 
festum  Visitacionis  Virginis  Marié 
Anno  d.  1511.  (Ered.  papir-okmány  a 


313 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

a  budai  zsidóbírónak  Mendelnek  fiát,  a  Pozsonyban  lakó 
Jakabat  is  ugyancsak  a  zsidóöltöny  viselésétől,  de  e  ren- 
deletnek sem  volt  kellő  foganatja,  amiért  1517-ben  II.  Lajos 
király  újból  figyelmeztette  a  tanácsot  atyja  rendeletére. 
Ez  évben  ugyanis  Zalkái  László  váczi  püspök  és  királyi 
kincstartó  intéz  felszólítást  ez  ügyben  a  városi  hatósághoz, 
hogy  annál  az  előbbeni  király  felmentvényének  érvényt 
szerezzen.^  Végre  1520-ban  már  az  összes  zsidóság  kap 
felmentést  a  zsidó-ruha  viselése  alól,  a  mirŐl  Báthori  István 
nádor  a  pozsonyi  városi  tanácsot  azon  felszóUtással  tudó- 
sítja, hogy  a  királyi  felmentvénynek  tegyenek  eleget. 
Báthori  István  okiratából  kitetszik,  hogy  a  király  a  zsidók- 
kal e  kegyét  akkor  éreztette,  midőn  utoljára  Pozsonyban 
tartózkodott.*  A  zsidóság  nyilván  esdőleg  járult  akkor  a 
felség  elé,  kérve  őt  az  őket  meggyalázó  kényszerszokás 
elhagyhatására.  Sőt  nyilvánvaló,  hogy  a  kért  kedvezményt 
meg  is  vásárolták  a  királytól,  ki  éppen  akkor  nagyon  rá- 
szorult a  pénzükre,  miután  maga  írja,  hogy  ő  akkor  Pozsony- 
ban „nagy  szegénységben  és  elhagyatottságban  időzik."' 
A  király  akkor  Prágába  akart  utazni,  de  pénz  hiányában 
csak  Pozsonyig  jutott.    Hogy   azonban  a  királynak  akkor 

póza.  vár.  Itban,   a    rendezetlenek  kö-  nec  ipse,   nec  fily  sui    ad  deferendnm 

zött.  Dipl,  Fos,  III,  666.  Azonkívül  1.  buiusmodi     capucium,      quod     wulgo 

Hajnik:    Af.    Akad,   Krt.   V,    211,    és  Jadeorum  impositum   est,    a   propiam 

Michnay-Lichnor :   0/n.   Stadtr,  115.  1.  cogi  et  conpelli  possint,   quod  serenie- 

Kohn  i.  m.  454.  1.  41.  sz.)  simus  dominas  moderuus  Rex  Hungarie 

^  Accepimus  —  írja  a  püspök-kincs-  per  literas  maiestatis  sue  vobis  deela- 

tartó  —  qualiter  vos  Jacobum  Judeum  ravit.    Kelt   Budán    1517.   (Dijil.  Fos, 

filium  providi  Jacob  Mendel  Budensis  III,  695.  és  720.  Vár.  It.  Lad.  38.  f.  2. 

fílii   in   civitate    Posoniensi  residentis,  Nr.  14.) 

ad  portandum   et  fei-mdum  pallium  et  *  A  nádor  következőleg  ír :  Noveri- 

capiicium,  habüum  et  disi%?iccianem  Ju-  tis  quod  cum  llegia  Maiest as  istic  Fo- 

deorum  compelletes.  Sciatis  autem,  sere-  sonii    constituebatur,     comissum    erat 

nissimumdominumWladislaum  priorom  vobis,   ne   Judeos    ibi    comorantes,    ad 

Regem  Ilungarie    felicis  memorie,    id  ferenda    Capticia   compellere   auderetis, 

prefato  Mendel  et  liberis   eius  eonces-  'Horváth:    M,    0,   tört.   III,   344. 

sisse,  ut  in  signum  praefectnre  ipsius,  Kohn  i.  m.  I,  265   1. 


314 


Digitized  by 


Google 


A  Z8id6-jeiek  viselése  alól  yaló  felmentvények. 

adott  kegyes  felmentvénye  mégis  eredmény  nélkül  maradt, 
amennyiben  a  városi  tanács,  a  királyi  rendeletet  tekintetbe 
nem  véve,  a  zsidókat  továbbra  is  a  gyűlölt  öltöny  viselé- 
sére kényszerítette,  az  úgy  Várday  Pál  1520-iki  leveléből 
tűnik  ki,  melyben  emiatt  komolyan  megfeddi  a  pozsonyi 
tanácsot,  szemére  lobbantva  annak,  hogy  a  zsidókra  még 
mindig  rákényszeríti  a  csuklyát,  melynek  viselése  „jelen- 
leg széles  az  országban  hallatlan  dolog,"  miután  a  királyi 
felség  őket  ez  alól  már  felszabadította,'  valamint  magának 
Báthori  István  nádornak  1520-ban  deczember  14-ikén  írott 
leveléből,  melylyel  újból  kellett  a  zsidó-jelek  eltörlését 
sürgetni.*  Pozsony  még  a  következő  1251-ik  évben  is  rá-  ^^ 
szorította  a  zsidókat  a  köpeny  és  csuklya  viselésére.  Végre 
maga  II.  Lajos  1521  febr.  15-ikén  szigorú  rendeletet  intézett 
Budáról  ez  ügyben  a  városhoz,  kárhoztatva  annak  eddig 
követett  önkényes  és  erőszakos  eljárását,  őt  illetvén  egyedül 
a  jog  a  királyi  kincstárhoz  tartozó  zsidók  számára  az 
öltözködés  módját  megszabni.  Egyúttal  felszólítja  a  taná- 
csot, hogy  a  parancsa  ellen  cselekvők  neveit  vele  tudassák.^ 
Már  ez  adatok  is  eléggé  bizonyítják,  hogy  a  zsidók 
helyzete  mint  másutt,  úgy  Pozsonyban  is  eléggé  mostoha 

*WindÍBch:  Ung,    Magazin  I,  118.  Jadeos  Dostroa  posonienses  non  cessa- 

*  uunc  autem  intelleximus  ez  qucrí-  rent  valcle  turbare,  quod  alio  non 
monia  Jacobi  Meudl  Judeoruxn  prefecti,  uterentur  ydem  habitu,  quo  Judei 
quotnodo  vos  eosdem  Judeos  Posonien-  nostri  Budenses,  quibus,  ut  qui  ad 
ses,  qai  eadem  libertate,  qua  Judei  Bu-  físcam  no&trum  Regium  pertinent,  ba- 
denses  fruuntur,  ad  portanda  Capucia  bitum  inponere  et  modum  vestium 
cogere  intenderotis,  ezért  meghagyja  ne-  prescribere  cum  solias  Maiestatis  nostre 
kik,  quatenus  ab  huiusmodi  intencione  sit :  Mandamus  vobis  iterum  íirmiter, 
vestra  penitas  supersedeatis,  non  enim  ut  siqui  eosdem  Judeos  nostros  ad  mn- 
vestrum  est,  illó  onere  Judeos  often-  tandum  habitum  cogere  niterentur, 
dere.  Kelt  Budán  1520.  (Ered.  oki.  a  et  propterea  aliqua  iniuria  ipsos  affí- 
pozs.  vár.  Itban  Lad.  20.  Nr.  34.  DipL  cerent,  nobis  eos  nominatim  rescribatis. 
PoH,  III,  744.  Azonkivül  1.  Ofn»  StaiUr,  Unde  nos  tandem  providebimus,  ut 
115.  1.    Kobn  i.  m.   I,   467.  1.  56.  sz.)  Judei  nostri  in  pace    et   tranquilitate 

*  Ce terűm  ez  eodem  Mendel  intel-  manere  possint.  (Ered.  oki.  a  pozs.  vár. 
lezimus,  istic  non  deesse  aliquos,   qui  Itban  Lad.  20.  Nr.  62  b.) 


315 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

volt  a  középkorban.  Nemcsak  a  közgiinynak,  hanem  a 
tettleges  bántalmazásnak,  üldözésnek,  faggatásnak  is  ki 
voltak  téve  ugy  az  egyesek,  mint  a  magistratus  részéről  is. 
Nem  csoda,  hogy  ismételten  fordultak  panaszaikkal  a 
koronához,  sőt  szabadalmaikat  is  veszélyeztetve  látva,  mind- 
egyre biztosíttatták  azokat  maguknak  a  királyok  által. 
IV.  Béla  privilégiuma  át  lett  számukra  írva  1256-ban.* 
Átírja  jogaikat  1396-ban*  és  1407-ben  Zsigmond  király." 
Ugyanazt  teszi  ő  1431-ben  s  újból  átíija  és  növeli  a  szaba- 
dalmakat 1436-ban.*  Két  évvel  későbben,  1438-ban  Albert 
király,  Jakab  budai  és  Jakab  pozsonyi  zsidók^  eléje 
járulván  és  kérvén  a  zsidóság  nevében  szabadalmaik  meg- 
erősítését, keresőket  teljesíti.*  II.  Ulászló  is  átíija  és  meg- 
erősíti 1494-ben  a  zsidók  szabadalmait.^  Am  mindezek 
daczára  a  zsidók  folyton  ki  voltak  téve  külömböző  zakla- 
tásoknak. Midőn  I.  Lajos  alatt  az  országból  kiűzettek  s  a 
pozsonyi  zsidók  Hainburgba  húzódtak,  pozsonyi  adósaik 
vonakodtak  náluk  levő  adósságaikat  kifizetni  s  minthogy 
kiűzetésükkor  tényleg  többen  adósságleveleiktől  megfosz- 
tattak,   a    pénzt    nem    is   látták   többé.®    1371-ben    Honel 


>  Dipl.  Fos.  II,  47— 5tí.  gsozzen  warcn  gewesen  und  vertriben 

*  IHpl.  Pott,  II,  47—56.  wareti  her  gon  Ilaimbiirch   and  heten 

*  Dipl.  Fos,  II,  47 — 56.  ein    chríeg    diselben  Juden   mit   dein 

*  Fejér:  Cod.  DtpLX.YUy  787—791.  Richter  und  mit  den  Purgorn  gcmain- 
^  Jacobus  parvus  in  Buda,  et  altér  lich  armcn  und  raichen,  von  Prespurch 

Jacobus,  Judei  in  Posonio  commorantüs.  und  wolten    den   Juden,    daz   in   arm 

•Kelt    Bécsben    1438-ban.     Fejér:  und  reich  von  Prespurch  gulten.    Da- 

CoíL  LHjjL  XI,  115 — 117.  riiber   si   brief   und    urchnnd    hetten. 

'  Datuni  Bude  in  die  decima  Janu-  Végre  is  a  Hainburgba  ment  pozsonyi 

arii    Anno    D.    1494.    (Dtjd.  Foe,  III,  bíró  abban    egyezett   meg   Schikerlen 

551—575.)  hainburgi  zsidóbíróval,   hogy  egy  év 

>  1368-ban  Konrád  hainburgi  pol-  leforgása  alatt  minden  zsidó  mutassa 
gármester  és  Ulrik  hainburgi  bíró  elő  kötelezőit  és  ha  ezen  idő  alatt  ezt 
jelentik,  daz  der  Hochgepom  furst  tenni  elmulasztaná,  akkor  követelése 
Chonig  Ludweig  ze  Ungern  all  Juden  megszűntnek  fogna  tekintetni.  (DipL 
vertrayb  auz  seinen  Lande  von  Ungern,  Fos,  I,  391 — 92.) 

do  chomen  di  Juden   di  ze  Prespurch 


316 


Digitized  by 


Google 


Zsidó-zaklatások. 

pozsonyi  zsidó  ^  arról  panaszkodott  I.  Lajos  elŐtt,  hogy 
midőn  háza  égett,  akkor  egy  Kudleb  nevű  pozsonyi  polgár 
fivérével,  anyjával  és  vejével  együttesen  az  égő  házból 
minden  jószágot  s  holmit  elragadtak  s  a  maguk  házába 
hurczoltak,  ott  azokat  több  polgár  pecsétjével  lezárt  ládák- 
ban tartottak,  sőt  nevezett  Kudleb  a  zsidó  feleségét  is  fog- 
ságba ejtette.'  A  király  a  tárnokmesterrel  és  a  zsidó-bíróval 
a  vádat  megvizsgáltatta  s  miután  az  igaznak  bizonyult,  a 
király  a  bűnösöket  Honel  zsidó  kártalanítására  itélte.^ 
1502-ben  11.  Ulászló  király  azt  írja  a  pozsonyi  tanácsnak, 
hogy  előtte  Mendel  Jakab  zsidó  praefectus  felpanaszolta, 
miszerint  a  pozsonyiak  közül  némelyek  a  köztük  lakó 
zsidókat  megfosztják,  másokat  megvernek  s  ha  ezek  hozzá, 
a  királyhoz  panaszkodni  jönnek,  a  tanács  azokat,  kik  őket 
károsították,  Ítélettel  el  nem  marasztalja,  hanem  inkább 
is  a  zsidókat  megsarczolja.  Tudja  tehát,  hogy  a  zsidók 
mindig  és  régtől  fogva  a  királyi  felségnek  és  utána  a 
tárnokmesternek  oltalma  alatt  állottak  és  állanak,^  minél- 
fogva meghagyja  a  tanácsnak^  hogy  ezentúl  senkise  hatal- 
maskodjék a  zsidók  felett,  senkise  rémítse  őket  fenyegetések- 
kel, senki  tőlük  pénzt  ki  ne  csikarjon,  ellenkezőleg  a  tanács 
védje  őket  minden  törvénytelen  támadás  ellen.^ 


>  Heiicl  JadcuB  noster  de  Posonio.  tes^  quosdam  ex  eis  dilnpidnrent,  alios 

'qnod    diim    domus    sua    incensa  verő  verberarent,    et   dum    ipsi  Judei 

cremaretur,   quidam   Kadleb  Cívis  de  nostri  impropriandi  causa  ad  vos  veni- 

dicto  Posonio  unacam  fratre  matre  et  rent,  nullám  ipsis  justiciam  noque  jn- 

genero  suis,  eandem  domum  intrando,  dicium  ex  parte  illorum,  qni  ipsis  no- 

omnia  bona  et  res  in  ipsa  domo  habita  ciimenta  inferunt,  faceretis,  sed  pocius 

et  recepta,  propria  auctoritate  ad  do-  ipsis  minas  captivisatis  et  pecuniarum 

mum  eorum  asportassent.  extorsiones  imponeretis.   Scitis   autem 

^  DipL  Po8.  I,  412—414.  bene,  quod  Judei  ipsi  semper  et  ab  anti- 

^Expositum  est  Maiestati  nostre  in  quosubpotestatenostraet  postMaiesta- 

persona  providi   Jacobi  Judei  Mendel  tem  nostram  Magiatro  Thavernicorum 

prefecti  Judoorum,    quomodo  nonnulli  nostrorum  exstiternnt  et  nunc  existunt. 

forent    in    medio    vestri,    qui    Judoos  *  Kelt  Budán  1502.  DipL  Po^.  III, 

nostros  istic  in  medio  vestri  comoran-  607 — 608. 


317 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

Hogy  az  ily  meghagyások  mennyit  értek,  azt  legjob- 
ban mutatja  II.  Lajos  királynak  1521  jun.  2-ikán  írott 
levele,  melyben  felemlítve  a  zsidó-üldözés  abbanhagyására 
adott  eddigi  parancsainak  figyelembe  nem  vételét,  tudósítja 
a  várost,  hogy  a  zaklatott  zsidók  védelme  végett  Bán  Imre 
ud vamokat  Pozsonyba  küldi.*  Bán  küldetésének  dgy  lát- 
szik volt  is  némi  eredménye,  mert  a  panaszok  a  következő 
időben  elhangzottak,  de  hogy  a  zsidók  helyzete  állandóan 
békés  nem  volt,  azt  ugyancsak  II.  Lajos  királynak  1523 
jul.  2 9-iki  levele  bizonyítja.  Ebből  megtudjuk,  hogyŐMendel 
Izrael  zsidó-praefectus  panaszára  udvarmesterét  Trepka 
Andrást  Pozsonyba  küldeni  kényszerült  azon  üldözések  és 
zaklatások  megakadályozására,  melylyel  a  pozsonyiak  bizo- 
nyos Lénárt  pozsonyi  lakos  s  kikeresztelt  zsidó  hajtoga- 
tására a  zsidókat  keserítik.  Újból  felszólítja  a  városi  tanácsot, 
vessen  véget  a  szűnni  nem  akaró  üldözésnek.*  Ugyanez 
évben  külömben  Mária  királyné  is  intéz  levelet  a  pozsonyi 
tanácshoz,    melyben    azt    tudósítja,    hogy    neki    a    zsidó 

>lDtellectaJudeorumno8trorumÍ8tic  debeatia.  (Ered.  oki.  a  pozs.  vár.  Itban 
comorancium  assidiui  iurhacione,  qua  Lad.  20.  Nr.  93.) 
ex  üta  CiviicUe  nostra  afficerentur,  vo-  •Ceterum  conqueritnr  nobis  idem 
bi8  magistro  civium  Judici  et  Jaratis  Israel  Mendel,  quemadmodum  esset 
Civibas,  ut  uoumquexnque  ipsorum  istic  qaidain  LeonarduB,  incola  istius 
Judeorum  nostrorum  tnrbatorem,  auc-  civitatÍB  nostre,  de  Judeo  in  christia- 
toritate  nostra  justiciaque  mediante,  nam  convorsus,  qui  Judeos  nogtros  iMic 
coérceretis,  non  semel  mandavimas.  comorantes  et  verlns  et  factü  continue 
Cum  autem  intelligamas  eosdem  Judeos  turbare  et  varijs  iniurüs  afficere  non 
nogtros  tndies  magis  ac  magis  tarbari,  cessaret,  Quare  iteriim  mandamns  Yobis 
misimns  tandem  ín  medinm  vestri  íirmiter,  uti  eciam  tempore  dicte  pro- 
fidelem noBtrum  Egregium  Emericam  xime  preterite  per  Egregium  Andreám 
Ban,  Aalicum  nostrum,  presencium  Trepka,  Magistram  curie  noatre,  vobis 
exhibitorem,  per  qitem  de  turhcLcUmUms  bic  coram  jasBimas,  ut  ipsos  Judeos 
dictorum  Judeorum  nostrorum  vobis  noBtros  poaonienseB  ab  omni  iniuria 
nonmUla  nunciamus,  Mandamus  itaque  ac  turbacione  authoritate  nostra  de- 
vobis  hamm  serié  fírmiter,  ut  omnibus  fendere,  ac  ipsum  Leonardnm  ac  eciam 
hiis,  que  idem  Aulicus  et  Nuncius  alios  a  turbandis  Judeis  nostris  pro- 
noBter  vobis  nomine  nostro  in  premis-  hibere  et  coercere  debeatis.  (Ered. 
8Ís  dicet,   fídem  habere   et  satisfacere  oki.  a  pozs.  vár.  Itban  Lad.  20.  Nr.  94.) 


318 


Digitized  by 


Google 


A  zsidó-zaklatások  okai. 

praefectus  útján  tudomására  jutott,  miszerint  a  tanács  egy 
a  köztük  lakó  zsidók  nagy  kárára  levő  iratot  csikart  ki 
a  királytól.  A  király  későbben  meggyőződött  az  okozott 
igazságtalanságról/  s  azért  más  oklevéllel  elrendelte,  hogy 
a  polgárok  és  a  zsidók  közt  támadt  egyenetlenséget  úgy 
egyenlítsék  ki,  hogy  egyik  fél  se  terheltessék  meg  nagyon. 
A  zsidók  felkérték  a  királynét  is,  hogy  őket  privilégiumaik 
értelmében  védené.  A  királyné  tehát  szintén  felkéri  a  pol- 
gárokat az  ügynek  akként  való  elintézésére,  hogy  az  a 
zsidókra  ne  legyen  nagyon  nyomasztó.* 

A  zaklatások  okai  nagyon  külömbözőek  voltak.  Rész- 
ben maguk  a  zsidók  szolgáltak  reá  kapzsiságukkal.  Nyilván 
kapzsiságra  vezethető  vissza  a  fenntebb  érintett  Kudleb-féle 
eset  is.  Az  okirat  maga  tisztán  nem  adja  elő  az  ügyállást, 
de  a  dolog  valószinűleg  úgy  történt,  hogy  Kudleb  s  rokon- 
sága holmijai  kézi-zálogúl  Honel  zsidónál  voltak.  Mikor  a 
zsidó  háza  kigyuladt,  e  holmikat  adós  tulajdonosaik  meg- 
mentendő az  égőházból  kiragadták.  Hogy  nincs  szó  közön- 
séges rablásról,  azt  eléggé  bizonyítja  az  a  körülmény, 
hogy  hites  polgárokkal  záratták  el  a  holmikat  egy  általuk 
lepecsételt  szekrényben.  A  zsidó  asszony  letartóztatása  is 
teljesen  értelem  nélküli  volna  közönséges  rablás  esetében. 
Letartóztatása  inkább  is  abból  fejthető  meg,  hogy  az  a 
kézi  zálog  némely  darabjait  rejtegette,  vagy  nem  akarta 
kiadni.  Ennek  daczára  is  a  királyi  bírák  másképen  mint 
elmarasztalólag  nem  ítélhettek  Kudlebéket  illetőleg,  mert 
a  zálogot  kiváltani  s  nem  önhatalmilag  elragadni  kell. 
Az  eset   ily   alakban    egészen   ráillik    az    1251    évi    zsidó- 

<  Intelieximus  ex  prefecto  Judeorum  Maiestas  privilegiam  illorum  .  .  .  dili- 

íidelitates    yestras    semper    a    Begia  gencius  inspexisset,   easdem    literas  ín 

Maiestate  .  .  .  quasdam  literas  contra  oppressionem  ipsorum  et  ruinam  datas 

JudeoB  vestris  fidelitatibus  cohabitan-  sese  cognovit. 
tes,  extraxisse,    in    preiodicium  eoruin  *  DipL  Pos,  lIÍ,  020. 

Talde  magnnm.    Postquam    tamen  sua 


319 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

privilégium  ama  pontjára,  mely  szerint  „ha  keresztény 
erőszakkal  veszi  el  a  zsidónál  levő  zálogot  s  házában  hatal- 
maskodik, az  ilyen  mint  a  kamara  ellen  vétkező  keményen 
lakoljon."' 

Nem  csekély  ingerültséget  keltett  ellenük  s  tartott 
ébren  az  a  vád,  hogy  a  zsidók  rossz  hazafiak.  E  vád  nem 
volt  éppen  alaptalan,  de  mindenesetre  nagyon  igazságtalan, 
mert  hogyan  lehetett  tőlük  hazafiságot  kivánni  egy  oly 
korban,  melyben  Őket  jóformán  minden  országból  kiűzték? 
A  hazaszeretet  csak  a  haza  előnyeinek  háborítlan  élvezése 
mellett  gyuladhat  lángra.  Ily  háborítlanul  a  zsidók  a 
magyar  föld  előnyeit  sem  élvezhették  s  ebből  kell  meg- 
fejtenünk azt,  hogy  tényleg  hazafiatlanok  voltak.  Ellenség, 
veszedelem  közeledtekor  legott  elhagyták  lakóhelyeiket  s 
menekültek  ki  az  országból.  A  mohácsi  ütközet  hírére 
rögtön  felkerekedtek  kincseikkel  s  menekültek  Pozsonyból 
is.  Mária  királyné  felpanaszolja  1526-ban  okt,  9-ikén,  hogy 
a  zsidók  a  szerencsétlen  mohácsi  ütközet  után,  melyben 
Lajos  király  is  elveszett  hitért  és  hazáért,  a  zsidók  féle- 
lemtől megszállva,  a  város  polgáraival  a  közös  sorsban 
megosztozkodni  nem  akartak,  hanem  előre  küldve  kincsei- 
ket, holmijaikat  és  vagyonukat,  házaikat  üresen  hagyva 
megfutottak.*  E  gyáva  megfutamodás  hogyne  támasztott 
volna  ellenük  nagymérvű  ingerültséget  a  közérzelemben?  A 
királyné  meghagyja  ezért  Báthori  nádor  s  más  tanácsosainak 
javaslatára  a  pozsonyi  tanácsnak,  hogy  azokat  a  zsidókat, 
kik  jó-  és  balsorsot  nem  akarnak  a  város  polgáraival  szen- 
vedni,  hanem  kincseikkel  megszöktek,  jövőben   városukba 

<  Item  qaicunque  Christianus  Judeo  ijdem  ipsi  Jadei  méta   perculei,   com- 

per  vim    abstulerit    pignas    suum,    et  munem  ciim  civibus   nostris  fortanam 

quid  violenter  in  domo  sua  cxercnerit,  expectare    noluerunt:     sed    premissis 

ut    violator    camere    nostre    graviter  suis  opibus,  rebus  et  bonis  dotnos  suaa 

puniatur.    (EndlichernóI  477.  I.  29.  p.)  vacuas   relíquerunt  et  sua  sponte  alio 

*  post  eam  dadem  funestifisimam  . . .  aufugerunt. 


a20 


Digitized  by 


Google 


Rossz  hazafiságnk. 


be  ne  bocsássa,  házaikat  adja  el  azoknak,  kik  azokat 
megvenni  akarják  s  az  ezen  eladásból  összegyűlő  pénzt  for- 
dítsa a  város  védelmi  falainak  javítására.  Azokat  a  zsidó- 
kat se  tűrje  a  városban,  kik  a  többiekkel  nem  szöktek 
meg,  ezek  házait  is  adja  el,  de  a  vételárt  adja  át  nekik, 
nehogy  kétszeresen  károsuljanak :  száműzéssel  is  és  ház- 
vesztéssel is.^ 

Mikor  Kelet  felől  a  pestis  réme  kezdett  ijeszteni,  a 
budai  zsidók  a  vész  elől  Pozsonyba  menekültek.*  Ez  magá- 
ban véve  nena  volna  korholandó  cselekmény,  de  abban 
az  időben  e  megfutamodás  is  ingerültséget  keltett  ellenök, 
mert  úgy  tekintették  őket,  mint  kik  a  ragályt  magukkal 
hozzák  s  tovább  terjesztik.  II.  Lajos  ezért  1523  február 
23-ikán  elrendeli,  hogy  a  pozsonyi  tanács  az  oda  menekült 
zsidókat  (de  a  keresztényeket  is)  űzze  ki  legott  a  városból, 
bármilyen  kedvezményes  királyi  leveleik  is  legyenek  nekik .^ 


<  at  ipsi  Judeos  illos,  qui  adversam 
et  prosperam  fortunam  cam  ipsís  Ci- 
vibus  nostris  simul  páti  noluerunt,  et 
qui  cnm  rebus  eorum  et  bonis  autu- 
gerunt,  a  modo  imposterum  ad  hanc 
Cívitatem  nostram  non  admittant,  do- 
inosque  eorum  hijs,  qui  eas  emere 
voiuerint,  libere  vendant,  ot  illorum 
precia  ad  reformacionem  et  fortifica- 
cioncm  huius  ipsius  Civitatis  fídeliter 
convertant.  Ita  tamen  qnod  si  nos  vei 
fatnri  reges  Ilungarie  censum  huius 
ipsius  Civitatis  nostre  Posoniensis  ra- 
cione  domus  ipsorum  Judeorum  sünt 
augmentatnri :  teneantur  ipsi  cives  hoc 
oneris  ad  beneplacitum  nostrum  aut 
fnturorum  Regum  subiro.  Annuimus 
preterea  propter  mnjorem  huius  ipsius 
Civitatis  comoditatem :  ut  illos  eciam 
Judeos  qui  aliorum  perfugarum  sünt 
hic  reliqui,  in  hac  Civitate  non  te- 
neant,  domos   tamen    eorum    vendent 


et  illarum  precia  ipsis  restituant,  ne 
dampnum  et  exclusionis  et  domorum 
suarum  simul  paciantur.  Kelt  Pozsony- 
ban Sz.  Dénes  martyr  ünnepén  152(). 
(Dipl,  Fos,  III,  821-22.) 

*  Intelleximus  Judeos  Budenses  in 
maiori  numero  pre  timore  pestis  poso- 
nium  confugisse. 

*  omnes  illos  Judeos,  qui  de  Buda 
vei  aliunde,  ubi  Pestis  viget,  illuc 
venerint,  mox  erpelli  facei-e  debeafvt, 
non  obstantibus  quibuscunque  littoris 
nostris,  eisdem  forsitan  datis,  Alios 
eciam,  siqui  venirent,  de  locis  infectis, 
non  solum  Judeos,  sed  et  christianos, 
intromittere  nuUomodo  presumatis, 
amint  erről  bővebb  tudósítást  adott 
hozzájuk  e  levéllel  küldött  emberének. 
Szavának  higyjenek.  Kelt  Esztergom- 
ban in  vigilia  b.  Mathie  Apostoli  Anno 
d.  1523.  (Ered.  oki.  a  pozs.  vár.  Itban 
Lad.  20.  Nr.  95.  DipL  Pos.   III,  758.) 


Ortvay:  Pozsony  története.  II.  8. 


321 


81 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 


Ám  ki  tagadhatná,  hogy  mindezeknél  a  külsŐ  okok- 
nál erősebben  tartotta  a  kedélyeket  ellenük  izgatottságban 
a  fajgyűlölet  és  vallási  fanatismus.  Ezek  befolyása  alatt 
olykor  valóságos  pusztítás  érte  a  zsidóságot.  így  neve- 
zetesen 1446-ban  Űrnapján,  midőn  a  csőcselék  s  a  szent- 
györgyi gróf  jobbágyai  rájuk  támadtak,  zsinagógájukat 
és  házaikat  feltörték  s  kirabolták.  A  hatóság  segítségükre 
sietett  s  a  bűnösök  közül  többeket  elzáratott.'  Bár  sok- 
szor ily  kihágások  merő  zsákmányszomjból  támadtak,* 
itt  mégis,  ügy  látszik  merő  vallási  fanatismus  játszott 
közbe,  mit  a  zsidóság  azzal  zúdított  maga  ellen,  hogy  az 
urnapi  körmenet  alkalmakor  házaiból  kimert  jönni  s  a 
körmenetet  nézte,  talán  kihívólag  viselkedett.^  Tényleg  a 
vallási  fanatismusból  származó  zaklatások  igen  gyakoriak 
voltak.  Mindenütt,  hol  zsidók  keresztények  között  laktak, 
megvolt  azoknak  tiltva  a  keresztény  isteni  tisztelet  alatt 
az  utczán  mutatkozni.    Főleg   a    nagyhét  idején  nem  volt 


*  144()  juu.  16-ik&n  a  pozsonyi  pol- 
gármester értesiti  az  udvarnál  távol 
járó  pozsonyi  küldöttséget :  wisset  das 
an  Hewtigen  tag  (An  gotsleichnams- 
tag  Anno  D.  144(5)  .  .  .  ein  Sakman 
(=  zsákmány)  über  dy  Juden  ist  gan- 
gén hye,  den  hat  man  tere  Schül  und 
Hewser  aufgeproclien  mit  gewalt,  und 
srw  berawbi,  das  habén  getan  Pad- 
knocht  und  awch  das  gemain  volk, 
das  her  in  Arbeit  is  komén,  der  wir 
ettlich  in  unser  fenknuss  habén,  da- 
runder  awch  ettlich  Graff  Jörgens 
Holdén,  und  ist  eine  pötte  sach  gar  genug, 
doch  hoften  wir  werden  komén  auíF 
denu  rechten  grund  deraelben  sachen. 
(Dipl.  Pos,  II,  708.) 

Uly  eset  fordult  elo  Budán  14% 
a'ig.  2-ikán.  Aretiuo  Donato,  Estei 
HippDÜt  bibornok-érsek  biztosa  jelenti 
Eszter íTO in bó!,  ho^y  e  napokban  Dadán 


zavargások  történtek.  Ott  ugyanis  az 
országgyűlés  alkalmából  igen  sokan 
voltak.  A  dolog  azon  kezdődött,  hogy 
gyerköczök  megrohanták  s  kifosztották 
a  gyümölcsös  kofákat,  majd  az  utczai 
csőcselék  a  zsidókat  rohanta  meg  ós 
kirabolta  házaikat,  mely  alkalommal 
sok  sebesülés  és  haláleset  fordult  elÓ. 
Ekkor  a  felbőszült  tömeg  az  olaszok 
és  csehek,  sőt  némely  főpnp  ellen  is 
akart  fordulni,  a  kik  azonban  ideje- 
korán a  várba  menekültek,  honnét 
még  a  király  se  mert  kijönni.  (Modenái 
Itban.  Óváry:  3/.  T,  Akad,  L  IdzotU. 
Oklevélmá-wUUai  192.  1.) 

•  A  prágai  zsidó  vérengzést  is  tud- 
valevőleg Wenzel  király  szintén  az- 
zal okadatolta,  ,)hogy  a  zsidók  hiis- 
vétvasárnapján  kimertek  jönni  há- 
zaikból.'* (Gerson  Wolf:  l)ie  Jwfen 
16.  1.) 


322 


Digitized  by 


Google 


Fajgyűlölet  és  vallási  fanatierous. 

tanácsos  az  utczán  mutatkozniok.  Pozsonyban  is  baj  érte 
őket  emiatt.  1388-ban  Jodok  morva  őrgróf  levelet  intéz 
a  pozsonyi  bíróhoz,  polgármesterhez  és  esküdtekhez,  mely- 
ben kötelességéhez  tartozónak  mondja  a  békéről  gondos- 
kodni. A  Pozsonyban  lakó  zsidókat  némely  fanatikusok 
nagycsütörtökön,  nagypénteken  és  húsvét  előnapján  vagyis 
nagyszombaton  minden  ok  nélkül  bántalmazni  szokták, 
házaikat  és  udvaraikat  vakmerően  megrohanják.*  Ezért 
komolyan  meghagyja  a  tanácsnak,  hogy  az  ilyes  kihágá- 
sokat akadályozza  meg.' 

E  példa  is  mutatja,  hogy  a  fajgyűlöleten  kívül  vallási 
gyűlölet  is  ösztönözte  a  keresztényeket  a  zsidók  zaklatására. 
I.  Lajos  azon  intézkedése,  melylyel  a  zsidóságot  hazánkból 
kizavarta,  ugyancsak  vallási  törekvésére  vezethető  vissza, 
amennyiben  „önfejű  makacsságuk"  miatt  nem  akartak 
katholikus  hitre  térni.'  Kik  azt  tették,  maradhattak  az 
országban  s  tényleg  voltak,  kik,  a  zaklatást  elkerülendő, 
keresztényekké  lettek.  Áttérésük  azonban  nem  volt  őszinte, 
sőt  sokszor  csupa  nyerészkedési  és  csalási  szándékból  is 
történt  az,  mert  zsidó  állapotukban  tett  adósságaiknak 
megfizetésére  nem  vélték  magukat  conversio  esetén  köte- 
leseknek és  pedig  azért  nem,  mivel  e  tekintetben  országos 
határozatokra  hivatkozhattak.   Az  egyházi  s  világi  főurak 


<  do   comodo  pacis   providere  tene-  volentes^  utiqae  debeatís  cohibere  .  .  . 

amur,   cnm  Jndei    in    civitate   vestra  ut  prefati  Judei  nuliomodo  in  predictis 

moranteS)    per  qnosdam    vesania  duc-  diebos  per  qnempiatn  debeant  impediri. 

tos  .  .  .  ut  intelleximus  diebus  Cenc  Kelt  Brünnben  1388.  (Dipl.  Pos,  1, 710.) 
dominice,  Parasceves  et  vigilie  Resur-  ^  RQkülIői  János  főesperest,  I.  La- 

rectionis  ipsias  Domini  nostri  quidam  jos  király  titkárának  közlése  Thuróczi- 

dictos  Jndeos  inquietare  absque  causa  nál  Chron.  III.  c.  XLI.  Pejérnél :   Cod, 

consweverunt,  super  ipsos  prefatis  die-  DipL  IX.  V,    628.   Lajos   király   téri- 

bus  in  domibns  et  comodis  eorum  im-  tési     buzgalmát      említik     Bonfínius : 

petum  temerarinm  facientes.  Deccules,  II.  lib.  10.  ca  a  budai  króni- 

'qnatenus  omnes  at  singulos  tules,  ka    szerzője   is.  (Podhraczky-féle  1838 

huiusmodi  insultum  super  Judeos  tacere  évi  kiadás  332.  1.) 


323  "• 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

tényleg  a  zsidóságban  tett  adósságokat  elengedték  a  con- 
vertitáknak,  mi  nyilván  ösztönzés  akart  lenni  a  mennél 
nagyobb  száma  megtérésekre.  De  a  hitelezők  ennek 
daczára  követelték  a  megkeresztelt  zsidóktól  is  adóssá- 
gaiknak megfizetését,  miből  aztán  összetűzések  s  letartóz- 
tatások keletkeztek.  1438-ban  Mertlein  pozsonyi  zsidó 
fia,  Salamon,  keresztény  hitre  térve,^  régi  adósságát  nem 
akarta  megfizetni.  Ezért  Ventur  Gáspár  zsidó-bíró  Sala- 
mont akkor,  mikor  oktatásnyerés  végett  a  sz.  lŐrinczi 
plébánoshoz  ment,  elfogatta  s  pénzét  elvette.*  Albert  király 
azonban  meghagyja  Bécsből  május  2-ikán  a  pozsonyi  tanács- 
nak, hogy  szabadítsa  ki  Salamont  a  zsidó-bíró  kezeiből, 
vegye  ki  kezeiből  annak  vagyonát  s  védje  annak  testét 
lelkét  jövőre  is.* 

Hasonló  eset  ismeretes  Mátyás  király  idejéből  is. 
Nevezett  királynak  egyik  1483  évi  okleveléből  kitűnik, 
hogy  a  zsidó,  ha  kikeresztelkedett,  a  zsidósága  idején  szer- 
zett adósságai  fizetésére  már  nem  volt  kötelezve.  Balázs 
győri  suffragán-püspök  ugyanis  követelte  azon  adósság  ki- 
fizetését, melyet  Kremnitzer  Mihály  még  mint  zsidó  nála 
csinált,  sőt,  minthogy  fizetni  nem  akart,  elfogatta  s  elzáratta. 
Erre  Mátyás  király,  ki  elé  az  ügy  került,  kijelenté,  hogy 
Mihály   convertita   az    adósság    megfizetésére    nem    köteles 

>  Salamon,   Mertleins  des  Juden  ze  e  szövege  nyilván    világosan   mondja, 

Prespurg  Sunn,  der  sich  von  Judischen  hogy  Vontur    bíró  Salamont  azért  fo- 

wiraal  za  dem  warenn  kristleichen  ge-  gadta  el,  mert  az  neki  a  pénzt,  mely- 

laaben  keren    und    die   Tauff  an  sich  lyol  tartozott,    ki    nem    akarta  adni  s 

nemen  wil.  azért  érthetetlen  Kohn  abbeli  magya- 

•  Caspar    Wentur    Judenrichter   ze  rázata,   „hogy  a  kiskorú  Salamont  sa- 

Prespurg,   als   er   (t.  i.  Salamon)  sich  ját  atyja  MGrÚoin  fogadta  el,  tiltakoz- 

mit  etwelch  seins  guts,  zu  dem  Pharer  va  gyermeke    hitehagyása    ellen  s  ki 

zii  sant  larenczy  Daselbs,  durch  unter-  jelentve,  hogy  fiát,  ha  kitér,  az  örökség- 

weisnng    des    Heiligon    kristenlcichen  böl  kitagadja."  (Kohn  i.  m.  I,  197.)  Ez 

gelaiiben,  het  gefuget,  gevamjen  utul  mind  Kohn  fantáziájának  szüleménye. 
ím  solich  sein  gut  genomen  kot,  ilez  er  »  OipL  Pos,    II,    429.    Kivonatosan 

von  Ivi  nichi  hunt  hekomen.    Az  okirat  Fejér:    Cod.  DipL  XI,  75. 


324 


Digitized  by 


Google 


A  megtérések  okai.  Színleges  megtérések. 

többé,  mert  amint  a  keresztény  hit  felvételével  mindenét 
elhagyta,  úgy  szabadult  meg  régi  adósságaitól  is.  Kijelenti 
a  király,  hogy  Kremnitzer  Mihály  minden  adósságától 
menekült  *  s  meghagyja  a  pozsonyi  tanácsnak,  hogy  Krem- 
nitzert  azonnal  ereszszék  ki  fogságából  s  hogy  ezen  adós- 
sági ügyben  soha  többé  nevezett  Mihályt  sem  a  püspök, 
sem  más  akárki  folyamodására  zaklatni  avagy  károsítani 
ne  merészeljék.* 

Külömben  a  keresztény  hitre  való  színleges  megtérések- 
nek más  oka  is  volt.  Már  az  aranybulla  kimondotta,  hogy 
kamaragrófok,  pénzverőtisztek,  só-  és  adótisztek  csakis 
országos  nemesek  lehetnek,  izmaeliták  és  zsidók  pedig  nem.' 
Ezek  a  tisztségek  mind  nyereséges,  meggazdagodáshoz 
könnyen  vivő  foglalkozások  voltak.  Ezekből  kizárva  lenni 
felette  bánthatta  a  kapzsiság  mammonjától  rabságba  ejtett 
egyéneket  s  tényleg  már  ezen  a  réven  is  szaporodtak  a 
közömbös  hitéletfí  ál-keresztények.  Számuk  csakhamar 
annyira  felszaporodott,  hogy  Róbert  esztergomi  érsek 
átoklevéllel  fordul  ellenök.  IV.  Béla,  még  mint  iljabb  király 
Ígéretet  tesz,  hogy  az  ál-keresztényeket  teljes  erélylyel  ki 
fogja  irtani.^   Sőt    hiteles   okiratokból    tudjuk,    hogy   néha 


<  Qnia  nos  causam  illam  —  írja  a  dum  debitam  in  Judaismo  contractum 

király    —    quam     ágit    Balázs    győri  non  esse  astrictum  cognoveramus,  ut- 

bclyettes-püspöky     contra     ^fichaelem  pote  qui  suscepta  üde  Cbristiana  reli- 

Krtmniczer  ratione  quorandnm  debito-  quit  omnia   que    bábuit   atquo    eciam 

rum    per   eundem    adbuc  eotunc,    quo  debita  simulcum  creditis  amiéit, 
in     Judaismo     versabatur,     ab     ipso  *Kelt    Budán    1483    máj.    31-ikón. 

Blasio   Episcopo   contractonim,    cuius  (DipL  Pos,  III,  112—113.  Teleki  XII, 

eciam  occasione  ipsum  nunc  ad  instan-  24()— 47.) 

ciam  einsdem    Blasii  Episcopi  per  vos  '  Comites  camerarii  monetarnm,  sa- 

captum  esse  intolligimns,  superioribus  linarii  et  tributarii,  nobiles  regni  nostri 

annis  per  certos    prelatos   et   Barones  sínt :  ismaelite  et  judaei  fíeri  non  pos- 

nostros  revideri    ot    examinari   fecora-  sint.  (Andreáé  II.  Regis    Decretum  I, 

mus.  Et  quia  eotunc  ipsum  Micbaelem  1222.    Endlichemél   415.  1.    24.    pont.) 
exdeclaracionibusdictorum  prolatorum  *  Fejér:     Cod.   DíjjL   111.   II,   375. 

et     baronum     nostromm    ad     solven-  Tbeiner:  Mon,  hiti.  I,  123. 


325 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

^SY'^Sy  ^&y^^  többször  is  áttért  a  zsidó  vallásból  a  keresz- 
tényre s  újból  vissza  a  zsidó  vallásra.  így  tudjuk  egy 
zsidóforrásból,  hogy  egy  Pozsonyban  is  megfordult  ki- 
keresztelkedett zsidó  Budán  zsidó  nővel  kelt  össze,  anélkül, 
hogy  valaha  kellő  módon  visszatért  volna,  két  ízben  ki- 
keresztelkedett, ama  sehonnai  csavargók  módjára,  kik  ki- 
keresztelkednek, időnként  visszatérnek  és  magukat  zsidók- 
nak állítják,  időnként  meg  ismét  keresztényeknek.^  Egy 
félszázaddal  későbbi  nem-zsidó  forrás  tudósítása  szerint 
egy  bizonyos  Salamon  nevű  zsidó  fia  szintén  kikeresztel- 
kedett, újból  zsidóvá  lett,  hogy  aztán  újból  kereszténynyé, 
végül  pedig  ismét  zsidóvá  legyen.*  Ily  és  hasonló  esetek 
amily  gyakoriak  lehettek,  úgy  másrészt  amellett  is  bizo- 
nyítanak, hogy  természetes  következményeiül  tekinthetők 
oly  rendszabályoknak,  melyekkel  a  középkorban  a  zsidóság 
megélhetési  módját  megszorították  s  azt  számos  tisztességes 
keresettől  kizárták. 

Mintegy  ösztönszerűnek  s  természetesnek  találhatjuk, 
hogy  a  zsidóság,  ahol  csak  nyilt  alkalma,  jövedelmét 
szaporítani  törekedett.  A  terhek,  melyek  rajta  feküdtek, 
nem  voltak  könnyűk.  Sok  mindenféle  adózásnak  volt  alá- 
vetve, s  az  adók  behajtásában  sok  faggatásnak  és  türel- 
metlenségnek kitéve.  Hol  a  város,  hol  a  kamara  részére 
a  zsidó-praefectus  faggatta  és  szorította  őket  a  fizetésre. 
A  város  ez  eljárással  részben  a  maga  fináncziális  érdeké- 
nek kivánt  eleget  tenni,  részben,  ha  nem  városi,  hanem 
kamarai,  királyi  adó  beszolgáltatásáról  volt  szó,  királyi 
rendeletnél  fogva  tartozott  a  zsidó-praefectus  segítségére 
lenni,  ámbár  egyszerűéi  többször  ebbeli  kötelességét  lanyhán 


'  Ez  érdekes   esett  be  lett  jelentve  *  II.    Ulászló    király    1503    márcz. 

Iseerlein  Izrael   bécsújhelyi   rabbinak.  14-ikén    kelt    eredeti    oki.    a    soproni 

L.  Kohn    i.  ro.  I,  197  és  u.  ő:    Héber  városi  Itárban,   közölve  Kohnnál  i.  m. 

kútforrások  58.  1.  448.  1. 


326 


Digitized  by 


Google 


A  zsidók  által  fizetendő  adók. 

teljesítette,  amint  az  II.  Lajos  király  szemrehányásaiból  is 
kitetszik,  melyekkel  a  pozsonyi  tanácsot  illette/ 

Ha  a  zsidók  által  nálunk  fizetendő  adókat  tekintjük, 
csakhamar  azt  látjuk,  hogy  azok  nagyon  külömbözőek 
voltak.  Először  is  kellett  nekik  királyi  adót,  a  censvs  regab's-t 
fizetniök,  mely  Németországban  mint  „güldener  Opferpfen- 
nig^  volt  ismeretes.'  Eizt  az  adót  a  zsidóság  a  királynak 
azon  védelmeért  fizette,  melyben  azt  a  király  az  ország- 
ban részesítette.  Ez  a  védelem  analóg  volt  azzal,  mely- 
ben a  zsidóság  a  keresztes  hadjáratok  ideje  óta  Európa 
más  országaiban  is  a  korona  részéről  részesült.  Mint  ez 
országokban  mindenütt,  úgy  állott  nálunk  magyaroknál  is 
a  zsidóság  a  király  különös  védelme  alatt.^  Ezért  a  zsidók 
nálunk  a  királyi  kamarához  tartozóknak  is  mondatnak,^ 
sőt  azon  levélben,  melyet  II.  Lajos  király  1521  márczius 
25-ikén  a  pozsonyi  tanácshoz  intézett,  a  királyi  védelem 
kötelességét  a  zsidóknak  a  kamarához  való  tartozásával 
okadatolja.^  Annyira  királyi  jogot  képezett  a  zsidóság  ezen 
kamarai  adója,  hogy  azt  néha  el  is  ajándékozták  fejedel- 
meink, így  tudjuk  Erzsébet  királynéról,  hogy  ő  az  adó- 
Bzedési  jogot  1441-ben  márcz.  12-ikén  Pozsony  városnak 
ajándékozta  10  évre  az  Ulászló  ellenében  tanúsított  hűsége 


'  1518  jun.  19-ikén  írja  ő  a  tanács-  bati  tanácsDak.  (Ered.  oki.  N.-Szombat 

nak,    hogy    az    ad    Bepissimas    ipsius  vár.  Itban.) 

Jacobi  Mendel  requisiciones  non  cura-  ^  post  solam  Regiam  Majestatero  in 

tis   8   hogy  az  esedékes    adópénzt    ad  specialem    Camei^ae    suae    tuüionem    et 

manus  ipsins   aut   Ilominis   sui  admi-  tuíelam  traditos.    És:    ad   Cameram  et 

nistrari  facere  minimé  voluissetis.  (Ered.  fiscum   nostrum   de  jure  petitnei^e    di- 

okl.  a  pozs.  vár.  Itban  Lad.  20.  Nr.  90.  gnoscuntur.    így   mondja   ezt  Beatrix 

Dipl.  Fos.  III,  722-23.)  királyné  1490  ápr.  7-ikén  a  nagyszom- 

'Gerson  VTolf:  Die  Juden  9.  1.  batiakhoz    intézett     bécsi     levelében. 

*8ub  potestate,  jurisdictione  solius  (Ered.  a  n.-szomb.  vár.  Itban.) 

MaieetcUis  Regiae  existunt,  punicioque  ^  Cnm   itaque   Judeos   prefatos,  lU 

eorum,  si  delinquerent,  9uam  Majesta-  qui    ad    aerarium    nostrum  periinent, 

iem  concemat,  ezt  írja  Bátbory  István  nostrum  8Ü   tueru    (Ered.  oki.  a  pozs. 

nádor  1529  máj.  21-ikén  a  nagyszom-  vár.  Itban.) 


327 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejeset. 

jutalmául.*  Utóbb  ugyan  az  1444  :  4.  tcz  annak  s  egyéb 
királyi  jövedelmeknek  eladományozását  szigorúan  eltiltotta,* 
de  hogy  o  törvénynek  a  zsidó-adót  illetőleg  semmi  foga- 
natja nem  volt,  az  világosan  kitűnik  abból,  hogy  Hunyadi 
János  kormányzó  1449  jul.  3ikán  Erzsébet  királyné 
adományát  két  évvel  meghosszabbítja  s  a  pozsonyi  zsidó- 
kat utasítja,  miszerint  mindennemű  adójukat  még  két  éven 
át  a  város  pénztárába  juttassák.'* 

Hogy  a  census  regalist  mely  időtől  fogva  fizették 
hazai  zsidóink,  azt  határozott  adattal  ki  nem  mutathatjuk, 
de  nagyjában  mégis  azt  tarthatjuk,  hogy  azóta,  mióta  a 
király  különös  védelme  alá  kerültek.  Egymagában  véve 
az,  hogy  a  XI.  és  XH.  századi  törvényekben  a  zsidó- 
adóról még  nincsen  szó,  valamint  abból  sem,  hogy  a 
magyar  birodalom  állapotáról  s  királyának  jövedelméről 
szóló  s  F'ülöp  Ágost  franczia  király  részére  készült  ki- 
mutatásban  szintén    semmi    zsidó-adóból    folyó    jövedelem 


1  universos  et  quoslibet  census,  lucra  Posoiiiensee  Simul  cum  omnibus  eorum 

et  proventus  a  Juilcis  eiusdom  sciliret  censibus  et  proventibus,  prout  et  quein- 

civitatis  iioBtre  Posoniensis,  nunc  ibi-  admodum  iu  ipsis  literis    antelíte  do- 

dem  habitan tibus  et  in  futurum  usque  mine     Kegine    limpidius    continentur, 

infrascriptum     tcnninum    illuc    causa  memoratis  Judici  ac  Juratis  ceterieque 

morandi     advenientibus,    qui    et    que  civibus    sepefato    civitatis  Posoniensis 

Camere    nostre     Kegie    de    jure    aut  duximus    anuuendos    et    coucedendos, 

consuetudiue  deberent  provonire,  cum  imo  annuimus  et  concedimus  per  pre- 

plena  jurisdictioue   nostra    hinc    infra  scntes.     Quocirca    nobis    omnibus   et 

dücem  annos  post  se  sequentes  ...  de  siugulis    Jitdeis  Regalibus   in   prodicta 

mera  plenitudine  nostre  potestatis  du-  civitate  Posoniensi  existentibus  et  co- 

ximus  comitteuda.    (Ered.  oki.  a  pozs.  morantibus  barum  serié   £rmiter   pre- 

vár.  Itban )  cipimus   et   mandamus,    aliud    babere 

^144'!:  4.  tcz.  1.  2.  §.   Kovácbich-  nolentes,   quatenus  habita  presencium 

nál:  Syüoge,  noticia,    a    modo  inposterum  .   .  .  us- 

*  Ultra  illos  annos   in   dictis  literis  que    ad    annos    superius    specificatos, 

domine  Regine  expressatos,    a  die  ex-  universos    cetmis    et    proventus    ve^tros 

piracionis  termini  premisse  gracie  eius-  Pozsony    városnak    és    senki   másnak 

dem  domine  Kegine  incipiendo,  usque  beszolgáltassátok.     (Eredeti   oklevél    a 

ot  per    duo8   aniu>8   integroB  post   aese  pozsony     városi     leltárban     I^ad.    20. 

consequentes  affuturos,  prenotatos  Judeos  Nr.  80.) 


328 


Digitized  by 


Google 


A  census  regalis  a  annak  kezdete. 

nem  említtetik/  még  egyáltalán  nem  következtethető, 
hogy  a  zsidók  a  XI— XII.  századokban  a  királyi  censust 
nem  fizették.  A  királyi  census  nem  képezett  közjövedelraet, 
hanem  a  királynak  teljességgel  magánjövedelmét  s  mint 
ilyen  megemlítése  tényleg  elmaradhatott  a  törvényekben 
meg  az  országos  jövedelmek  kimutatásában.  Míg  a  zsidók 
tisztán  a  király  földesúri  jobbágyai  voltak,  addig  fizették 
mint  jobbágyok  a  jobbágyok  tartozékait,  úgy  mikép  fizették 
azokat  más  jobbágyok  földesuraiknak,  de  mióta  a  király 
kamarájának  szolgáivá  lettek,  megszűntek  a  jobbágyi 
tartozások  s  fizették  ezek  helyett  a  censust.  Szó  sem  lehet 
arról,  hogy  a  királyi  védelemre  a  zsidók  még  csak  a 
XIII.  században  szorultak  volna.  E  védelemre  már  sokkal 
előbb  volt  szükségük,  mert  a  zsidóüldözések  már  a  XII. 
század  elejétől  fogva  általánosak  voltak  európaszerte.  A 
keresztes  hadjáratok  megindulása  szította  a  zsidógyűlöletet 
és  fokozta  üldözésüket,  a  keresztesek  hazánkon  át  vették 
Kelet  felé  útjukat  s  így  kimaradhatatlanul  kikellett  nálunk 
is  a  zsidó-üldözésnek  törnie.  Ezért  tehát  azt  tarthatjuk, 
hogy  a  census  regalis  története  régibb  mint  az  1251  évi 
zsidó-privilegium. 

Eleinte  a  censust  a  zsidók  rendetlenül,  meg  nem 
határozott  időben  és  egyszerre  fizették,  később  V.  László 
után  Mátyás  király  alatt  s  valószinüleg  a  zsidó  praefectura- 
hivatal  felállitása  következtében*  évi  két  részletben,  Szt. 
György  és  Szt.  Mihály  napján,  amiről  is  szentgyörgyi  és 
szentmihályi  adónak  neveztetett.^  Behajtására  a  zsldó-prae- 
fectus    küldötte    ki    emberét,     kit    működésében    a   városi 

'Fejér:  Cod,  Dipl,  II,  217.  beali  Georgii  martiris yfozime yreiento^ 

*Kohn  i.  m.  I,  204,  ex  censu  sive  Taxa,    de  medio  Judeo- 

'II.    LajoB   király   egyik    Pozsony  rum  nostroram  posonienBium  provenire 

városához  intézett    1518  évi   iratában  debeat.    (Dipl,  Pos.  III,    722.)    Egyéb 

sürgeti  illám  summám  pecunie  scilicet  Sz.  György  és  Sz.  Mihály  napjaira  ese- 

nonaginta  florenos,  que  nobis  pro  festő  dékes  censusról  1.  alább  333. 1.  2.  jegyz. 


329 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

tanács  támogatott.  így  szedte  1513-ban  Oroszlán  nevű 
zsidó  Pozsonyban  a  censust/  Nagyságát  annyiban  bajos 
meghatározni,  amennyiben  róla  pontos  kimutatások  nincse- 
nek. A  királyi  jövedelmeknek  egy  V.  László  király  idejé- 
ből, nevezetesen  1453-ból  való  jegyzéke  szerint  az  összes 
magyarországi  zsidóság  együttesen  4  ezer  arany  forintot 
fizetett  királyi  censusképen.*  Mátyás  király  alatt  20  ezer 
aranyra  rúgott  az  országos  zsidó-adó,'  11.  Ulászló  alatt 
1494-  és  1495-ben,  már  csak  800-ra,*  míg  a  királyi  jöve- 
delmeknek egy  még  későbbi,  nevezetesen  1525  évből  való 
rövid  kimutatása  szerint  királyi  census  czimén  az  ország 
összes  zsidósága  1600  frtot  fizetett*  s  így  a  rendkivüli  nagy 
hullámzás,  mely  a  zsidóadó-quotában  mutatkozik,  kétség- 
telenné teszi,  hogy  annak  előidéző  oka  nem  a  zsidóság 
számának  növekedésében  és  fogyásában,  hanem  merően 
administrationalis  körülményekben  keresendő.  Tényleg 
hazánk  pénzügyei  a  Hunyadiak  és  a  Jagellók  alatt  nagyon 
ellentétesek  voltak.  Míg  Mátyás  király,  ki  az  ország  ha- 
talmi állását  európai  szinvonalra  tudta  emelni,  a  pénzügy 
helyes  kezelésére  és  a  jövedelmi  források  szaporitására  a 
kivánatos  intézkedéseket  megtette,®  addig  a  Jagellók  erély- 
telensége  következtében  a  pénzügy  rohamosan    hanyatlott 


*Ez    évben    Herendi    Miklós    kir.  *  Uj  Magyar  Múzeum  lSbSév(A^bl2, 

kincstartó  írja  a  pozsonyiaknak  :  Habét  *  Kohn  i.  m. 

Oroslan  (előbb  orozlan)  Judeus  de  me-  *  L    Ernuszt  Zsigmond  számadását 

dio  Judeorum  in  illa    Civitate  posoni-  az  1404—1495  évekről  Engeliiél  I,  17. 

ensi  comorans  cenmim    Kegie   Maiesta-  19.    II.    Item    Jiidous    Mondói,    ralione 

tis  exigere,    ezért  a  király  parancsára  taxe  super  eos  imposite,    solvit  M.  R. 

felszólítja  a  tanácsot,  quatenus  eidem  400.   Ez  t.  i.  részletfizetés  volt.    1495- 

orozlan  Judeo  in  exaccione    dicti  cen-  ben :  It.  Judeus  Mendel,  pro  taxa  Ju- 

sus    Judeorum     Posoniensium,     omni  deorum    R.    Mti    solvit   800.    ISa  már 

vestro  auxilio  adesse  velitis,    cum  per  egész  évi  adó  volt. 

eum    requisiti   fueritis,    ut    cercius    et  *  Pray :    Ejnstolae  procerum   Regni 

facilius     dictum     censum     Maiestatis  Hungáriáé  I,  224. 

Regié  exigere  possit.  Kelt  Budán  1513.  ®  Fraknói :  A  Hunt/adtak  és  a  JageU 

(Dipl  Po8.  ni,  685.)       *  lók  kora  217.  348.  11. 


330 


Digitized  by 


Google 


A  censuB  regalis  nagysága.  Elzálogositása  s  bérbeadása. 

s  a  jövedelmi  források  példátlanul  megapadtak.  Alattok  a 
zsidó-adók  is  nagyreszt  nem  a  királyi  kincstárba  jutottak. 
A  zsidók,  mint  kamaraszolgák,  az  utánok  járó  jövedelmek- 
kel együtt  el  lettek  zálogositva  avagy  bérbe  adva  épp 
úgy  mint  a  kamara  egyéb  javai  s  a  király  többi  jöve- 
delmei. A  zsidó-adó  legnagyobb  részt  kapzsi  főurak  s 
egyéb  hitelezők  pénztárába  folyt,  minélfogva  a  fennt  ki- 
mutatott számok  tényleg  tájékoztatásunkra  nem  alkal- 
matosak. 

A  bérbe  s  zálogba  került  királyi  census  behajtásában 
nyilván  nagyon  sok  visszaélés  történhetett  a  pénzsóvárgó 
urak  részéről  s  aligha  nem  éppen  ez  az  oka  annak,  hogy  a 
zsidóság  egy  része  már  fizetni  sem  akarta.  1520-ban 
Várday  Pál  veszprémi  választott-püspök  s  királyi  kincs- 
tartó a  pozsonyi  tanácsnak  azt  is  tudtára  adja,  hogy  a 
pozsonyi  zsidók  közül  némelyek,  nem  tudni  mely  bíztatás- 
ból és  mely  szabadsággal,  a  királyi  censust  fizetni  vona- 
kodnak.* Meghagyja  a  tanácsnak,  hogy  ezekkel  is  fizettesse 
meg  a  királyi  censust. 

De  ezen  királyi  censuson  kívfíl  fizettek  a  zsidók  a 
királynak  rendkívüli  adókat  is,  így  háború  esetén,  vagy 
a  kincstár  megszorulásakor.  A  gyakran  előforduló  contri- 
butio  nyomára  már  V.  László  idejében  találunk.*  1471-ben 
firnuszt  János  zólyomi  főispán  Mátyás  király  rendeletéből 
Pozsonyba  küldi  Piry  Miklóst  az  itteni  zsidóktól  való  bizonyos 
taksák  behajtására,*  s  kéri  a  tanácsot,  hogy  a  nevezettnek 
legyen  ez  adó  behajtásában  segítségére.^  1493-ban  II.  Ulászló 


*  Preterea  intelligimus    aliquos  Ju-  « Hajnik :  A  zsidók  Magyarországon 

deo8    isthic    esse,    qui    nescitur    qua  i.  h.  207.  1.  22.  jegjz. 

íidacia  et  libertate   freti,   ceDsum  re-  3  pfQ  exip^endis  et  recolligendis  qui- 

gium    in    médium    aliorum   Judeorum  busdam  taxis  a  Judeis  in  medio  vestri 

solvere    nollent.    (Diplomalica    Foson,  comorantibus. 

III,  742.   Windisch:    Ungar.   Magazin  *  Kelt  Budán  1471.  f^pl.  Pos.  lU, 

I,  119.)  394.  Vár.  It.  Lad.  38.  Fasc.  3.  Nr.  50.) 


331 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 


király  vet  ki  rendkívüli  adót  a  zsidókra/  Ugyanő  1504- 
ben  legégetőbb  pónzszüksógletével,*  1514-ben  pedig  a 
pórok  ellen  való  hadjáratával  okadatolja  a  rendkívüli  adó 
kivetését.'  Ulászló  fia  és  utódja  II.  Lajos  király  néhány 
évvel  későbben  1521-ben  ugyancsak  Mendel  Jakab  zsidó- 
praefectus  által  Pozsonyba  küldette  annak  adóbehajtó 
emberét.  E  rendkívüli  adó'  összeesett  a  sz.-györgynapi 
censussal  s  így  behajtása  annál  terhesebb  lehetett.  De  a 
király  hivatkozik  pénzszükségére  s  meghagyja  a  tanácsnak, 
hogy  legyenek  Mendel  zsidó,  adót  és  taksát  követelő 
embereinek  segítségére  és  ha  kell  kényszerítsék  a  pozsonyi 
zsidókat  azok  megfizetésére/  Bár  mindezekliez  tüzetesebben 
nem  szólhatunk,  annyit  mindazonáltal  mégis  tudunk,  hogy 
e  rendkívüli  adók  felette  terhesek  voltak. 

A    rendkívüli    királyi    adókhoz   járultak    a    kényszer- 
Icölcsönöky    melyeket    a    királyok    a    zsidóknál    egyszerűéi 


>  Oki.  a  pozs.  vár.  Itban  Lad.  20. 
Nr.45.  és  Hajniknál  i.  h.  208. 1. 23.jogyz. 

2  Thelegdy  István  kir.  kincstartó 
értesíti  a  pozs.  tanácsot,  hogy  a  király 
ad  omnos  liberas  Civitates  huius  Regni 
tckxam  imposuit,  inter  ceteros  et  ad 
JwiUos  huius  Regni  pro  cuius  quidem 
solucionem  Jacobus  Mendel  Prefectus 
Judeorum  hominem  suum  ad  exigen- 
dam  huiusmodi  taxám,  a  Judeis  in  illa 
Civitate  vestra  Posouiensi  comoranti- 
bus  doputavit.  Felszólítja  ezért  a  ta- 
nácsot, hogy  a  nevezett  taksát  hajtassa 
be,  quoniam  nunc  R.  Mtas  vehemen- 
tissime  indiget  pecunijs.  fDipL  Pos. 
III,  628.) 

*  Mandaveramus  —  írja  II.  Ulászló 
a  pozsonyiaknak  —  hys  diebus  provido 
JudtíO  Mendel  prefecto  Judeorum  no- 
strorum  ad  presentem  expedicionem 
contra  malefactores :  aliquam  summám 
pecunie  a  Judeis  istius  CiviUUis  Poso- 
niensis  exigi:  quam  nondum  ab  eisdem 


exsolutam  intelligimus,  rursus  igitur 
mandavimus  profato  Mendel,  ut  huius- 
modi summám  pecunie  a  profatis  Ju- 
deis por  hominem  suum  citissime  exigi 
faciat.  Ezért  meghagyja  a  pozsonyi 
tanácsnak,  hogy  az  adó  beszedésében 
legyen  Mendelnek  segítségére.  Keit 
Budán  1514.  (Dipl.  Pos.  III,  689—90.) 
*MÍ8erunt  providi  Jacobus  Mendel 
Judeorum  nostrorum  prefectus  —  írjfl 
a  király  —  juratique  Judei  nostri 
Budenses,  hunc  hominem  ipsorum, 
presencium  ostensorem,  ad  Judeos  no- 
stros,  istic  comora;ites,  pro  exigeudo 
nobis  de  medio  eorum  cenmm  festi 
sancti  Georgii  instantis,  taxamque  ad 
universitatem  Judeorum  nostrorum,  de 
voluntate  nostra  superioribus  diebus 
extraordinarie  impositam.  Cum  itaqne 
nobis  in  presencia  valde  opus  sit  pc- 
cunia^  meghagyja  a  tanácsnak,  mint 
fenntebb  mondottuk.  Kelt  Budán  1521. 
(Dipl  Pos.  III,  746.) 


332 


Digitized  by 


Google 


Kendkivüli  adók.  Kényszerkölcsöaök.  Városi  adók. 

többször  foganatosíttattak.  így  ismeretes,  hogy  II.  Ulászló 
király  1490-ben  egy  400  magyar  forintnyi  kölcsönt  kért 
a  pozsonyi  zsidóságtól,  melynek  erőszakos  behajtására  a 
várost  felszólította,  miután  a  zsidóság  ez  összeget  szép 
szerével  neki  kölcsönözni  nem  akarta.^ 

Külömböztek  ezektől  a  különféle  városi  adók.  így 
fizetett  a  pozsonyi  zsidóság  „bér"  czímén  rendes  adót. 
Ennek  alapja  részint  a  letelepedési  hely,  részint  a  városi 
védelem  volt.  A  városi  számadások  szerint  e  czímen  a  po- 
zsonyi zsidóság  mindössze  évi  50  forintot  fizetett.  Ezt  az 
összeget  egyszerre  Sz.  Mihály  napján  tartoztak  lefizetni, 
de  a  városi  számadókönyvek  bizonyítják,  hogy  azt  néha 
részletekben  is  szolgáltatták  be.*  Ezen  adóhoz  járult 
aztán  a  már  említett  tized,  melyet  a  zsidók  földeik  és 
szőleik  terménye  után  fizettek  az  érseknek  és  a  pozsonyi 
prépostnak.  Ez  az  adó  csak  a  földművelő  és  szőlőtermelő 
zsidóságot    s    nem    valamennyit    nyomta.    Annak,    hogy 


*  A  király    azt  írja  a  pozsonyi   ta-  « Ich  hab  von  den.  Juden  cmphan- 

nácsnak,  das  wir  Menlein  Jud  zu  den  geu  XXX  íl.  an  den  L  gulden,  di  Sy 

Juden   bey  euch  zu  Presburg  mit  et-  jerlich    zu    Sand    Michelsiag    schuldig 

licher  Werbung  von  uns  an  sie  abge-  sind.  —  Am  Erichtag  nacb  Lucie  virg. 

fertiget  babén  unns  zu  unsern  mcrgk-  (azaz  decz.  17-ikén)    hab  icb  von  den 

lichen     anliegen     vierhundert     gulden  Judn  von  bégen  des  Zins  ingenomen 

Ungeri9ch  zu  leiken,  alsó  gibt  unns  der  X  fl.  in  gólt,  den  fl    per  X  Schilling 

obgenant    Menlein    Jud    zu   versteen,  zu  raiten.    (Az    1477.   évi    vár.   szám. 

wie  er  an  denselben   Juden  bey  euch  könyv.)  —  Item  hab  icb  von  Herrn  Bur- 

gar  nichís  habé  erlangen  und  awsrichten  germaister  Judengelt   ingenommen  42 

mügén,  und  so  uns  danne  allé  andre  Ju-  fl.  in  MQnB,  herkhomen  von  den  L  fl, 

den  mit  solichen  unserem  begere  nicht  so  di  Judn  jerlich  Michedis  Gemainer 

verlassen  habén  und  zu  willen  gewest  Stat  gebn.  (1489.  évi  számad.  könyv.) 

sein,  Befelhen  tcir  euch  emsüich,  die  ob-  Innemen    von    den    Judn    zinz    L    fl. 

genantm  Juden  bei  euch  hartiglichderwe-  (1491.  évi  számadási  könyv.)  Innemen 

gen  halden  und  si  zu  gefengknus  einnen  von  den  Judn  zinz  L  fl.    (1493.  1494. 

hÍ99olange,  das  sie  uns  in  einen  solichen  1497—98.     1501.     1503.     1505—1509. 

Zuwillenioerdenunduns  inunsern  merek'  1510—11.   1513.   1514—15.    1517—18. 

lichen  noUdurft  die  Vierhundert  gulden,  1520—21.  1524—26  évi  városi  számnd. 

ane  alln  ausreden  leihen.  Kelt  N.Szom-  könyvek.) 
bat  1490.  (DipL  Fos.  III,  512.) 


333 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

uzsora-jövedelmük  után  is  fizettek  volna  tizedet,  úgy  amint 
azt  Németországban  fizették  N.  Károly  ideje  óta,  nálunk 
semmi  nyoma  nincsen/  A  bortermelők  és  bortartók  külön 
fizették  azonkívül  a  „Weingab"  néven  jelölt  adót,  mely  a 
várost  illette  s  melynek  megállapításában  a  bordézsmáló 
bizottság  járt  ki.*  A  pozsonyi  zsidók  közül  tényleg  többen 
ismeretesek  a  XV.  században  mint  szőlőbirtokosok.  Ilyenekűl 
elősorolvák  az  1439  évi  telekkönyben :  pemtel  Jud,  ki  a 
huet  im  Pankhartten  nevfí  dűlőben  bírt  szőlővel;  Isserl 
Judy  ki  a  Fuxleittenben ;  Musch  Jud^  ki  az  Alsó-Scharlach- 
p<*gen ;  mertt  jud^  ki  a  Veyoltalban ;  Slemmel  jud^  ki  a 
Közép-Tonawleitenben ;  Mmch  Jud  von  tirna,  ki  a  Wölfleins- 
grundban  és  Scheibenben;  Aserl  Jud,  ki  a  Hafnerben; 
Merkl  Jud  von  Odenburg,  ki  a  Kyenhartsgrabenben ;  Jalcob 
Jud  von  passaw,  ki  a  Paumgartenben ;  Ysaac  Jud^  ki  a 
Klamphernben  bírt  szőlővel.  Egy  korábbi  évből,  1434-ből 
való  bor-adójegyzék,  mely  egy  ez  évi  adólajstrom  végére 
van  iktatva,  körülményesebben  sorolja  elő  a  pozsonyi 
zsidóság  boradóját,  melyből  kitetszik,  hogy  2  urnától  26 
urnáig  változott  ez  adójuk  nagysága."  Megjegyezzük,  hogy 
a  bortermelésből  kapott  bort  a  termelők    nem   fordították 


^Hajnik:  A  zsidók  Magyarországon  jung    Welfl    7   urn.    6  ií,  Aserl  Jud. 

i.  h.  207.  1.  26  urn.  2  fl.  5  áf .  —  Item  Alt  Welflin 

•Item  von  don  löbl  Jud  und  andern  2  urn.  12  S.  —  Item  Juden  schül.  — 

Juden  weingab,  die  nach  dem  stáb  ist  Item  Salamon  Jud  IG  urn.  1  fi.  13  S. 

einkomon  1  &  11  Sch.  (1513.  éri  vár.  Hubel  Jud.    —   Item  Jakel   von  Ofen 

Bzám.  könyv.)  Jud  4  urn.  8  fl.    —  Item  Troatl  Jud. 

'Natio  Judaica.    Item   Iserl  Jud  6  Gerstl   Jud.   Muscherl  Judin  2  urn.  6 

urnas  V.  libr.  60  den.  Mosche,  Nachim,  urn.  3  fl.  5  í5f.    —    Item   Jaki  Jud  5 

Gerstel.  —  Item  Aserl  Jud  propter  7  urn.  3^  6  S.  Hanel  Jud.  Ttswbl  Jud. 

urnas  V  libr.    60  den.    Jung    Iserl  —  —  Item    Iserl    von   sand   mertenperig 

Item  Jaki   Jud  propter  15  urnas  1  fl.  15  urn.  1  fl.  5  S.  Fok  Judin.  Iserl  Jud. 

10  S(ehilling.)     Ábrahám.     —     Item  —  Item  Mathes  Jud.  Gadel  Jud  4  urn. 
Musch,    vocatur    Prell    propter  2  urn  3  ^.  Pendetin  Judin  6  urn.  5  4Sf.  (Re- 

11  urn,    1    fl.    Jung  Musch    11    urnas  gestrum    exaclionis    censuum.     Eredeti 
8  ^  60  den.  Item  Mathes  Jud.  Jacob  jegyz.  Pozs.  vár.  Itban  Lad.  32.  Nr.20.) 


334 


Digitized  by 


Google 


A  bér,  a  tized,  a  boradó.  A  kóser  bor. 

közönséges  kimérési.  korcsmáltatási  czélra,  hanem  inkább 
cultusczélokra  meg  a  sajátmaguk  s  hitsorsosaik  által  való 
fogyasztására.  Mert  amint  a  húsból  csak  a  kóser  húst 
fogyasztották,  úgy  tették  azt  a  bornál  is.  A  kóser  bort 
ugyancsak  vallási  hagyományos  szabványok  írták  elő. 
Pogányoktól  való  bálványbort  tiltott  a  törvény,^  mit 
későbben  a  rabbinusok  kiterjesztettek  minden  nem  zsidótól 
s  nevezetesen  keresztényektől  való  borra  is.*  Míg  azonban 
húsnál  és  bornál  rituális  szabványok  voltak  a  zsidók  lelki- 
ismeretére nézve  kötelezők,  addig  lisztet,  kivév^e  a  húsvéti 
kovásztalan  kenyérhez  valót,  szabadon  vásárolhattak  keresz- 
tény üzletekben  is  s  városi  számadókönyveinkből  is  kitetszik, 
hogy  a  helybeli  zsidók  búzájukat  a  városi  szárazmalomban 
őröltették.^ 

Minő  körülmények  járultak  közbe,  hogy  a  pozsonyi 
zsidók  a  boradót,  melyet  1371-ig  rendesen  fizettek,  ez 
évben  megtagadták,  nem  tudjuk.  Tény,  hogy  a  városi 
bíró  és  tanács  panaszszal  járult  I.  Lajos  királyhoz,  ki  még 
azon  évben  aug.  28-ikán  külön  levéllel  meghagyja  „Pozsony 
városában  lakó  összes  hű  zsidóságának",  hogy  az  általuk 
készített  bor  után  járó  „dacia"-kat  ezentúl  is  fizesse.* 

'  Devt,  32,  38.  buei^e  faisseiis  consiüeli,  nutic  aviem  vos 

*RöDÍg:      Mosaische     Speisegesetze.  a   solucione    et    contribucione    de    ipsia 

Wetzer-  ésWelténél:  Kiveheti  Lexikon  vinü  vestHa  facienda  retráheretis  conira- 

X,  273.  dicendo,    Quocirca  fidelitati  veatre  fir- 

3  Az  1480  évi   számadókönyvekben  mo  sab  precepto  mandamus,  qnatenus 

olvassuk:     Innemen    von    den    Judn.  in    eisdem    conswetndinibns    maneatis 

Nach  geschaffc  meiner  Herrn  hat  man  in    quibus    temporibus    aliis    mansisse 

den  Jadn  an  der  Rosmuel  gemaln^  da-  dinoscimini  in  Civitate  nostra  Posoni- 

rumb  habn  Sy  gemainer  Stat  gebn  X  fi.  onsi  prenotata  hec  contra  easdem  ve- 

*  I.  Lajos  király  e  levelet  küldi  Ju-  stras  conswetudines  in  facto  eolucionis 

deis  in  Civitate    sua   Posonieniii   exis-  daciorum  et  in  aliis  quitcunqae  facia- 

tentibiis . . .  Tnsinuarant  nobis  —  mond-  tis,  nos  •nim    in   eisdem    nullám    fíeri 

ja  abban  —  fídeles  nostri  Jadex  Jnrati  volumus  novitatem  .  .  .  Dátum  in  villa 

et  Cives  eiuadem  Civitatis  posoniensis,  Veon  loco  venacionis  nostre,  leria  ter- 

quod  vos  tempoHbus  pi-istíJívt   de  viiiis  cia  proxima    poát    festem  conversionis 

vesirU  dada  consweta  solvere  et  contri-  benti    Pnnli    apostoli,    anno    d.    1371. 


335 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

Egyéb  adókúl  s  illetókekfíl  felemlítjük  még  a  vétel  jogi 
díjat  és  a  beiratdsz  pénzt  Amazt  a  zsidók  az  általuk  vett 
házak  telekkönyvi  beiktatásaért,'  emezt  pedig  az  új  telek- 
könyv megnyitásakor  házaiknak  a  telekkönyvbe  való  fel- 
vételeért, tehát  tulajdonképen  átiratásaért  fizették.*  Külön 
állott  ez  illetékektől  az  ú.  n.  Uebermasz,  mely  úgy  látszik 
jogtalan  illetékrovásoláson  alapult,  mert  azt  a  város 
1471-ben  csak  erőszakkal  hajthatta  be.*^  Okiratoknak  a 
város  jegyzőjével  való  elkészíttetéseért  vagy  egyéb  hasonló 
szolgálatokért  a  zsidók  ugyancsak  meghatározott  díjakat 
fizettek,  még  pedig,  ha  a  budai  díjilleték  után  következ- 
tethetünk, kétszeres  nagyságban/  Amint  másutt,  úgy 
Pozsonyban  is  az  egyes  házhelyek  után  telekbér  lett  fizetve  a 
telek  régibb  birtokosainak  illetőleg  egyes  plébániáknak, 
kolostoroknak  vagy  a  plébánia  területén  egyes  szenthelyek- 
nek. Hogy  a  zsidók  Pozsonyban  is  fizették  ez  illetéket, 
azt  egy  hiteles  feljegyzés  bizonyítja.  Az  1439  évi  városi 
telekkönyvben  olvassuk  ugyanis,  hogy  Jekl  zsidónő, 
ki  az  akkori  Kecske-utczában,  a  mai  Kisfaludy-utczában 
puszta  telekkel  bírt,  20  dénárral  és  két  tyúkkal  adózott 
Sz.  Mihálynapján  a  Sz.  Katalin- kápolnának.^  Ez  a  bér 
természetesen  nem  tekinthető  különös  zsidó-adóvly  mert 
hiszen  a  keresztények  is  fizették  azt,  ha  oly  házak,  telkek 
birtokában    voltak,    melyekkel    ily   telekbér   fizetése    mint 

(Diph  Po8,    ly   411.  és   1.  Fejér:   Cod,  von  den  Juden   in  daa    Gfrusitpuech   In 

DipL  IX.  VII,  308.)  das    Newe    von  Irn   Ilewsem  xviij   fi 

» Az  1473  évi  városi  számadókönyv-  17  Sch. 

ben  olvassak :  Item  am  pfínztag  nach  >  Az  1471  évi  vA.r.  sz.  könyv  mond- 

Sand  Grilgen  tag   hab  ich  emphangen  ja :  Item  Eritag  nach  Johnnni  hab  ich 

von  den  Masch    Judn   Kawfrecht   von  di  Jiidn  notten  muessen  das  Sy  habn 

wegen  seines  haws  xviij  Sch.  den.  muessen  die  UebermcLs  niederlegen,  da- 

•  Az  1513  évi  városi  száma^ókönyv-  von  hab  ich  gebn  dem   Johannes  von 

ben  e  tétel  foglaltatik :    Item    Freitag  Posing  an  seinen  Zins  XV.  íl. 

nach  Jacobi  Apostoli  hat  kamorer  ein-  ♦  Ofn.  StaiUjrcht  50.  p. 

genomen  von  Herrn  Friedrich  Voiten,  ^  dient  20  denar,  2  hun  auf  Michae- 

Burgermaister    die     zeit,     ^chreibgeld  lis  zu  Sand  Kathrein  Capellen. 


336 


Digitized  by 


y  Google 


Dijak,  telekbér,  városi  adók. 

teher  feküdt.^  Itt  csak  azért  említjük,  hogy  kitűnjék,  hogy 
a  zsidó,  ha  ily  rovásos  telek  birtokában  volt,  a  teher  alól 
felmentve  nem  volt. 

A  város  közterheinek  viseléséhez  a  zsidók  eleinte  nem 
járultak,  még  IV.  Béla  után  sem,  mert  mindeddig  csak  a 
védpénzt  fizették.  Mihelyt  azonban  a  városok  jelentőségre 
vergődtek  s  a  maguk  megvédését  magukra  vállalták,  ezek 
már  nem  nézhették  egykedvűen  a  zsidóság  félrevonulását 
s  a  közterhekben  való  részvétel  elleni  szabadkozását.  Kezdték 
tehát  a  zsidókat,  kik  a  városi  védelem  jótéteményeiben 
részesültek,  a  városi  közterhek  viselésére  szorítani.  Ám 
ezek  ez  ellen  szabadkoztak,  miért  is  egyes  városok,  mint 
Pozsony  is,  rábírták  I.  Lajos  királyt,  hogy  1345-ben 
rendeletet  bocsásson  ki,  mely  a  zsidókat  úgy  kötelezze  a 
közterhek  viselésére,  mint  a  többi  lakósokat.  Azt,  hogy  a 
városok  mindenféle  állású  lakói  „közösen  és  egyértelműleg" 
viseljék  a  közterheket,  azzal  okadatolja  a  király,  hogy 
„közös  baj  volna,  ha  e  várost  az  ellenség  elfoglalná,  tehát 
lakóinak  közösen  kell  a  város  megőrzéséről  gondoskodniok." 
Következetesen  nem  is  állapodik  meg  egyedül  a  zsidóknál, 
hanem  a  részvételre  rászorítja  a  papokat  is,  úgy  hogy  e 
tekintetben  papok  és  zsidók  egy  sorba  állíttatnak  a  város 
többi  polgáraival.* 

Ennek  következtében  látjuk  aztán,  hogy  a  zsidók 
tényleg  osztoznak  a  városi  polgárokkal  közösen  a  városi 
terhek  viselésében.  így  hozzájárulnak  ők  a  városi  erőd- 
művek építésének  avagy  kijavításának  költségeiliez,'  Részt 


1  Így  fizetett  Unger  Mihály  a  klari-  >  Fejér ;   Cod.  Dipl.  IX.  I,  363. 

száknak  karácsonykor  40  d.  és  1  tyúkot.  *  Item  von  den  Juden  allén,  das  sy 

It.  Michel  Unger  dient  XL  d.   und  1  antereinander  angeschlagen  habn,  der 

hun  awf  weinachtn  den  Nonnen.   Így  Stat  ze  hülíF  zu    den    paiden  polveri- 

fizetett  Weisman  János   bizonyos  Do-  chen    In    der    Newen    Stat    gen    den 

monkosnak  20  dénárt,   hans  weisman,  schustortum  über,  V^  new  denar,  facit 

dient  XX  d.  dem  Domunkusch.  III   &  XXX  den.    (1439  évi    vár.  sz. 


Ortvay:  Possony  története.  II.  X.  337 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 


vesznek  az  éjjeli  őrállásban  s  a  városi  védelem  egyéb 
mindennemű  terheiben.  Midőn  I,  Lajos  király  1346  decz. 
4-ikén  Pozsony  városnak  és  területének  összes,  minden  rendű 
és  rangú  lakosait  őrszolgálati  és  mindennemű  egyéb  köz- 
szolgálati terhekre  kötelezi,  a  zsidókat  névszeri  nt  is  kiemeli 
mint  olyanokat,  kik  e  terhek  viselése  alól  felmentve 
nincsenek.*  És  kötelezi  a  város  ezután  is  sok  városi  szük- 
séglet beszerzésében  a  zsidókat  részvételre.  így  vet  ki 
1503-ban  a  zsidókra  adót  tűzi  vedrek  beszerzésére.* 

Egyszornél  többször  megtörtént  az  is,  hogy  a  város 
önkényileg  kierőszakolt  tőlük  bizonyos  szolgálatokat  vagy 
fizetéseket.  így  tudjuk,  hogy  Hunyadi  János  kormányzó 
letiltja  1447  márcz.  11-ikén  Pozsony  várost  attól,  hogy 
az  ott  levő  zsidóktól  nyomasztó  adókat  csikarjon  ki,  melyek 
meg  nem  fizetése  miatt  közülök  többeket  fogságba  ejtett  és 
börtönbe  vetett.'  És  tudjuk,  hogy  királyaink,  kik  egyszernél 


könyv.)  —  Von  den  Juden  von  wegeti 
der  Maiier  Erichtag  rnathei  40  l.  1  Seb. 
10  d.  (152G  évi  vár.  sz.  k.)  Hogy  egye- 
bekre is  sűrűn  adóztak,  bizonyítják  a 
városi  számadókönyvek,  melyekben 
zsidópénzek  bevételéről  van  szó.  így 
1448-ban :  gélt  von  Juden  74  fl.  Wien. 
—  1477-ben :  von  sporer  u.  Juden- 
czyns  109  libr.  3  Sch.  —  1499-ben: 
von  den  Juden  52  1.  4  Sch.  —  1506- 
ban:  von  den  Juden  167  1.  5  Sch. 
22  d.  —  1513-ban :  Judengelt  75  1. 
l  Sch.  3.  d. 

'Ut  universi  hominos  cuiuscunque 
status  et  conditionis  existunt,  qui  in 
Civitate  nostra  Posoniensi,  et  in  metis 
eiusdem  Civitatis  domos  habent  com- 
muniter  et  unanimiter  factum  operis, 
vigilationis  et  custodiae  ac  alia  cuius- 
libet  ponderis  ipsius  Civitatis  nostrae 
debeant  et  teneantur  facere  et  exer- 
cere  ac  omne  onus  ipsius  Civitatis  de- 
beant  et   teneantur  communiter   sup- 


portare  tara  viri  ecclesiastici,  quam 
seculares  et  Judei,  quía  si  ipsa  Civitas 
nostra  por  hostes  nostros  superaretur, 
esset  commune  malum,  igitur  commu- 
niter de  custodia  et  bona  conservantia 
dictae  Civitatis  debeant  procurari. 
(Ered.  oki.  a  pozs.  vár.  Itban.) 

*  Ich  hab  Ingenomen,  von  den  Ju- 
den, so  sy  meine  Herm  habén  an- 
geschlageu  ain  gteuei',  awf  dy  UUlereyn 
Emer  zu  machen,  von  Herm  Kichter 
6  ű.  das  sy  lm  gebin  hobn,  und  ich 
von  den  Juden  4  fl.  facit  12  Pf.  4  Sch. 
(Vár.  szám.  Rakovszky:  iV.  Ztg.  1877. 
Nr.  105.) 

'  Gravem  querelam  universorum 
Judeorum  in  eadem  Civitate  Posoniensi 
residencium  Intelleximus  displicenter, 
quum  licet  Ipsis  libertatibus  eorundem 
Requirentibus,  per  Dominos  lleges 
Hungarie  eis  graciose  concéssiS)  nuDos 
Census,  Taxas  seu  contribuciones  su- 
per     ipsos     quipiam^     dempta     Regia 


338 


Digitized  by 


Google 


Onkénjtes  megadóztatások. 

többször  a  kamat  fizetése  alól  felmentették  a  polgárokat, 
másszor  megint,  mikor  e  kötelesség  alól  a  polgárok  maguk 
dispensálták  magukat,  éppen  maguk  szorították  őket  reá  e 
kötelességük  lerovására.  így  tudjuk,  hogy  1386-ban  Jodok 
morva  őrgróf  szólítja  fel  e  tekintetbon  a  városi  tanácsot/ 
1421-ben  Zsigmond  király  parancsol  reá  a  pozsonyi 
tanácsra,  hogy  Israel,  máskép  pruki  Haybel  és  Áron 
Pozsonyban  lakó  zsidók  valamint  néhai  Teychterl  zsidónő 
számára  hajtassa  be  azokat  az  adósságokat,  melyekkel 
több  pozsonyi  polgár  nekik  tartozik.*  1467-ben  jan.  8-ikán 
Mátyás  király  fél  évre  elhalasztva  pozsonyi  városi  és  kül- 
városi polgárok  tartozásainak  ós  ezek  kamatainak  lefizetését 
a  hitelező  zsidóknak,  olyképen  rendelkezik,  hogy  a  halasz- 
tás ideje  alatt  a  város  két  polgárt,  a  zsidók  is  köblökből 
kettőt  válaszszanak,  kik  a  kérdéses  adósságnak  mind  tőké- 
jét, mind  kamatát  lelkiismeretesen  megszabják.*^  Ugyanő 
1482-ben  márcz.  19-ikén  meghagyja  a  városi  tanácsnak, 
hogy  Mendel  zsidó-praefectus  számára  hajtassa  be  minden 
más  hitelező  előtt  azt  az  adósságot,  mely ly el  neki  Gyew- 
rewg  Bijnperg  pozsonyi  lakos  tartozik.* 

Ha   a   zsidók   ily   nyomások    daczára    is    helyzetüket 
tarthatatlannak  nem  találták,  azt  fŐleg  arra  az  üzleti  alapra 

Serenitate,  imponere  valuerint,  tamen  ipsius,  providero  debeatis,  et  intendere, 

vos  nanc,  non  obstantibus    huiusmodi  ut  oinnia  debita    ysaac  Jndeo   nostro 

eoram  libertatibus,   valde  onerosam  et  (ki  1387-ben    Morvaországban  lakott), 

mulium  grandé  taxám  super  ipsos  inpo-  per    debitores    suos    absque    dilacione 

mnssetis,   quam  exigere    et   extorquere  qualibet    persolvantur,   sibi    eciam   in 

niteremini    et  velletis,    jmo    ipsos  Ju-  aquisicione  debitorum  illorum,    promp- 

deos  propter  non  solacionem  huiusmodi  tam    pafrocinium    et    subsidium    exhi- 

taxarum    in    personis    captivassetis,    et  bondo.    Kelt    Nagyszombatban     138G. 

capios  in  vestris  vinculis   et    carcerilnis  (DipL  Pos.  I,  697.) 

conservaretis    eciam    de    presenti,    in  'Kelt  Pozsonyban  1421.  (Ered.  ok), 

eornndem  Judeorum  libertatis  deroga-  a  pozs.    vár.  Itban   Lad.    20.    Nr.   42. 

men  manifestum.    (Ered.    oki.    a  pozs.  DipL  Pos,  II,  140.) 

vár.  Itban  Lad.  20.  Nr.  79.)  'Kelt Nagyszombatban  1467. (Teleki 

»quatenus    apud    omnes    Cives    in  XI,  227—28.) 

Posonio,   et  universis  incolis   Civitatis  *  Kelt  Budán  1482.  (Teleki  XII,  213.) 


339  "* 


Digitized  by 


Google 


1 


IX.  Fejezet. 


vezethetni  vissza,  melynél  fogva  nekik  is  a  várossal  és  a 
városi  polgárokkal  folytatott  pénzüzleteik  nem  csekély 
anyagi  hasznot,  nyereséget  hoztak.  A  város  és  polgárai 
folyton  rá  voltak  utalva,  hogy  zsidó  tőkepénzeseknél  keres- 
senek segélyt  pénzügyi  zavaraikban/  A  hadállítás  sokszor 
nagy  zavarba  hozta  a  város  atyáit.  I.  Lajos  alatt  arról 
panaszkodnak,  hogy  midőn  a  követelt  íjászok  fejében 
700  forintot  fizettek,  a  pénzt  magas  kamatokra  zsidóknál 
vették  fel.*  Néha  a  városi  zsoldosokat  is  csak  úgy  fizet- 
hették, hogy  a. szükséges  összeget  a  zsidóktól  kölcsönözték 
ki.'  A  királynak  évenként  átszolgáltatott  ú.  n.  újévi  aján- 
dék megszerezhetésére  is  néha  zsidó-kölcsönre  szorultak.* 
Az  urak  hivatalos  kiküldetésének    költségeit   néha   ugyan- 


*von  den  Getschel  Juden  aws  der 
newen  Stat,  das  er  der  Stat  gelichen 
hat  iiijC.  (azaz  400)  flór.  auri,  von 
den  Eysák  Jiid^iif  das  dy  Juden  dar- 
gelichen  habn,  XIII  fl.  auri.  —  Itein 
von  den  Essetl  Juden  auf  der  silberin 
phant  .  .  .  und  der  Nicolae  flinB  hat 
darzQ  gelichen  1  Silberin  koph  und  ein 
Silberin  gürtel,  IC.  guldein,  davon 
flchol  di  Stat  gebn  von  den  obigen 
IC.  gulden  allé  wochen  1  guldein  zu 
gcsuech.  (1439  évi  vár.  szám.  könyv.) 
—  von  Dávid  Juden  und  Aserl  Juden, 
darumb  der  Ulreich  Winperger  fíir 
dy  Stat  gesazt  hat  ain  Silbrin  gürtl 
und  ein  übergolten  Chopph,  xl  fl.  auri. 
(1447  évi  vár.  sz.  k.)  —  Item  am  Sand 
Grilgen  tag  von  den  Sámuel  Juden  auf 
1  Silbrin  gürtl  X  fl.  auri.  (1448.  évi 
8z.  k.)  —  Item  am  Erichtag  vor  Phi- 
lippi  et  Jacobi  hab  ich  besunder 
emphangen  mer  von  dem  Aserl  Judn, 
dnrumb  er  von  der  Stat  ein  goltprief 
hat,  umb  64  fl.  auri.  (1455  évi  v.  sz. 
k.)  —  Awf  di  Judn  awsgab  dem 
prauntl  Judn  hab  ich  bezalt  XX  fl. 
auri,    di    der   Jud   gemainer   Stat  auf 


dem  Rathaws  In  der  hindorn  Kait- 
stuben  auf  di  Statschuld  gelichen  hat. 
(Hím  évi  vár.  sz.  k.) 

•die  mtiesten  wir  obigen  nemen 
dacz  den  Juden  auf  Sebeden,  daz  macht 
ein  Jar  wol  newn  Ilundert  gulden. 
(Dipl,  Pos.  I,  819.) 

•von  den  Josep  Preintl  Juden, 
domií  man  ezlich  JSóídner  awngericht  hat 
xliiij  tí  VI  Sch.  (így  az  1439  évi 
számadókönyv.)  —  Item  am  Sambstag 
nach  Philippi  und  Jacobi  hab  ich 
Wolfgang  Boduscher  emphangen  von 
den  Jaki  Jud  voti  0/en  auf  di  Sőldner 
und  anders  wohin,  darum  wir  in  Qni- 
tirt  habn  umb  xxzxvj  fl.  auri.  (1443 
évi  sz.  k.)  —  Item  am  Sambstag  In 
vigilia  penthecosten  hab  ich  emphan- 
gen von  der  Jaki  Jüdin  auf  dy  SöUJ- 
ner  auf  1  Silbrin  gürtl  VI  fl.  auri. 
(1448.  évi  sz.  k.)  —  Item  gelichen  von 
den  Jufln  aicf  di  Sőldner  ijC.  fl.  (1491 
évi  sz.  k.) 

♦  így  mondja  az  1475  évi  vár.  szám- 
adók önyv  ;  Von  wogen  des  Kunigtt  goh 
von  Jacoh  Jud  von  Pas9aw  gelichen 
8  fl.  auri. 


340 


Digitized  by 


Google 


A  városnak  és  a  polgároknak  zsidóknál  felvett  kölcsönei. 

csak  zsidónál  vették  fel  kölcsönképen/  Királyok  s  előkelő 
vendégek  Pozsonyba  érkeztekor  a  fogadási  és  ellátási 
költségekhez  szükséges  pénzt  azonképen  zsidóknál  hajszol- 
ták fel  kölcsönképen.  így  midőn  I.  Lajos  király  a  bajor 
herczeggel  jött,  ellátásukra  a  pozsonyiak  300  forintot  for- 
dítottak, melyet  kamatokra  zsidóknál  vettek  fel.'  1410-ben 
hasonló  eset  alkalmából  49  vörös  forintot  kölcsönzött  a 
város.'*  Akárhány  eset  volt,  hogy  a  rendes  városi  kiadásokat 
sem  győzte  zsidó-kölcsönök  nélkül.  Hogy  1440-ben  Roedl 
nevű  mészégetőtől  a  közeli  Hainburgból  meszet  vásárol- 
hassanak, a  szükséges  pénzt  szintén  zsidónál  kellett  fel- 
venni.* Nyilván  számos  egyéb  esetekben  is  a  város  csak 
úgy  szabadult  a  zavarból,  hogy  pénzért  a  zsidókhoz  fordult, 
mi  ezeknek  nem  csekély  hasznot  kamatozott. 

Még  inkább  áll  ez  az  egyes  polgárokról,  kikről  úgy  a 
városi  végrendeletek,  mint  a  külön  zsidókönyv  egyaránt  hir- 
detik, hogy  a  zsidók  adósai  voltak.  A  pozsonyi  káptalan  egyik 
1375  évi  okiratából  kitetszik,  hogy  néhai  Jakab  bíró  sok 
adósságot  hagyott  maga  után  zsidóknál  és  keresztényeknél.^ 
A  zsidóknál  levő  adósság  törlesztésére  Jakab  fia  Miklós^ 
600    aranyíbrintnyi   kölcsönt   vett   fel   Pozsony    városánál 


>  Item  als  meino   Herm    gen    Ofen  ^  Item  Mandtag  nach  Invocnvit  hab 

gezogen,     gelichen    von    FreurUl    Jtul  ich  goben  nach  des  purgermaister  ge- 

X  fi,    mondja    az    1491  évi  számadási  sch&fft    dem    Koedl  kalichprener,    das 

könyv.  wir  unter   de   Juden   habén    muessou 

•und   die  namen   wir    darum    den  nemen,    iiij  gulden,    ye    1  gulden    um 

Juden  umb  fünfczehen  Ilundert  guLdein,  1  ií  donar  wyenenees,    dy   man   dem 

und  die  stent  nach  hewt  des  Tags  ze  Roedl  kalichprener  ken  Hainburg  ge- 

den  Juden    auf  sebeden.    (Dipl,   Poa,  schikt  hat,  iiij  ü  den.  wyen.  (Ez  évi 

I,  819.)  vár.  sz.  k.) 

•Item  ich  hab  gebén  Woljflen  dem  »po8t     suura     obitum     Jvdeis     et 

Juden  50  rot  gulten   minus   1  Üor.  dy  Christianis    in    multis   debitor  reman- 

er  der  stat  gelichen  hat,  da  der  kwnig  &Í8sot. 

vnd  dy  herczog  zu  Prespurg  sind  ge-  •nobilis  juvenis  Nicolaus  filius  Ja- 

wesen.    (1410  évi  vár.    számad.   Fejér-  kus  condam  judicis   Civitatis   Posoni- 

patakynál  48.  1.)  ensis. 


341 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

vereknyei  birtokrészét  adván  zálogba.'  Azon  emlékiratban, 
melyet  a  pozsonyiak  Erzsébet  királynénak,  Zsigmond 
császár  leányának  nyújtottak  be,  felemlítik,  hogy  a  szegény 
emberek  sokkal  adósak  a  zsidóknak.^  1454  jan.  25-ikén 
kelt  levelében  Hunyadi  László  beszterczei  gróf  maga 
mondja,  hogy  ő  a  maga  zálogtárgyainak  kiváltására 
Pozsonyba  küldött  egyik  emberének  10  aranyat  adott 
át/  Pantzir  Zsigmond  1480-ban  Salamon  zsidó  adósának 
vallja  magát  végrendeletében/  Kreytzer  György  is  a  maga 
1485  máj.  19-ikén  alkotott  végrendeletében  jRkl  zsidó 
adósának  vallja  magát.*  Schikh  Margit  1489  márcz.  19-ikén 
alkotott  végrendeletében  többször  említi  Yssel  zsidót,*'  kinek 
ő  adósa.^  Zabuscher  Borbála  1493  febr.  3-iki  végrendelete 
értelmében  12  forinttal  adós  Jakab  zsidónak.®  Haberler 
István  meg  1494-ben  ismeri  el  végrendeletében,  hogy 
Yssel  zsidónak  6  forinttal  tartozik.^  Bizonyára  nem  érdek- 
telen az  sem,  hogy  a  városi  drabansok  és  zsoldosok  hadi  fel- 
szerelése, vértjeik,  kézíjjaik  s  egyéb  fegyvereik  egy  része 
zálogba  jutott  zsidóknál  s  keresztényeknél,^®  mit  11.  Ulászló 
király  meghallva  egyik  csapatvezére  által,**  meghagyja 
1491-ben  a  pozsonyi  tanácsnak,  miszerint  késedelem  nélkül 


« DipL  Pos.  I,  550-53.  » Prot.  Test.  I,  220.  a. 

•dy  armen  lewt  awch  vil  schuldig  *Dem   Jacob  Juden  XII  fl.   (ProL 

bleibent  den  Juden.  (MemoriaU,  Lásd  Test.  I,  232) 

DipL  Poit.  \y  833.)  B  dem   Yssel  Juden  bin  ich  schuldig 

3  pro  redimentis  nostris  quibusdam  gelicben  gelts  Vl  fl.  (I^oU  TestamenL 

pigtioribus  florenos  decem  auri  dedera-  I,  237.) 

mus.  (Teleki  X,  416.)  »» dieselben  drabantm  und  soldener 

^Item    ainem    Juden    mit    namen  in   seiner  Rotten    allé  Ire  gereth  von 

Selmon    bin    ich    schuldig  1  fl.    (Prot.  Harnasch,  armbrusten  und  sunst  ander 

Test.  I,  178.)  ír  gerethe   eynes   teiles   under  Cristen 

*  Item  dem  Jáckl  Juden  verdambten  und  Juden  versezt  habén, 

pin   Ich   schuldig  1  fl.  zu  Raiten  von  *  *  von  unsern  RoUinmeister  und  ge- 

dem  Suntag   Jubilate  84.   (Prot.   Test.  trewen    dem    Plewen    iszt    bey    euch 

I,  201.  a.)  in  unser  Stat  Presburg. 

•Yssel  Juden. 


342 


Digitized  by 


Google 


A  zsidó-könyv  és  annak  rendeltetése. 

adassa  ki  az  elzálogosított  hadi  jószágot  oly  képen,  hogy 
a  kiváltásra  szükséges  pénzt  teremtse  elő.  Ezt  majd  későbh 
a  városnak  megfogja  ő  téríteni.* 

A  városi  polgárok  végrendeletei  igen  gyakran  említik 
a  zsidó-könyvet,  vagyis  azt  a  hitelesül  tekintett  könyi^^et, 
melyben  a  keresztényeknek  zsidókkal  szemben  való  pénz- 
tartozásaik feljegyezvék.  Említve  van  az  magában  a  zsidó- 
jogkönyvben is  mint  olyan,  mely  egy  keresztény  esküdt, 
rendszerint  a  zsidó-bíró  őrzése  alatt  áll  s  melyet  csak  két 
(keresztény  és  zsidó)  esküdt  jelenlétében  lehetett  felnyitni. 
E  két  esküdt  e  könyvet  pecsétjük  alatt  zárva  tartotta  s 
tartalmának  senki  ellent  nem  mondhatott,  sem  azzal  szem- 
ben ellenbizonyítással  nem  élhetett.*  Eredetileg  Franczia- 
országban  hozták  használatba  a  XIII.  században,  onnan 
elterjedt  alkalmazása  Németországba  és  Ausztriába  is,^ 
nálunk  pedig  I.  Lajos  király  alatt  jött  divatba,  s  Pozsony- 
ban mint  a  „gonosz  zsidók  könyve"  (Registrum  perver- 
sorum  Judeorum)  volt  ismeretes.*  Vele  némiképen  biztosítani 
kivan ták  az  adós  igazát  netán  való  túlkövetelések  ellenében. 
Bár  a  kamat  maximuma  meg  volt  hatóságilag  állapítva, 
mégis  vajmi  gyakoriak  lehettek  kölcsönadó  és  kölcsön- 
vevő között  a  differentiák.  A  zálogperek  éppen  nem  tar- 
toztak a  ritkaságok  közé.*  A  kölcsönvevő  érezte,  hogy 
adósságának     a     zsidó-könyvbe    való    bejegyzése     ő    reá 


I  Kelt  Budán  1491-ben.   IHpL  Pos.  chek  pereltek  Bazini  Sebes  fiával  Já- 

III,   521.   Vár.    It.    Lad.   37.    Sec.   2.  nossal    bizonyos   zálog   miatt,   melyet 

Nr.  26.  i.  János  még  Jekel  zsidónak   adott  volt. 

*Lásd  fenntebb  301.  1.  1.  jegyz.  és  Az  országbíró    előtt  a  perlekedő  felek 

302.  1.  1.  jegyz.  úgy    egyezkedtek    ki,    hogy    dominus 

*Stobbe  i.  m.  128.  1.  Isak    Jndeas    magistro    Johanni    fílio 

« Hajnik    i.  h.   M,    Akad,    Ért.   V,  Sebes     Octuaginta    florenos     auri    in 

214.  1.  49.  jegyz.  duobus  terminis  ...  in  preaencia  Ju- 

^  1376-ban  Isak  Judeus  de  Poaonio  dicis  et  Juratorum  Civitatis  Posonien- 

et  lybka  consors  eiusdem,  fília  scilicet  sis  dare  et  perselyére  teneatur.  (Dipl. 

quondam   Jekel   Judei   dicti    de  Mar-  Pos.  I,  583 — 85.) 


343 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 

nézve  előnyös  s  azért  történik  még  végrendeletekben 
is  hivatkozás  és  utalás  a  zsidó-könyvi  bejegyzésekre.' 
A  tapasztalat  mutatta,  hogy  a  tartozás  nagysága  egy- 
szernél  többször  vitássá  lett  a  zsidó  követelése  és  az 
adós  tagadása  következtében  s  minthogy  a  maximalis 
kamattal  a  jogkönyv  azon  adósok  hanyagságát  kivánta 
sújtani,  kik  pénzszerzésnél  az  alkut  megtenni  elmulasztot- 
ták, azért  az  óvatosabb  kölcsönző  jónak  látta  törődni 
azzal,  hogy  adóssága  és  az  utána  fizetendő  kamat  híven 
bejegyeztessék.* 

Azonban,  bármennyire  is  helyesen  volt  comtemplálva 
a  zsidó-könyv,  az  uzsorából  előálló  veszedelmet  vele  ki- 
kerülni nem  lehetett.  A  kölcsönző  zsidóság  működési  köre 
még  e  téren  is  egyre  szűkebbé  tétetett.  1434-ben  a  városi 
tanács  határozatot  hoz,  hogy  egy  nő  sem  adhat  férje 
tudta  nélkül  zálogot  zsidónak  s  ha  mégis  ily  zálogot  ez 
elfogadna,  tartozik  azt  díjtalanul  kiadni.*  Mátyás  király 
alattvalóinak  javáról,  mint  mondja,  gondoskodni  kivánván, 


*  1501-ben:  lm  Jvdmpuch.  (Prot,  mit  den  Juden  ain  aJbred  gdan  mit  auf- 
Test.  I,  275.  a.)  1505-ben :  Tregler  genomen  woritii  daz  Ich  woohentdich 
Farkas  elismeri,  bopy  a  Hanndel  zsi-  von  ainen  yeden  gulden  gebén  trül  III 
dónak  bin  ich  schuldig  nach  lawt  des  Wiener  I).  Vnd  nicht  mer  darán  ain 
Judenptich  iiij  fl.  (Prot.  Test,  I,  315.  a.)  yeder  Jude  wolbenugt  hat  Vnd  nur 
1513-ben:  PruckiiegI  Farkas  Írja:  Idem  dqrauf  gelihon  habén  dass  meld  ich 
Ainem  Juden  bin  Ich  schaldig  In  das  darumb  ob  die  Juden  anders  antragen 
ptiech  iij  flór.  (Pirot.  Test.  I,  352.  a.)  oder  lawgnen  würden.  (ProL  Test.  I, 
És  így  tov&bb.  211.  a.) 

•  1487-ben  Kocherraacher  György  » Item  an  sand  blnsin  tag  habén 
írja  végrendeletében:  Vnnd  den  Ju-  der  Richtar  und  der  Ratt  czu  ain 
den  pin  ich  schuldig  XXVIII  fl.  in  Rechten  derchant  in  ofiner  Schrann, 
Wien.  (t  i.  in  Wiener  Werth.)  Wie  dcLs  chain  Jud  nichz  mer  chainer  frawen 
aber  die  Juden  genant  sein  ynd  auff  Phant  leieken  sehol  an  yrs  man 
Wieuil  ainen  yeden  Juden  schuld  ist  wissen,  und  ob  der  Jud  dorüber  leicht, 
das  steet  lm  Judenpuech  gesckriben.  so  sehol  er  dy  Phant  umb  sunst  wider 
Auch  bekenn  Ich  bey  meinem  gewis-  gebén.  Anno  XXXIIII.  (Dipl.  Páson. 
sen  daz  ich  dass  gélt  von  ainen  yeden  II,  275.) 

Juden  entnomen  hab  da  hah  ich  vorhin 


344 


Digitized  by 


Google 


Kölcsönadási  luegszoritó  rendeletek. 

az  elzálogosított  ingatlanoknak  zsidőkézre  jutásában  nyil- 
vános botrányt  látva  az  összes  kereszténységre  nézve, 
a  pozsonyi  polgárok  kérésére,  úgymint  kik  az  ingat- 
lanoknak: házaiknak,  szőlőiknek,  szántóföldeiknek  és  rét- 
jeiknek elzálogosítása  által  nemcsak  maguk,  de  utódaik 
is  nagy  károkat  szenvednek,'  eltiltotta  a  zsidóknak 
1475-ben  ápril  28-ikán  a  kölcsönösszeg  elvesztésének 
terhe  alatt  a  kölcsönadást  ingatlan  jószágra.*  II.  Ulászló 
1503-ban  május  6-ikán  megújítja  e  tilalmat,  meghagyva 
a  pozsonyi  zsidóknak,  hogy  kölcsönt  csakis  kézi  zálogra 
s  egyéb  ingóságokra  adjanak,  még  pedig  az  o  czélból 
kiküldött  polgárok  előtt  és  a  kölcsönösszegnek  a  zsidó- 
könyvbe való  iktatása  mellett."  Ezek  nyilván  oly  intéz- 
kedések voltak,  melyek  kölcsönadót  és  kölcsönvevőt 
annál  élelmesebbekké  tettek.  Miként  a  kereskedésben  az 
árú-zárak  a  dugárúskodást  szülik,  úgy  szülték  a  pénz- 
kölcsönvevőknél  is  a  megszorító  rendeletek  a  törvény 
körén  kívfíl  űzött  nagymérvű  visszaéléseket,  és  a  vissza- 
élések súlya  annál  inkább  nehezedett  magára  a  po- 
zsonyi polgárságra,  mivel  Mátyás  királynak  ama  másik 
intézkedése,  melylyel  ugyancsak  1475-ben  ápril  28-ikán 
megtiltotta  a  pozsonyi  tanácsnak  igazságot  szolgáltatni  a 
zsidóknak  nem-pozsonyi  polgárok  ellen,*  a  kölcsön-üzleteket 

1  sünt  nonnulli  inter    vos,    qni   Ju-  redum,  et  totius  christiflni  populi  scan- 

deis  ipsis  multa  bona    etiam  heredita-  daluin  manifestam. 
ria,    ut  puta    domos,    promontoria,  vi-  •Nos  verő,    mondja    a  király,    qui 

neas,  agro8,   prata  ot  similia  impijcrno-  síibditorum  nostronim    iitilitati  consu- 

rant,    et  ultra  utilitatem  illám,    quHm  lére  semper  consvevimus,    nolumus  in 

ipsi  Judei  de  huiusmodi  bonie  haeredi-  Regno  nostro  talia  senudala  et  privata 

tariis  pro  tempore  Buscipiunt,  ipsa  bona  damua    inter    ipsos    Bubditos   noBtroB 

uBurae  committunt,  quae  nonnunquam  qnoquomodo    Buscitari.    (Ered.   oki.    a 

in  multis   annÍB   redimi   non   poBsunt,  pozB.  vár.    Itban,   közölve    Hajniknál: 

nonnunquam  verő  ab   haeredum  verő-  M.  Akad.  Ert,  V,  239.) 
rum   poBBOBBione    perpetuo   alionantur  >Ered.   okirat    a  pozB.    vár.    Itban 

in  periculum  animae  impignorantiB  et  Lad.  20.  Nr.  84. 
pemiciem  et  extremam  mÍBeriam  hae-  «  Teleki:  ^ //unycuffoArX^oraX  1,532* 


345 


Digitized  by 


Google 


IX.  Fejezet. 


a  nagyobb  biztonság  miatt  természetesen  Pozsony  lakos- 
ságára szorította  leginkább.  Ezért  uzsorás  kezébe  jönni 
egyre  nagyobb  szerencsétlenség  volt,  űgy  hogy  érthetni, 
ha  polgáraink  közül  egyik-másik  végrendeletében  mintegy 
sorsa  iránt  hálálkodva  s  lefolyt  élete  mindvégiglen  meg- 
tartott tisztességének  mintegy  dicséretéül  fennen  hirdethette, 
miszerint  ily  bajt  kikerülnie  sikerűit  volt/ 


*  Íg;y  írja  1408-ban  Sflurasth  János : 
Item  Bekenn  auch  bey  meinen  guten 
l^ewÍBsen  vnd  auf  mein  letzto  lliufart, 
das  ich  all  inein  tag  von  kaiuen  Judeu 
nicht   entnommen    hab    noch   kainem 


Juden  schuldig  bin,  dets  icb  got  uiei- 
nem  hymlischen  vatter  danck  aage, 
das  er  mich  von  In  behut  bat.  (ProL 
TtsL  I,  280.) 


346 


Digitized  by 


Google 


S7.  A  már  fenn  nem  levő  régi  koronázási  domb. 


X. 

A   város   földesíiri    haszonvételi  jogai.    A   favágás, 
gyflmölcsszedes,  fűkaszálás,  kőfejtés,  halászat,  vadá- 
szat, házhely-,  építés-  ós  boltnyitásengedólyezós,  ital- 
Diérés  ós  korcsmáitatás  joga. 

bíráskodás  mellett  a  város  községi  szervezetébeír 
a  haszonvételi  Jogok  nagyon  fontos  szerepet  játszot- 
^^^  tak  elejétől  fogva  nemcsak  közgazdasági  s  pénz- 
ügyi, hanem  társadalmi  és  műveltségi  tekintetben  is.  E 
jogok  némelyikei,  t.  i.  a  földesúri  haszonvételi  jogok 
tisztán  a  területi  tulajdonon  alapulnak  s  természetszerűleg 
azokat  illetik,  kiket  a  terület  mint  tulajdonosokat  illet.  E 
tekintetben  nálunk  a  nemesi  jószág  jogilag  szabatosan  s 
tisztán  van  meghatározva.  Vele  a  földesári  haszonvételek 
lényegesen  összekapcsolvák,  mert  annak  belső  lényegéhez 
tartoznak. 

Addig,    míg    városunk    szervezete    még    csak    tisztán 
községi  volt,  a  haszonvételi  jogok  csakis  a  királyt  illették 


347 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet. 

részint  mint  a  terület  földesurát,  részint  mint  az  ország 
fejedelmét.  De  a  haszonvételeket  illető  királyi  illetékesség 
megszűnt  akkor,  mikor  városunk  területe  megszűnt  feje- 
delmi tulajdon  lenni.  Megszűnt  pedig  akkor,  mikor  a  király 
adományozás  által  a  maga  tulajdonjogát  a  városnak  juttatta. 
Amint  a  nemesi  donatio,  mely  eredetileg  mindig  reális 
volt,  azaz  valóságos  földadományozással  járt,  a  haszon- 
élvezeti jogokat  a  nemesre  vitte  át,  úgy  vitte  át  a  donatio 
e  jogokat  a  községi,  városi  szervezetekre  is.  Ami  a  kettő 
közt  kűlömbség  volt,  az  nem  a  jogokra  s  a  jogélvezetre, 
hanem  tisztán  csak  a  földbírásra  vonatkozik.  Az  adomá- 
nyozott földet  a  nemes  birtokos  mint  földesúr  bírta.  A 
község  vagy  város  a  terűletet  nem  kapta,  mint  a  nemes, 
tulajdonúi,  hanem  csak  a  király  nevében  bírta  azt.  Uy- 
képen  a  nemesi  és  a  városi  birtok  hívása  közt  csakugyan 
lényeges  kűlömbség  van,  de  nem  a  bírásból  folyó  jog- 
élvezetre  nézve. 

Ennek  következtében  a  város  szabadon  élvezte  a 
favágáSy  gyümölcsszedés,  legeltetés,  kaszálás,  hő/ejtés,  halászat 
és  vadászat  jogát,  mert  a  városi  területen  levő  erdők, 
ligetek,  vizek,  rétek,  kertek  s  az  ezekben  s  ezeken  tartóz- 
kodó állati  és  növényi  termékek  a  város  tulajdonát  képez- 
ték. Amennyiben  a  vizek  közlekedési  pályákúl  is  szolgál- 
hattak, annyiben  szintén  beneficium  dominale-t  képeztek  s 
felhasználhatóságuk  azonkép  a  városi  joghoz  tartozott. 

Hogy  a  város  a  maga  területén  a  fenntjelzett  haszon- 
vételeket tényleg  élvezte,  az  számos  adattal  mutatható  ki. 
A  városi  erdőségekben,  akár  a  hegyvidéken,  akár  a  dunai 
ligetekben,^  tényleg  vágatta  a  fát  s  osztotta  ki  azt  a  városi 


*  A     városi    jogkönyvben    említve  Ligetről     és     egyéb     ligetekről     már 

vannak     a      Grünschachm,      Wogram,  másutt  volt  szó.  (E  mű  II.  I,  16 — 20.) 

Pfaffenau,   Taerung,   Unaer  frawenscha'  Bár  ez  utóbbiak  főleg  kertek  és  gyü- 

chen  nevű  erdők.  A  Zabosról,  Pötsenről,  mölcsösök    voltak ^   ügy   mégis  tűzifát 


348 


Digitized  by 


Google 


A  favágás  és  fakiosstás.  A  gjümölcsszedés. 

polgárok  közt  azok  városi  birtokaik  nagysága  szerint/ 
Mint  ma,  úgy  régen  is  Pozsony  határában  a  lomb-  és 
tííleveles  fák  voltak  képviselve.  A  hegyvidéken  a  vörös 
vagy  erdei  bükkfa  s  a  fenyőfa,  a  Dunaszigetek  erdőségei- 
ben a  nyárfa,  hamvas  égerfa,  sima  szilfa,  kőris-  és  fűzfa 
tenyészett.  Hogy  a  Dunaszigeteken  a  tölgy  sem  hiányzott, 
azt  azon  utóhajtások  és  törzsek  bizonyítják,  melyek  azokon 
találhatók.*  Ugyanitt  hajdan  helyütt  áthathatlan  sarjerdők 
is  állottak,  melyekben  a  som,  mogyoró,  ükörke,  fekete 
bodza,  kökényszilva,  szeder,  varjú  tövis,  kecskeffíz  s  hasonló 
ogyébfélék  voltak  képviselve.  A  város  polgárait  eszerint 
a  városi  erdők  feles  mennyiségű  tűzi-  és  gyújtófával  látták 
el,  sőt  jövedelmet  is  hajtottak  a  városnak/  Időnként 
külön  városi  bizottság  ment  ki  a  levágott  s  felhasított 
fa  kiosztására.  A  bizottság  kiosztó  tagjait  „faurak"-nak 
nevezték*  s  maga  a  fakiosztás  mozgalmas  városi  esemény 
számba  ment.  A  fának  természetben  való  kiosztása  utolszor 
1614-ben  említtetik.' 


és  alfát  szolgáltató  erdők  sem  hiány-  ler  gen  der  Burgeraw  komén,  aU  man 

zottak  itt.   Az  1444  évi  vár.  számadó-  die  aa^tailt  hat,    meinun  Herrn  daselb 

könyvben   olvassak:    It.  Auch  an  den  umb  essen  und  trinkhen,  hab  ich  aws- 

tag   hab   wir   gehat  Inn  habern   IIII.  gebén    63    den.   und  sunderlich  ainen 

Aribater  die  peusch  gehakt  habn,   zn  schreiber,   mit   Inn   in   die   burgeraw 

stat  grabn  vnd  hab  gebén  yden  XII.  gangén  und    der  Herrn  Nam  gelesen, 

d.  Wien.  facit  X  1.   VIII  d.  wien.  —  zu    den   austailen   das   Iloltz    hab   ich 

Item  auch  an  den  tag  In  der  Aw  be-  gebén  12  den. 

sunder  IIII  Aribater.  'L.  e  mű  II.  I,  16. 

*  Az  1487  évi  városi  számadókönyv-  ■  1513-ban :    verkaufce  holczwerich 

ben  olvassuk :  Montag,  Erichtag,  Miti-  9  libr.  5  Sch.  38  d.  —  1526-ban  Iloltz- 

chen  vor  Anthoni  jeden  tag  3  tagion,  gélt  2  1.  és  így  tovább, 

die  den  weg  In  die  Burgeraw  gemacht  *h.  fenntebb  64.  1. 

habn,    als  man  die  Aw  austaüt,   ainen  ^den  4.  Április   Alss  ain  Ersamer 

per  12  den.    És  :    Sambstag  nach  An-  Rath  Herrn  Paul  Meier,  Georg  Eyseh- 

thony,  habén  meine  Herrn  die  Aw  aus-  reich  und  ander  genanten  in  den  Walt 

taüt,  und  5  Halb  Wein  der  Schuester  geschikt,  das  Holz  8o  man  der  Burger- 

mit  lm  gefnrt,  1  Halb  per  2  den.  facit  achaft  austhailt,    zu  besichtigen,    ist   zu 

10  den.  És  :  Eodom  die  sain  dio  Herrn  ainen  früomal  aufgangen  1  Thl.  6  ?ch. 

M;itheshuettor,Michllist,  und  Schucst-  -27Vi  den.  (Ez  évi  vár  s/.  k.) 


340 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet. 

De  a  városi  területen  s  főleg  a  dunaszigeti  ligetekben 
nagymennyiségű  gyümölcsfák  is  tenyésztek.  Főleg  a  dió, 
alma  és  körte  voltak  itt  szaporák.  A  díszligetben  még  ma 
is  hatalmas  diófák  ontanak  gazdag  dióáldást.  A  Zabos 
nagyrészben  ma  is  egy  gyönyörű  gyümölcsös,  mely  tavasz- 
kor fehér  virágpompájával,  őszkor  gazdag  gyümölcstermé- 
sével igen  kedvesen  örvendezteti  meg  a  szemlélőt.  A 
középkorban  a  gyümölcstermés  jelentékeny  jövedelmét 
képezte  a  városnak.^  Mint  a  tüzelőfa,  úgy  került  a  gyü- 
mölcs is  a  városi  polgárok  közt  kiosztásra.* 

Miként  a  fát  és  gyümölcsöt,  úgy  fordította  a  város 
a  városi  réteken  termő  ffívet  is  a  maga  hasznára.  A  városi 
területen  a  szénakaszálók  száma  jelentékeny  volt,  főleg  túl 
a  Dunán  a  ligetekben,  hol  a  talajvíz  meg  az  időnkénti 
kiöntések  a  réteket  a  fűtermésre  igen  alkalmasakká  tették. 
A  városi  számadókönyvek  több  ilyen  szénakaszálót  emlí- 
tenek, így  a  Dreschwerten,'  az  Ungerluston,*  Vajnoron^ 
és  Főre  ven  .^'  De  bizonyos,  hogy  a  Dunaligetek  csaknem 
valamennyijén    ffítermő    rétek    léteztek.    Mindezeket    egy- 


•  L&sd  e  mű  11.  I,  16—20.  2  par  Hautschuoch    zuni    Hew    laden, 
•vftrlant  Nusm  in  der  Füs8  zu  pas-  per  14  den. 

sen  6  Ion  per  7  den.,    öppl   and   nuss  'Az  1510  évi  sz.  k.  szerint:    Item 

zu  klauben    G   Ion  per   4   den.    Nach-  Erichtag   vor    gotzleichmambstag    als 

mais  als  man  die  öppl  pei  Herm  pur-  meine  Herm  gen  Weinem  sein  gefaren, 

germaister  atistailt,   gebn  den  tragern,  und   das   wismcU  heschawt   habén,    und 

und  umb  wcin  14  don.  (1540  évi  v.  sz.  k.)  awstaüt  üt  worden,   bab   ich    Inn  mit 

>  Az  1450  évi  vár.   sz.    k.    szerint :  gebn  pratten  fleisch  ect. 

Item  hab  wir  gehat  5  Mader  lm  dresch-  •  A  Fofév  határában  levőket    „Fű- 

wert,  und  hab  gebn  jeden  24  den.  sar-rétek"-nek  nevezték  vagy  egyszerű- 

*  Az  1457  évi  vár.  sz.  k.  mondja :  en  „Füss^-nek.  Az  1539  évi  sz.  k.  sze- 
ltem hab  ich  gebn  unsern  Söldnern  rint :  die  wochen  Trinitatis  Herr  Búr- 
éin legl  wein  zu  4  pint  mit  in  die  germaister  sampt  ettlich  ander  Herrn, 
Mw^cr///«í,  die  Hew  auf  dy  wagen  habn  vier  aus  dem  Capittl,  waltförster, 
helfen  vassen,  und  hin  haim  von  den  vischern  und  andern  in  die  /üss  ge- 
wagen,  18  den.  És:  Item  eodem  die  farn,  govischt  und  daneben  das  gras 
hab  ich  kauft  den  Czwaien  wagen-  austaüt,  ist  auf  gangén  umb  Rindfleisch 
kncchten  dem  Friedrich  und  dem  Pawl  ect.  4  Thl.  1  Sch.  4  den. 


350 


Digitized  by 


Google 


A  Wiesmad.  A  fűurak.  A  rétek  felosztása. 

szerűen  „Wiesmad'^ -nak  nevezték  s  gondos  kezelés  alatt 
állottak,  amennyiben  fel  voltak  osztva  a  város,  a  tanács 
urak  és  a  polgárok  között.^ 

A  kaszálófelosztást  először  még  csak  az  1416  évi 
számadókönyv  említi,*  de  bizonyos,  hogy  az  már  a  XV.  ^\^/ 
században  is  divott.  A  felosztást  maga  a  város  eszközölte, 
kiküldve  e  czélra  a  polgármestert,  az  erdészeket,  a  tanács 
urak  közül  egyikét-másikát,  a  hegymestert  s  olykor  a 
városkapitányt ;  néha  még  a  káptalan  tagjai  közül  is  részt 
vettek  egyesek  a  kiküldött  bizottságban.'*  A  kiküldött 
bizottsági  tagokat  „fűurak"-nak  nevezték.*  A  rétek  kiosz- 
tását pedig  „Ausschnüren"-nek  mondták,*  nyilván  azért, 
mert  az  egyes  résziUetékek  zsinórmértékkel  lettek  meg- 
határozva. Aszerint  amint  a  rétek  s  az  azokon  nőtt  fű 
vagy  széna  a  várost,  a  tanácsurakat  vagy  a  polgárokat 
illették,  nevezték  azokat  „5to<Zw5^"-nak,®  jjHermlust^-nok'^ 
vagy  „Burgerlust^'UBk.^  A  város  részint  gazdasági,  részint 
közrendészeti  czélból  számos  lovat  tartott  s  ezért  a  Wiesmad 


*  den  Ulrich  Hawert  mit  sambt  den  sz.  k  )  Erichtag  vor  Sanct  Veitstag  ist 

waldförstern,  der  Burger  wiesmat  be-  herr  mert  scherer,  her  haubtman  und 

sicht,  das  nyemanta  unrecJU  bescheh,  der  ander  herrn  sambt  den  Perigmeistern 

mader   halben,   habn  In  meine  Herm  Ins  vnssmad  gefam  vful  die  Burgerlust 

geschaft   ze   gebn   20  den.    (Az  1487  auagetaiU.  (Az  1526  évi  vár.  sz.  k.) 
évi  vár.  sz.  k.)  *  als  die  graskerm  die  lust  lm  wis- 

*am    pfínstag   an   sand    steffentag  mat   austailt   babn,    nach   Inhalt   des 

des  heiligen  chunig  hab  ich  gebn  den  Register,  3  tag  ainen  per  28  den,  facit 

Jangen  chener  XXI  d.  darumb  er  hat  2  8ch.  24  den.  (Vár.  sz.  k.) 
Wein   gégében   cds   man   das   wismcUt  •den  2.  Julii  als  Herr  Bargermei- 

hat  taüt,  ster  im  Wiesmat  'abgeachniert,   ist  au 

'Eritag   nach    divisionis   apostolo-  2 Tisch  aufgangen  4  Thl  7  Sch.  27  den. 

rum  sein  meine    Herrn  Burgermeister  (Az  1587  évi  v&r.  sz.  k.) 
Péter  Crewtz,  und  andore  Herrn,  und  » Az  1492    évi    v&r.   sz..  könyvben 

2  Hawer,  gasheger   und    sein  geselln,  mint  SlcUlust  in  d(M  Ratíiaws  fordul  elő. 
Waltförster    Jörig    schüstl,     awf    das  » Az  imént  említett  sz.  könyv  egy- 

wismat  gefarn,    und    Statlust  austailt,  szerűen  Statlust-nnk  mondja, 
hab   ich    umb  wein,   Semln,    pratfisch  ^Az   imént  említett   sz.   könyvben 

ausgeben  3  Sch.  18  den.  (1498  évi  v&r.  mint  BurgenPtesen  vannak  említve. 


351 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet. 

egy  jelentékeny  része  a  városi  istálló  számára  volt 
elkülönítve/  De  a  városi  polgárok  is  számos  szarvas- 
marhát tartottak,  mert  a  házi  gazdaság  a  középkorban 
városunkban  igen  el  volt  terjedve,  s  ezért  a  városi  Wies- 
madból  való  osztalék  nem  csekély  előnyére  volt  városi 
polgárainknak.  A  városi  mészárosok  üzletszer őleg  tartottak 
nagyobb  mennyiségben  élő  vágómarhát  s  a  város  gondos- 
kodott róla,  hogy  lakói  számára  a  mészárosok  mennél 
jobb  húst  vágjanak  ki.  Ezért  a  Wiesmadból  külön  osztalék 
jutott  a  városi  mészárosoknak.* 

A  rétek  lekaszálását  kezdetben  maguk  a  polgárok, 
későbben  azonban  maga  a  város  végezte  fogadva  e  czélra 
külön  napszámosokat  s  néha  felhasználta  e  czélra  a  városi 
zsoldosokat  is.^  üszszel  aztán  a  lekaszált  Wiesmadot  lepör- 
zsölték,  mit  „leégetésnek"-nek  neveztek*  s  mi  nyilván  a 
rét  termékenyítése  czéljából  történt.  A  Wiesmad  kiosztásá- 
val épp  úgy  mint  a  fakiosztásnál  is  mindig  víg  lakmáro- 
zás volt  összekötve.  A  wiesmadi  evést-ivást  „fűlakomá"-nak 
nevezték,^  naely  annál  vígabban  folyt  le,  minthogy  egyes 
esetekben  nők  is  vettek  benne  részt.^'  Még  csak  a  XVIII. 
század  közepén  szűnt  meg  e  szokás. 


>  Itein  am  Erichtag  nach   saud  la-  Hej  auf  die  wagen  geelahon  habn,  a  Is 

rentzen    tag,    hab  wir  gehabt  In  wis-  dieselb   wagen  mit  Hey  zu  dem  nrfar 

mad  5  Mader,  die  Hew  den  Stat  Roasen  gefurt    sóin    worden    zu    Notturft  der 

gemad  habn  jedem   24  den.    (Az  1449  kunigl.  Rossen  in  den  wagon  den  Bi- 

évi  vár.  8z.  k.)  achof  Kalocsán,  ain  tagion  por  16  den. 

*  Mer   als    meine    Herrn    Sigmund  *  den  Schuestor  selb  andern,  das  sy 

Golduer  ect.  binab  in  das  wismat  ge-  dy  barger  lust  und  wismat  jjreint  ba- 

farn  sein,  und  den  íleischhakkern  den  ben,  dedi  ainen  per  20  den.  (1580  évi 

viehoiF  ausgetailt  habn,  wein  umb  20  vár.  sz.  k.) 
den.  (1517  évi  vár.  sz.  k.)  ^Grasmal. 

^  Item  den  Madern,  von  bogén  der  *  22.  Juli  die  Burgerlust  ausgetailt, 

burgerwieson  zu  maen,   auf  zu   vasn,  hcrnach    ettlich    Herrn    und    Frawen 

und  übor   ein  andcr   zu   slahen,    dedi  peira  Hopfenbrun   ain  Jausen  gehabt, 

3  ^  40  den.    És:  Eodem  die  hab  ich  die  gestanden    2  Thl.    7  Sch.   16  den. 

gehabt  14  tagwericher,  dy  der  Burger  (1562  évi  sz.  k.) 


352 


Digitized  by 


Google 


A  kőfejtés.  Városi  vizekben  való  halászat. 

Egy  város  szükségletei  között  az  építési  anyag  igen 
nagy  fontossággal  bír  s  azért  a  földesúri  haszonvételek 
sorozatában  a  kőfejtés  épp  oly  anyagi  jelentőséggel  bír 
mint  a  fa,  fű  és  gyümölcs.  Mint  a  birtok  nyers  terméke 
a  kő  a  tulajdonos  jogához  tartozik,  ki  azt  tetszése  szerint 
s  szükségleteihez  avagy  üzletéhez  képest  kisebb-nagyobb 
mértékben  szabadon  aknázhatja.  Bár  a  Pozsony  környékén 
termő  kő  nem  volt  alkalmas  quader-építkezésekre,'  mégis 
a  közönséges  házak,  város-  és  várfalak,  nemkülömben  a 
remplissage-épületek  építéséhez,  amellett  utak  készítéséhez 
és  szárazfalak  felrakásához  igen  jól  használhatták.*  Van  is 
nyoma  a  városi  kőbányáknak, **  melyekben  a  város  mint 
földesúr  dolgoztatott.* 

Hogy  továbbá  Pozsony  városa  a  halászatot  a  maga 
területén  szintén  földesúri  haszonvételként  gyakorolta,  azt 
feles  számú  adatok  bizonyítják.  A  dunai  ligetekben  és  a 
városárokban  külön  haltartékban,  ú.  m.  árkokban,  vermek- 
ben és  vészekben  ^  halakat  tenyésztett  a  város  s  itt  a  halá- 
szatot rendszerint,  néha  nagyobb  csődület  jelenlétében  s  zajo- 
sabb vígság  közt  is  fízte,  nem  csekély  lakmározás  mellett.^ 


•Lásd  e  mű  II.  I,  329.  »Graben,    Fischgruben,    Flachgru- 

«E  mű  ÍI.  I,  327—329.  ben,Holzgruben,Lacken,  Paltauf,  Füss- 

>E  mű  II.  \y  328.  graben,  Padiakén,  Antenluken. 

♦  Zeinigs  auBgeben   Item  vnd  liabn  •  Meino    llerrn   habn    die  gruim   in 

gehabf    dasselbd    II.    Aribat    dic    mit  der  Aw  lásson  vischen,  dabey  gewesen 

Scheibtruhn  von  dom  Síeinproch  stain  sein    Stathawbman    wolf   winrpergor, 

filter  geschibn  habn,  yeden   XIIII  d.  Niclas  Welser,  Andree  Müllner,  püch- 

facit  XXVIIIl  d.  (1455  évi  vár.  szám.  sonmaister  und  die  viscbor.   Awf  das- 

könyv.)  —  A  következő  években  pedig  selb  fischen   hab  ich    awsgeben,    umb 

ily  kiadásokra   találunk :    Stainprecher  wein,  prott,  essich,  gewürtz  und  andre 

102  lib.  (1459  évi  v.  sz.'k.)  —  Röaler-  notturft  1  Pf.  18  D.  (Az  1492  évi  vár. 

stainpruch  36  lib.   (1499  évi  v.  sz.  k.)  sz.  k.)   —  Item  habn  wier  gehabt  pei 

—  Auf  den  Stainprecher  26  lib.  17  Sch.  saud  Gothard  2  Fischor  Maister,  den 
36  den.  (1506  évi  vár.  sz  k.)  —  Auf  Andre  schifman  selbander,  ilie  den 
stainprecher  19  lib.  (1513  évi  v.  sz.  k.)  Ilerm  In  der  padltikheti  vischs  gefangen 

—  Auf  ziegelstain  und  werichstuck  zum  fiaben,  und  hab  gebén  yeden  ain  tag 
statpaw  77.  1.  54  d.  (1526  évi  v.  sz  k.)  zw  iren  zewg,    paiden    1  &  den.    (Az 


Ortvay:  Poasony  története.  II.  8.  353  S3 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet. 


A    fogott    halak    felosztásra    kerültek  a   város   tanácsurai 
között,  ríjszben  azonban  el  is  lettek  adva.' 

A    halászat    mellett    a   vadászat   is    a   városi   lakosok 
egyik   nevezetes  foglalkozását  képezte.   Pozsony  környéke 


1456  évi  vár.  be.  k.)  —  Item  am  Erich- 
tag  vor  odtern  habn  die  padlukchen 
gejlscht,  do  hab  ich  mitgeben  8  halb 
wein,  genomen  znschus  aín  pint,  per 
6  den.  (Az  1459  évi  vár.  sz&m.  k.)  — 
Nach  gescheft  Herrn  Bürgermaisters, 
als  die  vischer  die  padlukchen  gevischt 
habén,  damals  hab  ich  den  vischern 
gebén  8  Halb  Hewrigen  wein,  die  Halb 
per  2  den.  (Az  1478  évi  vár.  szám. 
könyv.)  —  In  der  pctdliüchn  gevischt, 
in  der  Bwrgeraw,  im  Statgraben,  im 
vischgrueben  gevischt,  don  Fischern  5 
lib.  1  8ch.  (Az  1499  évi  vár.  sz.  k.) 
Sambstag  nach  Margarethe,  als  meine 
Horrn  In  die  padluhen  sein  gevaren, 
vnd  vischen  hahen  lassen,  und  ain  essen 
visch  gefangen  habn,  zu  ainen  vutern 
ist  zu  m&rigst  zu  den  frnestukh  anf- 
gangén  umb  seml  stb.  5  Sch.  16  den. 
(Az  1508  évi  vár.  szám.  k.)  —  Den  6. 
Septombris,  vor  die  Herrn  des  Ralhs 
als  die  Lakchen  Bey  der  Oedenkirchen 
(St.  Gothard)  gejischt  icorden,  zu  ainer 
Jausen  aufgangen  2  Thl.  1  Sch.  18  den. 
(Az  1651  évi  vár.  sz.  k.)  —  Pfinztng 
und  freitag  Nach  Omnium  Sanctorum, 
als  tnan  In  der  Burgeraw  die  lakhen 
paUawf  gevischt  hat,  awfgangen  3  ^ 
2  Sch.  27  den.  (1524  évi  vár.  sz.  k.)  — 
Dio  wochen  Galii,  zwir  in  der  Jiachgru- 
ben,  und  hernach  im  PaltawJ,  vili  Herrn 
und  frawen  mitgewesen,  vili  Hecht  und 
andre  visch  gefangen,  den  Herrn  und 
genannton  zwir  físch  awsgetailt,  auf- 
gangen uukosten  6  Thl.  6  Sch.  18  D. 
(1571  évi  városi  számad.  könyv.)  — 
Als  man  dio  Aiüen  Ivkchen  gevischt, 
zalt  1  Müistorn  Ion  zu  1  Sch.  10  d. 
knechton  3  ion  zu  1  Sch.  facit  1  Thl. 


10  den.  (Az  1590  évi  vár.  sz.  k.)  — 
Am  Erichtag  nach  Martini,  als  nieinc 
Herrn  dy  lakén  bey  (Un  gártten  hahm 
vischen  lassen,  debey  sein  gewesen  Herr 
Richter,  Burgermaistei',  Herr  Hawb- 
man  stb.  hab  Ich  In  ain  Fruestukh 
gebn  1  fjf  2  Sch.  18  den.  (Az  1521  évi 
vár.  sz.  k.)  —  Als  man  die  HoUgnie- 
ben  gejischt  hat  In  der  Burgeraw,  da- 
rauf  ist  gangon  1  tí^  dabei  ist  gewe- 
sen Herr  Bargermaister,  Hawbman  und 
Wolfgang  knoll.  (Az  1492  évi  vár.  sz. 
k.)  —  Awf  begern  der  Jungen  Vors- 
terin.  In  ír  krankhait,  hafjn  die  vischer 
In  den  Statgraben  gevisrht,  hab  ich  Tn 
zu  vertrinken  gebén  12  den.  (Az  1494 
évi  vár.  sz.  k.)  —  Az  árokban  tenyész- 
tették a  halakat:  In  den  Staigral/en, 
umb  600  kerphen,  das  Ilnndert  per  9 
krewtzer,  thuet  6  Sch.  18  den.  (Az 
1509  évi  városi  számad.  könyv.)  — 
Téli  időben  a  halaknak  megfúl  adásától 
tartván,  a  haltartók  jegét  feltörették. 
Erre  vonatkozólag  írja  az  1454  évi  sz. 
könyve:  Item  eodem  die  hab  wir  ge- 
habt  in  Stat  grabn  ...  11  aribater  die 
grab  wan  auf  eysen,  dorich  der  visch 
willen,  das  die  visch  nicht  erstikchen 
soUen.  —  Meine  Herrn  habn  den 
Michel  wasserman,  un*!  seinon  gc- 
sellen,  den  teichknechten  angedingf, 
die  vischgrueben  in  der  Burgeraw  aws- 
zutragen,  und  darans  ain  taich  zu 
machen,  umb  13  ^.  und  habn  dieselb 
arbait  ganz  volbracht.  (Az  1498  évi 
vár.  sz.  k.) 

«1506-bnn:  vischgelt  4  libr.  5  Sch. 
24  d.  —  1513-ban  vischgelt  5  1.  6  Sch. 
16.  d.  —  1526-ban:  vischgeld  17  I. 
5  sch.  9  den.  (Vár.  sz.  k.) 


354 


Digitized  by 


Google 


A  vadászat,  a  város  kömjékének  vada. 

ma  is  jóhírben  álló  vadászati  vidék  de  még  inkább  az 
volt  az  hajdan.  Ma  a  Dunaszabályozás,  az  erdő-,  alfa-,  és 
csalitírtás,  a  ligeti  és  hegyi  erdők  részben  való  parkíro- 
zása és  sétautak  elkészítése  következtében  a  vadállomány 
jóval  megritkult.  Hajdan,  mikor  a  természet  szabadabban 
és  korlátlanabbúl  érvényesülhetett  a  városfalak  tőszomszéd- 
ságában, a  szárnyas  és  emlősvad  is  szaporábban  honosul- 
hatott meg  a  város  közelében.  A  ligeti  és  dunaszigeti 
berkek,  nádasok,  mocsarak  bővelkedtek  vízi  szárnyasokban, 
főleg  a  szürke  és  vetési  ludak,  a  tŐkés  kacsák  s  a  kacsák 
számos  egyéb  faja,  a  vízi  tyúkok  és  csibék  külömböző 
fajai  említhetők.  A  mocsarakat  sűrűn  népesítek  be  a  lábas 
vagy  kócsaggémek,  a  vörösgémek,  a  kisgémek,  a  bölöm- 
bikák. A  Duna  ágaiban  vidrák  és  hódok  tanyáztak,  melyek 
ma  itt  teljesen  kipusztultak.  A  ligetekben  a  vadmacskák, 
őzek,  földinyálak ;  a  hegység  erdőségében  a  szarvasok,  őzek, 
rókák,  hiúzok,  farkasok,  medvék,  vaddisznók  voltak  nagyon 
szaporák.  A  vaddisznók  nemcsak  a  hegyi  erdőségben,  hanem 
a  dunai  ligetekben  és  a  malomligetben  is  falkákban  tanyáz- 
tak. A  mezőségen  s  a  hegyek  közt  a  nyulak,  ebi  borzok, 
görények,  nyusztok,  nyestek,  menyétek;  madarakból  a  fog- 
lyok, gerliczék,  fenyves  madarak,  fürjek  s  külömbözŐ  vad- 
galambok tartózkodtak.  Érthető  ennélfogva,  hogy  a  vadá- 
szat igen  ingerelte  a  polgárság  vadászat-  és  kalandvágyát. 
E  tényekkel  szemben  mindenesetre  felötlő,  hogy  az 
1291  évi  szabadalomban  némely  itt  említett  haszonvételek 
mint  kwtUlsdffos  haszonvételek  vagyis  mint  oly  haszonvételek 
említvék,  melyek  nem  a  tulajdon  lényegén  alapulnak, 
hanem  inkább  is  csak  közgazdasági  avagy  egyéb  külső 
okokból  kapcsolvák  a  tulajdonhoz.  Ezek  tehát  nem  foly- 
nak közvetlenül  a  tulajdonúi  bírt  jószágból,  hanem  csak 
különös  privilégiumból  veszik  eredetüket.  Ily  haszonvéte- 
lekűl  említi  az  1291   évi  nagy  szabadalom  a  favágást,    az 


355  "• 


Digitized  by 


Google 


1 


X.  Fejezet. 

építési  meg  a  halászati  jogokat.  A  két  elsőt  illetőleg  fel- 
menti IIL  Endre  király  a  pozsonyiakat  minden  erdő-,  fa- 
és  épületadó  alól,  melylyel  ezelőtt  a  vadászispánnak  lekötve 
voltak/  A  harmadikat  illetőleg  pedig  a  haszonélvezet  csak 
kétharmadát  juttatja  a  pozsonyi  halászoknak,  egyharmadát 
pedig  a  megyeispánnak.*  A  privilégiumnak  ezen  intéz- 
kedése kétségtelenné  teszi,  hogy  itt  tényleg  csakis  kivált- 
ságos haszonvételekről  s  nem  egyszerű  földesúri  haszon- 
vételekről van  szó.  Ennek  megfejtését  pedig  a  területi 
birtokviszonyok  szolgáltatják.  Tudvalevő,  hogy  hazánkban 
a  földbirtok  jogi  természete  eleitől  fogva  a  foglaláson  alap- 
szik. A  szállásföldek  képezték  a  törzsek,  nemzetségek  és 
családok  ingatlan  tulajdonát.  De  a  fejedelmi  család  ingatlan 
tulajdona  is  szállásföldek  voltak.  E  szállásföldeken  a  csalá- 
dokat és  azok  tagjait  a  nemzetségi  szervezet  megkötötte, 
úgy  hogy  csak  a  nemzetségi  szervezetnek  felbomlása  után 
vagyis  a  magyar  királyságnak  létrejötte  után  jutottak  a 
családok  és  egyének  szabadon  rendelkezési,  elidegenítési 
és  végrendelkezési  joghoz.  A  nemzetségi  szervezetnek  meg- 
szűnése a  birtoknak  felszabadulását  jelentette  a  földtulaj- 
donos kezében.  A  nemzetségi  és  családi  birtokból  családi 
meg  egyéni  tulajdon  lett.  Ami  előbb  el  nem  osztható  és 
el  nem  idegeníthető  volt,  az  most  a  szabad  adás,  vevés, 
szerzés  és  elidegenítés  tárgya  lett.  A  fejedelem  is  kénye 
kedve  szerint  adományozhatta  az  előbb  lekötött  saját  nem- 
zetségi birtokot  s  e  birtokból  tetszése  szerint  szaporíthatta 
adományozás  útján  a  nemesi  birtokot  egyes,  érdemeket  szer- 
zett egyének  kezeiben,  s  az  adományozással  együtt  az  adomá- 
nyosra  szállította  át  az  előbb  őt  illető  haszonvételi  jogokat  is. 


*  Preterea  conccssímus,  qiiod  racione  nullám  solutionem  daro  dobeant.  (End- 

silvo   vol    lignorura,    aut    quorumlibet  lichernél  624  1.  Michnay  és  Licbneruél 

edifíciorum,  comiti  venatoruin  pro  tem-  247  1.) 
poré    constituto    nullum    debitura,    ot  *  Már  közölve  fenntebb  111.  Ijegyz. 


3ŐÜ 


Digitized  by 


Google 


A  birtok  jogi  tennészetéb^  folyó  viszonyok.  A  favágás. 

Pozsony  területi  birtokviszonyai  akkor,  mikor  az  első 
ismert  nagy  privilégium  kelt,  már  oly  kép  alakultak,  hogy 
a  tisztán  földesúri  haszonvételekhez  a  király  adományozá- 
sából (vagy  legalább  annak  szentesítéséből)  a  kiváltságos 
haszonvételek  is  hozzájárulhattak.  Már  másutt  láttuk,  hogy 
Pozsony  mai  területe  hajdan  nem  volt  mind  kizárólagos 
városközségi,  hanem  részben  megyei  terület  is.  E  megyei 
területen  tehát  a  haszonvételi  jog  nem  volt  a  város,  hanem 
a  király,  illetőleg  a  megyehatóság  kezében  s  a  város 
csak  úgy  juthatott  e  területrészeken  a  regáliák  élvezéséhez, 
ha  erre  külön  királyi  privilégium  által  jogosítva  lett.  Van 
eszerint  helyes  értelme  a  nagy  privilégium  fennt  érintett 
hármas  határozatának.  A  város  1291-ig  nem  a  saját 
területén  levő  erdőségekben  űzött  favágás  s  nem  a  saját 
területén  folyó  vizekben  űzött  halászat  után  fizetett  a 
vadászispánnak  pénz-,  s  a  mogyeispánnak  hal-adót,  hanem 
csakis  a  vadászispán  és  a  megyeispán  joghatósága  alá 
tartózó  területeken  gyakorlott  favágás  és  halászat  után. 
Ily  kiváltságos  haszonélvezetekhez  a  király  olykor  a  várost 
nem  tőszomszédos,  hanem  távolabbeső  megyei  területeken  is 
juttatta,  araint  azt  egy  1372  évi  okirat  is  bizonyítja.  László 
apuliai  berezeg  s  Magyarország  nádora  levelet  intéz  a  pozso- 
nyi tanácshoz  felszólítva  azt,  hogy  a  borostyánkői  várnagy- 
nak mutassa  be  azon  oklevelet,  mely  a  pozsonyiakat  a  boros- 
tyánkői hirályi  erdőben  favágásra  feljogosítja.  Erre  a  bíró 
s  esküdtek  megjelentek  á  pozs.  káptalan  előtt  s  kijelentik, 
hogy  ezen  oklevelet  nem  merik  Borostyánkőre  küldeni, 
de  felszólítják  a  várnagyot,  hogy  jöjjön  el  maga  Pozsonyba 
s  nézze  meg  itt  az  oklevelet.  Ám  a  várnagy  kijelenti, 
hogy  ő  Pozsonyba  nem  megy,  de  küldjék  el  az  oklevelet, 
mit  ha  nem  tesznek,  azon  erdőben  a  pozsonyiaknak  a 
favágást   meg   nem    engedi.^    Ez   oklevélből  tehát  kitűnik, 

^DipL  Po8.  I,  423—25. 


357 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejeset 

hogy  Pozsony  lakossága  királyi  privilégium  erejével  a 
távolabbi  borostyánkői  erdőségekben  is  bír  haszonvételi 
jogokat. 

Hasonló  kedvezményben  részesíti  1430-ban  Zsigmond 
király  Pozsony  egyik  külvárosát,  Újvárost  is.  Tekintetbe 
véve  ugyanis  azon  károkat,  melyeket  e  külváros  lakossága 
házaiknak  a  város  erődítése  érdekében  tett  lerontása  által 
szenvedett,  egyéb  kedvezmények  mellett  megengedi  annak, 
hogy  a  pozsonyi  vártei-vleten  marháik  számára  a  várnagy 
kijelölése  szerint,  minden  évben,  két  kaszállóra  való  szénát 
használhasson.  Egyszersmind  fát  is  vághat  házaik  építésére 
és  tüzelésre  a  pozsonyi  várhoz  tartozó  szigetségen  a  várnagy 
tudtával  és  engedélyével.  Meghagyja  a  főispánnak,  a 
várnagyoknak  s  a  régi  Pozsonyváros  lakosságának,  hogy 
az  Újváros  lakóit  e  szabadalom  élvezetében  ne  zavarják.' 
E  jogot  még  későbben,  1454-ben  V.  László  király  is 
megerősítette  Pozsony-Újvárosnak.* 

Míg  földesúri  területen  a  város  halászati  jogát  szaba- 
don gyakorolhatta,  azalatt  annak  gyakorlása  nem-fbldesiíri 
területen  csak  feltételes  volt.  Tényleg  látjuk,  hogy  az 
1291  évi  privilégium  alapján  a  város  a  következő  száza- 
dokban is  csak  bizonyos  szolgálmányok  mellett  gyakorolja 
a  megyehatósággal  szemben  a  halászati  haszonvételt.  A 
XV.  században  város  és  főispán  között  viszályok  forognak 
fenn  a  halászok  ügyében,  melyek  időnként  nagyon  ki- 
élesedtek, Vi^y  hogy  támadások,  harczok,  vérengzések 
támadtak  a  czivakodó  felek  közt,  mígnem  végre  1506-ban 
a  visszás  állapotok  megszűntetése  végett  a  város  és  Sárkány 
Ambrus  pozsonyi  főispán  között  békés  egyezség  jött  létre, 
melynek  értelmében  minden  halászmester   tartozott  heten- 


*Kelt  Pozsonyban    in    festa  boate  «Kolt  Prágában   1454.   (DipL  P09. 

Dorotbee    virginis   et    martiris    Anno      III,  128—132.) 
1430.  (DipL  Pos.  III,  129—131.) 


358 


Digitized  by 


Google 


A  kaszálás.  Idegen  vizekben  rM  halászat.  Halászati  egyezség. 

ként  pénteken  egy  tál  halat  a  várba  szállítani.  Amennyi- 
ben a  halászmesterek  a  beszolgáltatandó  halak  nemei  iránt 
a  vár  intézőjével  meg  nem  tudnának  egyezni,  az  esetben 
a  tál  bal  16  filléren  megváltható.'  Kisebb  halak  és  rákok 
valamint  a  vizák  és  egyéb  legnagyobb  fajtájú  halak  után 
mi  adó  sem  jár.  Ha  a  halakat  kocsin  hozzák  be  a  halá- 
szok a  városba,  az  esetben  minden  egyes  kocsi  után  két 
halat  tartoznak  a  vámagynak  (a  főispán  részére)  átszolgál- 
tatni. Ha  a  városba  hozott  halak  a  piaczon  el  nem  kel- 
nek, hanem  vízbe  téve  tovább  tartatnak,  akkor  a  várnagy 
utánuk  8  fillért  kap  s  azután  a  halak  minden  további 
tartozás  nélkül  adathatnak  el.  Egyébként  a  pozsonyi  pol- 
gárok az  egész  főispáni  vagyis  a  megyei  területen  szabadon 
halászhatnak.'  Később  is  a  halászmesterek  a  pozsonyi  fő- 
ispánnak a  halászati  jogért  évi  bért  fizettek  és  a  halászatot 
maguk  gyakorolták  a  főispán  teljes  kizárásával.  Szóval  ezen- 
túl a  város  a  halászatot  mint  regáljogot  teljesen  gj^akorolta.^ 
Ami  a  halászokat,  mint  iparos  egyesületet  illeti,  leg- 
inkább még  csak  az  1511  évi  szabályrendelet  igyekezett 
viszonyaikat   és    foglalkozásukat   szabályozni.*    E   rendelet 


*  A  hal-ÍAJok  iránt  a  városi  szám-  Király  i.  m.  443—445.  11.  Kolosvári  s 
adókanyvek  tájékoztatnak.  Ezekben  ol-  Óvári  IV,  53 — 54.  A  rendelet  kelt:  Anno 
vassuk  ugyanis  a  kiadási  tételek  közt:  Domini  Millesirao  Quingentesimo  vnde- 
für  einen  Hussen  3  libr.  3  Sch.  10  den.  cimo.  Montag  nach  palmarum  habén  die 
(1434  évi  sz.  k.)  Der  k.  maj.  halben  hornnch  benanten  berrn  des  Kats  Als 
tayl  die  Gaben  500  lib.  dann:  hecht,  nemblich  her  hanns  lachenperger  die 
krdtsen,  rutin,  zindln,  habern,  wein  Zeit  Richter,  her  fridrich  foyt  Barger- 
41.  1.  16  Sch.  47  d.  (1499  évi  vár.  sz.  maister,  her  Jacob  aygner,  her  Wolf- 
k.)  Samstag  nach  Egidy  der  génedig-  ganng  forster,  Caspar  leopold,  hanns 
sten  fraiien  knnigin  karpfen,  hechien,  Klee,  Pongratz  Ruthnstok,  wolfgang 
prcUvisch,  schill,  zindl,  ruUn  und  and  re  dorner,  mert  Mettmark,  Georg  Ekor, 
geschenkt  117  lib.  38  Sch.  (1526  évi  Steffan  Marstaller,  Hanns  aychinger, 
V.  sz.  k.)  Jacob  Korblervnnd  Steffan  haymerDie- 

*  PozB.  vár.  Itb.   Lad.  60.  Nr.  179.  zcit  statschreiber  dise  nach  beschribon 

*  V.  ö.  Királylyal  i.  m.  118—119. 11.  Artikl  zwischen  den  Maister  vischernn, 
«£  rendelet  megvan   a   pozs.   vár.  viscbkhewffln  vnd  aygen  Revrschern  ge- 

Itban   L   60.  Nr.  179.    Onnan   kiadta  macht  vnd  geordent  wie  bernach  volgt. 


359 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet. 

határozott  külömbséget  tesz  hálkvfárólc  vagyis  halak  puszta 
eladásával  foglalkozók  (visch  khewffln),  halászmesterek  (Mais- 
ter  vischern)  és  önálló  varsások  (aygen  Rewscher)  között. 
Ez  utóbbiak  kizárólag  gyakorolhatták  a  halászatot,  amazok 
csak  elárusíthatták  azokat  a  piaczon.  A  terület,  melyen 
a  halászatot  a  mesterek  űzték,  részint  városi,  részint  vár- 
uruchilmi  volt.  Ez  utóbbi  kibérlés  mellett  állott  a  mester- 
uuk  rendelkezésére. 

A  szabályból  kitetszik  továbbá,  hogy  hajdan  a  pozso- 
nyi vizekben  halászó  mesterek  rekesztő  halászatot  vagyis  a 
halászatnak  azon  nemét  űzték,  mely  a  vízben  állandóan 
tartott  fonadékok:  czégék,  vejszék  és  varsák  segítségével 
tíh'tf'nt,  tehát  a  mozgó  halfogó  szerszámokat  kizárta.  A 
czéyék  alkalmazásánál  a  halat  a  külvízből  az  elrekesztett 
víztartóba  juttatták.  A  vejszék  kosáralakú  fonadékokból 
állottak,  melyek  tekervényes  labyrintot  képeztek  a  vízben 
a  a  halakat  kelepczébe  juttatták.  A  varsák  gyékényből 
vagy  fűzfavesszőből  fonott  hosszúkás  kosarak  voltak, 
melyekbe  egy-egy  tölcséralakú  külön  fonadék  nyilott  be. 
E  kosarakba  is  a  hal  úgy  jutott,  hogy  azokból  a  kiutat 
már  nem  találhatta.  A  rekesztő  halászat  ez  utóbbi  neme 
dívott  a  pozsonyi  halászoknál  s  a  szabályrendeletben  elő- 
forduló Reuszeug  és  Reuser  kifejezések  mindig  varsáról 
és  varsászati  halászról  értendők.^ 

A  szóban  levő  halászati  rendszabály  megkövetelte  a 
haluszmesterektől,  hogy  Ők  a  maguk  tulajdon  varsáival 
bírtak  legyen.  Ezek  egyikének  a  városi  területen,  másiká- 
nak pedig  a  bérelt  vizekben  kellett  elhelyezve  lennie. 
Régi  szokás  és  gyakorlat  szerint  minden  varsásnak  a  maga 
kiílr^n  csolnakával  és  vitorlás  csolnakával  is  kellett  bírnia, 
s  a  halak    adás-vételében    egyenlően   részt   vett   a   halász- 

*  tündérről     tüzetesen     olvafihatni     gyár  halászat  könyve   150 — 160.  11.    és 
llüiman  Ottó  jeles  könyvében :  A  ma-     Királynál  is  i.  m.  197 — 198.  11. 


360 


Digitized  by 


Google 


A  halászati  szabályrendelet. 

mesterrel.'  Saját  csolnakával  a  halászmester  nem  mehetett 
halvételre,  csakis  a  máséval.*  Csak  kegyelemből  s  kivéte- 
lesen engedte  meg  a  városi  tanács  négy  varsásnak,  Und- 
halben  Györgynek,  Schwartz  Istvánnak,  Polan  Vinczének 
és  Bogramer  Mihálynak  a  halászat  önálló  űzését,  amely 
jog  csak  őket  magukat  illette  s  nem  szállott  át  utódaikra." 
Eizek  az  önálló  varsa-halászok  varsával,  csempelylyel  és 
horoggal  is  halászhattak.^  Azon  idő  alatt,  hogy  halász- 
szerszámaik a  vízben  voltak,  halak  adás-vevésével  nem 
foglalkozhattak.  Ezt  csak  akkor  tehették,  mikor  halász- 
eszközeik már  kikerültek  a  vízből.^  A  halászatra  kibérelt 
vízben  a  nem  önálló  varsa-halász  csakis  jogosított  halász- 
mesterrel halászhatta  annak  saját  varsájával  a  halakat  íél 
nyereségre.*'  A  halkereskedők  nem  bérelhettek  vizet,  hanem 
kizárólag  haleladással  foglalkozhattak  s  a  hol  a  mesterek- 
kel együtt  űzték  a  haleladást,  ott  a  régi  szokás  szerint 
kellett  eljárniok.  A  halászmesterekkel  társaságba  is  lép- 
hettek.^ A  halkereskedők  saját  tartójukban  nem  tarthattak 

^item  AnnfennklichjSolleDndieMais-  solln  sich  also  haldeDn.  £&  ist  auch  der 

terD  vischer  Ire  aygen  liewscher  babn^  schwartz  Michelin    In   aller    mass  als 

nomblichen  ainen  auff  dcr  statgrundt,  denn  obbeschribn  vier  Rewschern  doch 

den  andern  auif  den  bestandt  wasser,  nur  ír  lebtag  zuegebn. 

die  selbigen  haltén  nach  altor  gewou-  ^itern,    am    ersten  soUen    sie    alles 

hait   vnnd    herkhomcn   ír    Jedem  ein  zeugss  zw  vischen  abstenn,  alain   mit 

Zulln    vnnd   darnach    ein  segn   znlln.  der  Rewschen  tawpper    vnd    leinberg. 

Die  selben  Reuscher  mugon  tailhaben  ^itein,   Zum   Anndern  solln  sie  nit 

mit  den  Maistem  lm  vischkauíFen.  vischkewfFeln  alldieweil  sie  íren  Zeiich 

*  item,  Zum  andern,  solln  die  Maister  in  den  wasser  habn,  so  sy  aber  kain 
nit  aygen  Zulln  habén  auíF  denn  visch-  Zeug  Ira  wasser  habén,  mogn  sie  noch 
kauff,  aber  mit  der  anndern  Zulln  ainor  notturíFtn  vnnd  als  sich  gepurdt  visch- 
mag    er    aussfam  visch  ze  khauíFenn.  khewffelnn. 

*  item,  Ans  gaetigkait  vnnd  posser  *  item,  wo  derselben  Rewscher  ainer 
ainigung  hat  ain  Erber  Rath  zugebn  ain  bostanndt  wasser  hat  zw  Rewsch- 
vier  aygen  Rewschern  mit  namcn  Ge-  '  werch  vnd  grossem  Zeug,  mag  er  die 
org  vndhalbn,  schwartz  steffl,  vicontz  Maister  bitteu  vnd  begruessenn,  das 
polan  vnnd  Michel  Bogramer  die  sel-  sie  Ims  mit  írem  Zeug  vmb  die  bel  (Ft 
bigén  aygenn   Rewscher   ze   sein  nur  vischen. 

ír  lebtag,  ober  furán  khainer  mer,  vnd  '  item,  Die  vischkewfl  sollen  khain 


861 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet. 


idegen  halakat,  hanem  csakis  a  czéh  haltartóiban,  amint 
ezt  a  régi  szokás  magával  hozta.*  A  szabályrendelet  két 
esküdtet  bíz  meg  ott  a  felügyelettel,  egyet  a  mester  s  egyet 
a  halkereskedők  soraiból.  Ezek  tartoztak  ügyelni  arra,  hogy 
a  halakat  a  városból  el  ne  vigyék,  nehogy  a  lakósok  halak 
nélkül  maradjanak.  A  halkivitel  a  polgármesternél  bejelen- 
tendő. Ha  a  halaknak  titokban  való  kivitelére  az  esküdtek 
szemet  hunytak,  akkor  ők  a  tanács  belátása  szerint  bűn- 
hődtek, attól  pedig,  ki  a  halakat  kicsempészte,  elkobozták 
a  halakat  s  ezek  két  harmada  a  kórházba  jutott,  egy- 
harmada pedig  a  városbíróó  lett.'  Senki  sem  vehetett  halat 
idegentől  a  város  határától  számított  1  mértföldnyi  távol- 
ságon belől.  A  városba  hozott  idegen  halat,  ha  a  lakósok 
közt  vevője  nem  akadt,  kínálja  árusa  vételre  először  a  halász- 
mesternek  s  aztán  a  halkereskedőnek.  Akit  1  mértföldön 
belül  halvevésen  rajta  kaptak,  az  elveszítette  halait.*  A  ki- 
bérelt   vizeket   a   tanács    tudta   és   beleegyezése   nélkül   a 


bcstandt  wasser  habén,  Sonnder  sich 
alain  des  vischkewfBn  botragn  vnud 
wo  By  vnnd  die  Maister  zw  sam  stos- 
sen  an  aine  viscbkauff,  solln  sy  es 
haldn  wie  ea  vonn  altér  her  khomen 
ist,  mogn  auch  mit  den  Maister  vischern 
gesülschaftt  habn  wie  vor  Zeitn,  vnnd 
wie  vem  sy  nach  viscbenn  farn  solln 
oder  auszieclien,  ist  vnttn  v'ordent. 

*  item  Die  vischkewffl  solln  kbainen 
frömbdn  visch  In  ire  geschir  setzn, 
Sonder  In  das  Zechgeschir,  wie  es  daun 
vonn  altér  ber  khomen  ist. 

"  item,  Es  ist  betracht  worden,  das 
Zwcnn  geschworn  solln  sein,  ainer 
vnnder  denn  maisternn  vischern,  der 
Annder  vnnder  den  vischkewffln,  die 
solln  aufF  sehn  habn,  das  man  khain 
visch  hiuwek  fur,  sonder  vor  dem  Bur- 
germsister  ansngn,  damit  die  stat  nit 
nachtail  leid,  oder  abganng  gewinn  an 


vischen,  ob  aber  dieselbn  geschworn 
haymlich  vorhenngten  visch  wek  ze 
fuern,  solln  sy  nach  crkanntnuss  der 
herrn  gestrafit  werden  vnnd  der,  der 
dio  visch  hiuwek  furdt  sovil  visch,  so 
man  In  mit  ergriff,  die  zway  tail  In 
das  spital  vnnd  denn  drittn  tai!  dem 
Richter  verfalln  sein 

*item,  das  kainer  vnnder  einer 
meilwegs  visch  kauft,  ob  aber  ein 
frombder  visch  her  bringt,  sol  er  drey 
suechung  vail  habn,  so  er  solh  visch 
nit  verkauöt,  sol  ers  die  maister  als- 
dann  ob  er  nit  lenger  bleiben  wolt 
anfeilln,  ob  aber  die  maister  solh  visch 
nit  kauífeun  woltn,  mogen  es  aisdann 
die  vischkewffl  khauffenn,  ob  aber 
Inndert  ainer  ergriifen  wiirde,  der  da 
visch  vnnder  einer  meilwegs  kaufft,  sol 
die  viech  In  massen  wie  obn  begriffn 
ist  verfalln  sein. 


363 


Digitized  by 


Google 


A  vadászati  jog.  Vadászati  haszonvétel. 

bérlők  el  nem  folyathatták,  ha  ez  pedig  mégis  megtörtént, 
akár  elvezetéssel,  akár  pedig  a  varsák  kihúzásával,  az 
esetben  a  tanács  a  régi  varsákat  vagy  új  varsákat  tar- 
tozott újból  beállíttatní.'  Olyan  halat,  melynek  nem  volt 
meg  a  meghatározott  súlya,  darabokra  felvágni  nem  volt 
szabad.  Darabszámra  s  mérlegelés  nélkül  sem  volt  szabad 
azokat  eladni.  Aki  ez  ellen  vétett,  az  a  tanács  belátása 
szerint  bűnhődött.*  A  halászmesterek  kötelesek  voltak  a 
tanács  meghagyására  a  város  számára  halászni.'  A  halász- 
mesterek, halkereskedők  és  önálló  varsások  gondoskodni 
tartoztak  arról,  hogy  minden  böjti  napon  elég  hal  kerül- 
jön a  piaczra.  A  kit  rajta  kaptak  azon,  hogy  a  \íz  partján 
adott  el  halakat  úgy  hogy  ezáltal  a  piaczon  halhiány 
támadt,  az  a  tanácsurak  belátása  szerint  lakolt/ 

Az  1291  évi  privilégium  nem  tesz  említést  a  vadá- 
szatról, mi  annál  feltűnőbb,  mivel  szó  van  benne  a  vadász- 
ispánról. E  hallgatás  kétségtelenné  teszi,  hogy  a  vadászat 
a  városnak  csak  annyiban  képezte  haszonvételét,  amennyi- 
ben polgárai  a  városi  területtulajdonon  tetszésük  szerint 
vadászhattak,  nem  azonban  azon  a  területen,  mely  királyi 
vagy    megyei    területet    képezett.    E   területen    csak    úgy 


*  item,  das  sy  die  bestanndt  wasser  daruber,  der  sol  pcsthrafit  werdon  imch 

aiin  willn  vnnd    wissen    Eines   erbern  Rat  vniid  erkenntnuss  der  ílerrii. 
Rats  In  kbainen  weg  lassn  oder  Ryn-  »item,     die    maister    vischer    solln 

nen,  geschech  aber  sulches  vnnd  nemb-  albegen  geborsain   haldn   woun  In  die 

Heh  durch  ableibung  odcr  wekb  zicbn  herrn  ansagn^güinuinürstatze  viscbenu. 
der  obbemelten  aygen  Rewscber,    mo-  *  item,  das  ein  Jeder  maister  visch- 

gen  die  hern  die  oder  ander  Rewschor  kewffl  oder  Rewscber  allé  vasttag  dar- 

In  voriger  mass  vnnd  form  lassen  an-  nach  dann  verbanndtn  ist  viscb  genug 

genn  vnnd  widerumb  einsetzn  mit  allém  auf  denn  markt  bérein  trag,    ob  aber 

Zeug    wo    sy    vor    d'gewant  habén  ze  ainer  ergriflfc  wtirdt,    vnnd    die    viscb 

víscben.  bey  dem  wasser  vorbielt,  dardurch  an 

'item,  das  auch  kainer  viscb  scbratn  den  markt  abganng  mocbt  sein,  sol  der 

sol  die  dy  Recht  mass  nit  babn  Es  sol  selbig  gestrafft  werden   nach  erkannt- 

auch  khainer   an    dy  wag  viscb  stuk-  nuss  der  Herm. 
weis  bingeben,    ergrifft   man  aber  ain 


363 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet. 

vadászhattak  volna  a  pozsonyiak,  ha  mikőp  a  favágásnál 
ós  halászatnál  törtdnt,  kiváltságos  jogélvezetet  kaptak  volna. 
Ám  épp  erről  nincs  szó  az  1291  évi  privilégiumban,  miért 
is  kétségtelen,  hogy  a  vadászispán  és  a  megyei  főispán 
hatósága  alá  tartozó  földeken,  réteken,  erdőkben  és  ber- 
kekben a  vadászati  jog  királyi  és  megyei  volt.  Szóval  itt 
kezdetben  a  forestis  venatio  dívott  s  adatokkal  is  kimutat- 
ható, hogy  V.  László  király  a  Dunántúl  és  a  Dunaszige- 
teken levő  ligetségekben  vadászatokat  rendezett.^  Utóbb 
azonban  a  forestis  venatio-ból  mindtöbb  a  város  jogába 
ment  át.  A  XV.  és  XVI.  századokban  már  maga  a  város 
gyakorolta  a  vadászati  jogot,  úgy  hogy  a  XVI.  században 
a  forestis  venatio-ból  már  semmi  sem  volt  fenn.  1512-ben 
György  pécsi  püspök  arra  kéri  a  várost,  engedné  meg, 
hogy  a  pozsonyi  főispán  emberei  a  város  területén  vadász- 
szanak,*  mi  világosan  bizonyítja  azt,  hogy  a  főispán  kezé- 
ből akkor  már  e  jog  kiveszett  s  a  város  kezébe  ment  át. 
A  városi  tanács  tényleg  az  egész  középkoron  át  nagyobb 
szabású  vadászatokat  rendezett  is  az  egész  környéken.  Ezekre 
meghívta  a  tanács  tagjait  s  kívülök  meghívott  ezekre  ide- 
gen vendégeket,  magát  a  királyt  is."*  A  meghivások  külön 
bemondó  által  történtek,  ki  a  vadnak  felhajtására  és  űzé- 
sére  szükséges  hajtókát  is  összeterelte,  velők  a  gyülekezési 
helyet  tudatva.*  Az  utak  karban  tartására  s  helyreállítására, 
a  bozótos  helyek  kitisztítására  külön  munkásokat  fogadtak 
fel,^   a    Dunán  s   annak   számos    ligeti   vadágain    való   átr 

'  Király :     A    pozsonyi    nagydunai  *  Az  1543  évi  sz.   k.   szerint :    zalt 

vám  és  révjog  története  41.  1.  den  klingahirn,   von    wegen    des  umb- 

'ü.  o.  67.  1.  aagens   auffa  giödt  durch   den  ganzen 

»Az  1499  évi   vár.    számadókönyv  winter  5  Sch. 
kiadási   tételei   között    előfordulnak  a  *  Item    und    habn  gehabt  besunder 

következők  is :    auf  des  K(unig8)  gaid  In  der  Stat  Aw   12  aribater,   die  den 

11  lib.  17  Sch.  96  den.    Schiffung  am  weg  gemacht  habn  zum  gejag  per  12  D. 

urfar    13  lib.    6  Sch.    26  denar,   gaid  (1454  évi  v.  sz.  k.) 
vnd  Jagn  s.  M.  2  libr.  2  Sch.  18  den. 


364 


Digitized  by 


Google 


A  város  vadászatai.  Vadászati  eredmények. 

hajózásra  külön  csolnakosok  és  halászbárkások  voltak  ki- 
rendelve.' A  szükséges  vadászebeket  a  városházán  tartották.* 
A  vadászatra  való  megindulás,  mely  víg  és  zajos  volt,  az 
egész  várost  felverte  csendjéből,  mert  dallal,  kürtfuvással 
és  sípolással  indultak  útnak.  A  kellő  jóhangulatot  megfelelő 
poharazással  készítették  elő.*  Maguk  a  vadászó  urak  részint 
lóháton,  részint  kocsin  indultak  el  a  távolabbra  eső  lesekre.* 
A  vad  elejtése  és  kézrekerítése  részint  lövés,  részint  pedig 
hálóbakerítés  által  történt.*  Olykor  aztán  a  vadászati  zsák- 
mány oly  jelentékeny  volt,  hogy  ma  szintén  hihetetlennek 
hangzik.  1467-ben  például  98  medvét  lőttek.^  Az  elejtett 
vadat  a  tanácsurak  maguk  közt  megosztották'  avagy  az 
általuk  adott  lakomákon  elfogyasztották.^  Mindazonáltal 
egyszerűéi  többször  vételekre  is  rászorult  a  város,  ami 
mutatja,  hogy  az  urak  dolga  még  sem  engedte  meg  bár- 
mikor a  vadászat  élvezését.® 


^Den  vMcher  hnegten  2  tag,  Herrn 
Richter  wolf  knoll,  und  andre  Herren 
zn  dem  gaid  in  der  Burgeraw  hinüber 
und  herüber  ainen  per  16  D.  (1494 
évi  vár.  sz.  k.) 

*Den  fíuntlen  urab  strab  gebén 
23  D.  mondja  az    1509  évi  yár.  sz.  k. 

*  ltom  hab  ich  gebn  den  Jagdlewten 
mit  in  kromerperig  wol  auf  18  person 
menschen  nmb  prot  und  umb  wein 
77  D.  (1454  évi  v.  ez.  k.)  Als  dy  gejad- 
lewt  khomen  sein,  áy  von  der  obem 
gassn,  und  auf  schöndorffergassen, 
babn  getrunkhen  30  Halb  wein.  (1511 
évi  vár.  sz.  k.) 

^Item  in  die  Ince  evangeliste  Als 
meine  Herrn  An  Jtiid  gefam  und  ge- 
riUen  sein,  hinab  in  die  Burgeraw,  den 
lewtten  awffgangen  32  Halb  wein  3 
Pf.  20  D.  (1511  évi  vár.  sz.  k.) 

*  Item  hab  ich  gebn  4  geselln,  umb 
essen,  und  umb  trinkhen,  das  die  100 
Sailin  garn  dar  In  gestrickt  habén,  di 


dy  Herrn  kauft  habn  znm  gejaid  und 
zum  lan  24  D.  És :  Item  hab  ich  gebn 
den  Mert  Saüer  von  Tnlln  umb  ain 
Necz  zum  hohnzeug,  nach  des  purger- 
maister  gescheft  zum  Gcjad  zu  Ilun- 
dert  klofter  8  Pf.  D.  (1454  évi  vár. 
szám.  könyv.) 

«Rakovszky:  Pi\  Ztg  1877  évf. 
177.  sz. 

^  Eodem  als  man  den  Hirschen  auf 
den  Rathaws  awsgetailt  hat  den  Herrn, 
umb  7  Halb  wein  21  D.  (1511  évi 
vár.  sz.  k.) 

*  így  olvassuk  az  1494  cvi  vár.  szám- 
adókönyvben: Meine  Herrn  habén  Herrn 
Hawbritz  ein  Erung  getan,  mit  ainen 
mai  zu  tisch  gehaltcn,  daselbs  aws- 
geben  um  prott,  wein,  Koppawner, 
Rebhiener,  pfeffer,  mandl,  Reiss,  Saf- 
fran,  Ingewer,  Negl,  visch,  wüdpret, 
krawt,  Sweinfleisch,  wuerst  ect.  3  Pf. 
1  Sch.  7  D. 

» így    olvassuk    az    1482    évi    vár. 


365 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet. 

Amint  a  jogok  mindenütt,  úgy  Pozsonyban  is  az 
eddig  említett  haszonvételi  jogok  fontos  közgazdasági, 
jövedelmi  és  culturális  tényezők  szülőokaivá  lettek,  A  halá- 
szati jog  gyakorlása  az  ipar  egy  igen  tekintélyes  osztályát 
szólítja  létre :  Pozsony  egy  egész  külvárosa  csupa  halászok- 
ból áll  össze.  Ez  az  Újváros,  moly  a  vödriczi  kapu  előtt 
a  Duna  felé  külön  telepet  képez.  Az  1439  évi  városi 
telekkönyv  itt  már  20  háztelket  sorol  elő,*  úgy  hogy  az 
egy-egy  telken  lakó  család  tagjainak  számát  ötre  téve, 
már  is  egy  100  főnyi  halásztelepre  kell  következtetnünk. 
De  tényleg  a  halászok  száma  ennél  jóval  nagyobbra  tehető, 
mert  bizonyos,  hogy  egyes  halászcsaládok  a  Vödriczen,  s 
a  Duna-utczában  is  tanyáztak.  Ily  jelentékeny  szám  két- 
ségtelenül nagyon  jelentőssé  tette  a  halászati  iparágat, 
élénkítette  a  helyi  s  a  vidéki  piaczokat  s  nem  csekély 
mérvben  folyt  be  a  városi  közjövedelmek  szaporítására. 
Másrészt  tudjuk,  hogy  az  erdő  haszna  a  szükséges  erdő- 
mfívelésre  is  késztette  a  várost.  Nemcsak  a  városi  erdé- 
szeknek szolgálatban  tartása,  hanem  egyes  direct  adatok 
is  bizonyítják  azt.^ 

De  városi  jogot  képezett  továbbá  a  városi  területtel 
való  rendelkezés  is,  eszerint  tisztán  földesúri  haszonvételt 
a  telek  és  házhely  kiosztása,  a  házhelyen  való  építés  és  az 
épületben  való  boltnyüás  engedélyezése.  A  telek  ós  házhely 


Bzátnadókönyvben  a  következő  kiadási  michel   swarcz,    Péter  pehem,   Mathes 

tétolt:   vasshene   und    vashan,   droscJd,  scbrembl,    And  re  hartman,    Wernhart 

amhstl,  viscb,  semlein,  rebhuener  25.  1.  Kurcz,  Hans  Nauferiger,  peter  hergel. 

V)  Sch    2  d.  « Item   bab    wir    gebn   den  jun^en 

» Az  ügyea  háztelkek    tulajdonosai  larenzen  und  den  Ulricb  Nusman,  da* 

ez  évben :    wl  vnger,  Jorg  tompatörl,  di  klainen  Tannen  aus  Piperspurg  ge- 

hennsel  bainreích^  Jorg  Spies,  Toman  graben    habn,    und    di    haim    tragen 

Ruoppl,     Stephan     Vnger,    Katheriua  habn  und  gesazt  habn  In  dreschwert, 

Kuchaus,  Peter  franckh,  Peter  guldin-  jedcn  20  den.    (így  az   1445  évi  vár. 

ger,    mert    Karer,    hanns    guldinger,  sz.  k.) 
Toman    dawchimncppel,    Jorg    polcz, 


366 


Digitized  by 


Google 


A  balászok  külvárosa.  A  területtel  való  rendelkezés  joga. 

kiosztása  a  városban  és  határában  nyilván  nagyon  fontos 
hivatalos  eljárást  és  joggyakorlást  képezett.  Olykor  az 
huzamosabb  időt  is  vett  igénybe  s  a  telkek  kimérésében 
ugyancsak  az  Ausschnüren-t  alkalmazták.*  A  város  határá- 
ban fölcldombok  emelésével  jelölték  a  kimérést,  de  e  fárad- 
sággal természetesen  anyagi  előnyök  is  állottak  össze- 
köttetésben. A  telekbér  szedése  tulajdonképen  a  telek 
felett  való  földesúri  haszonvételen  alapult,  a  telekbér  pedig 
a  városnak  egy  jelentékeny  jövedelmi  forrását  képezte.* 
Ugyanez  áll  az  építési  és  a  boltnyitási  engedély-adásról 
is.  Ezekkel  is  megállapított  taksák  voltak  összekötve.* 
Azonkívül  oly  ellenőrzés,  mely  közrendészeti,  gazdasági 
meg  tűzrendőri  szempontból  felette  szükségesnek  bizonyult. 
E  jog  erejénél  fogva  tagadta  meg  a  város  a  helyben  lakó 
zsidóságnak  a  boltnyitást.  Mint  Budán,  úgy  kezdetben 
nálunk  is  a  zsidók  csak  a  Zsidó  utczában  árusíthatták  el 
külömböző  árúikat.  Későbben  azonban  már  engedélyt  adott 
a  zsibvásár  megtarthatására  s  tudjuk,  hogy  e  vásár  szín- 
helye a  mai  Batthyán-tér  volt. 

Ugyancsak  a  földesúri  haszonvételi  jogra  vezethető 
vissza  a  háskioágási  engedélyadás  is.  A  város  1376-ban 
adta  ki  a  mészárosmesterek  czéhszabályát,  mely  szabatosan 
állapítja  meg  a  mészárosok  teendőit  és  jogait.*    Számukat. 

»Az    1540  évi  vár.  számadókönyv  így  például  1506-ban:  Zönsgelt  14  libr. 

szerint:  Pfínztag  post  Bartbolomei,  in  4  Seb.    —    1513-ban:    zinssgelt    18   1 

peisein  der  Herrn,  ettlicher  genannten,  2  Seb.  10  d.  —  1526-ban  Zinsgelt  22  1. 

und   der   gemain,    pergmaister,    walf-  2  Sch. 

förster  ect.  bat  Her  Burgermaister  11  "Folyton  találkozunk  velő  a  szám- 
tag nacbeinander,  die  Hauslust  in  der  adási  könyvekben.  1434-ben :  Kauf* 
stat  und  vorstátten,  durchaua  aus-  und  purgerrecbt  30  libr.  28  d.  — 
schntieren,  auszaigen  und  hauffen  auf-  1448-ban:  Kaufrecbt  der  stat  1  íl. 
werffen  lassen,  ist  aufgangen  37  Thl.  Wien.  6  libr.  4  seb.  11  d.  —  1459-ben: 
5  Seb.  16  den.  Kaufrechte  5  fi.  W.  4  1.  6  s.  13  d. 

'A  városi  számadókönyvek  bevételi  *  Ordnung  der  Pressburger  Fleisck- 

rovataiban    rendesen    előfordul,     úgy  Iiacker  von   1376.    Pozs.  vár.  Itban,    a 

amint  azt  a  városnak  beszolgáltatták.  legrégibb  jegyzőkönyvnek   1350—1390 


367 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet. 

mindössze  28-ra  állapította  meg,  s  ezek  mindegyikének 
volt  killön  mészárszéke/  Marhájukat  a  Csallóközljől  (is  a 
Vágvidékrol  szerezték  be  s  azokat  eladás  végett  a  város- 
búi kihajtani  nem  volt  szabad,  mert  azokat  városi  fogyasz- 
tásra kellett  tartaniok,*  nyilvánvalóan  azon  czélból,  nehogy 
míg  a  kövér  s  húsos  jószág  a  külföldre  jutna,  az  alatt  a 
város  lakossága  kényszerítve  legyen  hitvány  hússal  táplál- 
koznia. Az  ezen  tilalom  ellen  vétő  mester  marháit,  akár 
sok,  akár  kevés  a  számuk,  letartóztatták,  s  aztán  a  várr>g 
szükségéhez  képest  a  tanács  belátása  szerint  kiosztották,  a 
mestert  azonkívül  10  font  fillérből  álló  bírságra  Ítélték, 
melyből  a  tanács  egy  fillért  sem  engedhetett  eL*  Senki 
Bem  tarthatott  mészárszékében  romlott  húst,  ki  ezt  tette, 
annak  vissza  kellett  a  vevőnek  a  vételárt  térítenie,  azon- 
kívül még  külön  72  dénárnyi  bírsággal  sújtották  őt-  A 
küllő  ellenőrzés  végett  a  húst  a  mészárszék  előtt  kellett 
tartani  s  megszemlélésével  két  felesküdt  mészáros  mester 
volt  megbízva/  A  hitvány  húst  elkobozták  s  a  kórháznak 


üvek  közt  írott  maradék aiban.  Kiadta 
Miehnay-Lichner:  OJiier  Stadtrecht 
79—80. 11.  Kolosvári  s  Óvári  IV,  4—0. 

*  Nóta  Anno  dni  M-mo  CCC-mo 
LXX-mo  sextOy  daz  daz  der  rat  vnd 
arm  vnd  reich,  die  ganze  Geinayn  daz 
gemacht  vnd  erfunden  habent,  daz  acht 
tmd  ::wainczich  maister  fleUchlwkcher  vnd 
neki  vnd  zwainczich  Jleyschpenkche  stdlen 
iiníi  in  der  Stat  ze  Prespuerch,  vnd  dio 
ir  maisterschaft  sulién  babén  in  soli- 
chen  punden,  als  hernacb  gescbrieben 
ateL 

*  Dez  ersten,  daz  man  nicbt  Rynder 
ÍV  UK  treyben  sol,  waz  in  der  Schutte 
sey  vnd  zwiscben  bie  vnd  dem  wage; 
vnd  dieselben  Rynder  sol  man  hie  pey 
der  Stat  vertuen. 

*  Vnd    wtílicber    fleiscbakcher    der 


wer,  der  Rindor  auz  tryeb  vn<J  wnerd 
domit  begriffen,  ez  wer  wenichj  oíIüf 
vil,  daz  sol  man  im  neinon,  vnd  sol 
iz  zu  der  Stat  gebén,  wo  ^vln  not  aej^ 
nach  der  purger  Rat.  Ob  er  dennc  bin 
ebem  domit,  vnd  waerd  dei  vherwert, 
so  sol  man  vacbeu  vmb  zchen  phunt 
pbenninge,  vnd  sol  im  eiiKn  p  ben  ing 
dar  auz  nicbt  lazzen,  vnd  sol  sew  zu 
der  Stat  gebén  nacb  der  pncrger  Kat. 
*  Ez  sol  auch  nyemant  in  seinor 
pancb  phinnastez  fieiscb  valI  bjiben, 
man  sol  iz  vor  den  penkclic*ri  vail  ha- 
bén her  dan  ber;  vnd  weliiihor  maíster 
pbynnastez  fieiscb  vercbaufFt  in  seiner 
pancb,  vnd  wem  ers  verchaufft  an» 
der  pancb,  dem  sol  er  sein  gttld  vs^íder- 
geben,  vnd  sol  zwen  vnd  Sybtncíicb 
pbenninge  gebén  zue  der  8taL 


368 


Digitized  by 


Google 


A  hŰBkiv&g&6  jogft.  Mészárosok  czéhszabálya. 

juttatták.  A  mesterek  egyszersmind  hűségükre  fogadták, 
hogy  mindent  a  város  lakosságának  javára  fognak  meg- 
tenni/ Reggel  a  kilencz  órai  második  harangozásra  tartoz- 
tak a  mészárosok  mészárszékeiket  kinyitni,  húsukat  a  meg- 
állapított árak  mellett  kirakni  s  mindenkivel  tisztességesen 
bánni.  Az  ez  ellen  vétők  72  dénámyi  pénzbírságot  tartoz- 
tak a  város  javára  fizetni.*  A  szent  estén,  vagyis  a  kará- 
csonyt megelőző  böjtnapon  ideje  korán  tartozik  minden  mes- 
ter mészárszékét  kinyitni,  hogy  az  emberek  karácsony  ünne- 
pére magukat  a  szükséges  hússal  elláthassák.  A  mely  mester 
ez  ellen  vét,  ugyancsak  72  fiUérnyi  bírságbűntetés  alá  esik.' 
Királyi  kisebb  haszonvétel  lévén  a  mészárszéktartási 
jog,  természetes,  hogy  a  húskivágást  nem  tekintették  a 
mészárosok  kizárólagos  jogának.  E  tekintetben  a  város 
szabadon  és  tetszés  szerint  intézkedett  mint  földesúr  s  a 
hús  kivágását  másoknak  is  megengedte  bizonyos  megszorí- 
tások mellett.  így  megengedte,  hogy  országos  vásár  idején 
bárki  árúihasson  húst.  Nagypénteken  reggeltől  9  óráig, 
nagyszombaton  és  nagyszombat  estéjén  szintén  mindenki 
szabadon  árúihatott  húst*  A  Sz.  Márton  napja  és  a  farsang 
közt  levő  időben  ugyancsak  bárki  árúihatott  füstre  való  egész 

'  Alsó  daz   iz   die   zwen   gesworen  ninge,  die  man  gebén  sol  zue  der  Stat 

maister  sulién    beschawen,    vnd  ob  er  nuecze. 

denne  Schelmiges  viech  slecht,  daz  sol  *  Tt.    Vnd  wan   ein   vastag   ist,  ein 

man  im   nemen    vnd  sol   daz    in    daz  hailiger  abent,   vnd  daz  man  darnacb 

Spitol  gebén  armen  lewten.  Auch  ha-  an   dem   hajiigen  Tag  ist,   So  sol  je 

bent   die    maister  verhaizzen  mit  iren  der   maister    an    dem  hayligen    abent 

trewon,  daz  si  daz  bewaren  wellen,  was  Heisch  vail  habén  zue  rechter  zeit,  we- 

nrmen  vnd  reichen  der    Stat  ze  Prés-  licher  maister  dez    nicht    tet,   der   sol 

puerch  nuecz  vnd  guet  sey.  aber  veruallen  sein   zwen  vnd  Syben- 

*It.  vnd  auch  wan  man    zue    dem  czich  phenninge,  die  man  auch  gebén 

anderen  mai  Nőne  lewt,  so  sol  ye  der  sol  zue  der  Stat  nuecze. 
maister   sein  fleischpankch   auf   tuen,  *  It.   £z    sol   auch    ye  der  man  nn 

vnd  sol  fleisch  vail  habén  mit  zuchten  dem  Jarmarkcht  vrey  sein  fieisch  hin 

vnd   sol    nyemant  vbel  handelen   vnd  ze  vailen  vnd  ze  vorchauffen,   wer  do 

welicher  dez  nicht  entet,   der  sol  ver  welle.  So  sol  auch  ye  der  man,  wer  do 

uallen  sein  zwen  vnd  Sybenczich  phen-  wil,    an    dem    charfreytag    frey    sein 


Ortvay:  Pouony  története.  II.  2.  369 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet. 

sodort  és  egész  sertésoldalakat,  fél  és  negyed  sertésoldala- 
kat, egész  hátat  és  kolbászokat.  Egész  éven  át  azonban  csak 
egész  sodort  és  sertésoldalakat  árulhatott  szabadon.  És  ebben 
a  mészárosok  senkit  meg  nem  akadályozhattak.*  A  mesterek 
tartoztak  mindenben  a  városi  hatóság  által  megállapított 
húsárakkoz  alkalmazkodni  s  önkényesen  a  hús  árát  fel  nem 
emelhették.*  E  végett,  s  átalán  a  húsárúsítás  ellenőrzésére 
minden  évben  egy-egy  városi  tanácsos  küldetett  ki  két 
mészárosmesterrel,  kik  esküvel  kötelezték  le  magukat  hű- 
ségesen felügyelni  és  az  előírt  rendeleteket  megtartatni.* 
A  beneficium  dominale  egyik  jelentékeny  nemét  ké- 
pezte továbbá  az  italmérési  és  korcsmáltatdsi  jog  is.  A 
szőlőtermelés  Pozsonyban  a  közgazdaság  egyik  legkiválóbb 
ágát  képezte.  Lakosságának  egy  jelentékeny  része  szőlő- 
birtokos és  bortermelő  volt.  Az  iparos  polgárok  közül  is 
számosan  szőlőgazdák  voltak,  de  sőt  egyes  erkölcsi  testületek, 
kolostorok,  káptalan  s  prépostság  is  szőlőműveléssel  gyara- 
pították jövedelmeiket,  mi  a  termelt  bornak  nagyban  s 
kicsinyben  való  elárusításából  folyt.  A  borkimérési  vagyis 
korcsmáltatási  jog  eredetileg  regáljogot  képez,  úgy  hogy 
a  belőle  folyó  haszon  csakis  a  királyi  kincstárt  illette. 
Ez  a  jog  azonban  megszűnt  királyi  lenni,   mihelyt  a  földes- 


flcisch  ze  verchauffen  von  morgen  vncz  wil    im  Jar.    Vnd    daz    daz   alles   die 

an  díe  Nőne  zeit,  und  an  dem  Samps-  maister  die  fleischhakcher   nicht   wie- 

tage  an  dem  Odter  abent,  so  sol  auch  derreden  noch  hinderen  sulién. 
jQ  dor  man,    wer   do    wil,    vrey  sein  « It.  Ez  sulién  auch  die  maister  die 

floy sch  ze  verchauffen  den  ganczen  Tag.  fleischhakcher  mit  chaynem  pot  nicht 

1  Ez  sol  auch  ye  der  man  vrey  aein  slachen,  noch  chainen  Aufsacz  seczen, 

zw  Ischensand  Merten  Tag  vnd  vaschang  denne  als  vorgeschriben  stet. 
allc  Tag  hin  ze  gebén  vnd  ze  verchauf-  » It.  Ez  sulién  auch  ayner  ana  dem 

fim  gancze  pachen  vnd  seyten  fleisch,  Rat  vnd  zwen  auz  den  íleischakcheren 

vnd    halbe   pachen    vnd  viertail,    vnd  den  maisteren    allé  iar  darzue  geseczt 

hammen,    gancze    rukk     vnd    wuerst.  werden,    vnd   suUen    auch    einen   ayd 

Aber  gancze  pachen    vnd    sayten    sol  sweren,  daz  si  allé  dinch  trewenleichen 

ye  der  man,  wer  do  wil,  vrey  sóin  hin  sulién    beschawen    vnd    bewaren,    als 

ze  vaylen  vnd  ze  verchauffen,  wan  er  vorgeschrieben  stet, 

370 


Digitized  by 


Google 


Az  italméréfli  jog.  Bortilalmi  idő. 

Úri  jogok  a  királytól  adományozás  útján  a  városra  át- 
szállottak  s  a  várostól  az  egyes  polgárokra. 

Amint  a  király  a  maga  jogát  a  városra  szállította 
át,  úgy  tehette  azt  a  város  azon  polgárokkal  szemben  is, 
kik  szőlőműveléssel  foglalkozni  akartak.  A  városi  területből 
tényleg  nem  csekély  rész  jutott  így  a  polgárok  kezébe, 
kik  azonban  az  átengedett  területet  csak  bizonyos  dologi 
teherrel  vehették  művelés  alá.  Fizetniök  kellett  ugyanis 
akár  terményekben,  akár  készpénzben  meghatározott 
járandóságokat  a  régi  földtulajdonosnak,  amint  azt  a  némefr 
jog  megállapította.^  Nálunk  is  úgy  kellett  annak  lennie 
eredetileg,  mert  az  1291  évi  szabadalom  felmenti  a  szőlő- 
termelőket a  kamarának  fizetendő  adó  alól.  Az  adószedés 
joga  a  városra  áthárult  regáljog  alapján  a  városé  lett. 

Kezdetben  a  borkimérési  jog  gyakorlásában  semmi 
kttlömbség  sem  forgott  fenn  város  és  polgárság  között. 
Később  azonban  e  joggyakorlás  szabályozva  lett  s  a 
város  bormérési  joga  különvált  az  egyes  termelők  bor- 
mérésétől. E  szabályozás  még  csak  a  XVI.  század  elejére 
tehető.  Ekkor  már  az  egyes  szőlőbirtokosoknak  bormérési 
joga  meglett  szorítva.  Az  u.  n.  bortilalom  —  Bannzelt 
—  idejében,  vagyis  Sz.  Bertalan,  Sz.  Márton,  karácsony, 
farsang,  húsvét,  pünkösd  és  Sz.  János  heteiben  az  egyes 
szőlőbirtokosok  boraikat  ki  nem  mérhették.  Azt  csak  a 
város  maga,  meg  a  vendéglősök,  a  korcsmárosok  tehették. 
E  jognak  ellenőrzésével  pedig  a  tilalmimester  vagyis  Bann- 
meister  lett  megbízva,  ki  először  1532-ben  említtetik.  Kívüle 
még  külön  őrök  is  ügyeltek  fel  arra,  hogy  a  tilalom  ide- 
jében mások  mint  a  kimérők  bort  el  ne  adjanak,  még  a 
káptalanbeliek  vagy  a  váralji  curiálisták  sem.* 


>y.  ő.  Manrerrel:  Stddteverfastung  *Den  1.  Juni  zalt   30  Lhon,    zu  l 

I,   81.   389.  és   Schröderrel:    Deutsche     Sch.  15  D.    denen  so  aufgeatellt  wor- 
Rechisgeschichte  520  1.  den,    ala  gemeine    Stadt    gepahnt,    zu 


371  w 


Digitized  by 


Google 


1 


X.  Fejezet. 

A  városi  bormérósi  statútum  1497-ből  maradt  reánk  ^ 
s  belőle  kitetszik,  hogy  a  termelők  borkimérését  a  bannum 
még  nem  korlátolta.  A  bannum  eszerint  még  csak  a 
XVI.  században  keletkezhetett. 

Azon  regáljog  gyakorlása,  melynél  fogva  a  borter- 
melő a  maga  borát  kimérhette,  magával  hozta,  hogy  a 
szőlőművelés  felette  gyarapodjék.  A  polgárok,  a  liáziurak 
nagyrészt  nemcsak  iparosok,  hanem  egyúttal  szőlőbirtoko- 
sok 8  így  bortermelők  is.  A  közgazdaság  ez  ágának  felkaro- 
lása éa  művelése  következtében  városunk  tényleg  nevezetc?s 
termelési  vidékké  lett.  A  pozsonyi  bor  messze  túl  jut  a 
városi  határokon  s  dúsan  jövedelmez  városnak  s  polgár- 
ságnak, A  borkóstolók  —  Weinkosterek  —  mint  borüzleti 
közvetítők  a  városi  jogkönyvben  is  felemlítvék,^  jeleűl 
annak,  hogy  külön  kereseti  ággÁ  tudtak  fejlődni.  De 
minthogy  a  nagyban  való  elárusítás  mellett  még  kicsiny- 
ben is  került  belőle  piaczra,  az  iparos-gazda,  vagy  a 
patriczíus-gazda  meg  a  pap-gazda  maga  az  elárusítást 
nem  eszközölhette  vagy  nem  akarta  eszközölni,  ez  okból 
Bzükségkiípen  a  közgazdaság  egy  oly  osztálya  alakul,  mely 
a    borkimérést   üzletileg    eszközli.    Ezek    a    korcsmárosok, 

verhiorltirn,    das   man    nicht  Wein   in  aigners,  hm  Mathes  payer,  hm  NicliVB 

tler  ['fftffengassen,  und  am  Schloaperg  Welser,    hrn    Jacoben  hewtewr^    hern 

holoQ  soll.  (1626  évi  vár.  sz.  k.)  hansen  lachenperger,    heni    Wolfgang 

*  Der  leitgehen   und   weintrager  ge-  vorsters  und   hrn  Wolfgangk  tailnkíla 

Tfichtigkaü  wie  und  zu  welcher  zeit  man  all    geschworn    des    Rats,    Chriatoíen 

leitgelm  goL  Kiadta  Király:  Poz8onyjoga  Kuntzigkesslers  Statschreilier ,  mit  wílln 

4 'Jf> - 4 íi 7 ll.éa Kolosvári-Óvári  IV, 48— 51  und  wissen  der  genantten  und  der  ge- 

11  E  EKab&ly  záradéka  a  következő:  Díe  maynde. 

obgeschribn  ordnung  ist  gescheen  am  '  It.  Wen  der   Weinkasi^  bey  dem 

Eritag  vlncula  petri  Anno  domini  etc.  kauff    ist    und    dem    kauffman    dnrzu 

LXXXXgüptimo,  vntter  der  hernachge-  fuerrt,  so  sol  der  wirtt  lm  gebén  1  gl, 

Bchriba  hern  ambt,  hern   petm  Kreytz  vnd  der  gast  II  gl.  Were  er  uber  nicht 

die  Zeit  Hleliters,  hrn  Steffan  Rieders,  dabey,    so    ist    lm    der    wirtt    nichta 

die   Zt)lt    Biirg'maisters,    hern    Andre  schuldig,    aber    der   gast  sol  lm  gebn 

HolUür,    hrn    petr    Eysenreichs,     hrn  1  gl.  Anno  LVII  (=  1557)  Jar   (Jgk, 

Wolfgang  Knoll  haaptman,  hrn  Jacob  131.  p.) 


372 


Digitized  by 


Google 


Bortermelők.  Borkóstolók.  Borámsitók. 

az  ű.  n.  leitgeberek,  kik  a  várossal  és  a  bortermelőkkel 
szemben  bizonyos  függési  viszonyban  állottak  s  törvényes 
rendszabályok  által  fegyelmezve  voltak.  Maga  a  város  is 
a  tizedből  bekapott  valamint  a  kimérés  czéljából  behozott 
idegen  bort  leitgeberek  által  mérette  ki.  Kezdetben  saját 
magának  borkimérő  helyisége  nem  lévén,  magánházakban 
mérette  azt  ki.^  1506-ban  a  városi  fegyvertárban  történt  a 
kimérés.*  A  XVI.  század  elejétől  fogva  azonban  már  a 
Zöldszoba,  a  Grünstübl  nevű  ma  is  fennálló  házban  voltak 
a  város  borai  elhelyezve  s  itt  kerültek  kimérésre.  Erre 
vonatkozik  nyilván  a  háznak  a  Főtér  felé  eső  homlokza- 
tán látható  kánaáni  szőlő,  melyet  rúdon  visz  két  izraelita.' 
A  Zöldszoba  pinczéiben  elhelyezett  borokat  évenként  vizs- 
gálat alá  vétette  a  város.*  A  külvárosokban  még  csak  a 
XVI.  században  volt  szabad  bort  kimérni.*^  A  borkimérés- 
ből származó  jövedelem  nem  volt  jelentéktelen.^ 

A  város  a  XIV.  és  XV.  századokban,  mint  mondtuk, 
részint  a  tizedből  szedett,  részint  pedig  a  kimérés  czéljából 

'Item    in    die    Dorothee    virginis,  'L.  e.  mű  II.  I,  46 — 47. 

hab  wir  gebn  der  Hans  Fiscbamende-  ^Die   Wochen    Margarethe,   habén 

rin,   von   Holz  wegen,   und    ír   stubn  die  Herm   die   wein   so   noch  bei  der 

wegn,  die   man   ír   abgeprochen  hat,  stat  eein,    allé  beschreiben  lassen  und 

nach  der  Herrn  gescheft,  und  das  man  ist  aufgangen   zu    einer   Jausnng  aus 

di    rerprent    hat,     In    den    Hewsern,  verwilligung  der  Herm  2  Sch.  16  Den. 

wou  von  der  Stat  wegen  pann  weyn  hat  (Az  1538  évi  vár.  sz.  k.) 

geschankcht,  dofiir  bob  wir  ír  gebn  2  fl.  •  ltom  den  Lewtgeben    von   4  ves- 

auri.  (1443  évi  vár.  sz.  k.)  —  Awsge-  sem  awss  zu  Lewtgeben  In  der  Neioen 

ben  awf  die  wein,   die   man   geleügeht  stat,  und  lm  SpitUú.  (1506  évi  v.  sz.  k.) 

hat   zu   der   Gmatlin.    És :    Item    am  •  1477  v4r.  sz.  k.  szerint  Hoffzyns 

Sambstag,    an    unser    Frawen    obent,  von  wein  83  libr.  2  sch.  —  1482-ben: 

hab  ich  gebén  zw  den  Mail,  umb  visch  hoffzyns   von   wein   9  libr.   4  sch.  — 

und  krawt,  apphl  kach  24  D.  mer  hab  1482-ben  gewinn  von  den  sumeher  wein 

ich  gebn  dem  weirUrager  1  Sch.  dem  leit-  gek(au)ft  82  összesen  218  libr.  4  Sch.  — 

gebén  sein  Ion  4  Sch.  (1466  évi  v.  sz.  k.)  1506-ban :  weingolt  83  1.  3  Sch.  12  d. 

•  lm  p%^«efiAo/ awfgeronompt,  und  —  1513-ban   weingelt    99  libr.  7  Sch. 

zw    den    weinschenkhen   eingesazt,   und  18  d.    —    1526-ban   weingelt  164  1.    4 

Holz  gehakt,  1  Tag  per  20  Den.  (1506  Sch.  14  d.  és  u.  o.  gmenstuebl   17  1. 

évi  vár.  sz.  k.)  3  Sch. 


373 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet. 

beszerzett  idegen  borokat  hozta  kimérésbe.  Ez  utóbbiak 
közül  külön  felemlítve  találjuk  a  városi  számadókönyvek- 
ben a  sümegi  bort.'  Még  csak  a  XVI.  sz.  eleje  óta  termelt 
maga  is  bort.  Az  1439  évi  városi  telekkönyvben  egyetlen 
egy  városi  szőlőt  sem  találunk  megnevezve,  de  1506  óta 
már  bír  szőlőkkel  a  Höchel  s  Jud  nevű  városi  szőlődülők- 
ben valamint  a  szomszéd  Récsén.  Az  ez  évi  városi  szám- 
adókönyvben már  szőlőkiadások  fordulnak  elő.*  Később 
másfelé  is  szerzett  a  város  szőlőket,  így  1517-ben  a  vizi- 
toronynál;'  1523-ban  a  Wülfing;  1529-ben  a  Spitaler  ós 
a  Goltfuss;  1542-ben  a  Stefendl,  Pöln,  Priefl  és  Tzauka; 
1561-ben  a  Mühlweingarten,  Olram  és  Hohenéi  nevű  dűlők- 
ben.* Ez  okból  aztán  későbbi  években  is  szerepelnek  a 
városi  számadókönyvek  kiadási  tételei  közt  a  városi  szőlők 
művelésére  fordított  költségek.^  Az  ezen  városi  szőlőkben 
termelt  bor  nem  volt  jelentéktelen,  mert  a  szőlők  gondos 
művelés  alatt  állottak,  mit  a  tőkéknek  fakarókhoz  való 
erősítése  is  bizonyít.® 

A  pozsonyi  borok  kitűnőségéről  eléggé  bizonyít  az, 
hogy  a  királyi  asztalra  is  kerültek.  Részint  a  város  kedves- 
kedett boraival  a  királyoknak  vagy  királynéknak,'  részint 

*  így  az  1482- ik  évben :  auf  gumeher  ber  und  Waltförster  sein  in  Weinperíg 
wein  88  lib.  6  Sch.  umbgangen,  und  die  Newen  steken  auf- 

*  Auf  weing^irtten  7  1.  3  Sch.  23  d.  geschriben,  hat  In  Chamerer  ain  frue- 
Aztán  15  ].  5  Sch.  37  d.  Továbbá :  sfukh  gebén,  ist  awfgangen  nmb  vísch, 
19  1.  6  Sch.  28  d.  éa  végre :  29  1.  9  Sch.  wein  und  prot  3  Sch.  15  Den. 

6  den.  *így    olvassuk,    hogy    1440-ben    a 

•dae  weingartl   bey    dem  Wasser-  gyermekágyban  fekvő  Erzsébet  kir&ly- 

thurm,    herkumbt    von     den    Michael  nénak    Kunigsfelder    Lajos    a     város 

scbmidt  sfiligen.  (1517  évi  vár.  sz.  k.)  ajándékaképen  18  akó  bort  vitt  Komá- 

^Rakovszky:  Pr.  Zig  1877.  196  sz.  romba:    Sambstag    oculi    //   dreyling 

»  így  1526-bnn :  Statweingarten  41  1.  wein  der  kunigin  in  ihr  kindlbeU  gescJUkt 

2  Sch.  43  d.  és  58  lib.  durch  Ludwig  Kunigsfelder  nach  Go- 

*  Az  1526  évi  vár.  számadókönyv-  mam.  —  1442-ben  pedig :  Pfínstag  vor 
ben  olvassuk :  Erichtag  nach  ascen-  St.  Michaelis  habén  die  Herrn  geschi- 
sionis  domini  (azaz  máj.  16-ikáD),  als  ket  unserer  genedigen  Frawn  der  Kfi- 
die  zween  perigmeister,  Chamerschrei-  nigin    mit    den    Pablik    gen  Kotztze 


374 


Digitized  by 


Google 


Városi  szőlők.  Borok  minősége.  A  vend-borok. 


maguk  a  királyok  vétették  azokat.  így  1 485-ben  is  külön 
udvari  borkóstoló,  u.  n.  italmester  érkezett  boraink  be- 
vásárlására.' De  későbben  is  érkeztek  ily  udvari  italmes- 
terek Pozsonyba,  1531-ben  is  I.  Ferdinánd  alatt.*  De 
sokkal  jelentékenyebb  volt  a  tizedből  befolyt  bor.  A  vétel 
útján  kimérésre  szerzett  borokat  „vendborok"-nak  (Windi- 
sche  Weine-nek)  nevezték  s  ezekről  gyakrabban  van  szó  a 
városi  számadókönyvekben/ 

A  leitgeberek  üzleti  tevékenységét  a  bormérési  statútum 
és  részben  a  városi  jogkönyv  is  apróra  szabályozták. 
Először  is  kötelességükké  tették  a  termelők  borát,  akár 
gazdagé  akár  szegényé  legyen  az,  felszólítás  esetén  kimérni. 
Ha  közülök  valamelyik  e  felszólításnak  eleget  nem  tett, 
állítva,    hogy    már   másfelé    van   szerződtetve,   tartozott   a 


(=»  Köpcsénybe)  //.  groase  Ldgl  mit 
Wein  darin  gewest  ist  in  sie  beidé  XVI 
Pint  ...  V.  Lib.  X  den  (Vár.  sz&m. 
könyvek.)  —  1455-ben  a  Köpcsényben 
időző  Hunyadi  János  kormányzónak 
küld  a  város  egyebeken  kivűl  bort  is : 
aynen  Wein  den  Gubernátor  gen  Kotze 
untz  gen  Kerglburg  (Karlburg,  Orosz- 
vár) zu  einer  Emng. 

1  Des  Pfünztag  nach  Augustini  85, 
hat  nnser  gnadig  fraw  die  kunigin 
hergeschikht,  umb  unedig  (—  régi) 
und  Hewrigen  wein  zu  schikhen  zu 
kosten,  daselbs  ist  man  in  den  keller 
gangén,  und  der  kunigin  wein,  in  fla- 
schen  zu  ainer  prob  gescbikt  in  die 
Newstat  (Bécsújhely),  daselbs  12  halb 
wein,  die  man  den  Statlewten  wieder- 
umb  umbgefüUt  hat  2  Sch.  12  Den. 
És:  Und  zw  denselben  wein,  den  man 
der  kunigin  geschikt  hat,  hab  ich 
khawíft  etiich  ílaschen,  mit  sambt  ainen 
futteral,  um  2  Sch.  von  den  Jörg  Zin- 
giesser,  and  in  futteral  darinn  sein 
gewesen  6  Zinnein  flassen. 


•  Die  Wochen  Simon  et  Juda,  ge- 
fiillt  den  Musterhcrrn,  ain  futter«l 
wein,  16  Halb  1  Seidl,  per  6  D.  thuet 
3  Sch.  9  D. 

•Item  zu  den  ersten  dreyling,  der 
der  tcitulüchen  gebesen  ist^  habn  wir 
gebn  den  Jőrigen  Spiess  zu  den  Schenk- 
tischs  zu  dem  Bertl  Salz^r,  umb  fisshs 
200  Den.  facit  6  Sch.  20  Den.  És: 
Alhie  Ist  besunderlich  Vermerkcht  die 
Zerung,  die  gegangen  ist  awf  der 
Wttidischen  wein,  als  wir  die  awsge- 
schcnkcht  habn,  Ich  Michael  Grintl, 
und  ich  Jörig  SpitalschaíFor,  als  man 
das  varén  geschrieben  íindet  In  den 
unsern  Innemen  und  Ist  gebesen  leit- 
geb  der  Cristan  karpf  von  Sand  Jo- 
ringen,  und  der  Thoma  Steudel  lan- 
Bchitzer  Anno  domini  Millesimo  ect. 
Tricesimo  quarto.  (1434  évi  vár.  szám- 
ad.  könyv.)  Az  1434  évi  vár.  számad. 
könyvben  e  tétel  is  fordul  elő  a  vá- 
ros bevételei  között:  vom  windischen 
Wein  3c  28  libr.  60  den.  Aztán  15  libr. 
7  sch.  20  den. 


375 


Digitized  by 


Google 


I 


X.  Fejezet. 

szerződő  fél  nevét  megnevezni,  ha  ezt  tenni  nem  tudta 
vagy  ha  egyéb  kifogással  szabadkozott,  másnap  azonban 
foglalkozás  nélkül  találták,  akkor  büntetésből  három  napi 
kalodába  került,  s  őt  a  kimérők  czéhéből  kizárták.^  Viszont 
védte  őt  a  statútum  a  bortermelők  önkénkedése  ellen  is, 
mert  ha  szerződtetve  volt  s  neki  idején  fel  nem  mondottak, 
az  esetben  kijárt  neki  a  teljes  szerződési  időre  a  bortermelő 
részéről  a  kikötött  teljes  kimérési  bér.'  Ha  a  bortermelő 
a  borkimérést  az  napra  abba  hagyni  akarta  s  ennek  jeleiíl 
a  borkimérő  czégért  bevonta,  akkor  azt  a  borkimérő  még 
bevárni  tartozott.  Ha  a  következő  napon  is  azt  teszi  a 
bortermelő,  akkor  a  borkimérő  annak  tudtával  már  máshoz 
elszegődhetett.  Ha  tovább  várni  akart  a  kimérő,  tehette, 
de  már  nem  volt  többé  lekötve.^  A  maga  borát  a  kimérő 
csak  kivételesen  árusíthatta  el,  t.  i.  csak  vásár  idején  és 
akkor  ha  a  kimérendő  bort  vásáron  vette.  Az  önálló 
kimérés  joga  ilyenkor  a  vételt  előzőleg  és  követőleg  csak 
8  napra  szólott.  Ily  önálló  üzlethez  ketten  is  szövetkezhettek 
egymással,  a  harmadik  a  bor  tulajdonosa,  de  ha  az  utóbbi 
ellenkezik,  akkor  senki  sem  fogadhatott  be  másvalakit 
társul.    Hg.  egyébként  cselekszik,  3  napi  lábkaróba  került 

>  Itein.  Ain  her  oder  fraw  die  einem  ainem  leitgebn  vnd  spricht  lm  zu,  er 

leitgebn    zu   sprechn    von  wegen  dess  sol    lm    ain    wein   leitgebn,    ynd   der 

leitgebn,  Sie  sind  arm  oder  reicb,  der-  leykeb  feyert  ain  tag  oder  zwen  doran  tT, 

selbig  leitgeb  sol  lm  oder  der  frawen  vnd  sagt  lm  nit  schier  ab:    &o  ist  er 

leitgebn   und    kain   ausred  suchen,  er  lm  sein  Ion  pflichtig.  (A  XVI.  sz.  táf. 

sey  dan  ainer  andern  person  verspro-  jk  105  p.) 

chen,  die  person  sol  der  leitgeb  nennen  « Item.  Hat  ain  Weinberr  lassen  An 

wem  er   versprochen    sey.    Suchet    er  laynen  und  darnach  wider  ein  ZieUen 

aber  ausred,  der  er  nachmals  überweist  das  er  denselbign  tag  nit  wollt  leitgubu, 

wurd,  dorumb  sol  er  gestraft  werden.  So    sol    der   leitgeb   warten.    Wolt  er 

(1497  évi  borm.  szab.  Vár.  Itár  Lad.  60.  aber    auf   dem    andern   tag   auch    nit 

Nr.  179.)  Erre  vonatkozik  a  városi  XVI.  leitgebn,  So  mag  der  leitgeb  mit  willen 

sz.  jogkönyvnek   is  egyik   határozata,  und  wissen  ains  Weinberm,  ainen  íin- 

melyet  már  máshelyt  közöltünk.  (L.  e  dem  wol  leitgebn,   wil  er  lenger  wart- 

mű  II.  2,  147.  1.  1.  jegyz.)  ten,  das  mag  er  auch  thun,  aber  er  hoI 

*It.    Auch   wan    ainer   kumbt   zu  nit  gepunden  sein.  (1497  évi  borm.  szab.) 


376 


Digitized  by 


Google 


A  bormérési  statatum.  A  borkimérés  ideje. 


s  Őt  a  városból  irgalom  nélkül  száműzték.^  A  korcsmárosok 
között  voltak  olyanok,  kik  maguk  is  szőlőkkel  bfrván 
bortermelők  voltak.*  Ezek  természetesen  a  maguk  borait 
úgy  mérhették  ki,  mint  bármely  más  szőlőgazda. 

A  borkimérés  hajnali  harangszókor  kezdődött  és  esti 
harangszó  után  ért  véget.  A  hajnali  harangszó  prim  vagy 
preim,  az  esteli  pedig  sörharang  néven  volt  ismeretes.' 
Mindkettő  a  ferencziek  zárdájában  kondult  meg.  A  sör- 
harang megkondulása  után  mindenkinek  távoznia  kellett 
a  borkimérő  helyiségből  s  a  kimérŐnek  azt  be  kellett 
csuknia.  Kivétel  csak  akkor  történhetett,  ha  a  városi  bíró 
vagy  polgármester  erre  külön  engedélyt  adott.  Okúi  pedig 
ily  engedélyadásra  azt  vették,  hogy  este  felé  a  kimérő 
bora  már  fogytán  volt,  úgy  hogy  egy  új  hordónak  meg- 
csapolása vált  szükségessé.  De  okúi  vették  kivételesen  azt 
is,  ha  a  kimérőnek  bormaradéka  volt.* 


^  It.  Auch  ist  erfonden  vnd  gemacht 
worden,  das  die  leitgebn  die  do  wein 
kauffn  In  der  Freyung,  nit  lenger 
Bchenkn  sulin  den  acht  tag  vor,  vnd 
acht  tag  hinnach  dem  tag,  vnd  sulin 
auch  nit  meer  dan  zwen  leytgebn  mit 
einander  habn.  Vnd  vili  der  wirtt,  so 
mag  er  wol  der  dritt  sein,  oder  des 
wein  gebesn  ist.  Vnd  will  der  wirtt 
nit,  80  Bolln  kainen  andem  zu  In 
nemen.  Vnd  wer  der  were,  der  das 
prechen  wurdt  Vnd  Vberweist  wurdt : 
den  wil  man  drey  tag  lm  stockh  haltn, 
Vnd  wrlab  der  Stat  gebn  on  allé  gnad. 
(A  XVI.  82.  vár.  jk  103.  p.) 

*  Szőlőbirtokos  korcsmárosokúl  em- 
litvék  az  1439  évi  vár.  telekkönyvben: 
Weishawpler  leitgeb  a  Ledrer  dűlőben, 
Michel  siben  leitgeb  az  Awsserer  Strass- 
ban,  Stefan  leitgeb  az  Auf  der  Innern 
Strass,  hanns  leitgeb  az  In  den  Aws- 
sem  Schondorffer. 


>Item  am  Mittichen  vor  Martini 
(azaz  nov.  13-ikán)  ist  vn.  purgmaister 
vnd  berr  pet.  Kraus  mit  zwain  sold- 
nem  ausgefarn  mit  im  rossn,  gar  Spett, 
nach  pir  glockn  zeü,  vp  dy  Tuna, 
khenn  der  Newen  statt  zu  Bomischen 
kunig.  (1443  évi  vár.  az.  k.)  —  Mer 
hab  ich  den  ain  choch  lm  Closter  ge- 
bén, das  er  die  pier  gloken  hat  gelait, 
untz  auf  sand  valentin  tag  iíj  Seh. 
(Az  1467  évi  vár.  sz.  k.)  A  XVI.  szá- 
zadban is  említtetik  még,  igj  1556- 
ban,  midőn  olvassuk :  vaschang  den 
Munichen  hie  Ins  kloster  gebn  von 
wegen  der  Bierglokhen,  ain  ganz  kalb 
per  10  Sch.,  umb  seml  2  Sch.  und 
ain  Emer  wein  8  Sch.,  alles  2  Thl. 
4  Sch. 

^Item.  So  ainer  aufthun  will  und 
leitgeben,  So  sol  er  anlayn  vor  seinem 
haus  dess  morgens  frw  so  man  das 
preymglőchl  lewt    und   kainer  sol  an- 


377 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet. 

Ünnepnapokon  vagyis  vasárnapokon,  Apostolok  ünne- 
pein, Mária- ünnepeken,  húsvétkor,  pünkösdkor,  karácsony- 
kor, líjóvkor,  s  az  egyház  egyéb  nagy  és  sátoros  ünnepein  a 
korcsmát  nyitva  tartani  tilos  volt.  Még  titokban  sem  volt 
szabad  bort  és  reggelit  kiszolgáltatni,  kivévén  gyermek- 
ágyasoknak, betegeknek,  nyomorékoknak  és  idegen  uta- 
soknak. A  korcsma  kinyitása  csak  a  székesegyházban 
megtartott  nagymise  úrfelmutatása  után  történhetett,  akkor 
tűzhették  ki  az  utczán  a  borkimérő  czégért  is.* 

A  kimérésre  került  bort  ugyanis  könnyen  felismer- 
hető jellel  —  a  Zeigerrel  —  adták  a  közönség  tudtára. 
A  kétéves  bort,  vagyis  a  zwifertig-et  egy  forgácskötegre 
alkalmazott  szalmazsuppal  jelezték,  az  egyéves  bort  csupán 
szalmazsuppal,  az  ideit  pedig  zöld  galylyal.  De  nemcsak 
a  bornak  régisége,  hanem  színe  is  jelek  által  volt  felismer- 
hetővé téve.* 

A  bormérési  szabály  aziránt  is  intézkedett,  hogy  a 
borgazdát    kár   ne   érje    borkimérője   részéről.    Ez   a  bort 

layn  ro  roan  verleut    hat   denselbigen  haymUch,  Wein  noch    friistuck   gebén 

tag.  Es  sey  dann,  das  dess  abent  Wein  vor  dcr  Wandlung  dess  hochambts  In 

abgingen  nnd  kainer  lm  Zapffen  wőr,  Sand    merten   kircben  —  aupgenomen 

So  mag  er  mit  erlaubniss  aines  Richter  den  kindipeterin,  kranken,  petrÍ8on  und 

oder  ains  Burgermaister  aufthun  ainen  wegfertigenfrömbdenlewten.Abernach 

vollen  Wein,    oder    abr  ainen    andern  der  Wandlnng  mag  ain  yder  sein  Wein 

der  lm  am  Icitgeben  nachst  uberplibn,  ausruffen  nnd  den  Zaigr  austecken  wie 

und    auf  kainer    naig  w&r,    auch  aus  sicb  dan  gepurt.  (1497  évi  borm.  szab.) 

kainem  stantner.    Sunst  boI  kainer  auf  *  Item.    Thnt  er  auf  ainen  Zwifer- 

thun  Er  sey  in  der  Stat  oder  vor  der  digen,    so  sol  er  aniayn  ainen  Zaiger 

ötat.  (1497  évi  borm.  szab.)  mit  schaiten  und  ainen  ströben  Zopffen 

>Item.    So    ainer  angelaint  hat  an  der    Inn.    Item    ain    virdigen    ainen 

Sontagen    Zwelfpoten  tfigen  an  vnser  schaitten  Zaiger.  Item  ainem  hewrígen 

liebn    frawen   tSgen   die   man  veyert,  Wein  vntter  ainem  grünen  Zaiger,  dos- 

auch  an  oatertagen  pfintztagen,  Weyh-  gleichen  sol  gehaltten  werden  die  ord- 

naehten,  Newen  Jarstag,  an  den  obris-  nung  mit  den  Rőten  Wein,  es  sey  ain 

ten,  oder  an  andm  hochzeitlichn  tagén  Zwiferdiger,    virdign    ader  Hewriger, 

und  panfeycrtagen  die  von  der  kristen-  newr  das  man  erkenn,  das  es  ain  Ro- 

lichen  kirchen  aufgesetzt  sind,  dersel-  ther  sey  mit  ainem  Zeichen.  (1497  évi 

big  sol  kain  offen  leithaus  habén,  noch  borm.  szab.) 


378 


Digitized  by 


Google 


A  bor-jelzés.  A  leitgeberek  és  csapos  legények  ellenőrzése. 

csak  készpénz  mellett  mérhette  ki,  hitelben  azt  a  borgazda 
tudta  nélkül  nem  mérhette.*  Legfellebb  csak  1  pintet  volt 
szabad  hitelbe  adnia,  de  azt  is  csak  zálog  mellett.  A  hány- 
szor aztán  ily  hitelezés  történt,  ugyanannyiszor  kellett  a 
vevőtől  zálogot  vennie.  Ha  a  kimérő  azt  tenni  elmulasztotta, 
első  ízben,  kalodába,  ismétlés  esetén  szégyenfára  került. 
A  borkiméréshez  csapos  legényt  ugyan  felfogadhatott,  de 
ügyelnie  kellett  arra,  hogy  az  se  teli  se  csapon  levő 
hordóból  ne  igyék  s  így  a  bortulajdonosnak  kárt  okozzon. 
De  magának  a  borkimérőnek  sem  volt  szabad  urát  káro- 
sítani. Ez  okból  nem  küldhetett  bort  haza  feleségének, 
de  maga  sem  ihatott  kedve  szerint  a  borból.  Előbbi  idők- 
ben meg  volt  ugyan  neki  engedve,  hogy  este  hazamenetkor 
egy  pint  bort  „altatóul"  magával  vihessen  s  hogy  a  ki- 
mérő asztalnál  annyiszor  ihasson,  ahányszor  csak  kedve 
volt,  de  későbben  e  kedvezmény  be  lett  szüntetve.  Ha 
ivás  által  a  borkimérő  a  maga  urát  károsította  s  ez  ki- 
tudódott, akkor  őt  a  tanács  határozatából  a  szégyenfa  alatt 
nyilvánosan  megvesszőzték.*  Az  is  meg  volt  tiltva,  hogy 
a  borkimérő  gazdájának  borával  egy  időben  titkon  másnak 
a  borát  is  kimérje.  Ha  ezt  tette,  szintén  bűnhődött.® 


>Ifem.  Es  Sol  ain  leitgebe  on  wil-  Weintragn,  nach  aus  andrn  Wein,  sie 

len  und  wissen  aines  Weinherm  oder  sein     voll    oder    nit,    drincken,    noch 

lonsitzer  njmant  borgen.  Borgt  er  abr  vil   weniger   die   leitgebn,    Boy   ainer 

dorüber,    das   sol    er   dem  Weinherm  hertn  straff;    wo    aber   ainer   daruber 

einbringen.  (1497  évi  borm.  szab.)  erfam  wurde,  oder  aus  den  Wein  trunkh 

*  Item.  £r  sol  auch  nit  seiner  Ilaus-  dem  hern  oder  gestn,  sol   er   an   allo 

frawen  oder  Eehalten  beym  tag  (Wein  genade   ann   dem  Pranger  gestrichen 

schicken,    snnder   So   er   dess   nachts  werden.  (1497  éyi  borm.  szab.) 
haym  get,  mag  er  ain  Halbe  Wein  mit  >  Item.  Es  sol  auch  ain  leitgeb  ai- 

Im    zu    ainem    scblaffdrunck    nemen,  ner  dem  andem  seinen  Wein  nit  layden 

Bey  dem  Schenckdisch  mag  er  drinken  und  vorschlagen  gegn  andem  lewtten 

so  oft  in   lust   —    törölve.  — )    Es  sol  heymlich     noch    ofFenlich,    bey    ainer 

auch  ain  leitgeb  ainen  Weintrager  auf-  hertten    straff    der    hera    erkentnus. 

nemen,  dadurch  ainem  Weinherm  nit  (1497  évi  borm.  szab.) 
schadn  geschee.  Es  sey  mit  lassen  mit 


379 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet 


De  a  bormérési  szabály  a  borivó  közönséget  is  meg- 
akarta  óvni  csalárdságtól  és  kártól.  A  borkimérőt  felL'lossé 
tette  a  borkimérésnél  használt  űrmértékekért,  bár  használ- 
Iiatta  a  maga  űrmértékeit:  a  csebert,  pintet,  itczét,  mt- 
szelyt,  de  ezeknek  a  törvényes  méretekkel  egyezniök  kellett 
s  rajtok  a  városi  czímemek  feltüntetve  kellett  lennie/ 
Ingyen  bort  csak  jóhfrben  álló  tisztességes  szegényeknek 
nyújthatott  a  gazda  tudtával,  de  nem  korhely,  romlott 
omboreknek.* 

A  kimérésért,  mint  említettük,  megállapított  bér  járt 
a  gazda  részéről  a  borkimérőnek.  Egy  kocsi- teher nyi  bor 
kimérése  után  kapott  a  kimérő  75  dénárt,  egy  dreiling 
után  60  dénárt,  egy  fél  kocsi-tehernyi  bor  után  40  dénárt, 
egy  fél  dreiling  után  pedig  30  dénárt.'^  A  csapos  leg*^^ny 
mindezen    díjak    felét    kapta/    Azon    díjak    is    megvoltak 


*  Item,  Daa  ain  yder  leitgeb  hab 
ám  Recbt  Statmass,  die  gebaymbt 
wirdt  hej  ainem  Statrichtr,  dorauf 
dan  daseibst  das  statmarck  aufgeprent 
wirdt.  Ea  sey  angser,  bint,  halbe  oder 
seidkj  und  ain  ydes  nach  seinem  mass 
gehnymt  werdt.  Thut  ainer  dawider, 
und  gjbt  valscbe  mass,  es  sey  mit  un- 
gehay Hiten  mas,  odr  das  ers  mit  der 
Hftndt  víilsch  geb,  Es  seyn  Weinhem, 
früwon  oder  leitgebn,  die  solln  gestraft 
werdiíü  tiacb  meiner  Hrn  erkantnus. 
{1407  évi  borm.  szab.) 

>  Er  BoI  auch  nyt  yderman  und 
fichlecbten  leutten  ere  drunck  gebn, 
Bunder  erbern  und  angesehen  leutten ; 
docb  íjiit  willen  und  wissen  aines  Wein- 
hem öder  lonsitzer.  (1497  évi  borm. 
Bsub.) 

*Egy  kocsitehemyi  vagyis  fuder 
bar  megfdelt  IVs  dreilingnek  vagyis 
24  nküiink,  egy  dreiling  18  akónak, 
egy  fél  fuder  12  akónak,  egy  fél  drei- 
ling pedig  9  akónak. 


*  Item.  der  leitgebn  Ion  hernach 
begriffn  es  sey  von  Virdign  oder  Heu- 
rigen,  sol  alles  ain  Ion  sein  in  der 
freyung  oder  ausserhalb  der  freyung. 
Item  dem  leitgebn  von  ainem  fiidor 
LXXV  d.,  von  ainem  Treiling  LX  d.j 
von  ainem  balben  fuder  XL  d.,  von 
ainem  halben  dreiling  XXX  d.,  ainem 
weintrager  balbs  alsovil. (1497  éri  borm. 
sz.)  Hogy  a  csapos  legény  csak  fél- 
fizetésben  részesült,  kitetszik  az  KiOöévi 
számadókönyvből  is,  melyben  olvaa- 
snk :  Item  den  Levtgeben  von  4  ves- 
sem aw8s  zu  Lewtgeben  .  .  .  vom 
drejling  60  D.  und  dem  weintragor 
1  Sch.,  und  von  den  Halbf'n  fuder 
40  D.  und  den  weintrager  2<>  D.  und 
von  den  Zwaen  Halben  64  D  und  den 
weintrager  32  D.  facit  alles  1  Pf.  6  Ü. 
—  A  XVI  sz.  vár.  jkönyv  n  bOrt 
másképen  határozza  meg.  It  Auch  iet 
gemacht  worden  das  man  ^ebn  soll 
von  ain  Fuder  wein  zu  schenkn  LX  ü. 
(99.  p.)  It.  Dem  weintrager  vod  aioer 


380 


Digitized  by 


Google 


Borkimérés  és  pinczemunkák  bére.  Pálinka-  és  sörárulás. 

állapítva,  melyek  pincze-munkákért  jártak.  Egy  24  akónyi 
boroshordónak  a  pinczébe  bocsátásáért  járt  3  frt.,  egy  18 
akónyiért  14  dénár,  egy  12  akónyiért  13  dénár.  A  fel- 
húzásért jóval  magasabb  díjak  járták.  A  24  akónyi  boros- 
hordónak pinczéből  való  felhúzásáért  6  frt.,  egy  18  akó- 
nyiért  3  frt.,  egy  12  akónyiért  3  frt.  s  egy  9  akónyiért 
2  frt.  Fokozta  a  díjakat,  ha  a  pincze  igen  mély  volt, 
akkor  egy  24  akónyi  hordó  felhúzásáért  járt  8  frt.,  a  18 
akónyiért  pedig  6  frt.  Külön  díj  volt  határozva  a  bornak 
szekérre  való  felrakásaért.  Egy  24  akónyiért  3  schilling, 
egy  18  akónyiért  40  dénár,  egy  12  akónyiért  35  dénár 
s  egy  9  akónyiért  30  dénár.* 

A  bormérés  joga  még  nem  jelentett  átalános  italmérési 
jogot.  Az  1497  évi  bormérési  szabály  egyenesen  kizárta  a 
gyakorlásba  vehető  jogból  a  pálinka-égetést  és  árulást.  A 
kit  a  tilalom  megszegésén  rajta  kaptak,  az  bormérési 
jogától  is  mindenkorra  meglett  fosztva.*  A  XVI.  században 
mindazonáltal  már  találkozunk  a  városban  a  pálinkának 
üzletszerű  elárusításával.  1519-ben  maga  a  vásárbíró  is 
foglalkozott  ily  üzlettel.^  Az  ő  pálinkamérésén  kívül  volt 
már  akkor  a  városban  még  tíz  más  kimérő  helyiség. 
Valamennyi  helyiség  tulajdonosa  a  kimért  pálinka  után 
bért  fizetett  a  városnak.  Összesen  8  font  dénárt  és  2 
schillinget.* 

A  sör  kiméréséről  az  1497  évi  bormérési  szabály 
semmit  sem  mond.  Úgy  látszik  azonban,  annak  kimérését 

fueder  wein  za  tragn  XLII  d.  (100.  p.)  Jetz  noch  hiaíur   prantwein   prennen, 

It.  Von  einem  dreyling  wein  zu  schen-  zu  ewign  Zeitn  noch  fayl  habn.  —  Wo 

Icen  XL  d.    (101.  p.)  It.    Do  von  dem  aber    ainer    daruber    ergriffn    wurde, 

weintrager  zu  tragn    XXVIII  d.   vnd  sol  im   das  lewtgebn  zu   ewign  Zeitn 

tregt  er  den  wein  vber   die   gassn  In  versagt  sein. 

ain  ander  hana,  so  mug  man  lm  meer  *  Von  Steffan  MarlUrichter  awas  den 

gebn.  (102.  p.)  prantwein  laden  4  Sch.  (így  ez  évi  vár. 

iXVI.  sz.  vár.  jk  106-119  pp.  szám.  könyv.) 

«Item.    Eb  boI    auch   kain  lewtgeb  *  Rakovszky:  Pr.  Zí^  1877 évf.l9G  az. 


381 


Digitized  by 


Google 


X.  Fejezet. 


Ugyancsak  a  város  tartotta  fenn  magának.  Eleinte  idegen 
sört  hozatott/  főleg  Olmüczból,*  Prágából  és  Boroszlóbór^  s 
azt  a  maga  nyereségére  mérette  ki.  A  városi  sörös  pincze 
a  városházán  volt  s  említve  van  a  számadókönyvekben.* 
1477-ben  azonban  már  saját  sörfőzdéje  volt  a  városnak, 
az  itt  főzött  sört  is  maga  mérette  ki  ugyancsak  nyereségre.^ 
A  sörből  befolyt  nyereség  iránt  több  tétel  tájékoztat  a 
városi  számadási  könyvekben.^  1475-ben  a  sört  behűtve 
itták,  mi  az  igények  emelkedését  mutatja.'  A  XVII-dik 
században  már  annyira  elharapódzott  a  város  polgárságánál 
a  sörivás,  hogy  1630-ban  a  sörnyoreség  1208,  1652-ben 
1319  tallért  tett.  Ez  utóbbi  évben  a  városi  sörfőzŐház 
már  bérbe  volt  adva.^ 


^  Vermerkt  die  Zehrang  so  awf  das 
Pier  gangén  ist,  mit  Swer  den  Leit- 
geben,  vnd  auf  die  gesellen,  die  dazu 
goBchaft  sein  worden,  die  pringt  all 
3  Pf.  54  Den.  (Az  1457  évi  vár.  sz.  k.) 

*  Az  1482  évi  városi  számadókőnjv- 
ben  e  tétel  fordul  elő  a  kiadások  közt 
auf  pier  aus  olmucz  26  lib. 

•  Rakovszky :  Pr.  Ztg.  1877.  Nr.  196. 
«Item   4  pewcher  In  das  Rathawa 

zu   den  Fenstern   lm  Pierkeller    12  d. 
(Az  1457  évi  vár.  sz.  k.) 

*  Innemen  von  dem  Pier.  Vermerkt 
das  Ich  dem  Peblico  emphangen  hab, 
vor  zw  ain  klain  vessél  pier  XVII 
lib.  III.  p  d.  aus  dem  grőssern  vessél 
hat  er  geschenkt  und  kawft  XIIII  1. 
vnd  aus  dem  klainen  III  Ib.  III  p  d. 
(Az  1458  évi  vár.  sz.  könyv.) 

•  1457-ben  a  sörkimérésből  78  font 
3  sch.  jövedelem  folyt  be.  —  1477-ben : 
von  dem  pier  11  lib.  49  d.  —  1499-ben  : 


piergelt  17  1.  4  sch.  —  lö06-ban :  pier- 
gelt  83  1.  3  sch  12  d.  —  1513-ban: 
piergelt  32  1.  3  sch.  23  d.  —  1526-ban: 
piergelt  53  1.  1  sch.  13  den. 

'Item  umb  ain  pyer  schaff.  dar 
Innen  man  das  Pyer  geküUet  hcUf  umb 
20  den.  (£z  évi  városi  számadási 
könyv.) 

•  Den  15  January  Als  Herr  Bnrger- 
maister  und  Herr  Martin  Schödl  dem 
Hans  Altman  Pjerpröyer  Gemainer 
Stat  Proyhaua  über  antwortet,  vor 
denselben  ainen  Trunk,  umb  2  Beigel 
ausgeleyt  18  Den.  Es:  Den  25  May 
ist  in  Beisein  dor  Edlen  und  festen 
Herrn  Melchior  Ferdinánd  Ueusslers, 
und  Herrn  Jákob  Hártls  mit  Gemeiner 
Stat  Pyerpröyer,  Hiins  Altman  wegen 
verschiodentlicher  Bierwftgen  zusam- 
men  geraitot  worden,  und  auf  245  íl. 
70  Den.  gelassen  worden.  (1G52  évi 
vár.  sz.  könyv.) 


382 


Digitized  by 


Google 


XI. 

A  város  kiváltságos  haszonvételei.  Rév-  és 
vámjoga, 

Pozsonyban  állott  révről  és  az  azon  szedett  vámról 
már  máshelyt  szólottunk*  s  itt  e  kérdést  annyiban 
kell  kissé  tüzetesebben  megvizsgálnunk,  amennyi- 
ben újabb  irodalmunkban  a  szentmártoni  apátságnak  Sz. 
István  által  kiadott  legrégibb  oklevele  úgy  palaeographiai 
mint  chronologiai  tekintetben  erős  kritikai  kifogás  alá  ke- 
rült.* Az  illető  oklevélre  nézve  helyesen  tették  azt  a  megjegy- 
zést, hogy  az  az  apátságnak  nem  alapító-,  hanem  kioáltság- 
levele,  mert  tartalmánál  fogva  tényleg  nem  alapításról, 
hanem  az  apátság  kiváltságairól  szól.  Keltét  illetőleg  helye- 
sen tették  azt  a  további  megjegyzést  is,  hogy  az  nem 
100 1-ből  való,  hanem  az  1030-iki  év  körül  való  időből. 
Az  1001  évi  kelet  és  az  utána  következő  néhány  sor  nem 
egykor á  magával  az  okirattal,  hanem  egy  1137  után 
történt  toldás,  ráírás.  Maga  ezen  utóirat  külömben  nem 
hamisítás,  hanem  csak  későbbi  jóhiszemű  hozzátoldás.  Maga 
az  oklevél  pedig  a  mondott  utóiratig  Szent  Istvánnak  tel- 
jesen hiteles  okirata. 

Történettudományunk  kritikai  vizsgálatának  ezen  újabb 
eredménye   a   pozsonyi    rév    kérdését    annyiban    alkalmas 

lE  mű  I,  105—110.  —  •  Karácsonyi  János:  Szent- István  király  oklevelei 
és  a  Sziloeszter-hulla.  Diplomatikai  tanulmány.  Budapest  1891.  101—102.  és 
146—177.  11. 


383 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 

módosítani,  amennyiben  belőle  kitetszik,  hogy  Sz.  István 
okiratában  még  nincsen  szó  a  pozsonyi  révről.  Az  még 
csak  a  Xll-ik  században  említtetik  először.  Annak  harmad- 
részét tehát  nem  Sz.  István,  hanem  még  csak  egy  későbbi 
utódja  adományozta  a  pannonhalmi  apátságnak. 

Mit  tartsunk  ennélfogva  a  révről  a  Xl-dik  századot 
illetőleg?  Minthogy  a  rév  és  a  rév  vám  szedésének  joga 
még  csak  a  XII.  században  került  harmadrészében  a  ne- 
vezett apátság  s  aztán  másik  harmadában  a  pozsonyi  fő- 
ispán, majd  harmadik  harmadában  a  pilisi  apát  kezébe, 
kétségtelen,  hogy  a  rév  elejétől  fogva  csakis  királyt  haszon- 
vételt  képezett  s  így  lényegében  fennáll  ezentúl  is  régibb 
nézetünk. 

Ha,  mint  mondtuk,  nem  Sz.  István  adományozta  a 
pozsonyi  rév  harmadát  a  pannonhalmi  apátságnak,  kérdés, 
ki  tehát  utódai  közül  az  adományozó?  Midőn  1394-ben  a 
pannonhalmi  szerzetesek  Ilsvay  Leusták  nádor  előtt  a 
pozsonyi  városi  réwám  harmadrészét  a  magukénak  vitat- 
ták, nem  hivatkoznak  Sz.  István  oklevelére,  hanem  II.  Béla 
1137  évi  okiratára.  Fel  sem  tehető,  hogy  ők,  ha  arról 
lettek  volna  meggyőződve,  hogy  az  adományt  nekik  Sz. 
István  adta,  ő  reá  magára  ne  hivatkoztak  volna. 

Azzal,  hogy  ők  II.  Béla  oklevelére  hivatkoznak,  vilá- 
gosan utasítanak  az  adománytevőhöz.  Ez  tényleg  11.  Béla 
király,  kinek  idevonatkozó  okirata  megvan  eredetiben  s 
mely  okiratra  nézve  kétségtelen,  hogy  teljesen  hiteles.*  Ez 
okiratban  a  király  maga  mondja,  hogy  a  pannonhalmi 
apátságnxűc  a  pozsonyi  vám  harmadát  adományozta  s  meg- 
értjük azt,  hogy  miért  mondja  1/398-ban  István  pannon- 
halmi apát  is  Béla  királyt  a  pozsonyi  és  somogyi  vámok 
részei  adományozójának. 

>  Megvan  a  pannonhalmi  apátság  Urában.  Caps.  26.  L.  0.  Kiadta  Fejér : 
Cod.  Dipl.  Vir.  V,  108. 


384 


Digitized  by 


Google 


A  rév  eredeti  hov&tartoz&sa.  A  pannonhalmi  apáts&g  révjoga. 

De  nemcsak  az  adományozó  királylyal  ismerkedünk 
meg  ilykópen,  hanem  egy  vele  összefüggő  másik  kérdés- 
sel is.  Nem  mondhatjuk  ugyanis,  hogy  tudásunkra  nézve 
közömbös  volna  annak  kiderítése,  hogy  vájjon  a  pannon- 
halmi kiváltságlevél  későbbi  utóiratában  előforduló  „tribu- 
tum  de  poson"'  alatt  a  szorosan  vett  pozsonyvárosi  rév, 
avagy,  mint  újabban  egyesek  szintén  hiszik,  a  pozsony- 
megyei  révek  egyátalán  értetnek.  E  kérdés  megfejtése  reánk 
nézve  már  azért  is  felette  érdekes,  mert  ha  az  okirat  em- 
lített kifejezése  alatt  csak  a  pozsonyvárosi  rév  értetik, 
akkor  IV.  Bélának  egy  1254  évi  oklevele  alapján  a  csö- 
törtökhelyi  vám  a  pozsonyi  dunai  révhez  tartozott.'  Ha 
pedig  a  pannonhalmi  apát  kiváltságleveléhez  adott  későbbi 
toldalékban  előkerülő  tributum  de  poson  az  összes  pozsony- 
megyei  révekre  vonatkozik,  akkor  aztán  a  csötörtökhelyi 
vámnál  már  nem  lehet  szó  abban  az  értelemben,  mintha 
az  a  pozsonyvárosi  dunai  rév  tartozékát  képezte  volna. 

II.  Béla  királynak  fennemlített  1137  évi  oklevelében 
a  pozsonyi  révvám  mint  egész  Pozsonymegye  vámja  fordul 
elő.*  Nevezett  királyunk  ezen  oklevele  hitelesség  tekinteté- 
ben kifogástalan  lévén,  nyilván  teljesen  megbízhatóan 
értelmezi  a  pannonhalmi  apátság  kiváltságlevelének  tolda- 
lékát s  így  már  ezen  oklevél  alapján  is  meg  kell  arról 
győződnünk,  hogy  a  tributum  de  poson  alatt  csakugyan 
nem  csupán  a  pozsonyvárosi,  hanem  az  összes  pozsony- 
megyei  révek  értettek,  úgy  hogy  a  pannonhalmi  apátság, 
a  pozsonyi  főispán  s  a  pilisi  apátság  az  összes  pozsony- 
megyei  vámok,  száraz-  és  révvámok  egy-egy  harmadának 
birtokába  jutottak.  De  még  egyéb  érvek  is  bizonyítják  ezt. 
IV.  Béla  királynak  egyik  1248  évi  oklevelében  ugyanis 
azt  mondja,  hogy  a  pilisi  egyházé  Pozsony  királyi  vámjá- 

*  E  mű  I,  107.  —  •  Concesai  .  .  .  tertiam  partém  tributi  totiiis  Comita4us 
Poeonienaia  tam  in  magnis  quam  in  parvis. 


Ortvay:  Pozsony  története.  II.  2.  3g5  25 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejeiét. 

nak  fele,  míg  Pozsony  összes  vámjainak  két  része  a 
királyhoz  tartozik.  Bár  itt  a  megye  nincsen  említve,  mégis 
kétségtelen,  hogy  megyei  és  nem  városi  vámokról  van  szó, 
mert  midőn  1358-ban  a  pilisi  apátság  a  csallóköz-csütör- 
tökhelyi  vám  harmadát  visszapörli  a  Szentgyörgyi  család- 
tól,*-éppen  IV.  Bélának  most  említett  1248  évi  oklevelére 
támaszkodik.  A  pannonhalmi  1332  évi  registrumában  a 
pozsonyi  vám  harmada  ugyancsak  Pozsony  megye  vámjának 
harmadára  van  magyarázva.*  Későbben  István  pannon- 
halmi apát  egyik  1398  évi  oklevelében  azonkép  világosan 
mondja,  hogy  II.  Béla  király  a  monostor  szerzeteseinek 
fenntartására  a  pozsony-  és  somogy megyei  vámok  harmad- 
os tízedrészeit  adta.'* 

Ez  az  1398  évi  okirat  nagyon  nevezetes  amiatt  is, 
mivel  a  pozsony  városi  vámokat  és  pedig  a  szárazoámot  és  a 
dunai  révvámot  külön  is  említi,  mint  olyanokat,  melyek 
harmadrészükben  a  pannonhalmi  szerzetesek  javára  lettek 
adományozva.*  A  szárazvám  nem  más,  mint  az,  mely 
után  Pozsonyban  egy  utczát,  a  mai  Frigyesfőherczeg-útat 
hajdan  Szárazvámlapu-ntczdnálc  neveztek,  s  mely  a  mai 
Grassalkovicli-térnek  a  Frigyesfőherczeg-utba  nyiló  helyén 
állott.^  Erről  a  vámról  oklevelek  alapján  tudjuk,  hogy 
azt  1330  -1360-ig  Jakab  pozsonyi  bíró  fiai,  István  és  Pál 
a  pannonhalmi  apáttól  jogczím  nélkül  elragadták  és  bitorol- 
ták a  haszon  elvonása  czimén  mindössze  70  arany  forintot 
fizetve  a  károsított  apátságnak.® 

*  Ered.  oki.  a  panoonh.  apáts.  Itban.  *  portiones  tributorum  in  civikUe 
Capsarium  1077.  1.  Posoniensi  íam  super  aridam   lerram, 

*  tertia  parte  tributi  comüatus  Poso-  quam  in  Jiuvio  Danubio  eidem  monaste- 
nierms,  (Stachovich:  Regidtrum  auni  rio  provenientes.  (Ered.  oki.  a  pannonh. 
MCCCXXXir.  V.  1.)  apáts.  Itban.  Capsarium  1469-70.  11.) 

"tertias  et  decimas   partes  tributo-  *E  mű  II.  I,  134—135. 

rum  seu  teloniorum,  que  f'n  Posoniensi  •Pannonh.    Itár    Caps.  31.  lit.  Dd. 

et  Simigieiisi  comilatibus  tunc    fuerunt  s    v.    ö.    Királyijai:    Vám-    és  révjitg 

constítute  et  in  futurum  constituantur.  10.  1. 


386 


Digitized  by 


Google 


A  v&ros  révjoga.  A  Csalló-rév. 

Kapott  azonban  a  város  egy  másik  révet,  mely  a 
város  közelében  feküdt,  t.  i.  a  Csalló-révet.  E  rév  annyi- 
ban bírt  közlekedési  s  igy  jövedelmezési  fontossággal, 
amennyiben  rajta  keltek  át  a  népes  Csallóközbe.  E  révjogot 
III.  Endre  királytól  kapta  a  város  1291-ben  oly  képen, 
hogy  a  Csalló-ág  felső  részén,  ott,  hol  a  folyó  mindkét 
partja  a  város  területét  éri,  a  révjogot  és  jövedelmeit 
élvezhesse  s  hogy  a  város  ezen  folyón  hajókat  és  hajóso- 
kat szabadon  tarthat  saját  hasznára.^  így  jutott  tehát  a 
város  először  rév-  és  vámjoghoz. 

A  privilégiumnak  szavai  szerint  a  kapott  rév  a  Csalló- 
ág  felső  részén  feküdt,  ott,  hol  a  folyó  mindhét  partja  a 
város  területét  éri.  Ebből  a  közlésből  fontos  következte- 
tést vonhatunk  a  városnak  XIII.  századi  keleti  határa 
tekintetében.  A  Csalló  alatt  ugyanis  nem  a  Csiliz,  hanem 
a  Dunának  éjszaki  ága,  a  Pozsony  alatt  a  Brenner-zátony- 
nál  kiszakadó,  Főrév  és  Vereknye  között  elhúzódó  s  a 
Csallóközt  éjszakról  befogó  Kis-Duna  értetik.  Ez  valóban 
a  folyó  felső,  mert  a  Nagy-Dunához  közel  eső  része.  Ezt 
III.  Endrének  egy,  Henczel  fiai  számára  kiállított  1290  évi 
adomány-levele  is  kétségtelenné  teszi,  úgymint  melyben  a 
király  némely  birtokokat  adományoz  Qgy  a  ChoUow  folyón, 
Vereknye  közelében  levő  révvel  együtt.^  Az  1291  évi  szaba- 
dalom-levél értelmében  a  folyó  mindkét  partja  a  város  terü- 
letét éri,  mi  értelmet  csak  Agy  nyer,  ha  a  Cholio  alatt  a 
csallóközi  Kis-Dunát  értjük.  A  város  mai  határa  e  vidéken 


^  Concessimus  inauper  eisdem  por-  fluvio  pro  suo  commodo,   quos   volue- 

tam    in    ChoIIokwz    transeundi    infra  rint,   conservandi    et  tenendi   liberam 

civitatem    Posonieasem   in   capite  flu-  habeanc   fucultatem.  (Endlicher  ti24. 1. 

vii  Cholio    existentem,    ubi   terra    ab  Michnaj-Lichner  247.  1.) 

utraque  parte  ipsius  iluvii  pertinet  ad  *  cum  quodam  portu,  prope  domum 

eandem  civitatom  nostram,   cum  utili-  eorundem  existenti,  in  Űuvio  ChoUow, 

taté  ipsius  portus   perpetao    possiden-  prope   VereJcene   habita.    (Fejér:     Cod, 

dum  ita,  quod  nayes  et  nautas  in  ipso  DipL  VI.  I,  51 — 52.) 


387  «5* 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 

már  nem  ér  el  a  Kis-Dunáig.  Még  Főrév  is  a  városi  határon 
kívül  esik,  mert  a  városi  határvonal  onnan,  hol  a  Brenner-ág 
keleti  futásából  hirtelen  déli  irányba  jut,  egyenest  éjszaki 
irányba  halad  Főrévtől  mintegy  kilométernyi  távolságra 
s  éjszaki  irányban  folytatja  futását  egészen  azon  pontig, 
hol  a  pozsonyi  országút  a  vereknyei  és  a  cseklészi  út- 
ágakra  oszlik.  Hajdan  tehát  a  városi  határ  kiebb  ért  keletre 
egészen  a  Kis-Dunáig  s  így  összeesett  az  Pozsonymegyé- 
nek  mai  délkeleti  határával,  mely  a  Kis-Dunának  hol 
bal-,  hol  jobb  partja  hosszában  húzódik  el.  tJgy  a  főrévi 
mint  a  vereknyei  révekről  mondható,  hogy  a  pozsony- 
megyei  területen  feküsznek,  hajdan  pedig  mondható  volt, 
hogy  a  pozsony városi  területen  feküdtek. 

Két  évvel  későbben,  1293-ban  Máté  királyi  főlovász- 
mester és  pozsonyi  gróf  megerősíti  Pozsonyban  III.  Endre 
1291  évi  okmányát.  Ezen  okmányban  azonban  a  Pernald- 
féle  révjogról  van  szó  (portum  pernaltrem)  valamint  a 
hajók  és  hajósok  tartásáról  is,  nemkülömben  a  vámszedés 
jogáról  is.^  Mi  legyen  a  Pernald-féle  rév,  miután  ilynevű 
révnek  másutt  sehol  sem  találunk  nyomára?  Aligha  más 
az  mint  hibás  közlés,  mert  bizonyos,  hogy  Máté  mester 
csak  a  III.  Endre-féle  adományozást  erősíti  meg  s  így 
határozottan  mondhatjuk,  hogy  a  Pernald-rév  nem  egyéb 
mint  a  Csalló-,  vagyis  a  Kis-Dunának  vereknyei  réve. 
Ez  ma  is  vámszedő  hely,  mert  itt  vezet  át  híd  a  Kis- 
Dunán  a  Csallóközbe. 

Az  1291  évi  királyi  privilégium  úgy  hangzik,  hogy 
az  adomány  az  egész  ré\>re  szólott,  mert  nem  tesz  említést 
annak  csak  egyharmadáról.  De  már  1370-től  1398-ig  azt 
látjuk,  hogy  ezen  rév  iránt  per  támadt  a  pannonhalmi  apát 
és  a  város,  illetőleg  a  város  némely  polgára  között.  A  várost 

»Ered.  oki.  a  pozs.  vár.  Itárban  Lad.  11.  Nr.  22.  Wenzel:  Arp^ü^Okm- 
tár  X,  95. 


3öb 


Digitized  by 


Google 


Mily  terjedelemben  kapta  a  város  a  réyjogot? 

1394-ben  Spitzer  Pál  bíró  és  12  esküdt  polgár  képviseli. 
A  város  azonban  a  perben  vesztessé  lett*  s  így  meggyő- 
ződhetünk arról,  hogy  a  város  a  csaliéi  rév-  és  vámjogot 
mégsem  kapta  volt  egészen,  hanem  csak  Ya  részében,  mert 
a  pannonhalmi  apátság  már  a  XI.  században  jutott  volt  e 
jog  élvezetébe  Sz.  István  által. 

Hogyan  van,  hogy  a  város  1291-tŐl  1394-ig,  tehát 
egy  századon  keresztül  e  révet  illetőleg  össze  nem  kocz- 
czant  a  pannonhalmi  apátsággal?  Az  nyilván  csak  azzal  fejt- 
hető meg,  hogy  feltesszük,  miszerint  ezen  egész  idő  alatt  a 
város  tényleg  csak  a  kapott  jogrészben  volt  s  csak  utóbb  töre- 
kedett, midőn  magánosak  is  foglalni  kezdettek,  a  pannon- 
halmi apátság  jogának  rovására  terjeszkedni,  de  igényei  jog- 
talanok lévén,  a  megindított  pert  a  bíróság  előtt  elvesztette. 

Az  erőszakos  foglalások  egy  oly  korban,  melyben 
az  ököljog  mind  érzékenyebben  éreztette  erejét,  jövedel- 
mező jogokra  is  kiterjeszkedtek.  A  révek  jövedelmező 
jogokat  képeztek  s  azért  a  pénzszomjas  kapzsiság  csak- 
hamar a  maga  zsákmányául  szemlélte  ki  azokat. 

»  1399-ben  a  Csalló-révet  Stibor  vajda  foglalja  el  erő- 
szakosan ,  és  ettől  fogva  oligarchák  bírják  huzamos  időn 
át  a  révet.*  1409-ben  Zsigmond  király  veszi  el  a  vámot 
a  várostól  s  adja  azt  Rozgonyi  István  és  György  pozsonyi 
grófoknak,  azt  a  pozsonyi  vár  javadalmaihoz  csatolva,  mi 
ellen  Pozsony  városa  a  pozs.  káptalan  előtt  tiltakozott.* 
1411-től  1418-ig  a  rév  7^"^^  ^^á^*  újból  pereskedik  a 
város  és  a  pannonhalmi  apátság.* 

Az  Anjouk  alatt  a  haszonvételi  jogok  élvezetében 
külömben  nemcsak  a  város,  hanem  a  sz.  mártoni  apátság 


í  Pan.  Itár  Caps  31.  lit.  Ee.  És  Pozs.  vár.  Itár  Lad.  VII.  Nr.  36  a,  36  b, 
36  c.  Nr.  15.  18.  18  b.  Nr.  14  g.  —  « Pozs.  kápt  Itár  Caps.  H.  fasc.  4.  Rimely : 
Cap.  Fos.  119.  1.  —  "Fejér  X.  IV,  784.  —  *Poz8.  kápt.  Itár  Nr.  10  d.  A. 
1.  Nr.  14  n. 


389 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 

is  szenvedett  sérelmet.  1338-ban  ugyanis  az  apátság  két 
helyen  is  panaszt  s  óvást  emel  amiatt,  hogy  pozsony- 
megyei  réyjogai  részben  elfoglaltatnak,  részben  a  király 
által  elajándékoztatnak.  Ez  ellen  tiltakozik  az  apátság  úgy 
a  győri  káptalan,  mint  a  sümegi  Sz.  Egyed  convent  előtt.* 
Hogy  ez  ellenmondásnak  mi  foganatja  sem  volt,  bizo- 
nyítja az,  hogy  évtizedek  múlva,  1392-ben  István  apát 
ismétli  az  ellenmondást  a  fejérvári  káptalan  elŐtt.*  Hogy 
azonban  az  apátság  e  sérelmet  nem  a  pozsonyi  révnél 
szenvedte,  hanem  a  pozsony megyei  réveknél,  kétségtelen. 
Mert  a  pozsonyi  rév  harmadának  élvezetében  zavartalanul 
állott  a  XlV-ik  században,  miután  tudjuk,  hogy  akkor 
itten  levő  vám-  és  révjog  részletét  bérbe  adta.  Ez  Ilsvai 
Leustach  nádornak  1384-ben  Visegrádon  függő  pecsét 
alatt  kiadott  okleveléből  tetszik  ki,  melyből  megtudjuk, 
hogy  az  apát  a  conventet  illető  vámrészt  és  a  Csalló-rév 
jövedelmét  1350-ben  Pozsony  város  bírájának,  Jakabnak, 
a  Miklós  fiának  és  a  pilisi  apát  vámszedőjének,  Jakabnak, 
1  évre  28  bécsi  márkáért  —  márkáját  10  dénárba  szá- 
mítva —  haszonbérbe  adta."  Ugyanazt  tette  135G-ban 
10  évre,  a  pozsonyi  és  csallóközi  révvám  harmadrészét 
240  arany  forintért  bérbe  adva  Jakab  gróf  pozsonyi  bíró- 
nak, a  Miklós  fiának  azon  kikötés  mellett,  hogy  a  bér  két 
évi  részletben,  Sz.  Mihály  és  Sz.  György  napjain  fizetendő.* 
Mint  nevezetes  körülményt  említjük,  hogy  a  kis-dunai 
rév  a  főtulajdonosokon  kívül  egyes  magánosok  kezeibe 
is  jutott  kisebb  részletekben.  1374-ben  Miklós,  Urmár 
György  fia  a  Chollon-rév  Y12  részét  Jakabra^  Mihály  fiára 
hagyja  végrendeletileg.*  1420-ban  Christanin  Pál  győri 
kanonok  a  Pozsonyhoz  közel  levő    felső    Csalló-ágon    való 


» Pan.  Ívtár  Caps.  23.  lit.  N.  és  Cápa.  »  U.  0.  Cápa.  31.  lit.  Gg. 

31.  lit.  Aa.  *U.  o.  Caps.  31.  lit.  Ee. 

« U.  0.  Caps.  31.  lit.  Bb.  »  Pozs.  v.  It.  Lad.  46.  Nr.  2341.  A.  U 


Digitized  by 


Google 


A  révjog  részlettulajdonoBai. 

révjogrészletét  és  egy  sessio  földét  eladja  örök  áron  Po- 
zsony városának  32  arany  forintért.'  És  amit  ily  kép  a 
megyei  réveknél  láthatunk,  ugyanazt  láthatjuk  a  XIV. 
század  óta  a  városi  révnél  is.  Ez  szintén  a  három  tulaj- 
donoson kívül  még  egyes  magánosok  kezeibe  jutott  volt 
kisebb  részletekben.  1371-ben  Barthó  Erzsébet  adja  el 
örök  áron  a  vödriczi  vámból  őt  illető  részét  Slaginkauf 
pozsonyi  polgárnak.*  1375-ben  PoUe  János  pozsonyi  pol- 
gár hagyja  a  torony  körül  való  révet,  illetőleg  a  rajta 
fekvő  pénzt  fiára  Andrásra."^  1381-ben  Puczhan  Jakab  a 
Sz.  Márton-egyházban  alapítványt  téve  erre  egyebek  közt 
a  révjog  őt  illető  részét  hagyja.*  Ls  hogy  ezen  alapítvány 
következtében  a  Sz.  Márton  egyháza  révjövedelemben  része- 
sült, bizonyítja  az  1457  évi  városi  számadókönyv,  mely 
szerint  a  réwámilletékből  Sz.  Mihálynapra  esedékes  5  tallér 
a  plébánosnak  ki  lett  fizetve.'^  1459-ben  10  font  dénárt 
kapott  a  révpénzből  egy  mindennap  éneklendő  halotti  mise 
czímén.®  1463-ban  meg  5  dénárt  kapott.  1382-ben  Hajdn 
János  és  neje  Magdolna  a  felsőrév  lakói  a  felső  révben 
bírt  7i2  részüket  gyermekeiknek,  ezek  hiányában  pedig  a 
túlélő  házastársra  hagyják  végrendeletileg.'  1402-ben  Simon 
révész. és  felesége  a  vödriczi  Vízitoronynál  bírt  7i«  részüket 
adják  el  örökáron  84  magyar  forintért  Gilgen  pozsonyi 
esküdt  polgárnak.®  1417-ben  Pesko  János  pozsonyi  kanonok 

» Poz8.  vár.  Ithr  Lad.  12.  Nr.  19.         Th.   die   mao    im    zu    St    Michelstag 

•  Póza.  vár.   Itár   Lad.  12.    Nr.  63.    scbnldig  ist  zu  bezalen  von  wegen  des 

*  meinen  Snhn  Andreen  daa  Urfahr     dinat  vom  Urfahr. 

an  dem  Tkurm,  daa  Geld  daa  ich  darán  *  Dinat  u.  Geldachuld.    So   hab  ich 

han,  ob  man  daa  ablöaet   und  dieweil  gebn  dem  Pfarrer  von  St.  Merten  am 

man  daa  Geld  nicht  ablüaet,   ao   aolle  Sambatag   am    Sct.   Appolloniatag  X 

er  daa  inne  han.  (Póza.  vár.  Itár  Lad.  Ib.  den.  die  man  im  achuldig   iat  von 

12.  Nr.  62.)  dea  ürfara  wegen,  darumb  er  ein  aell 

*ein  Theil    meinea   Urfara.    (Póza.  ampt  acholl  aingen  ali  Tag. 
vár.  Itár  Lad.  12.  Nr.  64.)  » Pozs.  vár.  Itár  Lad.    12.    Nr.   29. 

•Am    Montag    in    vigilia    omnium  'Pozaonyi  vároai  levéltár  Lad.  12. 

aanctorum  hab  ich  den   pfarrer  die  V  Nr.  115. 


391 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 

adja  el  2  font  fillérért  Gebiltl  János  pozsonyi  eskttdt  pol- 
gárnak a  vödriczi  Vízitornyon  bírt  révrészletét.^  1419-ben 
Frank  Tamás  és  neje  Margit  pénzt  és  a  Vízitornyon  bírt 
öt  részüket  hagyományozzák  végrendeletileg.*  Es  ezen  ha- 
gyomány alapján  jutott  aztán  a  Sz.  Lőrincz-egyház  rév- 
jövedelemhez, minek  1462-ben'  és  1468-ban  is*  nyoma 
van.  Hogy  közvetlenül  ezen  vagy  valamelyik  későbbi  év 
után  ment-e  a  nevezett  egyháznak  jogilletéke  feledésbe, 
nem  tudjuk,  de  tényleg  feledésbe  ment,  mert  1492-ben 
szeptember  hóban  eleveníti  fel  ezen,  elődjei  alatt  veszendőbe 
ment  jogot  Pankrácz,  sz.  lőrinczegyházi  plébános  és  pedig 
sikerrel.  A  plébános  ugyanis  az  elmaradt  révjövedelem- 
illüték  fejében  14  font  dénárt  és  3  schillinget  kapott  a 
várostól,  mely  azonkívül  kötelezte  magát  jövőre  minden 
évnegyedben  a  plébánosnak  6  forintot  fizetni.*  Az  1493-tól 
1520-ig  terjedő  városi  elszámolásokban  a  24  forintnyi  rév- 
jövedelem  tétele  csakugyan  elŐ  is  fordul.^  Azonkép  tudjuk, 
hogy  Benedek  Péter  és  Tamás  vámrészét,  melyet  a  dunai 
hídtól  bírtak,  a  pozsonyi  barátok  1503-ig  bírták.' 

A    révnek   ezen    itt    említett    hányadai    nyilván    úgy 
jut(jttak  egyes  magánosok  kezeire,    hogy    a   pilisi  apátság 

1  FoKB.  vár.  Itár  Lad.    12.    Nr.    46.  vorsetzten    zins    aller   bezalt  und  für- 

■  l'oza.  vár.  Itár  Lad.  46.  Nr.  2339.  bass  soU  in  gemayuer  stat  von  bégen 

A.  P.  des   urfar   allé   qaattember    gebn   VI 

*  rnnemen  stb.  43.  1.  1.  jegyz.  gulden  und  mit  der  zablung  anzeheben 

*  ü.  o.  43.  1.  3.  jegyz.  in  den  quattember  nach  crucis  ezalta- 
^  Maya  herrn  Richter  und  rat  auch  tionis  92.  (Ez  évi  vár.  sz.  k.) 

geinaín  átad  babén   mit    mayster  pan-  'És    pedig    1493 — 1501-ig    át    lett 

kratíOG    pfarrer   zu    S.  Larenzen   ayn  szolgáltatva     Pankrácz     plébánosnak ; 

appruch  g^jmacht  von  begon  altér  und  1501 -1506-ig  Jdno^plébánosnak;  1506— 

jeder   altér    verscsfen   zins   antrefend  1511-ig   Reua    Valentin    plébánosnak; 

daa  urfar  die   bey   seynen  vorvordern  1511— 1514-ig   Kreutzer   Simon   plébá- 

zeiten  pfarrer  versessen  sind  und  bar-  nosnak  és  1514 — 1520-ig  ZfgcAiwr  Fülöp 

nach  küjnen  ausgenommen,  dafur  ha-  plébánosnak.  Ezentúl  e  fizetésnek  nyo- 

hen  ihn  mcyne  herrn  auf  seyn  begeh-  ma  vész  a  városi  számadóköny vekben, 

ren  goben    1  fl.   zu    gleichen    wechsel  ^  Rakovszky :  Pozsony  egyházai,  M, 

facit  XUII  1.  III  p.  und  ist  derselben  Sión  III,  208. 


392 


Digitized  by 


Google 


A  révjog-részletek  keletkezése  s  megszfinése. 

zilált  pénzügyi  viszonyainál  fogva  révjogát  egyeseknek  el- 
zálogosította. Mert  hogy  az  apátság  tényleg  javakat  el- 
idegenített, az  kétségtelenné  válik  György  esztergomi  érsek- 
nek egy  1431-ben  Pozsony  városához  intézett  leveléből, 
melyben  említést  tesz  a  Konrád  pilisi  apát  által  egyes 
pozsonyi  polgároknak  eladott  javakról  s  felkéri  a  tanácsot, 
hogy  az  ezen  eladott  javak  után  befolyó  pénzeknek  a 
pozsonyi  plebános-Őrkanonok  által  eszközlendő  zárlatánál 
segédkezzen.^  Avagy  ligy  is  keletkezhettek  a  rév-hányadok, 
hogy  a  kincstár  üressége  következtében  maguk  a  fejedel- 
mek, különösen  Zsigmond,  a  még  az  ő  kezökön  levő  jog- 
részt egyeseknek  elzálogosították  vagy  esetleg  eladták, 
eladományozták.' 

Hogy  meddig  maradtak  a  külön  vámjogrészek  egyes 
magánszemélyek  birtokában,  nem  tudjuk,  valószinűleg 
1439-ig,  midőn  Albert  király  a  réwámot  a  városnak  ado- 
mányozta s  mikor  a  magánosok  jogrészei  legnagyobbrészt 
megszűntek,  mert  ha  még  a  XVIII.  század  derekán  is, 
1779-ben,  szó  van  révjogosult  polgárokról  és  kiváltságuk- 
ról,'  ezek  alatt  nyilván  már  csak  a  pannonhalmi  és  pilisi 
apátságok,  a  pozsonyi  gróf  és  a  pozsonyi  káptalan  értendők.* 

A  pozsonyi  káptalannak  révjogilletéke  tulajdonkép 
csak  tizedszedési  illeték  volt.  Úgy  jutott  hozzá,  hogy  Tamás 
esztergomi  érsek,  ki  eredetileg  a  révjog  tizedének  tulaj- 
donosa volt,  azt  1306-ban  a  pozsonyi  prépostnak  és  káp- 
talannak adományozta.  Tette  ezt  az  érsek  arra  való  tekin- 
tetből, hogy  a  pozsonyi  egyház  földi  javakban  és  jövedel- 
mekben szűkén  volt,  másrészt  kivánta  a  jövedelem  ezen 
átengedésével  az  isteni   tiszteletet  is  emelni.^   Minthogy  az 


»Poz8.    vár.    Itár    Lad.    XXXVII.  *  Király:    Vám-   és   révjog  története 

Nr.  45.  20.  1. 

•Király:  Vám-ésrévjAörtAl—^OW,  *Ered.  oki.  a  pozs.    kápt.  Itárában 

»Poz8.  vár.  Itár  Lad.  12.  Nr.  77  a.  Capsa  H.  Fasc.  4.  Nr.  74. 


393 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 

érsek  tizedjoga  nemcsak  a  pozsonyárosi,  hanem  a  pozsony- 
megyei  vámokra  és  révekre  is  kiterjedt,  azért  jogengedése 
a  káptalant  szintén  nemcsak  a  városi,  hanem  a  pozsony- 
megyei  vám-  és  révtizedekbe  is  juttatta.  A  szűkebb  jog- 
megosztást az  érsek  akkép  tette,  hogy  a  dunai  és  csalló- 
közi révtized  jövedelmek  egy  harmada  a  pozsonyi  pré- 
postot, kétharmadrészének  egy  tizede  az  őrkanonokat,  a 
maradék  pedig  a  többi  kanonokát  illesse.  Az  érsek  jog- 
cessióját  aztán  megerősítette  1306  ban  Fra  Gentile  bibor- 
nok  s  sz.  széki  követ,^  1323-ban  pedig  Károly  Róbert  ma- 
gyar király  is.  Ám  ennek  daczára  is  e  révjogtized  miatt 
1389-ben  per  támadt  a  prépost  és  káptalan  egyrészt  és  a 
pilisi  apát  közt  másrészt,  mígnem  azt  Demeter  esztergomi 
érsek  békésen  ki  nem  egyenlítette.*  Az  által,  hogy  a 
XIV.  század  végén  Stibor  vajda  és  a  többi  oligarchák  a 
csallóközi  révet  elfoglalták,  a  káptalan  tized-jövedelmében 
kárt  szenvedett.  V.  László  király  ugyan  a  káptalan  érde- 
kében rendeletet  bocsátott  ki  1455-ben,'  Mátyás  király 
pedig  1464-ben,*  de  azért  a  prépost  és  káptalan  károsodása 
fennmaradt  s  még  csak  a  XV.  század  végén,  1495-ben 
jutottak  ismét  joguk  és  jövedelmük  élvezetébe.*  1514-ben 
pedig  II.  Ulászló  király  is  megerősítette  a  prépostnak  és 
káptalannak  Tamás  érsek  1306  évi  fenntemlített  jogado- 
mányozását.^ 

Hogy  a  XIV.  században  a  „felső-rév"    említtetik,    az 
kétségtelenné   teszi,    hogy   már   akkor  egy   alsó-révnek   is 


i  Ered.  oki.  a  pozs.   kápt.  Itárában  *  L. .  Antiquum  Regestrum   in  fadis 

Capsa  H.  Fasc.  4.  Nr.  74.  Lib.  A.  p.  74  Capituli    Posoniensia    pag.    40   ée   47. 

•  V.  ö.  Rimely :   Capit,  Pos.  119.  1.  Azonkívül  a  pozs.  káptalannak  Pozsony 

Király :   Vám-  és  révjog  14.  1.  városa  ellen  való  révvám-tizedügyi  pe- 

»  Pozs   kápt.  Itban  Capsa  H.  Fasc.  rét  a  vár.  Itban  Lad.  45.  Fasc.  1.  Nr.  4. 

4.  Nr.  74.  Lib.  A.  p.  35—37.  pp.  102.  103. 

*Pozs.  kápt.  Itban  Capsa  H.  Fasc.  « Rimely:   Capü,  Pos.  119.1. 

4.  Nr.  74.  Lib.  A.  p.  39—42. 


394 


Digitized  by 


Google 


A  pozsonyi  káptalan  réytizedszedése.  Felső-  és  alsó-rév. 

kellett  lennie.  Ezt  tényleg  említik  is  a  számadókönyyek,' 
helyét  azonban  nem  tudjuk  kijelölni,  de  nagyon  való- 
színűnek tartjuk,  hogy  az  a  mai  állandó  Dunahídon  alul 
létezett  s  valamikor  Pozsony  kikerülésével  egyenest  Főrév- 
hez  vagy  a  vereknyei  révhez  juttatta  az  utast.  Ennek  az 
alsó-révnek,  azt  hisszük,  már  a  XIV.  században  jóformán 
rendes  forgalmon  kívül  kellett  lennie,  mert  ha  rajta  csak- 
ugyan Pozsonyt  kikerülni  lehetett,  akkor  a  város  köny- 
nyen  nem  csekély  kárt  szenvedhetett.  Azért  is  a  városi 
számadókönyvek  jobbára  csak  úgy  említik,  hogy  maga  a 
város  vette  e  révet  rendkívüli  körülmények  között  igény- 
be. Ellenben  a  felső-rév,  mely  a  Vízitoronynál  állott,*  mint 
rendes  közlekedési  rév  van  említve. 

Mint  biztos  adatot  említhetjük  továbbá  azt,  hogy 
nemcsak  a  pannonhalmi,  hanem  a  pilisi  apátság  is  a  po- 
zsonyi nagydunai  rév  és  vám  joga  birtokában  és  élveze- 
tében maradt.  Zsigmond  király  1401-ben  elveszi  ugyan  a 
pilisi  apáttól  a  Vízitornyot  s  oda  adományozza  azt  Bona- 
ventura  Jakabnak  és  fiának  Gáspárnak,  de  ez  adományát 
egy  dologi  teherrel  köti  össze,  amennyiben  a  Venturákat 
kötelezi  a  toronyért  évenként  a  pilisi  apátnak  30  arany 
forintnyi  kárpótlást  adni  örök  időkre,  azonkívül  egy  kuny- 
hót átengedni  az  apátság  vámszedője  számára.  Sőt  a  király 
ez  évi  okiratában  határozottan  fenntartja  a  pilisi  apátság 
javára  a  dunai  révjog  ^j^-ákt  mint  annak  tulajdonát.' 


*hab  ausgeben   den    Urfarern    das  über  waren  gefarn.  (Az  1451  évi  vár. 

man    mit    unserer    Schiffung    an    der  sz.  k.) 

niedem  ürfahr  hat  übergeführt  unsere  *  1407  aug.  3.   dy    mawtt  zu  Pres- 

lewt  von  Sarcgnus  wegcn  unsern  veint.  purch  pey  dem  Wasserturmb.  (A  pil, 

Es:   Item   hab   ich   zwein    nauförigen  apáts,  I,  396.)    1410  évi  okirat  hason- 

geben   die   ein   poten    bei    der    naeht  lóképen.  (U.  o.  I,  398.) 

hinabgefürt   habn    zum    nidem   Ur/ar  *Pozs.  vár.    Itár  Lad.  11.    Nr.  11. 

auf  waniung  als  die  Feint  zu  Stampha  Fejér  X.  IV,  79.  Átírva  Zsigmond  ál- 

über  nacht  do  lag  und   die  zu  Teben  tal  1402-ben.  Pozs.  v.lt  Lad.  11.  Nr.  12. 


395 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet 

1407-ben  szepesi  kereskedők  érkeznek  a  pozsonyi 
dunai  révhez  4  szekér  rézárúval  és  2  szekér  viaszszal.  A 
rézárú  után  megfizették  a  réwámot,  de  a  viaszkot  álréven 
akarták  a  Dunán  átcsempészni,  csakhogy  rajta  vesztvén 
viaszkjukat  a  pozsonyi  gróf  Wettaui  Smylo,  továbbá  Ventur 
Gáspár  és  a  piHsi  apát  vámszedője  János  elkobozzák  és 
maguk  közt  felosztják.*  Itt  meglepő,  hogy  Ventur  Gáspár 
mint  révjog-illetékes  szerepel,  de  a  közlemény  értelme 
mégis  nem  ez.  Ventur  csupán  a  vödriczi  Vízitorony  tulaj- 
donosa volt  s  nem  a  réwám-é  s  ha  mégis  réwámtigyben 
szerepel,  azt  másképen  nem  érthetni,  mint  úgy,  hogy  ő 
a  pannonhalmi  apátság  megbizottja  volt  vagy  ennek  jog- 
részletét bérben  tartotta.  Hogy  ennek  valóban  így  kellett 
lennie,  abból  bizonyos,  hogy  egy  1410  évi  okiratban, 
mely  ugyanezen  esetet  tartalmazza,  nem  Ventur  Gáspár, 
hanem  a  pannonhalmi  apát  említtetik  mint  a  révjog  társ- 
tulajdonosa." Ugyancsak  1410-ben  máj.  27-ikén  említve 
van  János,  a  pilisi  apátúr  vámosa  •  a  pozsonyi  vámrévnél 
a  Vízitoronynál.* 

Zsigmond  király  1416-ban  meghagyja  a  sz.  mártoni 
és  a  pilisi  apátoknak,  valamint  Ventur  Gáspárnak,  hogy 
csakis  törvényes  révdíjakat  szedjenek,  mert  különben  rév- 
jogukat elkobozza.'"^  Itt  tehát  ismét  szó  van  Ventur  Gás- 
párról, de  már  nem  mint  a  pannonhalmi  apát  jogrészének 
bérlője,  mert  a  pannonhalmi  apát  névleg  fel  van  említve. 
Az  okiratban  a  pozsonyi  grófról  nincs  szó,  kirŐl  pedig 
tudjuk,  hogy  a  révvám  egyharmadának  tulajdonosa  volt 
s  így  az  okiratot  másképen  nem  értelmezhetjük,  mint  ^gy^ 
hogy  Ventur  Gáspár  képviselte  ez  évben  a  pozsonyi  vár- 

<  Pozsony   yáros  okirata    a  király-  >  Johannes  tributarius  domini  abba- 
hoz. Vár.  Itár  Lad.  12.  Nr.  31  d.  tis  de  Pelisio. 

•  Pozs.  vár.  okirata  PelsŐczi  Bubek  *  A  püisi  apátság  I,  398. 

János  nádorhoz.    Vár.   Itár   Lad.    12.  'Pozsonyi    városi    Itár   Ladul.  46. 

Nr.  31  a.  Nr.  2340. 


396 


Digitized  by 


Google 


Bévv&m-jogi  sérelmek. 

grófot  atár  úgy^  hogy  tőle  megbízást  kapott,  akár  úgy, 
hogy  jogrészét  azon  módon  bőrbe  tartotta  ez  évben,  amint 
tartotta  volt  bérben  1410-ben  a  pannonhalmi  apát  jog- 
részót.  Arra,  hogy  Ő  erőszakosan  tartotta  volna  elfoglalva 
a  pozsonyi  főispán  réwám  részletét,  gondolnunk  nem  lehet, 
mert  ily  erőszakos  foglalót  a  király  bizonyára  a  törvén)'es 
vámszedésre  nem  intette,  hanem  a  vámszedéstől  egyszerfíen 
eltiltotta  volna. 

Később  azonban  már  tényleg  megtörtént,  hogy  a 
pannonhalmi  apátság  révvámjogán  sérelem  esett.  Már 
1410-ben  letiltja  Zsigmond  király  a  pozsonyi  bírót  s  né- 
hány pozsonyi  lakost  a  pannonhalmi  apátság  tulajdonát 
képező  pozsonyi  és  csallóközi  vámjogrészlet  elfoglalásától 
s  emiatt  a  nevezetteket  maga  elé  is  idézi/  Tíz  évvel 
későbben,  1420-ban  János  püspök  s  pannonhalmi  kor- 
mányzó ellentmond  Ventur  Gáspárnak  és  Haberstorfer 
Frigyes  pozsonyi  polgároknak  amiatt,  amiért  a  pannon- 
halmi apátságnak  a  vödriczi  réven  járó  révdíját  a  gyalog 
járó-kelő  emberektől  beszedik.*  Jogához  azonban  az  apát- 
ság utóbb  mégis  jutott,  mert  Döbrentei  Tamás,  a  pannon- 
halmi apátság  kormányzója  1449-ben  egyik  Pozsony  város- 
hoz intézett  levelében  felemlíti,  hogy  az  apátság  vám-  és 
révjogát  bérbe  adta  Swap  Henrik  óvári  polgárnak.* 

Hogy  a  pilisi  apátság  is  a  XV.  század  közepén  és  azon 
túl  szinte  jogbirtokos  volt  a  pozsonyi  nagy  dunai  réven,  azt 
ugyancsak  okiratok  bizonyítják  hitelesen.  1444-ben  július 
25-ikén  Hermann  pilisi  apát  elismeri,  hogy  Pozsony  városa 
neki  a  pozsonyi  dunai  rév  után  járó  illetékét  megfizette.* 

<  Pann.  Itár  Capsa  33.  lit.  £.  qaod  Posonii  habemua,  et  de  censibus 

*  Ü.  o.  Caps.  33.  lit.  B.  viginti  quinque  ílorenorum   puri  auri, 

>Poz8.  vár.    Itár    Lad.  37.    Nr.  44.  videlicet  de  quarta  parte  anni  presen- 

*quod  providi  viri    iudex  et  inrati  tis,  exsolverunt.    (Eredeti    a    pozsonyi 

civitatis  PosoniensiSy  nomine  communi-  városi  Itárban   Lad.    XLVI.   fasc.   A. 

tatis,    nobia    de   parte   tributi    poatri,  Nr.  49.) 


397 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 

1447-ben  február  14-ikén  ugyanazon  apát  azt  írja  a  po- 
zsonyi tanácsnak,  hogy  a  rév  czíraón  25  arany  forintnyi 
követelése  van  s  felszólítja  a  várost,  hogy  ezen  összeget 
szolgáltassa  be  Mihály  pozsonyi  prépostnak.^  1465-ben 
május  18-ikán  Pozsony  város  hatósága  Német  István  által 
felvilágosítja  megbizottját  a  pilisi  apátsággal  szemben  meg- 
indult vámügy  tekintetében.*  De  sőt,  hogy  a  pilisi  apát 
még  a  sz.  mártoni  apátság  vámilletékét  is  kibérelte,  az 
ugyancsak  Hermann  apátnak  egy  1464  évi  okleveléből 
tetszik  ki.  Ebben  ő  és  conventje  jelenti,  hogy  ők  a  vám- 
nak azon  harmadrészét,  mely  a  sz.  mártoni  apátságot  illeti, 
az  apátság  kormányzójától  Döbrentei  Tamástól  bérbe  vet- 
ték, ők  maguk  pedig  ismét  bérbe  adták  Hosszú  András 
pozsonyi  polgárnak'  és  Storch  János  a  maguk  udvarnoká- 
nak  26  tiszta  arany  forintért,  melyet  ezek  meg  is  fizettek.* 
A  réven  való  közlekedés  eredetileg  kompokon,  hajó- 
kon, csolnakokon  történt.  Még  csak  1407-ben  tervezték  a 
Duna  áthidalását  Zsigmond  királynak  egy  ez  évi  okiratá- 
ból megtudjuk  ugyanis,  hogy  már  Ádám  pozsonyi  polgár 
fia  Vincze  akart  a  pozsonyi  határban  a  Dunán  hidat  épí- 
teni, de  tervét  nem  valósíthatta,  miután  Őt  ennek  kivéte- 
lében Gutori  Jakab  fia  Imre  megakadályozta.  Az  okirat 
a  tervezett  híd  ügyében  nem  ad  közelebbi  felvilágosítást, 
de  miután  benne  a  pozsonyi  határ  van  említve,  a  híd  ter- 
vezője e^gy  pozsonyi  polgár  s  a  terv  kivitelének  megaka- 
dályozója  egy  gutori  birtokos  volt,  nyilvánvalónak  tartjuk, 

iquod  Yos  racione   tríbuti  m^i  mi-  roai    Itárban    Lad.    XLVI.    Fasc.    A. 

hi    tenemini    solvore    vigiuti    quinque  Nr.  34  p.) 

florenos  auri,  quos  mihi   circa  festnm  «Ered.  oki.  a  pozs.  vár.  Itban  Lad. 

Purificacionis    dare    et   assignare  de-  XLVI.  Nr    17. 

buissetifl.  Utasítja    a    várost,    hogy   a  ^Longo    Andree    concivi   Ciyitatis 

hátralékos    25    arany    ftot    vencrabili  Posoniensís. 

viro  dominó  Michaeli  preposito    Poso-  *  Pozs.  vár.  Itban  Lad.  XLVI  fasc. 

niensi  dare  et  assignare,    mea    in  per-  A.  Nr.  34.  (DipL  Fos.  III,  323.  Apü, 

soua,    veletis.    (Ered.    a   pozsonyi    vá-  apáts,  I,  415—416.) 


398 


Digitized  by 


Google 


A  Dana  áthidalása.  Zsigmond  és  Albert  királyok  hidjai. 

hogy  a  tervezett  híd  nem  éppen  Pozsonyvárosban  lett  volna 
felállítandó,  hanem  Pozsony  közelében  Gutor  irányában  s 
hogy  Jakab  fia  Imre  e  híd  által  a  maga  gutori  révét  látta 
veszélyeztetve  s  innen  építése  ellen  való  szabadkozása.  Az 
eszme  azonban  mégsem  maradt  foganat  nélkül,  főleg  nem 
Zsigmond  királynál,  ki  a  Dunának  áthidalását  országos 
érdekekből  fogta  fel.  Egy  1430-ban  május  3-ikán  Semptén 
keltezett  levelében  meghagyja  Pozsony  városának,  hogy 
támogassa  kellőleg  Gutzelt,  kit  ő  a  Dunán  való  híd  épí- 
tésével megbízott,  sőt  legyen  a  tanács  azon,  hogy  az  ő 
megjötteig  a  dunai  híd 'már  készen  is  álljon.*  A  híd  tény- 
leg el  is  készült  s  nem  csekély  költségeit  maga  a  király 
fedezte.  Felügyeletével  a  vár  kapitányát  bízta  meg,*  csak- 
hogy az  ezen  feladatával  nem  sokat  törődött,  úgy  hogy  a 
folyón  való  közlekedésben  csakhamar  fennakadás  állott  be. 

Újabb  lendület  csak  Zsigmond  halálával,  utódja, 
Albert  király  alatt  következett  be.  Ez  1439-ben  a  híd 
ügyét  újból  felkarolta,  Budán  kelt  adománylevelével  a 
hidat  s  a  dunai  vám-  és  révjogot  Pozsony  városának  ado- 
mányozta azon  feltétel  és  kötelezettség  mellett,  hogy  az 
a  hidat  saját  költségén  fenntartani  tartozzék."* 

E  nevezetes  adomány  eredménye  csakugyan  a  hídnak 
újból  való  helyreállítása  volt.  Ugyanazon  a  helyen  lett 
felépítve,  melyen  a  Zsigmond-féle  híd  állott,  t.  i.  a  vöd- 
riczi  Vízitoronynál.  Felállítása  nem  csekély  kiadásokat 
okozott  a  városnak.  A  király  ugyancsak  1439-ben  az  iránt 
szólítja  fel  a  várost  egy  másik  levélben,  hogy  bizonyos 
Jakab  hajómestert  elégítsen  ki  a  hajók  készítése  és  a  szük- 
séges köveknek  Óvárról  történt  szállítása  után.*  E  szállí- 
tások nyilván  a  dunai  híd  építéséhez  történtek  s  a  városnak 


*Pozs.  vár.   Itár   Lad.  12.   Nr.  70.  »Ered.  hártyaoklevél    a   pozs.  vár. 

Fejér:  Cod,  Dipl  X.  VII,  214.  Itban  Lad.  12.  Nr.  3  b. 

•Fejér:  Cod,  Dipl   XI,  222-224.  *Poz8.  vár.  kár  Lad.  12.  Nr.  37. 


399 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 

1439  s  köv^etkezŐ  évi  számadókönyvei  is  érdekesen  tájékoz- 
tatnak nemcsak  a  hídépítésnél  felmerült  költségek,  hanem 
a  híd  építésének  módja  iránt  is.  így  m(ígtudjuk  belőlük, 
hogy  a  hídhoz  szükségelt  hajókat  a  város  Bécsben  vásá- 
roltatta Flinz  Miklós  pozsonyi  polgár  által/  A  híd  maga 
részint  hajókon,  részint  czölöpökön,  jármakon  nyugodott* 
8  horgonykövekkel  volt  a  folyam  egyes  helyein  megerő- 
sítve.' Említvék  azonkívül  a  számadásokban  a  jármokon 
nyugvó  végfák,  továbbá  a  hintő-  és  kóczfák  meg  deszkák.^ 
Részeiből  megkülömböztetik  a  külső-  és  a  belső  hídat.^  A 
külső  híd  alatt  nyílván  annak  a  tdlsó  vagyis  jobb  part  köze- 
lébe eső  része  értendő,  míg  a  belső  hidat  a  város  felé  eső 
hídrész  képezte.  Ha  tekintetbe  vesszük,  hogy  e  hajó-  és 
járomhíd  a  mai  horgonyőrségnél,  a  katonai  élelmezési  ház 
előtt  állott  s  hogy  hajdan  itt  a  folyót  egy  sziget,  a  Gereidt 
osztotta  két  részre,^  akkor  nem  lesz  nehéz  megérteni,  hogy 
a  hídnak  belső  és  külső  részei  voltak.  A  szigetet  körülölelő 
Dunaágokon  állottak  a  jármokat  képező  czölöpök,  melyeken 


^  1439/40  évi  vár.  bz.  k.  Királynál :  die  Endébaütn,   Jocher  und  Slreu   aus 

Dunai  vám-  és  révjog  23.  1.  dem  Wnsser   genommen  faan   und  die 

'Umb  dds  er8tj9rt4^/t»c^j^  das  man  Jocher  wieder   gelegt    habn   und    die 

ans  zu  Theben  genohmon  hat.  —  Am  Bruckechiff    wiedur    zugerichtet  habn 

Montag  nach  Oatern   (márcz.  28-ikán)  und  die  Endvbaüm  daraufgolegt  habén 

ein  prugkschiff  durch    grossen    Wind  und  Slrew.  (1443  óvi  vár.  bz.  k.) 

wegtrieben.  —  Am  Freytag  nach  pfing-  *  habén  wir  gebcn  iwo  Sohaff,  da- 

sten   (május   20-ikán)   ein   Druckschiff  mit  man  daB  prugkschiff  ausschöpf  das 

aus  der   aw   gen  das  wasser  gefuert.  sich  gesenkt  hat  an  der  da$seren  prugk 

(1440  évi  vár.  sz.  k.)    Ugyanez  évben  mi t  Wasser. —III gesellen  gebén  die don 

jul.  23-ikán:  als  die  Tunaw  gros  war  Weg  gesaubert  habn  zura<<«»ér/»|M-«^A?. 

und  ein  Jocfi  von   der  prngk  hin  riss.  —  Habén  wir  gohabt    bei    der  innern 

Es  jul.  30-ikán :    als   das    Wasser    III  prugk  Ylll  ATlbRíer.  — Aufgenommen 

Jocher  fuder  gefíiert  hat.  (U.  o.)  den  Larenzen  zum  pruckbueter  an  der 

'hab  ich  Zimmerlewt  gehat  die  an-  dussern  pruck,  (1440  évi  vár.  sz.  k.)  — 

kelsleia  geworfen  han.  (1441  évi  v.  sz.  k.)  IX  Zimmergcsclln  bei  der  áussernprugk 

«  AmCharfreitag(azazápril  19-ikén)  als  man  die  abgetragen  hat.  ^1442  évi 

als  das  Wasser   die    Bruck  zerstieben  vár.  sz.  k.) 

hat,  habn  wir  gehabt  XII  Aribater  die  *  L.  e  mű  II.  I,  18. 


400 


Digitized  by 


Google 


Az  első  hidak  szerkezete  s  fennállásuk  ideje. 

a  híd  nyugodott  s  részben  a  hídbajók,  melyek  természetesen 
áradásokkor  nem  kevéssé  veszélyeztetve  voltak  s  egyszernél 
többször  a  folyam  árja  által  el  is  sodortattak/  Yízáradások 
és  jégzajlás  idején  tehát  mindig  le  kellett  a  hidat  bontani. 
Ilyenkor  a  hídhajókat  kivonszolták  a  szárazra  vagy  félrees6 
Danaszakadékokba  mintegy  téli  kikötőkbe.  A  számadóköny- 
vek ilyenekül  a  Gerin.  Einsing  és  a  Wisgrund  nevű  dűlőket 
említik.*  A  Gerin  vagy  Grinn  a  pozsonyi  Duna  túlsó  részén 
folyt  s  egészen  Köpcsény  közeléig  húzódott  el,  ma  azonban 
már  csak  csekély  nyomában  szemlélhető.  Az  a  Dunaszakadék 
ugyp^nis,  mely  a  Spiegelhagen  nevű  erdősliget  déli  határát 
képezi,  8  körülbelül  ma  a  pozsony-szombatholyi  vasút  tölté- 
sénél éri  végét,  hajdan  összeköttetésben  állott  a  pöcseni 
Dunaággal,  úgy  hogy  azt  a  régi  Gerinnel  azonosíthatni.  Ez 
esetben  érthetnők  is,  hogy  e  Dunaág  hogyan  szolgálhatott 
az  utasoknak  és  kereskedőknek  út-irányúl  Pozsonyból  akár 
Hainburg  akár  Oroszvár  felé,  ami  szükségessé  tette  volt, 
hogy  rajta  vámhely  legyen.  Mert  hogy  rajta  csakugyan 
vámhely  volt,  az  világosan  kitetszik  Zsigmond  király 
1430  évi  okiratából.^  A  járomfákon  fekvő  végfák  télire  a 
Vödriczen,  a  királyi  fürdők  mellett  lettek  elhelyezve.* 
Tavaszszal  aztán  a  híd  újból  a  folyóra  lett  állítva.  Elzen 
Albert-féle  híd  csak  1445-ig  állott  fenn. 

Már  1451-ben  a  város  újhíd  építésére  gondol.  Ez 
ügyben  Hunyadi  János  kormányzóhoz  is  fordul,  ki  is  egy 
ez  évben  Temesvárról   írott   levelében   a   város   szándékát 


'  PozB.  vár.  Itár  Lad.  12.    Nr.  3  a.  gebn  auf  di  gémein  als  mnn  angcsagt 

Fejér  X.  VIII,  409.  hat  der  gémein  einstheils  das  man  die 

•Poz8.  vár.  Itár  Lad.  13.  Nr.  14  c.  Endspáum  zwischen  beiden  Briteken  ab 

litt.  1.  einander  geworfen  habn  und  auf  Wa- 

*  Dipl,  Po8.  II,  245—47.  gen   geladen   habén    und    sic    wieder 

^Az  1443  évi  városi  számadókőnj-  übereinander  gelegt  habén  2»6tr/er /}»(/- 

vekben  olvassuk:  Mittichenvor  Miit hiae  siulen   auf  der   Bedrüz   da   sind    die 

Apostoli    (azaz    febr.    20-án)    hab  ich  Aribnter  fleissig  gewest. 


Ortvay:  Pozsony  története.  II.  8.  401  SG 


Digitized  by 


Google 


1 


Xl.  Fejezet. 

helyesli  s  segélyét  ígéri!'  1453-ban  mindazonáltal  a  híd 
még  mindig  lerombolt  állapotban  volt,  ami  kitetszik 
V.  László  királynak  egy  ez  évi  Pozsonyban  kelt  oklevelé- 
ből, melylyel  6  a  remélhetőleg  rövid  idő  múlva  felépí- 
tendő hidat  a  vámjoggal  együtt,  de  egyszersmind  a  híd 
fenntartásának  terhe  mellett  Pozsony  városának  adja.  E 
kegyének  indokául  főleg  azt  említi,  hogy  a  pozsonyiak  az 
ő  anyjának,  Erzsébet  királynénak,  a  háború  idejében 
menedéket  adtak  s  mert  a  város  a  lázadók  részéről  sok 
kárt  szenvedett.*  Egy  évvel  későbben,  1454-ben  Kappler 
János  pozsonyi  várkapitányt  arról  értesíti,  hogy  a  város 
a  király  akaratából  és  beleegyezésével  a  Duna  folyón  és 
ágain  át  nemcsak  a  saját,  hanem  az  összes  átkelők  kényel- 
mére hidat  akar  építeni.  Meghagyja  azért  a  kapitánynak, 
hogy  ^  várost,  bárhol  is  akarná  az  építkezést  foganatba 
venni,  ebben  ne  akadályozza,  hanem  engedje  szabadon 
cselekedni.' 

E  híd  építésének  további  mozzanatairól  nem  bírunk 
tudomással,  de  bizonyos,  hogy  másfél  évtized  múlva  újból 
a  hídépítés  szükségessége  előtérbe  lépett.  1468-ban  ugyanis 
egy  hídmester  érkezik  Bécsből  Pozsonyba,  hogy  itt  a  fel- 
állítandó híd  helyét  megállapítandó  a  Duna  vizét  kutassa 
és  mérje/  Ezúttal  már  nem  arról  volt  szó,  hogy  a  Vízi- 
torony előtt  levő  híd  egy  újjal  helyettesíttessék,  hanem 
hogy  e  folyó  más  helyén  egy  egészen  új  tervezetű  híd  léte- 
süljön. Ez  a  vállalatot  nehézkesebbé  tette  s  azonnal  való 
végrehajtását    késleltette.     Még    csak    három    év    múlva. 


*  Pozsony  városi    levéltár   Lad.  12.  Fiachern  nná  Scheűhiten  di  den  Ihtíck- 

Nr.  57.  maister  hahen  gefurt  daa  er  das  wasaer 

'  Pozs.  vár.  Itár  Lad.  12.  Nr.  la.  hat  ges&cht,  wo  man  di  Pruck  aoU  ma- 

»Poz8.  vár.  Itár  Lad.  12.   Nr.  1  c.  chen   XXXV   den.   Demselben   Pruck" 

^Az   ez    évi  szám  adókönyvben  ol-  maister   habén    mein   Herrn  geschafit 

vassuk :    Am  8ambstag  vor  Georgitag  zu    gebn    1    Pfund    denar   za    zernng 

(azaz  ápril  23-ikán)  hab  ich  gebn  IIII  wider  gen  Wienn. 


402 


Digitized  by 


Google 


A  Halászkapu  irányába  eso  harmadik  híd  s  szerkezete. 

1471-ben  ad  Mátyás  király  Csáktornyai  Ern6  János  zólyomi 
grófnak  felhatalmazást  arra,  hogy  az  ország  s  Pozsony- 
város  érdekében  Pozsony  mellett  a  Dunán  át  hidat  épít- 
hessen. Vele  a  király  Pozsony  városán  segíteni  kivánt 
azon  tekintetnél  fogva,  mivel  az  az  utóbbi  időben  nem 
csekély  szolgálatot  tett  úgy  az  országnak,  mint  a  király- 
nak.' A  híd  tényleg  fel  is  épfílt,  mert  1473-ban  készen 
állott  s  1486-ig  szolgált  a  közforgalomnak.  E  hídnak  helye 
a  Halász-kapu  irányában  volt  ott,  hol  a  mostani  állandó 
híd  építése  előtt  a  hajóhíd  állott  s  a  hol  jelenleg  a  csavar- 
gŐzös  közlekedik  a  Dunán  át,  tehát  a  koronázási  emlék- 
szobor és  a  ligeti  kávéház  között.  Csakhogy  akkor  a  Duná- 
nak ágya  nem  volt  azonos  a  maival,  mert  míg  ma  a  sza- 
bályozások következtében  a  Duna  Qgy  főmederben  egye- 
sül, addig  az  hajdan  ugyancsak  egy  sziget  által  két  ágra 
volt  osztva.  E  szigetül  nem  a  mai  díszliget,  mint  néme- 
lyek gondolják,*  hanem  egy  teljesen  eltűnt  kisebb  sziget, 
a  Bruckau  vagy  Brückelau  képzelendő  s  igy  a  Mátyás- 
király idejebeli  híd  is  úgy  mint  régebben  a  Víztornyi  is 
ugyancsak  két  részből,  külsőből  és  belsőből  állott,  amint 
azt  a  városi  számadások  feljegyzései  kétségtelenné  teszik.* 


'  Pozs.  vár.  Itár  Lad.  12.  Nr.  7.  selb  fünft  dass  auch  prugkstekhen  zu 

•  Király :  Dunai  vám-  ée  révjog  70. 1.  der  attasém  Tonawprugkn  gespitzt  und 

*Ain  Sambstag  nach    Corporis  Xti  aaf   der    innem     Tunaw^ugken    auch 

(jun.  23-ikán)  hab  ich  gehabt  V  Tag-  stekhengeslahen.És:  am  aschtag  (febr. 

wercher  Tagleich  die    in   der  aw  zwi-  20-ikán)   seyn  gebesen   XXVIII  Tag- 

schen    den  peeden     Tonawprugken    die  wericher   di    auff    der    innem  prugkn 

peisch    gehakt    habn  und  den  weg  zu  den  Zimmerlewtcn    geholfen    han  .  .  . 

der  pruken  gemacht   mit   peisch    wan  pfínstag   damach    (febr.  21-ikén)    auff 

das  Wasser   gross    war.    (Az  1481  évi  der  innem  prttghn  sind  gebesen  XVII 

vár.  sz.  k.)  —  Des  montags  nach  con-  Tagwercher  .  .  .  Montag  nach  invoca- 

versio   Pauli    (jan.   29-ikén)    hat    man  vit  (febr.  25-ikén)  sein  auff  der  ausaem, 

die  iitnere   Tonawprugken    auch    abtra-  Tonawprugken   gebesen    XVI  Tagwer- 

gen.  (1482  évi  vár.  sz.  k.)   —  Montag  cher  die  jochpawn  habn  helfen  unter- 

vor  den  vaschangstag   (azaz  febr.  18-  ziehn.     (1482    évi    városi    számadási 

ikán)den  maister  Wolfgang  Zimermann  könyv.) 


403  «6* 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 


De  e  feljegyzésekből  az  is  derül  ki,  hogy  e  híd  felteste 
már  nem  nyugodott  hajókon,  hanem  csakis  czölöpökön.* 
Tehát  nem  hajó-,  hanem  járomhíd  volt  és  pedig  oly 
szerkezettel,  hogy  jövő  s  menő  hajók  átbocsátására 
alkalmas  volt.*  Felső  része  hídkorláttal  volt  ellátva,'  mi 
a  rajta  való  közlekedést  biztosította.  A  czölöpöket,  me- 
lyek a  polgárhget*  s  Máriavölgy  erdőségeiből*  kerültek 
ki,  hajókon  állott  ütőgéppel  verték  be  a  folyam  meder- 
talajába.^ 


>  A  feljegyzések  nem  szólnak  ez 
időszakban  hídhajókról,  hanem  csakis 
czőlöpökről  és  jánnakról,  Stock,  Steken, 
Joek  gyakrabban  előfordaló  szavak. 
A  czölöpöket  külön  ütőeszközzel  ver- 
ték a  talajba.  Ansgebn  .  .  .  dem  Hans 
Leitgen  formán  das  er  holzateéken  aaf 
die  Pruck  gefuhrt  hat,  das  xoerch  and 
den  sádegd.  (Az  1478  évi  vár.  sz.  k.) 
És :  Ausgeben  auf  die  Tonawprugken 
di  Síiken  zu  slahen  den  Zimmerlewten 
und  ander  klain  Tagwerichern.  (1480 
évi  vár.  sz.  k.)  —  Meister  Wolfgang 
Zimmerman  selbst  sext  das  sy  auch 
stekhen  zu  der  Tonawprugken  gespitst 
und  jochpam  auszimmert  han  am  mon- 
tag  mittichen  pfínstag  die  wochen  nach 
esto  mihi  vagyis  m&rczias  5.,  7.  és 
8-ikán.  (1481  évi  vár.  sz.  k.) 

•Am  erichtag  abent  vor  Georgi 
(azaz  ápril  22-ikén)  den  Aribatem  die 
desselb  Kunig  (Mathias)  scheff  durch  die 
prugk  habn  Icum  und  an  das  ain  Joch 
gepunden  habn  III  Sch.  XXIII  den. 
(1478  évi  vár.  sz.  k.) 

•  Meister  Wolfgang  Zimmerman  das 
er  an  den  gatteiti  auf  der  Tonawprugk 
gearbeit  hat.  (1480  évi  vár.  sz.  k.)  — 
XVIII  Tagwercher  die  die  steken  auf 
der  altén  Prugken  zu  den  gattem  habn 
helfen  zu  slahen.  (1481  évi  vár.  szám. 
könyv.) 


^XVI  Tagwercher  die  jochpawn 
habn  helfen  nnterziehn  und  mit  dem 
Schustl  in  der  burgeraw  die  joch  gehakt 
und  heranff  pracht  habn.  (1482  évi 
vár.  sz.  k.) 

*  Ausgeben  auff  die  fromten  furlewt 
die  auB  dem  thai  prugkstekhn  herge- 
furt  habn.  (1482  évi  városi  számad. 
könyv.) 

*  Freytag  vor  Math.  Ap.  (azaz  febr. 
23-ikán)  Meister  Wolfgang  Zimmer- 
man und  selbander,  das  sie  das  toerch 
zu  Tunawprugken  zugericht  habn. 
(1481  évi  vár.  sz.  k.)  Fenntebb  is  elő- 
került már  a  werch  és  a  echlegel.  Hogy 
hajókon  állott  a  gép,  az  kitetszik  a 
számadások  e  helyeiből :  Pfínstag  nach 
Oculi  (azaz  márcz.  29-ikén)  eine  newe 
traunzulln  aufgefangen  (ezt  a  vízár 
hozta)  darauf  man  die  prugk  geslahen 
hal,  das  hab  ich  abkawft.  És  ápr.  5-ikén : 
Mein  herm  habn  von  den  Pauln  Spiess 
ein  regenspurgerin  ScheíF,  derauv  man 
die  Tonawprugken  geschlahen  hat  um 
9  guldn  kauft.  £  regenspurgi  hajót  is 
a  vízár  hozta.  (1481  évi  vár.  sz.  k.)  — 
Meister  Wolfgang  Zimmermann  selbst 
sexten  das  sie  das  toerch  auf  die  Tonaw 
und  die  Scheff  dabei  zugericht  und  ge- 
setzt  hahen  als  man  die  Tonawprugk 
hat  angehebt  zu  machen.  (U.  o.) 


404 


Digitized  by 


Google 


r 


Fenntartásának  nagy  költségei. 

E  hídnak  elkészüléséhez  a  város  sok  munkával  és 
költséggel  járult/  De  fenntartása  is  igen  sok  költségbe 
került.  Ami  a  hidat  költségessé  tette,  az  volt,  hogy  ugyan- 
csak minden  évben  le  kellett  bontani.  Amint  a  jégzajlás 
ideje  közeledett,  de  minden  nagyobb  vízárkor  is  e  híd  sem 
maradhatott  a  folyón.*  Olykor  még  a  czölöpöket  is  ki 
kellett  a  vízből  húzni,  nehogy  az  ár  vagy  jég  azokat 
kiragadva,  oda  vágja  az  ép  jármakhoz.*  Voltak  tehát 
a  hídnak  jármai,  azaz  karóoszlopkötegei  és  magánosan 
álló  támaszkarói.  Ezeket  a  jégzajlás  nagyon  rontotta, 
egyszerűéi  többször  egész  szerkezetét  is  megrongálta^  s 
végre  is  1486-ban  egészen  tönkre  tette.*  Nincs  év  ezen 
híd    fennállása    időszakából,     melyben    a    hídhoz    szüksé- 


*Cum  fídeles  nostri  prudentes  et 
circamspecti  Cives  hujus  Civitatis  No- 
sfrae  Posoniensis  pontem  trans  flaviam 
Danabij  pro  commimi  bono,  non  sine 
magnU  lahoribuSf  et  eacpensis  erexisse 
dicuntar.  (Mátyás  kir.  Pozsonyban  kolt 
oki.  a  vár.  Itban  Lad.  12.  Nr.  5.) 

•  Die  ausser  und  inner  prugk  ah- 
zutragen  in  der  eysuguss.  (1485  évi  vár. 
szám.  k.) 

'  Am  Erichtag  Egidii  (azaz  szept. 
2-ikán)  hab  ich  X  Tagwercher  die  aueh 
die  Stokch  awt  der  pmgken  getHiUen 
habn  wan  das  wasser  war  gross  und  di 
Stokch  sind  dreien  Jochen  angeronnen. 
(Az  1478  évi  vár.  sz.  k.)  —  Die  Tonaw- 
prugken  abtragn  anno  LXXXI  dcs 
Montags  appoUoniae  hat  man  ange- 
hobt  die  prugken  abzutragen  die  Ends- 
pawm  und  strewholtz  XV.  Tagwericher 
(1481  évi  vár.  sz.  k,)  —  Am  mittichen 
nachErasmi  (jun.  6-ik)  seyn  mehr  gross 
stöckh  an  peede  prugken  der  Tonnw 
gerunnen  und  angelegen,  an  demsul- 
ben  Tag  hab  ich  gehabt  X  Tagwer- 
cher,   die    awch    die    stöhh    mit    dem 


karspl  au^geivundm  hahn  (U.  o.)  — 
Freytag  und  Sambstag  nach  dem  Os- 
tertag  (ápril  12.  és  13-ikán)  dem  An- 
dree  Rossmulner  dass  er  den  harspl 
gemacht  hat  damit  man  die  pawm 
stükhl  aus  dem  wasser  auf  die  Tonaw- 
prugken  auswindt.  (1482  évi  v.  sz.  k.) 

^  An  Sambstag  nach  Udalrici  (azaz 
jul.  5.)  von  den  Urfar  diselb  wochen 
vor  Ee  di  Pruck  dctí  eysa  hat  hin  ge- 
átossen  gemacht  ist  worden  VII  Pf. 
XII  den.  (1477  évi  vár.  sz.  k )  —  Meis- 
tcr  Wolfgang  Zimmermann  selbander 
da  sie  Endspawm  und  stekhen  zu  der 
Tonawprugh  gespitzt  habn  als  dcu  Eysa 
héUt  ettlich  joch  hingeaiosaen.  (1482  évi 
vár.  sz.  k.)  Ez  év  febr.  23-ikán  karó- 
kat hoztak,  (üs  das  eysa  die  prughn 
hat  hiiigeatoaaen,  (U.  o.) 

*  Mátyás  király  BánflFy  pozs.  gróf- 
hoz 1487-ben  intézett  levelében  olvas- 
suk :  pons  ille  Posoniensis  supor  Da- 
nubío  per  Impetum  glaciei  prcteterita 
hyeme  penitua  deatrucíus  eat.  (Ered.  oki. 
a  pozsonyi  városi  Itárban  Lad.  12. 
Nr.  (3.) 


405 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 


gélt  favételekről,*   javításokról,*    újból  való    helyreállításá- 
ról'   ós   fogadott  munkásokról   nem    volna   szó,*    amikből 


>  Am  Montag  vor  Pankratzi  (azaz 
máj.  9-ikén)  hab  ich  gebn  den  rőten 
Niki  der  gefurt  hat  Endshaum  und 
Laden  und  das  Werich  zxl  der  Pruck 
XLII  den.  (1474—75  évi  vár.  sz.  k.) 
—  Am  Sambstag  corp.  Xti  (azaz  jun. 
11-ikén)  hab  ich  gebn  den  munichen 
in  unser  lieben  Frawenkloster  zn  Press- 
bnrck  nach  goschaft  meyner  Herm 
VI  Pf.  pfennig  zu  den  Paw  der  Pruck 
über  die  Tonaw  das  man  von  den 
münchen  kauft  hat  holtz  zu  Notturft 
der  Pruck.  (U.  o.)  —  Am  Montag  nach 
erucÍB  inventionem  (azaz  máj.  5-ikén) 
hat  Herr  Bnrgermaister  kauíFt  XXI 
Holz  zu  der  prugkn.  (1477  évi  vár.  sz. 
k.)  —  Ansgeben  um  Holz  auf  die 
Tonawprugken  und  Streúholz  anno 
LXXX  dea  Freytags  nach  vincula  petri 
(azaz  aug.  4-ikén)  hab  ich  kauft  aichen 
sirayholz  auf  die  Tunawprugken  1  holz 
VI  den.  facit  IV.  Sch.  VI  den.  (1480 
évi  vár.  8z.  k.)  —  Am  erichtag  nach 
gotthardi  (azaz  máj.  9-ikén)  hab  ich 
kauftt  zween  prugstekchen  zu  der  To- 
nawprugken von  einen  pawern  von 
Pistritz  3  Sch.  32  den.  És:  von  X 
prugstekchen  aus  dem  münichwald  he- 
réin zu  fuhren  3  lib.  8  sch.  És:  Am 
mittichen  nach  servatius  (máj.  16-ikán) 
hab  ich  kaufft  XLIII  Strewholtz  auf 
die  Tonawprucken,  ein  holtz  6  den. 
(U81  évi  vár.  sz.  k.)  —  Ausgeben  um 
holzwerich  zur  Tonawprugken  und 
Stroyholz  28.  1.  19  p.  50  d.  (1482  évi  v. 
sz.  k.)  —  Ausgcbn  umb  Holtz  auf  die 
Tonawprugken  streyholz  Kuder  stb. 
(1485  évi  vár.  sz.  k.) 

•In  die  philippi  et  Jakobi  (azaz 
máj.  lén)  den  Veit  Schopper  und  sei- 
nen  helfern  das  sie  die  grosseu  pawm 
habn    aus    der   prugken   gehakcht  als 


sy  darunter  gerunnen  worden.  (Az 
1477  évi  vár.  sz.  k.)  —  Am  Sontsg 
vor  Egydi  (azaz  aug.  31-ikén)  Maister 
Paul  Prugkmayster  das  er  die  klain 
Jöchl  erhayen  der  Prngk  gemacht  hat 
ein  gantze  Wachcn.  (1477  évi  vár.  sz. 
k.)  —  Am  Montag  nach  Reminiscere 
(azaz  febr.  IGikán),  als  dy  prugk  mit 
den  Sumeher  wein  ist  nydergangen, 
hab  ich  gehabt  II  Zimmerleidt  die  die 
Enspawm  habén  auf  die  tunawprugk 
gezogen.  (1478  évi  v.  sz  k.)  —  Erich- 
tag nach  Sophie  (azaz  máj.  19-ikén) 
hab  ich  maister  Línharden  Zimmer- 
mann  selb  dritten  vass  sy  auf  der 
Tunaw  prugken  Endspawm  under  zo- 
gen  und  Jochpawm  aufzogn  habn  jc- 
den  II  Togwerich  facit  V.  1.  XXVI 
den.  (U.  o.)  —  Am  Pfinstag  vor  Vitus 
(azaz  jun.  11-ikén)  und  die  gantz 
Wochn  vorauf  der  Prugkn  einhaim 
bei  der  gstettn  ein  Joch  zu  slahen. 
(U.  0.)  —  Montag  nach  St.  Vitus  és 
pfinstag  nach  Sixti  (azaz  jun.  17.  és 
aug.  8-ikán)  zween  Zimmermann  dass 
sy  au£F  der  Tunawprucken  ein  ens- 
pawm unterzogn,  an  der  andern  prug- 
ken gebessert  und  streyholz  gericht 
habn.  (1482  évi  vár.  sz.  k.) 

'  fur  prvgkslaheti  külömböző  tételek 
alatt  az  1477  évi  számadások  valami 
70  font  dénárt  részleteznek.  £  tételek- 
től külön  előszámlálvák  fur  die  Urfa- 
rer,  auf  urfar  und  prugkn  valami  137 
font  dénár. 

^  umb  Streyholz  und  kleine  Tag- 
wericher  angehebt  das  ausgeben  am 
Montag  vor  Joh.  bapt.  (azaz  jun.  23- 
ikán)  43  munkásra.  És:  Am  Erichtag 
nach  Udalrici  (azaz  jul.  2-ikán)  hab 
ich  gehabt  auf  der  prugk  XII  Tag- 
werich.  (1477  évi  vár.  sz.  k.)   —  Aus- 


406 


Digitized  by 


Google 


A  Hftltér  irányába  eső  negyedik  híd. 

eléggé  megérthetni,   hogy  fenntartása  tényleg  igen  költsé- 
ges volt.*  " 

A  szétroncsolt  hidat  csakhamar  pótolták  újjal.  Már 
1487-ben  márcziusban  Mátyás  király  felszólítja  a  várost, 
hogy  építse  fel  újból  a  hidat.  Minthogy  azonban  a  hely, 
melyen  az  előbbi  híd  állott,  nem  volt  eléggé  megfelelő, 
azért  meghagyja  a  király  Lindvai  Bánffy  pozsonyi  gróf- 
nak, hogy  a  városnak  az  új  híd  építését  engedje  meg 
kényelmesebb  helyen.*  \igy  látszik,  a  hely  kiválasztásában 
nem  csupán  a  hydrotechnikai  körülmények  jöttek  tekin- 
tetbe. A  polgárság  s  nyilván  az  utazó  közönség,  nem 
találhatta  a  Halászkapu  irányában  fekvő  hidat  elég  kényel- 
mesnek, mert  nem  feküdt  főkapu  előtt.  A  Halászkapu, 
mint  láttuk,  csak  gyalogközlekedésre  szolgáló  kapu  volt.^ 
Viszont  közvetlenül  a  vár  alá  eső  s  így  a  vár  személyze- 
tének hatalmi  befolyása  alatt  levő  híd  sem  tetszhetett  a 
polgári  elemnek,  amint  a  várgrófnak  s  kapitánynak  sem 
lehetett  kedvére  egy  olyan  híd,  mely  a  várfalaktól  félreesik. 
Csakis  e  szempontból  itélvo  értjük  meg  Mátyás  királynak 
Bánífyhoz  intézett  levelét.  Az  újhíd  tényleg  nem  épült  fel 
előbbi  helyén  a  Halászkapu  irányában,  de  nem  is  a  Zsig- 
mond-féle még  régibb  híd  helyén  a  Vízitoronynál,  hanem 
a  kettő  között  levő  téren,  a  Vödriczi    kapu   irányában,    a 

gebén  auf  die  Tonawprugken   di  Ste-  aufzogen.    (IT.   o.)    —    Am    Sambstag 

ken  zn  alahen    don   Zimmerlewten  und  nach  St.  Ambrosi  (ápr.  5-ikén)  ausgebn 

ander  klain    Tagwerichem.  (1480  évi  v.  auf  die  Tonawprugken    den    Zimmor- 

Bz.  k.)  —  Ausgebn  auf  die  Tonnwprng-  lowten  die  etekben  zu  slahen  und  an- 

ken  von  newen  dingen  zu  slahen  den  dern  Tagwerchern.  (1483  évi  v.  sz.  k.) 

Zimmerlewten  und  auf  die  tagwercber  >  Az    1477    évi   vár.    számadóköny- 

an  dem  hayer  gezogon  und  angchebt  vekben    előjövő   tételek    közt    előjön  : 

dieselb  prugken  die  stekhen  zu  slahen.  fuer-    und   schefflewt   valami    78  libra 

(1481  évi  vár.  sz.  k.)  —  Meister  Wolf  dénár.  —  Az  1482-ikiben  auf  gedingte 

Zimmermann  selb  acht  Zimmerletpt  mit  Scheffleict,  am  urfar  valami  404 1.  dénár, 

sambt   einen    parlier    das   sie    an  der  *  Ered.    oki.    a   pozs.    vár.    Itárban 

Tonawprucken  gearbeit  di  stekchcn  zu  Lad.  12.  Nr.  6. 

slahen  und  Jochpawm  und  enndpawm  ^  E  mű  II.  I,  133.  1. 


407 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 

mai  Haltéren  s  hol  jelenleg  az  innenső  parton  Nep.  Sz. 
János  **  szobra  áll  s  a  hol  most  is  tél  idején,  ha  a  Duna 
befagyott,  a  jégháton  való  átkelés  történik. 

A  városi  számadőkönyvek  mi  kétséget  sem  hagynak 
fenn  az  iránt,  hogy  ezen  híd  is  csak  Járomhíd  volt.  Az 
építéséhez  szükségelt  anyag  között  szintén  csak  czölöpök, 
végfák,  hintőfák,  járomfák,*  azonkívül  vaskarikák,  rúgos 
csapok,  kötővasak,  szegek  említtetnek.*  Hajókról  nincs  szó. 
A  szükségelt  faanyagot  a  máriavölgyi  pálosak  szolgáltat- 
ták erdőségeikből.''  De  kitetszik  továbbá  az  is,  hogy  ezen  híd 
azonkép  kettős  híd  volt :  külső  és  belső,  mely  között  a  liget 
feküdt.*  Ezen  liget  alatt  ugyancsak  egy  már  eltűnt  dunai 
sziget  értendő  és  pedig  a  Vízitorony  előtt  feküdt  szigetnek 
alsó  csúcsa,  mely  a  vödriczi  kapu  irányáig  nyúlt  le.  E 
szigeten  a  két  híd  között  levő  tért  rőzsével  és  faneművel 
feltöltötték  s  azon  kellő  kocsiátat  készítettek.  E  híddal  is 
külömben  annyi  vesződség  és  költekezés  volt,  mint  az 
előbbinél.  Főleg  sokat  szenvedett  az  áradások  által,*  s  egész- 
ben csak   1490-ig  állott  fenn. 

Az  ötödik  híd  1493-ban  épült  és  pedig  újból  a 
Halászkapu  irányában.^  A  hozzá  szükséges  faanyagot  részint 

^Aasgeben  auf  endapawD,    prugk-  s.  Lncie  Ilii  Tagwercher   in  der   aw 

stokhenjochpawn.  (1487  évi  vár.  8z.  k.)  zwischen   den  prvghen   den  weg  weyd 

Ausgeben    um    streyholz,    jocbpawm,  ausgebakt   und   peiscb   gemacht  ban. 

prugkstekben  und  endspawm  (1489  évi  *  Aasgoben  auf  die  Tonawpragken 

szám.  kdnjv.)  ...  in  den  grossen  gus8   bingestossen 

*1487  évi  vár.  sz.  k.  und  die  streybolz   zertragen   und   die 

"Mein    berm    babén    den    münicb  stokb  auagenommen,  pragkbolz  aufge- 

au8  dem  tbal  ayn  eerung   gethan  mit  fangen.  —  X  tagwericber  in  der  groa- 

allerlay  gewürtzt,  dafúr  hab  icb  gebn  sen  guss  die  stekb  an  der  Tonawprug- 

von  tcegen   der  prughstéklien   in  ikren  ken  von  dannen  runnen    in   den  gros- 

Wald  vergunen  su  slahen  als  die  tunaw  sen  regen.  —  VIII  Tagwericber  in  den 

in  den  grossen  guss  die  prugken  bin-  groseen  guas  und  regen   die    stekb  von 

gernnnen  bftt.  És:  Ausgeben  den  ari-  der   tonawprugken   weggerjiumt    ban. 

batern  die  prugsíekhen  im  ihcdwald  zu  (1480  évi  vár.  sz.  k.) 

slahen.  (1489  évi  vár.  sz.  k.)  *  Ausgeben    auf   die    Tonawprugk 

*  Az    1487    évi    sz.   k.   szerint    die  hey  den  vischem,  olvassuk  az  1493  évi 

408 


Digitized  by 


Google 


r 


A  dunai  révészek  s  Zsigmond  rajok  vonatkozó  intézkedései. 

Ausztriából,^  részint  a  pozsonyi  ligetből  kapták.^  Hogy 
jöttek-e  ezen  hídnál  a  jármakon  kívfíl  hajók  is  alkalma- 
zásba, biztosan  nem  mondhatjuk,  mert  ami  hajót  emlí- 
tenek a  számadási  könyvek,  az  egy  vegyes  járom-  es 
hajóhídrs.  való  következtetéshez  nem  elegendő.*  Bizonyos 
azonban,  hogy  e  híd  sem  állott  soká,  már  1496-ban 
nyoma  vész. 

Az  a  körülmény,  hogy  a  hidat  évenként  le  kellett 
bontani,  s  hogy  az  sokszor  a  nyári  időszak  alatt  is  áradások 
következtében  erős  rongálást  szenvedett,  szükségessé  tette, 
^ögy  »  révészek  csolnakaikkal,  hajóikkal  s  kompjaikkal  foly- 
ton rendelkezésre  készen  álljanak.  A  révészek  eszerint  mint 
üzleti  társulat  nem  szűntek  meg  a  hajóhíd  építésével,  ha- 
nem folyton  szerepelnek  a  közlekedés  történetében.  Ők 
különösen  Zsigmond  király  alatt  jutottak  nagyobb  szerep- 
léshez, mert  akkor  a  közlekedés  a  törökök  ellen  való 
hadak  miatt  szükségessé  vált  hadszállítás  következtében  is 
igen  megélénkült.  Nevezett  király  1396-ban  elrendelte, 
hogy  a  révjog  élvezői  6  nagy  hajót  tartsanak  működés- 
ben a  Dunán.  E  hajók  legyenek  akkorák,  hogy  40  lovat 
és  lovast  is  befogadhassanak.    A   hajókból    3    az    innenső. 


vár.  sz.  könjvben.  Epy  másik  helyen :  abgesteckkt  zu   der  iunawprvgken  febr. 

Eodem  die  (febr.  24-ikén)    V  Tagwer-  24-ikén.  (1493  évi  vár.  sz.  k.) 

cher  die  langen  pam  ans  dem  münich-  » Király   szerint   e    híd    hajókon  is 

kloster  in  ílie  newen  stadt  ze  fahren  zu  nyugodott.  (Dunai  vám-  ü  révjog  70. 1.) 

der  Tonawprugken.  Az  1493  évi  számadási  könyvben  pedig 

*Von  dem  Felber   von  Wienn   hab  az  illető   tétel    következőleg  hangzik: 

ich  kaaíFt  Holzwerch  in  der  gstalt  als  Montagnach  oculi  (azaz  márcz.  Ilikén) 

Endspawn  um  II  1.  II  Sch.  am  mitti-  sex  tagwericher  enhayen  der  Ungeraw 

chen    nach   reminiscere    (azaz   márcz.  die  streyholz   abtrahen   ob   der  altén 

6-ikán)   in    der  zahl  von  XXVI  pawn  prugken    und   an  das   Scheff  aniragen 

prancht  zu  der   tunawprngken.    (1493  zu  der  netnen  tonavyprughm.  Szerintünk 

évi  vár.  sz.  k.)  e  helynek  értelme   nem    az,  hogy   az 

*Zuainzig8  ausgeben  dem  Schustel  említett   hajó    hídhoz   való   hajó   volt, 

prugkmayster  mit  herrn  Stefan  Redda  hanem  oly  hajó,  melyen  a  régi  hídról 

in   der  purgeraw  gefahren,    holzwerch  a  hintőfát  az  űjhídhoz  levitték. 


409 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 

három  pedig  a  túlsó  parton  álljon.  Egyúttal  utasítja  a 
várnagyot,  hogy  a  révészek  és  szerelvényeik  számára  a 
városi  oldalon  lakások  és  fészerek  tartassanak.  A  túlsó 
parton  pedig  a  pozsonyi  káptalan  birtokából,  a  káptalan- 
nak ma  is  tulajdonában  levő  Flanczendorfból  egy  sessio 
hasíttatott  ki,  hogy  a  révészek  és  szerelvényeik  ott  is  el- 
helyeztethessenek. A  várost  magát  a  király  utasítja,  hogy 
a  rendelet  végrehajtására  késztesse  a  révtulajdonosokat/ 
Midőn  pedig  e  rendelete  daczára  is  a  dunai  hajózás  a 
kivánt  módon  meg  nem  élénkült,  akkor  egy  újabb  intéz- 
kedéssel törekedett  czélt  érni.  Ugyanis  néhány  évvel  későb- 
ben, 1402-ben  kiterjeszti  a  hajózási  jogot  a  város  minden 
lakójára  és  pedig  nem  csupán  a  pozsonyi  Dunán,  hanem 
a  megye  egyéb  vidékein  is,  úgy  hogy  azok  embereket, 
állatokat,  árúczikkeket  s  bármi  egyébféle  tárgyakat  szaba- 
don szállíthattak  a  Dunán.' 

Hogy  a  révészek  mennyi  folytonvaló  foglalkozással 
bírtak  Pozsonyban,  azt  a  városi  számadókönyvek  eléggé 
hirdetik.  Ezekben  a  révészekre  fordított  folyton  való  kiadá- 
sokról van  szó."  Dolgot  nekik  nemcsak  a  közönséges  utazók 


*  Ered.  oki.  a  pozs.  vár.  Itban  Lad.  BÍonem     nostram    volamns    derogari, 

12.  Nr.  3  a.  FejVrncl :   Cod.   Dipl.   X.  maximé  cum  propter  defectum  Nariam 

VIII,  409.  in  porta  ipsiua  Civitatís  mercatores  et 

*quatenu8    de    cefero    libere    pos-  alii   viatores   homines  nimia  tarditate 

8unt  pro  cniuslibet  ipsorum  beneplacito  temporibaa  preteritis  fuemnt   neglecti 

volantatis   habere    et   tenere    Navigya  .  .  .   Mandantes   nt   qnisqne    fídelinm 

super  Danubio  in  dütrictu   Posoniensi,  nostrorum  ipsos  Cives  nostros   in    tali 

et  cum    ipsia   Navigys  quemndmodnm  transfretacionis     roinisterio     impedire 

in  aljB  passagiis    seu    transitibus  ibi-  nullatenus  presumatis  sub  pene  nostre 

dem  fíeri  conswetis,  homines,  animalia,  Regié    indignacionis  Maiestatia.    Kelt 

mercimonia  et  cniuslibet  alterins  gene-  Olmüceben  1402.  (Ered.  hártyaoklevél 

ris  res  et  bona  hincinde  líbere  trans-  a  pozs.    vár.   Itárban    Lad    12.  Nr.  1. 

fretare,     non     obstantibus    nliquornm  Dipl.  Pos,  II,  33—34.) 

aliorum  íideliam  nostrorum   graciis  et  >  Ausgeben  wochentlich    den  nrfa- 

libertatibus,  eis  per  nos  seu  predeces-  rem,  den  gedingten  SchejleiPten  in  sold 

sores  nostros  liungarie    Reges  conces-  hab  ich  gobn  in  vigilia  petri  et  pauli 

sis,    quibuB   quoad  presentem    conces-  apóst.  (jun.  28-ikán)  III  lib.  XLV  den. 


410 


Digitized  by 


Google 


A  révészek  folytonvaló  elfoglaltsága. 


okoztak,  hanem  a  gyakran  tömegesen  érkezők  is.  A 
vásárok  és  főleg  az  évi  vásárok  alkalmakor  jövők  s  menők 
sok  munkát  adtak  a  révészeknek/  azonkép  a  királyoknak 
és  királynőknek  számos  kisérettel  való  gyakori  megérkezése,* 


Item  hab  ich  denselben  SchefLewien 
gebn  na  eh  Eínbekenntniss  des  Rech- 
nicz  der  In  diselb  Wochen  aus  der 
puchssen  nicht  gannz  ze  Ion  gehabt 
hat  Sonntag  nach  Udalrici  (jnl.  6-ikán) 
III  1.  XLV  den.  (1477  évi  vár.  sz.  k.) 
—  Den  gedincgten  Schtfflewten  in  Wo- 
chensold  dedi  II  1.  V  p.  XV  den. 
Í147S— 79  évi  vár.  sz.  k.)  —  Ausgebn 
auf  díe  gedincgten  Urfarer .  .  .  Samb- 
stag  nach  Appoll.  (febr.  10-ikén)  hie 
seyn  die  gedingten  Schefflewt  am  nr- 
far  wieder  angegangen.  (1481  évi  vár. 
sz.  k.)  —  Auf  gedingte  Scheffleict  79. 1. 
11  p.  62  d.  (1482  évi  vár.  sz.  k.)  — 
Auf  schiffung  am  urfar  13. 1.  6  p.  26  d. 
(1499  évi  V.  Bz.  k.)  —  Auf  gedingten 
Schefflewt  114.  1.  24  p.  (1506  évi  vár. 
sz.  k.)  ígj  olvassuk  aztán  a  kővetkező 
években  is:  Ausgeben  auf  die  geding- 
ten schefflewt  wochcntlich  stb. 

^  Als  viel  volkh  kain  awf  dem  Land 
heer  über  das  wasser  zu  den  Jahrmark, 
und  es  war  der  wynt  gros.  És :  als  das 
volkh  von  wien  von  den  JarmarJccht 
weg  zog.  (Az  1478  évi  vár.  sz.  k.) 

'Sonntag  nach  St.  Veitstag  (azaz 
jun.  21-ikén)  gezahlt  für  achifflewt  di 
der  kunigin  lewt  hcut  gefurt  habn 
sambt  ir.  (1439—40  évi  vár.  sz.  k.)  — 
Mittichen  nach  St.  Jörgentag  (azaz 
ápr.  27-ikén)  di  Kunigin  auf  der  Donau 
gen  di  Schitt  geführt.  (1440—41  évi 
vár.  sz.  k)  —  Am  Pfínstag  nach  St. 
Veitstag  (azaz  jun.  17-ikén)  hab  gebn 
den  Schiffleiten  auf  LX  Person,  di  un- 
sem  genadigsten  herm  Kunig  laszla 
mit  seinen  Volk  über  die  Tana  mit 
VI  Schiffen  her  über  gefuhrt  habn 
das  di  der  Aribat    willig  soUten  seyn 


umb  LX  pint  Wein  per  IlII  den  ,  .  . 
V  Sch.  X  d.  (1456  évi  vár.  sz.  k.)  - 
fur  schefflewt  7. 1.  14  p.  die  der  altén 
Knnigin  das Kuchenscheff nach Ofen  ge- 
furt habén  und  des  Kunigs  mutter  gen 
Ofen  gefurt  habén.  (1477  évi  v.  ez.  k.)  — 
Freytag  nach  Udalrici  (jul.  5-ikén)  ist 
der  Kunig  hernieder  aus  dem  Heer 
kommen  mit  ettlichen  C  faessknecht 
vnd  ettwenigen  Ríltzen  die  In  her  be- 
leit habn  an  den  sclben  tag  seín  gebén 
zu  Hilff  (t.  i.  a  révészek  segítségére) 
XIII  Tagwerker.  (1482  évi  vár.  sz.  k.) 
—  Montag  nach  Udalrici  (jul.  8-ikán) 
als  der  König  wieder  hinüber  in  das 
beér  gezogn  mit  den  R&tzen  und  Fuess- 
knechten  Tag  und  nacht  gefahren  und 
an  den  Tag  des  nachts  ist  der  König 
heruntergekommen.  (U.  o.)  —  Auf 
schiffung,  so  unsero  g.  fraw  die  Ku- 
nigin eyland  schueff  ze  richten  als  sy 
zu  unsern  g.  herrn  den  Kunig  gen 
ofen  wollt  gefarn  sóin  alsdann  Ir 
brúder  auch  di  Zeit  zu  ofen  war.  (U. 
0.)  —  Auf  schifflewt  in  die  march  fur 
des  Kunigs  hoflewt  und  soldner  36.  1. 
6  p.  15  d.  (U.  o.)  —  Mátyás  király 
1485-ben  arról  értesiti  a  pozsonyiakat, 
Bécsből,  hogy  némely  szolgái  Pozsony- 
ba mennek,  £s  werden  ettlich  unn- 
ser  dinstlewt  hinab  gen  Prespurg  zie- 
ben  und  daselbs  uber  die  Twnaw 
íarn.  Ajánlja  őket  nekik  s  felszólítja, 
őket,  hogy  szállítsák  őket  a  Dunán  át. 
Kelt  Becsben  nov.  23.  Sz.  Kelemen 
napján  1485.  (Dipl  Pos.  III,  460.  Teleki 
XII,  288.)  —  Am  urfahr  zu  hilff  des 
Kunigs  majestilt  und  seyn  hofgesind 
herüber  und  hinüber  geführt.  (1490 
évi  vár.  sz.  k.)    —    Auf  Kunigs  may. 


411 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 


valamint  egyes  nagyoknak*  a  Dunán  való  ide  s  oda 
szállítása,  a  királyi  konyha,  háztartás  vagy  egyéb  szük- 
ségletek kielégítése  végett  történt  dunai  szállítások  is.*  A 
fuvarozást  a  városnak  számos  esetben  folyami  pályán, 
révészek  által  kellett  eszközöltetnie.  így  tudjuk,  hogy 
1448-ban  Hunyadi  János  meghagyta  a  pozsonyiaknak, 
hogy  miután  a  kocsik  szállítására  lovakat  előállítani  nem 
tudtak,  szállítsák  a  kocsikat  hajólcon?  Ugyanezen  évben 
egy  másik  levélben  felkéri  a  pozsonyiakat,  hogy,  miután 
ő  már  a  legközelebbi  időben  seregét  megindítja  a  törökök 
ellen,  a  számára  Pozsonyban  elkészített  kocsikat  az  ágyúk- 
kal és  egyéb  hadi  tartozékokkal  együtt  hajon  szállítsák 
Budára  Patliay  László,  a  budai  vár  udvarmesterének 
kezeihez,  igérve  a  költségeknek  hiánynélkül  való  fedezését.* 


auf  schiffuDg  valami  218  font  dénár. 
(1499  évi  8z.  k.) 

'  Als  uDseres  allergenedigsten  herm 
des  Kunigs  hoflewt  Ratzn  die  Ebers- 
torff  gespeist  habn  vnd  ander  hoflewt 
des  Kunigs  mit  wagn  und  puchssen 
cet.  vnd  mer  vil  Rfitzcn  den  Nadam- 
brosy  Jaxsy  vnd  ander  mit  Bottn 
uber  der  sware  vrfar  mesigmal  h in  und 
faer  habn  fum  muossen  an  alles  Ires 
gelta  ausgebung  von  Freitag  bis  auf 
S.  Jobannestag  gotstanfiers  (f  eh&t  jun. 
20-tól  24-ikéig)  boí  den  Wasaerthurm. 
(1477  évi  vár.  sz.) 

•  Item  habn  gebn  den  Urfarorn  von 
XXXII  Oxen  über  die  Twna  ze  fuh- 
ren,  die  man  vnserm  gnadigisten  Herrn 
Kunig  lasla  gen  Wienn  in  sein  Cho- 
chen  gcschikt  hat  da  van  zu  lan  III 
f.  d.  (1455  évi  vár.  az.  k.) 

'  voa  pro  apportationo  illorum  Cur^ 
nium,  quos  voa  pro  serviciia  huius 
Regni  ad  peticionem  nostram  fíeri 
feciatis,  equoa  curriferos  illuc  tranamit- 
tendoa  habere  non  potuiatia,  kéri  őket, 


hogj  naves  pro  dednccione  eorundem 
disponere  et  appromtuari  velitis,  in 
quibuB  uaque  ad  noa  portari  valeant. 
Kelt  Budán  Sz.  László  napján.  (Vár. 
It.  Lad.  37.  Sec.  2.  Nr.  24  n.  Dipl, 
Fős.  II,  816.) 

^Quia  iam  nos  brevisaimis  diebua 
in  dei  virtute,  contra  Infídeles  Turcos 
hoatili  manu,  nostrum  exercitum  mo- 
vére  volumus,  felkéri  őket,  quatenns 
currus  quos  ibi  ad  noatram  expedicio* 
nem  exercitnalem  preparari  feciatia, 
aimul  cum  Bombardis  noetris,  et  alja 
attinencijs  que  circa  eosdem  Currua 
neceaaaria  attinet,  ad  navea  disponere 
et  usque  Budám  ad  manus  Bgregij 
ladislai  de  pathay,  Magiatri  Curie 
noatre,  Caatry  Budenais  destinare  ve- 
litis  .  .  .  Promittimus  autem  vobis 
nostra  íido,  quod  quitquid  de  vestris 
ad  hanc  rem  exposueritis,  sine  defectu 
V.  A.  peraolvemus.  Kelt  Tordán  1448. 
(Vár.  It.  Lad.  37.  Sec.  2.  Nr.  24  o. 
DipL  Po8.  II,  817.) 


412 


Digitized  by 


Google 


Fegyveres  csapatok  átszállítása  a  Dnnáo. 


1454-ben  Hunyadi  János  felszólítja  a  pozsonyi  tanácsot, 
hogy  miután  ő  sok  élelmiszert  kénytelen  Nándorfejérvárba 
hajlókon  szállítani,  küldjenek  ők  is  e  czélra  egy  alkalmas 
szállító  hajóty  az  érte  járó  költségeket  pedig  vonja  le  magá- 
nak a  harminczadbólJ  1492-ben  II.  Ulászló  király  az 
Ausztriából  érkező  két  ágyúnak  a  Dunán  való  leszállítására 
szólítja  fel  a  pozsonyiakat.*  1523-ban  László  váczi  püspök 
s  királyi  kanczellár  arról  értesíti  •  pozsonyiakat,  hogy 
számára  OlmUczból  25  szakállas  puskát  küldenek,  azért 
felkéri  őket,  hogy  azokat,  mihelyt  megérkeznek,  legott 
szállítsák  biztos  hajón  Budára.'  Alkalomadtán  egész  had- 
csapatok érkeztek  a  pozsonyi  Dunához,  melyeknek  kocsi- 
jaikkal és  hadipodgyászukkal  a  vizén  való  átszállítása 
ugyancsak  a  városi  révészek  dolga  volt.  így  érkezett 
1482-ben  Kropats  a  maga  csapatával  és  szekereivel,* 
1483-ban  egy  ezer  főre   rúgó    csapat  a  pozsonyi   révhez.* 


<quia  ad  Castrum  Nandoralbam 
malta  victualium  genera  in  navibus 
mittere  habemus,  ideo  rogamus  vos 
diligenter,  qaatenus  anam  navim  mag- 
nam  Chel  alias  Hohenawr  dictam  inibi 
disponere  et  ad  Vizkeleth  mittere  ve- 
litis.  Kelt  N.- Szombaton  1454.  (Vár.  It. 
Lad.  37.  Sec.  2.  Nr.  24  d/4.  Dipl.  Fos. 
III,  120.) 

*der  zewg  von  buchsen  gros  und 
elein,  der  ans  dem  lannde  Gesterreich 
komén,  nnnd  ízt  bey  euch  ist,  zu  uns- 
'sern  merklichen  gescheílten  nnz  und 
fromen  bedorffende  sein,  nnd  die  sach 
der  Eyl  bedarf,  azért  megbagjja  ne- 
kik :  Wellfit  zu  sollichen  Puchsen  und 
zewge  schiff  bestehlen  und  uns  diesel- 
ben, so  ehbesser  an  Vorzichen  allhie 
gen  Oífen  awffen  Wasser  zu  schiken. 
Kelt  Budán  am  tag  Inocencium  anno 
1492.  (Vár.  It.  Lad.  37.  Sec.  2.  Nr.  26  o. 
Dipl.  Po8.  III,  529—30.) 


"Missé  sünt  nobis  ez  olomucio 
istuc  posonium  viginti  quinque  pixides 
barbate,  kéri  a  tanácsot,  hogy  mihelyt 
oda  érkeznek,  in  aliqua  certa  navi  et 
tuta  curetis  eos  ad  nos  Budám  mit- 
tendos.  Kelt  Budán  1523.  (Dipl.  Pos. 
III,  771.) 

^Montag  in  derselbn  wochen  nacb 
peter  und  pauli  (azaz  jul.  1-én)  hat 
mann  den  Kropattschen  mit  seynen 
hoffgesind  hinübergefuert  und  wagen 
in  das  heer.  (1482  évi  vár.  sz.  k.)  — 
der  Herzog  Ottó  gen  Ofen  zu  des  Ku- 
nigs  majest&t  gefahren  ist.  (1489  évi 
vár.  sz.  k.) 

*  Montag  nach  Juliann(febr.l7-ikcn) 
und  dieselb  wochen  seyn  auch  auf 
tausend  Reisige  und  zu  fuessen  mit 
viel  wagcn  C  wagen  und  ettlich  wa- 
gen gen  tyma  gezogen  zu  hilf  (t.  i.  a 
révészek  segítségére)  XXIII  Tagwerker. 
(1483  évi  vár.  sz.  könyv.) 


413 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 

1490ben  a  főpapok  s  bárók  arról  értesítik  a  pozsonyiakat, 
hogy  Póter  bazini  és  szentgyörgyi  gróf  az  ország  védel- 
mére néhány  gyalogost  tartozik  elővezetni  s  azért  kérik  a 
tanácsot,  hogy  mihelyt  a  gróf  harczosai  megérkeznek,  azo- 
kat lehető  gyorsasággal  szállíttassa  át  dunai  révén.^  Mátyás 
király  ugyanez  évben  -meghagyja  a  pozsonyiaknak,  hogy 
azonnal  összes  hajóikat  a  pozsonyi  révhez  hozzák,'  hogy 
azokon  másnap  reggel  János  váradi  püspök,  kit  fontos 
ügyekben  Morvaországba  küld,  késedelem  nélkül  átkelhes- 
sen szolgáival,  lovaival  s  szekereivel.'  1490-ben  II.  Ulászló 
király  tudtára  adja  a  pozsonyiaknak,  hogy  ő  Trenka  Jánost 
a  Korneuburg  körül  levő  felsőmagyarországi  hadsereg 
kapitányává  nevezte  ki  azon  utasítással,  hogy  összes  sere- 
gével menjen  át  a  Dunán.  A  király  evégett  meghagyja  a 
pozsonyiaknak,  hogy  Trenka  vagy  embereinek  megkeresé- 
sére gondoskodjanak  elegendő  hajósokról  és  hajókról  s 
egyéb  szükségesekről*  A  következő  1491  évben  ugyanezen 
király  arról  értesíti  a  pozsonyi  tanácsot,  hogy  a  híres 
Potoczky  László  kapitány  fegyveres  csapatait  némely 
ausztriai  várakból  Magyarországba  akarja  hozni,*  ezért 
meghagyja  a  pozsonyiaknak,  hogy  őt  és  csapatait  kése- 
delem   nélkül    szállítsák    át   a   Dunán/'    Hajókon    vitették 

'  qnatenus  dam  et  quando  cum  pe-  eidem  conBÍderaU  presenti  necessitate 

ditibuB   ilIÍB   ad  vos   et  Civitatem  ve-  adesse  velitis  et  debeatis.  Kelt  Budán 

stram  perveniret,  statim  eosdem  celerim  1490.  (Vár.  It.  Lad.  37.  Sec.  2.  Nr.  26b. 

quo  fieri  poterit,    per  vadum  traycere  DipL  Pos.  III,  501.) 
fnciatis.   Kelt   a   pesti  országgyűlésen  » famosus  Ladislaus  Potoczky  Capi- 

1490.  (Vár.  It.  Lad.  37.  Sec.  2.  Nr.  27  k.  taneus  noster  certas  gentes  armorum, 

DipL  Pos.  III,  514.)  quas  sccum    in    nonnuUis    Castris    in 

'universas   naves   quas   habetis  et  Austria  habuit,   ad  nos  ducere  habét, 
haberi  potcstis    ad    illud  vadum  poso-  *per  danubium   ipsnm  c'nm  huias- 

nienscm  attrahi  et  disponi  faciatis.  módi  gentibus  nostris   omni    dilacione 

^  Dipl,  Pos.  III,  490.  postposta  transduci  faciatis.  Kelt  Ba- 

^  nt  ad  requisitionem  prefati  Johan-  dán    1491.    (Városi  levéltár    Lad.    37. 

nis  aut  hominum    suorum    sníScientes  Sec.    2.    Nr.    16  b.   Diplomát,   Poson. 

nautas    et    naves    disponcre,    et    ipsi  III,  520.) 
Trenka    dare,    omnique    alio    anzilio. 


414 


Digitized  by 


Google 


r 


A  rév-jövedelem.  Vámzsarolás.  Vámkötelezettség. 

magukat  a  város  polgárai  is  távolabb  eső  helyekre,  Budára, 
Bécsbe,  egyéb  helyekre  s  az  országgyűlésekre,*  úgy  hogy 
igen  sokszor  a  fogadott  révészek  segítségére  külön  kisegítő 
egyéneket  kellett  a  városnak  fogadnia.* 

A  révből  s  illetőleg  hídből  befolyt  jövedelem,  főleg 
a  nagyobb  közlekedés  idején  nem  volt  csekély.  A  fizetendő 
vám  törvényesen  volt  megállapítva,  de  hogy  olykor  a 
törvényes  vámon  fölül  s  vám  alá  nem  eső  tárgyak  s  élel- 
mi czikkek  után  is  vettek  a  vámosok  vámot,  abból  tetszik 
ki,  hogy  ismételten  kellett  őket  erről  letiltani.  1415-ben 
jan.  25-ikén  Zsigmond  király  meghagyja  a  pozsonyi  vám- 
tulajdonosoknak, hogy  tiltsák  el  vámszedőiknek  a  közönség 
zsarolását.'^  1416-ban  márczius  16-ikán  értesíti  Zsigmond 
király  a  pannonhalmi  és  pilisi  apátokat  valamint  Ventur 
Gáspár  pozsonyi  polgárt,  hogy  előtte  Pozsonyváros  közön- 
sége nagyon  panaszkodott,  miszerint  a  pozsonyi  rév  tiszt- 
viselői és  vámosai  a  maguk  kárhozatos  hasznát  csúful 
keresve,  a  vámnak  egy  új  sérelmes  nemét  eszelték  ki, 
amennyiben  a  szomszédvidék  lakosai  által  a  pozszonyi 
piaczra  hozott  egyes  élelmiszerek:  baromfi,  juhok,  sajt, 
vaj,  tej  és  egyéb  élelmiszerek  után  jogtalanul  és  erőszako- 
san vámot  csikarnak  ki.^ 


'  far  einen  tischn,  den  meine   her-  tagwercher  den  gedingten  schefflewten 

ren  mit   in   das   scheff  genommen  als  ze  hilf.  (1487  évi  vár.  sz.  k )  —  Aub- 

sy  mit  den  andem  atefen  gen  ofen  auf  gebén  auf  die  tag  vnd  halbtagwericher, 

den  Rakuflch  zogn  sein  actet  tag  nach  den   gedincton    scbeíFIewten    zu  hilfi. 

Oötern,  6  lib.  15  p.  (1499  évi  v.  sz.  k,)  (1489  évi  vár.  az.  k.) 

« babén    wir    den    Robottem    und  "Fejér:  Cod.  Dipl.  X.  V,  583. 

lonknecbten  muessen  gebn  XXIII  lagl  ^  quomodo  offíciales   et  tbeloniato- 

wein.  (1477  évi  vár,  sz.  k.)   —  Samb-  res  vestri  in  tbelonio  vestro  in  civitate 

stag  nacb  Erasmi  dieselb  wocben  den  nostra  Posoniensi  predicta  hablto,  tem- 

gedingten   Schefflewten   zu   bilff   sein  poribus   proxime    preteritis,    propriam 

gebesen    XVIII  Tagwercher  am  urfar  dampnosam  utilitatem  et  lucrum  turpe 

als   man    dann    etwenige   fuessknecht  querendo,  ac  quoddam  nóvum  thelonei 

tag  and  nacht  übergefdhrt  hat.  (1482  genus    et   gravamcn    cxcogitantes    de 

évi  vár.  sz.  k.)   —   Ausgeben    auf  di  victualibus  presertim  pulHs,   ovis,   ca- 


415 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet. 

Külömben  Pozsonyban  az  ország  minden  rendbeli 
utas,  maga  a  nemes  is  kötelezve  volt  a  vám  megfizetésére. 
V.  László  király  1454-ben  tudtára  adja  a  kereskedőknek 
és  utasoknak,  hogy  miután  ő  a  Pozsonyváros  átellenében 
rövid  idő  múlva  felépítendő  hidat  a  vám-  és  révjoggal 
együtt  Pozsonyvárosnak  ajándékozta,  ezentúl  fizesse  a  vám- 
szedőknek minden  állasd  egyén,  tehát  a  nemes  is,  a  vám- 
és  révpénzt  ellenmondás  nélkül  személyeik  és  árúik  után 
egyaránt.*  Hasonlóképen  kötelezi  1471-ben  Mátyás  király 
is  az  ország  minden  rendbeli  lakósát,  hogy  a  hídon  való 
átkeléskor  úgy  személye,  mint  árúja  után  vámot  fizessen.^ 
1473-ban  is,  a  hídnak  felépítése  után,  újból  elrendeli,  hogy 
a  közjó  végett  felépített  hídnak  fenntartása  czéljából  az 
ország  minden  rendű  lakosa  liídvámot  fizetni  tartozik.^ 
1475-ben  hídvámmentességet,  a  maga  személyén  kívül 
csakis  az  ország  zászlósainak,  főpapjainak  és  ezek  kiséreté- 
nek,  valamint  a  pozsonyi  prépostnak  is  engedélyez.  Az 
ország  többi  lakosságát  ezentúl  is  kötelezi  a  hídvám- 
fizetésre.* 

A  rév-  és  hídvám  kezelése  nem  volt  minden  időben 
egyforma.  Kezdetben  a  révvámot  a  réwám-részesek  maguk 
szedték  be.  Vámosaik  a  révnél  ültek,  vagy  a  Vízitoronyban,* 

seis,  butiro,  lacticinüs  ot  aliorum  vic-  1416.   (Ered.  a  pozs.  vár.   Itban  Caps. 

tualiuin   genoribus,   que   per   ipsorum  VI.  Nr   12.  lit.  N.  et  o  1.  2.  3.) 

vicinos  ot  ceteros  ad  fórum  prescripte  ^Pozs.  vár.  Itár  Lad.  12.   Nr.  1  b. 

nosfre  civitatis  causa  vendtndi  adduc-  *  Pozs.  vár.  Itár  Lad.  12.  Nr.  7.  és  7  b. 

t.i  et  apportata   extitissent,   atque  ad-  'Pozs.  vár.  Itár  Lad.  12.   Nr.  5  a. 

ducerentur  et  apportarcntur,   de   qui-  *  Pozs.  vár.  Itár  Lad.  12.  Nr.  4. 

bas  qaidem  victualibus  nullo  unquam  *  Die  scheffsiuben  aasgebessert  heym 

temporo  aliquod  tholonciim  ozigi  con-  waasertkurm,   (148G  évi  vár.  az.  k.)  — 

suetum  extitisset,  quandam  violcntam  lm    sciieffsiübl    bey    dem    ívasserthurm 

et  iniastam  ezaccionom  nomino  thelo-  III  leot  tag    und   nacbt  gehat.    (1488 

nei,  sine  omni  racionabili  limitaciono,  évi  v.  sz.  k.)  Statkammerer  hat  bezahlt 

et  absque  qualibet  disposiciono    privi-  Freytag  n.  crucis  invent.  den  mauttnem 

legiata,  ezcgisscnt  et  extorsieaent.  Ezt  in  wasaeriurm  2  guldeii  auri.  (1525/26 

most  a  király  eltiltja.    Kelt  Párizsban  évi  vár.  az.  k.) 


416 


Digitized  by 


Google 


VániBzedok,  híd  mesterek,  hidbérlok. 


vagy  a  hídon  elhelyezett  vámkunyhóban/  A  bevételről 
aztán  elszámoltak.  Utóbb  a  révvám  társulatnak  meg 
egyeseknek  lett  bérbe  adva:  Mint  vámszedők,  hídmesterek 
avagy  hídbérlők  ismeretesek  1439-ben  János  hídmester.* 
1440ben  Liszt  István  polgár  hídmester*  és  Preussen  Já- 
nos hídvámszedő/  1441-ben  Spies  György  vámszedő.'^ 
1442 — 1446-ban  Kromer  János  révészmester/'  1450-ben 
Schifl&nann  András  és  Wolfstaler  Miklós  révészek  s  tár- 
saságuk.^ 1451-ben  Reich  Tamás,  Wolfstaler  Pál,  Schauer 
Tamás  révészek  és  társaságuk.®  1455-ben  Wolfstaler  Pál, 
Perger  Gáspár  révészek  és  ezek  társasága.^  1456-ban 
Wolfstaler  Pál,  Perger  Gáspár,  Zwentendorfer  János 
révészek.^^   1457-ben   Reich   Tamás,   Hundsfeind  János  és 


>Az  ácsoknak  történt  fizetéséről 
van  szó  az  1481  évi  vár.  sz.  könyvek- 
ben, das  KoUerl  auf  der  newen  prucken 
gemacht  und  gesetzt  habén.  Aztán: 
sind  gebesn  IIII  Tagwercher  die  das 
kotterl  oder  hütü  auf  der  altén  Tonaw- 
pmck  habn  abgenomen  ...  És  II  tag- 
wercher die  den  Zimmerleuten  das 
hotterl  auf  der  newen  prugken  zn  se- 
tzen  geholfen  habn. 

*  Meister  IToiMen  Bmckmeister.  (1439 
évi  vár.  sz.  k.) 

*  Sambstag  in  die  Nativitatis  Marié 
hat  der  pruckmeister  Herr  Stefan  List 
au%enommen  den  Larenzen  zum  pruck- 
hueter  an  der  ausseren  prack.  (1440 
évi  vár.  sz.  k.) 

*  Ugyanott. 

*Ez  évi  vár.  sz.  k. 

*  Heti  fizetésűi  3  f.  10  d.  említenek 
az  ez  évi  sz.  k. 

'Sambstag  vor  St.  Veitstag  (azaz 
jan.  13-ikán)  vom  Uríar  des  kunftign 
Jahres  von  Andree  Schiffmann  und  iVí^- 
las  Wolfskder,  És:  am  Erichtag  vor 
Galli  Abbatis  (azaz  okt.  14-ikén)  hab 
ich  empfangen  von  Urfar  von  den  er- 


bern  Atulreen  Schiffmann  und  NUdas 
Wolfstaler  und  ihre  Gesellschaft  bizo- 
nyos meghatározott  Összeget.  (Az  1450 
évi  vár.  sz.  k.) 

^Am  Montag  am  elftausend  mai- 
dentag  (azaz  okt.  18.)  hab  gebn  den 
Urfarer  dem  Reú^  Toman,  Paul  Wolfs- 
taler und  Toman  Sckauer  mit  ikrer 
geselschaft  auf  der  Stat  Schiffung  zwei 
plfttten  zu  machen  .  .  .  zwei  Urfarzelle 
zu  machen.  (1451  évi  vár.  sz.  k.)  Itt 
mellesleg  megjegyezzük,  hogy  Király- 
nál e  közlés  annyiban  nem  lehet  he- 
lyes, amennyiben  1451-ben  a  11  ezer 
szűz  napja  nem  hétfőre,  hanem  csötör- 
tökre  esett,  úgy  hogy  a  közlésnek  vagy 
Am  Montag  vor  elftausend  (azaz  okt. 
18.)  vagy  Am  Montag  nach  elftausend 
(azaz  okt.  25-ikén)  kell  lennie. 

*Am  sonntag  vor  dem  Plumoster- 
tag  (azaz  márcz.  23-ikán)  hab  ich  em- 
pfangen vom  Urfar  von  den  urfarern 
von  Erbem  Herrn  Gaspar  Perger  und 
von  Pawel  Wolftaler  und  ihr  geseU- 
schaft.  (Az  1455  évi  vár.  sz.  k.) 

^0  Ez  évi  szám.  könyv.  Királynál : 
Dunai  rév  41.  1. 


Ortvay:  Possony  története.  II.  í. 


417 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejeset. 


Paldwein  Jakab  révészek.*  1459-ben  ünger  Tamás  és 
egyéb  révészek.*  1463-ban  Schauer  Tamás,  Perger  Gás- 
pár, ünger  Tamás.'  1477-ben  Pál  hídmester.*  1477-ben  s 
1478-ban  Rechnitz  Kristóf  vámszedő,^  1478  szept.  29-ikétól 
pedig  Frantzen  Farkas.*  1480-ban  és  1481-ben  szeptem- 
berig Goldsund  Miklós  hídmester  és  vámszedő.^  1481-ben 
szeptembertől  1484-ig  Ochs  Pál  hídmester  és  vámszedő,* 
ő  fordul  elő  1488-ban  is.'  1489-ben  Hupfauff  Márton  vám- 
szedő.*^ 1490  és  1491-ben  szeptember  28-ikáig  Tomek 
Simon  révészmester  és  vámszedő."  1491  szept.  28-ikától 
ismét  Hupfauff  Márton  vámszedő.'^  1492-ben  egy  Tamás 
nevű  öreg  zsoldos  szerepel  mint  hídmester.'^  1493-ban 
Schustl  György  hídmester."  1496 — 1497-ben  Messerer 
révvámszedő.'*  1498-ban  Voit  hídmester,'^  ugyanő  1500— 
1501-ben  is."  1502— 1505-ig  Goldner  Simon  vámszedő.'* 
1505-ben   Rubick   János   és  Parttenpurcher   Bernát   vám- 


>  Ez  évi  vár.  szám.  könyv.  Király- 
nál i.  m.  41.  1. 

*Ez  évi  vár.  sz.  könyv.  Királynál 
i.  m.  42.  1. 

*  Innemen  von  den  newen  urfarern 
.  .  .  Toman  Schawerj  Kcupar  Perger, 
Toman  Unger  stb.  (Az  1463  évi  v.  az.  k.) 

^Maister  Patd  Pragkmayster.  (£z 
évi  vár.  8z.  k.) 

*Am  Sontag  Mathaei  apóst,  (azaz 
szept.  21-ikén)  hab  ich  von  den  Chris- 
toff  Rechnicz  vrfargelt  so  gefallen  ist 
anf  der  prngk  empfangen  XX  Pf.  den. 
(Ez  évi  vár.  sz.  k.) 

*  V^ár.  sz.  könyvek. 

*  Sambstag  nach  Udalricus  hab  ich 
von  den  NUdaus  Goldsund  di  zeit 
prngkmaister  urfargeld  ingenomenXIII 
lib.  És:  Sonntag  nach  Francisci  hab 
ich  von  den  NikUu  Goldsund  Pruck- 
mayster  prugkgeld  eingenommen.  — 
Einnemen  prugkgeld  von  der  Urfar 
(14)81.  Am  sd.  Heléna  abent  hab  ich 


von  den  Nildassen  Goldsund  Prack- 
maister  Urfargeld  ingenommen  and 
empfangen  XXI  lib.  (1480—81  évi 
vár.  sz.  k.) 

•  1481—84  évi  vár.  sz.  k.  Király- 
nál i.  m.  53.,  56.  éa  59.  11. 

•  Királynál  i.  m.  60.  1. 
*oEz  évi  vár.  sz.  k. 

"  Királynál  i.  m.  63.  1. 

"  Ugyanott. 

^"Innemen  Urfargeld  von  Toman 
altér  landsknecht.  (1492—93  évi  vár. 
szám.  k.) 

^^demSchostel  pnigkmayster.(1493- 
94  évi  vár.  sz.  k.) 

1*  Királynál  i.  m.  63.  és  65.  11. 

^^Voü  pragkmayster.  Badara  lett 
küldve  tárnokjogi  ügyben.  (1498—99 
évi  vár.  sz.  k.) 

>^  Innemen  Urfargeld  von  roir  pragk- 
mayster. 

*8  Innemen  Urfargeld  von  Sigismunr 
den  Goldner  anno  M  Ve  secundo. 


418 


Digitized  by 


Google 


Hídőrök  és  hídlesek.  Hajövontatás. 

szedők/  1506-ban  Messerer  Tamás  hídmester,*  1507-ben 
ő  réwámszedő.  Anttalkher  István  pedig  hídmester  1510 
júniusig,^  s  aztán  1510  júniustól  Sturm  Ulrik  révvám- 
szedő, ő  1514-ig  szerepel  mint  réwámszedő  s  hídmester.** 
1514 — 1515-ben  Reissner  Farkas  s  utána  Strauss  Bernát 
a  vámszedők.*  1516— 1519-ig  Sturm  Ulrik.^  1519-ben 
ismét  Strauss  Bernát,'  1520-ban  Staerer  András  a  vám- 
szedők.*  1520-ban  júniustól  Kunz  hídmester,*  1522— 1525-ig 
Kainz  SchuUer  hídmester.*®  1526-ban  pedig  Waipold  György 
vámszedő." 

Ezek  mellett  említenek  a  számadókönyv^ek  ós  egyéb 
emlékek  még  hídőröket"  is,  kik  alatt  részint  hídanyag- 
őröket,  részint  leseket  kell  értenünk.  Ez  utóbbiak  az  ellen- 
ségnek városi  területre  való  becsapását  voltak  megakadá- 
lyozandók.  1455-ben  V.  László  király  meghagyja  a  pozso- 
nyiaknak, hogy  harczra  készen  tartsák  magukat,  hajóikat 
őrizzék  s  legyen  gondjuk  arra,  hogy  utazó  ember,  akár 
gyalogos,  akár  lovas,  révükön  át  ne  mehessen."  Mátyás 
király    1458-ban   kötelességévé    teszi    a   városi   tanácsnak. 


^  Innemen  urfargeld  von   den  hans  chentlich  zu  huüeti.  (1487 — 88  évi  váx. 

Rubkken  és   Innemen   Urfargeld  von  sz.  k.)   —    Ausgeben  anf  den  Tonato- 

bemard  parUenpurcker,   (1505 — 0()  évi  /^nf^AruTocA^^r  wochentlich.  (1489— 90  évi 

v&r.  sz.  k.)  vár.  sz.  k.) 

*  Királyifái  i.  m.  66.  1.  <>  Daz  ír  ew  mit  ewrn  Dienern  und 

s-^^ Királynál  i.  m.  66.  67.  68.  11.  Lewten  ze  Rossen   nnd  ze  fassen  mit 

"  Larenz  pruckhueter  an  der  ftusse-  Hamasch  weer   wegen  and  allén  not- 

ren  pruck.    (1440  évi  vár.    sz.   k.)  —  dorften  zurichtet  als  pest  und  sterkst 

Item  hab   wir   gehat   10   geselln,    als  ír  mugt,  nnd  ew  alsó  damit  haltét  be- 

der  Stos  ging  von   der   Stadt   In  der  rait  ze  sein,  nucz  auf  unser  verrer  bot- 

Tona,  dy  der  Pletten  pey  den  tag  und  schaft   auch   allé  schiffung  bey  ew  in 

pey   der    nacht    gehnet    habn.    (1442  Hut  haltét  und  schaffet   daz   nymand 

évi  városi  számadási   könyv.)   —   Ei-  geraisigter  Lewt,   ze   rossen   noch   ze 

nen  ledemknecht   der  des  zewgs  auf  fussen  uber  gefurt  werde.   Kelt  Bécs- 

der  Tonawprucken  ettlich  Nacht  gehuet  ben    am   Eritag    nach  8.  Andres  tag, 

hat  als  man  die  prncken  geslahen  hat.  Anno  D.  1455.   (Vár.  Itár  Ladul.   37. 

(1481   évi   vár.    sz.   k.)    —   Ausgebnn  Sec.    2.    Diplomát.    Foson.    Ili,    171. 

auf  der  tonaw   ant  der  prugken  wo-  Nr.  25  z.) 


419  ri* 


Digitized  by 


Google 


XI.  Fejezet.. 

hogy  Őriztesse  a  dunai  révet,  nehogy  a^son  bármily  rendű 
és  állású  fegyveres  ember,  akár  belföldi,  akár  külföldi 
átjöhessen/ 

De  említik  a  számadókönyvek  a  hajóvontatást  is,* 
mely  a  hajóknak  a  folyón  át  való,  valamint  partmenti 
vontatására,  nemkülömben  a  réven  vagy  hídon  átjött  kocsik- 
nak a  magas  partra  való  felvonására  vonatkoztatandó. 
Ez  időben  még  nem  ismerték  a  „repülő-hídat"  vagyis  azt 
a  szerkezetet,  mely  a  víznek  sodra  által  juttatta  a  kompot 
egyik  partról  a  másikra.  A  repülő  híd  még  csak  a  XVII. 
századnak  elején  jött  tervbe  s  e  század  derekán  gyakorlati 
alkalmazásba.  A  számadókönyvekben  igen  gyakori  tételt 
képez  a  városi  kötélverő,  mint  ki  egyebek  között  a  hajó- 
vontatáshoz is  szükségelt  köteleket  készítette.'  A  hajóvon- 
tatáshoz szükségelt  lovak  számára  mindkét  parton  kuny- 
hók, fészerek  állottak,  melyekről  a  számadókönyvek  ugyan- 
csak tesznek  említést.*  Mindezekből  tehát  nyilvánvaló,  hogy 
a  révnél  és  hídnál  alkalmazott  egyének  száma  nem  volt 
csekély. 

^  Mátyás  király  meghagyja  a  pozso-  *  Aasgeben   znm   Sail   so   man    za 

nyi  tanácsnak,  hogy  depositis  per  yá-  dem  Urfar  gebrancht  hat.  És:  ain  sail 

da  Danubii  ubilibet  in  territorio  Civi-  zu  dem  zucgk  vor   dem   wedritz    tor. 

tatis  nostre  habita,  custodibus,  id  om-  És :   etiich  sail   zu   rossen.    (1481    évi 

nino  efficiatis,  ut  amodo  deinceps  nnl-  vár.  sz.  k.) 

Ins  hominum  armatomm,  cniusvis  sta-  >  dem  Sailer  6. 1.  6  sch!  24  d.  (1477 

tus  et   condiciouisy   tam  iutraneoram,  évi  sz.  k.)  —  Sailer  12  1.  4  sch.  2  d. 

quam  extraneorum,  quorumcunque  exi-  (1482  évi  sz.  k.)   —  Statsailer  7  1.  13 

stat,   ex   alia  parte    Danubii,    ad   has  sch.  40  d.   (1499  évi  sz.  k.)   —   Stat- 

partes  Regni  nostri,  per  ipsa  vada  da-  saeler  6  1.  4  sch.   24  d.   (1506  évi  sz. 

nubii,    preter    scitum    et    volnntatem  k.)  —  Sailer  5  1.  2  sch.  (1513  évi  sz. 

nostre  Miiiestatis  et  deinceps  illis,  qui  k.)  —  Sayler  21  1.  7  sch.  22  d.  (1526 

litoras    nostras,    pro    Salvo    conductu  évi  sz.  k.) 

penes  se  habuerint,  transfretare  valeat  ^  In  der  Aw  das  Hawsel,  drin  das 

et  nec  possit  quovismodo.  Kelt  Budán  Urfar  Ross  steet,   wieder   zu   machen 

1458.  (DipL  Po8,  III,  246.)  3  Ion.  (1477  évi  vár.  sz.  k.) 


420 


Digitized  by 


Google 


xn. 

A  város  kiváltságos  haszonvételei.  Vásár-  és  szabad 

importjoga, 

'^  pozsonyi  várhegy  alján,  hol  ma  a  belváros  s  a 
;5  Vödricz  van,  mint  mondtuk,  már  a  rómaiak  idejé- 
%  ben  élénk  nemzetközi  vásár  fejlődött  ki  rómaiak 
és  barbárok  között,^  Már  ez  a  körülmény  is  amellett  szól, 
hogy  a  vásárok  nem  vezethetők  vissza  minden  egyes  eset- 
ben a  népeknek  istentisztelet  czéljából  történt  összejövete- 
lére.' A  vásárok  keletkezésének  és  tartásának  legigazibb 
oka  mindenesetre  (jazdasdgL  Az  istentisztelet,  a  búcsú  a 
vásárok  keletkezésének  csak  egyik  oka.  A  vásár  ily  helyen 
az  istentisztelet,  a  búcsújárás  egyik  természetes  ered- 
ménye, mert  ily  helyen  sok  nép  verődik  össze,  mi  a 
vásárnak  is  egyik  lényeges  feltété.  A  kereskedő  e  nép- 
csődülettel szemben,  áriii,  portékái  eladására  nagyon  kecseg- 
tető alkalmat  lát,  árúczikkeivel  ide  siet  s  igy  az  isten- 
tisztelet kapcsán  tényleg  élénk  vásár  fejlődik  akkor  is,  ha 
az  illető  hely  földirati  fekvése  a  vásári  közönség  össze- 
csődítésére  nem  éppen  alkalmas.  Az  emberek  első  sorban 
nem  a  vásár,  hanem  az  ájtatoskodás  czéljából  jönnek  ily 
helyekre  s  csak  másodsorban  a  vásárlás  miatt.  De  nagyon 
könnyen  elképzelhető  az  ellenkező  eset  is.  Valamely  hely 

» L.  e  mű  I,  37.  Lehrbuch  der  HandeUwissenschaft  89.  1. 

»Ezt    vélik    Kömer:     Indugtrie    u.     Király:    Pozsony  város  joga  a  közép- 
HandéUgeschichie   79.   I.  Heckelmann  :     korban  200.  1. 


421 


Digitized  by 


Google 


XII.  Fejezet. 

geográfiai  fekvésénél  fogva  alkalmas  a  népcsődületre,  köny- 
nyen  megközelíthető,  biztosan  felkereshető,  a  külömböző 
gazdasági  érdekek  és  szükségletek  mesgyéjén,  határán  fek- 
szik s  így  megszületik  ott  a  vásár  istentisztelet  és  templom, 
búcsújárás  nélkül  is,  bár  minden  egyes  esetben  biztosra 
vehetni,  hogy  utólag  ily  helyeken  is  szentélyek,  templo- 
mok, kolostorok  keletkeznek.  A  két  eset  között  a  külömb- 
ség  tehát  az,  hogy  egyik  helyen  a  templom  csinálta  a 
vásárt,  a  másik  helyen  megfordítva  a  vásár  a  templomot. 
Ha  tehát  a  kölni  dóm  körül  már  a  Xl-ik  században  világ- 
hírű vásárokat  tartottak ;'  ha  Strassburg*  s  egyéb  városok 
főtemplomai  körül  vásáros  bódék  épültek,  az  még  mindig 
csak  annyit  bizonyít,  hogy  ily  templomterek  különösen 
jól  kínálkozó  helyekűl  szolgáltak  a  portéka  kirakására  és 
elértékesítósére.  Hol  azonban  e  terek  vagy  ezek  nem  lété- 
ben a  templomkörnyék  az  áruk  kirakására  nem  voltak 
alkalmatosak,  ott  természetesen  a  vásári  csődületnek  más 
helyre  kellett  vonulnia.  A  középkorban  a  legtöbb  templom 
amúgy  is  temetővel  volt  körülvéve  s  már  emiatt  sem 
kínálkozott  az  jó  vásártérül  s  éppen  e  szempontból  a  po- 
zsonyi főtemplom  tere  sem  volt  soha  vásártér.  A  vásárt  a 
város  egyéb  helyein  tartották  meg:  a  Főtéren,  a  Lőrincz- 
kapu  előtt,  a  Dunafolyó  partján,  a  Sz.  Mihály-utcza  előtt, 
a  Batthyány-téren  s  másutt.  FŐleg  a  Főtér  s  a  vele  kap- 
csolatos Ferencziek-tere  volt  elejétől  fogva  a  város  fő  vásár- 
tere. Itt  állottak  a  mészárosok,^  a  kenyeresek,*  a  köszörűsök, 


^Maurer:    Stádtever/assung  I,   2S3.  nifacy   hab  wir  gehat  2  aribater,    dy 

*  Manrer :  Geschichte  der  Trauhöfe  das  kot  pey  den  protpenkhen  auf  den 
II,  164.  platz  2u  Samen  geachert  habn,  jeden 

•  141Öben  említvék  itt  Dauher  Ul-  11  den.  —  1491-ben:  Als  man  das 
rik  polg&r  két  báza  gelegen  zu  Pree-  Holz  am  platz  bei  tUn  protpenkhen 
pnrcb  in  der  Statt,  und  liegent  gegen  über  ein  ander  kagelt  hat.  —  Am 
den  Fleúchpenkhen  über.  newen   gewelbel  am  protmarlU,    (1554 

<  1445-ben:  Item  Erichtag  post  Bo-  évi  sz.  k.) 


422 


Digitized  by 


Google 


A  vásár  keletkezése.  A  pozsonyi  vásárterek. 

a  fazekasok/  a  kalmárok,'  a  kádárok,  a  kőfaragók  s 
egyéb  kisiparosok  bódéi.  Mindezek  részint  magán  a  Főtér 
szabad  részén,  részint  a  városház  valamint  a  ferencziek 
kolostorának  ház-  és  templomfala  hosszán  voltak  felállítva. 
A  mészárszékek  mellett  még  a  XVII.  század  derekán, 
1678-ban  is  ott  találjuk  a  köszörűsöket.*  A  mészárszékeket 
még  csak  a  XVII.  sz.  végén  helyezték  el  innen  a  LŐrincz- 
kapu  elé,  honnan  azok  közel  egy  század  múlva,  1777-ben 
lettek  mai  helyükre  áttéve.*  Mészáros-bódékat  találunk 
egyébiránt  már  a  XVI.  század  végén,  1595-ben  a  Vödriczi 
és  a  Mihály-kapu  előtt  is.^  A  kenyeresek  a  Ferencziek- 
terén  árulták  kenyeröket  az  eltűnt  kát  helyén  a  mai  park 
éjszaki  végén.  Ugyané  tér  felső  részén  tartották  a  hal- 
vásárt,^  m(g  a  ferencziek  kolostorának  templomfalához  a 
kisiparosok  bódéi  szorultak.^  Ahol  ma  a  Sz.  Jánoskápolna 
gyönyörű  gótépülete  előtt  az  újabb  stylű  lóretomi  kápolna 
áll,  ott  a  középkorban  a  barátok  engedélyével  két  kalmár- 
bolt épült  volt  1569-ben.'  Ugyanott  állottak  a  kádárok  és 
kőfaragók  bódéi  és  műhelyei.^  E  bódékat  még  csak  1625- 
ben  kezdették  lebontani,  mígnem  az  1698  évi  tűzvész  azok 
maradékát  is   felemésztette.    Ily    élénk    vásárhely   lévén  a 


<  Eingenomen  Zins  von  ftinf  Uafner  kasten  am   vischmarht  említve  van  az 

ladi  am  rathaws.  (1548  évi  vár.  sz.  k.)  1554  évi  sz.  könyvben. 
Ezeket  1566-ban  bontották  le.  ^  Chamerer    zalt    Maister    Michael 

*  Am  abont  palmarum  zalt  am  platz  Statmawrer,  12  Lüden  neben  Münch- 
zwischen  KrámerUf  und  vor  den  newen  kloster  12  staine  thtier,  und  12  staine 
laden  daselbs  köveztettek.  (1551  évi  laden  auszuhauen  von  yeden  9  Sch. 
vár.  sz.  k.)  (1550  évi  vár.  sz.  k.) 

*die     Schlei/erhiUten     neben     den  ^den  Munichen    allhie    gebén,   das 

Fleischbftnken.  sie  gemainer  Stat  erlaubt,  zwai  zimer 

*  Rakovszky :   Pr.  Ztg  1877.  Nr.  2.  oberhalb  des  Closters  gegen  die  schlos- 
»Vor  dem   Wődrüzer  und  Micheljt-  sergassen,    an    ír    Kirchenmawer    zu 

thoTy   2  íleisch  hietten  auf  zu  richfen,  pawen   46   Thl.  (1569  cvi  vár.  sz.  k.) 
8  Thl.  6  Sch.  (Ez  évi  vár.  sz.  k.)  ^  z&\t  vassziehera  nná  Stainmetzhütteii 

*  Említik  Fiüíc^marArA/ néven  az  1461,  am  Closter  abzuprechen  1  Thl  6  Sch. 
1549,    1573   évi   vár.  sz.   k.    A  Röhr-  12  D.  (1569  évi  vár.  sz.  k.) 


423 


Digitized  by 


Google 


XII.  Fejezet. 

belváros  e  tere,  nem  lehet  meglepő,  hogy  a  mai  Főtért 
akkor  vásártérnek  meg  piaczndk^  a  mai  Barát-utczát  pedig 
Kalmár-utczánák  nevezték.* 

Külön  állott  e  vásárhelyektől  a  zsibvásár^  melyet  a 
számadási  könyvek  ugyancsak  többször  említenek.*  Helyét 
pontosan  kijelölni  nem  tudjuk,  de  kétségtelenül  szintén  a  bel- 
városban volt.*  Ha  azon  Aigner  Jakab  pinczés  háza,  melyről 
1506-ban  olvassuk,  hogy  a  „zsibvásáron"  feküdt,^  azonos 
azon  Aigner  Jakab  házával,  melyről  többrendbeli  végren- 
deleti adatunk  van  arra  nézve,  hogy  a  XVI.  század  elején 
a  „piaczon"  feküdt,*'  akkor  biztosra  vehetjük,  hogy  a  régi 
zsibvásárt  is  a  Ferencziek-terén  kell  keresnünk.  E  vásár- 
helyen a  kiskereskedés  mindenneníű  ócska  és  ép,  elhasz- 
nált és  még  jól  használható  tárgyakat  bocsátott  árúba. 
Maga  a  város  is  számos  szükségelt  czikket  itt  vásárolt  be 
olcsóbb  pénzen,  úgymint  köteleket,'  fegyvereket,®  kocsi- 
tengely- és  kerékszegeket,^  vaseszközöket  és  szerszámokat,*® 
ruhákat"  és  egyéb  hasonlókat. 


^  L.  e  mű  II.  1,  58.  1.  2.  jegyz.  8ail  per  1  Sch.  26  D.,  die  man  braucht 

*  lm  kramergftssei.  hat  zu  dem  urfar.  (1482  évi  vár.  bz.  k.) 
*A  XVII.  század  közepén  tűi  már  ^Hab    ich    auf  den    Tandlmarkcht 

Dinc8  róla  szó  a  sz.  könyvekben.  kawíFt  1  klain  Hackenpüchsen  gemai- 

*  Der  Ort,  wo  diese  Art  des  Klein-  ner  Stat,  per  75  D.  (U.  o.) 
handels  ausgeübt  wurde,  ist  unbekannt,  ^  Eodem  die  hab  ich  auf  den  Tandl- 
da  in  keiner  der  Quellén  hierüber  eine  markchí  kawfft  3  alté  schyn,   zu  Not- 
Auskunft  enthnlten.  Doch  geschah  diess  turffc    den    Statwagen,    eins  per  6  D. 
jedenfulls    innerhalb   der  schützenden  (U.  o.) 

Ringmauern.(Rakov8zky :  Pr.  Z{<71877  »<>  Den   16    May    khawft    auf    den 

Nr.  92.)  Tüt^el  marJrkt  2  Thtir  banden,  zu  den 

*  Den    Laurentz    Pintér   gebn    von  Viehof,  2  Sch.  12  D.  (1628  évi  városi 
dem  Sradtwein  zu  überpindtou,  do  sy  sz.  könyv.) 

In  den  wnsser  gelegn.    In    des    Herrn  **  Az    1414  évi  szabóczéh,   mint   a 

Jákob  Aigner  keller   an    den    Taiid^l-  szabóüzletet   károsító    körülményt  fel- 

markcht  3  Sch.    (1506  évi  vár.    sz.  k.)  panaszolja,    hogy    a   zsibvásáron  kész 

*.Lásd  e  mii  II.  1,  60.  1.  3.  5— 6.  jz.  ^uhát  árulnak.  Auch  als  man  gemacht 

'Eodem  die  hab  ich  auff den  Tbwí//-  gewaudt   auf  den    Tnndelmarkcht  \iOi- 

marhcht  kaufft  2  heft  sail  und  1  langes  bringt. 


424 


Digitized  by 


Google 


A  pozsonyi  vásárokra  vonatkozó  okiratok. 

Legrégibb  vásártartásra  vonatkozó  okiratainkból  vilá- 
gosan kitetszik,  hogy  azokat  akkor,  mikor  róluk  privilégium 
kelt,  már  rendesen  megtartották.  Az  „assolet  celebrare" 
(5S  az  „amodo  et  in  antea^-fóle  kifejezések,  melyek  az  ily 
privilégiumokban  olvashatók,  erre  egyenesen  és  félreismer- 
hetetlenül rávallanak.  Okiratilag  a  pozsonyi  vásár  még 
csak  a  XlII-ik  században  van  említve.  A  III.  Endre-féle 
1291  évi  szabadalomlevélben  ugyanis  e  király  a  pozsonyi 
piacznak,  árúikkal  való  szabad  meglátogathatását  és  árúiknak 
békés  és  biztos  eladhatását  fogadja  s  igéri  a  kül-  és  bel- 
földi posztó-,  ökör-  és  halkereskedőknek,*  mi  már  fejlettebb 
vásári  életre  mutat,  sőt,  tekintve  hogy  /t-IZZ/oZdí  kereskedő- 
ket illet,  már  országos  vásárokra  enged  következtetni.  De 
erre  utal  nyilván  ugyanezen  királynak  1297  évi  szaba- 
dalomlevele is,  melyből  a  Pozsony  által  élvezett  árúmeg- 
állftási  jog  már  kiolyasható.* 

A  XlV-ik  század  közepétől  azonban  a  vásárt  illető-- 
leg  már  többrendbeli  rá  vonatkozó  okirattal  rendelkezünk. 
1344-ben  I.  Lajos  király,  tekintettel  Jakab  pozsonyi  bíró- 
nak és  köpcsényi  várnagynak  valamint  Pozsony  polgárai- 
nak és  vendégnépének  érdemeire,  megengedi,  hogy  ezentúl 
minden  évben  Sz.  Lőrincz  vértanú  ünnepén,  ezt  megelő- 
zőleg 7  és  utánkövetkezőleg  szintén  7,  összesen  tehát  15 
napon  keresztül  szabad  évi  vásár  tartassék  Pozsony  város- 
ban olyképpen,  mint  ahogyan  Budán,  Fejérvárott  és  So- 
pronyban  szokott  meghatározott  időkben  tartatni.  E  végből 
biztosítja  a  király  a  kereskedőket  és  egyéb  ezen  pozsonyi 
évi  vásárt  meglátogatni  akarókat,  hogy  arra  szabadon 
jöhetnek  és  a  vásárnapok  multával  ismét  szabadon  távoz- 
hatnak az  ő  királyi  pártfogása  és  védelme  alatt.  Mit  is 
a  vásártereken  és  közhelyeken  kihirdettetni  rendelt.* 

^K\Tk\j'.PúZ8.v,Jogaalcözéph,^A,\,  >  consideratis   fidelitatibus    et  fide- 

*  Fejér  X.  II,  1 1.  cs  X.  VIII,  137—38.     lium  servicionim  meritis  comitis  Jacobi 


425 


Digitized  by 


Google 


1 


XII.  Fejezet. 

Ez  okiratban  nyilván  két  lényeges  dolog  az,  ami 
szembeötlő.  EUőször  hogy  a  vásártartási  engedély  Sz.  Lő- 
ríncz  ünnepére  szól;  másodszor  hogy  a  vásárosok,  keres- 
kedők és  vevők  egyaránt  a  király  pártfogása  és  védelme 
alatt  állanak.  E  lényeges  pontokban  a  középkori  vásárok 
természete  nyilvánul. 

Ugyanis  e  vásár  tényleg  vallásos,  istentiszteleti  okra 
vezethető  vissza.  Városunkban  Sz.  Lőrincz  vértanú  tiszte- 
lete különösen  élénk  volt  s  ha  ez  élénkség  kedvező  okul 
szolgált  a  vásár  engedélyezésére,  viszont  nem  tagadható, 
hogy  az  engedélyezés  magának  a  Sz.  Lőrincz-bucsűnak 
élénkítésére  is  rendkívüli  módon  kihatott. 

A  vásár  a  király  pártfogása  és  védelme  alá  lett 
helyezve,  vagyis  a  király  a  vásár  számára  a  b^ét  bizto- 
sította, mert  a  béke  s  a  vele  együttjáró  biztonság  a  vásár 
lényeges  feltétéihez  tartoznak.  E2zt  a  biztonságot  nem  ma- 
guk a  vásárosok  adhatták  a  vásárnak,  ellenkezőleg  külöm- 
böző,  egymástól  eltérő  anyagi  érdekeiknél  fogva  azt  elébb 
veszélyeztették  semmint  biztosították.  De  nem  adhatta  meg 
a  környék  lakossága  sem,  mért  ennek  érdeke  is  sokszor 
oly   állapotokat   szólított   létre,    melyek    inkább    zavarták, 


Judicie   Civitatis   PosoniensiB    et    Ca-  homines  ad  dictum    annnale  fórum  in 

stellani  de  Knthchej  ac  Cífíuid  et  ho-  dicta  Civitate  nostra  Poeonienai  cele- 

spitum  nostroram  de   eadem    Civitate  brandum,  venire  volentes  assecuramua 

PoBonieDsi,  megengedi,   hogy   singulis  per  presentes,  quatenus  in  dictum  an- 

annis   subsequentibus   in  festő   sancti  nuale  fomm  Civitatis  Posoniensie,   li- 

laureney    martiris   in    septem    diebus  bére  veniatis,  et  habitis  ibi  empcioni- 

precedentibuB  ipsum  festum  immediate  bus    vestrie    predictia    certis    diebus, 

in  septem  diebus  sequentibuSy   in  totó  libere  de  eadem  recedatis,  sub  nostra 

usque   quindenas,   liberum  fórum  an-  proteccione  et  tutela  processuri.  Et  hoc 

nuale  in  xpsa  Civüaie  nostra  Posoniemti  volumus   per   fora  et  pnblica  lóca  pa- 

ita  liltere  ceUhretur,  sieut  in  Civitatibus  lam  proclamari.   Dátum   in  Vissegrad 

Budensi,   Albensi   et  Suppruniensi  ip-  in    festő   beatorum   Fabiani  et   Seba- 

sum   annuale   fórum   in   suis  terminis  stiani  Martiris   Anno  D.  1344.  (DipUh- 

celebratur,  volumus  igitur  et  vos  uni-  matica  PoHoniensU   I,    214.    Fejér  IX. 

versos   roereatores   et   alios    quoslibet  I,  204.) 


426 


Digitized  by 


Google 


A  vásárjog  regáljoggá  lesz.  Ujabb  vásárok. 

semmint  fenntarták  a  vásár  nyugalmát.  A  békét  és  bizton- 
ságot csakis  a  király  adhatta  meg,  azért  foglalja  annak  igére- 
tét írásba  s  veszi  magára  annak  biztosítékát,  hogy  az  eladók 
árúikat  messzebb  vidékről  is  vásárra  hozhatják,  ott  árúba 
bocsájthatják  s  az  árú  után  kapott  pénzzel  ismét  biztosan 
távozhatnak.  Másrészt  pedig  magára  veszi  a  vevők  érdekei- 
nek is  'biztosítékát,  amennyiben  ezek  is  biztonságban  jöhet- 
tek pénzökkel  s  távozhattak  pénzen  vett  árúczikkeikkel. 

A  király  ekkép  magára  vállalva  a  vásárt,  t.  i.  annak 
békéjét  és  biztonságát:  természetes,  hogy  innentül  csakis 
az  ő  jogköréhez  tartozhatott  a  vásár  megtartásának  enge- 
délyezése valamint  megtartása  helyének  s  idejének  meg- 
határozása. Ezzel  a  vásár  merő  gazdasági  jellege  átalakul 
királyi  joggá,  majd  aztán  a  vásárjoggal  kapcsolatos  pénz- 
ügyi előnyöknél  fogva  regáljoggá.  Ebből  fejtendő  meg, 
hogy  maguk  a  városok  a  vásártartási  engedélyeket  immár 
a  királyoktól  szerzik  be  s  e  tekintetben  Pozsonyban  ugyan- 
azt tapasztaljuk,  mit  más  városok  történeteiben  szemlél- 
hetünk. A  király  eleinte  csak  egy  vásárt  engedélyez,  azt 
később  egyéb  engedélyezések  követik. 

1884-ben  jun.  5.  ugyanis  a  pozsonyiak  Mária  királynő- 
től újabb  évi  vásárt  kérnek^  s  tényleg  már  1385-ben  a 
sz.  lőrincznapi  vásárhoz  újabb  járult,  mely  nagyböjtben  a 
Letare-vasárnapján  tartatott  meg.  Ezt  Erzsébet  királyné 
engedélyezte  a  pozsonyi  tanács  kérésére,  a  főpapok  és 
bárók  tanácsára  s  abból  a  czélból,  hogy  az  ország  s  főleg 
a  határvárosok  fejlődése  öregbedjék.*   Ennek  a  lényege  is 


'Pozsony     városának     megengedi,  677—78.    Vár.  Itár.)    Említi    e   vásárt 

singalis  annis  in  Dominica  lotnre  pro-  Zsigmond    is    14G8    márcz.    17.    qnod 

xime    ventura    incipiendo,    octo    dies  nnndinas   circa    Dominicam   letare    in 

ante  ipsam    dominicam,    et   octo    dies  dicta  Civitato  nostra  (f.  i.  Posoniensi^ 

post  eandem    nundinas  seu  fórum  an-  celebrari  solitas  irent.  (Teleki  Xí,  316.) 

nuale,    in    dicta    civitate     Posoniensi  'Erzsébet   királyné   1385  jan.    13. 

perpetao  celebraturas.    (DipL   Fos,   I,  vásártartási  jogot  ad  Pozsonynak,  sin- 


427 


Digitized  by 


Google 


XII.  Fejezet. 


abban  fejeződik  ki,  hogy  a  vevők  és  eladók  egyaránt 
szabadon  jöhetnek  mehetnek.  Majd  egy  harmadik  országos 
vásár  járul  a  két  elŐbbenihez,  1474-ben  engedélyezi  azt 
Mátyás  király  Sz.  Mihály  napjára  olyképen,  hogy  az  a 
városi  falakon  kívül  a  Sz.  Mihály-utcza  irányában,  tehát 
a  mai  Nagy-Lajos  téren  tartassék  meg.*  Ezen  évi  vásárok 
mellett  gyarapodnak  azonban  a  heti  vásárok  is.  Zsigmond 
alatt  szó  van  azon  heti  vásárról,  mely  a  hét  szerdáján 
tartatik  meg.* 

A   belváros    vásárai    mellett   idővel    a    külvárosok   is 
kaptak  vásártartási  jogot.  Zsigmond  király  1430-ban  meg- 


gulis  annis  in  Dominica  Laefare  pro- 
xime  ventura  incipiendo,  octo  dies 
ante  ipsam  Dominicam  et  octo  dies 
post  eandero  nundinas  seu  fórum  an- 
nuale  in  dicta  Civitate  Posoniensi  per- 
petno  celebraturas.  Felszólítja  az  ösz- 
szes  kereskedővilágot,  qnaliter  ad  pro- 
fatas  Nnndinas  seu  fórum  annuale  in 
Civitate  Posoniensi  statutas  .  .  .  una 
cum  rebus  et  uiercibus,  quas  adduci- 
tis,  sine  omni  tributi  solucione  ad  ip- 
sam Civitatem  accedere,  íbique  .  .  . 
stare  ac  manere,  aztán  végzett  vásár 
után  uoa  cum  rebus  et  mercibus  ve- 
stris,  eciam  absque  omni  tributi  solu- 
cione, secure  et  pncifice,  ad  ipsa  valea- 
tis  et  poteritis  remeare.  Kelt  Budán 
1385.  (Vár.  It.  DipL  Fos.  I,  677-78. 
Fejér  X.  VIII,  172.)  Később  a  pozso- 
nyiak a  tárnokmester  által  értesítik 
Zsigmond  királyt,  quod  duobus  ter- 
minis  in  anno,  videlicet  primo  termino 
festő  sancti  Laurency  martiris  et  de- 
mum  ad  secundum  medie  quadragesime 
T^eture  donatum  sit  nobis  nnndinas  seu 
fórum  annuale  celebrare,  ita  quod  om- 
nes  et  singuli  equos  ementes  et  ven- 
dentes  libere  ad  nos  (venire  et)  récé- 
dére cum  eisdem  possint  ac  valeant. 
(DipL  Pos.  I,  857-58.) 


1  ad  piateam  S.  Michaelis  archangeli 
extra  muros  Civitatis  Posoniensis  fó- 
rum annuale  seu  nundinas  singulo 
anno  in  festő  S.  Michaelis  celebrandum 
concedit.  Kelt  Pozsonyban  in  festő 
Nativitatis  b.  M.  Virg.  1474.  (Dipl. 
Fos.  II,  225.) 

*  1418-ban  Zsigmond  király  a  po- 
zsonyiak érdemeit  megjutalmazandó 
fórum  liberum  singulis  ferijs  terciis  in 
omni  ebdomada,  omnino  sub  iisdem 
libertatum  et  graciarum  prerogativia, 
quibns  fora  libera  nostrarum  Civitatum 
Regalium  sünt  insignita,  duzimus  an- 
nuendum  graciose  .  .  .  absque  tamen 
prejudicio  fororum  liberornm  aliornm. 
Értesíti  a  kereskedőket  és  utasokat 
úgy  az  idegeneket  mint  a  belföldieket, 
quatenus  ad  huiusmodi  fórum  liberum 
ebdomadale  singulis  feriis  terciis  .  .  . 
simulcum  omnibus  bonis  et  rebus  ve- 
stris,  tam  mercimonialibus  quam  aliis 
quibusvis,  secure  et  absque  pavore 
personarum  et  rerum  vestrarum  .  .  . 
a  király  folség  védelme  alatt  jöhetnek, 
mehetnek.  Kelt  Konstanczban  1418. 
In  dominica  Remin iscere.  Auf  den  Eri- 
iag.  (DipL  Pos,  I,  839.  II,  103—104. 
Fejér  X.  VI,  88—89.) 


428 


Digitized  by 


Google 


A  külvárosok  vásártartási  joga.  A  vásárnak  a  vidék  érdekével  vfl  16  megegyeztetése. 

engedi  a  várps  polgársága  és  az  újvárosi  halászok  kértére, 
hogy  hetenként  egyszer,  szerdán  és  évenként  egyszer, 
keresztfeltalálásának  ünnepén,  vagyis  május  3-ikán,  az 
ünnepet  megelőzőleg  14  s  következőleg  szintén  14  napon 
át  szabadvásárt  tarthassanak,  a  szabadságnak  azon  előnyei 
mellett,  melyek  mellett  más  szabad  kir.  városokban  a 
vásárok  megtartatni  szoktak.  Felszólítja  tehát  a  kereskedő- 
ket, kalmárokat,  cserélőket  s  mindenféle  egyéb  idegeneket, 
hogy  árúczikkeikkel,  lovaikkal,  ökreikkel,  hús-  és  egyéb- 
féle javaikkal  bátran  jöjjenek  a  falakon  kívül  levő  Újváros 
vásáraira.^ 

Természetes,  hogy  a  király  a  vásárszaporításnál  nem 
lehetett  mindig  kizárólagosan  csak  annak  a  helynek  érdekeire 
tekintettel,  melynek  a  vásárt  engedélyezte.  Ez  érdeket  neki 
összhangba  kellett  hozni  a  környék  vagy  a  távolabbi  neve- 
zetesebb vásáros  helyeknek  érdekeivel  is.  Ezt  az  igazság, 
a  méltányosság  s  a  gazdasági  józanság  egyaránt  meg- 
követelte. Tényleg  látjuk  ezért,  hogy  midŐn  néhai  Jakab 
bíró  fiai  István  és  Miklós  pozsonyi  polgárok  a  pozsonyi 
tanács  nevében  1384-ben  jun.  5.  felkérik  Mária  királynét 
és  anyját  Erzsébetet,  hogy  engedélyeznének  Pozsony  szá- 
mára szabad  évi  vásárt^  Mária  királyné  kijelenti,  hogy  ez 
ügyben  tanácskozni  fog  a  Pozsony  körül  fekvő  más  városok 

^ad  instanciam  civium,  populorum  nundine  aliarum  Civitatum  nostraram 

ac  piscatorum  nostroram  de  Nova  Ci-  liberarum  celebrari  consweveraDt,  du- 

vitate  cis  danubiam  extra  Maros  Civi-  zimus  annaendnm  graciose   et    conce- 

tatis  nostre  posoniensis  sita  .  .  .  fórum  dendum.  {Dipl,  Pos.  II,  223—25.) 
liberum,  canctis  ferijs  qaartis  singolis  'at  nos  in  medio  vestri  modum  et 

ebdomadis,   in  medio  ipsorum  necnon  conswetudinemCambiimercimonialibus 

nundinas   seu   fórum  annuale  liberum  et  aliis  rebus  feiuli  pro  nostro  et  Re- 

in    cunctis    festivitatibus    invención  is  gnicolarum   nostrorum    comodo  dispo- 

sancte    crucis,    quatuordecim    diebus  nere  Nundinasqne   seu  fórum  nnnunio 

ipsum  festum  precedentibus  et  quatuor-  liberum  vobis  et  ad  dictnm  Ci  vitatom 

decim  diebus  sabsequentibus  .  .  .  An-  vestram  posnniensem  conccüero  digna- 

nis  singulis  perpetuo  celebrandum,  sub  remur. 
eisdem  libertatum  prerogativis,  quibus 


429 


Digitized  by 


Google 


XII.  Fejezet. 

polgáraival  s  hogyha  kiderül,  miszerint  a  pozsonyiak 
által  kért  vásártartási  jog  nincs  más  városok,  főleg  Buda- 
város és  a  királyi  jog,  főleg  a  harminczadjog  érdekeivel 
ellenkezésben,  akkor  készségesen  fog  kérésök  teljesítést^re 
ráállani/  Azonkép  Zsigmond  király  is  csak  úgy  engedélyei 
1418-ban  szabad  heti  vásárt  a  pozsonyiaknak,  ha  az  más 
helyek  szabad  vásárainak  érdekeivel  nincs   ellenkezésben,^ 

Annyira  nyilvánvaló  volt  a  közfelfogásban  a  vásárok- 
nak királyi  jogban  gyökeredző  alapja,  hogy  a  korálibí 
fejedelmek  által  engedélyezett  vásárjogok  fenntartása  végett 
utódjaihoz  is  fordultak.  Az  Erzsébet  királyné  által  enge- 
délyezett letare  vasárnapi  vásárt  a  pozsonyiak  kértére 
Zsigmond  király  erősíté  meg  1389-ben.*  Ugyanő  hosszab- 
bítja meg  1430-ban  a  sz.  lőrincz-  s  a  letáre-napi  vásáro- 
kat.* A  Zsigmond  által  engedélyezett  évi  vásár  megerősíté- 
sét a  pozsonyiak  Albert  királynál  kérelmezik.*  Az  újvárosi 
vásárok  tartásának  jogát  pedig  a  pozsonyiak  kérésére* 
V.  László  király  erősíti  meg  1454-ben. 

Épp  e  regáljognál  fogva  tapasztaljuk,  hogy  városaink 
a  királyhoz  vámmentességért  is  folyamodnak  a  vásárra  szál- 
lított portékák  után.  így  kérik  a  pozsonyiak  Zsigmond 
királyt:  engedélyezzen  nekik  egy  szabad  hetivásárt^  vagyis 
hogy   szabadítsa   fel   az   ezen    szabad    heti   vásárra    eladás 


*  Kelt    Hudán    1384.    Dii)L  Pos.   I,  fuersten  uud  Herrn  kayser  Sigmuiiilen 

G6r>— 6tí.    Vár.    \tkr    Lad.  5.    Nr.  1  b.  eur  durchleuchtichait  ten  aufnin  Jrrf- 

Fejér:  Cod,  Dipl.  X.  lí,  U.  X.  VIII,  marki  bey  eur  Genaden  Stat  prosjiurg 

137 — 138.  Gebén  und  gelegt  worden,    denselbeti 

'absque  tamen  prejudicio  fororum  Jarmarkt    over    kunikleiche    MaicstAt 

liberornm   aliorum.   (DipL    Poson.    II,  Geruech   (=    gerahen)    G^nedichleicb 

103— 104 )  bestatten  auf  solich  brief  darüber  g«- 

•Tirnavie    feria    3    proxima    post  ben.  (Dipl,  Pos.  I,  853.) 
festum  divisionis  apostolorum  1389.  •  A  pozsonyiak    kérik    V.  Lászlí^t : 

^  Dipl.  Po8,  II,  225.  ltom  am  Ersten   ain    bestettnng   liber 

» Genedigister  kunig  und  herr.    Ist  den  wochenmarki  und  Jarmarkt  In  fler 

ein    sunndre    (=  besondere)  begnadi-  Newenstat    zu     Prespurg    gegen    dt>r 

gung  von   den  allerdurchleuchtigisten  Twnaw  ligund.  (DipL  Pos,  I,  873.) 


430 


Digitized  by 


Google 


y&sári  vámmenteBség.  Vámzsarolás  ellen  való  biztosítás. 


végett  hozott  árúkat  minden  vám  alólJ  Mikor  aztán  már 
két  heti  vásárjuk  volt,  ismétlik  a  kérést,  hogy  az  egyik 
számára  a  vámmentességet  megtarthassák.'  Majd  a  második 
számára  is  kérik  azt  s  meg  is  kapják  1418-ban/  A  sz. 
lőrincznapi  vásár  vámmentes  volt,  de  a  pozsonyiak  kérve 
fordulnak  Zsigmond  királyhoz,  hogy  adna  vámmentességet 
a  letare- vasárnapi  vásárnak  is.*  Ugyanő  1430-ban  e  két 
vásár  tartamának  idejét  is  meghosszabbítja.^ 

De  látjuk  másrészt  azt  is,  hogy  a  vásár  joga  meny- 
nyire függetlenné  lett  a  nemesi  jószágtól,  meg  a  közigaz- 
gatási administratiótól.  A  pozsonyiak  értesítik  Zsigmond 
királyt,  hogy  a  várkapitányok  nem  veszik  figyelembe  a 
pozsonyi  vásároknak  királyi  privilégiumok  által  biztosított 
előnyeit.*  Mátyás  király  idejében  meg  arról  panaszkodnak, 


^  Auch  bitten  wir  ewer  kuDÍglicher 
genade  Gnediger  herre,  Umb  eynen 
freyen  Wochenmarkte  AIso  waz  man 
zu  ewer  Stat  bringet  za  eynen  tag  íd 
der  WocheD,  Das  ist  auf  den  Eritag, 
das  DieselbigeD  mit  Irr  hab  czu  ewer 
Stat  und  wider  von  Danne  mügén  an 
Mawt  frej  ziehen.  (Diplomát,  Poson. 
I,  836.) 

*  A  pozsonyiak  irj&k  Zsigmondnak  : 
Géned igister  kunig  und  Here.  Wir 
habén  von  ewem  genaden  zwey  wo- 
chen  Markt  in  der  Wochen.  Bitten  wir 
ewer  künikleich  genad  mit  allém  fleisz, 
das  ewer  k.  genad  geruch  nns  genedik- 
leichen  begaben,  das  wir  am  Erytag 
derselben  Wochen  markt  einen  möch- 
ten  Mawt  frey  habén,  wenn  von  earem 
genaden  gwenn  davon  ein  Merkleicher 
Stat  nucz.  (Dipl.  Po9.  I,  839.) 

'omnino  snb  iisdem  libertatam  et 
graciarum  prerogativis,  qnibus  fora 
libera  nostrarnm  Civitatnm  Begalinm 
sünt  insignita,  duzimus  annnendum 
gradose,  (Dipl.  Pos.  II,  103-^104) 


^Von  ewren  kunikleicben  genaden 
habén  wir  zween  Jarmarkt  im  Jar  in 
ewrer  Stat  czu  Prespurgk,  als  czu 
dem  Sunntflg  lotare  und  czu  sand  lo- 
renczy  tag,  nnd  derselben  einen  zu 
Miter  Vasten  habén  wir  frey  von  an- 
hayssung  der  Mawtt.  Bitten  wir  ewr 
künikleich  genad  dümtltikleich  mit 
allém  vleisse,  das  ewer  künikleich 
genad  geruch  uns  genedikleichen  be- 
gaben  und  den  andern  Jarmark  zu 
sant  Lorencytag  auch  frey  gebén  von 
der  Mautt  czu  nucz  ewer  Stat  und 
der  ganczen  gemain.  (Dipl,  Pos,  1, 839.) 

^^1430.  Zsigmond  király  terminum 
celebrandaram  Posoníi  nundinarum  in 
termino  S.  Laurencii  et  Letare  ad  14 
dies  ante  et  post  terminum  prolongat. 
Dátum  Posonii  feria  2-da  proxima 
post  dominicam  Invocavit  1430.  (Dipl, 
Pos.  II,  225.) 

^  qui  alienos  maximé  impedire  vide- 
tnr,  quod  absque  magnó  preiudício 
evenire  nullatenus  stare  poterir.  (Dipl, 
Pos,  I,  857—58.) 


431 


Digitized  by 


Google 


XII.  Fejezet. 

hogy  a  pozsonyi  vámszedők  a  város  szabadalmai  daczára  is 
vámot  szednek  a  vásáros  néptőlJ  Ezért  a  király  1468-ban 
erősen  meghagyja  a  vámszedőknek,  hogy,  ha  a  pozsonyiak 
ez  iránt  való  kiváltságleveleiket  előmutathatják,  tőlük  vámot 
szedni  no  merészeljenek.* 

Azonkép  királyi  jogból  folyt  a  vásárczikkek  meg- 
határozása s  a  piacz  hatósági  ellenőrzése  is.  Számos  intéz- 
kedés, melyet  részint  a  király,  részint  a  közhatóság  tett, 
arra  mutat,  hogy  a  középkorban  a  város  gazdasági  érde- 
keit előmozdítani,  a  vásárt  a  városra  nézve  jövedelmezővé, 
a  vásárra  jövőkre  nézve  pedig  kecsegtetővé,  vonzóvá  tenni 
akarták.  A  város  érdeke  nyilván  nem  volt  jelentéktelenül 
feltételezve  attól,  hogy  oly  árúk,  melyek  előállításában 
maguk  a  városi  lakók  serénykedtek,  idegen  kereskedők 
által  a  városi  piaczra  ne  hozattassanak.  Ilyen  kívülről  a 
piaczra  került  árúk  a  városi  lakósok  termelését  csökkentették, 
a  polgárok  termelésének  avagy  mfíszorgalmának  keresletét 
pedig  gyengítették  volna.  Oly  versenyt  szólítottak  volna 
elő,  mely  a  városi  termelők  czikkeinek  árát  esetleg  igen 
nagy  hanyatlásra  hozta  volna.  Ilyen  árúkat  tehát  a  városi 
piacztól  távol  kellett  tartani  s  ez  történt  tényleg  az  által, 
hogy  az  árúk  egyszerűen  eltiltattak  a  város  kereskedéséből. 

Ilyen  árúczikk  volt  a  bor.  A  pozsonyiak,  mint  nagy- 
bortermelők, a  maguk  piaczán  idegen  borokat,  kivéve  az 
inkább  gyógyszerekűl  semmint  rendes  fogyasztásra  használt 


'  1408  márczias  17.    Mátyás  király  quam  eciam  exteris    Regnis   ezistenti- 

irja  a  pozsonyi   vámszedőknek  :    hogy  bus,  qni  ad  nnndinas  circa  Dominicam 

V^indperg  Pál  pozs.  kapitány  az  egész  letare  in  dicta  Civitate  nostra  celebrari 

község   nevében    panaszkodott    előtte,  solitas  irent,    infra  quatuordecim  dies 

Quod    licet    antiqua    libertatis    eomm  ipsam    Dominicam   letare   precedentes 

prerogativa  eisdem  Civibus  nostris  per  et  sequentes,  nnllum  Thelonium  ezigi 

divos  Reges  Hungarie   .   .   .  concessa  debaerit. 

requirente,    a  mercatoribus  et  alterius  *Kelt   Budán    1468    márczius    17. 

caiusvis  status  et  condicionis  homini-  (Teleki:    Hunyadiak   kora   XI,   316 — 

bus,  tam  scilicet  de  hoc  Regno  nostro,  317.) 


432 


Digitized  by 


Google 


A  vásárczikkek  meghatározása.  Tiltott  árűczikkek. 

édes  görög-  s  spanyolborokat  vagy  a  tehetősebb  gazdák 
pinczéibe  merő  fényűzési  italul  került  aszúborokat,  termé- 
szetesen nem  akartak  megtűrni.  Mert  ^mennyi  idegen  bort 
adtak  volna  el  az  idegen  kereskedők  Pozsonyban,  ugyan- 
annyival kevesebbet  értékesíthettek  vojna  el  a  maguk 
borából  a  pozsonyiak.  Ezért  már  I.  Lajos  király  azt  a 
kiváltságot  adta  a  pozsonyiaknak  1354-ben,  hogy  a  városba 
idegen  bort  behozqi  nem  szabad.^  Midőn  e  tilalommal 
szemben  1412-ben  Olm  XJlrik  pozsonyi  királyi  harmincza- 
dos  Bécsből  bort  szállított  a  Dunán  Pozsonyba,*  annak 
hét  18  akós  boros  hordóját  hatóságilag  lefoglalták'  s  őt 
magát,  ki  a  városi  hatóságot  becsmérlő  szavakkal  sértette, 
gonosznak  s  istentelennek  elnevezte,  a  városi  bíróság  elé 
állították.^  Ugyané  szempontból  tiltja  meg  Zsigmond 
király  1414-ben  a  pozsonyiak  panaszára  János  esztergomi 
érseknek,  hogy  a  Pozsony  területén  s  a  Csallóközben  szede- 
tett tized-borát  Pozsonyban  vagy  a  Csallóközben  eladhassa, 
mert  ez  a  pozsonyiaknak,  maguk  is  bortermelők  lévén, 
károsítására  van.  Az  ilyen  tized-bor  Pozsonyban  a  tized- 
udvarban helyezendő  el  s  bizonyos  idő  multán  onnan  el- 
viendő s  másutt  eladandó.^  1418-ban  Zsigmond  király 
ugyancsak  tiltja  az  idegen  bornak  Pozsonyba  való  szállí- 
tását s  jogot  ad  a  városnak  a  tilalom  daczára  Ausztriából 
vagy  egyebünnen  beszállított  bort  saját  javára  elkobozni.^' 


^  P.  V.  1.  t.  Privilégiumok  jegyzéke,  licher  majestat,  so  habén  wir  dem  sel- 

Rirály  209.  1.  ben  Vlrice  Olm  áy  wein   aufgehaltcn. 

*  Sich  hat  das  gefagt,   dns   Vlrice  *  Un  hat  derselb  Vlrice  Olm  zu  vns 

der  Olm  djczeit  dreisker  zu  Prespurch,  gesprochn,   wir  sein  nicht  frumm,   ob 

Syben  dreiling   wein   von    Wienn  ge-  wir  áy  wein  wieder  gebn  vnd  derglei- 

fnrt  hat  in  vnser  mitte  gen  preapureh,  chen,  als  wir  all  der  Richter  vnd  der 

auf  dem  wasser,  wider  vnser  Stat  frey-  Ratt  poswicht  wem.  (Az  egész  okmányt 

tumb  und  kuniglich  brief  dy  wir  dar  közli   Király :    Fozs.  vár,  joga  209.  1.) 

uber  habn.  »  Fejér:   Cod,  DipL  X.  V,  567-69. 

>also   nach   dem   selben    freytamb  *  Zsigmond   király   tekintettel  arra 

vnd  gnaden  dy  wir   habn  von  kunig-  quod  Cives,   hospites  et  incole  Civita- 


OrtTay:  Posiony  története.  II.  8.  433  98 


Digitized  by 


Google 


XII.  Fejezet. 

Ugyanez  évben  tiltja  Gara  Miklós  nádor  is  az  osztrák 
borok  behozatalát.^  1419-ben  aug.  21-ikén  pedig  Zsigmond 
király  még  jobban  sssigorítja  borbeviteli  tilalmát,  amennyi- 
ben minden  pozsonyi  lakőst  felhatalmaz  arra,  hogy  az 
Ausztriából,  Stájerországból  vagy  bármely  más  idegen 
tartományból  behozott  borokat,  hárhd  is  találtassanak  azok 
az  ország  teriUetéh,  saját  javukra  elkobozhassák.* 

Akik  tehát  nem  akarták  magukat  annak  a  veszede- 
lemnek kitenni,  hogy  borukat  elkobozzák,  azok  folyamo- 
dólag  fordultak  a  városhoz  beviteli  engedélyért.  így  tette 
azt  1430-ban  Bajmóczi  NoíFry  János  főharminczados,  kérve 
a  várost,  hogy  a  huszita-veszedelem  miatt  engedné  meg  a 
bortizednek  a  városba  való  beszállítását.^  1438  máj.  3-ikán 
a  városi  tanács  egy  alkalomra  megengedte  Ivánczi  Fejér 
Miklós  pozsonyi  harminczadosnak,  hogy  saját  asztalára 
Sz.  Györgyből  egy  hordó  (vas)  bort  behozhasson.*  1448- 
ban  pedig  Dénes  esztergomi  érsek  kéri  a  pozsonyi  taná^ 
csőt,  hogy  az  ne  csináljon  emberének  a  dézsmaborok  el- 
adásánál nehézséget.^ 

A  későbbi  királyok  szinte  fenntarták  a  városnak  e  ked- 
vezményét, mert  Zsigmond  királynak  1418  évi,  Konstancz- 
ban  kelt  tilalmát  megerősíti  1475-ben  I.  Mátyás  király, 
1507-ben  pedig  II.  Ulászló,"  Épp  ez  utóbbi  királynál  tett 
1499-ben  panaszt  a  pozsonyi  tanács,  hogy  bár  szabadalmuk 

tis   noBtre  (Posoniensis   t.  i.)    a    divis  maga  is  meghagyja,  ut  uullus  omníno 

Regibua  Hungaríe  nostris  scilicet  pre-  hominum  regnicola   vei   forensis   vina 

decessoribuB   hujusmodi  libertatis  pre-  Australia  a  pozsonyi  tanács  megegye- 

rogativam    habere  intellezimus,   quod  zéso    nélkül   behozhasson.    Kelt   Kon- 

nuUus  omnino  hominum  vina  Australia  stanczban    1418   in   dominica    Letare. 

et  alia   quevis,   extra   metas  eiusdem  (7>tp/.P.II,106-107.L.  FejérX.Vl,87.) 

Civitatis  provenientes,  ad  dictam  civi-  >  Fejér :  Cod.  DipL  X.  VI,  170. 

tatem  Posoniensem   sub  pena  ablacio-  "Fejér  X.  VI,  206— 207. 

nis  et  amissionis  huiusmodi  vinorum,  ^Pejér  X.  VIII,  630. 

adduci  absque  licencia  judicis  et  jura-  *  Fejér  XI,  183—184. 

torum  eiusdem  nostre  Civitatis  presu-  *  DipL  Fos,  II,  811—12. 

méret  modo  aliquali.  —  Ezért  most  ő  •  Fejér  X.  VI,  87.  DipL  Pos,  II,  107. 


434 


Digitized  by 


Google 


Bor- 3^ és  lóeladási  tilalom. 

tiltja  az  idegen  kereskedőknek  városuk  területére  lép- 
niök  s  itt  kereskedést  űzniök,*  mégis  Tamás  bazini  gróf 
és  emberei  nem  törődve  a  pozsonyiak  e  szabadalmával, 
a  gróf  birtokába  idegen  kereskedőket  bejönni  s  általuk 
néha  idegen  borokat  is  behozni  engedik.  A  király  tiszte- 
letben tartani  akarván  a  pozsonyiak  szabadalmait,  meg- 
tiltja a  bazini  grófnak  és  embereinek,  hogy  birtokukba 
idegen  kereskedőket  bejönni  vagy  általuk  idegen  borokat 
behozni  engedjenek.* 

Egyéb  czikkek  tekintetében  is  azt  látjuk,  hogy  azok 
a  pozsonyi  piaczon  szabályozás  alá  estek.  Névszerint  a 
lovak.  Ezeknek  külföldre  való  eladása  tiltva  volt,  mit  a 
lószükségletből  igen  könnyen  megmagyarázhatunk  magunk- 
nak. Már  a  III.  Endre-féle  1291  évi  szabadalomban  fel- 
tűnő, hogy  csak  ökör-kereskedők  említvék,  mint  kik  jószá- 
gaikkal a  pozsonyi  piaczra  jöhetnek.  Azt  következtessük-e 
ebből,  hogy  lovat,  juhot,  sertést  stb.  a  pozsonyi  vásárra 
hozni  tiltva  volt  a  XIII.  században?  Avagy  hogy  minden 
állat  eladása  meg  volt  engedve,  kivéve  az  ökröké,  melyek- 
nek eladása  szabadalomképen  még  csak  1291-ben  lett  meg- 
engedve? Kivitelről  nem  szól  a  nagy  privilégium  s  még 
jó  nagy  idő  telik  el,  míg  egy  oly  rendeletre  találunk, 
mely  az  adás-vevést  e  tekintetben  a  pozsonyi  piaczon  korlá- 
tozza. Zsigmond  király  ugyanis  az  egész  országra  nézve 
betiltotta  a  lókivitelt,  ennek  következtében  sem  honfinak, 
sem  idegennek  tisztán  kereskedési,  nyerészkedési'  szem- 
pontból bárminő  értékű  lovat  is  az  országból  kivinni  nem 
volt  szabad."   Ezen  rendeletétől  eltekintve  különös  kedvez- 


>  szabadalmuk,    ut    duUus    omnino  *Kelt  Budán  1499.  LHpl.  Pos,  III, 

mercatorum    et   institorum    forensium  596—97. 

cum  rebns   et   mercibus    eornni   intra  '  1391  évi  oklevelében  mondja,  hogy 

metas   et   terminos    huius    Regni    ve-  bár  más   rendeletével    meghagyta,   ut 

nire  et  taliter  questnm  suum  exercero  nullus  prorsus  incolarum  Regni  nostri 

possit.  nec  extraneornm  sen  forensium  equos 


435  w* 


Digitized  by 


Google 


XIÍ.  Fejezet. 


ményképen  s  abból  a  szándékból,  hogy  a  pozsonyiak  jó- 
létét és  számlik  gyarapodását  ilyképen  is  előmozdítsa, 
1391-ben  megengedi,  hogy  úgy  a  letare-vasárnapi  vala- 
mint a  sz.  lőrincz-napi  országos  vásárokon  bárki  is  lovat 
adhat  vehet  s  elszállíthat,  s  erről  értesíti  a  pozsonyi  fő- 
ispánt, alispánt,  vármegyét  s  összes  vám-  és  harminczad- 
szedőit/  Tényleg  a  pozsonyi  országos  vásárok  aztán  híres 
lóvásárok  is  lettek.  II.  Ulászló  király  1497-ben  azt  írja  a 
pozsonyiaknak,  hogy  miután  legközelebb  Csehországba  akar 
utazni,  nagy  szüksége  van  kocsilovakra,  meghagyja  ezért 
a  pozsonyiaknak,  hogy  azonnal  hat  jó  s  erős  kocsilovat* 
vegyenek  s  küldjék  meg  neki  mielőbb,  biztosítva  őket, 
hogy  mihelyt  a  lovak  megérkeznek,  árukat,  melyen  vet- 
ték, készpénzben  nekik  lefizeti.* 

1502-ben  a  lókivitel  tilalmának  újból  való  m^erŐsí- 
tésével  találkozunk.   Vingarti    Geréb    Péter  nádor  azt  írja 


cuiuscuDque  valoris  sou  estimacionis 
ezÍ8tflnty  spe  damtazat  lucri  seu  causa 
mercancie  extra  Regnnm  nostrum  pre- 
dictnm  Hungarie,  quovis  modo  debe- 
ret  educere,  nec  auderet. 

^  tamen  nos  ob  singularem  favorem^ 
quem  ad  fideles  nostros  Cives  et  ho- 
spites  Posonienses  .  .  .  gerimus  et  ha- 
bemuSy  volentes  eoram  incomodia  ali- 
quantisper  Regia  benignitate  occar> 
rere,  ut  iiadem  fídeles  nostri,  et  pro- 
fectu  et  numero  augeantnv,  jlket  azon 
különös  kedvezményben  rtessiti,  quod 
videlicet  universi  xnerMtoes  negoci- 
atores  et  alii  forenses  bomines,  tam 
incol6y  qaem  eztranei,  ad  fórum  an- 
nuale  seu  liberum  in  ipsa  Civitate 
nostra  Posoniensi,  annis  singulis  in 
duobus  terminis  scilicet  in  média 
Qnadragesima,  et  in  festő  beati  Lau- 
rencii  martiris  iuzta  modum  et  formám 
libertatis,  eiusdem  fori  annualis,  et  ad 


ritum  aliorum  fororum  liberorum  ce- 
lebrari  conswetum  cum  qnibuslibet 
equis,  estimacionis  et  valoris  cuiuscun- 
que  ezistant,  causa  negociacionis  seu 
vendicionis  seu  in  alios  usus  eosdem 
convertendi  tnte,  secure  et  absque  omni 
formidine  accedere  seu  venire,  ac  ab 
inde  ad  propria,  seu  quo  ipsis  placue- 
rit  redeundo  eosdem  equos  vei  alios 
quoscnnque  fecum  abducere,  libere 
valeant  atqiTé  possint  .  .  .  sub  protec- 
cione  nolítra  speciali.  S  erről  értesíti  a 
pozsonyi  főispánt,  alispánt,  várnagyot 
s  080260  vám-  és  barminczadszedőit .  .  . 
Kait  Budán  feria  tercia  prox.  ante 
féstum  Corporis  Xti.  Anno  d.  1391. 
(Dipl.  Po8.  I,  735—37.) 

*sex  equos  curriferos  bonos  et 
pingves. 

•Kelt  Budán  Újév  napján.  (Vár.  It. 
Lad.  37.  Sec.  2.  Nr.  26  aa.  DipL  Pos. 
lír,  586.) 


436 


Digitized  by 


Google 


A  pozsonyi  vásárra  került  beviteli  czikkek. 

a  pozsonyiaknak,  hogy  ámbár  ők  tudomással  bírtak  arról, 
miszerint  ő  felsége  s  az  országos  rendek  eltiltották  a  lovak- 
nak Magyarországból  külföldre  való  eladását,  mégis  van- 
nak köztük  ennek  daczára  olyanok,  kik  ez  évben  nem 
kevesebb  mint  150  lovat  adtak  el  a  külföldre,  amint  most 
is  bizonyos  számú  lovak  kivitelre  készletben  tartatnak 
pozsonyi  lakósoknál/  Midőn  Sárkány  Ambrus  az  ily  lova- 
kat a  király  számára  lefoglalni  akarta,  a  pozsonyiak  ezt 
neki  meg  nem  engedték.  Ezért  meghagyja  a  nádor  a 
pozsonyiaknak,  hogy  az  ily  eladásra  szánt  lovakat  azonnal 
szolgáltassák  ki  Sárkány  Ambrusnak.^ 

Egyéb  áriíczikkek  tekintetében  a  városi  harminczad- 
könyv  tájékoztat  érdekesen  és  tanulságosan  mindazon  czik- 
kek és  árúk  iránt,  melyek  mint  beviteli  czikkek  kívül- 
ről kerültek  a  pozsonyi  piaczra,  illetőleg  kereskedésbe, 
avagy  melyek  Pozsonyból  mint  kiviteli  czikkek  jutottak 
hazánk  más  vidékeire  avagy  a  külföldre.®  Beviteli  czikkek- 
ként  szerepelnek  ddmiszerék^  s  ezek  között  káposzta,^  borsó,^ 
hagyma,^  sajt,®  bor,^  különösen  maivasi,  melyet  a  pozso- 
nyiak a  maguk  bora  mellett  édes  csemege  borúi  tartottak 
s  néha  a  királyoknak  is  kedveskedtek  vele,'®  továbbá  mák- 
olaj,*^  faolaj,"  lenolaj,''  dara,'*  rizs,'*^  hering,'*  angolna,"  zsir,'® 

^qui  isto  anno  plns  quam   centutn     (MJlvij-mo    Nicoknu   polon    dy    czeit 
et  quinquflginta  equos  emissent  et  alijs     gegnschreiber.   Igen   saépoa  irott    erős 


hotninibuB  extere  nacionis  vendidissent,  hártyába  kSüMt  s  kitnnMB 

eosdemque  extra  hoc  Regnum  abigi  et  kézirati  ma,  mely  a  városi  levélfánnk 

asportari  permisissetis,  et  nunc  siroili-  amUy  ritka   épp-  oly   fontos  történeti 

ter  certi  eqni    apud    nonnalloa   ipsius  forrását  képeaá. 
Civitatis  posoniensis  habitatores  tenen-  *  zieehwerieh.  —  *  Krawt.   —  *  ar- 

tur,   quoB   modosimili  alijs  hominibus  bays.  —  ^zwyfaU  s&m.    —    *Ra&  — 

eztraneis   vendere   et   tandem  iterata  *  malmas^,  malmafii.  —  ^<^  Az  1440  évi 

vice    abigi    facere   permittere  velletis.  vár.    sz.   k.   szerint  a   tuiáe»  kőldoftt 

3  Kelt  Budán  1502.  (Vár.  It.  Lad.  37.  der  kunigin  (Erzsébet)  ein  la^^  nMbnsta 

Sec.  2.  Nr.  27  n.  Dipl,  Pm.  III,  6 10-61 1 .)  gebn  durch  Jungettl.  —  "  mag^.  — 

>  £  nevezetes  könyv  czime :  Ingangk  "  pamöl,  pambol.  —  ^'  hanfiö),  iuuujSÖl. 

vnd  aussgangk   der  Gest  fur  presjpuigk  —  "  gries.  —  "  rays.  —  "  haring.  — 

pey  des  Jorig  weinbachtar  czeitn.  Anno  "öllen.  —  ^'Smaltz,  smer. 


437 


Digitized  by 


Google 


Xn.  Fejezet. 

tojás,'  csigák,*  czukor,'  czukorkák/  számos  fűszerféle,  mint 
gyombor,"^  gyömbérmag,^  borostyánlevél,^  bors,®  szegfű- 
bors,* kálmos,*®  ánizs,'*  kömény,"  sáfrán,"  muskátvirág,'*  fa- 
héja* s  egyéb  szatócs-^^  és  gyógyszerészeti  árúk;"  továbbá 
gyümölcsfélék,  mint  mandola,'*  bef6tt,**  narancs,*®  czitrom,** 
füge,*' alma,"  gránátalma,**  körte,**  dió,*®  cseresznye,*^  mazsola- 
szőlő.*® Használati  tárgyak  közül  különféle  illat-  s  füstülő- 
szerek, névszerint  tömjén**  és  gyanták  is;'®  továbbá botok,^* 
ernyők,**  szemüvegek*'  s  szemüvegtokok,**  táskák,**  kefék,*^ 
erszények.*'  Jálécszerek  közül  kártyák,**  gyermekbábok,** 
csörgők  *®  s  koczkák.*^  Házi  fdszerdési  tárgyak  közül :  füg- 
gönyök," szőnyegek,**  padterítők,**  ágyterítők,**  vasedények,*® 
poharak,*'  üvegek,*®  tálak,'*  korsók,*®  boros  hordók,**  csapok,** 
abroncsok,**  fürdőkádak,**  mérlegek,**  kanalak,*®  villák,*'  csé- 
szék,^® serpenyők,-*  fazekasművek,®®  kések,®*  ollók,®*  kenyér- 
szakasztók,®*  dézsák,®*  fatálak,®*  fésűk,®®  gyertyák,®'  gyertya- 
és  mécskanóczok,®®  gyertyatartók,®*  tükrök,'®  kulcsok,'*  laka- 
tok.'* Egyes  hútortárgyak  mint  asztalok,'*  ládák,'*  ágyak.'^ 


«aer.    —     *0chnech.    —     •zuker,  —    **gulter.   —   *•  Eyflengeachirr.    — 

czuker.   —   ^zackerwerch.   —  *imber.  ^^glesser.    —    ^^flaskn,     flaschen.    — 

—  «Indrem  samen.  —  Mórba,  lor-  ♦•schuslen,  schüsln.  —  wjirawsn.  — 
ber.  —  •pfeflPer.  —  » nagl.  —  "call-  ^^weinvass).  —  **zapphn.  —  "Raeff, 
muss.  —  **  aneys.  —  >«  Kwml.  —  rayfiPen.  —  **  padwanen.  —  »» wag.  — 
^'saffran.  —  ^^muBchkadplued.  —  '*loffln,e78neÍQ  löfl^bulczeinlofHn,  ptiz- 
^^cÍDnatrinteD.  —  '•Kramerei.  —  pam  leffl.  —  *'gapleD.  —  **dcbalen.  — 
"  apotekerey.  —  "  mandl.  —  >»  con-  "  phannen.  —  ^  heffen,  heffwerich.  — 
fect.  —   *^pomaranczen.  —  *Meinony.  <Mange  und  kloine  messer,  íleischmes* 

—  i«  veygn.  —  *»  öpfel.  —  **  mar-  ser,  Kaeffmesser  (=  abroncskések), 
gramapphl.  —  ^^  pirn.  —  ^^  nussn.  —  scbustermesser,  scbrabmesser,  weinmes- 
*' Kaniglein  Kurssn.  —  ••weinper,  ser  (=  venyigekések),  tecbmesser.  — 
weimper.  —  ••weyracb,  weyricb.  —  •*schar,  scbermesser.  —  ''protachaff. 
•ofaarcz.  —  '*8teckhn. —  >^vmbrel. —  •*8chofflen.  —  '*  puxpamphannen.  — 
"  awgengleser.  —  •*  fuetral.  —  «» taschn,  ••  kemp.  —  '^  kerczn.  —  **dachtat  gam.  — 
straefftaschen.  —  '*  pursten,  kracz-  <*leuchter,balczonleuchtar. —  *®spiegl. 
pursten.  —  ••pewtl.  —  "kartn.  —  —  ^'slussln.  —  '*  gesper,  slos,  platslos. 
■•tokn. —  ^<*8chellen.  —  **wurfflen. —  —  "tisch.  —  **KhÍ8ten,  tracben.  — 
*^  furhang.  —  *'  tebich.  —  *•  panktucher.  *»  spanpett. 


438 


Digitized  by 


Google 


A  pozsonyi  vásárra  került  beviteli  czikkek. 

Különféle  müszerszámoky  mint  fogók,*  balták,^  sarlók,^ 
kalapácsok,^  fűrészek,®  ekevasak,^  patkók,*  vakarok,^  fenő- 
kövek,'^  sziták,"  rostálok,"  lapátok  s  ásók,*'  tölcsérek." 
Ugyanide  számíthatók  a  fegyverkovácsok  különféle  mű- 
szerei.'* Építkezési  anyagok  közül  zsindelyek,'^  léczek,''  lécz- 
ós  zsindelyszegek.''^  Fegyverek  és  lőszerek  közül:  lőpor,'® 
golyók,*^  pánczélok,*'  pajzsok,**  vállvédők,"  szuronyok,"  kard- 
pengék,*^  pallósok,*®  kardok,*'  tőrök,*®  vassisakok,**  vaskez- 
tyfík,»^  tegzék,*^  puskák,"  puskanyomók,''  íjak,'^  íjhúrok,*^ 
íjlövegek.*®  Lószerszám/élek^  mint  nyergek,''^  sarkantyúk,'® 
kengyelek,'® nyeregtarsolyák.^^/í-tfszerefc  közül:  papir,*'  képes 
papir,  festett  levél,**  íróhártya,*^  toll,^*  téntatartó.**  Ékszerek 
közül  arany  s  ezüst  tárgyak.*®  Ezek  mellett  különféle 
aranyozási  anyagok*'  s  egyéb  fémfélék,  mint  gyűrűk,** 
karpereczek,*®  pléhek,^^  sárgaréz,*^'  czin  **  és  czinből  készült 
tárgyak,"  drótok,**  lánczok.**  Egyes  műtárgyak  mint  festett 
és  aranyozott  táblák.^®  Különféle  ásványok,  mint  kréta," 
kén,*®  timsó,*®  mész,®'  borkő,®'  rézzöld,®*  salétrom,®'  szurok.®* 
Számos  ruJia-  és  Jekémemű^  mint  kész  ruhák,®*  szoknyák,®® 


^werchzerig. —  'czangen.  —  ^ha-  gemachte  armbst,  pheylschefft,  pheyl- 

kon.     —     ^sichln.    —     *hamerl.    —  eisn,     hawaphejll,     taschenpheil.     — 

•sag.     —     *  phlugeysen.    —    •HuefF-  "Saettn.  —  ••polcz,zilpolc«.— "aczattln. 

ejsen.  —   'atrigl,  strygl.   —  "wcczl-  — "spom.  — Wgtegraeff,  sagraeff.  — 

stain.    —    "Syb.   —    "Raittern.    —  *ö  gatltaschen.  —*»  papir.  —  *«  gemald 

"hawn,    BchaaÜen,    mulschawíln.    —  priefF.  —  ^^pargamen.  —  "penal.  — 

*♦  trachtar,  trachter.  —  *»  plattner  we-  *»  calmar.  —  *•  silber  und  gólt.  —  *'  ge- 

richczewg.   —    "schindl.   —    ^'laden,  epunesgold,    lucayschgold,     strabgold, 

hainbnrger   laden,    wiener    laden.    —  longold^    Rolgold.    —     ^*Ringkl.    — 

i*lattn  und  schintlnagl.  —   ^^pulwer.  ^*  arbmschlussen.  —  ^plech,  swarczes 

—  «®  kwgln.  —  «*  panczir,  plattn,  plat-  plech,  plecbvassl.  —  **  messing.  — 
bamasch.  --  "  paphesen.  —  "  kragl.  —  ••  czin.  —  "  zinnasacb.  —  ^  drat,getzog- 
2*spÍ8,  spiessstangen.  —  »*8wertklin-  nes  eyssn.  —  "Ketten.  —  "gemalte 
gen,  lange  und  kurtze  messerklingen.  tafel,  maister  gilig  maler  fuer  6  fl.  auri^ 

—  *•  pbalasen.  —  •*  swert.  —  ••  lange  tafel  mit  gold.  —  *'  Krayd.  —  *•  swebl. 
messer.  —  ''eyssenbuet. —  •opjechband-  —  *•  alaun.  —  öOc^iich.  —  •»  weinstain. 
schucb.  —  «*Kocber.  —  "puxen,  linken-  —  •«  grünspat.  —  "Saliter.  —  •*  pech. 
puxen.  —  "krappn.  —  "Armbst,  vn-  —  "gemacht  gwand.  —  "Kbitl. 

~439~ 


Digitized  by 


Google 


XII.  Fejezet. 


hálófej  kötők,  ^  köpenyegek,*  zubbonyok,'  nadrágok/  czi- 
pők,*  keztyűk,*  főkötők,^  kalapok  ;*  öltözeti  tárgyak,  mint 
övek,®  fűzők  és  kapcsok,'^  fátyolok,"  strucztoUak,"  valamint 
különféle  vászonfélék,"  lenkelmék,"  kóczvásznak,'*  daróczok,'® 
selyem-  meg  félselyemfélék,  nevezetesen  párnahéjak,^^  törül- 
közők,^® abroszok,'®  tafoták,*®  damaszkok,"  sávolyok,"  par- 
ketek,** továbbá  gyapotfélék,*'  magyar  gyolcsok,*^  különö- 
sen pedig  sok  posztóféle,  névszerint  flandriai,*®  belga,  német 
(bajor,  szász,  porosz,  badeni),  osztrák  (stiriai,  morva,  cseh), 
lengyel,*'  angol,*®  svájczi*®  posztók.  A  flandriai,  illetőleg 
belga  posztók  közül  a  maastrichti  ®^  és  löweni.*'  A  német 
posztók  közül  az  aacheni,**  nürnbergi,**  kölni,**  werdaui,** 
eichstadti,**  frankfurti,*'  görliczi,*®  lörrachi.**  A  morva  posz- 
tók közül  a  brünni,*®  olmüczi,**  iglaui.**  A  stiriai  közül  a 
friedbergi.**  Mindezeken  kívül  említvék  még  a  herrnthali,** 
perni,"   plosseri,**   czlabingi,*'  wulczkói,**   acolayi,^®    neun- 


1  nachthawben.  —  *inantln.  —  •  Jop- 
pen.  —  ^prüch,  hoBen,  tusén  hősen, 
tusin  hősen.  —  *  schuech,  holczschuech, 
holczBchuch.  —  '  hantschuech.  — 
'  phaiFnhawben.  —  ®huet,  pibershnet, 
vmgerhuet.  —  •gurtl.  —  *<>hafft], 
nesteln.  —  ^^wienner  slayr^pehem  slayr, 
pechmischer  slair,  Regensburger  slair. 

—  >'  Strawssenfedem,  stranssen  fedem. 

—  *»  plabe  und  swarze  Hmbat.  —  **  har- 
ras.  —  í'Rupfen.  —  "Raich  lodn  und 
gemain  lodn.  —  ^^  polsterczichen.  — 
"  hanttueher.  —  "  tischtueher.  —  "taf- 
fata.  —  •*  damaschko.  —  "  czwUich,  ge- 
straeffter  tzwilích.  —  s^parchant.  — 
•*  schoffwol.  —  ••  Item  am  mitihn  nach 
Invencionem  ste  crucis  Balasch  von 
Rab  fúrt  In  einem  steuch  V  stuk  Jvlcz, 
Jorig  Reyssner  1  stuk  Joliz.  Emerich 
von  Rab  1  stukch  Joliz.  Vlreich  liattlar 
iiij  Jolcz  és  így  tovább.  De  a  városi 
számadókönyvekben  is  van  róla  szó: 
Item  umb    3  elln  Goltsch  zu  vandeln, 


auf  die  dreissigist  hof  vom  Ulreich 
kromer  35  D.  (1455  évi  vár.  szám.  k.) 
hab  ich  kauft  29  elln  ggoUsck  1  elln 
per  16  Den.  (1499  évi  vár.  sz.  k.)  — 
«•  Walhischtuch.  —  *^tuch  von  polon, 
geringes  tuch  von  polon.  A  végrende- 
letekben is  igen  gyakran  említtetik.  — 
'"  tuch  englisch.  —  *»  tuch  von  spayczer. 

—  •omaestrichar.  —  '^Igen  gyakran  emlí- 
tik a  végrendeletek.  —  *'  tuch  von  Ach. 

—  "tuch  von  nürenberg.  —  •*tuch 
von  Kölln.  —  '*  tuch  von  werdor.  — 
"  aechstetar  tuch.  —  •'  frankfiirter.  — 
»•  tuch  görliczer.  —  »» tuch  lorocher.  — 
^oprinner  wuczln,  tuch  von  prunner.  — 
^1  tuch  olmuczer,  tuch  olminczer.  — 
"Iglar  tuch,  tuch  von  iglar.  — 
*'tuch  von  fridwerger.  —  **tnch  von 
hermtaler.  —  *»tuch  von  pem.  — 
*«tuch  plosser.  —  *'tuch  czlabingar, 
tuch  von  Czlabing.  —  *«tuch  von 
wulczko.  —  ♦•tuch  von  acolay. 


440 


Digitized  by 


Google 


A  kiviteli  árüczikkek. 


10 


hauseni/  nunnebergeni,*  pokoschini/  tayzi,*  kawmeri,* 
vrslai,*  kostenhoffeni,'  chrwdawnei*  s  ciprusi*  posztók. 
A  posztó  import-árúk  úgy  látszik  már  a  XIII.  században 
nevezetesek  voltak,  mert  az  1291  évi  nagy  privilégiumban 
a  posztcf-kereskedők  különösen  kiemelvék  mint  olyanok,  kik 
a  pozsonyi  vásárra  szabadon  jöhetnek  árúikkal.  Továbbá 
a  varráshoz  szükségelt  mindenféle  anyagok,  mint  czérna, 
fonalak,"  fehér  fonalak,'*  czipőszegek,'^  gombok,'*  paszomá- 
nyok,'* zsinórok,^^  tűk,"  gyííszíík.'*  Említvék  továbbá  a 
szucsárúk,'®  s  a  kidolgozott  bőrök,*®  ökörszarvak,*'  szíjak,** 
hódbőrök.**  Egyházi  és  ájtatosicodási  szerek  is,  mint  többi 
közt  keresztek,**  rózsafűzérek,*'  oltárterítők  *^  és  misemondó 
ruhák.*'  Ipareszközök  közül  a  már  említetteken  kívül  még 
malomkövek*®  s  zöld  meg  fekete  kályhacserepek  is.** 

A    kiviteli    czikkek     főleg     bor,**     lovak,"     ökrök,'* 


^neunbawser.  —  '  Duoneberger.  — 
» tuch  pokoschin.  — -  *  tuch  tayzrer.  — 
*tuch  Kawmer.  —  •tuch  vrsler.  — 
»  Kostenhoffertucb.  —  *  chrwdawner 
tucb.  —  » tucb  cyprístb.  —  "  czwiern, 
zwirn.  —  "garn,  prawns  und  grQns 
garn. —  "  veisgarn. —  ^'scbuster  zwegk. 
—  »*kDewffln.  —  "portén.  —  ^•Sniir, 
snür.  —  "  nadeln.  —  "  vingcr  buet.  — 
'^Karssenwericb.  —  '^^gewaricbte  feli, 
Rote  vnd  gewarcbte  feli.  —  ^^ocbsn 
bftrn.  —  ^  Riemen.  —  '^  piberbewt.  — 
'*  krewcz.  —  "  paternosterl,  glesern  pa- 
ternoaterl.  —  ''altartueber.  —  ^  mcss- 
gewant,  Krewcz  auíF  mesagowant.  — 
>■  mnlatain.  —  '»  Swnrcz  kacblen,  grun 
Kacbell  ze  ain  ofen  fur  4  fl.  auri. 

^  Item  am  freytag  nacb  aan  Paula 
tag  conversionÍB  Jannko  vom  proatas 
fürt  auB  ij  vas  wein.  Eodem  die  Martzin 
fúrt  aua  iij  vaa  wein,  Eodem  die  paul 
von  olmucz  fúrt  aua  1  vas  tvein,  Eodem 
die  wennczla  kwenn  fúrt  aua  ij  vaa 
vjein,   Item    am    aambatag   nacb   sand 


paula  converaionia  mischko  von  draaa- 
nicz  fúrt  auB  ij  vaa  icein,  Jannko  von 
drasanicz  ij  vaa  wein,  Mntbea  von  draaa- 
nicz  1  vas  wein,  Item  am  miticbn  vor 
purificacionis  marié  krawtt  fart  aua  1 
vas  wein,  Eodem  die  banns  Sittawer 
fúrt  aua  iiij  vas  vnd  ij  balbe  fueder 
weirtn,  Matbea  von  olmucz  ij  vas  wein  stb. 

*ntem  am  Montag  nacb  letare  be- 
nedikcb  pronawer  fúrt  aus  1  Roe, 
Item  am  Eritag  nacb  letare  bans  müll- 
nar  fúrt  aua  1  Roe,  Wolffgang  von 
wienn  ij  Ros,  Niclas  Bascbl  VI  Roe, 
Stepbann  ílaacbkar  von  kotzse  1  Roa. 
Stepbann  veter  iiij  Ros.  Péter  boffar 
iij  Ros,  Péter  weydnar  1  Ros,  Andre 
Bcbonnacber  iiij  Ros,  Hanna  scbrobn- 
bawser  ij  Ros,  WoIíFgang  Sumerl  iij 
Ros,  Ipolitus  kbeckcb  ij  Ros  stb.  stb. 

32  Am  Suntag  nacb  Ambrosi  Cristan 
von  wienn  treibt  aus^XÍI  oclisn.  Eodem 
die  andre  von  wienn  XI  ochtn,  Cristann 
dea  peknboffer  dienner  XI [  ochsn, 
Hanna   des   Stepbann  palar  diener  iij 


441 


Digitized  by 


Google 


XII.  Fejezet. 


juhok/  bárányok,*  vad/  méz,*  ds  halak.^  Elz  utóbbiak  közül 
leginkább  vizák*  s  szárított  halak ^  említvék.  Azonkívül  ökör 
és  kecskebőrök,®  ökörszarvak,*  liszt, ^®  zab,"  pokróczok," 
viaszk,''  mi  azt  mutatja,  hogy  a  középkorban  Pozsonyban 
az  állattenyésztésen,  bortermelésen  s  halászaton  kívül  a 
méhtenyésztés,  a  viaszköntés,  a  pokróczkészítés  s  a  malom- 
ipar is  lendületnek  indult  volt.  Kiviteli  tárgyakúl  említvék 


oviisn,  Stephann  palar  von  wienn  V 
ochsn,  Péter  krotndorffer  X  ochtin, 
Voytl  von  lawBse  V  ochín  és  így  tovább. 
^  Andre  von  hainbargb  treibt  ans 
XX  tchoff,  Jacob  manbard  treibt  aus 
le  achaff,  Gábriel  von  bainburg  XVI 
Bclinff,  llnnns  Riglar  u.  Jorig  flocb- 
porger  treibn  aus  ij«»  acheff,  Ilanns 
Riglar  Xíc  schaff  stb. 

*  Péter  buendlnr  treibt  ans  Ix  lampl 
und  IIII  scbaft,  Ulreieb  des  larencz 
sticb  diencr  treibt  aus  ij^  XXIIII/amp/. 

*  Item  am  Suntag  vor  sand  dorothea 
tag  hanns  Rigler  fürt  aus  írUdpreit. 

*•  Eodem  die  peter  lanttniger  fürt  aus 
ij  tun  hőnigk,  Eodem  die  matbes  tuna- 
cber  fúrt  aus  iij  tun  Twnigk,  Albrecbt 
gaelsam  vnd  sein  geselln  X  tun  hőnigk. 
Wilbalm  scberrer  iiij  tun  hőnigk  stb.  stb. 

*  Jorig  krotbnar  fürt  aus  1  ladung 
vutch.  Stephann  Sclinttlachar  1  geschir 
visch,  Göczin  1  ladung  visch,  Hans 
scbreytl  fúrt  aus  visch,  Stef.  gmaetl 
ij  ladung  viscTí.  Kürcz  andre  1  ladung 
visch.  Jorig  kutbner  1  ladung  visch  stb. 

*  Eodem  die  hanns  Stampbaber  fúrt 
aus  1  ladung  hawsn.  Am  mitihn  nach 
letare  Stephann  Muscbinger  fürt  aus 
husnkopp,  Leopold  hwcz  fúrt  aus  hawsn 
und  wax.  Sigmund  glaser  fúrt  aus 
hawsn.  Stephann  Stamphaher  1  hawsn 
vnd  visch,  Kanns  stomscbatz  insch  vnd 
hiisnkeppff.  Albrecht  Gaelssam  vnd  sein 
geselln  fürn  aus  1  ladung  hawssn  és 
így  tovább. 


*  Wolffgang  Nunnerffol  fúrt  aus  dwr 
visch.  —  Cristanin  von  Rab  fiirt  aus 
(hor  visch.  —  Matem  von  prunn  fúrt 
aus  1  ladung  dwr  visch  és  számos  ha- 
sonló tétel. 

•  Eodem  die  hanns  Stampbaber  fúrt 
aus  1  ladung  heirt,  Jorig  peknhoffer 
von  wienn  fúrt  aus  1  ladang  hewt,  Am 
freitag  nach  I^tare  Stephann  von 
myzersizscb  fúrt  ans  XXX  Jietrt.  Al- 
brecbt Gaelssam  vnd  sein  geselln  ij 
ladung  h^tct.  Planns  scbuoster  von  niar- 
hegk  fúrt  aus  iij  ochsn  hexH.  Tbomon 
Irichar  fúrt  aus  kf/czfell  fur  XI  fl. 
Jorig  Waldnar  fúrt  aus  khicz  feU  fur 
XII  fl.  Tboman  Iricherín  fúrt  ans 
czygnpalig  fur  iij  fl. 

"Stephann  fúrt  aus  oáisn  hom. 

>o  Niclas  krennstetar  fürt  aus  ij  mutt 
mel.  Meygsner  Pekch  fúrt  aus  1  mut 
md.  Niclas  kornpodin  fúrt  aus  1  mutt 
md.  Jorig  meigsner  III  mutt  md,  Er- 
hard  pegk  von  hainburg  fürt  aus  VII 
strich  md  stb. 

^^  Jorig  aerar  fúrt  aus  1  mutt  hahem. 
Hanns  kramer  fürt  aus  1  Mutt  hahem» 

i«  Wilbalm  scberrer  fürt  aus  1  la- 
dung koczn.  Albrecht  Gaellsam  und 
sein  geselln  füren  aus  kocxn.  Peter 
huendlar  XI  koczn.  Mathem  prinis  fúrt 
aus  1  ladung  koczn  stb. 

1*  Eodem  die  Lewpold  hwcz  fúrt  aus 
ij  centn  xixix.  Wilbalm  scherrar  VI 
centn  wax.  Albrecht  Gaelsam  und  seine 
geselln  füren  aus  1  wagn  trax  stb. 


442 


Digitized  by 


Google 


A  Pozsonyba  jött  idegen  kereskedők  hazája. 

még  réz^  ós  rézoldat,*  valamint  olaj*  és  komló*  is.  De  a 
harminczadkönyv  nemcsak  a  be-  és  kiviteli  árúkról  értesít, 
hanem  azon  tájakról  és  országokról  is,  honnan  az  egyes  arák 
a  pozsonyi  vásárokra  és  kereskedelembe  érkeztek  s  illetőleg 
a  hová  Pozsonyból  a  kivitt  árúk  elszállíttattak.*  Idegenek 
érkeztek  *  Győrből,  Komáromból,  Nagy-Höflányból,  Nagy- 
szombatból, Budáról,  0-Budáról,  Oroszvárról,  Váczról,  Kas- 
sáról, Erdélyből,  Bazinból,  Körmöczről,  Somorjáról,  Eszter- 
gomból, Szent-Györgyből,  Dévényből,  Fehérvárról,  Pécsről, 
tehát  hazánk  közeli  s  távoli  vidékeiről.  Ausztriából :  Bécsből, 
Petronellből,  Mödlingből,  Hainburgból,  Wolfsthalból,  Óvár- 
ról,  Drösingről,  Heinreichsből,  Piestingből  s  Bruckból; 
Csehországból :  Budweisből,  Prágából,  N.  Brodból,  Taszból, 
Krumauból,  Königgraczből ;  Morvaországból :  Olmüczből, 
Wischauból,  Meseritschből,  Brünnből,  Bisenzből ;  Stiriából : 
Gráczból,  Tieschitzből ;  Bajorországból  Münchenből ;  Sziléziá- 
ból  Boroszlóból ;  Poroszországból  Neunhausenből.  Mindezek 
nyilván  nemcsak  a  maguk  portékáját  hozták  magukkal,  ha- 
nem aztán  maguk  is  vásároltak  pozsonyi  vásárczikkeket,  me- 
lyeket magukkal  vittek.  Az  1457  évi  harminczadkönyv  szerint 
kikerültek  pozsonyi  árúczikkek  Szentgyörgybe,  Köpcsény- 
be,  Bazinba,  Oroszvárba,  Rusztra,  Komáromba,  Járfaluba, 
Szempczre,  Zurányba,  Erdélybe ;  Ausztriába  Laaba,  Ennsbe, 
Hainburgba,  Siebenbrunnba,  Ijassebe,  Enczersdorfba,  Petro- 
nellbe,  Marchekbe,  Bécsbe,  Gumpoldskirchenbe,  Schwein- 
barthba,     Wülfersdorfba,     Nitzelsdorf  ba ;     Morvaországba 


'Item  am  Eritag  nach   sand  doro-  selln    füren    aus    1    vasi    mit   kupher 

thea  tag   albrecht   gÜlsBam   vnd    sein  wasser, 

geselln   furn    aus    iij   ladung   hupher,  'Albrecht  gaeslam   fúrt   aus   1  la- 

Eodem  die  Vlreich  kramer  fürt  aus  ij  dung  pamboL 

ladung  kuppher,  Albrecht  Gaellsam  und  ^  Niclas  sneidar  fúrt  aus  hupphn, 

sein  geselln  VI  ladung  hrppher,  Hanns  *  Die  Gest  führen   aus   nach   sand 

czingiesser  iij  centn  kupphei:  jorigen  stb. 

*  Albrecht    gaelssam  vnd  sein    ge-  •  Die  Gest  kommen  aus  Wienn  stb. 


443 


Digitized  by 


Google 


Xir.  Fejezet. 

Olmüczbe,  Brünnbe,  Znaimba,  Menitzbe,  Hannachba,  Tre- 
bitschbe,  Wesselybe,  Wischauba,  Drassitzba;  Stiriába  Grácz- 
ba;  Bajorországba  Münchenbe;  Poroszországba  Neunhausen- 
be.  Kétségtelen,  hogy  Pozsony  a  középkorban  más  itt  fel  nem 
említett  bel-  és  külföldi  helyekkel  is  állott  vásári  és  kereske- 
delmi összeköttetésben,  és  hogy  a  vásárok  a  város  gazdasági, 
ipari  és  kereskedelmi  életére  rendkívül  élénkítőleg  hatottak. 
Ezeken  kívül  még  különösen  ki  kell  emelnünk,  hogy 
Pozsonyban  nevezetes  /a-  és  haj<foá8árolc  is  voltak.  Azt  más- 
helyt  láttuk,  hogy  Pozsony,  bár  erdőséggel  van  környezve, 
épületfa  tekintetében  a  város  és  vidék  közfaszükségletét  ki 
nem  elégítette.  Az  épületfát  Ausztriából  s  a  dunántúli,  már 
szintén  Ausztriához  tartozó  Wolfsthalból  vagyis  a  Rozália-  s 
Lajtahegység  erdőségéből  szállították  ide.  Az  erődítésekhez 
Pozsonyban  szükségelt  fát  a  város  1440-ben  tényleg  a  wolfs- 
thali  erdőből  kapta.  ^  A  fa,  a  Dunán  leszállítva,  a  pozso- 
nyi partokon  lett  raktározva  s  itt  került  eladásra.  1448-ban 
Dénes  esztergomi  érsek  Pozsonyba  küldi  György  kocsi- 
gyártómestert és  Batis  Miklóst,  hogy  itt  az  esztergomi 
egyház  restaurálásához  szükségelt  fát  megszerezzék.'  Kéri 
a  pozsonyi  tanácsot,  hogy  kiküldött  embereinek  segítségére 
legyen  s  hogy  a  szállítandó  fa  után  Pozsonyban  vámot  s 
harminczadot  ne  szedjenek.* 

>Az    ez   évi   kamarai    számadások  'magistrum  Georgium  CarpenUri- 

mondják :   Item  am  freytag  In  vigilia  um  et  Nicolaum  Batis  homines  nostros 

anunciacionis    Marié,    hab    wir    gebn  pro  certis  lignorum  arboribus,  pro  re- 

dem  Maister  Úrban  zymerman,  das  er  formacione    et   restauracione    ecclesie 

gégében  hat  den    fronawer,   purggraf-  nostre  Strigoniensis  debendis,  in  Civi- 

fen   anf  Bottenburg   and    den  Holtz,  taté  vestra  posoniensi,  vei  nbi  reperiri 

das  man  von  ym  gekawfft  hat  zu  prwk  poterit,  emendis,  disponendis   et   tan- 

4  fl.  És:  Item  am  den  tag  habén  wir  dem    nobis   ad   instar   stnincis    super 

gebén    besunder   3  geselln,    dy  Holtz  flavio  Dnnubij  addacendis,   et   multis 

auf  Bottenburg  ab  habn  geschlagn  zw  aliís  negociis   nostris  inibi  expedicioni 

den  Zawn,   nach    des   Simán  Stempfl  eorum  comissis. 

gescheft,    dy  sy  zu  wolfstal  genomen  ^  DipL  Pos.  II,  811—812. 
habn.  (Rakovszky:  F^.Zíg  1877.  Nr.l8.) 


444 


Digitized  by 


Google 


A  pozsonyi  fa-  és  hajóv&sárok.  A  hajógyártás. 

A  fának  Pozsonyba  való  szállítása  s  raktározása  vala- 
mint a  Duna  közlekedési  pályája  magukkal  hozták,  hogy 
a  pozsonyi  ácsok  hajógyártással  foglalkozzanak.  Mátyás 
király  1463  ápr,  14-ikén  arról  értesíti  Pozsony  városát, 
hogy  a  szultán  Sophia  felől  roppant  erővel  ós  készülettel 
megindult.  0  most  ellene  készülvén  több  hajót  szükségei.^ 
Felkéri  tehát  a  tanácsot,  hogy  összes  hajóit  —  a  révhajók 
kivételével  —  küldjék  el  neki  késedelem  nélkül  két  embe- 
rök  kiséretében,  kiknek  a  hajótól  járó  vételösszeget  át 
fogja  adni.'  1496-ban  II.  Ulászló  király  arról  értesíti  a 
pozsonyiakat,  hogy  neki  nagy  szüksége  van  hajókra  szerémi 
borainak  elszállítására,'  tehát  Pozsonyba  küldötte  emberét 
a  szükséges  hajók  bevásárlására.^  Meghagyja  a  pozsonyiak- 
nak, hogy  nevezett  kiküldöttjének  a  hajók  vásárlásában 
mindenkép  segítségére  legyenek  és  hogy  ellenmondás  nél- 
kül szabadon  vásárolni  engedjenek  neki  hajókat.^  1501-ben 
Bornemisza  János  királyi  kincstartó  értesíti  a  pozsonyiakat, 
hogy  az  általuk  a  naszádisták  számára  való  hajók  beszer- 
zésére fizetendő  300  forintból  ne  Pozsonyban,  hanem  az 
olcsóbb  bécsi  piaczon  vásároljanak  hajókat.^  Felszólítja 
a  pozsonyi  tanácsot,  hogy  ezt  a  300  forintot  adják  át 
Sárkány  Ambrusnak,  kit  a  naszádisták  ügyében  Bécsbe 
küldött.^   Úgy   látszik    a  jutányosabb  ár  volt  oka  annak, 

^  navibüs  plurimis  indigemus.  *  pro  emendis  et  comparandis  nobis 

^omnes  naves,   qae   ibi   sünt  sub  in  illa  Civitate  nostra  hainsmodi  Na- 

potestate  vestra  preter  naves  vádi  ne-  vibus. 

cessarias  per  hominem  vestrum  et  au-  ^  Kelt  Budán  1496.  (V&r.  It.  Jjad.  37. 

licum  nostmm  presenciam  ostensorem  Sec.  2.  Nr.  26  z.  DipL  Pos.  III,  580.) 

occnpare  et    recipére  ac  nostre  Maié-  ^quia  percepimns  huiusmodi  naves 

stati  sine  mora  transmittere  velitis  et  Wienne  leviori  foro  haberi  posse,  prop- 

debeatis.    £t  mittatis   dnos   ex   vobis  terea  statuimus  naves  illic  conducere. 

quibus  nos  pretia  illarum  navium  effec-  ^  quid  bomini  nostro  qnem  ad  labo- 

tive   persolvemus.    Kelt   Budán  1463.  res  huiusmodi   Nasadorum  depntarous 

(Teleki  XT,  60.)  ad  Wiennam  securo  delatu  administra- 

3  pro  adducendis  et  portandis  vinis  bit.  Kelt  Budán  1501.  ( Vár.  It.  Lad.  37. 

nostris  Sirmiensibus.  Sec.  2.  Nr.  27  m.  DtpL  Poa.  III,  605.) 


445 


Digitized  by 


Google 


1 


XII.  Fejezet. 

hogy  11.  Lajos  király  is  a  szükséges  hajók  beszerzését 
Németországban  eszközöltette.  1525-ben  jan.  20-ikán  értesíti 
a  pozsonyiakat,  hogy  bizonyos  emberét  Németországba 
küldötte  a  török  hadjárathoz  szükségelt  hajók  beszerzésére.* 
O  e  hajókat  embere  által  Pozsonyba  küldeti  s  evégett 
meghagyja  a  tanácsnak,  hogy  hajóikkal  éjjel-nappal  szállít- 
tassa aztán  e  hajókat  Budára.*  Később,  ugyanezen  1525 
évben  újból  tudatja  a  király  a  pozsonyiakkal,  hogy  hajók 
beszerzésére  embereit  Ausztriába  küldötte  s  minthogy 
azokra  a  hajókra  nagy  szüksége  van,'  meghagyja  a  tanács- 
nak, hogy  a  hajókat  azonnal  Budára  küldjék  pozsonyi 
hajósokkal,  a  költségeket  majd  idővel  megtéríti  nekik.* 

A  városi  közönség  nem  csekély  károsodást  szenved- 
hetett az  által,  hogy  körükből  egyik-másik,  kik  üzérkedés- 
sel foglalkoztak,  a  vásárra  kívülről  hozott  s  bevitelre  jogo- 
sult árúczikkeket,  élelmi  szereket,  még  mielőtt  azok  a 
városba  jutottak  volna,  összevásároltak  s  így  azokat  a 
városban  felszöktetett  árak  mellett  eladták.  Az  úgynevezett 
elővádj  mint  a  közönséget  károsító  cselekvény,  tiltva  volt. 
E  tilalmat  a  városi  jogkönyv  foglalja  magában  s  kimondja, 
hogy  az  ez  ellen  vétőt  árújának  elkobzásával  bünteti.* 


^pro  navibus  ad  futuram   nostrum  vibus  misimas,   ut  naves   qaascanque 

contra    Thurcas   expedicionem   prepa-  vei    emerint   vei   paraverint,    ad    vos 

randiSy  cui  comisimas,    ut  naves  illas,  domittant,   cum  autem  haiusmodi  na- 

quae  preparari  fecerit,  ad  vos  posoni-  vibus  multum  indigemus. 

um  mittat.  ^ut  quascunque   naves  vei  asseres 

*hominoB  et  nautas  promptos  istic  ex   Germania   prefati    factores    nostri 

apud  vos  habeatis,  qui  naves  illas  ...  nd    vos    demiserint,   azonnal    Badara 

huc    Budám    nd    Maiestatem   nostram  küldjék  per  Nautas   vestros.  Kelt  Bn- 

dies  et  noctes  deducere  possint.    Kelt  d&n  Sabbato   proximo   post  festum  b. 

Budán  Sz.  Fábián    ca   Sebestyén  vér-  Mathie  Apostoli  Anno  d.    1525.   (Vár. 

tanúk  ünnepén  1525.  (Vár.  It.  Lad.  37.  It.  Lad.  37.  Sec.  2.  Nr.  28  ff.  Dipl.  Po9, 

Sec.  2.    Nr.   28  dd.    Diplomái,  Poson,  III,  796.) 

III,  795.)  » It.   Sol    man    kain    Fiuirkauff  ge- 

»  comisimus  factoribus  nostris,  quod  statn.  Vnd  sulin  verbotn  sein  bey  Ver- 
ád part 03  Australes   pro  pnrandis  na-  lust  des  kaufs.  (Vár.  jk  146.) 


446 


Digitized  by 


Google 


-    Az  elővétel  eltiltása. 

A  vásár  csak  úgy  válhatott  a  vevő  és  eladó  közön- 
ségre hasznos  közintézetté,  ha  az  békében  s  rendben  tar- 
tathatott meg.  A  vásár  a  béke  elvével  egyértelmű.  A 
rend  pedig  az  adás-vevést  lényegesen  megkönnyítette, 
azért  ennek  fenntartásáról  is  kellett  a  városnak  gondos- 
kodnia. 

E  kötelességének  úgy  felelt  meg,  hogy  a  kellő  vásár- 
rendőri és  vásárbíráskodási  intézményeket  életbe  léptette  s 
amellett  a  vásári  béke  elvét,  fogalmát  külsőleg  is  kifeje- 
zésre juttatta,  hogy  ezen  külső  jelvény  által  magukra  a 
vásárosokra,  vevőkre  és  eladókra  egyaránt  erkölcsi  be- 
folyást gyakoroljon,  a  vásári  békében  való  hitet,  bizalmat, 
meggyőződést  felkeltse  és  ébrentartsa.  A  vásári  békét  jelző 
jelvény  külömböző  vidékeken  és  helyeken  majd  a  kereszt, 
majd  a  keztyű,  a  zászló,  a  kard,  vagy  a  kalap  volt.* 
Nyilván  a  különleges  helyi  tanulmány  dolga  s  feladata 
kutatni  s  eldönteni,  hogy  e  külső  jelvények  közül  melyik 
jelent  szorosan  vásári  jogot  s  melyik  szorosan  vett  vásárt 
s  városi  békét.  Tényfíl  elfogadtatjuk  azt,  hogy  a  kezdetben 
netalán  különvált  jog-  és  békejelvények  utóbb  egységes 
elvjelvényekké  lettek.  A  városok  megszerezték  a  vásár- 
tartási jogot,  vele  természetesen  rájuk  hárult  a  vásártartási 
jog  gyakorlati  érvényesítéséhez  szükségelt  békefenntartási 
kötelesség  is.  A  jogot  béke  nélkül  nem  gyakorolhatták 
s  így  vásárjog  és  békejog  tényleg  synonim  fogalmakká 
lettek.  Ezért  Pozsonyban  is  meddő  volna  annak  kutatása, 
vájjon  a  pozsonyi  Főtéren  álló  díszkút  tetején  látható  lovag 
Herold-e,  Roland-szobor-e,  a  vásárjog  és  vásárbéke  avagy 
a  városi  bíráskodás,  törvénykezés,  szóval  a  városi  jogható- 
ság symboluma-e?  Bár  tudjuk,  hogy  e  lovagalak  a  kúttal 


1  Mindezekről  1.  tüzetesebben  Sohm  :  Richárd  Béringuier  által  kiadof  t :  Die 
Die  Entsíehung  dea  deuUchen  Stődte-  Rolandé  DeutscJdands  czimű  ünnepi 
wesena  czimű  jeles  művét,  azonkívül  a     művet.  Berlin  1890. 


447 


Digitized  by 


Google 


XII.  Fejezet. 

együtt  még  csak  1571-ben  épült,*  úgy  mégis  e  körülmény 
nem  hitetheti  el  velünk,  hogy  már  a  régibb  középkorban 
is  ily  alak  e  helyen  ne  állott  volna.  A  tér  akkor  a  vásár 
tere  lévén,  a  város  okvetlenül  a  vásárjogot  s  a  vásárbékét, 
illetőleg  a  maga  joghatóságát  egy  hasonló  alakkal  vagy 
egy  az  annak  jelentményében  veendő  jelvény  által  ki- 
fejezésre hozta.  Ma,  ugyan  nem  többé  e  téren,  hanem 
a  Vásártéren  és  Zöldpiaczon,  hová  a  vásárok  áttéve 
lettek,  még  mindig  a  lobogó  hirdeti  a  vásárt,  a  vásár  ide- 
jét s  a  város  vásárrendőri  joghatóságát  s  így  bízvást  fel 
kell  tennünk,  hogy  az  egész  középkoron  át  a  vásár  jele 
Pozsonyban  is  látható  volt.* 

Ám  a  béke  és  rend  még  nem  meríti  ki  a  vásár  fogal- 
mát teljesen,  mert  bókén  és  renden  kívül  megkívántatott  az 
is,  hogy  a  piaczra  került  czikkek  minőségileg  jók,  áruk  pedig 
minőségüknek  megfelelőek  legyenek.  Rossz  árúczikknek  jó 
pénzen  való  eladása  a  vevő-közönség  megcsalásával  egy- 
jelentésű.  Csalás  a  helyes,  jó  árúczikknek  a  megállapí- 
tottnál  könnyebb   súly   s   kisebb    mérték    mellett    történt 

•  A  városi  levéltárban  megtalálható  Wiener  Brunnen  20.  1.)  Hogy  pedig  a 
azon  szerződés,  melyet  a  város  ez  év-  kút  1572-ben  már  el  is  készült  volt, 
ben  májas  30-ikán  Luttringer  András  azt  az  ez  évi  sz.  könyv  bizonyítja: 
hainburgi  kőfaragóval  kötütt  s  mely-  Rörbrun-Rechnung.  Cammerer  zahlt 
lyel  kötelezi,  ^das  emeuter  maister  Hanscn  Plach  maler  den  Brun  mit 
Andre  Luttringer  solchen  Rörbrunn  feinen  Farben  zn  malen  ...  31  tal.  2  p. 
mit  der  Weit  und  Tieffe,  anch  allor  >  A  mni  városházának  azon  részén, 
gestalt  wie  der  Rörbrunn  zu  Wienn  mely  a  városi  levéltárt  tartalmazza,  a 
am  Holienmarkht  ist,  in  der  mitte  uber  két  rácsozott  ablak  között  egy  kőből 
des  Khasten  ain  Stainone  seiln,  darauf  faragott  férfialak  látható  consolon.  Az 
ain  gehamischUr  man,  in  ainer  handt  alak  hajadon  fejű,  szakállos  arczú, 
das  Reichsapíll,  in  der  andern  des  hosszú  redŐs  öltözetű.  Jobb  karja  hiány- 
Landts  Hungern  Wappen  undter  dem  zik,  balkeze  is  letörött,  de  a  test  tor- 
mán vier  Velds  zu  einhauung  etlicher  zséhez  tapadó  czimer  mutatja,  hogy 
Verss  und  schrifften  .  .  .  und  pald  az  alak  balkeze  eredetileg  e  czímert 
oberhalb  des  bmnwasser  vier  stadt-  vagy  pajzst  tartotta.  Legújabban  Ki- 
wappen  aushanen,  macben  und  setzen  rály  (i.  m.  204.  1.)  e  szobrot  Roland 
.  .  .  8ol.  (Vár.  Itár  Lad.  XXIL  Nr.  szobornak  nyilvánítja  s  Batka  János 
37  (0.)  Azonkívül  1.  Engelmann:  ÁUe  tudós  városi  levéltárnok  is  hasonló  ér- 


448 


Digitized  by 


Google 


r 


s 


^sllíl-lií-íilillí 


o 
S3 


Ü 


a 


t 

O 


e 

^4 


fi 


o 


o 
o 


t 


J 


i 

o 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


A  vásári  csikkek  megvizsgálása. 


elárúsítása.  Ez  okból  a  vásárra  került  mindennemű  czikknek, 
akár  nagy  akár  kicsiny  lett  legyen  az,  búzának,  rozsnak, 
árpának,  zabnak,  mindenféle  gabonának,  valamint  kenyér- 
nek, bornak,  húsnak,  halnak,  a  kufárok  minden  czikkének 
s  azonkép  a  molnárok,  pékek,  mészárosok,  halárusok, 
szabók,  czipészek  s  minden  egyéb  mesteremberek  készít- 
ményének meg  kellett  vizsgáltatnia  s  ellenőriztetnie,  ne- 
hogy miattuk  a  vevŐ  közönség  károsodjék.*  A  pékeknek 
hatóságilag  meg  volt  állapítva,  hogy  süteményeik  mily 
súlyúak  legyenek,  a  sütemény  súlya,  nagysága  a  gaboná- 
nak piaczi  ára  szerint  volt  meghatározva.'  £  meghatáro- 
zásnak egyes  szabályrendeleteknél  a  városi  tanács  és  a 
pékmesterek  között  történt  kölcsönös  megegyezés  szolgált 
alapúi,  itt  is  a  gabonaneműek  piaczi  ára  szerint.'  A  húsnak. 


telemben  nyilatkozott  előttem.  És  mégis 
e  nézetet  nem  tehetem  magamévá  és 
pedig  azért  nem,  mert  e  szoboralakot 
kicsinységénél  fogva  nem  vehetem  Ro- 
landnak és  másodszor  azért  nem,  mert 
meg  vagyok  győződve,  hogy  e  szobor 
nem  utólag  került  e  helyre,  hanem 
eredetileg  lett  e  ház  falán  elhelyezve. 
Eredetileg  e  ház  nem  volt  városház, 
hanem  privátház  s  csak  utóbb  egyesit- 
tetett  a  városházzal,  mely,  mint  tud- 
juk, eredetileg  szintén  magán  polgár- 
ház volt.  A  szoborról  ennélfogva  in- 
kább is  azt  tartom,  hogy  az  valamelyes 
védszentÜl  veendő,  s  mint  ilyent  eléggé 
jellemzően  tűntetné  fel  azt  typikus 
alakmintázása. 

^It.  Das  man  allé  keuff,  sie  sein 
klain  oder  gros,  Es  sey  waytz,  korn 
oder  gerstn,  habem,  allerlay  trayd,  Des 
gleichen  prott,  wein,  Flaysch,  Visch, 
Frawenmarck  vnd  Fragenmarckt  vnd 
anch  allé  hantwerch:  Mulner,  Peckn, 
mutl  pechn,  Fleyschker,  Vischer,  Schnei- 
der,  Schuster,   kain  hantwerch  ausge- 


nomen  etz  besich,  beschaw  vnd  besetz, 
vnd  in  rechter  gueter  ordnung  halté, 
damitt  oin  gemainer  nntz  daraus  gee, 
Vnd  des  sie  wol  dennoch  zukomen 
mngn  mitt  ainem  rechtem  guetn  gqet- 
lichn  gewin.  Vnd  das  des  die  gantz 
gemain  Vnd  herschaft  Vnd  ander  her- 
komén  Leüt  vnd  arbaiter  dar  In  nit 
beschwert  werden  etz.  (Vár.  XVI.  sz. 
jk  145.  p.) 

*  Das  sein  der  pecken  recht  zu  wion 
oder  zu  prespurck  wie  gros  sie  pachn 
sulin  das  píenbertt  brot,  nach  den, 
darnach  der  waytz  gang  hot  an  dem 
marick  vnd  als  man  In  mues  kauffenn. 
Wan  der  mutt  waitz  gilt  ain  1  Ib.  d. 
so  sol  das  pfenbertt  prot  (azaz  a  meg- 
határozott árú  kenyér)  wegnn  XIII 
marck  vnd  VI  lot  stb.  etb.  így  a  zsem- 
lyéknél is :  Semmel  vmb  VI  Ib.  II  marck 
II  lőtt  stb.  (Kiadva  töredékben  Király- 
nál :  Pozs,  vár.  joga  405.  1.,  Kolosvári- 
Óvárinál:  Jogszabályok  gyUjt  IV.  lí, 
22-23.  11.) 

8  Vermerckt   die   tailung  des  prot- 


on Tayi  Posaony  tSrténete.  II.  X. 


449 


Vd 


Digitized  by 


Google 


XII.  Fejezet. 


marha-,  borjú-,  bárány-,  ürü-,  malacz-,  disznó-,  tehén- 
húsnak az  ára  azonkép  hatóságilag  volt  meghatározva,* 
úgy  hogy  a  mészárosok  s  hentesek  mindenkor  s  könnyen 
ellenőrizhetők  voltak. 


kaufsy  auch  die  Ordnang  «o  der  raU 
mit  den  pecken  vber  ain  komén  sein, 
der  sich  die  pecken  ze  haUen  getoiüigU 
kaim  Vnd  damack  zu  pachn.  Anno 
doinini  MIIIIXLIII.  Ez  eredetileg  bécsi 
pékrendszab&ly,  de  Pozsonyban  is  el- 
fogadtatván, annak  jogkönyvének  egyik 
kiegészítő  részét  képezi.  (Részben  ki- 
adva Királynál  406.  1.  Kolos  vári- Óvári- 
nál 23—24  11.) 

^Egy    1545    évi    városi    statutam 
megvan  a  pozsonyi  városi  levéltárban. 


(Prot.  actionak  ex  1539—1548  pag. 
202.)  Ain  Verordnung  mit  dem  Vla- 
sich  gemacht  worden  In  massen 
wie  hemacb  volgt:  Rindflaisch  5  den. 
Khftlbvlaiscb  3  den.  Lembern  vlaisch 
6  den:  Castron  6  den.  new  schweins- 
vlaiscb  7  d.  altsschweins  10  den.  — 
Ugyanott  (pag.  245)  van  egy  másik 
statútum  1547-bol:  Rindenis  per  5 
den.  Kelberis  per  6  den.  Lemenis 
per  7  den.  Schweins  (ár  nélkül),  Kie- 
vlaisch  per  3  den. 


450 


Digitized  by 


Google 


r 


XIII. 

A  vásártartással  összefüggő  vásárellenőrzési  jog.  Vásár- 
rendőri  és  bíráskodási  intézmények.  Súlyok,  mértékek, 
pénz.  Pénzhasználási  és  pénzverési  jog. 

vásáron  használt  mértékek  és  súlyok  különösen  kellett, 
hogy  a  hatóság  ellenőrzésének  tárgyát  képezzék.  A 
mértékek  és  súlyok  iránt  eléggé  tájékoztatnak  közép- 
kori irataink,  a  városi  jogkönyv,  a  bormérési  szabályok  és  a 
czóhrendszabályok.  Ezekből  megtudjuk,  hogy  hosszmértékűi 
a  rőf;  nagyobb  ürmértékekűl  a  folyadékoknál  a  fuder, 
a  dreiling  s  ezek  mindegyikének  fele,  a  félfuder  és  fél- 
dreiling;  kisebb  ürmértékekűl  ugyancsak  folyadékoknál  a 
pint,  itcze,  meszely  és  korsó ;  ürmértékekűl  a  gabona- 
neműeknél  a  mut  és  a  mérő ;  súlymértékekűl  a  mázsa, 
font,  lat  használtatott.  Ez  utóbbiakon  kfvűl  mint  súly- 
mérték szerepel  a  márka  is.  A  pozsonyi  pékek  1443  évi 
czéhszabályaiban  említvék  a  marck,  lot,  íirdl  illetőleg 
fierdung,  quintat.  Mindezen  megnevezett  súlyok  és  mér- 
tékek közül  némelyek  nem  voltak  valóságos  súlyok 
és  mértékek,  hanem  csak  coUectivfogalmak.  Ilyenek  a 
fuder  és  a  mut.  A  fuder  vagyis  egy  szekérre  férő  űr- 
mértékek összege,  nálunk  1^/3  dreilinget  vagyis  18+6=24 
akót  tett^    s    i^y  jelentékenyen    külömbözött  a  külországi 


>  Lichner-Michnay :    Ofner  iSiwitr.  280.  1.    Kolosvári-Óvári :   Jognz,  gyűjt. 
IV,  21.  1.  3.  jegyz. 


451 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 


fudertől,  mely  30,  Bécsben  32  akőnak  felelt  meg.' 
A  mut,  moly  nevét  a  latin  modiustól  vette,  nagyságára 
nézve  nálunk  úgymint  a  külföldön  egyaránt  nagyon 
változó  volt.  Nálunk  vidékenként  4—8  mérőt  tett,*  kül- 
földön az  országos  mut  30,  Bécsben  31,  1529-ben  ugyan- 
ott 32  mérőt  tett,  míg  ugyané  mérték  mint  országos 
mérték  zabnál  3978?  Bécsben  43  mérőt  tett.'  A  márka, 
mely  a  pénznek  mértékéül  szolgált,  nem  volt  valóságos 
pénz,  hanem  csak  a  pénzérték  meghatározására  alkalmazott 
mérték.  Mint  súly  valóságos  mérték,  mint  pénz  csak  coUectiv- 
fogalom.  Egy  fontnál  kisebb  volt,  mert  csak  8  unciát 
tartalmazott.  Különben  nagyon  külömböző  computus  sze- 
rint volt  meghatározva,  aszerint  a  mint  a  budai,*  kassai,^ 


U410-ben  Albrecht  berezeg  32  ei- 
merre  határozta  a  fadert.  (Tomaschek : 
Reckte  und  Freiheiten  II,  16.  Nr.  CXII.) 

—  1466-ban  is  igy  lett  megállapítva. 
(U.  o.  II,  104.  Nr.  CLXV.) 

*  Kolozsvári-Óvári :  Jogszah.  gyűjt. 
IV.  22.  1.  5.  jegyz. 

•Schaik  i.  m. 

« 1336-ban  Tamás  Simon  fia  Laczkfí 
Imre  vérdija  fejében  megfizet  50  mar- 
cas  grossorum  ad  conpotwn  Budensem, 
(Zichy  Okmt.  I,  496.)  —  Ugyanez  év- 
ben Laczkfí  Imre  vérdija  fejében  a 
Boxa  nemzetségből  való  Tamás,  meg- 
fizetett 76  marcas  cam  dimidia,  cam 
auro  vei  fino  argento  protá  Bude  esti- 
viarentur,  ad  racionem  Budensem. 
(Zichy  Okmt.  I,  506.)  —  Ugyanígy 
mondatik  ez  1357-ben  is.  (ü.  o.  I,  508.) 

—  1343-ban  Mannus  telkibányai  volt 
orvos  Ó-Budán  levő  curiáját  eladta 
pro  quinquaginta  marcis  denariorum 
promtorum  ad  racionem  Budefutem. 
(Anj.  Okmtár  IV,  320.)  —  1343-ban 
Ilik  lós  bán  fia  Miklós  birtokokat  vesz 
Somogy  megyében  pro  centum  marcis 
promtorum    denariorum  ponderis   Bu- 


densis.  (Ai^\  Okmt.  IV,  374.)  —  Ugyan- 
ez évben  egy  birtokot  adnak  el  pro 
Mille  Marcis  promptorum  et  numera' 
torum  denariorum  Budensis  panderis. 
(Zichy  Okmt.  II,  54.)  —  1349-ben  szin- 
tén a  budai  mark  említtetik.  (Anj. 
Okmt.  V,  299.)  —  Máshelyt  ugyancsak 
ez  évben:  pro  centum  marcis  oompoti 
Budenns.  (At^\  Okmt.  V,  309.)  —  1353- 
ban  a  nyitrai  káptalan  előtt  a  garam- 
szentbenedeki  convent  apátja  s  pré- 
postja, Kistapolcsányi  Gyula  fiától, 
Gergely  mestertől  quinque  marcas  de- 
nariorum latorum  viennensium  pande- 
r%8  Budensis  kölcsön  vesz.  (Anj.  Okmt. 
VI,  1.) 

*  1349-ben  az  egri  káptalan  előtt 
Csetneki  János  Gacsalk  nevű  gömör- 
megyei  birtokát  Gedei  Lóránt  nádor 
unokájának  Péternek  zálogba  adja 
pro  centum  marcis  grossorum  compoti 
Cassensis,  sed  in  florenis  pront  tem- 
poré  redemcionis  eiusdem  in  hoc  re- 
gno  Hungarie  pro  grossis  cambire  inci- 
perent.  (Ar^'.  Okmt.  V,  272.)  —  1351- 
ben  az  egri  káptalan  előtt  Kapolyai 
László  és  Dezső,   Igriczi  nevű  Borsod 


452 


Digitized  by 


Google 


A  mut  nagysága.  A  márka  értéke. 


kolozsvári,'  baranyai,*  somogyi,'  liptói,*  szepességi^   avagy 


IS 


egyéb    mérték    szolgált    alapjául.    Innen,    de    másrészt 
változó  értékénél  fogva  van,  hogy  a  forgalomban  hol  5,^ 
hol  6,'   hol  10*  pensába    számították.    I.  Károly  korában 


vármegyei  birtokukat  Miklós  egri  pOs* 
pöknek  zálogba  adják,  kölcsönözvén 
attól  viginti  quinque  marcaa  grossorum 
compíUi  Cassenns.  (Anj,  OknU,  V,  455.) 
—  1351 -bon  a  szepesi  káptalan  előtt 
Kemey  Miklós  comes  fia  Benedek  Roz- 
gonhidvég  nevű  abaujmegyei  birtokát 
Kendy  Pós  fia  Lökös  fiának  Lászlónak 
elzálogitja  5  évre  pro  octo  marcis  nu- 
meri  Cassotfiensis.  (Anj,  Okmt,  V,  537.) 
1371-ben  viginti  octo  marcas  compoti 
CoMeMts,  {Hoz.  Oküár  2í)4.  1.)  — 
1372-ben  octo  marcas  denariorum  ctm- 
puti  Cassensis.  (U.  o.  299.  1.) 

1 1350-ben  a  kolozsmonoetori  con- 
vent  előtt  Us  Miklós  Agaserdeje  nevű 
birtokát  zálogba  adta  László  fiainak 
pro  duodecim  marcis  argenti  cum 
pondere  de  Clumar.  (Anj,  Okmt,  V,  413.) 

>  13d5-ben  Pál  országbíró  előtt  Fü- 
löp zebegényi  apát,  Kerekegyház  bir- 
tokot, Becsei  Tőtösnek,  10  évre  haszon- 
bérbe adja,  olyképen,  hogy  évenként 
singulas  marcas  ad  numerám  marca- 
mm  in  Barana  tunc  curreníiutn  fizessen. 
(Zichy  Okmt.  I,  469.) 

*  1349  ang.  19-ikén  a  somogyvári 
convent  előtt  Lanchereth  fiának  Her- 
bordnak  fia  Lőrincz,  Némethiszeg  nevű 
birtokot  Arnold  fia  Mihály  fiától  István- 
tól megveszi  pro  viginti  marcis  compoti 
Simifftenais,  (A^j.  Okmt.  V,  313.) 

«  Egy  1391  évi  okirat  liptói  értékű 
vagy  számitású  pénzt,  duodecim  fiore- 
nos  conpoti  liptoutetisia  emleget.  (Ifj. 
Kubinyi :  Száaadok  1876.  X,  78.) 

'  ld50-ben  a  szepesi  káptalan  előtt 
Danus  fia  Miklós  fia  László,  birtok- 
részeit eladja  testvérének   Györgynek 


pro  quinquaginta  marcis  grossorum 
denariorum  numeri  Scepunen«Í9.  (Avj. 
Okmtár  V,  398 ) 

•1303-ban  a  császmai  kápt.  előtt 
történt  bérbeadás  in  tribus  marcis  de- 
nariorum cum  quinque  penna  compu- 
tando.  (Zalai  OkUár  I,  121.)  -  1351- 
ben  zágrábi  káptalan  előtt  Fyach  fia 
Gryörgy  Magyarszentfölde  nevű  birto- 
kát eladta  Lendvai  Miklós  zalai  főis- 
pánnak pro  septuagintH  dnabus  marcis 
denariorum  latorum  viennensium  mar- 
cam  quamlibet  cum  quinque  peneis  com- 
putando.  fAt^\  Okmiár  V,  529) 

'  1328-ban  a  pécs várad i  convent 
előtt  Kolyana  nevű  kűn,  FtilÖp  birto- 
kát János  comesnek  adja  el  pro  decem 
marcis  denariorum  banalium  marcam 
quamlibet  cum  sex  penttia  eonputando. 
(Zichy  Okmt.  I,  310.)  —  1348-ban  Ilona 
asszony  és  férje  Domokos,  Poklos  s 
Nádasd  nevű  birtokban  egy  azŐlőt, 
Gergely  pécsváradi  polgárnak  elad  a 
pécsváradi  convent  előtt  pro  tribus 
marcis  denariorum  banalium  marcam 
quamlibet  cum  sex  penaia  computando. 
(Anj.  Okmt.  V,  222.)  —  1349-ben  a 
pécsváradi  káptalan  előtt  Gergely  pécs- 
váradi polgár  Gergely  comesnek  egy 
rétet  elad  pro  duabus  marcis  denario- 
rum banalium,  marcam  quamlibet  cum 
sex  penaia  computando.  (Anj.  Okmt. 
V,  260.)  —  1350-ben  a  pécsváradi  con- 
vent előtt  Perekedi  Jakab  veje  Péter 
és  ennek  fia  egy  szőlőt  eladnak  pro 
quinque  marcis  denariorum  banalium, 
marcam  quamlibet  cum  sex  penaia  com- 
putando. (Anj.  Okmtár  V,  360.) 

•  1388  ápr.  5-ikén  a  győri  káptalan 


453 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

háromféle  márkát  használtak,  a  budai  mértékűt,  mely 
8  pensába,  az  átalános  fizetési  márkát,  mely  8  pensába  s  16 
dénárba,  és  a  nehéz  súlyú  márkát,  mely  4  forintba  vétetett. 
Feltűnő,  hogy  okiratainkban  a  finom  ezüstből  álló  márkák 
különösen  kiemelvék,'  mi  egyenest  a  nem  finom  vegyítékfí 
ezüst  márkára  utal.  A  márka  tiszta  aranyban  23  uncia  vagy 
nehezék  volt.*  Mindig  szemelŐtt  tartandó,  hogy  a  márka, 
aszerint  amint  az  csak  súly  mértékkép  vagy  pedig  pónz- 
értékkép  vétetett,  okiratainkban  mint  vevő,  vásári  márka 
is  jön  tekintetbe.* 

Ami  a  valóságos  mértékeket  és  súlyokat  illeti,  azok- 
ban sem  találunk  mindig  egységet.  A  libra^  vagyis  fontj 
mely  nem  volt  pénznem,  hanem  a  pénz  értékének  meghatá- 
rozására használt  súly,  még  a  rómaiaktól  Nyugot-Európára 
szállott  örökség  s  1 2  részből,  unciából  állott,  míg  az  uncia 
2  részre  vagyis  2  latra  oszlott.  Eszerint  a  régi  libra  a  mai 
gyógyszerészeti  font  mintájára  24  latból  állott.  Annyi 
külömbség  mindazonáltal  mégis  volt  a  régi  római  és  a 
középkori  frank  meg  magyar  fontok  között,  hogy  a  ma- 
gyar font  a  franknál,  a  frank  font  a  rómainál  volt  köny- 
nyebb.  A  közéletben  a  libra  használatát  az  tette  nálunk 
Magyarországban  nehézkesebbé,  hogy  alkalmazásában  nem 
volt  szabatosság,  amennyiben  az  a  libra,  mely  a  közforga- 

előtt  Harkni  István  fia  Péter  és  ennek  vif^cititi  quínqne  marcaruin  fini  argenti, 

fia  István  Eojered  nevű   erdejüket  So-  (AtiJ.  OknUár  II,  541.) 
pron   város   birájának    és    polgárának  '  1380-ban  dimidia  marca  pnri  auri 

zálogba  adják  pro  diicentis  mnrcis  de-  eíáevndecim  vncys  cum  dimuiia  vulga- 

nuriorum  viennensium,  marcam  quam-  riter  Nézek  (=  nehezék)  dictis.  (Zichy 

libet    cum    decem   ^>(?/wi*    computando.  Okmt,  IV,  14G.) 

(Stjprfnti  Okltár  I,  487.)  »  Í331-ben  a  budafelbcvizi  convent 

» líJ.'U-bon    bírsáfj    említtetik    onus  előtt  Szőke  nevű  pesti   polgár  és  neje 

soxte  pnrtis  gravaminnm  viginti  quin-  Sz.    Jakab  nevű    faluban    az    itj-máli 

que    marcanim    fini    argnüi    quatuor  begyen  Becsei  Imrének  és  fiainak  egy 

raarcas  et  octo  pondéra  taciens.   (Anj.  szŐlot  elörökitenok    pro    quinqnaginta 

Okmt.  II,  r)39.)    —    1331-ben  említvék  marcÍH   argenti   merr.imoniaWiun.   (Anj. 

Esztergom     város    birája    oklevelében  Okmt,  II,  536.) 

454 


Digitized  by 


Google 


A  libra  vagy  font.  A  dreiling.  As  akó.  A  korsó. 

lomban  jött  alkalmazásba,  külömbözött  attól  a  librától, 
melyet  a  bűntető  jogban  alkalmaztak  a  büntetési  díjak 
kiszabásában.  E^zUsthöz  és  aranyhoz  való  viszonyában  sem 
volt  a  libra  azonos,  mert  egy  libra  ezüst  megfelelt  240 
dénárnak  vagyis  egy-egy  uncia  20  dénárnak.  Ellenben 
egy  libra  arany  2880  dénárnak  vagyis  egy-egy  uncia 
tiszta  aranyban  volt  G.solidus,  tehát  egy  librában  72  soli- 
dus  s  minthogy  egy  solidusra  40  dénár  számíttatott,  ezért 
72X40  =  2880  dénár.  Az  arany  libra  úgy  aranylott  az 
ezüst  librához,  mint  1  a  12-hez  vagyis  1  libra  arany 
=  12  libra  ezüst. 

Ami  a  többi  mértékeket  és  súlyokat  illeti,  ugyancsak 
azt  tapasztaljuk,  hogy  külömböző  értékben  vették.  A  drei- 
ling (ternarius)  például  nálunk  18,  a  féldreiling  9  akót 
tett,*  a  külföldön  ellenben  a  dreiling  20  akót,  Bécsben  24-et.* 
Külön  pozsonyi  akó  —  Ako  Civitatis  Posoniensis  —  már 
1335-ben  említtetik,'  külön  pozsonyi  mérő  —  Posoniensis 
mensura  —  már  1337-ben.  Ez  a  mérő  is  jelentékenyen  el- 
tért úgy  a  bécsi  mint  a  többi  magyar  mérőtől.*  Kisebb  űr- 
mértékek közül  említvék  az  1497  évi  bormérési  szabályban 
a  korsó,  a  pint,  az  itcze  és  a  meszely.  A  Tcorsó,  vagyis  az 


*  Kakovszky :  BathatM  u.  Stadtraih  Sebesnek    bizonyos    számú    akó    bort 

24.  1.  Király  i.  m.  adni  tartoznak,  ipsamqae  aconem  cum 

*1341.    Urkundenbuch  von   KloHer-  quo    ipsum    Tinum    dari   debet  partes 

neuhurg.  (Fontes  II./IO.  282.  Nr.  294.)  vei  earum  procuratores  cum  verő  akone 

így  rendelte   azt  Albrecht  berezeg  is  civiUUis    Posoniensis    presente    iadice 

1410-bon.  (Tomaechek :  RechU  ti,  Frei-  iaratis  et  civibns   Posoniensibus   raen- 

heiten  II,  16.  Nr.  CXII.)  így  van  meg-  suram  et  signo  eorum  consignare  tono- 

állapitva   1466-ban   is.    (U.  o.  II,  104.  buntar.   (Ar^.  Okmt,  III,   135.  Fejér: 

Nr.  CLXV.)  VIII.  IV,  80.) 

'Pál  országbíró  és  bírótársai  előtt  M670-ben  21V8   pozsonyi  mérő  = 

Szentgyörgyi  és  Bazini  Sebes  a  Nagy-  ITVs  győri,  17  Vs  komáromi,  17  kőszegi, 

szombat   városi   polgárokkal  bizonyos  22  sopronyi,  16  levenczei,  19  m.-óvári 

hegyvám  miatt  folyamatban  volt  peres  és    31    bécsi    mérővel.    (Schalk  i.   m. 

ügyben  egyezségre  lép   s   ebben  mon-  42—43.  11.) 
datik,  hogy  a  nagyszombati   polgárok 


Digitized  by 


Google 


XIIL  Fejezet. 

angser,  helyesebben  angster  közönségesen  egy  szűknyakú 
palaczkot,  de  korsót  is  jelent  s  nevét  az  olasz  Inguistara, 
Anguistara  vagyis  az  angosto-ból  veszi/  Nálunk  csak  fél- 
raeszélyt  tartalmazott.*  A  pint  pedig  két  itczét  vagyis  négy 
meszelyt,  az  itcze  meg  két  meszelyt.  Ismételten  szó  van 
nálunk  a  „kindl"-rŐl,  a  „diln"-ről,  a  „mestn^-rŐl  és  a 
„lagl"-ról.  Mindezekről  csak  abban  az  értelemben  adhatunk 
felvilágosítást,  amelyben  azok  előttünk  mint  külföldön  is 
használt  súlyok  és  mértékek  ismeretesek.  A  kindl  súly 
és  mérték,  illetőleg  edény  főleg  só  számára.  Regensburg- 
ban  a  XIII.  században  egy  cuppa  só  =  12  chindel.  Sz. 
Gallen  cantonban  a  Svájczban  a  chindli  most  is  Yi  mázsa 
értelemben  használtatik.'  A  pozsonyi  harminczadkönyvben 
ismételten  fordul  elő  s  onnan  kitetszik,  hogy  szíjjak,  kap- 
csok, ollók,  gyöngyfüzérek,  kefék,  táskák,  vakarok,  fenŐ- 
kövek,  tükrök,  bors  s  egyéb  hasonló  árúczikkek  szállítá- 
sánál használták.*  A  dtln  sem  mérték,  sem  nem  súly,  hanem 
szélesebb  deszkából  össszeállított  deszka-tok.**^  Nálunk  mint 
faszállítási  deszka-tok  fordul  elő.^  A  mestn,  tulajdonkép  a 
Massnak  elferdítése,  a  gabona,  fa  s  egyéb  tárgyak  számára 
használt  concret  mértékegység.  Svábenben  és  Frankenben 
inkább  honos  mint  O-Bajorhonban.  Gabonánál  felért  3 
negyeddel;  fánál  1  öllel.  Hogy  nem  volt  minden  egyes 
esetben  szabatos,  az  eléggé  kitetszik  abból,  hogy  Nürn- 
bergben is  eltérő  volt.'  Nálunk  élelmiszereknél  látjuk  alkal- 
mazva.^ A  lagl  a  lagela,  lagella  vagyis  lagena  névből  vette 


1  Sclimeller  i.  m.  I,  79.  *laDg  Wolfifgang  von  hainbarg  fúrt 

■  Lichner-Michnay :   Ofn,  Statltrecht  in  diün  holcz. 

^Scbmeller  i.  m.  lí,  310.  'Das  Moss  Kom  «  3  Vierling.  Ein 

*  viij  kindl  gurtlln,  nestl,  schar,  pa-  Mess  Holz  =  1  Rlafter.  A  Nítraberger 
ternosterl,pür8ten,ta8chen,8trigl,weczl-  PfragnerMes  vagy  Mees  valamivel 
stain.  Jorig  Rayssner  fúrt  iiij  hindi  kisebb  mint  az  ottani  Stadt-Meea. 
kemp,8piegl portén, cziecben,phefferect.  (Schraeller  II,  íí31.) 

*  Schmeller  i.  m.  I,  365.  «  Vlreich  hattlar  fúrt  —  mondja  a 


456 


Digitized  by 


Google 


A  pint,  kindl,  dilii,  mestn,  lagl,  botich  stb. 

neve  eredetét  s  szintén  nem  képezett  határozott  űrmértéket. 
Alkalmazták  úgy  a  folyadékoknál,  víznél,  tejnél,  bornál, 
mint  merő  és  tömör  anyagoknál.  A  harminczadkönyv 
szerint  szappant,  késeket,  fésfíket,  papirt,  fátyolokat,  ként 
s  egyéb  rövidárá  tárgyakat  lagl  szerint  szállítottak  vásá- 
rainkra/ Inkább  is  csak  edényül  semmint  mértékűi  és  sűlyúl 
szolgált.  Ugyanazt  mondhatjuk  a  botich,  sam,  tune,  stewch, 
truch  (truchlein),  vas  (vaslein,  vasi),  sack  (sakch,  saklein), 
balln  (palin,  pallelein),  büntl  (pungkelein),  stuck,  wandlein, 
wuczeln  nevekről,  melyekkel  városi  harminczadkönyvünk- 
ben  igen  gyakran  találkozunk.  Megjegyezzük,  hogy  a  ki- 
mérési  mértékek  átalán  aszerint  is  változtak,  amint  a 
kimérési  italra  indirect  adók  voltak  vetve.*  Ezeket  az  adó- 
kat az  italkimérŐk  természetesen  a  fogyasztókra  hárították 
át,  mi  a  mértékek  kisebbítésével  történt.* 

Ezek  a  körlümények  világosan  megértetik  velünk, 
hogy  adásnál  s  ve  vésnél  a  súlyok  és  mértékek  egyidejű 
külömbözése  mennyi  zavart,  bajt,  csalást  idézett  elő  s  érteni 
fogjuk,  hogy  a  fejedelmek  úgy  a  külft)ldön  mint  hazánk- 
ban is  súlyt  és  mértéket  szabályozni,  egységessé  tenni  igye- 
keztek. Az  1405  évi  2.  végzemény  értelmében  a  budai  mér- 
ték volt  az  ország  minden  helyén  használandó,  úgy  hogy 
az  e  rendelet  ellen  vétŐ  összes  árúinak  elkobzásával  lakolt.^ 
Csakis  az  ú.  n.  hegyvám  képezett  volt  e  tekintetben  ki- 
vételt. Mátyás  királynál  a  szász  székek  polgármesterei  és 
bírái    ugyancsak    panaszt    emeltek   amiatt,    mivel    a    rőf, 

harminczadköDyv   —  In  einem  Mestn  In  einer  lagl  kemp,  messer,  losch  papier 

cziechwerích.  Mert  von  ölmucz  fart  In  ect.  kramerei.  —  Andre  pechmer  fúrt 

einer  Mestn  cziechwerích    és    így    to-  In  einer  lagl  le  iiü  stnkeh  pechmíacher 

vább.  sloir.  —  leopold  Dax  fart  íj  lagl  Swebl. 

*  Kuncz  scheíFmann  fart  In  czwain  2  Xz  u.  n.  UngeUl  1359-bon,  a  TöJlz 

vassn  lagl    far   VII  fl.  den.   —    Láng  1466-ban. 

St.  fúrt  1  lagl  saefF.    —    hanns   weys-  'Schalk:   Zur  Geschichte  d,  dlteren 

aawer  fúrt  In  czwain  lagln  X^  messer.  Wiener  Macuse  17.  1. 

—  Erhard  kramer   von  Gunnarn  fúrt  ^Decret.  Sígism.  2.  (minős)  §§.  1.  2. 


457 


Digitized  by 


Google 


Xni.  Fejezet. 

mázsa,  font  és  más  mértékek  külömbözése  miatt  az  erdélyi 
országos  és  heti  vásárokon  sok  veszekedés  és  csalás  fordult 
elő.  Mátyás  király  megparancsolja  ezért  1489-ben,  hogy 
ezentúl  a  7  szász  szék  és  Brassó  rég  használt  mértékein 
kívül  más  mértékeket  használni  ne  merjenek.^ 

Amint  a  fejedelmek  az  országos  súlylyal  s  mértékkel 
szemben  az  adásvevésben  való  hátrányokat  megszüntetni, 
anyagi  károsodásokat  megelőzni  igyekeztek,  ágy  természete- 
sen maguk  a  városok  sem  lehettek  e  törekvésekkel  szemben 
közömbösök.  Súly  ós  mérték  a  polgárok  életérdekeit  érin- 
tették s  ezért  látjuk,  hogy  Pozsonyban  is  gondot  fordítottak 
súlyra  s  mértékre.  Súlynak,  mértéknek  hitelesítettnek  kel- 
lett lennie,  rajtok  kellett  lennie  a  hatósági  bélyegnek.*  Volt 
a  városnak  nyilvános  mérlege,  mely  a  városházán,  illető- 
leg a  Paur-féle  régi  városházán  volt  elhelyezve.'  Mint 
másutt,  úgy  kétségtelenül  Pozsonyban  is  többrendbeli  nyil- 
vános mérleg  volt  alkalmazásban,  aszerint  a  mint  a  meg- 
mérendő tárgyak  kisebb  avagy  nagyobb  súlyúak,  fémek, 
zsiradékok,  húsok,  fák  avagy  egyéb  tárgyak  voltak.*  Ma 
is  még  látható  a  városház  kapujának  külső,  utczára  néző 
kapubélletén  vasból  készült  két  hosszmérték,  míg  a  múze- 
umban régi  súly-  és  űrmértékek  szemlélhetők.  1525-ben  a 
pozsonymegyoi  nemesség  kérésére  II.  Lajos  király  elren- 
delte, hogy  Pozsonymegyébon  mindenütt  egy  s  ugyanaz 
a  mérték  használtassék :    a  budai  fertály  és  a  pint.*   0  c 


^  Kelt  Bécsben  1480  febr.  14.  (Teleki  wag^^egy  harmadik  még  kisebb  „scbaal- 

XII,  432-433.)  wag''  s  végre  a  „schisslwaag.''  (Scbalk : 

*  L.  a  XVÍ.  sz.  jk  határozatát  fenn-  Zur  Gesch,  d.  cUteren  Wiener  Maaue 
tebb  15.  l.  2.  jegyz.  5-6  11.) 

*  L.  e.  mű  II,  I,  69.  1.  4.  jegyz.  ^  ut  in  illó  Comitatu  Posoniensi  ubi- 

*  Bécsben  a  „Waaghaas"  külöm-  que  tam  Civitatibus  nostris  liberis  inibi 
bőző  helyiségeibon  voltak  elhelyezve  a  habitis,  quam  aliornm  quorumcanque 
„grosse  schnellwag^*,  melyen  6 — 50  bonis,  una  et  eadem  mensura,  pata 
mázsányi  súlyokat  mértek,  aztán  a  fertalia  bladornm  et  pintn  vinorum 
„grosso  schaalwag^,    a  ,,kleine  schaal-  Bndensia  haboantur. 


458 


Digitized  by 


Google 


A  város  nyilvános  mérlege.  A  vásári  bíróság. 

végből  utasította  Bökónyi  Benedek  mestert  és  főjegyzőt, 
hogy  e  mértékekot  honosítsa  meg  Pozsonyban,^  s  meghagyja 
a  pozsonyi  tanácsnak,  hogy  amint  Benedek  mester  az 
előírt  mértékeket  hozzájuk  elhozta,  azontúl  jövőben  mindig 
azokat  használják.' 

Viszont  az  árú  fejében  történt  fizetésnek,  a  nagyobb 
pénznemnek  kisebb  pénznemben  való  felváltásának  oly- 
képen  kellett  történnie,  hogy  egyik  fél  se  szenvedjen  rövid- 
séget. Forgalmon  kívül  helyezett,  avagy  hamisított  pénz- 
nek használata  kiválóan  sérthette  az  eladó  felek  érdekeit, 
mindezen  okoknál  fogva  tehát  oly  hatósági  közegeknek 
kellett  életbeléptetve  lenniök,  melyek  béke,  rend,  árú,  mér- 
ték, súly,  pénz  felett  őrködjenek,  az  adás-vevést  ellenőriz- 
zék. Szóval  vásári  bíróságnak  kellett  léteznie.  A  vásári 
bíráskodás  elvét  —  amint  láttuk  —  a  városi  jogkönyv 
tényleg  kimondotta.  A  vásári  bíró  külön  felesküdött  hiva- 
talos egyén  volt,  ki  működéseért  nemcsak  a  maga  saját 
lelkiismeretének,  hanem  a  városi  elöljáróságnak  is  beszá- 
molni tartozott,  működéseért  és  mulasztásaiért  felelősségre 
vonathatott  s  alkalomadtán  megbűntetethetett.  Viszont  vilá- 
gos, hogy  ilyen  hivatalos  személynek  teendői  kellő  módon 
való  végzéséhez  bizonyos  fokú  tekintélyre  s  joghatósági 
körre  volt  szüksége.  A  tekintélyt  megadta  neki  esküje  s 
hivatalos  állása.  Joghatósági  körét  előírták  neki  hivatalos 
utasítása  s  a  városi  jogkönyv  vásárra  vonatkozó  tételei. 
Ellenőrzési  czélból  rányomta  a  város  bélyegét  mindazon 
árúra,  melyek  természeti  minősége  azt  megengedte.  Hol 
ez  az  eset  nem  forgott  fenn,  ott  a  portékák,  élelmi  szerek, 

'  ut  ipse  premissas  mcnsuras  bindo-  semper   temporibus    fatnris    et    ydem 

rum  et  vinornm  ...  in  mcdium   vestri  mensurís  nti  frui  debeatis  et  teneamini. 

diicere    aut  inibi  similia  mensiirari  fa-  Kelt   Budán    1525.    (Vár.  It.  Lad.   37. 

cere  debcat.  Sec.    2.    Nr.    28  ii.    DipL    Poiton.    Ili, 

'  Amint  ő  prescriptas    mensuras  in  792—794.) 
médium  vestri  collocaverit,  successivis 

459 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

folyadékárúk  különleges  megvizsgálásával,  megízlelésével 
avagy  próba  alá  vevésével  győződött  meg  azoknak  a  tör- 
vényes kívánalmaknak  megfelelő  minőségéről.  A  pékek 
tartoztak  árúikat  a  maguk  számbélyegével  ellátni,  úgy 
hogy  azok  maguk  hirdették  a  műhelyt,  melyből  kikerül- 
tek.* Minden  oly  árút,  mely  a  vásárbíró  bélyegét  nélkü- 
lözte, avagy  mely  a  vásárbíró  vizsgálatos  igényeinek  meg 
nem  felelt,  egyszerűen  elkoboztak.  A  minőségileg  rossz 
árút  megsemmisítették,  míg  a  jóminőségű,  de  nem  hitele- 
sített árú  értékének  egy  harmadrésze  magáé  a  bíróc' 
volt.*  Ez  az  intézkedés  fokozta  éberségét  és  hivatalos  buz- 
góságát, de  nehogy  egyedül  a  megélhetési  szükség  sarkalja 
őt  az  árúkobzásra,  gondoskodva  volt  megélhetéséről  azáltal  ^ 
hogy  1457  óta  rendes  heti  fizetést  kapott.*  Járt  neki 
amellett  ruhára  való  posztó  is.* 

Az  űrmértékek  ellenőrzésére,  mint  láttuk,*  a  város 
úgynevezett  „leöntŐket"  tartott.  Ezek  megvizsgálták  a 
borkimérésnél  használt  mértékeket,  s  ha  azok  nem  voltak 
helyesek,  akkor  ők  a  csalárd  korcsmárosokat  büntetésből 
nyilvánosan  leöntötték.  Az  ekkép  alkalmazott  nyilvános 
büntetés  úgy  látszik,  pozsonyi  helyi  szokás  volt,  feltéve, 
hogy  tényleg  alkalmazásba  került.*  Mert  külföldi  hasonló 
egyének    szereplésénél    mi    csak   az   általuk    foganatosított 

'  Anno  domini  tausend  vierhundert  '  L.  a  vár.  8z.  k.  adatait   fenntobb 

vnd  In  dem  XXXVI  Jar  da  babén  die  15.  1.  1.  jegyz. 

maister  pecken  Ire  zaicben  gebabt  auf  *  Az    1563   évi    vár.    8z.  k.  ^seniit 

Semln.  It.  Hans  Loflar  bott  gebatt  V.  Ugyanott. 
Hans   Liüblpcck  VI.   Tboman   anbem  *Fenntebb  II.  II,  17. 

VII.  Hans  vonn  Mautbamn  III.  Ruep-  *  Rakovszky    állításán    alapszik    e 

pler    auflf   der    Wedritz    IIII.     Jacob  nézet    hitele   (Pr.  Zig  1877  évfoljHin, 

Scbwab    II.    Hans    Meyxsner    VIIII.  Ugyanő :  Pressb,  Raihhaus  u.  Síadtmih 

Kolman    peck   VIII.    Hans    peckn    I.  42.    1.)    s    értei mességétol    feltesszfikj 

(XVI.  sz.  vár.  jk  122.  p.)  ^ogy    állítása    nem    vezethető    víssea 

^L.  a  XVI.  századi  városi  jkönyv  félreértésre,  annyival  is  inkább,  mivel 

határozatát    fenntebb    16.   1.    a    jegy-  tőle  azt  Király  is  átvette.   (Poz4t,  ríír- 

zetben.  joga  214.  1.) 


460 


Digitized  by 


Google 


A  városi  leöntők  mint  mértckjelzők. 

czimentirozásról  s  az  űrmértékek  megvizsgálásáról  olvasunk. 
A  német  „Angiessen",  illetőleg  „Anguss"  részint  feljelen- 
tésre/ részint  próba  alá  vételre  és  mértékjelzésre  vonat- 
koztatandó. Alkalmazásban  volt  nemcsak  a  korcsmárosok 
által  használt  űrmértékeknél,  hanem  a  gazdák,  molnárok, 
pékek  s  mások  által  használt  mérőknél  és  azok  mérték- 
részeinél is.*  Ezért  nem  lehet  érthetetlen,  hogy  nálunk  is 
mértékjelző  és  leöntŐ  (Zimentierer  és  Angiesser)  synonim 
fogalmak.  A  XV.  század  utolsó  évtizedében  kiadott  bor- 
mérési rendszabály  értelmében  a  korcsmárosoknak  a  bor- 
mértékeket a  városi  hatóságnál  kellett  bemutatniok.  Ezek 
azokat  a  város  -  bélyegével  hitelesítették  (gehaymt).  Az  ez 
ellen  vétőket  a  városi  bíróság  józan  belátása  szerint  meg- 
büntette.' 

A  lehető  legnagyobb  bajokat,  visszaéléseket,  csalásokat 
a  pénznemek  képezhették.  Egyik  oklevelében  Mátyás  király 
maga  mondja,  hogy  a  pénznemek  sokfélesége  miatt  az 
ország  épp  úgy  szegényedett  el,    mint  a  sokféle   háborúk 


'  Adelangnál   olvassnk,   hogy  Wil-  gossen  und  mii  der  jarzall  und  klainem 

leralebenben  Schwarzbargban  évenkint  march  inwendig  am  podtn  gfprenrU  in 

két  Angiesser-t   neveznek   ki,    kiknek  die  profánt  zu  gebén  verordent,  nmb 

kötelességük,    die    Vergebangen    der  jeden  3  0OI.    6   den.    macht   4   pfand 

Einwohner   der   Obrigkeit   zu   binter-  den.,  die   ich   alda   in   einnemen  und 

bríngen.     (Gramm,    krü,     Wőrierlntch  entgegen    under   der    rubrigken   auft 

I,  307.)  attgiessen  .  .  .  wieder  in  ausgeben  stelle. 

3 Rudolf    k.     1296    évi    városjoga  Alább:  Aufs  angiessen  der  metzen  rovtit 

Rrems  számára  azt  rendeli :  die  sulién  alatt  tényleg  el   is  van  számolva.  — 

angisssen  inner  haus  und   anzer  haus.  Ugyané   számadókönyvben   fol.   43  a. 

Áz  1497  évi  melki  Pantaiding  pedig:  zu   dem   anguss    denen    personen    ein 

das  man  weinmas  angiess,  (Feil:   Bei-  maizeit  gebén.   —   £s:   Nachdem  sol- 

tráge  zur  Gewerbsthdtigkeit  Wiens.  Köz-  eben  ist  der  anguss  auf  der  melgrueb 

zétéve  a  Berichte  u,  Mitíheü,  des  Ál-  durch  berrn  b.  selbs  und  etlichen  herrn 

terth.  Ver.  1860  évi  folyamában.)  Bécs  des  innern  rats  aucb  2-er  peckhen,  2-er 

városának    15Ö6    és     1557   évi    foka-  mullner   und    der   eltern    melblmesser 

marai  számadókönyveiben  fol.  160  a.  beschehen.    (V.   ö.    Schalk :    Zur   Ge- 

olvassuk:    emphangen    umb   6  babér-  schichte  der  áUeren  Wiener  Maasse  im 

und  4  traidmetzen,  so  ime  auf  beuelh  X\\  u,  XV L  Jahrhunderie  9  és  10  11.) 

herrn   burgermaister  und  rat   newan-  'Decret.  Sigiam.   2.   (minus)   §.  3. 


461 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

miatt.^  Es  ebben  nincs  is  túlzás.  Tudvalevő,  hogy  a  kir. 
kamarának  egyik  íőjövedelmi  forrását  a  lucrum  camerae,  a 
kamara  haszna  képezte.  Ez  II.  Endre  király  idejétől  fog\'a 
dívott  s  abból  állott,  hogy  az  évenként  beváltá?ira  kerülő 
lijpénz  után  beváltási  nyereség  maradt  a  kamara  előnyére 
s  a  fogyasztó  közönség  kárára.  Épp  ezért  törekedtek  ma- 
gukat sokan  a  királyi  rendeletek  által  meghagyott  beszedés 
alól  kivonni,  miből  sok  kellemetlenségük  támadt  n  kamra- 
grófoknak  és  pénzváltóknak. 

A  városok  sem  látták  szívesen  az  újpénzeknek  kény- 
szerfbrgalmát.  Azon  voltak,  hogy  a  különösen  még  a 
XlV-ik  század  elején  forgalomban  volt  idegen  pénzeket  is 
használatban  tarthassák.  Pozsony  is  igy  cselekedett,  E 
várost  az  1291  évi  nagy  szabadalom  tényleg  méfr  kntc3lezte 
az  újpénzek  befogadására  s  csak  annyiban  enyhítette  a 
kötelezettséget,  amennyiben  a  királyi  pénzváltókat  meg- 
előzhette a  városbíró  embere,  ki  a  beváltást  gyorsan  esz- 
közöltette, anélkül,  hogy  megyei  közeg,  a  főisi)án  beele- 
gyedhetett volna."  A  város,  nagyobb  kedvezményhez 
jutni  akarván,  e  végett  Károly  Róbert  királyhoz  folyamo- 
dott, ki  is  1323-ban  megengedte,  hogy  ők  nem  tartoznak 
az  újonnan  vert  pénzeket  elfogadni.  Inkább  is  azt  a  jogot 
adja  nekik,  hogy  ők  tetszésük  szerint  bármely  pénzzel  él- 
hetnek.'* Már  1342-ben  egy  az  egész  országra  kiterjedő, 
átalános  érvényű  s  kötelező  új  törvény  alkottatott,  mely 
az  újonnan  vert  s  becserélt   pénzeknek   állandó    forgalom- 

*  Xolentes    vos    ignorare,  quomodo  s     a    többi    városokban.     ^Te^leki    X, 

hoc    Regnnm,     sicati   ez    diuersarum  341—42.) 

guerrarain  uiotibus,  sic  nihüomintis  ex  *  Item  monetaríos  nostroa  preccdat 

replicata  el  miUiijAicaia  variatUme  mo-  homo  iudicis  de  ipsa  civitAte^  qui  eam 

neiarum    existil    depauperaium.    Ezért  faciet   celeriter   acceptari    exclusa  po- 

ő    8    az    orazágnngyok    vnam   nouam  testate  comitis   parochiani  tJe  ipsa  ei- 

et   stabiléin   per  totiim    hoc    Regnum  vitate    nostra.    (Endlich érnél    ü25    1. 

carrentem     monetam     íieri     institui-  Michnay-Lichnemél  248  I.) 

mus,  azt    mely  most   Budán  érvényes  "Fejér  VIII.  II,  474. 


4*i2 


Digitized  by 


Google 


A  pénznemek  sokfélesége.  Az  újpénz  kényszerforgalma. 


ban  maradását  rendeli  el  s  a  királyi  kamarának  beváltási 
nyereségét  minden  portára  kivetett  3  garas  által  pótoltatja.' 
Ezen  kamarai  nyereség  alól  csakis  azon  privilegiált  városok 
mentetnek  fel,  melyek  az  új  kamarai  pénzekot  elfogadják 
s  forgalomba  hozni  igyekeznek.  Melyek  ezt  nem  teszik, 
azok  önmagukat  fosztják  meg  szabadságuktól.^  Azonban  ez 
az  1342  évi  törvény  nem  szüntette  meg  Pozsonynak  az 
1323  évi  törvény  kedvezményét  s  Pozsonynak  különjogát, 
de  kétségtelenül  zavart  s  károsodást  okozott.  A  pozsonyiak 
tényleg  felpanaszolják  I.  Lajos  királynak  a  pénzbeváltás- 
ból előálló  károsodásukat,^  miért  is  a  király  1357-ben  új- 
ból szabadjára  hagyja  a  pozsonyiaknak  a  pénzfajokat 
tetszésök  szerint  használni,  sőt  a  fertónyi  beváltási  nyere- 
ség fizetése  alól  is  felmenti  őket.^  De  Zsigmond  királynak 
1405  évi  kisebb  decretuma  is  szigorúan  kötelezi  az  ország 


í  Corp.  Jur,  Hang,  Decret  Caroli  I. 
1342. 1.  Károlytól  azon  kedvezést  nyer- 
te, hogy  lakosai,  a  pénzügy  újabb 
szabályozása  után  is,  akárminő  pénz- 
zel élhettek  kereskedésükben.  (Katona : 
HisL  Ont.  VIII.  497.  Fejér  VIII.  V, 
297.  Vass:  Az  Arámik  és  mivelíségünk. 
Bpesti  SeemU.  XII,  22.)  Leginkább 
azon  tekintetből,  nehogy  ezen  határ- 
város kereskedése,  melyet  a  külfölddel 
élénken  űzött,  megnehezittessék.  (Bél 
szerint  Not,  Hung.  Nov.  I,  153.) 

»U.  o.  1342  évi  decret.  21.  §. 

•  Item  so  habén  wir  grossen  scha- 
den  and  presten  von  den  weissen  Phen- 
ningen,  Wan  wir  sieczen  am  Gemarch 
(=  országhatár)  pey  zwain  wassem 
pey  der  Twnaw  und  der  Marich  nnd 
wer  über  die  zway  wazzer  wil  ziechen 
und  der  muez  von  ainen  ieglichen  phant 
gebén  achzig  phennig  ze  wechsel  und 
acht  phennige  von  einen  phunt  ze 
dreizzig  chanft  er  darumb  icht  vider 
fürt  daz  Hinaws,    und  chauft   er    da- 


rumb icht  dórt  ause  und  fiirt  daz  her- 
zu  aber  acht  phenning  ze  dreizzigst. 
(DtpL  Fos.  I,  822—23.) 

*ex  Regia  largitate  grácia  speciali 
ipsis  Civibus  nostris  libertates  eoram 
predictas  meliorantes  taliter  augmen- 
tamus,  quod  licet  in  prescríptis  eoram 
libertatibus  ezpresse  contineatur,  ut 
monetarios  nostros  simul  et  monetam 
nostram  quocies  in  regno  nostro  fuis- 
sent  renovata  in  médium  suscipere  et 
acceptare,  tamen  nos  de  largiflua  pie- 
taté  nostra  concessimus  eisdem  ut  mo- 
netam nostram  in  médium  ipsorum  sus- 
cipere et  acceptare  contra  ipsorum 
voluntatem  non  teneantur,  sed  qnolibet 
denariorum  genere  quandocnnque  volu- 
erint  liberam  habeant  perfruendi  facul- 
tatem.  Item  collectam  fertonis  in  Re- 
gno uostro  racione  monete  per  quodli- 
bet  ad  solvendam  ubicunque  ordinatam 
ullo  unquam  tempore  solvere  teneantur 
sed  penitus  excepti  ab  ipsa  collecta 
habeantur.  (Dipl.  Po».  II,  344.; 


463 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

lakosságát  a  királyi  pénzek  elfogadására.^  Ezen  a  királyi 
városok  hozzájárulásával  alkotott  törvény  a  pénz  elvesz- 
tésének büntetését  szabja  ki  azokra,  kik  a  királyi  pénzt 
elfogadni  vonakodnának.'  De  hogy  Zsigmond  király  e 
decrotuma  sem  erőtlenítette  el  a  pozsonyiak  szabadalmát, 
az  onnan  nyilvánvaló,  hogy  maga  Zsigmond  is  megerősí- 
tette I.  Lajos  királynak  1357  évi  oklevelét  1412-ben  és 
1436-ban,  s  ezért  érthető,  hogy  a  pozsonyiak  még  a 
XVI.  században  is  hivatkoztak  alkalomadtán  régi  kivált- 
ságukra.' 

Erre  a  hivatkozásra  okot  szolgáltatott  az,  hogy  a 
XV.  század  közepétől  fogva  a  régi  szabadalmak  ellenében 
ellenkező  értelmfí  rendeletek  adattak  ki.  1447-ben  Hunyadi 
János  gubernátor,  illetőleg  a  budai  országgyűlés  rendele- 
téből csakis  az  új  pénz  érvényes,  melynél  egy  forintra 
200  nagyobb  és  400  kisebb  dénár  á.  n.  obolus  számíttatik 
s  melyek  Pozsonyban  veretnek.*  11.  Lajos  király  1522-ben 
értesülve  arról,  hogy  a  pozsonyiak  közt  többen  nem  akar- 
ják az  új  pénzt  elfogadni,  meghagyja  a  tanácsnak,  hogy 
hirdettesse  ki,  miszerint  az  újpénzt  elfogadni  vonakodók  ösz- 
szes  javaik  és  örökségeik  elvesztésével  fognak  büntettetni/ 
Ugyanő  1526-ban  értesíti  a  pozsonyiakat,  hogy  büntetést 
szabott  azokra,  kik  bármely  úton-módon  s  haszonlesésből 
az  új  pénzt  beváltani,  beolvasztani  vagy  az  országból  ki- 
vinni merészelnék.^  Meghagyja,  hogy  ezen  edictum  Pozsony- 
ban is  kihirdettessék  s  hogy   azt  ott  figyelemben   tartsák, 


*  Decret.  8ig.  1405  XVIII,  1.  aub  pena  amissianis  omnium  reram  et 
'U.  a.  XVIII,  3.  hereditatum  suanim,  az  új  pénzeket 
»P.  V.  UAr  Lad.  21.  Nr.  8  b.  ügy  mint  a  régit  is  elfogadni  tartozik. 

*  Dipl.  Pos.  II,  7G1— 762.  (Dipl.  Pos,  III,  762.) 

» meghagyja  a  póza.  tanácsnak,  hogy  •  qui  qnacunqne  arte  et  quocnnque 

publice  proclamnri  inter   vos   faciatis,  modo  questus  grácia  monetam  novam 

ut  iuxta  publicum  edictum  nostrum  et  cambire,   conflare   aut  extra   Regnnm 

tociiiB   Kegni  constitucionem,  qnilibet  educere  auderet. 


464 


Digitized  by 


Google 


1 

s 


'^ 


'I 


1:1  f^i<><lr  '^ 


*-  *  -  ■*  #^  .'35  ct  '^ 


■H;S 


jlli 


j 


'■ífíH  $ 

ÍJ  f j -i  í 


<! 


ífli  í 

mmív  I 


0-1 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


Az  árpádházi  királyok  idejében  Pozsonyban  használt  pénzek. 

mert  ellenkező  esetben  fő-  és  jószágvesztéssel  lakolnak 
emiatt.^  Még  ugyanezen  1526  évben  a  király  egy  másik 
rendeletet  is  tesz  közzé.  Azt  írja  a  pozsonyi  tanácsnak, 
^<^gy  ^  városban  többen  vannak,  kik  az  újpénzt  elfogadni 
nem  akarják:  két  új  dénárt  egy  régi  dénárért,  hanem 
hármat,  négyet  s  némelyek  még  többet.  Jószágvesztés 
terhe  alatt  meghagyja  a  pozsonyi  tanácsnak,  hogy  hirdet- 
tesse ki  a  rendeletet,  melynek  értelmében  mindenki  2  új 
dénárt  egy  régi  dénárért  elfogadni  tartozik.* 

Az  árpádházi  királyok  idejében  használt  pénznemekről 
Pozsonyt  illetőleg  egyes  adatok  azt  bizonyítják,  hogy  az 
akkori  királyok  által  vert  pénzeken  kívfíl  a  külföldről 
bekerült  pénznemekkel  is  éltek  az  adás-vevésnél.  1278-ban 
Venys  Luka  özvegye  és  Symun  özvegye  eladják  a  pozso- 
nyi káptalan  elŐtt  4  márka  bécsi  dénárért  a  Völk  vizén 
levő  malomrészüket.'  —  1284-ben  bizonyítja  a  pozsonyi  káp- 
talan, hogy  Tonkus  ilkai  pap  15  pensa  bécsi  dénárt  mint 


^Kelt  Budán  1526.  (Dipl.  Pos,  III,  charius,    quan^  ante    cusionem   nőve 

815—16.)  monete  solitum  fűit   venderent,   unde 

*  1526-ban  II.  Lajos  kir.  írja  a  pozso-  hec  summa  rerum  omnium   caritas  et 

nyi  tanácsnak:    intelleximus  esse  plu-  penoria    cum    publico    tocins    Regni 

rimos  in  ista  Civitate,   qui  contempta  nostri    incomodo   sít    consecuta,    cum 

publicA  ordinatione,   qnam   de  usu  et  autem  nos  hanc  novam  monetam  per- 

estimacione  nőve  monete  ac  rebus  ve-  dere  nuUomodo   intendamus^  si    enim 

nalibuSy  una  cum  d.  Prelatis  et  Baro-  illa   periret,   ob  defectum  pecuniarum 

nibus  ceterisque  Regnicolis  nostris  fe-  longe   maior   caristia    omnium   rerum 

cimns  s  az  egész    országban  kihirdet-  fíeret.  Elrendeli  tehát,  hogy  due  nőve 

teteti,  easdem  novas  monetas  in  rebus  monete   pro   una   antiqua  in  omnibus 

cuiuscunque    generis     et    victualibus  comerciis  dentur  et  recipiantur,   s  j6- 

emendis  et  vendendis,  alijsque  soluci-  szágvesztés   terhe   alatt  meghagyja  a 

onibns  et  comerciis   aut  omnino   tam-  pozs.   tanácsnak,   hogy  az   kihirdetve 

qnam  perituras  contempnerent  et  illis  ez  edictumot,  azt  a  városban  megtar- 

uti  noUent,   aut   duos   novos  denarios  tassa.   Kelt   Budán  1526.   (DipL  Pos. 

pro  uno  veteri  nullo  modo  velleut  ac-  III,  817 — 19.) 

cipere,   quidam   verő  trés,   alij  autem  ^pro   quatuor    marcis    denariorum 

quatuor,    aliqui    eciam    plures    novas  Wiennensium.    (-^rp,   ÚJ  Okmtár   IV, 

monetas  pro  una  veteri  accipere  vei-  174.) 
lent,  res  eciam  suas  et  animalia  longe 


Ortyayi  Pouony  története.  II.  8.  465  ^ 


Digitized  by 


Google 


Xlll.  Fejezet. 

perköltséget  fizet.*  —  1294-ben  a  pozsonyi  káptalan  bizo- 
nyítja, hogy  Simon  Chegenek  fia  Kotóban  (Vatán?)  levő 
birtokrészét  eladta  Olgyay  Péter  comesnek  3  márka  bécsi 
dénáron.*  —  1294-ben  a  pozsonyi  káptalan  bizonyítja,  hogy 
Tamás  és  Tamo  várjobbágyok  Hét  nevfí  Orökbirtokukat 
elzálogosították  László  comesnek  és  testvérének  Jakabnak 
9  márka  széles  bécsi  dénárért.^  —  1294-ben  a  pozsonyi 
káptalan  bizonyítja,  hogy  Benedek  pozsonyi  várjobbágy 
emberölésért  a  rokonsággal  15  pensa  bécsi  dénárban  ki- 
egyezkedett.* —  1294-ben  a  pozsonyi  káptalan  előtt  Miklós 
és  Balázs  Torch  nevű  birtokukban  száz  királyi  holdnyi 
szántóföldet  adnak  el  6  márka  bécsi  széles  dénárért.^  1295- 
ben  Bazini  Kozma  comes  fiai  Pál  és  Kozma  úgy  egyez- 
kednek  a  nagyszombati  polgárokkal,  hogy  ezek  minden 
szőlő  után  évenként  3  pensa  bécsi  dénárt  fizessenek.^  — 
1296-ban  Vörös  Ábrahám  pozsonyi  alispán  megveszi  Udvar 
grófnak  6  ekényi  részjószágát  Körtvélyesen  30  márka  bécsi 
széles  dénáron.'  —  1298-ban  a  pozsonyi  káptalan  bizonyítása 
szerint  Gombai « Kumpert  fiai  Ujvásár  nevű  csallóközi 
birtokukat  eladják  Olgyay  Péter  comesnek  37  márka 
bécsi  dénárért.*  —  1300-ban  Mert  és  Konch  comesek  eladják 
Magyar  Zerench  nevű  pozsonymegyei  birtokukat  (egyéb 
kís-pozsonymegyei    birtokaikat    maguknak    fenntartva)    25 


'quindecim  penaaBdenariorumVien-  WyeDnensiuni.    (Arp.   Uj  Okmtár    V, 

nensium.   (Árp,   Új  Okmtár   IV,  272.)  102.) 

'pro     tribus     marcis    denarioram  ^solvent    singulis   annis  nobis  trés 

Wiennensium.  (Arp,  Új  OknU,  X,  166.)  pensas  denariorum  Vyennensium.  (Arp. 

»  Tama  pro  sex  marcis .  .  .  Thomas  Új  Okmtár  XII,  571.) 

fílius  Ebun   suam    partém   pro   tribus  'pro    triginta    marcis    denariorum 

marcis   latorum    denariorum  Viennen-  latorum  Wyennensium.  (Arp,  Új  Okm- 

sium.  (Árp.  Új  Okmtár  XII,  560.)  tár  Y,  160.) 

*in   quindecim   pensis  denariorum  ^pro  triginta  septem  marcis  dena- 

Wiennensium.    (Arp,    Új    Okmtár   V,  riorum    Viennensium,    marcam   quam- 

101.)  libet  decem  pensis  computando.  (Arp. 

*  pro  sex  marcis  latorum  denariorum  Új  Okmtár  X,  319.) 


466 


Digitized  by 


Google 


Cz  időszakban  használatban  toU  idegen  pénzek. 

márka  bécsi  széles  dénáron.^  Ám  ezen  adatokon  kívül 
tudvalevő  az  is,  hogy  hazánkban  ezen  időszakban  nemcsak 
osztrák,  de  németalföldi,'  német,  frisachi*  s  úgynevezett 
brakteátok,*  valamint  velenczei,*  anconai*  s  egyéb  olasz 
pénzek    is   voltak   forgalomban.   A  szerb    királyok   pénzei 


^pro  viginti  quinque  marcis  dena- 
ríornm  latorum  Viennensinm.  (Arp.  Új 
OknUár  XII,  658.) 

•Réthj:  Arch.  Ért.  Új  folj.  XIV, 
61—62.) 

'1232-ben  IX.  Grergely  pápa  meg- 
erősítve a  zágrábi  püspök  és  a  pannon- 
halmi apát  közti,  a  Dráva-melléki  tize- 
deket tárgyazö  egyezséget,  mondja: 
pro  qnibasdam  fructibus  et  expensis 
qningentas  marcas  argenti  ad  pondns 
Vngarie,  bonarum  et  dectorum  friaati- 
corum  vendentium  et  emencinm  .  .  . 
proat  vendi  consverit  et  emi  apud 
castnim,  quod  Albo  commnni  vocabulo 
nuncupatar.  (Arp,  Új  Okmtár  XI,  244.) 

—  1233-ban  II.  Endrének  a  pannon- 
halmi apátság  számára  adott  sószállí- 
tási  szabadalmában  olvassuk:  Argen- 
tum  verő,  quod  vobis  faciemus  per- 
solvi,  erü  in  banis  /rixcUicis,  vei  in 
argento,  cuius  decima  pars  combure- 
tur.  (XI,  259.)  Éppen  így  1233-ban 
U.  Endre.  (VI,  521.  és  v.  ö.  U.  o.  1, 303.) 

—  1256-ban  Bilota  Bolknak  fia  eladja 
Lusan  birtokát  pro  triginta  tribus 
pensis  ad  compotum  friscUicorum  in  ar- 
gento.  (ü.  o.  VI,  443.) 

*Réthy  i.  h. 

*  1229-ben  velenczei  dénárok  jártak 
Dalmátiában,  mert  a  köztársaság  Veglia, 
Arbe  és  Ragnza  részéről  követel  velen- 
czei dénárokban  nevezetes  jövedelmet. 
(Jrp.  Új  Okmtár  XI,  213.)  —  1248- 
ban  hasonló  adat  Segniából.  (U.  o. 
XI,  362.)  —  1270-ben  a  sibenicoi 
podesta  kapott  évi  fizetésűi  libras  CC 


denariorum  Venetonan  parvorum,  (U.  o. 
VIII,  329.)  —  1278-ban  a  velenczei 
kormány  a  Lesina  és  Brazza  szigetek 
podestájának  tartozott  fizetni  libras 
mille  pro  sallario  ad  denarios  parvorum 
ad  racionem  de  denariis  parvorum  XXX 
pro  quolibet  grosso.  (XII,  249.)  — 
1279-ben  a  spalatói  érseki  megye  papjai 
a  pápai  adót  megfizetik  kis  dénárok- 
ban; a  káptalan  triginta  libras  dena- 
riorum parvorum,  a  sz.  Mária  monos- 
tor de  Insule  Solté  duodecim  libras 
denariorum  parvorum  pro  qualibet 
marca  argenti.  (IX,  253.)  —  1283-ban 
Trau  városa  kártalanítani  engedi  egyik 
polgárát  Spalato  részéről  történt  káro- 
sításaért, videlicet  de  libris  M  denario- 
rum parvuhrum  Venetcrum.  (IX,  375.) 
—  1284- ben  a  Noná  város  és  Arbe 
sziget  lakói  közt  levő  ellenségeskedé- 
sek elintézést  nyernek  sub  pena  M  libra- 
rum  denariorum  parvorum  Venetorum. 
(IX,  415.)  —  1293-ban  György  bre- 
biri  gróf  és  a  velenczei  köztársaság 
közt  kötött  békében  említve  van  a 
pena  librarum  XV  millium  denariorum 
Venetorum  parvorum,  (X,  98.)  —  1294- 
ben  ugyancsak  szó  van  egy  jegyzői 
okmányban  de  MMM  librarum  dena- 
riorum Venetorum  parvorum.  (X,  171.) 
Ugyanígy  egy  másik  okirat  is  1294-ből. 
(V,  110.  118.) 

*  1292-ben  egy  Raguza  és  Ancona 
városok  közt  kötött  kereskedelmi  szer- 
ződés említ  XL  solidos  Anconitanoe  pro 
centenario  libr.  den.  (Arp.  Új  Okmtár 
X,  101.) 


467 


80* 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

épp  úgy  kerültek  forgalomba  Dalmátiában,'  mint  az  olaszok, 
úgy  hogy  fel  kell  tételeznünk,  hogy  mind  ez  érmekből 
kereskedés  útján  a  pozsonyi  piaczra  is  jutottak. 

A  vegyesházi  kort  illetőleg  még  számosabb  adat  áll 
rendelkezésünkre,  melyekből  az  akkor  Pozsonyban  forga- 
lomban volt  pénzek  nemeit  megismerhetjük.  1301-ben  a 
pilisi  apát  és  convent  Hambato  pozsonyi  polgárnak  bizo- 
nyos csallóközi  földtért  adott  bérbe  ^gy-^gy  évre  bécsi 
dénárokból  álló  két  márkáért,  a  márkát  10  pensával  szá- 
mítva.* —  1302-ben  Hertlin  pozsonyi  bíró  a  Csallóközben 
birtokot  vesz  11  márka  bécsi  széles  garason.*  —  1305-ben 
Jakab  volt  pozsonyi  bíró  fia  Jakab  eladja  pozsonymegyei 
birtokrészeit  50  márka  bécsi  széles  garasért  minden  már- 
kát 10  pensával  számítva.^  —  1308-ban  a  pozsonyi  káp- 
talan oklevele  szerint  Danka  János  fia  Jánoki  János  özve- 
gyének leánynegyedi  illetőségét  kifizeti  bécsi  dénárokban.* 
—  1309-ben  a  pozsonyi  káptalan  egyik  kiadványa  szerint 
István,  sógornőjét  hitbérére  nézve  kielégíti,  fizetve  neki 
bécsi  széles  dénárokból  álló  7  márkát,  minden  márkát  10 
pensával  számítva.*  —  Egy  1309  évi  okirat  szerint  Hertlin 
bíró  a  sz.  mártoni  apátságnak,  annak  egy  Pozsonyban 
levő  háza  után  bérűi  10  éven  át  minden  évben  bécsi 
dénárokból  álló  3  márkát'  fizet,  majd  aztán  Hertlin  meg- 
vette e  házat  28  márkán,    márkáját    mindig    10   pensával 


*  1282-beD    denariog   grosws    Regis  » Ánj.  OknUár  I,  31. 

Jiaxie   a   velenczei    köztársaság    meg-  *  Anj,  Okmtár  I,  93. 

seinmisittetni   rendeli  és  meghagyja  a  *  octo  marcis  denaríorum  Wiennen- 

tisztviselőkneky    quod    teneantur  dili-  sium.  (At^j.  OknUár  I,  158.) 
genter  inquirere  denaríos  Regis  Rassie  '  septem  marcas  latornm  denariorum 

contrafactos  nostris  Venetis  grossorum.  Wiennensium,  marcam  quamlibet  cum 

(Arp.  Új  Okmtár  XI I,  360.)  singulis    decem    pensis     computando. 

*8ÍDgnlis  annis  pro  singalis  daabus  (Anj»  Okmtár  I,  179.) 
marcis  denarioram  viennensium,  quam-  '  trés  marcas   latoram   denariorum 

libot  marcam  cum  singulis  decem  pen-  monete  Viennensis. 
sis  computando.    (Ar^.  OknU.  IV,  43.) 


468 


Digitized  by 


Google 


Az  anjouh&zi  királyok  idejében  Pozsonyban  használt  pénzek. 

számítva/  —  1310-ben  az  Olgyay  családbeliek  Tornyos- 
Csandali  Mikó  leányának  Erzsébetnek,  anyja  után  járó 
hitbórét  és  jegyajándékát  bécsi  dénárokban  fizetik  ki.*  — 
1311-ben  likai  András  az  likai  Miklós  özvegyét  illető  hit- 
bért bécsi  dénárokban  fizeti  az  özvegy  atyjának  Magyari 
Jánosnak/  —  1312-ben  Péntek  Miklós  özvegye  a  pozso- 
nyi káptalan  előtt  leánynegyedi  illetőségre  nézve  bécsi 
dénárokból  álló  10  márkát  fizet  ki,  márkáját  10  pensába 
számítva/  —  1312-ben  János  és  Mikolin  fiai  20  pensa 
bécsi  dénárt  fizetnek  leánynegyedi  illetőség  czímén  Légi 
Lukács  özvegyének  a  pozsonyi  káptalan  előtt/  —  1313-ban 
az  Acsádiak  Acsádi  Benedek  megöléseért  Ajkai  Istvánnal 
20  márka  vérdíjban  egyeznek  meg,  mely  összeg  részint 
dénárokban,  részint  felbecsülésben  fizetendő/  —  1314-ben 
Völki  Zala  leánya  Agata  leánynegyedi  és  hozományi 
részére  nézve  kielégítettnek  mondja  magát  bécsi  dénárok- 
ban számított  3  márka  által/  —  1317-ben  Balázs  pozso- 
nyi polgár  özvegye  és  fia  a  Pozsonyvára  mögött  levő 
szŐlőjöket  eladják  Csallóközi  Csomor  fiának  Lászlónak  és 
örököseinek  12  talentom  bécsi  dénárért/  —  1318-ban  a 
győri  káptalan  előtt  az  Osl  nemzetségből  való  Lőrincz 
birtokot  vesz  10  márka  bécsi  dénáron/  —  1318-ban  Szászy 
Miklós  özvegye  kijelenti  a  pozsonyi   káptalan  előtt,    hogy 


M?y.  Okmtdr  l,  185.  "viginti     sex     marcas    partim    in 

'decem  et  septem  pensas  latorum  donarijs   partim  in  estimacione  in  tri- 

denariorum  Wiennensium.  (Anj,  Ohmt,  bas  terminis.  (Hoz,  Oktníár  I,  108.) 
ly  205.)  '  octo  marcis  denariomm  Wiennen- 

*viginfi   pensas   denariorum  wien-  sium    plene    receptis.    (Anj\    Okmiár 

nensium.  (Anj.  OkmL  I,  237.)  I,  343.) 

4  decenn  marcas  denariorum  Wien-  *pro  duodecim  kUeiUis  denariorum 

nensium  qnamlibet  marcam   cum    sin-  viennensium  plene   ab  eodem  receptis. 

gulis  decem  pensis  conputando,   plene  (AnJ,  Okmtdr  l,  420.) 
recepisset.  (Anj.  OhmU  ly  273.)  *pro    decem    marcis     denariorum 

*  viginti  pensas  denariorum  Wien-  viennensium   (Soproni  Okit.  I,  82.) 
nensium.  (Anj.  Okmiár  I,  258.) 


469 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

rokonai  őt  a  hitbérre  ós  hozományra  nézve  kielégítették 
40  pensa  bécsi  dénárral.^  —  1319-ben  Kondorosi  Pál  és 
fiai  kökényesi  birtokukból  Budafalvi  Vermesnek  és  test- 
véreinek tíz  holdat  elörökítenek  a  pozsonyi  káptalan  előtt 
10  márka  bécsi  dénáron,  márkáját  10  pensával  számítva.* 
—  1325-ben  a  gyŐri  káptalan  előtt  Nagymartom  Pál 
némely  birtokait  jegyesének  Pottendorfi  Erzsébetnek  köti 
le  80  talentom  bécsi  széles  dénárokban/  —  1329-ben  a 
nyitrai  káptalan  jelentéséből  kitetszik,  hogy  Zegy  Jakab 
Zegy  Jánosnak  némely  birtokát  zálogba  adta  10  márka 
bécsi  dénárért/  —  1330-ban  Vereknyei  Loránd  fia  Péter 
egy  rétet  és  egy  szigetet  zálogosít  el  a  pozsonyi  káptalan 
előtt  3  pozsonyi  polgárnak  15  márka  bécsi  dénárért.*  — 
1330-ban  Miklós  pozsonyi  főispán,  Troutul  János  fia, 
Hagymás  nevfí  birtokot  vesz  32  márka  báni  dénáron.*  — 
1331-ben  a  pozsonyi  káptalan  előtt  Kenéz  comes  fiai 
Myle  nevfí  birtokukat  Pozsony  megyében  Fodor  Jánosnak 
örökítik  el  16  márka  széles  bécsi  dénárért,  márkáját  10  pea- 
sába  számítva.'  —  1331-ben  a  szepesi  káptalan  előtt  Görgei 
Hencz  egy  curiát  és  egy  rétet  örökít  el  Görgei  Istvánnak 
15  márka  vastag  dénárért.®  —  1333-ban  Pál  országbíró  előtt 
Bugárfi  Márton  fia  Nagy  Gergely  lemond  azon  perről,  melyet 
Jánoki    Domokos   ellen    Tolvajfölde    (a   mai   Boldogfalva) 


^  quadraginta    pensas    denarioram  ^  pro  decem  marcis  denarioram  wien- 

Wiennensium    a    Petro,    Georgio    et  nensium.  (A^f.  OknUár  II,  451.) 

Paulo  plene  recepisset.    (Ánj.  OknUár  *  pro  quindecim  marcis  denarioram 

I,  470.)  wieDnensiam.   (Anj.  OknUár  II,  498.) 

*pro    decem    marcis     denarioram  *pro  tríginta  duabaa  marcis  dena- 

Wiennensiam,  qaamlibet  marcam  cam  riorum  banaliam  receptis.  (Ar^.  Ohmtár 

singalis    decem    pensis    computando.  II,  513.) 

(Af^,  OknU,  I,  501.)  '  pro  sedecim  marcis  latorom  dena- 

>  qaoram  qaidem  talentoram  samma  rioram    Wiennensiam   singalis   decem 

in  aniverso  continet  octaginta  talenta  pensis  compatatis.  (Anj,  OknU,  II,  571.) 

redditaum   latoram    denarioram  vien-  "pro  quindecim  marcis  grossoram 

nensiam.  (Sopr,  Okit.  I,  104.)  denarioram.  (Anj,  OknUár  II,  522.) 

~470~ 


Digitized  by 


Google 


Az  anjoaházi  királyok  idejében  Pozsonyban  használt  pénzek. 

pozsonyvármegyei  birtok  iránt  folytatott.  Nevezett  Gergely 
elismeri,  hogy  15  márkát  már  kezéhez  vett,  17  márka 
pedig,  márkáját  10  pensa  bécsi  széles  dénárba  számítva, 
részint  dénárokban,  részint  posztóban  még  fizetendő.'  — 
1333-ban  a  pozsonyi  káptalan  előtt  Hódi  Ják  és  fiai  el- 
zálogosítják Madarász  nevű  csallóközi  birtokukat  Hódi 
Ferencznek  12  márka  bécsi  dénárért,  márkáját  10  pensába 
számítva.'  —  1341-ben  Miklós  pozsonyi  polgár  végrende- 
letet alkot,  melyben  egyebek  között  egy  font  bécsi  dénárt 
vagy  egyéb  akkor  forgalomban  levő,  hat  pensába  számító 
pénzt  a  sz.  mártoni  apátságnak  juttat  évenként  egy  ott 
folyton  égő  lámpa  fenntartására.'  —  1341-ben  Hombath 
pozsonyi  polgár  fiai  bizonyos  csallóközi  bérbirtokukat, 
melyet  hűbéri  czímen  évi  20  pensa  béren*  a  pilisi  monos- 
tortól szereztek,  eladják  Jakab  pozsonyi  bírónak  370  talen- 
tomért.*  —  1345-ben  Görgetegi  János  zálogba  adja  a 
pozsonyi  káptalan  előtt  tejfalusi  birtokrészét  a  Csallóköz- 
ben Jakab  fia  Miklós  pozsonyi  polgárnak  9  márka  széles 
bécsi  dénárért.^  —  1347-ben  a  pozsonyi  káptalan  előtt 
Tejedi  Pethő  fiai  kijelentik,  hogy  atyjuk  megöléseért  az 
Etti  nemesek  őket  20  márka  bécsi   dénárral  kielégítették, 


^adhnc  decem   et   septem    marcas,  gularum  viginti  pensarum    annis   sin- 

quamlibet   marcam  cum  deeem  pensis  gulis. 

latornm  viennensiam  computando  par-  *  pro  trecentis  et  septuaginta  talen- 

tim  in  denariis,  partim  in  p&nnia  pratU  tis.    (Anj,  Ohmtár  IV,  114.)    Kivűl  rá 

pamni  Posonii  comparantur,   még   fízo-  van  vezetve:  Pensa  denariorum  Vien- 

tendo.  (Af^,  Okmtár  III,  23.)  nensium  apud  antiquos  tantam  valebat 

*  pro  daodecim  marcis  denariomm  et  faciebat  quantum  apud  nos  quadra- 
Wyennensium,  singulis  decem  pensis  ginta  denarii  hungaricaies,  quorum 
computatis.  (2^hy  OknU,  I,  417.)  unus   valet   trés  Viennenses.   Scripsit 

'quod  primo   et   principaliter  una  haec,   4.    die  apr.  1559.   Johannes  ab 

libra  denariorum  wiennensinm  sou  alia-  Wylak  ep(isco)pus  Tbinniniensis  abbas 

rum  monetarum  pro   tempore  curren-  Pilisiensis. 

cium  cum  sex  pensis  computata.  (Anj,  'pro  no  vem  marcis  latorum  dena- 

Okmtár  IV,  173.)  riorum    Wiennensium.     (AnJ.    Okmtár 

*  feudi  titulo  Bcilicet  pro  censu  sin-  IV.  533.) 


471 


Digitized  by 


Google       — 


XIII.  Fejezet. 

márkáját  10  pensába  számítva.*  —  1347  jiil.  23-ikán  a 
pozsonyi  káptalan  előtt  Cseklészi  Ábrahám  Móricz  két 
csallóközi  telkét  elzálogosítja  Miklós  pozsonyi  polgárnak 
49  talentom  bécsi  forgalmú  dénárért,  a  talentomot  6  pen- 
sába számítva.*  —  1350-ben  a  győri  káptalan  előtt  Ölgyay 
Andych  Németfalu  birtokot  Bodragi  Benedeknek  adja 
zálogba  40  márka  bécsi  széles  dénárért,  márkáját  10  pen- 
sába számítva.^  —  1351-ben  Urschalch  János  és  neje 
némely  pozsonyi  földjüket  eladják  Jakab  elhalt  pozsonyi 
bíró  fiainak  24  font  bécsi  széles  dénárért,  fontját  6  pen- 
sába számítva.*  —  1355-ben  a  pozsonyi  káptalan  előtt 
Nagymartoni  Miklós  elzálogít  bizonyos  birtokrészt  500  font 
bécsi  széles  dénárért,  fontját  6  pensa  dénárba  számítva.' 
—  1370-ben  a  pozsonyi  káptalan  vödriczi  és  csallói  vám- 
részét bérbe  adja  Jakab  pozsonyi  bírónak  30  font  dénár- 
ért, fontját  6  pensával  számítva.®  —  1373-ban  Vereknyei 
LŐrincz  vereknyei  birtokrészét  zálogba  bocsátja  20  márka 
dénáron,  márkáját  10  pensával  számítva.^  —  1373-ban 
Prandinus  pozsonyi  gyógyszerész  házat  vesz  Pozsonyban 
75  font  most  forgalomban  levő  dénáron,  fontját  6  pensá- 
val   számítva.®    —     1387-ben    említtetnek    a    Pozsonyban 


^  pro    viginti    marcis    denariorum  ^  (in  summa)  quingentamm  librarum 

wiennensium    singulis    decem    penais  latorum   denariorum   yiennenBium,  li- 

computatis.  (Anf,  Ohmtár  V,  163.)  bram  qnamlibet  cum  sex  pensis  dena- 

*pro  quadraginta  talentis  denario-  riorum    computatis.    (Soproni    OkUár 

rum  usualis  monete  viennensis,  talen-  I,  264.) 

tis  BÍngulÍB  per  sex  pensis  computatis.  *  pro  tríginta  libris  denariis,  libram 

(Ánj,  Okmtár  V,  106.)  quamlibet  cum  sex  pensis  conputando. 

'pro  quadraginta  marcis  latorum  de-  (DipL  Pos.  I,  409.) 

nariorum  wiennensium,  marcam  quam-  '  marcam  quamlibet  cum  decem  pen- 

libet  decem  pensis  computando.   (Anj.  sis  conputando.  (Diplomát.  Posomensis 

Okmtár  V,  418.)  I,  435.) 

*  pro  viginti  et  quatuor  libris  lato-  *  pro  septuaginta  quinque  libris  de- 
rűm denariorum  Wiennensium,  quem-  nariorum  monete  nunc  currentii,  li- 
libet  libram  pro  sex  pensis  conputando.  bram  quamlibet  cum  sex  pensis  conpu- 
(DipL  Po8,  T,  264.)  tando.  (DipL  Pos.  I,  431.) 

~472~ 


Digitized  by 


Google 


A  vegyesházi  királyok  idejében  Pozsonyban  használt  pénzek. 

forgalomban  levő  magyar  dénárok/  —  1400  márcz.  16-ikán 
Miklós  pozsonyi  kanonok  és  anyja  Sebi  zálogba  veszik 
iia,  illetőleg  testvére  nánasúri  részbirtokát  70  márka  űj- 
veretfí  királyi  dénáron.*  —  1406-ban  egy  házaspár  a 
maga  adósságát  30  font  kis  fillérben  vallja  be.'  —  1407-ben 
Zsigmond  király  a  pozsonyiaktól  1000  aranyat  követel, 
forintját  160  új  dénárba  számítva.*  —  1420-ban  Musch 
zsidó  25  font  dreyling  erejéig  biztosítja  zálogjogát.*  — 
1423-ban  a  várhegy  lakói  kötelesek  a  várgrófnak  némely 
szigetek  haszonélvezeteért  1  font  dénárt  és  12  soli- 
dust  telekbérűi  fizetni.*  —  1431-ben  szept.  15-ikén  a 
leleszi  convent  bizonyítja,  hogy  Károlyi  Bertalan  50,  quar- 
toknak  nevezett  új  forintot  fizetett  Dobrachi  Györgynek  és 
nejének.^  —  1439-ben  7  schillinget  számítottak  1  forintba.® 
—  1447-ben  Hunyadi  János  gubernátor,  illetőleg  a  budai 
országgyűlés  rendeletéből  csakis  az  új  pénz  érvényes, 
melynél  egy  forintra  200  nagyobb  és  400  kisebb  dénár, 
úgynevezett  obulus  számíttatik  s  melyek  Pozsonyban  veret- 
nek.* —  1452-ben  okt.  24-ikén  Hunyadi  János  kormányzó 
tudósítja  Brassó  városát  és  az  egész  Barczaságot  az  új  pénz 
behozataláról  s  azt  kötelezővé  teszi,  eltiltva  az  osporákat 
vagy  egyéb  havasalföldi  pénzeket.*^  —  Később,  1468-ban 


^libre    denaríorum    hungaricalium  ^füer  25  Pf.  dreyling  awff  Hensel 

in  Posonio  currenciam.  (DipL   Poson,  Thebners  Haws.  (Vár.  gz.  k.) 

I,  698.)  *dann  für  die  Inseln   Anzung  und 

*  pro  septuaginta  marci»  denaríorum  Mülwert  2  Pf.  den.  und  12  solidos  za 
nőve  monetis  regalis.    (Zichy    Okmtár  bezahlen.  (Fr.  Ztg.  1877.  Nr.  10.) 

V,  154.)  *  quinquaginta  florenos  novos  quar- 

*  Pawl  gríinsanger  and  wentel  sain  tonibus  appellatos.  (Károlyi  OJdlár  II, 
hawsfrau  adósok  voltak  Wentzel  Per-  133.) 

tőiden  nek  30  Pf.  hlain  pfmning.  (Ok-  833  fl.  klayn   gélt,    pr  7  Schilling 

irat.)  für  ain  guldein  abgerayten.  (1439  évi 

^  Mille   ílorenoB   auri   pari,    unum-  vár.  számad.  Rakovszky :  Pr.  Ztg  1877. 

qaemqae  florenam  per  centam  et  sexa-  Nr.  28.) 

ginta    novoB     denarios     compatando.  *  Dipl.  Poe.  II,  761—762. 

(Dipl.  P08.  II,  45.)  ^0  Meghagyja^  hogy  nallamaliamvide- 


473 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

Mátyás  király  mégis  megengedi,  hogy  a  Brassóba  jövő 
oláh  kereskedők  adás-vevésekben  osporákat  is  használhassa- 
nak.* —  1454-bon  1  forintba  8  schillinget  számítottak.'  — 
1456-ban  Döbrentei  Tamás  szentmártoni  kormányzó  panaszt 
emelt  V.  László  király  előtt,  hogy  a  somogymegyei  lakos- 
ság a  tizedet  nem  a  Solden  nevű  pénzzel,  hanem  bécsi 
pénzzel  akarja  fizetni,  miért  is  a  király  a  Soldent  jelöli 
meg  mint  tizedfizetési  pénzt.'  —  1488-ban  Vizközi  Tamás 
a  pozsonymegyei  Hódi  helységet  Kajali  Péternek  és 
Györgynek  adja  zálogba  55  igaz  és  való  súlyú  magyar 
veretű  tiszta  arany  forintért.^ 

Ezekből  az  adatokból  tehát  kitetszik,  hogy  Pozsony- 
ban a  középkorban  a  libra  vagyis  font,  márka,  talentom, 
forint,  pensa,  garas,  solidus,  kis  fillérek  voltak  használat- 
ban. A  városi  számadókönyvek  a  librát,  schillinget,  drei- 
linget,  dénárt  említik,  későbben  a  tallért  és  krajczárt  is. 
Szükséges,  hogy  mindezek  iránt  is  némileg  tájékozódjmik. 

Mindenekelőtt  megjegyezzük,  hogy  az  előszámláltak 
közül  a  libra  és  talentom  nem  voltak  szorosan  vett  pénz- 
egyedek, hanem  csak  collectivfogalmak.  A  libra^  mely 
mint  súly  12  unciát  vagyis  24  latot  tett,  aszerint  amint 
az  ezüst  vagy  az  arany  pénzértéknek  megjelölésére  hasz- 
náltatott, több  vagy  kevesebb  dénárt  tartalmazott.  Az  ezüst 
librában   az   uncia  tartalmazott  20  dénárt,   tehát  az  egész 


licet  nec  Agpartu,  neque  monetam  Way^  solif.um  fuisset,   sed   cum  alia  moneta 

%code    Transalpinarum  out  aliam  ali-  videlicet  vyennemi   akarja   fizetni.    V. 

quam    antiqaam  monetam   in   contra-  László  meghagyja  nekik,   hogy  prefa- 

rium  huiusmodi  preeentis  monete  accep-  tas  decimas   cam  prefata  Moneta  Sol- 

taré    et    cursum    habere    permittatis.  den  .  .  .  et  non    cam    dicta    Moneta 

(Teleki  X,  341—42.)  Wyennensi  fizessék  Tamásnak.   (Haz, 

>  Teleki  XI,  354—55.  Okmtár  II,  331.) 

•  1   fl.   per   8   Sch.    (Vár.   számad.  *  in  qainqnaginta  florenis  pari  aari 

Rakovszky:  Pr.  Zig  1877.  Nr.  31.)  veri  et  iusti  ponderis  Monete  hungari- 

'  non  cum  Moneta  iSo^éfi  wulgariter  calis.  (Teleki  XII,  412.) 
nuncapata,    qaa    ab    antiquo    solvere 


474 


Digitized  by 


Google 


A  libra,  talentom,  márka  mint  pénzértékek. 

libra  12X20  =  240  dénárt,  az  arany  librában  egy  uncia 
6  solidust,  tehát  az  egész  libra  6X12  =  72  solidust,  egy 
solidus  40  dénárt,  tehát  az  egész  libra  72X40  =  2880 
dénárt.  Megjegyezzük,  hogy  a  pénzérték  mindig  a  tiszta 
ezüst  és  a  tiszta  arany  librának  a  megfelelő  értéke,  a 
mennyiben  pedig  bécsi  libráról,*  velenczei  libráról*  vagy 
toursi  libráról'  van  szó  okiratainkban,  ezek  mindannyiszor 
bécsi,  velenczei  vagy  toursi  pénznemek  súlya  szerint  számí- 
tott librákról  értendők,  nem  pedig  killömbözőleg  felosztott 
librasúlyokról.  A  talentom  ellenben,  mely  szintén  a  cursiv- 
pénz  összegének  meghatározására  szolgált,^  6  pensába 
vétetett  és  minthogy  Károly  Róbert  idejében  1  pensában 
40  dénár  foglaltatott,  azért  a  talentom  40X6  =  240  dénár, 
vagyis  megfelelt  a  talentom  egy  libra  tiszta  ezüstnek. 
Egy  1436  évi  oklevél  szerint  is  a  fekete  bécsi  kispénz 
fontja  6  pénzzel,  azaz  240  kispénzzel '  számíttatik,  mely 
font  jobbára  talentnek  neveztetett.* 

A  márkáról  mint  súlyról  már  volt  szó,  itt  kiegészítő- 
lég még  annak  pénzértékéről  is  szólunk.  I.  Károly  s 
I.  Lajos  idejében  egy  márkában  4  forint  vagyis  fertő  volt.^ 
Aszerint,   amint  1  forint  12,  14,  15,  16,  17  garasba  szá- 


^  Weiss :  Ürkundeih  des  Siiftea  Hei-  itéletlevelében   szó   van  36  márkáról, 

ligen  Kreuiz  297—307.    Wenzel:    Arp.  triginta  sex  marcas  fíni  argenti,   ^uo- 

.  m  Okmtár  11,  124.  tvor  florenoa  in  florenis  lorandinis  pro 

*  LjubicB :  Monumenta  apecicaUia  hU  qualibet    marca    persolvendo.   (Zichy' 

atoriam  'Slavorum  mertdionalium  I,  49.  OknU,  I,  555.)  —  lS46-ban  pro  centum 

Wenzel  i.  h.  XI,  248.  marcis  marcam  quamlibet  cum  quatuor 

*Arp.  Új  Okmtár  IV,  61.  279.  fiorenU  conputando.    (Zichy -OknU.  II, 

« 1347-ben   a  győri  káptalan  előtt  226.)   —   1348-ban  Szolga    fia   János 

Viczai  János  fiai  4  telket  zálogba  ad-  eladja   a  maga   birtokát  pro  centum 

nak  Széplakon  Köfleini  János  fiainak  marcis,    scilicet    qtiadringentis  Jlarenis 

pro  quataor  tcUerUis  denariorum.  (Sopr,  aureis.  (Zichy -Okmi.  II,  317.)  —  1351- 

OkUár  I,  194.)  ben  említvék  centum  et  quinqnaginta 

» Arch.  Ért,  Uj  foly.  V,  109.  marcas,  marcam  quamlibet  cum  quatuor 

•1339-ben    Drugeth  Vilmos  nádor-  fiorenia  computando.   (Anj,    Okmt.   V, 

nak  Simánd  nevű   birtokra  vonatkozó  463.) 


475 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

míttatott,  állott  egy-egy  márka  48,  56,^  60,  64  vagy  68 
garasból.  Dénárokban  szintén  külömbözŐleg  látjuk  a  márkát 
meghatározva.  I.  Károly  idejében  volt  benne  288,  majd 
360  dénár.  Zsigmond  idejében  133  hármas  dénár.*  Külöm- 
ben  egy  márka  ezüst  megfelelt  160  dénárnak,  egy  márka 
arany  1920  dénárnak  vagyis  a  márka  ezüst  úgy  viszony- 
lott  a  márka  aranyhoz  mint  12  :  l-hez.* 

A  forint^*'  mely  alatt  arany  forint  értendő,  hazánkban 
még  csak  I.  Károly  idejétől  fogva  szerepel  mint  nemzeti 
pénz,  ki  azt  a  florenczi  aranyok  mintájára  először  verette 
fejedelmeink  közül.  Az  árpádházi  királyok  idejében  az 
aranyok  ugyan  nem  voltak  hazánkban  ismeretlenek,  de 
ezek  a  közforgalomban  levő  aranyok  idegen  pénzveretek 
voltak,  T.  Istvántól  IV.  Lászlóig  ugyanis  a  bizanczi, 
IV.  Lászlótól  I.  Károlyig  a  florenczi  aranyok,  míg- 
nem ezeket  is  Károly  Róbert  aranyai  ki  nem  szorították. 
E  Károly-féle  aranyok  az  önálló  magyar  pénzrendszer 
alapját  tették,  nemzeti  árt  és  mérőt  képeztek  s  csakhamar 
a  külföldön  is  forgalomba  jutottak,   sőt  ad  normám  aurei 

*  ld51-ben  szó  van  de  ducentis  mar-  újabban    B.  Belházi  János,   értekezve 

cis,    marcam    quamlibet    qutnquaginta  a  márka,   illetőleg  annak  hazai  váltó- 

sex  groasis  camputando,   qninquaginta  zatai :  magyar,  budai,  esztergomi,  fejér- 

marcas  in  estimacione  condigna  prom-  vári,  erdélji  (szászsebesi),  szebeni,  rad- 

tosáenünosyiúenH.CAnj.Okmt.Yjb^á.)  nai,  szepesi,  jászói  márka  egymáshoz 

^  1429-ben  a  konoszói   skultetia  el-  való    viszonyáról,   az   1 :  12   elméletet 

adásáról  szóló  oklevél  szerint  pro  303  nem  tartja  elfogadhatónak,   hanem  az 

marcis  denariorum  brevíbus,    marcam  1  :  10  arányt  tartja   bebizonyitottnak. 

videlicet  per    ceníum    et    U-iginta   trés  (A  régi  magyar  pénwerési  MiftnériéL 

denarioa  triales  computando.  (Krizskó :  Selmeczbánya    1889.    Különnyomat   a 

A  körmőczi  régi  kamara  éa  gróffai  24. 1.)  Bányászati  és  kohászati  lapok  1889  évi 

'Végh  Ödön:    A   nyygoti  és  keleti  folyamából.) 
érm észét  befolyása  Magyarország  érmé-  *  Mint  fertő  is  ismeretes,  amennyi- 

szeiére  a  középkorban.  Pest  1867.  13.  1.  ben  az  ezüst  márkának  negyed  (»=»  fer- 

E  felosztás  visszavezethető  Finálynak  tály)    részét    képezte.    £   néven   már 

a  római  sűlymprtókre  és  pénzrendszerre  árpádházi  királyaink  idejében  gyakran 

vonatkozó    tanulmányai  eredményére,  fordul  elő  az  okiratokban.  (L.  Arp,  Új 

(Az    ókari    súlyokról    és    mértékekről,  Okmiár  IX,  325.  337. 517.  549.  X,  155. 

Bpest  1883.  65  skk.  11.)  Ezzel  szemben  164.  323.  416.  438.  XI,  236.  XII,  272.) 


476 


Digitized  by 


Google 


A  forint  és  ennek  értékhullámzása. 

hungaríci  azokat  a  külföld  utánozta  is.  A  XIV.  században, 
mondhatni,  az  európai  pénzpiaczon  a  magyar  aranyforint 
a  legkedveltebb  pénznemek  egyike  volt,  nem  csak  azért, 
mert  jól  volt  verve  s  csinosan  kiállítva,  hanem  mert  ligája 
is  a  legszabatosabb  volt.  Az  Anjoukra  következett  vegyes- 
házbeli  királyok  idejében  is  a  magyar  aranyok  fenntartották 
magukat,  de  értékükben  nem  csekély  hullámzás  mutat- 
kozik. Ezen  értékhullámzás  természetesen  az  arany  súlyá- 
nak külömbözésétől  volt  feltételezve,  illetőleg .  az  arany 
vegyi  tisztaságától.  I.  Károly  aranyai  12  karátosak,  I.  Lajoséi 
16  karátosak,  Zsigmondéi  23  karátosak  és  10  szemeresek, 
I.  Mátyáséi  23  karátosak  és  9  szemeresek,  II.  Ulászlóéi 
23  karátosak  és  8  szemeresek,  II.  Lajoséi  23  karátosak 
és  4  szemeresek.^  Éhez  képest  az  arany  absohU  értéke 
természetesen  változott.  De  emellett  volt  a  forintnak  relatív 
értéke  is.  Ez  utóbbi,  dénárokban  kifejezve,  a  dénárok  fém- 
anyagának minőségétől  volt  feltételezve  s  igy  az  arany- 
forint értékének  egy  oly  ingadozásával  találkozunk,  mely 
nagyon  meglepő.  I.  Károly  alatt  12  garas  tett  egy  fertőt 
vagyis  forintot.  I.  Lajos  végzeménye  szerint  a  forintban 
volt  14  garas  vagyis  84  dénár,*  de  a  levéltári  adatok 
kétségtelenné  teszik,  hogy  az  Anjouk  alatt  a  forint  értéke 
egyre  változott:  1366-ban  a  felső  vidéken  33  garasban 
fogadták  el,'  1367-ben  30-ban,*  1370-ben  28-ban,^  1374-ben 
ismét  30-ban,*  1378-ban  36-ban,'  1379-ben  38-ban.'  Egy 
másik  adat  szerint  ugyanezen  1379  évben  28-ban,"  1381-ben 

» A  23  karátos  magyar  aranyforint  •  ü.  o.  NR.  10 :  26. 

2*56  lat  finom  ezüstnek  egyenértéke  és  ^  Ez  értékben  Visegrádon.  U.  o.  NR. 

Schalk  szerint  403  o.  é.  forintnak  felel  602 :  1. 
meg.  (NunUsm.  Ztachrifi.   Wien  1880.  »0r8z.  Itár  NR.  382:  18. 

XII.  k.)  » 1379-ben   a  leleszi  convent  előtt 

*  Corp.  Jur.  Hung.  Art.  4.  zálogba  kerül   egy  birtok  in  quinqua- 
'Orsz.  Itár  NR.  1698:  133.  ginta    fiorenis    denariorum    quemlibet 

*  U.  o.  NR.  944 :  9.  eorundem  cum  viginti  octo  grossis  com- 
»ü.  o.  NR.  1045:  1.  putando.  (Károlyi  Oküár  I,  361.) 


477 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 


fi 

ff 


40-beii,'  1382-ben  45-ben,*  míg  Mária  uralkodása  alatt 
1383-ban  42  garasban.'  Az  Anjouk  után  Zsigmond  alatt 
az  aranyforint  vagy  ducat  értékét  oklevelek  ugyancsak 
külömbözőleg  állapítják  meg:  1388-ban  60  garasban/ 
1402— 07-ben  38  garasban,*  1405-ben  33  garasban,*  1406- 
ban  100  új  dénárban,^  1406-ban  25  új  garasban,*  1415-ben 
133  dénárban,*  1424-ben  100  dénárban,'*  1425-ben  48  új 
dénárban,"  1429-ben  25  dénárban.'*  Más  adatok  szerint 
Zsigmond  alatt  400,  később  1000  quartingot  is  számítottak 
1  forintba.'* 

Albert  király  alatt  1  forintban  van  72  bardus  avagy 
36  kisebb  garas  vagyis  150  dénár.'*  I.  Ulászló  alatt  1  arany- 
forintban 100  dénár  vagy  200  fillér,  Hunyadi  János  kor- 
mányzó és  V.  László  király  alatt,  kiknek  aranyai  22  mm. 
átmérőjűek  és  3*60  meg  3-85  gr.  súlyúak,  már  200  dénár 
vagyis  400  fillér  jut  egy  forintra.  Mátyás  király  alatt  az 
aranyforint  értéke  egyre  módosult,  eleinte  200  dénár 
vagyis  400  fillér,  később  300  dénár  vagyis  600  fillér, 
majd  ismét  csak  100  dénár  vagyis  200  fillér,  aztán  újból 
200  dénár  vagyis  400  fillér  s  végre  megint  100  dénár 
vagyis  200  fillér.  Ez  utóbbi  értékben  járta  az  aranyforint 
a  Jagellók  alatt  is.'*  S  bár  ezek  szerint  a  pénzértékben  a 
XIV.  és  XV«  században  folytonos  változás  mutatkozik, 
mégis  az  egész  időszakban,   még  II.  Ulászló  idejében  is  a 


» Graz.  Itár  NR.  58  Ansp. 

*  £zértékbenZalában.U.o.KR.4:62. 
•Graz.  Itár  NR.  324:  16. 

♦  Ez  értékben  Visegrádon.  U.  o.  NR. 
621 :  27/28. 

*A  kassai   liga  szerint.   Grsz.  Itár 
NR.  750 :  34. 

•  Szeremben.  Grsz.  Itár  NR.  15 :  12. 
vGrsz.  Itár  NR.  1672:  86. 

•ü.  0.  NR.  1081:  12. 
ȟ.  0.  NR.  688:  53. 
"U.  0.  NR.  20:  7. 


ii£z  értékben  Ungban.  Grsz.  Itár 
NR.  196:  26. 

>*  Egy  tiszta  arany  ligából  veretett 
forint  4,  száz  dénáros  forintot  ér.  Grsz. 
Itár  NR.  725 :  7. 

»Végh:  MO  érmészeU  49.  1. 

<^  Schönvisner :  NoL  Hung.  rei  Num. 
325.  1.  és  Végb  i.  m.  50.  1. 

i*  Schalk  kimutatása  szerint  1461— 
1502-ig  a  magyar  forint  180—330  bécsi 
fillérig  emelkedett  értékben.  (Num, 
ZeUBchr.  1880.  XII.  köt.) 


478 


Digitized  by 


Google 


A  magyar  pénz  európai  jelentősége.  A  garas. 

magyar  pénz  Európa  keletén  a  többi  pénzfajokkal  szemben 
bizonyos  szabályozó  hatással  bírt.  Az  osztrák,  lengyel, 
cseh  s  a  déli  tartományok  pénzeivel  szemben  a  magyar 
pénznek  az  a  szerepe,  mi  a  velenczei  pénznek  a  Levanté- 
ben.^  Ám  ennek  daczára  is  éppen  nem  mondható,  mintha 
a  magyar  aranyforint  hazánkból  minden  egyéb  idegen 
pénzt  kiszorított  volna.  Ellenkezőleg  a  magyar  forintok 
mellett  idegen  forintok  is  voltak  közforgalomban,  neveze- 
tesen rajnai  forintok*  Ezek  mellett  még  pápai  forintok 
emléke  is  merül  fel.* 

Amint  a  magyar  forintot  először  Károly  hozta  forga- 
lomba, úgy  volt  ő  fejedelmeink  közt  abban  is  első,  hogy 
garasokat  veretett,  ő  előtte  csakis  idegen  garasok  voltak 
hazai  vásárainkon  és  kereskedelmünkben  forgalomban,  bár 
igen  csekély  mennyiségben,  miután  tudjuk,  hogy  Európá- 
ban a  garasok  még  csak  a  XIII.  század  végén  1285 — 1305 
tájt  jöttek  forgalomba.  Annál  inkább  szaporodtak  fel  ezek 
későbben  az  Anjouk  után,  mert  Zsigmondtól  Mátyásig 
egyik  magyar  király  sem  veretett  garasokat.  Leginkább 
cseh  garasok  kerültek  akkor  forgalomba,  de  ezek  mellett 
sűrűn  szerepeltek  a  bécsi  széles  és  a  kisebb  garasok  is. 
Mindezeknek  a  garasoknak  az  értéke  nagyon  változó  volt. 
I.  Károly  garasai  súlyra  és  nagyságra  •  nem  voltak  egy- 
formák, mert  súlyra  nézve  30 — 53  szemer,  nagyságra 
nézve  17 — 20  vonal  közt  váltakoztak.  Eszerint  értéktik 
sem  volt  egyforma.  Grarasa  eleinte  megfelelt  6  dénárnak, 
12  garas  tett  egy  fertőt  vagyis  egy  forintot,  illetőleg  48 
egy  márkát,    melynek  a  forint   negyedét  tette.   Majd   azt 

*Thallóczy:    Arch.    Ért.    Új   foly.  •Idem   Mer   hab    ich    dem   Juden 

1881.  I,  194.  versetzt  ain  pabHer  gvlden,  gilt  11  fi. 

» 1522-ben  Pozsony  város  megvette  idem  ain  gulden  ring  mit  Zwayen  stain 

a    Eatalinndvart    ős    a    hozzátartozó  wegt  11  gnlden  auch  dem  Juden  ver- 

Weinemt  fUr  1050  fl.  Rein.  (Pr.  Ztg.  setzt.  (ProU  Test.  I,  286.) 
1877.  Nr.  4.) 


479 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

látjuk,  hogy  egy-egy  fertőt  már  15  garasban  számítottak 
és  pedig  a  magyar  és  cseh  garasból  egyaránt,  úgy  hogy 
60  garas  felelt  meg  egy  márkának.  1378-ban  Visegrádon 
1  garas  =  4  dénár.*  Ugyanennyi  az  Zalában  1382-ben.* 
Zsigmond  alatt  egy  cseh  garas  felért  7  dénárral,  Albert 
alatt  egy  kisebb  garas  2  bardussal.  A  hardiLsókat  Albert 
király  hozta  forgalomba  s  72  tett  belőlük  egy  forintot, 
miből  nyilvánvaló,  hogy  36  kisebb  garast  számítottak  1 
forintba. 

A  forint  legkisebb  részét  a  jUUr  tette,  ez  meg  felét 
a  dénárnak.  Hazánkban  már  Sz.  István  óta  ismeretes  pénz- 
nem a  dénár,  melynek  forgalma  csakhamar  túlterjedt  a 
hazai  határokon.  A  Sz.  Istvántól  Sz.  Lászlóig  terjedő  idő- 
köz magyar  pénzei  átalán  éjszakra  a  kereskedelmi  érint- 
kezés következtében  úgyszólván  rendes  forgalmi  eszközök 
voltak,  sőt  a  vend,  pomerán  fejedelmek  saját  érmelésttkhöz 
még  mintául  is  vették.  Mondhatni,  hogy  elsŐ  királyunk 
érmei  éjszakon  olyan  szerepet  játszottak,  mint  a  toumois-k 
vagy  a  florenusok  szerte  Európában.'  Nevezetesen  a  Szt. 
István-féle  dénárok  Morvaországtól  fel  a  balti  tengerig, 
sőt  a  farői  szigetekig  oly  gyakran  fordulnak  elő  kisebb- 
nagyobb  leletekben,  hogy  ott  az  ily  leletek  nem  is  tartoz- 
nak a  ritkaságok  közé.^  De  azért  a  hazai  dénárok  mellett 
korán  idegen  dénárok  is  jöttek  hazánkban  sűrű  forgalomba. 
A  XII.  század  végével,  különösen  pedig  a  XIII.  század 
kezdetétől  fogva  a  hécsi  dénárok  név  alatt  kisebb  ezüst  pén- 
zek özönlötték  el  hazánkat.  Ismeretesek  mint  bécsi  dénárok,' 


íOrsz.  kár  NR.  382:  18.  Iben.  (Arp.  Új  Okmtár  VIII,  246.)  — 

•Graz.  Itár  NR.  4:  62.  1271.ben   Potli   P41   birtokot    vesz    a 

•Réthy:   Árch,   Ért.   Új  foly.    VI,  győri    káptalan   előtt    pro    15  marcis 

37—38.  denariorum  VienDenBiam.  (U.  o.  VIII, 

^Lelőhelyeiket   elősorolja  az  Arch.  362.)   —    1281-ben  a   győri   káptalan 

Krt.  Üj  foly.  VI.  köt.  37. 1.  *)  jegyzete,  tanúskodása  szerint  előtte  birtok  zálog- 

» 1269-ben  említvék  a  győri   kápt.  ba  adatott  pro  dncentis  marcis,  que  in 


480 


Digitized  by 


Google 


III.  tábla. 


II.  2.  kmet. 


íkv  ^  /^ih:  t^^Hí^fM^^^M^tr^J^, 


9 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


A  bardas,  fillér,  bécsi,  fekete,  febér  dénárok. 


bécsi  szóles  dénárok,'  fekete  dénárok,*  fehér  dénárok.^ 
Nagyságuk  szerint  háromfélék:  szélesek  20  mm.  átmérő- 
vel, aprdk  1  mm.  átmérővel  s  kSzépszerűekj  az  említett 
két  határpont  közé  esŐ  átmérővel.  Minthogy  jó  ezüstből  s 
tetszetős  formában  készültek  volt,  érthető  nagy  kelendő- 
ségük. A  balatonfüredi,  puszta-bánházai,  giczi,  aíső-lendvai, 


denarijs  Viennensibus  non  rasis  fae- 
ránt  persolute,  usque  certum  terminnm. 
(ü.  o.  IX,  314.)  —  1288-ban  az  eseter- 
gomi  káptalan  Mib&ly  szabónak  városi 
telket  adományoz  oly  feltétel  alatt, 
hogy  ez  évente  sex  pensas  denariorum 
Vyennonsium,  minus  decem  denarijs, 
ad  presens  dimidiam  marcam  fini  ar- 
genti  et  tria  pondéra  facientes,  vei 
solvent  denarios  vsuales  pro  tempore 
currentes.  (U.  o.  IX,  485.)  —  1289-ben 
Tamás  tihanyi  apát  István  esztergomi 
kanonoknak  átengedi  egyik  szőlőjét 
azon  feltétel  alatt,  hogy  az  tenetur 
nobis  solvere  annuatim  quinquaginta 
denarios  Vyennenses.  (U.  o.  IV,  349.) 
—  1290-ben  a  pozs.  káptalan  bizony- 
sága szerint  Kondorosy  Dénes  eladta 
Mihály  nevű  szolgáját  pro  viginti  pen- 
sis  denariorum  Wyennensium.  (U.  o. 
V,  17—18.)  —  1290-ben  a  veszprémi 
káptalan  bizonyítja,  hogy  Kingusi 
Dénes  gróf  Veszprém  városban  levő 
telkét  Pál  hantái  prépostnak  elzálogo- 
sította pro  duodecim  pensis  denariorum 
Viennensium  ac  decem  denariis.  (U.  o. 
V,  19.)  —  1295  ben  a  veszprémi  káp- 
talan bizonyítása  szerint  Pous  Lőrincz 
fia  elad  Vámosban  földet  Andronic 
comesnek  pro  quinqne  pensis  dena- 
riorum Viennensium.  (ü.  o.  V,  138.) 
>  1284-ben  Sebee,  Fábián  és  Mihály 
comes  birtokot  vesznek  a  vasvári  káp- 
talan előtt  pro  duodecim  marcis,  par- 
tim in  denarijs  latis,  partim  in  estima- 
cione  condigna,  roceptís  coram  nobis. 
(Árp.  Új  Okmt.  IX,  409.)  —  1288-ban 


Kőbölkuti  János  eladja  birtokát  Mik- 
lós comesnek  pro  novem  marcis  lato- 
rum  denariorum.  (U.  o.  IX,  491.)  — 
1291-ben  Zynki  Lőrincz  és  Demeter 
bizonyos  földbirtokukat,  melyet  nekik 
Gergely  comes  pro  quinque  marcis 
et  fertone  latorum  denariorum  Vien- 
nensium antiqnorum  vendidit  a  győri 
káptalan  előtt,  most  Barcb  fiának  el- 
zálogosítottak pro  tribus  marcis  con- 
similium  denariorum  Viennensium.  (U. 

0.  X,  63.)  —  1293-ban  a  pozsonyi 
káptalan  előtt  a  Rosody  testvérek 
akkép  egyezkednek  a  dienesi  és  misérdi 
lakósokkal,  hogy  ezutóbbiak  a  véletle- 
nül megölt  János  rokonukért  solvere 
deberent  sex  marcas,  quas  sex  marcas 
latorum  denariorum  Viennensium  yjdem 
meg  is  kaptak,  (ü.  o.  V,  87.)  —  1293- 
ban  Márton  veszprémi  praebendarius 
és  testvére  János  házat  vesznek  Vesz- 
prémben pro  quindecim  pensis  latorum 
denariorum  Wiennensium.  (U.  o.  V, 
94.)  —  1299-ben  Szántói  Karapa  és 
testvérei  eladják  a  gyŐri  káptalan 
bizonyítása  szerint  Bogyiszlói  birtok- 
részüket pro  quinquaginta  marcis  lato- 
rum denariorum.  (U.  o.  X,  351.) 

"Thallóczy:    Arch,   Éri.    Új    foly. 

1,  195. 

»  1382-ben  febr.  2-ikán  a  győri  káp- 
talan előtt  Deesi  István  eladja  sopron- 
megyei Dees  birtokrészét  a  Kanizsaiak- 
nak pro  trecentis  et  trlginta  dnabns 
libris  denariorum  alborum  pro  nunc  in 
regno  currencium.  (Soproni  Okltár 
I,  459.) 


O  r  t  V  a  y  !  Pouony  története.  II.  S. 


481 


81 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 


csápori,  8z.  mihályi  ós  egyéb  leletek  *  bizonyítják,  hogy 
nemcsak  országunk  határszéli  helyein  voltak  forgalomban. 
Sőt  újabban  tekintélyes  részről  azt  hallottuk,  hogy  a  bécsi 
fillér  nem  egyéb  mint  név,  amelylyel  a  magyar  érmek 
egy  faja  neveztetett,  t.  i.  az,  mely  bécsi  fillérek  mintájára 
osztrák  pénzláb  szerint  veretett.* 

Ami  a  hazánkban  forgalomban  volt  dénárok  értékét 
illeti,  amint  azt  már  a  forint  értékének  megjelöléséből 
megértettük,  igen  változatos  volt.  Már  az  árpádházi  dénárok 
összehasonlítása  nem  csekély  méret-  és  súlyváltozatra  mutat. 
A  Kálmán,  II.  István  s  II.  Béla  korába  eső  dénárok  méretei 
8  mm.,  súlyuk  0*24  gr.  A  11.  Endrééinek  méretei  11,  12, 
17,  18  mm.,  súlyuk  022,  0-25,  088,  0-90  gr.  Az  V.  István, 
IV.  László  korába  tartozókénak  méretei  15  mm.,  súlyuk 
0*80  gr.  A  III.  Endre  idejéből  valókéinak  méretei  12  mm., 
súlyuk  pedig  0*34  gr.'  Közönségesen  10  pensát  számítottak 
belőlük  egy  márkára.* 

Az  Anjouk  alatt,  kik  nemzeti  érmészetUnket  tekinté- 
lyesen   emelni,     nevezetesen     pénzverési     és     pénzegységi 


i  Ar<^  Eri.  Uj  foly.  V,  109. 

'Réthy  ugyanÍB  azt  hiflzi,  hogy  a 
hazai  leletekben  előforduló  bécsi  fillé- 
rek, ha  nem  is  mind,  de  egy  nagy 
részök  eredetileg  egykorú  magyar  ki- 
rályok által  Magyarország  számára 
Teretett  pénzek.  (Arch,  Ért.  l'jj  foly. 
VI,  420—21.) 

» Réthy :  Arch.  Ért,  Új  foly . Ví ,  39 -  40. 

'  1271-ben  a  puki  monostor  eladja 
Gyarmat  nevű  birtokát  pro  quinqua- 
ginta  marcis  denarioram  Viennensium 
decem  pen»is  pro  qualibet  marca  com- 
putatis.  (Árp.  Új  Okmtár  III,  266.  és 
VIII,  361.)  -  1277-bcn  a  csolnoki 
népek  ölésért  58  girányi  bírságban 
Ítéltettek  el  partim  in  denarijs  dando 
decem  penscu  Viennenses   pro  qualibet 


marca,  aut  quinque  pensas  denariorum 
Banalium,  partim  verő  in  estimacione 
condigna.  (U.  o.  IX,  187.  és  189.)  — 
1280-ban  Vadasfal vai  Pál  Vodos  nevű 
földjét  eladja  pro  quinque  marcis 
denariorum  Viennensium  decem  penscu 
pro  marca  computando.  (U.  o.  IX,  287.) 
—  1288-bnn  több  palásti  nemes  lefizeti 
adósságát  ad  valorem  videlicet  decem 
pensarum  denariorum  Vyennensium 
argenti  pro  marca  qualibet  ponderata. 
(U.  o.  IV,  327.)  —  1290-ben  a  nyitrai 
káptalan  bizonyítja,  hogy  Román  mes- 
ter, barsi  esperest  és  testvérei  Garam 
mellett  levő  birtokukat  eladták  pro 
viginti  marcis  Viennensium  denariorum 
pro  qualibet  marca  decem  pensas  com- 
putando, (ü.  0.  X,  8.) 


482 


Digitized  by 


Google 


A  dénárok  értéke.  A  BzerecBen  dénárok,  dakatok,  quartingok. 

viszonyait  megszílárdítaYii  igyekeztek,  a  dénárok  értéke 
ugyancsak  ingadozott.  I.  Károly  Róbert  dénárai  és  fillérei  hol 
jobb,  hol  silányabb  érczből  készültek.  Az  1342  évi  végze- 
mény,*  mely  a  magyar  pénzügyet  rendezte,  azt  határozta, 
hogy  pénzei  3-ik  vegyítékűek  (verae  combustionis  tertiae) 
legyenek,  azaz  7s  részben  tiszta  ezüstből,  Va  részben  silá- 
nyabb anyagból  készüljenek.  Ezek  voltak  az  áj  dénárok, 
melyekből  hat  ment  egy  garasra,  90  egy  forintra  s  így 
360  darab  egy  nehéz  súlyú  márkára.  A  fillérekből  mindig 
kétszer  annyi.  E  király  dénárainak  eddig  ismert  példányai 
szerint  méretük  12 — 13  mm.,  súlyuk  0'41 — 0'43  gr. 
I.  Lajoséinak  méretei  12,  13,  14  mm.,  súlyuk  0*30,  0*39. 
0'80  gr.  Máriáéinak  mérete  14  mm.,  súlyuk  0*49  gr. 

A  vegyesházbeli  királyok  idejében  már  silányabb 
pénzek  kerültek  forgalomba,  főleg  Zsigmond  alatt.  Ilyenek 
voltak  az  ú.  n.  szerecsen- dénárok*  de  legsilányabb  pénzneme 
mégis  az  ú.  n.  dukát  volt,'  melyet  teljes  értéktelensége 
miatt  1430'-ban  kivontak  a  forgalomból.  Nem  kevésbbé 
silány  volt  a  quarting  nevfí  igen  apró  pénz  is,  melyből 
Zsigmond  alatt  400,  utóbb  1000  darab  ment  egy  forintba. 
Ezeket  ő  éppen  városunkban,  Pozsonyban  verette  a  német 
birodalom-,  Ausztria-,  Stiria-  és  Bajorországban  divatos 
silány  pénzek  mintájára.  Csak  Ys  részükben  állottak  tiszta 
ezüstből  s  78  részükben  rézből.  I.  Ulászló  dénárainak  mérete 
14 — 15  mm.,  súlyuk  0'47  gr.  V.  László-  és  Hunyadi 
Jánoséinak  méretei  16 — 17  mm.,    súlyaik    0'81,  0*85  gr. 


*  Corp,  Jur.  Ilung,  Tyrn.  1740.  43. 1.  vmh  drew  vnd  LXXíII phunt  zerreczhyn 

•  1381  ben  a  zalavári  con?ent  előtt  megvásárolJA.  (Sopr,  OkÜár  I,  485.) 
szó  van  pro  sexaginta  marcis  prompto-  '  1429-ben  szept.  22-ikén  a  csornai 
rum  denariorum  monete  sarracenalis  conyent  előtt  Kisfaludi  Miklós  lefizette 
fejében  birt  zálogról.  (Zalai  Okit,  II,  zálogos  birtokának  váltságát :  reposuit 
180.)  —  1387  jul.  22.  A  borsmonostori  coram  nobis  trés  marcas  denariorum 
apát  Locsmándon  az  Angermühl  nevű  presentis  monete  regalis  dukaíh  nomina- 
malmot    73    font    szerecsen   dénárért,  toram.  (IIcus,  Okltár  388.  1.) 


483  »!• 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 


Ezen  királyi  dénárok  mellett  forgalomban  voltak  a 
báni  dénárok/  a  jó  báni  dénárok,*  illetőleg  a  zágrábi,  a 
sziavon  dénárok.  Ezek  is  változtak  méret  (12 — ir>  mm.) 
és  súly  (0*32  és  074  gr.)  szerint  s  így  értékük  azonkép 
változó  volt.  Mint  forgalmi  pénzt  már  1219-ben  találjuk 
említve.^  Hol  5,^  hol  6  ^  pensa  idegen  dénár  tett  egy  márkát, 
A  zágrábi  dénárokból  5  pensát  számítottak  egy  márkába/* 


*  1343-ban  Trautel  Miklós  pozsonyi 
főispán  birtokot  vesz  Veröcze  megyé- 
ben pro  viginti  quinque  marcis  dena- 
riorum  hanalium.  (Anj.  Okmt.  IV,  361.) 

*  1349- ben  a  császmai  káptalan  előtt 
István  íia  Miklós  a  Zredna  folyó  mel- 
lett fekvő  birtokát  Izdenczi  Móricz 
fiának  eladja  pro  quadraginta  quatuor 
marcis  bonorum  denanorum  hanalium. 
(At^f.  Okmt.  V,  347.)  —  1352-ben  Togh 
fia  Miklós  özvegye  s  mások  Wech  nevű 
veröczemegyei  birtokukat  eladják  Decul 
fiának  Jánosnak  pro  centum  marcis 
bonorum  denariorum.  ( Anj.  OknU.Y,  G 16.) 

*Árp.   Új  Okmtár  XI,  156. 

*  1277-ben  Gardun  comes  és  test- 
vére birtokot  szereznek  caere  útján  s  a 
csere  mellett  triginta  marcas  denario- 
rum Banalium  super  addiderunt,  quas 
confessi  sünt  (György  és  testvérei) 
singulas  cum  singulis  quinqtte  pemis 
computatas,  ab  eisdem  (Garduntól  és 
testvéreitől)  plenarie  recepisse.  (Arp. 
Új  Okmt.  IX,  184.)  —  1282-ben  Kemyn 
comes  bizonyos  hozomány  fejében  fize- 
tett a  nyulakszigeti  apáczáknak  qua- 
draginta marcas,  singulas  cum  singalis 
quinque  penais  denariorum  Banalium 
computatas.  (U.  o.  XII,  .*i66.) 

*  1 277-ben  Sol  mester  demesi  pré- 
post egyik  birtokát  elzálogosítja  pro 
decem  marcis  denariorum  Banalium 
pro  qualibet  marca  cum  sex  pensis 
numeratorum.  (Arp.  Üj  Okmtár  IX, 
191.  192.)    —    1285-ben   e^y   a    pécsi 


káptalan  előtt  kötött  egye3^(.%ben  bi- 
zonyos fizetésről  van  szó,  solueione^ 
partim  in  pensis  banalibus  ^tx  pfiuag 
pro  marca  computando,  partim  in  ex- 
timatione  condigna  fient  semper.  (IL  o. 
IX,  43G.)  -  1288-ban  Fener  és  Simon 
bizonyos  földet  adnak  el  pro  decem 
marcis  denariorum  Banalium,  pro  qua- 
libet marca  sex  penscts  denariorum 
Banalium  computando,  prius  roceptis 
et  numeratis.  (ü.  o.  XII,  470.) 

•1265-ben  Roland  bán  solvet  ducen- 
tas  viginta  marcas,  quamlibet  quinque 
pensas  denariorum  Zagrabiensíitm  {ler- 
solvendo.    (Arp.  Új  Okmtár    XI,  514 J 

—  1268-ban  Knezapolyai  Pétíjr  birto- 
kot  vesz  pro  quindecim  penaia  dena- 
riorum Zabgrabiensium,  qnorum  sin- 
gule  quinque  pense  marcam  tune  tem- 
poris  faciebant.  (ü.  o.  XI,  579,  és 
VIII,  222.)  —  1269-ben  Emlrts  comes 
vesz  földet  pro  15  pensis  stb.  e^éözen 
úgy  mint    fenntebb.    (U.  o.   Xt,    593.) 

—  1270  ben  zágrábi  dénárok  emlÍÉviík. 
(U.  o.  XI,  599.)  -  1271-ben  Ptíntithal 
comes  zágrábi  polgár  birtükot  vesK 
pro  centum  pensis  denariorum  Zagra- 
biensum,  singulis  quinque  peneía  nmr- 
cam  facieritibus.  (U.  o.  VlII,  3(>9.j  — 
1272-ben  Perchin  comes  birtokot  vt^sz 
pro  triginta  dnabus  pensis  denariorum 
Zagrabiensium.  (U.  o.  VIII,  :>99.)  — 
1272-ben  Perichel  comes  biitaknt  ves^ 
pro  septem  marcis  denarionim  Zúgni- 
biensium,     quorum     singulo     quioque 


484 


Digitized  by 


Google 


A  báni  dénárok.  A  bécsi  dénárok  értéke. 

Ami  pedig  a  bécsi  dénárokat  illeti,  ezeknek  csaknem  végtelen 
sorozatát  ismerjük.  Kisebb-nagyobb  dénárok  s  fillérek.  Ez 
utóbbiak  féldénárok  (Halblingek).  E  bécsi  dénároknak, 
illetőleg  filléreknek  átlagos  súlya  a  képzelhető  legnagyobb 
változatosságban  0*39  és  0*7  3  gr.  között  ingadozik.* 
I.  Károly  1342  évi  végzeménye  a  bécsi  dénárok  egy 
részét  a  forgalomból  kiküszöbölni  igyekezett,  más  részét 
pedig  a  magyar  pénzrendszerbe  beleilleszteni.  Evégett  azt 
határozta,  hogy  4  bécsi  széles  készpénz  3  magyar  kispénz 
értékű  legyen,  az  aprók  és  a  középszerűek  pedig  irtassanak 
ki.  Az  aprók  közül  14  drb  ért  fel  egy  Fejérvárott  keletben 
levő  garassal.  I.  Lajos  alatt  6  széles  kispénz  megfelelt  1 
garasnak,  1  gira  pedig  10,  ritkábban  5  vagy  6  pénzérték- 
ben járt.*  Okleveles  adatokból  kitűnik,  hogy  a  széles  bécsi 
dénárok  fontja  1355-ben,  1373-ban  s  1375-ben  6  pensa 
=  60  magyar  dénár  értékű  volt.'  ügyane  bécsi  széles 
dénárok  márkája  pedig  1305-ben,  1337-ben,  1385-ben  s 
1434-ben  =  100  dénár,^  a  bécsi  fekete  dénárok  fontja 
ellenben  1436-ban  =  240  dénár.* 


pense  marcam  tunc  temporÍB  faciebant.  *  Arch.  Krt.  Uj  foly.  V,  109. 

(U.  0.  VIII,  412.)    —   1275-ben  a  sz.-  'Orsz   Itár  NR.  401/22. 

Jánosrend  bizonyos  birtok  után  kiköt  *  Orsz.  Itár   faec.    324/16.    Ha   mai 

magának    quatuor    marcns    annuatim  pénzértékben  akarjuk  a  bécsi  dénárok 

cum  quinque  pensis  dennriornm  Zagra-  értékét  kifejezni,    akkor    Schalknak  a 

biensium  pro  marca.    (U.  o.  IX,  129.)  XV.  század  dénáraira  vonatkozó  táblá- 

—  1278-ban  a  topuskói  apát  birtokot  zatai  nyomán  a  következő  eredmény- 
vesz pro  triginta  et  tribus  marcis  hez  jutunk.  A  dénár  belső  értéke 
denariornm  Zagrabiensium,  singulis  1424 — 1435-ig:  2*25  o.  é.  krajczár, 
cum  quinque  pensis.  (U.  o.  XII,  244.)  1136— 1457-ig :  196  kr.  (1457— 1460-ig 

—  1279-ben  a  zágrábi  káptalan  bírto-  a  bécsi  pénzverő  nem  működik.)  1460- 
kot  vesz  pro  viginti  sex  marcis  dena-  tói  a  század  végéig  körülbelül  1*64  kr. 
riorum  Zagrabiensium,  quorum  singule  (NumiamcUisché  Zeitschrift  Wien.  1880. 
quinque  pense  marcam  tunc  temporis  XII,  289  skk.  11.  Kivonatosan  közölve 
faciebant.  (U.  o.  XII,  265.)  s  az  országos  levéltárból  mentett  ada- 

^Luschin    Arnold:     NumismcUisdie  tokkal  kiegészítve  Thallóczy  által   at 

ZeÜschrift  VI— VII  köt.  1874-75  58. 1.  Árck.  Ért,  Új  foly.  1881. 1,  192—195.) 

VIII.  köt.  1876  77—118.  11.  XVI.  köt.  »OrBz.  Itár  faw.  608.   Actorum  ez 

1884.  227  skk.  11.  aula. 


486 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

A  városi  számadókönyvekben  szereplő  schillinget^  ille- 
tőleg tudjuk,  hogy  abból  hol  7-et,  hol  8-at  számítottak 
1  forintba.  Aszerint  aztán  dénárokból  is  kevesebbet  vagy 
többet  tartalmazott  a  schilling.  Egy  1343  óvi  adat  szerint 
egy  faszállító  kocsisnak  400  dénárt  fizettek,  mi  13  schil- 
linget tett,'  tehát  egy  schillingben  volt  30*8  dénár.  Egy 
másik  adat  szerint  8  napszámosnak  fizettek  egyenként 
16  dénárt,  ez  tett  összesen  4  schillinget  s  8  dénárt,  tehát 
egy-egy  schilling  értéke  34  dénár.'  Ilyen  feljegyzésekből 
fog  sikerülni  idővel  a  schillingnek  belső,  valamint  forgalmi 
értékét  pontosan  meghatározni  az  egyes  időszakokra  nézve, 
mi  annál  kivánatosabb  volna,  minthogy  tudjuk,  hogy  a 
külföldön  rövid  s  hosszú  schillinget  külömböztettek  meg, 
aszerint  amint  12  vagy  30  fillért  tartalmazott,  úgy  hogy 
már  a  fenntebb  közölt  két  adat  is  kitűnteti  a  Pozsonyban 
forgalomban  volt  schillingnek  a  külföldinek  értékétől  való 
eltérését. 

ugyancsak  számadókönyveink  említik  a  tallérokat  is. 
Eizek  azonban  még  csak  II.  Ulászló  alatt  1499-ben  jöttek 
forgalomba.  Voltak  nevezett  királynak  nagyobb  mintájú 
arany  és  nagyobb  mintájú  ezüst  tallérai.  Utánozta  ezek- 
ben I.  Miksa  császárt,  ki  1479-ben  veretett  legelsőben  ily 
nagyobb  mintájú  arany  és  ez  fist  pénzeket.  E  nemű  pén- 
zeket forintos  garasoknak  is  nevezték.  Csehországban  a 
Schlick  grófok  a  joachimsthali  völgyben  levŐ  műhelyükben 
készítettek  ily  pénzeket,  ezért  Joachimsthaler,  egyszerűen 
Thaler  nevet  nyertek.  Eleinte  8  garas  értékben  jártak. 
Ezek  azonban  nem  tulajdonképi  tallérok,  hanem  csak  igen 

^  Nevét  a  schdlen  =  cseDgő,  pengő  '  1499 :     Am    Montag    nach    lacie, 

szótól  vette  b  így  eredetileg  pengŐ  érez-  acht  tagloner,  den  pach  ausserhalb  der 

pénztképezett.(Schmelleri.in.  111,345.)  dürren    Mawt    abgegraben,   ainen  per 

*  1434' ben  a  városi   számadókönyv  16  Den.    facit  4  Sch.  8  Den.    (£z  évi 

szerint  a  faszállitó  kocsisnak  fizetve  lett  vár.  sz.  k.) 
400  Denar  facü  13  Sch. 


486 


Digitized  by 


Google 


A  Bchillingy  tallér,  krajczár. 

változatos  sűlyú,  nagyobb  mintájú  arany  és  ezttst  pénzek. 
A  valóságos  tallérok  csak  ezüstből  készültek,  meghatározott 
súlyúak  s  Magyarországban  legelsőben  1553-ban  kezdtek 
készíttetni. 

A  Jcrajczárok  említésénél  városi  számadókönyveinkben 
szintén  későn  találkozunk,  még  csak  a  XVI.  században^ 
s  azért  e  helyt  velők  tüzetesebben  nem  is  foglalkozunk. 
Mit  azonban  a  piaczi  és  a  kereskedelmi  élet  kellő  meg- 
itélése  végett  fel  kell  említenünk,  az,  hogy  nálunk,  úgy 
mint  másutt  is,  a  fizetések  nem  történtek  mindig  készpénz- 
ben, hanem  csak  megbecsült  értékekkel,'  ami  természetesen 
az  adás-vevést  a  felek  egyikére  igen  könnyen  károssá 
tehette.  Egy  okkal  több  arra,  hogy  a  középkorban  a  vásári 
rendőrségre  és  vásári  bíráskodásra  kellŐ  gondot  fordítsanak, 
mert  fel  kell  tennünk,  hogy  ez  úton  egynél  több  csalási, 
rászedési  eset  merült  fel  a  commerciális  életben. 

A  kincstári  jogok  egyik  leglényegesbikét  a  pénzverést 
jog   képezi.    Ez  az  uralkodó    felségi  jogához   tartozik  s   a 

Mr)24-ben:  den  Grillen  Zymernian  fél  teljesítsen  fizetést  partim  in  dena- 

ain  tagion    20  kreuczer.   —  1536-ban  rijs   pro   tempore  currentibus,  partim 

a   ligeti   erdésznek,   amiért  a    főtéren  verő  in  esiimcunone  competenti.  (U.  o. 

hársfát  ültetett,  zalt  8  kr.  —  1551-ben  X,  457.)  -   (Ev  nélkül.  Az  Árpádkorsz. 

kövezésre  munkásoknak  yeden  12  kr.  végéről.)  A  jászói  convent  előtt  patrech 

És  így  tovább.  fia  Snrb  Miké  fiai  úgy  egyeztek  ki,  hogy 

*  1298-ban  egy  egyezkedési  okmány-  az  utóbbiak  fizessenek   trés  marcas  in 

ban  bizonyos  fizetés  állapíttatik  meg,  pauno  et  Bobiis.  (Hoz.  Okmt.  VII,  843.) 

qninquaginta  marcas   in   denariis   pro  —    1304-ben   kötelezte    magát    fizetni 

quatuor     currentibus    vei    estimacione  partim  in  argento  mercimoniali  partim 

denariis   equivalenti,    partim    verő   in  autóm  in  estimacione  condiffna  triginta 

estimacione  condigna.  (Arp.  Uj  Okmtár  marcas.  (Károlyi  Okit.  I,  37.)  —  1329- 

XII,  631.)   —   (Ev  nélkül)  egy  egyez-  ben  Bugati  Várda  Molnary  Andrásnak 

kedési   okirat  szerint   Hegyi   Kosmas  és  Makvai  Istvánnak  a  tartozó  decem 

fizessen  emberölésért   viginti   quinque  marcas    partim    in   denarys    promptis 

marcas  partim  in  estimacione  condigna  partim    in   estimacione  lefizette.   (Hoz, 

partim    verő  in  denarijs   pro  tempore  Okmt,  I,  159.)  —  1341  máj.  5-ikén  pro 

Jaurini    currentibus    coram    Capitulo  quinque  marcis,    partim   cnm  denariis 

Jauriensi.  (U.  o  X.,  445.)  —  (Ev  nélkül)  et    partim   cum  estimatiane   condigna. 

egy  egyezkedési  okirat  szerint  az  egyik  (Bzfáray  Okit.  I,  162.) 


487 


Digitized  by 


Google 


S;'- 

kr 


XIIL  Fejezet 

középkorban,  mikor  a  pénznek  ligaturája  sok  haszonlesés 
és  csalárdság  által  megromlott  s  értékében  a  pénz  hanyat- 
lott, mindenesetre  nem  csekély  jelentőséggel  bírt,  hogy  a 
pénzverés  mely  helyen  s  kik  által  gyakoroltatik.  Ha  a 
korona  egyes  városoknak  jogot  ad  pénzverésre,  minden- 
esetre erős  bizalmat  tételez  fel  benne  ezen  város  hatósága 
iránt.  És  ezen  bizalomnak  kifejezést  is  ad  Zsigmond  király, 
amidőn  1430-ban  márczius  6-ikán  Pozsonyban  kelt  oklevelé- 
vel pémverési  Jogot  adományoz  városunknak/  Décsérve 
a  város  állandó  hűségét  és  ragaszkodását,  valamint  köz- 
ügyekbén kifejtett  szorgosságát  *  és  ezekben  a  város  lakos- 
ságát jövőben  is  megtartani  kivan ván,'  a  városnak  kamarát, 
kamarai  grófságot  vagyis  pénzverési  hivatalt  adományoz 
minden  ahhoz  tartozó  jogokkal,  szabadságokkal,  kiváltr 
ságokkal  és  intézkedési  hatalommal.^  Megállapítja  a  verendő 
érmet,  mely  ezüst  kispénz,  úgynevezett  quarting  vagy 
fyrding  legyen.  Oly  módon,  abban  a  vegyületbon  és  olyan 
formában  legyen  az  kiállítva,  amint  a  hasonló  pénz  a 
körmöczi  kamarában  és  egyéb  királyi  kamarákban  veretni 
szokott.*    E    pénz   ligáját    külömben    közelebbről   is    meg- 

1  Fejérnél:     Cod.    DipL    X.    VII,  ^Cameram  ac  ComitAtum  seu  Offi- 

196 — 200.  Dipl,  Po8,  II,  230—234.  cium    cusíodís   monetarum  nostrarum, 

'  DOB  habentes   debitum  respectum  quam  in  ipsa  Civitate  nostra  Poeonionsi 

ad  fídei  fírmitatem,  et  constantem  fide-  iieri    volumus,    simul    cum    omnibus 

litatem,  sagacemque  procuracionem,  ac  directionibus,  et  expedícionibuB  quibas- 

diligentem   et  assidaam  soHcitudinem  libet,  nec  non  libertatibus,  exempcioni- 

íidelium    nostrorum    dilectorum  .  .  .  bas,  prerogativis  et  facultatibus  solitia 

Virornm,    Jndicis    et    Juratorum    et  et  consnetis,  eidem  Judici,   Juratis  et 

Caeterorum  civium  huias  nostre  Ciiri-  Civibns  nostris  Posoniensibus,  tamquam 

tatis    PoBoniensis,    quoa    in    omnibus  ad  íideles  manus  duximus  committen- 

nostris  obsequiis,  negotüs  et  expediti-  dum,  ipsosque  cives  et  comites  huius- 

onibus,  eorum  procuracioni  et  ezpedi-  módi    cusionis    monetarum    nostrarum 

cioni    per   nos   confísis   et   commissis,  prefíciendos  et  constituendos,  imo  com- 

fídeles  semper  reperimus  et  solertes.  mittimns,   prefícimusque   et    constitni- 

>de  eorum   fidelitate  et  agili  exer-  mus  presencium  per  irigorem. 

citiOy   et  procuracione  diligenti,  eciam  *ita   yidelicet,    quod    ydem    Cives 

ulteriuB  ad  plénum  confídere  volentes.  nostri  novam  Monetam  nostram  argen- 


488 


Digitized  by 


Google 


V 


A  város  pénzyerési  joga.  A  pénzverő  műheljr  berondezése. 


határozza.  A  finom  ezüstből  álló  márkába,  mely  a  quarting 
előállítására  felhasználtatik,  hét  márka  réz  vegyíttessék  és 
minden  ily  vegyületű  márka  ezüstből  500  dénár  készít- 
tessék.* Veretét  illetőleg  megállapítja,  hogy  az  érem  egyik 
felén  kettős  kereszt,  másik  felén  pedig  korona  legyen.* 
Egy  arany  forintra  e  kis  érmekből  400  darab  számít- 
tassék.* 

A  pénzverő  műhely  berendezése  és  felszerelése  ter- 
mészetesen nem  csekély  költséget  igényelt.  E  végett  a 
király  a  maga  részéről  a  pénzverés  megkezdhetésére  és  a 
szükséges  ezüst  beszerzésé  végett  1200  arany  forintot 
utalványoz,  de  egyszersmind  a  várost  is  ugyanennyinek 
megszavazására  kötelezi.*  Ez  a  2400  aranyforint  a  szük- 
séges czél  miatt  folyton  a  kamarában  legyen  elhelyezve 
s  a  velők  eszközölt  nyereményről,  valamint  a  pénzbevál- 
tás után  mutatkozó  kamaraliaszonról  a  pozsonyi  polgárok 
Kozgonyi  István  és  György  pozsonyi  grófok  vagy  ezek 
valamelyike  előtt  számot   adni   tartoznak.^    Az   elszámolás 


team  minonein,  wulgariter  quarting 
seu  fyrting  appellatam,  sic  et  eodem 
modo,  ac  snb  illa  lege  et  forma  prout 
scílicet  et  quemadmodum  eadem  mo- 
neta  nostra  in  Camera  nostra  Cremp- 
niciensi  et  eciam  in  aliis  Cumeria 
nostris  .  .  .  cuditur,  cudi  faciant  et 
laborari. 

*  Ipsa  siqnidem  moneta  nostra  minor 
quarting  vocata,  íaliter  et  sub  tali  lege 
cudi  debet)  quod  ad  quamlibet  marcnm 
nrgenti  fini  singule  septem  Marco  Cupri 
addi  debent  et  a<lmÍ8ceri,  et  de  una- 
quaque  marca  tnlis  commixture  quin- 
genti  denarii   cudnntur  et  laborentur. 

*  Eademque  Moneta  nostra  ex  una 
parte  habebit  Crueem  dupplicatam, 
ez  alia  verő  parte  coronam,  seu  for- 
mám corone. 


^et  denarii  quadringenti  eiusdem 
Monete  pro  uno  íloreno  auri  cursum 
habeant  et  recipiantur. 

*  Item  disposuimuB,  et  decernentes 
voIumus,quod  imprimis  pro  inchoacione 
seu  incepcione  huius  ciisionis  monete 
nostre,  et  ad  emendum  argentum,  ac 
Cambium  faciendum,  nos  12U0  florenos 
auri,  dabimus  et  assignari  facicmus, 
dareque  debent  et  assignare. 

*que  quidem  summa  2400  floreno- 
rum  auri  semper  in  ipsa  Camera  nostra 
pro  premissis  expediendis  dobét  rema- 
nere  et  quidquid  lueri  fuerit  in  moneta 
vei  cambio,  cum  pretactis  2400  flore- 
nis  auri  faciendo,  post  expedicionem 
solucionis  nrgenti  et  cambii  predicto- 
rum  de  huiusmodi  lucro  ipsi  cives 
Posonienses    coram     fídelibus    nostris 


Digitized  by 


Google 


f^^^^ 


XIII.  Fejezet. 

után  a  haszon  egyik  fele  mindig  a  királynak,  másik  fele 
meg  a  pozsonyiaknak  jusson,  kik  azt  közczélra,  a  város- 
nak valamelyes  közszükségletére  fordítani  tartoznak.*  Ezen 
összegnek  hovafordításáról  a  város  polgársága  minden  év- 
negyedben a  nevezett  pozsonyi  grófoknak  vagy  más 
meghatalmazottnak  szintén  számot  adni  kötelesek.* 

De  a  király  e  nevezetes  szabadalma  még  egyéb  fontos 
határozatokat  is  tartalmaz.  Elrendeli  ugyanis,  hogy  Pozsony, 
Mosón,  Sopron,  Vas,  Zala,  Nyitra,  Komárom,  Győr  me- 
gyékben, Szlavóniában  és  Pozsony,  N.  Szombat,  Trencsén, 
Sopron,  Komárom,  Somorja,  Tata,  Csötörtökhely,  Dévény, 
M.  Óvár,  Nezsider  és  Kismarton  vásosokban  senkinek  se 
legyen  joga  ezüstöt  és  arany  forintokat  vagy  bármely  egyéb 
pénzt  venni  vagy  becserélni,  csakis  a  pozsonyi  polgároknak, 
kik  a  vételt  és  a  beváltást  a  pozsonyi  kamara  részére  esz- 
közlik.'^  Ha  kereskedők,  kik  az  ország  alsó  vidékéről  jönnek, 
nevezetesen  szerbek  avagy  egyebünnen  érkezők  Pozsonyba 
jönnének  eladásra  vagy  beváltásra  szánt  ezüsttel,  azt  is  csu- 
pán a  pozsonyiaknak  adhatják  el  vagy  át  a  kamara  számára, 


Magnificis    Steph«no    et    öoorgio    de  Officialibiis,  quibus  peniiiserimus,  ple- 

RoKgon,  Comitibus  nostris  Posoniensi-  nain  racionom  dare  teneantur. 
bu8,  vei  eorutn  altero,  debitani  faciant  'Item  volntnus,    ut  in  Comitatibus 

racionem.  Posoniensi,     Mosoniensi,     Soproniensi, 

^babítaqne  hiiiusmodi  racione  Caatriferrei,  Zaladiensi,  Nitriensi,  Co- 
medietatem  talisinodi  lucri  ex  cusione  maromiensi,  Jauriensí,  et  in  Provinciis 
monete  vei  Cambio  provenientis  pre-  Kegni  nostri  Sciavonie,  nec  non  in 
tacti  Comites  Posonienses  nomine  no-  Civitatibus  Posoniensi,  Tyrnaviensi, 
stre  Maiestatis  tollere  debent  semper  Trynchiniensi,  Soproniensi,  Komaromi- 
ét levare,  aliam  verő  medietatem  eius-  ensi,  Samaria,  Tatba,  I^ewpoldzdorf, 
dem  lucri,  memorati  Cives  nostri  ad  Dévcn,  óv&r  alias  Altenbarg,  Neusidel, 
se  tollere  et  recipére,  ac  pro  repablica  Kis-Marton,  nnllus  altér  audeat,  seu 
et  commnni  bono  dicte  Civitatis  nostre  presumat  argentum,  et  florenos  anrí, 
exponere  debebunt  et  dispensare.  nec   non    monetas   quascanque  emere, 

*tandemque  iidem    cives  nostri  de  seu  cambire  quoquo  modo,    sub   pena 

dispensacione,    et    exposicione    huius-  ablacionis  eorundem,  nisi  Cives  nostri 

módi  singulis  quatuor  temporibas  anni  prenotati     ad    prescriptam    Cameram 

pretactis  Comitibus,    vei   aliis   nostris  nostre  Maiestatis. 


490 


Digitized  by 


Google 


A  kamara  hasznáról  való  beszámolás.  Arany-  s  ezüstvásárlás. 

ellenkező  esetben  a  polgároknak  jogukban  áll  minden  ár  nél- 
kül azt  a  kamara  számára  lefoglalni.^  Minden  a  pénzverés- 
nél felmerülő  kiadás  a  pénzverés  közös  hasznából  fedezendő.' 
Ugyanezen  király  néhány  hónappal  későbben,  1430 
június  23-ikán  a  város  éremverési  jogát  tetézi  azon  alka- 
lomból, hogy  Csehországba  való  utazásakor  Pozsonyban 
időzött.  Ekkor  a  város  polgárai  nemcsak  hűségük  és 
ragaszkodásuk,  de  egyszersmind  áldozatkészségük  s  a 
Husziták  és  Táboriták  ellen  felajánlott  s  az  ország  érdeké- 
ben tényleg  meghozott  segélyük  által  is  a  királyi  kegyre 
s  elismerésre  magukat  érdemesítették.'  Ez  oknál  fogva  a 
király  megadja  nekik  és  utódaiknak  azt  a  jogot,  hogy 
bárminő  királyi  ezüstpénzt^  a  létezők  közül  bármelyikét, 
amint  olyan  most  forgalomban  van  vagy  a  jövőben  for- 
galomba jut,  Pozsony  városban,  a  fennálló  kamarákban 
dívó  vegyítek,  mód,  forma,  érték  és  mennyiség  szerint 
verethessenek.*   Es   felújí^a    a    pénzverés   és  pénzbeváltás, 


<£tsi  aliqui  bomines,  seu  mercato-  Bohemie  prenotato  in    manu    forti   in 

res    de   partibus    nostris    inferioribus,  prefatum   Regnnm  nostrum  Hungarie 

puta :  de  Rascia,  vei  aliunde  ad  hanc  per  dictam  civitatem  nostram  Posoni- 

Civitatem  nostram  Posoniensem  aliquod  ensem  iter  nostrum  arripuissemus,  tunc 

argentum  causa  vendicionis,  seu  Cambii  annotati  cives  nostri  Posonienses  íide- 

portaverint,  eztanc  eciam  tales  huius-  les,  et  devoti  debitum  sincere  fídelita- 

modi    argentum   ad    dictam  Cameram  tís  exolventes,  se  nobis  per  effícaciam 

nostram     Posoniensem    ipsis    Civibus  mandatornm  nostrorum,  et  grato  hos- 

nostris,    et  nemini    alteri    pro    prccio  pitalitatis  complacentias  pre  omnibus 

condigno  dare  et  assignare  teneantur,  aliis  beneplacito  nostro  conformarunt, 

alioquin    ipsi    Cives    nostri    talismodo  attentis  eciam  et  consideratis  multipli- 

•argentum  sine  uliquali  precio  ad  dictam  cium  ezpensarum  oneribus,   per   ipsos 

Cameram   nostram   auferendi  habeant  nostros  cives  ad  sustentationem  nostre 

fdcultatem.  et  Reginalis  Majestatum,    Prelatorum- 

'  item  omnes  expense,  qne  in  expe-  que  ac  Baronum  et  Procerum   nostro- 

dicionibas  premissornm  necessario  fíeri  rum    in    eadem    Civitate    nostra    pro 

debent,    de   prescripto  communi  lucro  tuicione  et  defensione  Coníiniorum  pre- 

cusionis  monete   nostre  predicte,   tam  fati  Regni  nostri  Hungarie  contra  per- 

scilicet  nostro  Regali,   quam    ipsorum  fídos  Huzytas  et  Taboritas  stb. 

Civium  fíant,  et  persolventur.  ^quod  ipsi  et   dicti  eorum  succes- 

'dum    de    paterno    Regno    nostro  Borea  quamlibet  monetam  regálém  argen- 


491 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

nemkülömben  az  érczbeszerzés  tekintetében  mindazon  jogo- 
kat, hasznokat  és  kötelességeket,  melyeket  1430  márczius 
6-iki  szabadalmával  már  meghatározott  volt/ 

Amit  különösen  hangsúlyoznunk  kell,  az,  hogy  sem 
az  első,  sem  a  második  okiratban  arany  pénznek  veréséről 
nincsen  szó,  amiért  is  hibának  kell  bélyegeznünk  azt  az 
állítáflt,  hogy  Zsigmond  király  a  pozsonyiaknak  jogot 
adott  volna  ezüst  és  arany  pénz  verésére.*  De  hibás  állítás 
az  is,  mintha  Zsigmond  király  az  L.  P.  siglának  Liga 
Posoniensis  értelemben  okiratilag  rendelte  volna  el  a 
pozsonyi  veretű  pénzeknél.'  Erről  egyik  okiratában  sincsen 
szó*  O  az  első  okiratban  a  veretet  ugyan  megállapította, 
de  nem  a  nevezett  siglát,  meghatározta  a  ligaturát  s  ez 
utóbbit  a  második  okiratban  is  érintette,  olyképen,  hogy 
az  a  többi  pénzverő  kamarákban  dívó  érczyegyületet 
kövesse.  A  ligatura  mindenesetre  lényeges  dolog  érmek 
verésénél  s  azért  találkozunk  ennek  megállapításával 
későbbi  fejedelmek  okirataiban  is.  Erzsébet  királyné  1441- 
ben  jul.  21-ikén  Pozsonyból  azt  írja  a  pozsonyiaknak, 
hogy  miután  ők  az  ő  engedelméből  ezüst  pénzt  verhetnek, 
tartoznak  magukat  a  limitatio  tekintetében  a  királynőhöz 
alkalmazni  s  azért  rájuk  parancsol,  hogy  az  előírt  limitatio 
szerint  állítsák  ki  pénzeiket.*  Hogy  minő  pénzeket  és  minő 

team  cuiuscunque  nummisme,  seit  monefe  Lad.    XXI.    1447    évi    hiteles   átirata 

existai,   Danc  et  in  poBterum  pro  tem-  megvan  n  pozs.    kápt.    Itban.   Kiadva 

poré  cnrrentem,  in  dicta  Civitate  nostra  in  CcUalogo  Numorum  Hung.  et  Transih. 

Posoniensi    in    eorum  videlioet   roedio  Instituii  NcUionalis  Széch^yianilily^OSr 

iuxta  Icgam,  modum,  formám,  valorem  Fejérnél:  6W. />f/>/.  X.  VIII,  626— 630. 

et  quantitatem  in  aliis  huíusmodi  Cn-  >E   hibás    állítás  előjön  Pestynél: 

meris  Cusionis  monetarum    nostre,    et  Századok  XVI,  503. 

Buccessorum  nostrorum  Kegum,  utputa  '  £  hibás  állítás   előjön  Telekinél : 

Hungarie  in  talibus  habitas   et  obser-  Hunyadiak  kora  VI,  184. 

vandas  cudi  facere  valeant  et  laborare.  *  Velimns  itaque  ut  et  vos,   qui  ex 

^  Dátum  in  Kewche  in  vigilia  festi  speciali  nostre  maiestatis  annaencia  et 

Nativitatis  B.  Joannis   Baptiste  Anno  indaltu,    monetam   argeiUeam  laborarí 

1430.  Eredeti  hártyaokirat  a  vár.  Itban  et  cndifacere  habetis,  in  cusione  hoius- 


492 


Digitized  by 


Google 


A  v&ros  pénzverési  jogának  fejlesztése. 


limitatíőt  értett,  azt  ugyanezen  okiratban  világosan  kijelöli. 
Oly  pénzeket  t.  i.  melyek  nagyobb  fajaiból  300,  kisebb 
fajaiból  vagyis  féldénárokból  600  darab  teszen  egy  magyar 
aranyforintot/  A  limitatiót  illetőleg  pedig  kivánja,  hogy 
egy  budai  márka  tiszta  ezüsthöz  hét  márka  réz  vegyít- 
tessék  s  az  akként  vegyített  budai  márkából  475  nagyobb 
dénár  s  kétszer  annyi  kisdénár  veressék.  Az  egész  ércz- 
készletből  pedig  3800  dénár  s  kétszer  annyi  kisdénár 
kerüljön  ki.* 

Hunyadi  János  kormányzó  1447-ben  emlékeztetve 
arra,  hogy  a  budai  országgyűlés  határozatából  csak  egy 
pénz  érvényes  az  országban,  úgy  hogy  a  nagyobb  déná- 
rokból 200^  a  kisebbekből  vagyis  obulusokból  400  tegyen 
1  forintot,  elrendeli  hogy  a  pozsonyi  pénzverő  kamarában 
is  csak  ilyen  pénz  veressék.  Semmi  egyébféle  pénzt  a  pozso- 
nyiak ne  tűrjenek  meg  maguk  között.'* 


módi  límitacioDe  nostre  vos  confor- 
niando  obtemperetis.  Igitur  vestre  íide- 
litati  Dostro  íirnio  damus  sub  edicto, 
quatenus  mox,  agnitis  presentibus, 
premissam  monetam  in  Camera  nostra 
PoBonieDsi,  socandum  limitacionem 
prescriptam  cudi  ct  laborari  facere 
modibus  omnibns  debcatis.  Dátum 
Posonii  feria  sexta  proxiina  ante  festum 
beaté  Mnrio  Magdalene  Anno  1441. 
(Dipl.  iW.  II,  55í>.) 

'monetam  cuius  scilicet  Trecenti 
denarij  de  maioribus  et  sexingenti  de 
Minoribus  seu  sémi  denariis,  fiorennm 
aari  hungaricalem  yaleant  et  rcpu- 
tetur. 

*a  limitacio  pedig  az:  quod  ad 
quamlibet  marcam  Biidenaem  pnri  ar- 
genti  et  íini,  semper  miaceantur  septem 
marce  cupri,  ex  quibus  provenient  ot 
debeant  cudi  et  resultare  de  eingulis 
marcis  Badensibus  sic  mixtis  quadrín- 


genti  et  septunginta  quinque  denarii 
monete  maioris,  minoris  verő  in  duplo. 
Et  sic  in  totó  do  tofali  mixtúra  cedent 
et  provenire  debebunt  tria  millia  et 
octingenti  denarii  monete  maioris  pre- 
dictn,  minoris  in  duplo. 

"denarii  maiores  ducenti,  minoros 
verő,  scilicet  obuli,  quadringenti  cur- 
sum  babeant  pro  floreno,  quapropter 
nulla  alia  pecunia  preter  illa  cursum 
habeat,  in  prefato  Regno,  quam  sicuti 
in  ccteris  Camerijs  Regalibus,  sic  in 
Camera  Posoniensi  cudi/ecimus.  Köz- 
fa  irré  teszi,  quatenus  prescriptam  novam 
monetam  in  dirla  Camera  Poaoniewti 
ciuietidam  et  nullám  aliam  antiqnam 
in  dominiis,  possessionibns  ac  homini- 
bns  vestris  seu  in  medio  vcstri  cursum 
habere  permittatis  et  permitti  facere 
debeatis.  Kelt  in  Karán  in  festő  b. 
luce  ewangeliste  Anno  d.  1447.  (Dijd, 
Po8.  II,  761-62.) 


493 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

11.  Lajos  király  1524-ben  november  1-én  arról  értesíti 
Budáról  a  pozsonyiakat,  hogy  miután  a  zavaros  időjárás- 
ban az  ország  nagyban  szükségli  a  pénzt,  azért  ő  is  el- 
határozta, hogy  Pozsonyban  pénz  készüljön.'  E  végett 
"^öghagyja  a  tanácsnak,  hogy  Pistsys  Miklósnak  és  Fischer 
Jakabnak,  kiket  a  kincstartó  a  pozsonyi  éremvevőház  élére 
állított,  segítségére  legyenek,  alkalmas  pénzverőhelyiséget 
számukra  kijelöljenek  és  őket  a  pénzverési  üzlethez  szük- 
ségelt fával  kellőképen  ellássák.*  Sorok  közt  az  okirat 
gyanítani  engedi,  hogy  időközben  a  pénzverés  Pozsony- 
ban megszűnt,  sőt  a  régi  pénzverőhelyiség  is  kihurczol- 
kodott,  miről  azonban  részletesebb  adatok  nem  állanak 
rendelkezésünkre.  Csak  annyit  tudunk,  hogy  kezdetben  a 
pénzverő  műhely  a  városház  udvarán  állott  s  fából  készült 
épület  volt.  1434-től  1444-ig  a  pénzverő  helyiség  körül 
csupa  famunkálatokat  végeztek  s  a  hozzá  szükségelt  kemény 
tölgyfát  a  dévényi  erdőből  szállították.'  A  pénzverdéi  fa- 
épülettel kapcsolatban  állott  a  pénzváltó-üzlet  helyisége.* 
Még  csak  144  l-ben  van  szó  először  kőműves  munkálatokról 
s  ekkor  épültek,  ugyancsak  még  a  városházán  a  fallal 
körülvett  olvasztó  kemcnczék.'^  Innen  utóbb  a  Ventur- 
utczába  helyezték  át  a  pénzverő  műhelyt.  A  mai  napig  a 
Ventur-utczában  levő  egyik  ház,  melynek  máshelyt  rajzát 

^nos  inonetam,    qao  pasaim  in  hoc  quoque  ad  racionem  expensarum  eaa- 

Regno  noBtro  caditur  et  in  hys  rernm  ram  providere  et  in  quibuscunquc  pro 

procellis    pro  nostro   et   Re^ni    nostri  inchoanda   et  bono  modo  continuanda 

eomodo   valde   necessaria   est,   in  ista  predicta  casione  vos  requisitos  babae- 

(pioque  Civilate  nostra  Posonietisi  cudi-  rint,  eisdem  auxilio  et  juvamine  adesse 

fncere  conatümmus,  debeatis.  (Dipl,  Pos.  III,  774.) 

*  quatenus    hys    nobilibus    Nicolao  '  Az   ezekre  vonatkozó  adatok  1.  e 

Pistsijs   et    Jacobo    fysser    huiusmodi  mű  II.  I,  63.  1.  11.  jegyz. 

cusioni  Posoniensi  de  voluntate  nostra,  ^  Holz  und  laden  zu  der  wexl pank. 

per  Thesnurarium    nostram   prefectis,  (Városi    Bz&madókőnyvek    Rakovszky- 

domumque    ipsis    ad   exercenda    opera  nál :    Raíhhatts  und  SUuUraík  6.  7.  I.) 

cusionis  idonea  et  competens  visa  fuerit,  *  1444   óvi  vár.  számadókőnyvek  e 

istic  deputare  et  comodare,  et  de  silvis  mű  II.  I,  63.  1.  12.  jegyz. 


494 


Digitized  by 


Google 


A  pénzverő  műhely  helyisége.  A  pénzverő  kamara  tisztviselői. 

is  közöltük,^  „Münzhaus"  néven  ismeretes,  mert  benne 
volt  elhelyezve  a  pénzverő  műhely.* 

Kevéssel  későbben,  1525  január  14-ikén  ugyancsak 
II.  Lajos  király  arról  értesíti  a  pozsonyi  tanácsot,  hogy  5 
Bethlenfalvai  Thurzó  Meket  nevezte  ki  kincstartójának  s 
ebből  folyólag  meghagyja  a  városi  tanácsnak,  hogy  az  uj 
kÍDCstartő  embereinek  és  tisztviselőinek  legyenek  a  pénz- 
verő kamara  ^  elfoglalásában  kellő  segítségére.^  Néhány 
hétre  reá,  1525  febr.  6-ikán  meg  arról  értesíti  ezen  király 
a  pozsonyiakat,  hogy  előtte  megjelenve  florenczi  Pittreis 
(fenntebb  Pistsys)  Miklós  budai  kereskedő  s  a  pozsonyi 
pénzvorőkamara  prefectusa,*  előadta,  hogy  neki  Prosch 
Balázs  pénzverőmester  és  Hermann  pénzkamarai  próbatevő 
több  márka  finom  ezüsttel,  melyet  nekik  pénveréshez  ki- 
adott, adósak."^  Minthogy  azonban  nevezett  Miklóst  a  kincs- 
tartó a  kamarai  tisztségtől  megfosztotta  s  az  adósok  is 
idegen  emberek,  azonkívül  vagyonuk  sincsen,  ezért  kéri 
nevezett  Miklós  mester  a  királyt,  hogy  segítené  Őt  pénzé- 
hez. A  király  tehát  meghagyja  a  pozsonyi  tanácsnak,  ha 
a  nevezett  adósok  a  panaszosnak  még  nem  tettek  volna 
eleget,  akkor  őket  tartóztassák  le  és  jószágaikat  foglalják 
le  mindaddig,  míg  tartozásaikat  meg  nem  fizették.^ 

Ami  az  okiratot  érdekessé  teszi,  az,  hogy  minket 
a  pénzverőkamara  néhány  tisztviselőjével  is   megismertet, 


>E  mű  II.  I,  37.  *BIa8Íus  Prosch    Magister  Moneta- 

*E  mű  II.  I,  38.  rum  et  Hermannas  probator    eiusdom 

•  ut  hominibus  et  officialibus  prefati  Camere  et  cusionis  .  .  .  certo  numero 

növi  Thesaurary   nostri  in  occupanda  Marcarum  argenti  puri,    ad    cusionem 

cusione  istius  Camere  posoniensis  omni  in  mnnus  eorundem  magistri    Moneta- 

auxilio    adesse    et    assistere    debeatis.  rum  et  probatoris   dati  .  .  .  debitores 

Kelt   Budán    1525.    (Vár.  U.  Lad.  37.  essent. 

Sec.  2.  Nr.  28  ee.  DipL  Pos.  III,  776.)  •  Költ  Budán  1525.    Vár.  Itár  Lad. 

<Nicolau8     Pittreis    de     Florencia  37.  Sec.  2.  Nr.  28  ee.    Dipl,  Pos,  III, 

Mercator  Budensis,  alias  prefectus  cus-  801—802. 

sionis  Camere  nostre  Posoniensis. 


495 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

lY  amennyiben  a  kincstartót,   a  pénzverőmestert  a  próbatevot 

jí  s    egyátalán   a   kincstartó    embereit   ós    tisztviselőit  említi. 

f^^-  Ez    utóbbiakhoz,     amennyiben     egyób     pénzverőkamarák 

f  szervezete  után  következtethetünk,  az  ügyész,  a  lakótársak, 

^1;  a  beváltok,  az  ötvösök,  a  bélyegvésök,   a   bélyegformálók 

3^  és  bélyegőrük,  a  próbatevők  és  égetők,  az  öntők,  a  lemez-, 

vágó-  és  ütőmesterek  s  esetleg    egyéb   egyének  tartoztak. 
Sem  hazai  átalános,  som  helyi  városi  adatokkal  mindezek 
működését    hazai    pénzverdéinkben   ki   nem    mutathatjuk, 
de    miután   nemzeti   pénzeink    maguk    félreismerhetetlenül 
hirdetik  az  idegen    országok  pénzeitől  forma,    veret,   fém- 
vegyület    tekintetében    kapott    közvetlen    befolyást,    azért  I 
bízvást   feltehetjük,    hogy    a   külföldi  pénzverő  helyiségek 
is  berendezésükre  és  személyzetükre  nézve  szintén  mintául 
szolgáltak  volt  a  hazai  pénzverdék  berendezésénél  és  fel- 
szerelésénél.   Tudjuk,   hogy  már  Sz.  István  a  maga  pénz-  i 
verő  helyiségét  idegen,  bajor  pénzverők  által  szerveztette, 
ezek  pedig  annyira  a  maguk  hazájában  elsajátított  gyakorlat  i 
szerint  jártak  el  működésük  új  területén,  hazánkban,  hogy  ! 
első    érmeink    valóságos    hasonmásai    voltak    az    utánzott  | 
érempéldányoknak.  Imént  láttuk,  hogy  a  bécsi  pénzverde 
termeivényei     mily     szapora     forgalomba    jutottak     volt 
hazánkban  s  különösen  Pozsonyban  is,  ez  okból  tehát  mi 
kétséget   som    szenvedhet   az,    hogy    maga    a    bécsi    pénz- 
kamara hazánkban   átalán  s  Pozsonyban   különösen   után- 
zásra talált.    Jobbára  ezen   bécsi    pénzkamara    személyzeti 
és  üzleti  viszonyaiból  következtetünk  a  pozsonyi  Münzhaus 
személyzeti  és  üzleti  viszonyaira.^ 


^  *  Jtílos     forrás-     és     segódkönyvűl  Tivadar    által    kidolgozott    következő 

I  szolgált   nekünk  e  tekintetben    Ebers-  nagybecsű  inn :  Deytrage  zur  GeschichU 

\  dorf  Albrecht  XV.  századi,  de  először  der  landejifürstlv'hen  Münze   Wűms  im 

\.  még   csak    1838-ban     készített    Müm-  MiiteltUter.    Wie^i  1838, 

l/uchjB.  és  az  ennek    alapján    Karaján 


496 


Digitized  by 


Google 


M 


s 

I 


rs 


5 


£!\ 


í 


^'-^Mf 


Ei     — 


MmmM 


K     %       ^      \ 


O 

:5! 


a 


f 


á 


<x> 


4S 


•a 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


A  kamaragróf  8  pénzTeroinestcr. 

A  kamaragrőf^  kit  a  király  helyezett  ez  állásba,  a 
kamara  első  s  legfőbb  tisztviselője  volt.  O  határozta  meg 
a  pénzverésre  fordítandó  nyers  fémanyag  mennyiségét  s 
tudta  s  beleegyezése  nélkül  azt  szaporítani  avagy  keves- 
bíteni nem  lehetett.  A  pénzverő  műhely  alkalmazottjainak 
számát  és  az  általuk  élvezett  előnyöket  csakis  ő  állapít- 
hatta avagy  változtathatta  meg.  0  eszközölte,  személyesen 
vagy  tisztjei  által  a  pénzbeváltást.  Ez  vasárnaponként 
történt  közasztaloknál  az  esztergomi  érsek,  a  királyi  kincs- 
tárnok, a  megyeispán,  a  járásbeli  főbíró  s  a  legközelebbi 
káptalan  által  kiküldött  tanúk  jelenlétében.  Váltóhelyek 
a  királyi  városok  valamint  a  király  és  királyné  szabad- 
városai voltak.  Nem  csekély  gondját  okozta  a  kamara- 
grófnak a  pénzhamisítás  ellenőrzése  és  üldözése.  Hamisított 
pénz  feltűnése  és  forgalomba  jutása  úgy  tudatott  be  neki, 
mintha  az  saját  pénzkamarájából  került  volna  ki.  Szorgosan 
ügyeltetett  tehát  a  pénzhamisítók  tiltott  bűnös  üzérkedé- 
sére s  a  kipuhatolt  vétkeseket,  a  kirendelt  öt  tisztnek 
tanúlevelével    a   királynak  névszerint  feljelenteni  tartozott. 

A  kamaragróf  után  a  legkiválóbb  jogokkal  a  périzr 
verőmester  bírt.  Közvetlenül  amaz  után  következett  állásra 
nézve.  A  pénzverő  műhely  összes  alkalmazottjai,  az  ú.  n. 
lakótársak,^  neki  voltak  alárendelve,  ü  vizsgálta  meg  a 
műhely  körében  felmerült  rendetlenségeket,  kihágásokat 
avagy  bűntényeket.  Hűtlenségek,  sikkasztások,  orzások 
megvizsgálása  és  birói  elintézése  az  ő  jogköréhez  tartozott. 
Pénzverési  ügyekben  a  lakótársak  bűnügyeiben  hol  első, 
hol  másodfokú  bíró  volt.  A  pénzverőben  működő  ötvösek 
alkalmazása  s  jogaiknak  életbeléptetése  ugyancsak  az  ő 
hatásköréhez  tartozott,  ü  jelölte  ki  az  ötvös-czéh  által 
választott  ötvösök   közül  a  vizsgálókat,    az  ú.  n.  szemlész- 


^  HauBgenossen. 


OrtTfty:  Pozsony  története.  II.  ií.  497  38 


Digitized  by 


Google 


^ÍU.  Fejezet. 

mestereket,'   kik  ötvöstársaíkat  művészetük  gyakorlásában, 
ellenőrizték,  ü  nevezte  ki  továbbá  a  kisérlőket  és  égetőket 
s  ügyelt  fel  arra,  hogy  jogositatlan  egyének  nemes  fémeket 
be  ne  olvaszszanak  s  büntette  azokat,   kiket  e  cselekvény 
elkövetésében  rajta  kapott.  Azokat,  kik  a  pénzverő  kama- 
rának adósai  voltak,    elfogathatta  és  vagyonukat  zálog  alá 
hozhatta.  E  jogokkal  szemben  nevezetesek  voltak  azonban 
kötelességei    is.     A    pénzverő   kamara   anyagi   érdekeinek 
megóvása    őt    illette.    Teendőjéhez   tartozott   utánjárással, 
kutatással  és    vizsgálatokkal  mindent,   mi  a  kamara  káro- 
sodására volt,   megszüntetni.   A  pénzváltók  és  pénzüzletek 
üzérkedésére  neki  kellett  felügyelnie.  Minden  érczolv£töztás 
előtt  a  fém  értékének  pontos  kiszámitása  az  ő  teendőjéhez 
tartozott.    Ennek    annyira   pontosnak  kellett  lennie,    hogy 
sem    a    verendő    érmek    mennyiségére,    sem    a  pénzverési 
munka,  s  a  felhasznált  nyersanyagok  beszerzési  költségeire 
nézve   tévedésnek,    hibának   előfordulnia  nem  volt  szabad. 
Az    olvasztott   erezet   ő    vizsgálta    meg,    miben,    ha   hibát 
talált,    az   űjból   való    olvasztást  elrendelhette.   Magánál  a 
pénznek  verésénél   is  jelen  kellett  lennie,  nehogy  a  mun- 
kások gondatlansága,   járatlansága  avagy  csalási  szándéka 
miatt  az  érmek  forma,   súly,  szám,  belső  érték  szempont- 
jából kifogásolhatók  legyenek.  Gondjának  kellett  lennie  a 
pénzverő    műlielyben  végzett  összes  mechanikai  munkára. 
Eletével    és    vagyonával   felelős    is  volt  mindenért.   Ezért, 
valamint   úgy   a  kamaragróíl'al  mint  a  pénzverő  személy- 
zettel való  érintkezéséből  előálló  kellemetlenségek  miatt  a 
pénzverőmester  hivatala  valóban  nem  tartozott  a  legkelle- 
metesebbek   és   legkönnyebbek   közé.    Igaz,    hivatala  után 
volt  tisztességes  jövedelme   is,    mert   minden   olvasztás  és 
illetőleg   pénzverés    után    megállapitott    haszonvétele    volt. 


^  Beschaumeister. 


498 


Digitized  by 


Google 


Az  ügyész  8  a  lakótársak.  Á  beváltok  s  Ötyösök. 

A  mérték,  súly,  mérleg  körül  felmerült  valamint  egyéb 
az  ő  hatóságához  tartozó  bűnesetekből  folyó  büntetéspénzek 
után  is  volt  megállapított  illetéke.  Mesteravatások  és  hivatal- 
betöltések  után  szintén  volt  taksajövedelme. 

A  pénzverőmester  mellett  működött  az  ügyész.  Bár  ő 
a  fejedelmi  regalejog  képviselője  volt,  állásra  és  rangra 
nézve  mégis  a  pénzverőmester  után  következett.  Sokban 
közvetítő  közeget  képezett  a  pénzverői  lakótársak  és  a 
pénzverőmester,  illetőleg  kamaragróf  között,  amennyiben 
ő  az  észlelt  rendetlenségek,  kezelési  szabálytalanságok  avagy 
az  alárendelt  egyének  fegyelmetlensége  és  engedetlensége 
miatt  panaszszal  járult  a  monetarius  vagy  a  camerarius 
elé.  Kötelességéhez  tartozott  a  pénzverőmestert  a  pénz- 
verdében hivatalos  eljárásában  ellenőrizni,  a  fémprobát  a 
pénzverőmesterrel  együtt  megvizsgálni  és  megbírálni.  A 
pénzverésnél  szintén  jelen  kellett  lennie  s  mindenben,  mi  a 
pénzverés  kezeléséhez  tartozott,  betekintést  vehetett  s  ellen- 
őrzést gyakorolhatott.  Mindezen  teendőiért  neki  is  volt 
jövedelme,  mely  az  érczolvasztás  és  pénzzé  kiverés  után 
őt  illette,  része  azonban  a  pénzverőmesterénél  valamivel 
csekélyebb  volt.  A  pénzverő  kamarában  történt  fokozatos 
előléptetésekből,    főleg    mesteravatásokból    is    volt  illetéke. 

Az  ügynevezett  lakótársak  a  pénzverde  üzletrész- 
vényesei voltak.  Hit  alatt  fogadták  a  pénzverde  érdekeinek 
előmozditását,  mit  egyébiránt  mint  üzletrészvényeseknél 
saját  érdekük  is  magával  hozott.  Engedelmességet  fogadtak 
a  pénzverőmesternek  s  a  pénzverdéi  ügyeket  illetőleg  hall- 
gajtagságot.  Kötelezték  magukat  az  összes  bevásárolt  ezüst 
fémet  a  pénzverdében  felhasználni  s  belőle  semmitsem  kül- 
földre juttatni,  kivéve  az  aranyozott  ezüstöt.  Ez  okból 
fogadniok  kellett  azt  is,  hogy  semmiféle  közösségben  nem 
lesznek  olyanokkal,  kik  ezüstöt  kivisznek  az  országból.  A 
váltóüzlet  átalán  az  ő  kezökben  volt  s  azt  senkinek  kézbe 


49y 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Pej«zet. 

adníok  nem  volt  szabad.  Aranyat  ós  ezüstöt  drágábban 
be  nem  vásárolhattak,  semmint  a  meghatározott  áron.  Hit 
alatt  köteleztek  egyszersmind  magukat,  hogy  évenként 
legalább  háromszor  olvasztanak.  Minden  új  öntési  kisér- 
letnél  a  vegyitési  műveletnél  jelen  voltak,  ők  mérték  mog 
a  fémlemezeket,  melyekből  a  pénz  verve  lett,  s  nekik 
kellett  a  hiányos  fémnél  a  még  szükséges  ezüstöt  pétolniok. 
Legfőbb  hasznuk  a  beváltásból  folyt,  de  jelentékeny 
hasznuk  volt  a  fémolvasztásból  is.  Ez  utóbbit  átlag  4}/^ 
százalékra  lehetett  tenni.  A  hasznot  egyébiránt  a  pénz- 
verőmester számitásai  állapitották  meg  számukra. 

A   lakótársakat    a    fémbeváltásnál    rendszerint    a   be-  I 

váltók  helyettesítették.  Ezek  amazok  megbizottjai  és  szolgái  | 

voltak,     kik    külön    berendezett   pénz-   és    fémváltó   helyi-  ] 

ségekben   működtek.    Okét  a  lakótársak   tetszésök  szerint  | 

fogadták  szolgálatba  s  a  közöttük  levő  viszony  úgy  alakult 
mint  urak  és  szolgák  közt  szokott  alakulni.  Különben  a 
beváltok  esküvel  fogadták,    hogy  minden  beváltott  nemes  I 

fémet   és   idegen    pénzeket    hívségeseii    átfognak    a    pénz-  i 

verdének    szolgáltatni  s  hogy    az    ezüstöt    az    clŐírt    árnál  | 

drágábban  bevásárolni  nem  fojyák.  Külön  meg  kellett 
továbbá  fogadniok,  hogy  a  könnyebb  vegyitésií  érmeket 
nem  fogják  a  nehezebb  vegyiü'sííektől  elválasztani,  s  azzal 
a  pénzverdét  károsítani.  Működésükért  és  fáradságukért 
törvényesen  megállapított  illetékeik  voltak. 

Az  ötvösök  a  pénzverdével  annyiban  állottak  össze- 
köttetésben, amennyiben  közülök  kettő  a  pénzverdéhez 
mint  szemlész  volt  kinevezve.  Ok  készítették  a  pénzverő- 
mester és  az  ügyész  rendeletére  az  elhasznált,  elkopott 
vagy  eltört  pénzverőbélyegek  helyébe  az  új  bélyegeket.  A 
kamarában  felállított  mérlegeken  mérték  azokat  az  arany 
s  ezüsttárgyakat,  melyeket  ők  s  a  többi  ötvösök  vásároltak. 
A  pénzveréshez   szükségelt   fémanyag  vegyi    összetételénél 


500 


Digitized  by 


Google 


A  bélyegőr,  véső,  kovács,  kisérlo,  öntő,  lemez-,  y&gó-  és  ütomester. 

azonban  nem  vehettek  részt,  arról  nekik  tudniok  nem 
volt  szabad.  Ezüstöt  is  csak  annyit  vehettek,  amennyit 
üzletileg  feldolgozni  képesek  voltak. 

A  tulajdonképeni  munkások  közé,  kik  a  pénzverdéi 
mechanikai  munkát  végezték,  tartoztak  a  hélyegőr^  kinek 
kötelessége  volt  a  bélyegvasakat  őrizni,  azokat  reggel 
kiadni  s  este  újból  elzárni,  nem  különben  a  bélyeg  sérü- 
léséről a  pénzverőmesternek  jelentést  tenni;  a  hAyegvésö^ 
ki  a  fenntebb  mondottak  szerint  nyilván  ötvös  volt  azon 
külömbséggel,  hogy  míg  az  ötvös  a  bélyegrajzot  és  annak 
heraldikai  elrendezését  készítette,  annak  mechanikai  véset- 
munkáját  a  bélyegvéső  hajtotta  végre;  a  hébjeglcovács^  nyilván 
azon  kovács,  ki  a  bélyegvasat,  azaz  ennek  külső  alakítását, 
továbbá  a  pénzverésnél  alkalmazásba  jött  műszereket, 
kalapácsokat,  harapófogókat,  vésőket  s  hasonló  eszközöket 
készítette  avagy  rendben  tartotta;  a  Icisérlő  vagy  égető^^  ki 
a  pénzverdének  egyik  legfontosabb  alkalmazottja  volt; 
miután  ő  az  újon  vert  érmek  tartalmának  mechanikai 
ellenőrzését  gyakorolta,  csak  ő  vizsgálhatta  meg  az  új 
öntvény  vegyítési  viszonyát  s  tartozott,  ha  szabálytalan- 
ságot észlelt,  jelentést  tenni;  az  ö>itó',*  ki  a  tulajdonképi 
olvasztást  és  öntést  eszközölte;  a  lemezmester ^^  ki  az  öntés- 
ből kikerült  fémlemezeket  vizsgálta  szélességre  és  vastag- 
ságra nézve  s  kinek  arról  kellett  gondoskodnia,  hogy  a 
fémlemezek  kormosokká  ne  legyenek,  hanem  kellő  kifőzés 
áltaP  ezüstszürke  színt  kapjanak;  a  vágómestefi^y  ki  a  le- 
mezeket szétdarabolta,  mi  ollóval  történt,  a  darabokat 
kiegyenlítette  s  a  fémhulladékot  gondozta,  hogy  kárba  ne 
menjen  s  végre  az  ütomester^  ki  a  pénzt  ütéssel  készítette 
s  kinek,  ügyelnie  kellett  arra,  hogy  hibás  veretű  pénz 
ne   készüljön,    vagy    oly    pénz,     melyen    kétszeres   bélyeg 

<  EÍBenhüter;  *  Eisengraber.  'Versucher  oder  Brenner.  ^Giesser.  *Zain- 
meister.   •Sieden  in  der  labung.    » Schrottmeister.   •  Setzmeister. 

501 


Digitized  by 


Google 


XIII.  Fejezet. 

szemlélhető  s  kinek  előzetesen  a  lemezeket  kellő  kenéssel  ^ 
a  pénzverésre  alkalmasakká  tenni  kellett.  Mindezeknek  a 
pénzverdéi  munkásoknak  a  kivert  pénz  vagy  az  eszközlött 
öntvény  után  meghatározott  illotékök  volt. 

A  pozsonyi  pi'nzvorő  kamaránál  Zsigmond  király 
több  esetben  fizetéseket  utalványozott.  így  tett  1430-ban, 
mikor  meghagyja  a  városi  tanácsnak  és  a  pénzverő  elöl- 
járóságának,* hogy  miután  Ország  János  világosvári  vár- 
nagyot királyi  ügyben  Bécsbe  küldötte,  annak  a  kamará- 
ból 300  forintot  szolgáltassanak  át.'  A  pozsonyiak  ugyanis 
Zsigmond  királynak  a  pénzverés  után  2400  forintot 
tartoztak  (^uartingokbol  fizetni.*  Uozgonyi  István  pozsonyi 
főispán  ugyancsak  1430-ban  jelenti,  hogy  ő  a  pénzverés 
megkezdésétől  Mátyás  apostol  előtt  való  szombatig  Long- 
viser  Lénárt  pozsonyi  kamarás  részéről  a  király  számára 
10  ezer  forintot  vett  fel,  sőt  azt  ezen  összeg  erejéig  nyugtázza. 
Egyéb  hasonló  utalványok  is  fordulnak  elő  fejedelmeink 
részéről  a  városi  levéltárban,  melyekből  eléggé  kiderül,  hogy 
a  pénzverés  nemcsak  királyaink  állandó  jövedelmi  forrását 
képezte,  hanem  a  város  javára  is  haszonnal  járt."^ 

*  Smyrn  der  zaine.  *fjuod  quia  ab  incepcione  cusionis 

'  ac  Comitibüs  cusionis  monetariim  monetarum  posoniensium  qnadrígenarii 

Dostraram  in  eadem  t.  i.  Posonio.  appellatarum,  usque  ad  Sabatum  pro- 

3  de  Camera  monetaram  nostrarum  ximnm  ante  festum  beati  Mathei  Apo- 

íloronos  tercentos  nőve  nostre  mouete,  stoli  et  evangeliste,  a  leonardo  Long- 

dare  et  assignare  debeatis.  Kelt  Tatán,  viser  Camerario   predicte   posoniensis, 

1430.  (DipL  Po8,  II,  227.)  ad   labores   Serenissimi  domini  nostri 

^  duo  millia  et  quadringentos  Aore-  Regis  posonienses  per  ipsum  dominxiin 

nos  presentis  monete  nostre  Qnarting  nostrum  Regem  deputatos  percepimus 

nuncupato  ad  racionem  porcionia  nostre  florenos  decem  millia   parati   eundem 

de    proventibus    cusionis    monetarum  Leonardum    quittum    reddidimus     et 

nostrarum  predictarum   nobis  reddere  persolutum  .  .  .  Dátum  Posony  1430. 

debentes.  (Dipl.  Pos.  II,  218.)  (Vár.ltárL.60.Nr.l9.Z)»>/.P</*.II,205.) 


502 


Digitized  by 


Google 


S8.  A  potsonyi  kath.  polgári  ápoló  intését  •  temploma  kfllaeje  1880  elején. 

XIV. 

A  város  ánilerakási  és  árumegállítási  joga,   Czimer- 
viselési  és  verespecséthasználási  joga.  Országrendisége. 

jzon  jogok  között,  melyekkel  királyaink  a  közép- 
korban a  városok  gazdasági  és  pénzügyi  érdekeit 
előmozdíthatni  vélték,  szerepel  az  árulerakást  és  az 
árumegállítási  jog  is.  A  kettő  közt  lényeges  eltérés  van. 
Az  árulerakási  jognál*  fogva  a  bizonyos  útirányban  tartó 
kereskedők  nem  haladhattak  el  áruikkal  oly  városok 
mellett,  melyek  az  árulerakási  joggal  bírtak.  Ily  helyeken 
áruikat  le  kellett  rakniok,  melyeket  aztán  innen  csakis  az 
árulerakási  joggal  bíró  városok  fuvarosai  és  hajósai  szállít- 
hattak tovább.  A  városnak  e  jogból  folyó  haszna  tehát  a 
továbbszállítás  jövedelmezéséből  folyt.  Az  árumegállítási 
jog,  a  jus  stapulae  ellenben  valóságos  piaczi  jelentőséggel 
bírt.  Mert  míg  amaz  első  által  a  kereskedő  áruja  csak 
lerakatott,  hogy  a  város  fuvarosai  vagy  hajósai  által 
rendeltetése  helyére  továbbszállíttassék,  addig  eme  második 
jog  által  az  idegen  kereskedő  a  maga  áruját  nemcsak  le- 
rakni,   hanem    a   lerakási    helyén    egyszersmind    egészbon 

» Niederlagsreclit. 


503 


Digitized  by 


Google 


XIV.  Fejezet. 

vagy  részben  áruba  bocsátani  is  tartozott.  Ha  el  nem 
adhatta,  tovább  nem  szállíthatta,  csakis  haza  vihette  s  így 
egyszernél  többször  megtörténhetett,  hogy  a  másünnen  jött 
kereskedő,  ha  kirakott  áruját  kellő  áron  el  nem  értékesít- 
hette, jutányosabb  áron  is  eladta  a  városi  lakosságnak, 
csakhogy  ne  kelljen  azt  elárusíttatlanul  ismét  haza  szállí- 
tania. Mindenesetre  amily  előnyös  volt  a  joggal  bíró 
városra  nézve  ez  intézkedés,  épp  annyira  káros  volt  az 
sok  esetben  az  idegen  kereskedőre  nézve. 

Hogy  Pozsony  már  a  XHI.  században  e  két  jog 
birtokában  lett  volna,  az  Hl.  Endre  1291  évi  szabadalmá- 
ból ki  nem  mutatható.^  E  király  nevezett  szabadalmában 
ugyanis  csak  ámbevüdi  és  vásárt  szabadságról  van  szó, 
mi  korántsem  egyjeílentésu  az  árulerakási  és  árumegállítási 
joggal.  Az  egész  középkorban  azt  látjuk,  hogy  a  helyi  és 
illetőleg  országos  gazdasági  érdek  okából  a  helyben  vagy 
az  országban  *  termelt  czikkek  könnyebb  elárusíthatása 
végett  hasonló  czikkeknek  külföldről  való  behozatala  tiltva 
volt.  Mint  láttuk,  nálunk  a  bornak  behozatala  volt  eltiltva, 
de  viszont  épp  úgy  járt  el  a  külföld  is,  minek  kedvezőtlen 
gazdasági  következménye  az  volt,  hogy  terményeinknek 
saját  fogyasztásunk  után  fenmaradt  feleslegét  külfbldi 
piaczon  elárusítani  nem  lehetett.  Semmi  sem  volt  ennek 
következtében  természetesebb,  mint  hogy  a  szomszédországok 
a  vámsorompók  által  képezett  kereskedelmi  akadályokat 
némely  helyekre  nézve  lerontsák.  így  adtak  a  mi  fejedel- 
meink külföldi  városok  kereskedőinek  árubeviteli  szaba- 
dalmakat,   minek    fejében    aztán    a   külföldi   fejedelmek  is 

1  íróink  közül  többen,  maga  Király  III.    Freiheitsbriefe    far  Pressburg  dio 

is   úgy   vélekednek,    hogy  Pozsony    a  Stelle:    Item    concessimus  stb.,   ledig- 

két   jogot    már    III.    Endrétől    kapta  lich    das   Stapelrecht    betreffe,     kann 

1291-ben.   (Pozsony   város  joga  207  1.)  nicbt     geradezu     bebanptet    werden. 

Ezekkel   szemben  Michnay  és  Licbner  fOfner  Stadtrecht  266.  1.) 
azonban  kijelentik:    Dass  in  Andreas 


Digitized  by 


Google 


Az  árulerakási  és  megállitási  jogok  kezdete. 

hasonló  jogokat  adtak  némely  hazai  városaink  kereskedői- 
nek. IIL  Endre  1291  evi  szabadalmában  nem  pillant- 
hatunk meg  mást,  mint  ilyen  árubeviteli  engedélyt, 
melylyel  ő  a  pozsonyi  piaczot  élénkíteni,  Pozsony  lakos- 
ságának gazdasági  szükségleteit  kielégíteni  törekedett  s 
hielylyel  talán  a  pozsonyi  termelők  számára  hasonló  ked- 
vezményt akart  a  szomszéd  osztrák  városokban  szerezni. 
Későbben  tényleg  a  reciprocitásnak  több  határozott  ada- 
tával találkozunk  kereskedelmünk  történetében.  1336-ban 
juUus  30-ikán  I.  Károly  király  készségét  jelenti  ki  a  hazai 
termékeknek  Ausztriába  való  kivitelét  megengedni,  ha 
viszont  Ausztriában  az  ottani  termékeknek  hazánkba  szállí- 
tását megengedik.^  1343-ban  jan.  3-ikán  Károly  a  cseh 
király  első  szülöttje  s  Morvaország  herczege  az  olmttczi, 
brünni,  znaimi  s  egyéb  városok,  falvak  és  helységek  lakóit 
és  elöljáróit  felszólítja,  hogy,  miután  Lajos  király,  Pozsony 
lakosságának  hasznát  előmozdítandó,  azoknak  megengedte, 
hogy  borukat  Morvaországba  kiszállíthassák  és  ott  elad- 
hassák, nevezett  pozsonyiaknak  semmi  nehézséget  ne  okoz- 
zanak, portékáik  lerakását  s  eladását  valamint  morvaországi 
áruknak  bevásárlását  ne  akadályozzák.*  Ugyancsak  I.  Lajos 


'Nevezett  évben   I.  Károly  király  'miután    Lajos    király    intaita    et 

hirul  teszi,  quod  nos  Civibus  et  hospi-  amore   cupientes  comodis   et  utilitate 

tibns    nostris    de   Civitate   Posoniensi  civium  civitatis  Posoniensis,  que  Pres- 

aunuimus,   ut  sí  hoc  invenire  et  obti-  burcb  vulgariter  dicitur,    animo  bene- 

nere  possint  in  Austria,  ut  res  merci-  volo  providere,  eisque  gráciám  facere 

moniales  de  Wyenna,    et  de  Anstria,  specialem,    universis  et  singulia  prefa- 

ad  Regnam   nostram   deferre  valeant,  tis  civitatis  Civibus,  ut  merces  ipsornm 

ez  parte  nostre  maiest atis  liberam  ip-  quascunque  et  apecialiter  vina  ad  civi- 

sas  rcs  mercimoniales  deferendi  habeant  tates  opida  seu  lóca  quecunque,  tocius 

potestatem,  scilicet  volumus,  quod  de  Marchionatus  Moravie,  deducere,  depo- 

Kogno  nostro  ad  Austriam,  res  deferre  nere,   et  yendere,   ac  eciam  iuxta  mo- 

non  debeant  aliquales.  Dátum  Posonii  rem   civium   nostrorum  in  Civitatibus 

feria  torcia  prozima  post  festum  beati  Marchionatus   nostri   predicti   commo- 

Jacobi   apostoli   Anno  d.  1336.  (DipL  rancium,    mercimonia    licité    ezercere 

Poson.  I,  190.)  valeant  auctoritate   presencium   beni- 


505 


Digitized  by 


Google 


XIV-  Pej«zet. 


király  azt  a  szabadalmat  adja  1343-ban  május  22-ikén 
a  Magyarországba  Pozsonyon  át  jövŐ  összes  kereske- 
dőknek, hogy  portékáikkal  szabadon  bejöhessenek  s  itt 
azokat  eladhassák.  E  végett  Miklós  pozsonyi  főispánnak 
meghagyja,  hogy  vegye  az  ily  kereskedőket  pártfogá- 
sába, azoknak  pedig,  kiket  Cseklészi  Vörös  Ábrahám  fia 
András  megkárosított,  adasson  általa  kellő  elégtételt.^ 
Ily  és  hasonló  engedményeknek  következménye  lett, 
hogy  számos  külföldi  város  a  hazai  kereskedelemre 
nézve  különös  czélpontokká  lettek.  Adatok  bizonyítják, 
hogy  Bécs  sok  árunak  beszerzési  piacza  lett  nemcsak 
Pozsony,    hanem    az    ország   fővárosa   Buda  számára    is.' 


gniter  indulgemus,  meghagyja,  quate- 
nuB  predictos  Posonienses  Cives  vina 
ipsorom,  cum  ad  vos  venerinf,  depó- 
nere,  vendore  et  aliarum  reram  suarum 
mercimonialinm,  empcionis  et  vendici- 
onis  contractus  facere,  sine  impedi- 
mentő  qnolibet  permittatie  .  .  .  Dátum 
in  Presspnrch  feria  sexta  ante  festam 
Epiphanie  domini  proximo  Anno  1343. 
(DipL  Fos.  I,  221.) 

i  I.  Lajos  király  szabadalmat  ad 
fídelibus  sais  universis  mercatoribus  in 
regnam  nostrum  per  Posoninm  cum 
rebus  mercimonialibus  profíciscentibus 
et  Tenientibus  .  .  .  Assecuramus  et 
permittimus  nos  per  presentes,  quate* 
nns  cum  rebus  vestris  mercimonialibus 
in  Regnum  nostrum  veniatis  et  habitis 
vendicionibus  et  empeionibus,  secure 
et  sine  impedimento  ad  propria  redire 
habeatis  facultatem,  Nos  enim  comisi- 
mus  magistro  Nicolao  Comiti  Posoni- 
ensiy  ut  vos  protegat,  et  illis  merca- 
toribus, quorum  res  Andreas  fílius 
Abraam  Ruű  de  Cheklyz  potencialiter 
sna  propria  auctoritate  abstulit,  ex 
parte  eiusdem  Andree  satisfaccionem 
impendat^  ita  quod  res  ipsorum  merca- 


torum,  quorum  sünt,  per  ipsum  An- 
dreám reddere  et  persolvere  faciat. 
Igitur  secure  et  sine  impedimento  in 
regnum  nostram  yeniatis,  inde  eodem 
ad  propria  redeatis  sub  nostra  protec- 
cione  et  vice  nostra  sub  tutela  pre- 
dicti  magistri  Nicolai.  £t  hoc  volnmus 
per  fora  et  lóca  pnplica  palám  procla- 
mari.  Kelt  Visegrádon  in  festő  ascen- 
sionis  Dni,  Anno  1343.  (D^L  Pos.  I, 
210.) 

*  1410-ben  Henael  dem  Furman 
adott  a  város  5  solid.  10  dénárt,  das 
er  dy  keufflewt  gen  Wyenn  fQrt  yon 
dez  gewants  wegen.  Ugyanezen  évben: 
Item  dem  Áylatusdem  Rok  vnd  dem 
Wmiigen  CHlgen  adott  a  város  5  fontot 
zu  czerung  gen  Wyenn  von  der  tuech 
wegen  der  stat  zn  pringen.  (Vár. 
számad.  Fejérpatakinál:  Magyarországi 
városok  régi  számadáskőnyvei  49. 1.)  — 
Egy  másik  helyen  ugyancsak  a  szám- 
adókönyvek azt  mondják :  XVI.  tncher 
wegen,  dy  er  (t.  i.  Thomas  der  Kramer) 
von .  Wimn  herab  pracht  hat.  (U.  o. 
71.  1.)  1462.  jul.  3-ikán  Mátyás  ki- 
rály  meghagyja  Pozsony  városának, 
hogy  bizonyos  szükségleteit,  melyeket 


506 


Digitized  by 


Google 


E  jogok  későbbi  fejlSdéae. 

Ugyanazt  mondhatni  egyéb  külországi  városok  tekintete- 
ben is,^ 

Ha  tehát  az  1291  évi  szabadalomban  nem  pillant- 
hatjuk meg  városunk  árulerakási  és  árumegállítási  jogának 
kezdetét,  mégis  nem  igen  vonhatjuk  kétségbe  azt,  hogy  e 
két  utóbbi  jognak  gyakorlása  Pozsonyban  már  szintén 
korai  időkben  történhetett.  Az  árulerakási  és  árumegállítási 
jogok  a  külföldi  városok  történetében  már  a  XIII.  század- 
ban szerte  dívik.  Stettin  1283-ban  már  ismeri  és  gyako- 
rolja.* Görlitz  1356  évi  szabadalmában  e  jogról  mint  „régi 
jogon  és  szokáson"  alapulóról  van  szó/  Ugyanezt  mond- 
hatni Németország  számos  más  városáról  is  s  így  természet- 
szerűleg következtethetünk  ebbŐl  hazai  városainkra  is,  mint 
melyek  már  a  XII — XIII.  századokban  kereskedelmileg 
fellendültek  s  ily  jogok  élvezetéhez  jutni  kétségtelenül 
törekedtek.* 

Az  lirpádházi  királyok  kihalása  után  következett  zava- 
ros idők  nyílván  nagyon  alkalmasak  voltak  arra,  hogy 
megakadályozzák  a  netán  már  fennállott  lerakási  és  meg- 
állítási  jogok  gyakorlását.  Könnyen  megtörténhetett,  hogy 
a  cseh  Venczel  és  a  bajor  Ottó  áldatlan  uralkodása  idejé- 
ben az  idegen  kereskedők  a  város  e  jogait  kellő  figyelembe 
nem  vették,  úgy  hogy  azokat  későbben  újból  adományozni 
kellett.  Ily  újból  való  adományozásnak,  illetőleg  az  elavult 


Erneszt   János   budai    polgár   a   neki  >L.   az   e  mű  XII.  fejezetében  fel- 
átadott lajstrom  szerint   kijelöl,  Bécs-  sorolt  adatokat. 

ben  azonnal  vásároltassa  meg  s  a  leg-  '  Hering :  Hitt.  Nachrichl  von  tUnen 

sebesebben     küldje     Budára    Emészt  Privüegiis  der  Stadt  SteUin  c.  II.  §.  13. 

kezéhez,  bogy  ez  azokat  utána  küld-  'IV.  Károly  császárnak  a  város  ré- 

besse.   Egyszersmind    biztosítja  a  vá-  szere  adott  ld5(í  évi  arany  bullájában, 

rost,   hogy  budavári  ndvarbirája  Bcs-  ^  A   régibb    hazai    bányavárosokat 

senyéi     Bertalan     deák     által      ezen  illetőleg  Miclinay  és  Lichner  azt  hiszik, 

tárgyak   árát    hiány   nélkül    ki    fogja  hogy  azok  már  a  XIII.  században  ju- 

fízettetni.    Kelt   Budán    1462.    (Teleki  tottak     e   jogok    élvezetéhez.    (Ofner 

XI,  29.)  Sladtrecht  266.  1.) 


507 


Digitized  by 


Google 


XIV.  Fejezet. 

^^g'^  }^S  felelevenítésének  azonban  semmi  nyomát  nem 
találjuk  okiratos  kincseink  között.  Még  csak  a  XV.  század 
elején,  egy  1402-ben  jan.  22-ikén  Szakolczán  kelt  okiratban 
találjuk  városunk  kérdésben  levő  két  jogának  documen- 
tálását.  Zsigmond  király,  megjutalmazandó  Pozsony  polgár- 
ságának iránta  a^Ió  hííségét,  annak  a  nevezett  két  jogot 
adományozza/  Okirata  annyiban  is  nevezetes,  amennyiben 
kétségtelenné  teszi,  hogy  mindkét  jog  érvényesülésében 
nincs  időbeli  külömbség,  hanem  hogy  mindkettő  egyidejű- 
leg került  volt  gyakorlásba.  Feltűnik  ugyanis,  hogy  ezek- 
ben a  két  jog  együttesen  s  egymástól  szorosan  meg  nem 
külömböztetve  említtetik,  mi  csak  ugy  történhetett,  hogy 
a  gyakorlatban  mindkettő  egyidejűleg  érvényesült,  A  kö- 
rtilmények  is  erre  utalnak,  mert  a  kereskedés  érdeke  és 
természete  hozta  magával,  hogy  némely  külföldi  áruk 
külömbözŐ  rendeltetési  helylyel  bírtak.  Némely  áruk  ren- 
deltetése az  volt,  hogy  Pozsonyban  árusíttassanak  el,  más 
árúk  rendeltetése  pedig  az  volt,  hogy  Pozsony  mellett 
elhaladva  egyéb  táA'^olabb  eső  városokba:  Esztergomba, 
Fejérvárra,  Budára,  Pestre,  Erdélybe  jussanak  avagy  a 
Duna  hosszán  Magyarországon  át  keletre  vitessenek. 

Az  a  körülmény,  hogy  Zsigmond  király  1402  évi 
okiratában  az  árulerakási  és  árumegállítási  jogok  érdeké- 
ben oly  intézkedéseket  tesz,  melyek  czélja  e  jogok  ki- 
játszásának megakadályozása,  mintegy  igazolni  látszik  azt, 
h<^&y  ^  ^ár  régebben  létezett  hasonló  jogok  a  kereskedő- 
világ önkényessége  következtében  csorbát  szenvedtek.  Ezt 
megakadályozandó,  megtiltja  a  király,  hogy  belföldi  keres- 
kedő külföldivel   szövetségre    léphessen.*    Xjgy   az   idegen, 

>  Dipl.  Po8.  II,  30.  Riadva  Fejérnél :  rum  regni  nostri  Prelatoram  et  Baronum 

Cod.  Dipl  X.  IV,   112—116.   és  u.  o.  acNobilium,pre8ertimtamenÍDcoleCivi- 

121—124  11.  tatis  (Posoniensis  t.  i.)  nostre  societatem 

'Item  nolumus  eciam,  quod  aliqais  Mercatoriam  cam  forensibus  contrahere 

Mercatorutn  tam  nostroram  quam  alio-  quomodolibet  debeant  vei  audeant. 

50Ö 


Digitized  by 


Google 


A  két  jog  íenntartáBára  czélzó  intézkedéaek. 


mint  a  belföldi  kereskedők  kötelesek  áruikkal  a  harminczad- 
hivatalnál  jelentkezni,  ott  az  áruk  útját  kijelölni  s  eziránt 
maguknak  hivatalos  igazolványt  szerezni/  Azokra  pedig 
kik  a  királyi  szabadalom  ellen  vétenek,  érzékeny  büntetést 
szab.  A  jogsértők  elvesztették  áruikat,  melyek  kétharmad- 
része a  királyi  kincstár,  egyharmadrésze  pedig  a  város 
számára  lett  lefoglalva.  A  lefoglalásban  a  közhatalom  a 
várost  támogatni  tartozott.* 

De  Zsigmond  király  okirata  arról  is  tanúskodik,  hogy 
sem  az  árulerakási,  sem  az  árumegállítási  jog  Pozsonyban 
azonkép  nem  volt  teljes^  amint  nem  volt  az  hazánk  más 
városaiban  sem.  A  sopronyi  és  nagyszombati  kereskedők 
az  árulerakás  és  ármnegállítás  kényszere  alól  fel  voltak 
mentve.  De  viszont  a  pozsonyi  kereskedők  is,  ha  porté- 
káikkal Sopronyba  avagy  Nagyszombatba  érkeztek.*  SŐt  ez 


^  Btatuentes  insaper,  ut  quilibet  tam 
nostri  proprii,  quam  aliornm  qaoramvis 
Prelatorum  Baronum  et  NobiHum  Regni 
nostri,  ac  eciam  forenses  se  nostris  more 
solito  ostendant  Tricesimatoríbus,  Civi- 
tatemqae^ad  qaam  cum  eorum  mercibns 
ire  preiendunt,  denominent,  ab  eisdem 
ezhibicioDÍs  ac  ostenaionis  signam  ad 
caathelam  reportando. 

'  Quocies  aut  quandocunque  contin- 
geret  aliquem  vei  aliquos  ex  pretactis 
Mercatoribns  aingniis  Indigenis  vei 
forensibus  cum  rebus  suis  mercimoni- 
alibus  per  se  vei  alium  ductis  de  via 
aat  strata  dlrecta  et  debita  contra 
dictam  disposicionem  nostram  alibi 
per  industriam  declinare,  aat  eciam 
res  haiusmodi  ad  prescriptam  Civita- 
tem  nostram  indnctas  contra  predicta 
jura  et  statuta  nostra  saper  deposici- 
onibus  mercimouiarum,  ut  prescriptam 
est,  per  nos  tradita,  per  se  vei  per  alium 
quemlibet  extradacere,  aut  alias  quo- 
modolibet  contraire,  extunc  Auctoritate 


nostra  damus  et  concedimos  ipsis  Civi- 
bus  plenariam  et  omnimodam  faculta- 
tem,  per  se,  vei  suos  et  per  quamvis 
potenciám,  quam  ad  hoc  invocaverint, 
res  et  bon  a  talium  mercatorum  ex 
culpis  eorum  prescríptis  arrestare,  in 
prescriptam  Civitatem  addacere,  eas- 
demque  singulas  pro  nobis  ac  se  ipsis 
auferre  et  recipére,  ac  tali  modo  et 
ordine  confíscare,  ut  scilicet  nobis  dne 
partes  cedere  et  conservari  debeant, 
parte  tercia  Civitati  remanente. 

'  Volumus  autem  non  obstante  pre- 
dicto  statnto  nostro,  ut  omnes  et  sin- 
guli  incole  Sopronienses  et  Tjmavi- 
enses  Civitatum  nostrarum  cum  vni- 
versis  rebus  suis  mercimonialibus  ad 
ipsam*  Civitatem  Posoniensem  venien- 
tes,  ad  deposicionem  rerum  guarum  non 
debeant  adstringi,  qua  quidem  liber- 
tate incole  predicte  Civitatis  nostre 
Foson iensis  similiter  et  vice  versa 
gaudere  debent  et  perfrui,  dum  et 
quocies  ipsos  ad  easdem    Roproniensis 


509 


Digitized  by 


Google 


XIV.  Fejezet. 

Utóbbi  jogot  felette  tágította  Zsigmond  király  az  által, 
hogy  Soprony,  Nagyszombat  es  Pozsony  lakóit  feljogosította 
áruikkal  országában  mmdeníltt,  azonkívül  Erdélyben,  Zengg- 
ben  és  a  tengerpartvidéken  is  az  ott  levő  városok  áru- 
lerakási és  árumegállítási  >  jogának  meg  nem  tartásával 
megjelenhetni.*  Mi  több,  már  Zsigmond  király  előtt  jóval 
1344-ben  deczember  14-én  I.  Lajos  király  fenyítő  jogot 
adományoz  Pozsony  városának  oly  értelemben,  hogy  mind- 
azokat, kik  Ausztriából  a  pozsonyiaknak  kárt  okoznak, 
elzárhassák.'  Itt  nyilván  nemcsak  közönséges  hatalmasko- 
dási  esetek,  erőszakoskodások,  határsértések,  hanem  keres- 
kedelmi hatalmask'odások  és  károsítások  is  értendők.  1452- 
ben  arról  panaszkodik  a  pozsonyi  tanács,  hogy  a  bécsi 
polgárok  nem  engedik  meg  nekik  boraikat  a  Marchfelden 
át  Ausztriába  bevinni.' 

Hogy  különben  mit  jelentett  a  középkorban  Pozsony 
kereskedelmi  életében  az  árulerakási  és  árumegállítási  jog- 
nak élvezése,  arról  könnyen  alkothatunk  magunknak  fogal- 
mat, mihelyt  hazánk  középkori  kereskedelmi  útjait  tekin- 
tetbe vesszük.  Magyarország  a  maga  előnyös  földirati 
fekvésénél   fogva   az    európai   continensen  közvetítő  földűl 

et  Tyrnaviensis  Civitates  nostras  cum  *  Fidelitati   vestre   fírmiter  precipi- 

rebuB  8UÍB  mercimonialibus   coDtigerit  endo  mandamus,    quatenus  quaecunque 

declinare.  damna  de  Austria  vobis  vei  aliqoibus 

^Annuimus  eciam   et  faveuius,   ut  ez   vobis  illata  easent,  pro   iüis  are- 

univerai  Incole   ipsarum  Soproniensis,  stacionem  factaiis,  et  si  olterias  damna 

Posoniensis  et  Tyrnaviensis  civitatnm  vobis  de  Austria  inferrentur,  pro  illis 

nostrarum,  eciam  secure  et  libere  pos-  similiter  prohibere  et  arestare  debeatis, 

sint  transire  cum  universis  rebus  suis  quia  vos  et  ipsam  Civitatem  nostram 

mercimonialibus   per   univerea   regno-  in  suis  libertatibus  volnmus  conservare. 

rum  nostrorum  climata,   eciam  partes  Dátum  in  Trinchinio  feria  tercia  pro- 

Transilvanie,    Segniam,   Maritimas   et  xima  post  festum  b.  Lucie  virginis  A. 

ultra,  ubi  voluerint,   non   obstantibus  D.    MCCCXLIV.  (Gyurikovits  közlése 

quiboscunque  aliis  literis  nostris,  super  Fejérnél :   Cod.  DipL  IX.  I,  205 ) 
facto  deposicionis   rerum  mercimonia-  '  vina  nostra  deducere  et  deportare 

lium  huiusmodi,  cuiuscunque  vei  qui-  ad  et  per  districtnm  Marchveld  ducatua 

buscunque  datis  et  concessis.  Austrie.  (DipL  Pos,  III,  46.) 


510 


Digitized  by 


Google 


A  két  jog  kereskedelmi  b  gasdasági  jelentoeége. 

szolgált  két  nagy  kereskedelmi  vidék  közt.  A  keleti  import- 
és  transitókereskedés  a  kisázsiai  fensíkről  valamint  az 
örmény  és  iráni  földekről  a  Balkán  félszigeten,  Havas- 
alföldön s  Erdélyen  át  szállította  Kelet  termeivényeit  a 
német  mély  lapályra  s  illetőleg  az  Éjszaki  és  Keleti  tenger 
partvidékeire.  Brassó,  N.-Szeben,  Kolozsvár,  Besztercze 
nevezetes  kereskedelmi  emporiumok  voltak  a  középkor- 
ban, de  e  fővonalnak  egy  oldalága  a  Dunán  végig  húzó- 
dott hazánk  belsejébe  s  dunamenti  városaink  mellett 
Ausztriába  s  az  Alpesek  és  a  német  középhegységek  által 
határolt  nyugoti  tartományokba  is.  Csaknem  ugyanezen  az 
úton  a  nagy  Dunavölgyben  hatolt  ellentétes  irányban  a 
déli  és  nyugoti  kereskedés  hazánkba  s  ezen  át  Éjszakra 
és  Keletre.'  A  franczia  és  németalföldi  termékek  a  Dunán 
jutottak  Keleti  irányba,  az  yperni  (azaz  eiperni)  posztó 
Pozsonyban  s  azon  tál  jól  ismert  volt,*  mutatva,  hogy 
megvolt  a  kereskedelmi  összeköttetés  Nyugat-Flandriának 
ezen  virágzó  gyárvárosával,  melyben  a  középkorban,  a 
XIV.  században  négy  ezer  posztós  dolgozott.*  Ezt  bizo- 
nyítják mindazok  az  adatok  is,  melyekről  már  előbb 
megemlékeztünk.*  Az  olasz  s  a  joniai  tenger  szigetvilágá- 
nak termékei  pedig  az  Adrián  át  jutottak  a  Száva-  és 
a  Drávavölgyekbe.  Szárazföldi  utak  közvetítették  az  árukat 
a  bécsi  medencze  s  ezen  át  a  Vágvidékre,  mely  az 
Odera-  és  az  Elbe-vidékekre  juttatta  az  áruszállítmányt. 
Épp  az  Anjouk  idejében  nyilt  meg  Felsőmagyarországban 
egy  uj  kereskedelmi    út,    mely   Éjszakkeleti-Magyarország 


^  Számos  adatot  1.  e  tekintetben  Hor-  részére  1300  budai  finom  ezüst  márkát, 

váth  Mihálynál :  Az  ipar  és  kereskedés  tiz    vég  finom  ypi^i  posztót  és  5  lovat. 

tört,  Magyarországban  a  középkorban,  (Af^otűe,   Okmt,  I,   241.)    Más  helyt  is 

^)iadva :  Kisebb  tőrt.  Munkái  II.  köt.)  érintettük  az  eyprusi  posztót  mint  be- 

^^y  1311-ik  évi  osztály  osztásban  hozatali  czikket.   (L.  fenntebb  441.  1.) 
az   egyesség   akkép  történt,    hogy  az  *  Századok  1890.  évf.  25.  1. 

egyik  fél  ráfizetett  a  másiknak  osztály-  «  £  mű  II.  2,  440. 


511 


Digitized  by 


Google 


XIV.  Fejezet. 


közlekedését  könnyítette  a  nagy  nemzetgazdasági  fejlettség- 
gel biró  Sziléziávsd  s  átalán  a  cseh  korona  tartományaival. 
Ez  az  új  út  Felsőmagyarországböl  Boroszló  és  a  cseh 
tartományok  felé  haladt,  melyen  Liptö,  Turöcz  és  Zsolna 
mint  vámszedőhelyek  jutottak  jelentőséghez/  Oppeln*  és 
Prága'  Sziléziában  és  Csehországban  okmányilag  oly 
helyekfíl  említvék,  melyekkel  a  pozsonyiak  kereskedelmi 
összeköttetésben  állottak.  A  cseh  kereskedők  a  Vág-  és 
Morvafolyón  szállottak  alá  áruczikkeikkel  a  Dunához, 
Pozsonyba,  s  útjukban  Újvár,  Súr,  Malaczka,  Stomfa 
kereskedelmi  állomáshelyek  voltak,*  mutatva  egyszersmind 
a  vág-  és  a  morvavölgyi  kereskedelmi  utaknak  egymással 
való  érintkezését.  Ez  úton  jutott  a  szepességi  réz  és  viaszk 
is  Pozsonyba.'' 


^  Hajnik :  Adalékok  a  magyar  keres^ 
kedelem  lőríé/teiéhez  a  vegyes  Jiéaakbeli 
királyok  alatt.  (Századok  18()8.  évf.  11, 
150.  l.) 

•  1487-ben  Grawen  Schold  pozsonyi 
polgár  és  liázbirtokos  hat  von  einem 
genantU  Prokschofsky  von  Oppel  oder 
seinem  diener  vor  etlicher  zeU  eiüicfí 
kau/mans  iraar  genommen.  Ez  az  ára 
Azonban  nem  volt  oly  jó,  mint  a 
milyen  olcsónak  kellett  volna  lenni. 
A  kitűzött  határidőre  Grawen  nem 
fizethetett,  mire  az  oppelni  kereskedő 
ainen  seiner  diener  Part  Hanns  ge- 
nant  zu  prespurg  hab  der  umb  solhe 
schuld  Bein  Haus  zuverkiimbern  ver- 
main.  Grawen  Mátyás  királyhoz  for- 
dul, kérve  ne  engedné  házát  elfoglal- 
tatni, mert  külőmben  egészen  tönkre 
menne.  <)  kész  2  év  alatt  fizetni.  A 
király  e  kérelem  folytán  meghagyta  a 
tanácsnak,  hogy  a  házat  lefoglaltatni 
ne  engedje,  hanem  adja  azt  át  két  évre 
zálogba  az  oppelni  kereskedőnek.  (Te- 
leki XII,  346-47.) 


» 1517.  apr.  6.  János  borbély  neje 
Margit  a  maga  végrendeletében  egyik 
nőrokonára  hagyja  ain  vierfachs 
Bchleiyil  so  man  mir  Von  prag  hat 
pracht.  fProt,  Test.  I,  374.  a.) 

*  ld73-ban  I.  Lajos  király  elrendeli, 
cum  nos  pdr  transitum  mercatoram  et 
negociatorum  de  Bohemia  in  regnam 
nostrnm  cam  eomm  mercibus  veni- 
encium  et  ezeuncium,  utiliori  et  secii- 
riori,  eisdem  intrantibas  per  viam  de 
Wywar,  per  villás  Swr,  Malachka  et 
Stompa  ac  Posonivm  tendentem,  libe- 
rum  et  securam  transitum  .  .  .  elren- 
deli quatenns  nullns  intrantes  de  Bo- 
hemia,  in  regnum  nostrum  venientes 
vei  de  regno  nostro  ad  Bohemiam  per 
premissam  viam,  ezeuntes,  in  aliquo  im- 
pedire  agravare  vei  aliquam  molestiam 
ipsisinfere  audeat,  kivéve  a  jogos  vámot. 
Kelt  Budán  1373.  (Dipl.  Pos.  I,  438.) 

*  Kitetszik  ez  a  pozsonyi  tanács 
1407.  aug.  3-ikán  kelt  egyik  okiratá- 
ból. Pozs.  vár.  Itban  Lad.  XII.  Nr.  31 
d.  V.  ö.  A  püisi  apátság  iőrt,   I,  3%. 


512 


Digitized  by 


Google 


I 


A  város  czímerhasznál&si  joga. 

Városunknak  ennélfogva  közbenső  előnyös  földirati 
fekvésénél  fogva  rendkívüli  anyagi  haszna  lett  volna  az 
áruforgást  illető  helyi  jogokból,  azonban  e  hasznot  nagyon 
megapasztották  némely  viszás  körülmények.  Mert  bár  a 
nevezett  két  jog  városunknak  okiratilag  biztosítva  volt, 
mégis  gyakorlati  foganatosításuk  egyszerűéi  többször  érzé- 
keny sérelmet  szenvedett.  Maga  Zsigmond  király  kevéssel 
utóbb  kisebb  végzeményével  a  városok*  e  jogainak  meg- 
tartását csalcis  a  külföldi  kereskedőkre  nézve  teszi  kötelezővé.* 
Ám  még  ebben  a  formában  sem  hozták  meg  e  jogok  a 
városoknak  az  összes  előnyöket  és  hasznokat,  mert  az 
idegen  kereskedők  is  könnyű  szerrel  tudták  e  jogot  ki- 
játszani, amennyiben  azokat  egyszerűen  elkerülték  áruik- 
kal. Pozsony  is  tényleg  folyton  panaszkodik  a  visszaélés 
és  kijátszás  miatt  s  kéri  ennek  megszüntetését."  V.  László 
király  1453-ban  febr.  6-ikán  e  jogot  Pozsony  számára 
nemcsak  megerősíti,*  hanem  fel  is  szólítja  az  országos 
rendeket,  hogy  Pozsony  e  jogának  az  idegen  kereskedők 
részéről  való  megtartására  hassanak,  illetőleg  őket  e  jog- 
nak betartására  kényszerítsék.'^  A  XV.  században  meg- 
erősítette a  város  e  jogát  I.  Mátyás  király  1464  évi  arany- 
bullájával,' a  XVI.  században  11.  Ulászló  1508-ban,' 
II.  Lajos  pedig  1520-ban.® 

A  kegy,  melylyel  fejedelmeink  honi  városainkat 
jutalmazni  törekedtek,  czímerek  adományozásában  is  nyil- 
vánult. Tudvalevő,  hogy  a  czímerek,  melylyel  magukat 
a  vezérek  és  lovagok  megismertették   s  illetőleg  magukat 


^Adecretamnév8zerintcsskj9uJavá<  *V&r.  ItÁr  Ladul.  8.    Nr.  12.   a/S. 
rosát  említi,  de  a  törvény  szövegéből  nyil-  g/4, 

vánvaló,  hogy  az  összes  városokról  van  ♦  V&r.  Itár  Lad.  8.  Nr.  4. 

szó,  melyek  árumegállító  joggal  bírtak.  *  Vár.  Itár  Lad.  8.  Nr.  10. 

*Exceptis  extraneis,  qui  teneantur  ^pejér:  Cod,  Dipl.  X.  IV,  124. 

in  praemissis  antiquam  consnetudinem  '  Vár.  Itár  Lad.  8.  Nr.  IG  b. 

observare.  (1405  tcz.  11.  art.  §.  3.)  « Vár.  Itár  Lad.  8.  Nr.  16  c. 


Ortvay:  Pouony  története.  U.  8.  513  83 


Digitized  by 


Google 


XIV.  Fejezet. 

egymástól  megkUlömböztették,  a  XII.  század  vége  felé 
jöttek  európaszerte  divatba.  A  megkülömböztető  jelet  (a 
képet  és  színt)  eleinte  zászlaikon,  majd  pajzsaikon  és  sisak- 
jaikon viselték.  A  pajzs  mint  czimerhordó  a  XII.  század 
utolsó  negyedében  lép  előtérbe.  Nálunk  Magyarországon 
a  czfmerek  használata  ugyancsak  már  az  Arpádházbeli 
királyok  idejében  divatban  volt,  de  az  Anjouk  alatt  újabb 
lendülethez  jutottak.  Az  Anjouk,  a  felbomlott  várszerke- 
zeten alapuló  hadszervezetet  a  banderiális  szervezet  által 
felelevenítvén,  a  czímerekot  a  hadi  erényeket  ösztönző 
eszközökfíl  alkalmazták  s  rendkívüli  virágzáshoz  juttatták. 
A  bandériumok  urai  czímereiket  zászlóikra  írhatták  s  e 
czímeres  zászló  alatt  vezethették  hadba  a  maguk  harczosait, 
s  minthogy  a  városok  is  az  Anjouk  alatt  rendkívüli  módon 
felvirágoztak  s  a  hadállítás  nevezetes  tényezőit  képezték, 
azért  a  városok  is  csakhamar  czfmerek  által  lettek  ki- 
tűntetve. Bár  nem  tudjuk  kimutatni,  mégis  bizonyosra 
vehetjük,  hogy  ez  időszakban  Pozsonynak  is  volt  már 
saját  czímere,  mert  midőn  Zsigmond  király  1436-ban  jul. 
8-ikán  Ach  Henrik  és  Pachrad  Miklós  városi  polgárok,  vala- 
mint Raneis  István  polgármester  kérésére  czímert  osztogat 
Pozsonynak,  az  nem  volt  első  czímer,  hanem  új  czímery  mely 
körülmény  kétségtelenné  teszi  Pozsony  régibb  czímerét. 
Zsigmond  király  az  új  czímer  adományozásával  a 
pozsonyiaknak  iránta  tanúsított  hűségét  kivánta  jutalmazni. 
Az  új  czímer-adományozással  különös  kedvezésnek  tanú- 
bizonyságát kivánta  adni.^  Az  adományozott  czímer  alakja 
kerek,  mely  vörös  mezőben  a  falakkal  körülvett  négyszögű 
fehér  várost  mutatja.  Latin  körirata:  Pozsony  város 
czímere.*  A  király  kijelenti,  hogy  azt  a  pozsonyiak,  összes 

^  quodam  speciali  et  notabili  favore.     álba  qaadrangularis,  a  parte  inferiorí, 

'  Sígillum  in   forma   circnlari,   seu     qaasi  ex  fnndamento  suraam  erecta  et 

rotanda,  campi  rabéi,   in  quo  Ci vitás     certis    menüs   adornata,    habena    trea 


Ö14 


Digitized  by 


Google 


514   laphoz.  Pozsony  város  történetéhez.  II   2.  kötet. 


Reláció  laurencij  de  hedencara  Magiatri  agazonum  et 
Stephani  de  Arán  Comüis  Newgradimsis. 

!No8  Sigismundus  dei  grácia  Bomanorum  Imperátor  setnper  Augustus  ac  hungarie 
Boheroie  Daimacie  Croacie  Kauie  Servie  Galicie  Lodomerie  Comanie  Bulgarieque  Rex  Notnm 
facimufi  tenoré  presencium  siguifícantes  quibus  incumbit  universis,  Quod  nos  dignum 
arbitrantes  Imperial^m  atque  Kegalem  excelleuciam  illa  debere  concedere  et  liberaliter 
elargiri,  per  que  tidelliim  naioeros  augeatur,  et  principantis  clemencia,  eui  in  multitudine 
popnlorum,  proprium  est  gioriari,  in  anbiectorum  qniate  et  pacis  amenitate  gratulatur, 
Tunc  enim  aoliam  Cesarea  atque  Regié  maiestatia,  prestancius  exaltatur,  dum  subiectorum 
caterva,  continna  suscipit  felicium  profectnnm  incrementa,  Hac  siqaidem  ducti  consideratione, 
nichilominusqne,  tum  ad  humilime  et  devote  ampplicacionis  instanciam  fidelium  nostroram 
providorutn,  Stephani  Raneija  Magistricivium,  Henrici  Ach  ac  Nicolai  pachrad  Citium 
CÍTÍtatÍ8  nostre  Posoníensis,  per  eos  in  ipsorum  ac  ceterorum  Universorum  et  singulornm 
Civinm,  hoapitum  et  Incolarum  eiusdem  Civitatis  nostre  Posoniensis  nominibus  et  personis, 
maleatati  nostre  propterea  pon*ecte,  tum  eciam  attentis  et  consideratis  fídelitatibus  et  fídelium 
serriciomm  gratuitis  meritis  prefatorum  Civium  hospitum  et  Incolarnm,  ipsius  Civitatis  nostre 
Posoniensis,  per  ipsos  hijs  proximis  distorbiorum  temporibus,  iam  deo  auspice  sedatorum,  in 

2nibu8  nonnnlli  Bohemi^ec  Mora^i,  pArtes  nostraa  superiores  invadentes  et  devastantes,  ipsam 
ivitatem  nostram  Posoiiienseiu  boatiliter  sarripere  attemtarunt,  in  conservacione  et  tuicione 
eiusdem  Civitatis  nostr«  coiiatanter  et  inviolabiliter,  ao  sine  cuiuslibet  note  macula  et 
scrapulo,  maiestati  nostre,  et  sacre  Corone  nostre,  ac  ipsius  Regni  nostri  Hungarie  observatis 
et  intentia,  Volentes  eoedem  propterea,  quodam  speciali  et  notabili  favore  prosequi,  et 
benevolenciam  nostram  eis  ostendere  munifícam  et  liberalem,  Sigillum  in.  forma  circulari,  seu 
rotunda,  campi  rubei,  in  quo  Civitas  álba  qnadrangularis,  a  parte  inferiori,  quasi  ex  fundamento 
sursum  erecta,  et  certis  menüs  adornata,  habens  trés  turres,  tecturis  rubeis,  supra  muros  et 
edifícia  earundem  turrium,  Sursum  erectis,  coopertas,  duas  aciiicet  decliviores,  et  terciam  in 
medio  ipsarum  supra  meuia  Civitatis,  in  altom  erectam,  et  ipsas  duas  Turres,  in  altitudine  et 
spiasitndine  precellenteiDf  In  cuiua  quidem  tama  a  parte  inferiori,  in  sui  ac  pretacte  Civitatis 
introitua,  porta  aperta,  cum  CaBcelHa  Crocei  cotcms,  in  latitudine  trés,  et  in  longitudine 
quinque  lineas,  seu  intersticia,  quinque  feramentis  accntis,  eisdem  appositis,  per  médium 
habenti,  de  sursumque  Infra  pendenti.  In  supereminenti  verő  summitate,  cuiuslibet  Turris 
ipaarum  trium  Turrium  duo  globi  rotundi  aurei,  vnus  in  parte  una,  et  altér  in  parte  altéra, 
sursum  se  extendere  evidenter  appareut,  Predicti  autem  Sigilli  circumferenciales  litere  sünt 
bee,  Sigillum  Civitatis  Posoniensis,  prout  et  quemadmodum  hec  descripcio,  magisterio  seu 
artifício  pictorio,  in  capite  seu  principio,  presentis  noatre  litere,  distincte  et  apparenter  est 
depicta,  quoquidem  Siffillo,  ipái  et  eorum  progeoitores,  ez  divorum  Regum  Hungarie, 
nostrorum  scilicet  predecesaomm,  uti  dleitur,  usi  sünt  et  atuntur,  eciam  de  presenti, 
Memoratis  Civibus,  Hospitibus,  Incolis  et  tóti  Comuuitati  pretacte  Civitatis  nostre  Posoniensis, 
denuo  et  ez  novo,  dandum  duximus  et  conferrendum,  decernentes  ,0x  nunc,  Imperialique  ac 
Regio  atatuentes  edicto^  ut  ipái  et  euncta  ipaotum  poataritaay  taliaaaodi  Sigillum,  in  omnibus 
negocÜB,  tam  inter  preé^toa  Civea,  Hoapitea  et  Incolaa,  ae  totam  C*munitatem,  quam  in  aliis 
quibuBCunque  agendia  et  áendia,  autentieum  habeatur,  Et  eidem  Sigillo,  ac  literis  sub  ipso, 
verő  et  iuato  modo  confioiendia,  taata  et  tam  nidnbiéita  fidei  certitudo  plene  adhibeatur, 
quanta  Sigillis  et  literié  aliaram  Civitatum  nostramm  Hberarnm,  adhibetur,  Ex  habundanciori 
insuper  plenitudine  pofewtatis,  pretactis  Civtbus,  Hoepitibns  et  Incolis,  ac  tóti  Comunitati 
ipsius  Civitatis  nostre  posonien&is,  concedimus,  et  presentibus  elargimur,  ut  Ipsi  et  eorum 
Heredes  et  Successores  utilversi,  predictum  Sigilli  signetum,  amodo  inposterum^  pro  armis 
seu  armorum  Insigniis,  in  vexillis,  velis,  Cortinis,  papilionibus,  sive  Tentorijs,  et  aliis 
quibnavia  exerciciis,  ipsis  et  eorum  atatui  eonvenientibus,  gerere  ac  eisdem  uti  frui,  et 
gaudere  valeant,  atque  possint,  Gaudeant  itaque  iidem  Grácia  et  favore  Cesareo  atque 
Kegio,  meritoque  exultent  et  letentur,  tantoque  ampliori  studio  ad  Honorem,  et  reverenciam 
principantis  dignitatis,  eorum  imposterum  solidetur  intenció,  quanto  se  ab  excellenti  Imperiali 
atque  Regali  antidoto,  preventos  conspiciunt,  et  munere  graciarum.  In  cuius  rei  memóriám 
fírmitatemque  jperpetuam,  presentes  conceasimus  literas  nostras,  növi  duplicis  autentici  Sigilli 
nostri,  quo  ut  Rex  Hungarie  utimur,  munimioe  roboratas,  Dátum  per  manus  venerabilis  domini 
Mathie  de  Gathalowz,  Prepositi  Ecclesie  Quinqueecclesiensis  Aule  nostre  Summicancellarii 
fídelis  nostri  dilecti  Anno  aomini  Millesimo  quadringentesimo  tricesimo  sexto,  octavo  Idus 
Mensis  Julij,  Regnorum  nostrorum  Hungarie  ect.  quinquagesimo,  Romarorum  vigesimo 
sexto,  Bohemie  Sedecimo,  Imperii  verő  Quarto. 


Digitized  by 


Google 


.s'iihl'fiv.tlinl  í»^n#//  ^rtffSíioM  .^ocíqBÍ    kl<. 


öiiíhi.T'íIijm  íú  iii'j  ,íú'niOíuMo  öi}aKqi')iii'iq  3w  /iuHíví^uíí  einíjiuua  muií-iiih  yj/p  iwj  ^ini-^tfii'^ 
,'fíí)i:ííJíí;ii>  •ilr.Vuv kiflii  HíLífsq  íu  í>}t>íí/j^  űiiJioí'rjitíwa  íií  ,riühoI:j  íü'j  íiii/hqo'Kí  ,airnoríjq<)q 
íiií''ióT'j')i(irj^  oiiiíi  ,nf/tRt{i^/.t:)  euioanlao'iq  ^ailitlst^iuoi  üí^jH  öi/pin  (»9*iaa^')  aiulioa  nifun  (>dvT 
,MH(uHn'>[)iíino')  ii'jnii  nioíü]r])i?í  *>ijH  ,njn4ín'í-i-jfií  airriil'j'/ioiq  ífluioiííít  tújioaiíh  ísuniííioo  jr/Tjíttt) 
(iijriMit^on  niíJíl^i^it  ííUi'vmv.íóui  ^(íioio«*>ii<iq(is  'j}o7^i>  le  dmiliajuíi  íja  íwsí  ,9Upar>mn]0Ííd«iia 
íiij'í/i')  l)iri/íyfíq  iído-AY.  'jü  iI'jA  i*>n£p>ll  .fiJiJÍviyi"i1í{i-:.JiiM  alijimil  iaűfíqyl^í  ,aJínobxvgiq 
fiiíjiolíí^jíiíí^  i->  íiirnovfyviíi^I  iim'íOTíl'í')  •*;;  minoaqi  ar  eotJ  T^q  ^^íiísfí'jiííoeo*!  gií'íoa  ahíjiívi'J 
,í-.*fir jír.-iHj  í;j  '-.iidiíüiuoíi  ^.ihii'jíinMoU  íí'íJeüű  aijj!JÍ7Í'>  aiííl»ai/iü  muiiilooíil  39  ayjiiqeorí  ,ainivi'3 
frfnil'»!>f!  1'»  p.ír({íiiti;ÍMl,íi  ^Jixn>hií'nn'>  )-»  HÍín'.Oln  aifiiv*  nuit  .MTjTnofj  ü'jietqoiq  eiteofi  ft/ileoíBni 
öii>'»{i  r:iij;tí7i')  íiíjicíqi  ,íiiijií;íoonl  3o  ixiun4{«o(i  íiinxvi  >  nimoíjsl'jiq  s>íii'i^>/u  tUiuiRT^  íauToiolvvii 
iií  .íiiriioíiüiMH  '>*/:qc-,jij;  í>m1»  mui  .^íuiííioqm'il  íiiíJioiiíiniüií'  >.iíiii/.o'iq  íí\ji{  auiijí  lyq  ,'íí'íiwííín<jo4 
í(ii-.'.qr  ."'Uur-.lrtiíVMl*  tv  >í9}nel íKvni  eeiomqi/B  aifUnoir  ö'jn«<i  .fVií^olí  10  rtnöííoÖ  iiíttokon  <ücüu|) 
oíiMJiiíii  iM  •uiuivnviuöíro'j  ai  ,1aíj'iJ4líuytí/;  oT'qrnn^.  v»tili  l^ucí  ai'tiíi'jiaüöo'I  JiiitiJaoa  nfjíftlivi'J 
l'>  í>íií'»/;ni  Mj(ia  í'iiíiícxjrii'j  oíií'í  au  ,i9lííidníoí7iTÍ  it*  TsínKtenoo  eileoö  ríilftlivíO  iiie[»6uÍ9 
eiti.vi't^id.)  'jn/;:2aíjH  iií^on  inx^aíl  efjife((i  oíj  ,yil«5y£i  t»a<no'J  ö'i'jjíí:  1'j  .oiJeoii  buist^ícai  ,oia^vyjt 
í'j  ,fjr(»'>e<»'i(j  "invíí't  ilifíjtínii  i'í  ili;i-j'.,ja  íui;í>oií[)  ,iiM-f*ii({o-iq  ait>í>ö6«  JsíííaoloV  .feHnetai  '  íí> 
ífM^  ,hí;ínni9  finní»'*.fii  níiiííii>i<J  faiöijriyHíf  10  smt>'úinum  o-Mbu^^ao  tütt  ajtt-i^tíika  )7iiiÍ9a^k>V{!^aycí 
('íii'»fíij?í'[[ii't  ZM  i>itjf|>  .i'iniiMííii  'jI'ííw;  i;  ,f5Ííf:'i;  j(iir[í'.;;íp  iídíi;  fel:?! /{')  uí/p  flí  ,i'jJ/fi  iqíiííia  ,i?Lnalo*i 
)^i  íio-ruíii  íriqijg  ,>'i^«dm  tíhnl'j'^t  .B-míft  8>*iT  >.a«»diui  .íUua*tob£  eiia^ai  abido  í':*  ,űJtidl9  nijtius 
ai  aíj:i')fMt  )y  ^^f)^^Vr/i\'y)\l  ]'í'jili')8  pkíjí.)  ^ajiritxiuo'j  ,^itii  iím  aiiif.'iii'^  .niifi-noí  raobaijiity  /{i*jhiby 
í'»  'Hl  íjitiitj?  al  .fiMjifiT  >.'ifíj  íiMííqf  ly  .aíjíloe'íe  ainiíi'  af  .^írTBÍiv/')  nin^m  *iiqub  nríiifí*:q?  <»i^9f^ 
í;í1)n;/í  >  ♦tor.tjiq  -jíj  íi/jí  ni  , iujj'í'Vlni  9ti<iq  ö  fcÍTiai  uijÍHfip  cuiaj  al  eíudlavii'j'joaq  e^ibu^ifsiqs 
♦iiiii.;n:-:2íT'>(  ar  t*<  .ayrl  Miiíi)filí!/;i  ni  .Hrioloj  i'.idi)  eiíl-joa.;')  aiuy  ,ímyq/i  «1toq  ^eí/Jionai 
iiffjií'"ii  i-tq  ,<iiir,(>(jqij  ín'í(>síö  .«itiifi'>íi  eiíaoűíinij'í  w/j>/iii/p  ^rijij-.ií'íai  üjö  ,ei^4ii;  t^tf  [»diap 
>.iiíí(  r  T-'rfíIsflia')  ,'íii;iiítiiíiír8  o'ít/  i tíi!.»iiííii'n'Hni^  al  ,iía  'i-u-iq  iniiii  í>apaijmue  eb  ^'ríaoófíii 
,í;iMtÍK  '♦í'ií}(|  ai  TíjIb  t'(  ,iaiij  '))'fj;q  ai  Hitny  /i'^iuti  íi  aülO'x  idoléi  oab  tííűtrisj'V  aati'ú  XttUltíeqi 
taxJíj  't'i'iiií  biils.'i'jíio'vitinijoú')  áíi-i^ifi  íii')Mia  xJ'J'I'Ti*!  ,)a'ri4n.p{xj  ■i.»1íI'í^í /'>  vftbugi/.e  se  tuu^iuc 
/r.r:  t.li'íii'rjí'Mi  ,oi-;qir>'-'»b  -jyd  aiaboínbí'.íní*íi[.»  to  1rHíT({  .^i^íT^íiaoío*!  eíTBííviO  (Snni^léi  ,ííííd 
t-«  •i'.«iíiHt];í.q«  jy  biyaiJfeiib  ,'nytil  oDtíoa  ííitít'*aí)'iq  ,üi(^jai'iq  iJ:^^  o3iqfti>  nr  .ohoí'jiq^  piariUir. 
^'&i(rjíui\{  innisOjl  anj'íovib  xm  ,*íy'ioííay^o'i(i  iiiirioy  ly  ;fc([i  ,ol[iv.'iiri  xueíái/poap  ,i;1íiJi{yb 
,iiaM>í'.i([  '4)  nuú'i*^  /liflíuiíif  t*^  Jaue  lexr  ,iifYioU*  xlx/  '  ^nixj'iQíífty'í'íbyiq  j^oili'ia  ^tfincj^soti 
,ííi''.íi'ti(Lí-o*I  'íilfíon  ^"'ti.tivi')  'O'jítltnq  ii;;1íaiian)'J  bu*  1^  biííiyxií  ,cíKÍiti«jroH  ,e.ijdivíO  öxixsioíuyl^ 
oí;  Mfipiljjí'iMqftií  />ar/a  zo  eytn'ja'i*Ky'd)  .aíí;i'njTt'»'tfro'>  !»*  «UíUÍ7.aít  oiabufib  />WUt  Xb  H  oxxiídb 
eadhiíiu)  ai  ,faxjííi;^i<  íÍ'uiuöííjü  ,ííx;jiioir^(»q  iuijT>t:qi  jíTju.jo  1'>  Íc';í  txj  .oi-jib'>  eojniixíf.íe  oi:ít»/I 
fciiíjj  ar  taBnp  .iTí^^UtVuííiííH/)  maioi  -mi  .^snío-jaí  ly  ^'^l.q'ioH  .öííVÍ' '  íoíifí^iq 'lyiíTí  níRJ  t8!h»j»ja 
,o8qi  (íu^  í'in'ílií  Dü  ,oíl ií^ií^  nií*J)ií*  Ki  ,'irjt«ií<Í4;d  líiírynaHHifi  ,</í»tiMÍí  jy  «ibüy^<i  ífüpajjoftudxxfp 
^ixíj>>ydidf»xs  eayiq  oí^'int'iyy  ímIixí  «jx$lídnbai  aixi)  jy  í;iai;1  ,^.ir<ii  í'jüxioa  oíjom  üleui  íe  ö'it»v 
i'i(>:yai;i)aadAff  áA  ,iiity(iidbfs  ,cnaiinMdii  íninnal^.on  miiiaílyi')  jaaii^xiJt  bvi-jIü  I9  eiííi^H  ^Icuxrp 
xíKt'raafao')  iío)  01;  ^fíiloíial  lo  f:rfditi(|>oH  .Riidivi')  gíí-)íi3y*íq  .9!íBlr:yi<iq  yaibaíiiislq  Tjqnaai 
aia-foo  ly  iaíjl  Ur  .lanii^udy  ?ía(biayíi«j'f({  m  ,Bifínfl»yoiino  A%'Ma*iiíoioq  ei)éoa  arlAtiTÍO  9tit«qi 
fíifu-íí;  OTíj  ,a!iríy.íaoqxn  obuíHfí  .ninjyai;;-;  i!ÍIní^4  jajfíiibyTq  J^i'^vian  <jíi'f08íí'>üya?!  is  aobsioll 
eiilr;  íy  jStiiolayT  yyía  ,*iadia(jií;qi:q  .ciniíio')  ,í:iIyT  ,5:iííízey  ni  ,8iia^íenl  mi/iOínna  a^?: 
tíi  .irn'i  ílü  niyböií*  OR  oiei-j^j  ,eu(íituyiaMvaoa  injinís  xua'iou  Jö  8iííqí  ,axxaioT92e  alTaadiaji 
üiip^ft  oyiíisy' )  y-íovfs^  íy  íjíor-it)  aiMÍirr  ynpjáJr  inf;ybijfíx)  ^laifcfroq  yapíA  ,lnBeI«7  dteboe^i^ 
níMí'iao'íy/yi  ty  ^aiyioaoll  bu  oibaJs  i-ioilqiiíK  ynpotaxi)  ,ix/ln9lyí  Jy  )ay:)laze  öíipoínoni  ,oíi>yH 
ihinyqíal  ría''jlía3Zö  d/<  98  oíiiBUp  ^üiuaytfii  laíybiííH  axu'xyjaoqaxi  jníiioy  ,gxiJilia:§ib  ahnftqioahq 
frrí.iiniriyai  i'**!  ajxixJí>  al  .mm«iü/rií^  yíuii/ía  íy  JiMjiyiq'iaoo  solii'V^i'xq  jOíobrtafi  xlr.s^'íl  Síxplft 
iííiüi'<  ij'tayti/ft  fci'»iI((XJÍ)  ivón  ^eíríJdoa  fcü'ii*!'  j-ifafí'.fiyuaoo  eyjxi'^íeiq  ^miurf^q-fíCf  errprasífttínnrí 
xfiÍMinlí  ftiírdí^ftriov  eaiínmiaq  itiíií«<l  .a^lmodo'f  onifítiníím  ,itímiín  i^nAv^auH  zyflL  30  OHp  ^hJsíon 
xiiiíjyf)ax;yifaa:íí''.  '♦iiöoa  eluA  8Í8n9ÍftyI'j*>yenj)nixfí,>  yi>yí'»í)H  xlifeoqa'l  ^sí/olfidlijf)  eb  qiíÍjp.K 
'.xij)l  (»yí;i  )o  .oi/.'>'-.  oíiTÍ>>yyxií  omÍ8ytayuaiií)ftiip  onixéylííl^  iíiiiaob  oíiíiA  iíoeíib  ÍTtaon  {:íi^í»rr 
Ofiiiínviif/    niíft'.ríííaoii    .nini^y:,Rr;[>aiífp    .t09    '>i'íMiíffiiH    nfmo'ilaoa    nrxnonuöH    ,[íínT,    KÍ8n«>U 

.onmi*,'  oryv  xiiyíjral  ,oínioyi»eíí  eixnsdoH  ,ouye 


Digitized  by 


Google 


11.  2.  kOtet 


KCMfSP 


IttItlídIS 


M>tftl«»»il> 


EMMHn»>  ■l»ni«l*l  PMMW  w      MIIIHI   «m  ••••^•''^^■"•-VJL       "    Ív 


1^  /^ 


)ít6tt  hasonmásban. 


Digitized  by 


Google 


i)lf- 


Digitized  by 


Google 


A  YörösviaszBzal  való  pecsételés  joga. 


Örököseik  és  utódaik  fegyvereiben,  zászlóikon,  szalagjaikon, 
függönyeiken,  sátraikon  viselhetik.^ 

Jóval  későbben,  az  új  czfmer  adományozása  után, 
1459  február  2*ikán  kapott  a  város  Mátyás  királytól  hő 
ragaszkodása  jutalmául  egy  újabb  kitűntető  kedvezményt. 
Híres  királyunk  ekkor  adta  meg  városunknak  Malczhoffer 
Pál  és  Reneis  Farkas  kérelmére  a  vörösviaszszal  való 
pecsételés  jogát,  úgy  hogy  ezentúl  a  vörösviasz- pecsétet, 
akár  pecsételt,  akár  függő  alakban  használhatja  minden- 
nemű hivatalos  irataiban.*  A  vörösviaszszal  való  élhetés 
nem  volt  sem  az  egyéneknek,  sem  a  községeknek  szabad 
kényére  hagyva,  úgy  miként  ma,  hanem  királyi  engedély- 
hez volt  kötve.  Csak  előkelő  személyek  vagy  testületek 
tarthattak  reá  nem  csekély  érdemek  alapján  igényt.  Mielőtt 


turreSy  tecturis  rubeis  et  edifícia  ea- 
randem  tarrinm,  sarsnin  erectis,  coo- 
pertas,  duas  Bcilicet  decliviores  et 
terciam  in  medio  ipsarum  sopra  menia 
Civitatis,  in  altum  erectam,  et  ipsas 
daaa  Turres,  in  altitadine  et  spissita- 
dine  precellentem,  in  cuius  qaidem 
turris  a  parte  inferiori,  in  siii  ac  pre- 
tacte  Civitatis  introitus,  porta  aperta, 
cam  cancellis  crocei  coloris,  in  latitu- 
dine  trés  et  in  longitudine  quinque 
lineas  seu  intersticia,  quinque  fera- 
inentis  accutis  eisdem  appositis,  per 
médium  habenti,  de  sureumque  infra 
peiidenti,  in  snpereminenti  yero  sum- 
mitate,  cuiuslibet  Tarris  ipsarum  trium 
Turrium  duo  globi  rotundi  aurei, 
unus  in  parte  una  et  altér  in  parte 
altéra,  sursum  se  eztendere  evidenter 
apparent,  Predicti  autem  Sigilli,  cir- 
cnmferenciales  litere  sünt  bee,  Sigil- 
lam  Civitatis  Posoniensis  .  .  ,  (DipL 
Pos.  II,   375—77. 

'concedimus  et  presentibus  elargi- 
mnr,  ut  Ipsi  et  eoram  Heredea  et  Suc- 


cessores  universi  predictum  Sigilli  si- 
gnetum,  a  modo  inpostorum,  per  armis 
seu  armorum  Insigniis,  in  vexillis, 
vei  is,  Cortinis,  papilionibus,  sive  ten- 
torys  et  aliis  quibusvis  exerciciis,  ipsis 
et  eorum  statui  convenientibus,  gerere 
ac  eisdem  uti,  frui  et  gaudere  valeant, 
atque  possint.  (DipL  Pos,  II,  378.) 

'Mátyás  király  dicsérve  a  pozso- 
nyiaknak iránta  való  hu  ragaszkodá- 
sát, megengedi,  ut  vos  huic  in  poste- 
rum  perpetuis  semper  temporibus  nni- 
versis,  quo  ad  sigillum  sew  Sigilla 
comunitatis  vestre,  cera  rubea  uti,  cum 
eademque  more  huius  civitatis  nostre 
Budensis,  omnia  privilegia  omnesque 
literas  juridicas,  testimoniales,  causales, 
sentencionales,  missiles  sew  missivas 
epistolasque  et  alias  quascunque,  sigil- 
lare  et  consignare  in  pendenti  aut  in 
apresso  valeatis  et  ad  id  plenam  et 
liberam  habeatis  facu Itatom.  Kelt  Bu- 
dán in  festő  Purificationis  B.  M.  V 
Anno  d.  1459.  (Diplom,  Poson,  III, 
274-75.) 


515 


83* 


Digitized  by 


Google 


XIV.  Fejezet. 

Pozsony  e  jogot  nyerte,  csak  a  sárgaviaszt  használhatta. 
Egyébként  a  városnak  két  pecsétje  volt:  a  kisebbik  és  a 
nagyobbik/  Ezeket  a  megpecsételendő  hivatalos  ügyiratok 
fontossága  szerint  alkalmazták.  A  kisebb  pecsétet  aláren- 
deltebb ügyiratoknál  használták  s  nyílván  bírói  pecsét  volt. 
A  nagyobb  pecsétet  rendcsen  függő  pecsétként  alkalmazták. 
Nem  szabad  hinnünk,  mintha  a  középkorban  a  pecsét 
jelentősége  azonos  volna  a  mai  kor  pecsétjének  jelentő- 
ségével. A  középkorban  "a  pecsét  jóval  fontosabb  volt  mint 
ma.  Eredetileg  csakis  a  király  jogát  képezte,  ki  e  jogot 
kegyelmi  tényként  mások  használási  jogába  is  bocsátotta. 
Mikor  1353-ban  az  ország  káptalanainak  és  conventjeinek 
pecsétéit  I.  Lajos  király  rendeletére  Budára  vitték,^  ezek 
közül  hitelesekfíl  csak  azok  állapíttattak  meg,  melyek  a 
hiteles  pecsétnek  régi  gyakorlatában  voltak.  Kik  ezt  ki 
nem  mutathatták,  azokat  csak  királyi  adomány  jogosít- 
hatta fel  a  pecsét  használására.*  Hogy  mennyire  volt  a 
pecsét  joga  kizárólagos  királyi  jog,  abból  is  tűnik  ki, 
hogy  e  jognak  eladományozása  után  is  a  király  vissza- 
vonási avagy  módosítási  jogát  tetszése  szerint  gyakorol- 
hatta.* Számos  példa  bizonyítja,  hogy  használási  jogát 
fejedelmeink  olykor  csak  bizonyos  megszorításokkal  ado- 
mányozták egyeseknek  vagy  testületeknek.*  Olykor  az 
adományozott  jogot  egészen  beszüntették.  De  a  pecsét  fon- 
tosságát  még   az  is  bizonyítja,    hogy  királyaink  a  pecsét 


« 143í)-ben  t<*nyleg  kettőről  van  szó  ♦Erzsébet  királyné  egyik  1373  ok- 

ft  számadók  öny  vek  ben:  Item  am  Erich-  leveléből  kivehető  az.  Épp  a  pozsonyi 

tng  nach  heyligen  drey  Kanig  tag  hab  káptalan    egyik  kiadványa  gyann  alá 

wir  gebn   den   Jóst   goltschmid   nach  esvén,   hitelességétői  meg  lett  fosztva, 

des   purgerm'aister    gescheft    von    den  (Orsz.  levéltár.  Mon.  Pos.  24.  7.) 

zwen  Slat  Insigln  dy  er  gegrabn  hat.  *így   például  IV.  Béla  1255-ben  a 

*  Zichy  OknUár  II,  509.  jászói  convent  pecsétje  hitelességének. 

•Példákat  1.  Fejérnél:    Cod.  DipL  Avagy    Zsigmond    király    1393-ban    a 

IX.  IV,  327— 329.  X,  183—187.  Azon-  csomaiprépost  és  conventéinek.  (Fejér: 

kiv.  1.  az  1498  :  11  tczket.  Cod,  DipL  X.  II,  100—102.) 


51<> 


Digitized  by 


Google 


A  pecsét  jelentősége  a  középkorban.  Az  őrizetére  fordított  gond. 

használatának  jogát  eredetileg  csak  szűken*  adomány  ózták 
egyeseknek.  Legelőbb  a  káptalanok  és  conventek  jutottak 
e  joghoz  8  ennek  gyakorlása  rendkívüli  módon  emelte 
ezen  egyházi  testületek  tekintélyét.  A  pecsét  használási 
joga  által  országos  hiteles  helyekké  lettek,  melyekhez 
irataikkal  nemcsak  magán  emberek,  de  közhivatalok, 
városi  és  megyei  municzipiumok,  egyházi  és  világi  ható- 
ságok is  siettek.  Nem  is  minden  egyházi  testület  jutott  e 
joghoz,  mert  kivánatos  volt,  hogy  gyakorlása  a  tanúságra 
alkalmas  egyének  nagyobb  számától  legyen  feltételezve. 
A  kisebb  hitelű  conventek  a  nagyobb  hitelű  conventekhez 
vagy  káptalanokhoz  fordulnak,  végre  is  az  1351  :  3  tör- 
vényczikk  egészen  megvonja  tőlük  a  hiteles  pecsét  jogát, 
mit  aztán  az  1486  :  59  és  az  1492  :  39  törvény czikkek 
is  ismételtek.  Midőn  a  XIII.  században  hazánkban  a 
városok  mind  jelentősb  autonómiai  közegekké  lettek,  a 
királyi  kegy  ezektől  sem  tagadhatta  meg  a  pecséthasználá- 
sának jogát  s  tényleg  van  példánk  arra,  hogy  már  ez 
évszázadban  magyar  város  ily  jogot  gyakorolt.'  Különben 
még  csak  a  XIV.  és  XV.  században  lesznek  Soprony, 
Kolozsvár,  Mezőkövesd  hiteles  pecsétű  helyekké.*  így 
tehát  azt  látjuk,  hogy  a  városok  előbb  jutottak  e  joghoz, 
mint  a  vármegyék  s  hogy  egy  időben  a  megyei  hivata- 
los közegek,  alispánok  és  szolgabfrák  kénytelenek  a  leg- 
közelebbi hiteles  conventhez  avagy  káptalanhoz  fordulni 
avégett,  hogy  az  a  maga  pecsétjével  hitelesítse  az  ő 
irataikat.  Avagy  kénytelenek  voltak  a  megyei  hatóságok 
városi  municzipiumokhoz  fordulni  irataik  hitelesítése  végett.' 
A  megyék  közül    egyedül   Somogy    nyeri    a   XV.  század 


»Knauz:  Monumenta  I,  431.  » Az   1486  :  9   tcz.   3  §-a   tényleg 

*h.JakBh:Oklevélíár  Kolozsvár  tőrt,  megkiv&nja   a   azolgabirákat  illetőleg, 

I,  121.  122.  Hajnik :  Okirati  bizonyítás  hogy  orma  et  sigiüa  cognoscibüia  habere 

a  középkori  magyar  perjogban   12—13.  debeant  et  teneantur. 


617 


Digitized  by 


Google 


XIV.  Fejezet. 

végén,  1490-ben  II.  Ulászlótól  a  hiteles  pecsét  jogát/ 
A  többi  megyék  kiadványai  az  alispánok  és  szolgabírák 
nem  hiteles  pecsétjei  alatt  kelnek.  Ám  maguk  a  városok 
pecséthasználási  joga  sem  ért  fel  az  egyházi  testületekével. 
Mert  míg  az  utóbbiak  országos  hitelességgel  bírtak,  addig 
a  városi  municzipiumok  pecsétéi  csak  helyi,  városteriüeti 
jelentőséggel  bírtak.  Előttük  nem  volt  országosan  hitelesítr 
hető  bármely  jogügylet  mint  az  országos  hiteles  helyek- 
nél avagy  az  ország  nagybirái  előtt,  hanem  csak  a  városi 
életben  és  a  városi  hatóság  előtt  felmerülő  ügyek.*  Örök- 
jogot  nem  lehetett  e  pecsét  alatt  szerezni,  s  azért  nem 
lephet  meg  az,  hogy  egyes  városok,  mikor  már  a  pecsét 
használásának  jogával  bírtak,  mégis  egyes  esetekben  or- 
'szágos  hitelű  káptalanokhoz  vagy  conventekhez  fordultak, 
midőn  t.  i.  nem  localis  érdekű  iratokról,  hanem  országos 
érdekűek  hitelesítéséről  volt  szó.  így  Pozsonyban  is  a  városi 
hatóság  egyes  esetekben  a  pozsonyi  káptalanhoz,  mint 
országos  hitelességű  testülethez  fordul  okirathitelesités  végett. 
De  hogy  mégis  a  városi  pecsét  mit  jelentett  a  gya- 
korlati jogéletben,  eléggé  kitetszik  abból,  hogy  az  a  XIV. 
és  XV.  századokban  az  egyes  magánfelek  által  irott  privát- 
okiratok hitelesitésére  a  városi  területen  s  a  városi  jogélet- 
ben teljesen  alkalmas  volt.  A  magán  kiállító  kérelmére  a 
városi  elöljáróság  hitelesítette  a  magánokiratot  a  városi 
pecsét  rányomásával  vagy  ráfüggesztésével.  Ezt  Pozsony 
joga  meg  is  követelte,'  csupán  a  zsidók  külön  joga  szerint 


^ Decreta   et  vitae  regum  üngariae,  'Pozsonyban  1368-ban  nov.  2-ikán 

qui    Traiisai/lvaniam  possederuTit,    Ko-  kelt   s  egy  h&zeladásra  vonatkozó  ok- 

lozBvár  1763.  irat  végén  olvassuk:   Und  daraber  so 

*  Qaae  in  factis  et  rebus  coram  eis  gebcn    wir   in   diesen   brief  zu  einem 

et  in  medio  eorum  vertentibus  ac  eroer-  oíFenen  urchunde  und  waren  getzeugen 

gendis  robur  sortiuntnr  fírmitatis.  így  dioser  Sacbe  verstgelien  mit  der  Stadi 

mondja  Verbőczy    a  városi  pecséteket  Insigel   zu  Prespurch,    daa  man  durch 

illetőleg.  ufizer   pet   wülen   an   disen   Brief  ge^ 


518 


Digitized  by 


Google 


Várofii  pecsétek.  Pecséthaszn&lási  díjak.  Ons&grendiflég. 

bizonyított  az  általok  kiállított  és  aláírt  okirat  a  kiállító 
ellenében/  ámbár  épp  Pozsonyban  is  zsidók  hitelesíttetik 
okirataikat  a  zsidó  biró  és  más  polgárok  pecsétjeivel.'  Ezért 
tehát  mondhatni,  hogy  Pozsony  városának  pecsétje  ha 
országos  hitelességnek  nem  is  örvendett,  mindazonáltal 
mégis  kiváló  módon  öregbítette  helyi  érdekű  dolgokban 
az  autonóm  városi  közigazgatás  tekintélyét. 

A  pecsét  adván  meg  az  iratnak  a  hitelességet,  .ter- 
mészetes, hogy  őrizetére  nagy  gondot  fordítottak,  nehogy 
vele  visszaélés  történjék.  A  kisebbik  pecsét  valószinűleg 
a  városi  irnok  ellenzára  mellett  egy  tanácsbelire  volt  bízva.' 
Flins  esküdt  polgár  1455-ben  egy  városi  pecsétet  elvesztett, 
ezért  újat  készíttettek.*  A  nagy  pecsét  ellenben  valószinű- 
leg a  bíró  őrzése  alatt  volt.  Ezt  abból  gyanítjuk,  hogy  a 
pecsét  még  most  is  a  polgármester  őrzésében  van,  ki  pedig 
ma  az,  ami  hajdan  a  bíró  volt.  De  abból  is  következtet- 
jük, mivel  bíróválasztáskor  a  pecsétet  a  plébániára  vitték, 
hol  lezárva  s  lepecsételve  tartották  mindaddig,  míg  a  bíró- 
választást meg  nem  ejtették.^ 

Az  iratoknak  pecséttel  való  ellátása  nemcsak  tekin- 
télyt, sanctiót  adott  az  iratoknak,  hanem  jövedelmet  is  haj- 
tott a  városnak.  Bizonyos  díjak  voltak  igénybevétele  esetére 
megállapítva.    A   városi    jogkönyv    szerint   egy    adóslevél 

hangm  hat  der  SUuli  an  Schaden,  (Pozs.  »  Király  80.  1. 

vár.   Itár   Lad.   22.    Nr.  63.    £hhez  1.  « hab  ich  gebn  hansen  feyertag  den 

fenntebb  is.)  goltschraid  ymb  das  Stat  Insigl,  ao  der 

1  Példát  1.  HajnikDál :   Okirati  bizo-  flina  verloren   hat   und  wider  ein  neus 

nyitás  15.  1.  3.  jegyz.  hat  begrabn  lassn.  (1455  évi  vár.  az.  k.) 

*  Asserl  zsidó  egyik  U69-iki  köte-  >  Király  szerint  a  polgármester  volt 

lezvényében  irja:  Under  der  ersamen  a  pecsét   őrzője,   mert  ő  volt  a  városi 

weisen  Herm  Pehem  der  Zeit  Jrden-  pénz  kezelője   s   némely  németországi 

richter    und    Nidas    Stern    eines  des  városokban  a  pénzkezelők,  a  Secklerek, 

Rats  förgedruckten  petschafftm,  die  ich  Ladherrn-ek  őrizték  a  város  pecsétéit  is 

obgenannter  Asserl  Jud  mit  fleiss  ge-  (Maurer:  SlÖdUverfasa.  11I|  142.)  s  mert 

petn  hab  in  und  iren  érben  an  schaden.  azonkívül  a  pecsétdijak  is  az  ő  kézé- 

(Ered.  oki.  a  pozs.  vár.  Itban.)  hez  folytak.  (U.  o.) 


519 


Digitized  by 


Google 


XIV.  Fejezet. 

megpecsételéseért  1  garasnyi  díjt  fizettek.  A  nagyobbik 
pecsét  használatáért  pedig  adás-vevési  szerződéseken  vagy 
örökjogot  illető  okiraton  2  garasnyi  díj  járt  a  városi  pénz- 
tárba/ 

A  legnagyobb  előjog  mindazonáltal,  melyet  városunk 
élvezett,  országrendiségéhen  állott.  E  jogot  Pozsony  1405-ben 
Zsigmond  királytól  nyerte.  E  jognál  fogva  a  város  meg- 
hívást kapott  az  országgyűlésekre  és  köztanácskozásokra 
s  így  tényezője  lett  a  törvényhozási  testületnek.  Továbbá 
meghívást  kapott  a  királyi  koronázásokra  s  azokban  tény- 
leg részt  is  vett. 

Okiratos  nyomok  vannak,  melyek  amellett  tanúskod- 
nak, hogy  néhány  más  várossal  együtt  Pozsony  is  az 
1402  és  1405  évi  országos  törvényalkotásban  közremű- 
ködött.* De  az  u.  n.  „regales"-ekről  vagyis  a  városoknak 
az  országgyűlésre  való  királyi  meghívók  legrégibb  híre 
1419-ből  jutott  reánk.*  Ez  évben  Zsigmond  király  Zólyom- 
ban kelt  levelében  felszólítja  a  pozsonyiakat,  hogy  a 
bírót  3 — 4  esküdttel  s  teljhatalommal  Budára  küldjék, 
hová  nemsokára  ő  is  meg  fog  érkezni.*  Később  1439-ben 
Erzsébet  királyné  meghagyja  a  pozsonyiaknak,  hogy 
közülök  2 — 3  tekintélyesebbet  küldjenek  avégett,  hogy  a 
királyi    tanácskozásban    részt    vegyenek.^    Ismétlődött    ez 


^  It.   Ist  Bach  dan    ainer  aÍQ  prieff  ^  Vár.  Itár  Lad.  38.  fasc.  2  Nr.  8  a. 

auf  nymbt   von   geltschuld  wegn,    bo  DipL  Pos*  II,  124.  Kovácbich :  Supple- 

ist  or  den  herrn  von  dem  atcUsigel  ai-  menta   11,    326     Fejér:  Cod.  Dipl.  X. 

nen    grosen    pflichtig    in    die    puxen.  VI,  176—77  és  200—201  11. 
(Pozfl.  V.  jk.  97.)  It.  Ist  dan  ainer  ain  *  duoB  aut   trés   ex  vobis  pociores, 

kauff  brieíf  aufhymbt   ober  Erb  vnd  qui  tractatibus  nostrís  intereBse  et  ad 

vber   aygen   vnter  dem  grosen  Inngel,  qnesita  respondere  valeatÍB,  eligere  ad 

dánon  is  er  den  herren  pflichtig  zwen  nostramque  maiestatem  .  .  .  transmit- 

gros  In  die  puxn.  (U.  o.  98.)  tere    módis    omnibus    debeatis.    Kelt 

•Schwicker:  Die  Deutechen  in  Un-  Visegrádon  1439.    (Vár.  Itár  Lad.  37. 

gam  u.  Sieb.  111.  l.  Sec.  2.    Nr.  23  e.    Diplom.   Foson,   II, 

»U.  0.  492.) 

620 


Digitized  by 


Google 


A  v&ros  résst  vess  az  országgyűléseken. 

azután  több  ízben  többi  fejedelmeink  alatt  is.  Vároisunk 
követei  jelen  voltak  azon  a  gyűlésen,  melyen  a  nemzet 
képviselete  Hunyadi  Jánost  országkormányzónak  meg- 
választotta. Ott  járt  követeink  onnan  írtak  tudósítást 
haza/  —  1446-ban  két  pozsonyi  polgár,  Banes  István  és 
Jungetl  Péter  Székesfejérvárott  részt  vettek  a  február  9-iki 
királyválasztó  gyűlésen  s  tudósítást  küldöttek  haza  V. 
László  királylyá  történt  megválasztásáról.*  Ugyanitt  ki- 
adatni kérték  a  római  királytól  a  fiatal  Lászlót  s  a  koronát. 
Majd  aztán  elhatározták  a  régi  szabadságok  fenntartását.^  — 
1447-ben  febr.  18-ikán  Hunyadi  JánoQ  tudósítja  a  pozsonyia- 
kat, hogy  levelöket,  melylyel  az  országgyűlésről  való  elmara- 
dásuk okát  adják,  megkapta  és  hogy  ügyeikben  az  ország- 
nagyok írtak  Országh  Mihálynak,  egyúttal  meghívja  őket 
a  Sz.  Gergely  pápa  napjára  vagyis  márczius  12-ikére  el- 
halasztott országgyűlésre/  —  Egy  ez  évi  számadási  fel- 
jegyzés bizonyítja  is,  hogy  Kunigsfelder  Lajos  városi  bíró 
tényleg  ismételten  járt  Budán  az  uraknál  s  a  Rákoson 
vagyis  az  országgyűlésen,  amiért  neki  a  város  1447  szept. 
13-án  16  forintot  utalványozott/  Ez  országgyűlésen  Kunigs- 
felder   társa    Gmaitl    István     városi    tanácsos    volt/    — 


>Knauz:  M.  Sión  II,  134.  való   szombaton.    (Vár.   It&r   Lad.  37. 

« all   Herm   praelaten,    rítter    und  Sec.  2.  Nr.  24  b.  Dipl  Pos.  II,  788—89.) 
knecht  und  die  Stett  peyeinander  sein  *  So  hat  mir  herr  peter  KrawBs  In 

gewesen  and  sein  all  mit  einander  ain-  die   raitung  gelegt  darumb  ich  lm  In 

trachtigleich    ainig    worden  sein    und  einer  quittung   genug  hab  getan  von 

mit  guten   willen  auffgenomen  habén  wegen   unsers  Richtherrn  Ludvig  Ku- 

unsern  Herrn    kunig   Lasla   ze   einen  nigsfelder   das  lm  dye  herén  geschaft 

kunig  und  zu  einen  Herrn  dies  landes.  habén  ze  Gebén  vmb  sein  mue  die  er 

*  Darumb  lieben  Herrn  von  solichen  getan    hat   zu   der  Stat   notdorft   als 

guten   meren    (=  jó   hirek)   schult  ír  der  gezogen  ist  oft  auf  und  njder  gen 

frewden  fewer  machen  got  zu  lob  und  Ofen   und  auff  den   Rdkuach  zu   tmg- 

kunig  Lasla  zu  ernn  und  last  uns  hie  rischen  herr  am  mitichen  vor  ezaltaci- 

niden  als  die  krumphen  tanczen.  (Vár.  onis   ste   Crucis   zu   ersten  mai   XVI 

Itár   Lad.    60.    Nr.  61.    DipL  Fos.  II,  ílor.  (Az  1447/48.  évi  szám.  könyv.) 
719—721.)  *%y  ez  évi  levél  tanúsága  szerint 

«  Kelt  Budán  Esto  mihi  vasam,  előtt  a  yár.  Itban  Lad.  20.  Nr.  37. 


521 


Digitized  by 


Google 


XIV.  Fejezet. 

1451-ben  ugyancsak  Hunyadi  János  meghagyja  a  pozsonyi 
tanácsnak,  hogy  néhány  tagja  jöjjön  azonnal  hozzá  félelem 
és  tartózkodás  nélkül/  —  Az  1452  évi  pozsonyi  ország- 
gyűlésen Flins  polgármester  képviselte  a  várost.  E  gyűlés 
később  Bécsbe  ment  az  osztrák,  cseh  és  morva  rendekkel 
együtt  V.  László  királynak  Frigyes  római  király  kezéből 
való  kiszabadítása  ügyében  tanácskozni.  Mielőtt  a  Fridrik 
ellen  való  hadjárat  megindult  volna,  a  még  akkor  Budán 
tanácskozó  rendekhez  Pozsony  Gailsam  Andrást  és  Kunigs- 
felder  Lajost  küldötte,  kik  1452-ben  augusztus  havában 
arról  értesítik  a  várost,  hogy  a  kormányzó.  Hunyadi 
János  az  osztrákokénál  nagyobb  haddal  fog  Fridrik  ellen 
indulni.*  —  1455-ben  nov.  16-ikán  V.  László  király  meg- 
hagyja a  pozsonyi  tanácsnak,  hogy  a  legközelebb  Pesten 
összeülő  országgyűlésre  követeket  küldjön,  hogy  itt  a  hon- 
védelemről s  egyéb  közjóról  megindítandó  tanácskozásban 
részt  vegyenek.'  —  1461-ben  márcz.  4-ikén  Sáry  Péter 
fejérvári  Őrkanonok  s  királyi  kanczellár  értesíti  a  pozsonyi 
tanácsot,  hogy  Mátyás  király  az  ország  rendéivel  Budán 
összegyűlt  tanácskozásra,  ha  tehát  ügyük  van  a  kiré-lylyal, 
azt  most  vele  alkalmasan  elintézhetik.*  —  1490-ben  ápr. 
17-ikén  Beatrix  királyné  tudtára  adja  a  pozsonyiaknak 
Mátyás  király  halálát  és  egyszersmind  a  Rákoson  tartandó 
királyválasztási  országgyűlésre  meghívja  őket,    olyformán. 


>  quatenus  statim  ...  ad  nos  venire  nobiliam     procenim    et    tertgenaram 

absque  omni    timore   et   formide  (sic)  Regni  nostri  HuDgarie  illic  congregare 

debeatis.  (V&r.  Itban  Lad.  37.  Sec.  2.  debencium,     mittere    deberetis.     Kelt 

Nr.  24  nn.  Dipl,  Fos.  III,  15.)  Bécsben    Sz.    Márton    után   való   va- 

*  Pozsony  városi  levéltár  Ladul.  9.  sámapon.    (Városi   levéltár  Ladul.  37. 
Nr.  79.  Sec.  2.  Nr.  2ö  g.  Diplomát.  Posoniens. 

*  certos  ez  vobis  pociores  cum  pleno  III,  173.) 

mandato  oronium  vestruzn,  ad  octavam  *  nunc  tempus  est  satis  conveniens 

diem    festi    Epiphaniaram   domini    ad  pro  negocio  vestro.  Kelt  Budán  K^mi- 

civitatem    nostram  pestiensem  in   me-  niscere   vasárnap   után  való   szerdán, 

dium  nniversorum  Prelatornm  Baronum  (DipL  Fos.  III,  302.) 


522 


Digitized  by 


Google 


A  y&ro8  képvÍBelye  van  a  királykoronázásokon. 

hogy  oda  3 — 4-et  küldjenek  maguk  közül  teljhatalommal/ 
—  1491-ben  nov.  30-ikán  II.  Ulászló  király  Gyertyaszentelő 
boldogasszony  ünnepére  országgyűlést  hirdetvén  ki,  fel- 
szólítja a  pozsonyiakat,  hogy  maguk  közül  néhány  előkelőb- 
bet küldjenek  teljhatalommal  fel  Budára.*  —  1505-ben 
11.  Ulászló  meghívja  a  sz.  Mihálynapi  országgyűlésre 
Pozsonyt.*  —  Ugyanő  1 508-ban  megakarva  fiát  Lajost  koro- 
náztatni, országgyűlést  hirdet  ki  sz.  György  napjára  s  erre 
meghívja  Pozsonyt  is,  felszólítva  a  tanácsot,  hogy  maguk 
közül  néhány  tekintélyesebbet  küldjenek  Budára.* 

Amint  az  országgyűlésekre,  úgy  lettek  a  pozsonyiak 
a  királykoronázásokra  is  meghíva.  igy  tudjuk,  hogy  a 
város  Albert  királynak  1439-ben  Székesfejérvárott  tartott 
koronáztatásán  részt  vett  odaküldött  követei  által,  kik  ott 
a  város  zászlaja  alatt  jelentek  meg.^  —  1440-ben  Pozsony 
városa  V.  Lászlónak  május  11-én  tartott  koronázására  a 
bírót  küldi  ki  harmad  magával  néhány  lovas  kísérőkkel, 
s  hogy  ők  Fejérvárott  a  koronázás  alkalmával  fényt  is 
űzhessenek,  51  arany  forint  és  6  schilling  útiköltséget 
kaptak,    mi    akkori    időben    tekintélyes    összeg    volt.®   — 


*  Dátum  in  Komarom  sabbato  prox.  *  ad  vigessimam  diem  predicti  festi 
ante  dom.  Quasi  modo  Anno  d.  1490.  beati  Goorgy  martiris  huc  Budám  ad 
(Dipl,  Fos.  III,  507 — 518.  Ered.  Pozs.  nos  pro  decore  et  honore  nostro  et 
város  Itban  Lad.  2.  Nr.  48.  Ki  van  filj  nostri.  (Vár.  It.  Lad.  38.  f  2.  Nr.  8  d. 
adva  Tud.  Gyűjt.  1826.  II,  30.  Knauz :  Dipl.  Foa.  III,  647—48.) 

M.  Sión  II,  132—133.  Hasonló  olvas-  *  Az  ez  évi  városi  számadókönyvek- 
ható Telekinél  XII,  486.  és  Wagner-  ben  olvassuk :  Item  am  Suntag  nach 
nél:  Diplomát.  Sáros.  133.  1.)  petronelle    virginis    (azaz   jún.    1-én) 

*  quatenuB  ad  hanc  ipsam  dietam  et  vmb  II  elln  tafata  dem  Ludvig  Kunigs- 
ad  festum  iam  ezpressum,  aliquos  felder  zu  ainen  fan  wen  im  die  herm 
pociores  de  vestri  medio  cum  plena  et  seinen  fan  aus  habén  gelassen  cde  dy 
omnimoda  vestra  facultate  et  auctori-  herm  gen  wcitsenburg  zogen  zu  der  Kro- 
taté,  delegare  et  hac  Budám  trans-  nung  mit  hem  Stefan  (t.  i.  Ranes  Ist- 
mittere    infallauter    debeatis.    Dátum  ván  bíró). 

Budae    in    festő    b.    Andree    apostoli  •  Item   am   hailign  pfinstag  Obeud 

Anno  d.  1491.  (Dipl.  Fos.  III,  527.)  ist  der  Richter  und  der  linhart  homdl 

^  Dipl.  Fos.  III,  633—34.  und   der   lanng   paull  ausgefaren  mit 


523 


Digitized  by 


Google 


XIV.  Fejezet. 

1464-ben  január  27-íkén  Mátyás  király  értesíti  Pozsony 
városát,  hogy  magát  megkoronáztatni  szándékozik  s  fel- 
szólítja, hogy  virágvasárnap  körül  a  szokott  helyre  küld- 
jenek előkelő  követeket,  hogy  a  koronázási  szertartásokon 
jelén  legyenek.*  —  1490-ben  aug.  12-ikén  a  király  mel- 
lett levő  főpapok  és  országbárók  meghívják  Pozsonyt  a 
koronázó  ünnepségre,  hogy  jelenlétük  által  is  öregbedjék 
az  országos  ünnepség  fénye.*  Egyidejűleg  maga  a  király 
is  megküldi  városunknak  meghívóját  Székesfejérvárra,  fel- 
szólítva azt,  hogy  az  előkelőbbek  és  tehetősbek  közül  küld- 
jenek el  néhányat.'  —  1502-ben  II.  Ulászló  király  értesíti 
a  pozsonyiakat,  hogy  eljegyezte  magának  a  franczia  királyi 
házból  származó  Annát  ^  s  felszólítja  a  pozsonyiakat,  hogy 
maguk  közül  küldjenek  néhányat  Székesfejérvárra  sz. 
Lőrincz  napjára  a  királyné  koronázására  és  ezután  törté- 
nendő esküvőjére.*^  —  Midőn  II.  Ulászló  gyermek  fiát  II.  Lajost 
1508-ban  június  4-ikén  Székesfehérvárott  megkoronáztatta, 


etlichen   reitunden  geselln  ken  weissn  Kegis  bonorem    et   splendorem   trans- 

purgkch  zvL  den  gonedigen  frawen  der  inittere  velitis.  Kelt  Budán  1490.  (Dipl. 

Künigin  als  man  den  genodigen  herrn  Po8.    Ili,    493—94.   Vár.  It.  Lad.   38. 

den  Jungen  Kunigk  lasla  kronen  schold  f.  2.  Nr.  8b/2.    Kiadta  Knauz :  Magy. 

und    belibn    ains  untz    In    dy    vierde  Sitm  II,  135—136.) 
wochn,  den  hab  wir  mit  gebn  zu  der  '  £t  quia  nos  in  hoc  Regno  nostro 

zerung   LI  flór.   auri    und    VI  Sch.  ^  non   parve  condicionia  et  eatimacionis 

wien.  (Az  1439/40.  évi  vár.  sz.  könyv,  homines  esee,  et  alioquin  rebus  nostris 

Azonkí  V.  V.  ő.  Knauz  :3/a^^.^onIÍ,  137.)  non    mediocriter   favisse  et  fa  vére  iu- 

^certos    potiores  ex  vobis  mittatis,  telligimus,  ezért  felszólítja  okét,  hogy 

qui  ipsi   Coronationi  ac  solemnibus  et  a   kitűzött  koronázási  terminosra  ali- 

ceremonijs,    íieri    in    ea    et    celebrari  quot  notabilea  de  medio  vestri  eligere 

solitis,   interessé   non  negligant.    Kelt  ot  meliori    quo    fíeri  poterit  apparatu 

Dombrón    Tótországban    1464.  (Kova-  küldjenek.  Kelt  Budán  1490.  (Vár.  It. 

chich;  SuppL  ad  Vest.  Comü,  II,  163.  Lad.  38.  f.  2.  Nr.  8b/l.  DipL  Pos.  III, 

Teleki  XI,  81.)  495—96.    Kiadta  Knauz:  M.  Sión  II, 

*quatenu8   ad  prefatam  Coronacio-  136 — 137.) 
nem  ad  teropus  prefixum,  alíquot  nóta-  *  dominam  Annám  de  Candalle   ex 

biles  de  medio  vestri  eligere  et  meliori  Kegia  stirpe  francorum  oriundam. 
quo  fíeri  poterit  apparatu,    pro  Regni  ^  Vár.   Itban   Lad.  37.   Sec.  2.    Nr. 

huiuB   decore    et   ipsius   domini  nostri  26  kk.  DipL  Fos,  III,  617. 


524 


Digitized  by 


Google 


A  város  hitelesít  politikai  szerződéseket. 

a   koronázási  ünnepélyen  Pozsonyt   Haymer  István  városi 
jegyző,  Vorster  Farkas  és  Voit  Frigyes  képviselték.' 

De  politikai  jelentőségét  városunk  másképen  is  nyil- 
vánítá.  Az  1381-ben  Hedwig,  I.  Lajos  királynak  leánya 
és  Vilmos  osztrák  berezeg  közt  kötendő  bázasság  ügyében 
Magyarország  akkori  legelőkelőbb  9  városa  között  Pozsony 
is  biztosító  oklevelet  állít^  ki.*  —  Azon  követségben,  melyet 
V.  Lászlóhoz,  Albrecht  fiához  intéztek,  50  egyén  vett 
részt,  s  ezek  közt  Pozsony  is  volt  képviselve.  Kitetszik 
ez  3  pozsonyi  polgárnak  0-Budáról  a  pozsonyi  tanácshoz 
írt  1445  évi  leveléből.'  —  1446  márcz.  28-ikán  a  magyar 
rendek  által  Fridrik  római  királyhoz  a  kis  László  király 
ügyében  tanácskozás  és  egyezkedés  végett  küldött  követek 
közt  a  kassai  és  pozsonyi  bírák  is  voltak.*  Fridrik  ezeknek 
200  lovag  kisérettel  50  napra  érvényes  biztonságlevelet  ad.^ 
Egy  évvel  későbben  1447-ben  ugyanezen  Fridrik  újból 
felszólítá  a  pozsonyi  bírót  és  tanácsot,  hogy  küldjön  hozzá 
követséget  s  40  személyre  s  lóra  igér  biztonságot.*^  — 
1452  márcz.  5-ikén  létrejővén  Bécsben  a  III.  (IV.)  Frigyes 
ellen  való  szövetség,  ennek  megkötésében  résztvettek  Buda, 
Székesfejérvár,  Kassa,  Lőcse,  Bártfa  és  Pest  küldöttei 
mellett  Pozsony  követei  is,  mi  ugyancsak  e  városnak  ország- 
rendiségét bizonyítja.  —  1459-ben  Fridrik  császár  értesíti 

^E    koronázást    részletesen    leirta  bürgen,  2  von  den  kascbaw,   Lewczer 

yisszajövetele    után     Playmer     István  (Lőcse),    1  von  prespurgen  stb.    (DipL 

Pozsony  város  jogkönyvében.   Kiadta  Pos.  11,  674.) 

Király :    A  póza.   nagydunai   vám-   és  *  cassouiensem  et  posontemem  Judi- 

réojog  tőrt,  69. 1.  Azonkiv.  v.  ö.  ugyanő :  ces. 
Poz8,  vár.  joga  a  középkorban  55.  1.  •  Kelt  Budán  1446.  márcz.  28-ikán. 

'  Ez  oklevél  eredetije  a  bécsi  csász.  Telekinél  X,  182. 
titk.    Itárban    őriztetik    s    a    9    város  '  ír  pottscbafc  zu  wns  ze  tnen  mai- 
pecsétjeivel van  ellátva.    (Fejér:   Cod.  nen,  Daz  wir  derselben  potscbaft,  auf 
Dipl,  IX.    VII,    626.    Századok   1868.  vierczig  person  und  sovil  pberd,  unser 
évf.  II,  405.)  sicherhait    und    glaitt   gegebcn  habén 

'Item  czu  dem  romischen  kunig  1.  und  gebén.  Kelt  Bécsben  1447.  (Dipl. 

(azaz  50)    Herren,    ayner    von    siben-  Pos.  II,  748.) 


525 


Digitized  by 


Google 


XIV.  Fejezet. 

a  pozsonyi  tanácsot,  hogy  magát  király lyá  kivánja  a  nála 
levő  sz.  koronával  koronáztatni  s  meghívja  arra  a  pozsonyi 
tanácsot  is.  Egyáttal  hűségre  szólítja  fel  őket  maga  iránt, 
viszont  Ígéri  az  ország  szabadságainak  épségben  tartását/ 
—  1460-ban  meg  Paumkircher  András  pozsonyi  főispán 
arról  értesíti  a  pozsonyi  tanácsot,  hogy  előző  napon  néhány 
osztrák  úr  hozzá  jött  Rotensteinra  az  Enczesdorferrel  való 
egyezkedés  végett.*  Ma  ő  megy  ez  utóbbihoz  Köpcsénybe 
s  kéri  a  pozsonyi  tanácsot,  hogy  közülök  néhányat  e  gyűlésre 
küldjenek  oda.^  —  1474  aug.  23-ikán  Mátyás  király  meg- 
hagyja Pozsony  városának,  hogy  Szapolyai  Imre  szepesi 
gróflioz  és  Báthori  István  országbíróhoz,  kikre  bízta  jelen- 
leg az  ország  némely  fontos  ügyeinek  elintézését,  azonnal 
maguk  közül  két  tekintélyesebbet*  küldjön  Budára  és  mit 
ezeknek  az  említett  meghivottak  az  Ő  nevében  parancso- 
landanak,  azt  minden  vonakodás  nélkül  teljesítse.^ 

Elzek  és  hasonló  példák  eléggé  bizonyítják,  hogy 
Pozsony  és  többi  hazai  városaink  a  középkorban  pol- 
gárainak tekintélye  és  vagyonossága  következtében  kiváló 
országos  állásra  emelkedtek  s  hogy  tanácsuk,  szavuk 
súlyosan  esett  a  serpenyőbe  ott,  hol  országos  érdekek 
mérlegelésére  került  a  dolog.  Ha  szavazatuk,  befolyásuk 
nem  is  mondható  döntőnek,  annyi  mégis  kétségtelen,  hogy 
országrendiségüknél  fogva  éber  figyelemmel  kisérhették  kül- 
dötteik által  az  országos  és  a  helyi  közügyeket. 

>  Kelt    Neustadtban     (Bécsűj  helyt)  tayding    dahin   schicken.    Kelt  Hain- 

1459.  (Vár.  Itban  Lad.  27.  Nr.  8.  DipL  burgban    U60.    (Diplomát.    Fosoniena. 

Fos.  III,  266—68.)  Ili,  298.) 

'und   da   zwiscben   uns  und   dem  ^daos  ez  yobis  potiores. 

Enczeatorfer  taydingen  welln.  *  Kelt  Oppelnben  1474-ben.  (Teleki 

'ír  wellet  etlich  aus  ew  zu  solher  XI,  511.) 


526 


Digitized  by 


Google 


tüí     wif    itT  H     .      -  j-j- 


»f  !1|   üf  Ili  ílí  111  íi| 


29.  A  pozsonyi  kath.  polgári  ápoló  intését  és  templomának  külseje  18S0  óta. 

Kiegészítések. 

A  252 — 259.  laphoz:  az  ausztriai  helyekhez,  melyekből 
bevándorlók  Pozsonyba  érkeztek,  adandók:  Dombach  (1457-ben 
DornpacJier  a  maga  házát  nejére  hagyja  (ProL  Test.  I,  115/a.  És 
e  mű  II.  I,  92.) ;  Egendorf  (1439-ben  hanns  egendorfer  pozs.  szőlő- 
birtokos. Vár.  tik.);  Götzendorf  (1439-ben  Niclas  goczendorffer) ; 
Grinczing  (Andre  Gríntzinger)  ;  Kranichberg  (Anna  Kranichpergerin)  ; 
Petronell  (hanns  petemeller) ;  Retz  (Michel  von  Retz  és  Wisant 
von  Retz) ;  Schönkirchen  (hanns  kramer  von  Schenkirichen) ;  Holen- 
berg  (hanns  holenprucker) ;  Lambach  (Rueppl  von  Lambach) ;  Mau- 
tern  (hanns  von  mawtern) ;  Schildem  (Jakobin  von  Schiltam) ; 
Traun  (Wolfgang  trawner) ;  Zwentendorf  (hanns  zwentendorffer) ; 
a  HaiLsruck  hegység  vidéke  (hennsel  hawsmcker).  —  Morvaország- 
ból: Jakobau  (Mathes  és  hanns  Jakobawer) ;  Kromau  (Jákob 
Krombenawer  és  hanns  kromenawer)  ;  Radisch  (Wolfgang  Rodischer). 
—  Csehországból:  Leinitz  (Péter  és  Simon  lainitzer).  —  A  stíriaiak- 
hoz: Freienberg  (frainberger).  —  A  bajorországiakhoz:  Kehlheim 
(Fritz  Kehlhaimer)  és  Lautershofen  (hanns  lawtterhofer).  —  A 
wiirttembergiekhez :  Birkendorf  (Andre  pirkendorfer)  ;  Güglingen 
(Pawl    guglinger).    —    A    poroszországiakhoz:    Steinhaus    (Andre 


527 


Digitized  by 


Google 


Kiegészitések. 

Steinhawser).  —  A  sz&szországiakhoz :  Zwickau  (Niclas  von  der 
tzwika).  Az  előszámláltak  mind  pozs.  szőlőbirtokosok  1439-ben 
az  ez  évi  városi  telekkönyv  tanúsága  szerint. 

A  308.  laphoz  az  1.  jegyzethez  adandó  bekezdőleg:  13r4- 
ben:  Cives  redimerant  literam  a  Judeis  de  Hamburga,  qui  fuerunt 
obligáté  pro  necessitate  Civitatis,  pro  C.  libris  et  pro  XVIII 
libris,  quas  Henricus  super  fossatum,  et  Petrus  Ochaim  persol- 
veret  de  exaccionibus  quas  exceperit.  (DipL  Fos.  I,  443.)  — 
Ugyané  jegyzethez  bezárólag :  Egy  1504  évi  végrendeletben 
meg  Zedl  János  elismeri,  hogy  ő  dem  Muschel  Juden  bin  wh 
schuldig  XI  fl.  auf  ain  11.  II  den.,  dorumb  hat  er  meyn  handt- 
geschrift  In  S.  Lorentzentag.  (Prot.   Test.  I,  298.) 

A  440 — 441.  laphoz:  plosser  tuch  =  bloisi  posztó.  Blois 
loirementi  város  Francziaországban.  —  Továbbá  tuch  kawmer 
=  colmári  posztó.  Colmar  város  Elsassban. 


528 


\ 


Digitized  by 


Google         , 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google